A franciák miniatűr birkái a Föld legkisebb ökológiai fűnyírói

Átírás

1 Szabadtartásra szelektált, ellenálló juh, értékes négylábú fűnyíróként tartják a füves területek gondozására hazájában és azon túl is. Az ouessant juhfajta amint a neve is sugallja a Bretagne régió Finistère megyéjéhez tartozó Ouessant-szigetről kapta a nevét. Az erre hajózó tengerészek és a halászok figyelmét felkeltették a sziget partjai mentén legelésző apró termetű juhok. Már 1754-től tettek említést az ouessant juhokról, amelyeket kiválónak, de nagyon kicsinek jellemeztek ben a következőképpen írták le őket: Vastag, egyfajta esőt át nem eresztő gyapjúbunda fedi őket, amely méretüknél fogva számukra előnyös és ésszerű. De amikor a nyíróollókat áttolták rajtuk, csupán a kutyák méreténél kisebb állatokká lettek. Két ember könnyedén megeszi az egyik combjukat, amelynek húsa nagyon finom (Paul Gruyer). Ugyanez a szerző számol be a szárazföld felé irányuló exportjának alakulásáról: A XIX. század második felében az ouessant-i apró juhokat eladták Champagne-ba, ahol a villák tulajdonosai nagyon is keresték őket, hogy általuk díszítsék parkjaikat, majd felnőtt juhokként a hentesek megvásárolják azokat mint bárányokat. A XX. században a fajta eltűnt az Ouessant-szigetről a szárazföldi eredetű juhok beérkezését követően, amelyek keveredtek a helyi fajtákkal. Az ouessant-t mégis sikerült 1. oldal (összes: 6)

2 megmenteni az átalakulástól, köszönhetően a kontinens néhány lelkes tenyésztőjének, így napjainkra már nem fenyegeti a kihalás veszélye. A fajta megmenekülése Az ouessant fejlett csigás szarvakkal, rövidebb farokkal bír. Eredetét nem ismerik pontosan ban a következők szerint jellemezték: Ez egy kistestű és lassú fejlődésű fajta, amelynek a mérete (marmagassága) nem haladja meg a cm-t. A gyapjúbunda színe fekete, néha fehér foltokkal a fején; a kosok vékony, lapos, hátrafelé hajlított 2. oldal (összes: 6)

3 szarvakat viselnek. A gyapjú rövid és göndörödő. A húsa kiváló minőségű. (Henry Sagnier) Bár a fekete szín meghatározó többséget képviselt, nem zárta ki a fehér bundát növesztő egyedek jelenlétét ben 6000 juhot számláltak Ouessant-sziget 1562 hektárján. A juhokat fülcsipkézéssel jelölték, így 1870-ben 510 ilyen jelölést tartottak nyilván az illetékes városházán. A 19. század végén a nagyobb testméretű állatok kialakítására tett kísérletek kevés sikert hoztak. A XX. század elején a fehér juhok szigetre történő importja, amelynek a gyapja jobban megfelelt a piac igényeinek (a gyapjúpiac 1850-től összeomlott az ausztrál gyapjú behozatalával), magával hozta a különböző keresztezéseket, és fokozatosan eltűntették az eredeti fajtát. Az közötti időszakban tehát úgy döntöttek, hogy behoznak a szigetre néhány fehér egyedet a szárazföldről, két okból: megnövelni a fajta mikroszkopikus mértét, továbbá a fehér gyapjú előállításának lehetősége okán, amely gyapjú akkorra már festhetővé vált a háztartásokban is ben az Encyclopoedia Britannica említi, hogy Ouessant szigetén kistestű, fekete juhok legelnek. Ekkorra tehető, hogy a fajta elnyerte a végleges nevét, mint ouessant juh. A fehér gyapjas juhbehozatalnak hatását a szigeten élő populációra vonatkozóan a szóbeli visszaemlékezésekben erősen eltúlozták. A keresztezések szándéka viszont, ha meggyengülve is, de továbbra is fennmaradt ben Paul Malgorn számolt be arról, hogy az elmúlt években 2 vagy 3 kost importáltak. Közülük az egyiknek meglehetősen fontos utóhatást tulajdonítottak. A tenyésztő minden ősszel 100 juhot keresztezett e kosokkal, de ez a művelet csupán 4 évig tartott. Ezt követően, pár éven át, e félvérek keresztezéséből a lehető legkülönfélébb megjelenésű, küllemű egyedek születtek. A XX. században a fajtának a szigeten végzett keresztezések veszélyeitől való megóvása, eredeti tulajdonságainak megőrzése a XIX. sz. második felében a szárazföld kastélyainak parkjaiba irányuló kivitelnek volt köszönhető tól a fajta megmentését egy szenvedélyes tenyésztőcsoport vezette, amelyet Paul Abbé irányított. Olyan állományokra támaszkodtak, amelyek tulajdonságai hasonlóak voltak a szigeten található eredeti fajta tulajdonságaihoz. Ezeket a juhokat, amelyeket a kontinensen házikedvencként tartottak egyes családok, a tenyésztők összegyűjtötték, és megalapították az Ouessant Juhtenyésztők Csoportját (GEMO). A vezetésük alatt 1977 és 2007 között a létszámuk 486-ról több ezerre növekedett. A fajta napjainkra már nem veszélyeztetett. 3. oldal (összes: 6)

4 A Föld legkisebb ökológiai fűnyírói A fajtastandard szerint az ouessant juhok egyenes háttal, mély mellkassal, széles medencével és marral jellemezhetők. A végtagjaik finomak, amelyek sötét körmökben végződnek. A gyapjú többségében fekete, de vannak barna vagy fehér színű egyedek is, a bőrük fekete. A bunda színe mindig egységes. A gyapjú fedi a homlokot és a pofa egy részét. A bunda félig zárt, a fürtök hosszúak. A gyapjú közepesen finom. A fej finom és szabályos, az orrhát egyenes. Kicsi, finom füle oldalt kissé felálló. A kosok fejlett, csavart szarvakat növesztenek, amelyek részben eltakarják a fülüket. Az ouessant Földünk legkisebb juhfajtája, az anyák marmagassága cm, a kosoké cm, az anyák kg súlyúak, a kosok kg-ot nyomnak. A fajtastandard marmagassága nőivarban 42, hímivarban 51 cm. Ez a fajta a történelmi múltú szigeten jó minőségű gyapjút és húst adott. Azonban kis testmérete okán nem termelékeny és kevésbé nyereséges. Fekete, mogyoró és fehér színben tenyésztett, elsősorban kedvtelésből tartott juh. Kevésbé szapora, és csak egyetlen bárányt ad ellésenként. Napjainkban kis testmérete és különösen ellenállóképessége teszi e juhot a zöld gyepek gazdaságos, négylábú fűnyírójává. Előszeretettel tartják hatékony gyomirtónak, különösen hasznos meredek lejtőkön. Mint általában más juhfajták esetében, e fajtára is jellemző az ún. nyájösztön, így nem ajánlott egyedül tartása. A juhok elpusztulhatnak neuraszténiában (az idegrendszer működésében beállott kimerülésben), ha kevesebben vannak háromnál. Három felnőtt juh elegendő létszámot képvisel 2500 m2 terület gyomtalanítására, ápolására. Párizsban ezek a juhok gyomtalanítják a töltések meredek oldalainak egy jelentős részét a körgyűrűk mentén, a városi központi kertészetben és a Bois de Vincennes-ben. Az ouessant juhok a Föld legkisebb ökológiai fűnyírói. 4. oldal (összes: 6)

5 Szelekció és elterjedés A fajta egyedeinek szelekcióját a Paul Abbé által 1976-ban alapított GEMO biztosítja. E szervezet az 1970-es években hatékonyan tevékenykedett, hogy megvédje a fajtát a kihalástól. Napjainkban az ouessant juh szelekciójának szigora nagyon sokat enyhült, és előfordul, hogy olyan egyedekkel is találkozhatunk, amelyek fokozatosan eltávolodnak a fajtastandardtól. Ennek megelőzésére, visszaszorítására 1987 óta olyan francia nemzeti versenyt rendeznek évente a fajta egyedeinek, amelynek célja, hogy minősítsék a fajta kritériumait teljesítő állatokat, és jutalmazzák azok tenyésztőit től ezeket az állatokat moutons d'ouessant originel (eredeti ouessant juh) titulussal illetik, és ennek megfelelően veszik törzskönyvi ellenőrzésbe. Napjainkra az ouessant juh mintegy 3000 egyedet számlál, így a fajta már nem veszélyeztetett. Ugyanakkor létező veszélyt jelenthetnek továbbra is az ouessant juh egyedeinek a kis testméret megőrzése elleni próbálkozások. Hazáján túl megtalálható Hollandiában is. Magyarországon még csak néhány tenyésztője van e miniatűr juhfajtának. Dr. Toldi Gyula ny. tudományos főmunkatárs Kaposvári Egyetem, Agrár- és Környezettudományi Kar 5. oldal (összes: 6)

6 Szerző: Dr. Toldi Gyula Közzététel ideje: , hétfő, 15:32 A forrás webcíme: 6. oldal (összes: 6)