Szabolcs-Szatmári Szemle

Átírás

1 Szabolcs-Szatmári

2 . J *

3 Szabolcs-Szatmári Szemle

4 SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG: dr. Csermely Tibor, Csernusi Endre, dr. Cservenyák László, dr. Fazekas Árpád, Gyúró Imre (a szerkesztő bizottság elnöke), dr. Klenczner Imre, Kopka János, dr. Kőrössv Kálmán, dr. Kuknyó János, dr. Margócsy József, Ratkó József, Scholtz Béla, Simkovics Gyula, Szilágyi Imre, dr. Takács Péter (olvasószerkesztő), Tóth Sándor. dr. Varga Lajos FELELŐS SZERKESZTŐ: d r. Mező András SZABOLCS-SZATMÁRI sze m le Gazdasági, társadalmi és kulturális folyóirat. A Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács lapja. Megjelenik negyedévenként. K iadja a Szabolcs m egyei L apkiadó Vállalat. Felelős k ia d ó: Mádi Lajos igazgató. Szerkesztőség: N yíregyháza, Sóstói út 31 b. T elefon : K iadóhivatal: Szabolcs m egyei Lapkiadó Vállalat, N yíregyháza, Zrínyi Ilona u T elefon : K éziratot nem örzünk m eg és nem adunk vissza. Terjeszti: a M agyar Posta. E lőfizethető a Posta K özpon ti H írlap Irodánál (Bp., V., József nádor tér 1., telefon : , postacím : 1900 Budapest) és bárm ely kézbesítő postahivatalnál. Évi előfizetési d íj: 72, Ft. Csekkszám laszám : B efizetéskor m inden esetben k érjü k feltüntetni a foly óira t n evét: s z a b o l c s - s z a t m a r i s z e m l e Készült a N yírségi Nyomdában. Felelős vezető: Jágcr Zoltán Index: ISSN II.

5 SZABOLCS-SZATMÁRI Tartalom: VARGA GYULA: Programunk öt é v r e KISS GÁBOR: A szocializmus önismeretéről FÁBIÁN LAJOS: Az elöljáróságokról GAZDASÁGI ÉLET MÁJORNÉ GERGELYFFY GABRIELLA GYÖKÉR ISTVÁN KUBALA FERENC: Az Alkaloida Vegyészeti Gyár fejlődése RUDI BÉLA: A vállalati Önállóság a Nyíregyházi Konzervgyárban SIKLÓS ISTVÁN: Új típusú gazdasági szervezetek a Kelet-magyarországi Állami Építőipari Vállalatnál CSELÓSZKI GYÖRGY: A vállalati gazdasági munkaközösség a Papíripari Vállalat nyíregyházi gyárában PETIS MIHÁLY: önelszámoló egységek a nyírbátori Űj Barázda Termelőszövetkezetben TUDOMÁNY TIDRENCZEL SÁNDOR: Az első magyarországi kolerajárvány pusztítása m egyénkben ÁCS ZOLTÁN: Adatok a rakamazi németek történetéhez UDVARI ISTVÁN: Adalékok Szabolcs megye történeti dem ográfiájához BALOGH LÁSZLÓ: Várkony településneveink eredete és az avarok A fehérgyarmati járás földrajzi nevei SZÉLES LAJOS: K öszöntő MEZŐ ANDRÁS: Helynévgyűjtés és helynévkutatás KÁLNÁSI ÁRPÁD: A szatmári táj múltja és jelene helynevei tükrében SEBESTYÉN ÁRPÁD: A szerkesztő utószava CSEPELYI TAMÁS: Zárszó JUBILEUM BARTHA DÉNES: Simonkai (Simkovics) L a jo s HAGYOMÁNY TELEPY KATALIN: II. Rákóczi Ferenc szökése a bécsújhelyi börtönből: Benczúr Gyula vázlatai MOLNÁR JÖZSEF: Szuhányi János végrendelete PREGUN ISTVÁNNÉ: Nagykállóban felállítandó patika iránti folyamodvány 1753-ból IRODALOM BODNÁR ISTVÁN két v e r se NAGY ISTVÁN ATTILA három v e rse Gazdasági, társadalmi és kulturális folyóirat MÁJUS X X. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM III.

6 MAGYAR JÓZSEF: Két part (vers) JÁNOSI ZOLTÁN: Az utolsó sor (elbeszélés) 102 BÍRÓ LÁSZLÓ két v e r s e CSELÉNYI ISTVÁN GÁBOR két verse JONI SKIFTESVIK: Az égboltszerelő és pitypangröptető (Ford.: Révay V a léria ) ANTAL ATTILA két verse TAMÁSI OROSZ JÁNOS: Negyven felé (vers) 111 MADÁR JÁNOS két v erse KULCSÁR ATTILA: Egy szokatlan író-olvasó találkozó (k a rcola t) SZÍNHÁZ Gogol: Kártyások című darabja a Móricz Zsigmond Színházban. (Karádi Z solt) Róbert Bolt: Kinek se nap, se szél című drámája a Móricz Zsigmond Színházban. (Bánszki István) 113 Színházunk stúdiószínpada. (Margócsy J ózsef) KÖNYVEKRŐL Egy költőnő Kárpát-Ukrajnából. (Pál G yörgy) Veszélyek vonzásában. (Nagy István A ttila ) Tatai Zoltán: Iparunk területi szerkezeiének átalakulása. (Hanusz Árpád) Megyénk bemutatkozik. (Margócsy J ózsef) Csorba Sándor: Szemere Bertalan neveltetése és pályakezdése. (Szikora L á szló n é) K É P E K 4., 16., 27., 37., 46., 74., 77., 113., 124., 133., 135., 136. A színes címlapon: Gávavencsellő, Kastélypark (Zsák Zoltán felvétele) E SZÁMUNK SZERZŐI: Ács Zoltán újságíró, Budapest; Antal Attila tanár, Nyíregyháza; Balogh László tanár, Rohod; Bánszki István főiskolai docens, Nyíregyháza; Bartha Dénes felügyelő, Nyíregyháza; Bíró László Nyíregyháza; Bodnár István Nyíregyháza; Cselényi István Gábor Nyíregyháza; Cselószki György osztályvezető, Nyíregyháza; Csepeléi Tamás, a fehérgyarmati pártbizottság első titkára; Fábián Lajos ny. megyei tanácstitkár, Nyíregyháza; Gyökér István osztályvezető, Tiszavasvári; Hanusz Árpád főiskolai adjunktus, Nyíregyháza; Jánosi Zoltán tanár, Nyíregyháza; Kálnási Árpád egyetemi adjunktus, Debrecen; Karádi Zsolt tanár, Nyíregyháza; Kiss Gábor kandidátus, igazgató, Nyíregyháza; Kubala Ferenc főosztályvezető, Tiszavasvári; Kulcsár Attila építész, Nyíregyháza; Madár János Nyíregyháza; Magyar József Nyírbátor; Majomé Gergelyffy Gabriella osztályvezető, Tiszavasvári; Margócsy József ny. főigazgató, Nyíregyháza; Mező András kandidátus, tanszékvezető főisk. tanár, Nyíregyháza; Molnár József tud. kutató, Budapest; Nagy István Attila tanár, Nyíregyháza; Pál György tanszékvezető, főiskolai docens, Nyíregyháza; Petis Mihály tsz-clnök, Nyírbátor; Pregun Istvánná gyógyszerész, Nyíregyháza; Révay Valéria főiskolai adjunktus, Nyíregyháza; Rudi Béla igazgató, Nyíregyháza; Sebestyén Árpád kandidátus, egyetemi tanár, Debrecen; Siklós István közgazdász, igazgató, Nyíregyháza; Széles lmjos tanácselnök, Fehérgyarmat; Szikora Lászlóné főiskolai tanársegéd, Nyíregyháza; Tamási Orosz János, Budapest; Telepi) Katalin művészettörténész, Budapest; Tidrenczel Sándor, Debrecen; Udvari István főiskolai adjunktus, Nyíregyháza; Varga Gyula, a megyei pártbizottság első titkára, N>íregyháza. E számunk képeit a 40. évfordulóra és a nyíregyházi Október 31. parkra kiírt pályázat anyagából válogattuk. Az alkotások fényképeit Zsák Zoltán készítette. IV.

7 VARGA GYULA: Programunk öt évre Az elmúlt hónapokat megyénkben is jelentős politikai események sora jellemezte. Az év végi beszámoló és vezetőségválasztó, illetve az irányelveket megvitató taggyűléseken, majd a különböző szintű pártértekezleteken beható eszmecserét folytatott a megye párttagsága. A párt XIII. kongresszusára készülődés Szabolcs-Szatmár megyében is jó alapot adott a továbblépéshez. Az egyik legfontosabb következtetés, hogy az elmúlt öt esztendő munkája megítélésében a párttagság és a megye lakosságának nagy többsége teljesen egyetértett. Fontos aláhúznunk, hogy a IV. és az V. ötéves tervben végbement iparosítás a megye egyik legnagyobb eredménye. Ez a felzárkózás most valamelyest lelassult. A megyei pártbizottság, de bátran mondhatom, Szabolcs-Szatmár kommunistái is tudják: az ország most nincs abban a helyzetben, hogy minden közösség, minden megye nyitott tenyérrel közeledjen a kormány, a központi alapok felé. Mégis szükségesnek tartjuk megfogalmazni, hogy a megyének van néhány olyan gondja, melyből saját erejére, pusztán saját lehetőségeire támaszkodva nem képes elmozdulni. Ezek között elsőnek a foglalkoztatottságot tekintjük. További nagy gondunk a megye mezőgazdaságának kedvezőtlen természeti, közgazdasági feltételei. Az országos átlagtól lényegesen gyengébb minőségű földterületnek az ország legnagyobb számú mezőgazdasági népességéi kell eltartani. Harmadik ilyen gondnak a megye iparszerkezetét tekintjük. Gyáregységeink jelentős része a szükségestől és lehetségestől lényegesen kisebb önállósággal dolgozik. Megyénk jó néhány elsősorban a kisebb településén gond van még az alapellátással. Elégtelen falvaink infrastruktúrája, segítségre lenne szükség, hogy meggyorsíthassuk például a vezetékes víz, az úthálózat, s nagyon-nagyon sok helyen egyszerűen a járda építését, megoldjuk az alapvető szolgáltatásokat, a hírközlés lehetőségét. A fenti kérdésekben a megye továbbra is számít az ország megkülönböztetett figyelmére és segítségére. Pártbizottságunk beszámolója is jelezte azonban, hogy az országos támogatás iránti igény mellett az egyes településeknek, kollektíváknak, szerveknek, szervezeteknek is többet kell tenni gyorsabb fejlődésünkért, és ehhez igen suk tartalékkal rendelkezünk. Ipari termékeink egy része túlzottan anyag- és energiaigényes. A műszaki fejlesztés, a termékek minőségének javítása érdekében tett lépések még csak kezdetiek. Iparunk teljesítőképessége, hatékonysága nemcsak a kívánatostól, a lehetségestől is elmarad. A munka- és üzemszervezésről többet beszélünk, mint teszünk, s ki vánnivalót hagy maga után a munkaidő kihasználása, a munkafegyelem is. Fontosnak tartjuk megjegyezni: nálunk is szembe kell nézni azzal a gondolattal, hogy a teljes foglalkoztatottság nem üzemi, hanem állami feladat. Az ezzel párhuzamosan jelentkező emberi gondokkal, problémákkal való törődés sem ment fel bennünkeí

8 az alól, hogy a politikai munka minden eszközével támogassuk a munkaerő hatékony, racionális felhasználását. A megye gazdasági életében a jövőben is igen nagy lesz a mezőgazdaság szerepe, hiszen legtöbb községünkben a termelőszövetkezet jelenti a megélhetés egyetlen forrását. Mezőgazdasági üzemeink vezetői gyakran panaszkodnak a szabályzókra, az elvonásra, az ipari eredetű anyagok árának gyors növekedésére. Ám a szabályzókat lehel szidni, dicsérni, azonban meg kell tanulni velük együtt élni, hozzájuk aktívan alkalmazkodni! A tsz-ek termékszerkezete, a munkaerő képzettsége és száma, a helyi termelési tradíciók és a piaci igények ismeretében minden termelőszövetkezetnek magának kell eldönteni, mit tud a lehető legeredményesebben termelni, milyen kiegészítő tevékenységet képes eredményesen és nyereségesen folytatni. Az ilyen jellegű elemzés nélkülözhetetlen, és ezzel jár együtt az ésszerű kockáztatás is. A gyenge minőségű föld, a termelőszövetkezeteinket jellemző tőkeszegénység ellenére is jelentős tartalékaink vannak elsősorban a tervezés, az elemzés, a fegyelmezett és pontos munka, a jó minőség és a körültekintő üzleti tevékenység területén. További helyi tartalékunk a kádermunka. Az élet minden területén az olyan vezetőket kell támogatni, akiknek érzékük van az új iránt, akik mernek vállalkozni, s akik az újhoz meg tudják nyerni vezető társaikat, az adott kollektívát. Kádermunkánk legfontosabb feladata az ilyen vezetők felkutatása, számukra a bizalom megteremtése, ezután a támogatás. A kommunista vezetőktől elsősorban nem több, hanem eredményesebb munkát, a körülmények változásainak időben történő felismerését és az ahhoz való alkalmazkodást kell megkövetelni. És az erkölcsi tisztaságot, a feddhetetlenséget, az érzékenységet az emberek ügyei-gondjai iránt. A legnagyobb gondunk abban foglalható össze, hogy a hozott határozatok végrehajtását nem kíséri kellő következetesség. Jelentős része cl sem jut a párttagsághoz, emiatt az alapszervezetek tagjai nem ismerik az irányító pártszervek állásfoglalásait. Sok esetben elmarad a párttagság tájékoztatása, és elmarad az ezzel összefüggő meggyőző munka is. A tagság egészének ismernie kell a határozatokat, azok célját, hiszen csak így tud azokért lelkesedni, cselekedni. A határozatok végrehajtásához szükség van a jó légkörre, a végrehajtásban részt vevők erkölcsi-politikai érdekeltségének megteremtésére. Nagy tartalékok vannak a pártmunka további korszerűsítésében, a társadalmi munka megoszlásában. Pártunk nem egyszerűen közvetítő szerepet szán a tömegszervezeteknek, hanem úgy osztják meg a munkát, hogy azok a politikát saját tennivalóikra, saját tömegeikre és saját nyelvükre fordítsák le, egyszersmind részt is vegyenek annak alakításában, formálásában. A megye pártszervei számára is nagy próbatételt jelentenek az idei országgyűlési cs tanácstagi választások. Bízvást mondhatjuk, hogy párttagságunk, lakosságunk éretlen, felelősségteljesen vett részt a választások előkészítésében. A neheze azonban ezután következik s ez egyben az elkövetkező fél évtized eredményének fontos záloga is, sikerül-e megoldani, hogy a megválasztott képviselők és tanácstagok mindegyike képes legyen mozgósítani választókörzete lakóit a párt poiilikájának megvalósítására, megyénk fejlesztésére, az emberi élet javítására. A megyében megtartott pártértekezleteket a felelősség és a tenniakarás jellemezte. Ebben az évben ki kell dolgozni a megye VII. ötéves tervét. E munka során a szükségletek és lehetőségek összevetése révén megfelelő társadalmi vita után a megyei pártbizottságnak és a megyei tanácsnak kell majd meghatároznia a ku- 2

9 lönbözö prioritásokat. Ki kell dolgozni egy rövidebb és hosszabb időre szóló tervet a foglalkoztatási gondok enyhítésére, támogatni kell a vezetékes ivóvízzel el nem látott községekben a víz, három városunkban a gáz bevezetését, másutt a járda, a szennyvízcsatorna építését. A kiemelt társadalmi programok közé kerül majd az egész közoktatás, illetve az egészségügy elmaradt területeinek fejlesztése. Jó érzés kimondani, hogy pártértekezleteinket a felelősség és a tenniakarás, a változtatni akarás jellemezte. Az elmondottakból gondjaink és örömeink felvillantása és vállalása csendült ki. Számtalan okos észrevételt, javaslatot kaptunk itt, amelyeket a megyei pártbizottságnak kötelessége hasznosítani. A legtöbbször viszszacsengő gondolat az volt, hogy előrehaladásunk záloga a keményebb munka, az eddiginél nagyobb erőfeszítés. Mindenekelőtt a gazdaság kapott nagy hangsúlyt. Sokan szóllak róla, hogy az elmúlt öt év eredményes volt, de nem lehetünk elégedettek. Az eddiginél jóval többet kell tennünk minden területen. A mezőgazdaság az egyik legnagyobb jövedelemteremtő tartalékunk. Az is kitűnt, hogy általában fejleszteni kell az érdekeltségi rendszert. Sok szó esett gazdasági munkánk emberi tényezőiről. Számunkra ma is nagy tanulság volt annak a megfogalmazása, hogy a pártmunka mindenekelőtt erre építsen. Nélkülözhetetlen tartalékaink vannak az újhoz való alkalmazkodóképesség, az irányítás, a munkaszervezés, a fegyelem területén. Többet kell foglalkoznunk az emberi gondokkal, köztük az olyan újonnan jelentkező problémával is, mint az átképzés. Pártszervezeteinknek támogatni kell az ország igényéhez való rugalmasabb al kalmazkodásra, az önelszámolás megteremtésére, a piac jobb ismeretére irányuló törekvéseket. Az eddig megszokott teljesítmény sehol ne legyen elég. Ahhoz, hogy továbblépjünk, mindenütt az együttgondolkodást, a közös felelősséget szükséges igényelni csak így lehet együttesen cselekedni, csak jól képzett emberekkel lehet a mainál magasabb teljesítményt elérni. Többen szóltak arról, hogy a mezőgazdasági üzemek produktuma közölt indokolatlanul nagyok a különbségek, s arról is, hogy olyan alaptevékenységet kell a jövőben folytatni és bővíteni, amely nyereséget hoz, a háztájit pedig jobban kell integrálni a közös munkájába. Hangot kapott pártértekezletünkön az is, mit várunk az országtól. Jó érzés volt azonban hallani, hogy a megyében igen sokan elsősorban a helyi erőfeszítések nyomán akarják megoldani a feladatokat. Ehhez azonban múlhatatlanul szükséges, hogy a vezetők minden területen teremtsék meg a jobb munka feltételeit. Itt nemcsak a gépekre, a fejlett technikára, hanem az azokon kívüli dolgokra: a tisztességes munkához nélkülözhetetlen légkörre, a munka jó szervezésére, ellenőrzésére, szükség esetén a felelősségre vonásra gondolok. Nem utolsósorban arra, hogy a munkahelyeken jó szemmel vegyék észre, és ismerjék is el a tisztességgel, becsülettel dolgozókat. Nagy tartalékunk az anyagi elismerés, de legalább annyira az erkölcsi ösztönzés is. A megye kommunistái előtt újra bebizonyosodott, hogy a pártmunka legfontosabb terepe az alapszervezet. Politikánk jó, az emberek, a tömegek viszont az alapszervezetek munkájából kiindulva alkotnak véleményt e politikáról. Csak egyetérthetünk azokkal, akik szóvá tették, hogy a jelenleginél lényegesen vonzóbbá kell tenni az alapszervezetek munkáját. Előrehaladásunk alapfeltétele a kommunisták egységes kiállása és cselekvése politikánk megvalósításáért. Ügy tehetjük ezt, ha a mostaninál nyitotlabbak leszünk, ha vállaljuk és elvégezzük az úgynevezett aprómunkát, ha okosan reagálunk az új jelenségekre, ha hajlandók vagyunk másokkal megosztani örömeinket és gondjainkat. 3

10 A jobb munkát segíti a kollektív vezetés, a személyes felelősség erősítése. Tudnunk kell, hogy a kommunistáktól sokat vár a megye lakossága, de azt is, hogy a feladatokat a pártonkívüliekkel együtt kell megvalósítanunk, ehhez meg kell nyernünk a/, embereket. Szeretném itt aláhúzni, hogy a párttagokat is meg kell nyerni. A párlegység feltétele a tájékoztatás, a meggyőzés, az azonosulás, a célok kidolgozásában való együttes részvétel. Nem szabad misztifikálnunk az ideológiai munkát. Itt egyszerűen arról van szó, hogy mindig számoljunk döntéseink politikai következményeivel. Arról, hogy a tömegek bizalmát, támogatását nap mint nap, újból és újból meg kell szereznünk. Ehhez a jó politikán, a vonzó alapszervezeti munkán kívül folyamatos, tudatos és nyílt tömegmunkára, a tömegszervezetek jó és eredményes munkamegosztására, s a kommunisták példamutatására van szükség. Sokan beszéltek az ifjúság helyzetéről, a pályakezdés, a beilleszkedés, a család, a munkahely számos, ezzel kapcsolatos gondjáról. A fő, hogy egyetértünk abban: ha értelmes feladatot, felelősséget, az önkifejezés lehetőségeit megkapják a fiatalok, akkor annak becsülettel meg is felelnek. Az MSZMP XIII. kongresszusa után vagyunk. Kongresszusunk a munka és az alkotás színtere volt, igazolta elképzeléseinket, erősítette hitünket. Szabolcs-Szatmár megye lakossága nagy érdeklődéssel kísérte és bizalommal fogadta a kongresszuson elhangzottakat és a döntéseket. Most már rajtunk a sor, hogy megyei programunk megvalósításával hozzájáruljunk szúkebb hazánk és ezáltal az egész közösség gyarapodásához Horváthnc Németh Katalin: Hétköznapok Tóth Sándor: 40 év 4

11 KISS GÁBOR: A szocializmus önismeretéről... Ha nem lenne felszínes és illetlen megállapítás, a szocializmusképről szóló elmélkedést lehetne azzal kezdeni, hogy az divatos, vagy divattéma. Ügy gondolom, mégsem intézhetjük el a dolgot azzal az elmélyültebb vizsgálódás alól felmentő, tehát előzetes megállapítással, hogy múló divatról van szó. Hiszen a divatnak is van lehet mélyebb oka, különösen mihelyt nem iparszerű és manipulált hétköznapi formájában, hanem korjelenségként fogjuk fel. A marxista társadalomfilozófiának meg egyenesen elengedhetetlen kötelessége, hogy a szociológiailag tipikusban objektív és többnyire rejtetten, többszörös közvetítéssel megjelenő törvényszerűséget keressen. Szocializmusképről szólva annál inkább, mert ennek mind létezése, mind egybevetése a valóságos viszonyokkal általában és elvileg természetesnek tekinthető, tehát önmagában nincs különös jelentősége. Nincs azért, mert az ideológiák a politikai tevékenység és politikai rendszer természetes tartozékai, megfogalmazzák az alapjukat képező világnézeti értékrendszerből eredő céljaikat, önmaguk törekvéseit mintegy a jövő előrevetítésével igazolják. Tehát értéktételezésen alapuló jövőképe és célrendszere minden jelentősebb politikai mozgalomnak van. Még az is természetes, hogy ez a jövőkép a mozgalom esetleges győzelme utón a megvalósulás oldaláról szükségképpen ellenőriztetik: mit ígért, s mit váltott be? Különösen így van ez a szocializmus esetében, amelynek önmagáról való tudata szerint lényeges megkülönböztető jellemzője a megelőző társadalomtörténeti formációkkal szemben, hogy vele véget ér az ösztönös, spontán, szabályozatlan történések kizárólagos uralma. A termelési eszközök magántulajdonának felszámolásával a pro - lelárosztály lehetőséget nyit maga előtt a gazdasági és társadalmi folyamatok tudományos irányítására. Marxszal szólva, a cselekvési feltételeket aláveti az egyesült egyének hatalmának. Ha ez a tényleges helyzet is, akkor ezáltal a munkásosztály súlyos felelősséget vállal, hiszen e fordulattól kezdve hatalmi ténykedése, a proletárpárt politikája maga is társadalommeghatározó tényezővé válik, és ezért minden újabb történelmi pillanatban az illetékesség okán nekik kell válaszolniok a kérdésre: helyes célokat tűztek-e ki, és hogy cselekvéseik iránya és eredménye megfelel-e kitűzött céljaiknak. Azt kell tehát mondanunk a politikai mozgalmak mindegyikére, a kommunista mozgalomra meg különösen, hogy jövőképpel motivált célrendszerük egybevetése a hatalomra jutásukat követően megvalósult társadalmi berendezkedéssel természetes és logikus. Miért van akkor mégis, hogy az utóbbi időben az eszmények és megvalósulás összemérése mint különös, sajátos eljárásmód kapott ilyen erős hangsúlyt? Lehetséges, hogy azért, mert a valóságban nem realizálódtak a célok képviselte ideológiai értékek? Ez igaz lehet, de önmagában ez sem mond sokat, hiszen min 5

12 den megvalósulás szükségképpen kevesebb a tervezetthez képest. (Esetleg több, azaz más, csak éppen egybe nem eshetnek sohasem.) Hiszen a társadalomkép, akár a távolabbi múltból veszik az alapját képező ideálokat (mint tették ezt a polgári forradalmak), akár a jelen tendenciáinak egyszerű tagadásaként megszerkesztett jövőből (mint a szocialista forradalmak), nem eshet egybe a valóságos társadalommal. A kép mindig értékorientált, azaz benne az elvont értékek szerepe, vagyis egyfajta fogalmi tökéletesség a meghatározó. A valóság ehhez képest kevéssé egynemű. A fejlődés konkrét főiránya ténylegesen nem szabadítható meg minden őt keresztező véletlenszerűségtől, úgy, mint ahogyan a gondolati aktus, céltételezés elvonatkoztathat ezektől. Tény persze az is, hogy a megvalósulások mindig csalódások, vagy a semmi sem tökéletes közhelyek szkeptikus bölcsességei a társadalmi berendezkedésre vonatkozó vélekedésekre kevéssé jellemzőek. A társadalmi viszonyok iránt nem viseltetik ilyen megértő türelemmel az ember. A mindennapi tudatba a cél mint ígéret fészkeli be magát, ez a tudat az ígéret és megvalósulás teljes egybeesését óhajtja. Az eltérést pedig személyes élethelyzet alapján szokta észrevételezni. Azaz a társadalomnak mintegy természetes állapota a Merlon-féle szociális anómia, amelynek kiváltó oka, hogy a társadalom gyakran kívánatossá tesz és tiszta formában elérhetővé minősít kollektív célokat saját rétegei előtt, majd olyan helyzetet teremt (olyan helyzet teremtődik!), hogy e rétegek kisebbsége többsége számára ezek az értékek és célok elérhetetlenek, vagy annak látszanak. Ez feszültségeket indukál.1 Ebből persze le lehet vonni azt az együgyű (vagy annak látszó) következtetése, hogy ne ígérgessünk feleslegesen. Ez pszichológiai választípus. A konkrét problémához hogy miért növekedett meg az érdeklődés korunkban a szocializmuskép iránt vele aligha jutnánk közelebb. (Annál kevésbé, mert Kelet-Európábán a csodavárás" és illúziókergetés sajátos társadalomtörténeti okoknál fogva kitermelődött magatartás, gyökerei mélyre nyúlnak, feltárásához alaposabb társadalomvizsgálat lenne szükséges.) Szocializmuskép és valóság kérdéskörének elemzésében sokat segíthet Lenin elméleti tevékenységének vizsgálata, aki egy történelmileg sok tekintetben hasonló helyzetben foglalkozott ezzel a problémával. Lenin a forradalom győzelmével előállott helyzet különösségének meghatározó elemét maga is a tudatos társadalmi tevékenység, tervezés lehetővé válásában látta. Ennek valóra váltását tartotta az új államhatalom legfontosabb feladatának. Az a feladatunk, hogy megtanuljuk az irányítás rendkívül nehéz és bonyolult ügyét hangsúlyozta. És hozzátette: Semmiféle lelkiismeretesség, semmiféle párttekintély sem helyettesítheti azt, ami az adóit körülmények között alapvető, a dolgok ismeretét. 2 Egyelőre tekintsünk el a tapasztalat, a dolgok ismerete Lenin által elméletileg tudott és gyakorlatilag tiszteletben tartott irányadó szerepétől, ami az előbbi idézetben olyan erős nyomatékot kapott, s amely az önirányítás lehetőségét mint az a szocializmus születésének pillanatában objektíve látszott semmiben sem korlátozza. Fontosabb szemügyre vennünk, milyen intézményi formában képzelték el a forradalom elméletéről különösen Lenin a tudatos-tudományos irányítás megvalósulását. A berendezkedés politikai elve Lenin teóriájában a demokratikus centralizmus, a dolgozó osztályok által ellenőrzött állami-politikai irányítás és beavatkozás: tehát egy, a politika elsőbbségét minden társadalmi szférában biztosító mechanizmus. Ez azonban ugyancsak Lenin szerint előfeltételezi az áru- és pénzviszonyok, az értéktörvény szabályozó, de a spontaneitást érvényre juttató egész rendszerének gyors elsorvasztását, felszámolását. 6

13 A szocialista állam csak mint termelő és fogyasztási kommunák hálózata jöhet létre írja Lenin. Minden egyes gyár, minden egyes falu egy-egy termelő és fogyasztási kommuna, amelynek joga és kötelessége, hogy a maga módján oldja meg a termelés nyilvántartásának és a termékek elosztásának problémáját. '3 Lenin természetesen nem egyedül gondolkodik így. Hasonló állásponton vannak más kortárs teoretikusok is. Buharin például: Mihelyt szervezett társadalomgazdaságot veszünk, azonnal eltűnnek a politikai gazdaságtan összes fő problémái, az érték, az ár, a profit problémái... a társadalomgazdaságot nem a piac vak erői, hanem a tudatosan megvalósuló terv szabályozza... 4 Vagy Kautsky: Csak a termelési eszközök társadalmi tulajdonná változtatása vezethet el oda, hogy a nagyüzem és a társadalmi munka egyre növekvő termőképessége a legmagasabb fokú jólét és a mindenoldalú, harmonikus tökéletesedés forrásává váljék! 3 Ezek a vélekedések közös álláspontot tükröznek: a kisajátítás, a tudatos, tervszerű irányítás (tehát politikai reguláció a gazdaság központi önszabályozó mechanizmusai helyett) és a mindenoldalú, harmonikus tökéletesedés logikai egymásra épülését. És azt sem lehetne mondani, hogy ez a vélekedés, mint elméletileg kikövetkeztetett előfeltevés történelmileg ne lenne jogosult. A kérdés az, hogy a megvalósult szocialista berendezkedés leíró jellemzése ugyanezt igazolja-e vissza. Ha ezt a szempontot is figyelembe véve vetjük vizsgálat alá az idézett állításokat, jobban feltűnik, hogy a lenini szövegrészlet 1918-ból, Buhariné 20-ból, Kautskyé 22-ből származik. És ez azért lényeges, mert Lenin 22-ben már egészen másként vélekedik az irányítás lehetőségeiről, mint akárcsak két évvel korábban. Az elmúlt év alatt teljesen világosan bebizonyítottuk, hogy nem tudunk gazdálkodni. Vagy bebizonyítjuk az idén ennek az ellenkezőjét, vagy nem maradhat fenn a szov-.lelhatalom. És a legnagyobb veszély, hogy ennek nincs mindenki tudatában. Komoly vizsga elé állít bennünket a közeledő pénzügyi válság, az orosz és nemzetközi piac, amelynek alá vagyunk rendelve, amelytől nem függetleníthetjük magunkat. A vizsga komoly, mert elbukhatunk rajta, mind politikai, mind gazdasági értelemben. Hogy teljesíthessük a vizsgakövetelményeket, megvannak az eszközeink: mienk a politikai hatalom és egész sokasága a különféle gazdasági és más tartalékoknak. 6 Sajnos nincs arra mód, hogy a szocializmus lényeges megkülönböztető jegyének tartott tudatos és tervszerű irányítás lenini konkretizálását és elméleti tökéletesítéséi, finomítását bizonyíthassuk. Az elmondottak azonban annyit talán jelezhetnek, hogy Leninnél eltűnik kezdeti felfogásának voluntarisztikus színezete, s bár a politikai vezérlés elvét megtartja: a vezérlés módjában a közvetlenséget a korábban megszüntetendőnek ítélt gazdasági mozgások közvetítése váltja fel nála, mint figyelembe veendő és szabályozandó működtetendő. Jellemző azonban és ma is rendkívül tanulságos: az irányításelv lenini konkretizálását hogy ti, az irányítás módját saját tapasztalatunk alapján kell végiggondolnunk, még inkább ennek gyakorlati megvalósítását a teória, a teoretikusok visszalépésként fogják fel, balról és jobbról is így minősítik. Jobbról a mensevikek vezérmotívuma volt, hogy a bolsevikok visszatáncolnak a kapitalizmushoz, balról a félanarchisták azt kiáltozták, hogy a bolsevikok most nem bíznak a munkásosztályban. Az érvelés tehát szélső pozíciókból is egybehangzó.3 És ez a szocializmus történetében nem egyszeri jelenség, a vélekedés vissza-visszatérő. Az új gazdasági mechanizmus címe alatt jelentkező nézetek és elméletek írta egy szerző 1957-ben bár részletesen tartalmaznak helyes elgondolásokat is, a szocializmus építése lenini elveinek, a szocializmus politikai gazdaságtana fontos tételeinek kar 7

14 dinális revízióját jelentik... az új gazdasági mechanizmust mint a revizionizmus megnyilvánulását elvetjük.1 8 (Az idézett álláspont azért is tanulságos, mert megmutatja, hogy a lenini elvekre történő elvont hivatkozás igen különböző gyakorlati lépeseknek szolgálhat magyarázatául.) Lenin és az említett gondolkodók között van ugyan azonosság a tekintetben, hogy a politika elsőbbsége feltétlen és megőrzendő. Hogy a tudatosság a politika meghatározó eleme a szocializmus alapvető ideológiai értéke. De sarkalatos különbség van abban az értelemben, hogy a többiekkel ellentétben a politikát Lenin nem tekinti autonóm szférának és a tudatosságot a kijózanító tapasztalatok is megerősítették ebben a helyes cselekvés egyedüli, feltétlen biztosítékának. Ezért játszik nála szerepet a tévedés lehetőségének és jogának, az önkritika és az önkorrekció elengedhetetlen szükségességének követelménye. A politika ezért nem is az egyes lépések feltétlen helyességével igazolódik, folytonossága a stratégiakövetésben van. Ez rendkívül fontos különbség, mert ha a tudatosságot abszolutizáljuk, akkor az egyben a cselekvés abszolút mivoltát is feltételezi. Ez esetben a célok minden módosulása a megvalósításban cselekvési hibának, a cselekvő hibájának, azaz szubjektív elemnek tekinthető tekintendő. A hiba ebben a felfogásban csupán funkcionális jelenség, az elvek, teóriák építményének feltétlen helyessége mellett. Ezen az alapon az alapelvekre történő puszta hivatkozással a vezetőitektől kétely néküli hitet, valamint az egyes politikai lépések kritikátlan helyeslését, jóváhagyását lehet elvárni, sőt követelni. Ez a felfogás sem csak egyetlen, időben körülhatárolt szakaszában volt jelen a kommunista mozgalomnak. Kortárs szerző írja:... a marxizmus nem csak hogy nem ideológia, nem is lehet az, hanem következetesen tudományos elmélet, minden ideológiának teljes tagadása, egyenes ellentéte. Ez kétségtelennek látszik. 9 Az ilyen felfogás súlyos ellentmondáshoz vezet. Hiszen, ha feltételezzük (s ezt szerzőnk maga is megteszi), hogy az eszmék szociális funkciójuk következtében ideológiai jelleget öltenek, akkor csupán a tartalmi helyesség önmagában nem határozhatja meg ideológiai lényegüket. Ha így volna, akkor azt mondhatnánk, hogy az ideológia tudománytalansága kizárólag az azt megalkotó osztály kizsákmányoló jellegéből ered. Ez kétségtelenül hibás nézet. Marx pl. úgy vélte, hogy Ricardo közgazdasági elméletének alapvető helyessége egyenes következménye osztályérdeket kifejező minőségének. Egyszerűen szólva egy ideológia nem azért helyes, mert valamely osztály érdekeit kifejezi, hanem mert megfelel a valóságnak.10 (Tegyük azonban hozzá, hog3' az általunk bírált dogmatikus felfogással szemben cáfolnunk kell azt a jobboldali álláspontot is, hogy az ideológia érdekkötöttsége miatt feltétlenül hamis lenne.) Nem mondhatjuk tehát, hogy marxista gondolkodásunk ideológia feletti, a vitathatatlanság, illetve a feltétlen helyesség értelmében. Ez is polgári álláspont. Az abszolút helyes kijelentésnél szerényebben be kell érnünk a viszonylagosan helyes állításával. Annak elismerésével, hogy ideologikus, hibás vagy hamis elem konkrét tér- és időviszonyok között a szocialista ideológus nézeteiben is jelen lehet, mert egy elmélet megalapozottsága nem csupán ideológiai axiómáinak helyességéből következik, hanem a konkrét viszonyok tudománymódszertanilag kielégítő vizsgálatából is. Ugyancsak függ maguknak a vizsgált jelenségeknek kifejlettségétől. Ez a belátás marxista ismeretelméleti és osztályálláspontból egyaránt következik. Miért van mégis, hogy olyan gyakori az elméleti tévedés, a voluntarista gyakorlat? Ennek (ismeretelméleti) oka, hogy a politikai ideológia építménye igen rosszul tűri eszmei alapjainak problematizálását, hiszen a politikai berendezkedés igazoló elveiről van szó. Ezért létrejöhet az ideológiai előítéletek olyan rendszere, amely konzervatívabb, mint a változásban fejlődésben is érdekelt politikai mechaniz 8

15 mus, amely éppen ezért némileg önállósulva egy idő után fékezheti az olyan társadalmi mozgásokat is, amelyeket korábban maga indított el. 11 Kitermelődhet olyan látszat, amely a célirányos társadalmi fejlődést a céloktól való távolodásként érzékeli.12 De, cs ez talán súlyosabb következmény, az önállósult és a valóságos folyamatok kontrollját elutasító ideológiai rendszer rövidebb-hoszszabb távon ráerőltetheti a társadalomra a maga látszólag tetszőlegesen kialakítható értékeit, értékképzési mechanizmusait. A valóság minden ilyen esetben öntörvényű reakciókkal válaszol és immunreakciói többnyire negatív hatásúak. 13 E fejtegetéssel látszólag igen távol kerültünk eredeti kérdésfeltevésünktől: miért lett divattéma a szocializmuskcp, kép és valóság megfelelése napjainkban? A fentiekben elmondottak talán lehetővé teszik most már, hogy személyes válasz megfogalmazását kockáztassam: Ügy gondolom, azért, mert a világpolitikai és világgazdasági körülmények kihívása 1'1 és adaptációs készségünk zavarai kikezdték a szocializmusképnek a tudatos irányításra, a politikai szabályozásra vonatkozó ideológiai sarktételét, pontosabban ennek adott történeti időre érvényes, de elvont általános követelményként a konkrét viszonyokra pontatlanul reflektáló előítéletté kövült formáját. De magában a vitában a szocializmuskép ügy nem egészen így, nem azzal a világossággal merült fel, amellyel átlátható lenne, hogy itt közvetlenül politikai kérdésről van szó. Akkor is, ha az eddig elfogadott szocializmuseszményt (képet), akkor is, ha a valóságot utasítjuk el. Csak fokozza a zavart, hogy a gazdasági reformfolyamatok szükségessége mellett érvelő közgazdászok a politikai rendszer ideológiai apparátusa által terjeszteti szocializmuskép előrevelítettségét bírálják, tehát egy politikai szocializmusképet.1, Mások a köznapi tudatba sikerrel beültetett és ott változatlanul eszmei érték formában megőrződött követeléseket tartják időszerűtlennek. (Egyenlősítés, létbiztonság, az élethossziglan szavatolt munkahely stb.) Tehát a köznapi szocializmusképet bírálják.16 Az elsőként említett felfogás elmozdulhat a gazdasági szempontok kizárólagosságának álláspontja felé, s erről minden más megközelítést ideologikusnak, azaz hamisnak lehet bélyegezni. A második változatvélekedés könnyen átbillenhet neokonzervatív álláspontra; a szocializmuskép változatlanul fenntartott alapvonása mellett kiiktatva a közgondolkodásból a kép olyan járulékos (másodlagos) elemeit, amelyek a gazdaságban megtett lépéseknek, vagy e lépések következményeinek elfogadását zavarhatnák meg, vagy nehezítik. Ezért nem elégséges és félrevezető a szocializmuskép problémáját mint történeti kérdést felfogni, vagy mint a hétköznapi gondolkodás egy speciális alesetét bírálni csupán. Meg kell vizsgálnunk ezt a kérdést úgy is, mini a jelenleg is terjesztett 17 társadalomkép elméleti összefüggéseinek kérdését, és e kép konkrét rétegezeltsége szerint úgy is, mint az elméleti, úgy is, mint a politikai, és úgy is, mint a köznapi tudat problémáját. Ennél a vizsgálatnál továbbá abból kell kiindulnunk, hogy napjaink szocializmuskepét mindenekelőtt a létező szocializmus formálja, ezért benne visszatükröződnek ennek jellegzetességei. Mindenekelőtt éppen az, hogy a szocializmus napjainkban új fejlettségi formába fordul át (a politikaiból a gazdasági szocializmus korszakába). De e mögött természetesen politikai elméletnek kell funkcionálnia, azaz az elméletnek az új helyzetben át kell gondolnia a gazdaság szervezetét és a politikai mechanizmust. Szembe kell néznünk azzal is, hogy ezt a képet nemcsak a saját országról feldolgozott információk alakítják. Még távolibb szocialista országok belső problémái 9

16 is hatással vannak rá. Látnunk kell továbbá azt is, hogy a szocializmusképre bizonyos nyomást gyakorol a fejlett kapitalista országok léte. Azaz: szocializmusképünk nemcsak a szocializmus(-ok)-kal, hanem a modern kapitalizmussal sem eléggé szembesített, nem ezekkel összefüggésben kidolgozott. A mai szocializmusképre vonatkozó elemzéseknek ki kell kerülniük a kátyúból, amit egyik oldalról az okoz, hogy a korábbi kép értéktételezései alapján beindított folyamatok minden eredményét gyanakodva szemléli, a változatlannak gondolt előrevetítésekhez viszonyítva, távolodásként értékcéljainktól. De kerülni kellene másik oldalról azt is, hogy a változatlannak tekintett szocializmusképet megőrizve minden vele össze nem illő jelenséget a szocializmusba integráljunk. Hogy az önigazolási szándék miatt változó értékelésekkel magunk is fokozzuk az értékbizonytalanságot és az értékek erózióját. Az alapvető ideológiai értékként is tételezett politikai szocializmusképpel kapcsolatban két kérdést kellene alaposabban vizsgálni. Az első költőinek látszik, ám konkrét kifejtése nem könnyű, nem egyszerű: az akaratnak alávetett-e, ami tudatos? A politika a tudatosság és az akarat szférája, de bármit a politikában sem akarhatunk. A második: csak korlátozva, vagy engedve is szabályozható-e a spontaneitás a gazdaságban és a politikában? A kérdéseket fel kell tenni, de óvatos körültekintéssel és felelősségtudattal. Mert az világos, hogy a társadalomnak az őt ért hatásokra nemcsak gazdasági, hanem társadalmi és elméleti-ideológiai választ is ki kell izzadnia, de mert ez az utóbbi mivel a politikai berendezkedés hatalmi jellegével közvetlenül érintkezik nehéz dolog. Hiszen az ún. radikális reformok, legyenek bár elméletileg igen megalapozottak, nagy léptékű megoldási javaslataik dimenzióival általában reménytelenül meghaladják a társadalmi valóság rugalmasságát, a szereplők konfliktustűrő képességét, sőt, nagy valószínűséggel politikai, ideológiai axiómákat és a fenntartásukhoz fűződő alapvető érdekeket is sértenek. 18 Ez a fentebb mondottak alapján az ideológia szférájára fokozottan érvényes. Megfelelni szükség és felelősség parancsainak: egyaránt feladatunk. JE G Y Z E T E K 1. M erton R. K.: Társadalm i struktúra és anóm ia. In : A ndorka R udolf, Buda Béla, Cseli- Szom bathy László szerk.: A deviáns viselkedés szociológiája. Budapest, G ondolat V. I. Lenin: Mit tegyünk a munkás-paraszt felügyelettel? ö. M. 45. k lap. 3. V. I. Lenin : A Szovjethatalom soronlevő feladatai, ö. M. 36. k és 166. lap. 4. N. J. Buharin: Ekonom ika perehodnovo perioda. M oszkva, Goszizdat lap. 5. K. K au tsky: Das Erfurtes Program. D ietz-v orvárts, Stuttgart Berlin lap. Idézi Szam uely L ászló: Az első szocialista gazdasági m echanizm usok. Bp. K özgazdasági és Jogi Kiadó, lap. 6. V. I. L en in : Az O K (b)p K özponti Bizottságának politikai beszám olója m árc. 27. ö. M. 45. k. 86. lap. 7. V. I. Lenin : Az O K (b)p XI. kongresszusa. Az O K (b)p K özponti Bizottságának politikai beszám olója. Lenin. ö. M. 45. köt. Kossuth Könyvkiadó old. 8. Béréi Andor cikktervezetéből idézi Berend T. Iván : Gazdaságirányítási tervezési m echanizmusok reform jának első fejezete VALÓSÁG, 1981/ lap. 9. K. D. D arkovszki: Az ideológia vége, avagy a vég ideológiája. Bp. Kossuth, lap. 10. L. ugyanott a szerkesztő m egjegyzését 195. lap. 11. Uo. Bogár L ászló: A fejlődés ára. Bp. Közgazdasági és Jogi K lap. 12. Balogh István: Történetfilozófia és történeti szemlélet. Társadalm i Szemle, 1983/ lap. 13. B ogár L ászló: i. m lap. 14. Kulcsár Kálm án : Gazdasági kihívás, társadalmi válasz. In.: 1970-es évtized a m agyar történelem ben. Bp. Kossuth, lap. 15. Uo oldal. 16. H och R óbert: G ondolatok szocialista értékrendszerünkről. Társadalm i Szem le 1982 ll lap. 17. Szabó M árton: Társadalmi ideál társadalmi valóság. M ozgó Világ 1984/ lap. 18. B ogár L ászló: i. m

17 FÁBIÁN LAJOS: Az elöljáróságokról A kisközségek sorsa, különösen a közös tanácsok úgynevezett nem székhely társközségeinek (országosan 1578, megyénkben 111 község) közélete hosszabb ideje a társadalom érdeklődésének középpontjában áll. Ezek egy részében elsősorban a kedvezőtlen gazdasági, íöldrajzi feltételek következtében csökkent a lakosság száma, megállt a fejlődés, egymást erősítő kedvezőtlen társadalmi folyamatok bontakoztak ki. Az aggodalmaskodók egy része ennek okát a közös tanácsok szervezésében látja, mondván, hogy a nem székhely társközségből még a tanács is kivonult, ott nincs közélet, a lakosság elöregszik, s a fiatalok elvándorolnak, a székhely községben működő tanács keveset törődik a nem székhely társközségekkel... A témával kapcsolatos központi és helyi vizsgálatok bebizonyították, hogy a gondok, problémák fő oka nem ez, a községi közös tanácsok intézményének megváltoztatására nincs ok. A közös tanácsok éppen e kedvezőtlen társadalmi hatások mérséklésének egyik feltételét, keretét teremtették meg. A fiatalok, a munkaképes korúak kisközségekből, aprófalvakból, tanyai településekről történő ingázását, elköltözését aligha állíthatta volna meg az, hogy ezekben a kisközségekben önálló tanácsot hozunk létre. A lakóhelyen vagy attól elfogadható távolságban jó munkalehetőséget kell teremteni, kulturáltabb, korszerű életkörülményeket kell biztosítani, ezzel érhető el, hogy ne költözzenek el e településekről, illetve többen visszatérjenek oda. A községek népességmegtartó képességét kell erősíteni. A kisközségek a jövőben is a közös tanácsi szervezeti keretben, ilyen társulásban képesek eredményesen fejlődni, a tanácsok így tudják fenntartani a lakosság ellátását szolgáló intézményeiket, és a közös szakigazgatási szerv ily módon képes színvonalasan intézni a lakosság államigazgatási ügyeit. Felmerül ugyanakkor, vajon a társközségek érdekeinek érvényesítésére a kialakított keretek, garanciák elégségesek-e? Nem. A tanácstagi csoportok például nem válhattak igazán e települések hatékony képviselőivé, hisz nem volt ehhez elegendő hatáskörük, anyagi eszközök felett pedig egyáltalán nem rendelkeztek. Érdemben csak igen áttételesen közvetíthették az általuk képviselt lakosság érdekeit. Számos politikai és állami döntés, intézkedés történt ezért a társközségi gondok enyhítésére, a társközségi közélet fejlődésének elősegítésére. Ezek és a további intézkedések felélénkíthetik a társközségek lakosságának közösségi életét, javítják a közhangulatot, és növelik a lakosság felelősségérzetét falujukért. Egyik ilyen jelentős lépés az elöljáróságok választása. A jövőben ezzel minden településnek lesz egy viszonylag önálló, saját képviseleti testületé és elöljárója. A z elöljáróságok Az elöljáróságok a községi közös tanácsok nem székhely társközségei lakosságának hatékonyabb érdekképviseletére és e települések közösségi életének szeri t

18 vezésére, összeíngására hivatott népképviseleti-önkormányzati testületéi, a közös tanács szervezetének részei. Az elöljáróság jogszabályban meghatározott esetekben egyes államigazgatási feladatokat is ellát. Az elöljáróság jogi személy.1 Az elöljáróságok létrehozásáról az MSZMP Központi Bizottsága július 8-i ülésén történt állásfoglalás,- és az országgyűlés december i ülésszakán megalkotott új választójogi törvény1 döntött. Az elöljáróságok tanácsi szervezeten belüli jogállását, a többi tanácsi szervhez, a nem tanácsi szervekhez való viszonyukat, alapvető feladataikat és hatáskörüket a módosított tanácstörvény és a Minisztertanács rendelete határozza meg.4 Az elöljáróságok intézményrendszere nem ismeretlen a magyar községi közigazgatás és önkormányzat történetében. Ám a most, a nem székhely társközségekben megalakuló elöljáróságok nem hasonlíthatók a régi közigazgatás hasonló nevű intézményéhez. Ezek csak nevükben idézik a régi formulát,5 tartalmában és formájában, célját és feladatait tekintve merőben újszerű meglehetősen kötetlen keretek közölt működő intézmények. Ezek a testületek a szocialista közigazgatásban a társközségek valóságos képviseleti testületéi lesznek, amelyek a helyi aktivitásra, az érdekek feltárására támaszkodva elősegíthetik a falvak közéletének pezsdülését és fejlődésük ütemének meggyorsítását. Az elöljáróságok hozzávetőlegesen egymillió ember sorsát, közérzetét befolyásoló, jogokkal és kötelezettségekkel felruházott új intézmények. Érthető ezért, hogy létrejöttüket, tevékenységüket nagy várakozás előzi meg. A z elöljáróságok létrehozásának célja: A nem székhely társközségek súlyának a közös tanácson belüli erősítése, az ott élő lakosság képviseletének, közügyekbo való beleszólásának kiteljesítése. A társközségek érdekképviseletének megoldásához és a helyi igazgatás önkormányzati vonásainak erősítéséhez kedvezőbb feltételek megteremtése. A döntési hatáskörök még közelebb vitele a napi gyakorlat valóságos folyamataihoz. A feltételek további javítása a falu mint lakóhely vonzóbbá tételéhez, népességmegtartó képességének megteremtéséhez, illetve fokozásához: a lakosság anyagi és szellemi szükségletei kielégítésének egyre szélesebb körű bevonásukkal, részvételükkel, az igények és lehetőségek teljesebb figyelembe vételével való szervezése, s ezzel egyben tettrekész energiák felszabadítása a lakókörnyezet fejlesztésére, a közélet aktívabbá tételére. H o l alakulnak elöljáróságok? Elöljáróság alakul az évi általános választások alkalmával valamenynyi községi közös tanács minden nem székhely társközségében: országosan 1578 községben, ahol mintegy egymillió lakos él; megyénkben 111 községben, amelyek lakosságának száma A z elöljáróságok jellege Az elöljáróság a társközség népképviseleti-önkormányzati testületé, amely meghatározott körben egyes államigazgatási feladatokat is ellát. Népképviseleti jellege 12

19 a választásból, létrehozásának módjából adódik, önkormányzati jellegét pedig az anyagi eszközökkel való rendelkezés, az önálló döntési jogkör, illetve az adja, hogy a társközség életét lényegesen érintő kérdések eldöntésében meghatározó módon részt vehet. Jogi személy, így anyagi eszközei terhére kötelezettségeket is vállalhat, részt vehet társulásokban, jogokat szerezhet. A z elöljáróságok helye a tanácsi szervezetben Az elöljáróságok a közös tanács szervezetének részei, nem képeznek újabb tanácsi szintet, s nem valamiféle ellenpontjai a közös tanácsnak, annak szerves részét képezik. Ez biztosítja a nem székhely társközség és a közös tanács egész működési területének szerves összetartozását. Az elöljáróság a társközség lakosságának érdekeit mindenekelőtt a közös tanácsban képviseli. Kezdeményezően részt vesz a közös tanács munkájában, elősegítve, hogy a közös tanács céljai, tervei a társközség érdekeit és a közös érdekeket egyaránt szolgálják. A tanácstagok általános választása során minden közös tanácshoz tartozó társközségben változatlanul a községi közös tanács tagjait választják meg, akik egyben a választójogi törvény' erejénél fogva tagjai az elöljáróságnak is. A társközségben megválasztott tanácstag egyik feladata mint eddig választóinak, választókerületének képviselete a közös tanácsban. A nem székhely társközségben megválasztott tanácstagok további kötelezettsége és egyben jogosultsága az elöljárósági funkciók gyakorlásában való részvétel. Az elöljáróságok a tanácsrendszer sajátos jogállású szervezetei. Részei a községi közös tanácsi szervezetnek, de egyben a közös tanácstól független, önálló képviseled és igazgatási szervek is. Kettős minőségük az általuk ellátandó feladatok jellegéből fakad. A községi közös tanácshoz és a tanács szerveihez való viszonyukat tevékenységük tartalma határozza meg. Az elöljáróságok mint a társközségek népképviseleti-önkormányzati testületéi önállóan tevékenykednek, munkájukat, döntési és véleménynyilvánítási jogukat nem befolyásolhatják a községi közös tanács szervei és tisztségviselői. Vigyázni kell azonban, hogy az elöljáróságok állásfoglalásukat, döntéseiket megfelelő realitásérzékkel, tárgyilagosan, elfogultság nélkül alakítsák ki. Az elöljáróság nem szakigazgatási szerv, nem is kisegítője a szakigazgatási szervnek. Lehetnek bizonyos államigazgatási feladatai is, de nem vállalhatja a helyi hatóság szerepét, nem terhelhető szakértelmet igénylő ügyintézéssel, túlzott adminisztrációval. A hatósági, szakigazgatási feladatok ellátása a vb szakigazgatási szervének feladata továbbra is. Az elöljáróság szerepköre nem csökkentheti a közös tanácsok tisztségviselőinek a társközségekért vállalt felelősségét, nem mentesíti őket és a szakigazgatási szervet saját munkájuk és felelősségük alól; továbbra is szükség van a társközségekben az ügyfélfogadásra, az igazgatási napok megtartására stb. Sőt nő a felelősségük. Pl. a jövőben az érdekegyeztetésnek sokkal alaposabbnak és gondosabbnak kell lenni, sokkal nagyobb körültekintéssel kell előkészíteni a testületi üléseket, több időt kell fordítani az előzetes egyeztetésekre, az eltérő vélemények, az érvek és indítékok megismerésére, az érdekek okos egyeztetésére. A z elöljáróságok főbb feladatai és hatásköre Az elöljáróságoknak alapvető feladata a társközség lakossága érdekeinek következetes képviselete a közös tanácsban, a párt-, a szakszervezeti, a KISZ- és népfrontszervek előtt. 13

20 Az elöljáróság feladatait és hatáskörét a tanácstörvény, a vonatkozó minisztertanácsi rendelet'1 és más jogszabályok határozzák meg. A tanácstörvény az elöljáróságnak érdekképviseleti szerepe érvényesítéséhez új jogosítványokat biztosít. így: az elöljáróság indítványára össze kell hívni a tanácsot; javaslatát fel kell venni a tanács, illetve a végrehajtó bizottság napirendjének tervezetébe; a tanácsnak, illetve a végrehajtó bizottságnak ismételten meg kell tárgyalnia azt a társközséget érintő döntését, amelyet az elöljáróság sérelmesnek tart; ha valamely napirend érinti a társközséget, a végrehajtó bizottság ülésére tanácskozási joggal meg kell hívni az elöljáróság képviselőjét. Az elöljáróságok által kifejezésre juttatott társközségi érdekek a szakigazgatási döntések során sem hagyhatók figyelmen kívül. A társközségi érdekképviselet másik része a nem tanácsi szervekhez kötődik. Az elöljáróságok saját jogon, vagy a tanács vb szakigazgatási szervével együttműködve eljárhatnak a különböző nem tanácsi szerveknél. A megkeresett hatóságok, gazdálkodó vagy szolgáltató szervezetek kötelezettsége, hogy az elöljáróság kérelmével, javaslatával érdemben foglalkozzanak. Az elöljáróságok szervezik a társközségek lakosságának közösségi életét, a helyi feladatok megoldását, a helyi rendezvényeket, ünnepségeket. Az elöljáróságok döntenek a rendelkezésükre álló anyagi eszközök felhasználásáról. Vigyázni kell, ez az új döntési jogkör ne váltson ki túlzott, irreális várakozást az elöljáróságokkal kapcsolatban. Milyen anyagi eszközökkel számolhatnak az elöljáróságok? Legfőbb forrás a közös tanács pénzügyi alapja, amit viszont nem lenne célszerű indokolatlanul szétaprózni, ugyanakkor indokolt, hogy az anyagi eszközök egy részének felhasználásáról a tanács felhatalmazása alapján az elöljáróságok rendelkezzenek. így pl. a járdaépítés, egy-egy intézmény karbantartása, felújítása stb. kapcsán; a nem tanácsi gazdálkodó szervek támogatása, a lakosság hozzájárulása stb. Mindezekből következően az elöljáróságok csak akkor tudnak igazán élni a gazdasági önállósággal, ha együttműködnek egymással: a társközségek a társközségekkel, esetenként a kölcsönös érdekek figyelembevételével a társközség a székhely községgel, a gazdálkodó szervekkel stb. így látszólag kisebb jelentőségű, de az adott település lakossága számára fontos feladatok oldhatók meg, gondoskodhatnak az elöljáróságok a közösségi célokat szolgáló tanácsi fenntartású épületek, berendezések (pl. közkút, közvilágítás stb.) felújításáról, karbantartásáról. Meg kell jegyezni azt is, hogy az elöljáróságok gazdasági önállósága nem akadályozhatja a közös tanács valamennyi községet érintő közérdekű fejlesztési céljainak megvalósítását. A fentieken kívül a jogszabály több szociális, kulturális, gazdasági és igazgatási kérdésben döntési jogot ad az elöljáróságoknak.1' Az elöljáróságok gyakorolják továbbá a tanács által átruházott hatásköröket, döntenek a hatáskörükbe utalt ügyekben, illetve egyetértési, véleményezési jogkörrel rendelkeznek." A tanácstörvény ugyanis lehetőséget ad arra, hogy a közös tanács a jogszabályban meghatározott keretek között a társközség lakosságát közvetlenül érintő egyes hatásköreinek gyakorlását átruházza az elöljáróságra. Pl. a társközségekben működő tanácsi intézmények (iskolák, óvodák, művelődési ház) vezetőinek beszámoltatását. Az egyetértési és véleményezési jogköröket is a közös tanácsok határozzak' meg. Szükséges, hogy azokban az ügyekben, amelyeknél a végrehajtó bizottsági vagy szakigazgatási döntés során alapvetően fontos a társközségi lakosság érdekeinek figyelembevétele (pl. az üzletek nyitvatartási idejének szabályozása, a tartós hasz- 14

21 nálatba adásra szánt ingatlanok kijelölése), vagy amikor a döntés természete megkívánja a körülményeket legjobban ismerő elöljáróság kontrollját, illetve álláspontjának ismeretét (pl. kiskorúak láthatásának szabályozásánál) valóban kerüljön sor erre. Az elöljáróság ellenőrző tevékenysége kiterjed a társközségben működő minden lanácsi és a lakosság részére ellátást, szolgáltatást nyújtó nem tanácsi szervre. A társközség érdekeit képviselve az elöljáróság a nem tanácsi szerveknél önállóan is felléphet, illetve gyakorolhatja mindazokat a jogokat párhuzamos hatáskörként, amelyek egyébként a közös tanácsot illetik meg. (Tanácstörvény ). Az elöljáróság minden lényeges helyi kérdésben kérheti a falugyűlés állásfoglalását. A falugyűlést a tanács hívja össze, de a társközségekben összehívhatja az elöljáróság is. A z elöljáróságok működése Az elöljáróságok üléseiket szükség szerint tartják. A határozatképességre és a határozathozatalra a tanács működésére vonatkozó szabályok értelemszerűen irányadók. Az elöljáróság működési rendjét maga határozza meg. Tagjai közül elöljárót választ, aki összehívja, vezeti az elöljáróság üléseit, és képviseli az elöljáróságol. Fontos, hogy az elöljáró olyan közmegbecsülésben álló egyén legyen, akihez szívesen fordulnak egyéni és közösségi ügyeikkel a lakosok, s akinek kellő politikai, társadalmi, közéleti tekintélye, súlya van. Az elöljáróság tagjai a teendőket egymás között megosztják. Az elöljáróság a végzett munkáról és terveiről beszámol a társközség közössége előtt a falugyűlésen és a közös tanácsnak. Az elöljáróság munkáját a községi pártszerv elvi-politikai irányításával, a társközségben működő társadalmi és lömcgszervezetekkel szoros együttműködésben végzi. Az elöljáróság adminisztrációs feladatait a végrehajtó bizottság szakigazgatási szerve látja el, beleértve azoknak az ügyeknek előkészítését és kezelését is, amelyekben az elöljáróság jár el. Az elöljáróság az ügy érdemében foglal állást, az ügyviteli feladatokat, a szakigazgatási ügyeit a jövőben is a szakigazgatási szerv intézi (helyszíni szakigazgatási napok, kirendeltség stb.). Az elöljáróság a lakosság ügyeinek érdemi, gyors és kulturált intézését ellenőrzi. ~k Az elöljáróságok megalakulásától mind a helyi érdekeltek, mind az igazgatási szakemberek a kistelepülések közéletének helyzetének megélénkülését, előnyös változását várják. Az elöljáróságok anyagi eszközökkel is rendelkezhetnek, és sok helyi feladat megoldásához bizonyos jogosítványokat is kaptak. Tevékenységük eredményességének azonban egyik fontos feltétele, hogy a választópolgárok olyan személyeket jelöljenek és válasszanak meg elöljárósági taggá, elöljáróvá, akik képesek és készek ellátni a megnövekedett feladatokat, akik tudnak és akarnak is tenni a községükért. Szükséges továbbá, hogy erősödjék a testületek tevékenységének érdemi jellege, váljanak azok a különféle érdekek ütköztetésének és egyeztetésének felelősebb fórumaivá, csökkenjen a formalizmus munkájukban. Ily módon lehetnek társadalmi, politikai, állami életünk fejlődését, a szocialista demokratizmus érvényesülését szol gáló, valódi színterei. 15

22 A jogszabályok mindehhez csupán a kereteket adják. A kitűzött célok megvalósulásához következetes, színvonalas politikai munka szükséges, ami sok vonatkozásban újszerű feladatot jelent és más magatartást kíván a párt-, társadalmi és az állami szervek vezetőitől, munkatársaitól egyaránt. -JE G Y Z E T E K 1. A Minisztertanács (TTT. 7.) számú rendelete az elöljáróságokról. 2. K özlem én y az MSZM P K özpon ti Bizottságának jú lius fi-i üléséről (a lapok jú liu s 9-i szám ában). A közlem ény TI. fejezetének 4. pontja kim ondja : A közös tanácsok m unkájában az eddiginél job b a n kelt biztosítani a társközségek érdekeinek érvényesülését. Ezért m inden társközségben a m egválasztott tanácstagokból álló elöljá róság ala k u ljon. 3. Az évi III. törvén y az országgyű lési képviselőit és a tanácstagok választásáról, 4.. (2)... A községi k özös tanácshoz tartozó nem székhely társközségekben a m egválasztott tanácstag egyben a községi elöljáróságnak is tagjává válik. 4. Az évi 26, számú törvényerejű rendelettel m ódosított évi I. törvény új, Az elöljá róság cím ű IX 'A fejezete 69/B és 69 C -a és a M inisztertanács 9/1985. (III. 7.) szám ú rendelete az elöljá róságok ról. M egjegyzem, h ogy m iután az elöljáróság népkép viseleti-ön korm ányzati testület, helyes leit volna ennek ú gy is hangsúlyt adni, h ogy ez a fejezet ne a Szakigazgatási szervek című IX. fejezet utáni IX A fejezetkén t k erü ljön a tanácstörvénybe. 5. K özségi elöljáróság alatt a község végreh ajtó szervezetét értették. E szervtípust a polgári kori községi törvén yein k (1871: XVIII. te.; 1886: X X II. te.) létesítették n a gy- és k isk özségekben. Az adott községi szabályrendelettől függően a bírón cs a vezető (vagy kör-) je g y zőn kívül többnyire a íörvénybiró, a községgazda, a közgyám, a körorvos és m eghatározott szám ú esküdt volt tagja. Az elöljá róság operatív, végreh ajtó önkorm ányzati intézm ény volt, így csakis nevének felú jításáról lehet szó. De ha m ár átveszünk egy régi fogalm at, szerencsésebb lett volna az akkori képviseleti szerv a képviselőtestület nevének átvétele. Ez ugyanis jobban k ifejezn é a lényeget, h ogy egy település választópolgárai által m egválasztott tanácstagok (társ)községük egész lakosságát önállóan, testületileg is reprezentálják. 6. A Minisztertanács (III. 7.) számú rendelete az elöljáróságokról Az évi 26. szám ú törvén yerejű rendelettel m ódosítóit 1971, évi I. törvén y 69 C.. (1) bekezdése és a (6) alatti rendelethely. Balogh Géza; Támogatók 16

23 Gazdasági élet MAJORNÉ GERGELYFFY GABRIELLA GYÖKÉR ISTVÁN KUBALA FERENC: Az Alkaloida Vegyészeti Gyár fejlődése Az Alkaloida Vegyészeti Gyár fennállását január 24-től számítja, amikor a Szabolcs megyei Büdszentmihály (a mai Tiszavasvári) községben részvénytársaság alakult a morfin ipari előállítására. Ma az Alkaloida a gyógyszeriparban dolgozók összlétszámának 10,9%-öt foglalkoztató nagyvállalat, részaránya a magyar gyógyszeripar termeléséből 11,1%, a belföldi ellátásból 14,5%, a tőkés exportból 12,3%. A szocialista exportból 5,7%-ban részesedik, s a gyógyszeriparon belül realizált eredmény 10,8%-át produkálja. A gyár létrejötte és a magyar morfingyártás megalapozása Kabay János gyógyszerész nevéhez fűződik. A morfingyártás hagyományos nyersanyaga az ópium, amely 6 14% morfint és számos egyéb alkaloidot tartalmaz. Termelése rendkívül munkaigényes, ezért Európában soha sem volt az gazdaságos. Az ópium forgalmazása ellenőrizhetetlen, jelentős része kerül az illegális kábítószer-forgalomba. Kabay János munkásságának tudományos és ipari szempontból egyaránt úttörő jelentősége volt: elsőként állított elő morfint közvetlenül a száraz máknövényből, és ezzel szükségtelenné tette az ópium termelést. Bebizonyította, hogy a száraz mákszalma is kinyerhető formában tartalmazza az ópiumalkaloidokat, kémiailag és technikailag megoldotta a kicsépelt máklok amely korábban hulladék volt feldolgozásán alapuló morfingyártást. A gyárban a termelés 1927-ben a morfinnal indult, majd a társalkaloidokkal és különböző félszintetikus morfinszármazékokkal bővült. Az 1950-es években a vállalat más növényi hatóanyagok kinyerésével szélesítette a növénykémiai profilt, és 19G0-ban megkezdte a gyógyszerkészítmények gyártását is. Az es évek folyamán végrehajtott nagyarányú fejlesztés eredményeként alakult ki a mai nagyvállalat, amely korábbi gyártmányai mellett nagy menynyiségben állít elő különböző szintetikus gyógyszerhatóanyagokat, humán- és állatgyógyászati készítményeket, növényvédő szereket és intermediereket. A vállalat termékstruktúráját az alábbiak jól szemléltetik: Gyógyszeralapanyagok és intermedier termékek: 27% Gyógyszerkészítmények: 30% Növényvédő szerek: 43% Gyógyszeralapanyagainkat szociális és tőkés piacokra exportáljuk, illetve gyógyszer-specialitásokká dolgozzuk fel. Az injekció előállításán kívül valamennyi gyógyszerforma készítésére lehetőségünk van. A növényvédő szerek minden típusának gyártására rendelkezünk megfelelő gyártókapacitással, s lehetőségünk van termékeinkből bármely a mezőgazdasági igényeknek megfelelő kis és nagy kiszererelésű készítmény forgalmazására. Az Alkaloida Vegyészeti Gyár termékeivel 1933 óta van jelen a világpiacon. A morfinalkaloidok és az antimalárias hatású kloroquin legnagyobb szállítói közé tar 17

24 tozik a világon. A mintegy 140 féle terméknek közel kétharmada öt világrész 80 országába kerül export útján értékesítésre. Az export területenkénti megoszlása a következő: Európa 40% Ázsia 27% Afrika 17% Amerika 15% Ausztrália 1% A vállalat a hagyományos termékek és a kidolgozott új készítmények gyártása mellett széles körű és sokoldalú nemzetközi kooperációs tevékenységet is folytat. A licenckapcsolatainknak nagy jelentősége van a termékszerkezet és termelés műszaki színvonalának korszerűsítésében. A gyógyszergyártás területén a Sandoz (Svájc), a Robapharm (Svájc), a Bayer (NSZK) és a Syntex (USA) cégekkel, míg a növényvédő szerek gyártásában az I.C.I. (Anglia), a Rohm and Haas (Franciaország), az Uniroyal (Anglia) és a Cyanamid (USA) vállalatokkal folyik eredményes együttműködés. Vállalatunk a saját eljárás alapján gyártott glifozát herbicid-hatóanyag szállításával vesz részt a Szovjet Magyar Agrokémiai Egyezményben. A gyár a profiljának megfelelő kémiai és technológiai kutatások mellett érdekelt a gyógynövények főként a mák nemesítésében, korszerű termesztési technológiák kifejlesztésében. Az Alkaloida Máktermesztési Rendszer szervezőjeként nemesített vetőmaggal és szaktanácsadással segíti a termelő gazdaságokat. Kutatási, fejlesztési feladatait a gyár elsősorban saját kutatóbázisával, valamint a különböző külső kutatóhelyekkel (kutatóintézetek, egyetemi kutatóhelyek) történő együttműködéssel oldja meg. Ezen belül a biológiailag aktív új vegyületek előállítása, új gyógyszerspecialitások, növényvédő szerek bevezetése képezi fő feladatainkat. Korszerű műszaki dokumentációs központ áll a szakembereink rendelkezésére: közel húszezer szakkönyv, folyóirat, valamint mikrofilmes információs egység. Közvetlen terminálkapcsolat révén lehetőség van az országos és külföldi adatbankokban tárolt információk megszerzésére és azok felhasználására. Az egyre növekvő követelmények miatt vállalatunk jelentős mértékben tovább kívánja fejleszteni saját kutató-fejlesztő bázisát is. A műszaki fejlesztési tevékenység eredményességét, a gyártmányszerkezet korszerűsítési ütemét példázza, hogy az évtől bevezetett új termékek részaránya a vállalati árbevételben 1984-ben mintegy 22%-ot tesz ki. A vállalat kiemelten fontos feladatának tekinti a környezetvédelmet is. E célt szolgálják az oldószer-regeneráló, az égető- és mosóberendezések, valamint eleven iszapos biológiai szennyvíztisztító, ülepítő és utóoxidációs egység. További feladatunk ezen a téren a hulladékhasznosítás, illetve megsemmisítés végleges megoldása. A vállalat középtávon tervezett fejlesztési elképzeléseire jellemző, hogy hoz viszonyítva 1990-re a társadalmi termék tervezett növekménye közel 150%, az eredményé 230%, s mindezt csupán kb. 12% létszámnövekedés mellett kívánjuk végrehajtani. A vállalat szakembereinek jelentős része a gyár szomszédságában épült korszerű lakótelepen él, ahol szolgáltató létesítmények, klubkönyvtár, sportpályák és gyermekintézmények állnak dolgozóink rendelkezésére. A vállalat és a település fejlődése szorosan összefügg egymással. Vállalatunk dolgozói büszkék arra, hogy az Alkaloida Vegyészeti Gyár ma Szabolcs-Szatmár megye egyik legrégibb, a vidék iparosításában úttörő szerepet betöltő, dinamikusan fejlődő és legtöbbet exportáló iparvállalata. 18

25 RUDI BÉLA: A vállalati önállóság a Nyíregyházi Konzervgyárban Az utóbbi években megnőtt a politika és a gazdaság kapcsolatának jelentősége és súlya a társadalmi életben. A párt és a kormány gyakran foglalkozott a gazdasági építőmunka feladataival azért, hogy megfelelő választ találjon a külső és belső feltételekben bekövetkezett változásokra. A jövő tekintetében a XIII. kongresszus határozott irányt mutatott, amikor a népgazdasági teljesítőképesség növelésének egyik forrásaként az intenzív típusú vállalati gazdálkodást jelölte meg, hangsúlyozva, hogy a megoldások keresésének és megvalósításának döntő hányada az önállóságukkal egyre jobban élő iparvállalatokra hárul. Természetesen emelte ki a határozat ehhez a gazdaságirányítás biztosítja a szükséges feltételeket, és elsődleges feladatának tekinti az önállóság további növelését. A kongresszusi beszámoló is érzékeltette a vállalati önállósodás folyamat jellegét és azt, hogy ez csak megfelelő gazdaságirányítási és vállalati feltételek együttes megléte esetén vezethet eredményre. A gyakorlatban előforduló irányítási formáktól, a lehetőségektől és az önállósodásra törekvő szervezetek magatartásától függően ez a folyamat eltérő módon mehet végbe. Vizsgálatunk során nemcsak eltéréseket, hanem szembetűnő azonosságokat (hasonlóságokat) is fel lehet fedezni, melyek bemutatása mások számára is tanulsággal szolgálhat. Éppen ezért nem érdektelen a Nyíregyházi Konzervgyár önállósodási folyamatának néhány jellemző mozzanatát is felvillantani és ezek eredményeit bemutatni. Az állami élelmiszeripart az 1960-as évek közepétől az országos hatáskörű centralizált vállalatok és trösztök jellemezték. Az 1964-ben alapított Nyíregyházi Konzervgyár felügyeletét is kezdetben az iparigazgatóság, majd a teljes később pedig a szűkített hatáskörű tröszt látta el. Az 1970-es évek második felében a megváltozott közgazdasági és piaci feltételek hatására mind jobban megmutatkoztak a nagyvállalathoz és a tröszthöz kötődés hátrányai. Az alapításkor letelepített eszközök elavultak, pótlásuk és felújításuk vontatottan haladt, ennek eredményeként a technikai-technológiai színvonal fokozatosan leértékelődött. Az irányítás hiányosságait fokozta a nagy távolság, nem fejlődött, hanem beszűkült a tröszti érdekekre specializálódott termelési szerkezet. Bekövetkezett az az állapot, amelyet a szervezeti és piaci rugalmatlanság, az elavult termelési szerkezet és a csökkenő hatékonyság jellemzőkkel minősítünk a mai követelmények tükrében. A kedvezőtlen hatások megindítottak egy, az önállósodás irányába mutató folyamatot, melyet a lassú kibontakozás és a bizonytalanság jellemzett. Az élelmiszeripari ágazatokban a trösztök és nagyvállalatok átszervezése és megszüntetése július 1-től a bor-, a cukor- és a dohányipar vállalataival vette kezdetét. A konzervipari vállalatok január 1-től kaptak teljes körű önállóságot. Az azóta eltelt 19

26 idő bizonyította, hogy a vállalati önállóság nem csupán annak elnyerésétől, a függetlenség kikiáltásától, hanem az önállóságra való felkészüléstől, annak értő és felelősségteljes gyakorlásától függ. Hangsúlyozni kell a felkészülés szerepét és fontosságát, amely a Nyíregyházi Konzervgyár esetében is már a tröszti szervezetben megindult. Jóval a tröszti irányítás megszűnése előtt párt- és kormányzati állásfoglalásokból, tájékoztatókból, szakcikkekből stb. ismertek voltak azok a szempontok, amelyeket az átszervezés után követelményként támasztanak a vállalati munkával szemben. Ezek közül a leglényegesebbek a következők: növekedjék a gazdálkodás hatékonysága, valósuljon meg a piaci igényekhez való gyors és rugalmas alkalmazkodás, a termelési lánc minden eleménél növekedjen a vállalati érdekeltség, racionalizálódjanak a szervezetek, a döntési szintek feleslegesen nagy száma csökkenjen, váljon intenzívebbé a belső erőforrások feltárása stb. Ezek az irányelvek kellő alapot nyújtottak az önállóságot megalapozó munkák megindításához, melyeket a belső igényből fakadó motívumok is hatékonyan támogattak. A szervezeti rendszer korszerűsítésének első lépcsőiéként 1980-ban megkezdődött a döntési hatáskörök felmérése és racionalizálása. A feladatot az Élelmiszeripari Gazdaságkutató Intézet szakmai irányításával vállalati munkacsoportok oldották meg. A konzervgyár 1974-ben tűzte napirendre irányítási rendszerének korszerűsítését, melynek végső célja egy integrált irányítási rendszer kialakítása, közbeeső célja pedig a számítógépes termelésirányítási rendszer megvalósítása. Már 1980-ban megindult a termelési szerkezet átalakítását megalapozó munka, melynek célja az volt, hogy a gyártmánystruktúra problémakörét kampányjellegtől mentes vezetői feladattá tegye. Az előzővel kapcsolatban fontos feladattá vált a tröszti szemléletű tervezési rendszer korszerűsítése. Jelentőségét fokozta az, hogy az önállósággal egy időben újra meg kellett fogalmazni a vállalati politika elveit, a megvalósítás stratégiai feladatait ahhoz, hogy a vállalat kialakíthassa több évre érvényes magatartását. Informatikai és elemző tevékenysége középpontjába a számítástechnikát állította a vállalat. Ez irányú tervező-szervező munkája, szakemberállománya lehetővé tette, hogy 1980-ban saját számítóközpontot létesítsen, és ezzel hatékonyan támogassa az előzőekben vázolt feladatok korszerű, gyors megoldását. A tervező felkészülésnek köszönhetően nem érte váratlanul a teljes önállóság, sőt az új helyzet kedvezően hatott a vállalati belső életre. Hasznos energiákat szabadított fel, és új erőket hozott a felszínre, melyek hatása igen rövid idő alatt megmutatkozott az eredményekben. Az utóbbi években sikeres pályázatok útján olyan műszaki fejlesztési támogatásokat ért el a vállalat, amelyek biztosították a belső innovációt, és lehetőséget nyújtottak több fontos technológiai jellegű beruházásra. Ennek eredményeként a vállalati eszközállomány a tröszti korszak utolsó (1981.) évéhez viszonyítva a következőképpen alakult: 20

27 MEGNEVEZÉS: év év Állóeszköz-állomány az év végén Bruttó érték (eft-ban) Nettó érték (eft-ban) Mint a számok is mutatják, az eszközállomány több mint másfélszeresére: gyarapodott, és kedvezően változott korszerűségét mutató nettó értéke is. Ezek a fejlesztések megfelelnek a legkorszerűbb technikai-technológiai igényeknek. Közülük a számítógéppel vezérelt gyümölcsfeldolgozó aszeptikus üzem, rendszerét és műszaki színvonalát illetően, egyedülállónak mondható a világon. A technikai megújulás azonban elképzelhetetlen lett volna a gyárban dolgozó mintegy 105 fő diplomás szakember nélkül, akik nemcsak tudtak, de akartak is újat, korszerűbbet felmutatni, élve nemcsak vállalati, de saját önállóságukkal is. Az önállóság egyik fontos eredménye a mezőgazdasági partnerekhez fűződő korábbi kapcsolatok átformálása. Az új típusú kapcsolatok lehetőséget nyújtottak arra, hogy a korábbi tevékenységek integrálódjanak, és olyan társulások jöjjenek létre, melyek a közös gazdasági célokat hatékonyan szolgálják. Ma már a Nyíregyházi Konzervgyár gesztorságában négy társulás működik, melynek 24 termelőszövetkezet is tagja. Ez is közrejátszik abban, hogy az eredmények és a teljesítmények jelentősen javulnak. Ezt igazolják az alábbiak.. MEGNEVEZÉS: év év 1. Árbevétel (eft-ban) ebből: tőkés export demokratikus export belföldi konzerv ért egyéb belföldi ért Értékesített mennyiség (tonnában) Vállalati eredmény (eft-ban) Az önállóságra való felkészülés kapcsán már szóltunk a belső tartalékok folyamatos feltárásának fontosságáról. Ez a munka azóta is folytatódik, korszerűsödik az információs rendszer, további fejlesztések valósulnak meg a számítástechnika területén. Egy svájci szervező intézet bevonásával korszerűsítjük költségelszámolási rendszerünket, és 1988-ra befejezzük a számítógéppel segített termelésirányítási és vezetési rendszer kiépítését. összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy az önállósodás során azok a vállalatok számíthatnak tartós sikerre, ahol tervszerű és megalapozott felkészülés folyik az önállósodás szellemében, a vezetők és a munkatársak előre felkészülnek az áttérésre, új vállalati politikát és stratégiát dolgoznak ki az új helyzetre, széleskörűen értelmezett innovatív jellegű magatartást tanúsítanak az átállás előtt és után, messzemenően hasznosítják a dolgozók aktivitását és kreativitását, alkalmazzák a szervezéstudomány és a számítástechnika eredményeit a gyakorlatban. Reméljük, hogy eredményeink igazolni fogják és megerősítik ajánlásainkat. 21

28 SIKLÓS ISTVÁN: Űj típusú gazdasági szervezetek a Kelet-magyarországi Állami Építőipari Vállalatnál január 1-től több új szervezeti forma kialakítására adnak lehetőséget a jogszabályok. Ilyen többek között a gazdasági munkaközösség, vállalati gazdasági munkaközösség, kisszövetkezet, kisvállalat, leányvállalat. Az állami vállalatok életében, gazdálkodásában két új szervezeti [orma nyert alapvető fontosságot. Az egyik a dolgozók és a vállalat közös kezdemenyezésén alapuló vállalati gazdasági munkaközösség (VGM), a másik a vállalat vállalkozásaként értelmezhető leányvállalat. Az eddigi tapasztalatok alapján elmondható, hogy mindkét forma jól szolgálja az állami vállalatok alkalmazkodását a megváltozott igényekhez, erősíti a vállalkozói szemlélet kialakulását, segíti a társadalmi tőke áramlását egyes vállalatok vagy azok egyes vállalkozásai között. E lehetőségek teret nyújtanak az alaptevékenységtől eltérő, de gazdaságosan végezhető tevékenységek megvalósítására. Rugalmasan tudnak alkalmazkodni a változó igényekhez, ezt elősegíti a közgazdasági, jogi szabályozásuk is. Lehetőséget adnak a munkával arányban álió többletjövedelem megszerzésére, ezzel javítják a dolgozók kötődését vállalatukhoz, enyhítik a létszámgondokat ben megyénkben is egyenletes fejlődés történt az új típusú gazdasági szervezetek számában. M e g n e v e z é s január 1-én dec. 31-én 1. önálló jogi személyiséggel rendelkező: kisvállalat 2 2 *i ű leányvállalat kisszövetkezet Önálló jogi személyiséghez kapcsolódó: vállalati szerződéses részleg 2 8 X vállalati gazdasági munkaközösség ipari cs szolgáltató szövetkezeti szakcsoport egyéb mezőgazdasági szakcsoport X átalányelszámolásos részleg X 3. Magánszemélyek által létrehozott gazdasági munkaközösség (Az x-szel jelzett szervezetre nincs adat.) összesen: január 1-én a 642 új típusú gazdasági egységben több mint 3000 Tő dolgozott, és 200 millió forint feletti árbevételt realizáltak 1983-ban. Ha feltételezzük, hogy a 22

29 számadattal nem jelzett kis szervezetek mennyiségében legalább szinten tartás történt, akkor 1984 végére az új típusú szervezetek szama 1000 korul alakult. A nyilvántartott 649 egység árbevétele 1984-ben meghaladta a 800 millió forintot, összlétszámúk közel 7000 fő. Tevékenységi körük nagyobb részt a termeléshez, termelő jellegű szolgáltatáshoz, kismértékben kereskedelmi és vendéglátó jellegű szolgáltatáshoz kapcsolódik. Területi elhelyezkedésük még mindig kedvezőtlen. Elsősorban a városokban főleg Nyíregyházán koncentrálódnak. Tehát a viszonylagos létszámfelfutás még nem jelenti egyúttal a kisebb települések szolgáltatási igényeinek kielégítését. Megyénkben erőteljes igény jelentkezik az új munkahelyek teremtésére. Ehhez az új típusú gazdasági szervezetek eddig nem nyújtottak jelentős segítséget, mivel az ott dolgozóknak csak mintegy harmada főállású (1147 fő január 1-én), s e létszámnak is csak kis része új munkába lépő dolgozó, mivel az új típusú gazdasági szervezeteket döntő többségében átszervezéssel hozták létre. Bár az új vállalkozási formákban dolgozók aránya a megye aktív keresőihez viszonyítva december 31- én csak 2,6 0 tehát nem jelentős, de az alapítási szándékot, a fejlődés ütemét nézve elmondhatjuk, hogy megtettük a kezdeti lépéseket megyénkben az új szervezeti formák létrehozásában, tevékenységük kibontakoztatásában. Az előzőekben említett folyamatba tartozik a Kelet-magyarországi Állami Építőipari Vállalat (KEMÉV) ilyen irányú tevékenysége is. A vállalatnál a jogszabályok megjelenése után aránylag hamar felismerték az új szervezeti, vállalkozási formák adta lehetőségeket, s tudatos munkával igyekeztek az új szervezeteket kialakítani, előnyeiket kihasználni. Miért volt a KEMÉV aktív az új szervezeti formák kialakításában? Azért, mert az építési piac megváltozása: a beruházások csökkenése, az építési struktúra módosulása mint külső kényszerítő erő, a vállalati gazdálkodás nehézségei: a jövedelmezőség csökkenése, a létszámvándorlás mint belső gondok erre ösztönöztek. A vállalatvezetés pedig a társadalmi szervekkel együtt felismerte, hogy a VGM-ek, illetve leányvállalatok alakítasa egyik és sikerrel kecsegtető eszköze lehet a nehézségekből való kilábalásnak. A KEMÉV-nél az első VGM-ek 1902 őszen alakultak, jelenleg 13 dolgozik. A vállalat 1982 májusában igazgatói utasításban szabályozta és rögzítette a vállalati gazdasági munkaközösségek es a vállalat közötti kapcsolatokat, A VGM-ek megalakulásának adminisztratív és jogi megteremtését a termelési osztály feladatkörébe utalla, ahol az egyik előadó munkaköréhez tartozik ez a tevékenység. Az igazgatói utasítás nagy segítséget adott az alapítással, majd a működéssel kapcsolatos kérdésekben. Rendelkezett a VGM megalakításának, nyilvántartásba vételének feladatairól, a munkaközösségek tevékenységi köréről. Szabályozta a VGM munkavállalását, annak adminisztratív kérdéseit. Rendelkezett a szerződéskötések menetéről, a pénzügyi lebonyolítás, a járandóság megállapításának kérdéseiről. Meghatározta az illetékes osztályok és termelő egységek feladatait a vállalati gazdasági munkakörzösségek tevékenységével kapcsolatban. Az, hogy a vállalat támogatólag és aránylag hamar rendelkezett a gazdasági munkaközösségek és a vállalat kapcsolatáról, bizonyítja, hogy a vezetés felismerte a VGM tevékenységében rejlő lehetőségeket. Nevezetesen a szűk kapacitások feloldásának lehetőségét, illetve a többlettermelés egyes eseteiben vállalati béralapot kímélő m egoldási módját. Mivel ebben az időszakban a vállalatnak szűkös a bérfejlesztési lehetősége, megtartó erőt jelentett jelent most is a jó szakemberek esetében. A jelenleg működő vállalati gazdasági munkaközösségek tevékenységi köré szerteágazó. Van felvonulási, létesítményt építő, vasbeton-előregyártó, járműjavító, gépíró, mélyépítő, tervező, zsákolt oltottmész-csomagoló, szigetelő közösség. Tehát vé- 23

30 gcznek vállalati szempontból alvállalkozói, szállítói és költségjellegű (szolgáltató) tevékenységet. A VGM-ek évi termelési tevékenysége 6 millió 931 ezer forint volt, a megrendelő (vagyis a KEMÉV) által nyújtott anyag, illetve szolgáltatás értéke 4 millió 799 ezer forint. így a munkaközösségek részére kifizetett járandóság 2 millió 172 ezer forintot tett ki ben a VGM-ek által végzett munkák értéke 28 millió 600 ezer forint, a kifizetett járandóság pedig 9 millió 600 ezer forint. Természetesen ebből levonták a forgalmi adót, illetve jövedelemadót, de a VGM-tagok úgy nyilatkoztak, hogy így is megéri. Elmondható, hogy a VGM-ek termelési értéke a vállalati termelési érték 4%-a alatt van ugyan, és a bennük részt vevő dolgozók összlétszáma még nem éri el a 180- at, de a vállalat érzékeny" területein alakultak, pozitív hatásuk érzékelhető volt. Munkaidőn túli munkájukkal növelték az ipari termelés értékét, bővítették a szol gáltatások körét, illetve alvállalkozóként segítették az építési határidők lerövidítését. S egyben lehetőséget nyújtottak olyan törvényes többletjövedelem megszerzésére, amely arányban áll az elvégzett munkával és nem terheli a vállalat bérköltségét január 1-től az (I. 10.) MT rendelet 10%-os különadó fizetésére kötélén a megrendelőt a vállalatot a VGM számára kiíezetett ellenérték, mint adóalap figyelembevételével. Ennek hatására I. negyedévében a vállalat még nem kötött szerződést a vállalati gazdasági munkaközösségekkel konkrét munkák elvégzésére. Megfigyelhető az a tendencia, hogy a rendelkezés meggondolásra készteti a vállalatot a VGM-szerződések ügyében, s csak a valóban szűk kapacitás feloldására, a kiemelkedő minőségű és hatékonyságú munkát vállaló kis szervezetekkel köt megállapodást. A KEMÉV gazdálkodási stabilitásának megteremtésében, az építési-szerelési tevékenység jövedelmezőségének javításában, a bruttó termelés nagyarányú növelésében legnagyobb szerepe a vállalat által alapított két leányvállalatnak volt, amelyek kisvállalati formában működnek. Miért vált szükségessé, és miért éppen a Gépkölcsönző és Szolgáltató Leányvállalat, illetve egyedül az országban a Munkásellátó, Szálloda-Vendéglátó és Szolgáltató Leányvállalat megalakítása? A KEMÉV viszonylag sok olyan gépi állóeszközzel rendelkezett, amelynek a saját építési-szerelési tevékenység keretében történő hasznosítására az építési piac megváltozása, az építési igények technikai, technológiai összetételének alapvető módosulása következtében nincs lehetőség. Ugyancsak viszonylag nagy számú és nagy értékű épületállománnyal rendelkezett a vállalat. Ezeknek az épületeknek jó része munkásszálló és üzemi konyha a megye különböző pontjain, melyek részben a vállalat létszámának csökkenése, részben a vállalat korábbi, más irányú fejlesztése miatt zömmel (főleg a szállók) kihasználatlanok. Ez a más irányú fejlesztés a korszerű személyszállító járműpark kialakítása és a naponkénti háztól házig történő személyszállítás megszervezése volt amely nélkül a hetvenes évek végén már nem volt lehetséges a munkásállomány megtartása. Az építmények a maguk fenntartási költségeivel, üzemeltetési ráfordításaikkal a nem kellő hatékonysággal kihasznált gépi állóeszközökkel együtt erősen terhelték a megfogyatkozott építési-szerelési árbevétel kültségszintjét, végső soron alapvetően csökkentették a vállalati nyereséget. Így került sor október 1-i hatállyal a KE MÉV kisvállalati formában működő Gépkölcsönző és Szolgáltató, majd január 1-i hatállyal a KEMÉV Munkásellátó, Szálloda-Vendéglátó és Szolgáltató Leányvállalata megalapítására. A KEMÉV biztosította mindkét leányvállalat részére a tevékenység ellátásához 24

31 szükséges induló vagyont, az állóalapokat és a forgóalapokat. Az eszközök mellett az induló létszám nagy része az anyavallalat állományából került áthelyezésre, hiszen az adott tevékenységgel foglalkozó dolgozók munkaköre az anyavállalatnál megszűnt. Az anyavállalat végzi a felügyeletet a két leány fölött, gyakorolja a munkáltatói jogokat a kisvállalatok vezetőivel kapcsolatban. Mindkét leányvállalat legnagyobb megrendelője a KEMÉV ezzel mintegy stabilizálja tevékenységüket, de erőteljes az ösztönzés a külső megrendelők kielégítésére is, hiszen nyereségüket elsősorban onnan kell realizálni. A nyereség 50%-a illeti meg az alapító vállalatot. A Gépkölcsönző és Szolgáltató Leányvállalat tevékenységi köre -- mint nevében is benne van építőipari gépek, járművek kölcsönzése állami vállalatok, szövetkezetek, a KISZÖV, a lakosság részére, fuvarozási és egyéb szállítmányozási, szolgáltatási tevékenység elvégzése, gépjavítás, szervizszolgáltatás. Működési területe az alapító vállalat működési területevei megegyezően Szabolcs-Szatmár, Hajdú-Bihar, Borsod-Abaúj-Zemplén megyék, de az alapítólevél lehetőséget ad arra, hogy a piaci körülményektől függően a fent meghatározott területeken kívül is működjön. A leányvállalat él is ezzel a lehetőséggel, s Budapestre, sőt a Dunántúlra is kölcsönöz építőgépeket ban a nettó árbevétel 121,5 millió forint volt, amelynek alakulására az jellemző, hogy több mint kétharmada az anyavállalatnak kölcsönzött gépek bérleti díjából származott, s mintegy 32 millió forint volt a külső megrendelőtől eredő bevétel ban 8 millió forint nyereséget realizáltak ben árbevételük 133,3 millió forint volt, ebből 92,8 millió külső megrendelőtől, a nyereségük pedig 9,8 millió forintot tett ki. A kisvállalat összlétszáma jelenleg 250 fő körül van, jelentősebb bővítést nem terveznek, meg akarják tartani rugalmasságukat és jó munkájukkal egyre stabilabbá váló megrendelőkörüket. A nagy nehézségek árán megszerzett üzlethelyiségben (az Arany János utcán) bonyolódik a lakossági szolgáltatások szervezése, a magánépitkezők betonkeverővel, kisgépekkel való ellátása. A Munkásellátó, Szálloda, Vendéglátó és Szolgáltató Leányvállalat tevékenységi köre; az alapító vállalat igényeinek kielégítése, szállásférőhely, étkeztetés, munka- és védőruha-beszerzés, takarítás és szükség szerint egyéb szociális ellátás, valamint állami vállalatok, szövetkezetek, intézmények, magánszemélyek részére szállás, étkeztetés, takarító szolgáltatás biztosítása. A leányvállalat működési területe Szabolcs-Szatmár megye és az alapító vállalat munkahelyei. A kisvállalat tevékenységének bázisai a munkásszállókból kialakított két egycsillagos szálloda, fogadó, illetve két 200 adagos konyha, három 1500 adagos konyha-étterem, valamint több munkahelyi büfé ban a leányvállalat az alap- és kiegészítő tevékenységen kívüli tevékenységből 37,9 millió forint nettó árbevételre tett szert, melyből több mint 50% külső, tehát nem anyavállalati megrendelőtől származott. Az árbevétel 30%-a az étkeztetésből, a többi csaknem azonos arányban a szállodák, a takarítás, munkaruha-ellátás, büfék és egyéb bevételekből való ben nettó árbevételük 54,4 millió forint volt, s ezen 3,3 millió forint nyereséget realizáltak. Miért volt érdemes létrehozni a két leányvállalatot? Véleményem szerint mind a két leányvállalat megalapítása azon túl, hogy a KEMÉV gazdasági helyzete szükségessé tette valós piaci igényekre, reális szükségletek kielégítésére épült. A gépkölcsönzésnek piaca van, mert egyrészt speciális, illetletve univerzális gépeket kínál a leányvállalat kölcsönbérletre, másrészt a bérbe vevő vállalatoknak előnyös a bér- és energiaköltséggel nem járó, költségként elszámolható szolgáltatás. 25

32 A másik tevékenységnél meghatározó az, hogy Szabolcs-Szatmárban jelenleg még a szállodai kapacitás szűk, s jó piaca van a megfelelő minőségű, relatíve olcsó étkezési szolgáltatásnak is. Ez a tény, illetve az erős piacorientáltság, a megrendelő rugalmas kiszolgálása hozta azt, hogy mind a két leányvállalat nyereséggel dolgozik. Fontos következmény az is, hogy a nem kellő hatékonysággal foglalkoztatott, illetve szociális típusú állóeszközök kikerültek a KEMÉV állományából. A változást az alábbi táblázat jól érzékelteti: Időpont KEMÉV ANYAVÁLLALAT ÁLLÓESZKÖZ-ÁLLOMÁNYA Db Bruttó érték eft Nettó érték eft dec dec dec Látható, hogy a bruttó eszközérték és a nettó eszközérték is mintegy harmadára csökkent az anyavállalatnál. Külön említést érdemel, hogy az alapításkor juttatott, aránylag alacsony forgóalap-mennyiség eredményeképpen az anyavállalatnál relatíve nőtt a forgóalap, Pl. a Gépkölcsönző Leányvállalatnál az összes alapjuttatasból ami 90,5 milliót tett ki közel 5 millió forint volt a forgóalap. Ugyanez az arány a Munkásellátó Leányvállalatnál 32,7 millió és 6 millió. A Gépkölcsönző Leányvállalat működéséből adódik egy másik finanszírozási és pénzgazdálkodási előny a KEMÉV számára. Mivel legnagyobb megrendelője leányvállalatanak, az árengedménnyel segíteni tudja. Emellett a leányvállalat a hiteltörlesztési kötelezettségekből is átvett terheket 50 millió forint értékben január 1-től az amortizáció 100%-a visszamarad a kisvállalatnál. Ez a vagyonadó, felhalmozási adó levonása után is kedvezőbb helyzetet teremt a hiteltör lesztés teljesítésére. A Gépkölcsönző Leányvállalat megalapítása és működtetése igen pozitív hatást gyakorolt és gyakorol a KEMÉV termelőegységeinek munkavégzésére, költséggazdálkodására, a főüzemek, főépítesvezetőségek költségérzékenységére. Ugyanis a jelenlegi rendszerben rá vannak kényszerítve a termelésirányítók, hogy csak a szükséges mértékben, a szükséges ideig rendeljenek gépét, s annak kapacitását minél jobban kihasználják. Ha nem így tesznek, a köllségszint megemelkedése egyértelműen jelzi a szervezetlen munkavégzést. A leányvállalatnak kötelező előírás, hogy elsősorban az anyavállalat gépigényeit elégítse ki, de a termelőegységeknek módja van arra is, hogy más szervezetektől vegyenek kölcsönbérletbe gépel, ha az olcsóbb, vagy a munka paramétereinek jobban megfelel. A termelésirányítók, gépészeti vezetők élnek is ezzel a lehetőséggel. Például, ha a Szamos menti Vízügyi Társulástól bérelt olcsóbb díjú szovjet kotróval meg tudja oldani a feladatot, akkor onnan veszi berletbe, mert annak óradíja 600 forint, míg a leányvállalattól bérelhető nyugati kotróknak 1100 vagy 1600 Ft óra. Előnyös a KEMÉV működésere az a tény is, hogy a gépkölcsönzési árbevétel arányos nyeresége jó, illetve az eddig csak költségeket termelő munkásellátási létesítmények nyereségei hozva hasznosíthatók. A Munkásellátó Leányvállalat árbevétel-arányos nyeresége 6Ü0 felett van,' ami több ok miatt is jónak mondható. Először is, mert nem tisztán a vendéglátás a profilja, hiszen a munkaruha-beszerzés kiskereskedelmi tevékenység, a takarítási szolgáltatás torzít, másodszor azért, mert az anyavállalat erőteljesen támaszkodik erre a le- 26

33 ányvállalatra is. A szállodai szolgáltatásokat önköltségi áron veszi igénybe, íóidényben üdültet, ezzel szemben a leányvállalat részére végzett építőipari kivitelezési munkákat nem maximált áron számlázza le. Végül, de nem utolsósorban ezen szervezetek önálló gazdálkodásának is eredménye az anyavállalat helyzetében bekövetkezett pozitív változás. Nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a KEMÉV az évi alig 7 millió forintos nyereségét a leányvállalatokéval együtt számítva 1983-ban 42,5 millió forintra, 1984-ben 49,4 millió forintra növelte, és az eszköz-, bérarányos nyereség az 1982-es 1%-ról szintén a leányvállalatokkal együtt 1983-ban 7,1%-ra, 1984-ben 8,4%-ra nőtt. IR O D A L O M K erekes Im re: A gazdaságirányítás m űködésének tapasztalatai a gazdasági szabályozók hatása ban a KEM ÉV-nél (politikai főiskolai szakdolgozat, 1984). Jelentés az új vállalkozási form ák m űködésének tapasztalatairól, a szakszervezetek ezzel k apcsolatos feladatairól. SZM T, K E M E v : szervezeti és m űködési szabályzat. KEMEv : leányvállalatok alapító okiratai. KEM ÉV: a sz, igazgatói utasítás. KEMÉV, illetve leányvállalatai: m érlegadatok 1983., I. fél év, decem ber 31. Sebestyén Sándor: Háború 3. út a semmibe 27

34 CSELÓSZKI GYÖRGY; A vállalati gazdasági munkaközösség a Papíripari Vállalat nyíregyházi gyárában A Papíripari Vállalat nyíregyházi gyára 1972-ben létesült. Más gyáregységekkel, papírgyárakkal együtt az Ipari Minisztérium felügyelete alatt álló Papíripari Vállalat irányításával működik. A gyár sajátos jellege, hogy a nyíregyházi gyári központban történik a hajdúdorogi gyárrészleg irányítása is. A vállalat kategóriája: kiemelt, a a gyár kategóriája: B. Fő feladata az ország egyre növekvő csomagolóeszköz-igényének kielégítése, elsősorban hullámdobozokból, papirzsákokból, papír-polietilén kombinációkból. A városban, sőt a megyében az egyik legnagyobb termelési értéket, több mint 2,6 milliárd forintot a mi gazdasági egységünk állít elő. Gyáregységünkben főleg a folyamatos munkarend dominál. Az évi átlagos műszakszám 2,5. Az évi 2 milliárd 687 millió forint halmozott termelési értéket 1181 fő fizikai és 152 fő nem fizikai szellemi állományú dolgozóval értük el. Gyárunk a 11 évi termelése és gazdálkodása során az 1974., 1975., 1976., 1977., 1980., 1981., és az év után kapta meg a Kiváló gyár címet. A VÁLLALATI GAZDASÁGI MUNKAKÖZÖSSÉG SZEREPE Az MSZMP XII. kongresszusának határozata egyértelműen megfogalmazza, hogy A társadalmi tevékenység minden területén az eddiginél is fontosabb feladat a belső tartalékok feltárása es hasznosítása, a munka termelékenységének gyorsabb növelése, a termelési költségek mérséklésé. Különösen fontos az önköltség, az energia-anyaghányad csökkentése." 1981 őszén megjelentek azok a jogszabályok, amelyek a mezőgazdaság, a belkereskedelem mellett a népgazdaság csaknem teljes területén lehetővé tették a kisvál lalkozások létrehozását. Gazdálkodásunk súlypontja természetesen továbbra is a nagyüzemi gazdálkodás, ám látnunk kell, hogy a mainál hatékonyabb gazdaságfejlesztési céljaink szolgálatába állíthatjuk mindazokat a rejtett tartalékokat, amelyek a szocialista gazdálkodási viszonyok kisüzemi alkalmazásában, a vállalatok, a szövetkezetek és a kisárulermelő szövetkezetek gazdálkodásának ésszerű összekapcsolásában rejlenek. A Minisztertanács (IX. 9.) számú rendelete új gazdálkodási formaként teremtette meg a gazdasági munkaközösségek létrehozásának lehetőségeit. Az új, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági forma sokirányú lehetőségei biztosít a kezdeményezőkészség kibontakoztatására, a szabad kapacitások és enérgiák hasznosítására. A megjelent kormányhatározatok és jogszabályok gyárunkban is mind a vezetés, mind a dolgozók részéről nagy érdeklődést váltottak ki. 28

35 Dolgozóink körében a vállalkozási lonnák közül főleg a vállalati gazdasági munkaközösségek megalakítása vált közkedveltté. Vállalatunknál a munkaközössegek feladata, hogy tevékenységi körükben hozzájáruljanak a társadalmi szükségletek kielégítéséhez, segítsék elő a szocialista tulajdonviszonyok tartalmi gazdagodását, termelésük kapcsolódjon a nagyüzemi szervezetekhez és épüljenek be az irányítási rendszerbe. A munkaközösségek tevékenysége révén csökkenjen a vállalati-gyári ráfordítás, élőmunka- és gépi kapacitás szabaduljon fel a munkaidő számara (alapanyag, üzemképes targonca, jó rakodólap stb. álljon rendelkezésre). A fentiekből következik, hogy a vállalati gazdasági munkaközösségek fogyasztási és egyéb szolgáltatási, a kisüzemi termelést és a gazdálkodó szervek tevékenységét kiegészítő, háttéripari feladatokat végző vállalati egységek. Létrehozásuk célja vállalatunknál: a gyári, vállalati eredmény növelése, import alkatrészek helyettesítése, kooperációs munkák pótlása, a munka minőségének, hatékonyságának növelése, a hulladékanyagok hasznosítása, munkaerő lekötése, hiányzó kapacitások pótlása. A VÁLLALATI GAZDASÁGI MUNKAKÖZÖSSÉGEK MEGALAKÍTÁSA A vállalati gazdasági munkaközösségek döntő többsége gyári kezdeményezésie jött létre. Nyíregyházán mi az elsők között kezdtük meg az új vállalkozási forma megalakítását, a vállalati gazdasági munkaközösségek létrehozását. A vállalati gazdasági munkaközösségek megalakításának elősegítése, tevékenységének szabályozása érdekében gyárunk a számú igazgatói utasításban fogalmazta meg a követelményeket, feladatokat. így ennek értelmében a VGM feladatának meghatározásánál pontosítani kell a létesítendő munkaközösség tevékenységi körét, a tevékenység végzésének feltételeit, meg kell határozni a gyár által rendelkezésre bocsátott eszközöket. Tisztázni kell a munkaközösség várható tagjainak létszámát, össztételét. A tevékenységet el kell határolni területileg, műveletileg a munkavégzők szerint. Tisztázandók az irányítás, az ellenőrzés, az elszámolás, a társadalmi tulajdon védelme, a tűzvédelem, a munkavédelem szabályainak betartására vonatkozó kérdések. A megalakuláshoz a vállalat vezetőjének előzetes hozzájárulása szükséges. Ezt az előzetes hozzájárulást esetünkben a Papíripari Vállalat vezérigazgatója adja a kérelem és a gyárigazgatói javaslat figyelembevételével. Az előzetes engedély megadása után kerülhet sor csak a Társasági szerződés és az Együttműködési szerződés megkötésére. Az Együttműködési szerződést vezérigazgatói felhatalmazás útján a gyárigazgató és VGM-képviselök írják alá. A VÁLLALATI GAZDASÁGI MUNKAKÖZÖSSÉGEK MŰKÖDÉSE A vállalati gazdasági munkaközösség tagjai a munkaközösségnek harmadik személyekkel szemben fennálló kötelezettségeiért csak az általuk teljesített vagyoni hozzájárulással és a munkaközösségben a tárgyévben szerzett teljes jövedelmükkel felelnek Az ezt meghaladó kötelezeltsegekert a felelősség a vállalatot terheli. [MT (I. 17.) számú rendelet 7. ] A munkaközösségi tagok képviseletére a társasági szerződésben kijelölt képviselő(k) jogosult(ak). A képviselő a tagok helyett, a munkaközösség nevében jár el, a munkaközösség nevében szerez jogokat, vállal kötelezettségeket. Ezek szem előtt tartásával kerül sor a gyár illetékes gazdasági vezetése és a képviselők közötti megbeszélésre a feladat megtárgyalása, árajánlat kérése, a fizetés módja, a határidő és az egyeb feltételek, követelmények tárgyában. Az árajánlat elfo- 29

36 gadása után a Vállalkozási szerződés megkötése történik, amely mindenre kiterjedően szabályozza a kötelezettségekkel járó feladatokat, követelményeket és jogokat. Gyárunkban az evben 2, az évben 12, az évben pedig 19 vállalati gazdasági munkaközösség működött. A kezdeti nehézségek után, főleg 1982 második felétől alakultak a munkaközösségek december 31-ig a 2 VGM 21 fő, december 31-ig a 12 VGM 95 fő és december 31-ig a 19 VGM 187 fő taglétszámmal rendelkezett. Az év végéig a gazdasági tevékenységi körük szerint főleg a szolgáltató üzemek területén végzett feladatokra alakultak. Ezt az alábbi tényszámok is igazolják: Működési terület Gazdasági munkaközösség száma taglétszáma Termelő tevékenységgel összefüggően 3 24 fő Szolgáltatási tevékenységgel összefüggően 9 71 fő A gyár vezetése a társadalmi vezetéssel együtt az eddigi pozitív tapasztalatok és elért eredmények ismeretében további VGM-ck megalakítását szorgalmazta. Így ennek tulajdonítható, hogy az évben már a következők szerint alakultak adataik: Működési terület Gazdasági munkaközösség száma taglétszáma Termelő tevékenységgel összefőggően 5 76 fő Szolgáltatási tevékenységgel összefüggően fő A szolgáltatási tevékenységen belül is a karbantartás területén volt a nagyobb méretű VGM-szervezés. Ez érthető is, mivel a legtöbb problémát a nagy értékű termelő- és feldolgozó gépek műszaki állapotának fenntartása, javítása adja. A VGM-ek a gyárban végezhető feladatok végzésere alakultak, vállalaton kívüli érdekkörben végezhető tevékenységre nem. Ezt részben a vállalat kezesi felelőssége, részben más I vállalati érdekek védelme is indokolja. Elemeztem, hogy a gazdasági munkaközösségek megalakulásának napjától az ille- J tékes tanácsi és cégbírósági jóváhagyásig, bejegyzésig hány nap telt el összességében, i Ez az elemzés az alábbi képet mutatja: Átlagos átfutási idő. Tanácsi jóváhagyásig 35 nap Cégbírósági bejegyzésig 45 nap A tanácsi jóváhagyó határozat és a cégbírósági bejegyzés között átlagosan még további 10 nap telt el, tehát mintegy 2 hónapra van szükség az íratok rendezésére. Megvizsgáltam a gyárban december 31-ig megalakult vállalati gazdasági munkaközösségek személyi összetételét egyéni ismérvek alapján, társadalmi helyzetükkel kapcsolatban és a munkaviszonnyal összefüggő ismérvek alapján. Ez az elemzés a következő eredményeket adta: A) Egyéni ismérvek alapján: a) Nem szerinti összetétel: férfi nő 157 fő 30 fő 30

37 b) Átlagéletkor: 34 ev. c) Szakmai képzettség szerinti összetétel: felsőfokú képzettséggel rendelkezik középfokú képzettséggel rendelkezik alsófokú képzettséggel rendelkezik szakképesítéssel nem rendelkezik 11 fő, 37 fő, 119 fő, 20 fő. p) Társadalmi helyzet szerinti összetétel: a) Családi állapot szerint: nős férjes nőtlen elvált b) Munkahely és lakóhely földrajzi kapcsolata alapján: helyben lakó bejáró c) Vállalatnál betöltött beosztás szerint: középvezető alsó szintű vezető beosztott d) Politikai-társadalmi tevékenység szerint (MSZMP, szakszervezet, KISZ): tisztségviselő tag 134 fő, 20 fő, 24 fő, 9 Cö. 161 fő, 26 fő. 16 fő, 16 fő, 155 fő. 47 fő, 140 fő. C) A munkaviszonnyal összefüggő ismérvek alapján: a) Statisztikai állomány szerint: fizikai nem fizikai szellemi b) Munkarend szerint: szakaszos munkarendben dolgozik folyamatos munkarendben dolgozik c) A törzsgárdaszabályzat szerint: átlagos törzsgárdalagsági idő d) A munkaviszony megszüntetése szerint: munkaviszonyát megszüntette (lakóhelyvállozás miatt) 169 fő, 18 fő. 155 fő, 32 fő. 10 év. 1 fő. MUNKAIDŐ A VGM-ek tag.iai kizárólag munkaidőn túl végzik tevékenységüket. A gyár vezetése a tagok részére havi 30 óra munkaidőkorlátot állapított meg annak érdekében, hogy ezáltal is biztosítsa a dolgozó szamára a megfelelő pihenőidőt és a szabad idő egyéb területen való eltöltését is. Természetesen a munkaidőkorláttal egyben biztosít aaló a gazdasági munkaközösségekben elerhető jövedelemszabályozás is. 31

38 MUNKA DÍJAZÁSA A VGM-ek általában Ft közötti átlagbért számolnak, illetve érnek el. Az és az évben végzett tevékenység alapján a VGM-ek teljesített órái, árbevétele és a nettó órabér, valamint a kereset a következők szerint alakult: Időszak VGM Teljesített Árbevétel száma óra eft-ban Nettó órabér kereset Ft-ban év ,1 59, év ,5 75, A vállalkozási díj a vállalkozók teljesítményétől, kockázatvállalásától, a feladat jellegétől függően és a tagok átlagórabérének 100u0-os pótlékkal növelt összegének figyelembevételével nyert megállapítást. A munkaközösségen belül a jövedelemelosztás gyakorlatilag mindenütt a ledolgozott óra vagy darabszám alapján történik. Kivétel ezalól a kép_\yselő(k) díjazása, mert ez a munkaközösség belső szabályzatában nyer meghatározásttditalában 60%-ot a munkavégzést követően, 40%-ot pedig a rezsiköltségek levonása utón fizetnek a munkaközösségek a tagok részére év végén. Tekintve, hogy a VGM-ben többletmunkát végző dolgozók többletjövedelemre tesznek szert, így a munkaidőben és a VGM-ben szerzett jövedelemnek egymással elfogadható arányban kell állnia. Ezt a kívánalmat, úgy érzem, hogy a bemutatott adatokkal sikerült biztosítani, illetve bizonyítani. A MUNKAKÖZÖSSÉGEK EREDMÉNYESSÉGE Egyes VGM-ek eredményessegél, hasznosságát közvetlenül vagy csak közvetett módon tudjuk kimutatni. A javítással, felújítással foglalkozó VGM-ek részére a költségeknek átlagosan 60%-át fizettük ki, mint más kivitelezőnek. Az évben a 19 vállalati gazdasági munkaközösség tevékenysége 3527,2 ezer Ft költségmegtakarítást es 6693,2 ezer Ft eredményt eredményezett a gyár részére. Az elmúlt időszakok eredményességét kedvezően befolyásolta az a gyárvezetési intézkedés is, amely a VGM-ek működését egy felügyelő bizottság felállításával se- ] gítette elő. Az öttagú felügyelő bizottság november 1-től december 31-ig ti tevékenykedett annak érdekében, hogy az útkeresés könyebb legyen és a kezdeti ne- hézségek megfelelő gyári segítséggel, támogatással mielőbb tisztázódjanak, illetve a I kölcsönösség elve alapján megoldódjanak. Jelenleg is egy személy kapcsolt munka- r körben foglalkozik a VGM-ek ügyes-bajos dolgaival. ÖSSZEFOGLALÓ A VGM-ek működése alapján az eddigi tapasztalatokat az alábbiak szerint ősz- /] szegzem: A vállalat és a gyár felismerte a VGM fontosságát. Létrehozását és működését célszerűnek tartja, mert egyrészt a részt vevő közösségi tag kötődik a vállalathoz, másrészt az általuk végzett tevékenység szakszerű, minőségileg kifogástalan ellátását, valamint a vállalati dolgozók kezdeményező készségének kialakítását, a vállalat,ren- I delkezésére álló anyagi-műszaki eszközök gazdaságosabb, hatékonyabb kihasználását. a társadalmi szükségletek jobb, színvonalasabb kielégítését látja biztosítani. Tevékenységük révén csökken a vállalati-gyári költségráfordítás, élő munka és j gépi kapacitás szabadul fel a főmunkaidő számára.

39 A munkaközösségekben a munkaintenzitás es a teljesítmény nagyobb, mint a főmunkaidőben. Jobb a munkaidő kihasználása. Magasabb jövedelmre tesznek szert, mint amennyi bért a főállásban végzett munkáért kaphatnak. A VGM-ek által biztosított többletkapacitás ellenértéke a költségek terhére számolható el. Működésüket a nagyfokú rugalmasság, a rövid teljesítési határidő, valamint az állami és szövetkezeti szektor hasonló tevékenységeihez mért alacsonyabb árak jellemzik. A munkaerő megtartásának eszközeként jelenik meg és funkcionál a kiegészítő jövedelem biztosítása folytán. A munkaközösségi tagok vállalkozási készsége jó és ezt a jövőben is anyagilag és erkölcsileg támogatni szükséges. Egyes nem VGM-dolgozókra, mint például raktáros, meós, egyéb műszaki, számviteli, igazgatási dolgozókra több munka hárul. A nem vállalati gazdasági munkaközösségi tagok számára is hasznos a VGMek működése, mert a vállalati-gyári jövedelmezőséget, eredményességet javítja. Változott a munkafegyelem, szervezettebb formát öltött a VGM-ek tagjainak példamutatása révén. A gazdasági munkaközösségekben részt vevő párt- és tömegszervezeti tisztségviselők munkája, közéleti tevékenysége változatlanul aktiv. A társadalmi testületek és tisztségviselők véleménye, észrevétele pozitív a VGM-ek tevékenységéről, tagjainak összetételéről. A gyári dolgozók véleménye reális. Elismerik a VGM tagjainak munkáját és ezáltal jogosnak tartják a többletjövedelmet is. A főidőben végzett munka színvonalát és a társadalmi munkavégzést a VGMek negatívan nem érintették. A VGM-ek megalakítására nagyon sok időt és energiát kell fordítani. Az adminisztrációs ügyek intézése az állami szerveknél még hosszadalmas és igen bonyolult. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága az július 6-i ülésén értékelte az ipar helyzetét és meghatározta feladatait, amelynek értelmében: A pártszervek és -szervezetek mindenütt fordítsanak kiemelt figyelmet arra, hogy a gazdasági és társadalmi erők a feladatokat egységesen értelmezzék, egységesen cselekedjenek. Támogassák a gazdasági vezetest a nagyobb hatékonyságot eredményező törekvésekben, újszerű megoldásokban, a fegyelem erősítésében, az új vállalati formák alkalmazásában, a rugalmas vállalati gazdálkodás kialakitásában, s ösztönözzenek a magasabb teljesítményekre. Írásomból érzékelhető, hogy az új vállalkozási forma gyárunkban sikeresen funkcionál és optimálisan segíti a nagyüzemi termeléssel járó feladatok hatékonyabb végrehajtását. 33

40 PETIS MIHÁLY: Önelszámoló egységek a nyírbátori Új Barázda" Termelőszövetkezetben Az Üj Barázda Miezőgazdasagi Termelőszövetkezet 6700 ha területen, 660 fő átlagos állományi létszámmal gazdálkodik. Szövetkezetünk jelenlegi méretét több egyesülés után 1981-ben érte el. A viszonylag nagy és tagolt terület, a telepek szórt elhelyezkedése és a szerteágazó tevékenységi kör szükségessé tette, hogy szövetkezetünkben módosítsuk az irányítási rendszert. Az új helyzetben célravezetőbbnek látszott, hogy az irányítási rendszerünkben több indirekt elemet alkalmazzunk a korábbi gyakorlattal szemben. Ugyancsak ezt a tendenciát erősítette a közgazdasági szabályozók gyors változásához való igazodás, ami megkövetelte, hogjr a termelés minden vezetője elemezzen, kalkuláljon, szerezze meg a tevékenységéhez szükséges közgazdasági ismereteket. E célokat csak a megfelelően kialakított, önelszámolásra épülő érdekeltségi rendszer bevezetésével láttuk elérhetőnek. Szövetkezetünkben ennek szellemében alakítottuk ki az önelszámoló egységek rendszerét. E rendszer 1981 óta több változáson ment keresztül, és jelenlegi formájának főbb elemeit a következőkben lehet összefoglalni: 1. Az üzemünkben dolgozó valamennyi vezető fizetése mozgóbéres rendszerben van megállapítva. Év elején minden vezetőnek 12 mozgóbérfeltételt állapítunk meg. A legjellemzőbbek az alábbiak: az egységek előirt bérszínvonalának a tartása, a tervezettet meg nem haladó költségfelhasználás, a téli gépjavítás, a vetések, a főbb növények betakarításának határidőre történő befejezése, a tervezett tehénlétszám és tejtermelés elérése, a beruházások határidőre történő befejezése, fekbérmentes vasúti kirakodás szervezése. az előző két év átlagát el nem érő állatelhullás és fajlagos abrakfelhasználás, a teljesítményegységre vetített fajlagos energiafelhasználás. A mozgóbérfeltételek teljesítését negyedévenként termelési tanácskozáson értékeljük, és az értékelés után kerül kifizetésié a teljesített mozgóbérfeltételek arányában a vezetők 3 havi mozgóbérének arányos része. A mozgóbér a havi fix bér %-a közötti összeg. Például: egy közepes méretű, 10 millió Ft éves termelési értékű önelszámoló egység vezetője, ha felsőfokú végzettséggel rendelkezik, 5300 Ft fix bért kap, és 2600 Ft mozgóbért érhet el havonta. Az egyes mozgóbérfeltételek teljesítésének ily módon jelentős hatása van az egyes vezetők jövedelmére. Előnyös a feltételek negyedéves értékelése is, mivel így közvetlenül anyagiakban is megmutatkozik a ve- 34

41 zelők munkájának eredménye. Az elért mozgóbér természetesen év végén az eredménytől függő részesedés alapjába beszámít. 2. A mozgóbéres rendszert 1981-tól alkalmazzuk és a tapasztalatok eredményeképpen január 1-től bevezettük az önelszámoló egységek rendszerét. A szövetkezetben 12 önelszámoló egységet hoztunk létre. Valamennyinek sajátossága az, hogy méretük és tevékenységi körük lehetővé teszi, hogy egy vezető áttekintse, megfelelően irányítani tudja. Az egységeket a növénytermesztésben területi alapon, az állattenyésztésben állatfajonként, míg a többi területen tevékenységi körönként különítettük el egymástól. Az önelszámoló egységek tevékenységi körének meghatározása után az egységvezetői munkaköröket megpályáztattuk. Egységvezetőknek a szövetkezet vezetése által legalkalmasabbnak ítélt pályázókat neveztük ki. A kinevezett egységvezetők viszont maguk választották meg munkatársaikat, a beosztott vezetőket. Azok a korábbi vezetők, akik nem pályáztak, és munkatársnak sem választották őket, más üzemekben helyezkedtek el. Technikai területen három önelszámoló egységet szerveztünk. Elsődleges feladatuknak megfelelően alakítottuk ki tevékenységük eszközbázisát. Ennek megfelelően történt az erőgépek, a munkagépek, a betakarító gépek felosztása az egységek között. Gépei javításához mindhárom egység önálló gépjavító műhellyel és a szükséges felszerelésekkel is rendelkezik. Az egységek önállóságának lényeges vonása, hogy vezetőik döntsenek: a hozzájuk tartozó eszközök és források hasznosításáról, a termelésirányítással összefüggő kérdésekről, a dolgozóik, beosztott vezetőik alkalmasságáról, személyi alapbérük megállapításáról és módosításáról, jutalmuk, prémiumuk meghatározásáról, munkaviszonyuk megszüntetéséről. A szövetkezeten belül érvényesülő piaci viszonyok alapján döntsenek a szolgáltatások igénybevételéről, a hiányzó vagy többlet munkaerő foglalkoztatásáról. Bármely önelszámoló egyseg igénybe vehet idegen szolgáltatásokat is, amennyiben az adott feladatot így olcsóbban tudja megoldani, mint szövetkezeten belüli szolgáltatás eseten. Ez megfelelően ösztönzi a partner önelszámoló egységeket a reális árú szolgáltatások végzésére. Az önelszámoló egységek vezetőinek javaslata alapján, de felsőbb vezetői szinten születik döntés a partnervállalatokkal kötendő szerződésekről, a megvalósítandó fejlesztésekről. A vállalat alkalmazkodásáról a szabályozórendszer változásaihoz. 3. Az önelszámolás fontos feltétele a szövetkezeten belüli piaci viszonyok szabályozása. Ezt egy évente módosított belső szabályozó rendszerrel biztosítjuk, melyben rögzítjük mind a gépi szolgáltatások, mind a munkaerő, mind a különböző minőségi osztályú takarmányok belső árát. Sajátos a gépi munkák elszámolásának árrendszere, amely figyelmen kívül hagyva a normál hektárátszámítási kulcsok vitatható arányait, munkánkénti, teljesítményigényhez közelítő árakat tartalmaz a szövetkezetben előforduló munkákra. Például: szántás cm között 520 Ft ha, rendsodrás 70 Ft ha. Előnye e rendszernek, hogy jobban nyomon követhető a felhasználó részéről a költségek, míg a szolgáltató részéről az árbevételek alakulása, meggondoltabb a munkák igazolása. 4. Minden egységvezetőt ésszerű munkaerő-gazdálkodásra ösztönöz az, hogy az egységhez tartozó dolgozók valamennyi járulékos költsége (közteher, táppénz, munkába járások költségei, háztáji föld költségei, munkaruha) az egységet terheli. Az 35

42 to [ a in CO o _ d co co co o r-_ _ c d in r O cd C>f CO ed co O i ) co 03 m F"* co Tf co co r 4 T 1 T 4 r4 r 4 H CO d CO uo CO d d t1 o r CO o co d d cc * < c*- oo in n d co r~ i co d 'CÖ Csi r f tn 05 co T 4 4^ 05 co in * 4 in ** d 05 O t - co t 4 T f 05 t» * 4 co y* 4 in TÍ4 T f co CO CO co CO t> d d Tt Tí- d CS] co in cc * r- ( o co co m d in CSJ 4 4 d AZ ÜJ BARÁZDA MG. TSZ FŐBB ADATAI CO <n co o in m 00 d co co CO co CO d co d c - d 05 co F - in d d t 4 d d c F- *T CO co T 4 T 4 y l t-h CO 03 O 4 1 in CSJ co CO CO co TJ4 in, d m co CO co d c a co _ J co Tt«r - in s d 3- > C~ 1 ' d * i 05 tn co r 4 d sf d co CSJ CS] co 4-H r f t -» CM t - esi 03 o CO d C- CS] co CD CO esi co - f in CO in co o d o d Cic m co 4-1 rh 4 1 cc in 1-^ co r-4 in T 4 F~ co t d in d i - CS] co esi co co d r co co tf co o Jj) co o d <M 4 1 ~ r co 05 co 4 Tt1 04 T»- i n d in 03 CO co co o in d Csi t - co co L- CO c o n uo o co CO co co cc Tf ~4 * esi esi» 4 CM 05 in co d 05 in co m d d co CS] in r> co c o co co n in r* 05 t- m o TT d o co T 4 * * LO a o > t - 03 in T m m L- o co csi rr o r t - o 05 *r i > o co co 'ÚJ u 'Ol 05 '0) Öj bc 'OJ :0 o <U +-> '<D > aj.q t-. 'Cd U5 aj N 'P (h V ) <u VI aj z «1/5 Eh 'OJ OJ >o c 'ÖJ 'O 'OJ 1 ŰJ O <v *SJ -M 3 N <L> aj 'oj V I 4-J > 3 OJ n aj u s-i c O 'O.o a; u c OJ o cn 00 E u 'OJ c > <D OJ '03 i S Í OJ 4-> G a3 rt ŐJ C '0 N T J a; "H cn 2 S 3 C u * > a C a; 03 N ifi OJ X 3 > N 2 h C ss > :0 t/5 j ü * OJ :0 aj f 2 'afi % J * > t í - o oj -a r- C :0 '<D 3 04 OJ 3 3 S-i 'ŰJ > ^ :0 o o o «i ( 36

43 egységek közötti indokolt munkabéráramlás segítésére dolgoztuk ki azt a rendszert, amely szerint a másik egység reszere szolgáltatást végző munkáéi őkért munkabért - 80 'o szolgáltatási dijat tizet az igénybe vevő önelszámoló egység. A 80% munkabér járulékos költségeinek fedezeten túl tisztességes nyereség elérésére is lehetőséget nyújt, ami kellőképpen ösztönzi a rnunkacrőtelesleggel rendelkező egységek vezetőit a fölös munkaerő átengedésére más önelszámoló egységnek. Ennek különösen a kézi munkát igénylő munkacsúcsokban van jelentősége. 5. Az önelszámoló egységek kialakításával párhuzamosan a számviteli apparátus munkáját is átszerveztük. Négy önálló könyvelési csoportot alakítottunk ki 3 4 fővel, mely csoportok 2 4 azonos profilú önelszámoló egység könyvelését végzik el. Az átszervezéssel nem növekedett a számvitelben dolgozók létszáma. A könyvelési csoportok dolgozói munkaszervezetileg az új rendszerben is a közgazdasági elnökhelyetteshez tartoznak, azonban év végi kiegészítő részesedésük a hozzájuk tartozó önelszámoló egységek elért, eredményétől függ. 6. A leírt módszerek alkalmazásával termelőszövetkezetünk, mint az a mellékelt táblázat adataiból is látható, dinamikusan fejlődött az utóbbi években. E fejlődést azonos természeti adottságok, nem bővülő pénzforrások, átlagos időjárási viszonyok, szűkülő piaci lehetőségek közepette értük el. A vezetők munkavégzését, amellett, hogy önállóan dolgoznak, nagyobb egyetértés jellemzi. A vázolt alapelvek betartása mellett szükségszerű a változó körülményekhez folyamatos módosítással történő alkalmazkodás. Tilless Béla pályaműve I. Sebestyén Sándor: Csend 37

44 Tudomány TIDRENCZEL SÁNDOR: Az első magyarországi kolerajárvány pusztítása megyénkben JELENTKEZÉSE A lepra, a himlő és a pestis dühöngése után 1830-ban egy újabb Magyarországon korábban még sohasem észlelt világjárvány: a kolera, népi nevén az epemirigy, napkeleti epekórság, görcsmirigy, gyilkoló dógletesség, keleti hányszékelés fenyegette hazánkat. Novemberben már olyan veszedelmes közelségbe férkőzött, hogy tartani kellett itteni jelentkezésétől. A tél beköszöntésével azonban időlegesen elmúlt a közvetlen veszély, s a rendelkezésünkre álló adatok szerint végül is csak június 2-án észlelték az első magyarországi kolerás megbetegedést.1 A források a galíciai határszél ruténjeiben látták a betegség behurcolóit, s a beregi román sószállító tutajosokban annak terjesztőit. Erre vallanak a kortárs krónikások feljegyzései, valamint a törvényhatóságok egykorú jegyzőkönyvei is. A hátrahagyott írás tanúvallomása alapján Berenczei-Kovács Sándor hajdani szatmári főjegyző értesülése szerint is azon tutajosok voltak a kolera első áldozatai és terjesztői,... akik a máramarosi sóbányákból a sót a Tiszán lefelé szállították.2 Szatmár megye július 5-i közgyűlése szintén úgy találta, hogy... az úgynevezett szálasok, vagyis sószállítók révén került hozzánk.2 A hivatalos magyar álláspontot képviselő helytartótanács ugyancsak a sószállító máramarosi camaralis csajkásokat tartotta a ragadós nyavaja közvetítőinek/1 TERJEDÉSE De bármilyen módon került is a kolera Magyarországra, a legsajnálatosabb, hogy nem tudták lokalizálni, nem tudtak úrrá lenni rajta. így aztán nem sokkal megjelenése után már az azelőtt fertőzetlen Beregben is felütötte a fejét. Hamarosan Csetíalva, Borsova, Vári, Asztély, Csorna, Tarpa, Gergelyi, Ugornya, Namény és Lónya helységekben is szedte áldozatait.5 Szabolcs megyének szintén az elsők között támadtak fertőzött települései. Június 23-án Szabolcs község bírója volt kénytelen tudósítani a járási seborvost, Horváti: Pált, a rettegett betegség feltűnéséről.0 Az orvos jelentette az esetet az alispánnak, aminek foganatjaként 25-én már ott is termett a megyei főorvos.7 A helyzet rosszabbodását azonban a gyors intézkedésekkel sem tudták megakadályozni. Nemsokára Balsán, Kenézlőn, Gégényben, Tímáron, Tiszalökön, Tiszaeszláron, Bűdön, Polgáron, Varsányban és Aranyoson, Szalókon, Dadán, Dobon, Csegén, Zsurkon és Szent-RÍihályon, sőt máshol is terjedt a gyilkoló dógletesség".8 Nyíregyházára egy bizonyos Kobylitz Dániel nevű gyógyszerész vitte meg június 28-án a kolera hírét. S július 4- én már nyíregyházi áldozata is volt.0 38

45 Hiába rendelte el a közvetlenül veszélyeztetett Szatmár vármegye közgyűlése is július 5-i ülésén hozott határozatában, hogy a megyébe lejövő sószállitók... addig elzáratva tartóztassanak... míg az ez eránt teendő... oda meg nem érkezik, ki is azokat elegendő... őrizők cs kísérőkkel a megyén keresztül, és olly lehető sebességgel, hogy sehol a tálukba bé ne mennyének, sem másokkal contactusba ne jöhessenek, a megyéből kísértesse k i',10 hamarosan Cscke, Olcsva, Vitka, Kisar, Nagyar, Kóród, Csecse, Panyola, Tiszabecs, Milota, Sonkád, illetve Csengerújfalu is szenvedett tőle.11 JÁRVÁNYVÉDELMI INTÉZKEDÉSEK A pandémia közeledtét és a veszély nagyságát felismerő országos és helyi hatóságok már a járvány érkezésének puszta hírére megmozdultak, és megtették az első járványvédelmi intézkedéseket a kolera behurcolása ellen. Az első ilyen jellegű irat az november 13-i azon királyi rendelet volt, amely utasítás kidolgozását cs két orvos oroszországi tanulmányúját tartotta indokoltnak. Ezen felül a pestisek idején alkalmazott gyakorlathoz hasonlóan az összes, de kiváltképp a Galíciával és Erdéllyel határos varmegyék számára a védelemre való mielőbbi [elkészülést: határzárak felállítását, fokozott orvosi ellenőrzést, a koleragyanús esetek azonnali elkülönítését és jelentését írta elő. Egyben egy, a nádor elnöklete alatt működő vegyes bizottság felállítását is elrendelte.12 A hideg tél azonban időlegesen útját állta a betegség terjedésének, ezért sajnos a királyi rendelet végrehajtására, az előírt óvintézkedések megtételére és betartására vajmi kevés gondot fordítottak. így aztán amint kitavaszodott hiába rendelték el már május 23-én ismét a határzárat, újult erővel, akadálytalanul terjedhetett nyugat irányában és pusztíthatott errefelé is az eddig ismeretlen fertőzés. A helyhatóságok tapasztalván a kolera rohamos és akadálytalan terjedését maguk is szigorú járványvédelmi intézkedéseket hozlak. Egyre-másra alakullak meg az Egészségre Ügyelő Állandó Küldöttségek. Megszervezték a járványorvosi hálózatot, erőfeszítéseket tettek a gyógyszerellátás zavartalan biztosítására. Kordont vontak. Tízlepésenként felállított fegyveres őrök vigyázták a kórt. Az egyes átjáróhelyeker. levélfüst.ölő intézkedéseket" hoztak létre. Kiépítették a veszteglőházak, az úgynevezett rastellumok hálózatát. A hivatalos utasítás olyan szigorúan előírta az elzárást, hogy még a koleragyanus helyek felől repülő madarak visszatartását is megkívánta.11 A Szabolcs megyei egészségügji deputáció pedig egyenesen Leó varsói orvos bizmutos kúrálási gyógymódjának alkalmazásával kísérletezett: teljes kudarccal.k A rosszabbodó hírek sokasodásának hatására, a helyi intézkedések eredménytelenségét tapasztalva, a Hajdúkerület, valamint Debrecen város is intézkedést kért július eleji folyamodványában a nyírségi kolera felszámolására.13 A központi Egészséget lárgyazó hirdetések", illetve Inslruclion -ok nem is várattak magukia. Ezek óva intették a lakosságot... a meghűléstől, a zárt levegőjű, nedves lakásoktól, testi es elmebeli megerőltetéstől, rossz eledeltől, merléktelenségtől, a kedv elhomályoscdásától, hiányos ruházattól, éretlen, nyers gyümölcs, dinnye, szőlő, uborka, kövér ételek, sózott halak, savanyú italok mértéktelen fogyasztásától.11' Június 30-án kelt leiratában a helytartótanács is újabb kordon felállítására határozta el magát. Elrendelte, hogy Erdély szélétől az Érpatak és a Berettyó folyó mentén Mezőtúron át Szolnokig, a Tiszán innen pedig a Zagyva és a Tarna-palak mellett, továbbá a nagy országút mentén Kassa fele, végül a Hernád folyó mentén... kell a... kordont felállítani". Július 12-én pedig mint arról leiratában a törvényhatóságokat értesítette 39

46 királyi biztosokat küldött ki. Seregbe Szerentsy Istvánt, Szabolcsba Teleky Józsefet, Szatmárba ugyanakkor Perenyi Zsigmondol.18 Ám hiába volt minden. A gyilkos kór terjedésének az egyedül hatásos ellenszer ismeretének hiányában semmilyen eszközzel sem tudták útját állni. Különösen nem azok után, hogy még ezeket a kétes értékű óvintézkedéseket is felemásan hajtották végre. Pulszky nem kis iróniával emlékezett meg arról, hogy milyen fonák helyzetek álltak elő. Tilos ugyan az utazás és fuvarozás irta naplójában, de ha hivatalos levél érkezik a záróvonalhoz, a küldönc fogóval nyújtja át a vesztegzári parasztőrségnek, mely szintén fogóval adja át a biztosnak, ki keresztül lyukgatja és sárgára pörköli, megfüstöli, sokszor jó nagy darabot kiéget belőle és míg mindezt elvégzi, addig a küldönc az őrségi parasztokkal lehever a földre terített szűrre, együtt pipálgatnak, de a leveleket ismét fogóval veszi át a biztostól, ki, mint aki dolgát jól végezte, iszogatni, tereferélni az őrok közé ismét a szűrre telepszik le.1'1hasonlókat kifogásolt Berenczei-Kovács Sándor is, midőn a már idézett naplójában arról írt, hogy a nemesek úrdolgára'' hajtják a jobbágyokat, saját munkájuk végzését ellenben a kolerára hivatkozva megtiltják neki.20 Ezek után nem meglepőek a még oly komor statisztikai kimutatások sem, amelyek szerint mint arra még visszatérek százezrek, ezen belül megyénkben is ezrek estek a járvány áldozatául. A LAKOSSÁG REAGÁLÁSA A nemesség jobb körülmények között élvén úgy-ahogy átvészelte a kritikus hónapokat. Nem úgy a pórnép, amely ezt a sorscsapást is az urak fondorlatoskodásának vélte. Már Balásházy János feljegyezte, hogy,,a Göris-mirigynek országunkba való beütése alkalmával a gondosan ügyelő Kormánynak mentő rendelései iránt a köznépnek megelégedetlenségét 's engedetlenségét lehetett észre venni.21 Érzékletes képet festett az elégedetlenség okáról Az évi parasztfelkelés című könyvében Tilkovszky Lóránt, midőn az év bemutatása közben egyebek mellett arra hívta fel a figyelmet, hogy... ezen evnek tavasza rendkívül szépen és jól indult. Embe rek állítása szerint csak 40 évvel ezelőtt volt ilyen szép tavasz. Gergely napkor már szántani lehetett, Szent György napkor a rozs már hegyét mutatta. Az aratás is dúsnek ígérkezett. A legégetőbb nyári mezei munkák idején azonban a parasztoknak egyszeresük arra kellett döbbenniük, hogy egy... betegség, a kolera veszélyére hivatkozva, elzáró intézkedésekkel akadályozza őket a vármegye terményük betakarításában. Az egyes helységeknek az elzáró intézkedések révén hatóságaiktól és földjeiktől való elszigetelése helyrehozhatatlan mezőgazdasági károkat okozott. A gabona jelentős részének lábon kellett vesznie, mert az egészségügyi zárlat miatt a parasztok nem mehettek aratni, behordani. Kipergett a szem, majd a sűrű esőzések következtében minden megrohadt".22 Mindez a készletek nélkül, csak máról holnapra tengődő jobbágyságot éhínségbe sodorta. A gabona betakarításának lehetőségétől megfosztott, kákagyökéren, ecetes vízzel megöntötl salátán és éretlen szilvan élő pórnép földesúri segítségre szorult, s ez azt a benyomást keltette benne, hogy a kolerajárvány úri kitalálás. Nem véletlen, hogy rémhírek uralták a közvéleményt. Mindenfelé... azt lehetett hallani olvashatjuk»az 1831-dik esztendői Felső magyarországi zendüléseknek történeti leírású «-ban, hogy az... ellenségnek meggátlására állíttatik fel az ország határszélein a' katonaság, majd azt, hogy a'... híre is tsak azért terjesztetett el, hogy az ellenség rémüljön el annak hallására, s hagyja abban az ország elfoglalása iránt való szándékát, majd azt,... hogy a szerfelett megszaporodott köznépet a vagyonosabbak 4U

47 méreggel való vesztegetés által akarják megritkílani. Ezen utóbbinak hívesét több okok legdivatozóbbá tették. A kormánynak és a megyéknek atyáskodó gondoskodásai által (tudván azt, hogy a' görcsmirigy senkit sem kímélve öldöklő hatalmát mindenütt s mindenhova kiterjesztendő, előkészülelek rendeltettek, miilyenek a kórházaknak minden helységben való felállítása, és azokra felügyelő orvosokra s birtokosoknak elrendelése, és az orvosszerekről való gondoskodás. A... pórnép ezekről így okoskodott:»ha az Urak s Elöljárók nem osztogatnák a' mérget, nem tudhatnák, hogy a' pestis bekövetkezik, s ennél fogva az ivó-víznek, kenyérnek, sónak, italoknak megmérgezését hírlelék...«ezen előítélet neveié bennük azt, hogy ezen osztályú emberek, mint számra nézve kissebbek, s magokat jobban óvni tudók közül kevesebben lettek a görcs-mirigy áldozataivá, mint a pórnép... sokasága közzül.23 Nem csoda hát, ha vonakodtak bevenni a gyógyszert, mi több: ha zúgolódtak. Kazinczy Ferenc már augusztus 8-án kelt levelében az oroszválással és kuruc-nosztalgiávai áthatott szatmári jobbágyok vészjósló mozgalmáról tudósította Szemere Pált. Arról, hogy... fejér zászlót ragasztanak a lágy földesurak kapujára, a keményekére feketét.3'* Felső- és Rozéphomoródról, Pácalalváról, Mogyorósról és Réztelekről robotmegtagadást is jeleztek. Szamosújtelken és Sárközújlakon nyílt antifeudális szervezkedés nyomára akadtak. De Bökony, Csege, Levelek, Polgár, illetve Újváros urait is a parasztlázadás réme nyugtalanította. Józsefháza román jobbágyságát az oroszes kurucvárás reménye éltette.35 A nemesség nagy része ellenben még félelmében sem tagadta meg magát. Hol jótékonysági" akciókra fanyalodott, hol meg egészen egyszerűen az erőszak eszközéhez nyúlt. A szatmári kormánybiztos, l erényi Zsigmond és Lónyai János beregi alispán sürgősen gabona után nézlek a fenyegető méreteket öltött éhínség következtében támadt zavar lecsillapítására, a lázadás megelőzésére és leszerelésére.21 Az elöljárói atrocitásokra jellemző volt az aranyosi szolgabiró azon jelentése, melyben a gyógyszeres kezelésnek ellenszegülök testi fenyítéséről számolt be 37 A KOLERA MÉRLEGE Bártfay Lászlónak címzett levelében Kölcsey ugyan már szeptember 20-án arról írt, hogy Kiállók a fájdalom és bosszúság napjait, az ország még korántsem lélegezhetett fel. Kölcsey valóban nem kis megkönnyebbüléssel újságolhatta Beregről, valamint Ugocsáról, hogy felújították magokat, s Szabolcsról és Szalmáiról, hogy e napokban szabadokká lőnek",28 még akkor sem mondhatták el mindenhol ugyanazt. Nyolc hosszú hónap alatt vonult ót országunkon a kolera. Amerre elhaladt, mindenfele gyászt, pusztulást hagyott maga után. Mar az első járványos hónapról készült számítás 333, jórészt megyénkben fertőzött településről és megbetegedésről ezen belül 487G halállal végződőről beszélt.2* Egyedül Nyíregyházán 435-en estek bele, s közülük mindössze 127-en élték túl.10 Megyeszerte ezrek, országosan százezrek életét követelte a gyilkos kór. Egy január 10-ről származó kimutatás országosan 4677 fertőzött helységet és beteget ebből halottat tart nyilván.21 A Jelcnkor -ban napvilágot látott összesítés 1832:. február 21-ig megbetegedesről, s csupán felgyógyulásról tud.32 Bálint Nagy István számításai szerint sem igen vigasztalóbb a kép. Szerinte en kapták el a kolerát, amely végül is áldozatot követelt.23 A kolera mérlegének megvonásához hozzátartozik az is, hogy 1831 felgyorsította az időt. Az eseményeket figyelemmel kísérőket ráébresztette a feudális társadalom gyengeségeire s a néptömegek történelemformáló jelentőségére. Széchenyi már a Wesselényinek szóló augusztus 16-i levelében hangot adott annak a nézetnek, 41

48 hogy... ha közelebbről nem teszünk egyet 's mást, bizonyos, hogy a cséplő, kasza, balta... fog tenni1.31 S valóban: az es események kellően okadatolták a feudális társadalom felszámolásának elkerülhetetlenségét, s jelölték meg az érdekegyesítésben a haladás egyedül járható útját. Méltán váltak hát a magyarság XIX. századi sorsának, önállósodási és társadalmi fejlődési törekvéseinek befolyásoló tényezőivé. J E G Y Z E T E K I R álint N agy István: K olera já rvá n y ok Csanád várm egyében. Á tnézte és az előszót írta M a- gvarv-k ossa Gyula. M akó, Kiadta C sanád-a rad-toronlál várm egye közönsége (A datok Csanád várm egye közegészségügyének történetéhez. I.) 2. B erenczei-k ovács Sándor iratai. Az 183l-es cholera ügy, = Szabolcs-Szatm ár m egye L evéltara. X III. 8. B. K. családi iratai IJo. 4. Riegler G usztáv: Az 1831-iki (első) cholera betörésének története. (Júrványvédelm i tanulm ány.) K tilönlcnyom at a L e ch n e r-e m lé k k ö n y v "-b ö l. K olozsvár, Egyesült K ön yvn yom d a R észvénytársaság kiadása а. I. m «. I. m Uo. 8. I. m Bártfai-Szabó L ászló: Adatok az 1831-i kolera történetéhez Budán és Pesten. - História, decem ber. III. évi sz Dr. Fazekas Á rp á d : O rvosi em lékek S zabolcs-szatm árban. N yíregyháza, M egjelent a Szabolcs-S zatm ár m egyei T anács V. B. egészségügyi és m ű velődésügyi osztálya gondozásában B erenczei-k ovács Sándor iratai. I. h. 11. R eigler: i. m. 25., 36., 37., B ártfai-szabó: i. h. 12. R e ig le r : i. m T ilkovszky L óránt: Az évi parasztfelkelés. Bp., M űvelt Nép T udom ányos és Is m eretterjesztő Kiadó I. m R iegler: 1. m B álint-n agv: i. m R iegler: i. in ; T ilkovszky: I. m R iegler: i. m Bálint-N agy: i. m B crenczei-k ovács Sándor iratai. = I. h. 21. B alásházy János: A z 1831-diki Felső m agyarországi zendülések történeti leírása. Pest, P ctróza i Trattner J. M. és K árolyi István kiadása T ilkovszky: i. m B alásházy: i. m K azinczy F eren c augusztus 8-i levele Szem ere Pálnak és feleségén ek. K. F. m űvel. II. kötet. A válogatás, a szöveggondozás és a jegyzetek Szauder Mária m unkája. Bp., Szép Irodalmi K önyvkiadó T ilkovszky: i. m B erenczei-k ovács Sándor iratai. I. h.; R iegler: i. m. 40., T ilkovszky: i. m : Fazekas: i. m б. K ölcsey F eren c válogatott m űvei. A válogatás, a szöveggon dozás és a jegyzetek F en yő István m unkája. Bp Szépirodalm i K önyvkiadó (M agyar rem ekírók.) 29. Bálint N agy: i. m Fazekas: i. m M üller J á n os: D ebreceni Pap István: Jegyzetek ;. koleráról. K rónika, V. évf. 2. sz B ártfai-szabó: i. ni Bálint N agy: i. m Széch enyi István augusztus 16-i levele W esselényinek. = Sz. I.: N apló Fordította ^jek cly Zoltán és G y ő rffy M iklós. V álogatta, szerkesztette, a fordítást ellenőrizte, a jeg y zete-.*1 és a szerkesztői utószót irta O ltványi A m bru s. Az előző Sőter István m unkája. B p., u o n - dolat K iadó

49 ÁCS ZOLTÁN: Adatok a rakamazi németek történetéhez Rövid írásomban néhány új, a 18. századból való levéltári adattal szeretnék hozzájárulni a rakamazi németek történetéhez. Rakamaz, a tokaji hegyvidék lábánál, a hadak országútján feküdt. A mohácsi vész után 450 lakosával a népesebb lélekszámú szabolcsi települések sorába tartozott, a török hódoltság korában, a hadak megindulásával több ízben elnéptelenedett. A tokaji vár szomszédságában fekvő kamarai település minden alkalommal megsínylette az egymással szemben álló felek hadakozásait. Lakói a tokaji várnál teljesítettek robotot, egy-egy hadjárat idején házait felégették, lakói vagy elpusztultak, vagy ideiglenesen meghúzták magukat a Tisza valamelyik szigetén ben Rakamaz már a töröknek fizeti az adót. A falu Mohácsot követő történetében csupán I. Rákóczi György uralkodása jelentett némi nyugalmat, amikor is 46 jobbágy- és 10 halászcsaládot írtak össze, akik elsősorban szőlőműveléssel foglalkoztak.1 II. Rákóczi Ferenc az 1704-ben végrehajtott katonai összeírás során már csupán 19 családfőt írathatott össze. A szabadságharc bukása után Rakamaz ismét a tokaji kamara birtoka lett. Bél Mátyás, aki évig tartó lelkiismeretes adatgyűjtés után 1736-ban jelentette meg Szabolcs megyéről szóló leírását, a következőket írta a településről:2 Jelenleg a vendégfogadón és a tokaji réven kívül semmiféle lakóháza nincs. Mivel egykor falu volt, felette alkalmas mezőváros létesítésére és táborverésre. Johann Franz Flack kamarai főintéző 1728-ban azzal a javaslattal jelentkezett a királyi kamaránál, hogy a termékeny földű, elnéptelenedett Rakamazt német családokkal telepíti be. A szerződésben kikötötték, hogy Flack saját pénzén 150 katolikus, föld- és szőlőművelésben jártas német családot toboroz a Német-római Császárság területén, és ezeket feltehetőleg a Dunán Budára szállítja, ahol a kamarai hivatalnokok veszik át és viszik most már kamarai költségen tovább őket Rakarnazra. A kamara vállalta, hogy minden egyes család után 4 forintot fizet a főintézőnek.3 A kamara a következő kedvezményeket ajánlotta fel az új telepeseknek: minden beköltöző 20 bécsi öl széles és 30 öl hosszú házhelyet, 6 hold rétet és szabad legelőt kap. A házépítéshez szükséges fát a tokaji sóhivatalban kedvezményes áron, négyévi részletfizetésre adja. Tűzifát, a beregi erdőben számukra kijelölt helyen, ingyen szerezhetnek. Minden betelepülő köteles magával hozni 300 forint készpénzt. Ez «összeg az új élet indításához volt szükséges. Ehhez képest az az 1 forint, melyet a telepeseknek a Budán történt utazásért kellett fizetniük, bizony elég csekély volt. A letelepedéstől számított 6 évig a föld- és szőlőművesek semmiféle adót nem kötelesek fizetni. A kézműveseknek mivel rájuk volt ekkor az újjáépítendő országban a legnagyobb szükség 15 évi adómentességet biztosítottak. Az első évben senk.től nem követeltek robotot és tizedet. A második évtől azonban már fél robottal és fél tizeddel tartoznak, mig a harmadik évben az egészre kötelezik őket. Az egész- 'elkes, négyökrös vagy négylovas gazda a kedvezményes évek lejártával évi 30 nap 43

50 robotot fog végezni és 12 forint adót fizetni. A féltelkes ennek megfelelően a robot és a tized felét köteles teljesíteni, ill. fizetni/* Flack a mainzi, tieri, pfalzi választófejedelemségekben, a badeni és darmstadti őrgrófságban, a birckenfeldi és zweibrückeni hercegségekben és a speyeri püspökséghez tartozó területeken kezdte meg toborzó útját. Az első 38 családot még szerencsésen útnak indította, amikor váratlan nehézségek merültek fel. Az elköltözőktől földesuraik elbocsátás fejében akikora összeget követeltek, hogy nemhogy az új élet megkezdéséhez, de még az út kifizetésére sem maradt volna pénzük. Flack ekkor a kamarához fordult segítségért, amely felszólította a német földesurakat, hogy a magyarországi kamarai birtokra áttelepülni kívánó alattvalóikat, mivel azok továbbra is őfelsége, azaz a császár alattvalói maradnak, ingyen bocsássák el. Ezek után 1729 júliusában érkezett meg az első télepescsoport Rakamazra, Joseph Schram katolikus pap, később rakamazi plébános vezetésével.5 így az 1728-ban öisszeírt 8 magyar adózó család mellett, az évi kamarai urbárium szerint, 70 német család élt. Bár Rakamazra elsősorban svábokat telepített a kamara, kisebb számban ruténeket is hívtak.''1az 1741-ben összeírt 82 adóköteles családfő közül 11 rutén volt.7 A történeti szakirodalomból tudjuk, hogy a telepesek egy része csupán ideig-óráig maradt meg első lakóhelyén. Többnyire a szabad évek lejárta után különösen akkor, ha számításai nem váltak valóra továbbvándorolt. Egy, a Szabolcs-Szatmár megyei Levéltárban található, összeírás Rakamaz esetében is erre derít fényt. A dadai járásból között elszökött jobbágyok összeírásában Rakamazon a következő neveket jegyezték fel:8 Andreas Han Christianus Heli Jacobus Podermait Christophus Lorman Petrus Miller Petrus Champ Wilhelm Eisenhart Joannes Chont Georgius Silber Gregorius Silber Joan. Georg. Mring Joannes Adam Petrus Ludwig Hermannus Verner Michael Mohr Andreas Valter Nicolaus Fibich Petrus Veber Joan. Georg. Hohrn Sebastianus Hohrn Augustinus Pinthober Albertus Ferner Joannes Lenard Cornelius Schebinger Petrus Zimmerman Joannes Stumb Venceslaus Scherer Joannes Spiesz Joannes Frey Joannes Ruffain Georgius Rácz Michael Vittob Joannes Nicolaus Josephus Nicolaus Nicolaus Nezner Martinus Mohr Andreas Graubner Franciscus Fresch Joannes Hoob Thomas Hasentcibel Melchior Bockman Simon Steinheiser Joannes Hecz Joan. Petrus Hörin Bartolom. Thang Valentinus Leisz Jacobus Krausz Franciscus Tzoller Nicholaus Mathias Joan. Georg. Tollit Az 50 névből az egyedüli Rácz György kivételével (és talán Joannes Chont), aki Nagyváradra szökött, mindenki német volt. Közülük 21-ről az összeírok nem tudták 44

51 megállapítani, hová vándoroltak el. Legtöbben, szám szerint tizen, Egerbe szöktek feltehető, hogy mind szőlőművelők voltak, nyolcán pedig a szomszédos Szatmár megyébe, ahol Károlyi Sándor gróf telepítő politikája következtében sorra jöttek létre a sváb telepek, amelyeken kedvezőbb földesúri terhek vártak a telepesekre, mint Bakamazon. A csanálosi sváb gazdáknak pl. letelepedésüktől fogva évente 25 napot, kellett robotolniok, de Károlyi már 1724-ben 15 napra csökkentette az évi robot számát.u Hárman-hárman Zemplénben és Biharban kerestek boldogulást, míg egy-egy fő Hevesbe, Debrecenbe, Budára és a Dunántúlra szökött. Simon Steinheiser végleg hátat fordított Magyarországnak. Az összeírok szerint visszavándorolt hazájába. Mi késztette a hazájuktól távolra szakadt idegen telepeseket arra, hogy megtelepedésüket követően rövid idő múlva ismét útra keljenek, és máshol próbáljanak szerencsét Egy okol már említettünk: a szabad, adómentes évek lejárta után esetleg abban reménykedhettek, hogy másutt hasonló kedvezmények várják őket. A másik ok az egyre inkább emelkedő adóterhekben keresendő. Erre utal a rakamazi lakosok egy későbbi, 1766-ban kelt, a tokaji kamarához beadott panaszlevele, melyben a lakosok tiltakoztak a megyei és földesúri terhek emelkedése ellen.1'1 Ha a falu közössége kényszeríteni akarta a terhek megfizetésére a húzódozókat, akkor azok közül többen bérességet vagy kerülőséget vállaltak, ezzel igyekezvén az adó alól kibújni, súlyosbítván a többiek adóterheit, hisz ebben az esetben ugyanazt az adóösszegei kevesebb fő között kellett szétosztani. Feltehető, hogy 1765-ben épp az emelkedő adóterhek elől költöztek Napkorra.11 Az udvari kancellária 1772-ben utasítást küldött minden megyének, hogy írják össze az igazgatásuk alatt álló helységek neveit, a helyi nyelvhasználatot és a felekezeteket. Ez a forrás habár a lakosság számáról nem tájékoztat bennünket komoly értékkel rendelkezik, hiszen adminisztratív célokra készült, s lehetőséget nyújt egy-egy település etnikai összetételének kimutatásához. A 128 helységet, köztük 11!) falut, 7 mezővárost és 2 pusztát felsoroló összeírásban egyetlen németek által lakott települést találunk Szabolcs megyében: Rakamazt.12 Bizonyos mértékig következtetni enged a lakosság számára az évi sematizmus, amely 1449 római katolikus főt számolt össze Rakamazon. Az 1820-ban végrehajtott canonica visitatio szerint a faluban 1600 német és 400 magyar lakos élt.11 Ekkor már feljegyezték, hogy a németek nagy része magyarul is ért és beszél, sőt a fiatalok kifogástalanul bírják a magyar nyelvet, bár Magda Pál 1819-ben megjelent munkája még német településnek tünteti fel Rakamazt.1'* A rakamazi németek asszimilációja a 19. század közepére úgy tűnik lassan befejeződött. Nem mond ennek ellent az az adat, miszerint a németeknek 1862-ig német nyelvű iskolájuk volt.1 Fényes Elek a 19. század közepén megjelent művében már csak a lakosok eredetét tünteti fel, de megjegyzi, hogy nemcsak a németek, hanem a rutének és a később odatelepült katolikus szlovákok is -- elmagyarosodtak.1g JEGYZETEK ivrén yi K ároly : A rakamazi telepesek. Kelet-M agyarország, június Bél M átyás: Szabolcs várm egye. (Latinból ford ította : B alogh István.) In: Szabolcs-Szatm ár megye; hoiytörténellráo I II. N yíregyháza, J. Balassa, Iván : 7-ur O eschiohte dér deulschen K olonisalion im Tokaiéi- B crgland. In: Beitrage zur Vnikskunde dér Ungarndeutsehen. Bp Dr. Taks*» Sándor: Ném etek telepítése Tokaj vidékére. In : Magyar Gazdaságtörténeti Szem - _ le IX é v f. isii: Perényi: l. m. 0 PaiJiii Kovács Attila: Ukrán szórványok a században a mai M agyarország északkeleti részen. In: Népi kultúra népi társadalom. Bp. 1973, Szerk. Ortulay Gyula

52 7. V e r e s s M ik ló s : Szabolcs m egye népességi viszonyai a 18. században. In : Történeti Statisztikai É vkönyv Bp Szabolcs-Szatm ár m egyei Levéltár IV/A/1. AF. 42. N o A dadai já rá sból között elszökött job b á g y ok kimutatása. 9. V o n h á z I s t v á n : Szatm ár m egyei ném et telepítések. Századok, P e r é n y i : i. m. 11. P á l l I s t v á n : Észak-Tiszántúl ném et és rom án szórványlakossága. Szabolcs-Szatm ári Szem le, 1980/ L exicon locoru m regni Hungáriáé p opu losorum anno 1773 officio se confectum. Bp A kancelláriához elküldött m egyei jelentés: SzSzmL. IV/A/1. AF. 35. No P á l l : i. m M a g d a P á l : Magyarország statisztikai és geográfiai leírása, Pest N y á r á d y M ih á ly : A burgonya szerepe egy Szabolcs-Szatm ár m egyei község (Rakamaz) életében. Szabolcs-Szatm ári Szemle, F é n y e s E l e k : Magyarország Geographiai Szótára. Pesten Nagy Lajos: Niké Balogh Géza Győrfi Sándor: Győzelem 46

53 U D V A R I IS T V Á N : Adalékok Szabolcs m egye történeti dem ográfiájához (1782) A közlemény fő témáját képező, a történeti Szabolcs megye dadai és nádudvari járásainak görög katolikusok által is lakott falvairól fennmaradt 1782-es egyházi népességösszeírásra1 a bács-szerémi (jugoszláviai) ruszinok története és nyelve hungarisztikai vonatkozásainak nyomában járva bukkantam rá.2 A szabolcsi történeti demográfia számára értékes adatok ismertetését azért tartom indokoltnak, mert az eddigi ide vonatkozó feldolgozásokból a XVIII. századi görög katolikus népességszám alakulásáról az érdeklődő néprajzos, történész még megközelítő pontosságú képet sem nyerhet. Szabolcs megye XVIII. századi népesség- és településtörténetét tárgyaló munkák adatok híján legtöbbször csak általánosságban utalnak a görög katolikus lakosság számára, de a történeti statisztikai megközelítésű, a témában alapvető Verestanulmányban is egy tucatnyi község görög katolikus adatai hiányoznak. A vizsgált területről pl. nincsenek meg Bűd, Biri, Nyíregyháza, Nyírgelse, Vencsellő, Nagykálló, Hugyaj (Érpatak), Nyíradony stb. ide vonatkozó adatai.3 Az összeírást így haszonnal forgathatják a helytörténet kutatói is, pl. Napkor XVIII. század végi népességstatisztikai viszonyait tárgyalva a szerző megfelelő források hiányában éppen a görög katolikusok lélekszámút nem tudja megadni.'* Az egykori kamarai birtokokon fekvő két bácskai ruszin anyatelepülésnek, az ben alapított Bácskeresztúrnak és az ben megtelepített Kocurának figyelemreméltó szabolcsi vonatkozásai vannak. A XVIII. század derekán 220 családot számláló, részben hajdúsági, részben alsó-szabolcsi eredetű makói görög katolikus közösségből 1751-ben 40 család Keresztárra költözött át, ahol a makóiak letelepedési helyét ma is makovszki sornak, makói utcának hívják. Kucurára pedig közvetlenül is érkeztek Alsó-Szabolcsból elszármazott telepesek, elsősorban olyan falvakból, amelyeket a XVIII. század közepén erőteljes abaúji, zempléni, borsodi betelepülés ért (Kenézlő, Tímár, Nyirpazony stb.). A bács-szcrémi ruszin névanyag V\ (!) részét kitevő magyar eredetű (képzésű) elemeinek'1 mindegyike kimutatható a dadai járás görög katolikus falvainak történeti (XVIII. századi) névanyagában.1 Megfigyeléseim szerint azonban a szintén kamarai birtokon fekvő Bűd és Vencsellő játszottak komolyabb szerepet az északról délre tartó görög katolikus migráció közvetítésében. A helynevekből alkotott, magyar és szláv (ruszin) képzésmóddal létrejött bácskai ruszin családneveket illetően meggondolkodtató, hogy a Borsod, Abaúj, Zemplén megyei elszármazúsra utaló nevek mellett lényegében csak Szabolcs megyére, illetve a Dorogot és Böszörményt is magában foglaló alsó-szabolcsi vagy dorogi esperességre visszavezethetők vannak. A Viszlavszki, Edelinsaki, Gerembelszki, Kasovszki, Mucsonszki, Petkovszki, Gadnyanszki, Abodi, Bodvai, Provcsi, Emedi, Nyaradi stb. ruszin családnevek mellett lásd Dorocki < Dorog, Budinszki < Bűd; Beszerminyi, Beszerminszki < Böszörmény; Vencselovszki < Vencsellő; Kalaji < K állósacsak a XVIII. 47

54 századi forrásokban szereplő Nyiritcsanszki ~ Nyirithaszki < Nyíregyháza neveket,7 E nevek önmagukban is azt mutatják, hogy a szóban forgó két bácskai falu újranépesítésében elsősorban azok a falvak vettek részt, melyek korábban maguk is sok, északabbról érkező telepest fogadtak be. Bácskeresztúrt és Kocurát a XVIII. század folyamán végig szoros szálak fűzték Makóhoz, illetve az ottani görög katolikus egyházközséghez, több adat van arra is, hogy szabolcsi falvaknak kapcsolatai voltak a bácskai községekkel.8 A Szabolcsból Bácskába lehúzódott telepesek száma azonban nem lehetett jelentős, sőt úgy látjuk, hogy éppen a XVIII. század közepének szabolcsi népesség- és településtörténeti viszonyai, valamint a bácskait alig meghaladó alacsony népsűrűség1 adják meg a választ arra a rejtélyes problémára, hogy a kincstárnak szándékai ellenére miért nem sikerült több görög katolikus vallású telepest a bácskai leköltözésre rábírnia.1 A más etnikumúakhoz viszonyítva egyébként is gyengén jelentkező, s elsősorban az északkeleti megyék síkságait megcélzó XVIII. századi ruszin (kárpátukrán) népességkirajzást a háborúk és járványok által megtizedelt Szabolcs (és Szatmár) részben képes volt felszívni. Az 17R2-es görög katolikus népességösszeírás, mint fentebb jeleztük, az alsó-szabolcsi esperesség községeiről nyújt a felekezeti megoszlást tükröző adatokat. A világi és egyházi területi beosztás között nem volt teljes összhang. Az alsó-szabolcsi esperességhez tartozott a Hajdúkerület, a bátori járásból Kállósemjén, Érkenéz (ma a romániai Chiniz), Nyírbéltek, sőt Szatmár megyéből Penészlek, Nyírlugos is. A nagykállói paróchia napkori leányegyházával a kisvárdai járásba, a gelsei paróchia szalmadi libájával pedig szintén Szalmárba nyúlott át az esperesség határa. A dadai járásban viszont Prügy a szerencsi, Tiszaeszlár pedig a tokaji paróchia filiája volt. A liturgia nyelve a községek többségében az egyházi szláv, öl faluban pedig a román volt, amely nyelvek helyet kaptak a parochiális népiskolai oktatásban is. A hívek egy része magyar nyelvű," másik része ukrán magyar, illetve román magyar bilingvis volt Ezzel kapcsolatosan fontos rámutatni arra, hogy a vármegyei összeírások kevésbé árnyaltak az egyes községekben használatos nyelveket illetően." a Az esperesi látogatások alkalmával készített jegyzőkönyvek több községben jeleznek kétnyelvű lakosságot,1- s nyilvánvalóan az utóbbiak adatait kell elfogadnunk, hisz a nyelvismeretnek a lelkipásztorkodás egyes teendőiben meghatározó jelentősége volt. A parochusok kétnyelvű vidékről, ill. falvakból származtak, zömben Szabolcsból, Szatmárból, s általában három, nem ritkán négy nyelvet tudlak, illetve használtak;12 a a kántorok kivétel nélkül kétnyelvűek voltak. A nyelvi elvárásoknak megfelelően a különböző funkciókban, az eltérő helyzetekben és alkalmakkor más és más nyelvet használtak. Az esperesség nyelvi gyakorlatában a szinkretizmus érvényesült. Dorogra, az esperesség központjába csak magyarul jól tudó papok közül válogattak.11 Az összeírást megszervező, előkészítő s részben összesítő magas műveltségű, a bécsi Pázmáneumban végzett dorogi parochus, alsó-szabolcsi esperes (a testvére ebben az időben Bácskeresztúr parochusa!) Szabolcs vármegyével s a Hajdúkerülettel latinul, magyarul, Dorog város hadnagyával, magisztrátusával és communitásával magyarul, az egyházi főhatóságokkal ruténul, latinul, az esperesi kerület lelkészeivel rutén, latin s ritkábban magyar nyelven, a hívekkel magyar nyelven érintkezik. Kopcsay János ruténul írott, júl. 14-én keltezett két körlevele tájékoztatja a kerület papjait az összeírás okairól.1'1 II. József császár javítani kíván a munkácsi egyházmegye paróchiáinak állapotán, továbbá rendezni kívánja a parochusok javadalmazását, de ehhez pontos adatokat kér az egyes parochiákon, illetve Tinákban élő hívekről. Tájékozódni kíván a gyónásra érettek és gyónásra nem valók, valamint a házaspárok számáról; tudni akarja, milyen más vallásúakkal élnek egy településen 48

55 a görög katolikus vallást követő alattvalói. E bevezetőt követi a konskripeió egységességét biztosítani kívánó összeírási utasítás: 1. A házaspárok számát egyben kell megadni, azt nem kell gazda, zsellér, szolga, illetve nemes, nemtelen bontásban részletezni. A gyónásra valók és nem valók számát szintén egy összegben kell közölni. A vegyes rítusú (görög katolikus római katolikus) és a vegyes vallású (görög katolikus akatolikus) házaspárokat a görög katolikus házaspárok között kell számon tartani. 2. Mivel a prochusok javadalmazása részben a hívők számának megfelelően nyer rendezést, az összeírásnál a maximális pontosságra kell törekedni, s így a távollevőket (diákokat, katonákat stb.) is fel kell tüntetni, illetve össze kell írni. Amennyiben a filiákban a luteránusok és kálvinisták pontos lélekszáma nem állapítható meg, akkor csupán annyit kell a görög katolikus népességszám mellett jelezni, hogy pl. a közösség többi tagja kálvinista. 3. A kálvinistáknál és zsidóknál a felnőttekhez a hét éven felüliek soroltassanak, a kicsikhez pedig a hét éven aluliak. Hasonlóan a görög katolikusoknál: gyónásra éretlenekhez sorolandó a hét évet be nem töltött, gyónásra éretteknek pedig a hét évet meghaladó hivő. 4. A latin rilusú katolikusok külön kerülnek összeírásra, csak a vegyes házasságot kötötteket kell a görög katolikus házaspárokhoz számítani. 5. Mivel a skizmatikus görögöknek az esperesség területén sem templomjuk, sem papjuk nincsen, az ide vonatkozó rubrikákat üresen kell hagyni. Az egyes parókiák adatait tartalmazó összeírások magyar, latin nyelven, kél községből pedig rutén nyelven érkeztek be. A korábbi összeírások, a Conscriptin Animarum során beidegződött gyakorlattal magyarázhatóan, a lelkészek zöme a szociális tagozódás szerinti bontást meghagyta, a végső összesítést az esperesre bízva. Ezt a nyírgelsei összeírással szeretném illusztrálni.15 A Gelsei Napkeleti Anyaszentegyház Conscriptioja Gazdák párja 20. Azok gyerekei gyónásra valók 35, gyónásra nem valók 21. A szolgák párjok 12, azok gyerekei gyónásra valók 11. Szolgálók gyónásra valók 5. Gelsei kálvinista Földes Urak pár 13, azok szolgái 9. Sidók pár 0. Luteranus nints. Mihálydi Gazdák 4 pár, azok gyermekey gyónásra valók 5, gyónásra nem valók 5. Szolgák pár 7, azoknak gyermekey gyónásra valók 4, gyónásra nem valók 5. Kálvinista Földesurak pár Negyven 5, paraszt 36 pár. Sidok pár 5. Több nints. Szakoly Gazda 1 pár. Szolga pár 15, azok gyermekey gyónásra valók 2, gyónásra nem valók 10. Kálvinyisla Földes Ur 3. Sido 1 pár. Több nints. Balkány Gazda 2 pár, Szolgák 28 pár azok gyermekei gyónásra valók 16, gyónásra nem valók 21. Kálvinista földesurak Száznegyven pár, parasztok 56 pár. Sidok pár 20. Lutheránus nincs. Több semmi nints; hanem fő Tisztelendő Ur addja egy summában mindezeket öszve. Sztojko László Gelsey parochus (A Szatmárban fekvő Szalmád pracdium adatait később küldte be! U. I.) II. Józsefnek a kormányzati, társadalmi, gazdasági téren tervezett reformjaihoz szüksége volt arra, hogy az ország népességének számáról pontos képet nyerjen. Az adó és újoncok kivetése különösen megkövetelte a lélekszám ismeretét. Ezért rendelte el 1774-ben, hogy ausztriai mintára az ország teljes népességét írják össze, a házakat számolják meg.1 Az alábbi, 1782-es összeírás pedig II. József nagyszabású egyház- 49

56 ügyi reformjaival függ össze, konkrétabban az alsópapság körülményei javításának alaposabb előkészítését szolgálta.* Mint az utasításból is kiderül, a konskripcio elsősorban a görög katolikus lakosság lélekszámának pontos meghatározására törekszik. A más vallásnak számát esetenként hozzávetőlegesen határozza meg, de néhány esetben az is előfordul, hogy ezek számát nem adja meg. Ez a parochusok által készített és az esperes által összesített összeírás rendeltetését, jellegét, szempontjait illetően lényegesen különbözik a történeti-statisztikai irodalomban eddig számon tartott és hasznosított konskripcióktól. Demográfiai történeti szempontból a józsefi népszámlálást (1784) megelőző legfontosabb ilyen jellegű forrásnak a lélekösszeírásokat (Conscriptio Anímarumokat) tartják. A lélekösszeírások helységenkénti részét itt is a lelkészek állították össze, s a megyei tisztviselők készítették el a járási és megyei összesítéseket. Ez az 1772-ben elrendelt, 1780-ban módosított egyházi-állami összeírás az állónépesség adatait tartalmazza, nem, társadalmi állás, nagy-, ill. kiskorú ismérvek szerint, továbbá tartalmazza a házasságok, születések, elhalálozások tárgyévi adatait s szintén szociális rétegenként.17 Megbízhatóságával, esetenként ellentmondásos adataival kapcsolatban többen megjegyzik, hogy a települések népességének növekedéséről és fogyásáról készített bonyolult jelentéseket nem támasztották alá évenként megismételt számítások, illetve nem készítettek minden évben egyénenkénti összeírást.18 Talányosak pl. a dorogi adatok is; 1773: 3266 fő, 1782: 3149 fő (uott).18 II. József 1782 augusztusában magáról a papságról is kimutatást készíttetett, így számszerű adatok birtokában hozzákezdhették az alsópapság helyzetének rendezéséhez, ami mint ismeretes az egyház feletti állami felügyelet további kiterjesztésével járt együtt.19 Az 1782-es összeírást Olsavszky püspök Mária Terézia elé terjesztett 1751-es jelentésének szabolcsi adataival összevetve, óvatos következtetést lehet levonni a szabolcsi görög katolikus vallásnak népességszámának növekedésére vonatkozóan is. Szabolcs megye (Dorogot és Böszörményt is ide értve)- 1 7 éven felüli görög katolikus népességét (Persona confessionis capaces) a püspök 1751-ben végrehajtott visitaciója alapján 9432 főben határozta meg.-1 Az 1747-es kongrua-kiegészítás ügyében a helytartótanács rendeletére vármegyei tisztviselők bevonásával készített, s szinten Mária Teréziának felküldött helységenkénti összeírásból ugyanis ismeretes, hogy a korabeli szabolcsi parókiák többsége, mintegy 73-n Alsó-Szabolcsban feküdt.-" Parókia Görög katolikus 7 év. felül lélekszám 7 év. alul Luteránus Kálvinista Zsidó Wí c/j w -3 ossz. pár lélekszám pár lélekszám pár lélekszám lélekszám DADAIJÁRÁS Balsa Kenézlő V Í3 S Búj Tiszabercel Paszab Ibrány Tiszabűd Tardos Tiszalök Tiszadada Az országos m éretű összeírás további okairól, a tágabb m űvelődéstörténeti hátteréről ld. K o- sáry D om okos: M űvelődés a XVIII. századi M agyarországon. Bp

57 Parókia Görög katolikus lélekszám Luteránus Kálvinista Zsidó év. 7 év. lélekpár lélekpár lélekfelül alul szám szám O S S Z. pár szám Szentmihály Csobaj Tiszadob i 5 Oros Nyíregyháza Pazony Sényö Nyírtura Nyírbogdány Vasmegyer Nagyhalász Kemecse Kótaj Tímár Rakamaz Tiszanagyfalu Szabolcs Zalkod Vencsellő Gáva NÁDUDVARI JÁRÁS Biri Bököny Hugyaj Geszteréd Nagykálló Kiskállú Napkor Nyíradony Nyírgelse Nyírmihálydi Balkány Szakoly Szalmád Üjfehértó (HR) Üjfehértó (V) BÁTORI JÁRÁS Erkenőz Kállóscmj'én Nyírből t-e-k HAJDÜKERULET Ha.jdúdorog (HR) Hajdúnánás Hajdúdorog (V) Hajdúböszörmény Hajdúszoboszló Nádudvar Balmazújváros Tiszacsege SZATMÁR MEGYE Penészlek Bánháza 3 8 Nyírlugos Prügy 9 Tiszaeszlár 103 A dőlt betűvel szedett községek filiák

58 J E G Y Z E T E K 1. A H ajdúdorogi Püspökség Levéltára. H ajdúdorogi FŐ es per esség i Iratok. (A továbbiakban : HPL.) Faso. fl. N. 41, Fasc. 6. N. 12, Fasc. 6. N. 15, Fasc. 6. N. 4, Fasc. 0. N. 0, Fasc 0. N. 32, Fasc. 6. N /a. Udvar] István: A dalékok az é-féle hangok középm agyar kori történetéhez. M agyar Nyelv sz /b. Udvari István: M egjegyzések a D orocki családnévhez. Névtan] Értesítő sz /c. Udvari István: Adalékok a bács-gzerémi ruszin nyelv magyar jövevényszavai a'aktanl m eghonosodásának kérdéséhez, Acta Acadeonlae Paedagogicae N yíregyháziensis. Tóm Veres M iklós: Szabolcs m egye népességi viszonyai a XVIII. században. Történeti Statisztikai Évkönyv Bp Lekli Béla: N apkor község a XVIII. században és a X IX. század elején. II. rész. In. Szabolcs- Szatmár m egyei helytörténetírós III IV. Szerk. G yarm athy Zstgm ond. N yíregyháza, Pavlo Csucska: O ősim svedoos] antroponlm tja vojvod ja n szk ich Rusznakoeh Svetloszc I o. 0. Szab öles-szatm ór m egyei Levéltár (SzSzmL.) IV. A. I. asc. 37. N ; uo. Fasc. 42. N. 367, ; Fasc. N ; Fasc. 49 N ; Fasc. N. 53, , ; Fasc. 68. N. 2114, ; Fasc. 68 N. 2160, ; atb. 7a. M ikola K ocsis: Ruszkl prezviszka i nazviszka u Jugoszlaviji. In. LLngvisztlcsni robotl. Növi Sad, b. Fedor Lábos: Isztcrlja ruszlnoch Baoskej, Szrimu 1 Szlavonijl 54 84; Udvari István: Üjabb m egjegyzések a Dorocki családnévhez. Névtani Értesítő 1004 (m egjelenés alatt). 9. Pápai B éla: M agyarország népe a feudalizm us m egerősödése á s bom lása idején ( ). In. K ovacslos József: Bevezetés a történeti dem ográfia forrásainak tanulm ányozásába. Bp., Jón S iróck y: St ahovanie Slovákov na Dolnú zem v 18. a 19. storoci. Bratislava Tim kó Imre: Keleti kereszténység, keleti egyházak. Bp ,8. SzSzmL. Connotacio Locorum Populosorum. IV. A. I. Fasc. 35. N HPL. Visltatlo E cdesia e et Parochlae. Fasc. 5. N Fasc. 2. N a. HPL. Tabella Decanatus F. 9. N HPL. Fasc. 12. N HPL. Fasc. 6. N HPL. F. 6. N Danyi Béla Dávid Zoltán : Az első m agyarországi népszám lálás Bp a. Fi]gedi Erik: A 18. századi léleköaszeirások története. Dem ográfia 9. évf sz b. Kovacsies József: Bevezetés a történeti dem ográfia forrósainak tanulmányozásába. In. uő.: Magyarország történeti dem ográfiája. Bp Dávid Zoltán : H ajdúdorog népesedéstörténete. In. H ajdúdorog története. Szerk. K om oróczy G yörgy. Hajdúdorog, M agyarország története Szerk. H. Balázs Éva, Makkal László. Bp Em ber G y őző: A m unkácsi görög katolikus püspökség lelkészségeinek évi összeírása. Regnum Egyháztörténet! Évkönyv Bp Országos Levéltár, Acta religionarla Fasc. 30. N Sebestyén Sándor: Háború 3. út a semmibe (részlet) 52

59 BALOGH LÁSZLÓ: Várkony településneveink eredete és az avarok 1. Magyarország mai határain belül három olyan település ismeretes, amelyiknek a nevében második névelemként a -várkony szó jelentkezik. Hitelesen tudjuk azt is ezekről a nevekről, hogy első elemüket hivatalosan és utólag, főként a XIX. század végén kapták,1 a középkor folyamán viszont mindhárom település egyelemű formában, Várkony néven volt ismeretes. Ózd-dal történt 1940-es egyesítéséig a Sajóvárkony név jelölte azt a helységet, amelyik 1263-ban cs 1288-ban Warkun írásképpel tűnik föl okleveleinkben.2 Az 1301-ben Varkun formában mutatkozó település2 jelenleg is megvan Tiszavárkony néven Szolnok megyében, és Zengővárkony névformában hasonlóan ott található Baranya megyében az 1220 k. (1323) 1404-ben fölbukkanó Varkun is/' Abban az esetben, ha Magyarországnak nem a mostani leszűkített határait vesszük figyelembe, hanem tekintettel vagyunk a régi, évezredes határokra, Várkony nevű településeink számát megkétszerezhetjük. Neveink sorát bővíti az egykori Pozsony vármegye Várkony nevű helysége; de mint -d helynévképzővel kiegészült alakot ide vonhatjuk a régi Ung megye Várkond települését is; sőt a hajdani Sáros vármegye Várgony elnevezésű helysége is ide kapcsolható, ha számolunk egy olyan k > g zöngésüléssel, ami a megelőző r hang hatására jöhetett létre. Ezeknek a településneveknek az ősi és közös -várkony elemét vitatott eredetűnek tartja ugyan ia névtudomány, azt azonban mégis valószínűsíti, hogy a névelem kapcsolatban lehet a türk szóhasználat nyomán Uarchun-nak (többes szám) nevezett avar néppel. Sőt ezen túlmenve, azt sem gondolják lehetetlennek, hogy a kínai források alapján i. sz. 600 után jelentkező Vahun (*orchun, *uarchun) ti e l ő törzs neve, mint az avarok egyik töredékének a neve, a Várkony településnevünkhöz vonható.5 A Várkony településneveknek ez a sok és a történelmi Magyarország különböző területein való jelentkezése már önmagában is arra utal, hogy a magyarságnak nagyon szoros és közvetlen kapcsolata lehetett az avar néppel. Éppen ezért kell aztán megállapítanunk a fönt ismertetett névmagyarázatról, hogy nem kielégítő, minthogy az etimonként megadott népnévről semmi bizonyosat nem tud mondani, s emiatt a nyilvánvaló magyar avar kapcsolatok mibenlétét is egészen homályban hagyja. Nagy hiányosság ez, de ezt a hiányosságot nem az okozza, hogy hibás a névmagyarázat kiindulási iránya a tapogatózás, mint az később kiderül, nagyon is jó irányú, inkább az okoz itt problémát, hogy magának az avar népnek az eredete is homályos, tisztázatlan, mondhatni: zűrzavaros mostanáig. Ahhoz tehát, hogy Várkony településnevünk eredetét elfogadhatóan föltárjuk, szükséges előbb valamelyes rendet teremteni az avar nép és az avar népnév eredetének kérdésében is. 2. Az avar népről szerzett ismereteinket már a középkortól kezdve ellentmondásossá tette az a szakemberek körében jól ismert, de határozottan tévesnek minő- 53

60 síthető í elfogás, mely szerint kutatóink évszázadokon át egymástól elkülönítve beszéltek európai-avar népről és ázsiai-avar néprőíl úgy, hogy azokat történetileg sem tartották osszetartozóknak. Ennek az elgondolásnak a kiindulásához bizonyosan a VII. században élő Theophylaktos Simokattes bizánci történetíró adhatott indítékot azzal az adalékával, mely szerint ő az 568-tól a Kárpát-medencében élő avar népet nem igazi, hanem á 1- a va r (pseudo-avar) népnek tartotta." Bár ennek a kevésbé meggyőző fölfogásnak a legutóbbi időkig kerültek tekintélyes hivei, szakembereink nagyobb többségének körében újabban az a valószínűbb meggyőződés kezd kialakulni, hogy nem kettő, hanem egyetlen és Belső-Azsiából kiindult népről lehet szó az avarok esetében. Ennek az egységesítő elgondolásnak hiteles adatokra és sokrétű fornásemlékékre támaszkodva magyar részről Czeglédy Károly1 adta meg a szintézisét. Az ő összegezéséből azt tudjuk meg, hogy a Kárpát-medencében 568-ban hatalmas és félelmetes birodalmat alapító avar nép őse Belső-Azsiában, az Altájhegység táján tűnik föl i. sz. 350 körül a kínai forrásokban zsuanzsuan néven emlegetve, mint az ismeretlen eredetű uar, és a kinai források hiangnu népnevére vezethető hun törzsek egyesült csoportja.8 A népet alkotó uar és hun főtörzsek nevéből alakult ki aztán a szakemberek körében jól ismert uarhun uarchun ~ varchonita megnevezés is később Egy évszázad után ez a uarhun nép két csoportra bomolva két birodalmat alapított Belső-Azsiában: az egyik csoport i. sz. 460 táján a Tiensan-hegység és Ili folyó vidékét szálúja meg, elűzve onnan,a szavir népet,0 s ez időtől kezdve a kínad források őket illetik a zsuanzsuan névvel; másik részük pedig i. sz. 467-től a Heftal-dinasztia uralma alatt Észak-Aíganisztánban kialakított birodalmában él heftalita görögösen: ephtalita néven.10 A uarhun népnek ez a két ázsiai birodalma egy teljes évszázadig fönnáll, i. sz, a VI. században azonban mindkettőt véglegesen megdöntők a törkök: i sz. 555 körül a zsuanzsuan-féle uarhun-birodalom," i. sz. 557-ben pedig a heftaliita-birodalom kerül türk fennhatóság alá.12 A birodalmukat vesztett heftalita és zsuanzsuan uarhunok részben türk fennhatóság alatt maradtak, részben pedig nyugat felé, Európába menekültek. E menekülő uarhunok már i. sz. 557 végén megjelennek a Kaukázus vidékén, átkelnek a Volgán, szövetkeznek Bizánccal, legyőzik az ogur és más népeket, majd 561 táján elérik az Al- Dunát 11 Innen érkeznek aztán 568-toan a Kárpát-medencébe, és megállapítják ott az évszázadokig fönnálló avar birodalmukat. Czeglédy Károly nem foglal el határozott álláspontot, lehetségesnek tartja, hogy a Kárpát-medencébe egyaránt bekerültek zsuanzsuan és heftalita-féle uarhunok. Az a tény viszont, hogy a kínai források a heftailitákal hátul nyírott hajúaknak, a zsuanzsuanokat pedig copfosoknak mondják, ez utóbbiak javára fordítja a lehetőséget, minthogy a Kárpát-medence avar kori régészeti leletei copfos uarhunok jelenlétére utalnak.m Mindenesetre ezt a kérdést nem tekinthetjük lezártnak, további és alapos vizsgálat dönthet a két lehetőség között. Ezt a további vizsgálatot az is igényli, hogy egy bizánci forrásokra támaszkodó és i. sz. 569-ben befejezett szír forrás arról tudósít, miszerint a Kaukázustól északra tehát a Kárpát-medence közelében az Unaghur, Oghur stb. népek szomszédságában nemcsak az Abhar (avar), hanem az Ephtalita nép is ott élt.15 Czeglédy KárolynaJk itt summázott fejtegetéseit az Európába került avarok elődeit illetően fenntartás nélkül elfogadjuk ugyan, de kii elégi tőnek ennek ellenére sem találjuk, minthogy komoly hiányérzetünk van a fejtegetés kezdete tekintetében Kiindulásában hiányoljuk, hogy az i. sz, 350 kórül föltűnő uarhun törzscsoport korábbi körülményeiről hallgat, illetve csak azt a negatívumot tudja mondani, hogy nemcsak a uar törzsnév ismeretlen, hanem az a törzsi nyelv Is, amit beszéltek.10 De hasonló a helyzet a másik törzsnévnek, a hun-nak az esetében is. Az igaz, hogy itt kapcso- 54

61 latot tud teremteni a hun népnek a kínai forrásokban jelentkező hiungnu megjelölésével,17 de a továbbiakban ezzel sem képes mit kezdeni, minthogy a hun népnév eredetét is homály takarja."1 Így, noha sok tényanyag ismertté vált is az avar népről, eredete továbbra is titokzatosság maradt. 3. Az eddig elmondottak alapján az a meggyőződés alakult ki bennünk, hogy az írott források képtelenek kielégítő í'ölvilágosítást adni a uarhun nép eredetéről. Ügy látjuk viszont, hogy nyelvészeti módszerekkel vizsgálva, magából a uarhun névből hihető és elfogadható magyarázatlehetőség bontakozhat ki. Mielőtt azonban a uarhun népnevet vallatóra fognék, szükségét látjuk szerbe-számba szedni mindazokat a megnevezéseket, amelyeket az avar népre vonatkoztatva a különböző források használtak. A kínai forrásokban jelentkező, s így a legkorábbiinak tartható, zsuanzsuan megnevezés, ahogy azt Czeglédy hitelesen igazolja, sajátosan kínai alakulat,10s mint ilyen, a továbbiakban teljesen figyelmen kívül hagyható. De hasonló a helyzet a heftalita (görögösen: ephtalita) névvel is, minthogy az előzményekből már biztosan tudjuk, hogy a Heftal-dinasztia nevéből alákult i. sz. 467 után. A bizánci forrásokban jelentkező, és az avar népre is vonatkoztatott archaikus hun és szkíta megnevezések20 is csupán annyit jelentenek, hogy a bizánciak a hun néppel kapcsolatosnak tartották az avarokat is, és az őskori Szkítia területéről érkezett népnek tekintették. Érdekes viszont az, hogy ilyen archaizáló célzattal még csak véletlenül sem említik türk néven az avarokat ezek a bizánci források, noha a magyarokat lépten-myomon ezzel a névvel jelölik. Végül is hát oda jutottunk, hogy az avar népnek csupán két olyan neve kerül, ami alaposabb vizsgálatot érdemel: a) Avar: kínai21, görög22, szír22, szláv21, nyelvi adatokkal; b) Uarhun27 oo türk: uarchun ~ bizánci: varchonita.-* Az avar megnevezés, mely az V. században élt Priskos bizánci történetíró munkájában tűnik föl először,27 a magyar nyelvészek jelenlegi álláspontja szerint a k. latin többes számú Avares, Avari formából terjedt el a mai európai nyelvekben, cs bizonytalanul a török abar ~ avar 'ellenszegülő, engedetlen szóra vezethető vissza. 3 Az idézett szír, görög és szláv alakok ténylegesen változatai ennek az avar szónak. Még a kínai hua, huo is kapcsolatba hozható az avar névvel, minthogy Czeglédy bizonyítása szerint ez a kínai névforma egy szabályos uar-ra vezethető vissza.29 Jóval több problémát ad a uarhun ~ uarchun ~ varchonita összetett névforma. A változatok egymáshoz való viszonya annyira nyilvánvaló, hogy arra kár szót vesztegetni, de nem így az eredetük. Ebben az összetett névben az ismeretlen eredetű uar törzsnevet, és a kínai forrásokban hiungnu alakban jelentkező hun népnevei vélik föllelni kutatóink.30 Minthogy ezek a nevek, ahogy előrébb már említettük, ismeretlenek, a uarhun népnév olyan mellérendelő összetételnek minősül, melynek elemeiről semmi bizonyosat nem tudunk. Fokozza ennek a problémának a súlyosságát az, hogy több kutatónk az avar név bizonytalan török származtatását mellőzve, de jogosan, az avar népnevet is ennek az ismeretlen eredetű uarhun népnévnek az első elemére, a uar-ra vezeti visszia.31 így pedig a név eredetével is ott tartunk, ahol a nép eredetével: titokzatos mindkettő. Mindezek ellenére úgy véljük, a kérdés elfogadhatóan megoldható. Az eddigi eredménytelenség okát történetszemléletünknek két olyan terhes és továbblépésünket gátló mozzanatára vezethetjük vissza, amit megszokottsága, hagyományossága miatt nem tudunk vagy nem akarunk mellőzni. Egyik ilyen gátló megszokottsága őstörténeti kutatásunknak, hogy az Ural és Kaukázus hegységek közötti sztyeppét a népek kapujának, Európa kapujának tartjuk32 azzal a meggyőződéssel, hogy ezen át ősidőktől fogva Európába áramlottak Belső- 55

62 Ázsia népei.33 Arra csak nagyon ritkán gondolunk, hogy ez az áramlás nemcsak egy irányú lehetett, s a kapu nem is kapu volt, hanem keresztút, 'találkozási vagy éppen ütközési pont. Ez utóbbiak lehetőségével számolva pedig könnyen meglehet, hogy Belső-Ázsia titkaira más területeken találunk magyarázatot. így az avar kérdésre is, Másik súlyos gátló tényezője kutatásunknak, hogy túltöröküsítjük nemcsak a magyar, hanem szinte egész Kelet-Európa ős- és ókorát. A uarhun népet is csökönyösen török fajúnak és.nyelvűnek valljuk, noha sem eredetéről, sem nevéről nincsenek biztos -adataink, nyelvűiket egyáltalán nem ismerjük. Nevükben is megrögzötten két törzsnevet látunk örökké, arra gondolni sem merünk, hogy esetleg olyan jelzős összetételű és egyetlen népet jelölő név az, -amelyet saját nyelvén alkotott meg maga az ava-rnak ismert nép. Ilyen meggondolással talán előbbre juthatnánk. 4. Azon az alapon, hogy az avar nép eredetét nem találhattuk meg Belső-Ázsi ban, hogy az avar nép uarhun nevének eredetét nem mutathattuk ki meggyőzően a törökből, a fönt vázolt gátló tényezők kiiktatásával más -területen és más nyelvben próbálunk a uarhun nép és népnév eredete után kutatni. Ű-j -lehetőséget a kutatásra az avar magyar kapcsolatoknak az az egyre bizonyosabbá váló mélysége nyújt, mely meggyőződésünk szerin-t korábbi lehet Árpád fejedelem honfoglalásánál. A Várkony településnevet, illetve ennek előzményét, a uarhun ~ uarchun népnevet, olyan jelzős összetételnek tartjuk, amelyet saját nyelvének elemeiből egyetlen nép alkotott önmaga megnevezésére. Az összetétel előtagjában azt a finnugor (? uráli) eredetű *wore ~ *wore hegy; Berg n,i jelentésű alapszót látjuk, mely a mai magyar orr, orom szónak is etimonja. A mássalhangzók megfelelése teljesen problémátlan,33 de a magánhangzó magyarázata is könnyen lehetséges. A mai forma híven tükrözi az eredeti kvantitást, noha ennek alakulásában számolni lehel a vár köznév analógiás hatásával is; a kvalitásban mutatkozó eltérést viszont biztosan lehet magyarázni egy időközben lezajlott nyíltabbá válással. Nagyobb nehézség mutatkozik a név utótagjának magyarázatában. Úgy látjuk, hogy ez a névelem azonos azzal az uráli eredetű *koj(n)m3 'ember, férfi; Mensch, Mann 36 jelentésű alapszóval, melyből a mai magyar -nyelv hím szavát is eredeztetjük. Ebben a származtatásba-n a magánhangzó pontos megfelelésével nem ad gondot, ám annál több problémánk van a mássalhangzókkal. Igazolni kell egy k > h megfelelést szabálytalan helyzetben, és egy m > ny esetleg m > n > ny megfelelést (vagy inkább váltakozást?) is.37 Az uráli finnugor eredetű szókezdő *k-hangról ma az a nyelvészeti közfelfogás, hogy a magyarban kettős megfelelést mutat: 1. magas hangrendű szavakban megmarad az eredeti szókezdő (palalatális?) *íc-h-ang: kér, kéreg, kés3s stb.; 2. mély hangrendű szavakban viszont ez az ősi szókezdő (veláris?) */c-hang h-hangíormát mutat a magyarban: hab, had, hagy33 stb. Azt tapasztaljuk azonban,* hogy ez a kettős megfelelés nem kivétel nélküli, minthogy olykor mély hangrendű finnugor eredetű szavakban is meg-marad az eredeti finnugor *k-hang: kajla, kanyarít, kopik, kúszik, kíván;i0 máskor pedig a magas hangrendű finnugor eredetű szavak is h- szók-ezdetet mutatnak: héj, hízik, hölgy,'ú hegy, here, hős/1'1 Várkony településnevünk, illetv-e uarhun ~ uarchun népnevünk másodi-k elem-ének k- hangja a fönti analógiákkal egyezően viselkedik, s így finnugor származtatásában ez nem lehet akadály. Az m > ny megfelelésre (? váltakozásra) kitűnő analógia finnugor eredetű huny szavunk azért, mert nemcsak az m ~ n ~ ny váltakozásra, hanem egyúttal a k. ~ h váltakozásra is történeti és nyelvjárási párhuzamokat szolgáltat: huny ~ Humo gathok, humta ~ Kumni, nyelvjárásokban: humni ~ kumik.'á Ugyanilyen, de már csak az m ~ n ~ ny váltakozásra példát adó analógiák még a követ- 56

63 kezők: hamchoth ~ hántséknak ~ hánycsát;m Homjeu ~ Han ~ Hony; Thetemek ~ 1416, tetenvm ~ h ó d t e t é n y Magyarázott nevünk második elemének megfelelése e sok bizonyító analógia alapján kétségtelennek látszik. Így a uarhun ~ uarchun népnév finnugor származtatása ellen hangtani kifogást nem emelhetünk. Ha ezek után magyarázott település-, illetve népnevünk jelentéstani részét veszszük vizsgálat alá, legelőször is azt az észrevételezést tehetjük, hogy ia uarhun ~ uarchun népnév az etimológiához fölhasznált alapnyelv tanulsága szerint 'hegyi ember; hegyi nép jelentésű lehetett. Kérdés, nevezhető-e így egy nép az uráli finnugor alapnyelven belül. Arra, hogy egy nép saját nyelvének 'ember' jelentésű szavával jelöli önmagát, számtalan példát idézhetnénk, de fontosabb tény ettől, hogy az etimonként fölhasznált uráli eredetű *koj(o)m3 'férfi, ember; Mensch, Mann jelentésű szót a finnugor nyelvcsaládon belül is megtaláljuk népnévként az általában zürj é n -nek mondott permi népcsoport komi 'zűrjén' nevében.47 Ugyancsak a finnugor nyelvcsaládon belül találunk példát arra is, hogy egy népet hazája domborzati viszonyaival jelölnek meg. A finnugor nép volgai csoportjához tartozó mari másképp: cseremisz ncp nyugati felét például még nemrégiben is hegyi cseremisz néven emlegették kutatóink/18 így etimológiánk jelentéstani részével is elégedettek lehetünk. Probléma viszont még az, hogy ez az újonnan kimutatott finnugor nép melyik ágához tartozhatott a nyelvcsaládnak, és vajon hol lehet ősi hazáját keresni. Az az egyre bizonyosabbá váló lehetőség, hogy az avar magyar kapcsolat jóval korábbi Árpád fejedelem honfoglalásánál, és hogy a Kárpát-medence ugor nyelvűsége is korábbi lehet ettől,49 határozottan arra utal, hogy a uarhun ( avar) nép ugor eredetű.50 De ezt erősítik meg nyelvészeink újabb elgondolásai is. Idáig három ugor nyelvet tartottunk számon, ma viszont nem tartjuk lehetetlennek, hogy több is volt. Gulya János ezt fejtegetve még a következő észrevételt is megteszi: V. N. Csernyecovo.t például komolyan foglalkoztatta az a gondolat, hogy létezett egy negyedik ugor nép és nyelv is a mai obi-ugor lakhelytől délebbre. 51 Ez az adalék nemcsak a uarhun nép ugor voltában erősít meg bennünket, hanem egyezően etimológiánk jelentéstani megoldásával e nép őshazájára is utal. A mai obi-ugoroktól délre, az Urál hegységnek valószínűleg a keleti oldalán élhetett ez a nép. Ennek a lehetőségnek az is bizonyítéka lehet, hogy magának az Urál hegységnek a neve is finnugor eredetű.5- Noha a magyar történeti krónikák hitelét az utóbbi időkben alaposan kétségbe vonták főként történészeink, mégis idézünk két olyan adalékot belőlük, melyek esetleg bizonyítékként is szolgálhatnak fejtegetéseinkhez. Hodinka Antal például, amikor az orosz évkönyvek adatait egybeveti a hun magyar rokonságot fölvető Kézai krónikájával, a következő megállapításra jut:,,... érdekes találkozás Kézaival, aki szerint Skythia a rifei hegyekkel határos; érdekes pedig azért, mert feltűnő, hogy a lovas magyar nemzet ősi hazáját mindkét irat hegyek közé teszi. '3 Ügy véljük, hogy ennek az adaléknak hiteles történeti magva lehet. Mi természetesen ennek a hegyvidéki őshazának a lakóiban.nem rokon hunokat vagy szkítákat keresünk, hanem a uarhwn-okat. Ilyen adalékkal Thuróczy János műve is szolgál. Ű is a szkíta és hun rokonságot emlegeti ugyan, de egy érdekes, a görög Diodorus Siculust idéző megjegyzése mégis tanulságos lehet. Szerinte elődeink:...a m ik o r egy hatalmas, harcias és katonai erényekben kitűnő férfiú lett a királyuk, hegyvidéki hazájukat egészen a Kaukázusig, a síkvidékit pedig egészen a Szkíta-tengerig, a Meótisz mocsaráig és a Tanaisz folyóig terjesztették ki.54 Ügy véljük, hogy ezeknek a krónikáknak az adatai, ha kor- és névtévesztőek is, az őshaza kérdésében valósak lehetnek. Így joggal állíthatjuk, hogy a uarhun nép a továbbiakban várkony-ugor névvel jelöljük való- 57

64 bán az Urál hegység délkeleti oldalán élt, s tőlük keletre, a sík vidéken lakhatott Árpád fejedelem népének őse, kiket elkülönítésként a továbbiakban mogyeri-ugor névvel jelölünk. Azt, hogy a várkony-ugor nép mikor hagyta el hegyvidéki hazáját, pontosan nem tudhatjuk. Annyi azonban bizonyos, hogy a sztyeppe útkereszteződésébe jutva nem nyugat, hanem kelet felé fordult, i. sz. 350 táján már az Altáj hegységnél tűnt föl, s ezután bejárva azt a belső-ázsiai utat, amit Czeglédy Károly kutatásai alapján már ismertettünk, i. sz. 568-ra megérkezett a Kárpát-medencébe, megalapítva ott évszázadokra szóló birodalmát. 5. A várkony-ugor ok eredetét, hosszú vándorlásuk kanyargós útvonalát nyelvé szeti és történeti tényekkel támogatva elvezettük egészen a Kárpát-medencéig. Fejtegetéseink idáig hihetőnek is mutatkoznak. Van azonban probléma a várkony-ugorok 568 utáni európai szereplésében is. Egyik ilyen probléma, hogy túlélték-e a várkony ugorok (avarok) birodalmuk pusztulását, találhatlak-e itt belőlük nagyobb néptömeget Árpád fejedelem mogyeri-ugor.jai. Ha az orosz évkönyvekre hagyatkoznánk e tekintetben, azt kellene megállapítanunk, hogy hírmondó sem maradt belőlük, minthogy ezt írják róluk: Az oborok ugyanis magas termetűnk és kevély lelkűek voltak. Isten elveszíté őket és elhaltak mind és nem maradt egyetlen oborin sem és máig él az oroszoknál a közmondás: elvesztek, mint az oborok, akiknek sem nemzetségük, sem ivadékuk nincsen. Hasonló megállapításra juthatnánk legalábbis a Duna Tisza köze és az Alföld várkony-ugor lakosságát illetően akkor is, ha Váczy Péter ide kapcsolódó írásának betű szerinti hitelt adnánk. Ö ugyanis arra a megállapításra jut, hogy a várkonyugorok (avarok) birodalmát nem Nagy Károly hadjáratai morzsolták föl, hanem Krum bolgár kánnak az a hadjárata, amit meglepetésszerűen 803-ban indított a Dunától keletre eső terület ellen. Ahogy Váczy írja:,,a fennmaradt forráshelyeket olvasva, úgy tűnik, mintha az avar háborúban nemcsak a birodalom, hanem maga a nép is teljes egészében megsemmisült volna. A pusztulásnak ezt a képét aztán még fokozza is a Suidas néven ismert bizánci lexikonból vett adalékával:...a bolgárok harcban terítették le és utolsó szálig kiirtották az avarokat. "'0 Ez a forrás nyilvánvalóan erősen túloz. Még ha a harcokban résztvevőkre áll is az a kegyetlen gyilkolás, amit a bolgárokról ír a lexikon, a harcokban részt nem vevő lakosságra semmiképpen sem. Nehezen volna ugyanis érthető akkor a Sciptor incertus néven ismert bizánci munka szerzőjének az a közleménye, hogy Krum bolgár fejedelem évi hadjáratában, mikor Konstantinápolyi ostromolták és Adrianapolist elfoglalták, avarok is harcolták a Krum seregében.57 Ami viszont a dunántúli várkony-ugorok (avarok) elleni háború hatását illeti, érdemes rá idézni szó szerint Váczy Péter megállapítását: Az események rácáfolnak arra a felfogásra, hogy a 796-tól 803-iig terjedő háborús időszakban az avarok belefáradtak a küzdelembe. A frankok rajtuk vett győzelmeit már 791-ben, majd 795-ben és 796-ban nem szabad az elpuhultság, a politikai felbomlás jelének vennünk. 791-ben az avarok a meghátrálás taktikáját alkalmazták, ahogy a szkíták a perzsákkal, az oroszok Napóleonnal szemben. Ezzel a frankokat olyan győzelemhez juttatták, melyet azok nem tudtak gyümölcsöztetni. önkent állt át a tudun a frankokhoz, ugyancsak harc és vér nélkül hódolt meg a kagán. Ez események során maga az avar nép cs szállásterülete nem fogyatkozott meg, nem pusztult el. 5B Ha mindehhez még hozzávesszük azt, hogy Nagy Károly a hódításai után nemcsak térítő munkát végeztetett az avarság körében, hanem visszaállította a kagánságot is, hisz a történeti forrásokban még 875-ben is szerepelnek avarok, akik saját kagánjaik alatt élnek a Dunántúlon,59 akkor természetesnek tarthatjuk, hogy 58

65 Árpád fejedelem mogyeri-ugorjai jelentékeny várkony-ugor (avar) népességet találtak a Kárpát-medencében, s azok csatlakozva Árpád népéhez, részt vettek a 896- os honfoglalásban is.60 Hogy az évszázadokkal korábban egymástól elvált testvér nép, a várkony-ugor és a mogyeri-ugor valóban egymásra talált a Kárpát-medencében, azt régészeti adalékok is igazolják. László Gyula állapította meg kutatásai alapján, hogy: A magyar és avar település fő tömbjeiben kiegészíti egymást, egyszóval a magyarok nem szánják meg a Duna Tisza közti, a Fertő menti, a baranyai és a Küküllő menti avar telepek helyét, 61 Ez pedig végeredményben azt jelenti, hogy Árpád mogyeri-ugorjai azonos nyelvű és fajú népnek tekintették a várkony-ugorokat (avarokat), azért nem települtek rájuk. Bármilyen elfogadhatóan igazoltuk is a várkony-ugorok túlélését, problémánk még továbbra is akad velük kapcsolatban. Ez pedig egységüknek, pontosabban azonosságuknak kérdése. Az avar kori régészeti kutatásokban ugyanis két, egymástól élesen elkülöníthető kultúra jelentkezik. A régebbinek vallottat korai-avar néven jelzik, a préselt bronz övcsatokkal jellemzik, és az 568 6Y0 közötti évekre keltezik. Az újabb korit kései-avar néven emlegetik, az öntött grifíes-indás mintájú bronz övcsatokkal jellemzik, és korát 670 utánra teszik. Kormeghatározónak a bizánci pézek eltűnését és a mohamedán dirhemek megjelenését vették. Ténylegesen nem is az ismertetett különbségek szolgáltatják a nehézséget itt, hanem kutatóink ellentmondó állásfoglalása. Egyes régészeit mind a két kultúrát az 568-ban érkezett avaroknak tulajdonítják, s az eltérést divatváltásnak tartják csupán.62 László Gyula nyomán viszont többen kerülnek olyan kutatók is, akik a két kultúrát két külön nép hagyatékának tartják.6-1 A történész Györffy György viszont a kései-avarnak mondott kultúrát egyidejűnek vallja Árpád fejedelem honfoglalás kori népének kultúrájával.6'1 Ezeknek az eltérő fölfogásoknak vannak gyengéi is, és vannak erősségei is, kritikai megjegyzéseket mégsem kívánunk adni egyik változathoz sem, minthogy nem vagyunk régészek. Azt azonban közöljük, hogy mennyiben támogatják vagy gátolják ezek a fölfogásváltozatok azt a lehetőséget, amit a uarhun népnév finnugor származtatása nyelvészeti úton kínál. A divatváltás teóriája egységes népnek vallja az általunk várkony-ugor névvel jelölt avarokat. Ez a vélemény igazodik tehát leginkább az általunk adott nyelvészeti lehetőséghez, minthogy az etimológiánk által megadott közötti ugor nyelvűséghez megadja töretlenül a várkony-ugor (avar) népet is a Kárpát-medencében. A Györffy által fölvetett egyidejűség gondolata témánk szempontjából súlytalan, mivel a várkony-ugor (avar) túlélés a kései-avar néven ismert régészeti kultúra mellőzésével is igazolható. E fölfogás valószínűsítése csupán annyiban okozna gondot, hogy elveszítenénk azokat a bizonyító adatokat, amiket ez a kései-avarnak mondott régészeti kultúra kínál. A László Gyula által vallott fölfogás azzal, hogy egy gazdag régészeti kultúrát meghatározó új nép megjelenését tételez föl 670-től a Kárpát-medencében, leginkább zavarónak tűnik. Ez a teória megszakítja a várkony-ugor (avar) nép folytonosságát a Kárpát-medencében; s minthogy a kettős honfoglalás föltevését csupán a 670 utáni kései-avar régészeti kultúra népéhez köti, ~ az közötti várkonyugor (avar) néptől megvonja még az ugor nyelvűséget is. A uarhun népnév finnugor etimológiája 568-tól ugor nyelvűségre utal a Kárpátmedencében, a történeti adalékok elfogadhatóan igazolják az itt élő várkony-ugorok (avarok) folytonosságát között, ezért a jelzett régészeti problémák, ha gondot 59

66 is okoznak, nyelvészetileg fölállított tehetőségünket különösebben nem befolyásolják. Ennek ellenére várjuk régészeinktől az avar kori régészeti hagyaték felülvizsgálatát az általunk megadott nyelvi lehetőség figyelembevételével. fi. A fölmerült problémák föltárása és lehetőség szerinti tisztázása után végre e l jutottunk ismét eredeti feladatunkhoz, a Várkony településnevek eredetének megoldásához. A uarhun ~ uarchun népnév, mely etimológiánk szerint finnugor eredetű, azzal adhatott tehetőséget e településnevek kialakulására, hogy 896-ban Árpád fejedelem mogyeri-ugor népe masszív tömegű várkony-ugorokat (avarokat) talált ezeken a területeken. Így a népnév, mint a szállásterület neve, fönnmaradt mostanáig. Az itt vázolt lehetőség szükségszerűen Györffy György két megállapítására tereli figyelmünket, ű így nyilatkozik a Kárpát-medence Árpád kora előtti finnugor nyelvűségéről: Egy ilyen feltevés csak nyelvi anyag alapján volna bizonyítható, mivel pedig a Kárpát-medence 895 előtt feljegyzett névanyagában magyar nyelvűt nem találunk, számottevő finnugor népesség feltevésére nincs kellő alap. Néhány lappal hátrébb, a földrajzi nevekkel kapcsolatban pedig így folytatja:... a honfoglaláskor a Kárpátmedencében új uralmi rend következett be, ami a településnevek tekintetében tabula rasát teremtett. '* Etimológiánk ellentmond Györffy elgondolásainak, és ha nem is írásos emlékekből, de bizonyítékot szolgáltat a Kárpát-medence Árpádék előtti ugor nyelvűségére, s ezzel nyelvészetileg is tehetőséget ad a kettős honfoglalás teóriájának valószínűsítésére, ha nem is éppen úgy, ahogy arról a magyar krónikák írnak, és nem is olyanformán, mint azt László Gyula elképzelte. Etimológiánk ugyan megvan, hihetőnek is tűnik, de ez csupán egyetlen összetett szó, egyetlen népnév. Lehetőséget kínál ugyan, teljes értékű bizonyítéknak azonban nem felel meg. Hogy ebből a lehetőségből bizonyosság legyen, ahhoz igazoló adatok sorozata szükséges. Ezeket az adatokat pedig az ezutáni régészeti, történelmi, nyelvészeti és egyéb kutatások szolgáltathatják. Befejezésül néhány olyan területet jelölünk még meg, ahol véleményünk szerint sikerrel folyhat igazoló nyelvészeti kutatás. Etimológiánk azt is föltételezi, hogy 896-ban két olyan ugor nép egyesült a Kárpát-medencében, amelyik azelőtt évszázadokon át egymástól távol eső területeken élt. Mai magyar nyelvünk tehát ennek a két ugor nyelvnek az integrációjával alakult. Ebből következhet az a nyelvészeti feladat, hogy megpróbálkozzunk e két réteg, a várkony-ugor és mogyeri-ugor réteg szétválasztásával. Valamelyes útmutatást erre ad is etimológiánk. A finnugor szókezdő *u>- és szókezdő *k- megtartásával bizonyos nyelvi konzervativizmusra utal a várkony-ugorok nyelve. Ez kiindulás tehetne. De kereskedni tehet jövevényszavaink körében is. Honfoglalás kor előtti török jövevényszavaink például problémát okoznak azzal, hogy egyik csoportjuk mongolos összefüggéseket mutat, a másik viszont nem. Az előbbi korábbi átvételre, az utóbbi későbbi átvételre utal.67 Talán a mongolos összefüggést mutató réteg itt kapcsolható volna a várkony-ugorokhoz. Harmatta János veti föl például az iráni eredetű vásár szavunk problémáját, miszerint nyelvföldrajzi tényezők kifogásolják az eredeztetést, A várkony-ugor átvétel lehetőségének igazolása ezen is segítene. Talán még szláv jövevényeink felülvizsgálata is adhatna tanulságot. A honfoglalás előtti és utáni átvételre tagolás mögött is a várkony-ugor, mogyeri-ugor kettősség rejtőzködhet, sőt a g ~ h megfelelései vagy a nazálisos és nazális nélküli párhuzamos megfelelések mögött is hasonló sajátságot kereshetünk. És lezárásként egy kockázatos kérdés: vajon, amit idáig honfoglalás előtti nyelvjárási sajátságnak véltünk, nem ennek a két ugor népnek az integrációjából fakadó nyelvi különbségét fedi-e el? Kutatni kell! összefogva a társtudományokkal. 60

67 J E G Y Z E T E K Vö. Kálmán B éla: A nevek világa. Bp I.. G yörffy G yörgy: Az Á rpád-kori M agyarország történeti földrajza. Bp I L. Csánki D ezső: M agyarország történeti föld rajza a H unyadiak korában. Bp I 671 L. 2. sz. jegyz. I, Vö. Kiss L ajos: Földrajzi nevek etim ológiai szótára. Bp Tiszavárkony c. alatt. 6. V ö. T heop hylaktos Sim okattea históriáé, ed. c. de. B oor, Lipsiae, L. Czeglédy K ároly : Nom ád népek vándorlása Napkelettől... Bp L. 7. sz. jegyz L. 7. sz. jeg y z L. 7. sz. jeg y z L. 7. sz. je^yz L. 7. sz. jegyz L. 7. sz. jegyz. Időrendi táblázat. 14. L. 7. sz. jegyz Vö. M oravcsik G yula : A m agyar történet bizánci forrásai. Bp L. 7. sz. jegyz L. 7. sz. jeg y z Vö. TESZ. II, 16G. hun c. alatt. 19. L. 7. sz. jegyz L. 15. sz. jegyz L. 7. sz. jegyz L. 15. sz. jegyz L. 15. sz. jegyz Vö. Hortinka A ntal: Az orosz évkönyvek m agyar vonatkozásai. Bp L. 7. sz. jegyz L. 7. sz. jegyz L. 15. sz. jeg y z V ö. TESz. l, avar e. alatt. 29. L. 7. sz. jegyz. B L. 7. sz. jegyz Vö. : ászló G yula : A honfoglaló m agyar nép élete. Bp : 1. meg 7. sz. jegyz VO. V alóság évf. 3. sz Vö. 7. sz. jegyzet cím ével. 34. L. MSzFE. III orr c. ailatt: 1. még TESz. TI, orom, orr c. alatt. 35. Mar itt szükségét látjuk fölvetni, h og y az alapn yelvi szókezd ő w -h an g túlélésében liad a- m osak vagyunk olyan nyelvi konzervatizm ust látni, m ely ennek az itt kim utatott ú jabb fgr. nepnek a nyelvi sajatsaga. 36. L. MSzFE. II, hím c. alatt; 1. m ég TESz. II hint c. alatt. 37. A fgr. szókezd ő *k hangra 1. a 35. sz. jeg y z. észrevételét. 38. L. MSzFE. II, idézett cím szók alatt. 39. L. MSzFE. II. idézett elm szók alatt. 40. L. TESz. II. idézett cím szók alatt. M egjegyezzük, hogy az óvatos MSzFE. erre a m egfelelésre nem ad példákat. 41. L. MSzFE. II. idézett cimiszók alatt. 42. L, TESz. II. Jdezclt elm szók alatt. 43. L. TESz. II, 167. huny c. alatt. 44. L. TESz. II. 43. háncs c. alatt. 45. L, TESz. II, 48. hány c. alatt. 46. I TESz. III, 909. tetem c. alatt. 47. L. MSzFE. TT, 285. him c. alatt. 48. v ö. Szinnyei József: NyH.7 n. 49. Vö. A rcheológiái Értesítő. 95. kötet T,. 6. sz. jegyz Vö. M agyar őstörténeti tanulm ányok. Bp I,. FNESz Ural c. alatt. 53. L. 24. sz. jegyz v ö. Thúróczy János: A m agyarok krónikája. Bp L. 24. sz. jegyz Vö. Századok évf sz L. 15. sz. jegyz L. 53. sz. jegyz Vo. Csallány D ezső: A N yíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve. Bp VHI IX Vö. G yörffy G yörgy: Tanulm ányok a m agyar állam eredetéről. Bp L. 31. sz. jegyz V ö. V alóság évf, l. sz r,. 62. sz. jegyz. 64. L. 60. sz. jegyz A kettős honfoglalás teóriájára sz. jegyz Itt em lítjük meg, hogy az a finnugor eredetű nép, am elyik László G yula szerint 670 táján töm egesen m egjelent állítólag a K árpát-m eden cében, nincs hitelesítve, osupán a kései-avarnak m ondott régészeti hagyaték aiapjan teszik föl. K ovrat kagán K u ber nevű fiának 670 táján m egjelen ő népe kevés volt egy ilyen kultúra m egterem tésére, de meg Pannóniában telepedett le is, és hamarosan távozott a Balkánra. Erre sz. jegyz Vo. G yörffy G yörgy: István király és műve. Bp , 31. 6''. L. 51. sz. jegyz L. 51. sz. jegyz,

68 A FEHÉRGYARMATI JÁRÁS FÖLDRAJZI NEVEI Az országos helynévgyűjtő-mazgalom újabb sikerének megünneplésére került sor február 15-én, ezúttal megyén'kben, Fehérgyarmaton. A debreceni egyetem adjunktusának, Kálnási Árpádnak tollából és munkája eredményeképpen megjeleni A 1 ehér gyarmati járás földrajzi nevei (Szabolcs-Szatmár megye földrajzi nevei 2. Debrecen, Szerkesztette Sebestyén Árpád) c. könyv, amelynek kiadási költségeit a volt járás üzemei és intézményei, meg a debreceni egyetem széles körű összefogással teremtették elő. Ebből az alkalomból a kiadók és a TIT Szabolcs-Szatmár megyei szervezete előadói konferenciát rendezett. A konferencián elhangzott köszöntőket és előadásokat az alábbiakban az elhangzás sorrendjében közöljük. SZÉLES LAJOS: Köszöntő Mi, akiknek szülőföldünk és lakhelyünk ez a Tisza, Szamos, Túr folyók által ölelt szép vidék, nem szoktunk, nem szokhattunk még hozzá a tudományos gyakorlat közelségéhez. Az sem gyakori, hogy a tudományos kutatás tárgya a mi vidékünk. Ezért jogosan fogalmazhatok talán úgy, hogy ez a mostani alkalom Kálnási Árpád: A fehérgyarmati járás földrajzi nevei című munkájának átadása alkalmából rendezett előadói konferencia a mi számunkra ünnep. Ünneppé teszi az alkalmat az a tény, hogy a Debreceni Akadémiai Bizottságnak ez az első rendezvénye Fehérgyarmaton. Azt is fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a kiadvány szerkesztője és szerzője, dr. Sebestyén Árpád egyetemi tanár és dr. Kálnási Árpád egyetemi adjunktus munkájával, jelenlétével a szülőföld emlékének történő adózás tekintetében is példát mutat számunkra. Szeretettel és tisztelettel köszöntőm előadói konferenciánk minden kedves résztvevőjét! Köszöntőm megyei (párt- és állami) irányító szerveink jelenlevő képviselőit: Köszöntőm a Kossuth Lajos Tudományegyetem és a Bessenyei György Tanárképző Főiskola magyar nyelvészeti tanszékeinek megjelent oktatóit. Köszönjük, hogy jelenlétükkel megtisztelik rendezvényünket. Köszöntőm gazdasági szerveink jelenlevő vezetőit, azokat, akik anyagi hozzájárulásukkal segítették térségünk földrajzi neveinek megmentését az utókor számára, és köszöntőm a megjelent iskolaigazgatókat, tanárokat, népművelőket és könyvtárosokat, akiknek feladata lesz e mű segítségével is megidézni múltunkat, hazafias szellemben nevelni a felnövekvő nemzedéket. Örömmel és felelősséggel igyekeztünk elősegíteni területünk, a volt fehérgyarmati járás földrajzi neveinek összegyűjtését és kiadását, mert meggyőződésünk, hogy ezzel jó ügyet szolgáltunk, segítettük múltunk megismerését, s egyben jelenünket is gazdagítottuk. Megkülönböztetett szeretettel és tiszelettel köszöntőm konferenciánk aktív közreműködőit, az előadókat. Bejelentem, hogy a meghívóban jelzettekhez képest programunkban nincs változás: dr. Mező András főiskolai tanár, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola főigazgató-helyettese, a földrajzi névkutatás jeles képviselője Helynévgyűjtés és helynévkutatás címmel, dr. Kálnási Árpád a Kossuth Lajos Tudományegyetem adjunktusa, a most az olvasók kezébe kerülő munka szerzője, A szatmári táj múltja és jelene helynevei tükrében címmel tart előadást. Dr. Sebestyén Árpád tanszékvezető egyetemi tanár, a Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Nyelvészeti Intézetének igazgatója pedig szerkesztőként vállalkozott arra, hagy a földrajzi nevek továbbélésével kapcsolatos gondolatait megossza velünk A szerkesztő utószava címmel. Előadói konferenciánkon ismételten szeretettel és tisztelettel köszöntőm a megjelenteket és átadom a szót az előadóknak. 62

69 MEZŐ ANDRÁS: Helynévgyűjtés és helynévkutatás A két világháború közötti Erdélyben egy akkor még fiatal tudósnak az a kitűnő ötlete támadt, hogy a földrajzi nevek gyűjtésének korábbi metódusa helyett újjal kell próbálkozni: ahhoz, hogy a helynevek életét figyelemmel kísérhessük, hogy a nevek és az emberek kapcsolatát tetten érhessük, nem elegendő egy-egy település határából az érdekesebb, a beszédes nevek megemlítése, hanem egy helység, egy természeti-földrajzi tájegység teljes névanyagának felgöngyölítése szükséges. Sőt még tovább is ment: a hozzáférhető történeti forrásokból adatolni kell az objektumokat és nevük alakulását. Ez a tudós a magyar helynévkutatás mind máig legnagyobb személyisége, Szabó T. Attila volt. A Kalotaszeg helynevei I. Adatok (Kolozsvár, lap. Erdélyi Tudományos Intézet) c. monumentális könyve indította el az ún. erdélyi iskolának az övéhez hasonló módszerű kiadványsorozatát, amelynek legjelentősebb művei a következők: Árvay József: A barcasági Hátfalú helynevei (Kolozsvár, Erdélyi Tudományos Intézet), Szabó T. Attila Gergely Béla: A kolozsmegyei Borsavölgy helynevei (Kolozsvár, Erdélyi Tudományos Intézet), ugyanők: A szolnokdobokai Tőki völgy helynevei (Kolozsvár, Erdélyi 'I udományos Füzetek 193. sz.), ugyanők: A Dobokai völgy helynevei (K o lozsvár, Erdélyi Tudományos Intézet), Benkö Lordnd: A Nyárádmente földrajzi nevei (Adattár: MNny. VI, ) stb. Magyarországon a felszabadulás utáni első évtized nem kedvezett a helynévkutatásnak. Lőrincze Lajos két elméleti alapvetést tartalmazó tanulmánya (Földrajzi neveink élete. Bp és Földrajzinév-gyűjtésünk múltja, jelen állása és feladatai. Bp. 1949) után Sebestyén Árpád egy mintaszerű közleménye törte meg a jeget (Földrajzi nevek Gacsájból: Acta Universitatis Debreceniensis de Ludvico Kossuth nominatae. Debrecen, II, 55 69). Ezután sorra hagyják el a nyomdát az egyes települések és a nagyobb földrajzi egységek névanyagát feltáró gyűjtemények (csak a nagyobbakat említem meg): Kázmér Miklós: Alsó-Szigetköz földrajzi nevei (Bp. 1957), Inczefi Géza: Sövényháza és vidékének földrajzi nevei (SzPFÉ j, H. Fekete Péter: Hajdúböszörmény helyneveinek adattára (Bp. 1959), Inczefi Géza: Szeged környékének földrajzi nevei (Bp. 1960), Kiss Lajos: Régi Rétköz (Bp. 1961). Az 1960-as évek elején lezárult a helynévgyűjtésnek az a korszaka, amelyben a munka pusztán egyéni vállalkozói kedv függvénye volt. Az említett előzmények szinte kikényszerítették annak a korszaknak az indítását, amelynek ma is részese vagyunk, s amelynek egy igen becses eredményét éppen itt, most ünnepeljük. Nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy az ötletszerűen megszülető és a legváltozatosabb szempontok szerint készült adatközlések nem mindegyike képes megfelelni a tudományosság szigorú kritériumainak, továbbá az önelvű magyar névtudomány csak akkor lóghat hozzá az előtte álló feladatok teljesítéséhez, ha az egész országra kiterjedő és modern szempontokat kielégítő helynévfeltárással fog rendelkezni. A természeti-földrajzi tájegységekben való gondolkodást azonban ugyancsak szükség 63

70 szerűen a közigazgatási egységek szerint végzendő gyűjtés szempontja váltotta fel, két okból is: a megye mint kulturális-művelődési egység kedvezőbb feltételekéi teremt a kollektíve teljesítendő feltáró munkának, mint gazdasági-gazdálkodási egység pedig egyszerűbben közreműködhet a gyűjtemények kiadása anyagi feltételeinek biztosításában. A Zala megye földrajzi nevei" (Zalaegerszeg, Közzétette Markó Imre Lehel, ördög Ferenc, Kerecsényi Edit. Szerkesztette Papp László és Végh József) e. kötettel Zala megye indította el azt a folyamatot, amely immár országos mozgalommá vált, s amelynek eredményeként részben már publikáltán rendelkezésünkre áll hazánk területének egyharmadáról az élő helynévanyag. Egy átlagos könyvespolcon el sem férnek a magyar helynévgyűjtés új hullámából származó gyűjtemények, kötetek. Az egész megye anyagának publikálásával Zala megyét Somogy követte (Somogy megye földrajzi nevei: Bp Közzétette Balogh Lajos, Hajdú Mihály, Hosszú Ferenc, Király Lajos, Markó Imre Lehel, Ördög Ferenc, Pesti János, Szabó József, Szabó László), aztán vehettük kézbe Tolna, majd Vas megye kötetet (Tolna megye földrajzi nevei. Bp Közzétette Hajdú Mihály, Király Lajos, Ördög Ferenc, Rónai Béla, Szabó József, Vadas Ferenc); (Vas megye földrajzi nevei. Szombathely Közzétette Balogh Lajos, Barbalics Imre, Bárdost János, Bokor József, Cuttmann Miklós, Gyarmathy Miklós, Hajdú Mihály, Laky Rezső, ördög Ferenc, Pomogyi József, Szabó László, Vörös Ottó), Baranya megye helynevei pedig már nem is fértek bele egy könyvbe, az első kötetet nemrégiben üdvözölhettük (Baranya megye földrajzi nevei I. kötet. Pécs, Szerkesztette Pesti János). Már a mozgalom indulásakor látszott, hogy nem minden megyében áll majd rendelkezésre a gyűjtés szakszerűségét szavatoló, elméletileg kellően fölkészült szakembergárda, sajnos, arról is hamar meggyőződhettünk, hogy a Zala megyeiekhez hasonló mecénások sem születtek még meg mindenütt. A munka azonban sürgetett, így az előbbitől némiképp eltérő módszert kellett választani, amely azonban ugyanolyan vagy azt meghaladó színvonalon biztosítja a cél elérését. így szövetkeztünk aztán 1965-ben (mindjárt Zala megye kötetének megjelenését követően) a debreceni egyetem és nyíregyházi főiskola nyelvészei Szabolcs-Szatmár megye helyneveinek járásonként való fölgyűjtésére cs közzétételére. Eredeti szándékunk szerint évente két járás anyagának kiadását terveztük, de csak az első kötet hagyta el az első lendületben a nyomdát (Mező András: A baktalórántházi járás földrajzi nevei. Szabolcs-Szatmár megye földrajzi nevei 1. Nyíregyháza, 1967), a második járás gyűjteményére tizenhét évet kellett várni (Káhiási Árpád: A fehérgyarmati járás földrajzi nevei. Szabolcs-Szatmár megye földrajzi nevei 2. Debrecen, 1984). Most ne boncolgassuk azt, hogy a munkálatok elhúzódásának, illetőleg ennek a késlekedésnek melyek voltak az okai. Ezeket számba vette már Sebestyén Árpád 1975-ben (A Csengén járás földrajzi neveinek összegyűjtéséről: Csengeri krónika. Szerk. Dankó Imre. Csenger, ), magam is több ízben szóltam róluk a Hazafias Népfront megyei honismereti bizottságában, majd írásban is megkíséreltem a mozgósítást (Pedagógiai Műhely sz ). A járásonként való szervezésnek az országos mozgalomban váratlanul sok követője támadt. Előbb Heves megyében Pelle Béláné csatlakozott hozzánk, de Heves a későbbi indulás ellenére a mai napig már a harmadik járás közzétételéig jutott cl (Heves megye földrajzi nevei I. Az egri járás. Bp. 1970; II. A füzesabonyi j,árás. Bp. 1975, III, A hevesi járás, Bp. 1980), sőt Hellénéhez csatlakozva Bakos József és Fekete Péter két külön kötetben tette közzé Eger és Felnémet földrajzi nevei -t (í. A külterület nevei. Eger, 1972; II. A belterület nevei. Eger, 1973). Hajdú-Biharban Tóth Katalin a polgári járást jelentette meg (Hajdú-Bihar megye földrajzi nevei I. 64

71 A polgári járás. Debrecen, 1970), végül pedig ugyancsak e módszerhez folyamodott Veszprém megye is: ott az első járás anyagának mintaszerű összegyűjtéséért elsősorban Mészárosné Varga Máriát illeti a dicséret (Veszprém megye földrajzi nevei I. A tapolcai járás. Bp. 1982). Nem volna teljes még a nagyobb gyűjteményekre figyelő szemlém sem, ha nem emlékeznék meg arról, hogy Szabó T. Attila eredeti gyűjtési és közzétevői koncepciója napjainkban is hat. Nemrégiben jelent meg Hajdú Mihály tollából A Csepel-sziget helynevei (Budapest, 1982) c. impozáns könyv, amely tehát a gyűjtőterület megválasztásában visszatért a természeti-földrajzi tájegységhez, másrészt tudomásom szerint ez az első olyan vállalkozás, amely az élő névanyag mellett a teljes történeti háttér, azaz a nyomtatott és kézírásos forrásanyag feltárását tűzte ki célul. A helynévgyűjtő fáradságos munkája teszi lehetővé, hogy dologhoz fogjon a helynévkutató, ű az, aki meg tudja szólaltatni a neveket, az ő számára elevenné válik a település és határa a gyűjtemények olvastán. Ebben az értelemben tehát valamennyien helynévkutatók vagyunk. Kálnási Árpád könyvét és adatait még nagyon sokszor és nagyon sokáig fogják beszéltetni. Módszeres elemzések szólnak majd pl. arról, hogy a helynevek tanúskodása szerint hogyan változott meg e vidék természetes növénytakarója. A legszembetűnőbb megállapítás bizonyára az lesz, hogy ezen a fában szegény tájon valaha az erdők voltak a meghatározók. Nagy területeket borított az éger, erre a fára szinte minden községben emlékeztet néhány helynév: Hosszú-éger, Mátyás-éger, Orosz-éger (Botpalád), Csináros-éger, Öl-éger, Vásárd-éger (Csaholy) stb. Másutt a cserfákat zúgatta a szél: Cser, Cser-köz, Cser-hát, Cser-szeg (Botpalád, Fehérgyarmat, Kömörő), de nem volt ritka a szil és a tölgy sem: Szilfás (Kisnamény), Kis-Szilas, Nagy-Szilas (Darnó), Tölgyfás (Jánkmajtis), Tölgyfás-oldal (Darnó) stb. Aztán megjelent az ember, gazdálkodott az erdővel, majd hozzáfogott annak módszeres irtásához. Több helyen van Ercsztvény név, amely a régi nyelvben a fiatal sarjadékerdőt jelentette. Az erdők kipusztítására pedig a Csonkás, Tőkés, Törzsökös és az Irottvány helynevek utalnak. A névanyag alapján az emberre vonatkozóan az az alapvető megállapítás, hogy a vidék népe meghatározó mértékben magyar volt és maradt. A hatalmas gyűjteményben elenyésző az olyan nevek száma, amelyeket magyar nyelviségünk, nyelvérzékünk segítségével ne tudnánk megfejteni. Sőt még ha más nyelvből származik is a név, annak alakját annyira a magyar nyelv arculatához igazítottuk, hogy amint mondani szokták még a szülőanyja sem ismerne rá. Köztudott azonban, hogy éppen ezen a vidéken a honfoglaláskor és utána is jelentősebb szláv tömegek is éltek. Erre a legnyilvánvalóbban a szláv nyelvekből megfejthető falunevek utalnak, például Borzova, Garbóié, Zsarolván, Kömörő, Piricse, Kiese, Uszka és Csaholt:. A szláv lakosság emléke azonban ott van a határnevekben, víznevekben is. A vidék szláv eredetű helyneveiről az örök érdemű Kniezsa István közölt egy tanulmányt még 1942-ben (Az Ecsedi-láp környékének szláv eredetű helynevei: MNnyv. IV, ). Ő az egykori Szatmár megye egész nyugati felét kitevő területről 97 szláv eredetű nevet fejtett meg, és további magyar nevekben mutatta meg a szláv alapokat. Kálnási gyűjteménye lehetővé teszi, hogy a fehérgyarmati járás területén további szláv eredetű helyneveket mutassunk be. Kérsemjén és Nábrád határában erdőt és csatornát jelöl a Bakonya név, amely azonos eredetű Bukovina nevével (vo. szlovák bukovina 'bükkös ). Fehérgyarmaton egy rét neve Bábolna, de Kölesében is van Bábon, Nábrádon pedig Babona. A két utóbbi névalak az etimológiailag világosabb formát őrizte meg, ugyanis e nevek egy szláv Babina (ti. lúka) 'vénasszony (rétje) szóra, szószerkezetre mennek vissza. Ma már szántó, de régen 65

72 biztosan vízállás volt a kisari Baláea, ez ugyanis egy déli szláv eredetű, régi blatöce 'kis tó fejleménye. A beregi Csaroda testvérét találjuk meg Tiszabecscn. Itt a Csarnóda ma olyan szántót jelöl, ahol korábban víz állt. A név is a vízre mutat, mégpedig arra, hogy az fekete színű volt. Ugyancsak fekete vízre, talajra utalhatott eredetileg a csaholci Csóna neve is, amely esetleg a szláv c6rna fekete' magyar fejleménye. Kümörő határában egész névbokrot alkot a Kirva, Kirva-hát, Kirva-patak és a Kirva-tő. E nevek alapja a szláv kriva görbe, eredetileg tehát egy kanyargós patak szolgált névadóul. Kormeghatározó értéke van a kisnaményi és a vámosoroszi Loh nevének. Ez ugyanis egy régi szláv rét, berek jelentésű *log7 szóra megy vissza, azaz a név a magyar nyelvbe csak akkor kerülhetett át, amikor a szláv nyelvekben már eltűntek az orrhangzók, illetőleg lejátszódott a g > h változás, tehát mindenképpen a XII. század után. A csaholci Lágya, Lánya a lövi halászat származéka lehet, a nábrádi Mosóca pedig összevethető a Nyitra megyei szlovák Mosouce falunévvel, tehát nem arra utal, hogy az asszonyok itt mostak volna. Szláv eredetű Nagyarban a Recsked. amely a rec6ka 'folyócska' szóból való. (Lehetséges, hogy a név végén a -d már magyar képző.) Érdekes problémát vet fül a milotai Rednek és Rednek-hát név. Ez ugyanis részint levezethető a ruda érc származékából, másrészt pedig a rybdnik7 'halastó fejleménye is lehet. Kálnási ezt írja róla (253): Bokrokkal, bozóttal benőtt hosszan elnyúló lapály, árok. Régebben vízzel volt tele, s vadkacsák fészkeltek benne. Ez a 'halastó' értelmezést támogatná, tudunk azonban arról, hogy éppen ezen a vidéken nem voltak ritkák a gyepvasérctelepek, amelyek hasznosítására még a legújabb korban is kísérlet történt. Ugyancsak Milotán van a Szenna, amely etimológiailag összetartozik a széna köznév szláv előzményével. A nagyari Tugornya neve összevelhető a Sáros megyei Tuhrina falunévvel, a ncmesborzovai Vizsnyó pedig az ősszláv visnja meggyfa származéka. Végezetül még két névről hadd ejtsek szót. Az elsőről azért is, mert Kálnási Árpád a kötet bevezetőjében a címnév kiválasztásáról a következőt írja: A valódi és alak szerinti tájszót azonban nem köznyelviesítcttem, pl. Gelice (nem Gerlice) " Ezt; bizony jól tette, mert amint erre már Kniezsa rámutatott a rozsályi Gelicnpatak kapcsán (MNnyv. IV, 218) a darnői és kisszekeres! Gelice neveknek nincs közük a madárnévhez, hanem a szláv gol7 'kopasz szó Golica, Golice származékából valók. A másik név pedig a kedves hangzású panyolai Kerice, amelynek Kisarban és Szatmárcsekében Kiricce és Kiripce változatai vannak. Kniezsa (uo. 226) e neveket a bizonytalan eredetűek közölt tárgyalja, és a krt 'vakondok', esetleg a koryto 'teknő' szóból véli megfejthetőnek. Valószínűbbnek tartom, hogy e nevekben a szí. kurica jérce szó rejlik, amelyből hangrendi kiegyenlítődéssel jöttek létre a mai névalakok. Szláv nyelvterületen puszta állatnévből igen gyakran alkotnak helynevet, amint erre éppen Kniezsa István a Túr neve kapcsán rámutatott (i. h. 207!)), sőt csak a keleti szlávoktól lakott területen hat folyót hívnak Kuricának (Kiss Lajos: FNESz. 366). Annak a kérdésnek eldöntésére, amely már Kniezsa Istvánt is izgatta, ti. hogy melyik szláv nyelvet beszélték az előbbi helynevek adói, még most sincs elegendő alapunk. A nevek ugyanis déli és keleti, sőt nyugati szláv sajátságokat egyaránt mutálnák. Kniezsa a következőt mondja: az ellérő, sőt ellentmondó sajátságok alapján azt kell feltennünk, hogy területünk szláv lakossága keveréknyelvet beszélt. Ez pedig telepítésié mutat (i. m. 231). Ez lehet az igazság: helyneveink megalkotóiban az itt talált és később hozzátelepített szlávokal kell keresnünk; azokat is, akikről mintegy két éve éppen itt Fehérgyarmaton Matolcs nevének magyarázata kapcsán szóltam. 60

73 KÁLNÁSI ÁRPÁD: A szatmári táj múltja és jelene helynevei tükrében A földrajzi nevek a táj és az ember viszonyát fejezik ki, hiszen keletkezésükben két tényező játszik szerepet: az ember mint elnevező, és a táj, melyet az ember a természeti, földrajzi jellege, más szembetűnő tulajdonsága vagy az ember életében betöltött szerepe alapján elnevez (vö. Lőrincze: MNyj. XIII, 3. Mező Németh, Szabolcs-Szatmár megye történeti-etimológiai helységnévtára. Nyíregyháza, A továbbiakban SzabSzatm.) így joggal mondhatjuk, hogy helyneveinkben nemcsak a táj, hanem az ott élők élete, sorsa, története is tükröződik. A magyar névtudomány kiemelkedő képviselője, Szabó T. Attila a földrajzinévgyűjtés fárasztó, de szép munkájáról szólva, a helyneveknek az életünkben betöltött szerepét is méltatta: Mikor figyelő, kíváncsi szemmel nézünk körül községünk határán, egyben belétekintünk múltjába, szerves fejlődésébe, apró megpróbáltatásaiba és reménykeltő jövőjébe is. A faluját, szülő- vagy neveltetési helyét közvetlenebbül ismerő ember viszont jobban szereti azt a földet, amelyen dolgoztak ősei és dolgoznak majd utódai is (Miért és hogyan gyűjtsük a helyneveket? Cluj, ). A gyors társadalmi és gazdasági átalakulás, a kisparaszti gazdaságok, a hagyományos paraszti életforma megszűnése miatt azonban az eddig főként szájhagyomány útján öröklődő helynevek pusztulásra vannak ítélve. A helynévgyűjtés tehát ieletmenlő tevékenység. A földrajzi nevek nemcsak a szaktudományok számára tartalmaznak felbecsülhetetlen tanulságokat, a bennük feltárulkozó múlt és jelen a szülőföldhöz kötődés napjainkban egyre inkább háttérbe szoruló érzését, gondolati tartalmát is erősíti, gazdagítja. Előadásomban azt szeretném bemutatni, miként hasznosítható A fehérgyarmati járás földrajzi nevei című kötet a helyi közművelődésben, a honismereti szakkörök munkájában, az iskolai oktatásban. Példáimmal a szaktudományok, így a természeti és gazdasági földrajz, a településtörténet, gazdaságtörténet, a néprajz stb. területét is érintem, mindez azonban elkerülhetetlen, hiszen a kiválasztott témakörök a szaktudományok oldaláról is megközelíthetők. A szatmári táj hazánk egyik legsűrűbben lakott vidéke. A volt fehérgyarmati járáshoz melynek névanyagát a kötet tartalmazza az 1969-es rendezés előtti években 36 település tartozott. Mind Árpád-kori falu, nevükkel a legrégibb időktől kezdve találkozunk. Sőt a középkor első századaiban a mainál is sűrűbb volt ez a településhálózat, hiszen e korból 51 községről tudnak a források (vö. SzabSzatm.. függelék). Egy részük azonban csak néhány évszázadig vagy még addig sem állt fenn. A hajdani Semjén, Töröstelek, Konstantin, Szopsatelke, Demetelke, Vármegye, Timóteustelek, Barlatelke, Páltelke, Sámel, Bachna, Sándor, Kenéztelek és ííovaszd nevét hiába keresnénk a mai térképen, nevüket elsősorban a forrásokból ismerjük; néhány elpusztult településsel azonban határrész neveként a mai névanyagban is találkozunk. így Kölese külterületén bizonyára a régi falu helyén 67

74 van egy Ravaszdi, Ravaszdi-szeg nevű mezőrész. Kömörő halárában találjuk Malonlál (neve ma Malomta alakban él), Tiszabecsében Semjént, Zsarolyár.éban pedig Sáviéjt és Vármegyét. Falvaink közül a legkorábbiak a X XI. században keletkeztek. Erre az időre mutatnak mindenekelőtt a törzsi helynevek. E csoportba területünkről teljes bizonyossággal csak Gyarmat sorolható, amely a fejedelmi hatalom megerősödése idején a várispánság katonáskodó népének szálláshelye volt. Kérsemjén Kér- előtagba feltehetőleg már nem a törzsnévre vonatkozik, hanem a szomszédos Szamoskérről kapott jelző (vő. SzabSzatm. 61). Talán érdemes megjegyezni, hogy mivel a helynevet nem a település lakossága, hanem a környékbeliek adják, törzsi helynevek ott fordulhatnak elő, ahol a környéken nem azonos törzsbeliek laktak. Gyarmattal egykorú a várhoz tartozó szolganép telepe, Szekeres is, ahol a régi időkben királyi szolgák laktak, és szekerexéssel, szállítással foglalkoztak. Ugyancsak e korból való Kölese is; névadója és telepítője Kulchey comes 'ispán volt. Vidékünkön jelentékeny számú szláv falunév van. Mindez a magyarságnak a szlávok lakta területekre való benyomulását bizonyítja. Közöttük több természeti nevet találunk, tehát olyat, amely eredetileg a természetes tájra vonatkozott, s csak később átvitellel alkalmazták az oda települt falura: Darnó gyep, Kömörő 'szúnyog, Ricse 'árkos hely, Uszka szűk, keskeny patak, Zsarolyán 'daru'. Szláv személynevek vannak Tunyog, Milota, Majtis, Csaholc és Dányád (?) nevében. A -di, -i képzős nevek a település XII XIII. századi alapítására utalnak: Istvándi és a népnévi Oroszt tartozik ide (SzabSzatm ). A szatmári községek jelenlegi hivatalos neveit is a korábbi népi nevek alapján állapították meg. Ez között történt (vö. Mező András: A magyar hivatalos helységnévadás. Bp., ). A helységnév-rendezéskor területünkön 39 község volt, ezek közül a legtöbbnek változatlanul hagyták a nevét. Ide vehetők az egy szóba írandó többelcmű nevek is, köztük azok a jelzős nevek, amelyeket a rendezéskor életbe lépett szabály alapján egy szóba kell írni: Bot-Paládé Botpalád, Fehér-GyarmatéFehérgyarmat, K is-arék isar stb. A megváltoztatott nevekben is megmaradt a korábbi alaptag, és csak az ország többi részén előforduló azonos nevek mialt különítették el őket egymástól egy jelzővel. Ezek a jelzők több csoportba sorolhatók: A megyéhez tartozás kifejezését találjuk Szatmárcseke nevének előtagjában. A folyó melletti fekvésre utal Szamosújlak, Tiszabecs, Tiszacsécse, Tiszakóród, Túnslvándi és Túrricse neve. Egy község, Kérsemjén a szomszédos jelentősebb település (Szamoskér) nevét kapta megkülönbözletőül. A település nagyságára utalnak a Kisar, Nagyar, Kispalád, Kisszekeres, Nagyszekeres, Kisnamény nevek. Magosligei a település helyzetéről, Nemesborzova egykori nemesi lakosságáról, Vámosoroszt vámjáról kapta a jelzőjét. Fehérgyarmat nevében a Fehér- előtag jelentésé':! két magyarázat is van: Az egyik szerint a Gyarmat törzs egykori zászlajának fehér színére utal (SzabSzatm. 44), a másik vélemény vízrajzi vonatkozású névnek tartja (FNESx.). Területünkön a községnévrendezés után három alkalommal történt községegyesítés. Az új név megállapítása az addigi nevek összevonásával történt: CégényJr Danyád>Cégénydányád (1912), Jánk-\-Majtis>Jánkniajtis (1950), Tunyog-, MaiolcséTunyogmatolcs (1950, 1961). Az adattár helyneveinek vallomásából kibontakozik előttünk a szatmári táj egykori képe. A természetes növényzet változatosságát tükrözik a Bákány, Éger, Barkócás, Csonáros, Kőrises, Malckos-szeg, Veres-haraszt, Meggy-kerek, Tövis-szeg, Nád-éger, Szilas, Füzes stb. nevek. A vidék állatvilága is rendkívül gazdag volt. Erre utalnak a Borz-lyuk, Medvés-éger, Vidrás-szeg, Lébuc-gorond, Hollós, Ölyvös. Farkas-verem, Rókás, Túzokos, Darvas, Baglyos, Darukiáltó, Kígyó-szeg stb. föld- 6 8

75 rajzi nevek. Vallomásuk szerint ezek a ritka vagy már kipusztult állatfajok is honosak voltak ezen a tájon. Az érintetlen táj természetesen nem biztosíthatta az itt élő emberek megélhetését. A szántóterület növelése végett kiirtották az erdők jelentős részét. Erre a több évszázadon át tartó munkára utalnak az e vidéken gyakori Irottvány, Irtás, Törzsokös és Csonkás földrajzi nevek. Néhány adatban a tájváltoztatást végző ember neve is fennmaradt: Demeter-irtás, Jenőfi-irtás (mindkettő Magosligetről). Ezt a fáradságos munkát kezdetben kézi erővel végezték, a századforduló táján azonban már a gép is segített. Erre emlékeztet a túristvándi Gőzekeszántás helynév. Az így nyert földterületet aztán gyakran nyílhúzással osztották ki a gazdák között. Erre utalnak a Nyíl, Tavasz-nyíl, Nagy-nyíl, Nyilas stb. nevek. A határt már a középkorban fordulórendszerben művelték: Első-forduló, Második-forduló, Harmadik-forduló, Alsóforduló, Felső-forduló, Északi-forduló, Déli-forduló, Birtokos-forduló, Kis-forduló stb. Ez a gazdálkodási forma egészen az utóbbi évtizedekig fennmaradt. Később a század első évtizedeiben tagosítottak is. E korból valók a Pinkóczy-tag, Lebovics tagja, Kovács-tag, Baka-tag stb. nevek. A népnek sok helyütt alig jutott föld, a határ nagy része a földbirtokosok kezén volt. A felszabadulás előtti időszak birtokviszonyaira és társadalmi állapotaira utalnak a Nemesek erdeje, Üri-Kabolya, Úrszeg, Báró földje, Báró-tag, Gróf-tag, Szolgabír ó-tag, Vitéz-birtok, Jegyző-tag stb. helynevek. Ugyancsak ezt az időszakot idézik az Úrbéres, Úrbéri-birtok, Zsellérerdő, Igényelt-föld, Juttatott-föld, Cselédmarha-legelő, Cseléd sor, Dohányos sor. Szegények rakodója stb. nevek. Napjainkban a nagyüzemi mezőgazdaság elterjedésével hatalmas földtáblákat alakítottak ki a kis földparcellák, felaprózott tagok helyén. Ezt a változást tükrözik a Malom-tábla, Góré-tábla, Hodály melletti-tábla, Gyepű-háti-tábla stb. elnevezések. A mezei munkát állatok segítségével végezték. A nagyszekeresi Bivalyos, a magosligeti Bivaly-fertő nevek tanúsága szerint igavonásra valamikor bivalyokat is használtak az itt élők. A legfontosabb igavonó állat azonban az ökör és a ló volt A többfelé előforduló ökör-mező, Ökörgulya-déllő, Ökör-legelő, Ló-kert, Csikó-kert, Csikó-karám nevek vallanak erről. Később a század elején a traktor is megjelent ezen a tájon, melyet a nép igen találóan magánjárónak nevezett a nagyari Magánjáró-híd helynév tanúsága szerint. Itt külön hidat is készítettek neki, mert a szekerekhez méretezett hidak nem bírták volna el a terhét. Szatmárt a vizek országa nak nevezték és nevezik még napjainkban is. Valóban, a járás vízrajzi szempontból igen gazdag, hiszen a nagyobb folyók és a sok-sok kisebb víz összevissza szabdalja e vidéket. Ez a gazdagság a helynévanyagban is tükröződik: a Tisza, Túr, Szamos neve mellett sok Cser, Erge, Fok, Folyás, Forrás, Mocsár, Nádas, Patak, Sár, Tó stb. elnevezés található a kötetben. A belvízrendezéssel, különösen az utóbbi évtizedekben, a vizek egy része kiszáradt, területüket művelés alá vették. Ma már csatornák hálózata szövi át a tájat. A folyónak is tekinthető Túr-csatorna és számtalan kisebb csatorna, oldalág biztosítja a belvíz elvezetését. Külön fejezetet alkotnak a táj történetében az árvizek. A belvízrendezésig szinte évenként megismétlődő csapás volt az itt élők számára. Sok falu kényszerült állandó vándorlásra az árvíz, a folyók romboló munkája miatt. így ez is nagyban hozzájárult a vidék jelenlegi települési képének kialakulásához. Tiszabecs, Milota, Tiszakóród és Tiszacsécse korábban nem a mostani helyükön álltak, többször is áttelepülésre kényszerültek. De hasonló volt a helyzet a Szamos és Túr menti falvak esetében is. Az árvizek emlékét a földrajzi nevek is őrzik. A kisari Törös-szakadás, Templom-fok, Kis fok, a tiszakóródi Kiszakadás név egy-egy árvíznek köszönheti 60

76 létrejöttét. Kisar és Nagyar nevét a helyi néphagyomány meg egyenesen úgy magyarázza: Kisarba kis ár vóut, ha a Tisza kiöntött, Nagyarba meg nagy ár. (A valóságban nevük természetesen nem ebből származik, hanem ismeretlen eredetű, az előtag pedig megkülönbözteti őket egymástól, egyúttal méretükre utal.) A kisnaményi Pünkösd töltése egy 1864-ből származó magyarázat szerint azért kapta a nevét, mert a község lakói hajdan pünkösd napján a templomból rohantak töltést emelni a Szamosár ellen (Pesty). Feltehetőleg erre az eseményre utal a több helyről adatolt Pünkösd árka, Pünkösdi árka (mai nevén: Pünkösdi-csatorna) elnevezés is. Ma már a szabályozott folyókat két oldalt széles hullámterek, jól kiépített gátak és zsiliprendszerek biztosítják. A sokfelé előforduló Hullámtér, Ártér, Töltés nevek is ezt mutatják. De még így is megtörténhetett az évi árvíz, amely sok települést öntött el. Ezt az eseményt idézik a fehérgyarmati Május 14. tér, a tunyogmatolcsi Szamosközi utca, a magosligeti Törökszentmiklósi utca és a nagyszekeresi Komáromi utca hivatalos utcanevek. Az első kettő az árvíz napjára és helyszínére, a két utolsó az újjáépítést végző építőipari vállalatokra utal. Az itt élők ipari, kereskedelmi tevékenységének is megtaláljuk a nyomait a földrajzi nevek között. A szatmári nép a házát általában vályogból készítette, ezt mutatják a szinte minden településről adatolt Vályogvető, Vályogvetögödör nevek. A Téglaégető, Tégla-gödör nevek tanúsága szerint néhány helyen a téglakészítéssel is megpróbálkoztak. Az építkezésekhez, a ház földjének mázolásához jó minőségű földre és homokra is szükség volt, erre vonatkoznak a Földhordó, Homok-bánya nevek. Az erdőkben egyesek szénégetéssel is foglalkoztak, ennek bizonyítékai a Szénégető helynevek. Az építkezéshez a deszkát a negyvenes évektől a tiszakóródi Fűrészgáternél fűrészelték. Az itteni Szövőgyár a helybeli asszonyoknak biztosított rövid időre munkát. A íolyóknak is jelentős szerepük volt az iparban. A vízimalom hajdan a táj mindennapi képéhez tartozott. Nemcsak a ma is híres túristvándi malom, az úgynevezett Külső-malom vagy Kende-féle malom őrölte a terményt, ebben a faluban volt egy Belső-malom vagy másképpen Csoknyai-malom is. Ez a Túr templom mögötti szakaszán állt. De vízimalmok működtek Nagyar, Csaholc, Magosliget, Kölese, Kömörő, Nábrád, Sonkád, Szatmárcseke stb. határában is. Nagy számukra a Malom-szeg, Malom-erdő, Malom-kert, Malom-köz, Malom út stb. nevekből is lehet következtetni. A folyók fontos szerepet töltöttek be a közlekedésben is: az egyik partról a másikra való átkelést, szállítást a Hidas, Hidas 'járó, Komp, Rév, Révjáró segítségével biztosították, e nevek vallomása szerint. A Tisza a sókereskedelemnek is fontos víziútja volt. A hagyomány szerint a Máramaroslól Tiszán leszállított sót Tiszabecsnél a Kancelláriának vagy másképp Mázsalónak nevezett épületben mérték meg. A sókereskedelem útvonala szárazföldön is haladt, és egészen Debrecenig húzódott. Ennek emlékét őrzi a kisszekeresi Debreceni-szállás helynév. Az 1864-ből származó magyarázat szerint azért nevezik így,,,mert régen Debrecenyiek jártak ide legelés végett tanyázni (Pesty). A mai néphagyomány meg úgy tudja, hogy hajdan a debreceni fuvarosok Kisszekeresen keresztül jártak sóért Máramarosra. A falu határában megpihentek, legeltették lovaikat. Napjainkban a közúti közlekedést jelentősen meggyorsítja a Fehérgyarmattól Tiszabecshez vezető úgynevezett Nemzetközi út. A vasút csak néhány települést érint e tájon. Néhány évig kisvasútunk is volt, ezt azonban, mivel ráfizetéses volt, az 1960-as években megszüntették. Emlékét a jánkmajtisi Kisvasút-köz határrésznév őrzi. Tanulságos vállalóra fogni a kötet anyagát a történelmi események oldaláról is. Némi túlzással azt mondhatjuk, hogy a szatmári helynevekben s a hozzájuk kapcsolódó mondákban, szájhagyományokban a legrégibb időktől napjainkig 70

77 megtaláljuk a jelentős, olykor egész népünkre kiható történelmi eseményeknek az emlékét is. A honfoglalás előtti időkre utal például Tiszacsécse anyagában a Vár helynévhez kapcsolódó szájhagyomány. Ezt még 1864-ben jegyezték fel, de az idősebbek még ma is ismerik: A Tiszába szakadozó partokból oly cserép edények kerüllek ki, melyek halottnak hamvait zárta magába s még a pogányvilágra mutatnak s ilyen nép temetője lehetett (Pesty). A panyolai Vásár-mező dombja állítólag 6500 éves település maradványa. A panyolaiak még azt is tudni vélik, hogy Attila sírja községük határában a Tisza Zsaró-kert melletti szakaszán található. A honfoglalás korára több szájhagyomány is emlékeztet. Legérdekesebb közülük a Milota nevéhez kapcsolódó történet. Ezt a századforduló táján jegyezték fel. Mikor Almos vezérlete alatt a magyarok Halicson keresztül jöttek, Árpád fia, Almos unokája, Béla megszerette Melotát, Telebes, halicsi fejedelem leányát. De akkor elváltak egymástól, s Melota Zsongornak, Borsa vára urának lelt a felesége, hogy közelebb legyen Bélához. Zsongor nagyszájú tót vezér volt, akit a magyarok megvertek, de ő előbb elfogta Bélát, Melota, hogy kiszabadítsa a kedvesét, tót katonának öltözött, s mint ilyet éppen a kiszabadult Béla ölte meg. Ez esemény helyén épült Milota község (Borovszky Samu, Magyarország vármegyéi és városai. Szatmár vármegye. Bp., é. n., 270). A milotai Terebes sűrűje nevet az előbbi mondában szereplő Telebes halicsi fejedelemmel hozzák kapcsolatba (vö. i. h.). Matolcs nevét a népetimológia úgy magyarázza, hogy honfoglaló ősapáink a Szamosnál megpihentek, mulatoztak. Most tölcs, ma tölcs! mondogatták, innen a falu neve (Mándy Pesty;. A panyolai Noszó határrész nevéhez is érdekes szájhagyomány kapcsolódik: Honfoglaló őseink egy felderítőt küldtek a Szamos túlsó partjáról, hogy mielőtt letelepednének, vizsgálja meg itt a földet. Visszatérte előtt a vezér átkiáltott neki: No, szólj! A tatárjárásra is utalnak adatok. A fehérgyarmati Pince-helyről az 1864-ben feljegyzett szájhagyomány azt tartja, hogy ide a tatárjáráskor egy pincét építettek, hogy a lakosság elrejtse a vagyonát. A kérsemjeni Háza gnrondja meg arról nevezetes, hogy a tatárok elől a község lakosai ide költöztek ki, hogy magukat a nádas, lapályos helyen védelmezzék. A tiszabecsi Tarmászót az ugyancsak 1864-ben feljegyzett szájhagyomány alapján arról nevezték el, hogy hajdan a törökök és tatárok ott tanyázván mászkállak (Pesty). A Karikázó név ugyancsak a tatár időket idézi (a szájhagyomány szerint). A Mándy Pesty anyagban ezt találjuk róla: A tatár járáskor a katonák e hely mellett lévén letelepedve itt karajoztak, s innen neveztetek Karikázónak. Meg kell azonban jegyezni ez utóbbi nevekről, illetve a hozzájuk kapcsolódó szájhagyományokról, hogy legtöbbjük feltehetőleg nem az évi tatárjáráshoz kapcsolódik. Sokkal valószínűbb, hogy az évi tatárbetöréshez fűződnek, amikor e vidéket a történeti munkák tanúsága szerint szinte teljesen felperzselte egy tatárhorda (vö. Borovszky, 401). Helynévanyagunkban a török időket a fehérgyarmati Mecset, Mecset utca név idézi. A legtöbb emléke a Rákóczi-szabadságharcnak van. Tudjuk, a kurucok felkelése valóban ezen a tájon kezdődött: első győztes csatájukat a Tis/.abecs, Botpalád és Usz.ka határához tartozó Bajnok nevű mezőrészben vívták július 14-én. Ennek emlékét őrzi a tiszabecsi templom kertjében álló szobor is. A Bajnokra a Tisza túlsó partjáról érkeztek, és a hagyomány szerint Milota határában a Vész nevű folyószakasznál keltek át a vizen. Igaz, ennek történelmi hitelességében kételkednünk kell, hiszen ez az elnevezés a mostani, tehát a szabályozás utáni folyószakaszra vonatkozik, a kurucok pedig jóval korábban jártak ezen a tájon. Sokkal valószínűbb, hogy a név Vésztő nevéhez hasonlóan a halászat egyik ősi módjára, a 71

78 rekesztőhalászatra utal (vö. Kálmán Béla, A nevek világa. Bp., ). A helynevek és a hozzájuk kapcsolódó néphagyományok segítségével nyomon követhetjük a kuruc sereg mozgását, vonulását is. A tiszakóródi Éger töltése névhez azt kapcsolják, hogy Rákóczi a becsi ütközet után errefelé vonult el seregével. Bizonyára innen érkeztek a Rókásra, ahol újabb csatába keveredtek a labancokkal. A harc halottait közös sírba temették. A sírdomb ma is látható a Rókáson, a Túristvándiba vezető út mentén. Rákóczi a néphit szerint Kisnaményban is járt. A falu nevét szellemesen úgy magyarázták ottani adatközlőim, hogy Rákóczi a község határához érve előre küldte Kis nevű vezérét ezekkel a szavakkal: Kis, na menny. A népetimológiának természetesen nincs reális alapja, hiszen Kisnamény már a XIV. században is Nőmén alakban szerepelt, a szó jelentése bizonytalan (vö. SzabSzatm. 62; FNESz.). Fehérgyarmaton is van emléke ennek a korszaknak. A Kecske-rétről azt tartja a szájhagyomány, hogy a labancok itt rejtették el a pénztárukat. Bevarrták egy kecskebőrbe, és elásták a földbe. A nép szerint ezzel van kapcsolatban a név is. (A valóságban valamikor kecskelegelő lehetett, innen kaphatta nevét.) hősi harcaival csak két földrajzi név áll kapcsolatban. A zsarolyáni Kossuth-berek nevét a helybeliek úgy magyarázzák, hogy Kossuth errefelé vonult seregével, s ebben a berekben pihent meg. Itt is a nép fantáziájának termékével kel! számolnunk, mintsem reális eseménnyel. A Kossuth-berek talán ünnepségekre kijelölt hely lehetett valamikor. A fehérgyarmati Kossuth térről azt tartják, hogy Kossuth ott szónokolt, ott verbuválta a katonákat. A levert szabadságharcok utáni állapotokat tükrözi, s egyben a birtokviszonyokra is utal, hogy vidékünkön sokfelé van Károlyi-tag, Károlyi-tanya, így például Fehérgyarmaton, Kisarban. Ugyancsak birtokosa lett c vidéknek 1849 után Haynau, a hirhedett császári tábornok is, erre utalnak a csahold Haynau-tag, Haynau-birtok, a kisszekeresi Haynau-féle föld és a nagyari Haynaué elnevezések. A XX. század történelmi eseményei közül az első világháborút lezáró békeszerződést idézi a magosligeti Trianoni-határ elnevezés. A második világháború előtti inflációs időkre emlékeztetnek a kisszekeresi Hétmilliós és a nagyszekeresi Milliós helynevek. Ennyi pengőért vették meg ugyanis a szóban forgó földdarabokat a kisgazdák a földbirtokostól. A második világháborúval van kapcsolatban a szatmárcsekei Bunker-tábla név; a határban egy óvóhelyet készítettek a község lakói, hogy a bombázások elől elrejtőzhessenek. Az 1950-es évek személyi kultusza idején keletkeztek a sonkádi Rákosi-tag, Rákosi-tanya és a tiszakóródi Rákosi utca nevek. Az utóbbit Rákosi sor formában a lakosság ma is használja. A történelmi időket idéző áttekintés összegzéseképpen annak fontosságát hangsúlyoznám, hogy a szájhagyományok szavahihetőségét erős kritikával kgjl kezelnünk. Ezeknek a népi magyarázatoknak az értéke elsősorban nem történeti hitelességükben van. Számunkra sokkal inkább mint a szatmári emberek történelmi érdeklődésének bizonyítékai bírnak jelentőséggel. A földrajzi nevek között a néphumor megnyilvánulására is találunk példákat. Tiszakóródról való a Gatyaszár név, amely tréfásan utal a földterület alakjára. Ugyancsak itt adatoltam a Pacsirta sor elnevezést, amely egy külterületi utcarészt jelöl. A név onnan ered, hogy az itt lakók gyakran hallják a pacsirták énekét. A tunyogmatolcsi Tündérvég lakói bármilyen szépen hangzik is utcájuk neve aligha örülnek ennek a költői elnevezésnek, hiszen a nép azért jelölte meg így az utcát, mert az ott élők gyakran jártak a közeli mezőrészbe lopni tüntetni. A sonkádi Kegyelem-tag meg arról nevezetes, hogy az 1950-es években a gazdák a sok adó miatt meg akartak szabadulni ettől a földdarabtól, de az állami gazdaság csak kegyelemből vette át tőlük. Az ugyancsak sonkádi Pulyagyár utcanév szellemesen 72

79 utal arra a tényre, hogy az utcában ahol nagyon sok fiatal házas lakik az átlagosnál több gyerek születik. Kölesében a sáros Kossuth utca a lakosságtól a találó Lekvár utca nevet kapta. De nem kímélte a néphumor a kömörői Zrínyi utca asszonyait sem. Utcájuknak azért adták a Pongyola utca. Pizsama utca nevet, mert nem szeretnek dolgozni, mindig pongyolában vagy pizsamában vannak A néphumor megnyilvánulásának tekinthetők a falucsúfolók is. Erre a sajátos népköltészeti műfajra is találunk példákat a kötetben, Az itt élők körében általánosan ismertek a következő rigmusok, versikék: Uszka, Bökény, Magosliget, Az Isteniül elbillegett Kisszekeres, Natyszekeres, Mind megissza, amit keres." Algya meg az Isten Gyügyét, Mert felvette az árvák ügyét." A két első falucsúfoló hibátlan hangsúlyos verselésű, kétütemű nyolcas; az utolsónál némiképp törést szenved a ritmus, hiszen a második sor kilenc szótagosra sikeredett. Ügy vélem, a példák a szatmári emberek verselő hajlamának is beszédes bizonyítékai. A kötet anyagát az általános és középiskolai irodalomórákon is lehet hasznosítani. A szatmári táj szülötteinek, Móricz Zsigmondnak és Zalka Máténak az emlékét utcanevek is őrzik e vidéken. Tunyogmatolcson két Zalka Máté utca is van, ezeket a lakosság Zalka Máté utca egy, illetve Zalka Máté utca kettő megjelöléssel különbözteti meg egymástól. Érdekes tény, és hivatalos névadásunkra némiképp jellemző is, hogy Móricz Zsigmond emlékét szülőfalujában nem hirdeti utcanév, az ottani Fő utca, melynek egyik házában az író született, nem róla kapta a nevét, hanem Kossuth Lajosról, akinek nem volt kapcsolata Tiszacsécsével. Móriczról Milotán, Nagyarban és Túristvándiban neveztek el utcát. Móriczcal kapcsolatban érdeklődésre tarthat számot az említett Fő utca címszavánál található idézet. Ez az Életem regénye (Bp., ) című könyvéből való, és benne a következőképpen jeleníti meg szülőfaluját: Csécsén egy utca folyik végig, mint Pest és Buda között egy Duna. Az út két partján húsz-harminc házhely, úgy összepréselve, hogy szorongnak, mint a lovak a ménesben. Kölcsey Ferenc ugyan nem volt e táj szülötte, de élete jelentős részét itt töltötte Szatmárban. Csekében, az Alvégen, a ma róla elnevezett utcában állt a költő háza, a Kúria, melyről a kötetben a következőket olvashatjuk: Kölcsey Ferenc nemesi udvarháza volt. A költő a Kölcsey Istvántól örökölt kúriát 1820-ban átépfl - tette, majd 1835-ben teljesen újjáépíttette. Ezt 1889-ben bontották le. Akkori tulajdonosa, Kende Elemér az utcától beljebb építtette fel kúriáját, amely 1944 őszéig a család tulajdonában volt. Az erősen megrongálódott épületet 19G5-ben lebontották, és helyére emelték fel az új művelődési házat. Ebben egy szép Kölcsey-emlékszoba van, az előtte levő parkban pedig a költő mellszobra látható. A kötetben arról is olvashatunk, hogy a református temetőben áll a költő 1938-ban, a centenárium évében felállított emlékműve. A szatmári nép azonban nemcsak Kölcsey, Móricz és Zalka emlékét ápolja, a földrajzi nevek tanúsága szerint a Petőfi-kultusznak is több nyoma van e tájon. A Milotán feljegyzett szájhagyomány azt tartja, hogy a Nagy-fűzfát, mely valamikor a Klein-tagban állt, maga Petőfi ültette, leszúrt oda egy fűzfa sülővesszőt, az fogant meg. Petőfi 1846 őszén valóban járt ezen a vidéken. Utazásának kettős célja volt: Nagyarban élő barátját, Luby Zsigmondot szándékozott meglátogatni, és tisztelegni akart a Himnusz nagy költőjének, Kölcsey Ferencnek a sírja előtt (Békés István, Petőfi nyomában. Bp., ). Itt-tartózkodásának több versében is em léket állított, legismertebb közülük A Tisza című költeménye. Kezdő sorait bizonyára még azok is hibátlanul tudják, akik nem mostanában tanulták: Nyári napnak alkonyúlatánál Megállók a kanyargó Tiszánál / Ott, hol a kis Túr siet beléje, / Mint a gyermek anyja kebelére. Az öreg tölgyfát, melyet ma is Petőfi-fának 73

80 hevez a nép, és ahol a hagyomány szerint Petőfi a verset irta, emléktáblával is megjelölte Nagyar hálás lakossága. Gyűjtőutamon Nagyarban feljegyeztem egy másik érdekes szájhagyományt is. Ez a vers egy ritkábban idézett sorához kapcsolódik: Nagy távolban a malom zúgása ' Csak olyan volt, mint szúnyog dongása. Az ottaniak szerint Petőfi az úgynevezett Szabadkai-malom zúgását hallotta, amikor a folyó partján a rá merengve néző marmarosi bércek látványában gyönyörködött. A néphagyomány bizonyára valóságos tényre épül. Ezt a feltevésem látszik megerősíteni a nemrég kiadott Kölcsey Ferenc testamentoma (Bp., ) című kötet egyik részlete is. Itt arról olvashatunk, hogy Kölcsey Ferencnek a Túron a Szabadka nevű gyümölcsös közelében volt egy vízimalma. A költő a birtokösszeírásban így írt róla: A Csekei Majorsághoz tartozik egy alól csapós három pár kövű vízi malom a Túron a Nyáras előtt és a Cserfelőli kerítés között a molnár lakással együtt. Valami jelképest is érezhetünk benne, hogy a költészet régiójába emelt vízimalom éppen a nagy példaképnek, Kölcsey Ferencnek a tulajdona volt. Az iskolai oktatásban bizonyára hasznosíthatók a Petőíi-csárdáról közölt ismeretek is Matolcson a Holt-Számos partján állt a Petőfi-csárda. A szájhagyomány szerint itt írta a költő a Falu végén kurta kocsma című versét, s a helybeliek még azt is hozzátették, hogy a csárdát egy időben Zalka Máté szülei is bérelték. Tovább folytathatnánk még a képzeletbeli barangolást a helynevek segítségével a szatmári tájon. De úgy vélem, az elmondottak is bizonyítják, hogy a földrajzi névi adattár valóban nemcsak a szaktudományoknak lehet kimeríthetetlen kincsesbányája. Tanulságait a helyi közművelődés, az iskolai oktatás is kamatoztathatja. Magam főként ez utóbbit tartom rendkívül fontosnak, hiszen napjainkban, amikor a szülőföldhöz kötődés szép és nemes érzése a felnőttek körében is elhalványulóban van, különösen lényeges a lokálpatriotizmus szellemét a felnövekvő nemzedékben, a tanulókban erősíteni. Hogy számukra is tartalommal telítődjenek Csokona Vitéz Mihály szép sorai: Minden föld ugyan hazája A jó embernek, való! De mégis szülötte tája Mindennél előbbvaló. Sebestyén Sándor: Háború 3. út a semmibe (részlet) 74

81 SEBESTYÉN ÁRPÁD: A szerkesztő utószava" Nemcsak azért kérek szót, hogy még egyszer, ismételten köszönetét mondjak mindazoknak, akik segítettek ennek a helynévgyűjteménynek létrehozásában, megjelentetésében. Arról szeretnék néhány gondolatot elmondani, hogyan kell szemlélni egy ilyen kötelet, mit kell tőle elvárnunk, mit nem kérhetünk rajta számon, hogyan illeszkedik bele az egyes települések helynévkincse a falu nyelvének, nyelvjárásának rendszerébe. Jó száz évvel ezelőtt egy angol nyelvész, Müller Miksa híres oxfordi előadásaiban azt vallotta, hogy egy angol paraszt egész élete folyamán nem használ többel néhány száz szónál. Ez már akkor sem volt igaz sem ott, sem másutt. Ha meggondoljuk, hogy a hagyományos gazdálkodás során hányféle eszközzel, szerszámmal, gyomés haszonnövénnyel, házi és mezei állattal, madárral, rovarral találkozik, bánik, dolgozik egy falusi ember; hogy csak egy szekér alkatrészeinek megnevezéséhez több tucat kifejezést ismer és akkor még nem beszéltünk a lakóház, az udvar, a rokoni kapcsolatok, a szellemi élet, a hiedelmek, népdalok, mesék gazdag világáról, nyilvánvaló a becslés hibás volta. Ma éppen a Szatmár megyei Csűry Bálint híres Szamosháti szótára alapján amely lényegében egy faluközösség nyelvkincsét foglalja össze azt szoktuk tanítani, hogy egy-egy hagyományos falusi közösség szókincse szót tartalmaz, s az egyes emberek egyéni szókészlete is ekörül lehet. Ebben a szókészletben ott van a falu határában és a környéken, illetőleg a község belterületén található egyedi objektumok tulajdonnévi megnevezéskincse is. Ez mint éppen Kálnási Árpád gyűjtése is igazolja esetenként több száz is lehet. Mindebből nem következik, hogy egy falu minden lakosa ismeri a községben ma használatos minden helynevet. Biztosra vehetjük, hogy ha bárki kezébe veszi ezt a kötetet, találni fog benne a saját falujánál olyan neveket, amelyekkel a valóságban még sohasem találkozott. Sokszor még az is számít, hogy a családnak a határ mely részében volt földje, hányfelé volt birtoka, volt-e résztulajdona a közös legelőben, kaszálóban, erdőben. Az esztendőnként más-más gazdához szerződő részes munkásnak, kommenciós aratónak szélesebb körű volt a névismerete, mint a cselédsorban dolgozóknak, mert azok főleg az uradalom területéi ismerték. A nagyobb határrészek, legelők, vagy a faluhoz közelebb eső, intenzívebb művelésű részek (zöldség-, káposzta-, dinnye-, kenderföldek) nevét többen ismerték, mint a távolabbi részekét, ahol kevesebben fordultak meg. Azt mondhatjuk: egy falu helynévállománya az egyes lakosok által ismert nevek összesített halmaza. Ennek mindenki csak bizonyos hányadát ismeri. A dolog másik oldala az, hogy bizonyára olyanok is sokan lesznek a kötet lapozói között, akik talán meghökkenve tapasztalják, hogy általuk ismert név hiányzik a gyűjteményből. Kérem, ne siessenek ilyenkor elmarasztaló ítéletet mondani. Teljes névgyűjtemény gyakorlatilag nem létezik. Ahhoz ugyanis éppen arra lenne szükség, 75

82 hogy valaki a falu minden egyes lakóját tüzetesen kikérdezze, és ez elvégezhetetlen feladat. Néhány akármilyen jól megválasztott helybeli adatközlő csak a nevek többségét és nem teljességét rakhatja össze. De van elvi akadálya is a teljességnek: a helynév és a közszavak között nincs merev választóvonal. A szaktudomány is csak nehezen tud különbséget tenni a helynevek, illetőleg tobbé-kevésbé állandósult helymegjelölések, meg a viszonyításra is alkalmas közszói körülírások között. Huzamosan helyben lakó szakembernek kellene ahhoz lennie a gyűjtőnek, hogy az ilyen jelentéstani árnyalatok között csalhatatlanul el tudjon igazodni. Egy a jelenlegihez hasonló gyűjtemény egyik értéke éppen az lehet, ha az ügyet sajátjuknak érző lokálpatrióták tollat ragadva megírják a szerzőnek, gyűjtőnek, mil hiányoltak a felsorolásból, mit tudnak másként, mely névnek ismerik más magyarázatát (egyáltalán nemcsak a tudományos, hanem a néphagyományban élőkre gondolunk, hisz az is értékes, lerögzítendő hagyatékunk). A különböző helynévgyűjteményekben el szokták különíteni a ma már nem élő neveket. Így van ez Kálnási Árpád kötetében is. Csakhogy ez sem egyszerű kérdés. Sok olvasó hajlamos azt gondolni, hogy amit ő nem ismer, az legfeljebb kihalt név lehet. A falu szociológiai közösségében gondolkozva ez nem feltétlenül van így. De manapság, a mezőgazdaság gyors, szinte forradalmi átalakulása idején számolnunk kell b z átmenet jelenségeivel is. Velem fordult elő a következő eset. Miután egy idős, kiváló adatközlőmmel gondolatban körüljártuk a határt és feljegyeztem a neveket, megkértem: üljön be mellém az autóba öreg lábai már nehezen bírták, és nézzük meg közelebbről is az emlegetett részeket. A kocsit a csinált úton" hagyva rövid sétába kezdtünk. És ekkor borzasztó dolog történt. Az a parasztember, aki hetvenéves koráig dolgozva úgy ismerte a határt, mint a tenyerét, sírva fakadt, mert nem ismert rá a vidékre. Az egykori kabolautat felszántották, a fasorokat kivágták, a lapost a benne húzott árokkal együtt feltöltötték, a szomszéd partos részt beletolták, új árkot húztak egészen másfelé, táblás!tottak, meliorizáltak, vagyis a szó szoros értelmében átszabták a határt. A régi nevekkel jelölt objektumok tehát már egyáltalán nem voltak azonosíthatók. Mi ilyenkor a teendő? Húzzuk ki a gyűjteményünkből azokat a neveket, amelyaknek így eltűnt a jelöltje? Vagy ne nyúljunk a határhoz, ne javítsuk a talajt, hogy a névanyag a régi jelentésben őrződjön meg? Természetesen egyik sem célirányos. A gazdasági élet a termelés érdekében megy a maga modern útján, oktalanság lenne elébe állni, a régit konzerválni. Legfeljebb arra kellene jobban vigyázni, hogy a térszíni átalakítások talajtanilag ne vezessenek nem kívánatos eredményhez: láttam olyat, hogy a régi laposban a búza között feltört a nád, mert a felszín alatti vízjárást nem tudjuk megváltoztatni, az a régi réteg vonalakat követi. Ugyanakkor pedig a régi dombhát legyalult snkjóra húzott csatorna alja csontszáraz maradt: a buta" víz nem vette igénybe a kényelmes ágyat. De mi legyen az igy fölöslegessé" vált nevekkel? Semmiképpen sem szabad őket kihúzni, eldobni. Míg vannak öregek, akik ismerik, és egymás között ha csak a múltról való beszélgetés közben is használják őket, addig ezek feltétlenül élő neveknek számítanak objektumaik nélkül is. A névtudomány számára nevek maradnak akikor is, ha már senki sem használja vagy ismeri őket, hiszen ezek a falu nyelvközösségének egy korábbi időszakában a helyi névadás sajátos termékei voltak, beilleszkedtek a többi helynevek közé, tagjai voltaik egy rendszernek, képviseltek, és képviselni fognak egy névadási típust. Régi kódexeinkben számos olyan szó, kifejezés van, amelynek a pontos jelentését máig sem tudtuk megfejteni. Ez azonban nem cáfolja egykori meglétüket! Így válnak majd a hagyomány részeivé az ilyen helynevek is. Hiszen ma is sok olyan régi térképes vagy levéltári névadatunk van, amelynek ismerete a mai lakosság tudatából már hiányzik. 76

83 Azzal a gondolattal is gyakran találkozunk helynévgyűjtemények kapcsán, hogy a nevek nem egyformán értékesek. Akadnák például, akik legszívesebben kihagynák a régi, múlt század végi tagosítások idején kialakult családnév + -*<*9 szerkezetű neveket, mondván, hogy ezeknek nincs saját mondanivalójuk a tájról. Mások hasonlóan vélekednek a tanyanevekről, amelyek mint külterületi lakóhelyek minden népszámláláskor az éppen ott lakó család nevével kerültek be a helységnévtárakba. Megint mások a politikai divatok hatására keletkezett utcanevek értékét vonják kétségbe. Vitathatatlan, hogy a helynevek mondanivalója nem azonos. Egyik a régi táj térszínformáiról, másik növényvilágáról, talaj minőségéről, művelési jellegéről őriz emléket. Értéktelen helynév azonban nincs. A -tag elemű nevek kortörténeti, birtoklástörténeti viszonyok tükrözői. Ezek aránya a többi névtípush02 községenként eltérő lehet, az összehasonlítás számára fontos társadalom- és gazdaságtörténeti adalék. A tanyák mint külterületi lakott helyek a gazdálkodás módszerére utalnak: vannak tipikusan tanyarendszeres települések, másutt ritkaságszámba megy ez a névtípus, jelezve a gazdálkodás egykori formáit. Az utcanevek divat szerinti váltakozása a legközvetlenebb módon tükrözi a társadalomban végbemenő hivatalos politika törekvéseit. A múltat be kell vallani, szembe kel! vele nézni éppen a jelen és a jövő érdekében. Sokan azt mondják: unalmas, hogy szinte minden kis faluban ugyanaz a három utcanév szerepel, a Kossuth, Petőfi és Táncsics. Igaz, de ne feledjük el: ezek a nevek vitathatatlan, tehát maradandó értékei hagyományunknak, és sok esetben nagyon is vitatható két háború közti politikus nevét váltották fel éppen a forradalom és szabadságharc századik évfordulója táján. Létükből azonban nem következik, hogy a jelenben is nyakló nélkül szaporítsuk a személyeknek emléket állító utcaneveket olyan esetekben, amikor hagyományos, esetleg ősi dűlő helyén építünk új utcákat. Inkább örökítsük át ezeket a régi dűlőneveket, és adjunk tiszteletet más formában az arra érdemeseknek. Sokáig lehetne még folytatni a gondolattársítást, amelyet Kálnási Árpád kötete elindíthat köztünk. De befejezem. Befejezem azzal, hogy valóban szívből megköszönöm szűkebb hazánk segítségét, amellyel lehetővé tette, hogy szülőföldünkhöz való kötődésünk bizonyítékát befejezzük, megjelentessük, járásunk lakosságának jóindulatába ajánljuk. Jó lenne remélni, hogy az együttműködésnek ez a szép formája példájává válik megyénk többi járásának is, hiszen még korántsem értünk feladataink végére, az idő pedig egyre jobban sürget Sebestyén Sándor: Háború 3. út a semmibe (részlet) 77

84 CSEPELYI TAMÁS: Zárszó Előadói konferenciánk valamennyi résztvevője nevében őszinte tisztelettel megköszönöm rendezvényünk előadóinak maradandó ismereteket nyújtó közreműködését! Köszönjük az alkalmat, s az alkalomra okot adó munlkát, A fehérgyarmati járás földrajzi nevei című kiadványt, mellyel bővült a rólunk, múltunkról, nekünk és mindenkinek szóló művek száma. Köszönjük mindazoknak a segítségét, akiik erkölcsi és anyagi támogatásukkal lehetővé tették, hogy ez a mű megjelenhessen, és hogy hiányával nem ért pótolhatatlan veszteség bennünket. Az utóbbi években térségünkben folyó legnagyobb beruházás, a komplex melioráció azzal is jár, hogy községeink határában kivágják a fasorokat, összeszántják a barázdákat, megszűnik a tagoltság, nem kell külön névvel illetni az egyes határrészeket, így e munka nélkül feledésbe merültek volna az évszázados elnevezések, nevek is. Múltunk ismerete, s vele jelenünk, jövőnk lett volna szegényebb, ha ez bekövetkezik. Hogy ez ne így legyen, sokan és sokat tettek érte. Tisztelettel köszönöm meg első helyen a megyei tanács elnökének jelentős segítségét. Köszönöm a Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar intézetének, hogy kiadványai sorába vette Kálnási Árpád munkáját. Megköszönöm szövetkezeteink megértő támogatását, mely nélkül nem született volna eredmény. Végül, de nem utolsósorban köszönöm a szerző, dr. Kálnási Árpád adjunktus évek hosszú során át végzett aprólékos gyűjtőmunkáját, s azt, hogy nagyszerű munkája tárgyául szülőföldje helyneveit választotta. Most már rajtunk a sor, hogy ezt a földrajzinév-gyűjteményt hasznosítsuk. Szolgálja a továbbiakban az iskolai történelemoktatást, legyen hasznos segítség a honismereti kutatómozgalomban, szakkörökben, legyen sokat forgatott kötet könyvtáraink helyismereti gyűjteményeiben, legyen mindig hozzáférhető azok számára, akik azokat a határrészeket művelik, melyeknek évszázadokkal ezelőtt adtak nevet az akkor élők, s melyeket nem akarnak elfelejteni a ma élők. Régen mondjuk, de nem lehet eléggé hangoztatni: a hazaszeretet tájszeretet, a hazaszeretet szülőföldszeretet. Aki ebből a műből fogja jobban megismerni ezt a tájat, az a hazát fogja jobban szeretni. Ez a szép és szent érzés pedig tetteket, a közösségért végzett cselekedeteket kell, hogy kiváltson belőlünk. Kérem, hogy ezen alapgondolat jegyében vegyék át a termelőszövetkezetek, iskolák, művelődési házak, könyvtárak képviselői a városi tanács elosztása alapján nekik szánt példányokat, s hasznosítsák azokat! Ismételten megköszönöm konferenciánk előadóinak hasznos munkáját, a megjelentek érdeklődését, mindenkinek a megjelenését, előadói konferenciánkat bezárom. 78

85 jubileum BARTHA DÉNES; Simonkai (Simkovics) Lajos ( ) 75 évvel ezelőtt, 1910, január 2-án halt meg a XIX. század második felének egyik legnagyobb magyar botanikusa, aki Hazslinszky, Borbás, Kanitz, Janka mellett oly nagy érdemeket szerzett a növényrendszertan és növényföldrajz művelése terén. Simonkai Lajos január í)-én született Nyíregyházán, Simkovics Dániel szabómester és Fabri Ilona fiaként. Kétéves korában meghalt az apja, s ettől fogva anyja neveli és iskoláztatja. Elemi iskoláit és a gimnázium alsó négy osztályát szülővárosában végzi, majd az eperjesi evangélikus kollégiumba kerül, amely ekkoriban a növényrendszertani diszciplína központja volt, Mindez a kiváló botanikusnak és mikológusnak, Hazslinszky Frigyesnek köszönhető, aki Simonkaiban felébresztette a botanika iránti érdeklődést. Az érettségi vizsga után Hazslinszky ajánlólevelével a pesti egyetemre iratkozik be, ahol a növénytant Jurányi Lajosnál hallgatja. Jurányi hamar felismeri képességet és a botanika iránti szeretetét, ezért harmadéves korában Borbás Vince utódaként a tanszék asszisztensének nevezi ki. Számtalan kirándulást tesz a főváros környékére, többnyire Borbás társaságában, akihez ekkor még benső barátság fűzte. Nekik köszönhetően tárult fel Budapest és környékének növényvilága. Ebben az időben bryológiávai is foglalkozik, a Hazslinszky által 1872-ben szervezett Arad, Hunyad megyei és bánsági gyűjtőúton ő határozza meg a mohákat, s a bryológiai szempontból alig ismert Retyezáton ő fedezi fel a Zenoga tó mellett az északi elterjedésű Dichelima falcatum MYR. mohot. Egy évvel később a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával négy nagyobb utazást tehet hazánk nyugati, délnyugati részébe, melyekről számos új adatot közöl. Ekkor találja a Nagyharsányi hegyen a Trigonella gladiata STEV. ex M. B. mediterrán fajt, melynek hazai előfordulása rendkívül feltűnő. A Bánság és a Retyezát változatos és gazdag flórája oly hatást gyakorol rá, hogy i874-ben ismételten az Akadémia támogatásával ötször keresi fel ezt a vidéket, 79

86 többnyire Borbás társaságában. A mind ez ideig legnagyobb egyetértésben buzgóikudó floristák között itt merülnek fel az első nézeteltérések, melyek az Österreichisehe Botanische Zeitschrift hasábjain véget nem érő vitává tornyosulnak, s egészen Borbás haláláig, 1904-ig tartanak. Kenyértörésükkel sok energiát fecséreltek el e meddő harcban, holott együttes erővel még jelentősebb eredményeket érhettek volna el a hazai flórakutatás terén. Kiengesztelődése jeléül, nevében Degen Árpád helyez koszorút Borbás ravatalára ben megszerzi középiskolai tanári oklevelét, majd egyéves önkéntes katonai kötelezettségének tesz eleget. 1875, október 1-én a nagyváradi főreáliskola tanárává nevezik ki, s bár egy időre elhagyja a fővárost, munkakedve nem csökken. Fiatalos lendületével a Sebes-Körös völgyét és a Bihar hegységet tanulmányozza, mely kutatások eredményét számos publikáció tartalmazza. Egy évvel később nőül veszi Rozvány Vilmát, aki egy leány- és két fiúgyermekkel ajándékozza meg ben a budapesti egyetemen phil. doctorrá avatják, s gyűjtőútjain továbbra is élvezi az Akadémia támogatását. Nagyváradról Pancsovára helyezik át, ahol rendkívül éles szeme egy víztartóban felfedezi a legkisebb virágos növényt, a Wolffia arrhiza (L.) WIMM.-t, mely nemzetség addig ismeretlen volt a Kárpát-medencéből ben az aradi főreáliskolához kerül, az itt eltöltött tíz esztendő a legtermékenyebb időszak Simonkai életében. A Kir. Magyar Természettudományi Társulat megbízásából itt kezdi el Erdély flórájának kritikai feldolgozását, mely munkáját a legjelentősebb művének kell tekintenünk. Az tanévben Haynald Lajos kalocsai érsek, a botanikusok nagylelkű mecénásának közbenjárására hathónapi szabadságot nyer, melyet Bécsben tölt el. Itt az udvari múzeum, az egyelem, valamint Kerner és Halácsy magánherbáriumainak átnézésével adatokat gyűjt nagy művéhez, továbbá az originálék áttanulmányozásával revízió alá veszi Schur Ferdinánd Erdélyből leírt számos faját. A nagyszabású mű megírása közben arra is marad ideje, hogy 1888-ban megjelentesse Magyarország és környékének zanótjai", 1890-ben Hazánk tölgyfajai és tölgyerdei című monográfiáit. Erdélyi flóraművének megjelenése előtt Simkovicsról Simonkaira változtatja nevét, melyet 1886-ban barátjához, Janka Vikloihoz írott levelében a következőképpen indokol: Erdély flórájáról szóló enumeralióm nagyobb mű lesz, mely e nemben azt hiszem az első magyar nyelvű és magyar szellemű mű. Nem akartam, hogy a magyar tudományos irodalom e terméke idegen hangzású ics-vics végzetü név alatt jelenjen meg; mert hát én magyarnak születtem, az is vagyok és egyéb nem is lehetek. Ez az oka annak, hogy nevemet, melynek eredetét sem tudom, magyaros vegzetűre változtattam, hadd lássa mindenki, hogy én magyarnak érzem magamat ben végre Budapestre kerülhetett, a VII. kér. áll. főgimnázium tanárává nevezték ki, ahol az évben bekövetkezett nyugdíjaztatásáig működött. A budapesti egyetem 1892-ben A magyar flóramegye és járásai c. előadásával növenygeográfiából magántanárává habilitálta. A főváros környékének flórája ismét felkelti érdeklődését, s meglepődve tapasztalja, hogy alig két évtized alatt mennyire megváltozott a növénytakaró. Tanítványaival több ízben kereste fel Fiúmét és környéket, melynek növényvilágát behatóan tanulmányozták. Budapestre való kerülésének évében megbízást nyert a Kir. Magyar Természettudományi Társulattól egy magyar dendrológia megírására, melyet később a Földmi* velésügyi M. Kir. Ministerium anyagilag is támogatott. Ehhez a műhöz nagyszabású előmunkálatokat végzett, hazánk arborétumait behatóan tanulmányozta, tekintélyes anyagot összegyűjtvén. Sajnos munkájából csak a nyitvatermők és az egyszikűek k z- iratát fejezhette be, a többiről csak vázlatok jelentek meg nyomtatásban, illetve kézirat alakjában maradtak fenn. 8(1

87 1907-ben a pozsonyi Orvos és Természettudományi Egyesület levelező tagjává, 1908-ban a Kir. Magyar Természettudományi Társulat választmányi tagjává választotta. A Magyar Tudományos Akadémiába, mint Borbásnak, neki sem sikerült bejutni. Simonkai, a magyar flóra éles szemű és fáradhatatlan kutatója az alábbi célkitűzéssel indult el pályájára: Utazásaimnak egyik fő célját a bejárt terület azon és oly növényeinek nyomozása képezte, amelyekről ösmereteink nem voltak eléggé tisztázva és így kérdésesekké, kétesekké, sőt némelyek vitásokká is váltak. Bár növényföldrajzi nézeteiben a Kerner-féle iskolát követve téves következtetésekre is jutott, célkitűzésének megfelelőeen sok kétes fajt sikerült tisztáznia, mely ún. Simonkai-féle fajok jobban kiállták az idő próbáját, mint az elaprózott, nagyszámú Borbás-féle fajok. Negyven év szorgos gyűjtésének eredménye az a felbecsülhetetlen értékű herbárium, melyei még életében a Magyar Nemzeti Múzeum növénytani osztályának adott el. Simonkai kiváló pedagógus is volt, könyveit szakértelemmel és kedvvel írta, s nem egy tanítványában kedvet ébresztett a tudományokkal való behatóbb foglalkozás iránt. Egész lénye át volt hatva a gavallérosságtól, kész volt mindenét, amije csak volt, vagy ami a botanikusnál ezzel egyre megy, egyetlen herbáriumi példányát is megosztani, ha azzal barátjának örömet tudott szerezni. Jóllehet nem volt vagyonos ember, az utazásaira kapott támogatást gyakran megosztotta egy-egy tanítványával, barátjával. Kiváló pedagógiai képessége, nagylelkűsége és népszerűsége folytán megismétlődött mesterének, Hazslinszkynek példája, több kiváló tanítványa lett később a magyar botanika jeles művelője, mint Wagner János, Szabó Zoltán, Jávorka Sándor, Lengyel Géza, Rapaics Raymund, Gayer Gyula. SIMONKAI LAJOS IRODALMI MUNKÁSSÁGA: Részletes jelentés a magyar erdélyországi határhegyek s a Retyezátra tett társas kiránduláson gyűjtött Máj- és Lombmohokról Math. és Term. tud Közi. X. 5. p Adatok Magyarhon edényes növényeihez Math, és Term. tud Közi XII 5. p Bemerkungen zu Dr. Borbás's Bericht östcrreichische Botanische Zeiischrifl, XXV. p A lombosmohok jellemzése Nagyváradi Természettudományi Szemle, I. p , , , Tavaszi séták Nagyvárad környékén Nagyváradi Természettudományi Szemle, I. p , A sejtről - Nagyváradi Természettudományi Szemle, I. p Literaturbericht über Victor v. Janka: Adatok Magyarhon délkeleti flórájához Osterreichische Botanische Zeitschrift, XXVI. p

88 Descriptiones plantarum novarum Term. tud. Fűz.', I. p , , Fü vésze ti jegyzetek Budapest és környékiének növényzetéről M Növénytani Lapok, I. p A Tokaj-Hegyalja nehány növényéről M. Növénytani Lapok, I. p Megjegyzések Dr. Borbás czikkére Középisk. Tanáregyl. Közi., X. p A növények sajátos élettüneményeiről Nagyváradi Természettudományi Szemle, II. p Descriptiones plantarum novarum österreichische Botanische Zeitschrift, XXVII. p Bánsági és hunyadmegyei utazásom 1874-ben Math. és Term. tud. Közi., XV. 16. p Nehány bánsági növényről Természetrajzi Fűz., II. p Nehány középmagyarországi növényről Természetrajzi Fűz., II. p Alnus barbata C. A. Mey. Eperjes vidékéről M. Növénytani Lapok, II. p Három a magyar flórára új Viola M. Növénytani Lapok, II. p Adatok Kolozsvár és Torda vidékének flórájához M. Növénytani Lapok, II. p Nagyvárad és a Sebes-Körös felsőbb vidéke Math. és Term. tud. Közi., XVI. 2. p Budapest környékének mohflórája M. Növénytani Lapok, III. p Pótadatok Kolozsvár és Torda vidékének flórájához M. Növénytani Lapok, III. p Florisztikai adatok M. Növénytani Lapok, III. p Válasz Dr. Borbásnak: Bánsági és hunyadmegyei utazásom bírálatára Középisk. Tanáregyl. Közi., XII. p Az ember őskoráról Bihar napilap (Nagyvárad), 43., 44., 45. sz Chenopodium Wolffii M. Orv. és Termv. Munkálatai, 1879 (1880), p Kirándulásaim a Bihar- s az Iskola-hegységekbe. Természetrajzi Fűz., V. p Pancsova vidékének növényzete M. Növénytani Lapok, VI. p , Az Aranyos vidékéről Lőcsei Album, p Növényhatározó Kiadta Nagel Bernát, Budapest, (II. kiad.: 1895, III. kiad.: 1902) 31. Correspondenz: Euphorbia paradoxa Schur. und E. angustata Rchb. östeireichische Botanische Zeitschrift, XXXII. p Inula hybrida Baumg. M. Növénytani Lapok, VII. p. 1 o., Quercus Haynaldiana n. sp. s egyszersmind az összes eddig ismert hazai tölgyfajaink M. Növénytani Lapok, VII. p Válasz Dr. Borbásnak: Növényhatározóm bírálatára Középisk. Tanáregyl. Közi., XVI. p Über Rosa reversa W. K. österreichische Botanische Zeitschrift, XXXIII. p

89 36. Correspondenz: Über Michael Fuss Österreichische Botanische Zeitschrift, XXXriI, p Correspondenz: Über Inula hybrida Baumg. und Rosa reversa Österreichische Botanische Zeitschrift, XXXIII. p Egy teljesen magyarföldi növényről (Nymphaea thermalis) Term. tud. Közi., XV. p Asperula sbrictissima Schur!, A. rubioides Schur! és Erdély flórájának Galium fajai M. Növénytani Lapok, VIII. p Arad város és megyéje flórájának főbb vonásai Természetrajz! Fűz., IX. p Koch Synopsisának nehány téves helye M. Növénytani Lapok, IX. p G. Beck Flóra von Hernstein ismertetése M. Növénytani Lapok, IX. p Erdély edényes növényeinek helyesbített foglalata. Enumeratio flóráé transylvanicae vasculosae critica Természettudományi Társulat kiadv., Budapest, pp Erdély flórájának nehány új faja Természetrajzi Fűz., X. p A Bucsecsen gyűjtött növényekről M. Növénytani Lapok, X. p Kérelem hazánk erdészeihez Erdészeti Lapok, XXV. p Pusztulás fenyegeti a Mómahegység tündérforrását Alföld, márcz Aranyág rejtett kincsei Alföld, jún A növényország hasznos világpolgárai Alföld, júl Fásítással javítsuk légkörünket, éghajlatunkat Alföld, okt A Kukojszás Alföld, decz Tilia Braunii n. sp. österreichische Botanische Zeitschrift, XXXVI. p A Tilia Haynaldiana Simk. s tízszirmú hársfáink M. Növénytani Lapok, XI. p Aradmegye három érdekessége M. Növénytani Lapok, XI. p Új alakok hazai tölgyfajaink között Erdészeti Lapok, XXVI. p A magyar tölgyfák fajai és azok jellemvonásai Erdészeti Lapok, XXVI. p , Erdély növényvilága Alföld, decz Replik auf die Recension Borbás s österreichische Botanische Zeilschrift, XXXVII. p Hazánk és a földkerekség Hársfajainak bíráló átnézete. Revisio Tiliarum Hungaricarum atque orbis terrarum Math. és Term. tud. Közi. XXII. 7. p Magyarország és környékének Zanótjai. Cytisi Hungáriáé terrarumque finitimarum Math. és Term. tud. Közi. XXII. 8. p Boissier Supplementuma s a magyar flóra Természetrajzi Fűz., XI. p , Fiume flórája M. Növénytani Lapok, XII. p Válasz Dr. Borbásnak: Elemi növénytanom bírálatára Középisk. Tanáregyl. Közi., XXI. p

90 64. Az Abies génusznak és fajainak magyar nevei Erdészeti Lapok, XXVII. p A magyar erdők hársai Erdészeti Lapok, XXVII. p , 66. Jurányi Hársía (Ti'lia Jurányiana) mint díszfa Kertészeti Lapok, p Aradmegye madárvilága Kölcsey Egyesület Évkönyve, (Arad), p Védekezzünk a kolumbácsi legyek ellen Házi Közlöny, I. (Arad), p Aradmegye erdeinek sorsa, fontossága Alföld, jan Részlet Aradmegye madárvilágából Alföld, ápr Kolumbácsi légy raja Aradon Alföld, máj Aradmegye tölgyesei s azok fontosságai Alföld, dec Veronica Bácsensis und Beitráge zűr Flóra von Zokolvár österreichische Botamische Zeitschrift, XXXVIII. p Bemerkungen zűr Flóra von Ungarn österreichische Botanische Zeitschrift. XXXVIII, p , , , , Újdonságok hazánk flórájából Természetrajzi Fűz., XII. p Melyik kártevőmoly és kártételei ellen hogyan védekezzünk? Házi Közlöny, (Arad), p A búza két veszedelmes ellensége Házi Közlöny, (Arad), p Egy kitűnő könyv Alföld, dec Bemerkungen zűr Flóra von Ungarn österreichische Botanische Zeitschrift, X XXIX. p , , Centaurea Caudiini Boiss. et Reut. ösiterreichische Botanische Zeitschrift, XXXIX. p Hazánk tölgyfajai és tölgyerdei. Quercus et Querceta Hungáriáé M. Tud. Akad., Budapest, pp Nagyváradnak és vidékének növényvilága In: Bunyitay: Nagyvárad természetrajza, p Kirándulók zsebkönyve. Ismertetés Középisk. Tanáregyl. Közi. XXIV. p Változnak az idők és minden megváltozik velők Alföld, jan Nagyvárad flórája Aradi Közlöny, jan. 17., A természet ébredése Aradi Közlöny, ápr Természettudományi műveltségünk és annak érdekei Aradi Közlöny, ápr Bemerkungen zűr Flóra von Ungarn: Trifolium perpusillum et Sedum desci'tihungarici Österreichische Botanische Zeitschrift, XL. p ^ Berichte über die floristische Durchforschung von Ostungarn Österreichische Botanische Zeitschrift, XL. p , Növényiöld rajzi vonások hazánk flórájának jellemzéséhez Math. és Term. tud. Közi., XXIV. p Magyar dendrológia Term. tud. Közi., XXIII. p Újabb mozgalmaik és eszmék hazánk flórája terén M. Orvosok és Természetvizsgálók Munkái, XXV. p Részlet városunk és megyénk növényvilágából Az aradi áll. főreálisk. értesítője ről, p Berichte über die floristische Durchforschung von Ostungarn österreichische Botanische Zeitschrift, XLI. p , A kései tölgy Term. tud. Közi., XXIV. p. 215.,

91 96. Helyesbítések a magyar flórában Term. tud. Közi., XXIV. p Hazánk flórájának némely érdekessége Term. tud. Közi., XXIV. p Leontodon clavatus Ság. et Sehn. és Scirpus alpinus Schn. Term. tud. Közi., Pótf., p Astragalus Römeri Síink, és Til'ia morifolia Simk. Term. tud, Közi., Pótf., p Havas vidékeink növényvilágából A Term. tud. Társ. Emlékkönyve, p Aradvármegye és Arad sz. kir. város növényvilága és állatvilága, In: Aradvármegye és Arad sz. kir. város monográfiája, p. 13., Senecio hieracifolius L. Term. tud. Közi., XXV. p Tátravidéki Hieracium Term. tud. Közi., XXV. p Hazánk flórájának Tricherái Term. tud. Közi., XXV. p Berichtigung zűr Flóra von Ungarn Botanische Centralblatt, LVII. p Két Triohera (T. intermedia és T. budensis) megkülönböztetése Term. tud. Közi., XXV. p A növénytan iskolakönyve Budapest, pp A Dyploxylon csoportbeli fenyőink Term. tud. Közi., XXVI. p Megjegyzések némely növénytani közlésekre Term. tud. Közi., XXVI. p Fagyérző és fagyálló fenyőink Term. tud. Közi., XXVI. p Az árvalányhaj fajai, fajtái Term. tud. Közi., Pótf., p Adatok hazánk növényzetének ismeretéhez Term. tud. Közi., XXVIII. p Cuviera Caput Medusiae Term. tud. Közi., Pótf., p Cytisus Pseudo-Rochelii Term. tud. Közi., Pótf., p Zwei pyren. Pflanzenspecies in unseren südl. Karpathen Botanische Centralblatt, 72., p A hazánkban termő szilfafélékről Botanische Centralblatt, 73., p Őshonos és termesztett szilfáink fajai Erdészeti Lapok, XXXVII. p Kutatások fás növényzetünk terén Term. tud. Közi., XXX, p A Poa scabra Kit. társnevai Term. tud. Közi., XXX. p Adatok a zsályahibridek ismeretéhez Term. tud. Közi., Pótf., p Kirándulásaim a Risnyákra M. Botanikai Lapok, II. p Három Silene faj ügye M. Botanikai Lapok, II. p A Nonnea génusz fajai, fajváltozatai és fajtái hazánkban Növénytani Közi., 2., p Üjabb adatok Budapest növényzetének ismeretéhez Növénytani Közi., 2., p A Gindár-tölgy (Quereus gyroflexa Simk.) Kertészeti lapok, p Pótlék Budapest és környéke növényzetének ismeretéhez M. Botanikai Lapok, III. p

92 127. Idei vasmegyei kirándulásom eredményei M. Botanikai Lapok, III., p Fiume és környékének télszaki növényzete Növénytani Közi., 3., p A magyar királyság területén honos Pulmonáriák fajai és fontosabb életjelenségei Növénytani Közi., 3., p Chaenorrhinum Aschersonii. Eine die Umgebung dér nördlicheren Adria pflanzengeografisch charakterisierende Rasse Festschrift zu. P. Aschersons 70sten Geburtstage, Berlin, p Magyarország Kökörcsinéi. Pulsatillae regni Hungarici M. Botanikai Lapok, V., p Kétnapi kirándulásaim főbb eredményei Pozsony vidékén M. Botanikai Lapok, V., p Pozsony vidéke flórájához M. Botanikai Lapok, V., p A kralováni láp flórájához M. Botanikai Lapok., V., p Stirpes nonnullae novae Flóráé regni Hungarici M. Botanikai Lapok, V., p Hazai Onosma-fajaink. Species Hungaricae g. Onosma. Ismertetés M. Botanikai Lapok., V., p Éghajlati növényváltozatok Növénytani Közi., 4., p , Stirpes nonnullae novae Flóráé regni Hungarici M. Botanikai Lapok, VI., p Fiume környékének nehány érdekes Euphorbia-faja. M. Botanikai Lapok, VI., p Adatok Pozsony város és vidéke flórájához M. Botanikai Lapok, VI., p Nehány észrevétel Vinna és Homonna vidékének flórájához M. Botanikai Lapok, VI., p Apró közlemények Magyarország flórájához. Adnolationes parvulae ad Flórám Hungáriáé M. Botanikai Lapok, VI., p Magyarország korongpárvirágai. Biscutellae regni Hungarici Növénytani Közi., 6., p A magyar királyság kultivált, valamint őshonos Bengebokrai. Species Rhamnorum in regno Hungarico spontanearum cullarumque Növénytani Közi., 6., p Növényföldrajzi vázlatok hazánk flórája köréből M. Orvosok és* Természetvizsgálók Munkái, p Revisio nomenclalurae Nymphaeagearum in Hungária spontanearum M. Botanikai Lapok, VII., p Magyarország és a vele délnyugaton kapcsolatos területek őshonos, valamint kultivált Acereinek foglalata. Consp. Acerum in Hung. terrisque Balkáni septentrionalis Hungáriáé adjacentibus, sponlaneorum et cultorum Növénytani Közi., 7., p Apró közlemények Magyarország flórájához. Adnotationes parvulae ad FI. Hungáriáé M. Botanikai Lapok, VIII., p Hazánk és az Adria északkeleti mellékének őshonos, valamint honosított Ribesfajai és azok fajváltozatai. Synopsis specierum generis Ribes in Hungária inque ditione Adriáé septentrionali-orientalis spontanearum cuitarumque Botanikai Közlemények, 8., p Örökzöld tölgyfa: Q. Ambrózyana M. Botanikai Lapok, VIII., p

93 Hagyomány TELEPY KATALIN: II. Rákóczi Ferenc szökése a bécsújhelyi börtönből: Benczúr Gyula vázlatai Benczúr Gyula történelmi festészetünk számos monumentális emlékének alkotója 1369-ben II. Rákóczi Ferenc elfogatása c. művét két példányban is megfestette. Az egyik a román királyné (írói nevén Carmen Sylvaj tulajdonába, a másik amerikai gyűjtőhöz került. Az utóbbi sorsa ismeretlen. Amikor 1958-ban a volt Curia épületében a Magyar Nemzeti Galéria Benczúr-emlékkiállitást rendezett, a Román Népköztársaság Képzőművészeti Múzeuma egy évi időtartamra kölcsönadta a képet. Az addig csak hírből, vagy kritikákból, reprodukcióból ismert mű elölt elismerő csodálattal állapíthattuk meg Benczúr kiváló kolorisztikus képességeit. A nagyméretű vállalkozást két kisebb változat előzte meg, melyek egyike lappang, a másikat nemrég vásárolta meg svájci magántulajdonból a Magyar Nemzeti Galéria. A két évvel korábban festett Hunyadi László búcsúja mellett Benczúr egyik fiatalkori fő műve a bukaresti nagy kompozíció, és a fiatal Benczúr rebellis érzelmeit tükrözi. A két nemzeti hős ábrázolásánál szembetűnik és azonos az indíték: az elnyomó önkényuralom tör életükre. Benczúr mélyen együttérzett a szeretett fejedelem sorsával, mint ifjú, a Rákóczihoz hű Kassán élt, ahol büszkén őrizték, így a Benczúr család is, emlékét. Erre utal az is, hogy Rákóczi elfogatása mellett sikeres szökése a bécsújhelyi börtönből, ugyancsak foglalkoztatta. Kísérleteit, a grisaille- és ceruzavázlatot szeretnénk ismertetni. A fent említett emlékkiállításon szereplő grisaille-tanulmány, amelyet szintén 1869-re datáltunk, az 1848-as hadügyminiszter, Vetter Antal rokonáé volt. A kép mai tulajdonosát nem sikerült felkutatni, így a kiállítás alkalmával készült fényképfelvételekre kell hagyatkoznunk. Mielőtt a jelenet képi megformálásával foglalkoznánk, a történelmi eseményeket, II. Rákóczi Ferenc életének sorsdöntő fordulatát kell áttekintenünk. Elfogatása a nagysárosi kastélyban április 18-án történt. Erős fegyveres kísérettel a bécsújhelyi várba vitték. Börtöne egészségtelen, levegőtlen, ugyanazon szobában helyezték el, ahol utolsó napjait nagyapja, Zrínyi Péter töltötte. Rákóczi a szenvedéseket nagy türelemmel viselte, melynek forrósa a jezsuita atyák által belénevelt. Isten mindenhatóságába vetett hite volt. Amikor azonban a hozzá bejutó hírekből tudomást szerzett róla, hogy felette nem a magyar országgyűlés, hanem a császár ítélkezik, felmérte sorsának kilátástalanságát, és határozott. Előzőleg, amikor már h ó napokat töltött állandó bizonytalanságban, szorongások és kétségek közölt a rabságban, a vár parancsnoka, egy porosz nemesi családból származó tiszt, Lehmann Gotfried, az étkezéseknél jelen lévén, beszélgetni kezdett a fogollyal. Lassan szánalom es tisztelet ébredt benne a nemesen gondolkodó fejedelmi sarj iránt. Egy alkalommal megemlítette, hogy amennyiben szokni akar, felajánlja segítségét Rákóczi tartva attól, hogy tőrbe csalják, előbb nemet mondott azzal, hogy igazának tudatában marad. 87

94 Most más jelek is arra mulattak, hogy életére törnek. Bírái, akik elé idézték, Összeesküvéssel vádolták, sőt Longuevalt is akinél a népe érdekében XIV. Lajos francia királyhoz írt levelét megtalálták beidézték, s az előzőleg Rákóczi bizalmába férkőzött kém esküvel erősítette meg koholt hazugságait. Nem volt most már miben reménykedni. Amikor Lehmann ismét felajánlotta segítségét, Rákóczi elfogadta. A hűséges segítőnek bizonyult kapitány, aki biztos volt a fogoly ártatlanságában, még azt is lehetővé tette számára, hogy felesége álruhában meglátogathatta, s így az ő segítségével indulhattak meg a szökés előkészületei november 7-én izgalmas események, fordulatok közben, akadályok leküzdése után sikerűit Lehmann, valamint annak öccse segítségével börtönéből megszabadulnia es Lengyelországba szöknie. A nemcslelkű várparancsnok később életével fizetett ezért. Benczúrnak itt közölt vázlata és rajza a szökés izgalmas pillanatait eleveníti fel, és az emlékkiállítás óta feledésbe merült. A közönség annak idején is inkább figyelt a pompás nagyméretű képre, az elfogatási jelenet szemet hívogató, barokkos gazdagságú felidézésére. Igaz, hogy Benczúr tehetsége, ízlése is hajlott a színes, anyagszerűség visszaadása felé. A felfokozott pompaszeretet egész életén végigkíséri, és éppen ez időben kezd kiteljesedni, melyhez velencei és franciaországi tanulmányútjainak tapasztalatai is hozzájárultak. Interieureket tanulmányozott II. Lajos bajor király pompás kastélyaiban, melyeket azután felhasznált nagy kompozícióihoz. Schleíssheimi interieurjeinek három változata is megtalálható a Magyar Nemzeti Galériában. A vázlatoknál azonban témáját tekintve sem lehetett módja a csillogó színek, pompás anyagok megfestésére. Az esemény megörökítésének lehetőségeit, festői szempontjait módolgatva, előbb minden bizonnyal a közölt rajzon fogalmazta meg a szökés feszültségekkel terhes mozzanatát, amelyet Rákóczi bújdosásában franciaországi tartózkodása alatt ( ig) latin nyelven írt Vallomások c. művében írói intuícióval és plasztikusan örökíteti meg. Benczúr belemélyedve témájába, a bátor vállalkozás 88

95 kockázatának súlyát értékelve fogalmazott. Az éjszakai sötétségben, mécsesfény mellett, a vár folyosóin, a fogoly kezét megragadva vezeti Lehmann öccse, vigyázva, sietve haladnak előre. Rákóczi hátrafelé figyel, vezetője heves lendületű, előretörő mozdulata fokozza a veszélyérzetet. Figyelmünket megragadja Benczúr ezen a kis rajzon is, érzékeltetni tudja a percek fontosságát. Míg a ceruzarajzon mindketten velünk szembefordulva menekülnek, a nagyobb méretű, egytónusú, barna színekkel vázolt grisaille-tanulmányon továbbfejlesztette a jelenetet. Most már nem szembefordulva ábrázolta a foglyot és segítőtársát, hanem sokkal összefogottabban, egymás mellett, profilban. Maga is érezhette, hogy így sokkal jobban módjában áll együttes mozgásukkal a menekülés, összetartozás tényét kidomborítani. A sötét falrészlet, festöszemmel érzett ürességét a bal oldalon látható bárd és zászló részlete eleveníti. A helyszín komorsága ismerős számunkra, hiszen a Hunyadi László búcsúja is a vajdahunyadi vár sötét belsejében játszódik. A komor színtér mindkét esetben a veszély drámai kifejezését hangsúlyozza. Képünkön a mécses lobogó fénye erős reflexeket teremt, így a fény-árnyék kontrasztok élesen érvényesülnek. Nem tudhatjuk, hogy Benczúr milyen színekkel akarta a kompozíciót megfesteni, mert színes változatát nem ismerjük. Valószínűleg nem érezte még teljesnek kísérleteit, vágj* más megrendelés miatt soha nem készítette el. A Rákóczi életét megjelenítő művészi vállalkozások között mindenképpen érdekes jelenség a fejedelem szökésének képbeli megfogalmazása. A bécsújhelyi várból való sikeres megszabadulás lehetővé tette, hogy a lengyelországi tartózkodás után június 16-án a nép hívására hazajöjjön. A fejedelem sorsa ismeretes. Szabadságharcának a túlerővel, az elnyomó hatalommal szemben el kellett buknia. A bújdosásban eltelt 24 év után, április 8-án fejezte be küzdelmes életet Rodostóban. Az elmúlt 250 évben sorsa, tettei, népünkben élő hagyományainak tisztelete írókra, művészekre ihletet teremtsen halott. Az évforduló mai nemzedékünket is főhajtó emlékezésre készteti. 89

96 MOLNÁR JÖZSEF: Szuhányi János végrendelete Kölcsey Ferenc végrendeletének közzététele után újabb nagy értékkel gazdagodott a magyar művelődéstörténet. Kende György gyermekei hazahozták Kölcsey Ferenc Kende Zsigmondhoz, Szatmár megye alispánjához írt eredeti leveleit, amelyeknek egy részét eddig csak másolatból közzétett formában ismertük. Most kiderült, hogy az eddigi közlemények több helyen helytelenül olvasottak, hiányosak, sőt 5 levél eddig teljesen ismeretlen. A leveleket a Petőfi Irodalmi Múzeum kiadásában közzétette Taxner-Tóth Ernő.1 Ezekben és más Kölcsey-levelekben gyakran előfordul Kölcsey Kálmán nagyapjának, Szuhányi Jánosnak a neve. A levelek helyesebb megértése érdekében közzétesszük a Szuhányi János egyéniségét feltáró, 1839-ben írt végrendeletét, amely művelődéstörténeti szempontból is igen fontos emlék. Az oklevél szövegét 1942-ben egy hitelesített másolatról írtam le a Szuhánvi család csengeri levéltárából. A levéltár 1945 őszén megsemmisült, így tehát csak az én másolatomban maradhatott életben. A végrendelet Kölcsey leveleinek megfejtésében is nagy segítséget fog nyújtani a kutatóknak, nem beszélve arról, hogy helytörténeti szempontból mennyi érdekességet tár fel a mai olvasó előtt. Atyának, fiúnak és a Sz.lélek Istennek nevében. Ámen. Alább írtt lejárt koromat, mellyet Isten érnem engedett, s ennélfogva közelgető vég órámat meg gondolván, hogy gyermekeimről a hasonló perlekedést (melly majd ötven esztendők lefolyta alatt, a mellynek még most sincs vége, és keresményemnek nagy részét megemésztette): eltávoztassam, teszem Isten kegyelméből egészséges ép elmével, minden keresményemről, vagyonomról e következő végintézetemet. 1-ör, Édes anyámról néhai nagykállai Kállay Éva2 asszonyról mi maradt reám, gyermekeim a néhai Vásárosnaményi Eötvös Imre2 úr előlülése alatt finnt választóit bírák által tétetett osztályból megtudhatják, mi maradt reám, és mivel szaporodód ezen birtokom, az a Pálffy úr executiojából, s a testvérem, néhai Vitkay László özvegye'1halála által, melly még a Pálffy úr executioja előtt történt, tetszik ki; ugyan az is megvilágosodik, mennyit kellett azon jószágért fizetnem, hozá tévén az édes anyám teher nélkül reám jutott jószágát is épületeimmel a Dessewffy János0 pőréből, mellyet ellenünk nena édes anyám halála után végzett bé fogják meglátni gyermekeim, de Isten segítségével nagyobb részént visszaváltván, az édes anyámtól teher nélkül nékem ítélt telekből, és rész curiából, minden gyermekeim egyformán osztozzanak, de ha ebből, és az anyám által Perényi Antal1 és Józseftől7 szerzett birtokból, melly 2000 forintért szereztetett, elállanak leányaim, noha ez mind öszve sem érne négy ezer forintot, még is hogy a jószág ne diriboltassort cl, fizessenek fiaim minden leányomnak 2000 vforintokat, tudva lévén azonban az, hogy ezen egész csengeri, ököritói, porcsalmai, gyügyei, angyalosi, csenger-újfalusi és dányádi portiok eránt por foly itt8 a tekintetes kerületi tábla előtt, mellynek 90

97 folytában, ha fiaimra teher háromlana, tartozzon minden leányom a kitett 2000 forint summából ezret visszafizetni, mellyet mint kötelezett adósságot perrel is megvehessenek fiaim. Néhai édes anyám vagyonából az osztályos per bizonyítása szerént nálam a holummczai örökség maradt csak, melly a gróf Károlyi házról9 jutott eleinkre, s mi ezen kerületi tábla előtt lefolyt gróf Perényi által folytatott porból kitetszik, ezt most is bírjuk, és a mi ezen perből még háromlik részünkre, ezen osztozzanak leányaim és fiaim egyformán, de a Holumniczai nlly csekélység, és messzesége miatt olly haszontalan, hogy nem érdemli meg az oda való menetelt, egyszer voltam ott telyes életemben, ekkor sok esztendőkről öszvegyűlt vászon és len volt, most is több esztendőkről oda van, miből álljon azon jószág, gyermekeim írásaim közt megtalálják, ha valamellyik atyafi onnan elhozza a jövedelmet, osztozzanak minden gyermekeim. 2- or., Első feleségem néhai Geőcz Kriskával10 semmi segedelmet nem kaptam, kemény contractusra adott volt egyszer 300 forintot költsön néhai kir. Tanácsos Geőcz Ferencz úr, de azt is, midőn Anna leányomat Luby Káról kedves vömhöz férjhez adtam, kamatjával együtt rajtam megvette, a mint ez eránt költ levele, s kötelezésem, mcllyek írásaim közt lesznek, bizonyságot fognak tenni. Nevezett néhai első feleségemmel rövid ideig élvén, nem kereshettem semmit, midőn pedig a nevezett ipám meghalálozott, Anna leányom Luby Károlyné ipám után reá háramlóit, nem megvető örökségét maga vette kezéhez, mennél fogva Lubyné leányom az én keresményemhez semmi nemű tekintetben just vagy is jogot nem formálhat. 3- or.. Néhai második feleségem Finta Antóniával" 1792-dik esztendőben öszvekelvén, vélle sem kaptam akkor ugyan semmit, hanem költsön pénzből kelletett élnem, s feleségemet (A ki igen bőven költő volt): tartanom. Maradtak tőle hat kedves élő gyermekeim, Erzsébet Kende Pál özvegye,12 Ferencz,13 Jozéfa Kölcseyné,1'i László,13 Ignácz16 fiaim, és Mária17 leányom, előbb Andrásyné, mostan a mint hallom ellenzésemre, sőt mikor megírta szándékát, hogy egy Szatmáry nevű földmérőhöz, ki talán nem is nemes ember, akar menni, levéllel tudósított, akaratom ellen, mellyben megírtam neki, hogy ha hozzá megyen, minden keresetemből ki fogom tagadni, még is hozzá ment, azért ezen leányomat, Lubynét azért is, hogy Kendéné leányommal férjeikkel törvényesen Ajtay szbíró, s esküdtje által megintettek, hogy az ő telekükre épületeket ne tétessek, mellyre én vissza intettem félélelemben, hogy leányaim adják tudtomra, ha megegyeztek-e férjeik cselekedetében? és ők semmit sem feleltek, pedig úgy voltak megintetve általam, hogy ha nem felelnek, úgy fogom venni, mintha ők késztették volna férjeiket ezen cselekedetre, tehát mind a keltőt kirekesztem minden keresetemből Mária leányommal együtt, ki akaratom ellen ment férjhez, és tudva, hogy ha cselekszi ki lesz tagadva minden keresetemből. Hanem néhai Finta Antónia successiójából kifizetvén a néhai feleségem által tudtomon kívül tett adósságait, és a nevelésekre felvett költségeket, felébe maradt még vforint báró Forrainénál, a melly a bécsi kanálisnál van kamatra adva, és más 4000 forint mellyet Beatrix Finta Majthényi Kristófnénak13 adtam Becsben, nem tudván hazamenni Becsből, le lévén tartóztatva Becsben, ezen pénzek illetik Lubyné leányomon kívül mindnyájokat, ebből kivévén azon adósságomnak felét, mellyel a Tettes Főtisztelendő Szatmári Káptalannak tartojciur.. és a mellyet néhai feleségem is kötelezett a Kendénének adott 3000 forint és Mari leányomnak adott 1000 forint interessével hozzátudván, osztozzanak gyermekeim, a mi fenn marad, az most leírt tőke pénzeken egyformán, imputálván leányaimnak adott summákat. 91

98 4- er., A csenged épületeimet, mellyeket magam tettem, úgy a hiripi épületei met is, mellyeket magam csináltattam, nem különben a károli épületeimet, melylyeket néhai Atyám, és mostoha anyám adósságaikban elfoglaltak volt, törvényesen magam fizettem le érettek a pénzt törvény szerént, a károlit Ferencz fiamnak ki már ott engedelmemből több épületeket is tett, minden bennek található bútorokkal, edényekkel, és ott találtató eszközökkel együtt, minden költsönös egymás eránt e tekintetben tehető következés nélkül kinek kinek oda ajándékozom, leányaimnak annyival inkább nem lehetvén e részben követelések, mivel azok mind saját keresményeim. 5- ör., Ezüstömből kiadtam Ferencz fiamnak 12 pár kést, kanalat, osztogatót é becsináltot hordó két kanalat. László fiamnak hasonlóképen, Ignácznak hagyom a? itt Debrecenben lévő bőr tokban találtató 12 pár késeimet, kanalaimat, a többi ezüstjeimen a három fiaim egyformán osztozzanak. 6- or., Fekvő Jószágaimat, mellyek a felebb előadottak szerént, kivévén az 1-ső pontban érdekeltetett anyai részt, mind saját keresményeim, jelesen a csengerit Ferencznek, a hiripit Lászlónak, a károlyit Ignácz fiaimnak olly formán hagyom, hogy a közttök teendő testvéri igazságot osztály által fent hagyván, kinek kinek már megnevezett házbeli birtokát, mindnyájan lakhelyekhez közel egy forma részt kapjanak. Nevezetesen a károlihoz ökörítói birtok esvén legközelebb, ottan László fiam, amint hallom már épületet is tétetett, ezen épületek és a jószággal együtt mivel több esztendőktől óta semmit egyebet asztalánál nem adván Ignácznak, holott a porcsalmit, gyügyeit, károlit, gencsit kettőjöknek egyformán adtam volt bírni, csak maga használta László fiam, azért semmit se praetendáljon Ignácz fiamon, sokkal több épületeket kapván Hiripen mindegyiknél, osztozzanak Istenesen a jószágaimon, ha valamelyik kevesebbet kapna Hiripen, és Ivátslkón pótoltasson ki része, úgy hogy Hiripen, Ivátskón mind a háromnak jusson rész, nevezetesen az ivátskói szőllőből mindnyájoknak jusson, Ferencz fiamnak a legkevesebb, mivel néki felesége20 után szép szőllője van már. Azon esetre, ha szerzett jószágaim üdével akármellyiknek birtokából kiváltatnának egymásra nézve a szavatosság fennmaradván. 7- er., Mivel Ignácz fiam a többi fiaimnál legkevesebbet kapott életemben, te hát nékie a gazdaság kezdetéhez előlegesen az Hiripen lévő igás lovaimat, nem különben négy ökrös szekeremet, ökrökkel és szekereinek ekéivel, lánczaival, szerszámaival most mindjárt kiadván előre, hogy nemű neműképen pótoltasson eddig való kára, úgy hogy ha becsülletes nemzetségéhez illőképpen házasodik, szégyent nem hoz famíliámra nézve, különben ha cselekszik, eztet is megbecsültetvén előbb mindent tartozni fog, és vegyék meg rajta fiaim, s a jószágain osztozzanak, melylyek a testamentomban.jutnia néki. nem maradván néki egyéb meg, csak az 1-ső pontban nevezett anyai jussnak a része, mint a leányaimnak, hanem eddig való kára pótlásául az anyja után jövő pénzhez adjanak még fiaim néki 3000 váltó forintokat, eddig csak minimaliter atyai rendelésemből bírván, amit bírt, mint egy árenda formán. 8- or., Az itt Debreczenben lévő házi bútorokat, üvegeket, findsákat, bécsi por cellán edényeket s más eszközöket meghagyván kedves feleségemnek,21 míg él amit megtartani kíván, három fiaimnak hagyom a házammal együtt, és feleségem halála után az addig megtartott eszközökkel együtt, a házam és utánna való földeknek birtokában míg él, kedves feleségem, addig hagyják használni neki, de az adót a városnak fiaim fizessék érette, ezen kívül mostani kedves feleségemnek Vinkler Mária asszony özvegyi tartására fiaimat kötelezem, intem, és atyai szívvel kérem. 92

99 Cselednek való lisztje jószágából kitelvén, adjanak fiaim esztendőnként tiszta szemelt búza lisztet 6 köblöt, mindenik két köblöt, lencse, borsó, paszulyt egy-egy vékát, három öreg hizlalni való sertést, mindegyik egyet, három-három fél esztendős forma füstölni való malaczot, ezeknek hizlalás és aprómarha tartás számára három három köböl szemes tengerit, ezeket május hónapban hajtsák és a tengerit is hozassák be, lisztet, lencsét s egyebet a mint rendelni fogja lakhelyére Debreczenbe szállíttassák be, míg a jó Isten élteti, éltesse pedig szíves kérésem, számos esztendőkig, az alatt özvegyi napjait áldás, egészség, s lelki nyugalom kísérje, agyjanak továbbá nékie fiaim esztendőnként 1500 az az ezerötszáz vfkat, vagy is 200 ezüst forintot mindenki fiam, ha pedig ezt szükségéhez képest keveselné, tegyenek még fiaim a kész pénzhez a mennyit költsönös értekezés után mind két részről elegendőnek fognak találni, leányaimat ezen tehertől egészen felmentvén, meghagyom végtére fiaimnak s leányaimnak, hogy kedves feleségemet, hátramaradó özvegyemet egész életében tiszteljék s ezen tiszteletben atyjok emlékezetét tárcsák fenn. 9- er., Kölcseynét kivévén, három leányaim annyira megkeserítették atyai szívemet, hogy őket noha fájdalommal, de csak úgy tekintem, mint idegeneket, melly ezen végintézetem sorain is látható, az atyai szív keserűsége igen fájdalmas, az ollv gyermekek, kik ezt okozzák, ha szülei bocsánatot nyernek is a sírszélén, de azt, hogy szüleik által úgy boldogíttassanak, mint más jó, engedelmes és szülét tisztelő gyermekek, nem érdemlik, ugyanazért Jozefa leányomnak, Kölcseynének a 3000 forintnak, mellyeket az anyja successiojából adtam neki, az interes elengedése mellett adjanak még fiaim 3000 forintokat. 10- er., A báró Forraynál lévő egyik forintról szólló kötelező levélről már feljebb a 3-dik pontban megtévén rendelésemet, a még nála lévő 5000 forint contractusomat és másoknál kamatra kiadott contraclusaimat mellyeket írásaim közt megtalálnak fiaim, úgy szintén a hiripi, és ivátskói fassio tételre Böszörményi nemzetségnek22 régenten is, most is kiadott pénzemet, úgy halálomkor találtató készpénzemet, ide értvén minden, javításaimat, marháimat, földben és granáriumban találtató, góréban lévő tengerimet, búzáimat, zabomat, egy szóval minden javaimat, gulyáimat, sörtéseimet, lovaimat, egy szóval minden vagyonomat, fundus instruclusaimal, amennyiben már Ferencz fiam tőlem élelemben kapott a tiszti számolása útmutatása szerént László és Ignácz fiaimnak kipótoltatván, a mi ezen túl fennmarad a három fiaimé légyenek ezen pénzzel együtt, melly a Kállayak ellen indított perből (melly per ezen a táblán már részemre megítéltetett, de az alperesek áltál a kir. táblára mar több esztendőktől felvitetett) fog háromolni, ezen perre csupán magam költvén 2000 forintnál többet, eztet, ha életemben el nem végződne Szenliványi Ferdinánd úr lévén a prókátorom Pesten, 1838-dik esztendőtől fizessék ki betsülelesen fiaim, és sürgessék a többi peremei is mellyekben ingeráltaltam magamat, általa, ezen pereket a Kállayak kezdették többek ellen, de a mellyekhez mint leány succesoroknak ki is jogot méltán tarthatunk, ha nyerődik valami, kifizetvén fiaimnak a perre általam tett költségeket, osszák egyformán mindnyájan. 11- er., Ajánlom és atyai szívvel óhajtom, hogy Ignácz fiam születéséhez és nemzetségéhez illő házasságra lépjen, ha valami más nemtelen, vagy famíliám kisebbségére való személyt vészén el, halálom után minden keresetemből való részvételtől kirekesztem, és akkor csak két fiaimé Ferenczé és Lászlóé legyen minden. Amit most bír, azt csak atyai interimális rendelkezés lévén, reá nézve a károli ház birtoka sem ajándék, a helyett menjen Csengerbe és a nagyanyja után Kállay Éva 93

100 részéből adjanak néki egy teleket, azon felül 2000 forintot, a többin osztozzanak fiú testvérei. 12- er.. Debreczenben, Hiripen és Károlban lévő fegyvereim, könyveim, Lászl fiam mellett lévő Gyurinál egy puskámmal együtt, mellyekböl Ignácz, ha sorsához illő házasságot teszen, válasszon előbb hármat, aztán osszák három felé a megmaradtakat. 13- or., Mivel a fiaim a fenn írttak szerént majd minden vagyonomnak az örö kösei, azért minden terhemet is, adósságaimat, a Tettes Szatmári Káptalannál lévőt a fennt irtt mód szerént értvén a többieket is interesével együtt fizessék fiaim, a magam cselédeinek egész esztendei fizetéseket arra az esztendőre valót, amellybcn az Isten a világból kiszóllít, Rózsi szobaleányomnak, kit feleségem gyerekségetől fogva nevel, ha életemben férjhez nem megyen, ez nem lévén cselédem, adjanak fiaim neki 500 azaz ötszáz vftokat interesre, jó helyre adván, hogy az interese mind addig neveljék, miglen férjhez nem megyen, és akkor, mikor férjhez megy rendelkezzen maga felőle, nekem több cselédem, kocsisom, inasomnál s szakácsnénál nem lévén, azért a Rózsinak hagyott pénzt megtarthatják fiaim magoknál, na akarják, de ügy, hogy midőn férjhez megyen, az nevekedő interessel együtt minden esztendőben az interest is tőkepénznek fordítván fizessék ki neki. 14- er., Ezen testamentumnak végrehajtásárá kérem Tettes Uray vice ispányurat, vagy Fekete Márton, avagy Csomay Pál2*, vagy Újhelyi Káról2* urakat, a kit fiaim akarnak. Kiknek illendő fáradságát jutalmazzák meg fiaim becsülettel. Sign. Debreczen április 24-dikén 1838 Hiripi Szuhányi János. m.k. (P H.) Alábbírtak bizonyítjuk, hogy az alól kitett napon és esztendőben Tekintetes Hi ripi Szuhányi János úr előttünk, mint e végre egybehívott és együtt jelenlévő tanúk előtt ezen saját neve aláírásával és szokott pecsétjével megerősített végrendeletét előmutatván, az abban foglaltakat maga elhatározott végső akaratjának és rendelésének lenni élő szóval is kijelentette. Költ Debreczenben Június huszonharmadikán ezer nyolcszáz harmincznyolcadik esztendőben az az június 23dikán (P. H.) Tusnády Pálffy József m.k. Tettes Túl a Tiszai Kerületi Tábla elnöke. (P H.) Csebi Pogány József m.k. a túl a tiszai kerületi tábla bírája (P H ). Benedekfalvi Detrich Miklós m. k. tiszántúli kerületi bir. Tábla közbírája. (P. H.) Radványi Miklósi Ferencz m. k. Sz. kir. Debrecen városa polgármestere (P. H.) Botpaládi Bartsay Káról m. k. több Ns Vgyék Tbírája és debreczeni senátor Kihirdettetett Márczius 4-dikén 1B3Í). Nagykárolban. Uray Bálint m.k. alispány Az eredetivel egyeztette, ki adta Nkárolyban Martius 4-dikén Uray Bálint alispány, a testamentum végrehajtója. JEGYZETEK Bevezetésül el kell m ondani, Hogy Szuhányi János ( ) nagyapja Szuhányi Márton ( ) került a Hont m egyei Szuhény községből Szatmárba, ahogy maga írta: ez idegen földön... jövevén y volta m ", s 1713-ban állt be. a kurucháborúk után, K árolyi Sándor csaladjához, s hat éven keresztül nevelte gyerm ekeit, K árolyi Klárát ( ) és K árolyi Ferencet ( ). A latinos műveltségű és képzett fiatalem bert Károlyi Sándor m egkedvelte, sokra becsülte, s 1718-ban március 20-án pártfogásával III. Károly nemesi rangra em elte. K árolyi Sándor nagyrabecsülése kitüntető kapcsolatot Is Jelentett szám ára, mert 1720-ban feleségül vette báró Perényt Éva Angelikát, akt Perényi Pálnak (megh. 1702) és K árolyi Sándor testvérének, Károlyt Zsuzsannának ( ) volt az árvája. Szuhányi Márton között Szatmár várm egyének volt a Jegyzője, utána pedig a m egye alispánja, s élete végén helytartósági tanácsos Pozsonyban ben sikerült megszerezni a Böszörm ényi Nagy családtál Hirlp és Ivácskó Szatmár m egyei községeket, s még abban az évben meg ts halt. Két 94

101 lia muraüt: Szunányt László ( ), aki Szalmái- m egye alispánja volt, és Antal, alezredes. Szuhányi László K állay Jánus és P ercn yi B orbála leányát, K állay Évát ( #) vette feleségül, akinek an yja P erén yi M iklós kuruc ezredesnek és H idy B orbálának volt a leánya, l erenyi M iklós a k u ru c háborúk befejezése után m ásodszor is m egnősült, s feleségü l velie 1711-ben a szintén kurucezredes, M elitn Pál (m egh. 1703) özvegyét, P utnoky M agdolnát. M e- nth Pál özvegye minden vagyonát Perényi M iklósra és első házasságából szárm azó gyerm e keire hagyta, s ennek leghitelesebb bizonysága végren delete: A tyán ak Fiúnak ős Szent Lélek Istennek neveben. Ám en. itn P utnoky M agdolna, m ost tekintetes N agyságos P rin yi M iklós úr házastársa, legelsőben is az én édes Terem tő istenem nek ajánlom szegény bűnös telkem et, azt m ely jó Istentől v öttem vala, kérem az én Terem tő Istenemet, legyen irgalm as és kegyelm es szegény bünós lelkem nek, meg ne em lékezzek sok vétségim ről, hanem eö szerelm es szent Fianak az értünk sokat szenvedő Ur Jézus K risztusnak keserves kínszenvedése, drága halála által töröllye el minden vétkem et, legyen irgalmas, kegyelm es szegény bűnös lelkem nek. M ásodszor: m int n ogy az irgalm as Istennek m eg m ásolhatatlan, titkos bölcs itiletiböl az én boldogtalan életem m icsoda változások között volt és Istennek k em én y ostora is körül vevén, maga legyen az irgalm as isten bizonyságom, és csak egyedü l az én Istenem tudgya. Mar m ost Isten k egyelm éb ől két esztendeje, h ogy az én édes első uram nak nevét, Tekintetes N agyságos P ribélyi iviilit Pálnak változtattam m eg. M eg nevezett első uram m al is Istenesen kívántam élnem, úgy is éltem és mint keresztény házasok k özött szokott lenni, úgy egyeztünk volt m eg, m arad okink nem lévén, hanem egym ás között Istenesen közöttün k volt, hogy egym ás után jó t kívántunk, honunk után is, és azon Istenes szándékunkat con firm állu k, az én Istenein nyugossza és adgyon bold og feltám adást szegény édes uram nak, kit én el sem takaríthattam. H arm adszor: m inthogy m inden em ber tartozik egyszer az halál által való elköltözéssel, még az Híjuknak is köz, én is azért már szép üdőt értem, várom az én kim úlásom at, boldogul m egh. lenni, az én Istenem szent k egyelm ébül és ép ésszel lelkem nek csendességével nem kételenségből, hanem igaz tiszta házassági szent szeretetből akarok rendelést tennem, mint hogy az irgalm as Isten m agzatok nélkül akarta életem nek végét, akiért is áldassék, d icsőíltessek szent neve örök k ön örökké. N egyedszer: Istennek szent k egyelm ébül m inden ba jos d olgon által estem, nem féltem az m ostam édes uram ot T ekintetes N agyságos Perén yi M iklós uramat, h ogy töm én telen hadtam volna, kevés jószágom at, kit lelkem ism ereti szerént m egh vallók, és hagyok eö kegyelm ének és kei ágon lévő m aradekinak, mint m agam saját pénzem en vett, örök ös jószágom at az édes atyám keresett jószágából állót. E ötödször: mind az által illyen con d iliova l, h ogy a m ikor az én Istenem m agához vészen, mint keresztény házas társ takanttasson el, az édes uram, minden pom pa nélkül, nem rakott sírban, hanem csak a föld gyom rába, szegény bűnös lelkem ért az szegény kold u sokról el ne feledkezzék, és szent m iséket az Krisztus keserves kínszenvedéséért, eöt m élységes sz. sebeiert m ondasson az caes uram, bízom maga lelkiism eretire, adgyon, erre kénszeritem és kerem igaz házassági szeretettel m ostani édes uram at eö kegyelm ét. M inthogy az irgalm as Isten szép gyerm ekekkel megh áldotta eö kegyelm ét, légyen oly rendelést, kin az én lelkem is meg n yu god gyon, hogy ha az Ur Istennek olly itileti szállana rám, kit az én Istenein ne adgyon, ha keserves árva eüzvegységre m aradnék, m ert az em ber nem tudgya m elyiknek lesz elebb kim úlása, hogy nékem is lehessen securitásom, életem et h ogy ha ugyan úgy m egítilnc az Ur Isten, az eö szent drága nevét, hogy békével viselvén, m aradhassak az jószágban es szorossan is m egálljon, istenes végzetre gyerm eki k özött ü gy intézze, az tutorságot fiam ra Percnyi Lászlóra hadtam, az árvák neveletlenségét magam ra vállaltam, míg az Ur Isten éltet. Azért H atodszor: m inden külső, belső értékem et, in g ó-b in g ó jószágom at h agyom az én m ostani uramnak, Tekintetes N agyságos Prinyi M iklós úrnak, két ágon lévő m aradékinak, kik nevezel szelén t fel vannak írva azon testam entum m al együtt, kit n ékem az édes napam aszszony, Potsy A nna hagyott, de úgy is, h og y m íg az irgalm as Isten éltet m agam szabad ülspositiojaban legyen és kezem ből ki nem bocsátom, hanem h oltom után m indgyárt szállyon sokszor m egnevezett édes uram ra Tekintetes N agyságos P rin yi M iklós uram ra és kedves gyerm ekeire. Anno 1713 die 29 április in Nagy szöllös P u tn oky M agdolna Coram m e: A daino P erényi, Andrea P erényi, M íchaele Répási, Sigism undo Budai in Cornitatus Beregh et Ugocsa tabulae ju d riae jurassor, Joannes líeresk én yi, Patre Capistrano T erén yi, E m erici Perényi, W olfgango P erén yi, Sam uele Lányi, Joanne H o- recz k y. Ennek a végrendeletnek alapján örök ölte és birtokolta Perényi M iklós első házasságából szármázó négy gyerm eke a M elilh -léle uradalmat Csengerben. Kállay Évával kötött házasságával ju tott annak negyed része Szuhányi László birtokába. Perényi László özvegye, Perényi Antal, Perényi B orbála, K állay Jánosné és P erén yi Mária K állay Ferenené 1736-ban osztoztak meg az örökségen. Itt kell helyesbítenem a Szabolcs-Szatm ár m egyei lielytürténetirás III IV. N yíregyháza 19U lapján olvasható jegyzetet. A jegyzelk észitö Bél M átyás helyes adatát h elytelenie korrigaija. A z eredetiben a Melith családnév hibásan Milithnek van Írva. A család tagjai hol M elilhnek, M ellithnek, Milithnek, M illilnek is írták nevüket. Aztán azt is m egjegyzi, hogy a család utolsó férfitagja Melith Zsigm ond volt, s valószínű, hogy a Topographia szerzője ot keresztelte el Pálnak. Mindezt el lehetett volna kerülni, ha tudomást szerzett volna A Suliirh-ncm zctségböl szárm azó Urehiri M elith-család vázlatos története, H ajdúnánáson 1939-ben m egjelent m unkáiul, s a Turulban szintén 1939-ben m egjelent D aróczy Zoltán : Az utolsó M elith halála (Turul 1939 #i.) című cikkről. Hiszen Melilli Pál volt az első Szalmái- m egyei birtokos, aki 1703-ban azonnal Rákóczi Ferenc mellé állt, s még abban az évben Bihardiószegen meg Is halt, s a fe je delem az ottani tem plom ban tem ettelte el. A K árolyi, Melilh, Perényi, K állay és Szuhányi család bon yolu lt kapcsolatait csak családi leszárm azási táblázat segítségével lehet m egérteni és illusztrálni. 95

102 .JEG Y ZETEK 1. K ölcsey Ferenc levolczese K ende Zsigm onddal, P etőfi Irodalm i Múzeum, Budapest, 1383.; T a xner-t óth E rn ő: K ölcsey hazatérő levelei. M agyar N em zet, VIII. 27.; T T E : K ölcsey öt ism eretlen levele. M agyar N em zet, IX K állay Éva ( ), K állay János és Perényl B orbála leánya, Szuhányi László első fe le sége. Második felesége D essew ffy veronika volt. 3. E ötvös Im re, E ötvös M iklós (+1731) és D ebreczen l Mária ( ) fia, 1771-ben Szatm árban alszolgabíró, 177B-tól főszolgabíró. 4. V itkay László özvegye Szuhányi Franciska (szül ben), 1780-ban m ent férjh ez Vítkay Lász/ló várm egyei jegyzőhöz. 5. D essew ffy János Szuhányi László m ásodik feleségének. D esew ffy V eronikának ( ) a testvére. Szüleik: D essew ffy Ferenc cs Bakács Viktória voltak. 0. Perényi Antal Szuhányi László anyósának, K állay Jánnsné Perényl B orbálának a testvére, Perén yi M iklós és H idy Borbála gyerm eke, aki P utnoky M agdolna útján örök ölte a Mclith család csengeri uradalm ának negyedrészét. P ercn yi Antal özvegyélől, L uzsénszky Judittól a részjószágot Szuhányi László ezer forintért vette m eg 1771-ben. 7 Perényi József Perényi M iklós és H idy Borbála első fiának, P erén yi Lászlónak és Andrássy Klárának a gyerm eke, aki szintén egy negyedrészben volt birtokosa a M elith-jószágnak. B irtokát 1759-ben Szuhányi László zálogba vette 10 évre, m ajd 1769-bein 1000 forintért újabb 30 cvre zálogolta. 6. Tudniillik Debrecenben, ahol Szuhányi János a kerületi tábla bírójaként m űködött. 9. A K árolyi családhoz Szuhányi Jánost nagyapján, Szuhányi M ártonon keresztül fűzte rokoni kapcsolat. U gyanis Szuhányi M árton P erén yi Pál és K árolyt Zsuzsánna leányát vette feleségül, P erén yi Éva Angelikát, aki 1731-ben m eghalt. K árolyi Zsuzsanna ( ) Karolyi Sándornak ( ) volt a testvére. 10. G eöez K risztina G eöcz Ferenc (+1837) szatm ári alispánnak, királyi tanácsosnak cs Irinyi Annának volt a leánya. Egy leány m aradt ebből a házasságból, Szuhányi Anna ( ), aki Luby K ároly ( ) felperesi tanú a W esselényi-perben szolgabiro felesege lett. N agyarban lakott. 11. Szuhányi János m ásodik felesége Finta Antónia (+1806) volt, Finta József generális, Becsben a testörseg parancsnokának é3 B runsw ick Erzsébetnek a leánya. 12. Szuhányi Erzsébet ( ) K en de Pál (+1823) főszolgabíró, m ajd alispán felesége lett, és Csekében lakott. 13. Szuhányi Ferenc ( ) főszolgabíró ban vette feleségü l W inkler Amáliát ( B). Felperesi tanú volt a W esselényi-perben,,,ö vala az, ki a nem ességet alperes ellen ü szvegyüjtötte. 14. S z u h á n y i J o z e f a ( ) 1823 ő s z é n m e n t f e l e s é g ü l K ö l c s e y A d á m h o z, a k i 1827 a u g u s z t u s á b a n m e g h a l t. 15. Szuhányi László ( ) láblabiró, főszolgabíró, felesége Jaszlrabszky Mária ( ) volt. ü is alperesi tanú volt a W esselényi-perben. 16. Szuhányi Ignác ( ) táblabíró, alperesi tanú a W esselényi-perben :,,W esselényi beszédében sem m i lazítás nem vala. 184U-ben vette feleségül a nagykárolyi polgári családból származó Erber Jozefát. Ezért két térfitcstvere a végrendelet alapján ja vain a k m éltatlan" eltulajdonítására szövetkezett, s a Szatm ári Székesegyház K áptalanja előtt egyeztek m eg a birtok b izon yos részének Szuhányi Ignácnak juttatásáról. 17. Szuhányi Mária 1797-ben született Szuhányi László m ásodik házasságából, s kétszer ment fé rjh e z: első férle volt A ndrássy Sám uel, m ásodik Szathm áry József föld m érő. Alperesi tanú a W esselényi-perben. 18. Forrayne, m inden valószínűség szerint Finta A ntónia testvére, Finta T eiézia. 19. Finta Beatrix M ajthényi Kristófné, Szuhá nyi János m ásodik felesége a testvére. 20. Szuhányi Ferenc 1823-ban vette feleségül W inkler Amáliát. 21 Szunányl János harmadik felesége W inkler Mária ( ) volt, ki előbb Gázsy Jánosnak volt a hitvese. H aláláról szóló gyászjelentést 1. N yelvünk a reform korban. Szerk. Pais Dezső, Bp., Szuhányi M árton két fiával, Szuhányi Lászlóval és Antallal kapta meg M ária Terézia oklevelével 1764-ben a Böszörm ényi N agy Sám ueltől m egszerzett Hiripet es Ivacskot. 23. Uray v iceisp á n : U ray Bálint ( ), akinek C sengéiben 11 job bágytelk e volt, s aki a szabadságharc leverése után a H absburgoknak tett szolgálataiért 1864-ben bárói rangot nyert Ferenc Józseftől. Felperesi tanú volt a W esselényi-perben. 24. Csom ay Pál m ásodalispán és m egyei követ is volt. Gencsen volt birtokos. Többször szerepel a neve a W esselényi-perben. 25. Ú jhelyi K árclynak Csengerben 5 iobbágytelk e volt, s felesége V itkay leány. Felperesi tanú a W essejényi-pcrben, kinek egész vallom ása az alperes ellen aljas bosszút s haragot lehel K ölcsey szerint. 96

103 PKEGUN ISTVÁKNÉ: Nagykállóban felállítandó patika iránti folyamodvány 1753-ból Nagykálló 1876-ig Szabolcs vármegye székhelye voit. A közigazgatási központ ugyan nem minden esetben jelentette az egészségügyi ellátottság centrumát is, mégis joggal feltételezhetjük, hogy Nagykálló a megye városai között jelentős gyógyító múlttal rendelkezik. A gyógyító munka a XVIII. századig nem különült el orvosi és gyógyszerészi foglalkozásra; így a helység gyógyszerésztörténeti vonatkozásaira is az általános egészségügyi helyzet vizsgálása során kaphatunk felvilágosítást. Ezt a helyzetet termesze lesen az adott kor társadalmi, gazdasági cs politikai viszonyai teremtik meg. Kálló a XIII. századtól a Kállayak kezeben van. A század második felétől már mint főispáni székhely szerepel. Az 1344-ből szármázó iratokból kitűnik, hogy fürdőházzal rendelkezik. Magyarországon ebben az időben nagyon íitka a,,d o m u s 1) a 1n e a r i a ", a falusi türdóház. Kalló 1315-tól vasárlarlási jogot kapott, ez heti vásárt jelentett; 131K)-ben Kállay István érdemeiért Kallón évi vásár (országos) tartására kap engedélyt. A vásárokon minden bizonnyal itt is megjelentek az ún. vándor borbélyok, sebgyógyítók, a gyógyfüárusok s később pedig a vándor-patikusok is es megyebeli adat a templom melletti kolostorról beszél, ahol egy személy (szerzetes?) bizonyára foglalkozott a szegény vagy elesett emberek ellátásával. Kálló a XV. században virágzó mezőváros. A Kállayak 1457-ben V. Lászlótól engedélyi kaptak egy várkastély felépítésére. Ez a kúria lehetett a magva a későbbi várnak, amit valószínűleg 1570 es 1573 között építettek. A vár alaprajzán feltüntették az élelmiszerraktárt, a kaszárnyákat, a kutat, a főkapitány lakását, a szertárt, a szárazmalmot. Nem találunk azonban utalást valamilyen külön kamrára vagy gyógyszerek tárolására kijelölt helyiségre. Ilyesmi pedig teljes joggal feltételezhető, hiszen a kallói vár 1574-töl végvári rangot kap. A var létszáma 1583-ben 350 fő. A Wesselényi-összcesküvés után német helyőrség kerül a várba. Ennek már külön orvosa van 1704-ben Rákóczi kiadja a parancsot a vár lebontására, de az még kél év múlva is áll. Feltételezhető, hogy a var lerombolása nem kis szerepel játszott a város lakosságának, társadalmának átrendezésében. Nagykálló lakosainak számáról megbízható lupéi a XVIII. században nem kaphatunk. A dikális összeírások nem alkalmasak a létszámbecslésre, egy-két adatával azonban érzékeltetni tudjuk a lakosság számának hozzávetőleges alakulását ben az adózó lakosság lelekszáma körülbelül 2595 lő Az 1752-es összeírás 210 családfőt említ. Ebben nincsenek benne a nemesek, a szolgák. a zsellérek és az egyéb rétegek. Több más község korabeli adataival egybevetve, Kallóban a legtöbb a portaszám is. Az alsóbb néposzl.ályok gyógyítását és gyógyszeres kezelését itt is, mint bárhol az országban, a borbélysebészek, chirurgusolt" végezték. Az l(i99-es adófizetők névsora három chirurgust, az 1723-as pedig kél chirurgust említ ben Borbély Sámu- 97

104 el a helység chirurgusa. A XVIII. század első felében Kallóban nem találtunk nyomot gyógyszertár működéséről. Adataink varrnak arról, hogy Nyíregyházán ban már működött gyógyszertár. Ezért tartom említésre méltónak a megyei levéltárban található 1753-ból származó beadványt, melyben Dávid G e m s a officina felállítására kér támogatást a megyei vezetőktől. A kérelem eredeti szóvegét az alábbi fotómásolatban közlöm (Fasc 54. Act. N3554. anno Megyei Levéltár, Nyíregyháza): A kérelem magyar fordítása a következő: Tekintetes Universitasl Urak, Legkegyesebb, Igen Tisztelt Uraim! Miután a Tekintetes Szabolcs Vármegye Nagyságos Doktor Kreysel Urnák, mint jelenlegi rendes főorvosnak, teljhatalmat adoll, hogy ebbe a jeles vármegyébe sajat döntése szerint gyogyszerarust hívjon, akinek részére igen nagylelkűen szabad letelepedés engedélyezleletl egy officina (gyógyszertár) létesítésé céljára, kétszáz forintban való részesítés mellett. Miután ő engem jelolt ki, jelölésemet nem merném viszu/.autasitani, ha előbb kérelmemnek valamelyest iielyt adnának A megyei gyógyszerárusok ugyanis mindenütt bizonyos javadalmat szoktak élvezni, ami vagy élelmiszerekben vagy valami más nemű dologban áll. A megkezdéshez azonban én erre a 2CÜ forintra nem szorulok rá azért ezt a kérelmet jogosnak vélem. MerL először is nekem kevésbé biztosnak látszik, hogy ennek a gyógyszertárnak lesz-e a megélhetéshez elegendő jövedelme, tekintettel arra, hogy azelőtt ebben a Jeles Vármegyében nem volt ilyen. Ami pedig a dolog másik oldalát illeti, azaz, amit kérek: hogy ez a Jeles Vármegye egyebekben azon legyen, hogy még a chirurgusok se merészeljenek árusi- 98

105 tani olyan gyógyszereket, amelyeket belsőknek (belsőleg használandóknak) tekintenek, mivel bizony legtöbbjüknél előfordul, hogy a gyógyszerek bevétele után azok lassan oldódnak, vagy éppen nem oldódnak. Ezek után a döntő lépésre kényszerülve, állhatatosan kérem, hogy a Jeles Vármegye nyújtson nekem segítő kezet. Hogy ezekről bizonyossá lehessek, írásban kedvező választ várok. Ezek szerint viszont ígérem, hogy néhány heti időn belül, a nélkül a 200 forint nélkül, egy gyógyszertárat (officina) akarok felállítani, mely ezt a vármegyét elegendőképpen el fogja.átni. Ezzel legalázatosabb véleményem után a legkegyzisebb engedélyt várva maradok. a Tekintetes Universitásnak legalázatosabb szolgálja Dávid Gemsa apolhecarius A szövegelemzés során kiderül, hogy Szabolcs megye vezető főorvosa, a jales tudós, Kreysel doktor hívta Dávid Gemsa apothecariust, aki feltehetően az akkori követelményeknek megfelelően képzett gyógyszerász volt. Nyilvános gyógyszertár felállításáról van szó, hiszen szabad letelepedést kapott. Mi adhatta az indítékot a főorvosnak ilyen jellegű intézkedés megtételére? Valószínűleg Mjiria Teréziának ben kiadott rendelete, amelyben az uralkodó felszólította' azokat a megyéket, ahol még nem volt gyógyszertár, ott legalább egyet állítsanak el. A megye a gyógyszertár felállításához anyagi támogatást is nyújt általában. A folyamodvány szerzője aggódik a felállítandó gyógyszertár anyagi forgalmát illetően, tekintettel arra...hogy a Megyében azelőtt nem volt ilyen..." Dávid Gemsa féltékenyen vigyáz az általa vezetendő officinából kikerült gyógyszerek egyedi forgalma zására. (A chirurgusok ne árusítsanak gyógyszereket!) Ez a lény is arra enged ko vetkeztetni, hogy nevezett magasabb gyógyszerészeti kápesiléssel rendelkezett a chirurgusoknál. A Megyei Levéltárban nem találtam utalást arra, hogy Dávid Gemsa kapott-e választ beadványára vagy sem ban azonban nevezett már mint apo'.hecarius kalloiensis" működött. Ezt bizonyítja az ebből az évből származó feljegyzés, melyben Dávid Gemsa négy forintot kér a megyétől bizonyos papírkötegért. (Prol. XXI. Folio 52(1. anno 1756.) Ezek alapján jogosan következtethetünk arra, hogy 1753 és 1756 közötti években gyógyszertár létesül Szabolcs vármegye egykori székhelyén, Nagykállcban. IRODALOM : M agyar K álm án : A B alogh-s em jén nem zetség története a X III X IV. században M agyar K álm án : Régészeti adatok N agykállo X V. századi történetéhez Kurnknay G yula : Kálié egykori vára M ező A ndrás: N agykállo szem élynévéi a XVI. és a XVIII. században E telsorolt értekezések m egjelentek A nagykállrti járás m últja és jelen e c. évk ön yvben, N agykálló, 107U. Egyéb forrásm unkák: Dr. Baradlay B árson y : A m agyar gyógyszerészet története. Bp Dr. Oricnt G yula : Az erdélyi és bánáti gyógyszerészet története. T ö r ö k G yu la : M ozaikok a nyíregyházai gyógyszertárak történetéből. G yógyszcrésztörtén ell Uiarlurn, Junius hó, I, évi. 2. sz, 99

106 Irodalom BODNÁR ISTVÁN két verse F o g v a t a r t m i n k e t A folyók országútjain rajokban vonuló halak, talán csak ők emlékeznek a gyönyörű törvényre, a hinár ligetei fölött talán egyedül ők tartják a hűséges köteléket; Fogvatart minket a dermesztő hideg, a kerti kaput belepte a dér, az elíagyott mirtuszok közé ledőltek a kandallólobogású falak, fény pásztázza a felszórt utat, dédanyánk lócája a tűzbe hajitva, hiába zörgetnek az ajtón, szótlanul húzódunk össze odabent dideregve, drót, drót, drót, szögeskerítés, jéghegyek, jégtorlaszok, Hófehérke tükrével az ablak beüvegezve, koldulva visszhangzik a csönd, varangy trónol a tenyerünkben. V e s z í t a h i t Esik és esik.sár a hegyoldal a kerülő se járja magasba szökik a dudva virága Zuhanórepülés a fecske suhanása Felhő felhő hátán Hallod? /iokog a venyige A dió viaszos zöldjének visszfénye arcodon Micsoda ősz micsoda kárhalom Homokba verve a kicsi alma homokba verve a kicsi körte Rothad a szőlő minket vádol Veszít a hit az igazából 100

107 NAGY ISTVÁN ATTILA három verse P o r t r é Ezt az arcot nem lehet ünnepelni, csodák sem rejtőznek mély ráncaiban, a szem, ha csillog, már csupán a láztól, üveges fényen szárad a holt idő. Félárbocra ereszkedett a hit is: emelkedő mellkasok látomása. Elszórta jelmezét a realitás királyságunkban mindenki meztelen. Ezt az arcot nem lehet megszeretni, taszít és vonz, mégis idegen marad, a fájdalom ős-hieroglifáit megfejteni nem jön újabb utazó, csak karok, lábak és csípők mozognak, csókba bújtatott iszonyat-vallomás, leleplezéstől félő ujjak tánca. Az arcod: arcom, te férfi Kasszandra. J á t é k S. S.-nak Hajadban holdfény bújdokol, megrezzen az alvó pillanat jó volna, ha még így lehetne s nem lenne cinikus éppen ez, és az éjszakai ellágyulás. Korcografált jelenet a színpadon, megtanult és tévesztett szerepek álarcban, jelmezben, de a jövő vonzó illúziója nélkül. Játszótársam, mond... hol van a játék, az öröm öröme? S ehhez társ? Ha leveted magadról az inget, állsz a szobában dideregve s rádgombol ódik a félelem. P r á g a i k é p e s l a p Máthé Olgának Homlokunk mögött turista jelképek: az óváros hallgatag templomai, a városháza tornya, a Vlatát ölelő Károly-híd, s a párálló magasban a vár. Franz Kafka kuporgó háza, Gregor Samsa szorongó tekintete, s a kívülről figyelő ámulat. Lefelé bukdácsoltunk a lépcsőkön, az ujjaink szinte összekulcsolódtak, s átcsapott fölöttünk a kitárulkozás: egymást ölelték a szavak, kitöltötték a figyelem őrizetlen réseit, keringtek, simultak, elizzva a vágytól, hangtalanul elhamuhodtak. Nem a test imája volt ez, nem a karok, lábak tánca vonagló csípők ritmusára nem újjongott a szerelem. Azokon a lépcsőkön bukdácsolva sorsommá lettél dacba futó kis rokonom, kitin páncélod darabokra tört: magányod jött világra, a szerepekből kihámlolt a teste, felsebzett bőre, mint a rózsa. Hajoltam arcod mezejére ittam forrásaidból énekeltem dalaidat belekóstoltam viharaidba álldogáltam jókedved ernyője alatt s szorította torkomat a sírás. Mögöttünk zsibongott a vár az út végén bal kéz felől megjelent egy sárga villamos. 101

108 MAGYAR JÓZSEF: K é t p a r t Két part a végtelenben, ha máshol nem, bennem összeér, két part a végtelenben: Újfalu, Tiszabezdéd. A Bódvánál apám szüléi, a Tiszánál anyám szüléi; foszlanak, mint holt gyökér, de a két víz még közvetíti testük türelmes üzenetét. Mert léteznek egyszerűen: búza, krumpliföld, kukoricás Úgy ölelkeznek a senkiföldjén, mintha nem lenne országhatár. Tanulok tőlük, én, tehetetlen: csöndet, kimondhatatlan kínt, bár gyerekszájjal akartam beszélni, kimondani, mit cipel a szív. Nyelvük ezé a földé. Szemük íölszívódotl könnycsepp. Gólyahírrel hívogatnak, vigyek a lányomtól üzenetet. JÁNOSI ZOLTÁN: A z u t o l s ó s o r Napok óta vigasztalanul esett. Harcsaszínű, nyirkos ég borult rezzenetlen a város fölé, apró, szitáló cseppekkel árasztva el a fénylő utcákat és tereket, az akácok mélyzöld koronáit, a háztetőket, az antennákat, a villámhárítókat. Minden vizes volt, a házfalak, az esernyők a fürdőkádakban, még a rádió és a tv műsorai is. A költő három napja nem mozdult ki városszéli, kilencedik emeleti lakásából, amelynek ablakából egy kukoricásra nyílt kilátás. Késő ősz volt, október vége, de a csöveket még nem törték le, elhagyott malterkeverő gépek, üvegcserepek, linóleumfoszlányok hevertek szerteszét a növények között. A költő mégsem volt szomorú. Három napja készült megírni a verset a boldogságról, pontosan negyven sort, mert negyvenéves volt, s ma már az utolsó soroknál tartott. Pusztán a befejezést kell jól eltalálnia, s azután készen lesz a nagy mű. Kedvezett számára az időjárás is. őszi születésű volt, s imádta ezt at évszakot locsogó csöndjeivel, csersavas avarszagával, lassú, hosszú esőivel. Ilyenkor mély végtelenségélmény töltötte el, amint kii'eszitette fekete esernyőjét a macskahugyszagú lépcsőházban, s kóborolgatolt hosszan az utcákon. De most nem mozdult ki otthonról. Évek óla erre a napra készült, ezekre az órákra. Bár munkái sorra megjelentek egyiket sem érezte már jó ideje a magáénak. Mintha egy idegen irta volna őket. S azt is tudta, ha befejezi ezt a művét, akár már le is teheti a tollat. Nem lesz többé mit mondania az embereknek. Hajnalban sűrű kávét főzött, kinyitotta az esőmárványos ablakot, és pizsamában kikönyökölt rajta. Elszívott a kávéhoz egy cigarettát, s nézte az esőt, a kukoricás ázott, s mégis száraznak tűnő leveleit. Boldog volt. Az első két napban sikerült harminchét sort megalkotnia, s most már csak három volt hátra. Igaz, máskor, ha ennyi ideje volt, talán lendületesebben dolgozott, de ezt a verset valóban a Nagy Mű szándékán val írta, az első fogalmazványok roncsai ott hevertek a szemétkosárban, amelyet jó előre az íróasztal mellé készített. Gondosan egymás mellé készítve ott sorakoztak a tollak is az asztalon: kék, zöld, piros a fehér papír mellett nem kedvelte az írógépet, 102

109 I csak a kész változatokat pötyögtetto 1c, szeretett különböző színű toliakkal írni. Ha beleíóradt a kék egykedvű színébe mert szerinte a golyóstollak kékje semmiféle természeti dologhoz: éghez, tengerhez nem hasonlított, akkor a pirosat vette elő, s ha megriadt a telerótt papírok vérzésétől, a zöld után nyúlt, hogy megnyugodjék. Persze, mire a zöldhöz jutott, addigra már rendszerint elfáradt. Zölddel gondolt utána egyetlen valamirevaló verset sem írt. Többnyire csak cifra gubancokat firkált vele az elvetélt művek végére, mintha így akarná kifejezni azt, ami már elmondhatatlan. A cigaretta után bekapcsolta a rádiót. A hatos híreket mondták éppen, a bemondó vizes hangja a közel-keleti tárgyalásokról tudósított, szenvtelenül, mint odakinn az eső szürkesége. Becsukta az ablakot, s az asztalhoz ült. Írni kezdett. Gyönyörű volt a fehér papír. Vakító tisztasága magában hordta a legszebb lehetőséget: minden megtörténhet! Leírta a mar kész harminchét sort, mert ha csonkán hagyott egy verset, másnap vagy amikor az ideje engedte, leírta újra az egészet, hogy fölidézze a hangulatot, s lendületből folytathassa a munkát. Most tíz perc vagy legföljebb egy félóra alatt be akarta fejezni, hogy végre kószálhasson egyet, esetleg amit írás közben sohasem tett egy üveg sört is megigyon. De már amikor a kész anyag utolsó sorait rótta, érezte, hogy elbizonytalanodik. Mintha nem érezné át igazán... Elolvasta egyszer, elolvasta kétszer, elolvasta húszszor a meglévő szöveget de nem tudta folytatni. Nem volt egy ép gondolata. Figyelnie olyankor mindig máshová ugrott, amikor már-már úgy érezte, megvan a folytatás. Megpróbált erősebben koncentrálni. Megitla a másik adag kávét is kétszemélyes volt a főzője, újabb cigarettára gyújtott, s bűvölte a papírt. Mégsem tudott továbbjutni az eddigieknél. Nem ment az írás. Fölállt sétálgatott feszülten az asztal körül, lefeküdt a szürke padjószönyegre, s csinált néhány fekvőlámaszt. Majd visszarogyott, fejét karjai közé fúrta, s lehunyt szemekkel gondolkodott. Néhány perc múlnia mintha könnyebbnek, egyszersmind erőseobnek erezte volna magát. Egy óra hosszáig szenvedett azután az íróasztalnál anélkül, hogy leírásra érdemes ötlete támadt volna. Frissesége iovaillant, s fáradtság fészkelte magát tagjaiba. Nézte, nézte a papírt. Tudta ő, hogyne tuula volna, hogy erre számíthat, legjobb művei mind ilyen kínkeservesen születtek, de azért titkon reménykedőit, hogy most hátha másképp lesz. Lemondóan nyúlt újra a cigarettásdobozért. Az ablakhoz lépett, kinyitotta. Ez az ablak a város felé nézeti, a népes utakra, színes esernyők tömkelegé tolongott, főképpen a városközpont táján. A költő hosszan nézte a friss kavargást, s a színek pompás látványa és az esöszag lassan megnyugtatta. Föltűnt neki egy ernyő. Szokatlan volt, fehér alapon piros pettyes, akár a felbevágott gyermeklabdák, fölső csúcsán, ahol rendszerint hegy található, egy öklömnyi gömb ezüstlött. Tekintetével követte az ernyőt, amíg az be nem fordult a takarékpénztár mellett, azt sajnos nem láthatta, férfi vagy nő megy-e alatta, sőt azt sem, felnőtt vagy gyerek. Dolgozni próbált, de egyre csak olt feszített fejében az az ernyő. Ügy látszik, túlságosan csak magamra összpontosítottam gondolta, s elhatározta, hogy annak az embernek a boldogságával próbálja befejezni művét, aki az ernyő alatt ment. Megpróbálta maga elé idézni. A hajszínénél kezdte. Szőke lehet, vagy barna? töprengett. Hiszen nem mindegy, szőkén vagy barnán fejezem-e be a művemet. Először szőkét képzelt. Egy szőke gyerekei, leányt. Ügy látta, tíztizenkét éves lehet, válláig ér a haja, és egy tincs a homlokába lóg. Mi adhat boldogságot egy ilyen gyereknek. Mozi? Egy kedves simogalás? Netán egy szép ruha? Hogy valamikor filmsztár lehessen? Hosszan képzelgelt.... Badarság motyogta aztán maga elé. Egy gyerek fantáziája túl bizonytalan még... Vagy túl merész?

110 Aztán egy elhanyagolt, borostás öregembert képzelt az ernyő alá. Hangosan felnevetett a képtelenségre. Aztán mégis felvillanyozódott. Valami szerencsétlen ember... Találta... Vágj- kapta... Egy öregembernek már bölcsebb elképzelései lehetnek... Később szabályosabb mederbe próbálta terelni képzeletét. Felnőtteket idézett az ernyő alá, férfiakat, nőket, szőkéket, barnákat, vöröseket, öregeket és fiatalokat, az egyes arcokat felnagyította, úgy próbálta kiolvasni vágyakozásukat. Am nem jutott ölről a hatra. Mire valamilyen épkézláb ötletet kiokoskodott, mar sutának is érezte, így aztán egyre gyorsabban kezdett működni a lelke, végül már filmszerűen pergelte az alakokat az esernyő alatt. Nemsokára egy óriási, kozmikus méretű pirospeityes ernyőt látott, s alatta ott tolongott az egész emberiség. Eh... rázta meg a fejét szégyenkezve, végül is csak nekem kell az ernyő alá állnom... Látta magát, ahogy baklat az esőben a pettyes ernyő alatt, de így sem sikerült kiizzadnia egy sort sem. Tálán nem is az a fontos, aki alatta van morfondírozott, hanem maga az ernyő?! Mire belátta, hogy az ernyőszisztémával nem sokra megy, már délután két óra voll. Ha lehet, még keservesebben esett. Megrázta magát, a kosárba dobálta az összegyűrt papírokat, vegyesen a kekkel, pirossal, zölddel leleírlakat. A konyhaablakból a kukoricást figyelte, amíg az ebédet melegítette magának. Nagy, elefántbőrnyi, ázott papírokat emelgetett föl a szel, a nedvességtől teleszívódotl szárak megdőltek, rogyadoztak. Mi lehet az álma egy elhagyott betonkeverőnek?! merengett el. Ebéd után csak megirt egy sort. Jól sikerült. De még hátra volt kettő. Pihenésképpen megint az ablakhoz ment, behúzta maga mögött a sötétítőfüggönyt is. Kint már pislogtak a neonok a szakadó, fekete esőben. Észre sem vette, hogy ennyire eltelt az idő. Embereket ha jártak is az utcákon nem látott, lekintele nem hatolhatott a sötétségbe. Hirtelen ingerült lett. Három napot szánt erre a versre, már az éjszaka közelít, s meg mindig nincsen készen... Tehetetlennek, gyengének érezte magát. Rohangált egyik ablaktól a másikig, a konyhából a szobába. A kukoricás sem látszott. Arra lámpák sem voltak, csak a szel zúgása hallatszott be, ahogy lépdesi a leveleket. A kukoricásról hirtelen eszébe villant valami. Egy fodetlen fejű, barna hajú fiatalembert látott, amint rohan a kukoricaszárak között, s ahogy mellén szúrt sebbel holtan fekszik aztán. Potomság! mondta egyszerre hangosan. Potomságü Vísszarohant az asztalhoz, s hirtelen leírt még egy sort. Megnyugodott. Már csak egy volt hatra! Egyetlen sor! Cigarettára gyújtott, nézte a bodorodo füstöt, ahogy fölszáll a mennyezetig s szétoszolva elenyészik. Mindennek ez a sorsa töprengett el. Felsőbb nyugalommal folytatta a munkát. Az éjjelilámpát kapcsolta föl, amely lilás fényt árasztott, énnél szeretett dolgozni, a fehér vagy sárga fény ingerelte. Hoszszan olvasta, szuggerálta a harminckilenc sort, szinte kényszerítette a szöveget, hogy önmagától mondja ki a megoldást. S az adta is a lehetőségeket. A költő előhúzott egy üres lapot, s papírra vetette az utolsó sor variánsait. Ilyesféléket, hogy: és ezzel mindent kimond tam... meg: Többé nem maradsz elhagyottan., aztán Égő szárnyaim összecsuktam.. Leírt vagy ötven lehetőséget. De egyikkel sem volt megelégedve. Az első harminckilenc sor igazán szép volt, de a leírt változatok közül bármelyiket próbálta hozzákapcsolni az új egész vesztett erejéből, szárnyaszegettebb lett, inkább keltette befejezellenség érzetét, mint csonkán. Tovább próbálkozott. Három-négy lapot írt tele befejező sorokkal, már a piros, sőt a zöld tolláit használta. De egyetlen megoldás sem voll az igazi. Oda-vissza járkált a szobában, huzatot csinált, szellőzlet- 104

111 te a fejét, mert az éjfélt is elütötték már kint, s a fáradtság előre-előrebuktatta 32 imént az asztallapra. Hajnalig be kell fejezn em.., Mindenképpen. Tisztában volt vele, hogy ha most nem találja meg az utolsó sort, akkor már soha többé. Újult erővel látott munkához. Tízesével rótta tele megoldásaival a papírlapokat, s azok tízesével kerültek a szemétkosárba. Nagy, szivárványra karikák szűkülték-tágultak a. költő szeme előtt, kinyíltak, mint a rózsa, s pontokká zsugorodva vesztek semmivé. Hajnali ötre a költő rájött, hogy azt az utolsó sort sohasem fogja megtalálni. Könnyezett. Mindent megtett, hogy megírja a nagy művet a boldogságról, s lám képtelenségre vállalkozott. De akkor már azt is tudta, hogy azt a művet nem lehet megírni esetleg csak így, részleteiben és senki emberfia nem tudná befejezni. Még Goethe sem. Hát ezért volt m inden?... Mit kezdjek most veled? nézte kiürült szemekkel a harminckilenc sort. Ü.ira elolvasta. Szép volt, szép volt. Mégis hiányzott belőle valami. Tudta, ha adna neki valami körmönfont címet, például Sánta vers vagy Féllábú költemény, bármelyik szerkesztő közölné. De azt nem akarta. így nem... Nézte hát a verset, nézte, s hirtelen az erős nézéstől nagyra nőttek a betűk, s mintha a pöttyös esernyő rémlett volna föl közöttük egy pillanatra. Aztán fogta a lapot és apró darabokra tépte. Nem adlak így az embereknek... motyogta. Odakinn szitált az eső, kavarogtak a cseppek, a szél is füllámadt, s repítette a fecniket, szétszórta őket a város fölött, s kijjebb a kukoricásnál, fehéren, mintha csak havazna. BlRÖ LÁSZLÓ két verse Örültek háborúját jártam. Átütött részeg Szögesdrót között háltam. Sem tető, T ö r t é n e l e m repesz. sem eresz. L á t o m á s Zörgő lábszárcsontok fehérre rágott karok ágak nyúlnak felém az alkonyi homályból Hiába rajtuk a zöld levél mögöttük sunyit a pusztulás Anyám fehér koponyája már csak látomás hogy magam maradjak elment saját hasznára hogy ne fájjon élni fia meg viselje kővé merevült keresztjét Csupa csalás itt minden szeretet gyűlölet és még a Nap is csak órákig fénylik ízelít az örök sötétre az éjszaka minek az embernek világra sírnia 105

112 CSELÉNYI ISTVÁN GÁBOR két versé S z ó l n i k e l l e n e el nem mondott szavak szólni kellene végre de nincs kihez szólnál a kőhöz betonhoz vashoz az épülethez de csak visszhang felel a csupasz falakról szólnál a tóhoz az erdő fáihoz mérnéd magad csillaghoz tűzhöz se hangod elmerül a néma teremtés hullámaiban szólnál magadhoz de senki sem lakik belül a másikhoz de mi belőled felszínre buggyan szétmálló törmelék szájonvert szavak tartozik-követel szennyes a versek báli ruhája F i u n k Egyszer már látott tájakon soha nem sejtett tájak futnak át Te és én aki már sem te sem én Ha téged idéz föl egyik arcvonás a másik engem Kettős tükrözés Frissen fogant szó megélcdt alkotás magára eszmélt ölelés JONI SKIFTESVIK: A z é g b o l t s z e r e l ő é s p i t y p a n g r ö p l e t ő Dermesztő hideg volt. A kékes jégtakaró fölött fagyos nyugati szél dühöngött. A gyapjúrétegeken át is csontig hatolt. Az embert jeges borzongás járta át, és egész testében beleremegett. Messze, valahol az égbolt szélén, ott ahol a jégtörő által nyitott partmenti út vezet, a felhőtakaró alatt valami világos folt derengett. Ennyi volt a nap. De ez is inkább hideget sugárzott, mint meleget. Lennunak a foga is vacogott. A pulóver fölött a Kunnartól örökölt dzseki volt rajta, nyakig begombolva. De most ez sem védett a hidegtől. Kékre fagyott arccal álldogáltak a zsindelytetős halászkunyhó sarkánál. A jégmezőt bámulták. A folyó torkolatánál, a sziget mellett, ahol az erős sodrás miatt a víz néha karácsony hetéig se fagy be, három férfi állt. Lennu felismerte az apját. A háta egészen meggörnyedt. Hosszú csáklyával kotorászott a lékben. Nem is igazi lék volt az, hanem egy széles, jégmentes rész, amelyben kásás hófoszlányok és nagy jégdarabok úszkáltak. A partról csak egy sötét foltot lehetett látni. Ott volt Kurtti sírja. 106

113 Lennu még egészen kisgyermek volt, amikor egy Kurtti nevű hajórakodó murtkás azon a helyen fulladt a vízbe. Éppen karácsonykor történt. Az emberek féltek Kurtti sírjától. Ha sítalpakon vagy szánkóval Mustaanlettóba vagy a folyó túlsó partjára indultak seprűnek való fenyógallyakért, még a legkeményebb télben is messzire elkerül ték, pedig olyankor már a sodrást is jég borította. Azt is beszélték, hogy olykor füst száll fel onnan. De Lennu még sohasem látott ott füstöt. Apa azt mondta, hogy csak gőzölgés az, mert az erős fagyban a melegebb víz a felszínre kerülve gőzzé válik. Télen fenyőágakkal jelölték meg azt a helyet. Lennu is gyakran nézegette a partról ezeket a faágakat, amelyek mintha kísértetek lettek volna. Most azonban nem volt ott egyetlen ág sem. Az alacsony, kövér ember Suomela Simo volt, akit Finlandiának becéztek. Lennu ezen máskor nevetgélt volna, de most nem volt kedve hozzá. Mellettük hajlongott Jeremejeff, a rendőr, ö apa régi ismerőse volt, még Petsamóhól. Ott volt ő is a Kolosjoki kémény építésénél, amiről apa azt állította, hogy az a világ vagy legalábbis Európa legmagasabb kéménye. Jeremejeff kezében egy vashorgony volt, amiről kisebb és nagyobb kampók csüngtek. A kitaposott parti ösvényen hozta ki ide kerékpáron. Apa a halászfészerből egy kötélcsomót kotort elő, és a végét a kotróra erősítették. Kié ez a kotró? kérdezte apa. Az államé válaszolta Jeremejeff, miközben a jégre cipelte. Most éppen a nyílásba eresztette a kötélre erősített kotrót. Közben apa egy csáklyával odébbtaszította a jégtáblákat. Finlandia magyarázott nekik valamit. Jeremejeff meg elindult a nyílás szélén maga után húzva a kotrót. Aztán hirtelen megállt, és kezdte visszafelé tekerni a kotró kötelét. Lennu most még jobban vacogott. Ügy sincs rajta semmi mormolta magában. Vajon anya hallotta-e, mit mondott. Lopva oldalra pillantott. Anyának prémes sapka volt a fején. A fülvédői furcsán elálltak. Oldalról nézve olyan volt, mint valami lapátszerű széles szarv. Az apa sapkája volt rajta. Egyre csak a jégmezőt bámulta. Most emelik ki rebegte elhaló hangon. De a kotró üresen bukkant fel, és anya fellélegzett. Nincs is ott semmi... Hátha mégsincsenek ott Keze görcsösen ökölbe szorult az egyujjas kesztyűben Anita anya másik oldalán állt. Sárga horgolt pomponos sapka volt a fején. Ott kell lenniük ellenkezett. A nyomok is egyenesen oda vezettek. Anyából ismét kitört a zokogás. Lennu dühös lett Bár abban ő is biztos volt, hogy a fiúk a vízbe vesztek, Anitának ez a lelketlenül odavetett megjegyzése most neki is rosszul esett. Ridegen és kegyetlenül hangzott. Tegnap óta tűvé tették az egész környéket, s a hóborította erdő az ikrek nevétől visszhangzott. Hajnaltájt aztán két pici nyomot találtak a parton. Amikor apa rávilágított az elemlámpával, mindjárt látták, hogy egyenesen a Kurtti sírjához vezetnek. Apa akkor egy hosszú botot maga előtt keresztbe tartva egészen a lék széléig ment. Aztán amikor visszajött, Lennunak úgy tűnt, mintha könnycseppek gördültek volna végig az arcán. Bár maga sem tudta biztosan, hogy tényleg könnyezett-e. Hisz apa sohasem sírt. Talán csak az arcára olvadt hó lehetett az. Telefonálni kell Jeremejeffnek mondta. Erre Anita elrohant a boltba. Jeremejeff megállt. A kotró beleakadt valamibe. 107

114 Lennunak úgy tűnt, hogy anya kisírt szeme egészen kidülled Egy pillanatra elképzelte, hogy mindjárt kigördül az arcára. Biztos csak valami elsüllyedt fadarab van ott mondta anya szinte könyörgően. Ahogy Jeremejeff a kötelet húzta, látszott, hogy van rajta valami Apa odarohant hozzá, hogy segítsen. Most nem tekerte vissza a kötelet, hanem elerőtlenedeü tenyerén át a jégre eresztette. Jeremejeff meggörnyedve kezdte kiemelni, amit találtak. Mi leszel, ha nagy leszel? Vilié erre elkacagta magát Pici tejfogai mintha apró fehér gyöngyök lettek volna. Égboltszelelő válaszolta a világ legtermészetesebb hangján. Mit akar ez mondani? kérdezte Lennu az anyjától. Ezt hajtogatja nekem is csóválta a fejét anya. Ogy látszik, tényleg égből tszerelő lesz belőle. Lennu a fiúcskára nézett. Az ötéves gyermek huncut arca csupa vidámság volt Jön a kis vigyori mondta Finlandia, amikor Vilié a földeken keresztül átszaladt hozzájuk, hogy a konyhájukban aztán előadja nekik furcsa kis történeteit. Vilié egyszer azt mondta Suomela Hiljának: Anya azt üzeni, hogy csúnya a a függönyötök. Hilja erre úgy megsértődött, hogy napokig egy szót se szólt, és eszév se jutott, hogy ilyet senki sem mondhatott a gyereknek. Vilié maga találta ki az égé szét. De Finlandia csak nevetett rajta. Ö jól ismerte Viliét. Hilja viszont mindent komolyan vett. Nem valami előjel az, hogy Vilié mindig az égboltszerelést emlegeti? kérdezte Lennu az anyjától. Ki tudná megmagyarázni a gyerekek gondolatait? válaszolta az anyja. Vilié átrohant a füves udvaron és befordult a fáskamra mögé. Ott volt a kis kuckó, amit Eskóval tákoltak a szövetkezeti bolttól kapott kartondobozokból. Játékháznak nevezték. Anya eltűnődött: Lehet, hogy tényleg van valami javítanivaló az égen.. töprengett magában. Lennunak egyszerre olyan érzése támadt, hogy Vilié az. Az égboltszelelő elindult hát, hogy rendbe hozza az eget. Jeremejeff kezében valami fekete batyu látszott, amit most a jégre hengerítettek. Apa ismét a vízbe eresztette a kotrót.- Anya minden erejét összeszedve remegő hangon átkiáltott a jégen: Mondjátok már meg, mi az! Apa megfordult: Vilié megvan. Megvolt a másik is, de visszaesett. Esko ezen az oldalon van. Mindjárt kint lesz ő is. Anya, mint akit hirtelen villám sújtott, térdre rogyott egy kopasz tövisbokor mellett, kezét a szemére szorította, a kesztyűk szétnyíltak meg összecsukódtak, és nem lehetett tudni, hogy az öklébe vagy a tenyerébe folynak-e a könnyei. A szájából meg valami furcsa nyüszítés tört elő. Visszaesett. Lennunak hirtelen az jutott eszébe, hogy ezt mondták nyáron is, amikor horgászás közben hirtelen kapás volt, de a hal nem maradt meg a horgon. Vilié ottmaradt, de Esko visszaesett. Apa megint húzni kezdte a kotrót. Jeremejeff és Finlandia ott guggolt mellette, Ekkor a jégre emelkedett egy másik batyu is. Esko mindig a madarakról és a halakról kérdezősködött. Fejét hátravetve álldogált az udvar közepén és nézte, hogyan cikáznak a viharsirályok az égen. Akkor volt igazán nagy az öröme, ha a szemétdombra kilököd 108

115 halbélre nagy csapatban jöttek a sirályok és vijjogva összeverekedtek rajta, aztán röptűkben visítva cibálták egymás csőréből a hosszú beleket. Esko ilyenkor kezét összecsapkodva rohant végig az udvaron, és hátravetett fejjel követte a madarak röptét, néha egészen az út széléig, ahol a postaládák sorakoznak. Ez röptetös virág magyarázta Esko. Színevesztett pitypang maradványa volt az, amelynek könnyű fehér pihéi lágyan libegtek a gyenge szellőben. Lennu elkérte a virágot. Ráfújhatok? Ráfújhatsz. A fiúcska türelmetlenül rézett rá. Lennu hirtelen erősen ráfújt a virágra. A pihék, mintha kitépték volna őkel, hirtelen leváltak a szárról, és ejtőernyőjükön méltóságteljesen úsztak tova a végtelenbe. Esko utánuk eredt és kis ujjaival megpróbálta összefogdosní őket. Közben kezét összecsapkodva nagyokat ugrott, és azt képzelte, hogy az ejtőernyöcske foszlányai éppen az ő kicsi tenyere felé tartanak. De a pihék csak folytatták útjukat, talán éppen oda, ahova a világ minden pihécskéje tart. A gyerek meg szomorúan nézett utánuk. Aztán tekintete a vakítóan kék égbolt felé fordult, és az arca ismét felderült. Lennu is észrevette. Hosszú szárnyú madár volt az. Magasan szállt. Szárnya meg se mozdult. Mégis egyre nyelte a magasságot. Mind kisebb és kisebb lett, míg végül elnyelte a végtelen. Üjra csak a tiszta égbolt látszott. Ám Esko makacsul tovább bámulta az eget. Lennu meg azon gondolkodott, hogy a fiúcska vajon lát-e még valamit. Aztán maga is elmosolyodott a gondolaton. Ilyen jó szeme senkinek se lehet. Finlandia a lék széléhez húzta a kicsit távolabb álló vízhordá szánkót. Jó szánkó volt. Kuusikko Janne készítette. Apa azt mondta, hogy ő készíti a világon a legjobb vízhordó szánkókat. Apa szerint az igazi vízhordó szánkónak két tele dézsa vizet kell elbírnia, úgy, hogy az ereszték ne nyikorogjon. Janne szánkói bírták is a terhelést, de a mi szánkónkról ezúttal még a talpfa is levált, s ennek az volt az oka, hogy Vilié és Esko a Kinnusen-domb legmeredekebb oldalán szánkózott vele, és amikor felborultak, a fa valahogy levált a szánkóról. De Lennu szerint ez nem a szánkó hibája volt. Ekkora megpróbáltatást egyetlen szánkó sem bírt volna ki, az biztos. Apa és Jeremejeff előbb az egyik batyut rakta fel a szánkóra, aztán meg azt, amelyik utóbb akadt fenn a kampón, és másodszor már nem esett vissza. Apa elindult a szánkóval. A kötelet átvetette a vállán. Egyik kezével mell magasságban tartotta a kötél végét, a másikkal meg a háta mögött fogva húzta, hogy könnyebben csússzon Finlandia meg hátulról tolta, bár a szánkó segítség nélkül is jól siklott volna a csúszós úton. Jeremejeff mellettük jött a kotrójával. Barna bőrkabát, csizmanadrág és gumicsizma volt rajta, amelynek a szárán csattos szíj volt. Az egyik csatt kikapcsolódott., és a szíj a léptek ütemére csapódott. A bajusza közben egészen deres lett. Finlandia is bajuszos volt, de az ő bajusza kicsi és fehér volt, a Jeremejeffé meg nagy és sűrű. Lennu emlékezett rá, hogy valamikor apának is volt bajusza. Anya mindig nevetgélt rajta, és játékosan megcibálta, míg végül apa megelégelte és lenyirta. Amikor a révhez értek, Lennu látta, hogy apa nagyon liheg, pedig a szánkó biztos nem volt olyan nehéz. Orrából hosszú csíkokban szállt a füst, mint a lovak orrából a fagyban. 109

116 A jégről a partra értek. A talpvas megcsikordult a parti köveken. A fészer sarkánál, ahol ők is álltak, apa elengedte a kötelet, és a szánkó nagy sebességgel eléjük csúszott. A fiúk hanyatt feküdtek egymás mellett a szánkó ülésén. Egyikükön se volt sapka. Halottfehér volt mind a kettő. A kötél felhorzsolta Vilié arcát. Egy darabon feltépődött a bőr, és a lyukon kilátszottak a kis fogai. A szemet vékony jéghártya borította. Mintha parányi jégcsillagocskák lettek volna Esiko nyitott szemmel bámult az ég felé. Lennu felnézett. Sehol egy madár. Lennu azt gondolta, hogy Esko talán megint madarat láthatott. Anya térdre rogyott a szánkó mellett. Megtapogatta őket, a ruhájukat igazgatta Vilién összébb húzta a kabátot, mintha fáznia. Babusgatta őket, a kesztyűk egyik fiúról a másikra röpködtek. Apa a fészer felé mutatott. Lennu, hozz ide egy ponyvát! A ponyva a kunyhó hátsó falán lógott a keritőháló mellett. Rongyos és piszkos volt. Tavasszal ezzel szokták letakarni a csónakot, hogy a deszka nehogy szétszáradjon a napsütésben. A ponyvára keresztben rá volt írva a vállalat neve. Lennu megsejtette, hogy az apját feszélyezi, hogy a vállalattól lopott ponyvával kell letakarniuk a fiúk holttestét. Apa és anya gyengéden betakarta a fiúkat. Finlandia segített nekik. Eskót kicsit beljebb kellett csúsztatni. Lennut meglepte az anya nyugalma. Miután letakarták a fiúkat, ő csak állt ott, és egyre a koszos ponyvát bámulta. Akkor talán indulhatnánk. Apa húzni kezdte a szánkót. Meg kell szaunázlatni a fiúkat, hogy felengedjenek És a koporsókat is meg kell rendelni. Anya bólogatott. Finlandia átadta neki a helyét, hogy ő is tolhassa a szánkót. Anya mindenáron segíteni akart apának, amikor a keskeny ösvényen megindult a fiúkkal hazafelé. Lennu és a többiek a nyomukban haladtak. Jeremejeíf a biciklijél tolta. Az állami kötélre erősített kampók meg-megcsörrenlek, mintha kis csengettyűk szólnának. Finnből fordította: Révay Valéria ANTAL ATTILA két verse ő s z u t ó I V. B é l a Zápor kopog: egykedvű inga ághangon ketyegő vekker a nyírfa őszutó jelzik a pontos időt az időtlen csendű tél előtt Testünk vad hordák emészték, lelkünk a belső tatárok, de szívünk ér annyi reményt még, amennyi gyászt kiállott; tengerbe ontott könnyeim kútját hát elapasztom, szégyentől megnyúlt füleim koronám alá rejtem, fecskefark-zászlóm küldöm s jogarom kalászló búzát előre, s holnap indulok: ismerj rám, MAGYARORSZÁG! 110

117 TAMÁSI OROSZ JÁNOS: Negyven felé... tekintetünkből lassan elszivárog a jövő belehalunk a mába már szemfedőként sem borul reánk a szerelem szélfútta sátra csak lassan ürülő hétköznapok vannak lepréselt álmok és egyre jobban belénk maródnak a helyes arányok sört már csak módjával tavasztól őszig a bor savat csinál és egyre kacifántosabb névvel illetjük a jófajta pálinkát s már kényesen ügyelünk minden kis részletre barátságot bizalmat hitet szerelmes hatalmat semmiért nem adunk csak készpénzfizetésre tekintetünkből lassan elszivárog a jövő belehajtunk a mába már nem merünk óvatlan nézni gyermekeink szélfútta arcába MADÁR JÁNOS két verse: Kövekben lüktet Én vagyok ez a fa. Kövekben lüktet az arcom. Ne szidjátok a fűszálakat, ha elalszom! T á n c Különös tavasz ez. Zöldet lépnek a jövőhöz koccanó utak, s te comboddal fel ívelsz, mint a sirályok szeretkezése. Csak kezed maradjon meg nekem. Gyűrűd teremtő fényessége, hogy kibírjam ezt a táncot. 111

118 KULCSÁR ATTILA: E g y s z o k a t l a n í r ó - o l v a s ó t a l á l k o z ó A költészet napja alkalmából, vagy az ünnepi könyvhét kampányában tavaly felkértek, hogy vegyek részt egy író-olvasó találkozón a megyei börtönben. Először időzavarra hivatkozva el akartam hárítani a megtisztelő bizalmat, de aztán győzött a józan ész: egy ilyen kis költő, mint amilyen én vagyok ne válogasson, mert legközelebb még a gyógypedagógiai intézetbe sem hívják meg. Megírta már József Attila is: aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni". Hátha nekem is megaszúsodik a költészetem, ha megjárom az élet bugyrait jutott eszembe a szép költői gondolat szinonimája menet közben. A megyei könyvtár népművelője kísért el, aki istápolja a börtönkönyviárat és a benti könyvtárost. Ne féljen Mester nyuglalolt, ezek a fiúk akkor sem hagyták el a termet, amikor a nagy Tandori Dezső verseit hallgatták. Ahogy beléptünk a kapun és többszörösen ellenőrzött rácsos ajtókon, némi szorongás fogott el. Kijutunk-e innen valaha? Nem csel volt-e csupán ez a meghívás? Meg annyi mindent hall az ember nyugati börtönlázadásokról. Mi lesz, ha itt is kitör egy hasonló, és túszul ejtenek bennünket. Lehet, hogy első (elindulásukban meg is erőszakolnak. Ki a könyvtárosnőt, ki engem, ki-ki gusztusa szerint. De a rabnevelő megnyugtatott: Nálunk rend van, és nincsenek is itt nehéz fiúk. A maximum,0 ével kapottak raboskodnak nálunk, es a szabálysértők. Akik nem lizették a gyerektartást, vagy a lakbért..." Na, köszönöm szépen gondoltam magamban, azt az öt évet azért nem üljék ingyen. Nem szívesen akadnék össze egyedül egy sötét cellában egy ilyenféle rabbal, bár csak a gondolataim vannak nálam... Ám szó sem volt ilyesmiről, a díszterembe vonullak be a jutalmazottak. Mert mint megtudtuk, csak a jó magaviseletűek jöhettek el erre a költői délutánra. «Csupa jóvágású (rövid hajú) férfi. A szürke rabruha alól a nyakon, mellen, karokon kivillanó romantikus ábrák és költői feliratok érzékeny hallgatóságot sejtettek. A könyvtárosnő, hatalmas teli vér asszony középre ült a pódiumon, a nevelő bemutatott, egyeseknek felcsillant a szeme, tálán hallottak valamit a Józsiról, a Józsi Attiláról, és én elkezdhettem. Nagy gondban voltam, mert nem tudtam, hogy milyen lírát interpretáljak. Kufsteini elégiáim, börtönénekeim szerencsére nincsenek. Ha társadalomkritikusi vénám ostorcsapásait csördítem elő, akkor a rabok összenéznek, hogy lehet, hogy ez még szabadlábon van, mi meg itt raboskodunk. Ha tájleíró, évszakos természetköltészelet mondok, akkor megríkatom őket, mert ez, ami legjobban hiányzik nekik, a természet lágy öle, vagy például ahogy én írom a lenyugvó nap pásztóinak víztükrön kanyargó paszományai.. " A szerelmi lírám szóba se jöhet. A kedvesem keblének bimbója, mintha kismacska orra lenne... kezdetű versem itt bizonyára pornográfiának hatna, 112

119 Elzárva a női nemtől, a kiéhezett fiúknak nem okozhatok fölösleges izgalmat a négy fal között. Rövid gondolkodás után előhozakodtam a modernekkel. Ezekkel a sefüic-sef irka versekkel itt se lehet baj. Nem is lett. A rabok figyelmesen halgatták. Egy-egy dupla csavaros soromat a jobb szélen, az egyik szinte belekancsulva próbálta követni. A többiek is nagy érdeklődéssel csüggtek minden szavamon, mintha sohase hallottak volna még ilyen szép költői nyelvet. Na persze, a smasszer lírája más... Egy-egy vers végén felcsattant a taps, vagy költőien, a tenyerek szárnycsattogása. Soha jobb közönséget nem kívánok magamnak. Amikor a bal szélen ülő rab az első sorban mint egy oldalkocsis motoros úgy kihajolt a széken, hogy jobban lásson, akkor vettem észre, hogy ez a nagy figyelem nem nekem szól, hanem a könyvtárosnőnek, aki kihízott rövid szoknyában volt, es abban a nagy melegben keresztbe tett lábait néha megcserélte a térdén... De ne feledjük, hogy költészetem nélkülözhetetlen volt ehhez a kis kóstolóhoz... Beloptuk egy röpke órára a falak közé a külvilágot: és a költészet falazott hozzá... falazott neki. Tillcs Béla pályaműve II. Nagy Lajos: Béke 113

120 Színház Gogol: Kártyások című darabja a Móricz Zsigmond Színházban örvendetes törekvése a Móricz Zsigmond Színháznak, hogy a világirodalom kiemelkedő drámaíróinak kevésbé ismert vagy feledésbe merült (esetleg föl sem fedezett) alkotásait is színpadra állítja (Moliere: Amphytrion, Bulgakov, Fehér karácsony, Schiller: Turandot). A február 16-d bemutatóig Gogol az átlagos nézői tudatban egydrámájú szerzőként, a Revizor írójaként élt. Tény, hogy az 1835-ben keletkezett és később többször is átdolgozott komédia, a Holt lelkek mellett a leghíresebb Gogol-mű. Megírásáig az író azonban sok keserű tapasztalatot szerzett. Az 1828-ban Pétervárra költöző ifjú, aki kénytelen maga is hivatalnokká válni rövid időre, a cári rendszer testet-lelket nyomorító viszonyai között végtelenül magányos, kiábrándult lesz. Az Esték egy gyikanykai tanyán című romantikus, ukrán témájú elbeszéléskötete ugyan kedvező fogadtatást és a Puskinnal való barátságának elmélyülését hozza, azonban alapvetően tragikus létélményén sem ez, sem a későbbi egyetemi oktatómunkája nem tud változtatni. Ottihonlalansága, gyökertelensege egyre fokozódik, a világot egyre inkább egy iszonyú démon lámpájának fényénél kezdi látni. Ez a démoni világ, I. Miklós cár Oroszországa, a félelem, a terror földje volt. A dekabrista felkelés vérbe fojtása után még elvakultabb módon erősödött az uralkodói önkény. Akszakov, Gogol kortársa, a fiatal szlavofil költő írta: a cár a lelket ülte meg: senki nem tett Oroszországnak oly sok rosszat, mint ő... Elpusztította, megfagyasztotta nemzedékünket, legjobb éveink jóvátehetetlenül tűntek el ebben a fojtogató légkörben. A társadalmasított rettegés következtében eluralkodott a képmutatás,, a hazugság, a csalás, a korrupció, megjelent a totálisan manipulált személyiség, megszűnt az emberi önazonosság. A cenzúra viszont buzgón és ügyesen dolgozott: a sekélyes alkotók érvényesültek, a valódi művészekre-gondolkodókra betiltás, száműzetés, állandó zaklatás várt. (Herzent 1830-ban száműzik, Csaadajevet 1836-tól elmeorvosi felügyelet alá helyezik, Lermontov 1837-ben párbaj áldozata lesz, Turgenyevet 1852-ben bebörtönzik, Csernyisevszkijt 1864-ben húsz évre száműzik Szibériába.) Ilyen körülmények között nem véletlen a Nyevszkij proszpekt, Az orr, az Egy őrült naplója, majd az 1842-ben befejezett mű, A köpönyeg gyakran groteszk, olykor Hofimannra emlékeztetőén abszurd, az önmagától megfosztott kisember szorongásait kivetítő, a humort a keserű tapasztalatokkal átitató, a komikumot a tragikumig íveltető látásmód fokozatos érvényre jutása. Erről az utánozhatatlan hangnemről írja Belinszkij: Gogol humora kegyetlen, leplezetlen; a húsba mar, úgyhogy kicsordul a vér; beeszi magát a csontok velejéig,. epés, mérgezett, kegyetlen humor ez. Gogol humora, világlátása, kora fölötti ítélete mielőbb teret követelt magának: a szükségszerűen némileg távolságtartó epika mellett meg kellett jelenni egy időre a drámának, a vígjátéknak. Ezt a művészetet 114

121 Gogol fiatalsága óta szenvedélyesen szerette. Gimnazista volt, amikor Schiller hatására verses tragédiát írt Haramiák címmel. Ismeretes, hogy maga is szívesen komédiázott: remek parodizáló készségéről több kortársa is megemlékezett. Az orosz színház helyzete azonban aggódással töltötte el. A színpadot uralták az import darabok, a franciás helyzetkomikumra épülő játékok, a melodrámák, a romantikus művek és a vaudevillek. Megvetően szól Moliere-röl és a kedvelt Beaumarchais-ről, példának egyedül Arisztophanészt fogadja el. Első vígjátéktervei csaknem egyidősek az ukrán témájú elbeszélésekkel. Arra a panaszra, hogy a korabeli orosz élet nem kínál elég anyagot a komédia számára, Akszakov szerint Gogol úgy válaszolt: a komikum mindenütt meghúzódik, csak túl közel élünk hozá, ezért nem látjuk, de ha egy művész áthelyezi a művészetbe, a színpadra, akkora mi fogunk nevetni saját magunkon. (Lásd a Revizor kiszólását: Mit röhögtök? Magatokon röhögtök.) Gogol szándéka az volt, hogy a mindennapi élet komikumát fölvigye a színpadra: saját korának csirkefogóit és csodabogarait. Dramaturgiájában mellőzte a véletleneket, a sztereotip alákokat, a rémdrámák gyilkosságait, tűzvészeit: ezek helyére a pletyka, a hallgatózás, az okirat-hamisítás, a képmutatás, a hazugság, a hazárdjáték lépett. A színpadot szószéknek tartotta, ahol a számtalan néző hirtelen egyazon megrendülést élheti át, egyazon könnyre fakadhat és egyazon nevetésben törhet ki. Színházi ars poeticája A revizor megoldása című, 1846-ban írott színművében is megfogalmazódik: A nevetés arra való, hogy kinevessünk mindent, ami meggyalázza az ember igazi szépségét. Adjuk vissza a nevetés igazi szerepet!...n e csak ezt a vígjátékot vegyük magunkra (t. i. a Revizort), hanem mindegyiket, bárki legyen is az írója, ha kineveti az erkölcstelent és az alantast, mindegyiktől érezzük találva magunkat, mintha egyenesen nekünk írták volna... Ezt az elgondolást szolgálta a Kártyások is, amelynek első szövegváltozata ben készült el, a végleges kidolgozás 1842-ben jelenik meg. (Magyarul 1963-ban adták ki először, Makai Imre fordításában.) A komédia alapötlete nem ú j: Moliere, Beaumarchais, sőt Bulgarin is feldolgozta a kártyázás témáját. Puskin a Pikk Dámábán, Lermontov az Álarcosbál című verses drámájában foglalkozott vele. Csakhogy Gogol számára a hamiskártyás hős nem csupán érdekesség vagy lélektani tanulmány, hanem társadalommagyarázattá táguló, leleplező erejű jelkép. Ezt a szándékát persze nemcsak a direkt módon megfogalmazott mondatok hitelesítik: Hej, ha Oroszországban minél 'több ilyen ember lenne, aki ily bölcsen gondolkodik mondja. Vagy: De hát akkor egész Oroszország főbe lahetné magát, hisz mindenki vagy már elkártyázta, vagy ezután akarja elkártyázni mindenét sóhajtja. A megcsalt csaló szituációja Gogolnál abszurd léthelyzetben bontakozik ki. A vidéki fogadóban, amely fokozatosan az egész cári Oroszország szimbólumává nő, fölvonulnak a kor antihősei: a képmutatók, a hazugok, a megvesztegethetők, a zseniális csirkefogók. Ebben az eltorzult világban a kártyázás teljes létezéshelyettesítő funkciót nyer. Az értelmes emberi cselekvés lehetőségeinek híján létrejön a halálos unalom, a lettek hiányában az ember elveszti önmagát, tulajdon életének igazolására folyamodik a játékhoz. De mivel tudja, hogy a világ igazi arcára nem kíváncsi, ezert alakoskodi'k, személyisége meghasad, többé nem azonos önmagával, s a játékban találja meg a valóságleremtés maradék esélyeit, ahol mindenki egyenlő. Ennek a zavart világnak szükségszerű terméke lesz a szélhámos, a hamiskártyás. A komikum alapja az, hogy a csalók a becsület kategóriáit használják: Iharevnek rengeteg energiára, nemes buzgalomra van szüksége, hogy megalkothassa Ade- 115

122 laida Ivanovnát, a hírhedt paklit. A mű fejtetőre állított világban (amely egy abszurd színezetű valóságot tükröz), a hitszegők a nyíltszívűség, a nemesség, a szorgalom, az erény szólamaival dobálóznak. A hatás érzékletes: a néző, józan ítélőképessége ellenére Iharevvel azonosul, akiben még felfedezhető néhány emberi vonás, igaz, groteszk fénytörésben: kitartás, rajongás, tervek, vágyak. A sikeresnek vélt akció eredményének tudatában mondja: Én pedig művelt emberekkel akarok társalogni... Foglalkozhatom mindennel, ami előmozdítja a művelődést... teljesíthetem a felvilágosult ember hivatását..." Gogol véleménye egyértelmű: az elvetemült világban a minimális értéknek is alul kell maradnia. Az író ítélete Iharev utolsó szavaiban egyetemessé nő: Ilyen ez a csaló világ! Csakis ahhoz szegődik a szerencse, aki olyan buta, mint a tok, nem ért semmihez, nem törődik semmivel... Salamon Suba László invenciózus rendezése is Gogol főbb elveit erősítette föl. A színpadra állítás átgondolt, pontosan értelmezett, a szöveghelyzeteket számos ötlettel, a helyzetkomikum adta lehetőségek maximális kihasználásával egészítette ki. Érzékeltetni tudta a komédia két szintjét: a játék a játékban lehetőseget, és a világból bármi áron hasznot húzni akarók igyekezetét. A rendezői megoldás szellemesen jelenítette meg Iharev megcsalattatásának három stációját: az öreg Glov, az ifjú, huszárnak készülő Glov, és Psztoj Sztahics, a kermányszeki hivatalnok személyében. Igaz, hogy ők egymáshoz való viszonyukban értelmezhetők elsődlegesen (mivel mindannyian csalók), azonban e három jómadár minden lépese a nagy ügyet szolgálja: Iharev megkopasztását. A megkopasztás kulcsszónak tűnik, ugyanis Utyesityelnijnck is és Iharevnek is ez a célja. Sőt, az ifjú Glov is azért vállalta háromezerért a szerepet, mert egyszer, még tisztességes ember korában, az inget is lehúzták róla. Salamon Suba László következetesen kidolgozza a gogoli keserű komikum kínálta lehetőségeket: a mű, amelyben jóformán alig akad szereplő, aki azonos önmagá- ; val, így mindenki szerepjátszásra kényszerül, a mai identitásproblémával is szembenézésre késztet. A darabban távolról a vígjáték-irodalom tévedései, szerepcseréi kísértenek, ám Gogolnál nincs ('eloldozás. Jól sejteti ezt az utolsó percekben Iharev szekrénydöntögetése is: a helyzetből nincs kiút, bár ő a vesztes, nem hívhat rendőrt, nem viheti az ügyet a törvény elé, hiszen ő is csaló, a csapda tökéletesre sikerült, sakk-matt helyzet alakult ki, így csalt az efféle sekél.yes bosizúállás maradt a számára. Vend András dramaturg avatott kézzel, mértékletesen húzott a szövegből. Talán előnyére vált volna az előadásnak egy markánsabb rövidítés, az egyfelvonásos jelleg megtartása. így, két részben, a pazar ötletek ellenire a darab első fele némileg vontatott. Elképzelhető, hogy a Stúdióban intenzívebb hatást válthatna ki. A nagy szín-. pádon és kétrészesre nyújtva kissé erőtlenebb, mint lehetne. A színészi munka lelkes összjátékon alapszik. Kiemelkedő azonban Schlanger András parádés Iharcv-alakítása. Hanghordozása, gesztusai, mozgása, egész jelenléte elmélyült szerepértelmezésre vall. Egyéniségének sokszínűsége, művészi eszközeinek visszafogott, bár tudatos alkalmazása hitelesen juttatta kifejezésre az ifjúsága óta hazárd játékosnak készülő, de lelke mélyén még nem teljesen elvetemült gazfickót, akinek tragédiája, hogy nála jóval butább, gonoszabb, agyafúrtabb képmutatók áldozata lesz. A második rész tetőpontján, lehetőségeit latolgatva Schlanger mesterségbeli tudásának gazdag eszköztárát felvonultatja, néhány percre egyszemélyes színházának * varázslatát nyújtva. Az utolsó percek nagy sikert arató szekrényborogatása ehhez képest már nem emeli meg a hatást. 116

123 Szigeti András, Simor Ottó, Stettner Ottó triásza méltó ellenfélnek bizonyult. Hármójuk közül kétségkívül Szigeti András figurája, Utyesityelnij a legarcátlanabb. A színész darabos, olykor bárdolatlan, harsány törtetőt faragott belőle, energikus egyéniségét kölcsönözve a szerepnek. A második felvonás nagy részében ő a főszereplő: ő dirigálja a hibátlanul megtervezett akciót Iharev kifosztására. A gépezet olajozottan működik: Adelaida Ivanovna gazdája (és a néző) gyanútlan marad. Utyesityelnij a gátlástalan gonosztevő álarcában jelenik meg, és teszi tönkre (látszólag) az ifjú Glovot, holott mindez csupán színjáték. Szigeti András akarnok hőse kellően dörzsölt ahhoz, hogy terve sikerüljön. Simor Ottó jól Ismert manirjait kevéssé alkalmazta, így eléggé súlytalan maradt. Stettner Ottónak az amúgy is vázlatosan megírt alakba nehezen sikerült életet lehelnie, gyakran nem tudott magával mit kezdeni, az ő szerepének megoldatlansága az előadás egyik tehertétele. Van azonban a kalandoroknak néhány emlékezetesen faszült pillanata, amelyek feledtetni képesek a későbbi nem kellően kidolgozott összjátékot: az Iharevvel vívott első kártyacsata nyomasztó perceinek hangulatára gondolok, mikor még nem tudják bizonyosan kivel van dolguk; a színpadi helyzetteremtés megjegyzésre érdemes percei ezek. A gazemberek segítői közül Gerbár Tibornak csak néhány mondat jutott, hogy a tőle megszokott póztalansággal elhitesse a hazárdjátékot nem kedvelő, leánya férjhez adásán és fia sorsának intézésén fáradozó apa nehéz sorsát. Hetey Lászlóhoz, kapcsolódik a darab vérbő kacagást fakasztó etelésjelenete, amely itt-ott már a blődli határát súrolja. Mátray Tamás lelkesen, adottságaihoz mérten komédiázik, noha olykor külsődleges eszközökkel dolgozik, illetve néha túijátssza megrendülését vagy félelmét. Tóth Károly a pénzért mindenre kapható inas, Gados Béla pedig Iharev szolgájának rövid szerepében járult hozzá a sikerhez. Konkoly-Thege Klára szürke, sivár, zárt teret képező díszletei az unalom, a jellegtelen vidéki élet hatásos megidézői. A mennyezeti gerendáról csüngő csupasz légyfogók mintha a hősöket, sorsuk kilátástalanságát sugallnák. A csüggesztő, arctalan környezetet stilizáló színpadon általában félhomály van, a fülledt fogadóbcli szobában, a gyatra bútorok között ritkán gyullad fel a teljes fény. Épp ezért érzékletes Iharev monológjának megjelenítése: nemcsak azzal ér el hatást, hogy Schlanger Andi ás lejön a közönség közé. Ennek hangsúlyozott ráébresztő szerepét szemléletesen húzza alá, hogy eközben a színpad igencsak kétesen tarka, rózsaszínes-sárgás fényárban úszik, jelezve Iharev lelkiállapotát, de ugyanakkor sugalmazva a csábos lehetőségei és a szűkös valósága közötti distanciát, a helyzet csalóka kétarcúságát, kisszerű távlatait. A díszlet nagy ötlete a padlásszoba, ahonnan Alekszejnek, az inasnak lehetősége van leselkedni, hallgatózni, ezáltal a rendezőnek pedig jelezni a szöveg szintjén meg nem jelenő, de Gogol által megélt helyzetet: a cári Oroszország a besúgók hazája. Külön említést érdemel a két mozgó ajtó, amelynek forgása néhányszor funkcionális, többnyire azonban inkább látványelem, illetve a játék dinamizmusát hivatott fokozni. A jelmez (szintén Konkoly-Thege Klára munkája) korhűen stilizált. Darvas Ferenc enyhén frivol zengje nemcsak jelenetelválasztó funkciójú; hanem az indításkor átható némajáték atmoszférateremtő eszköze, az előadás ironikus felhangjainak felerősítője. Fontos szólni még az igényes műsorfüzetről, amelynek tanulmányozása ellazít a legfontosabb adatok között. 117

124 A T akács R oland és Rudas V ali segítségével létrejött bemutató Gogol egyiik kevésbé ismert művét idézte fel, amely a R e v iz o r és a H olt le lk e k szomszédságában, azok testvéreként nem kevésbé leleplező indulattal szól a korról, amelyben született. A nyíregyházi vállalkozás, úgy tűnik, megközelíti Gogol elképzeléseit: Mulassuk meg együtt a világnak, hogy az orosz földön mindenki, aki csak létezik, öreg és fiatal, ugyanazt igyekszik szolgáln i... és mindenki ugyanoda, a legfelső őrük szépség felé törekszik. Karádi Zsolt Róbert Bolt: Kinek se nap, se szél című drámája a Móricz Zsigmond Színházban T i s z t a e s z k ö z ö k k e l v a g y s e h o g y! Tudatos és dicséretes műsorpolitika eredményeként az európai klasszikusok: Shakespeare, Gogol, a mai magyar alkotók: Kolozsvári Papp László, Ratkó József bemutatói mellett immár a nyugati modern drámaírók darabjai is rendszeresen jelen vannak a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház nagyszínpadán. Az elmúlt évadban Edward Albee: Nem félünk a farkastól című darabja volt a nagy siker, most az november 3-i bemutatón Róbert Bolt: Kinek se nap, se szél című drámájának tapsolhatott a közönség. Az angol szerző modern hangvételű történelmi művét Vas István kiváló magyar fordításában, Gellért Péter rendező állította színpadra. Róbert Bolt, aki most hatvanéves, egyike a legnépszerűbb angol színpadi szerzőknek. A Virágzó Cherry című darabja például csaknem félezerszer ment a londoni Haymarket Színházban. Ha a magyar néző a most bemutatott darab hősével: Thomas More-ral együtt akarja átélni ennek az intellektuális és szellemes, mély eszmeiségű és magas hőfokú drámának a katarzisát, önmaga számára a lehetséges megközelítési szempontok közül egy variációt mindenképpen el kell fogadnia. Az átélés vágya ugyanis csakúgy, mint az értelmezést kereső logika, adott esetben több síkon is közelíthet a szerzői szándékhoz. Az egyik megközelítési lehetőség például, mivel a néző látja, hogy a cselekmény a 16. századi Angliában játszódik nyilvánvalóan a historikus értelmezés, egy másik pedig, mivel a néző tudja, hogy Róbert Bolt a dühös fiataloknak titulált színházi mozgalom örököse az egyetemes erkölcsi szempontú befogadás. Aki az első kapcsolódási lehetőséget választja, annak ismernie kell a konkrét történelmi tényeket: az angol feudális anarchia felszámolásának eseményeit és eszközeit, vagyis a hatalomhoz vezető politikai machinációsorozatot, amellyel VIII. Henrik ( ) megteremtette Angliában az új típusú abszolút monarchiát. Az eszközök számbavételekor az adekvát történelmi kategóriákat alkalmazva, olyan több lépcsős államépítési program tényeit kell tudatosítania, amelynek első lépese a hatalomból részt követelő főurak fegyveres erejének likvidálására, a második az ún. bekerítéseket követő véres törvények érvényesítése, s végül a befejező aktusa az angol egyház önállósítása, királyi vezetéssel történő megreformálása. Róbert Bolt darabja e harmadik fokozat eseményeihez kapcsolódik. A királyi hatalom abszolúttá tételéhez ugyanis már csak az a politikai-diplomáciai manóvei hiányzik. Az akció látványos ürügye a király személyéhez köthető: házasságéi 118

125 a pápa hozzájárulása nélkül felbontja, hogy új nászra léphessen Annával. A hivatkozási alap is nemzeti kérdéssé válik: csak fiúutód oldhatja meg a trónöröklés problémáját. Nyilvánvaló, hogy e nagyszabású történelmi-politikai terv személyes és nemzeti jellegének előtérbe állítása a közvélemény többségét, a 16. század egyszerű embereit a királyi ügy mellé állítja. Az a néző tehát, aki a históriai tények ismeretében teremt kapcsolatot a színpadi eseményekkel, a szerző szándékának megfelelően már a dráma két történelmi hősének, VIII. Henriknek és Thomas More-nak az első találkozása során világosan érzékelheti a darab politikai konfliktusát. Dialógusuk barátságos felszíne alatt mind a ketten egyértelműen deklarálják álláspontjukat. A király természetesen magabiztosan: Jegyezze m e g... nem tűrök ellenzéket... semmiféle ellenzéket. Thomas More, az alattvaló pedig kétségbeesetten, de ugyanilyen szilárd eltökéltséggel: Nem járhatok egy úton felségeddel. Ez a paradox helyzet adja a darab alapkérdését. A tények ismeretében a színpadi jelenetek során lépésenként regisztrálni lehet a Henrik-adminisztráció politikai-pszichológiai manővereit, amelynek végeredménye nem lehet más, mint az ellenállás minden fajtájának felszámolása, a királyi akarat érvényesítése. Az akcióba lépő hatalmi gépezetnek egyetlen élő ember sem állhat ellent: Thomas More pusztulása tehát nem ok, hanem következmény, történelmi szükségszerűség. Gellert Péter rendezése ezt a históriai vonalat teljesen egyértelművé teszi, ezzel teljesítve azt a szerzői szándékot, hogy valódi célját, költői üzenetét valós történelmi szituációba ágyazottan jelenítse meg. Az a néző pedig, aki a históriai vonal ismeretében mélyebb összefüggéseket, általános emberi vonatkozásokat keres jogosan egy modern szerző által írt történelmi darabban, az Róbert Bolt drámájának már a legelső jelenetében ráállhat az egyetemes-erkölcsi hullámhosszra, amelynek hangerejét a szerző félreérthetetlenül élesre állítja. A darab legaljasabb szereplője, Richard Rich színpadi belépője ugyanis ez a mondat: Pedig mindenki eladó! Erre válaszol közvetlenül a darab legtisztább szereplője, Thomas More: Nem, azért mégsem. Rich azonban kora és önmaga ismeretében újra állítja: De igen. Méghozzá pénzért. Thomas pedig szelíden, de türelmetlenül védi igazát: Nem, nem, nem. A rövidre exponált párbeszéd a 16. század átmeneti történelmi korának, változásban lévő erkölcsi állapotának helyzetét rögzíti. Két ellentétes, két határozott álláspont. Rich már az érték-felülvizsgáló, a lelkiismeret-hiányos új kor embere, Thomas More pedig az értékőrző, a belső meggyőződésű eszményi ember képviselője. S mivel egy ilyen különleges embert, egy hagyományosan is értéknek tartott eszmét nem lehet egyszerűen félreállítani, önmagától pedig természeténél fogva nem áll félre, elkezdődik tehát ellene az érzelmi-tudati meggyőzés politikai nadművelete. A dráma e pillanattól kezdve a meggyőzés-rábeszélés különböző változatain, egyre intenzívebb formáin át halad a nem titkolt végkifejlet felé. A piszkos munkát természetesen, a háttérben fenyegetően jelen lévő király nevében, az adminisztráció emberei végzik. Róbert Bolt, aki jól ismeri a Hatalom természetét, szakszerűen jelenetezi a változatos minőségű: a racionális és az érzelmi, a durva es az alattomos, a fizikai és a lelki, a törvényes látszató és az illegális stb. beavatkozás hagyományos és modern válfajait, amelyek Thomas More hallgatásának feloldására, hűségnyilatkozatának kicsikarására irányulnak. Mivel a végeredmény történelmi tény: ezért Róbert Bolt a dráma izgalmát erre a küzdelemre: az erőszakos hatalom és a kiszolgáltatott alattvaló, a hamis többség és a magára maradt iríiz ember szellemi mérkőzésére koncentrálja. Ha azt mondottuk, hogy a rendezés a historikus szál értését egyértelműen v i lágossá tette a néző számára, akkor most viszont azt kell hangsúlyoznunk, hogy 119

126 Gellért Péter a szerzői szándéknak megfelelően éppen az egyetemes-erkölcsi tartalmakat hordozó részleteket dolgozta fel igazi alapossággal, s ezzel a darab filozófiai, örök-emberi mondandójának primátusát adta meg. így VIII. Henrik Thomas More párharcának, illetve a 16. századi angol hatalmi erőszak mechanizmusának színpadi látványában a mindenkori államvezetés ellenzékfelszámoló gyakorlata tárul szemünk elé. A mai néző pedig éppen elég vonatkozó példát lathatott, tapasztalhatott a 20. századi történelem valóságos színpadán. S amíg a hatalomváltozásnak, az egyeduralom megszerzésének módszertanát a történelem az eddigi gyakorlat szerint írja elő, addig a Róbert Boll-i problémafelvetés figyelmeztetően időszerű marad. A Thomas More-i erkölcsi magatartás gigantikus energiája késleltetett időzítéssel fejti ki hatását. Nem feltétlenül az előadás idején hat. A főhős tisztasága, allhatatossága és embersége, a megalkuvás nélküli élet szép példája a színpadi játék során szinte észrevétlenül szívódik fel a néző szervezetébe, s bármikor aktivizálódhat, ha adandó életszituáció életre hívja. Az előadás tehát egy estényi villogás helyett tarlós fényeket gyújt. Róbert Bolt vállalkozása még a fenti értelmezésben is merésznek tűnik. Főhőse viselkedése ugyanis a szinte lehetetlent akarja szuggerálni. Nem a történelem tragédiái, csalódásai által deformált, de az ősi, a romlatlan emberarcot kívánja felmutatni. S teszi ezt annak tudatában, hogy a történelmi tapasztalatokon, a túlélés praktikus logikáján edződött néző nyilvánvalóan az új korszakot nyitó Henrik-i magatartás mellé áll. A szerző ezt belátja, mégis megírta ezt a darabot, mert úgy érzi, nem kívánatos, hogy végleg feledésbe merüljön a dolgok megítélésében az emberseg logikája, amely minden látszat ellenére magasabb rendű az előbbinél. Bessenyei írja egyik művében, hogy a döntések meghozatalában az okosságot, (a rációt) és az erkölcsöt, (az érzelmet) egyeztetni kell. Ám ha ez nem lehetséges, akkor szerinte az utóbbit, vagyis a lelkiismeret szavát kell előnyben részesítem. Róbert Bolt darabja is hasonlót sugall. Ami a történelem egy adott pillanatában objektíve helyesnek bizonyul, az az egyetemes emberi minőség örök pályáján (ha van ilyen!) maradandóan káros sérüléseket okozhat, mert precedenst teremt a további aljasságokra. Ezt a feloldhatatlan paradoxont sűrítette drámává Róbert Bolt. Nagy érdeme, hogy úgy tudta felmutatni a hatalom objektív történelmi győzelmét, hogy közben érzelmileg szinte feltűnés nélkül, eszközlclcnül az elbukó egyén, a vesztes ember mellé állt. A Gellért-rendezés érzékelte és hatásosan állította színpadra ezt az ambivalenciál. Rendezői telitalálata mindenekelőtt az, hogy megtalálta azl a színművészt, Bárány Frigyest, akit tehetsége és adottságai, tehát művészi és emberi kvalitásai feljogosítanak a Thomas More-i magatartás létezésének és valódiságának elhitelésére. A szerző azonban nem adott számára elegendő aktív színpadi lehetőséget annak bizonyítására, hogy ő tisztességes ember. Igaz, maga a király mondja: mindenki tudja, hogy maga tisztességes, ám a színpadon még a király szava sem elegendő ennek igazolására. Ezt Thomas More játékának: megjelenésének, gesztusainak és szemvillanásainak, vagyis tónusainak kellett a néző számára igazzá, hihetőve lenni. Bárány Frigyes alakítása meghatározta, uralta a színpadi játékot. Az általa helyesnek vélt ügy igazát vesztesként is hóhérai politikai igazsága fölé tudta emelni. Ahogy Antigoné az istenek nem változó, íratlan törvényét képviselve, a testvéri szeretetet megtestesítő magatartásával magasodik a zsarnok Kreon fölé, ahogy Elektra egész léte a megsértett világrend igazságának helyreállítására irányuló magatartás, s ahogy az objektív hatalmi körülmények ellenére is mindvégig, az ügy gyo- 120

127 Zelméig hű marad önmagához, ugyanolyan elemi erővel, mitikussá növelt akaraterővel ragaszkodik Thomas More az egyedül biztonságot adó emberi törvényekhez, a társadalmakat szabályozó és fenntartó, de az egyén számára is védelmet nyújtó jogrendhez. Nem támad, nem akarja meggyőződéséi másokra erőltetni, de hallgat. Am hallgatása, a Thomas More-i csönd, ahogy ezt a fővádló Cromwell nagyon is jól érti végigordít egész Európán. Nos, ezt a nem cselekvő, mások által deklarált emberi habitust képes Bárány Frigyes játéka hitelesíteni. Partnereinek több szín, nagyobb mozgástér és cselekvési lehetőség áll rendelkezésére a színpadi figura megformálásához. A megalkuvásra hajlamos, de a döntő pillanatban férje nagyságához felnövő feleség, (Alice More: Petényi Ilona); a nemes érzelmű, a külvilággal szemben tartózkodó, apja eszméit megértő lány, (Margaret More: Mester Edit); a barátság és a hivatali kötelezettség szorításában vergődő főúr (Morfolk: Simor Ottó); a nagyzási hóbortban szenvedő és cinikus kancellár (Wolsey: Szigeti András); az önhittséget és szellemi zsarnokságot inkvizitori leleménnyel párosító főhivatalnok (Cromwell: Csikós Sándor); az ügyeskedő karrierista (Rich: Gados Béla); az aktív, feladattal megbízott diplomata (Chapuys: Horváth István); a szerelmes és változó véleményű ifjú (Roper: Vajda János); a könnyed és nagyvonalú, magabiztos uralkodó (király: Juhász György); sőt a szerepkörét hatásosan váltogató, szellemes-fanyar narrátor (Egyszerű ember: Holl István) szerepét ebben a darabban Thomas More lehetőségeihez képest nagyobb biztonsággal el lehet játszani. A művészek ennek megfelelően kitűnően segítették a főhőst, méltó részesei voltak a közös sikernek. Az írásom címéül választott állítás Tiszta eszközökkel, vagy sehogy kettős éltelemben is érvényes. A Thomas More-i magatartásra és Bárány Frigyes játékára éppúgy jellemző, mint az előadás rendezésére. Ge'.lert Péter nem akart minden áron konfliktust hegyezni, sem problémasílani. Hagyta a gondolatokat az indulatuk fölé nőni. Bízott a Róbert Bolt-i darabban rejtőző eszme önerejében. Külsődleges ráhatások nélkül belső impulzusokat kelteit. Tiszta eszközökkel tartós élményeket ébresztett: így vitte sikerre az ügyet. Bánszki István Vegre, a Móricz Zsigmond Színház negyedik évadában áttekinthető stúdió programról beszelhetünk. Ellenvetést lehetne talán tenni az első szó türelmetlenséget sejtető használata ellen: hiszen lényegében csak 1984 őszére készült el a színháznak az az épületrésze, amelyik alkalmas a szorosabb értelemben vett stúdió-előadások tartására; miként is lehetett volna előbb várni ilyeneket? Talán érdemes itt közbeszúrni, hogy a színházi társulat létrejötte óta folyamatos a stúdió igénye. Nemcsak a nyíregyházi közönség részéről, hanem tudtunkra! a művészek körében is népszerű volt lett volna a stúdiójáték lehetősége Közismert, hogy a színész akkor érzi jól magát, ha játszhat; s az is, hogy az első evekben nem egy olyan színész akadt, aki nagyon keveset szerepelt, egyszer olyan is volt, aki egesz évadban egyszer sem lépett színre. Vagyis: már magáért a 121

128 gyakoribb foglalkoztatásért, azaz fellépésért is érdemes stúdiószínpadot működtetni. Voltak is kísérletek. Szemlénk évfolyamában beszámol Vécsey Antal arról a kísérletről, amelyet Holl István és Stettner Ottó kezdeményezett Gorkij egyik kisregényének, Az áruló-nak színrevitelével. E cikk szerint március 28-án volt az ősbemutató Mátészalkán. Szó van a cikkben más tervekről is: ezekből aligha valósulhatott meg sok minden. A Törőcsik Sztankay páros nagysikerű játékát, A varsói melódiát jó másfél évtizede e színházban is élveztük. Állítólag a mi társulatunk két tagja is tájolt ezzel a szép darabbal 2 3 éve; nyíregyházi előadásáról azonban nem tudok, én legalábbis nem láthattam. Aztán, az évi műsorterv fölvette Sarkadi darabjának, az Oszlopos Simeonnak a bemutatását, s erre a tavaszi fél évben kerülhetett sor a megyei-városi művelődési ház egyik kisebb termében. Ezt már sorozatban adták, bár így sem sokszor. Mindenesetre: ez már életképes, többek által is láthatott előadássá érett, nőtt fel, bizonyítva, hogy akár a színház épületén kívül is lehet színházi stúdiót mozgatni, ha éppenséggel nincs alkalmasabb lehetőség. Ez az előadás egyébként két színészi sikert is mulatott. Az eladdig nálunk nem túlságosan gyakran foglalkoztatott Máthé Eta mutathatta meg igazi képességeit Vinczéné szerepében, amelyekről egyébként a tájékozottabbak eddig is meg voltak győződve, de a nyíregyházi közönség még csak keveset láthatta őt. A másik emlékezetes újdonság Csikós Sándor vendégszereplése; ennek a jó játéknak természetes folytatása, hogy 1984 őszétől már társulatunk rendes tagjaként játszhatott sorozatban főszerepeket. A most véget érő színházi év már több stúdióelőadást hozott. Az 1984 májusából származó első jelzések közölt csak a kabaréest olyan, amelyik színre is került. Az évadnyitó társulati ülés listájából két bemutatót kaphattunk: a kabaré-összeállítas mellett Arbuzov darabját. Most, amikor már négy előadásra emlékezhetünk, mindenekelőtt annak az örömünknek kell kifejezést adnunk, hogy van már stúdiószínpadunk, ráadásul a színház területén, az egyik főépületben, ahol sor kerülhet a bemutatókra és a bemutatkozásokra is. Mert vissza kell térnünk ahhoz, hogy ennek a stúdiónak a lehetőségére a színészeknek is nagy szükségük van. Pl. Korompay Valinak ez a szóló fellépés nemcsak arra volt fontos alkalom, hogy eljátszhassa Madame Marguerite szerepét, mivel egyébként nem volt túlságosan foglalkoztatva a nagy színpadon, hanem arra is, hogy a színház képviseletében kisebb művelődési házakban vagy a tanárképző főiskolán is előadhassa, alakíthassa ezt az érdekes szerepet, monodrámát. Az Arbuzov-bemutatónak is érdekessége és lehetősége is, hogy három olyan fiatal művész játszik benne, akik ennek a színházi évnek az elején kerültek a társulathoz: Mester Edit, Juhász György és Vajda János. A stúdiószínpad első bemutatója egy nagyszemélyzetű előadás: Dosztojevszkij nem is kisterjedelmű regényének színpadi alkalmazása lett, december 9-én. A regény egy kisebb szakaszából Kompolthy Zsigmond készített előadásra alkalmas színpadi művet, s a most idekerült fiatal rendező, Salamon Suba László állított elénk egy mozgalmas, pergő, látványos előadást. Különösen Csikós Sándor, Hetey László, Vitay András, Vennes Emmy emlékezetes szerepformálását emelhetjük ki. Hasonlóan sok művészt foglalkoztat, lényegesen tagoltabb elosztásban, jelenetekre osztva, kevésbé elmélyülésre késztetve, mint Dosztojevszkij Ördögökje, a Kávéházi kabaré. Afféle esztrád jelenetsorozattal találkozunk, s bár bizonyos típusokat jelez az ízlésesen, enyhén szecessziós színlap, határozottabb, koncepcioftális' egységet mégsem találhatunk. Talán ez a produkció sikerült legkevésbé, jóllehet a körítés érdekes, rokonszenves, ötletes (ténylegesen rendelhettünk ételt, italt, meg is kaptuk, ki is kellett külön fizetnünk; egy kedves rikkancs hozott lapot az asz- 122

129 (alokhoz: az egykori Az Est imitációját; a nézőtér elrendezése is atmoszférát sügallt stb.). Ami ezután következett, már kevésbé állt össze. Sajnos, a rendezők nem tudták eldönteni, hogy most ténylegesen mulattatni akarnak bennünket az apáinkat is szórakoztató, lényegében blódlivel, vagy pedig karikírozni akarják ezt a méltán elmúlt világ szórakoztató iparát. Főleg a befejezésben tűnik ki ez az átgondolatlanság, amikor valami kemény elítéléssel szétveretik néhány, pozitívnak aligha mondható szereplővel a kabaré berendezését, s az így kinyilvánított állítólagos társadalmi kritikához még a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország kezdetű dal gúnyos felerősítésére is sor került. Pedig lehet vállalni is a kabarét, napjainkban is, történelmileg is: itt azért sohasem életünk legsúlyosabb gondjai, problémái jelentkeztek, s nem jelentkeznek ma sem, viszont ez a fajta szórakoztatás, megnevettetés nem szégyellendő tevékenység napjainkban sem. Itt azonban a másfél órás vegyes előzmény egyáltalában nem indokolta a befejező vonalas akciót, a gúnyolódónak, leszámólónak beállított finálét. Erősen felemás érzésekkel távozhattunk végül: mintha nekünk is bűnhődnünk kellett volna, hogy előzőleg néha-néha clkacagtuk magunkat a páros viccelődéseken, a változatos toalettekben elénekelt sanzonokon, a néha túlságosan ismerős bemondásokon... Tisztább és világos építkezésű Arbuzov darabja. Az igazgató év eleji nyitóbeszéde szerint a 40 éves jubileumnak is kvázi évfordulós emlékezése ez az előadás, amelyik a II. világháború idején a leningrádi blokád napjait idézi az első részben, és ezeknek az elmúlhatatlan emlékeknek a folytatását játszatja el a darab második felében. Az Ördögök előadása során bejáratták velünk a manipuláció, a hatalom és erkölcs ellentéteinek mélységeit és magasságait, lélekölő buktatóit; a Madame Marguerite egyetlen ember, egy pedagógus meglehetősen sérült lelkivilágát tárta elénk, azzal a komorsággal, amely föltétlenül kellett ahhoz, hogy a kijáratot elhagyva is tovább gondolkozzunk mindazon, amit láttunk, hallottunk Korompay Vali fantomüldöző, sokoldalú előadásában. Magát a stúdió helyiségét is változatosan vették birtokba a rendezők, a rendezésre vállalkozó színészkollégák. A Dosztojevszkíj-előadás kívánta a legnagyobb teret, technikai apparátust. Nemcsak teljes széltében és hosszában száguldoztak a színészek a kétoldalt elhelyezett nézők között, hanem mélyített és magasított külön pótlékokat is beállítottak. A kabaré egy intim kávéház, afféle zengeráj hangulatát idézi, a terem kétharmadában. Korompay Vali ugyanennek a térnek fordított elrendezésében, kis pódiumon játszik szűk körben, kevés eszközzel. Az Arbuzov -darabban a terem túlsó végét színpadiasították, ügyesen felhasználva az egyébként zavaróan ott lábatlankodó betonoszlopot afféle térelválasztónak. Ez is jó: többféle formában, változatosan használják ezt a termet, próbálkoznak a lehetőségekkel, s nyilván le is vonják a megfelelő tapasztalatokat. S közben a színház közönsége is meg-megszokja, hogy a művészek karnyújtásnyira tőle mozognak, beszélnek; egy-egy néző olykor azt is érezheti itt, hogy bele van vonva a játékba, s hiár-már mozdulna, felelne a hozzá intézett, de személy szerint mégsem neki szóló hangsúlyosabb szövegre, felhívásnak érzett monológrészletre. Lám, megint előbbre lephettünk saját, önálló színházunk közvetlenebb, teljesebb megismerésében, birtokbavételében, értékelésében. Nem tudom, hogy számszerűen milyen sikerrel, hány előadásban játszották ezeket a darabokat. Azt azonban igen, hogy érdemes a stúdiószínpadot működtetni, kell ez a közönségnek. Hogy a színészek hogyan látják: ők tudnak rá felelni, esetig az évadzáró társulati ülésen. Mindenesetre: most a teherbíró képességét is pró- 123

130 bára telte a színház. Nem egy estén egyszerre, egy időben játszottak a nagy" színpadon is, a stúdióban is nagy személyzetet igénylő darabot, s ahogy tudom, sikerrel álltak helyt a művészek is, a technikai munkatársak is, és közönségben sem volt ezért hiány. Az pedig nyilván a színháznak is jó, a közönség számára is kedvező, ha nem kényelmesedik az együttes, hanem próbára teszi erejét, kísérletezik, vállalja a nehézségeket, értelmes feladatokat, szép szerepeket, hogy szolgálják valamennyien Tháiia igazi papjaiként Thespis rázós kordáján is a művészet szent eszméit, a jó irodalmat és a szép színházi élményekre vágyó közönséget. Margócsy József Balogh Géza Györfi Sándor: Fény Tóth Sándor: Sárkányölő 124

131 Egy költőnő Kárpát-Ukrajnából Könyvekről Füzesi Magda első írásaival az es évek elején tűnt tel a terület magyar nyelvű lapjaiban és antológiáiban. Első önálló kötete 1977-ben jelent meg Gyöngyvirágok címmel. Ezt követte 1984-ben az Útban hazafelé, és közben 1983-ban a Kárpáti Igaz Szó is közölte egy gyűjteményét a József Attila Irodalmi Stúdió könyvtára sorozatban. A Gyöngyvirágok c. füzet meg lényegében útkeresés és kísérletezés, felkészülés és hangpróba. A költőnő érdeklődési köre, témái behatároltak, eléggé szűk körben mozognak. Költeményeinek forrásvddékéüíl alapjában két tényező szolgál: a (közösségi, közéleti megnyilatkozások többnyire sablonos reflexiói, valamint az egyéni lét örömei és gondjai ihletik versírásra. Költői fegyveizetbe öltöztetett közösségi témák (Hazám, Oj világ forr stb.) és ugyanakkor személyes indíttatású érzelmi és hangulati villanásoik (Kamaszálmok, Nagyapámnak stb.) állna-k össze versmond a íolcba és strófákba, amelyekben nem teljes értékű még a mélyebb művészi átélés, az egyéni hang, az igényes megformáiltság, amely esztétikai e mennyé is avathatná a közérdekű tartalmiakat. Jóval több az eredetiség, a kölitőiség is azokban a versekben, amelyekben nem a külvilágtól kapott reflexióit, hanem egyéni, személyes élményeit önti versformába, mint pl a Tisztulás címűben: Fejem telcszórták idegen álmokkal, csontig kiégettek idegen lángokkal, lelkem beültették idegem erdőkkel, testem betemették idegen földekkel. Az egész versszakon végighúzódó párhuzamok és ismétlések egy régies, de mégis a hangulati tartalomhoz simuló rímeivel a tiszta forráshoz, a népköltészet dalaihoz közelítenek. E párhuzamok a második versszakban ellentétbe csapnak át, hogy aztán a záró szakaszban újra az előbbiek érvényesüljenek. Különösen megkapóak, élettel, derűvel is telítettek azok a versei, amelyekben saját kamasizkorának elmúltát (Ütravalónak) írja le, és azok is, amelyekben az anyai örömöknek és gondoknak (Altató, Mosolykérő) ad hangot a magyar gyermek tóra hangszerelésével. Közvetlenség, népies hangvétel., csaknem hibátlan ritmika, csengő rímek a legfőbb jellemzői az efféle verseinek: Szép kicsi lányom. harangvirágom, testemben termett lűz-lulipánom. ' őriznek téged ' békegalambok, / őzike-szemek / pacíirtahangok. Az u.tóbb említett költemények arról győznek meg bennünket, hogy a költő már első kötetében avatott kézzel hasznosítja népi líránk hagyományait. Füzesi Magda második kötete, az Útban hazafelé a sokoldalú kibontakozás és a küllővé érés bizonyítéka. Költészete témáiban is, mondanivalóiban is többszólamúvá vált, s ami ennél is fontosabb: kibontakozóban van egy, a távlatok felé is mutató, már-már filozofikus mélységű világkép is költészeteben. Mindezeket az egy évvel korábban, a József Attila Irodalmi Stúdió Könyvtára sorozatban megjelent vékonyabb füzete is igazolni látszott; amely- 125

132 riek legtöbb darabját az Ütban hazafelé is tartalmazza. A kötet gondosain szerkesztett ciklusokból (Egy ember a tömegből, Fohász a szülőföldhöz, Négykezes, Ketten a kabátban) áll. A ciklusok címei nem a témát, hanem a témakört jelzik, s ennélfogva ezekben is sokféleség uralkodik. A gyakori és sokak által megint témákról is tud újszerűt mondani, tudja a lényeget újszerűén megfogalmazná. A Zászlót bont az emlékezet c. költeményének nyilvánvaló forrásvidske az októberi forradalom, de nem marad meg, mint több stúdióbeli társa, az események kommentálásánál, bufoliciszitikus közlésénél, hanem egyéniségére jellemző újszerű általánosítást ad:,,országnyi hitből, lángolásból, / Önvárükből átok alatt építettek dicső csatázol rontás ellen élő fialat. Több versében (Félelem, Téli éjszakán) a békéért, a létért, a megmaradásért viaskodó belső kényszer diktálja, fűti a költői megszólalás érzelmi energiáit, és ez a belső parancs megteremti a maga esztétikai érvényességét is a külső világ fenyegetettségével szemben. A Téli éjszakán versvhágában már nem az egyszerűsítő, propagandisztikus hevület, hanem a bonyolultabb tartalmakat, a többféle képréteget és ritmust keverő összetettebb szemlélet ural kod ilk. Képei intenzívek, tömörek és eredetiek, amelyekhez nemcsak érzelmi, hanem gondolati, sőt távlatokat is magában hordó filozófiai megnyilatkozások is járulnak. E rövid verse, mint sok más költeménye is, tudatosan megkomponált, egységes és összefogott az lintonálástól a vers lezárásáig: A süket falra mártír-fahasábok Morze-jelekkiel titkot fénylenek. Jajgat a lélek. Dörömböl hiányod, Éjfél rikoltoz a világ felett. Most balzsamozzák a megkínzott fákat a vijjogó, vajákos, vén fagyok. ítélet nem volt. Kegyelmet se várhat, ki vére huilltán daccal hallgatott. Az őrült csend most megfojtja a tájat. Hiaivat zabái, vonítva felröhög. Hová rejtsem a sápadt ibolyákat, ha álom-ágyon csonttá görbülök? A költői ón helyzetét egyaránt jellemzi a biztonság és a fenyegetettség, a közösség érzékelése, magány és a tehetetlenség üressége a külvilág sodrásaival szemben. Érzi jól és tudja: nagy a tét. A vesztés, a veszteség lehetősége rendre ott kísért verseiben; s a költő őszinte dilemmája, hogy az atomháború fantomjával szemben mit tehet a költő s a költemény. A Félelem c. versében Horváth Katalin megfogalmazásával élve érzelmeinken át telitalálattal hat értelmünkre. A vers lágy lírai helyzetképpel indul: Alszik a lányom, mosolyt virágzik. Jövőjét latom, napban pompázik. Sírig fogósom e tiszta fénybe, s bet.ak arázom a reménybe. Majd a helyenként szintié halmozott tiszta és világos szóképekkel felvilílan e fenyegető katasztrófa képe és végül eljut egy köznapi, de nagyon is emberi következtetés levonásához: Kinek agyában pénz a gondolat, miért is óívja a virágokat. A fegyver néma, hideg és kemény. Mit mondhat neki ez a költem ény?... A Fohász a szülőföldhöz ciklus verseiben a beérkezés, a haza és a hazalftaiálás szép megnyilvánulásai (Dózsa, Sirályok, Akác, öregek, Nyájaid hazatalálnak stb.) villannak fel, amelyekben a nemzeti hagyományokhoz, a tájhoz, a s/.ükebb és tága'bb hazához való rendületlen hűség irányítja a költő érzelmeit és gondolatait. E ciklusban található a kötet címadó verse, a i Útban hazafelé is. A hat szakaszból álló költemény számvetés, hely- 126

133 zetfelmérés és feladatvállalás egyszerre. A versben egy mindenre figyelő nyílt és szelíd tekintetű arc sejlik fel, aki úgy tekint vissza a gondtalan ifjúságra, mint a mesék birodalmára s búcsúzva tőle, reálisan méri fel saját helyzetet: Foszlik az álom, menthetetlen... ' Gonddal csatázó felnőtt lettem. Keresi és meg is találja azokat a kapaszkodókat és forrásokat, amely síkre építve tovább lehet lépni, amelyek biztonságot nyújthatnak a szűkülő világ szorításaival szemben. Ezt a biztonságot a hagyományokban, népének történelmi és szociális sorsában, A gyalogutak langyos porában, a varázsdalakban, a visszaköszönő kaszás ősökben, a tűzhelyvédő asszonykiráiyokban találja meg. Itt a Kárpátok koszorúzta bércek alatt érzii magát igazán otthon; ott, ahol a kaszások a sík mezőn messze látnak: / szívét vigyázzák a hazának / és ahol az... esti csillagokban égnek / elporladt táltos nemzedékek. Az Ütban hazafelé költője egy nézőpontból látja önmagát és őseit, népének történelmi és szociális sorsát; egy fókuszba sűríti a lényeget, ahonnan beláthátóvá vá'ik a múlt, a jelen és a jövendő egyaránt. Ez a föld bölcsőm és erődöm, itt marikolt kapát minden ősöm. Űj sarjak simítják a lábam, itt van jussom bonban, búzában. Itt eszméltem a szó ízére, anyám haja itt ért fehérre s lányom apró lábnyomát itt növik be az ibolyák. E vers belső világának lényege szerint az alkotómunka és az itit élned kell morális parancsa az a magaslat, ahonnan a külső világ fenyegetettségeivel bármikor bátran szembenézhetünk. A Négykezes c. ciklus alaphangját a címadó vers adja meg. Ezekben a többnyire rövid művekben a 'hétköznapok örömeiről és gondjairól (Párbeszéd, Karod hinta. Távirat, Tűz, Hármasban síb), emberi kapcsolatokról, problémákról tudósít. Néhány verse arról győz meg bennünket, hogy a költő kitűnő hangulat teremtő készséggel is rendelkezik. E költeményeinek a legfőbb sajátossága az egyszerűség és közvetlenség mellett a derű, a játékos könnyedség és a szinte hibátlan ritmika lesz, ahogyan ezt a Négykezes rövid sorai is jelzik: Füst fuvolázik, / pattan a gally, / házfalba szél mar / karmaival. A Vers, tenyérbe nemcsak a ciklusnak, de talán az egész kötetnek is egyik legszebb, legjellemzőbb kis költeménye: Kullog a nap, sarkig sebezve, csililagesőt szór rá az este. Jó fecskéim szárnyukra kapnak, holdsugár-karok elningatmak. Elbitangolt csikónyi álmom: idegen erdők zöldjét járom. Táltos lovam sörénye lángol, abrakol szemed parazsából. Ebben a kis versben szinte hiánytalanul minden a helyén van már. A vers szövegéből, varázslatos és sajátosan egyéni szóképeiböl aligha kaphatunk konkrét tartalmakat; inkább hangulatokat, sugalltatokat valahol az álom és az ébrenlét határán. Minden bizonynyal a valaki vagy valami utáni vágyakozás lehet az, ami irányítja a költő érzéséit és hangulatait. Ügy véljük, Füzesi Magdia már ismeri azt a titkot is, hogy a költemény játékos lüktetése, szépsége olykor az életet is helyettesítheti. A Ketten a kabátban c. ciklusban többnyire a gyermekeknek szánt versei sorakoznak. Témáit és mondandóit tekintve a hagyományos gyermeklíra útját járja. A természet (Séta, A szél), az évszakok (A tél), a gyermekek számára kedves állatok (Róka Pál, Brummogó, Nyulak dala) humanizálása e versek legfőbb forrása. Versai szemléletesek és hangulatosak, derűs, optimista életszemléletet sugallnak. Gyakori még a didaktikus verszárlat, de néhány köl- 127

134 temányiben (Séta, Nyulak dala. Erdei történet) már ettől is szabadulná látszik, illetve ezekben már nem közvetlenül, hanem közvetetten érvényesül a didaktikus szándék. Füzesi Magda a2 Űtba-n hazafelé c. kötetével jelentős eredményeket tudhat magáénak. Költészete egy közösségi méretű szociális érzékenységű látásmódról tanúskodik, amedyben mind erősebb intenzitással van jelen és kér helyet magának egy mélyen etikus, morális magatartás és esztétáikéi értékrend. Verseinek többsége formai szemporútból is színvonalasan megformált: költeményének kohéziós erővonala van, a versképző elemek gyakorta állnak össze teljes, szinte hiánytalan struktúrába. Képalkotó fantáziája nem mentes még az olykort zavaroktól, felesleges vagy kevésbé stilizált alakzatoktól de legjobb verseiben már az egyéniségére jellemző sajátosan egyénített és árnyalt 'képvilággal találkozunk. Költeményeiben rálelhetünk a ríme lés sok fajtájára, ritmilcailag is változatos skálán formálja gondolatait Jól tud jarrubdzálnd, az ütemlhangsúlyos és időmértékes verselés sok változatában járatos, sőt a szimultán ritmus alkalmazására is sikerrel tesz kísérletet. Füzesi Magda ezzel a kötetével eljutott a művészi beérés és a beérkezés küszöbéig. Az Üíban hazafelé jelentős teljesítmény; olylan, amelyre fel kell figyelme az egyetemes magyar irodalomnia'k is, és amely a költő számára alapú] szolgálhat egy sajátoson egyéni lírai világkép kialakulásához. Pál György Veszélyek vonzásában Életveszélyesnek tűnik napjainkban a reafliata próza művelése. Kortünet ez, vagy inkább kórtünet, amely minden bizonnyal eltűnik, hiszen a valóság szorításában élő ember soha sem mondott le, s a jövőben sem igen mondhat le arról, hogy fel ne mérje maga körül a világot, el ne helyezze ebben önmagát, ne elemezze lehetőségeit, vágyait és kudarcait, ne feszüljön fel a lélezés gyötrelmes kínjaira. Shakespeare igazát nem lehet elvitatni, a színjátékról szőtt, de gondolatai érvényesek a művészetekre általában is;,*a színjáték feladata most és elejétől fogva az volt és az marad, hogy tükröt tartson mintegy a természetnek; hogy felmutassa az erénynek önábrázajtát, a gúnynak önnön képét, és maga az idő, a század testének tulajdon alakját és lenyomatát. Nagy öa-amiinkre szolgál, hogy Jánosi Zoltán jól tudja ezt. A Tiszta szívvel sorozat 5. kötetekéit megjelent Életveszély novellád mindvégig a valóság közelében maradnak. Ez még akkor is igaz, ha a kötet két novellája A lükör és a diktátor, A jeruzsálemi tűzvész paraibolisztdkusságával, az utóbbiakban mejelenő FRANZ KAF- KA-á remineszcenciákkal eltávolodni iátsziik ettől. Szerencsés választás volt az Életveszély kötet címmé emelése. Nemcsak azért, mert ez a novella a legegységesebb, hangjában a legvisszafogottabb, hanem azért is^ mert kitűnően sikerült a főhős Jósvai jellemrajza. Főhőst említettünk, pedig egyáltaflában nem nagyszabású jellem, kisember, aki azonban életében egyszer átéli azt a pillanatot, amely arra készteti, hogy felmérje addigi életét, és megfogaimaizza az etikád parancsolatot; meg kéül változnia, mert elhibázott volt korábbá élete. Jánosi ZoJtán finom irórj Iával érzékelteti, hogy ez a sorsdöntő változás közönyös környezetben zajlik. A család, a feleség és a gye- 128

135 rek.ek, mit sem tudnak a Jásvai leikében lezajló változásokról, élik a maguk mindennapi életét. Ügy tűnik, mintha Jósvaá már önmagát sem válthatná meg ebben a világban. Az Életveszély ellenpólusa az Újév. Amíg az előbbi tárgyilagos -hangnemével erősíti a mondanivalót, az utóhbit romantikus pátosz lengi át. Hősi küzdelem, hősi helytállás. Az erős havazásban elakadt mentőautóban egy fiatalasszony gyermeket szül. A novella az életveszélyen győzedelmeskedő ember nagyszerű apoteózisa. Jánosi Zoltán no-velliaírói karaktere ahhoz az elbeszélői hagyományhoz áll a legközelebb, amelyet a felszabadulás utáni irodalomban Szabó István neve fémjelzett. Ez a módszer azit igazolja, s művekkel hitelesíti is, hogy az élet mindennapjaiban bőségesen vannak olyan mozzanatok, amelyek alkalmasak az emberség, a hűség és a tisztaság megmutatására. Jánosi Zoltán élményvilága bár-mennyire is a valóságból táplálkozik, írásainak többsége a tudatosan megkomponált írói szándék után tér vissza a valóságba. Nem hiba ez, hiszen Arany János Vojtina ars poeíica-jában mát- megírta, hogy nem a való, hanem annak égi mása / mitől függ a költészet varázsa. f-gy íródott a fikció elsődlegességéből kiindulva A tükör és a diktátor, A jeruzsálemi tűzvész, de a legtermészetesebben realista novella, az Életveszély is. Érdemes megvizsgálni Jánosi Zoltán világképét -abból a szempontból, hogy mit tekint értéknek, milyen emberi magatartásokhoz vonzódik, s melyeket utasít el. A helytállást említjük először. Az Üjév látványosan kínálja ezt, abból a belső sugárzásból táplálkozva, hogy van még értelme a tettnek, s csoda az ember is, ha megfeledkezik saját, partikuláris érdekeiről, s cselekvőként lép elő. Ugyanez a 'helytállás jelenik meg az Életveszély-iben -is, A hűség, a tisztaság a második. Hűség az elvekhez, a zsarnoksággal szemben a tisztaság felmutatása például A tükör és a diktátor e. novellában. S A nagy sztori hősének is a maga tapasztalatából kell leszűrnie, hogy önmaga megbecsülése nem független a mások tiszteletétől. Jánosi Zoltán novellái csaknem érett elbeszélőt mutatnak. Higgadt és türelmes a helyzetek kidolgozásában, s a legtöbbször sikeres a távolságtartás mértékében is. Jó szemmel és érzékkel veszi észre a lélek finom rezdüléseit. Legjobb novelláiban gazdagon él az 1- Ienpontozás módszerével (Életveszély, A nagy sztori) tudatosan előkészíti a történet csattanóját. Jánosi Zoltán tehetsége amelyből ez az öt novella csak színeiket mutathatott meg feljogosít bennünket az örömitetjes várakozásra. (Nyíregyháza, 1984.) Nagy István Attila Tatai Zoltán: Iparunk területi szerkezetének átalakulása A Kossuth Könyvkiadó gondozásában jelent meg végén Tatai Zoltán könyve. A könyv megírását számtalan tanulmány előzte meg, és a szerző behatóan foglalkozott szűkebb pátriánk Szabolcs-Sziatimár megye ipartelepítési problémáival is Az egyes területek fejlesztésének és gazdaságpolitikánknak is fontos része az ipari üzemek tal-e-pitésének az ügye. A társadalmi és egyben területi munkamegosztás problémáit és a területfejlesztés szükségszerűségét elemzi a könyv bevezetője. Az ipar területi elhelyezkedése a 129

136 felszabadulás előtt és utáni helyzetével, valamint az ipartelepítés elllentonoindásaiivall az első, míg az MSZMP területfejjesztiésii politikájának kialakulásával a könyv második fejezete foglalkozik Tervszerű és tudatos területi iparpoldtikámk állapjának kimunkálása 1957-ben az MSZMP első országos értekezletéhez kapcsolható. A termelőerők fejlődése során új szükségletek és új termelőtevékenységek alakultaik ki. Ennek kutatására mindig találunk olyan területeket, ahol a termelési struktúra átalakításáról kell gondoskodni, a termelőerők további fejlődésének elősegítése vagy éppen a gazdasági depresszió kialakulásainak, elmélyülésének elkerülése végett. E szempontok figyelembevételével elemzi a szerző a népgazdasági és a területi gazdasági struktúra kapcsolatát, és mutatja be a főváros miint tipikus kedvező adottságú térség ipari szerkezetének átalakítását. A depressziós területek kialakulásának elkerülése, és a mezőgazdasági jellegű területek iparosításának szükségessége az 196G-as évek sarkalatos problémái voltak. A megoldást a népgazdasági tervezés, ezen belül elsősorban a területi tervezés meg teremtése, a területfejlesztési politika megvalósítása jelentette. A területfejlesztés alapvetően kettős feladata, hogy egyidejűleg biztosítsa a népgazdaság és az egyes területek erőforrásainak hatékony hasznosítását, a településhálózat korszerűbbé és racionálisabbá tételét, másrészt a területek foglalkoztatottsági és termelékenységi, valamint a települések ellátottsági színvonalának közelítésével mérsékelje az egyes területek népességének anyagi és kulturális színvonalában a negatív különbségeket. A területfejlesztés e szempontjainak érvényesülését elemzi a könyv negyedik fejezete. Részletesen szól az ipar és a településhálózat fejlesztésének térbeli és időbeli összehangolásáról. A hazai iparfejlesztésnek egyik lényeges vonása volt az elmúlt két évtizedben az, hogy a központi irányítás mellett a helyi szervek működése is sokoldalúan érvényesült. A szerző sorra veszi az iparosítási formákat, módszereket és a kialakult gyakorlat alapján bemutatja az ezeknél érvényesült általános vonásokat. Az iparfejlesztés területi céljainak realizálása a szocialista gazdaság irányítási rendszerétől függően változik, és a szerző sorra veszn azokat a lehetőségeket, amelyeket a tervutasításos irányítási rendszer, a jelenlegi gazdaságirányítási rendszer és területfejlesztési alap rendszere biztosított. Vázolja azokat a szempontokat, amelyelk szerepet játszottak az iparfejlesztési támogatás odaítélésénél. Első helyen említi a foglalkoztatottság színvonalát. E tekintetben, de a továpbbi szempontok szerint is, első helyre került a megyék sorrendjében Szabolcs-S2atirp.iár megye. A mezőgazdasági térségek iparosítása több összefüggő, de egymástól jól elkülöníthető folyamat összessége. Az iparosítás mellett maguk a mezőgazdasági üzemek is jelentős ipari tényezőkké váltak. Az ipari tevékenységek fejlődését a mezőigazdasági nagyüzemekben a könyv nyolcadik fejezete foglalja öszsze. Az elmúlt negyedszázadban az ország ipara dinamikusan fejlődött: területi szerkezete lényegesen átalakult. A fejlődéssel nem lehetünk elégedettek, hiszen az egyes országrészek, köztük Szabó les-sza tmár megye mai helyzetének elemzése is egyértelműen azt mutatja, hogy szükség van az iparosítás, az iparterüietii struktúra átalakításának további folytatására. Könyvének befejező részében a további feladatokra mutat rá a szerző. A könyvet tematikus térképvázlatok, táblázatok gazdagítják, és mintegy 73 tételből álló irodalomjegyzéke a témával foglalkozó szakirodalom egészét félsorolja. Hanusz Árpád 130

137 Megyénk bemutatkozik Három éve jelent meg a Kossuth Kiadó sorozatának első kötete Magyarország megyéi összefoglaló cián alatt. Amikor, 1984 utolsó napjaiban a Szabolcs-Szatmár c. kötet megjelent az itteni könyvesboltokban, a fülszöveg tanúsága szerint ez volt a nyolcadik a tervezett sorozatban. A Cservényük László vezetésével működő szerkesztő bizottság immáron négy évvel ezelőtt kapta a megbízást egy olyan, lényegében leíró jellegű megyeismertető megírására, amelyik funkcionálisan mutatja be a megyét a megadott szempontok szerint, s csak a legszükségesebb mértékben nyúl vissza a történeti múltba. A sorozat célja ugyanis a mostani helyzet, a felszabadulás utáni korszak bemutatása, a 40. évforduló körüli megjelenés reményében. Ezt azért kellett ilyen körülményesen ideírná, mert a kéziratok egyike-másika már három évvel ezelőtt készen állt a kiadásra, de eléggé nehezen érthető huzavonák után az első korrektúra-levonatok is csak 1984 nyarán érkeztek, vagyis csak akkor és meglehetősen szűkös mértékben volt lehetőség bizonyos adatok, mutatók korrigálására, eredmények közelebbi adatainak feltüntetésére, az újabb irányok megjelölésére. Ha tehát most, amikor egyfolytában végigolvashatjuk az.t a kellemes benyomást keltő kötetet, talán az egyetlen kifogás abban fogalmazható meg, hogy itt-ott nem a legeslegfrissehb adatokkal szolgálnak a dolgozatok. A sorozat jellege, egységes beosztása, szerkesztési alapelvei sugallják a bemutatkozó jelleget, azt, hogy ezek a kl:s képeskönyvek elsősorban a megye lakóinak önismeretét, az ország többi lakóinak eligazodását, lidegenek tájékoztatását célozzák, vagyis honismeretiszülőföldismereti és idegenforgalmi segítséget kívánnak adni egyaránt. Ezeknek a feladatoknak a sorozat is, s most már közelebbről nézve ez a kis kötet is folté ti énül megfelel. Nem vagyonik elkényeztetve: nem áll rendelkezésre sok könyv, amelyik megyénk életének átfogó ismertetését vállalta. Ilyesfajta leíró kötet után csak egyetlen egy jelent meg: a Szabolcs-szatmári útikönyv, éppen két évtizeddel ezelőtt, 1965-ben, a megyei tanács kiadásában. Ez a kötet, egy hirtelen jött megyei elhatározás erősen sürgetett alkalmi munkaközösségi eredménye, amelyet nem kell szégyellnie azoknak, akik abban cikkeket írtak, de az alacsomy példányszám, a terjesztés vontatottsága és nem utolsósorban az újságpapíron, nem túlságosain elegáns megjelenés még belső értékeit is háttérbe szorította. Kényszerűen igyekezett a történeti értékelést valamint az idegenforgalmi tájékoztató-eligazító igényt egyeztetni, nem mindig teljes.'ikerrel: így a bevezető tanulmányok inkább vázlatos áttekintéseik; az idegenforgalmi szempont sikeresebben érvényesült, elsősorban azért, mert ebben a műfaj,bán két igen sikerült vezetésnek lehetünk tanúi: a nyíregyházi sétában Dienes István, a város legjohb isimerője a kalauzunk, ráadásul ő egy-egy részletes adatokkal ellátott, máig jól használható térképpel is szolgál (a városra is, a megyére is) a látnivalókat illetően, a megyei utakon pedig Koroknay Gyula írja le történeti-művészeti megjegyzéseit, gondolatait, eligazító tájékoztatóját öt, képzeletbeli körút'részletes vezetőjével. A közölt képek ma már olykor történeti értékűek, nem is találhatók az eredeti helyszínek olykor, de sajnos, a gyenge kiállítás nehézzé teszi élvezetüket. Itt, most, a Kossuth Kiadó szervezésében és az Athenaeum Nyomda ofszet technikájú előállításában lényegesen 131

138 szebb kötetet kaphattunk. Ez vonatkozik a világos, szop nyomásra, a jól megválogatott képek élvezhető reprodukálására, a vonzó, színes borítóra, a megnyugtató színű vászonfcötésű fedőlapra, amelyiken egyébként az ország térképén kiemelve jelzik éppen azt a megyét, amelyikről a kötet szó], ez esetben Szabolcs-Szatmár-Bereg vidékét. Az egységes szerkesztési szempontok igénylik, hogy a megye egészét mutassa be a 10 íves kötet, a melyüknek egynegyede kép. Ez az átfogó szempont hozza magával, hogy a hajdani öt megyéből komponált mai közigazgatási egység földrajzi viszonyainak leírásával kezdődik a könyvecske, a tájak ismertetésével és értelmezesevel, majd a településviiőzonyoik és a közigazgatás kialakulása magyarázza a megye mai helyzetét, ahogy 1950 óta, immáron három és fél évtizede funkcionál. Azt, hogy miképpen, miiből él, mivel foglalkozik a megye lakossága, azt a gazdasági viszonyok aprólékos ismertetését tartalmazó fejezetből ismerhetjük meg elsősorban, és kellő részletességgel tekinthetjük át a művelődésügyet, a ludománjms életet, az egészséggondozásnak és a testnevelésnek (sportnak) helyzetét is; a politikai és társadalmi életben azokat a kapcsolatokat is, amelyek a szomszédos vagy közeli országokkal alakultak ki államközi kulsturális szerződések keretein belül. S hogy az idegenforgalmi szempontok se szoruljanak háttérbe: külön fejezet vizsgálja a megye természetvédelmi törekvéseit, eredményeit, feladatait; a műemlékekről ad inkább felsorolósszerű ismertetést és tartalmaz megannyi meglepetést azok számára is, akik úgy vélik, azt hiszik, hogy kellően ismerik megyéjüket, környéküket. Egy fejezetet hagytam a végére: a történeim.i- 1ársadáilmi viszonyokról szóló kellő terjedelmű részt. Ez ugyanis, a téma természeténél fogva elsősorban történelmi áttekintést ad a többi cikk leíró szemléletéhez képest, de nagyon karakteiiiszitifcuisan emeli kii azokat a fordulópontokat, időköröket, amelyek a kornyék, a megye életében különösen fontosak, újat jelentettek s nagyon helyesen nem hisz abban, hogy ennek a körzetnek külön története vagy független történelme lett volna az országos eseményeiktől, hanem azokba beleágyazottan, a helyi következményekre, sajátosságokra hívja föl a figyelmet. Napjainkban igen sokat beszélünk szülőföldtudatról, nemzeti és környezeti identitásról: akárhogy forgatjuk a divatos fogalmakat, lényegében a szőkébb és tágabb haza szeretetéről, ennek elengedhetetlen szükségességéről van szó. (Épp idejében jelent meg ez a kis könyv, nem sokkal a Nyíregyháza városáról szóló Útikönyv után, s a felszabadulás 40. évfordulójára kiadott nagyobb terjedelmű megyei képeskönyvvel egyidőiben.) Ez a kiönyv bemutatja egész megyénket, ahoil a megyeszékhely nem tolakszik a többi város, táj, település elé, harmonikusán tisztázza minden egység helyét, szerepét a megye, az ország életében s így korrekten, komolyan, igaz szóval segít tájékozódni. Az adaték, oiykor országos összehasonlításokkal, nem nyomják agyon a szöveget, a szerzők stílusa nem tudományoskodó, de világosan tájékoztató, s ez is jó ajárdójia lehet a kötetnek. Végül miég kiét dolgot szeretnék megemlíteni. Az egyik az, hogy a mostam szerzőgárda (Bodnár Lóránt, Csernussi Endre, Cser.venyák László, Frisnyák Sándor, Kalenda Zoltán, Kuknyó János, Margócsy József, Mező András, Németh Péter, Szilágyi Imre és Takács Péter) eddig végzett, itt bemutatott munkáját, eredményeit nem lenne szabad parlagon hagyni. Ez a kis kötet, a maga leíró igényével próbára tette a szerzőket, de az itt látható dolgozatok arra is utalnak, hogy ezek a szerző*, megfelelő bővítéssel, újabb munkatársaik, szakértők bevonásával alkothatna - a szerkesztő bizottságát egy olyan me 132

139 gyei kötetnek, amelyik ennek a területnek történeti, áttekintően monografikus feldolgozását mutatná be. Ez, fejlődésünk, életünk jelenlegi szakaszán, immár elengedhetetlen. A Borovszky-Péle sorozatban annak idején a szabolcsi és a szatmári kötet készült el, éppen nyolc évtizeddel ezelőtt, a másik három megyéről nem, Az első világháború utáni helyzetről csak töredékes művek jelenteik meg a nem szabolcsi vészekről, do az ott közölt részlet eredmények föltétlenül hasznosíthatók egy szakértő mai feldolgozásában. Szabolcs megye, Nyíregyháza valamivel jobb helyzetben van, mert a Lukács-féle történelmi célú kötet 100 évvel ez el Öltről, a fél évszázada kiadott Hunekés Dienes-íéle monográfia nagyszerű alapokat nyújthat egy mai igényeket kielégítő feldolgozásra, sőt az egyébként eléggé kevésre taksált Háger-féLe kötete is rejteget a szó legszorosabb értelmében másutt nem Lalái!ható adatokat, támpontokat. Vagyis: föltétlenül határozottá kell válnia annak a társadalmi igénynek, hogy készüljön el a megye korszerű, nem túlméretezett, de kellő méáységben vizsgáló és bemutató történeti monográfiája. A másik megjegyzésem a most szóban forgó kis kötet terjesztésére vonatkozik. A 10 íves, 36 forint árú kötet a hírek szerint eléggé nagy példányszámban jelent meg. Ennek ellenére, immáron megjelenése után egy negyedévvel, még nem került el a megye könyvesboltjaiba. Az illetékeseknek kellene a hathatós segítsége, hogyha már elkészült sok fáradtsággal és kellő eredménnyel ez a megyénket ismertető, kellemes hatású könyv, akkor jusson is el az olvasókhoz: az egész országban, a könyvesboltok, idegenforgalmi hivatalok terjesztőhálózatán át, mielőbb. Margóesy József Sebestyén Sándor: Fájdalom Balogh Géza Győrfi Sándor: Szárnyalás 133

140 Csorba Sándor: Szemere Bertalan neveltetése és pályakezdése ( ) Szemere Bertalan élete és munkássága niam ismeretiéin, számos mű és szeírző foglalkozott már vele. Jelien kiadvány a maga nemében mégis egyedüli. A szerző, akii pataki diákként ugyanabban az iskolában tanult, mint Szemere, az ősök emlékének adózik, amikor a reformkor e kiemelkedő személyiségéről szól. Hiteles forrásmunkák, Szemere személyes levelezése alapján pontos jellemzést kapunk az akkori még eddig feltáratlan pataki diákéletről anniak mozgatórugóiról, a reformkori értelmiség formálódásáról, s összességben a társadalmi haladás fogalmával összegzett reformpolitikáról. A szerzőt, aki hive és elkötelezettje a magyarság életét oly jelentősen befolyásoló kornak, más személyes indíttatás is vezette. Kezdő tanáriként a nyíregyházi Kölcsey Gimnáziumban tanított, itt talán egy epizodikus apropó kapcsán melyik szemére volt vak Kölcsey; az egyes kiadványok ebben a kérdésben nem következetesek, kezdett Kölcsey Ferenccel behatóbban foglalkozni, s ezzel együtt a reformkor fiataljainak életéivel, eszméivel, politikai érdeklődésével. A fő kutatási témán dolgozva az Országos Levéltárban, a Ráday Könyvtárban egyedülálló dokumentumokra bukkant. Szemere Bertalan kapcsolatban állt Kölcseyvel, mesetereként tisztelte. Kölcseytől tanulta az ifjú Szemere, az ember hivatása: a hatni, alkotni és használni tudás. A sorra Íródó személyes levelek hiteles és figyelemneiméltó tudósítások is egyben. Kölcseyvel való kapcsolata meghatározó erejű. Szemere nézetazonosságra jut Kölcseyvel számos, az országot oly jelentősen érintő kérdésében. A pozsonyi országgyűlésről Kölcseynetk írott levelében kifejti, mi az, ami elvetendő, amiit fejleszteni, megtartani, illetve megváltoztatni kell. A miindiig neves iskola Patak sokak számára ismeretes, de ilyen részletességgel nem kifejtett a korabeli pataki diákok élete, neveltetése, törekvései. Ismeretessé válik előttünk a pataki iskola teljes követelményrendszere, oktató-nevelő munkája, módszerei, elvei... s az itt érlelődő reformkori értelmiség alakulása, próbálkozásai. Kevesek által tudott tények kerülnek elő, amelyek a jogászifjek haladó elképzeléseit, tevékenységét bizonyítják. Az 1822-iben a Helytartótanács által betiltott Pánczélország nevű egyesületet követve, a jogászifjak közöttük Széniére többszöri kérésére, indoklására miszerint a honi törvények theoriáját a praxissal egybe tudják kötni megalakul a Nándor vármegye. Haladó javaslatai között szerepel, hogy az egzameni búcsúzás magyar nyelven történjék. A pataki diákság haladó egyesületének mozgatórugója volt Szemére Bertalan, akii iskoláit anyjától örökségbe kapott kote!ességérzetével, munkaszeretetével, nagy akarattal végezte, kölcsűnkönyvékiből tanult, pénztelen volt. Életének legszebb korszakaként őrizte mégis a pataki éveit, ahol klaszsziikus műveltségre tett szert, s ahol politikai érdeklődése is kezdődött. Kölcsey Himnuszát szavalta, a latin nyelvű könyvöket sorra magyarra fordítja, vallotta: a nyelv és műveltség válhatatlusn társak. A forrásmunkák alapján Patakot olyan iskolaként tarthatjuk számon, ahol Szemeréhez a szerveződő reformkori értelmiség számára szükséges valamennyi impulzus elér..., sőt ezek kialakításának maga is tevékeny részesévé válik." A szerző pontos időrendben követi az események alakulását, apró nészletes- 134

141 seggel szinte hetenként tudomást szerzünk a történésekről. A mű négy szerkezeti részre történő tagolása is időhatárok kozott történik. Az iskolai évek 1832-foen érnek véget Szemere számára, a kollégium falai közül kilépve kall döntenie, hogy irodalmi pályára lép, vagy a politikai pályát választja. Árnyait képet kap az olvasó Szemere Bertalan e sok küzdést kívánó szellemi fejlődéséről, az irodalom vonzásáról, csábításáról, a politikusi magatartásáról : az igazság és kötelesség útján kíván járni, kapcsolatairól, s főiként Kölcsey Ferenc meghatározó szerepéről, valamint a pozsonyi tartózkodásról. Szem,ere iskoláit elvégezve, gyakornok ügyvédi oklevelet kap, külföldre utazik. hogy műveltsége teljessé váljon, így fejeződik be neveltetése a kor szokásainak megfelelően. 26 évesen önmaga és társadalma helyzetét tisztán látva, programja kialakult: forradalom helyett az eszmék síkján kell kivívnunk nemzeti jogainkat és függetlenségünket, az eszmék megvalósításához a népet kell megnyernünk.. A mű amelyet bemutatni szándékoztam része és eredménye egy nagyobb munkának, s egyben Önállóan is megállja helyét, mint az Országos Irodalomtörténeti Társaság díjazott pályázata, valamint önálló, mint nyomtatásban megjelent változat. (Borsod-Miskolci ír. tört. Fűz. 14.) Szemere Bertalan, akinek neve összekapcsolódik a haladás fogalmával, méltó arra, hogy a reformkor nagyjai között tartsuk számon. A szerző aki a nyíregyházi Bessenyei Gyöngy Tanárképző Főiskola irodalom tanszékiének docense nem dicsér, nem vádol, nem cáfol, helyreteszi, a dokumentumok alapján logikusan Összerendezi a tényeket. Soraiból érezhető, hogy a reformkor igazi értője, aki egy nyelvész precizitásával, egy elkötelezett irodalomtörténész szemléletével és egy nagy rálátású szakember szemével kezeli ezt a kort. Szíkora Lászlónc Sebestyén Sándor pályaműve 135

142 136 Szerzőink figyelmébe! Felhívjuk tisztelt szerzőinket, hogy közlésre szánt kézirataikat a szerkesztés, lektoráltatás, valamint a nyomda munkájúnak megkönnyítésére szíveskedjenek két 'példányban eljuttatni hozzánk, amelyből az egyik eredeti gépelt példány legyen. Csupán másolati oldalakból összeállított írásokat nem fogadhatunk el. Soronként lehetőleg 60 leütés legyen, és kettes sortávolsággal, oldalanként sort írjanak. Kérjük, hogy külön papíron minden esetben pontosan tüntessék föl lakáscímüket, személyi számukat, munkahelyüket, beosztásukat, tudományos fokozatukat. A szerkesztőség címe: Szabolcs-Szatmári Szemle szerkesztősége. Nyíregyháza, Pf Személyesen, telefonon dr. Mező András felelős szerkesztői vagy dr. Takács Péter olvasószerkesztőt szíveskedjenek keresni. Címük: Nyíregyháza, Sóstói út 31 B. Tel.:

143 > < " í