Takarék. Takarékszövetkezeti Integráció: Merre tovább? A szövetkezetek nem a pártok, a hatalom eszközei. Szavak és tettek. Növünk, növögetünk

Átírás

1 Takarék XXII. évfolyam 4. szám július augusztus A Takarékszövetkezeti Integrációk Lapja A szövetkezetek nem a pártok, a hatalom eszközei A Nemzetközi Szövetkezeti Nap mindig is jeles ünnepe volt a hazai szövetkezeti mozgalomnak, ám az utóbbi években egyre csökkent az érdeklődés iránta. A központi ünnepség mellett több ágazati megemlékezés is zajlott nem csupán a fővárosban, hanem vidéken is. Szavak és tettek A szövetkezeti hitelintézetek szabályozása apropóján az elmúlt időszak releváns, esetleg kevésbé releváns, de számunkra említésre méltó eseményeit, nyilatkozatait foglaltuk egy csokorba Orbán Viktor miniszterelnök beszédeiből, interjúiból, az OTSZ leveiből illetve az Interneten felelhető egyéb forrásokból Növünk, növögetünk A hazai gazdaság közepes teljesítményt nyújtott mind negyedéves, mind éves összehasonlítás alapján európai, valamint régiós összevetésben is. Hová tart magyar mezőgazdaság? Dr. Horn Péter akadémikus, bár nyugdíjba ment, de ma sem tétlen és a világ agrárpolitikáját, a fejlődési tendenciákat közelről ismeri. Dilemmák között!? A szövetkezeti hitelintézetek kapcsán vártunk egyfajta állami közreműködést, jogi szabályozást, azután megszületett a szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról szóló CXXXV. törvény. Ezzel kapcsolatban beszélgettünk Dr. Tóth Lászlóval, a Zalavölgye Takarékszövetkezet elnök-ügyvezetőjével. Takarékszövetkezeti Integráció: Merre tovább?

2 SIGNAL Vállalkozói biztosítások kiemelten a KKV és mikrovállalkozások számára VAGyoNbIztoSítáSok ALL RISK EUROMESTER GÉPTÖRÉS BÁSTYA MAX ÉLetbIztoSítáSI termékcsomag ALPHA befektetéshez kötött életbiztosítás TAKARÉK VÉDÔSZÁRNY CSOPORTOS ÉLET- ÉS BALESETBIZTOSÍTÁS Legyünk partnerek a kis- és középvállalkozások kiszolgálásában is! SIGNAL - Együtt a Takarékszövetkezetekkel

3 Szerkesztői üzenet Tartalom Címlapsztori A szövetkezetek nem a pártok, a hatalom eszközei A termelőszövetkezetekre emlékeztek Beszámoló Szavak és tettek Gazdaság Növünk, növögetünk Merre tovább magyar mezőgazdaság? Az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testületének állás foglalása és ajánlásai Signal biztosító TÉB akció...30 TAKINFO TAK-INVEST hírei Háttér és igények a DRP teszteléssel kapcsolatban Integráció A TÉSZ takarékszövetkezetek évi teljesítménye az auditált adatok alapján ( i adatokkal frissítve) TKSZ Figyelő Dilemmák között!? Takarék Akadémia A prezentáció szerepe a vezetés során Pénzügyi szolgáltatás közvetítői hatósági képzés Belső ellenőrök alap- és haladó képzése...46 A takarék akadémia egyedi szolgáltatásai, képzései Értékpapír ügyintézői képzések a Takarék Akadémián Stratégiai menedzsment képzés a Takarék Akadémián!...50 Mérlegképes könyvelők kötelező éves továbbképzése az új kreditpont rendszerben! Kitekintés Párizsi nyilatkozat Rabobank, a holland szövetkezeti bank A Káva a nyertes!...54 Személyi hírek Elismerve és megbecsülve Rólunk írták Sajtófigyelő Impresszum Takarék A Takarékszövetkezeti Integrációk lapja A lapot kiadja: az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség Főszerkesztő: Varga Antal ügyvezető igazgató Felelős szerkesztő: Csépány György Olvasó szerkesztő: Hajtun György A szerkesztő bizottság tagjai: Terts András főtitkár TÉSZ, Varga Antal ügyvezető igazgató OTSZ. Tördelés: Régió Grafikai Stúdió, Régió Lapkiadó Kft. Juhász András A szerkesztőség címe: 1125 Budapest, Fogaskerekű u Nyomdai munkálatok: Régió Lapkiadó Kft Monor, Táncsics Mihály u. 38. Nyomtatásért felel: A nyomda ügyvezető igazgatója Van-e jövője a takarékszövetkezetnek? A MÚLTRÓL: szeptemberben született meg az a minisztertanácsi határozat, mely a falusi takarékszövetkezetek megalakulásának szükségességét és megalakulását rögzítette. A takarékszövetkezetek feladata volt a falusi lakosság megtakarításainak öszszegyűjtése és az átmenetileg jelentkező hitel szükséglet kielégítése. A takarékszövetkezetek megalakulásában a szervezőmunkát szinte mindenhol az akkori földműves szövetkezetek dolgozói és a lakosság végezte. A szervezők jó munkát végeztek, mert október 14-én megalakult Dunaföldváron az első takarékszövetkezet, és az első takarékszövetkezetet követte a többi megalakulása évtől kezdődően ban már megnyitották az első kirendeltségeket is. Kezdetben, bérleményekben, innenonnan beszerzett berendezésekkel működtek, az adminisztráció az akkori körülményeknek megfelelően kézzel, indigóval és evolut táblával történt. A tagok szívesen mentek a takarékszövetkezetekbe, örültek annak, hogy lakóhelyükön van pénzintézet. Akkor a takarékszövetkezetek csak tagjaiknak nyújthattak szolgáltatásokat. A 60-as évek közepétől megindult a gazdasági fellendülés, egyre nőtt az igény a jobb lakáskörülmények kialakítására, a háztáji gazdaságok korszerűsítésére, ami a takarékszövetkezeteink életében is újabb és újabb feladatok megoldását újabb kölcsönfajták bevezetését és nagyobb összegű hiteligények kielégítését jelentette. Erősödött a tagság és növekedett a részjegy alap. A gazdasági és pénzügyi megerősödésük lehetővé tette a beruházások felgyorsítását és újabb korszerű üzletházak mellett az újabb kirendeltségek nyitását. A szükséges vagyoni fedezetet a fejlesztéshez a takarékszövetkezetek önerőből teremtették meg. Soha semmilyen támogatást nem kaptak, mindent a tagság segítségével, és hatékony gazdálkodásukkal értek el. Az óta eltelt 57 év bebizonyította, hogy a szövetkezet, mint szervezeti formáció sikeres és működőképes, s jelenleg is fontos szerepet tölt be. A hazai pénzpiac jelentős szereplőivé váltak megőrizve közvetlenségüket, rugalmasságukat, hiszen működési területükön együtt élnek a lakóssággal, a kis és középvállalkozásokkal, ismerve azok gondjait, problémáit. Számos olyan településen működnek, ahol rajtuk kívül nincs más pénzintézet, ezért sokszor elsődleges szempontként nem a nyereségességet, hanem a környék és a lakosság kiszolgálását helyezik előtérbe. A takarékszövetkezetek elmúlt 57 éve sikertörténet. A siker nem csak azt jelentette, hogy képesek voltak a piaci pozícióikat megtartani, hanem azt is, hogy az integrációk létrehozásával olyan együttműködési formát találtak, amely erős támaszt jelent számunkra. A siker azt jelenti, hogy jelenleg is közkedveltek tagjaik és a lakosság körében, változatlanul rugalmasak, és nem szorulnak támogatásra. Korszerű üzlethálózattal, magas színvonalú számítástechnikával, és képzett munkatársakkal rendelkeznek. Minden adott arra, hogy továbbra is jó színvonalon nyújtsák tagjaik és ügyfeleik részére a szolgáltatást, amihez a ma elvárható korszerű termékekkel rendelkeznek. Mégis van mitől félni a jövőben, ugyanis éppen a jövőjük vált kérdésessé. A takarékszövetkezetek elmúlt 57 éve sikertörténet, amelyet saját szervezésben, saját erőből értek el, és a következő évtizedek is azok lesznek, amennyiben hagyják őket legjobb tudásuk szerint dolgozni. Mert feladat az van bőven, mind közül a legfontosabb az önállóság, és a szövetkezeti értékek megőrzése, mely elvesztésével éppen a lényeg tűnne el, akkor pedig már nem beszélhetnénk takarékszövetkezetekről. Terts András Takarék július augusztus 3

4 Címlapsztori 91. Nemzetközi Szövetkezeti Nap A szövetkezetek nem a pártok, a hatalom eszközei Szerkesztő: H. Gy. A Nemzetközi Szövetkezeti Nap mindig is jeles ünnepe volt a hazai szövetkezeti mozgalomnak, ám az utóbbi években egyre csökkent az érdeklődés iránta. A központi ünnepség mellett több ágazati megemlékezés is zajlott nem csupán a fővárosban, hanem vidéken is. A központi ünnepség hagyományosan gróf Károlyi Sándor szobrának aki a Magyar Szövetkezeti Mozgalom elindítója volt megkoszorúzásával kezdődött. Aztán következett Farkas Tamás, az Országos Szövetkezeti Tanács (OSZT) elnökének ünnepi beszéde. Károlyi Sándor gróf ( ), a hazai szövetkezés atyja mondta: a haszonszerzésre túlságosan koncentráló kapitalizmus és a haszonszerzésre képtelen szocializmus között van egy működőképes forma, ez a szövetkezet. A JELENLÉVŐK köszöntése után Farkas Tamás azzal kezdte mondandóját, hogy a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége, mint a szövetkezeteket világszerte egyesítő, képviselő és azokat szolgáló szervezet az 1895ös alakulása óta számos alkalommal foglalkozott a szövetkezeti eszme, a szövetkezés terjesztése és méltatása kérdésével. 1922ben a nemzetközi szervezet kiemelkedő határozatot hozott, elsősorban az 1844ben, az angliai Rochdale nevű kisvárosban megalapított első szövetkezet emlékére. Ez a határozat arra hívta fel a ma 88 országban létrehozott 222 tagszervezetei figyelmét, hogy évrőlévre július első hétvégéjén méltassák a szövetkezeti értékeket, kezdeményezzék a kormányaiknál a szövetkezetek fejlesztését és hirdessék a szövetkezetek önszerveződésében rejlő előnyök gazdaságban betölthető szerepét. A világ mintegy 800 milliós szövetkezeti tagsága méltán igényli ezt a megemlékezést, hisz az a tapasztalat, hogy a kormányok a vállalkozások támogatását helyezik előtérbe, feledtetik, és háttérbe szorítják a szövetkezeteket. A cél azonban az kellene, hogy legyen mind a kormányok, mind a szövetkezetek, azok tagsága részéről, hogy erősítsék, növeljék a szövetkezeti tudatosságot és juttassák kifejezésre a szövetkezeti sikereket, a szolidaritást, a gazdasági hatékonyságukat. A nemzetközi szövetkezeti nap nemcsak a világszervezet felhívása, hanem immáron évek óta együtt fut az ENSZ felkarolásával, és az Egyesült Nemzetek Szervezete is arra kéri valamennyi tagországát, azok kormányát, hogy vegyenek részt ezeken a megemlékezéseken, és bátorítsák a szövetkezetek működését, fejlesztését. Így a 91. Nemzetközi Szövetkezeti Nap ünnepsége egyúttal a 19. ENSZ Nemzetközi Szövetkezeti napi felhívását is magában foglalja. Az idei SZNSZ üzenet szorosan kapcsolódik a globális gazdasági válság kiútkereséséhez: A szövetkezetek a válság idején továbbra is erősek maradnak! Ez egy találó felhívás, hisz a jelenlegi, csak lassan mérséklődő világméretű gazdasági válság elleni küzdelem szembesül az egyéni szerveződésekkel, a szolidaritással, az önsegéllyel, és így lelhető meg a szövetkezetek bevonásával a kiút, segíthető elő a fellendülés, a kibontakozás. A pénzügyi, gazdasági nehézségekkel küzdő vállalkozásokkal ellentétben, a szövetkezeti modell bebizonyította, hogy újra és újra rugalmasan tudja felvenni a gazdasági, társadalmi és környezeti gondokkal is a harcot. Tisztelt Szövetkezeti Barátaim! Ez a nemzetközi szövetkezeti napi üzenet lehetőséget ad számunkra, hogy ismét fontoljuk meg az együttműködésben, az összefogásban rejlő erők kihasználását, és a nehéznek számító időkben is kötelezzük el magunkat az érték alapú szövetkezés mellett, s igyekezzünk a világszerte felismert szövetkezeti értékekre nagyobb figyelmet és támogatást kiharcolni. A szép és nemes nemzetközi szinten megfogalmazott gondolatok hazai leülepedése azonban továbbra is várat magára. Bármihez fogunk, bármin gondolkodunk a hazai, mai politikai életünkben senki sem számíthat semmi jóra mindaddig, amíg a nemzet sorsát irányítók könyörtelen akarata többnyire pusztán az érdekek után lohol, nem törődve nemhogy a társadalmi igazságossággal, de még a józan erkölccsel sem. Bizalom- 4 Takarék július augusztus

5 Címlapsztori ra, párbeszédre, együttműködésre, egymás kölcsönös megértésére kellene törekednünk. A bizalom azonban nem alakul ki magától. A bizalom kiszámíthatóságot és megbízhatóságot feltételez. Ennek ma mérhetetlen hiányát érezzük, és ez joggal fáj mindazoknak, akik élhetőbb, szebb jövőt remélnek. A magyar gazdaság, a vállalatok és a szövetkezetek sokkal inkább magyarok és sokkal inkább magunknak érezhetők voltak korábban, mint ma a rendszerváltás óta folytatott féktelen átalakítási kísérletek után. Ma aztán megtapasztaltuk, hogy az elmúlt években nemcsak a múlt káros intézkedései jelentik gondjainkat, hanem sokkal inkább a gazdag és okos hatalom uralma. A Nemzeti Együttműködés Kormányának programja egy új Magyarország felépítésének jelszavával reformtörekvések elindításának, megvalósításának egész sorát tűzte ki célul, és fogott azok megvalósításába. A szövetkezetek a már működők, s az ezután remélhetően egyre nagyobb számban formálódók egyaránt részt kívánnak venni ebben az országépítő munkában. A történelem arra tanít, hogy a szövetkezetek felajánlása nem üres ígérgetés. A világégéseket követő konszolidáció is aligha lehetett volna eredményes a gazdaság különböző ágaiban működő szövetkezetek nélkül, így a mezőgazdaságban, számos iparágban, a kereskedelemben, a pénzügyi szolgáltatásban, a diákfoglalkoztatásban, a szociális gazdaságban, de akár az otthonteremtésben is aligha érhettünk volna el nélkülük nem egyszer nemzetközileg is elismert szintű fejlődést. Ezért ajánlja olyan elhatározó erővel az ENSZ és az Európai Unió is a szövetkezetek támogatását. A Nemzeti Együttműködésben való szövetkezeti részvétel azonban számos feltétel megteremtését igényli. Mindenekelőtt egy szavakkal, tettekkel kinyilvánított szövetkezetbarát kormánypolitikát, szövetkezetfejlesztést támogató jogszabályi környezetet és kiszámíthatóságot, következetességet. Közreműködésünket igényeljük az Új Széchényi Terv, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség akcióterveinek kidolgozásában, s ehhez kapcsolódóan a között az EU támogatásával lezajló országépítési programban. Kérjük, és elvárjuk, hogy a kormány számoljon a szövetkezetekkel, adja meg a lehetőséget a közreműködésre azzal is, hogy a szövetkezeti érdekképviseleti szerveket már a tervező, a pályázatokat kiíró, az érdekeket egyeztető intézmények munkájában való részvételébe is bevonja. A szövetkezetek számára azonban meghatározó jelentőségű az együttműködés alapelvének az érvényesülése. Az elszigetelt, magányos szövetkezet gyenge. Gazdasági összefogásukat azonban nagyon sok akadály nehezítette. A fejlesztési programokban való eredményes részvételük ezért beszerző, termelést segítő, feldolgozó, tároló, szolgáltató integrációk létrehozásának elősegítését, valamint ehhez igazodó finanszírozási feltételek, intézmények megoldását igényli. Az integráció kialakításában a takarékszövetkezetek járnak az élen, és a takarékszövetkezetek az erejüket a világválság súlyos időszakában is megőrizték, kezdeményezéseikkel más szervezetek is igyekeznek életlehetőséget nyújtani. A másik nagy szövetkezeti hálózat keretében a fogyasztási szövetkezetek véres verítékkel építették, építik fel az áfészek bázisán kialakított, láncszerűen működő cooprendszert. A szövetkezetek az egyes ágazatokban, így a mezőgazdasági termelést segítő szolgáltatások nyújtásában, az élelmiszertermelés feldolgozás kereskedelem Hangya Egyesülés formációiban, a lakosság lakhatási, pénzügyei kezelésében, egyes ipari szolgáltatások terén, valamint a diákmunka ötletes szervezésében is figyelemre méltó teljesítményt nyújtottak. Élénkülőben van a szociális szövetkezetek szervezése is. Mindezzel együtt nincs okunk a lelkesedésre, hagyományainktól, lehetőségeinktől messze elmaradtunk. A föld csodálatos és áldott képessége, hogy termést hoz, de jaj azoknak a közösségeknek, melyek ilyen képességgel nem tudnak élni. A magyar szövetkezetek termékeny képességgel rendelkeznek, de a hazai jog és intézményrendszer számos gátja ideértve a politikai akarat egyértelmű kinyilvánításának hiányát is ma még nem engedi meg a teljes körű kibontakozásukat. Mi valljuk ugyanis, hogy: A szövetkezetek jelentik azt a területet, ahol a szabadság, az önkormányzat és az emberi méltóság politikai biztosításával párhuzamosan a gazdasági társulásnak új, emberi formái kinőhetnek. Jó lenne, ha kormányunk gyakran idézné ezt a Bibó Istváni gondolatot, és merítene is belőle. A Nemzeti Együttműködés Kormányának programja egy új Magyarország felépítésének jelszavával reformtörekvések elindításának, megvalósításának egész sorát tűzte ki célul, és fogott azok megvalósításába. A szövetkezetek a már működők, s az ezután remélhetően egyre nagyobb számban formálódók egyaránt részt kívánnak venni ebben az országépítő munkában. Tisztelt Ünneplők, Hölgyeim és Uraim! Az EU Bizottság is megállapítja egyik szövetkezetekkel foglalkozó munkadokumentumában, hogy számos tagállamban a szövetkezetek bizonyították üzleti érzéküket, gazdasági versenyképességüket, az információs társadalom és a gazdaságitársadalmi fejlődés, vala- Folytatás a 6. oldalon Takarék július augusztus 5

6 Címlapsztori Néhány egyedi, elszigetelt, kellően nem propagált eseményt leszámítva kormányunk nem karolta fel a kínálkozó alkalmat, a sajtó, a média sem találta a szövetkezeti világévet arra alkalmasnak, hogy a szövetkezést pártoló, azt hirdető eseményekről hírt adjon. Folytatás a 5. oldalról mint a tartósan fennmaradó megoldások létrehozására való alkalmasságukat. Szövetkezeti napunkon had idézzem a szövetkezeti identitást meghatározó dokumentumból a szövetkezetek által követett értékeket: A szövetkezetek az önsegély, az egyéni felelősség, a demokrácia, az egyenlőség, az igazságosság és a szolidaritás értékein alapulnak. Alapítóik hagyományát követve, a szövetkezeti tagok hisznek a becsületesség, a nyíltság, és a társadalmi felelősség etikai értékeiben és a másokért való törődésben. A számba vett értékek alapján kialakított szövetkezeti működési elvek nemcsak a szövetkezők, de s alighanem ez indította cselekvésre az ENSZet is az egész világ számára útmutatóul szolgálnak. Ideje lenne már, hogy a mi kormányunk is merítene ebből az elismert sorvezetőből. Figyelmébe ajánlható továbbá ez azoknak a politikusoknak, alkotmányjogászoknak, közgazdászoknak is, akik lázasan keresik válságok idején különösen a kibontakozást szolgáló legjobb társadalmigazdasági formációt. Úgy gondolom, hogy a múlt teljes feltárásával, a szövetkezeti mozgalom megismerésével, a következtetések nyilvánosságra hozásával és azok tudatosításával megteremtődhet egy igazi, új típusú szövetkezés megindításának a folyamata, melynek eredményeként valós munkahelyek teremthetők, javul a foglalkoztatás, fenntarthatóvá válik a vidékfejlesztés, megvalósítható lesz az integrált pénzügyi szolgáltatás, kereskedelem, mezőgazdaság, ezáltal élhetőbb falu és város alakul ki, és további számottevő javulása érhető el a mindennapi életünkben. Hölgyeim és Uraim! A szövetkezeti napra érkező üzenetek azt sugallják: ne csak ünnepeljük, ünnepeltessük magunkat, hanem a feladatainkkal is törődjünk. Erősítsük a társadalompolitikai célok érvényesülését, mert nélkülük szövetkezeti jellegüket, tagjaik együttműködését vesztik el a szövetkezetek. Az Országos Szövetkezeti Tanács mindezek figyelembevételével az ENSZ javaslatával egyetértően az elmúlt évben idejekorán felhívta a figyelmet olyan nemzetközi szövetkezeti év megtartására, amelynek időszakában a kormány, a hozzá kapcsolódó társadalmigazdasági szervezetek konkrét intézkedésekkel bizonyíthatják: miként tudnak a szövetkezetek javítani az emberek életén és ehhez milyen politikai, társadalmi környezetet biztosítanak. Az eredmény sajnálatosan gyenge volt. Néhány egyedi, elszigetelt, kellően nem propagált eseményt leszámítva kormányunk nem karolta fel a kínálkozó alkalmat, a sajtó, a média sem találta a szövetkezeti világévet arra alkalmasnak, hogy a szövetkezést pártoló, azt hirdető eseményekről hírt adjon. Pedig ezen a téren lett volna mit terjeszteni: a HANGYA Szövetkezeti Együttműködés termékpályás szövetkezeti rendszerek hazai elterjesztése, a megújult COOP hálózat, a korszerűsített lakásszövetkezeti lakóépületek százai, hogy csak a számtalan lehetőségekből néhányat említsek. Tény, hogy nekünk is van teendőnk e téren. A szövetkezetek növekvő szerepe szövetségük erősödését, s az ezek összefogásával működő OSZT tettrekészségének növekedését is igényli. A most előkészületi fázisban lévő új szövetkezeti törvény hatáskörüket, fejlődésüket, megújulási szándékukat is megnövelheti. Új szövetkezetek, szövetkezeti ágazatok kibontakoztatásához az OSZT, a meglévő szövetkezeti kutatóbázis bevonásával szervező irodák, szövetkezetfejlesztő ügynökség létrehozását kezdeményezi. Ez a folyamat is elősegítheti, hogy az OSZT a magyar szövetkezeti mozgalom erős érdekvédelmi szerveként elvárt szerepét gazdasági, társadalmi életünkben egyaránt betöltse. Kedves Szövetkezeti Barátaim! Nyugtalan a világ, s ma is a szövetkezés útján kialakuló együttműködésben keresi a megbékélés egyik eszközét. Ráfér a békesség megteremtése azonban hazánkra is. Sok tekintetben szakadásra hajló, bizalmatlan, a szolidaritást nem eléggé becsülő társadalmunk, gazdaságunk van: nekünk is szól hát a szövetkezeti napi üzenet. Szövetkezeteink a már meglevők, s az újonnan alakulók egyaránt sokat segíthetnek a társadalmi béke megteremtésében, a válság okozta sebek gyógyításában, a leszakadok felkarolásában. A szövetkezeti mozgalom elméleti kérdésével foglalkozók több mint másfél évszázada vitatkoznak azon: mi a szövetkezet pontos meghatározása. A szövetkezeti gyakorlat azonban nem várhatta meg a fogalom vitathatatlanná válását, hanem a társadalom konkrét igényei szerint létrehozta az emberi összefogáson alapuló közösségeket, és azokat szövetkezetnek nevezte. Ne hagyjuk, hogy ez az örökség kihunyjon, gazdagítsuk országunkat, szövetkezzünk és ne csak kapni akarjunk, tanuljunk meg adni is. Úgy vélem, hogy a szövetkezetek nem a pártok eszközei, ellenkezőleg a különböző pártbeli nézeteket valló tagok szövetkezetükben szolidárisan összefogva együttmunkálkodhatnak a közös hasznukra, s a haza javára, mondta befejezésül Farkas Tamás. 6 Takarék július augusztus

7 Címlapsztori 91. Nemzetközi Szövetkezeti Nap A termelőszövetkezetekre emlékeztek Szerző: H. Gy. A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) az idén is a megszokott, méltó helyszínen, a Vajdahunyadvárban, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum konferencia termében ünnepelte meg a Nemzetközi Szövetkezeti Napot. A július 5-i rendezvényen Dr. Horn Péter akadémikus tartott ünnepi beszédet, s idén is csaknem száz MOSZ-kitüntetést adtak át a tagszervezetek dolgozóinak. BÁTOR ÁRPÁD, a MOSZ alelnöke a köszöntő mondatok után azt hangsúlyozta, hogy az első nemzetközi szövetkezeti napot 1922-ben tartották meg, hiszen az I. világháború viharai után a Szövetkezetek Nemzetközi Tanácsa döntött úgy, hogy július első hétvégéje legyen a szövetkezők napja. Az ENSZ 1995-ben ezt a napot a Szövetkezetek Nemzetközi Világnapjává emelte. Tette ezt azért, hogy a kisembereknek, a kis egzisztenciáknak is akik az öszszefogásban találták meg a boldogulásukat legyen egy olyan napjuk, amelyen alkalom nyílik megemlékezni, vissza-, és előre tekinteni a szövetkezeti mozgalom helyzetére. Sajnos, Magyarországon továbbra sem úgy kezeli a politika ezt a szektort, ahogy megérdemelné. Ezt igazolja az is, hogy tavaly, amikor az ENSZ a szövetkezetek évének nyilvánította a 2012-es esztendőt, méltatlanul kevés megemlékezés történt e szektor eredményeit illetően. De mindez nem meglepő a MOSZ tagszervezetei számára, hiszen a rendszerváltás óta csak a szétverés, az ellehetetlenítés, a leépítés politikája zajlik. A tagszervezetek dolgozóinak, a kitüntetetteknek egy olyan küldetésük is van, hogy az 1990 óta felnőtt új generáció számára elmondják, milyen is volt a magyar szövetkezeti mozgalom, mert ma már csak a romjai látszanak, élnek. Amikor a szövetkezetek a virágkorukat élték, akkor a faluban nem ismerték a munkanélküliség, a nincs fogalmát. S nem az volt a divat, hogy lesöpörték a padlást, hanem éppen hogy megteltek a padlások, a tárolók a szövetkezet terményeivel. Ezekből a terményekből, állatokból annyit adtak le, amennyiből a család is jól megélt, s a gazdasági alapokat megteremtették. Ma fiatal perc-politikusok a szövetkezetben dolgozókat cselédnek nevezik. Kérdés, hogy e cselédeknek lesz-e nyugdíjuk, orvosi ellátásuk, lesz-e jövőképük? A magyar parasztság történetében nem lesz még egy olyan időszak, amikor egy falu élete, a vidék, egy emberi életről szólt. Ez az az időszak volt, amikor a fiatal tehetséges gyermekek sokasága első generációsként egyetemi végzettséget szerzett, és visszatérve a faluba, teljesen új színt, életet vitt. Annak, hogy enynyi első generációs fiatal visszakerült a faluba, nagy érdeme volt Dr. Horn Péter akadémikusnak, professzor úrnak is, mivel a kaposvári egyetemen ahol örökös docens fiatalok ezrei szívták magukba a tudást, és tértek vissza a szülőhelyeikre. Ezek a fiatalok már olyan mezőgazdaságot alakítanak ki, amelyet Horn Péter is elképzelt, hiszen ő mindig is híve volt a modern, fejlődő mezőgazdaságnak. Ezért is esett rá a vá- Folytatás a 8. oldalon Az ünnepség elnöksége: Pataki László alelnök, Bátor Árpád alelnök, Dr. Horn Péter akadémikus Takarék július augusztus 7

8 Címlapsztori Folytatás a 7. oldalról lasztás abból a szempontból, hogy e jeles napon elmondja gondolatait, azt remélve, hogy reményteljes jövőképet is fel tud vázolni, s elmondja azt is, hogy a jövő mezőgazdasága a világban nem azt az utat járja Dr. Horn Péter azzal kezdte mondandóját, hogy ha annyi mindennek van világnapja, akkor itt az ideje, hogy a szövetkezeteknek is legyen. Zsúfolásig megtelt a konferenciaterem be, amit Magyarországon kijelöltek. Hanem azt, amit a tudós szakemberek már egyes országokban megalkottak, elképzeltek, mondta befejezésül Bátor Árpád. Dr. Horn Péter azzal kezdte mondandóját, hogy ha annyi mindennek van világnapja, akkor itt az ideje, hogy a szövetkezeteknek is legyen. Elsősorban azért vállalta az előadás megtartását, mert azt az emberi kört, amelyik a szövetkezetekhez, társas vállalkozásokhoz kötődik, tartozik, a professzorhoz közel áll, ezért öröm a számára, hogy itt lehet. Amikor szövetkezetekről beszélünk, akkor ma talán nem annyira politikus dolog ezt tenni, de Erdei Ferenc néhány gondolatát mindenképpen ide illőnek érezte az előadó, ezért három gondolatot olvasott fel belőlük. Horn Péter elmondta, hogy hat éves volt, amikor Erdei Ferencet megismerte, aki az édesapjának, Dr. Horn Artúrnak közeli jó barátja volt. Erdei Ferenc olyan hatással volt a gyermek Horn Péterre, hogy árnyékként követte a két jó barátot, amikor Bükkszentkereszten, 35 fokos melegben, a mezőn sétálva beszélgettek. A hat éves gyermeket bár egy szót sem értett a beszélgetésből Erdei Ferenc személye lenyűgözte, s ma sem felejtette el, hiszen Erdei Ferenc hallatlan nagy ember volt, még ha ma nem is ismerik el a munkásságát. Erdei Ferenc 1936-ban a makói hagymások pénzén Nyugat-Európába utazhatott tanulmányútra. Amikor hazajött, így foglalta össze a tanulmányútja eredményét Sándor öccsének: Idehaza is szövetkezeteket kellene létrehozni, mert ezek megvédik az egyént, a kisembert mind a piac erőivel, mind az állammal szemben! Látnoki gondolatok ezek, hangsúlyozta Horn Péter. Egy másik, az 1960-as évekből való Erdei-idézetet is felolvasott az előadó: A szövetkezet a kapitalizmusban a kapitalista gazdasági rendszer intézménye, a szocializmusban a szocialista gazdasági rendszer intézménye aszerint, hogy milyen az állam jellege, amelyben működik, mert alap jellegét nem a különleges vonások, hanem az uralkodó társadalmi-gazdasági általános elvek és módszerek határozzák meg. Erdei Ferencnek nagyon sokat köszönhet a magyar szövetkezeti mozgalom, a Magyar Tudományos Akadémia, s az a tudományterület, amit falu-szociológiának hívnak, jelentette ki az előadó. Miért szeretem a MOSZ-t, s a tagszervezeteit? tette fel a kérdést Horn Péter. Azért, mert amióta ezzel a körrel kapcsolatban van, azóta azt tapasztalta, hogy a szövetkezetek mindig is a hatékony mezőgazdaság kialakításáért, megvalósításáért dolgoztak, hangzott a felelet. A részleteken persze, lehetett változtatni, vitatkozni, de a célok nem változtak. S nem csak azért, mert ez jó volt a falunak, hanem mert mindenki tudta, hogy az országnak is hasznára volt. S ez a kettő együtt teljesült. Bármennyire is nem akarjuk elhinni, de a mezőgazdaság volt a magyar történelemben a középkortól kezdődően, a Horthy-korszakon át, a szocializmusig, de mind a mai napig a legnagyobb termelő ágazat, amely a külkereskedelmi többlet legnagyobb részét hozta. S ez soha nem változott. De hogy ne legyünk kishitűek, ez a megállapítás az Egyesült Államokra is érvényes, vagyis nem kell szégyenkeznünk e miatt, hanem büszkének kell lennünk erre a teljesítményre, mert nagyon is fontos dolog volt a nemzet fennmaradása szempontjából. Már a 60-as évek derekén találkozott Horn Péter azokkal, akik ennek a szektornak a tagjai voltak, és közvetlen, emberi, szoros kapcsolatot ápolt velük. Jó néhány kutatási, fejlesztési programban dolgozhatott velük együtt, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy a saját karrierje nemzetközileg is befusson, s az ágazat fejlesztéséhez is kapcsolódhasson. A magyar szövetkezeti mozgalom mind a mai napig nem igazán számolt azzal és a politika, a magyar nemzeti öntudat egyáltalán nem vette tudomásul hogy amit régen TOT-nak hívtak, és a magyar szövetkezetek összességét is jelentette, milyen fejlett agrárpolitikai célokat szolgált. Sokat beszéltünk arról, 8 Takarék július augusztus

9 Címlapsztori hogy volt egy Közös Piac, aminek a legfontosabb eleme a legfejlettebb nyugati országokban az agrárpolitika volt, és az egész költségvetés nagyobbik része szolgálta a különböző agrárfejlesztési támogatási célok megvalósítását. De, ha sorba rakjuk azt, hogy melyek voltak a magyar szövetkezeti mozgalom céljai még a régi rendszerben, és milyen sikerrel hajtotta azt végre, és mennyire azonos volt a Közös Piac agrárcéljaival akkor a hasonlóság egészen döbbenetes, jelentette ki Horn Péter. Íme, a Közös Piac legfontosabb céljai, címszavakban: a mezőgazdasági népesség életszínvonala közelítsen az ipari és a városi életszínvonaláéhoz; versenyképes farmméretek műszaki színvonalának emelése; multifunkcionális mezőgazdaság kialakítása; a vidéki életminőség javítása (ezen belül a lakásviszonyok, infrastruktúra fejlesztése, nyugellátás és orvosi ellátás biztosítása, s amire soha nem gondolunk: a cigányok foglalkoztatása (amelyben Magyarország volt a legsikeresebb Európában); a fenntartható mezőgazdaság (élelmiszerbiztonság, talajtérképek, melioráció, vízrendezés, tápanyag utánpótlás, erdősítés, állat-, és növényvédelem stb.). S nem utolsó sorban a tudástranszfer, innováció, K+F tevékenység, nemzetközi kapcsolatok építése. Mindezen területen a magyar mezőgazdaság előtte járt Európának, köszönhetően a mezőgazdaság szövetkezeti szereplőinek. Egy nagy különbség volt: Magyarországon döntően a szövetkezeti szektor cipelte ezeket a terheket, míg Nyugat-Európában az összes adófizetők pénzéből teremtették meg az agrártámogatási láb hatalmas pénzügyi fedezetét. S még is meg lehetett mindezt csinálni, olyan viszonyrendszerben, ami a magyar mezőgazdaságot politikailag utálta, és folyamatosan támadta. Az előadó büszke a szektor elmúlt évtizedekbeli tevékenységére, csak azt sajnálja, hogy ez nem szerves része a nemzeti öntudatunknak. Pedig a magyar szövetkezeti mozgalom unikum és hungarikum! Nem kell kitalálni mindenféle címkét, mert a világon a magyar szövetkezetpolitika, a háztáji, nagyüzemi integráció, például Új-Zélandon, egyetemi tananyag. Nálunk meg alig mernek róla beszélni, pedig, erre büszkének kellene lennünk! Horn Péter szólt arról is, hogy miért nem kell a szövetkezést, a társas vállalkozást szembe állítani a családi gazdálkodással. Itt megint egy 1959-ben megfogalmazódott Erdei-idézet következett: a falusi élet és a mezőgazdasági munka hagyományos sajátosságai már kevéssé vonzzák, még csak nem is kötik az embereket. A történelmi parasztság megszűnőben van, a felnövő fiatalság az ipar, a technika, a város világából veszi eszményeit, a mezőgazdaság annyiban vonzza, amennyiben ugyanazon értékrend szerint versenyképes az iparral és a várossal. Erdei már a 60-as években megsejtette az egész Euró- Atlanti övezet problémáját, ami ránk, magyarokra is vonatkozik. Mert mi okozza az igazi magángazdaságok, és a hagyományos parasztgazdaságok (családi gazdaságok) válságát? Németországban húsz év alatt a 1,5 millió családi gazdaságok száma harmadára csökkent. Ennek új keletű okai vannak: az erőforrások relatíve szűkösek; a piaci kiszolgáltatottság, a gyenge alkupozíció; a válások számának drámai növekedése; a csökkenő gyerekszám; az öröklési jogi problémák; a munkamegosztási korlátok; a speciális hitelezési rendszer, az öröklési jog. A társas vállalkozások súlya viszont meghatározó az állattenyésztésben. Ha ezeket a gazdaságokat megroppantjuk, akkor a magyar mezőgazdaság fenntarthatatlan lesz, mondta az előadó. Ha megnézzük a statisztikákat visszafelé, akkor azt látjuk, hogy ben csak a mostani ország-területre vonatkozóan 3,1 millió számos állatot tartottak. A Horthy-korszak utolsó békeéveiben, ban ugyancsak enynyi volt az állatlétszám, míg ban is ugyanennyit mutatott a statisztika. Ma pedig, alig éri el az egymilliót a számos állatok száma. Soha nem volt ilyen kevés állat a magyar történelemben! Ilyen kevés állattal nem lehet hosszú távon fenntartani a magyar mezőgazdaságot, ezért kulcskérdés, hogy az állattenyésztést hozzuk vissza a normális szintre. Nonszensz, hogy az EU tagországok közül Magyarországon fogyasztják a legkevesebb sertéshúst. Belépéskor még a harmadik helyen voltunk. S az sem elfogadható, hogy importra kényszerül a sertéságazat. A koncentrált nagyüzemi rendszer helyreállításához hipermodern technológiát kell alkalmazni, s ha egy önellátó kisüzemi rendszert akarunk, akkor az szociális program. Ha a kettőt keverjük, akkor újabb tragédiák sora következik be, s a pénzt az ablakon dobjuk ki, mondta végezetül Horn Péter. A kitüntetéseket Pataki László, a MOSZ alelnöke adta át. Dr. Horn Péter: a szövetkezetek mindig is a hatékony mezőgazdaság kialakításáért, megvalósításáért dolgoztak. Takarék július augusztus 9

10 Beszámoló Egy törvény margójára Szavak és tettek A szövetkezeti hitelintézetek szabályozása apropóján az elmúlt időszak releváns, esetleg kevésbé releváns, de számunkra említésre méltó eseményeit, nyilatkozatait foglaltuk egy csokorba Orbán Viktor miniszterelnök beszédeiből, interjúiból, az OTSZ leveiből illetve az Interneten felelhető egyéb forrásokból. Az összeállítás távolról sem lehet teljeskörű, szándékaink szerint a főbb, vagy csak egyszerűen fontos momentumokat igyekeztünk kiemelni MÁRCIUS 8. Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) Hogyan tovább Magyarország? című gazdaságpolitikai fóruma, Budapest Csicsáky Péter, a Takarékbank vezérigazgatója: Ibafán nincs állandó könyvtár, iskola, orvosi rendelő, postai szolgáltatás, és nincsen pap. Ami állandó, az a bolt, a pipamúzeum, és a takarékszövetkezet, 52 éve. Egész Magyarország érdeke, hogy Ibafán és másik 1200 helyen a következő ötven évben is legyen takarékszövetkezeti fiók. Sajnos, az ibafai fapipa már nem papi fapipa! Merjük egyszer kimondani, hogy igen, lehetséges olyan bankrendszer Magyarországon, amely a magyar gazdaságot, a termelő vállalkozásokat és a munkahelyteremtést finanszírozza, és nem a spekulációt. Miért ne hihetnénk mindannak, amit ma itt hallottunk, miért ne hihetnénk a takarékszövetkezetek nevében itt elhangzott előadásának? Orbán Viktor miniszterelnök: mindannyiunkat a remény hozott ide a mai napon. Azt hiszem, mindannyian hiszünk abban, hogy reménytelen helyzet nincs, csak reménytelen kormányok vannak, és talán abban is hiszünk, hogy szegény ország sincs, csak gyenge kormányzattal megvert országok vannak. A változtatásban természetesen mindenkinek megvan a maga dolga, az enyém is, ezért jöttem el ma ide, mert tudatában vagyok annak, hogy a helyzet súlyos, és tudatában vagyok a saját felelősségemnek is. Merjük egyszer kimondani, hogy igen, lehetséges olyan bankrendszer Magyarországon, amely a magyar gazdaságot, a termelő vállalkozásokat és a munkahelyteremtést finanszírozza, és nem a spekulációt. Miért ne hihetnénk mindannak, amit ma itt hallottunk, miért ne hihetnénk a takarékszövetkezetek nevében itt elhangzott előadásának? Miért ne bízhatnánk bennük, és helyezhetnénk őket végre egyszer a politikai figyelem középpontjába? a francia elnök nem kevesebbre készül, mint arra, hogy bevezet egy ipari takarékbetétet nyíltan meghirdetve, hogy a megtakarított források egy részét minél közvetlenebb módon lehessen eljuttatni a termelés fölpörgetése érdekében. Én nem azt akarom mondani, hogy erre nekünk is szükségünk van, csak szeretném Önöknek jelezni, hogy az egész világ eddig szokatlan, újfajta eszközöket és módszereket keres annak érdekében, hogy túljusson azon a válságon, amelyben mindannyian, de leginkább mi, magyarok benne vagyunk. Ha továbbra is provinciálisak vagyunk, ha továbbra is csak azokat az ideológiai tételeket hajtogatjuk, amelyeken nyugodott az elmúlt húsz évben a magyar gazdaság, ha ezek az újszerű eszközök és formák nem honosodnak meg Magyarországon, a mostani versenyhátrányunk még nagyobb lesz, néhány dolgot ki kell mondanunk, mint a következő kormányprogram és gazdaságpolitika alapvetéseként vagy annak pilléreiként. Az első, hogy nem szabad a munkát és a termelést spekulációval kiváltani. Másodszor: nem szabad hitelből jóléti kiadásokat finanszírozni. Harmadszor: nem szabad kiárusítani az ország kincseit és erőforrásait, úgy, mint a termőföldje, a vize, a tudása vagy a turisztikai adottságai. Negyedszer: nem szabad valótlan számokkal manipulálni a költségvetést. Ha ezen mind túl vagyunk, képesek vagyunk erre a néhány pillérre gazdaságpolitikát építeni, és a sziklákat az útról eltakarítottuk, és szabad a pálya, akkor már csak azt a kérdést kell feltenni, hogy ez az út mit is jelent, és hova vezet. itt az ideje, hogy most az erősek korszaka következzék, amivel mindenki, minden magyar jobban jár. Ha én ebben a Magyarországban, ebben az erős Magyarországban hiszek, és én arra szeretném Önöket buzdítani minden nehézség ellenére, meg minden keserűség ellenére, meg minden, az államtól kapott pofon ellenére is arra szeretném Önöket igenis biztatni, hogy merjenek nagyok lenni, nagyobbak, mint valaha gondolták volna. Én tudom, hogy Magyarország soha nem állhat talpra, és nem lehet erős a magyar vállalkozók nélkül. Arra szeretném kérni 10 Takarék július augusztus

11 Beszámoló Önöket, hogy érezzék át ennek a jelentőségét, és ennek az Önökre háruló személyes felelősségét. És arra kérem Önöket, hogy azt is lássák meg egyben, hogy ez nemcsak felelősség, hanem egyben lehetőség is az Önök számára, hogy maradandó dolgokat alkossanak, és újabb és újabb sikereket érjenek el. Én azt szeretném, hogy Magyarország olyan ország legyen, ahol a magyar emberek felnéznek, mert felnézhetnek a magyar nemzet vállalkozóira október 14. Orbán Viktor miniszterelnök beszéde a Szövetkezeti Bankok, és a Kis-, és Középvállalkozások III. Európai Fórumán, Budapesten nekem is van annyi közöm a szövetkezetekhez, hogy az én édesanyám is a felnőtt életét szövetkezetben, Áfészben kezdte, úgyhogy pontos ismereteim vannak arról, hogy nézett ki ezelőtt mondjuk 35 évvel egy vidéki Áfész-iroda. Mindannyian tudjuk, hogy a szövetkezeti bankok, hívják azokat még bankoknak, Raiffeisen-pénztáraknak, takarékszövetkezeteknek, mindig kiemelt partnerei a kis-, és középvállalkozásoknak. Ez így volt a múltban, így van a jelenben, és mi hiszünk abban, hogy a jövőben sem lesz másképpen. Magyarországon a szövetkezeti bankok, a bankrendszer kis-, és közepes vállalkozásai, így amikor a kkv-szektorral kapcsolatban fogalmazzuk meg a kormányzat támogatási elképzeléseit, akkor mi egy családról beszélünk. kellő biztonsággal megjósolható, hogy elkövetkező tíz-húsz évben, ebben a most kialakuló új világban felértékelődik mindaz, ami erősítheti a bizalmat, és leértékelődik mindaz, ami gyengíti. Felértékelődik az emberi erőforrás és a munka, a termelés, mert az valódi értéket teremt, szemben a spekulációval, ami fiktív számokkal ügyeskedik. Felértékelődik az együttműködés, mert az bizalmat ébreszt, ellenben leértékelődik a magánérdekek gátlástalan érvényesítése, mert az bizalmatlanságot szül. Fölértékelődik az állam, amely valóság, tehát meg lehet bízni benne, és leértékelődik a liberális utópia a piaci önszabályozásról, amit soha senki sem látott, nem tapasztalt, és ezért nem is lehet rá építeni. együttesen azt jelenti, hogy az új világban felértékelődnek a mikro-, kis-, és középvállalkozások és az őket biztonságosan és kiszámíthatóan finanszírozni képes szövetkezeti bankok és takarékszövetkezetek is. Hiszen ez a szektor, vagyis éppen az Önök tevékenysége a bizalomra épül, és ebben van az ereje, és a jövőre vonatkozó jelentősége is. Magyarországon mára lassan már korlátozás nélkül működhetnek a takarékszövetkezeteink. A takarékszövetkezet az egyetlen olyan pénzintézet hazánkban, ami 100 százalékos hazai tulajdonban van. Tagjai magyar állampolgárok. Ugyan pénzpiaci részesedésük öthat százalék körül mozog, ami meszsze elmarad az uniós átlagtól, korántsem optimális, de a fontosságuk, a takarékszövetkezetek fontossága ennél azért jóval nagyobb. Hadd értsek egyet Demján Sándorral, aki azt mondta, hogy ezt a részesedést a következő tíz évben kétszeresére kellene emelni. Az én szakmámban ezt más néven ambíciónak nevezik. Én azt gondolom, hogy ez a minimális célkitűzés. A következő tíz évben ezt az arányt nem kétszeresére, hanem igazából háromszorosára kellene növelni, hogyha teljesíteni akarnánk azokat a makrogazdasági célokat, amelyeket a növekedés beindításához fűzünk. a szövetkezet, mint erről Demján Sándor úr is beszélt, nem engedheti meg magának, hogy tisztán csak a nyereség elve, a közvetlen nyereségelv alapján mozogjon. Természetesen a szövetkezeteknek is törekedniük kell a nyereség elérésére, mert a nélkül nem tudnának sem fennmaradni, sem fejlődni, nem is lehetne belőle megélni. De legalább ilyen fontos szempont, hogy az emberek tömegei és települései ne szoruljanak ki a banki szolgáltatói körből. Ez az üzletfilozófia biztosítja, és számomra ez adja a legnagyobb értékét a szövetkezeteknek, hogy a tulajdonosok irányából a vezetés felé profitelvárás érvényesül, és nem profitnyomás. A profitelvárás, ami reális, érthető és indokolt, nagyban különbözik a tulajdonosok felől érkező profitnyomástól, amely kizárólag egyetlen rövid távú szempontot részesít előnyben. A pénzügyi válság másik fontos tanulsága az, hogy azokban az országokban, köztük Magyarországon is, ahol a helyi banki struktúrák hiányoznak, vagy gyengék, a globális bankoktól való egyoldalú finanszírozási függés jelentős destabilizáló lehet egy egész társadalom számára. Én erre sajnos sok példát tudnék felhozni Magyarország közelmúltbeli történelméből. Ezért is szüksé- Ugyan pénzpiaci részesedésük öt-hat százalék körül mozog, ami messze elmarad az uniós átlagtól, korántsem optimális, de a fontosságuk, a takarékszövetkezetek fontossága ennél azért jóval nagyobb. ges, hogy a helyi bankok, köztük a szövetkezeti hitelintézetek megerősödjenek, a kormány segítsen megerősíteni azokat. Nekünk meggyőződésünk, hogy minden hazai ügy támogatása teljesen szerves és elengedhetetlen eleme az ország fejlődésének, ezért a magyar takarékszövetkezeteknek mi szeretnénk nagyobb szerepet adni, szánni az ország pénzügyi vérkeringésében. A következő területeken látok erre lehetőséget. Az Új Széchenyi Terv, az önkormányzati finanszírozás, az agrártámogatások közvetítése, a pályázati rendszerek finanszírozása, az eddigieknél nagyobb súllyal lehetséges az, hogy az Önök intézményei, az Önök takarékszövetkezetei részt vegyenek ezeknek a pénzügyi csa- Folytatás a 12. oldalon Takarék július augusztus 11

12 Beszámoló Folytatás a 11. oldalról tornáknak a kiépítésében és működtetésében. Azoknál a takarékszövetkezeteknél, ahol ez a várható fokozott aktivitás tőkét igényel, a kormány készen áll arra, hogy hoszszú futamidejű kölcsöntőkét biztosítson. A takarékszövetkezetek által az asztalunkra tett, a kormány felé benyújtott Nemzeti Hitelintézeti Program ezeknek a gondolatoknak tartalmazza a legfontosabb elemeit, s a következő hónapokban tárgyalásokat kezdünk majd egymással, és reményeink szerint meg is tudunk majd egyezni. Emlékeztetni szeretném Önöket arra is, hogy amikor a magyar parlament a banki különadó amely egyfajta válságadó Magyarországon kapcsán lépéseket kellett, hogy tegyen, akkor speciális elbánást biztosítottunk a szövetkezeti hitelintézetek számára, azért tettük, mert döntésünket a jövőre vonatkozó együttműködés szándéka vezette. Az OTSZ elnöke úgy gondolja, hogy a Takarékok számára az az előnyös, ha a kisebbségi csomag tulajdonosa, az állam tulajdonában lévő bankhoz, nevezetesen az MFB-hez, egy tisztán magyar bankhoz kerül. Ezzel a takarékszövetkezetek tevékenysége kibővülhet, jövedelmezősége javulhat, a pozíciójuk stabilizálódhat, illetve fejlődésük felgyorsulhat. a takarékszövetkezetek és a kkv-k egymásra vannak utalva, együttműködésük magától értetődő, és csak együttműködve lehetnek Európában, így Magyarországon is egy fenntartható és stabil gazdasági növekedés motorjai. Ezért a magam és a kormányom részéről azzal zárhatnám mondandómat, hogy mindkét szektort Magyarországon stratégiainak tekintjük, mindkét szektornak stratégiai szerepet szánunk, egy új, korszerű, XXI. századi sikeres magyar gazdaságpolitika megalkotásában május Elnöki Fórum Az Elnöki Fórum nem közgyűlés, de a Takarékszövetkezeti Integráció olyan tanácskozási fóruma, ahol nem a szokásos kérdések kerülnek megvitatásra. A Elnöki Fórum egyik fő témája volt, hogy várhatólag, a Magyar Fejlesztési Bank, a magyar államot képviselve, a Takarékbankban lévő, német szövetkezeti bankok központi bankjának tulajdoni hányadát és a kapcsolódó jogosítványokat át kívánja venni. Demján Sándor, az OTSZ elnöke elmondta, hogy az utóbbi időszak fejleményei alapján várható, hogy a nyugat-európai bankok egy része kivonul Magyarországról. Ide sorolható a takarékbanki részesedéssel rendelkező DZ Bank is. Az állam programjában benne van az elmenő külföldi bankok helyére lépő magyar tulajdonú bankrendszer megerősítése és a feltőkésítése. A miniszterelnök tett javaslatot és ígéretet arra, hogy a takarékszövetkezeteket tőkéhez juttatja, erősíti a pozícióikat, és az állami feladatok helyi végrehajtásában is jobban számít a közreműködésükre. A tőkejuttatás formája azonban még nem dőlt el. Demján Sándor kitért arra is, hogy sokan pályáznak a takarékszövetkezetekre, a takarékszövetkezeti betétekre, a németek által eladásra kínált csomagra a pénzügyi spekulánsoktól kezdve maguk a takarékszövetkezetekig, sokan szóba jöhetnek. Az utóbbiak pedig elővásárlási jogukkal is élhetnének, és talán még a tőke sem jelente szűk keresztmetszetet. Az OTSZ elnöke úgy gondolja, hogy a Takarékok számára az az előnyös, ha a kisebbségi csomag tulajdonosa, az állam tulajdonában lévő bankhoz, nevezetesen az MFBhez, egy tisztán magyar bankhoz kerül. Ezzel a takarékszövetkezetek tevékenysége kibővülhet, jövedelmezősége javulhat, a pozíciójuk stabilizálódhat, illetve fejlődésük felgyorsulhat. Véleménye szerint, ez egy házasság, mondhatni, érdekházasság, de lehet azt is mondani, hogy ez érzelmi házasság, hiszen tisztán magyar bank, bankrendszer jöhet létre. Még az ismerkedésnél, vagy udvarlásnál tartanak, de jellemző, hogy nem egy vevő pozícióból, és nem diktátumként érkezik az MFB, hanem tárgyaló partnerként. Demján Sándor zárásként úgy fogalmazott, hogy a Takarékok számára stratégiailag fontos pozíciót, a takarékszövetkezetek által többségben birtokolt Takarékbank jövőbeni fejlesztését kell megalapozni. Ezt a többséget a Takarékok meg kívánják tartani, ezt a többséget a MFB nem akarja veszélyeztetni, hiszen üzleti együttműködést kínált. Baranyay Lászlónak, az MFB el nökvezérigazgatója elmondta, hogy az MFB felhatalmazást kapott arra, hogy tárgyalásokat folytasson kereskedelmi banki akvizícióról olyan társasággal, aki magyarországi tevékenységét megszüntetni, és kisebbségi részesedést értékesíteni kívánja. Nem csak a Takarékokkal tárgyaltak, de most úgy tűnik, hogy személyükben talán megtalálták a lehetséges partnert. Baranyay László kiemelte, hogy a Takarékbank és a Takarékszövetkezetek közötti kapcsolat már intézményesült, részben integrálódott, bár ezt tovább lehet erősíteni, fejleszteni. Az esetleges módosítások a szabályok és a megszokások alapján, kölcsönös érdekek figyelembevételével és konszenzuális módon képzelhetőek el. Hozzátette, hogy az az intézményrendszer, az a hálózat, amivel a jelenlévők együttesen rendelkeznek, nagyon jelentős értéket képez. A hazai megtakarításoknak számottevő része áramlik ebben a rendszerben, így célszerű, hogy ezek a hazai megtakarítások ott hasznosuljanak, ahol keletkeztek. De az is célszerű, hogy ha van együttműködés, van 12 Takarék július augusztus

13 Beszámoló integráció, akkor a megtakarítások áramolhassanak, ha helyben megfelelő célokkal, megfelelő eredményességgel nem tudják felhasználni. A transzferálás, többlet lehetőséget jelent. Kitért arra is, hogy a jelenlévő intézményekkel, és azok vezetőivel, az elmúlt időszak viharait megfelelően menedzselni képes munkatársakkal a jövőben is szeretnének együttműködni. A felhalmozott tapasztalatok, ismeretek kölcsönönös cseréje mindkét fél érdeke. Nem az a céljuk, hogy egy teljesen új pálya, új emberek, új muzsika legyen. Azt szeretnék, hogyha a muzsika frissülne, pontosabbá válna, a harmónia erősödne, a muzsika minél messzebbre, minél meggyőzőbben hangzana el. Megerősítette, hogy nem diktálni szeretnének, hanem kooperálni, együttműködni. Az idő azonban szorít, amely azt jeleni, hogy az együttműködés sikere minden félnek a jó szándékán, képességén, készségén, aktivitásán, innovációs készségén is múlik. Dr. Turi Dénes, az OTSZ alelnöke: Már az elején rögzítésre került, hogy az Integráció hosszútávon ragaszkodik a többségi tulajdonosi, irányítási, ellenőrzési, döntési pozíciók, vagy az adott status quo megtartásához, még akkor is, amikor tőkeemelésre kerül sor. Ha alárendelt kölcsöntőkére vagy bármilyen tőkejuttatásra van szüksége a szektornak, akkor a takarékszövetkezetek arányosan kapják meg azt a részt, valamilyen formában, amivel a pozícióikat tartani tudják. Amennyiben egyezség után mégis egy jövőbeni értékesítésre kerülne sor, csak olyan új tulajdonos jöhet ebbe az Integrációba, aki továbbra is fenn kívánja tartania szövetkezeti érdekeket, a megszerzett jogosítványokat. A DZ Bank képviselői egyébként támogatják a jelenlegi akvizíciót, de csak akkor értékesítnek, ha biztosítva látják a szövetkezeti elkötelezettséget, és az Integrációnak ez előnyös lesz. Az MFB vezetői nem mondtak ellent, és nem fogalmaztak meg mást. A forma nem ismert, keresik a megoldást, ez uniós engedélyezés alá tartozik, illetve ennek bele kell illeszkednie az uniós jogszabályokba július 26. Orbán Viktor miniszterelnök beszéde a VOSZ kibővített elnökségi ülésén, Budapesten Végezetül a takarékszövetkezetekről annyit kellene mondanom Önöknek, hogy mert arról külön beszéltünk körülbelül két évvel ezelőtt, ezért kell ezt most ismét megtennem a javaslatokat értjük, van az asztalunkon egy nagyobb csomag, de addig nem akarunk a takarékszövetkezetek szabályozásához hozzányúlni, amíg az a mozdulat be nem fejeződik, hogy a magyar állam a Takarékbank 38 százalékát ha jól emlékszem magához szólítsa, és megvásárolja. Amint ez megvan, és kerítésen belül vagyunk, azonnal jelentkezni fogunk. Üljünk le, és immáron akkor ebből a pozícióból beszéljük meg, hogy akkor most itt mit is kellene csinálni úgy, hogy mindenki boldog legyen. Ez a rendszer valóban, mert a célokat tekintve egyetértünk, a mai, nem tudom, 4-5 százalékról el tudjon menni a százalékig a magyar bankpiac, ahogy az egyébként a nyugati országokban, az ilyen típusú szövetkezeti rendszerek egyébként képesek megnőni és szolgáltatni. Itt teljes szándékegybeesés van, reményeim szerint szeptemberben lesz miről érdemben is tárgyalnunk egymással november 14. MFB Sikeresen lezárult a Deutsche Zentral-Genossenschaftsbank AG (DZ Bank) és a Magyar Fejlesztési Bank Zártkörűen Működő Részvénytársaság (MFB) közti adásvételi eljárás, amelynek keretében a magyar fél megvásárolta a német félnek a Magyar Takarékszövetkezeti Bank Zrt.-ben (Takarékbank) meglévő 38,46 százalékot képviselő tulajdonrészét. A minősített befolyásszerzéshez a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete megadta az engedélyét, a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) eljáró versenytanácsa pedig megállapította, hogy a tranzakcióhoz nem szükséges a GVH engedélye, mert az nem változtatja meg a Takarékbank irányítási viszonyait. Üljünk le, és immáron akkor ebből a pozícióból beszéljük meg, hogy akkor most itt mit is kellene csinálni úgy, hogy mindenki boldog legyen december 6. A hazai, illetve szövetkezeti pénzügyi szolgáltatásokkal összefüggő egyes kormányzati tevékenységek ellátására december 1-jétől december 31-ig a kormány (1554/2012. (XII. 5.) Korm.határozat) Vojnits Tamást kormánybiztossá nevezte ki. A kormánybiztos egyebek mellett felel a hazai, illetve szövetkezeti pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos kormányzati stratégia kialakításáért. Előkészíti és a kormány részére elfogadásra benyújtja a stratégia megvalósítását célzó projekttervet és a részleteiben kidolgozott megvalósítási tervet. Felügyeli a stratégia végrehajtását és irányítja annak megvalósítását végző szervezetet. Összehangolja a stratégia végrehajtásában érintett államigazgatási és felügyeleti szervek tevékenységét is tavasz Vojnits Tamás kormánybiztos a volt Integráció csúcsszerveinek, valamint számos (a 124-ből talán 50) szövetkezeti hitelintézet képviselőjével találkozott. Inkább interjúk voltak ezek, mintsem konzultációk, amelyen a szektor aktuális kérdéseiről, a takarékszövetkezeti vezetők elképzeléseiről volt szó, s nem a szektor bekövetkezett átalakításáról, s főleg nem az ennek alapjául szolgáló törvény tartalmáról. Folytatás a 14. oldalon Takarék július augusztus 13