Úti beszámoló EU 2020 Stratégia szakszervezeti akciók november 1-5., Runö (SE)

Átírás

1 Úti beszámoló EU 2020 Stratégia szakszervezeti akciók november 1-5., Runö (SE) Az ETUI (Európai Szakszervezeti Intézet) Oktatási osztálya a svéd LO szakszervezeti konföderációval együttműködésben november 1-5. között EU 2020 stratégia szakszervezeti akciók címmel szakmai továbbképzést szervezett. A képzés résztvevői a következő országokból érkeztek: Svédország, Spanyolország, Szlovénia, Szlovákia, Románia, Bulgária, Málta, Észtország és Magyarország. A képzés fő célkitűzései a következők voltak: A résztvevők - jobban megértsék az EU 2020 Stratégia prioritásait és irányelveit, - tisztába kerüljenek vele, hogy a társadalmi partnerek milyen aktív szerepet játszhatnak a stratégia megvalósításában minden szinten, - szakszervezeti kapacitásokat építsenek a jelenlegi gazdasági és szociális kihívások hatásainak csökkentésére és kiutat találjanak a fenntartható fejlődés felé minden szinten. A hétfő esti érkezést követően a résztvevők, illetve a szervezők általános bemutatkozásával indult az első képzési nap, majd Valerica Dumitrescu, az ETUI oktatási titkára tartott rövid előadást az ETUI tevékenységéről. Ezek után Ken Bjerregaard, TCO tolmácsolásában hallhatunk kicsit bővebben a svéd oktatási rendszerről, ami nagyon jól példázza az élethosszig tartó tanulás megvalósíthatóságát. A svéd rendszerben az általános iskolai oktatás 6-16 éves kor között zajlik. Ezek után a fiatalok eldönthetik, hogy inkább elméleti vagy gyakorlati foglalkozást választanak és ennek megfelelő középiskolában folytathatják tanulmányaikat 19 éves korukig. Ezek után pedig szakmai továbbképzéseken, normál egyetemi oktatásban, majd doktori iskolában folytathatják tanulmányaikat. A legfontosabb különbségek a következők: mindenféle oktatás ingyenes, ezen kívül pedig minden 18 év feletti személy kaphat kedvező feltételű diákhitelt a tanulmányai fedezésére, szociális körülményeitől függetlenül. A felsőoktatásban résztvevők számára jár havi 250 állami támogatás is. A bevándorlók részére ingyenes nyelvi kurzusokat indítanak. Az előadó abban látja a rendszer legnagyobb pozitívumát, hogy itt mindig van lehetőség a folytatásra és mindig ingyenesen. Mindig van második esély. A képzés fontos részét képezte a csoportmunka, ehhez 3 vegyes nemzetiségű csoportra osztották a résztvevőket, mely csoportokban aztán a résztvevők megvitathatták az egyes országok nemzeti realitásait, kifejthették álláspontjukat az adott témákkal kapcsolatban. Az első csoportban feldolgozandó kérdéskör az EU 2020 szakszervezeti ismertségét, jelentőségét taglalta. Kiderült, hogy több országban egyáltalán nem konzultáltak az EU 2020

2 - 2 - kapcsán a társadalmi partnerekkel, illetve hogy azok vajmi keveset tudnak a megvalósítással kapcsolatos kormányzati tervekről. Több országban volt kormányváltás az elmúlt fél évben és még nem igazán indult be a kommunikáció az új kormány és a szociális partnerek, köztük a szakszervezetek között. Megfigyelhető volt az az általános vélekedés, hogy többek között a 2008 végén kezdődő gazdasági és pénzügyi válságból való kilábalási folyamat miatt az egyes nemzeti országoknak vannak nagyobb gondjaik is, mint EU 2020 stratégia, s ezek a specifikus nemzeti kérdések prioritást élveznek. A legnagyobb kihívást az jelenti a szakszervezeteknek, hogy be tudjanak kapcsolódni a megvalósítási folyamatba és azt saját hasznukra tudják fordítani. A délután folyamán Lars Magnusson, az Uppsalai Egyetem professzora tartott előadást EU 2020: kormányzás és nemzeti realitások címmel. A professzor szerint a legnagyobb problémát ezzel a stratégiával kapcsolatban is csakúgy, mint elődjével, a lisszaboni stratégiával az jelenti, hogy nincs megfelelő legitimációja, társadalmi elfogadottsága. 3 elsődleges prioritásról beszélhetünk a stratégiával kapcsolatban: - intelligens növekedés - fenntartható növekedés - inkluzív növekedés 5 kiemelt célkitűzést fogalmaztak meg: - A foglalkoztatás szintjének a jelenlegi 69 %-ról legalább 75 %-ra növelése a évesek körében. - K+F beruházások mértékének a GDP 3 %-ára történő emelését kitűző cél megvalósítása, elsősorban a magánszektor K+F beruházásaira érvényes feltételek javításával; az innováció mérésére alkalmas új mutató kidolgozása. - Az üvegházhatású gázok kibocsátásának legalább 20 %-os csökkentése az 1990-es szinthez képest, vagy megfelelő feltételek esetén a kibocsátás 30 %-os csökkentése; a megújuló energiaforrások arányának 20 %-ra történő növelése a végső energiafogyasztásban, valamint az energiahatékonyság legalább 20 %-os növelése. - Az iskolából kimaradók arányának a jelenlegi 15 %-ról 10 %-ra csökkentése, és a felsőoktatási végzettséggel rendelkezők arányának 31 %-ról legalább 40 %-ra növelése 2020-ig a éves korosztály körében. - Az országos szegénységi küszöbök alatt élő európaiak számának 25 %-os csökkentése, 20 millió ember kiemelése a szegénységből. 7 ún. zászlóshajó -ja van a stratégiának: - Innovatív Unió - Mozgásban az ifjúság - Európai digitális menetrend - Erőforrás-hatékony Európa - Iparpolitika a globalizáció korában - Új készségek és munkahelyek menetrendje - Szegénység elleni európai platform Előadónk kiemelte, hogy a stratégia a növekedés stratégiája, de ez a növekedés elsősorban gazdasági növekedést jelent, a szociális dimenzió nem jelenik meg benne a tervezés során. Az egyetlen utalás a sokat vitatott rugalmas biztonság program második szakaszáról szóló rész. A lisszaboni stratégia kiábrándító eredményei után sokak szerint sokkal inkább a rugalmasságot, mintsem a biztonságot hangsúlyozták a munkavállalók rovására kevés bizalommal vannak ez

3 - 3 - iránt a szociális partnerek. Nem változnak a megvalósítás metódusai sem, marad az ún. nyílt koordinációs módszer. A legfőbb problémák a következők: - a végső cél, a jólét hangsúlyozása háttérbe szorult - túlságos bizalom abban, hogy a tudásalapú gazdaság mindent megold - nyílt koordinációs módszer - nemzeti kormányok döntési lehetőségei - uniformizálás Mik a teendők a professzor szerint? - Hangsúlyoznunk kell a végső célt, a jóléti állam megteremtését, amelyhez elengedhetetlen a szociális dimenzió figyelembe vétele. - Hangsúlyoznunk kell az oktatásba, a humán tőkébe, a minőségi munkahelyekbe való beruházás fontosságát. - Sokkal nagyobb mértékben kellene bevonni az egyeztetésekbe és a megvalósításba a szociális partnereket és a civil szervezeteket. Az este folyamán közös vacsorával és kulturális esttel folytatódott a program, ahol minden ország képviselői bemutatták az adott ország sajátosságait, leghíresebb termékeit. A második képzési napon folytattuk a csoportmunkákat, elsőként a minőségi munkahelyek kérdéskörével. Gondolatindítóként felsoroltuk azokat a faktorokat, amelyek egy minőségi munkahelyet meghatároznak: - kommunikáció és befolyásolási képesség - munkahelyi számítógép hozzáférés - munkakörnyezet és biztonság - munkahelyi design - beosztás és munkaidő - kapcsolatok - követelmények - fizetés és juttatások, jutalmak - oktatáshoz és képzéshez való hozzáférés, karrierlehetőségek - munkahelyi és magánélet egyensúlya - szakszervezeti indikátorok: a kollektív érdekérvényesítés hatékonysága, munkavállalói részvétel A csoportos egyeztetések alkalmával szembetűnő volt, hogy több országban is egyre inkább teret nyernek az ún. atipikus munkahelyek, azaz a nem szokványos foglalkoztatási formák. A máltai kolléga kiemelte, hogy egyre több nő kényszerül munkát vállalni, miközben ennek hatására a gyermekvállalás kitolódik, a munkahelyi és magánélet összeegyeztetése pedig eléggé nehézkes, az állam nem fizet a Magyarországi GYES / GYED hez hasonló támogatást az otthon maradó szülők részére. A spanyolok is problémaként említették, hogy a nők ma már nem tudnak otthon maradni a gyerekekkel, hiszen egy fizetésből nem tud megélni a család. Szélsőséges példa volt, hogy Szlovákiában a nagyszülő nem veheti igénybe a gyermeknevelési segélyt, míg ha a szomszéd vigyáz a gyermekre, az kaphat ilyen típusú támogatást. Ezután az oktatás, illetve a K+F témaköre volt következett. Itt leginkább az jelent problémát, hogy az élethosszig tartó tanulás lehetősége sokkal inkább a már eleve magasan képzetteknek nyújt továbblépési, váltási lehetőséget, míg az alacsonyan képzettek általában megrekednek egy bizonyos szinten és nem nyílik lehetőségük a kiugrásra.

4 - 4 - A legnagyobb különbségek az iskolai oktatásban való részvétel támogatásában mutatkozott meg az országok között. Míg Svédországban az oktatás minden formája ingyenes lásd fentebb addig például hazánkban és a környező országokban viszont komoly harcok folynak az államilag finanszírozott felsőoktatási helyekért. Ugyanakkor szinte minden országban megfigyelhető a szakmunkáshiány, a strukturális munkaerőhiány. A jóléti állam eszményéhez pedig csak egy tudásalapú gazdaság révén juthatunk el, amihez elengedhetetlen a megfelelő szintű közoktatás és a szakmai továbbképzésekbe, az élethosszig tartó tanulásba való állami befektetések növelése, ahogy azt az EU 2020 is előírja. A kutatás-fejlesztés szoros kapcsolatban van a felsőoktatás támogatásával. Az innovatív megoldások, az egyetemi kutatóintézetek működtetése jelentik a jövő útját. A harmadik nap is folytatódtak a csoportmunkák, ezúttal a harmadik kiemelt terület, a fenntartható fejlődés volt soron. A fenntartható fejlődéshez 3 faktort kell egyidejűleg figyelembe vennünk: a gazdaságosságot, a környezettudatosságot és a szociális tényezőket. Ha egy is sérül ezek közül, akkor már nem beszélhetünk fenntartható fejlődésről, márpedig az EU 2020 nem veszi kellőképpen számításba a szociális faktort, azaz az embereket, pedig a végső cél a már említett jóléti állam megteremtése lenne. Ennek szellemében álltunk neki a csoportos megbeszéléseknek. Az egyes országok eltérő mértékben ugyan, de igyekeznek csökkenteni a káros anyag kibocsátásukat, növelni a zöld munkahelyek arányát és általánosságban zöldebbé tenni az országuk gazdaságát. Míg Svédország a többi skandináv országgal egyetemben élen jár a zöld technológiák fejlesztésében és alkalmazásában, addig pl. Magyarországon még a szelektív hulladékgyűjtés is igen nehézkesnek mondható. Ahogy Magyarországon, úgy a környező országokban is problémát jelent a nem megfelelő úthálózat, illetve a logisztikai tranzitország-szerep. Az infrastruktúra kiépítetlensége komoly gondot okoz Málta lakóinak is, ahol még autópályák sincsenek. Nekik a fő problémát az ivóvíz okozza, hiszen a tengerből nyerik azt a só kivonásával. A spanyol kormány napirendjén a prioritások között szerepel a fenntartható fejlődés, de ez a valóságban nem nyilvánul meg. Összességében elmondható, hogy a törekvés megvan, de a szemléletváltás generációs probléma. A környezetbarát, felelős állampolgári magatartást az oktatáson keresztül kell beépíteni a köztudatba. A délután folyamán Thomas Janson, az ETUC / TCO munkatársa tartott előadást A válság és az EU 2020 címmel, amelyben az ETUC pozícióját ismertette a stratégiával kapcsolatban. Elsőként összegezte a Lisszaboni Stratégia következményeit: - a nemzetállamok gyengülése - a kaszinó-kapitalizmus erősödése - a szakszervezetek hanyatlása (csökkenő szervezettség és erő) - az ipari termelés kelet felé települése (Kína, Vietnam) - atipikus foglalkoztatás térnyerése Mindez felveti a kérdést, Európa meg tud majd élni, pusztán a szolgáltatásokra támaszkodva? Mivel a határokon átívelő szolidaritás nagyon gyenge, így kritikus pont lehet a továbbiakban is mind az ipari termelés eltolódása kelet felé, mind az olcsóbb munkaerő vonzása. Kérdéses, hogy az európai tudás alapú gazdaság mennyire lesz versenyképes és fenntartható. Az EU 2020 legnagyobb problémáját / problémáit abban látják, hogy: - nincs benne szó arról, hogyan lehetne növelni a munkahelyek minőségét - büntetni kívánja a rosszul teljesítőket, nem pedig segítséget kínál nekik - a munkavállalók fizetik meg az intézkedések árát - megismétli a múlt hibáit (a likviditás csökkentése, pénzkivonás)

5 a munkavállalók védelme gyenge - Európának gazdasági és szociális kormányzásra lenne szüksége - Az Európai Szociális Párbeszéd szerepét nem tisztázza - A nemzetállamoknak egyedül kell megbirkózniuk a problémáikkal, s ugyanez vonatkozik a munkavállalókra is Ezek alapján megállapítható, hogy az EU szintű szervezkedés lassan nem elég, nemzetközi szakszervezeti fellépésre lesz szükség. Az ECOSOC a sztrájkjog erősítésére hívta fel a figyelmet. A legnagyobb probléma szakszervezeti szempontból az, hogy az EU 2020 semmilyen szociális ambícióval nem rendelkezik, nincsen benne szociális menetrend, túlságosan is a gazdaságra koncentrál, míg az emberi tényező a háttérbe szorul. A szakszervezeteknek ezért növelniük kell a kapacitásaikat: a taglétszámukat és forrásaikat, a szakértelmüket, illetve az együttműködési képességüket. Az este folyamán lehetőség nyílt egy rövid városnézésre Stockholmban, majd közös vacsorával zárult a program. Az utolsó nap délelőttjére csak az értékelések és javaslatok maradtak. Először mindenki önállóan átgondolta, majd csoportonként is megvitattuk, hogy milyen terveket, kezdeményezéseket viszünk haza a saját szervezetünkhöz. Abban mindannyian egyetértettünk, hogy a legfontosabb tényező az információátadás, mivel sokszor egy bizonyos szinten elakad a kommunikáció, így az alsóbb szintekre nem jutnak el ezek az információk. Itt azt is meg kell említeni, hogy a képzés tapasztalatai alapján készült beszámolót minél több helyre el kell juttatni, a stratégiával kapcsolatos állásfoglalásokat, tanulmányokat széles körben publikálni kell. (saját újság, weboldal, stb.) Fontos kérdés az is, hogy a nemzeti kormányok mennyire nyitottak az egyeztetésre a stratégia megvalósításával kapcsolatban. A szociális partnerek bevonása az átültetési folyamatba sokat segíthetne a társadalmi elfogadottság növelésében. Ehhez egyrészt az szükséges, hogy a szakszervezetek felismerjék, hogy az EU 2020 egy eszköz, amelyet fel tudunk használni a saját érdekeink érvényesítése céljából, mint hivatkozási alapot, érvet a kormányzattal folytatott esetleges egyeztetések során, másrészt pedig, hogy javaslatokat készítsenek elő az egyes témakörökkel kapcsolatban. Az ETUC további képzésekkel, konferenciákkal, illetve az aktuális információkkal tudná segíteni ezt a folyamatot. Az ETUC-n keresztül a nemzeti tagszakszervezetek is hozzájuthatnának az Európai Bizottság az Európai Szociális Párbeszéd ösztönzését szolgáló forrásaihoz. Záró gondolatként azt emelném ki, hogy a végkövetkeztetés az volt: az Európai Uniónak sokkal szociálisabbnak és kevésbé gazdaságinak kellene lennie. A pénz vallásáról át kellene térnünk a szociális értékeken alakuló jóléti állam megvalósulásához vezető útra. A kurzuson a SZEF képviseletében részt vett és a beszámolót készítette: Nagy Viktória Nemzetközi referens