2. MODUL Gazdasági és pénzügyi ismeretek Elméleti rész

Átírás

1 2. MODUL Gazdasági és pénzügyi ismeretek Elméleti rész Tökéletes verseny A tökéletes verseny fogalma egy olyan, versenyalapú piac feltételezéséből indul ki, amelyben: megfelelően magas számú vásárló és eladó létezik, ezáltal minden piaci szereplő hatással van az adott piac árainak kiaalakulására az új szereplők nem ütköznek piaci belépési korlátokba egy adott üzletágban (sem a közintézmények, sem a versengő felek irányából) az információkhoz való hozzáférés egyenlő mértékű, ezért egyetlen versengő entitás sem kerül előnyösebb helyzetbe az információkhoz való jobb hozzáférés révén. Az információk beszerzése költségmentes, a piaci szereplők ugyanakkora ismeretekkel rendelkeznek. a vásárlók szabadon dönthetnek úgy a termékek és 1

2 szolgáltatások mennyisége, mint az egyes termékek és szolgáltatások helyettesítése felől A fentiek értelmében tehát a tökéletes verseny olyan piacot jelent, amelyben a verseny tiszta, az ismeretek teljes tárháza rendelkezésre áll, a szereplők mozgástere korlátlan, a termékek és szolgáltatások tökéletesen helyettesíthetőek. Amikor valamelyik elem hiányzik, felléphet a piaci kudarc (market failure). Ekkor az erőforrások elosztása a gazdaságban nem optimális, ami hatással van a társadalom általános jólétére. A versenyen alapuló piacok által jellemezhető gazdasági rendszerekben leginkább tökéletlen versenyről beszélhetünk. Abban az esetben beszélünk tökéletlen versenyről, amikor az eladók, illetve a vevők képesek meghatározni az árak szintjét, vagy képesek egyénileg jelentős mértékben befolyásolni az árszínvonalat vagy a kielégítendő igényeket. A tökéletlen versennyel jellemezhető piacok változatos formákban jelennek meg, ezek közül megkülönböztetjük a 2

3 monopóliumot, a monopolisztikus piacot és az oligopóliumot. Monopólium A monopólium szó görög eredetű, jelentése egyetlen eladó. Az etimológiából kiindulva a monopólium olyan piaci helyzetet jelent, amelyben egyetlen termelő (eladó) kezében összpontosul egy termék vagy szolgáltatás kínálata, míg a kereslet számos, egyenként kis gazdasági erővel és kereslettel rendelkező alanyból tevődik össze. Ilyen piaci helyzet csak akkor fordulhat elő, ha kizárjuk a termék vagy szolgáltatás helyettesíthetőségének jelenségét. A valóságban viszont az emberi igények túlnyomó részét helyettesíthetjük más javakkal. Tiszta monopóliumról beszélhetünk a következő esetekben: licenszek, szerzői jogok, márkák esetében innovációs monopóliumoknál: amikor egy gyártó ideiglenesen monopolhelyzetben van egy új 3

4 terméknek vagy egy új technológiának köszönhetően természetes monopóliumok esetében, amikor egy gyártó ritka természeti erőforrások (szénbányák, ásványkincsek, kőolaj, stb.) vagy tőkejavak (elosztóhálózatok, vezetékek) birtokában van egy szakember egyedi kínálata esetén (festő, divattervező, stb.) abban az esetben, ha egy üzletág kicsi- és közepes méretű válallkozásait egy nagy és jelentős erőforrásokkal rendelkező cég rendre kiiktatja (felvásárlások, fúziók, beolvadások, stb.) a méretgazdaságosság révén kialakuló monopólium azt jelenti, hogy egy régóta működő cég jó eséllyel sokkal kisebb termelési költségekkel néz szembe, mint egy nemrég alakult és a piacra frissen belépett kis cég Ezeknek a monopóliumfajtáknak az okai az illető területen meglévő piaci belépési korlátok jelenléte, amelyek miatt új versenyzők nehezen léphetnek be a piacra. 4

5 A fogyasztó szempontjából a monopólium fő hátránya az, hogy létezik egy olyan termelő (eladó), aki képes egymaga meghatározni a termék vagy szolgáltatás eladási feltételeit. Monopolhelyzetben a termelő vagy eladó árszállítóként jelenik meg, ennek ellenére a monopolhelyzetben lévőknek is oda kell figyelniük az árakra, hiszen a túlságosan magas árak egy előnyösebb feltételeket kínáló versenytárs hiányában is a fogyasztás csökkenéséhez vezetnek, ez pedig csökkenti a monopolhelyzetben lévő cég profitját. Monopolisztikus verseny A monopolisztikus versenyre a kínálat felaprózódása jellemző: nagyon nagy számú gazdasági szereplő egyenként alacsony gazdasági erőt képviselve alkotja a kínálati oldalt, a kínált termékek pedig a maguk nemében eredetiek és bizonyos szinten specifikusak is. Ez a kínálat egy olyan kereslettel találkozik, amleyet nagy számú, de kis vásárlóerejű vásárló jelenléte határoz meg. A termékek eredetisége és differenciáltsága azt jelenti, hogy 5

6 minden termelő szeretné kiemelni saját termékkínálatát. A differenciálódás történhet garantált sajátosságok révén (kizárólagos találmányok, márkák, egyedi csomagolóanyagok vagy tárolóedények, egyedi dizájn, színek, stílus), vagy az eladás menete, feltételei révén A kínálat szempontjából a monopolisztikus piac egyaránt magában hordozza a tiszta és tökéletes piaci verseny és a gyenge monopólium jegyeit. A tiszta és tökéletes piaci verseny elemei a következők: az atomizálódás vagy felaprózódás (nagy számú, egymáshoz méretben és erőforrások tekintetében hasonló vásárló és eladó van jelen a piacon) és a hatékonyság fontossága (a piacra való belépés, illetve a kilépés a hatékonyság eredményeképpen történik). A törékeny monopóliumra jellemző, hogy minden termelő sajátosságokkal rendelkező termékeket bocsát a piacra, amelyek más gyártók termékeivel összehasonlítva személyreszabottnak tűnhetnek. Ennek ellenére a termelők monopóliuma törékeny, hiszen a versengő felek tevékenysége révén viszonylag könnyen megszüntethető: 6

7 például a termékek imitlálása vagy az árak megváltoztatása által. Oligopólium Az oligopólium a fejlett gazdasági rendszerekben legtöbbször jelentkező piaci versenytípus, amelyben a kínálat oldalt relatív kis számú cég alkotja, ezek között legtöbbször elhanyagolható technikai, erőforrás-, költségbeli, stb. különbségek vannak. Minden eladó önmagában is nagy cég, a teljes kínálatból jelentős részt képvisel és egymaga is számottevő mértékben képes a piacot közvetlenül (az árral, mennyiséggel, reklámozással, új modellek vagy értékesítési módozatok bevezetésével) vagy közvetve (a versenytársak tevékenységére adott válaszáival) befolyásolni. Ezen a piacon a kínálat felaprózódott, az új szereplők számára a piaci belépési korlátok nagyon erősek (technikai korlátok, például licenszek és találmányok, pénzügyi és szervezési korlátok, például a nyersanyag-beszállítókkal 7

8 vagy az elosztóhálózatban kötött kizárólagos szerződések, stb.) Amikor az egyes cégek termékei természetükből adódóan egyenértékűek (cement, acél, mész, villamosenergia, hőenergia, kőolaj), tiszta oligopóliumról beszélünk. Amikor a termékek fajtája megegyezik, de funkcionális különbségek vannak köztük (gépjárművek, számítástechnikai eszközök, pénzügyi szolgáltatások, jogtanácsadás, stb.), heterogén oligopólium esete áll fenn. Más oligopóliumfajták: antagonisztikus oligopólium együttes oligopóliumok, két típusról beszélünk: explicit vagy kinyilvánított szándékúak: kartell, tröszt, holding nemhivatalosak vagy hallgatólagosak Az antagonisztikus oligopóliumokban a gazdasági szereplők folyamatos versenyben vannak, úgy az árak, mint a termékek differenciálásának viszonylatában; profitjuk maximalizálására törekednek, a többi piaci szereplőbel való 8

9 különösebb törődés nélkül. Ennek ellenére az utóbbi időben megfigyelhető, hogy a szereplők igyekszenek elkerüli az árháborút, amely némely szereplő csődhelyzetéhez vezethet, és jobban koncentrálnak más, a vernenyhez szorosan kapcsolódó tényezőkre: az értékesítési politikára, a kereslet, a fogyasztói preferenciák befolyásolására, stb. A túlzott árverseny elkerülése érdekében a gazdasági szereplők között különböző megállapodások születhetnek, amelyek főképp a termék eladási árához köthetők. Attól függetlenül, hogy kinyilvánított, formális vagy informális megállapodásról van szó a cégek között, a következő tényezők figyelembe vétele jellemző az efféle megállapodásokra: az eladási árak együttes meghatározása a legalacsonyabb ár együttes meghatározása, amely fölé az ár szabadon emelhető olyan árszintek meghatározása, amelyek elérése esetén bizonyos határok között árengedményeket lehet eszközölni az áremelések együttes döntésekhez való igazítása 9

10 A megyezések közül a legerősebb az, amelyik kartell kialakulásához vezet. Ez egy gyártók közötti megállapodást jelent, amelyben maguk a gyártók megőrzik sajátosságaikat, de a megállapodás értelmében közösen szabják meg az árakat, esetenként felosztják egymás között a piacot. A kartellben résztvevő válallatok együttesen monopóliumként viselkednek. A kartelleket a versenyjog ma már a legtöbb országban tilja és igyekszik olyan szankciókkal sújtani, amely a kartell és a versengés összehasonlításában a versengést teszi előnyösebbé a cégek számára. A tröszt olyan termelői társulást jelent, amelyben az egyik cég irányítás alatt tartja a többit. A konszern olyan oligopolista megállapodás, amelyben különböző iparágakban működő cégek az együttműködés elve alapján bonyolítják gazdasági tevékenységüket. Az oligopolisztikusan működő piacokat a termelők számával is lehet jellemezni: ha a piacon két nagy termelő van jelen, duopóliumról beszélünk 10

11 ha kettőnél több termelő van jelen, a piaci helyzetet egységesen oligopóliumnak nevezzük A duopólium olyan piaci helyzetet jelent, amelyben két nagy termelő (eladó) nagyjából egyenlő gazdasági erővel rendelkező vásárlónak kínál hasonló termékeket. Három ilyen piaci helyzetet különböztetünk meg: A.) Szimmetrikus (Cournot) duopóliumról beszélünk akkor, ha a piacon két nagy termelő van, amelyek közül egyik sem kívánja saját irányítása alá vonni a piacot. Ebben az esetben: az eladásra kínált termék homogén a két piaci szereplő egyenlő és nem áll fenn köztük semmilyen megállapodás az eladási ár azonos az egyetlen tényező, amely változhat: a mennyiség, amely által a profitot maximalizálni lehet Az egyik eladó kínálati monopolhelyzetben van egy adott terméket illetően. Ha a másik eladó be kíván lépni a piacra 11

12 ugyanazzal a termékkel, a kínált mennyiségnek elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy a profitot maximalizálni lehessen. Ekkor az első eladó maga is változtatni fog kínálatán, a kiigazítások egészen addig folytatódni fognak, amíg el nem érik az egyensúlyi pontot, amelyben egyik eladónak sem éri már meg változtatni kínálatán. B.) Aszimmetrikus (Stackelberg) duopóliumról beszélünk akkor, ha a két eladó közül: az egyik vezető, dominál a piacon, tisztában van a versenytársa tevékenységével és felkészül annak döntéseire a második szatelitként működik, nincs más választása, mint alkalmazkodni azokhoz a feltételekhez, amelyeket az első eladó szab, és nem tudja elérni az első eladó termelési mutatóit C.) Domináns (Bowley) duopóliumról beszélünk akkor, ha mindkét piaci szereplő a piac dominálására 12

13 törekszik és mindkettő szatelitnek tartja a másikat. Így a két eladó nem a termelés kiigazítása révén fog versenyezni, hanem az árháborút választja, amely vagy az egyik eladó csődjéhez és a másik általi átvételéhez vezet, vagy egy szövetség kialakulását eredményezi. Keresleti paradoxonok A.) A Giffen-paradoxon Robert Giffen skót közgazdászról kapta a nevét. Lényege, hogy bizonyos javak árának emelkedése az e javak irány kereslet növekedését eredményezi. A paradoxont a XIX. századi Skóciában figyelték meg: az alacsony jövedelmű háztartások a magas tápértékű, és így drágább élelmiszereket (például a húst) alacsony tápértékű élelmiszerekkel (például burgonyával) helyettesítették, így az ezek iránti kereslet megnőtt. B.) A sznobizmus-paradoxon (Veblen paradoxon) bizonyos egyének atipikus magatartását írja le, ezek az egyének társadalmi státuszuk kinyilvánítása érdekében a növekvő 13

14 árú termékeket részesítik előnyben és nem vásárolnak olyan termékeket, amelyeknek relatív ára csökkenő tendenciát mutat, és így szélesebb vásárlóréteg számára válnak elérhetővé. A jövedelem befolyásoló ereje A fogyasztók jövedelemszintje a javak típusától függően eltérő módon befolyásolja a keresletet. A normál javak esetében a kereslet nő vagy csökken, ha a jövedelem nő vagy csökken a kereslet változása közvetlenül jelentkezik.. Az inferior javak ( alsóbbrendű javak ) esetében ez a változás fordított arányosságot mutat: a jövedelem növekedése a kereslet csökkenéséhez vezet, hiszen a gyengébb minőségű élelmiszereket például jobb minőségűekkel (egyszersmind drágábakkal) helyettesítjük a jövedelem növekedése esetén. Különböző javak (termékek) esetén az árváltozások a következőképpen alakulnak: ha A és B javak kiegészítő javak, A jószág árának csökkenése egyszerre eredményezi 14

15 A és B javak keresletének növekedését, míg abban az esetben, ha A és B javak helyettesíthetőek, A jószág árának csökkenése A jószág keresletének növekedését, míg B jószág keresletének csökkenését eredményezi. Elmondhatjuk tehát, hogy egy jószág iránti kereslet nem csak akkor nő, ha a jószág ára csökken, hanem akkor is, ha más jószágok ára nő (ugyanakkora jövedelem mellett). Egy másik, a keresletet befolyásoló tényező a fogyasztók ízlése. Ha az árak és a jövedelmek adottak, a kereslet nagymértékben függ a fogyasztók (vagy felhasználók) preferenciáitól, illetve ízlésétől, amelyeket más tényezők befolyásolnak, például a nem, kor, iskolázottság, kultúra, hagyományok, stb. A kereslet elemzésének egyszerűsítése érdekében sok gazdaságtani szerző úgy véli, hogy az ízlések időben relatív stabilitást mutatnak és lassan változnak. A fogyasztók preferenciáival közvetlen kapcsolatban van két emberi megnyilvánulástípus: az utánzás és a sznobizmus. Az utánzás olyan vásárlási magatartást jelöl, amelyben a 15

16 fogyasztó más személyek ízléseit és preferenciáit másolja. Az egyének és a családi háztartások megfigyelik a szomszédok, barátok, családtagok, munkatársak fogyasztási szokásait és megpróbálják saját szokásaik közé beemelni azokat, amelyeket pozitívnak értékelnek, így jön létre az utánzás általi kereslet, amelyet kialakíthat a tömegmédia által közölt üzenet vagy a tömegmédiában szereplő célzott reklám is, amelyek ösztönzik az utánzásra épülő fogyasztást. A sznobizmus a kereslet viszonylatában az utánzás ellentéte, hiszen egy jószág iránti kereslet a sznobizmus által befolyásolt fogyasztó esetében épp akkor nő, ha más személyek körében csökken. Egy adott jószág esetén tehát a sznobizmusra alapuló kereslet fordítottan arányos a más személyek által az adott jószágból igényelt mennyiséggel. Több jószág esetében a kereslet szoros kapcsolatban van a demográfiai sajátosságokkal (népesség nagysága, korcsoportok szerinti megoszlás, stb.) Kijelenthetjük, hogy a globális népességnövekedés a globális kereslet növekedéséhez vezet: ha egy jószág vásárlóinak száma nő, 16

17 a jószág iránti kereslet is nőni fog. A népesség korcsoportok szerinti megoszlása jelentősen befolyásolja bizonyos termékcsoportok keresletét (egy öregedő népesség az öregedést gátló kozmetimok iránti kereslet növekedését eredményezi). A jelenlegi kereslet azoktól a becslésektől is függ, amelyeket a fogyasztók végeznek a nyersanyagok, termékek, stb. árváltozásának, az általános gazdasági, politikai helyzet és egyéb változók viszonylatában. Ha például a fogyasztó úgy gondolja, hogy a közeljövőben növekedés várható, megnő a kereslet az árnövekedésre hajlamos jószágok iránt. Sok olyan termék van, amelyeknek a keresletét nagyban meghatározza a gazdasági helyzet. Általában véve elmondható, hogy a kereslet növekedést mutat gazdasági növekedés, míg csökkenést mutat válságok idején. Keresleti árrugalmasság 17

18 Rugalmas kereslet Rugalmatlan kereslet 18

19 Egységnyi árrugalmasság A keresleti árrugalmasság a kereslet- és az árváltozások viszonyát fejezi ki, vagyis azt a változást, amely a keresletben egy százaléknyi árváltozás (növekedés vagy csökkenés) hatására végbemegy. A jövedelem függvényében mért keresleti árrugalmasság (E c/v ) megmutaja, milyen arányban változik egy bizonyos jószág iránt a kereslet, ha a fogyasztók jövedelme megváltozik, miközben a többi tényező változatlan marad. A következőképpen lehet kiszámítani:, ahol: Q, ΔQ a kereslet, illetve a kereslet elmozdulása, amelyet a fogyasztók jövedelmének változása okoz 19

20 V, ΔV a jövedelem, illetve a fogyasztók jövedelmének változása iδv a jövedelemváltozás mutatója A jövedelem függyvényében számított rugalmasság szerint a javakat a következő kategóriákba soroljuk: A.) normál javak, amelyek esetében a jövedelem és a kereslet ugyanabba az irányba mozdul A normál javakat tovább osztályozhatjuk: létszükségleti javak, amelyek esetében a kereslet lassabban nő, mint a jövedelem (E c/v <1) luxusjavak, amelyek esetében a kereslet gyorsabban növekszik, mint a jövdelem (E c/v >1) B.) inferior javak (E c/v <0) amelyek esetén a kereslet és a jövedelem különöző irányba mozog, a jövedelem növekedésével csökken irántuk a kereslet Azt a görbét, amely kiemeli a jövedelem és a kereslet közötti kapcsolatot, Engel-görbének nevezzük: 20

21 Engel-görbe normál javakra Engel-görbe inferior javakra A keresleti árrugalmasság, illetve ennek pontos ismerete nagyon fontos tényező a gazdasági szereplőinek 21

22 tevékenységében. Mivel a gazdaság szereplői profitjuk maximalizálására törekszenek, a teljes jövedelem és a keresleti árrugalmasság ismeretében változásokat tudnak eszközölni termelésükben. A keresleti árrugalmasságot meghatározó három tényező a következő: A.) A termékek helyettesíthetősége. Ha egy jószág ára nő, helyettesítőivel szemben drágább lesz, így egyértelmű, hogy az adott jószág esetében a kereslet csökkenni, míg helyettesítői esetében nőni fog, ez a megállapítás fordított esetben is érvényes: ha a jószág ára csökken, kereslete nő, helyettesítőinek kereslete pedig csökken. Minél könnyebb helyettesíteni egy adott jószágot, annál rugalmasabb lesz a kereslete és fordítva, minél nehezebb helyettesíteni, annál alacsonyabb rugalmasságot mutat a kereslet. B.) Az egy adott jószágra szánt jövedelem a teljes jövedelem függvényében. Általánosságban elmondható, hogy annál rugalmasabb lesz egy jószág kereslete, minél 22

23 nagyobb arányt követel az adott jószág megvásárlása a teljes jövedelemből (amennyiben a többi tényező változatlan marad). C.) Az árváltozás óta eltelt idő. Amikor bármilyen jószág árában változás történik, eltelik egy kis idő, míg az összes fogyasztó tudomást szerez a válzotásról, de még időigényesebb az a folyamat, amely révén a fogyasztói magatartást az illető jószág árváltozásához igazítják. Hosszútávon tehát nagyobb árrugalmasságot figyelhetünk meg, mint rövidtávon, mivel a hosszútávú rugalmasság meg tudja mutatni a fogyasztók alkalmazkodását. Termelési tényezők Termelési tényezők alatt azokat a tényezőket értjük, amelyek a vállalkozás bemeneti oldalán (input) szerepelnek és hozzájárulnak a kimeneti oldal (output) eredményeihez, a termeléshez. A termelési tényezőket három nagy csoportba oszthatjuk, 23

24 ezeknek egyenként homogén, de egymástól eltérő jelentéstartalma van: munka föld (természet) tőke Eredetüket tekintve a termelési tényezők lehetnek: elsődlegesek, a természetből származóak (föld, levegő, víz, stb.) köztesek, más termelési folyamatból származóak rezultaţi din alte procese de producţie Egy másik szempont szerint a termelési tényezők lehetnek: közösek, amelyek több termelési folyamatban megjelennek (villamosenergia, üzemanyagok, stb.) specifikusak, amelyek csak egy termelési folyamathoz köthetőek (például a föld) 24

25 Oszthatóságuk szerint a termelési tényezők lehetnek: oszthatóak, amelyeknek nagysága változhat (villamosenergia, üzemanyagok, stb.) oszthatatlanok, amelyeknek nagysága nem változtatható (gépek, járművek, szerelékek) Helyettesíthetőség szerint a termelési tényezők lehetnek: helyettesíthetőek, ha ki tudjuk váltani őket úgy, hogy a termelés nem szenved változást nem helyettesíthetőek, ha nem lehet kiváltani őket más tényezőkkel Az elméleti alapvetésekben általában két termelési tényezők veszünk figyelembe: a munkát és a tőkét. Ha csak ezt a két termelési tényezőt használjuk, a termelési egyenletet a következőképpen írhatjuk fel: 25

26 y = f(k, L), ahol: K tőke mint termelési tényező L munka mint termelési tényező Ma már egyre nagyobb figyelmet szentelnek az új termelési tényezőknek (úgynevezett neofaktoroknak): műszaki fejlettség, információáramlás, munkaerő szakképzettsége, szellemi tőke. A termelési tényezőket végtelen módon lehet ötvözni, ezek közül három alapvető típust emelünk ki: A.) A rövidtávú kombináció lényege, hogy a vállalkozó maximalizálni akarja a termelést azáltal, hogy az egyik termelési tényezőnél (rendszerint a munkánál) változásokat eszközöl, miközben a többi tényező változatlan marad. B). Középtávú kombinációról beszélünk akkor, ha az előző típushoz viszonyítva az ellenkező irányba mozog a termelési folyamat. Ebben az esetben legalább két helyettesíthető, ellentétes irányba kimozduló tényezőt 26

27 kombinálunk. Az output így változatlan marad. C). Hosszútávú kombináció: amikor minden termelési tényező növekedő tendenciát mutat. 27