DR. IMMUN Egészségportál

Átírás

1 Csontritkulás Csontritkulás ( oszteoporózis = porózus, szivacsos csontot jelent) A csontritkulásnak nevezett állapotban a bontó és építõ szakaszok közötti összhang felbomlik és ennek következtében a csontokat alkotó szerves és szervetlen alkotórészek azonos arányban csökkennek. hirdetés Ezzel csökken a csontok ásványianyag-tartalma és rugalmassága is. Mikroszkópos vizsgálatokkal kimutatták, hogy a csontokat felépítõ csontgerendák vastagsága lecsökken és a gerendák közötti távolság megnõ. Súlyos következményként csonttörések jönnek létre. Csontritkulás esetén a csontszövet szerkezete kórosan megváltozik. Egészséges felnõtt szervezetben a csontépítõ és - lebontó folyamatok állandó egyensúlyban vannak, melyek következtében a csontok tömege és szerkezete változatlan marad. A csontszövet saját sejtjeit csontépítõ és csontlebontásban részt vevõ óriássejtek alkotják, míg a sejtek közötti állomány szerves és szervetlen részre tagolódik. Csontritkulás esetén az egységnyi térfogatú csonttömeg csökken, miközben a szerves és szervetlen állomány aránya megmarad. Noha elõre jelezhetõ, hogy kik fognak csontritkulásban megbetegedni, hiszen a hajlamosító tényezõk ismertek (pl. sovány testalkat, kevés tejtermék fogyasztása, dohányzás, kevés testmozgás stb.), mégis többnyire csak akkor figyelünk fel a már kialakult bajra, amikor komoly, vissza nem fordítható elváltozások, csonttörések is kialakultak. Leggyakrabban a csigolyák magassága csökken, súlyos esetben a csigolyák összeroppanása a testmagasság csökkenéséhez, jellegzetes tartás kialakulásához vezet. Ebben a betegségben is a korai felismerés és a megfelelõ kezelés ad lehetõséget a súlyosabb esetek megelõzésére. Ismeretes, hogy a csontritkulás következtében kialakult csonttörések (csigolyatörés, combnyaktörés stb.), valamint a törések nyomán kialakult egyéb elváltozások súlyos mozgáskorlátozottsághoz vezethetnek. Etiológia Az emberi szervezet 206 különálló csontból áll. A csontok 70%-ban szervetlen ásványi anyagokat és kisebb részben szerves anyagokat tartalmaznak. Ezen anyagok speciális szerkezete adja a csontok szilárdságát és rugalmasságát. A csontszövetben csontépítõ és csontfaló sejtek helyezkednek el, ezek biztosítják a csontszövet állandó átépülését. Az egészséges csontszövetben a két sejtcsoport munkája egyensúlyban van, tehát ugyanannyi épül fel, mint amennyi

2 lebomlik. Ezek az egymással ellentétes, ugyanakkor összehangoltan történõ folyamatok közül mindig a csontfaló sejtek bontanak elõször, majd ezt követi a csont újraépítés. A csontritkulás lehet önálló állapot, de kialakulhat más betegség következtében is. Egyaránt érinti mindkét nemet, és bármelyik életkorban jelentkezhet. A más betegséggel kapcsolatosan kialakuló csontritkulást másodlagosnak, míg az önállóan jelentkezõt elsõdlegesnek hívjuk. Elsõdleges csontritkulás Az elsõdleges csontritkulást tovább oszthatjuk: egyrészt a nõknél, a változó korba jutáskor néhány év alatt létrejövõ csontvesztésre - a postmenopauzális csontritkulásra - és az idõs korban jelentkezõ idõskori csontritkulásra. Nemcsak az életkor, hanem a csontban mikroszkóppal látható elváltozások alapján is különbséget lehet tenni az elsõdleges csontritkulást alkotó két csoport között. Férfiakon a (praesenilis = idõskor elõtti) csontritkulás lényegesen ritkábban fordul elõ, mint nõkön. Ennek oka az eleve nagyobb csonttömeg, a rövidebb várható élettartam, valamint az, hogy a férfiakban nincs hirtelen csökkenõ nemi hormontermelés. Csontritkulás a nõi változó korban éves korban, tehát a változókor"-ban jelentõsen emelkedik. A szivacsos csontállomány csökken és emiatt a csigolyatörések a jellemzõek, fõként a háti és az ágyéki csigolyák területén: a csigolyák magassága csökken, felsõ, határoló csontlemezük beroppan. A törés kialakulásának helye a meggyengült csont minõségével függ össze. Idõskori csontritkulás Ebben a típusban a csontépítõ sejtek mennyisége és tevékenysége csökken. Szintén jellemzõ a törések megjelenése, mivel itt a szivacsos és a kérgi (hosszú csöves csontokban található) csontállomány is azonos mértékben csökken: csigolya- és combnyaktörések keletkeznek, gyakoribbá válnak a csuklótörések is. Kinél gondolhatunk a csontritkulás kialakulására? A postmenopauzális (azaz változó kor" utáni) csontritkulás oka az egyik jellegzetes nõi hormonnak (az ösztrogénnek) a változó korban kialakuló hiánya. Mégis, szerencsére nem minden menopauzába került nõben alakul ki ez az állapot. Hajlamosító tényezõk -, amelyek elõsegítik a csontritkulás kialakulását: - családon belüli halmozott elõfordulás - tehát nagymamának, édesanyának is volt már csontritkulása - dohányzás - mértéktelen kávéfogyasztás - jelentõs mennyiségû, tartós alkoholfogyasztás - elégtelen kálcium és D-vitamin tartalmú táplálkozás - mozgásszegény életmód - sovány, könnyû" csontozatú testfelépítés

3 - korán bekövetkezett természetes, vagy mûvi (méh- és petefészekmûtét) változó kor - más idült betegség (például krónikus sokízületi gyulladás) - egyes gyógyszerek (például szteroidkészítmények) tartós szedése Másodlagos csontritkulás Egyes mozgásszervi, reumás" betegségek, fõleg a sokízületi gyulladások, belgyógyászati betegségek, például máj- és vesebetegségek, a belsõ elválasztású mirigyek (pajzsmirigy, mellékpajzsmirigy, mellékvese) betegségei, asztma, gyulladásos bélbetegségek, egyéb olyan zavarok, amikor a kálcium felszívódása nem megfelelõ, okozhatnak szintén csontritkulást. Tartósan mozdulatlanságra kárhoztatott, ágyhoz kötött betegeken is kialakul, ezt a folyamatot látjuk akkor is, ha egy-egy végtag törés után tartósan gipszben van. Anamnézis: Milyen tünetei vannak a csontritkulásnak? A kezdeti tünet - terheléskor fellépõ, pihenésre szûnõ hát- és derékfájdalom - annyira hétköznapi panasznak tûnik, hogy gyakran oda sem figyelnek rá. Sok esetben nem is kezdõdõ elváltozásnak, hanem a fáradtságnak tulajdonítják. Mivel állandó panaszokat csak a késõbbi idõszakban okoz, így szinte észrevétlen alakul ki a már maradandó elváltozás. A késõbbi idõszakban a vezetõ tünet szintén a fájdalom. Jellegzetes egyrészt a hirtelen kis erõ behatására létrejövõ éles fájdalom, amely lehet az éppen létrejövõ csigolyatörés vagy beroppanás, vagy csak egészen kicsi, szemmel nem is látható csontgerendatörés következménye. Az állandó, terheléskor erõsödõ hát- és derékfájdalom az izmok, szalagok feszülésébõl jön létre. Gyakori panasz, hogy a betegek nem tudják a hátukat tartani. Az orvos a vizsgálatkor a háti domborulat fokozódását, a testmagasság jelentõs csökkenését észleli - pl. meghosszabbodik a betegek ruhája, kabátja. A háti görbület fokozódása következtében az ágyéki görbület elsimul, a hátizomzat és a szalagok megfeszülnek, a hasizmok pedig megnyúlnak, elengednek. A has elõdomborodik, a bordák alsó részei közelednek a csípõlapátokhoz, súlyos esetben el is érhetik azokat, ezzel is növelve a panaszokat. Jellegzetes lesz tehát a beteg testtartása, mivel a test egyensúlyát csak úgy tudják megtartani, hogy könyökeiket hátrahúzzák, vagy hátratett kézzel állnak. Sokan a nap végére egyre jobban elõregörnyednek, mivel ilyenkor az izmok már annyira elfáradnak, hogy nem képesek a gerincet egyenesen tartani. Ennek köszönhetõen megváltozik a gerinc terhelése. Elõrehaladott esetben a járás is bizonytalanná válik. Következményként kis erõbehatásra csonttörések jönnek létre, leggyakoribbak a csigolyák, a combnyak és a csukló törése. Diagnosztikus eljárások: Hogyan lehet megállapítani a csontritkulást? A betegséget a kezdeti panaszok, a beteg vizsgálata, a hajlamosító tényezõk kikérdezése és különbözõ vizsgálatok alapján kezdeti idõszakban általában a reumatológus állapítja meg. Rosszabb esetben egy elszenvedett csonttörés kapcsán derül ki a betegség. Laboratóriumi vizsgálatok Egyrészt a szervezet kálcium-foszfor anyagcseréjére adnak felvilágosítást, másrészt az egyéb betegségekhez társuló csontritkulás felderítésében van szerepük. Röntgenvizsgálatok A röntgenfelvételeken láthatóak a csontok és bizonyos mértékig megítélhetõ mésztartalmuk normális, vagy csökkent mennyisége. Azonban a csontveszteségnek el kell érnie a 30-40%-ot ahhoz, hogy a röntgenen látható legyen a különbség, ezért érthetõen ez a módszer a kezdeti, még jóval kisebb mértékû csontritkulás felderítésére nem alkalmas. Hogyan vizsgáljuk a csont ásványianyag-tartalmát, a csontsûrûséget? A hagyományos röntgenfelvételek alapján tehát nem állapítható meg pontosan a csontsûrûség. Pontos mérésre szolgálnak a csontsûrûségmérõ készülékek, amelyek segítségével nagy pontossággal meghatározhatjuk a test különbözõ részein a csontok ásványianyag-tartalmát.

4 Leggyakoribb mérési helyek a csukló, a gerinc és a combnyak. A mért érték összehasonlításra kerül az azonos nemû, egészséges, teljes csonttömeggel rendelkezõ 30 éves népcsoport csontsûrûségével. A készülékek röntgensugárzással mûködnek, elsõsorban a rizikótényezõkkel (lásd elõbb) rendelkezõ emberek csontsûrûségének mérésére használják. A csontritkulás megállapításához azonban nem elég ez a mûszeres vizsgálat, ezen túlmenõen gondos klinikai és laboratóriumi vizsgálatokra is szükség van. Milyen sûrûn kell ezeket a vizsgálatokat megismételni? A röntgensugárzással mûködõ, modern készülékek sugárterhelése kicsi, körülbelül az ágyéki gerincrõl készített hagyományos röntgenfelvételkor kapott sugárterhelés 3% - a. Ebbõl következik, hogy a vizsgálat az egészségre ártalmasság tekintetében korlátozás nélkül megismételhetõ - kivételt a terhesek képeznek, akiken a vizsgálat elvégzésére nem kerülhet sor. A mérések pontatlansága és a csontleépülés évi várható változása miatt egy éven belüli megismétlésének nincs értelme. A vizsgálatok szükségességét orvosának kell eldöntenie, a rizikótényezõk alapos feltérképezése alapján. Terápia: a kialakult csontritkulás kezelése A kezelés egyszerre több támadásponton történik és függ a csontritkulásban szenvedõ betegek korától, aktuális állapotától. Csonttöréssel szövõdött esetekben mûtét, gipszelés, fektetés, fájdalomcsillapítás lehet az elsõdleges, panaszt alig okozó esetekben az aktív mozgásterápián van a hangsúly. Mindannyiunkra vonatkoznak a megelõzés étrendi és mozgásterápiás ajánlásai. A csontritkulás étrendi kezelése A csontritkulás folyamata megfelelõ táplálkozással megelõzhetõ, illetve ha már kialakult, akkor mérsékelhetõ. Dietetikusi oldalról a fõ hangsúlyt a csontritkulás megelõzésére helyezzik, így a prevenció két vonalon fut: 1. Primer prevenció, amely célja az optimális csúcscsonttömeg elérése gyermek- és serdülõkorban a fiatal felnõttkorig. 2. Szekunder prevenció, amely célja a csontvesztés lassítása felnõttkorban. A már diagnosztizált osteoporosis terápiájában a gyógyszeres kezelés és a gyógytorna mellett nagyon fontos a jól felépített diéta is. A betegeinkben állandóan tudatosítani kell, hogy a csontszövet egy aktív, élõ testszövet, ami folyamatosan újraépíti önmagát. Ehhez az újjáépítéshez megfelelõ tápanyagokra van szüksége. Elsõsorban kalciumra. De a kalciumszükséglet kielégítése mellett mindig figyelni kell a megfelelõ energiabevitelre és az étrend optimális tápanyag-összetételére is. Energia: az étrend energiatartalma igazodjon a beteg tápláltsági állapotához. Itt szeretném megemlíteni, hogy nagyon figyeljünk oda a fogyókúrázó betegeinkre, mert egy felkapott, divatos, élettani szempontból rosszul összeállított energiaszegény diéta direkt módon rontja csontjaink egészségi állapotát. Ha a betegeink között találunk súlyosan alultápláltat, akkor pedig mindenképpen ajánlanunk kell a szájon keresztül fogyasztható ízesített, gyógyszertári tápszerek fogyasztását. Fehérje: 1 g/ttkg/nap (12 E%). Túlságosan bõséges fehérjefelvétel növeli a kalcium ürítését a vizelettel, de ugyanakkor a kielégítõ mennyiségû esszenciális aminosavat tartalmazó fehérje bevitele nélkülözhetetlen az optimális csontképzõdéshez. Zsír: 1 g/ttkg/nap (max. 30 E%). Túlzott bevitele a kalcium hasznosulását rontja. Érdemes felhívni betegeink figyelmét a zsírszegény konyhatechnológiára. Használják minél több étel elkészítésénél azokat az eszközöket, amelyek segítségével megvalósítható a minimális zsírbevitel (pl. cserépedény, grillsütõ, rostsütõ, sütõzacskó, jénai tálak, alufólia stb.). A hosszú láncú telítetlen zsírsavak (növényi olajok, halolaj) a kalciummal oldhatatlan szappant képeznek. Szénhidrát: 4-6 g/ttkg/nap (58 E%) Kalcium: Újjáépíti, erõsíti csontszerkezetünket. Az életkornak megfelelõ ajánlás a következõ:

5 Gyermekkorban mg/nap Felnõttek számára átlagosan mg/nap Áldott állapotban lévõ és szoptató édesanyáknak mg/nap Már diagnosztizált osteoporosisos betegeknek 1500 mg/nap Magyarországon a felnõtt lakosság kalciumbevitele nem haladja meg a napi mg-ot. Ha minden lakos a napi megszokott táplálkozásán felül elfogyasztana ½ liter tejet, akkor ezzel biztosítaná szervezete számára a hiányzó 600 mg kalciumot. Az ételek és élelmiszerek kalciumtartalma (az értékek 10 dkg-ra vagy 1 dl-re vonatkoznak) Nagy Közepes Csekély tejpor 1200 mg gesztenye 95 mg vörös ribizke 57 mg mák 968 mg sovány túró 90 mg kelkáposzta 57 mg parmezán sajt 850 mg

6 földimogyoró 99 mg szeder 52 mg ementáli sajtok 800 mg tojássárgája 80 mg élesztõs sütemény 52 mg trappista, Óvári 600 mg paradicsomos hal 78 mg szilvaíz 50 mg juhsajt, juhtúró 400 mg lencse 74 mg csipkebogyó 50 mg sûrített tej 300 mg csipkebogyóíz 70 mg naspolya 49 mg mogyoró 290 mg hekk 69 mg csiperke 45 mg olajos hal 270 mg tökmag 66 mg narancs 44 mg mandula 238 mg birsalma 66 mg zöldborsó 41 m fogas 210 mg sütõtök 40 mg dióbél 202 mg aszalt szilva 40 mg szója 200 mg tojás 40 mg

7 tejszínes krémsajt 180 mg méz 40 mg juhtej 180 mg meggy 35 mg tejföl 130 mg paraj, búza 133 mg tej, kefír, joghurt 120 mg napraforgó 118 mg sóska 113 mg banán, mazsola 110 mg szárazbab 106 mg A táblázatból kitûnik, hogy a parajnak és a szárazbabnak közel annyi a kalciumtartalma, mint a tejnek. Azonban figyelembe kell vennünk, hogy a növényekben (pl: paraj, sóska, rebarbara, zellergumó) lévõ oxál- és fitinsav (pl: szárazhüvelyesek, búzakorpa) oldhatatlan komplexet képez a kalciummal, és így csökkenti a felszívódást, míg a tejben lévõ laktóz és a savanyú közeg elõsegíti azt. Sajnos a vegán étrenden lévõ betegeink pontosan azokból a zöldségekbõl, növényekbõl fogyasztanak jelentõs mennyiséget, amelyek nagyon gazdagok a kalcium felszívódását gátló anyagokban. Az egészséges csontok kialakulását segítõ és gátló tényezõk

8 Gátló tényezõk laktóz rossz tápláltsági állapot Segítõ tényezõk savas közeg túlzott fehérjefogyasztás ( húst hússal ) kalcium bevitel túlzott zsírfogyasztás D, A, K és C vitaminok oxalát, fitát Cu, Mn, Zn, F, Mg túlzott foszforbevitel (pl: kóla) nagy mennyiségû koffein túlzott rostfogyasztás (korpatabletták) túlzott alkoholbevitel az ételek túlzott mértékû sózása D-vitamin: fokozza a kalcium felszívódását, és segíti a csontokba történõ beépülését. Szervezetünkben a D-vitamin növeli a kalcium-felszívódás hatékonyságát a belekbõl, csökkenti a szervezet kalcium ürítését, valamint a vázrendszerben elõsegíti a csontképzést. Feltételezhetõ, hogy az idõskorúak D-vitamin ellátottsága nem megfelelõ. Gyermek és fiatal felnõttkorban napi 400 NE az ajánlott, idõsebb korban napi NE. Jellemzõ D-vitamin források: máj, tojás, tej, tejtermékek, halolaj. Élelmiszerek fogyasztásával nem áll fenn a túladagolás veszélye. Indokolatlan mennyiségben fogyasztott D-vitamin tablettánál ellenben igen (étvágytalanság, hányinger, hányás, hasmenés, fokozott vizeletkiválasztás, gyengeség, idegesség, szomjúság). Foszfor: Nemcsak a bevitt foszfor mennyisége, hanem a kalciumhoz viszonyított aránya is fontos. Ideális a Ca:P arány ha 1:1, vagy 1,5:1. Ha a táplálékok közel azonos mennyiségben tartalmazzák mindkettõt, akkor a foszfor segíti a kalciumnak a csontokba való beépülését, és csökkenti a vizelettel távozó kalcium mennyiséget. Ha a foszfor aránya lényegesen meghaladja a kalciumét, akkor a magas szérumfoszforszint csökkentését célzó mechanizmusok révén a csontokból kalcium szabadul fel. Jelenlegi táplálkozásunk következménye: túlzott foszforbevitel. Bûnösök : kólafélék, szénsavas üdítõitalok, ömlesztett sajtok, belsõségek, szárazhüvelyesek, készételek, konzervek, krémporok. További foszforforrás a húsok, húskészítmények, olajos magvak. Ajánlott mennyiség: 700 mg/nap

9 A-vitamin: a csontok hosszanti növekedését segíti elõ. Források: sárgarépa, sütõtök, bimbóskel, fûszerpaprika, kajszibarack, tej, tojás, vaj, sertésmáj. K-vitamin: szerepe van a csontfehérje szintézisében, a csont mátrixának kialakításában. (Az ásványi kristályok a csontfehérjébe épülnek be. K-vitamin hiányában a károsodott fehérje nem képes megkötni az ásványi kristályokat. Ezen állapot kialakulhat túlzott antibiotikum fogyasztás következtében is.) Források: brokkoli, saláta, paraj, káposzta, paradicsom, tej, tejtermékek, máj. K-vitamin hiány alakulhat ki a Syncumart szedõk körében. Ezért a tartósan antikoaguláns kezelésben részesülõk (idõsek!) táplálkozásában gondolni kell erre a tényre is, és kellõ mennyiségû komplett fehérjével kompenzálni kell a kiesõ funkciót. C-vitamin: szükséges a csontszöveti fehérje (kollagén) képzõdéséhez. Források: alma, gyümölcsök, savanyú káposzta, zöldségek. Fluor: növeli a csontképzést. Források: halak, tea, fluorozott ásványvizek. Mangán, réz, magnézium: kedvezõen hat a csontképzésre. Valamennyi megtalálható pl. a dióban és a zöldborsóban. A túlzott só (nátrium) bevitel növeli a kalciumürítést. Magyarországon a sófogyasztás az optimális 2-3-szorosát is eléri. Sót igen nagy mennyiségben tartalmaznak a húsipari termékek, a sajtok, a készételek: levesek, mártások, ketchup stb. Gyomorsavtúltengés esetén savlekötõként alkalmazott alumíniumtartalmú antacidok növelik a kalciumürítést, ezáltal növelik a csontritkulás kockázatát. Ha a beteg tartósan gabonakorpát fogyaszt obstipatio, diverticulosis kezelésére, számításba kell venni a kalcium, a cink és a vas hiányos felszívódását. A kávé, a fekete tea, a koffeint tartalmazó kóla típusú italok is diuresis fokozásával vezethetnek negatív kalciumegyensúlyhoz. Minden csésze kávé 100 mg-al emeli a kalciumszükségletet, ezért különösen csekély bevitel esetén kerülni kell a kávézást. A szénsavas üdítõk savanyúságát általában foszforsavval szabályozzák, ezért ezek kalciumot képesek megkötni a szervezetben, meggátolva felszívódását. Egy-egy pohár szénsavas üdítõ az ebéd után semlegesítheti az étkezés összes kalciumtartalmát. Fizioterápia A fájdalomcsillapító, az izmok vérkeringését javító elektromos kezelések fontos kiegészítõi a gyógyszereknek. Ahogyan a fentiekbõl is kitûnik, legfontosabb azonban a naponta, rendszeresen végzett speciális gyógytorna, mely kiegészíthetõ víz alatti tornával és úszással is. Ez az izomzat karbantartására, a csontok ásványianyag-tartalmának növelésére és a csonttörések utáni rehabilitációra is kiválóan alkalmas. Gyógyszeres kezelés A gyógyszeres kezelés megtervezése alapos szakértelmet kívánó feladat. Ezt bízza mindenkor kezelõorvosára, ne hallgasson az ismerõsökre. A csontritkulás elleni gyógyszeres kezelést két alapvetõ csoportra oszthatjuk. Az egyik a felborult csontújraképzõdés egyensúlyát állítja helyre, míg a másik fõ feladata a fájdalom csillapítása. A hosszú ideig ható szerek egyik csoportja a csontfaló sejtek mûködését csökkenti, másik a csontfelépítést serkenti. Igen fontos, hogy az aktív D-vitamin készítmények kivételével a normál táplálkozás mellett is a többi szerhez kiegészítõként kálcium szedése ajánlott. Mostanában megelõzésként és kezelésként is alkalmaznak hormonokat, fõleg a nõk változó kori csontritkulásában, ezt a reumatológus és a nõgyógyász közösen állítja be és ellenõrzi. Fájdalomcsillapítóként számos gyógyszer alkalmazható. Igen jó hatásúak a különbözõ külsõ bedörzsölõk, melyeknek nemcsak gyógyszer-, hanem hõhatásukat (meleg, hideg érzet) is jól ki lehet használni a feszülõ lágyrészek (izmok) bedörzsölésekor. Mozgásterápia Csontsûrûségméréssel igazolták, hogy a rendszeresen végzett izomerõsítõ torna fokozza a csontok ásványianyag-

10 tartalmát. További hatása: a gerinc alaki változásainak megakadályozása, illetve a már kialakult elváltozások esetén azok javítása. A rendszeresen erõsített hát- és hasizomzat mintegy természetes fûzõként veszi körül a gerincet, javítja tartását, csökkenti a feszülésbõl származó fájdalmat és védi a csigolyákat a különbözõ külsõ erõkkel szemben, csökkentve a törések kialakulásának veszélyét. Az egészséges izomzat kifejlesztésére és fenntartására rendszeres torna végzése szükséges. A tornát végezhetjük csoportosan - esetleg gyógytornász vezetésével, vagy különbözõ gyógytornakazetták irányításával (ma már audio- és videokazetták egyaránt kaphatók). Az úszás, ezen belül a hátúszás elõnyös. Segédeszközök Fõleg az idõsebb emberek mozgásának biztonságosabbá tétele céljából ajánlatos a bot, esetleg a járókeret használata. Szintén az idõsebb emberek számára ajánljuk a különbözõ hosszúságú gerincfûzõk alkalmazását. A fûzõk nagyobb megterhelés esetén stabilizálják, megtartják a gerincet, javítják a testtartást, átmenetileg pótolják a hiányzó, vagy legyengült izomzatot. Rendelkezésre áll fürdõkádba tehetõ ülõke, fürdéshez kapaszkodók, kádba és kád elé tehetõ gumiszõnyegek, jó szolgálatot tesznek a szõnyeg csúszásgátlók a szobában is. Fontos tanácsok A csontritkulásban szenvedõ beteg 1. ne emeljen, cipeljen, kerülje a hajolást 2. sajátítsa el a gerinckímélõ életmódot 3. óvakodjon az eleséstõl; járását - ha szükséges - segédeszközzel tegye biztonságossá, rendezze át lakását úgy, hogy minden könnyen elérhetõ legyen 4. tornásszon rendszeresen 5. ússzon rendszeresen 6. sokat tartózkodjon a szabad levegõn, sétáljon gyakran, táncoljon, biciklizzen 7. figyeljen oda táplálkozására 8. nagyobb megterhelés esetén hordjon fûzõt 9. kerülje a megerõltetõ, tartós terhelést, találja meg a munka és a pihenés közötti helyes arányt 10. tartson állandó kapcsolatot kezelõorvosával és gyógytornászával. Segíthet az elõrehajolás megakadályozásában a megfelelõ magasságú vasalódeszka, konyhai munkaasztal kialakítása. A székre tett jó háttámasz is pihentet, fájdalmat csökkent. Prevenció: Hogyan elõzhetõ meg a csontritkulás? A megelõzés alapja a lehetõ nagyobb csonttömeg elérése. Ezt viszont már gyermekkorban kell elkezdeni. Ha már saját magunk nem is tudunk mindig sokat tenni, de gyermekeink és unokáink egészséges nevelésével elérhetõ, hogy a késõbb esetleg csontritkulásban szenvedõk köre számottevõen csökkenjen. Ebben fõleg a rizikótényezõk elkerülésének és az egészséges életmódnak van jelentõs szerepe. Szerzõ: Szalayné Kónya Zsuzsa Debreceni Egyetem Orvosi és Egészségtudományi Egyetem (Forrás: doki.net, medlist.com)