Gyógypedagógia tanulmányi útmutató 2009/2010 I. félév

Átírás

1 1

2 Követelmények gyógypedagógiából , I. félév Nappali tagozat Házi dolgozatok: Feladatok 1. Beszámoló az intézménylátogatásokról (füzetben, minden intézményből egy gyermeket is kell jellemezni) 2. Filmelemzés vagy regényelemzés: a fogyatékos személyek életének bemutatása egy megtekintett film vagy elolvasott regény alapján Min. 1 ½ oldalas terjedelem 3. Logopédiai gyakorlatgyűjtemény Min. 25 gyakorlat 4. Esszé: Viszonyulásom a különleges bánásmódot igénylő személyekhez Min. 1 ½ oldalas terjedelem Határidő I I I I. 8. Félév végi osztályzat: Írásbeli dolgozat a vizsgaidőszakban: 75% (minimális osztályzat: 5) Szemináriumi tevékenység: jelenlét és aktivitás, házi dolgozatok: 25% (minimális osztályzat:5) 2

3 Követelmények gyógypedagógiából , I. félév Távoktatás Házi dolgozatok: Feladatok 1. Filmelemzés vagy regényelemzés: a fogyatékos személyek életének bemutatása egy megtekintett film vagy elolvasott regény alapján Min. 1 ½ oldalas terjedelem 2. Logopédiai gyakorlatgyűjtemény Min. 30 gyakorlat 3. Esszé: Viszonyulásom a különleges bánásmódot igénylő személyekhez Min. 1 ½ oldalas terjedelem Határidő I I I. 8. Félév végi osztályzat: Írásbeli dolgozat a vizsgaidőszakban: 75% (minimális osztályzat: 5) Szemináriumi tevékenység: jelenlét és aktivitás, házi dolgozatok: 25% (minimális osztályzat:5) Írásbeli vizsgán számon kérendő fejezetek a távoktatás számára: I., II., III., IV., V., VI., VII. Tanulási útmutató: Tanuljon témánként! Az egyes gyógypedagógiai alapfogalmakat próbálja értelmezni, saját szavaival meghatározni. Amikor a sérült személyiségről tanul, próbáljon maga elé képzelni egy fogyatékkal élő egyént. Hasonlítsa az ép személyiségfejlődésűekhez, hogy a különbség egyértelmű lehessen. Keressen összefüggéseket a témákon belüli kulcsfogalmak, valamint a különböző fejezetek között. Olvasson kiegészítő irodalmat. A nem/nehezen érthető vagy pontatlan kifejezéseit értelmezze szakszótár segítségével. A fejezet áttanulmányozása után próbáljon válaszolni az önellenőrző kérdésekre. Jó tanulást! 3

4 I. fejezet Bevezetés a gyógypedagógiába Gyógypedagógia tanulmányi útmutató 1. A gyógypedagógia tárgya Kulcsfogalmak: gyógypedagógia, akadályozottság, fogyatékosság, speciális nevelés, integrált szegregált nevelés A gyógypedagógia egy olyan humán tudományok körébe tartozó tudomány, amely magában foglalja az orvostudomány, a pszichológia, a pedagógia és a szociológia elemeit is. Bár a neveléstudományok körébe tartozik, önálló autonóm tudomány, melynek sajátos funkciója, módszerei és elméleti rendszere van. A gyógypedagógia az a tudomány, amely a fogyatékkal élők lelki életének tanulmányozására támaszkodva, azok oktatásának, nevelésének, rehabilitációjának kérdését vizsgálja, életvezetésük segítésének problematikáját tanulmányozza. (Orbán, 2005) A fogyatékosság ténye létező fogalom az ember megjelenése óta. Hogy az egyes fogyatékosági tipust mikor, hogyan ítélték meg, mit tettek érte vagy éppen ellene, ez koronként, társadalmi csoportonként változott. Napjainkban komolyan odafigyelnek a másság, a fogyatékosság felé. Mivel az ENSZ dekrétumában egyenlő jogok biztosítását fogalmazta meg az ép és a fogyatékos gyermekek számára, így alakult ki a különnevelés (szegregált nevelés) mellett az együttnevelés (integrált iskolai nevelés) is. Ez utóbbi fontossága abban rejlik, hogy a fogyatékos gyermeket nem kell közvetlen környezetéből, a családból kiragadni, ami személyiségfejlődésére károsan hathat, a nevelést pedig megfosztja az elsődleges és természetes példaadás lehetőségétől. Az integráció formái: Lokális integráció: egy intézményben fogyatékosok és nem fogyatékosok Szociális integráció: foglalkozásokon, tanításon kívüli integráció Funkcionális integráció: együttnevelés 4

5 Az integráltan nevelkedő gyermek másságát a környezete is megismeri, elfogadja, megszokja. Megtanulja, belátja, hogy a sérült társa is tanulni, játszani, élni akar éppúgy, mint az épek, s ez a közös cél előbb-utóbb összekovácsolja őket. Ezzel megkönnyebbedik az a rögös út, amely a szegregált, különiskoláztatás bebejezésével a fiatalra vár, amikor helyét, szerepét próbálja megtalálni a társadalomban, amikor megkísérli elfogadtatni fogyatékosságát a felnőttek gyakran előítéletes társadalmával. (Isépy, 1996) Az integrált nevelés sajátos kihívást jelent az iskolák, pedagógusok számára! A gyógypedagógia területén különös gondossággal kell a különböző kifejezéseket használnunk, annak érdekében, hogy a szóhasználathoz társuló diszkriminatív, pejoratív jelleget lehetőleg elkerüljük. A szakmai és a köznapi szóhasználatban is napjainkban egyre inkább az akadályozottság, sérülés kifejezések kerülnek előtérbe, átvéve a fogyatékosság fogalmának jelentését, összefoglalva az adott állapotot, amelyre a fogyatékosság kifejezés utal. Alapvető oka tehát ennek a váltásnak a fogyatékosság kifejezéshez kapcsolódó kedvezőtlen, negatív minősítés. Valamely fogyatékossággal küszködő gyermek az oktatásban speciális nevelési igényű (SNI), szükségletű tanulóként jelenik meg. A speciális nevelés fogalma a gyermek különleges pedagógiai bánásmódra való ráutaltságát jelenti, vagyis ez a szükséglet a gyermek bizonyos nevelési feltételek között kialakuló helyzeti tulajdonsága. Az integrálási törekvések ellenére az oktatási rendszerben elkülönül a normál iskola és a speciális iskolarendszer. Az alapvető különbség a tanterv szintjén van a két intézménytípus között. A speciális nevelést nyújtó intézményekben a képzési tartalom sokkal lebontottabb, kisebb lépésekben halad előre, sajátos nevelési módszereket alklamaznak a sérülés jellegének megfelelően, az oktataási célok megvalósítására szánt idő is hosszabb. A gyógypedagógus elsősorban a különböző akadályozottsággal élő személyek fejlesztésével foglalkozik. Idejének egy részét azonban a speciális nevelési szükségletű gyermek szüleivel is tölti, tanácsokat és segítséget nyújt a szülőknek abban, hogy otthon hogyan foglalkozzanak gyemekeikkel. 2. Speciális nevelési igényű tanulók (különleges bánásmódot igénylő gyermekek) Kulcsfogalmak: tanulási nehézég, speciális pedagógiai bánásmód, magatartászavar, kivételes képesség Minden gyermek egyedi, megismételhetetlen, különleges, minden gyermeknek egyéni nevelési-oktatái szükségletei, lehetőségei, igényei vannak. Ennek következtében szinte leírhatatlan, milyen változatosak az egy osztályba járó tanulók adottságai, képességei, körülményeik, magatartásuk, stb. A gyermekek közötti különbségek, különbözőségek óriásiak lehetnek. Egyes gyermekek speciális nevelési-oktatási szükségletekkel rendelkeznek, így nevelésük, oktatásuk speciális feladatot jelent a pedagógusoknak, ők egyéni, különleges bánásmódot igényelnek az iskolában,óvodában. A különleges bánásmódot igénylő gyermekek csoportjai: A különleges bánásmódot igénylő gyermekeknek 4 csoportját különböztetjük meg: 1. speciális pedagógiai bánásmódot igénylők (a gyógypedagógia kompetenciájába tartozók) tanulásban akadályozottak: enyhe fokban fogyatékosak (debilisek, nehezen tanulók) értelmileg akadályozottak: mérsékelt, súlyos, legsúlyosabb értelmi fogyatékosok mozgáskorlátozottak: mozgás- és testi fogyatékosok, sérültek viselkedés- és teljesítményzavarokkal küzdők beszédben akadályozottak: beszédsérültek, beszéd-, hang- és nyelvi zavart mutatók látássérültek: vakok, gyengénlátók 5

6 hallássérültek: nagyothallók, süketek 2. tanulási nehézséggel küzdő tanulók: fejletlen kognitív képességek: képzelet, koncetrálóképesség alacsony szintje emocionális problémák szociális, kulturális vagy nyelvi hátrányok kétnyelvű tanulók lassú tanulók hosszú távú speciális nehézségek: diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia, súlyosabb beszédhibák 3. magatartászavarok miatt problémás tanulók visszahúzódó(regresszív) és depresszív viselkedésű tanulók: félénk, csendes, visszahúzódó, csavargó, stb. ellenséges (agresszív) és inkonzekvens viselkedésű tanulók: engedetlen, kötekedő, támadó, stb. 4. kivételes képességű (tehetséges) tanulók A különleges, egyéni bánásmódot igénylő tanulók egyenként is sokfélék lehetnek. Egy lassú, egy tehetséges vagy egy mozgáskorlátozott gyermek egyaránt lehet kétnyelvű, egy tehetséges gyermek is lehet látássérült. Lehet egy tanuló az egyik tárgyból átlagos, egy másikból tehetséges. Az is elképzelhető, hogy valaki egyszerre lassú és tehetséges, csak az különböző területen jelentkezik (pl. művészetek és matematika). Vannak olyan tanulók, akik alkalmatlanok a csoportba való bevonásra, egy másik csoportba való tartozásuk vagy magatartásuk miatt. A pedagógusoknak meg kell ismerniük tanítványaikat, hogy szükség esetén különleges bánásmódban részesítsék őket. 3. A sérült személyiség Kulcsfogalmak: személyiség, sérült személyiség, normalitás, abnormalitás A személyiség fogalma: Egyedi ember egyéni tulajdonságainak sajátos összessége, egyben bizonyos rendezettségű egysége Szintetikus fogalom, felöleli az emberi szervezet összes sajátosságát, mind a pszichikumot, mind a szomatikumot, az aktív cselekvő ember egészét. Pszichológiai szempontból a személyiség a lelki események teljes, folyamatos egésze, a lelki élet azon különleges összjellege, amelyben összefonódnak: a temperamentum, az érdeklődés, a képességek és a jellem; az egyén megismerési, viszonyulási és alkalmazkodási folyamatai és módjai. A személyiség az ember ontogenézise folyamatában a szűkebb és tágabb környezettel való kölcsönhatásban alakul ki, ebből következően csak dinamizmusában jellemezhető és tanulmányozható. Ez azt jelenti, hogy sérülése is ebben a viszonyrendszerben érhető tetten: meg kell keresni a sérülésért felelős összetevőket és ezek hatását az egyénre. A sérült személyiségre is jellemzőek a személyiségfejlődés általános törvényszerűségei: az életkörülményeknek megfelelően alakul, az ember aktív tevékenységének folyamatában fejlődik, fejlődésének tempója egyenes arányban van az emberi tevékenység sokoldalúságával és alakításával önszabályozás formájában megy végbe, stb. A tapasztalat mégis az, hogy a sérült személyiség fejlődésmenete láthatóan különbözik az ép fejlődésétől, a sérült személyiség láthatóan más mint az ép személyiség! Miben, mennyiben tér el a sérült személyiség az éptől? A kérdés megválaszolása igényli a normalitás abnormalitás fogalmainak az értelmezését. 6

7 Normális: szabályszerű, megszokott, átlagos Abnormális: szabálytalan a megszokottól, az átlagostól eltérő. Ez azt jelenti, hogy az abnormalitás egy viszonyított, viszonylagos, változó érték; de, hogy mit nevezünk abnormálisnak attól függ, hogy mit tartunk normálisnak. A normalitás sohasem egy pont, hanem sáv, övezet, amelyen a szélső értékek felé haladva számos egymástól eltérő, de még normálisnak tekinthető változat létezik. Biológiai szempontból normális jelenség az egészség és abnormális a betegség. A normalitás megítélése szempontjából több eset lehetséges: 1. a szervezet eredeti állapota változatlanul helyreáll 2. a szervezet struktúrája megváltozik (pl. hiányossá válik valamely szerv eltávolítása miatt), de a szervezet működése egészében nem változik 3. a szervezet struktúrája nem változik, de a működés nem tér vissza az eredeti módon (legyengül, hiányos) 4. a szervezet struktúrája úgy változik meg (valamely szerv hiánya vagy működésképtelensége miatt) hogy a szervezet működése egészében megváltozik A 2, 3, 4 esetekben abnormális jelenségek alakultak ki! Mivel a személyiség bio-pszicho-szocio-kulturális lény, megítélése nem történhet csak biológiai alapon. Abnormális jelző használata kockázatos; a használt kifejezés gyakran szemléletmódunkat is kifejezi. Szükséges szemléletmód: optimizmus a fejlődés kilátásai tekintetében, feltételek biztosítása a fejlesztés érdekében. A sérült személyiség fejlődésére a fejlődési tempó és szerkezet megváltozása egyaránt, együttesen jellemző. A személyiség fejlődése a fennálló károsodás következtében más feltételek között zajlik. Ez a körülmény a fejlődésmenet struktúráját és dinamikáját megváltoztatja. Közösen jellemző, hogy az egységes szerkezet megbomlik, egyoldalú vagy diszharmonikus lesz: meghatározott egyszerű funkciók, funkcionális rendszerek nem alakulnak ki vagy rendellenessé válnak átalakul a külvilágról való információfelvétel sérülté, nehezítetté válik vagy ki sem alakul a kommunikáció megváltoznak a környezethez való alkalmazkodás és a környezetre való aktív ráhatás lehetőségei és formái akadályozottá válik a szocializáció. Ezek a jellemzők a sérülésért felelős tényezőknek megfelelően sajátos formákban jelentkeznek. 4. A sérülés okai és primer következmények Kulcsfogalmak: a sérülés okai, multikauzalitás, öröklés, csíraártalom, pre-, peri- és posztnatális ártalmak, társadalmi és pszichoszociális ártalmak Az okok és primer következményeik közötti különbségeket a teljesség igénye nélkül mutatjuk be. Elsősorban azokkal foglalkozunk, amelyek különböző klinikai képek (klinikai kép = szindróma = tünetegyüttes (megjelenési forma); szimptóma = tünet) létrejöttén keresztül a sérült személyiség előidézői lehetnek. o Egy ok nemcsak egyféle következménnyel járhat, többféle klinikai képet idézhet elő (a személyiségsérülés legkülönbözőbb változatait) o A személyiségsérülés különféle változatai mögött többféle ok és együttesen több ok következtében létrejött klinikai kép állhat. A személyiségsérülés multikauzális és multifaktoriális. 7

8 Időrendi sorrendben vizsgálva a következő okok lehetnek sérülés előidézői (Gordosné, 1995): 1. Öröklés: hosszú ideig túlbecsülték a szerepét. Az átöröklésnek is szerepe van a személyiségsérülés létrejöttében, de egy-egy gén nem meghatározó, inkább csak egy láncreakciót indít meg, amelyeket a külső tényezők erőteljesen módosíthatnak. A legmegbízhatóbb adatok az egyes anyagcserezavarokkal, az ivari és testi kromoszómák számszerű és alaki eltéréseihez társuló különböző klinikai képek esetében állnak rendelkezésünkre. 2. Csíraártalom: előidézhetik fertőző betegségek, ipari mérgek, táplálkozási rendellenességek, sugárzás. 3. Méhen belüli (prenatális) ártalmak: lényeges, hogy a károsító tényező mikor, az embrionális fejlődés mely szakaszában hat. Az anya fertőző betegségei következtében fellépő ártalmak (pl. rubeola siketség, értelmi fogyatékosság); protozoafertőzések idegrendszeri ártalmak, fejlődési rendellenességek; hipoxemia értelmi károsodás, stb. előidézhetik a személyiség sérülését. 4. Szülési (perinatális) ártalmak: a rendellenes szüléseknek is igen nagy a károsító szerepe. Lehet koraszüléshez, de normális időben történő szüléshez is kapcsolódó, mint pl. keringési zavarok, koponyaűri vérzések, stb. Ezek elsősorban a központi idegrendszerre hatnak károsítóan. 5. Szülés utáni (posztnatális) ártalmak: sokféleségük és nagy jelentőségük okán differenciáltabb vizsgálatot igényelnek. Két nagy csoportjuk ismert: a. Biológiai környezeti ártalmak: a fertőző betegségek és szövődményeik emelhetőek ki. Pl. bárányhimlő következtében agyvelőgyulladás léphet fel, ami értelmi fogyatékosságot, mozgás- és hallássérülést idéz elő. b. Pszichoszociális környezeti ártalmak: rendkívül sokfélék és sokrétűek. A csecsemő megszületése pillanatától pszichoszociális károsító tényezők özönének van kitéve. Kiemelve néhányat: családi, iskolai, nevelőotthoni, munkahelyi ártalmak, amelyek különböző kapcsolódásban hatnak, és amelyek szűkebb és tágabb értelemben vett nevelési ártalmakként jelentkezhetnek. Ilyen tényezők pl.: anya-, illetve szülőhiány, rossz családi légkör, válások, környezetváltozás, környezetváltogatás, nagyon magas tanulmányi vagy magatartási követelmények, szabadságtól megfosztottság, zártság, uniformizáltság, kevés és egyhangú inger és élménylehetőség, kettős nevelés, iskolai és munkahelyi kudarcélmények stb. Ezeknek az ártalmaknak rendkívül nagy szerepe van a neurózisok, pszichopátiás kórképek (személyiségzavarok) valamint pszichózisok (elmebetegségek) kifejlődésében. A személyiség sérüléséért a tárgyalt okok és primer következményeik a felelősek. Az ismertetett helyzetekben azonban a sérülés nem minden esetben következik be, azaz a személyiség sérülése nem törvényszerű. 5. Fogyatékossági főcsoportok Kulcsfogalmak: reverzibilis, irreverzibilis, fogyatékossági főcsoportok Irreverzibilitás esetén az idegrendszer organikus sérüléséről beszélhetünk. Reverzibilis károsodás esetén az idegrendszer organikusan nem, csak funkcionálisan sérül. Attól függően, hogy az idegrendszer károsodása milyen fokú és mikor következik be, módosul a károsodásnak a személyiség fejlődésre gyakorlat hatása. A személyiség fejlődése szempontjából a veleszületett vagy az első életévben elszenvedett károsodások a legkedvezőtlenebb kilátásúak. Az időfaktor szerepe lehet azonban pozitív is, hiszen amennyiben a veleszületett, csecsemő vagy kisgyermekkorban fellépő károsodás felismerése azonnal megtörténik, a személyiség sérülése a károsodás súlyossági fokától függően is megelőzhető, megakadályozható vagy kedvezően befolyásolható. Az ifjú és felnőttkorban fellépő károsodások eltérő következményekkel járnak, mint gyermekkorban, ugyanis ekkor a kialakult személyiség egységes szerkezete bomlik meg és a személyiség-újraalakítási lehetőségek korlátozottabbak. Minden esetben fontos körülmény azonban a károsodás súlyossági foka is. 8

9 A személyiség sérülésért az ontogenézis folyamatában fellépő különböző károsító tényezők, okok és az okok következtében kialakuló klinikai képek (primer következmények) a felelősek, amelyek a fejlődésmenetet eltérítik a normálistól, a sérült személyiség (másodlagos következmény) létrejöttét idézik elő. A sérülések típusokba sorolása rendkívül nehéz. Többnyire a klinikai képnek valamint a fejlődésmenet sérüléséért elsősorban felelős főszimptómák szerint történik a típusokba sorolás. A fogyatékossági főcsoportok a következők: Értelmi fogyatékosok/szellemileg sérültek Hallási fogyatékosok/hallássérültek Látási fogyatékosok/látássérültek Beszédfogyatékosok/beszédsérültek Mozgásfogyatékosok/mozgássérültek Érzelmi-akarati fogyatékosok/érzelmi-akarati sérültek Halmozottan fogyatékosok/halmozottan sérültek. A főcsoportokon belül további osztályozási szempontok a főszimptóma mellett jelen levő, személyiségszerkezetet meghatározó egyéb tünetek, valamint: súlyossági fok, időfaktor, intelligenciaszint, a különböző képességek szintje, a szocializálhatóság. Kérdések, feladatok: 1. Miért kell fokozottan odafigyelni a gyógypedagógiai kifejezések árnyalt használatára? 2. Milyen alapvető különbségek vannak a speciális nevelést nyújtó intézmények és a normál iskola között? Nevezzen meg legalább hármat! 3. Miért tekintjük a normalitást sávnak, övezetnek? 4. Melyek a sérült személyiségre jellemző törvényszerűségek? 5. Melyek azok a személyiségsérülést meghatározó okok, amelyek megjelenéséért a pedagógus is felelős lehet? 6. Az időfaktor milyen értelemben lehet pozitív, illetve negatív a fejlesztés megvalósításában? 7. Sorolja fel a fogyatékossági főcsoportokat! 8. Keressen érveket és ellenérveket az integrált és szegregált neveléssel kapcsolatosan. Fogalmazza meg, miért jelent kihívást az iskola és a pedagógusok számára a fogyatékosok integrálása! 9. Készítsen esettanulmányt sérült személyiségű tanulóról. Emelje ki, milyen lényeges különbségeket tapasztalt nála ép társaival összehasonlítva, valamint, hogy ennek milyen pedagógiai konzekvenciái vannak! 10. Válasszon ki és elemezzen (mutassa be hatásmechanizmusát) 2-3 olyan környezeti ártalmat, amely az iskoláztatás ideje alatt jelenik meg és sérülési kockázatot jelent a tanuló számára! Szakirodalom: Isépy Mária (1996): Gyógypedagógia. Comenius B.T., Pécs. Kereszty Zsuzsa (1996): Mindenki iskolája. Együttnevelés. IFA BTF OM., Budapest. Gordosné, Sz. A. (1995): Bevezetés a gyógypedagógiába. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Gordosné, Sz. A. (2004): Gyógyító nevelés, Medicina Könyvkiadó RT, Budapest. Orbán Réka (2005): Gyógypedagógiai alapfogalmak. Egyetemi jegyzet, Távoktatási Központ, Kolozsvár. Selikowitz, M. (1999): Diszlexia és egyéb tanulási nehézségek, Medicina Könyvkiadó RT., Budapest. 9

10 II. fejezet ÉRTELMI FOGYATÉKOSOK/SZELLEMILEG SÉRÜLTEK Kulcsfogalmak: oligofrénia, oligofreno-pedagógia, debilitás, imbecilitás, idiócia Az ember egyedi fejlődése során az idegi struktúrák lassú differenciálódási folyamata és az, hogy az idegsejtek nem képződnek újra, biológiai tény: összevetve ezt a károsító tényezők sokféleségével, belátható, hogy az egyén, élete folyamán, mentálisan nagyon különböző módon és mértékben sérülhet. Amikor az értelmi fogyatékosokról mint a gyógypedagógia tevékenységi területére tartozók egyik főcsoportjáról beszélünk, legelőször arra kell emlékeznünk, hogy a főcsoportok meghatározásakor a fejlődésmenet sérüléséért elsősorban felelős szimptómákból indulunk ki. Ez esetben a főcsoport legalapvetőbb jellemzője az értelmi funkciók elsődleges sérülése. Az értelmi fogyatékosság tehát a gyógypedagógia értelmében a fogyatékosságok egyik fő csoportja. Fő tünet az általános értelmi képesség fejlődésének széleskörű és számottevő csökkentsége, amely kihat az egész személyiségfejlődésre és együtt jár a társadalmi környezetben való tájékozódás képességének csökkenésével. Az értelmi fogyatékosságot elkülönítjük a művelődési esélyegyenlőtlenségből, környezeti ártalomból keletkezett mentális retardációtól valamint a gyermekkori demenciák és pszichózisok kategóriáitól is. Az értelmi fogyatékosság a központi idegrendszer fejlődési károsodása következményeként alakul ki, létrejöttében genetikai, és/vagy prae, peri- és korai postnatalis exogén, agyi működést károsító hatások, illetve ma még etiológiailag tisztázatlan tényezők játszanak szerepet. Egyéb fejlődést gátló tényezők (kedvezőtlen nevelési vagy hátrányos szocio-ökonómiai hatások), adott esetben extrém hospitalizáltság súlyosbítja az állapotot. Az értelmi fogyatékosság sajátosan jelenik meg az alapvető pszichoszociális funkciókban. Az általános fejlődés dinamika lelassul, a kognitív folyamatok fejlődési mássága miatt a tanulási képesség módosul, a szociális alkalmazkodás csökkent mértékű, illetve elégtelen. Ezek a jegyek külön-külön vagy különböző kombinációkban is megjelenhetnek. Az értelmi fogyatékosság súlyossága szempontjából hagyományosan alcsoportokra bontható: az enyhe (debilitás), a középsúlyos (imbecilitás) és a súlyos fokú (idiócia) értelmi fogyatékosságra. A táblázat az IQ-sávok szerinti osztályozást mutatja be: Csoportok Enyhe Közepes Súlyos Legsúlyosabb Együtt Szubnormális (Értelmi fogyatékosság IQ alatt 0-69 Ezek a kategóriák elkülöníthetők: 1.) az általános értelmi képesség csökkentésének mértéke szerint (pszichometriai alapon), 10

11 2.) a képezhetőség eltérő lehetőségei szerint, 3.) a társadalomra való ráutaltság mértéke szerint. Gyógypedagógiai szempontból a csoportosításban az eltérő képezhetőség figyelembe vétele különösen fontos. Az értelmi fogyatékosság komplex orvosi-, gyógypedagógiai- pszichológiai és gyógypedagógiai vizsgálatokkal tárhatók fel. Az értelmi fogyatékosok minősítését a vizsgálatok után egy-két évvel szükséges kontrollvizsgálattal és a pedagógiai tapasztalatok elemzésével ellenőrizni és ha kell korrigálni, miután a megítélés gyakorlatában körültekintő gondosság ellenére is tévedések fordulhatnak elő. Kívánatos, hogy az értelmi fogyatékosok diagnosztizálása fejlesztő diagnosztika legyen. Az értelmi fogyatékosság következményeinek részleges megelőzése alcsoportonként eltérő. Felnőtt korra az értelmi fogyatékosság egyes jegyei a gyógypedagógiai (oligofrénpedagógiai ) tevékenység hatására megszüntethetők, jelentősen korrigálhatók, illetve kompenzálhatók. Ez nagymértékben függ a korai felismeréstől és a megfelelő időben elkezdett gyógypedagógiai segítségnyújtástól. Az értelmi fogyatékosság tartós hatásai megmaradnak a középsúlyos értelmi fogyatékosság, illetve különös mértékben a súlyos értelmi fogyatékosság esetében. Az értelmi fogyatékosok az intelligenciasérülés foka szerint is három alcsoportra oszthatók: enyhe értelmi fogyatékosok, középsúlyos értelmi fogyatékosok, súlyos értelmi fogyatékosok. Az értelmi fogyatékosok pedagógiai szempontú csoportosításakor a mentális sérülésen kívül további kritériumokat is figyelembe kell venni. Csak az intelligencia-sérülés nem ad elegendő eligazítást az értelmi fogyatékosság fejleszthetőségéről. Figyelembe kell venni a korai gyermekkori interperszonális kapcsolatokat, a beszéd állapotát, a személyiségvonásokat. Az értelmi fogyatékosoknál a mentális sérülés különböző foka szerint a kognitív fejlődés különböző mértékben akadályozott, a szocializációs folyamat nehezített. Az értelmi fogyatékosság megváltoztatja az egész személyiségszerkezetet, a tanulási és gondolkodási folyamatokat akadályozza, ezzel megnehezíti a szociális beilleszkedést. A beszéd hiányosságai miatt a kommunikáció korlátozott. Az említett következményes jelenségek miatt önértékelési zavar alakulhat ki. A kognitív területen jelentkező következmények csökkenthetők, a szociális területen megelőzhetők, adott esetben felszámolhatók. Az értelmi fogyatékosok személyiségfejlesztése elsősorban a gyógypedagógiai (oligofrénpedagógiai) tevékenység során valósítható meg. E tevékenység különböző, sérülésspecifikusan alakított pedagógiai, pszichológiai, egészségügyi és szociális feltételeket igényel. Fontos az értelmi fogyatékosság korai felismerése és korai nevelése. Az értelmi fogyatékosság alcsoportjainak speciális nevelése életkori (fejlettségbeli) kategóriák szerint a családban és intézményben történik. Az intézmények cél- és feladatrendszere differenciált a művelődési javak elsajátításának tempója és mértéke, tartalma, valamint az igényelt személyi és tárgyi eszközrendszer eltérései miatt. Az iskolában képezhető értelmi fogyatékosok rehabilitációja az alapfokú képzés befejezése után további gyógypedagógiai, pedagógiai, egészségügyi, munkajogi és szociálpolitikai segítséggel 11

12 teljesen vagy részlegesen megvalósítható. Ehhez a felnőtteknek a szociális intézetek is rendelkezésre állnak. Az Értelmi Fogyatékosok Országos Érdekvédelmi Szervezete támogatja a rehabilitációs törekvéseket. 1. Súlyos fokban sérült értelmi fogyatékosok A súlyos fokban sérült értelmi fogyatékosok az értelmi fogyatékosok egyik alcsoportját alkotják, olyan gyermekek, fiatalok és felnőttek, akiknél nem csak az agyféltekék kérgei, hanem a kéreg alatti, diencefalitikus terület és/vagy a nyúltagyi rész is sérült. A sérülésnek ez a kiterjedtsége és súlyossága hozza létre az egész pszichofizikai fejlődés nagymértékű akadályozottságát. A súlyos fokban sérült értelmi fogyatékosoknál rendszeresek a kóreredettel összefüggésben a szomatikus fejlődés rendellenességei, a koponya és csontváz torzulásai, erőteljes diszplaszticitás. Mindehhez rendszeresen más fogyatékosságok is kapcsolódnak az érzékszervi és mozgásfunkciókban, alkati deformitásokban és ezek funkcionális kihatásaiban. Az alapvető funkciók fejlődése súlyosan akadályozott. A motorikus funkciók alig fejlődnek ki, az ülés és járás megtanulása nehézségekkel jár, a kialakult mozgások is gyakorlati rendellenességeket mutatnak, elsősorban a koordinációban, a sztereotip ritmusos együttmozgásokban. A kéz ujjainak finom mozgásai nem fejlődnek ki. Gyakori parallel sérülés az alsó és felső végtagok parézise. Az önkiszolgálási, higiénikus szokások nem, vagy alig alakulnak ki. A súlyos fokban sérült értelmi fogyatékosok elsajátítják az artikulált, tagolt beszédet, de ez gyakran echolália, környezetük beszédét legfeljebb csak korlátozottan értik meg. A kognitív funkciók fejlődése alig mérhető. Szociális magatartásuk fejletlen, erősen befolyásolja a kommunikáció korlátozottsága, valamint szélsőséges affektivitásuk. Emberi kapcsolatok kialakítására, kooperációra korlátozottan képesek. Indulataik és mozgási intenzitásuk alapján apatikusan vagy hypermotilisek. A súlyos fokban sérült értelmi fogyatékosok személyiségfejlesztéséről alig beszélhetünk. Állandó ápolást, gondozást igényelnek. Egyesek individuális gyógypedagógiai tevékenység által fejleszthetők, elsősorban az önkiszolgálás és az elemi kommunikáció terén. A súlyos fokban sérült értelmi fogyatékosok ellátásában az orvosi felügyeletnek és gyógykezelésnek döntő szerepe van. A súlyos fokban sérült értelmi fogyatékosok felnőtt korukban is teljesen önállótlanok, állandó gondozást igényelnek. Életük fenntartása speciális szociális intézményi ellátással biztosítható. 2. Középsúlyos fokban sérült értelmi fogyatékosok A középfokban sérült értelmi fogyatékosok (hagyományos elnevezéssel: imbecillisek) az értelmi fogyatékosok egyik alcsoportját alkotják. Olyan gyermekek, fiatalok és felnőttek, akiknek a fejlődése számottevően alacsonyabb szintű az átlagosnál, intelligenciafunkcióik jelentősen sérültek. A főtünethez kommunikációs, motorikus, emocionális és szociális zavarok társulnak, ezáltal többszörösen összetett fogyatékosságot mutatnak. Gyakoriak a párhuzamos fogyatékosságok, amelyek az értelmi fogyatékosságot előidéző okkal, vagy egy fokozott megbetegedési hajlammal függnek össze. Ilyen zavarok jelentkezhetnek az érzékszervi funkciókban, a beszédszervek funkcióiban, a finom motorikában, valamint a fokozott görcskészségben és a belső szervek megbetegedéseiben. 12

13 A kognitív fejlődés a normálhoz viszonyítva jelentősen lelassúbbodott és behatárolt. A középsúlyos fokban sérült értelmi fogyatékosok tanulását a cselekvő szemléletes felfogás és feldolgozás jellemzi. Érdeklődésük a direkt szükségletek kielégítésére irányul. Beszédkommunikációs készségeik tartalmilag, grammatikailag, szintaktikailag erősen megkésve, szabálytalanul és hibásan alakulnak ki. Mozgásfejlődésüket a kisgyermekekre emlékeztető mozgáslefolyás, hiányos koordinációs képesség, tartási hibák, motoros diszfunkciók jellemzik. Szociális magatartásuk átfogóan sérült. A középsúlyos fokban sérült értelmi fogyatékosok személyiségfejlődését elsősorban a speciálisan szervezett nevelési rendszer, illetve a gyógypedagógiai (oligofrénpedagógiai) tevékenység segíti. Ezáltal a kommunikatív és kognitív funkciók zavarai kisebb mértékben, az emocionális és szociális fejlődés zavarai nagyobb mértékben csökkenthetők. Ennek a nevelésnek a célja, hogy a középsúlyos fokban sérült értelmi fogyatékost képessé tegye adekvát munkavégzésre, egyszerű társadalmi kapcsolatok kialakítására, hogy ezáltal társadalmilag védett élethelyzetben kiegyensúlyozott, értelmes életet tudjon élni. A felnőtt középsúlyos fokban sérült értelmi fogyatékosoknak egész életükben közvetlen irányításra és vezetésre van szükségük, önálló életvezetésre nem képesek. A munkatevékenységben csak egyszerű részfolyamatokat tudnak elvégezni. A családban és az intézményi közösségekben megfelelő szociális magatartást mutatnak. 3. Enyhe fokban sérült értelmi fogyatékosok Az enyhe fokban sérült értelmi fogyatékosok (hagyományos elnevezéssel: debilisek) az értelmi fogyatékosok egyik alcsoportját képezik. Olyan gyermekek, fiatalok és felnőttek, akiknél az intellektuális alulteljesítés a neuroendokrin-rendszer öröklött vagy korai életkorban szerzett enyhe sérülés, és/vagy funkciózavarán alapszik. Az eddig ismert neuro- és pszichodiagnosztikai eljárásokkal nem mindig különíthetők el pontosan a gyengetehetségű épektől, illetve a mentálisan retardáltaktól. Az enyhe fokban sérült értelmi fogyatékosok személyiségfejlődése az épekétől kis mértékben tér el. Dominál a kognitív funkciók lassúbb és akadályozott fejlődése, emellett az extra-intellektuális funkcióban is jelentkeznek eltérések. Az enyhe értelmi fogyatékosság attól függően, hogy milyen egyéb érzékszervi, motorikus, érzelmi- akarati stb. zavarok társulnak hozzá (amelyek vagy szoros kauzális összefüggésben állnak vele, vagy környezeti hatásra alakulnak ki) igen változatos képet mutat. A téri orientáció, a finom motorika, a figyelemkoncentráció, a bonyolultabb gondolkodási folyamatok, a beszéd- és kommunikációs képesség, valamint a szociális alkalmazkodás fejlődésének zavara valamennyi enyhe fokban sérült értelmi fogyatékosnál bár eltérő mértékben és mindig egyedi kombinációban általánosan megállapítható. Ezek az eltérések, összefüggésben a környezeti hatásokkal, a tanulási képesség különböző mértékű zavarát eredményezik, és akadályozzák a személyiség fejlődését. Az enyhe értelmi fogyatékosság tünetei az iskoláskor előtt kevéssé válnak ismertté. Az épekre jellemző iskolaérettség nem alakul ki 6-7 éves korra. A tanköteles korú enyhe fokban sérült értelmi fogyatékosok társadalmi beilleszkedését a gyógypedagógiai nevelés mellett orvosi, pszichológiai segítségnyújtás illetve jogi és szociálpolitikai intézkedések is elősegítik. Pályára való felkészítésük részben vagy teljesen az épekkel integráltan történik. Döntő többségük mint segéd- vagy betanított munkás önálló életvezetésre képessé válik. Az értelmi fogyatékosság témakörének különösen az utóbbi évtizedben, igen megnőtt a szakirodalma. 13