A sertéshústermelés versenyképessége Magyarországon Competitiveness of pigmeat production in Hungary

Átírás

1 Nagy László 1 Aliczki Katalin Kornélia 2 A sertéshústermelés versenyképessége Magyarországon Competitiveness of pigmeat production in Hungary nagy.laszlo@aki.gov.hu aliczki.katalin@aki.gov.hu 1 Agrárgazdasági Kutató Intézet, tudományos munkatárs 2 Agrárgazdasági Kutató Intézet, tudományos munkatárs Kulcsszavak: állattenyésztés, sertéshústermelés, versenyképesség, hatékonyság, naturális mutatók Bevezetés Az állattenyésztési ágazatok közül a sertéságazatban következett be a legjelentősebb hanyatlás az 1990-es években, de még hangsúlyosabban Magyarország EU-csatlakozása után. Ez megmutatkozott egyrészt az egyre alacsonyabb jövedelmezőségben, másrészt a sertéslétszám visszaesésében: 2012-ben már kevesebb, mint 3 millió sertést tartottak az országban, ami a hazai húsipar szükségleteit már nem fedezi, így Magyarország sertéshúsból importra szorul. A változásoknak a sertéságazat egyértelműen vesztesévé vált, hiszen az értékesítési problémák és a kevésbé költséghatékony termelés hatására egyre több gazdaság döntött a termelés megszüntetése mellett. Az EU-hoz történő csatlakozásunk után a közvetlen ágazat-specifikus támogatások megszűntek, ami a hazai sertéstartókat felkészületlenül érte. Az EU sertéstenyésztői az állatjóléti és az állategészségügyi támogatásokon kívül termeléshez kötődő támogatásban nem részesülhetnek azzal az indoklással, hogy az ágazat közvetett módon már támogatásban részesül a gabonanövények piacszabályozásán keresztül. A kormányzati célkitűzésként meghatározott sertéslétszám eléréséhez tehát nem a támogatásokban kell bízni, hanem a hatékonyságot kell jelentős mértékben növelni. Ehhez azonban tudni kell, hogy a termelésünk növelésének melyek a lehetőségei és a tényleges lemaradásunk mekkora az EU vezető sertéstartó országaitól. Biztos ugyanakkor, hogy az egyetlen célnak nem azt kell tekinteni, hogy minél olcsóbb sertéshúst állítsunk elő, hiszen a minőségi paraméterek megtartása ugyanakkora fontossággal bír. Fontos célkitűzés kell, hogy legyen annak megállapítása is, hogy mekkora a tényleges sertéslétszám Magyarországon, hiszen a pontos adatokat jelenleg csak megbecsülni lehet. A feketegazdaság jelenléte a becslések szerint százalék körül van, így valószínűsíthető, hogy a hivatalos statisztikai adatokban szereplő létszámadatoknál a valóságban több sertést tartunk. A tényleges sertéslétszám megválaszolása nélkül pedig a hivatalosan közzétett naturális mutatók is hamis képet mutatnak, amit a versenyképességünk megítélésénél nem hagyhatunk figyelmen kívül. Tartástechnológia Magyarországon a sertéstelepek 90 százaléka felújításra szorul, a sertéstelepek mindössze 10 százaléka alkalmaz európai színvonalú technológiát. Jelenleg a sertéstelepek zömében a melléktermékek etetése nem illeszthető be a technológiába, hiszen csak kevés nagyobb gazdaság alkalmaz nedves takarmányozási rendszert, amely a sertéstartásban meghatározó takarmányköltségek csökkentéséhez jelentősen hozzájárul. Az épületek átépítése, a technológia lecserélése azonban óriási nagyságrendű befektetést igényel. A magyarországi helyzettel szemben, az EU és az USA fejlett sertéstartó államaiban a nedves takarmányozási rendszer és az ahhoz kapcsolódó olcsóbb melléktermékek felhasználása már bevett gyakorlatnak számít, de természetesen a száraz takarmányozás ott is használatos, csak kisebb arányban. Lényeges különbség egy hazai és egy észak-európai sertéstelep között az is, 266

2 hogy az itteni dolgozói létszám többszöröse a kintinek. Igaz ugyanakkor az is, hogy a magyarországi sertéstelepeken dolgozók jövedelmi viszonyait figyelembe véve lehet, hogy a magasabb élőmunka igényű telepek jelenleg a kifizetődőbbek. A nehézségeket felismerve a 2000-es években egyre több telep mégis modernizálta technológiáját. Itt már jellemző a számítógéppel vezérelt hőmérsékletszabályozó és az automata szellőztetőrendszer, ahol a takarmányozás szintén automatizált, az itatás pedig víztakarékos szopókás itatókkal történik. Az új telepek beruházási költségeit a régiekhez hasonlóan jelentősen megnövelik az őrzési költségek, hiszen a jelentős méreteket öltött vagyon elleni bűncselekmények miatt ez sajnos jelenleg megkerülhetetlen problémát jelent. A fejlett sertéstartással rendelkező nyugat-európai országokkal szemben Magyarországon nem specializálódtak a gazdaságok, holott más tartástechnológiát igényel a tenyészállat-előállítás és mást a hizlalás. A termelők a leselejtezett tenyészállatokat a saját állományukból pótolják, ami rendszerint a naturális hatékonyság csökkenésével jár. Ezzel párhuzamosan nem elégséges a genetikai kutatás és a fejlesztések gyakorlatba ültetése sem. A magyarországi sertéstenyésztés előrehaladása elsősorban a külföldről behozott másod- vagy harmadvonalbeli tenyészállatok itteni tenyésztésbe állításának köszönhető. Nincsen egységes tenyésztési koncepció, szervezetlen az ágazat már a tenyésztés szintjén is, hiszen a sertéstenyésztők kevesebb, mint 15 százaléka tevékenykedik az MFSE keretein belül. A legtöbb tenyésztő ugyanakkor nem képes megteremteni azokat a környezeti feltételeket, amelyek lehetővé tennék, hogy egy adott fajta a genotípusának megfelelő magas szintű teljesítményt nyújtsa. Mindemellett a tenyészállomány meglehetősen heterogén, a szelekciós bázis pedig kicsi. A hazai modern sertéstelepeken azonban már eredményesen hizlalhatók a legigényesebb és leggyorsabban növekvő hibridek is, ha rendelkezésre áll a megfelelő fehérjedús takarmány és a hozzáértő munkaerő. Ezeken a helyeken már a technológiába illeszthető a melléktermékek etetése is, azonban az így előállított hús minősége a gabonán hizlalt hús minőségét természetesen nem éri el. 1. ábra: A magyarországi sertésállomány változása Sertésállomány (ezer darab) Kocaállomány (ezer darab) Sertésállomány Kocaállomány Forrás: KSH

3 A magyarországi sertéstartók jelentős része termőföld hiányában kiszolgáltatott, tekintve, hogy nem képes biztonságosan elhelyezni a termelés során képződött hígtrágyát és nem képes megfelelő mennyiségű takarmányt termelni sem. A takarmány megtermelése és a sertéstartás során keletkező trágya elhelyezése ugyanakkor az üzem működőképességét jelentős mértékben befolyásolja. A modernizált üzemeknél a hígtrágya kezelése szintén problémát jelent. A trágya biogázként történő hasznosítása jelenleg Magyarországon gyerekcipőben jár, hiszen az áramtermelés az alacsony átvételi árak miatt egyáltalán nem ösztönző hatású. Az egyre magasabb gabonapiaci árakat figyelembe véve a sertéstartás legnagyobb költségét jelentő takarmányozási költség, valamint a kedvezőtlen földhasználati feltételek sok termelőt a sertéstartás felszámolására kényszerítenek, aminek következtében a magyarországi sertés-, illetve kocalétszám drasztikusan visszaesett (1. ábra). Az említett tartástechnológiai nehézségeken túl egyéb földrajzi hátrányokkal is meg kell küzdenie a magyarországi termelőknek. A magyarországi körülmények között magas fűtési és hűtési költségek a jellemzőek, valamint tengeri kikötők híján az import fehérje beszerzése és a sertéshús harmadik országba irányuló exportja egyaránt drága. Mindezeken túl az elhullott állatok megsemmisítési költségei nemzetközi viszonylatban is nagyon magasak. Naturális mutatók A magyarországi sertéstartóknak a hivatalos statisztikai adatok alapján - a főbb versenytársakkal szemben a legsúlyosabb problémái közé tartozik, hogy az egy kocára jutó választott malacok száma mindössze 16,8, a Nyugat-Európában általánosnak mondható vágósertéssel szemben. Ezzel szemben a KSH 2012-es adatai alapján a hivatalos kocalétszám 2012-ben 200 ezer volt, az élőszaporulat pedig darab. Ez anyakocaként 27,5 malacot jelentett. Vessük össze ezt a számot a hivatalosan elfogadott 16,8-as vágósertéssel! Ez azt jelenti, hogy 2012-ben 10,7 malac (39 százalék) hullott el a malacnevelés és a hizlalás során Ha ez igaz lenne, senki sem foglalkozna Magyarországon sertéstartással. Ekkor természetesen nem számoltunk a sajnos valóban fennálló problémával, miszerint a tenyésztők a kiesett tenyészállataik pótlását gyakran a saját hízóállományukból pótolják. Ez azonban nem számottevő, hiszen százalékos selejtezési rátánál is mindössze ezer állatot érint éves szinten. 2. ábra: A választott malacok száma 2012-ben Magyarországon és néhány vezető sertéstartó országban 268

4 29 27,71 28, ,78 25 darab , Németország Hollandia Dánia Magyarország Forrás: BPEX, AKI FADN A British Pig Executive (BPEX) adatai szerint Dániában és Hollandiában 32 körül van az éves malacszaporulat kocánként, de a vágósertés kibocsátás alig van 27 felett a magas elhullási arány miatt. A 16,8-as vágósertés kibocsátás hangoztatása nyilvánvalóan a vágóhídi jelentéseken nyugszik, ami ha csak 30 százalékos feketegazdasági jelenléttel számolunk, akkor már talán közelít a valós adatok felé Kérdésként merül fel, hogy miért kell a főbb vetélytársaink felé is állandóan bizonygatni, hogy a magyarországi sertéstenyésztés színvonala kritikán aluli? Végre rendet kéne teremteni a létszámadatok és a feketegazdaság tekintetében, hiszen ez kormányzati célkitűzés is. Az AKI FADN adatai alapján a meghatározó sertéstartó gazdaságokban 21,82 darab kocát választottak le kocánként 2012-ben Magyarországon, ami a valósághoz már jóval közelebb áll (2. ábra). A helyzet természetesen mindezek ellenére nem idilli, de a lemaradásunkat nem elsősorban az évenkénti malacszaporulat 30 fölé növelésével kellene megoldani. Nem biztos, hogy a rengeteg született malac a kifizetődőbb. Ennél jóval sokatmondóbb adat, ha a tényleges vágóhídra küldött sertések számát nézzük. További naturális mutatók: Kocaforgó. Az emlegetett szám Magyarországon a 2-es kocaforgó. Az AKI tesztüzemi adatai szerint a magyarországi átlag e tekintetben 2,09, míg a legjobbaknál ugyanez 2,18. Dániában ez a mutató 2,26, Hollandiában pedig 2,38. Az EU átlaga a kocaforgónál 2,29. Van mit javulnunk tehát, de ez elsősorban technológiai kérdés. 3. ábra: A takarmányhasznosítás 2012-ben Magyarországon és néhány vezető sertéstartó országban

5 3,50 3,33 3,00 2,85 2,60 2,70 2,50 2,00 kg / kg 1,50 1,00 0,50 0,00 Németország Hollandia Dánia Magyarország Forrás: BPEX, AKI FADN Takarmányhasznosítás. Szintén évek - ha nem évtizedek - óta folyamatosan ismételt adat, hogy ez Magyarországon 3,7 kg/kg. Tudjuk, hogy a takarmány felhasználás az EU átlagában 3,0 kg/kg körül alakul és az is közismert, hogy a legjobbaknál ez csak 2,6-2,8 kg/kg. Ugyanakkor ne felejtkezzünk meg arról a tényről sem, hogy az ágazat feketegazdasági érintettségét 30 százalék körül becsüljük. Természetesen ezt pontosan megmondani sohasem lesz módunk. A takarmány felhasználást költségként el lehet számolni, így senki sem törekszik arra, hogy sokkal kevesebbet mondjon, mint ami ténylegesen takarmányként felhasználásra kerül. Az elfogyasztott takarmányt ugyanakkor nem annyi sertés eszi meg, mint ami a hivatalos adatokban szerepel, hanem - maradjunk ennél a számnál - 30 százalékkal több. A takarmány felhasználás ez alapján a 3,7-es adathoz képest is csak 2,6 kg/kg. Ez alapján a feketegazdasági jelenlét 30 százalék alatti kell, hogy legyen, mert a gyakorlati tapasztalatok alapján azért nem ennyire kedvező a helyzet. A sertéstenyésztőkkel folytatott beszélgetések alapján azért leszögezhető, hogy az a tenyésztő, aki a sertések 1 kg súlygyarapodásához 3 kg takarmánynál többet felhasznál, nagy valószínűséggel már rég bezárta sertéstelepe kapuját, mert a folyamatos veszteség termelését elég kevesen engedhetik meg maguknak. A sertéstartás költségei közül a takarmányozás költsége köztudottan a legjelentősebb. Talán érdemes lenne ezért a 3,7 kg-os takarmány felhasználást is kissé felfrissíteni és nem az idők végezetéig ragaszkodni hozzá. A háztáji gazdaságokban természetesen ez a szám nyugodtan elfogadható, de a magyarországi sertéstenyésztés átlagát ez lényegében nem befolyásolja (3. ábra). Napi súlygyarapodás. Ez a naturális mutató a hizlalási idő hosszával szorosan összefügg. Ez Magyarországon alig több mint 650 g/nap és a tesztüzemi adatok is ezt támasztják alá. Ezzel szemben a főbb versenytársainknál ez g/nap, ami már komoly versenyhátrányt jelent, hiszen a hizlalási idő hossza jelentősen megnő. Szükséges lenne azonban a mutatók egyszerű közlése mellett azt is megvizsgálni, hogy mennyibe kerül például Hollandiában az 1 kg hús előállításához szükséges takarmány és mennyibe kerül Magyarországon ugyanez. A Hollandiában jelentős részben melléktermékekre alapozott takarmányozás ugyanakkor ma Magyarországon még gyakran nem megvalósítható. Egyrészt, mert a túlnyomóan száraz takarmányozási rendszert használó üzemeink technológiájába nehezen beilleszthető, másrészt Magyarországon folyamatosan és ugyanabban a minőségben a beszerzéssel még nagy problémák vannak. Magyarországon a takarmányozás hagyományosan gabona alapú. Az 270

6 állati fehérjék etetésének jelenlegi tilalma miatt óriási mennyiségű szójaimportra szorulunk. A szállítási költségek magasak, de kísérleti eredményekből tudható, hogy akár az 1000 g/nap súlygyarapodás is elérhető a szója fokozott etetésével, de kérdés, hogy megéri-e? A tengeri kikötőkkel rendelkező országok a szója etetését ezért lényegesen olcsóbban tudják megvalósítani, ami a melléktermékekre alapozott nedves takarmányozási rendszerek alkalmazása során gazdaságilag nyilván kifizetődő. Magyarországon azonban a japán, illetve dél-koreai piacaink a megszokott gabonán felhizlalt magyar sertéshúst keresik. Tény ugyanakkor, hogy mindezek ellenére egyik fő lemaradásunk a napi testtömeg gyarapodásnál van, ami sertéshizlalásunk hatékonyságát jelentősen rontja a külföldi versenytársainkkal szemben (4. ábra). 4. ábra: A napi súlygyarapodás 2012-ben Magyarországon és néhány vezető sertéstartó országban g / nap Németország Hollandia Dánia Magyarország Forrás: BPEX, AKI FADN Változások a magyarországi sertéságazat szerkezetében A negatív gazdasági folyamatok hatására a hazai sertéstartásnál is elindult egy határozott koncentrálódási folyamat, ami az EU régebbi tagállamaiban, valamint az USA-ban már évtizedek óta megfigyelhető. Míg ben az összes magyarországi sertés - akkor 5032 ezer mintegy 53 százalékát az egyéni gazdaságok tartották és csak 47 százalékát gazdasági szervezetek, addig 2013-ban az egyéni gazdaságok aránya a sertéstartásban 25 százalékra csökkent, míg a gazdasági szervezetek aránya 75 százalékra nőtt. A 2013 decemberében sertést hizlaló gazdasági szervezetek sertéslétszáma az egy évvel korábbi adatokhoz képest 2 százalékkal emelkedett, míg ugyanebben az időszakban az egyéni gazdaságoké több, mint 2 százalékkal csökkent (5. ábra). Az anyakocák esetében hasonló létszámváltozások tapasztalhatók, a koncentrálódási folyamat folyamatosan tart. A sertéshús termékpályán az üzemmérettől függetlenül az együttműködés elsődleges fontosságú lenne a versenyképesség javítása szempontjából. A jelenlegi magyarországi integráció mind horizontális, mind vertikális szinten azonban lesújtó képet mutat. A rendszerváltást követő időszakban az integrációs kapcsolatok felbomlottak és a költségek növekedésével párhuzamosan a jövedelmezőség egyre szerényebb lett. A termékpálya szereplői között érdekazonosságra lenne szükség, hogy az integráció ismét megvalósulhasson, ennek megvalósulását azonban a kölcsönös bizalom hiánya és a pillanatnyi érdekek alapján meghozott döntések

7 jelentősen megnehezítik. A termékpályán tevékenykedő szervezetek szervezettségének fejlesztése, az összefogás ma már elkerülhetetlen a hatékonyság növelése érdekében. Az összefogás és a szervezettség irányába történő elmozdulás szükségszerűsége a sertéstenyésztők és a sertéshizlalók esetében fokozottan igaz. Az érdekérvényesítés hatékonyságának növelése csak egy egységes, az egész termékpályát képviselő szervezet létrehozásával képzelhető el, ahol minden szereplő a saját tevékenységének leghatékonyabb elvégzésére törekszik. A sertéságazat hatékonyságát együttműködést ösztönző elemekkel, illetve a szerződések megszegését szigorú szankciók beiktatásával lehetne megvalósítani, ami jelenleg még nem pontosan szabályozott (Varga et al, 2013). 5. ábra: Az egyéni gazdaságok és a gazdasági szervezetek sertésállományának változása ezer darab Egyéni gazdaságok sertésállománya Gazdasági szervezetek sertésállománya Forrás: KSH Külkereskedelem Magyarország élősertés exportja 73,2 ezer tonna volt 2013-ban. Ez az egy évvel korábbihoz képest 8 százalékos növekedést jelentett. Az élősertés export elsősorban szomszédos országokba irányult előtt szinte nem volt élősertés-behozatal, de 2010-ben már 110 ezer tonna került Magyarországra ban ez kevesebb mint a felére, 41,3 ezer tonnára esett vissza. Magyarország élősertés-behozatalában a lengyel, a szlovák, a holland és a német import 80 százalékos részesedést jelentett. A behozatal az állategészségügyi szabályok szigorításával csökkenthető lenne, hiszen pl. a holland PRRS (reprodukciós és légzőszervi betegség) fertőzött malacok beszállítása semmilyen szempontból nem előnyös a magyar sertéstenyésztésre nézve. A magyarországi sertésállomány fogyatkozása miatt a vágóhidak kapacitásaik jobb kihasználása érdekében import alapanyaggal is dolgoznak. A 142,4 ezer tonna import sertéshús mintegy 60 százaléka 2013-ban Németországból és Lengyelországból származott, de a francia, a szlovák és a dán import is jelentős volt. Az import sertéshús 2013-ban mintegy 5 százalékkal kevesebb volt a évi import mennyiségénél. A sertéshúsexport 2013-ban a sertésállomány folyamatos csökkenése miatt már csak 141 ezer tonnát tett ki, ami a 2011-es adatokhoz képest mintegy 1,5 százalékos visszaesést jelentett. A magyarországi tőkehúsexport darabolt csontos és kicsontozott formában is jellemző. A sertéshús behozatal az ország EU-csatlakozásának évében ugrott meg jelentősen, ám ekkor még csak 60 ezer tonna volt. A sertéshúsimport a évi 149 ezer tonnáról 143 ezer 272

8 tonnára csökkent 2013-ban. Összességében Magyarország 2013-ban élő sertésből nettó exportőr, míg sertéshúsból nettó importőr volt (6. ábra). A sertéshúsimport mérséklésének addig kevés realitása van, amíg a magyarországi sertéshústermelés és a külföldi termelés közti hatékonysági különbség fennáll, mert jelenleg a szállítási költségeket is figyelembe véve megéri külföldről Magyarországra szállítani a sertést, illetve a sertéshúst. 6. ábra: A sertéshús és az élősertés külkereskedelmének alakulása Magyarországon ezer tonna Forrás: KSH, AKI Sertéshúsexport Sertéshúsimport Élő sertés export Élő sertés import Az egységes európai piacon ugyanakkor nem a hazai termelési költségek határozzák meg a magyarországi piaci árakat, hanem az EU-n belüli felvásárlási árak. Az árérzékenység az alacsony feldolgozottsági fokú tőkehúsoknál döntő jelentőségű, de a magasabb hozzáadott értékű termékek esetében is jelentős. A magyar szállítások Európán belül általában kamionokkal történnek, míg az Ázsiába kerülő húst a közúton megrakott konténerekkel általában az észak-németországi kikötőkbe fuvarozzák. A szállítmányozást általában nem maguk a feldolgozók végzik. Azok a feldolgozók, akik nem tudnak folyamatosan nagyobb mennyiséget előállítani, elveszítik exportpiacaikat. A jövőben a belföldi alapanyag hiánya és az EU-ból származó alapanyagok árának emelkedése miatt a vágóhidak között nagyobb árversenyre lehet számítani, hiszen a forgalom növelése csak növekvő belföldi vagy külföldi alapanyag-felvásárlással képzelhető el. A sertéshús árának alakulása A Magyarországra kerülő sertéshús olcsóbb húsok behozatalát jelenti, amelyeket elsősorban készítménygyártásra használnak fel (Popp Potori, 2009). Emiatt van az, hogy a sertéshús-külkereskedelmi egyenlegünk továbbra is pozitív maradt

9 Megfigyelhető, hogy a kiskereskedelmi láncok által kiírt tenderekben a legolcsóbb beszállítói árakkal a magyarországi beszállítók nehezen tudnak versenyezni, így a láncok a számukra olcsóbb importot részesítik előnyben, ami részükről racionális gazdasági döntés (7. ábra). Ezért jelenik meg egyre több olyan hazai húsipari szereplő, amely termékeihez olcsó import alapanyagot használ fel, ezáltal meghatározó szerepet játszik a hazai értékesítési árak alacsony szinten tartásában. 7. ábra: A hazai és az import sertéshús árának változása Magyarországon HUF/kg hasított meleg súly Forrás: AKI PÁIR Hazai termelésből származó vágósertés termelői ára Importból származó vágósertés vágóhidi belépési ára Tudomásul kell venni, hogy a magyarországi árak kialakulásában nem a hazai termelési költségek a meghatározók, hanem az EU-n belüli értékesítési árak, azon belül is főleg a németországi ár. Az élelmiszerpiacon ugyanakkor a magyarországi feldolgozók a minőségi előírások puhulása miatt egyre gyakrabban az élelmiszerláncok árigényének megfelelő gyengébb minőségű, olcsóbb termékek előállítására állnak át. A termékek elkészítése egyre gyakrabban a kereskedelmi láncok igényeinek megfelelően történik, ahol a láncok igyekeznek termeltetőként viselkedni a húsiparral szemben. Ez sokszor a minőség rovására megy, hiszen a gyártási folyamat meghatározója az, hogy a kereskedelmi lánc mekkora árat hajlandó fizetni egy termékért. Tekintve, hogy igen gyenge minőségű élelmiszerek is engedélyezettek, így egyedül a fogyasztó dönti el, hogy mit vásárol. A gyártó ilyenkor olyan termék elkészítésére vállalkozik, amely az adott árból még gazdaságosan elkészíthető, hiszen a fogyasztók kereslete jelentős arányban a minél olcsóbb élelmiszerek felé irányul. A feldolgozóknak ugyanakkor a magyarországi állomány megfogyatkozása nem jelent megoldhatatlan problémát, mert az alapanyagot már jelenleg is sokszor külföldről szerzik be általában alacsonyabb áron. A feldolgozók a piaci árverseny miatt egyre olcsóbb alapanyagokkal akarnak dolgozni és ezt igyekeznek folyamatosan beszerezni. Ezáltal szinte függetlenítik magukat a magyar kínálattól. A vásárlók többsége az árérzékenység mellett nyitott az újdonságokra is és az egészségesnek mondott táplálkozás irányába szintén. Emiatt egyre inkább növekszik az igény az alacsony zsírtartalmú termékek iránt. A 274

10 feldolgozó részéről ezért alapvető érdek, hogy a sovány sertéshús korszerű táplálkozásba való beillesztésének lehetősége egy átfogó marketing tevékenység hatására a köztudatba is bekerüljön. Lehetőségek Kedvezőbb támogatási feltételek a közeljövőben sem várhatók. Ha a magyarországi sertéságazat nem tud kilábalni az egyre mélyülő válságból, abban az esetben az EU vezető sertésexportőr országai döntő befolyásra tesznek szert a hazai sertéshús-kereskedelem terén. Ennek hatására a magyarországi alapanyagok és az abból készült termékek még inkább veszítenek jelentőségükből. Ahhoz, hogy ezt elkerüljük, fel kell mérnünk a jelenlegi és potenciális piaci igényeket belföldön és külföldön egyaránt. A tömegtermékek piacát nem feladva törekedni kell a magas hozzáadott értékű termékek gyártására és a technológiai színvonal emelésére. A naturális mutatók javításán túl célkitűzés kell, hogy legyen az import fehérjefüggőség csökkentése, amelynek egyik lehetséges módja az állati fehérjék ismételt etethetősége a jövőben. Szükség van mindezeken túl 2-3 integrált termelési rendszerre, amely a tenyésztéstől az értékesítésig teljes mértékben ellátja feladatát. Ennek kiegészítéseként legalább 2-3 korszerű, nagy kapacitású vágó-daraboló üzem létrehozása szükséges, amely a régióban betöltött szerepünket megerősítheti. Nagyon fontos ezen kívül egy komoly és elfogulatlan szaktanácsadási rendszer létrehozása is, amelyhez szorosan illeszkedik néhány jól működő központi teljesítményvizsgálati állomás. A szaktanácsadási rendszer üzemeltetéséhez természetesen megfelelően képzett szakemberek is szükségesek, akik az adott fajtákat vagy hibrideket tökéletesen ismerik és tudják, hogy az adott körülmények közé melyik típusú sertés a legmegfelelőbb. Felhasznált irodalom AKI adatbázis: AKI Budapest, KSH adatbázis: KSH Budapest, Popp J. Potori N. (2009): A főbb állattenyésztési ágazatok helyzete. Agrárgazdasági tanulmányok. 2009/3. szám p Budapest: Agrárgazdasági Kutató Intézet Varga E. Aliczki K. Vőneki É. (2013): A magyar mezőgazdaság főbb ágazatainak helyzete, piaci kilátásai rövid és középtávon. Agrárgazdasági tanulmányok p Budapest: Agrárgazdasági Kutató Intézet