Stabilizátor keverékek mobilitását befolyásoló tényezõk *

Átírás

1 Szerkezetvizsgálat Stabilizátor keverékek mobilitását befolyásoló tényezõk * 1. Bevezetés A polimerekhez alkalmazott adalékanyagok hatékonyságát kémiai aktivitásuk mellett fizikai tényezõk is befolyásolják, bár a stabilizálással foglalkozó szakirodalom elsõsorban a kémiai hatékonyság kérdéseit tárgyalja. A stabilizátorok fogyását nemcsak kémiai reakciók eredményezik, hanem fizikai adalékveszteség is felléphet. A polimerhez kevert adalék a felületre migrál, ahonnan párolgás, leoldás vagy mechanikai dörzsölés hatására távozik. Ezért a megfelelõ hatékonyság eléréséhez szükséges, hogy a stabilizátorok jól oldódjanak a polimerben, továbbá kis illékonysággal és diffúzióállandóval rendelkezzenek. A gyakorlatban ritkán kevernek egyetlen adalékot a polimerhez, ún. adalékcsomagokat használnak. A tapasztalat szerint az adalékok kölcsönhatása jelentõsen befolyásolja viselkedésüket a polimerekben. A fizikai és kémiai kölcsönhatások megváltoztatják a hatékonyságot, bizonyos esetben negatív (antagonizmus, pl. [1]), máskor pozitív (szinergizmus, pl. [2]) irányban. A változás irányát és mértékét az adalékok kémiai szerkezete és az adalékrendszer összetétele határozza meg. A fizikai kölcsönhatás eredményeként megnõ a látszólagos molekulatömeg vagy térfogat, ami csökkenti a diffúzióállandót [3 5]. BARABÁSNÉ és munkatársai [6] kétkomponensû stabilizátor rendszereket (aromás aminok, illetve fenolos antioxidánsok és HALS vegyületek kombinációi; fenolos primer, valamint szekunder antioxidánsok keverékei) vizsgáltak, és a hatékonyságban tapasztalt szinergizmust és antagonizmust az adalékok, illetve az oxidáció során képzõdõ származékaik kémiai kölcsönhatásával magyarázták. YACHIGO és munkatársai szerint [7] a félig gátolt fenolos antioxidánsok a tiopropionátokkal hidrogén-hídon keresztül asszociálódnak, ami IR spektroszkópiával kimutatható. E a specifikus kölcsönhatásnak jelentõs szerepet tulajdonítottak a két antioxidáns szinergikus stabilizáló hatékonyságában. A szerzõk következtetésének ellentmondanak a kísérleti eredmények, melyek szerint a teljesen gátolt fenol/tiopropionát kompozíciók (melyeknél nem tapasztalható specifikus kölcsönhatás) hatékonysági ideje nagyobb, mint a megfelelõ félig gátolt fenolt tartalmazó keveréké. COLEMAN és munkatársai [8] speciális polimer stabilizátort terveztek poláris polimerek stabilizálására. Gátolt fenolok tanulmányozása során megállapították, hogy a poli(2,6-diizopropil-4-vinilfenol) (PDIPP) csak kis mértékben mutat önasszociációt, de erõsen kölcsönhat olyan polimerekkel, melyek észter karbonilt, éter oxigént, vagy hasonló funkciós csoportot tartalmaznak. A PDIPP összeférhetõ politetrafuránnal és egyidejûleg hatékony polimer-antioxidánsként viselkedik. A szervetlen adalékok is megváltoztathatják, gyakran csökkentik a polimerhez kevert szerves adalékanyagok hatékonyságát. Ezért a pigmentált és töltõanyag-tartalmú polimerek stabilizálása külön figyelmet kíván. BERTIN és munkatársai [9] a szerves adalékok hatékonyságának csökkenését azzal magyarázták, hogy adszorbeálódnak a szervetlen adalék felületén és/vagy kölcsönhatásba lépnek vele. ROE [10], valamint ALLEN és munkatársai [11] rámutattak arra is, hogy a stabilizátorok adszorpciója a szervetlen adalékok felületén nem minden esetben okoz hatékonyságcsökkenést, mivel csökken a migráció sebessége és az illékonysági, valamint a kioldási adalékveszteség a polimerbõl. Megfelelõ adszorpciós hatásnál a szervetlen adalék felületérõl lassan beoldódhat az antioxidáns a polimerbe a kémiai reakcióban elfogyott stabilizátor pótlására. Munkánkban egy részlegesen gátolt fenolos antioxidáns és két különbözõ észter keverékeit vizsgáltuk. Arra kerestünk választ, hogy az adalékok között fellépõ specifikus kölcsönhatások hogyan változtatják meg a komponensek oldhatóságát és diffúzióállandóját PBD-ben és SAN kopolimerben. 2. Kísérleti rész DR. FÖLDES ENIKÕ ** tudományos fõmunkatárs 2.1. Vizsgált anyagok A kísérleteket enyhén amorf polibutadiénben (PBD; Martex 19230, GEP), valamint 72% sztirol és 28% akrilnitril tartalmú SAN kopolimerben (Luran 2866, BASF) hajtottuk végre. Az emulziós PBD latexet adalékmentesítettük, majd a víz elpárologtatása után inert atmoszférában µm vastag lemezeket préseltünk. Enyhén térhálós polimert nyertünk T g = 77 C üvegesedési hõmérséklettel. A SAN granulátumból kétcsigás keverõ extruderrel C-on szalagot készítettünk, amibõl * A szerzõnek az MTA doktora címért benyújtott Fizikai tényezõk szerepe a polimerek adalékanyagainak hatékonyságában címû disszertációjából készített cikksorozat III. része. ** Magyar Tudományos Akadémia Kémiai Kutatóközpont évfolyam, 4. szám

2 225 C-on ~100 µm vastag lemezeket préseltünk. A polimer üvegesedési hõmérséklete 110C. A vizsgált adalékok jelét, kémiai szerkezetét, gyártóját, valamint molekulatömegét és olvadáspontját az 1. táblázatban foglaltuk össze. A primer antioxidáns (PA) részben gátolt fenolszármazék, mely három aktív OH csoporttal rendelkezik. A disztearil-tiopropionát (TE) észtert szekunder antioxidánsként alkalmazzák a polimerek stabilizálására, míg a dibutil-szebacát (DBS) észtert a mûanyagipar lágyítóként használja. A mozgékonyság szempontjából a két észter elsõsorban a telített szénhidrogén lánc hosszában tér el egymástól, ami nemcsak a molekulatömegek, hanem az olvadáspontok közötti különbséget is eredményezi. A szilárd halmazállapotú adalékokat, illetve keverékeiket inert atmoszférában megolvasztottuk, majd szobahõmérsékletre hûtöttük a vizsgálatok megkezdése elõtt Módszerek Az adalékok jellemzõit FT-IR spektroszkópiával (Mattson Galaxy 3020, UNICAM) cm 1 hullámszám tartományban 2 cm 1 felbontással tanulmányoztuk. A termikus jellemzõket differenciál pásztázó kaloriméterrel (Mettler TA 4000 termikus analizátor, DSC-30 cella) mértük nitrogén áramban 10 C/min fûtési és hûtési sebességgel. Az adalékok migrációját a stabilizátormentes polimerekbe 93 C-on határoztuk meg abszorpciós módszerrel. Ezen a hõmérsékleten a PBD gumirugalmas, a SAN üveges állapotú; az észterek folyadék halmazállapotúak. A primer antioxidáns olvadási csúcsa 5 C-kal alacsonyabb a vizsgálati hõmérsékletnél. A polimer lemezekbõl kivágott 1,8 cm átmérõjû mintákat az adalékba mártottuk, majd a vizsgálati idõ letelte után oldószerrel eltávolítottuk a lemez felületére tapadt adalékot. A szobahõmérsékleten szilárd adalékokból és keverékeikbõl elõzetes megolvasztás után lemezeket készítettünk, az adalékmentes polimer mintát két adaléklemez közé raktuk, majd a rendszert mintatartóba helyezve a kívánt ideig a vizsgálati hõmérsékleten tartottuk. A kísérletet követõen a polimer felületére tapadt adalékot oldószerrel eltávolítottuk. Gravimetriásan (Mettler TA 4000 termikus analizátor, TG-50 egység mikromérlege) határoztuk meg a beoldódott stabilizátor mennyiségét. Az adalékkeverékekbõl a polimerbe migrált komponensek mennyiségét gravimetriás és folyadékkromatográfiás (Knauer HPLC, UV detektor) módszerek kombinálásával határoztuk meg. Etanollal kiextraháltuk a polimerbe beoldódott adalékokat, majd folyadékkromatográfiával mértük a fenolos antioxidáns koncentrációját. Az észter koncentrációt a gravimetriásan mért teljes adalékfelvétel és a primer antioxidáns koncentrációjának különbségébõl számoltuk. Az idõ függvényében mért adalékfelvételi értékekbõl számoltuk az adalékok diffúzióállandóját és extrapolált egyensúlyi koncentrációját: + π = 2 2 Mt 8 1 (2m 1) D t 1 exp (1) M π m= 0 (2m + 1) l ahol M t és M a t idõhöz tartozó, illetve a végtelen idõre extrapolált adalékfelvétel, l a minta vastagsága és D a diffúzióállandó. 3. Eredmények 3.1. Adalékok kölcsönhatása A vizsgált primer antioxidáns a részben gátolt fenolok közé tartozik. Míg a teljesen gátolt fenoloknál a benzolgyûrûn az OH csoporthoz viszonyítva orto helyzetben mindkét oldalon egy-egy tercier butil csoport helyezkedik el, a részben gátolt fenoloknál csak egyik oldalon, vagy egyik oldalon sem található tercier butil csoport. Ez utóbbi antioxidánsok hajlamosak az asszociációra, amit az infravörös spektrumok bizonyítanak. A teljesen gátolt fenolok hidroxil csoportja a szabad O H rez- 1. táblázat. Vizsgált adalékok Jel Kémiai név és képlet Márkanév Szállító cég M m, g/mol T m, C PA 2,6-bisz[6 -(3 -tercier-butil-2 -hidroxi-5 -metilfenil) perhidro-4,7 - Lowinox CPL GEP ,0 metanoidén-1 -il)]-4-metilfenol TE Disztearil tiopropionát Irganox PS802 Ciba ,0 DBS Dibutil szebacát BorsodChem Rt , évfolyam, 4. szám 171

3 2. ábra. PA és DBS keverékek infravörös spektrumainak változása az összetétellel gésre jellemzõ kis intenzitású elnyelést mutat 3640 cm 1 hullámszámnál. A részben gátolt fenoloknál a kötött O H rezgésre jellemzõ széles, nagyobb intenzitású sávot mérünk, melynek hullámszáma annál jobban eltolódik a kisebb hullámszámok felé, minél erõsebb az asszociáció. Ennek az az oka, hogy a részben gátolt fenolos molekulák egymással (önasszociáció) és más, poláros csoportot tartalmazó molekulákkal (inter-asszociáció) is kapcsolódhatnak H-hídon keresztül. Az 1. ábrán a vizsgált fenolos antioxidáns (PA), a tioészter (TE) és különbözõ arányú keverékeik infravörös spektrumait mutatjuk be. A primer antioxidáns széles, több energiaszintre utaló OH elnyeléssel rendelkezik a cm 1 hullámszám tartományban. A tioészter C=O csoportja 1743 cm 1 hullámszámnál ad viszonylag éles, de összetett sávot. A keverékek spektrumában a karbonil csoport elnyelése 1/2 és 1/5 PA/TE mólarányoknál csak kismértékben változik, míg 3/1 mólarány esetén jelentõsen kiszélesedik a kisebb hullámszámtartomány felé. A fenolos antioxidáns OH elnyelésének intenzitása fokozatosan csökken, és a maximum alacsonyabb hullámszámokra tolódik a tioészter arányának növekedésével. Az IR spektrumok változása arra utal, hogy specifikus kölcsönhatás lép fel a két adalék között, aminek erõssége változik a komponensek arányával. Még erõsebb kölcsönhatásra lehet következtetni a komponensek között a PA/DBS keverékekben (2. ábra). Ebben az esetben is az észter C=O elnyelése 1743 cm 1 hullámszámnál jelentkezik, de a primer antioxidáns jelenlétében minden esetben jelentõsen kiszélesedik a sáv, és fokozatosan erõsödik az alacsonyabb hullámszámú oldalon az intenzitás. Ezzel párhuzamosan a fenolszármazék OH csoportjának elnyelése is eltolódik az alacsonyabb hullámszámok felé, és a komponensek arányához viszonyítva erõs az elnyelés intenzitása. A DSC vizsgálatok eredményei megerõsítik az IR vizsgálatokból levont következtetéseket. A 3. ábra a PA/TE keverékek olvadásgörbéit szemlélteti a tiszta komponensek termogramjaival együtt. A kereskedelmi primer antioxidáns kristályos anyag, megolvasztás után üveges állapotban dermed meg, az üvegesedési átmenete 76 és 100 C között található. A tioészter könnyen kristályosodik, a kristályos olvadási csúcs maximumához tartozó hõmérséklet 67 C. A keverékek olvadási görbéi változnak az összetétellel. A legnagyobb mértékû eltérés a PA/TE 3/1 mólarányú keveréknél tapasztalható, 1. ábra. PA és TE keverékek infravörös spektrumainak változása az összetétellel 3. ábra. PA és TE keverékek olvadásgörbéinek változása az összetétellel évfolyam, 4. szám

4 4. ábra. PA és DBS keverékek olvadásgörbéinek változása az összetétellel ahol a komponensek közös üvegesedési átmenetet adnak 0 24 C hõmérséklettartományban. A keverék tioészter tartalmának növekedésével megjelenik a TE olvadáscsúcsa, 1/2 mólaránynál 63 C-on, 1/5 mólaránynál 64 Con. Nemcsak az észter olvadási hõmérséklete változik, hanem a primer antioxidáns üvegesedési átmenete is eltûnik a termogramból. A PA/DBS keverékek olvadásgörbéit a 4. ábra szemlélteti. A komponensek 1/4 mólarányánál a DBS olvadási csúcsa ( 21 C) alacsonyabb a tiszta adalékhoz ( 14 C) viszonyítva, és a PA üvegesedési átmenete eltûnik a termogramból. Nagyobb PA tartalmú keverékeknél közös üvegesedési átmenetet ad a két adalék, amely egyre magasabb hõmérsékletre tolódik a PA tartalom növekedésével. 1/2 mólaránynál az átmenet 60 és 40 C hõmérséklettartományban, 4/3 mólarány esetén 10 és 18 C között található. A részben gátolt fenolos antioxidáns OH csoportja H-hídon keresztül specifikus kölcsönhatásba lép az észterek C=O csoportjával, aminek hatására megváltoznak a komponensek olvadási jellemzõi. A kölcsönhatás erõssége függ az észter típusától és a keverék összetételétõl. A PA/DBS keverékekben erõsebb a komponensek közötti specifikus kölcsönhatás, mint a PA/TE keverékekben Adalékkeverékek migrációja PA és TE adalékok, valamint 1/2 mólarányú keverékük migrációját 93 C-on vizsgáltuk PBD-ben az idõ függvényében. A polimer kezdeti tömegére (m p ) vonatkoztatott adalékfelvételt (m ad ) az 5. ábra szemlélteti t/l 2 t függvényében. A tényleges mintavastagságot jelentõ l t szimbólum azt jelzi, hogy az adalékmentes polimer minta szobahõmérsékleten mért vastagságát a hõtágulási együtthatóval 93 C-ra korrigáltuk. A mért adalékfelvétel 5. ábra. PA ( ), TE (ο) és PA/TE 1/2 mólarányú keverék (*) migrációja PBD-be 93 C-on 2. táblázat. Adalékok diffúziója és egyensúlyi koncentrációja PBD-ben 93 C-on Adalékforrás AO-10 TS-2 D, cm 2 /s S, m% D, cm 2 /s S, m% PA 1, ,0 TE 2, ,1 PA/TE 1/2 2, ,6 3, ,2 értékekbõl az (1) összefüggéssel illesztett görbéket folyamatos vonallal jelöltük. A tiszta adalékokra számolt diffúzióállandó és oldhatóság értékekbõl (2. táblázat) megállapítottuk, hogy a tioészter diffúzióállandója és oldhatósága közel egy nagyságrenddel nagyobb PBDben, mint a fenolos antioxidánsé. Figyelembe véve, hogy a vizsgált két adalék oldhatósági paramétere közel azonos, a két adalék jellemzõiben mért jelentõs eltérés elsõsorban azzal magyarázható, hogy a kísérleti hõmérsékleten a primer antioxidáns kis mozgékonysággal rendelkezik a magas átmeneti hõmérséklete miatt. Meghatároztuk a keverékbõl a polimerbe migrált adalékok összetételét, majd a komponensekre külön-külön kiszámítottuk a diffúzióállandót és az oldhatóságot a koncentrációk idõfüggése alapján (6. ábra). Az adalékok specifikus kölcsönhatása következményeként a PA diffúzióállandója egy nagyságrenddel, míg oldhatósága több mint kétszeresre nõtt a tiszta adalékhoz viszonyítva. A TE diffúzióállandója nem változott, de csökkent az adalékfelvételi görbébõl extrapolált egyensúlyi koncentrációja. A két adalék közel azonos diffúzióállandója azt jelzi, hogy a molekulák többsége specifikus kölcsönhatással összekapcsolt egységként vándorolt a keverékbõl a polimerbe. Figyelembe véve a két adalék hasonló molekulatömegét, az extrapolált egyensúlyi koncentrációk azt jelzik, hogy egy PA molekulát két észter molekula évfolyam, 4. szám 173

5 6. ábra. PA és TE migrációja PA/TE 1/2 mólarányú keverékbõl PBD-be 93 C-on kísér. A fenolos antioxidáns három OH csoportja lehetõvé teszi két észter csoport kapcsolódását H-híd kötéssel. Az eredményekbõl következik, hogy PA és TE molekulák asszociációja a tioészternek csak az oldhatóságát csökkenti, a diffúzióállandóját nem változtatja meg. Az adalékok diffúzióállandóját a diffundáló molekula fajtérfogata, az adalék/polimer rendszer teljes fajlagos szabadtérfogata és a polimer szegmensmozgékonysága határozza meg. A diffúzióállandó változatlansága alapján arra következtethetünk, hogy a tiszta tioészterhez viszonyítva a fenol/észter molekula-asszociátum fajtérfogatának növekedésével közel azonos arányban nõ az adalékok által a polimerbe bevitt fajlagos szabadtérfogat. Az adalékok oldhatóságát az adalék móltérfogata, olvadási hõmérséklete (T m ) és olvadáshõje ( H), továbbá a polimer/adalék kölcsönhatás erõssége határozza meg. A molekulák asszociációjával megváltoznak ezek a paraméterek, ami a tioészter oldhatóságának csökkenését és a fenolszármazék oldhatóságának növekedését eredményezi. Az elõbbi minden valószínûség szerint elsõsorban a móltérfogat növekedésének és a polimer/adalék kölcsönhatási erõ megváltozásának az eredménye, míg az utóbbi a termikus jellemzõk (T m és H) jelentõs módosulásával magyarázható. TE és DBS viselkedésének összehasonlítására különbözõ arányú keverékeket készítettünk a fenolos antioxidánssal. 5 és 30 min kísérleti idõket alkalmazva vizsgáltuk a PBD-be migráló adalékmennyiséget 93 C-on (3. táblázat). A várakozásnak megfelelõen az alkalmazott vizsgálati körülmények mellett nõtt a PBD-be migrált adalékmennyiség a kísérleti idõ növekedésével. A tiszta adalékokból két nagyságrenddel nagyobb menynyiségû TE és DBS diffundált a polimerbe, mint 7. ábra. PBD-be 93 C-on 30 min alatt beoldódó adalékmennyiség az adalékforrás összetételének függvényében PA. A 7. ábra a 30 min kísérleti idõhöz tartozó koncentrációkat szemlélteti mmol/g egységekben. Nagyobb mennyiségû DBS migrált a polimerbe, mint TE, mind a tiszta adalék olvadékából, mind a keverékekbõl. A két észter koncentrációja közötti különbség azonban kisebb a keverékbõl történt migráció után, mint a tiszta adalékoknál. A keverékekbõl nagyobb mennyiségû fenolos antioxidáns és kisebb mennyiségû észter migrált a PBD-be 30 min alatt, mint a tiszta adalékokból. 1/2 komponensaránynál a polimerbe migrált adalékok aránya megfelel az adalékforrás összetételének. Nagyobb észter/fenol arányoknál a polimerbe beoldódott észter koncentrációja nõ, míg a fenolszármazék mennyisége függ a társkom- Adalék 3. táblázat. Adalékok migrációja PBD-be 93 C-on Idõ, min Polimer által felvett adalék, m% Adalék 1 Adalék 2 Mólarány Adalék 1 Adalék 2 PA 1/0 30 0,5 TE 0/ ,1 5 3,7 11,3 PA TE 1/2 10 6,3 16, ,9 24, ,6 28,3 PA TE 1/5 5 2,1 13,5 30 5,1 30,4 DBS 0/ ,0 PA DBS 1/2 5 4,5 16, ,6 24,7 PA DBS 1/11 5 2,8 21, ,0 29, évfolyam, 4. szám

6 ponenstõl. PA/TE rendszernél kevesebb fenolos vegyület diffundált a polimerbe az 1/5 arányú keverékbõl, mint az 1/2 arányúból. Ezzel szemben PA/DBS keverékeknél az észter arányának növelésével tovább nõtt a polimerbe beoldódó fenol mennyisége. A két rendszer viselkedése közötti eltérés az észterek móltérfogata és az adalékok kölcsönhatásának erõssége közötti különbséggel magyarázható. A DBS molekula lényegesen kisebb, mint a TE, és a PA/DBS pár asszociációs energiája nagyobb, mint a PA/TE adalékpáré. Ezzel magyarázható, hogy az elõbbinél független a PBD-be migrált észter/fenol arány a kiindulási keverék összetételétõl: 1 mol PA antioxidánst 5 mol DBS kísér. Ezzel szemben PA/TE keverékeknél a polimerbe migrált adalékok aránya változik a kiindulási összetétellel; az észter relatív mennyiségének növekedésével nõ a PBD-ben meghatározott aránya is: 1/2 1/2,3, illetve 1/5 1/6,2. Vagyis a szekunder kötéssel összekapcsolt egységek mellett az észter molekulák egyenként is diffundálnak a polimerbe. A vizsgált adalékok és keverékeik SAN kopolimerben mért migrációs jellemzõit a 4. táblázatban foglaltuk össze. 93 C-on a vizsgált fenolos antioxidáns nem tud a SAN-ba diffundálni az adalék molekulák és a polimer szegmensek igen kis mozgékonysága miatt. A TE migrációja erõsen korlátozott (18 h 0,3 m%), míg DBS-bõl viszonylag nagy mennyiség (6 h 28,3 m%) oldódik SAN-ban, amit részben a polimer/adalék kölcsönhatás erõssége, de elsõsorban az adalék molekulák mérete közötti különbség magyaráz. Az adalékok közötti specifikus kölcsönhatás eredményeként a PA jelentõsen csökkenti mindkét észter diffúziójának sebességét a keverékbõl a SAN-ba, de teljesen nem akadályozza meg. Ez az eredmény szintén azt támasztja alá, hogy mindkét észter asszociált és nem asszociált formában egyaránt részt vesz a transzport folyamatban. A specifikus kölcsönhatással összekapcsolt molekulák transzport tulajdonságai függenek a kölcsönhatásban résztvevõ molekulák méretétõl, a funkciós csoportok számától és a kölcsönhatás erõsségétõl. A polimerbe migrált adalékok aránya arra utal, hogy a bruttó migrációsebességet az asszociált és a kölcsönhatásba nem lépõ molekulák mozgékonysága és oldhatósága együttesen befolyásolja. 4. Összefoglalás Az adalékok asszociációjának hatását mozgékonyágukra alacsony üvegesedési hõmérsékletû PBD-ben és magas üvegesedési hõmérsékletû SAN kopolimerben tanulmányoztuk. Egy részben gátolt fenolos antioxidáns és két különbözõ molekulatömegû diészter keverékeinek migrációját vizsgáltuk 93 C-on, és a kísérletek eredményeit összehasonlítottuk a tiszta adalékok migrációs jellemzõivel. Adalék 4. táblázat. Adalékok migrációja SAN-ba 93 C-on Idõ, min Polimer által felvett adalék, m% Adalék 1 Adalék 2 Mólarány Adalék 1 Adalék 2 PA 1/ <0,1 TE 0/ ,3 PA TE 1/ <0, ,3 DBS 0/ ,3 PA DBS 1/ <0,1 PA DBS 1/ , ,0 A részben gátolt fenolos antioxidáns OH csoportja H-híddal kapcsolódik a lineáris láncú észter C=O csoportjához. Az adalékok asszociációja megváltoztatja a termikus jellemzõket, ami jelentõsen befolyásolja a mozgékonyságukat és oldhatóságukat a polimerekben. A változás mértéke függ a polimer szegmens mozgékonyságától, továbbá az adalékkeverék összetételétõl, azaz a kölcsönhatásban résztvevõ molekulák méretétõl és a kölcsönhatás erõsségétõl. A cikk szerzõje köszönetét fejezi ki együttmûködõ partnerének Jan Lohmeijer-nek (GEP), továbbá Szauer Judit, Sinka Lajosné, Tatai Ede és Selmeci Józsefné technikus kollégáinak a kísérleti munkában való közremûködésért. A munka pénzügyi fedezetét biztosították: MTA, OTKA (T019425) és General Electric Plastics. Irodalomjegyzék [1] Allen, N. S.; Vasiliou, C.; Marshall, G. P.; Chen, W.: Polym. Degrad. Stab., 24, 17 (1989). [2] Marosi, Gy.; Márton, A.; Anna, P.; Bertalan, Gy.; Marosfõi, B.; Szép, A.: Polym. Degrad. Stab., 77, 259 (2002). [3] Dubini, M.; Cicchetti, O.; Vicario, G., P.; Bua, E.: Eur. Polym. J., 3, 473 (1967). [4] Cicchetti, O.; Dubini, M.; Parrini, P.; Vicario, G., P.; Bua, E.: Eur. Polym. J., 4, 419 (1968). [5] Westlake, J. F.; Johnson, M.: J. Appl. Polym. Sci., 19, 319 (1975). [6 Barabás, M.-né; Iring, R.-né; Fodor, Zs.; Bálint P.-né; Tüdõs, F.: Magy. Kém. Folyóirat, 95, 248 (1989). [7] Yachigo, S.; Sasaki, M.; Kojima, F.: Polym. Degrad. Stab., 35, 105 (1992). [8] Coleman, M. M.; Yang, X.; Stallman, J. B.; Painter, P. C.: Macromol. Symp., 94, 1 (1995). [9] Bertin, D.; Boutevin, B.; Rigal, G.; Fourty, G.: Eur. Polym. J., 34, 163 (1998). [10] Roe, R. J.: ACS Coatings and Plastics Prepr., 34, 132 (1974). [11] Liauw, C. M.; Childs, A.; Allen, N. S.; Edge, M.; Franklin, K. R.; Collopy, D. G.: Polym. Degrad. Stab., 65, 207 (1999) évfolyam, 4. szám 175