A számítógép felépítése Perifáriák

Átírás

1 1. oldal PERIFÉRIÁK Azokat az eszközöket nevezzük perifériáknak, melyek a felhasználó és a számítógép közötti kommunikációt szolgálják. Fajtái: bemeneti (input) eszközök: a felhasználói adatbevitel eszközei (billentyűzet, egér, lapolvasó,...) kimeneti (output) eszközök : a számítógépes adatmegjelenítés eszközei (monitor, nyomtató,...) be- és kimeneti (input-output) eszközök (érintőképernyő, hangkártya, modem, ) I. BEMENETI ESZKÖZÖK: I./1. Billentyűzet: A billentyűk felosztása: Esc F1... Funkcióbillentyűk F12 Visszajelző LED-ek Num Caps Scroll Tab Caps Lock BckSpc Enter Ins Del Ho End PgD PgU Num Lock Shift Ctrl Alt Space (szóköz) AltGr Shift Ctrl Enter Alfanumerikus billentyűzet Néhány speciális billentyű: Társbillentyűk: Shift, Ctrl, Alt, AltGr Kapcsolóbillentyűk: Caps Lock, Num Lock Törlő billentyűk: BackSpace, Delete Billentyűzetek csoportosítása: gombok száma szerint: 101, 102, 105,... a támogatott nyelv alapján: magyar, angol, német,... a csatlakoztatás alapján: vezetékes: AT, PS/2, USB vezeték nélküli: infrás, rádiós I./2. Egér: Kurzorvezérlő billentyűk Mutatóvezérlő eszköz. Működési elv alapján lehet: Optomechanikus egér: az alján elhelyezkedő golyó forgását két egymásra merőleges tengelyű görgő vízszintes és függőleges komponensre bontja, melyet optikai kapuk alakítanak elektromos jelekké. hátránya: a mozgó alkatrészekre szennyeződés rakódik Optikai egér: nem tartalmaz mozgó alkatrészeket, az alátámasztó felületre bocsátott fény visszaverődése alapján vezérli az egérkurzort (a felület legyen mintás) A csatlakozó típusa alapján lehet: vezetékes: soros, PS/2, USB, vezeték nélküli: infrás, rádiós. Kapható scroll-os (görgős) változatban is (a gördítősáv használatát helyettesíti). További mutatóvezérlő eszközök: (elsősorban hordozható - laptop - gépekben alkalmazzák) trackball ( hanyatt-egér ): forgatható gömb, touchpad (érintőmező): ujjal vezérelhető az egérmutató. Numerikus billentyűzet

2 2. oldal I./3. Egyéb beviteli eszközök: Botkormány: Sok számítógép-használó kedveli a játékprogramokat. Ezek között természetesen sok olyan játékot is találunk, amelyekben valamely szituáció szimulálásához speciális perifériák szükségesek. Az autóversenynél a kormány, a repülőgépszimulátornál a joystick a valósághű élmény megteremtését szolgálja A botkormány (joystick) igen régi eszköz, már a személyi számítógép elterjedése előtt is használatos volt az otthoni számítógépek (Home Computer, HC) által futtatott játékok vezérlésére. A botkormány alapzatához csuklóval kapcsolódik, ezáltal négy irányban dönthető. Az egyszerűbb típusok esetén mikrokapcsolók, a modernebbeknél potenciométer érzékeli a kitérést. A botkormány számára gyakorta a hangkártya megfelelő csatlakozóján alakítottak ki csatlakozási felületet. Az illesztő áramkör a botkormány állását impulzusokká alakítja. Az impulzus ideje arányos az ellenállás értékével, azaz nemcsak a botkormány kitérítésének iránya (és a kitérítés ténye), hanem a kitérítés mértéke szerint is más lesz a számítógép által megkapott jel. Vonalkód-leolvasó: A boltban vásárolható áruk kapcsán ma már sok adatot nyilván kell tartani. A nagy mennyiségű áru szállítása, átpakolása szükségessé teszi egyértelmű azonosításukat a rá írt kódszámon túl is. A könnyű feldolgozhatóság érdekében a lényeges számadatokat vonalkód formájában is rögzítik az áru egyik jól hozzáférhető részén. A vonalkód egy speciális, vékony és vastag vonalakból álló, jól leolvasható grafikus bélyeg, nagyon elterjedt, viszonylag olcsó és mára nemzetközileg is szabványosított kód. Ennek kezelésére használják a vonalkód-leolvasó berendezéseket. A vonalkód-leolvasó egy speciális szkenner: a vonalkód fekete és fehér sávjainak leolvasására nem szükséges különösebb érzékenység. Alapelve, hogy a vonalkódot egy lézersugárral megvilágítva, a visszavert fényt érzékeli és értékeli ki az elektronika. Egyszerűbb változata ceruza formájú. A - gyakorta pultba épített telepített változata esetén több, egymással szöget bezáró fénysugár pásztázza a vonalkódot, ezért az azt hordozó csomag, termék vagy áru pontos helyzete nem is fontos. Digitalizáló tábla: Grafikák, rajzok bevitelének egyik eszköze a digitalizáló tábla. Ez a rajztábla egy sűrű fémhálót tartalmaz beágyazva a tábla felszíne alatt, felette mozog a szálkereszttel ellátott esz köz. Ez induktív úton ad jelet a táblába ágyazott hálónak. Ebből lehet a rámutató eszköz pozícióját meghatározni. A rajzolóeszköz tetszőleges elmozdítása során annak pályája is rögzíthető, az eszközt ezért szabadkézi rajz bevitelére is használják. Egy másik felhasználása a digitalizáló táblának: az éppen használ t program menürendszerét leképező rátéttel (címke) látják el. Ekkor a tábla a rámutató eszközével a menürendszeren keresztül a program vezérlésének is hatékony eszköze lehet. Fényceruza: A rámutató eszközök körébe tartozik, az egérrel megegyező feladatokra alkalmazzák, de más környezetben. Speciális periféria: a ceruza végén egy fényérzékeny áramköri alkatrész, a foto-tranzisztor érzékeli, amikor a katódsugár a képernyő frissítésekor rávillant. A fényceruzához kapcsolódó elektronika megállapíthatja ebből, hogy hol tartózkodik a képernyőhöz képest éppen a fényceruza. Ha a fényceruza kialakítása olyan, akkor egy nyomógomb segítségével a képernyőre írás is imitálható. Valaha elterjedt eszköz volt speciális környezetben (térinformatika, CAD alkalmazások). Célfeladatokra olykor még ma is alkalmazzák, általánosan azonban ma már nem használatos, az egér szinte teljesen kiszorította.

3 3. oldal I./4. Lapolvasó: Működése: A lapolvasó a papírképek digitalizálása során raszteres képet állít elő. A síkágyas szkennerek esetében a mechanika egy lámpát és egy fényérzékelőkből álló sort húz végig hosszában az üvegfelület alatt. A papírkép egyes pontjai különböző mértékben verik vissza a lámpafényt. A képről visszaverődő fényt egy tükör- és lencserendszer irányítja a fényérzékelőkre: Fekete-fehér beolvasás: ha a visszavert fény erőssége egy adott határ alatti, akkor fekete a képpont (0), különben fehér (1). Szürkeárnyalatos szkennelés: a visszavert fény erősségétől függően a szürke valamely árnyalatának felel meg a képpont színe (0..255). Színes beolvasás: az érzékelők színszűrői vörös (R), zöld (G) és kék (B) összetevőkre bontják a visszavert kevert színű fényt, így a számítógépbe továbbított számhármasból kiderül, hogy az egyes alapszínek milyen mértékben vannak jelen a képpontban. A képpontokról szerzett szín-információk bináris számsorozatokat jelképező elektromos impulzusok formájában jutnak a számítógépbe USB porton keresztül. Típusai: A leggyakoribb: síkágyas szkenner Csak lapokat: lap-áthúzós szkenner Jó kézügyesség kell: kézi szkenner Jellemzői: FELBONTÁS Mértékegysége a dpi nagyobb felbontás választásával az eredeti kép nagyítható a felső határ kettős: hardveres (valós) felbontás: amire a lapolvasó az optikai rendszere által képes (pl dpi) szoftveres (interpolált): az előbbin túl a képpontok számának számítással történő gyarapítása, ami már nem teszi részletgazdagabbá a képet (pl dpi) SZÍNMÉLYSÉG mértékegysége a bit minél hosszab az egyes képpontok színét leíró bitsorozat, annál többféle szín jelenhet meg a képen szokásos értékei: 1 bit: 2 féle szín (fekete-fehér) 8 bit: 256 féle szín (szürkeskála) 24 bit: 16 millió féle szín 32 bit: 2 milliárd féle szín 48 bit: 281 ezer milliárd féle Hogyan szkenneljünk: Elindítjuk a lapolvasónk telepítésekor (csatlakoztatás, illesztőprogram) kapott kezelőprogramot. Előnézeti kép - Preview - kérése (a tartalom felderítése kb. 50 dpi-vel). A beolvasandó terület kijelölése vagy módosítása. A szkennelési mód beállítása: fekete-fehér (line), szürkeskálás (grayscale), színes (color), szükség esetén színmélység módosítása. A felbontás (Resolution) beállítása: ha az eredetivel közel azonos méretben szeretnénk a digitalizált képet a képernyőn viszontlátni, akkor elegendő dpi, képernyőfelbontástól függően. Szkennelés után a digitális képet fájlba menthetjük, választva a kezelőprogram által felkínált képformátumok közül (BMP, TIF, JPG,...).

4 4. oldal I./5. Digitális fényképezőgép: Működése: A digitális fényképezőgép ugyancsak raszteres képet állít elő. Az exponáló gombbal a zárszerkezetet kinyitva a lencsék által összegyűjtött fény rövid időre rávetődik egy fényérzékeny felületre. Ez a felület egy többmillió apró fényérzékeny cellából álló chip (Ez veszi át hagyományos fényképezőgépek fényérzékeny filmjének szerepét). A cellák elé helyezett színszűrők révén bizonyos cellák csak a zöld (50%), mások a piros (25%) ill. a kék (25%) színre érzékenyek. A cellákban a színek fényerősségével arányos feszültségszintek alakulnak ki, melyet analóg-digitális átalakító változtat bitsorozatokká. Egy képpont színe tehát itt is három - általában 8 bites (0..255) - részből áll össze, megmutatva az egyes színösszetevők arányát. Az egyazon képhez tartozó színkódokat a fényképezőgép processzora tömörítve (JPG) vagy anélkül egy fájlba mentve memóriakártyán tárolja. A memóriakártya a tartalom megőrzéséhez nem, csupán írásához és olvasásához igényel áramellátást. Jellemzői: Az érzékelő mérete, melyet megapixelben fejezünk ki (3-12 mp) A nagyítás (zoom) módja és mértéke: optikai: lencserendszerreltörténik, amely részletgazdagabb képet ad (pl. 3x), digitális: a képpontok számítás útján történő gyarapítása, amely nem teszi részletgazdagabbá a képet (pl. 3x). A memóriakártya fajtája, kapacitása (16 MB - 8 GB): CF (Compact Flash), SD (Secure Digital), MMC (MultiMedia Card). Hogyan fényképezzünk: Bekapcsolás után a zöld LED folyamatos fénye jelzi az üzemkész állapotot. Üzemmódok: fényképezés az LCD kijelző használatával, fényképezés az optikai kereső használatával (energiatakarékos), a memóriakártyán lévő rögzített képek kezelése (megtekintés, törlés,...). Beállítások: képfelbontás: Low, High, Fine (640x x ), rögzítési mód: egy felvétel, sorozatfelvétel (5 db/sec), video (20 25 db/sec), vaku: automatikus, állandó ki- vagy bekapcsolt, vörösszem-effektust csökkentő, időzítés: 5 10 sec, exponálási idő: fényhiányos helyen érdemes növelni (ne remegjen a kéz!). Kijelzések: a még tárolható képek száma (az éppen beállított felbontás esetén), az elem (vagy akku) töltöttségi állapota,. A tárolt képek USB kábelen keresztül számítógépre tölthetők (3. üzemmód), vagy arra alkalmas nyomtatóval közvetlenül papírra vethetők (...).

5 5. oldal II. KIMENETI ESZKÖZÖK: II./1. Monitorok: A számítógép alapvető megjelenítő egysége (kiviteli, vagy output eszköze) a monitor. A monitor, mint külső (az alapgépen kívülálló) egység egy adatkábellel kapcsolódik a számítógép monitorvezérlő (video-) kártyájához. Egy másik kábel a monitor áramellátását biztosítja. Működési elvük szerint CRT és LCD/TFT monitorokat különböztetünk meg. a) Katódsugárcsöves monitorok (CRT= Cathode Ray Tube) Ezek a monitorok egy már éve ismert elv alapján működnek, ami megegyezik a hagyományosnak mondott televíziós készülékek működésével. Fő alkotóelemük a katódsugárcső (CRT), amely egy légmentesen lezárt kúpszerű üvegcső. A kúp alaplapja maga a képernyő, melynek belső felületét foszforeszkáló pontok (pixelek) fedik. Színes monitoroknál a pontok vörös, zöld és kék színt képesek kibocsátani (Red, Green, Blue = RGB), és három ilyen pont alkot egy egységet. A kúp csúcsában helyezkedik el az elektronágyú, amely az RGB pontok gerjesztéséhez három szabályozható intenzitású elektronsugarat bocsát ki. A sugarak irányítását vízszintes és függőleges eltérítő tekercsek végzik. A pontokból összeálló kép kirajzolása a képernyő bal felső sarkából indul. Az elektronsugarak sorról sorra haladva pásztázzák a képernyőt. Az egyes sugarak intenzitásának megfelelő mértékben felvillan az adott piros, zöld és kék pont, és az additív színkeverés szabályainak megfelelően kialakul a látható fény. Annak érdekében, hogy az így kialakított képet ne lássuk villogónak, az elektronsugaraknak másodpercenként szor végig kell pásztázniuk a teljes képernyőt. Ennek pontos értékét nevezzük képfrissítési frekvenciának (vertikális frekvencia). A 60 Hz-es érték például még erősen fárasztja a szemet, míg a 85 Hz fölötti értékek nyugodt képet biztosítanak. b) Folyadékkristályos monitorok (LCD= Liquid Crystal Display) Az LCD technika alapja a folyadékkristály átlátszóságának változása elektromos tér hatására. A vékony folyadékkristály réteg két finoman barázdált felületű "filmréteg" között helyezkedik el, amelyek egymásra merőleges polárszűrőként működnek (Az egész elrendezés két üveglap között van, amelyek belső felületére átlátszó vezető fémréteget visznek fel). A folyadékkristály réteg nélkül a két polárszűrő teljesen megakadályozná a fény átjutását. A folyadékkristály réteg azonban pont olyan vastag, hogy a benne lévő spirálisan elcsavarodó (twisted) molekulák éppen 90 fokot forgatnak az első polárszűrőn áthaladó fény polarizációs síkján, így az akadálytalanul áthalad a második polárszűrőn. Amennyiben feszültséget (elektromos teret) kapcsolnak a folyadékkristályra, a molekulák újrarendeződnek, és a rákapcsolt feszültséggel arányos mértékben engedik át a háttérvilágítás fényét. Ez a működés alapelve. Az LCD kijelzők természetesen sok-sok elemi folyadékkristályos pixelből állnak, amelyek vezérlése egyenként, külön-külön történik. A színes képernyőknél mindezt kiegészíti a beépített színszűrő, és a színes kép létrehozása ugyanolyan elveken alapul (a három alapszínből), mint az egyéb megjelenítőknél. Az első LCD monitorokat hordozható számítógépeken - laptopokon, notebook-okon - alkalmazták, de ma már szinte teljesen kiszorítja az asztali CRT típusokat. Előnyük a vékonyságukból adódó kis helyigény és az alacsony energiafelhasználás. További előny, hogy mivel az állóképet itt nem kell frissíteni nem jelentkezik a CRT-knél tapasztalható villogás. Mivel nincsenek elektronsugarak, ezért jóval kisebb a monitor káros sugárzása, tehát ergonómiai szempontból is előnyösebb választás. Hátrányuk a kötött képfelbontás és a jelenleg még magasabb ár. A kötött képfelbontás azt jelenti, hogy az LCD monitorok, a katódsugaras monitorokkal ellentétben, csak egyféle (például 1280x1024 képpont) méretű kép jó minőségű megjelenítésére alkalmasak. Más felbontások használata esetén a képminőség romolhat. TFT monitorok: Az LCD technika továbbfejlesztésével megjelentek az úgynevezett TFT (Thin Film Transistor) technológiával készült kijelzők. Előnyük az LCD monitorokkal szemben, hogy a katódsugárcsöves monitorokhoz hasonló jó képminőséget garantálnak. Grafikus alkalmazások futtatására, mozgóképek szerkesztésére az LCD helyett TFT kijelzőt érdemes választani. Plazma monitorok: A legkevésbé ismert típus a gázplazmás monitor, amelyben a gázok a bennük lévő mozgó elektronok hatására fényt bocsátanak ki. Az ilyen kijelzőkben ionizált neon- vagy argongázt zárnak két olyan üveglap közé, melyekbe vízszintesen és függőlegesen vezetékek vannak beágyazva. Ezen vezetékek metszéspontjai határozzák meg a fényt kibocsátó képpontokat. A ma kapható plazma monitorok képátlója sokkal nagyobb egy átlagos CRT/TFT monitornál. Áruk ebből kifolyólag rendkívül magas. A monitorok legfőbb tulajdonságai:

6 6. oldal - méret (a monitor képátlója): leggyakoribbak a 17 -os monitorok (mértékegysége a coll, 1 =25,4mm) - maximális felbontás (a képpontok számát adja meg oszlop*sor szorzatalakban): pl. 1280x képfrissítési frekvencia (az 1mp alatt kirajzolt teljes képernyők száma): CRT: Hz; LCD: 60 Hz - Jelátvitel: analóg (VGA) vagy digitális (DVI) A megjelenített kép jellemzőit nagyban befolyásolja a az alaplapra illesztett videovezérlő kártya, melytől a monitor a megjelenítendő pontok színinformációit kapja. Ez az illesztőegység saját vezérlőchippel és memóriával rendelkezik (mérete MB). Elsősorban a videovezérlőtől függ, hogy az egyes alkalmazásokban (operációs rendszer, játékok) mekkora felbontású és színmélységű képet tudunk beállítani úgy, hogy a mozgások megjelenítése zökkenőmentes legyen. II./2. Nyomtatók: A nyomtató a monitor mellett a számítógépek másodrendű kiviteli eszköze. Általa tudjuk kézzel foghatóvá, hordozhatóvá, gépfüggetlenné tenni dokumentumainkat, egyéb adatainkat. A nyomtatóhoz egy adatkábellel csatlakozik a számítógép USB portjára (régen a párhuzamos portra), amely nem kizárólag a nyomtató felé továbbítja a papíron megjelenítendő információkat, hanem a nyomtató állapotáról (festéktartályok szintje, kifogyott, elakadt papír) is küld adatokat a számítógép felé. Egy másik kábel a nyomtató áramellátását biztosítja. a) Mátrixnyomtató A mátrixnyomtató a nyomtatók egyik legrégebbi típusa. Működése a klasszikus, tintaszalagos írógéphez hasonlít, azzal a különbséggel, hogy a mátrixnyomtató a karakterek képét az írófejében elhelyezkedő tűk (9, 18 vagy 24 darab) segítségével pontokból alakítja ki. A tűk mágneses tér hatására mozdulnak ki, és rugóerő húzza vissza a helyükre. A kilökött tű a papír előtt kifeszített festékszalagra ütve hozza létre a papíron a karakter vagy ábra egy-egy pontját. Előnye az alacsony üzemeltetési költség, továbbá, hogy indigós papírra egyetlen nyomtatási menetben több példányban is nyomtathatunk, így például a számlanyomtatás terén nehezen nélkülözhető. Hátránya a zajos működés, illetve, hogy jó minőségű nyomtatásra alkalmatlan. Alkalmas írógéppapír és leporelló nyomtatására is. Ez utóbbi hordozó lyuggatott szélekkel ellátott, perforációk mentén összefűzött papírfolyam. Az oldalszélek lyuksoraiba illeszkedő papírtovábbító körmös kerekek biztosítják, hogy a papírfolyam hossztengelye mindig pontosan függőleges legyen. b) Tintasugaras nyomtató Alacsony árának és jó minőségének köszönhetően ez a típus a legelterjedtebb az otthoni felhasználók körében. A tintasugaras nyomtatók mai változatai már nyomtatvány szintű írásképet adnak, egyes színes típusok pedig speciális papíron fotó-realisztikus minőség előállítására is képesek. Nyomtatáskor a nyomtatófej mely a tintatartályt és a cseppek kilövéséhez szükséges fúvókákat is tartalmazza keresztirányban, sorról sorra mozog a papír előtt. Eközben a kisméretű fúvókák a festékpatronból mikroszkopikus méretű tintacseppeket lőnek a papírra. A festékcseppek kijuttatása alapvetően kétféle elven történik, melyekben közös, hogy a fúvóka mögötti tintatérben légbuborék keletkezik. Ezt vagy termoelemek idézik elő a tinta felhevítésével, vagy áramjárta rezgőkristályok által keltett nyomáshullámok. Egy-egy karaktert sokkal több pontból alakítanak ki, mint a mátrixnyomtatók, és csendesek. A nyomtatványok előállításának költsége viszont magas. c) Lézernyomtató A lézernyomtató működési elve a fénymásolókhoz hasonlítható. Egy speciális henger elektrosztatikus töltést kap, melyre lézersugár rajzolja fel a nyomtatandó oldal negatívját. A lézerpásztázott helyeken a henger töltöttsége megszűnik. Amikor érintkezésbe kerül a festékport tartalmazó rekesszel, a festék feltapad a hengerre. A hengerről gördítéssel kerül át a kép a papírra, majd a nyomtató magas hőmérsékletű beégető művében rögzül a nyomat. A lézernyomtatót leginkább irodákban használják, mivel gyorsan, jó minőségben képes nyomtatni. Egyes típusai tömeges nyomtatásra is kiválóan alkalmasak. Léteznek színes lézernyomtatók is, amelyeknél a színes kép cián, bíbor, sárga és fekete színekből áll össze. Ezek a színek képezik az alapját a nyomdákban is használt CMYK színkeverési módnak. Ajánlott felbontásértékek x x x x1200

7 7. oldal Az egyes nyomtatótípusok összehasonlítása: Mátrix Tintasugaras Lézer minőség gyenge jó jó sebesség lassú közepes gyors zajosság zajos csendes csendes több példányos nyomt. lehetséges nem lehetséges nem lehetséges készülék ára közepes alacsony magas üzemeltetési költség alacsony magas közepes színes nyomtatás nem érdemes alkalmas drága A nyomtatók jellemző paraméterei: Nyomtatási minőség: felbontás: az 1 távolságon elhelyezett pontok száma (dpi) - mátrix: dpi - Tintasugaras, lézer: dpi Nyomtatási sebesség: az 1 sec. alatt nyomtatott karakterek száma - mátrix: cps az 1 perc alatt nyomtatott lapok száma - tintasugaras: 5 20 lap/perc - lézer: lap/perc Gazdaságosság: 1 db festékhordozóval nyomtatható lapok száma (1 lap nyomtatási költsége) - mátrix: lap/szalag (~1 Ft/lap) - tintasugaras: lap/patron (~25 Ft/lap) - lézer: lap/toner (10 Ft/lap) Terhelhetőség: 1 hónap alatt nyomtatható lapok max. száma lap/hó II/3. Rajzgép (plotter) Nagy méretű műszaki rajzok előállítására alkalmas eszköz, ezért főleg a tervezőmérnöki munkában használják. A plotter működése eltér az eddig megismert elvektől: két egymásra merőleges sínen mozgó tollal, ceruzával rajzolja meg a képet. Egy plotternek a következő jellemzői vannak: befogható rajzlap mérete; tengelyirányú tollsebesség; pontosság; tollak száma; használható tollfajta (tustoll, golyóstoll, rostirón, kerámiahegyű); ismételhetõség (a toll mennyire képes a kiindulási helyére visszatérni); felbontás (a toll lehetséges legkisebb elmozdulása). III. KI- ÉS BEMENETI EGYSÉGEK (input-output, kétirányú adatátvitel) Érintőképernyő (touch screen) Monitorhoz hasonló eszköz, melynek segítségével a rajta megjelenő parancsokat és funkciókat érintéssel választhatjuk ki. Az érintőképernyő ultrahang vagy nyomás-érzékeny fólia segítségével érzékeli, hogy a felhasználó hol érinti meg. Az egeres kattintásnak ujjunkkal végzett kettős koppintás felel meg. Ezt a technológiát többek között információs pultok esetében alkalmazzák. Modem (modulátor-demodulátor) Kétirányú adatátvitelt tesz lehetővé hagyományos telefonvonalon keresztül. Ezeket az eszközöket elsősorban az internetre történő csatlakozásra, faxok küldésére és fogadására, valamint különféle banki szolgáltatások igénybevételére használják. Hálózati csatoló (NIC= Network Interface Card) A munkahelyek helyi számítógépes hálózatához hálózati kártyával csatlakozhatunk. A hálózati adatforgalom legfőbb jellemzője az adatátviteli sebesség. Adatátviteli sebesség alatt az időegység alatt átvitt bitek számát értjük, melyet bit/sban mérünk. Helyi hálózatban leggyakoribb a 100 Mbps átviteli sebesség. Internetes viszonylatban a hagyományos analóg kapcsolat Kbps, az ISDN 64 ill. 128 Kbps, az ADSL kapcsolat 1-8 Mbps (letöltés) átviteli sebességre képes. A hálózati eszközökről külön fejezetben lesz bővebben szó. Hangkártya A hangkártyák legalább három csatlakozási lehetőséget kínálnak hangátvitelhez: hangszóró-/fülhallgató-kimenet (zöld); mikrofon-bemenet (piros); vonali bemenet (kék) külső akár analóg hangforrások jelének beviteléhez (digitalizálásához). Nem ritkák az 5+1 (dolby sorrund) hangfal-rendszerek kiszolgálására alkalmas típusok sem.