Takarék. A vidék élni akar! Becsvágyak, kontroll alatt. Bank, biztosítás, takarékok. EuroSec szolgáltatás másodlagos, biztonságos

Átírás

1 Takarék XXI. évfolyam 1. szám január február A Takarékszövetkezeti Integrációk Lapja A vidék élni akar! Orbán Viktor miniszterelnök hirdette meg a Darányi Ignác Tervet Becsvágyak, kontroll alatt A Takarékbank december középén tartott évzáró fogadásán adták át a Bank által alapított Károlyi-díjakat. Bank, biztosítás, takarékok Míg a 90-es évek a kétszintű bankrendszer újraépítésének feladata jegyében teltek el Magyarországon, addig a fejlett piacgazdaságokban az árukereskedelem mintájára pénzpiaci plázák jöttek létre. EuroSec szolgáltatás másodlagos, biztonságos A TAK-INVEST Zrt január 19-én megtartott szakmai rendezvényén több mint 50 érdeklődő hitelintézet jelenlétében mutatkozott be az EuroSec szolgáltatás. Nagyobb sebességre kapcsoltak hármasba(n) Három, ezúttal Pest megyei takarékszövetkezet döntött úgy, hogy összeolvadva, új név alatt, Pátria Takarékszövetkezetként, együtt folytatják tovább a tevékenységüket. Aranygyűrűs életutak Devecseri Jánosné és Méder Istvánné részesült az Életút Aranygyűrű kitüntetésben, akikkel külön-külön készült interjú. Nem túlzás azt állítani, hogy Patay Vilmos országgyűlési képviselő (Fidesz-KDNP) számára a szövetkezeti törvény megújítása szinte küldetéssé vált. A hazai szövetkezeti mozgalmat belülről is jól ismerő képviselőnek az a célja, hogy a nyugati demokráciákban elfogadott, erős, jól működő, politikai oldalról is támogatott szektorhoz hasonlóvá tegye a magyar szövetkezeti szektort.

2 BÁSTYA MAx vagyonbiztosítás Lakossági és kisvállalkozói ügyfelek számára A népszerû BÁSTYA biztosítás továbbfejlesztése Magas minôség kedvezô áron Kisvállalkozások számára ideális Újdonság: lakás assistance szolgáltatás Már all risks módozatban is! info@signal.hu

3 Szerkesztői üzenet Tartalom Címlapsztori A vidék élni akar!...4 Ha összefogunk, tisztul a profil...7 Kerekasztal Becsvágyak, kontroll alatt...11 Képriport A Takarékbank évzáró fogadása...16 Gazdaság Tavaly 1,7 százalékkal nőtt a GDP...17 Jövet-menet pénzügyek...18 Együttműködésünk tapasztalatai...20 Bank, biztosítás, takarékok...22 Újult erővel!...25 Integráció Az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség december 15-én megtartott Közgyűlése határozatainak kivonata..28 Az OTIVA december 15-i közgyűlése határozatainak kivonata..28 A Takarék Akadémia november 16-i közgyűlése határozata...29 A Takarékszövetkezeti Integráció 2011 évi teljesítménye az előzetes adatok tükrében...29 Gyorsjelentés a TÉSZ takarékszövetkezetek évi teljesítményéről...32 XIV. Országos Takarékszövetkezeti Borverseny...34 TAKINFO TAK-INVEST hírei EuroSec szolgáltatás másodlagos, biztonságos...35 TKSZ Figyelő Nagyobb sebességre kapcsoltak hármasba(n)...37 Nagyréde és Vidéke Körzeti Takarékszövetkezet...43 Takarék Akadémia Pályázatkészítés Ön és Ügyfelei számára a Takarék Akadémiánál...45 Képzéseink évi preferenciasorrendje a számok tükrében, avagy milyen a jó képzés?...46 Kitekintés Hírek Brüsszelből...48 Szóra érdemes Zumba bál Baranyában...49 Személyi hírek Ani bízik a jövőben...50 A fejlődés motorja a takarékszövetkezetek...51 Rólunk írták Sajtófigyelő...53 Több évtizedes megbecsült munka...55 A takarékok készen állnak...56 Köszöntő Nőnapi köszöntő...58 Impresszum Takarék A Takarékszövetkezeti Integrációk lapja A lapot kiadja: az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség Főszerkesztő: Varga Antal ügyvezető igazgató Felelős szerkesztő: Csépány György Olvasó szerkesztő: Hajtun György A szerkesztő bizottság tagjai: Bodnár Ottó ügyvezető igazgató OTIVA, Csicsáky Péter elnök vezérigazgató MTB Zrt., Váradi Lajos főmunkatárs OTSZ, Varga Antal ügyvezető igazgató OTSZ. Tördelés: Régió Grafikai Stúdió, Régió Lapkiadó Kft. Juhász András A szerkesztőség címe: 1125 Budapest, Fogaskerekű u Nyomdai munkálatok: Régió Lapkiadó Kft Monor, Táncsics Mihály u. 38. Nyomtatásért felel: A nyomda ügyvezető igazgatója A Szövetkezetek Éve a szövetkezetek éve. Az újság e számának megjelenésekor már javában 2012-ben járunk, de engedjék meg, hogy én mégis mindenkinek ezúton is szövetkezeti sikerekben gazdag, eredményes új évet kívánjak. Ráférne ugyanis a siker a takarékszövetkezetekre nagyon nehéz év volt a bankszektor valamennyi szereplője számára, a banki különadó, a gyenge forint, az állampapír-piaci hozamok elszállása, valamint a végtörlesztésből adódó veszteségek nagyon komoly mértékben megnehezítették valamennyiünk helyzetét. A régi jól bevált igazságot azonban ne feledjük: új év, új remények. Bár a 2012-es gazdasági előrejelzéseket olvasva, a takarékszövetkezetek akár be is zárhatnák a boltot, és valami könnyebb és biztosabb megélhetés után nézhetnének, hiszen a kilátások tavaly óta mit sem változtak, az út nem tűnik könnyebbnek, a szakmai kihívások talán komolyabbak, mint valaha. A takarékszövetkezetek életében azonban már sokszor volt ilyen, szokva vannak a göröngyös úthoz, az akadályok leküzdéséhez. Az elmúlt öt évtizedben hogy egy klasszikust idézzek mindig útba estek jövet-menet, és hacsak a maják évre vonatkozó évezredes jóslata be nem igazolódik, itt lesznek a következő 50 évben is a Szövetkezetek Nemzetközi Éve Európában. A kormány tervei szerint ez évben új magyar szövetkezeti törvényt alkot az Országgyűlés. Hazánkban manapság meglehetősen kevés figyelmet kapnak a szövetkezetek, így a takarékszövetkezetek is, holott Európában széles társadalmi és gazdasági tekintélynek örvendenek. Használjuk ki a Nemzetközi Év adta lehetőségeket, mutassuk meg magunkat széles körben, mutassuk meg, hogy az e fajta szövetkezéseknek van létjogosultsága Magyarországon, méghozzá nem is kicsi. Ismerősökkel, pénzügyekben kevésbé jártas emberekkel beszélgetve sokszor megdöbbent, hogy az emberek mennyire tájékozatlanok a takarékszövetkezetekkel kapcsolatban, hogy gyakran még mindig a takarékpénztárakkal azonosítják őket, hogy fogalmuk nincsen a takarékok által nyújtott szolgáltatásokról. Ennél jobb apropó és lehetőség nem is lehetne, hogy hallassuk a hangunkat, hogy megmutassuk a bennünk rejlő potenciált, és visszacsábítsuk az ügyfeleket oda, ahová régen is jó szívvel tartoztak. Engedjék meg, hogy eme közhelyektől sem mentes, ámde őszinte soraimat egy újabb bölcselettel zárjam: Hát itt van, eljött közénk. Ránk köszöntött Hogy mit hozott magával? No, ez még a jövő zenéje, de egy biztos, ez rajtunk is múlik Legyen 2012 a takarékszövetkezetek éve! Terts András TÉSZ főtitkár Takarék január február 3

4 Címlapsztori Orbán Viktor miniszterelnök hirdette meg a Darányi Ignác Tervet A vidék élni akar! Magyarország mindig akkor volt erős, amikor virágzott a mezőgazdasága mondta Orbán Viktor miniszterelnök a Darányi Ignác Tervet januárban indító, bemutató konferenciáján, a Vidékfejlesztési Minisztériumban. A kormányfő a Vidékfejlesztési Minisztériumban rendezett tanácskozáson kifejtette: az országok biztonsága a jövőben egyre inkább az élelmezési és élelmiszer-biztonságtól, az ivóvíz- és energiaellátás biztonságától és a környezetbiztonságtól függ, és attól, kinek a kezében van mindez. Nem fogadjuk el, hogy az ipart a korszerű, a haladó, a mezőgazdaságot pedig a maradi, a múltba ragadt dologként képzeljék el, képzeltessék el velünk. Ha így tennénk (...), akkor saját magunkat minősítenénk le mondta a miniszterelnök. A 2010-ES választások után új mértéket szabtunk a dolgoknak, kezdte mondandóját a miniszterelnök. Határozott léptekkel új ösvényt kezdtünk el kitaposni. Arra vállalkoztunk, hogy kijavítjuk a múlt hibáit, és ezen mindenekelőtt azt értjük, hogy helyreállítjuk a munka becsületét, és mindenkit, aki tud és akar dolgozni, hozzásegítünk ahhoz, hogy munkából tudjon megélni, és abból tudja eltartani a családját. Az elmúlt évben mindennek érdekében gyökeres változtatásokat vittünk véghez: egy alkotmány, vagy harminc kétharmados törvény, több mint kétszázötven új törvény. Ezekkel a törvényekkel lezártuk az átmenet húsz zavaros évét. Nem lehet súlyos következmények nélkül hamis, évekig tartó átmeneti állapotok között élni. Az embereknek, a családoknak igazságra, átláthatóságra, biztonságra, stabilitásra, kiszámíthatóságra és tartós életkeretekre van szükségük. Az új alkotmánnyal szentesített új rendszer amit nemzeti együttműködés rendszerének nevezünk megadja mindezt a magyaroknak. Az alapokat megvetettük, a keretek állnak. Most következik az új rendszer beüzemelése a mezőgazdaságban is. Ahogy a politikában mondják: konszolidáció, ami magyarul anynyit tesz, hogy megszilárdítás. Az bizonyos, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy az új rendszer egyik nagy nyertese a vidék, a mezőgazdaság, a kis- és középgazdaságok lesznek. Ezért számítok Önökre, számítok a következő hónapok és évek küzdelmében arra a társadalmi erőre, amit a magyar vidék képvisel. Az értékteremtő munka előtt ma még komoly akadályok emelkednek, ezért új lehetőségeket kell nyújtanunk a vállalkozó kedvű emberek számára. Ez a vidék szempontjából azt jelenti, hogy sürgősen át kell alakítanunk a földtörvényt, és további rendelkezéseket kell hoznunk a birtok- és tulajdonvédelemre, a földvagyongazdálkodás és a földrendezés érdekében a földügyekkel foglalkozó intézmények működését érintő jogszabályokat át kell tekinteni, ésszerűsíteni kell, lehetőleg úgy, hogy a helyi közösségeké lehessen majd az első szó. Tovább kell egyszerűsítenünk a helyi értékesítési, kistermelői tevékenységet, hogy azoknak ne paragrafus-, hanem inkább életszaguk legyen. Szintén javítani kell a helyi, kistermelői élelmiszer-előállítás, feldolgozás és értékesítés feltételeit, valamint emelni kell a piacok rendjét szabályozó rendeletek minőségét. A kistermelők helyzetéhez és adottságaihoz kell igazítanunk a sajnos sokszor nehézkes jogszabályainkat is. Kiemelten fontosnak tartom, hogy csökkentsük a termelő kiszolgáltatottságát, és a kereskedelmi partnereket rászorítsuk a tisztességes piaci viselkedésre. A termelők esetében sem árt egyébként, hogyha törvénytisztelő, különösen az adójogszabályokat tisztelő viselkedés általánosabbá válik, mint ma. Gyakran lehet hallani, hogy a jövő háborúi a termőföldért, az ivóvízért fognak folyni. A rossz hírem az, hogy ez a háború már elkezdődött, csak nem fegyverekkel vívják, hanem más eszközökkel. Például leminősítésekkel is, ezért nagyon résen kell lennünk, mert a róka sohasem mondja meg egyenesen, hogy a sajtot szeretné kiénekelni a szánkból fogalmazott a miniszterelnök, majd hozzáfűzte, hogy a vidék és a mezőgazdaság teljesítménye ma sorsdöntő az egész ország, és az egész magyarság számára. Orbán Viktor kijelentette: meg kell védeni a termőföldet és az ivóvízbázist, ezért nem fogadnak be génpiszkált anyagokat a földjeinkbe, s ezért támogatják a gazdák földvásárlását és helyben maradását. A vidék joggal várhatja az állam támogatását, de cserébe minden magyar elvárhatja 4 Takarék január február

5 Címlapsztori 300 milliárd a Darányi Ignác Tervre Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter Fotó: Horváth Ernő A MAGYAR mezőgazdaságnak világszínvonalú képzésre van szüksége, amely az exportképesség növelését is szolgálja. Az európai uniós közös agrárpolitika (KAP) meghatározó Magyarország számára, de csakis a magyar sajátosságok messzemenő figyelembe vételével, jelentette ki Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter Mosonmagyaróvárott. A Darányi Ignác Terv első vidéki fórumának helyszínéül a patinás Nyugat-magyarországi Egyetemet választotta a szaktárca, mivel az óvári akadémia 1818-tól képez agrárszakembereket, magas színvonalon. A vidék jövője Magyarország jövője, A vidék élni akar! mondta a vidékfejlesztési miniszter. A tárcavezető a fórumot megelőző sajtótájékoztatón elmondta: a terv végrehajtásához szükséges forrást a nemzeti költségvetés és az Európai Unió támogatásai biztosítják, 2013 végéig mintegy 300 milliárd forintból. A Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) széleskörű társadalmi vita után véglegesítette a ig szóló Nemzeti Vidékstratégiát. Január közepén Orbán Viktor és a tárca vezetői elindították a stratégia végrehajtásának keretprogramját, a mezőgazdaság és vidékfejlesztés minden területére kiterjedő Darányi Ignác Tervet. Fazekas Sándor nagy ívű előadásában elmondta, odafigyeléssel, tervszerű beruházásokkal a vidék megadhat mindent: a nagyvárosi életformával összemérhető kényelmet, tisztes megélhetést, biztonságot, tiszta levegőt, egészséges ivóvizet, jó minőségű, ízletes hazai élelmiszereket, háborítatlan környezetet a kikapcsolódáshoz. A nemzeti önrendelkezés alapja a XXI. században egyre inkább a mezőgazdaság, az élelmiszertermelés, az ivóvíz- és energiaellátás biztonságától, a környezetbiztonságtól függ. Meg akarjuk őrizni gazdag természeti adottságainkat, őshonos növény- és állatfajtáinkat, termőföldünket, vízbázisainkat, a vidék épített és szellemi örökségét. A bevált európai agrármodellnek és a saját hagyományainknak is megfelelően a Nemzeti Vidékstratégia a családi gazdaságok fejlesztésének ad elsőbbséget. Jelentős foglalkoztatás-növelés a családi-gazdasági üzemszerkezet mellett valósulhat meg. A földhasználatból való azonos részesedési arány mellett az egyéni, családi gazdaságok háromszor annyi személyt foglalkoztatnak, mint a társas gazdaságok emelte ki a vidékfejlesztési miniszter. VM Sajtóiroda azt, hogy a vidék olyan szolgáltatásokat nyújtson, mint a biztonságos élelmiszer, a tiszta környezet és a pihenést biztosító magyar táj közölte. A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy Magyarország minden ellenkező híreszteléssel szemben eredendően mezőgazdasági ország, ezt igazolják földrajzi, természeti adottságai, történelme, kultúrája és hagyományai is. Az ország akkor volt erős folytatta, amikor virágzott a mezőgazdasága, persze az is igaz, hogy a korszerű nemzetgazdaságok több lábon állnak, de a többi ágazat nem az agrárium ellenében, nem annak tagadásaként jön létre. Nem fogadjuk el, hogy az ipart a korszerű, a haladó, a mezőgazdaságot pedig a maradi, a múltba ragadt dologként képzeljék el, képzeltessék el velünk. Ha így tennénk (...), akkor saját magunkat minősítenénk le mondta a miniszterelnök. A magyar embernek génjeiben ott van a föld szeretete és tisztelete. Mi, magyarok pontosan tudjuk, hogy a föld nem pusztán kenyeret ad az embernek, hanem közösséget, kultúrát, történelmet, lelket, vagyis lényegében mindent. Mi azt is tudjuk, hogy minden nemzetnek van szülőföldje, amely felbecsülhetetlen érték. Nekünk van szülőföldünk, nekünk van hazánk. Sőt, egyetlen hazánk van, ezért hívjuk anyaföldnek és szülőföldnek. Gyerekkoromban volt egy mondás, amit gyakran lehetett hallani. Akinek földje van, annak mindene van. Igaz, akkor senkinek sem lehetett földje, legfeljebb háztájija, talán ezért is érezte magát mindenki kisemmizettnek falun. Ma úgy látom, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy egész Európa jövője múlhat azon, hogy ezt a bölcsességet megértjük-e. Igen ám, de ha széttekintünk a magyar vidéken, ennek leginkább az ellenkezőjét tapasztaljuk. A válságtüneteket nem kell sorolnom, azokat Önök, akik naponta küzdenek az elmúlt éveket, sőt évtizedeket meghatározó vidékellenes szemlélet és politika következményeivel, nálam sokkal jobban ismerik. A vidék ugyanis nem egyszerűen gazdasági ágazat, nem csupán anyagi hasznot, pénzben mérhető javakat előállító termelőeszközök összessé- Folytatás a 6. oldalon Takarék január február 5

6 Címlapsztori Folytatás a 5. oldalról ge, hanem egy sajátos világ. A föld és annak művelése nem pusztán létfenntartás, hanem egy kultúra ősi hagyományokkal, szokásokkal, értékekkel, amelyek erős kötelékként öszszetartják a nemzetet és annak tagjait. Ennek szellemében készült a terv, a Darányi Ignác Terv, amely kiváló terv a vidéki minőségi élet megteremtésére, arra, hogy jó gazdaként éljünk azzal, amit a földünk adhat nekünk, márpedig a magyar föld mindent megadhat nekünk, a nagyvárosi életformával összemérhető kényelmet, tisztes megélhetést biztosító munkalehetőséget, egészséges ivóvizet és jó minőségű, magyarok által Abból nem szabad engednünk, hogy akár városban él, akár falun, a magyar ember asztalán jó minőségű és egészséges, magyar élelmiszer legyen. előállított élelmiszereket. A terv célja a megőrzés, a megújítás, a minőség foglalta össze, majd kifejtette: meg kell őrizni az időtlen értékeket így a gazdag természeti adottságokat, az elődök tudását, megújulásra pedig főként a mai magyar ember vidékről vallott gondolkodásában van szükség, ugyanis be kell látni, hogy a városok életképtelenekké válnak a vidék nélkül. Az a nemzet, amelyik elszakad a földtől, magától a valóságtól szakad el, következésképpen legyengül fogalmazott, majd hozzátette, hogy a XXI. században a nemzeti önállóság alapja egyre inkább az élelmiszer-önellátás képessége. Ha újra megteremtjük a minőségi élet lehetőségét a vidék számára, akkor a vidék képes lesz ugrásszerűen javítani a városi élet minőségét is, amit a külföldről ide áramló silány kacatok, élelmiszeripari hulladék dömpingje alacsony szinten tart, sőt sokszor emberhez méltatlan szinten tart. Rá kell, rá érdemes eszmélnünk, érdemes fölismernünk, hogy a nemzetek modern kori biztonsága nem csupán azoktól a dolgoktól függ, amelyek a XIX. vagy XX. században meghatározták a nemzetek biztonságát. A nemzetek biztonsága ma már és a jövőben egyre inkább az élelmezési és élelmiszerbiztonságtól, az ivóvíz- és energiaellátás biztonságától, és a környezetbiztonságtól függ majd. És persze attól, hogy kinek a kezében vannak ezek az erőforrások. Túlzás nélkül mondhatjuk tehát, azok a teljesítmények, amelyeket a vidék, annak gazdasága benne mindenekelőtt a mezőgazdasága és társadalma nyújtani képes, ma sorsdöntőek az egész ország és az egész magyarság számára. A magyar vidék, a mezőgazdaság és a környezet ügye nemcsak a falun élők gondja. Ezért meg kell védenünk a termőföldet és az ivóvízbázist. Ezért támogatjuk a gazdák földvásárlását és helyben maradását. A vidék joggal várhatja el az állam védelmét és támogatását, de ha ezt megkapja, akkor cserébe minden magyar ember joggal várhatja el, hogy a vidék olyan szolgáltatásokat nyújtson az egész magyar nép számára, mint a biztonságos élelmiszer, tiszta környezet és a pihenést, kikapcsolódást, feltöltődést biztosító magyar tájak. A feladatok között említette a földtörvény sürgős átalakítását, további szabályok megalkotását a birtok- és tulajdonvédelem érdekében, a földügyekkel foglalkozó szervezetek működését érintő jogszabályok áttekintését, ésszerűsítését, lehetőleg úgy, hogy a helyi közösségeké lehessen az első szó. Emellett tovább kell egyszerűsíteni a helyi értékesítési, kistermelői tevékenységet, emelni kell a piacok rendjét szabályozó rendeletek minőségét, a kistermelők adottságaihoz kell igazítani a sokszor nehézkes jogszabályokat, csökkenteni kell a termelők kiszolgáltatottságát, és rá kell szorítani a kereskedelmi partnereket a tisztességes piaci viselkedésre sorolta. A miniszterelnök felhívta ugyanakkor a figyelmet arra, hogy falusi emberek ma nagyáruházakban vásárolják meg azt az élelmiszert, amelyet egyébként a saját kertjükben is megtermelhetnek. Ez szerinte világosan mutatja, milyen nagy a baj, hiszen hová jutunk, ha már a falusi ember sem eszik rendes ételeket. Abból nem szabad engednünk, hogy akár városban él, akár falun, a magyar ember asztalán jó minőségű és egészséges, magyar élelmiszer legyen jelentette ki, hangsúlyozva: meggyőződése, hogy van esély a rosszabb minőségű külföldi dömpingáru és élelmiszer-ipari hulladék visszaszorítására. Orbán Viktor szerint Magyarországon az alapok megvetése után most kezdődik az új rendszer beüzemelése, a konszolidáció, s az új szisztéma egyik nagy nyertese biztosan a vidék, az agrárium, valamint a kis- és középgazdaságok lesznek. Rövid hírek A Fegyvernek és Vidéke Takarékszövetkezet képviseletét, mint ügyvezetők, december 1-től Pataki Lászlóné és Vass Anita ügyvezetők együttesen látják el. Török Istvánné volt ügyvezető nyugdíjba vonult. A Borsod Takarék Bükkábrányi Kirendeltségének címe névváltozás miatt 3422 Bükkábrány, Mátyás király u. 15. címre módosult január 23-i hatállyal. 6 Takarék január február

7 Címlapsztori Új szövetkezeti törvény készül Ha összefogunk, tisztul a profil Szerző: Hajtun György Nem túlzás azt állítani, hogy Patay Vilmos országgyűlési képviselő (Fidesz KDNP) számára a szövetkezeti törvény megújítása szinte küldetéssé vált. A hazai szövetkezeti mozgalmat belülről is jól ismerő képviselőnek az a célja, hogy a nyugati demokráciákban elfogadott, erős, jól működő, politikai oldalról is támogatott szektorhoz hasonlóvá tegye a magyar szövetkezeti szektort. Ehhez azonban a jelenlegi törvényi hátteret is módosítani kell, amely munka előkészítésének végrehajtását Patay Vilmos vállalta fel. Az elmúlt hónapokban sorra végigjárta a szövetkezeti szektorban érintett társadalmi, politikai szervezeteket, és arról tájékozódott, hogy milyen változtatásokra van szükség ahhoz, hogy pestiesen szólva a dolgok a helyükre kerüljenek. KÉPVISELŐ ÚR, úgy tűnik, az alapoktól kell kezdeni a munkát. Mondom ezt azért, mert a rendszerváltás utáni új szövetkezeti törvénnyel polarizálódott a szektor. Tény ugyanis, hogy a jól működő gazdaságokat szétszedték, s az egyéni érdekeltségek érvényesültek. A szövetkezés szitokszóvá vált a társadalomban, s az óta is beleszól a politikai a szövetkezeti mozgalom életébe. Persze, van ennek történelmi alapja, de azt gondolom, hogy a 21. században már túl kellene ezen a múlton lépni. Honnan indul tehát a szövetkezeti törvény reformálása? Két dolgot mindenképpen meg kell tennünk. Az egyik, hogy magunkba nézünk, és számba vesszük, mi is történt szövetkezeti szinten az 1900-as évek eleje óta a magyar mezőgazdaságban. Arról sokan hallottak, idősebbek meg saját emlékeiket felidézve emlegetik, hogy hazánkban a II. világháborúig a HANGYA kitűnően ellátta azt a feladatot, amit Nyugat-Európában a hozzá hasonló raiffeiseni szövetkezeti rendszer képviselt. A II. világháború után, az akkori politikai akarat szerint a Hangya felszámolódott, és a kolhoz típusú szövetkezés, kollektivizálás valósult meg, ment végbe. Ennek már az én korosztályom is közeli nézője, elszenvedője volt. Úgy gondolom, hogy az Antall kormánynak politikai célja volt ezt a szovjet típusú szövetkezeti mozgalmat leépíteni, megváltoztatni. Mindeközben pedig, elfelejtettük megnézni, hogy Nyugat-Európában továbbra is fennmaradt az a Folytatás a 8. oldalon Patay Vilmos országgyűlési képviselő Takarék január február 7

8 Címlapsztori Folytatás a 7. oldalról fajta üzem-kiegészítő szövetkezeti tevékenység sőt, már piacszervező, marketing tevékenységgel is kiegészült ami idehaza, a rendszerváltás után már nem volt tapasztalható. Sajnos az uniós támogatásokkal felcímkézett TÉSZ is félresiklott nálunk, hiszen amíg Európa nyugati részén ez szinte kizárólag szövetkezeti alapon jött létre, nálunk szűk csoportok érdekei Akkor tudunk egy olyan erőkiegyenlítő marketing szövetkezeti hálózatot létrehozni, ha egy szövetkezeti mozgalom finanszírozására alkalmas pénzintézeti hálózat áll e mögé. Magyarországon létezik ilyen, hiszen a takarékszövetkezetek országos lefedettséggel bírnak, de takaréklángon működnek. cégesítették ezt a szerveződést is. A magunkba nézés alatt tehát azt értem, hogy érdemes a múltat alaposan tanulmányozni. A másik dolog pedig az, hogy nem kell új dolgot kitalálnunk, kiváló, tanulságos példák sokaságát láthatjuk, tapasztalhatjuk szövetkezeti mozgalmat illetően a fejlettebb uniós tagországokban. Milyen tapasztalatokat gyűjtött más országokban? Amikor megnéztem, hogy más országokban mi a gyakorlat, és miben különbözünk mi tőlük, akkor azt láttam, hogy a különbséget kevésbé a termelés szintjén kell keresnünk, hanem az a pont az izgalmas, amikor a munka gyümölcse profittá változik. Amikor az előállított termék a piacon hasznosul. A keleteurópai országok közül messze a legnagyobb sikert példamutató utat bejáró ország Lengyelország, ahol fejletlenebb a mezőgazdaság, mint idehaza. A lengyelek, az uniós és a hazai támogatások egyharmadát, a versenyképesség növelésére költötték. Magyarországon ez valamiért nem volt szempont a politikának, mert ha az lett volna, akkor a közpénzek elosztásánál ezt figyelembe kellett volna venni. Azt azért ne feledjük, hogy Lengyelországban családi gazdaságok működtek az elmúlt évszázadban is, ott nem volt kollektivizálás. Ez igaz, s ezért maradt meg a mezőgazdasági struktúra abban a polarizálódott állapotban, amely nálunk a rendszerváltás után jött létre. A lengyeleknek volt egy olyan felismerésük, amelynek során belátták, hogy miben különböznek a nyugat-európai mezőgazdasági termelési struktúrától, s miért is versenyképesek ezek az ágazatok. A versenyképesség azonban ott is mérhető, hogy miképpen tudja az adott gazdaság a piacon érvényesíteni az előnyét, hogyan tudja nagyobb haszonná átalakítani a megtermelt értékeit. Márpedig ezt egyedül nem képes elérni, erre csakis a szövetkezeti rendszer, mint egy erőkiegyenlítő, és a saját tevékenységét piacra segítő szervezet képes. Erre egyébként a lengyel barátaink szemben velünk kiválóan felhasználták az uniós támogatásokat. Erre mondják azt, hogy itt vannak az integrátorok Miután én is integrátor cégnél dolgoztam, azt mondhatom, hogy ez pótcselekvés. Ezt mondják Nyugat-Európában is, hiszen a kereskedelmi bankok szemben a szövetkezeti pénzintézetekkel nem közvetlenül szolgálják ki a termelők zömét, hanem az integrátorokon keresztül egyfajta áruhitelezés folyik, legalább is Magyarországon ez a gyakorlat. Ha átmegyünk a határ túloldalára, Ausztriába, minden egyes faluban a helyi Raiffeisen szövetkezeti banknál megkapják a helyi termelők a termeléshez szükséges átmeneti hitelt, és azon a pénzen megveszik együtt, a saját szövetkezeteiken keresztül a szükséges input anyagokat. S az értékesítés is együtt történik, s miként az 1800-as évek végén a Hangya szövetkezetek kialakulásakor a hitelezés volt a sarokpontja a szövetkezésnek, úgy ma is ez a legfontosabb szempont kell, hogy legyen az összefogásnak. Akkor tudunk egy olyan erőkiegyenlítő marketing szövetkezeti hálózatot létrehozni, ha egy szövetkezeti mozgalom finanszírozására alkalmas pénzintézeti hálózat áll e mögé. Magyarországon létezik ilyen, hiszen a takarékszövetkezetek országos lefedettséggel bírnak, de takaréklángon működnek. Ez a hálózat alkalmas arra, hogy a szövetkezetek tevékenységét finanszírozzák, hiszen a kistelepüléseken is ismeri egymás a bankos és az ügyfél. Ugyanakkor az is fontos, hogy a takarékszövetkezetek alkalmasak arra szemben a kereskedelmi bankokkal hogy a termelők tulajdont szerezzenek a takarékszövetkezetben, így a saját bankként használhatják a pénzintézetet. Vagyis a megtakarításukat is itt helyezik el, Névjegy PATAY VILMOS országgyűlési képviselő Dombóvárt és környékét képviseli az Országházban. Az 59 éves honatyát hallgatva bizonyos, hogy dunaszekcsői és himesházai családi, nagyapai környezet mélyen elkötelezetté tette a vidék és az agrárium sorsának felemelkedéséért. Apai felmenői Felvidékről kerültek Baranyába 47 -ben. Állami gazdaságban dolgozott Alsótengelicen és Dalmandon, majd agrárkereskedőként 20 évet Dombóváron. Az itt szerzett tapasztalatai is inspirálták, hogy szerepet vállaljon egy új szövetkezeti rendszer magyarországi kialakításában. 8 Takarék január február

9 Címlapsztori a pénzügyi szolgáltatás színvonala pedig megfelel az európai normáknak. A jelenlegi takarékszövetkezeti pénzügyi forgalom sokszorozódhatna az által, ha a két szövetkezeti szektor az élelmiszergazdasági és a takarékszövetkezeti együttműködne az elkövetkezendő évtizedben. A takarékszövetkezetet nem a vidék bankjának, hanem az élelmiszergazdaságot finanszírozó erőforrásként nevezném. Ha jól értem az eddig elmondottakat: egy szövetkezeti szektor akkor működik jól, ha a teljes termékpályát átfogja, és zárt egységként működik. Ekkor a profit is ottmarad, a termelő megfelelő árat kap a termékéért, s feldolgozott termékkel, nagy hozzáadott értékkel jelennek meg a piacon, így a piaci pozíciója is erős. Nagyon jól összefoglalta az eddigi gondolataimat. Ha ugyanis megvizsgáljuk azt, hogy milyen profittermelés jellemzi a nyugateurópai gazdálkodók tevékenységét, akkor azt látjuk, hogy egy nyugat-európai gazda hektáron is képes hasznot hozóan termelni. Számadatok igazolják, hogy egy hektárra vetítve többszörös a bevételük a magyar gazdáéknál, pedig a termelési költségek szinte azonosak. Ez abból adódik, hogy a nyugateurópai gazda nem búzatermelő, mivel nem a búzával jelenik meg a piacon, hanem mondjuk liszttel, adott esetben kenyérrel, péksüteménnyel, száraztésztával stb. S ez gyakorlatilag nagyobb hasznot hoz a termelőnek is úgy, hogy a termékpályáról kiszorul a nagykereskedői lánc, mivel ezt a tevékenységet a saját értékesítési láncuk végzi el. Szerintem az is fontos, hogy a nyugat-európai gazda támogatottsági szintje is jóval magasabb a magyarénál, s az a támogatás ott marad a gazdánál, ami a versenyképesség növelését szolgálja. Nálunk a támogatás egyfajta árkompenzációként hasznosul. Egyet értek Önnel, mert mint korábbi kereskedő tudom, hogy a nagykereskedelmi láncok elszívják a profitot a termelőtől. S nem csak ezen a csatornán megy el a profit, hanem a beszerzési csatornákon is. Ne legyen kétsége senkinek sem afelől, hogy a sok atomizált termelő soha nem kerülhet kedvező tárgyalási pozícióba a piacon. A jelenlegi takarékszövetkezeti pénzügyi forgalom sokszorozódhatna az által, ha a két szövetkezeti szektor az élelmiszergazdasági és a takarékszövetkezeti együttműködne az elkövetkezendő évtizedben. A takarékszövetkezetet nem a vidék bankjának, hanem az élelmiszergazdaságot finanszírozó erőforrásként nevezném. Kimondhatjuk-e, hogy a mezőgazdaság az az ágazat, ahol, ha nincs összefogás, akkor a versenyképesség és a hatékonyság megteremtése csak álom marad? Én is így látom, ezért is kezdtem az 1800-as évek végi példákkal a beszélgetést. Amikor Gróf Károlyi Sándor és társai elindították Magyarországon a szövetkezési mozgalmat, akkor elsősorban az áru-, és pénzuzsora ellen szerveződtek a szövetkezetek. Magyarán a kiszolgáltatottság ellen fogtak össze a gazdák. Ma, Magyarországon, több, mint száz évvel később, ugyanezt éljük meg. A dokumentumok igazolják, hogy az akkori szövetkezés alapja a szinte minden településen fiókhálózattal bíró hitelszövetkezeti rendszer volt, amely tulajdonképpen a nyugat-európai szövetkezés alapja is. Mindenütt megtaláljuk a hitelszövetkezeteket, hiszen csak ezek alkalmasak arra, hogy a mezőgazdasági termelés specializációit figyelembe véve finanszírozzák a termelést. A kereskedelmi bankoknál január elsejétől december 31-ig tart a gazdálkodási év, míg a mezőgazdaságban augusztus 31-től következő év szeptember elsejéig. Ami nagyon fontos különbség, hogy amíg a kereskedelmi bankok nem teszik lehetővé, hogy a velük partnerségben lévő mezőgazdasági termelők tulajdont szerezzenek, befolyással bírjanak az üzletmenetre, addig a takarékszövetkezeteknél a gazdák tulajdont is szerezhettek, ahol a saját érdekeiket is érvényesíthetik. Ezt kell tovább erősíteni. Nem tudom pontosan, de gondolom, hogy a takarékszövetkezeteknél elég sok agrárvállalkozó rendelkezik részjeggyel, mert minden ehhez a bankhoz köti. De kérdés, hogy a takarékszövetkezeteknek van-e lehetőségük nagyobb szerepet vállalniuk a mezőgazdaság finanszírozásában? A takarékszövetkezeti szektor annak kívánatos, aki igénybe veszi a szolgáltatást, aki össze akar fogni a másik gazdá(k)val. Éppen ezért helyezzük más alapokra a szövetkezeti törvényt. Először is megfogalmazzuk azt a célt, hogy hova akarunk eljutni, s utána a cél megvalósítása érdekében alakítjuk ki az új szabályozást. Ha ez megvalósul, akkor a partnerek is gyorsan megtalálják egymást, és meggyőződésem, hogy egymást erősítő folyamatként néhány év alatt a többszörösére nő a pénzforgalom a takarékoknál, ez által sokkal erősebb szereplőjévé válik a pénzpiacnak is. Gondoljunk arra, hogy egy takarékszövetkezet ugyanazzal a létszámmal háromnégyszeres forgalmat is képes kezelni. Most rajtam a sor abban, hogy egyetértsek Önnel. De induljunk ki a jelenlegi helyzetből. Most mi van? Jelenleg egy megtűrt állapot uralkodik, s tulajdonképpen a takarékszövetkezeti menedzserek ügyességén, szorgalmán, kitartásán múlik, Folytatás a 10. oldalon Takarék január február 9

10 Címlapsztori Folytatás a 9. oldalról hogy még mindig léteznek, s nem számolódtak fel. Akik viszont átalakultak, azok rosszul tették, mert ne higgyék el magukról, hogy egy kis kereskedelmi bankként hosszú távon megmaradnak a nagyok árnyékában. Mert nincs meg az a támogatottságuk, amit a vevők jelentenek a takarékszövetkezetek esetében. A Egy évvel ezelőtt kezdtem el a terepet felmérni. Minden szövetkezeti vezetővel, aki számít az élelmiszergazdasági szektorban (a MOSZ, a MAGOSZ, a HANGYA, az ÁFEOSZ), tárgyaltam annak érdekében, hogy felmérjem, mi a hozzáállás, a készség a változáshoz. De természetesen a szövetkezeti szektor további szereplőivel, az OTSZ, a LOSZ, a diákszövetkezeti és a szociális szövetkezeti szervezetek vezetését is felkerestem. jövő útja a vidéki sok kis bank szövetkezeti szövetségek harmonikus kialakítása, amely részt vesz abban a mezőgazdasági szövetkezet-fejlesztő munkában, amit az új szövetkezeti törvénnyel, s az ehhez kapcsolódó megújított szabályozással finanszírozni kell. Teljesen új agrárfinanszírozási gyakorlatra van szükség, mert így javítható a piaci pozíció is. Miután bocsánat a kifejezésért nyakig benne van a szövetkezeti törvény megújításában, beszéljünk erről is. Egy évvel ezelőtt kezdtem el a terepet felmérni. Minden szövetkezeti vezetővel, aki számít az élelmiszergazdasági szektorban (a MOSZ, a MAGOSZ, a HANGYA, az ÁFEOSZ), tárgyaltam annak érdekében, hogy felmérjem, mi a hozzáállás, a készség a változáshoz. De természetesen a szövetkezeti szektor további szereplőivel, az OTSZ, a LOSZ, a diákszövetkezeti és a szociális szövetkezeti szervezetek vezetését is felkerestem. Abszolút pozitív a tapasztalatom, mivel senki nem akar kimaradni ebből a folyamatból, mivel mindenki látja az összefogás szükségességét, és látja, hogy haszonélvezője lehet a változásnak, ezért résztvevője, alakítója akar lenni ennek a munkának. Ez olyan bíztatás, ami erőt ad, s ami megerősíti bennem azt, hogy jó úton indultam el. Feladatom, hogy a politikai döntéshozók elé tárom a változás várható eredményeit, ezért egy tanulmányban foglalom össze a tapasztalatokat. Ez az anyag hamarosan elkészül, amelynek alapján azt is megfogalmazzuk, hogy egy újrafogalmazott szövetkezeti világ mit tud adni a közösségnek, az államnak, a környezetének. Nekünk olyan preferenciákat kell megszereznünk az államtól, a résztvevőktől, amellyel a célok elérhetőekké, megvalósíthatókká válnak. Ha mindez nem sikerül, akkor csak vízió marad mindaz, amiről eddig is beszéltünk. Egy interjúban muszáj ellenvetéseket is megfogalmazni. Ott látom a legnagyobb problémát, hogy a mai politikának egészen más a stratégiai elképzelése, víziója a magyar mezőgazdaság jövőjét illetően, mint amiről mi most beszélünk. Túlhangsúlyozott szerepet kap a családi-, kisgazdaság, miközben a társas vállalkozások majdhogynem nemkívánatosak a palettán. A felvetés jogos, és nagyon jó. A Darányi Ignác Tervben viszont már az olvasható, hogy mindegyik szereplőnek egyformán helye van az ágazatban. Az új szövetkezeti rendszer az egyetlen olyan lehetőség, ahol érdek alapon a mezőgazdasági szereplők nagyon szívesen együtt akarnak dolgozni, hiszen mindenki a saját üzemi tevékenységét végezheti a saját keretein belül, és önállóan folytathatja a termelést, viszont a piacon való érvényesülést együtt valósítják meg. Fontosnak tartom ennek a szövetkezeti rendszerfejlesztési gondolatnak a megjelenését a terv kiemelt prioritásai között, és azt is, hogy a jogalkotásban az első helyen említi az új szövetkezeti törvény megalkotását is alapfeltételként. Bízom abban, hogy a termelők százaléka belép az új rendszerbe, amely végül is tiszta profilt eredményez majd mind a termelésben, mind a piacon egyaránt. Mit mondott az OTSZ vezetése akkor, amikor megkérdezte őket? Azt, hogy várják már azt az időszakot, amikor a szövetkezeti rendszert megreformálják. Az OTSZ hasonlóan a többi szövetkezeti érdekképviseleti, társadalmi szervezethez elküldte a maga javaslatait a törvénytervezethez. Miután az én feladatom a törvényelőkészítő anyag elkészítése, mondhatom, hogy a beérkezett javaslatokat beépítem az Országgyűlés elé kerülő előterjesztésbe. Egyébként meggyőződésem, hogy a takarékszövetkezeti szektor már most alkalmas arra, hogy a jelenleginél többszörös pénzforgalmat bonyolítsanak le, vagyis a megreformált szektorban betöltsék azt a szerepet, amit a hitelszövetkezetek képviseltek, illetve képviselnek ma Nyugat-Európában. Az új szövetkezeti törvény a vertikális szerveződést fogja elősegíteni, szemben a jelenlegivel, amelyben mindent megpróbáltak leszabályozni. Remélem, sikerül azt az új eszmeiséget megfogalmazni a törvényben, amelylyel a helyére kerülnek a dolgok, s plusz erőforrást is sikerül bevonni az ágazat finanszírozásába, mivel csak a szövetkezeti rendszer képes arra, hogy az élelmiszergazdasági fejlesztésekkel, a szociális szövetkezeti foglalkoztatás növelésével, akár ezer új munkalehetőség biztosításával aktív részese legyen az országos program végrehajtásának. Hozzáteszem: nem pénzt kérünk, hanem új lehetőséget, s bízom benne, hogy ezt meg is kapjuk. 10 Takarék január február

11 Kerekasztal Kerekasztal-beszélgetés a 2011-ben Károlyi-díjjal jutalmazott kollégákkal Becsvágyak, kontroll alatt Szerkesztő: Csépány György A Takarékbank december középén tartott évzáró fogadásán adták át a Bank által alapított Károlyi-díjakat. Jákli János (JJ), a Dunaföldvár és Vidéke Takarékszövetkezet elnök-ügyvezetője emlékplakettet, Kriston Nándor (KN), a Sajóvölgye Takarékszövetkezet elnök-ügyvezetője, és Gáspár Csaba (GCS), a Völgységhegyhát Takarékszövetkezet ügyvezető igazgatója emlékgyűrűt kaptak kiemelkedő munkájuk elismeréseként. A kitüntetetteket egy virtuális riport keretében faggattuk ki érzéseikről, munkájukról, céljaikról. MIRE gondoltak akkor, amikor a nevüket hallották? Az Önök életében mit jelent egy ilyen kitüntetés? Hogy érzik magukat? JJ: Számomra a kitüntetés nagy meglepetés volt, mert a fogadás zsongásában elsőre nem is értettem, hogy kit szólítanak. Csak az asztalnál ülő kollégák érdeklődő tekintete után döbbentem rá, hogy az én nevem hangzott el. Első gondolatom az volt, hogy miért pont én és vajon ki javasolt. Annyira meghatódtam, hogy értelmes mondatok nem jutottak eszembe, egyszerűen csak megköszöntem a díjat az átadás pillanatában. Így ismeretlenül is köszönöm a javaslatokat, illetve a bizottságnak, hogy a kitüntetéssel elismerték a 17 éves vezetői munkámat, amit a Dunaföldvár és Vidéke Takarékszövetkezetnél végeztem. KN: Mondhatnám, hogy teljesen váratlanul ért, és abszolút meglepetés volt a számomra. Valójában tudtam, hogy jelöltek, de természetesen azzal is tisztában voltam, hogy még nagyon sokan kaphattak jelölést. Azt, hogy a bíráló bizottság engem választott, nagyon nagy megtiszteltetésnek éreztem, és végtelenül örültem neki. Az elmúlt években mindig mély elismeréssel, talán egészséges irigységgel is gratuláltam azoknak, akik megkapták a Károlyi-díjat. Mindig, kivétel nélkül, úgy éreztem, hogy megérdemelték ezt a kitüntetést. Előttem olyan emberek kapták meg ezeket a díjakat, akik közismerten nagyon sokat tettek a takarékszövetkezeti integráció fennmaradásáért és erősítéséért, ezen belül a saját takarékszövetkezetükért. Amikor még egyszer azt mondom, hogy nagyon örülök ennek a kitüntetésnek, csak remélni tudom, hogy talán én is kiérdemeltem ezt az elismerést. GCS: Mindenekelőtt, szívből gratulálok Kriston Nándinak és Jákli Jánosnak. Először én sem hallottam, hogy szólítanak. A legkevésbé sem erre készültem ezen az estén: terveim szerint a délelőtti AVHGA partnertalálkozó után egy laza, könnyed bankettnek néztem elébe. Minden, ennek megfelelően is indult, hiszen a délutáni szieszta után igen kellemes asztaltársaságba kerültem. Nagy lendülettel kezdtük kóstolni a felszolgált szekszárdi borokat (naná, hogy a Marriottban is tarolt a hazai!), a hangulat meredeken emelkedett... Míg nem valaki oldalról finoman ránk szólt, hogy halkabban legyünk, kezdődik a díjkiosztó. Azt láttam, hogy Csicsáky Péter kiáll a mikrofonhoz, de ezután elméláztam néhány pillanatra, majd hirtelen távolról meghallottam a nevem... Egy tizedmásodpercnyi bizonytalanság után többen meglökték a vállam, hogy álljak fel és menjek ki. Nos, ez a pillanat örökre beleivódott az emlékezetembe! Persze, néhány nappal a díj átvétele után, visszatértek a hétköznapok. De valahogy másnak érzek mindent, az elismerés óriási motivációt váltott ki bennem. Visszagondolva a Ne engedd, hogy amit nem vagy képes megtenni, befolyásolja azt, amit képes vagy véghezvinni. 1 takarékos közegben eltelt immár 18 évemre itt is nagykorú lettem, néhány mély kapcsolatra tettem szert, többekkel együtt dolgoztam, és sokakat megismertem. Immár előttem is feltárult egy titok: az egész országban otthon érzem magam, hiszen majd' minden megyében sok-sok településhez személyes ismeretségek fűznek takarékos munkatársaim által. Mondhatom, igazán nagyszerű érzés! Folytatás a 12. oldalon Jákli János 1 John Robert Wooden ( ) amerikai kosárlabda játékos és edző; Takarék január február 11

12 Kerekasztal Kriston Nándor Folytatás a 11. oldalról Mit lehet Önökről tudni? Milyen egyéb elismerésben részesültek? JJ: Közgazdász diplomámat a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen vettem át ben, majd az APEH jogelődjénél a Pénzügyminisztérium Tolna Megyei Ellenőrzési Igazgatóságán kezdtem dolgozni főrevizori munkakörben ben a Magyar Hitelbank Rt. Dunaújvárosi Igazgatóságán helyezkedtem el, mint fiókvezető ben a Takarékszövetkezet igazgatósága hirdetett pályázatot az ügyvezető igazgatói munkakör betöltésére, amelyet elnyertem. Az integráció szervezeteinél több ciklusban, a Takarékbank felügyelő bizottságában és igazgatóságában, az OTIVA felügyelő bizottságában és igazgatóságában is töltöttem be különböző tisztséget. Az utóbbi testületnek jelenleg is tagja vagyok ben Takarékszövetkezeti érdemérem országos kitüntetésben részesültem. A hivatásom mellett közéleti szerepet is vállaltam a dunaföldvári önkormányzatban, immár 4. ciklus óta képviselő vagyok és vezetem a pénzügyi bizottságot. KN: Nekem érdekesen alakult az életem, eredetileg vegyészmérnök vagyok és mérnök-tanár. Pályakezdőként egy műszaki főiskolán tanítottam, ebben a szakmában dolgoztam 8 évet. Aztán elmentem egy mezőgazdasági termelőszövetkezet melléküzemágába vezetőnek, majd a szövetkezet ipari elnökhelyettese lettem. A szövetkezetiséget, az egymásért érzett felelősség fontosságát, a szolidaritás jelentőségét ott sajátítottam el. Ott értettem meg, hogy mennyire fontosak az emberi kapcsolatok. Aktív életemet végig kísérte a természet, az erdei vad tisztelete és szeretete, illetve annak kifejeződése, a vadászat. A vadászat volt az a terep, ahol barátkozhattam régi és új ismerősökkel vadászcimborákkal, de a vadászatok alkalmával tudtam igazán nyugodtan átgondolni teendőimet, céljaimat, és ezek sokat segítettek nekem. GCS: Én 1992-ben fejeztem be négy éves tanulmányaimat az akkori Janus Pannonius Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán. Egy elnyert ösztöndíj keretében ezt követően a hollandiai Arnhem HEAO gazdasági főiskoláján bővíthettem ismereteimet ban az Agrobank pécsi fiókjában kezdtem dolgozni februárjától már a Takarékbank Pécsi Fiókja csapatát erősítettem, és jutottam el a megbízott fiókvezető beosztásáig ban megszűnt a fiókunk, de én maradtam a bank takarékszövetkezeti tanácsadója a dél-dunántúli régióban. Ezek az évek alapozták meg az elkötelezettségemet a takarékszövetkezeti munka iránt, ekkor alakultak ki a máig meghatározó személyes kapcsolataim a térségben tevékenykedő Takarékok vezetőivel, munkatársaival hozta meg számomra a nagy változást, Brauer János elnök úr hívására léptem be a bonyhádi székhellyel működő Völgység-Hegyhát Takarék kötelékébe. Az itt eltöltött kilenc évem a kölcsönösség jegyében telt: nagyfokú bizalmat kaptam, amivel talán élni is tudtam. Mi az, amire Önök, maguk büszkék lehetnek, vagy mi az, ami sikeres volt az Önök életében? JJ: évi ügyvezető igazgatóvá történt megválasztásom óta sikerült a Takarékszövetkezetnél kialakítani egy jó vezetői és dolgozói csapatot, mely csapat együttes eredménye, hogy az általam irányított Takarékszövetkezet honnan hova jutott. Adatok: millió forintban Mérleg főösszeg Betétállomány Hitelállomány Saját tőke JJ: A szakmai sikerek mellett büszke vagyok gyermekeimre, a lányom most februárban veszi át mester szakos diplomáját pénzügyiszámvitel szakon, kiváló eredménynyel. Fiam jelenleg Gödöllőn tanul mezőgazdasági gépész szakon. KN: Túl a 60-on, már mondhatom, hogy sikeres életet éltem, élek, amely során számos elismerésben, kitüntetésben részesültem, de mindenképpen az egyik legkedvesebb a Károlyi- díj. Nekem mindig nagyon fontos volt, hogy komolyan vegyem azt, amit csinálok, hogy szeressem azt, ami a feladatom és érzékeljem a sikert. Így tekintettem a mostani munkámra is. Amikor s Sajóvölgye Takarékszövetkezetet létrehoztuk a Sajókaza és a Hangony egyesülésével, tudtam, hogy hová kell besorolni magunkat, és mit akarunk elérni. Ugyanígy gondolkodtam, amikor a romokban lévő Háromkő beolvasztásáról határoztunk. Biztos voltam benne, hogy külső-belső segítséggel és kellő döntési kompetenciával képesek lehetünk a talpára állítani a padlóra került fiókokat, de azt is elhatároztam, ha ez nem sikerül, fel fogok állni, és el fogok menni. A Károlyi-díj azért is fontos nekem, mert a kollégáim, akik javasoltak erre a kitüntetésre, ezzel fejezték ki, hogy megoldottnak tekintik ezt a leckét. 12 Takarék január február

13 Kerekasztal GCS: Valódi értéknek tartom a takarékunk vezetői között felépült stabil szakmai-bizalmi hálót, ami mindannyiunk számára nagy biztonságot nyújt a hétköznapok kihívásai során. Jórészt ennek köszönhetem, hogy a takarékunk Igazgatóságán túl a Banküzlet Zrt. Felügyelő Bizottságában, illetve a Takarék Alapkezelő Tanácsadó Testületében is képviselhetem a szövetkezeti értékrendet, miközben erősítem az üzleti gondolatokat. A siker persze viszonylagos és koránt sem öncélú dolog. Csak akkor nyer értelmet, ha kívülről is megerősítik. Ráadásul, a siker nem csak egy pillanatról kell, hogy szóljon, hanem íve kell legyen, és a jövőbe kell mutasson! Én legalább is erre törekszem. Mik a legközelebbi terveik? JJ: Takarékszövetkezetünk nagy, hangzatos célokat nem állít maga elé, jelenleg alkalmazkodunk a változó gazdasági körülményekhez, s igyekszünk felkészülni a mumusként emlegetett Bázel III. előírásainak teljesítésére. Mindemellett, természetesen célul tűztük ki az elért pozícióink megtartását, illetve a működési területünkön számunkra még elérhető ügyfelek megszerzését. KN: A legközelebbi tervem lezárni a 2011-es esztendőt, megfogalmazni a 2012-es üzletpolitikát és készülni a tavaszi küldöttgyűlésünkre, ahol vélhetően utoljára egy újabb 5 éves ciklusra szóló felkérést fogadok el a Sajóvölgye Takarékszövetkezet elnök-ügyvezetői feladatainak ellátására. GCS: Az elmúlt hónapok devizaőrületének keretében számos új, alapvetően igen jó minőségű lakossági ügyfélre tettünk szert az idegen devizahitelek forintalapú kiváltásához nyújtott kölcsöneinkkel. Ha sikerül alaposan felmérni az új ügyfélbázis igényeit, akkor jó esélyünk lesz a sikeres kielégítésükre is. Most ezen dolgozunk, így a következő 3-5 éves üzleti terveink még stabilabb alapokkal bírnak majd. Mit gondolnak a Károlyi díjról, egyáltalán az ilyen kitüntetésről? Mennyiben tölti be az a szerepét? Ez mennyire számít iránytűnek a jövőre nézve? JJ: Amikor a Takarékbank Zrt igazgatósága úgy döntött, hogy létrehozza a Károlyi díjat, egy elismerési, motivációs űrt próbált betölteni, hiszen az integrációban dolgozó takarékszövetkezeti vezetők munkáját az OTSZ által alapított országos kitüntetés kivételével nem ismerték el. Maga a díj egy alulról építkező rendszerrel működik, ahol lehetőség van arra, hogy a vezetők javaslatot tegyenek azokra a kollégákra, akiket méltónak találnak erre a kitüntetésre. Véleményem szerint azzal, hogy egy szélesebb közösség is, és nem csak egy kislétszámú bizottság dönt a díjazottakról, a kitüntetés betöltheti a szerepét. KN: Mint minden díjjal, ezzel is lehetnek pro és kontra vélemények. Elismerést kapni jó, különösen, ha az sokévi céltudatos és sikeres munka eredménye; különösen, ha egy közösség fennmaradása, megerősödése, jövője a cél; különösen, ha nem ismeretlen külsős emberek döntenek az odaítélésről. Számomra ennek az elismerésnek az értékét az is növeli, hogy tudom, kik döntöttek. Nekem fontos, hogy akik döntöttek, mit gondolnak rólam. A díj presztízsét azt is növeli, hogy évente csak néhány fő kaphatja meg. Ez viszont azt is jelenti, többen vannak, akik kiérdemelnék ezt a díjat. Formálisan azt mondanám, hogy a díj elnyerése után még nagyobb ambícióval fogok dolgozni az Integrációért, valójában ezután is végzem a dolgom, erőmhöz, lehetőségeimhez képest igyekszem a legtöbbet kihozni magamból, és a szűkebb és tágabb környezetemből. GCS: Azok az elismerések a legértékesebbek, amit a szakmabeliektől kap az ember. A Károlyi díjak abszolút kimerítik ezt a kategóriát! Egyrészt meghatott, hogy érdemesnek találtak munkatársaim a Károlyi gyűrűre, hiszen ezáltal befogadtak az Integráció szakmai elitklubjába. Igyekszem továbbra is a földön járni. Tudom, hogy a völgység-hegyhát csapatnak köszönhetem a mostani elismerést. De Sándor Pál filmrendező klasszikusával is élve Egyedül nem megy...! Nyolc év a Takarékbankban, majd kilenc Bonyhádon megtanított arra, hogy tiszteljem azt a közösséget, amelyben eredményeket szeretnék elérni. Hogy mást ne mondjak, 1-2 hét távlatában rendszeresen eljutok a legtöbb kirendeltségünkhöz, személyesen találkozok az ott dolgozókkal, meghallgatom gondolataikat, amelyeket aztán hasznosíthatok a munkámban. Mit gondolnak az Integrációról, tágabban a szövetkezeti hitelintézetekről, mire számítanak 2012-ben? JJ: A takarékszövetkezeti mozgalomban az Integrációra és annak szerveire mind nagyobb szükség van és lesz az elkövetkezendő években. Ennek a rendszernek a segítségével a tagszervezetek sikeresebben vehetik fel a harcot a gyakran hektikusan változó gazdasági és szabályozói környezettel. A szövetkezeti hitelintézetekre, ugyanúgy, mint Európa más országaiban, Folytatás a 14. oldalon Gáspár Csaba Takarék január február 13

14 Kerekasztal Károlyidíjasok Csicsáky Péterrel és Éliás Csabával Folytatás a 13. oldalról szükség van és lesz a pénzügyi piacon. Helyet vívtak ki maguknak Magyarországon a több mint 50 éves működésükkel. Jelenleg is ez a szektor nyújtja a vidék lakosságának a legtöbb pénzügyi szolgáltatást, s ez a szerep a jövőben sem fog megváltozni, figyelembe véve a Kereskedelmi Bankok jelenlegi üzletpolitikáját. De az Integráció tagjainak is mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy teljeskörű pénzügyi szolgáltatással álljanak az ügyfelek rendelkezésére, illetve az Integráció által kifejlesztett valamennyi terméket kínálják az ügyfelek számára. JJ: év a várakozás illetve a kihívás éve is lesz. Valamennyi integrációs illetve integráción kívüli szövetkezeti hitelintézet számára nagyon nagy kérdés, hogy a Takarékbank Zrt. tulajdonosi szerkezetének változása milyen hatással jár a jelenleg kialakult kapcsolatrendszerre. Számomra a kihívást az jelenti, hogy az elért eredményeinket megőrizzük a jelenlegi és a jövőben is várható betétversenyben, meggyőzzük ügyfeleinket, hogy betétjeiket egy hazai pénzintézetben helyezzék el. Ha ezt a versenyt elveszítjük, akkor elveszítjük a forrásainkat, s ezzel hitelezési képességünket is. KN: Tartok tőle, hogy ennek a riportnak a keretei arra is szűknek bizonyulnának, hogy a kérdéseket, a bizonytalanságokat, az alternatívákat, amelyek foglalkoztatnak bennünket, pontosan megfogalmazzuk. Abban biztos vagyok, hogy az egyik legérdekesebb, de lehet, hogy legnehezebb évnek nézünk most eléje. Bejelentett, de bizonytalan a DZ bank tulajdonosi víziója. Azt sem látjuk még, hogy egy esetleges állami tulajdonlás milyen változásokkal jár. Mit akar az állam? Elég lesz-e a Takarékbank kisebbségi tulajdona, kell-e a többségi tulajdon, netán a takarékszövetkezeti hálózat is? Esetleg meddig akar tulajdonos lenni a Takarékbankban, utána kinek adja el? Egyáltalán, hogyan alakul a takarékszövetkezetekre vonatkozó törvényi szabályozás? Talán jobb is, ha az elmélkedést nem folytatom. Azt gondolom, a legtöbb, amit egy vidéki elnök ma tehet, hogy vár, és ha történik valami, igyekszik gyorsan reagálni. GCS: Számomra nem kérdés a magyar tulajdonú, lokálisan működő pénzügyi szolgáltatók sikeres jövője! Hiszen bármerre jártunk a világban a szükséges tapasztalatokért, mindenütt azt láttuk, hogy az évszázadokon átnyúló fejlődés elengedhetetlen építőköve a helyi szintű pénzügyi újraelosztás intézményesült rendszere. A globális szintről irányított tőke sosem fog olyan gazdasági-társadalmi rétegekbe eljutni a saját maga diktálta hatékonysági kényszer miatt, amit egy helyi szerveződés még hasznosan ki tud szolgálni. Ám azt is látni kell, hogy nekünk is törekednünk kell egyfajta hatékony működésre, hiszen sok területen mára versenytársai lettünk a nemzetközi bankrendszer hazai szereplőinek, még ha manapság kissé enyhül is a szorítás. Kellő összefogás, azaz Integráció nélkül nem fogjuk tudni maradéktalanul elérni a céljainkat. Kicsit leegyszerűsítve, az egyén sikere a közösség erejéből fakad. Jó 14 Takarék január február

15 Kerekasztal lenne ezt fejben tartani! Egyébként nekem azt súgja valami, hogy a év történelmi dátum lesz az életünkben, olyan mérvű változásokkal, amit akár néhány évvel korábban el sem tudtunk volna képzelni. De erre térjünk majd vissza 2013 elején! Milyen javaslattal élnének a közösség jövőjét illetően? Mi az, amit szeretnének, hogy mielőbb megvalósuljon? KN: Egy dolgot emelnék ki ezen a téren: még soha nem volt ilyen nagy a tét a takarékszövetkezetek jövőjével kapcsolatban, mint most, talán ilyen lehetőség sem. Mindenekelőtt azonban ilyen nagy szükség sem volt az eddigieknél lényegesen erősebb, szorosabb, és esetleges áldozatokat is bevállaló együttgondolkodásra és együttműködésre. Ha most sem leszünk képesek felülemelkedni az egyéni ambícióinkon, ha nem ismerjük fel, hogy pont az egyéni ambíciónk elválaszthatatlan alapja az Integráció erősítése, akkor meglehet, hogy az utolsó lehetőségünket hagyjuk ki. Bízom benne, hogy 2012-ben - először -, a közös döntésekben is megjelenik a közös víziónk ereje. GCS: Mindig is vallottam, hogy inkább sok kis siker érjen, mint ritkán egy nagy, persze a kettő együtt a legjobb! Én már azzal is nagyon elégedett lennék, ha a jelenleginél lényegesen több takarék fogadná el a TakarékPont gondolatát és törekedne az egyelőre csak 23 tagot számláló közösség bővítésére. Mi már négy éve dolgozunk Bonyhádon a TakarékPont szellemében és mondhatom, hogy az eddig elért üzleti, társadalmi sikereink jelentős része erre vezethető vissza. De nagyon fontosnak tartom azt is, hogy a hazai takarékszövetkezetekre most jellemző rendkívüli széttagoltság mielőbb megszűnjön. Gondoljunk csak bele, ebben a kis országban három takarékszövetkezeti csoport különül el egymástól, mindegyik saját ideológiával és intézményekkel. De ha csak a szűkebb köreinket, az Integrációt nézzük, ezen belül sem vagyunk egységesek, még arculatilag sem, üzletről meg már nem is beszélve... Lesz így esélyünk megközelíteni az európai szövetkezeti rendszerekre jellemző 20-30% piaci részesedést? Mit tanácsolnának fiatalabb munkatársaiknak, mi kell a sikerhez, a boldoguláshoz? JJ: Erre a kérdésbe nagyon nehéz válaszolni, hisz a sikerhez nagyon sok minden kell, amivel egy vezető vagy rendelkezik, vagy nem, de elsősorban nagyfokú kitartás és nagyon jó munkatársak, mert önmagában egy vezető csodát nem tehet. KN: Fiatalabb munkatársainknak azon kívül, hogy nap, mint nap oktatjuk őket akkor tudunk bölcs tanácsokat adni, ha mi is tisztábban látjuk a jövőt, ha birtokában vagyunk azoknak az ismereteknek, amelyeket (játék-)szabályoknak hívunk. Egy dolog azonban biztos: a takarékszövetkezetek több mint 50 évet átéltek, meglehet a mainál sokkal mostohább körülmények között, és túl fogják élni a következő éveket is. Ma már nem vagyunk a pénzügyi piac megtűrt, kihagyható szereplői. Ma már nemcsak a lakosság, de az önkormányzatok, a vállalkozások is stratégiai partnereink, és ráadásul felnőttünk ezekhez a feladatokhoz. Fiatalabb kollégáinknak üzenem, hogy kegyetlenül jó érzés egy közösségtől díjat, nevezetesen a Károlyi-díjat megkapni. Érdemes ezt célul kitűzni mindenkinek, mert ez a díj elismerés, ez a díj megerősít, és talán ez is az egyik üzenete a Károlyi-díjnak. GCS: Egyetértek azzal, hogy mindenekelőtt kitartó legyen! Ha ugyanis valakinek rendre gyorsan, könnyedén teljesülnek a céljai, az leginkább szerencsésnek nevezhető. De mint tudjuk, az meg forgandó... A hosszú távú eredményesség eltökéltséget és kitartást feltételez. Aztán ott van a folyamatos tanulás kényszere is. Én például részt vettem a Takarék Akadémia minden eddigi vezetői képzésén. Az elsajátított tudás és az újonnan kialakult személyes kapcsolatok mind-mind hasznosan szolgálták a munkámat. Végezetül még azt tanácsolnám, hogy alkalom adtán bátran hozzák meg éltük igazán nagy döntéseit. Ugyanis mindenki tudja a lelke mélyén, mikor következnek el ezek az útelágazások, ám élni az adódó lehetőséggel, gyakran igen csak nehéz. Fiatalabb kollégáinknak üzenem, hogy kegyetlenül jó érzés egy közösségtől díjat, nevezetesen a Károlyi-díjat megkapni. Érdemes ezt célul kitűzni mindenkinek, mert ez a díj elismerés, ez a díj megerősít, és talán ez is az egyik üzenete a Károlyi-díjnak. Mivel egészítenék ki az elmondottakat? KN: Külön szeretném kiemelni azt a mélyen érintő eseményt, amely a díj átvételét követi, amikor a jelenlévő kollégák mindegyike gratulál, és a kézfogásból, a tekintetből őszinte elismerést lehet kiérezni. Ezt az érzést is köszönöm! GCS: Büszkék vagyunk arra, hogy nálunk immár mindhárom ügyvezető elnyerte a Károlyi kitüntetés valamelyikét ban Brauer János elsőként kapta meg az akkor alapított emlékplakettet, és az akkor még Dunaföldváron dolgozó, de ma Bonyhádon aktív Seemann Erika pedig szintén ekkor részesült Károlyi-gyűrű kitüntetésben ben magam is csatlakoztam hozzájuk a gyűrű által. Tudomásunk szerint egyelőre csak a Völgység- Hegyhát Takarék vezetése 100%-os e téren, de ettől még biztonságban van a nevünk, és nem váltunk Károlyi Takarékra Takarék január február 15

16 Képriport A Takarékbank évzáró fogadása Csicsáky Péter MTB elnök-vezérigazgató Dr. Turi Dénes OTSZ-alelnök Hans-Theo Macke, a DZ Bank Ag Igazgató Tanácsának tagja 16 Takarék január február

17 Gazdaság Takarékbanki helyzetértékelés Tavaly 1,7 százalékkal nőtt a GDP Szerző: Suppan Gergely A várakozásoknál lényegesen jobban, még az optimistának tekinthető várakozásunknál is erőteljesebben, 1,4%-kal nőtt a hazai GDP a tavalyi utolsó negyedévben. Igen pozitív meglepetés, hogy az előző negyedévhez képest 0,3%-kal nőtt a GDP, ami növelheti annak valószínűségét, hogy a hazai gazdaság elkerülheti a technikai recessziót azaz két egymást követő negyedéves visszaesést. A TAVALYI évben összességében 1,7%-kal nőtt a bruttó hazai termék. A negyedik negyedévben az ipari termelés gyorsult a harmadikhoz képest, míg az építőipar visszaesése markánsan lassult, így már jóval kisebb mértékben húzza viszsza a gazdaságot. A tavalyi évben a mezőgazdaság húzta a gazdaságot, azonban jól teljesített az ipari export is. A negyedik negyedéves pozitív meglepetést a beruházások okozhatták, mivel a gépberuházások feltehetően továbbra is dinamikusan nőnek, míg az építési beruházások visszaesése már jóval kisebb mértékben veti vissza a beruházásokat. A kormányzati megszorítások és az adóváltozások miatt az első negyedévben csökkenhet a GDP negyedéves alapon, azonban a második negyedévtől már újra növekedésre számítunk, mivel egyrészt a német konjunktúra élénkülni látszik, másrészt elkezdődik a termelés a Mercedes kecskeméti üzemében. A Nokia termelésnek kiesése ugyan kissé fékezheti a növekedést, azonban mivel a legkisebb hozzáadott értékű összeszerelési tevékenységet telepítik át, miközben a termelés visszaesése már néhány éve tart, nem befolyásolhatja komolyabb mértékben a GDP-t. Ugyancsak ellentmondásos a Malév hatása. Mivel a légitársaság üzemi szinten veszteséges volt, ezért aligha termelt pozitív hozzáadott értéket, így a vállalat megszűnése akár javíthat is a GDP-n. Ugyanakkor a tranzitforgalom kiesése, valamint a beszállítóknak adott rendelések kiesése negatív hatással is járhat, összességében azonban elhanyagolható mértékűnek tekintjük ennek a GDP-re gyakorolt hatását. Idén összességében a háztartások fogyasztása tovább mérséklődhet a kormány alacsony keresetűeket hátrányosan érintő adó politikája és egyes szociális transzferek szűkítése miatt. A beruházások mérsékelt további csökkenését a nagy autóipari beruházások és az EU által finanszírozott beruházások némileg ellensúlyozhatják. A feltehetően átmenetileg lassuló külső keresletet nagyrészt ellensúlyozzák a Mercedes és az Opel üzemeinek termelésbe helyezése, így a nettó export hozzájárulása a növekedéshez továbbra is pozitív lehet. Előrejelzésünk szerint idén 0,5%-ra lassulhat a GDP növekedési üteme a tavalyi 1,7%-ról, majd 2013-ban 1,8%-ra gyorsulhat. Az euró-zóna egy részének súlyos fizetési nehézségei tovább növelték a globális piaci bizonytalanságokat. A fokozódó fiskális szigor a következő években jelentős mértében korlátozza majd a költségvetési kereslet alakulását. Magyarország esetében a rendkívüli mértékben megerősödött svájci frank visszavetette a lakossági fogyasztást, egyes kormányintézkedések pedig jelentősen szűkítették a bankok hitelezési képességeit. A bankrendszer hitelezési lehetőségeit az euróövezeti adósságválság is visszaveti, mivel az európai bankszektornak nemcsak veszteségeket kell elkönyvelnie a szuverén kitettségükön, hanem a szigorúbb tőkemegfelelési szabályozásnak is meg kell felelniük. Az európai bankrendszer forrásszerzésének nehézségeit a likviditás elapadása, a bankközi kamatok és a bankok kockázati felárainak meredek emelkedése, valamint a gyorsan növekvő EKB betéti és hitelállomány is tükrözi. Mindez számottevő negatív kockázatokat jelent az idei és a jövő évi gazdasági növekedésre nézve. Kiszámíthatatlan következményei miatt a devizahitelek kedvezményes végtörlesztése további negatív növekedési kockázatokkal járhat. A svájci frank árfolyamának svájci jegybank általi korlátozása ugyanakkor nagymértékben mérsékli a további negatív kockázatok eszkalálódását. Ezzel szemben egyes kormányzati intézkedések igen meredeken növelték a hazai kockázati felárakat, ill. szűkítették az állam és a hazai szereplők forrásszerzési lehetőségeit, ill. elkerülhetetlenné tették, hogy hazánk újabb megállapodást kössön a Nemzetközi Folytatás a 18. oldalon Takarék január február 17

18 Gazdaság Folytatás a 17. oldalról Valutaalappal, ami számottevően megnöveli a bizonytalanságokat, tovább ronthatja a befektetői és üzleti hangulatot, valamint a növekedési kilátásokat. Ezen kockázatok azonban nagymértékben mérsékelhetők, amennyiben sikerül megállapodást kötni a tervezett hitelkeretről. Mind az EU, mind az euró-övezet gazdasága 0,3%-kal csökkent a negyedik negyedévben az előző negyedévhez képest, az éves növekedés pedig 0,7%-ra, ill. 0,9%-ra lassult. Az eddigi adatok alapján még nem minden tagállam közölte a negyedik negyedéves adatot a legdinamikusabban, 5,3%-kal Lettország bővült, azonban a másik két balti tagállam növekedése is kiemelkedő volt. Görögország visszaesése 7%-ra gyorsult az előző negyedévi 5%-ról. A térségben a cseh gazdaság hivatalosan is technikai receszszióba került, mivel a harmadik negyedéves 0,1%-os visszaesés után a negyedik negyedévben 0,3%-kal szűkült az előző negyedévhez képest, míg az éves növekedés 1,2%- ról 0,5%-ra lassult. A román gazdaság 0,2%-kal csökkent negyedéves alapon, míg az éves növekedés a várakozásoktól elmaradva 1,9%-ra lassult a harmadik negyedévi 4,4%- ról. A szlovák gazdaság azonban továbbra is egészségesen, 0,9%- kal nőtt az előző negyedévihez képest, így az éves növekedés 3,4%-ra gyorsult az azt megelőző 3%-ról. A várakozásoknál kissé jobban teljesített a német gazdaság a tavalyi utolsó negyedévben a várt 0,3% helyett 0,2%-kal esett vissza az előző negyedévhez képest, így a szezonálisan kiigazított éves növekedés 2%-ra, a kiigazítatlan 1,5%-ra lassult. A gazdaságot a beruházások, különösen az építkezések húztak, míg a külkereskedelem és a fogyasztás negatívan járult hozzá a növekedéshez. Mivel a konjunktúramutatók gazdasági élénkülésre utalnak, az első negyedévtől visszatérhet a növekedés a német gazdaságban. A várt 0,1%-os visszaesés helyett 0,2%-kal nőtt a francia gazdaság a negyedik negyedévben az előző negyedévhez képest, a növekedést a nettó export húzta. Országos Takarékszövetkezeti Szövetség Jövet-menet pénzügyek Szerző: Papp Dániel A 2008 ősz óta tartó pénzügyi válság és a devizahitelezés egyik fontos tanulsága, hogy a magyar fiatalok is meglehetősen tájékozatlanok a pénzügyek területén, és nehezen igazodnak el a banki fogalmak között. Az EU ifjúságpolitikai ajánlásainak megfelelően, illetve felismerve és megértve azt a helyzetet, hogy a magyarok és azon belül a fiatok pénzügyi ismeretei és pénzügyi kultúrája fejlesztésre szorul, a szövetkezeti alapon működő hitelintézetek érdekvédelmi, érdekképviseleti szövetségeként az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség úgy gondolta, hogy nem vonhatja ki magát e felelősség alól. A évi társadalmi felelősségvállalása keretében az OTSZ nyílt pályázatot hirdetett az NCSSZI-Mobilitás Országos Ifjúsági Igazgatóság szakmai közreműködésével fiatalok pénzügyi ismereteit és pénzügyi kultúráját fejlesztő tréningprogram kidolgozására és lebonyolítására. A Mobilitás meghatározó szereplője mind a nemzetközi, mind pedig a hazai ifjúsági célú törekvések állami szintű megvalósításának. Regionális ifjúsági szolgáltató irodái a hét területi-statisztikai régió központjaiban, a helyi ifjúsági munka fejlesztése, valamint a decentralizált forráselosztás és szolgáltatásszervezés érdekében jöttek létre. Az NCSSZI-Mobilitás mindegyik régióban meghirdette a pályázatot, amelynek célja a éves korcsoportba tartozó fiatalok számára nemformális pedagógia módszerekkel megvalósuló tréningprogram kidolgozása és lebonyolítása volt, melynek eredménye a résztvevők pénzügyi kultúrájának és pénzügyi ismereteinek és tudatos gondolkodásuknak hosszú távú fejlesztése volt. Ennek keretében többféle módszerrel sikerült a célt megvalósítani: bentlakásos tréningekkel, üzletközpontban találkozókkal, közösségi programokkal. Országosan összesen 35 átlagosan régiónként 5 pályázat érkezett be. A pályázatokon nyertes ifjúsági civil szervezetek régiónként ezer forint közötti anyagi támo- 18 Takarék január február

19 Gazdaság gatásban részesültek az Országos Takarékszövetkezeti Szövetségtől. A győztesek a kaposvári Compass Egyesület, a győri Família Nagycsaládosok Egyesülete, a gyöngyösi Fiatal Hangadók Közösségi Rádiós Amatőr Műsorkészítők Egyesület, a szegedi Junior Achievement Magyarország Oktatási, Vállalkozásszervezési Alapítvány, a debreceni Munkaerőpiacon Maradás Egyesület és a Hajdúsági Hallgatókért és Civilekért Egyesület, a veszprémi Várfok Alapítvány, a miskolci Miskolc és Környéke Fiataljaiért Egyesület valamint a székesfehérvári SZITI Szociális Egyesület. Február 6-án egy sajtótájékoztatóra került sor a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézetben, amelyen részt vett Téglásy Kristóf, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium főosztályvezetője, Gyertyás János, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnökségi tagja, és a győri győztes szervezet képviselője, valamint Varga Antal, az OTSZ ügyvezetője. A sajtótájékoztatón mindegyik fél kiemelt fontosságúnak nevezte az ifjúság pénzügyi ismereteinek és kultúrájának fejlesztését, a tudatos pénzügyi gondolkodás és dönteni tudás fontosságát. Téglásy üdvözölte az OTSZ kezdeményezését és arra kérte a pályázatot kiíró szervezetet, hogy ez legyen az első lépése egy hosszabb távú, az ifjúságot érintő együttműködésnek. Beszédében elmondta, hogy rendkívül fontos napjainkban a megfelelő szintű pénzügyi tudás és nagyon ritka az a fajta kezdeményezés, amelyet az OTSZ szervezett. Gyertyás a módszertani megvalósításról és a programszervezői tapasztalatairól beszélt. Érdekesnek találta, hogy a fiatalok, akikkel dolgoztak mennyire egyoldalúan közelítették meg a program elején a feladatokat, amely az utolsó napra teljesen megváltozott. Kiemelte, hogy sokan nem mernek kérdezni, így vagy csak egyoldalú vagy részleges információhoz jutnak, amely egy döntés során negatív következményekkel járhat. Varga az OTSZ nevében megköszönte az együttműködést és gratulált a nyertes pályázóknak. A győztesek a tapasztalataikat összegyűjtötték és átadták az OTSZ részére, így remélhetőleg újabb lehetőségek nyílnak az ifjúsági pénzügyi képzések terén. Takarék január február 19

20 Gazdaság Együttműködésünk tapasztalatai A Fundamenta-Lakáskassza Zrt első félévében takarékszövetkezeti partnereit új együttműködési koncepcióval kereste meg, az erről folyó egyeztetések a partnerek többségénél lezajlottak. Pákay Imre A koncepció lelke: a képzés 2011 második felében a megújító szakmai képzéseket követően a Fundamenta Akadémia trénerei nagy sikerű, hatékony eladástechnikai képzéseket tartottak a takarékszövetkezeti munkatársaknak, akik az ügyfelek élethelyzet-elemzésén alapuló értékesítési módszer alapjait sajátíthatták el. Az egynapos képzésen a résztvevők értékesítési segédletet (mappa) is kaptak, melynek segítségével gördülékenyen lefolytathatják ügyfeleikkel az elemző beszélgetéseket. A mappa tudatos és hatékony használatát a Fundamenta partnermenedzserei segítették eddig is, és tenni fogják ezt 2012-ben is. A tréningek nagyon népszerűek voltak, hatásukra jelentősen nőtt a lakástakarék-értékesítések száma. A képzésekkel és a mappa bevezetésével azt a célt is szem előtt tartottuk, hogy támogassuk a keresztértékesítést. Marketing elemek, melyek segítenek Az év utolsó hónapjában elkezdtük kiszállítani azokat a marketing eszközöket, melyek a fióki, kirendeltségi lakástakarék-értékesítést belső és külső megjelenésben is kihangsúlyozzák ben erre folyamatosan figyelmet fogunk fordítani, és bízunk benne, hogy hatása érzékelhető lesz az értékesítési teljesítményben. A külső arculati megjelenést ablakokra ragasztott matricákkal és plakátok segítségével valósítottuk meg. Az ügyféltérben elhelyezett értékesítés támogató eszközök közül a lakáscél füzetnek, az asztalra ragasztható matricának, a lakástakarék gúlának és a lakástakarék korongnak volt a legnagyobb sikere. Biztosítjuk, hogy a Fundamenta filmek a kirendeltségi plazma tv-ken is lejátszhatók legyenek. 20 Takarék január február