A mulcs művelés technológiai és műszaki elemei

Átírás

1 A mulcs művelés technológiai és műszaki elemei 1. Bevezetés A hazánkban ismeretes és használatos talajelőkészítési technológiákban az alapművelés szántásos és szántás nélküli eljárásai egyaránt megtalálhatók. A szántás nélküli alapművelés főbb előnyei. - kisebb energia felhasználás; - alacsonyabb költségráfordítás - egyenletesebb, a további elmunkálás szempontjából kedvezőbb talajfelszín; - növényi maradványt tartalmazó víz- és szélerózióval szemben ellenálló talajfelszín; - kedvezőbb rög- és morzsa méret és eloszlás. Természetesen az előnyök mellett kevésbé kedvező hatások is jelentkeznek, amelyek közül a leglényegesebbek a következők: - kevésbé hatékony gyomirtás (főleg az évelő féléknél); - kevésbé hatékony műtrágya bekeverés; - a hagyományos magágykészítő gépek számára előnytelen növényi maradványokat tartalmazó felszíni talajréteg; - a lazító szerszámok működéséből adódó alacsonyabb művelési talajnedvesség határ; - nagy tömegű szármaradványok esetén előforduló eltömődés-veszély. A fenntartható (mezőgazdasági) fejlődés érdekében a talaj tulajdonságait és a környezeti tényezőket úgy kell befolyásolni, hogy: - a felszínre jutó csapadékvíz minél nagyobb hányada jusson a talajba (felszíni lefolyás és párolgás csökkentése); - a talajba jutó víz minél nagyobb hányada tározódjon a talajban (vízraktározó-képesség növelése, szivárgási veszteségek csökkentése); - a talajban tározott víz minél nagyobb hányada váljon a termesztett növények által hasznosíthatóvá. (Várallyai, 2002) Ezt a követelmény rendszert a hagyományos szántásos talajművelési eljárásokkal nem vagy csak igen magas költségráfordítással lehet megvalósítani. A tárcsás borona-kultivátor/lazító kombinációk szükségessége a hagyományos szántásos ill. a különféle forgatás nélküli talajművelést megvalósító eszközök kritikájaként merült fel a múlt század vége felé. A hagyományos szántásos alapművelés helyett Észak-Amerikában és Nyugat-Európában különféle forgatás nélküli rendszereket dolgoztak ki.(bánházi-fülöp, 1982; Birkás, 2001). Ezek a rendszerek az eke helyett valamilyen más alapgépet használnak: középmély lazító, nehéz kultivátor, nehéz tárcsás borona, talajmaró. A létrehozott új talajművelési rendszerek számos szempontból előnyösebbek a szántásos eljárásnál, de mindegyik rendelkezik egy vagy több behatároló tényezővel. A jól megválasztott talajművelési eljárás előnyösen befolyásolja a környezetet, mivel segít az erózió szabályozásában, növeli a talaj szerves anyag tartalmát, javítja a talaj szerkezetét és növeli a talaj termékenységét. Ezzel szemben a hagyományos (szántásos) talajművelés az éghajlati változások egyik jelentős előidézője, mivel a talaj ekével történő rendszeres forgatása a szántóföldek szén-dioxid emisszióját nagymértékben megnöveli Számos kutatási eredmény igazolja, hogy az intenzív talajhasználat a légköri szén-dioxid növekedésében szerepet játszik, amely különösen az elmúlt évtizedekben vált nyilvánvalóvá. A talajvédő

2 technológiák elterjedt használata viszont mérhető módon csökkenti a talajból a légkörbe kerülő széndioxid mennyiségét és növeli a talaj humusztartalmát (Lal, 1997, Reicosky, 1998). A talajvédő és környezetkímélő talajművelési rendszerek kialakítása feltételezi számos fejlett alrendszer meglétét. Ilyen például a hely-specifikus művelés, amely magában foglalja a növény termesztést, a tarlómaradvány gazdálkodást, a tápanyag gazdálkodást és az integrált növény védelmet (Bartalos-Lal-Németh,1995; Neményi és tsai.2001). A tarlómaradvány gazdálkodás amerikai rendszerét a (1.ábra) szemlélteti. Ebben a rendszerben a mulcs-művelés eljárásai és gépei az utóbbi időben fokozott jelentőséget kaptak. 1.ábra A tarlómaradvány gazdálkodás amerikai rendszere (Forrás: Bartalos-Lal- Németh, 1995) A törvény által is támogatott mulcs-művelés megvalósításához a hagyományos munkagépek nem megfelelőek, helyettük gépkombinációk alkalmazása szükséges. Ezek a kombinációk, amelyeknek az elnevezése (mulch-tiller, conser-till, soil saver, cutter chisel plow, disk-ripper stb.) is utal a célra és a célt megvalósító összetevőkre a következő eszközökből áll(hat)nak: tárcsás csoroszlya sor, tárcsás borona sor(ok), nehéz kultivátor, középmély lazító. A konkrét összeállítás függ a talaj típusától és állapotától; a tarlómaradvány fajtájától, mennyiségétől és állapotától valamint művelési időszaktól (nyár, ősz). A kukorica övezetben alkalmazott kombinációk 20-40cm mélységtartományban dolgoznak. A gépek energia igényét a talaj lazítását végző szerszámokra vonatkoztatva adják meg, amely a körülmények függvényében 9-15 kw között változhat.(buckingham et. al., 1993) Almaras és tsai.,1997 tanulmányukban a talajvédő- és környezetkímélő eljárásokat és az alkalmazható művelő eszközöket vizsgálták. A talajművelési rendszereket a vetés utáni borítottság mértékének függvényében két csoportra osztották. Hagyományosnak tekintik azokat a rendszereket, amelyeknél 0-15% ill % a borítottság mértéke. Az elsőnél az alapművelést kormánylemezes ekével, a másodiknál eke nélkül végzik. Talajvédő- és környezet kímélőnek tekintik azokat az eljárásokat, ahol a felszíni borítottság >30%. Ide sorolják a no-till-(direkt vetés), ridge-till(bakhátas művelés) és mulchtill (mulcs-művelés) rendszereket. Ismereteik szerint a talajművelő eszközök és a felszíni borítottság közötti összefüggésekkel az USA-ban számos közlemény foglalkozik. A növényi maradványok mélységbeli eloszlását, amely lényeges befolyással van a talaj biológiai, fizikai és kémiai folyamataira, viszont kevesen vizsgálták. Megfigyelésük szerint a szántásos művelés esetén lényegesen nagyobb a szerves anyag felhalmozódás, mint a szántás nélküli technológiáknál. A felhalmozódás mértékét az éghajlat, az induló szerves anyag taralom, a talaj jellemzői és a növényi maradványok mennyisége

3 határozza meg. A növényi maradványok C tartalmának %-a az első évben, a második 20% viszont nagyon lassan bomlik le. A hazai és külföldi irodalmi adatokat, valamint a konstrukciós fejlesztések eredményeit és tapasztalatait áttekintve és értékelve megállapítható, hogy a szántásos alapművelés egyeduralma megdőlt. Napjainkban már nemcsak az USA-ban, de Európában is széleskörben terjednek a szántást teljesen, vagy időszakosan elhagyó talajművelési rendszerek. Hazai körülmények között a direktvetéses rendszerek alkalmazása vitatott, a forgatás nélküli alapművelésen alapuló technológiák fogadtatása viszont kedvező. A talajvédő és környezetkímélő talajművelési rendszerek működésének alapfeltétele a megfelelő tarlómaradvány gazdálkodás. Az amerikai kutatási eredmények alapján meghatározott és az 1985-ben érvénybe lépő törvényi előírások (1985 Food Security Act) szerinti 30%-nál nagyobb növényi maradvány -borítás többféle technológiával létrehozható (1.táblázat). Talajművelési technológiák Megnevezés Növényi maradvány mennyisége (%) Hagyományos szántásos < 15 (Conventional tillage) Csökkentett művelés (Reduced tillage) Talajvédő művelés - Direkt vetés (No-till) >30 - Bakhátas művelés (Ridge-till) >30 - Mulcs művelés (Mulch-till) >30 forrás: 1.táblázat Hazai körülmények között ezek közül a mulcs művelésnek vannak hagyományai és elterjesztésének komoly lehetőségei. A talajművelési technológiák összeállításánál figyelembe vehető eszközök keverő hatásáról a 2..táblázat, a mulcs -borítás talaj -vesztesség csökkentő hatásáról pedig a 2. ábra adatai adnak tájékoztatást.

4 Talajművelő eszközök átlagos keverő hatása (Forrás: Buckingham et.al., 1993) Művelőeszköz típus 2..táblázat Növényi maradványok mennyisége (%) Növényi maradvány típus Éghajlati hatás Törékeny Nem törékeny Korai betakarítás Őszi betakarítás Eke Kormánylemezes eke tárcsás eke Középmély lazító Ferdekéses V típusú (30-36 cm mélység, 50 cm gerinclemez osztás) Kombinációk: középmélylazító+kultivátor Tárcsás borona+középmélylazító Nehéz kultivátor Szárnyas kapával Egyenes lazító kapával Csavart lazító kapával Kombinált nehéz kultivátor Tárcsás csoroszlya kultivátor Szárnyas kapával Egyenes lazító kapával Csavart lazító kapával Tárcsás borona kultivátor Szárnyas kapával Egyenes lazító kapával Csavart lazító kapával Tárcsás borona Nehéz V típus >25 cm >23 cm cm Kétsoros X típus >25 cm >23 cm cm Szántóföldi kultivátor Alapműveléskor Szárnyas kapa (30-50) cm Szárnyas v. lazító kapa (15-30 cm) Lúdtalpkapa Kiegészítő műveléskor Szárnyas kapa (30-50) cm Szárnyas v. lazító kapa (15-30 cm) Lúdtalpkapa Elmunkáló eszközök Kombinált eszközök Tárcsa levelek, kultivátor kapák, simító/ egyengető Rugós fogú borona és hengerborona Boronák Rugós fogú borona Merev fogú borona Talajmaró Elmunkálás (7,5 cm mélység) Alapművelés (15 cm mélység) Megjegyzés: Törékeny maradványú növények: Kalászos gabona, kukorica stb. Nem törékeny maradványú növények: Repce, borsó, napraforgó stb.)

5 2.ábra: A tarlómaradvány borítottság hatása a talaj vesztességre (Forrás: Mc Carthy at.al. 2005) Az elmúlt évek széleskörű K+F munkáinak eredményeként kialakult számos lehetséges megoldás közül napjainkban a mulcs-technológia alkalmazása kerül előtérbe, amelynek előnyei a következők szerint foglalhatók össze: Eszköztakarékos Energiatakarékos Művelet takarékos Talajvédő Nedvesség megőrző Környezet kímélő A technológia megvalósításához szükséges műszaki bázis alapelemei a következők: mulcskultivátor, mulcs-lazító, mulcs-vetőgép. A jól megválasztott eszközökkel kialakított mulcs réteg alkalmas a felszíni erózió csökkentésére, a beszivárgás növelésére, de ugyanakkor alkalmas száraz periódusban a párolgás csökkentésére, ill. a talaj-általi CO 2 kibocsátás csökkentésére. 2. A mulcs kultivátorok/lazítók agrotechnikai-műszaki feltételrendszere A mulcs művelésre alkalmas kombinált eszközöknek a következő műveleteket kell megvalósítani: szalma/szár- aprítás

6 talaj -lazítás és porhanyítás mulcs képzés (keverés) felszínelmunkálás és lezárás Az egyes műveletek végzésére alkalmas eszközöket a 3.táblázat tartalmazza. Mulcs kultivátolrok/lazítók szerszámcsoportjai 3.táblázat Száraprítás Talajlazítás/porhanyítás Mulcsképzés (keverés) Felszínelmunkálás, lezárás Szárzúzó (TLT) Tárcsás csoroszlya Tárcsás borona Ásóborona Késes henger Középmélylazító Kultivátor -szárnyas -lazítókapás Borona -merev fogas -rugós fogas Tárcsás borona Ásóborona Forgóborona Rotációs borona (TLT) Hengerborona Henger Rugós borona Késes henger Gumihenger A talajművelés géprendszerében az egyes műveletek elvégzésére a talaj - féleség és állapot függvényében korábbi kutatási eredmények alapján már meghatározásra kerültek a megfelelő szerszám geometriák és konstrukciós jellemzők. Ezért jelen keretek között az egyes műveletekre legjobb eszközök kombinációját kell kiválasztani. A szalma/szár aprítás feladatát leghatékonyabban a vízszintes tengelyű szárzúzók végzik. A nagy kerületi sebességgel dolgozó lengőkések az optimálisnál nagyobb nedvességtartalmú kukoricaszár esetén is kedvező szecskaeloszlást eredményeznek. A síktárcsás csoroszlyákból felépítet szalma/szár aprító eszköz, megfelelő élkiképzés és terhelés esetén képes megbízható munkát végezni. A tárcsás borona elemekből épített aprító betét népszerű, de nem a leghatékonyabb eszköz. Szalma/szár aprítási feladatra a kis öblösségű, csipkés élkiképzésű elemekből épített 5-10 o -nál nem nagyobb szögállású tárcsás borona sor adja a legjobb eredményt. A talaj lazító és porhanyító szerszámok közül a középmélylazítók gerinclemez osztása, a lazító szerszám élszöge és szélessége tekintetében megfelelő kísérleti eredményekkel rendelkezünk. A talajféleségtől függően változó paraméterek közül a lazító ékszög o között, a szerszámszélesség mm közötti, a gerinclemezosztás mm között változik cm munkamélység tartomány esetén. A kultivátor szerszámok tekintetében viszonylag kevés hazai eredménnyel rendelkezünk, ezért a mulcsképzés szempontjából döntő fontosságú keverő hatás megítélésénél Hill és Stott, 2000 vizsgálati eredményeire támaszkodunk. A szántóföldi vizsgálaton résztvevő szerszámokat a 3.ábra szemlélteti. A vizsgálati körülményeket a 4.táblázat, az eredmények összefoglaló értékelését pedig a 5.táblázat tartalmazza.

7 3.ábra A vizsgált szerszám típusok 1- szárnyas kapa, 2- szárnyas lazítókapa, 3- egyenes lazítókapa, 4- csavart lazítókapa A vizsgálat körülményei (Forrás: Hill és Stott, 2000) 4.táblázat A vizsgálat ideje Kukorica termés kg.ha -1 A talaj nedvességtartalma Tarlómaradvány mennyiség (%) Első év Második év Első év Második év Első év Második év Ősz ( ) Tavasz ( ) ,0 19,2 20,2 18, Különböző szerszámok kukoricaszár bekeverési hatása 5 táblázat (Forrás: Hill és Stott,2000) Szerszám típus Bekeverési tényező A művelés ideje Ősz Tavasz 406-mm szárnyas kapa DMI Tiger-C szárnyas lazító kapa mm egyenes lazító kapa mm csavart lazító kapa Bekeverési tényező= művelés utáni szármaradvány (%) művelés előtti szármaradvány (%) Az eredmények egyértelműen mutatják a szerszámok működési paramétereinek hatását. A kis ráhelyezési szögű, szárnyas kapa rendelkezik a legkisebb bekeverési tényezővel, ami azt jelenti, hogy ez a szerszám hagyta a legtöbb maradványt a felszínen. Ezt követte a szárnyakkal felszerelt lazító kapa, majd a normál lazító kapa és végül a csavart lazító kapa. A lazító, porhanyító hatás szempontjából más a helyzet, mivel a nagyobb ráhelyezési szögű lazító kapák természetesen intenzívebben repesztik, aprítják a talajt. A keskeny lazítószerszámok alkalmazása esetén természetesen gondoskodni kell a megfelelő térbeli elhelyezésről. A fogasboronák (merev, vagy rugós egyaránt) csak kényszer megoldásként vehetők figyelembe, mivel keverő hatásuk csekély, ugyanakkor eltömődésre hajlamosak. A mulcsképzés (a tarlómaradványok bekeverésével létrehozott 5-10 cm vastagságú porhanyós talaj-növénykeverék) céljára alkalmazható munkaeszközök közül, alacsony

8 sebességnél (5-8 km/h) a tárcsás boronák, nagy sebességnél (8-14 km/h) az ásó és forgó boronák keverő hatása jobb. Eltömődés szempontjából a legkevésbé megfelelő, az egyébként legnagyobb energiaigényű TLT hajtású rotációs borona és legjobb a forgó borona. A felszínelmunkálás és lezárás műveletére leghatékonyabbak a nagy vonal- terhelésű gyűrűs hengerek, amelyeket az utóbbi időben gumihengerekkel próbálnak helyettesíteni. Ez utóbbi megoldásokról még nem rendelkezünk elegendő információval Felszínelmunkáló/lezáró műveletre a rugós boronák alkalmazása általában nem célszerű, de kedvezőtlen talajállapot esetén, amikor a hengerek/henger-boronák eltömődési veszélye megnövekszik, kényszer megoldásként figyelembe vehetők. A talajvédő és környezet kímélő talajművelési technológiák alapgépének tekinthető mulcskultivátorok/lazítók konstrukciós követelményrendszere a következők szerint foglalható össze: - a forgatás nélküli alapművelésre kidolgozott gépek a következő eszközök kombinációján alapulnak: tárcsás csoroszlya, tárcsás borona, nehéz kultivátor v. középmély lazító, henger v. hengerborona; - a mulcs-kultivátor/lazító kombinációk kialakításának két fázisa különböztethető meg. Az első fázisban sorozatgyártású gépek gyári, vagy felhasználói összekapcsolása történik. Ebben az esetben az alapgépek külön-külön eredeti feladatuk szerint és összekapcsolva egyaránt használhatók. A második fázisban gyakorlatilag új gép születik, amikor a korábban összekapcsoltan használt gépeket gyárilag egybeépítik. Ez esetben a beépítésre kerülő gépek elvesztik eredeti funkciójukat, viszont az új, összetett feladatot jobb minőségben és hatékonyabban látják el; - a vetésváltás, ill. az alkalmazott talajelőkészítési technológia függvényében a mulcskultivátor/lazító kombinációk építésének két fő vonulata figyelhető meg. A csupán őszi alapművelésre használandó típusoknál a lazító elemek a tárcsasor között, vagy azok mögött helyezkednek el és a gépen nincs lezáró eszközsor. A nyári és őszi alapművelésre egyaránt alkalmas változatoknál a lazítóegység mindig a tárcsa sorok között helyezkedik el és a hátsó tárcsa sor mögött elmunkáló elemsor kerül beépítésre 3. A mulcs vetőgépek agrotecnikai-műszaki feltételrendszere A mulcs vetőgépek szerkezeti kialakítását alapvetően az határozza meg, hogy kalászos gabonát (teljes felületű vetés) vagy kapásnövényeket (széles sorú vetés) kívánunk termeszteni. Másik meghatározó feltétel a felhasználási terület: az európai ill. az észak-amerikai vagy ausztrál üzemi méretek és technológiák természetesen egymástól lényegesen különböző konstrukciót igényelnek. Az európai mulcs vetőgépek főbb jellegzetességei. A magágykészítés és a vetés együttes végzése az a követelmény, amely a fejlesztés mozgató rugójának tekinthető. A művelet összekapcsolásnak Nyugat- és főleg Észak-Európában agrotechnikai okai vannak, amelyek jól társíthatók az utóbbi idők ökológiai és ökonómiai elvárásaival. A kisméretű táblákon gazdálkodók számára ma már szinte szabványosnak tekinthető az aktív talajművelő eszköz (rotációs borona, lengő borona, talajmaró) és vetőgép együttes alkalmazása, amelynek valamilyen változatát minden komolynak tekinthető cég gyárt.

9 A nagytáblán gazdálkodók számára a nehéz magágykészítő-vető kombinációk jelentik a gazdaságos megoldást. Ezen kombinációknál érdekes fejlődési folyamat figyelhető meg. A kezdeti sorozatgyártású munkaeszközök kapcsolt üzemeltetése (pl. Lemken Solitar) után megjelentek a talajművelő eszközre épített vetőgép változatok (pl. Pöttinger terrasem, Amazone cirrus, Horsch airseeder). A következő fejlesztési lépcső egy olyan új kombinált gép, amelyben mind a talajelőkészítő egység, mind a vetőgép egység cserélhető az adott igények szerint.(pl. Amazone airstar, Horsch double disc drill, Rabewerk mulch-drill, Accord msc.) Végül említést kell tennünk azokról a vetőgépekről, amelyek általában nem igényelnek talajelőkészítést (ez alól kivételnek tekinthetők az extrém üzemeltetési körülmények), a vetőágy nyitást a kombinált gépen elhelyezett talajművelő elemek általában tárcsás borona levelek végzik (pl. Vaderstad rapid gépcsalád,: Amazone primera, Kuhn fastliner). Az európai mulcs vetőgépeket (technológiai sorba helyezve) a 4.ábra mutatja

10 4.ábra.Európai mulcs-technológiák összehasonlítása (forrás Rabewerk)

11 Az amerikai mulcs vetőgépek főbb jellegzetességei Az amerikai mulcs vetőgépek fejlődésénél két irányzat figyelhető meg. A kalászos gabonák technológiai fejlesztése Kanadából, a kukorica technológiai változások pedig értelemszerűen az USA kukorica övezetéből indultak. A kanadai extenzív technológia gépei a szántóföldi kultivátorokhoz kapcsolt vetőgépekkel indultak, s azokból fejlődtek ki a napjainkban egyeduralkodó vetőkultivátorok. A vetőkultivátorok két fő egységből: vetőkocsiból és kultivátorból állnak. (Megjegyzendő, hogy kisebb darabszámban találhatók olyan megoldások, ahol a magtartályt és a magszállító egységeket a traktorra (5.ábra) vagy a kultivátorra építik). 5. ábra: Magtartály a traktor elején elhelyezve. A vetőkultivátor rendszerek két alaptípusa ismeretes: - vetőkocsi a traktor és a kultivátor között (6. ábra) - vetőkocsi a kultivátor mögött (7. ábra) 6.ábra: Vetőkocsi a traktor és a kultivátor között 7.ábra: Vetőkocsi a kultivátor mögött

12 Az első megoldás fő előnye a kisebb talajtömörítés, amely a kultivátor munkájának köszönhető. A második megoldás fő előnye a könnyebb manőverező képesség, amely különösen fontos lehet az európai útrendszer és tábla méretek esetén. A magelosztás és szállítás (önállóan vagy műtrágyával együtt) szinte kizárólag pneumatikus úton történik. A mulcs technológia alkalmazása szempontjából viszont lényegesek, a magok talajba helyezésére szolgáló művelő elemek kialakításánál tapasztalható különbségek. A vetőárok nyitását végző szerszámok lehetnek: Vésőalakú lazítókapák Lúdtalp kapák Szárnyas kapák A magvezető csövek a szerszámszár mögött helyezkednek el. A vetéssel egyidejű műtrágyázás megvalósítására kombinált vető-műtrágyázó szerszámokat fejlesztettek ki. (8.ábra) 8.ábra: Mag ill műtrágya elhelyezési rendszerek A Bourgault cég által kifejlesztett új rendszerben nem a sorok mellé, hanem a sorok közé helyezik a műtrágyát (9-10. ábrák). Az új rendszerrel szerzett európai tapasztalatok még nem ismeretesek. 9. ábra: Sor melletti ill. sorok sorok közötti műtrágyázás egy nappal a vetés

13 10. ábra: Sor melletti ill. sorok közötti műtrágyázás két héttel a vetés után A mulcs vetőgépekkel kapcsolatos ismeretek a következők szerint foglalhatók össze: 1. A mulcs vetőgépek építési elvét tekintve alapvető különbség tapasztalható az európai és az amerikai konstrukciók között. Az európai konstrukciók döntő többségénél a talajelőkészítő részegység és a vetőgép külön-külön, de egymás mögött van elhelyezve. A talajelőkészítő részegység kombinált kivitelben készül TLT hajtással vagy kultivátor ill. tárcsásborona alapon elmunkáló egységgel kiegészítve (a tárcsásborona egység szinte kizárólag kompakt kivitelben készül). A beépített gabona vetőgép az esetek döntő többségében pneumatikus rendszerű. Az amerikai konstrukciók- elsősorban a gabona változatok- szinte kizárólag vetőkultivátor kivitelben készülnek. E kombinációkban a talajelőkészító egység szántóföldi kultivátor, a vetőgép egység pneumatikus rendszerű. 2. A vetőkultivátor rendszer főbb elemei: - vetőgép (traktorra építve) vagy vetőkocsi - szántóföldi kultivátor kombinált talajművelő-vető elemmel A vetőkocsi elhelyezése kétféle lehet: traktor és kultivátor között vagy a kultivátor mögött. A vetőkocsi általában osztott kivitelben készül, amelynek eredményeként lehetséges a vetési adag növelés ill. egyidejű vetés és műtrágyázás. A talajművelőszerszám lehet lazítókéses (keskenysávú vetés) vagy lúdtalp/szárnyas kapa (szélessávú vetés). A műtrágya kijuttatás történhet külön menetben vagy a vetéssel egyidőben, kombinált talajművelő/vető/műtrágya kijuttató szerszámmal. A műtrágya kijuttatás lehetséges a sorok mellé vagy a sorok közé. Irodalomjegyzék. 1. Reicosky, D. C Tillage and short-term CO2 emissions from soils in the laboratory. Kézirat. 2. Bánházi J.- Fülöp G.: Energiatakarékos talajművelési rendszerek. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest p. 3. Buckingham, F.-Pauli, A.W.: Tillage. John Deere Co. Moline. IL. USA p. 4. Bartalos,T.-Lal,R.-Németh,T.(1995): Conservation tillage for sustaining soil and water quality. Ministry for Environment and Regional Policy, AKAPRINT Budapest.

14 294pp. (Lal R.: Conservation tillage for sustainable management of soils of Hungary p.) 5. Neményi M.- Pecze Zs.- Stépán Zs.-Kacz K.- Szaxon A. (2001): A precíziós növénytermesztés műszaki tapasztalatai. MTA-AMB K+F tanácskozás, Gödöllő, I.kötet 47-51p. 6. Birkás M. (2002): Környezetkímélő és energiatakarékos talajművelés. Szent István Egyetem. Mezőgazdasági és Környezettudományi Kar. Növénytermesztési Intézet. Földműveléstani Tanszék (Birkás Márta és tsai, 2002) Gödöllő. AKAPRINT Nyomdaipari Kft. 345pp 7. Várallyay Gy. (1999): A talaj vízgazdálkodásának szabályozása, mint a környezetkímélő növénytermesztés egyik kulcskérdése.56-64p. In. Ruzsányi L.-Pepó P. (Szerk. 1999): Növénytermesztés és környezetvédelem. MTA Agrártudományi Osztály. Budapest. 163pp. 8. Allmaras et.al. (1997): Tillage tool control over crop residue placement: conservation impacts. ASAE Meeting Presentation. Minneapolis, Minnesota. USA. Paper No p. 9. Lal, R.: Residue management, consevation tillage and soil restoration for mitigating greenhouse effect by CO2-enrichment. Soil& Tillage Research 43 (1997) p Elsevier Science B.V. 10. Hill, P.R. and Stott, D.E.(2000): Corn Residue Retention by a Combination Chisel Plow Soil Science Society of America Journal 64: (2000) 11. Rabewerk gyártmányismertető. Budapest, március.