Tartalom. Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Átírás

1 Tartalom I. Impresszum Károli Könyvek Tartalomjegyzék A MÁSIK EMBER MEGÉRTÉSE Áttekinthető emberi világ A rang és a formális viszonyok szerepe A másik érdekessé válik Új kommunikációs nehézségek Az egyén szubjektív felértékelődése Belső világunk bonyolódása Az érzelmi távolság áthidalása A városi létformák Megértés az együttes élményekből A környezet támpontjai az emberismeretben Az ismerősi relációk Az önfeltárás (őszinteség) jelensége Segítségek, terápiák Az empátia koncepciójának szerepe AZ EMPÁTIA FOGALMÁNAK KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSTÖRTÉNETE A MODERN LÉLEKTANBAN Arisztotelész elmélete A lélektan megközelítése A pszichoanalízis felfogása Scheler szimpátiaelmélete Megértő irányzat a lélektanban és a társadalomtudományokban Rogers iskolája AZ EMPÁTIA JELENSÉGE ÉS FOGALMÁNAK TAPASZTALATI MEGHATÁROZÁSA Az empátia és más megismerési módok viszonya Empátia és projekció Kommunikáció és megfigyelés Az empátia lélektani lényege A kultúra és az együttes élmény szerepe Empátia és szimpátia Az érzelmi ragály Szimpátia és szinkronicitás Empátia és azonosulás Az empátia szintjei A fogalomhasználat néhány problémája Példák az empátiás megértésre AZ EMPÁTIA KOMMUNIKÁCIÓS ALAPJAI A nemverbális kommunikáció A kommunikáció általános modellje A mimika A mimikai kód kérdései A tekintet A vokális csatorna A beszéd formai jegyei A kéz mozgásai a gesztusok A proxemika Érintés és szaganyagok Szociokulturális kommunikációs formák, mint az emblémák A metakommunikáció TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK ÉS ELMÉLETEK ÚJABB ADATOK A meghatározások tanulságai i

2 2. A szinkronicitás Evolúciós háttér Neurobiológiai alapok A tükörneuronok Az én szerepe Újabb nyelvészeti és kommunikációs szempontok Az empátia összetevői és folyamata Jegyzetek AZ EMPÁTIA KIALAKULÁSA A SZEMÉLYISÉGFEJLŐDÉS SORÁN A beszéd fejlődése A nemverbális kommunikáció fejlődése Az anya-gyermek kapcsolat és az empátia Az identifikáció és az empátia A double-bind (kettős kötés) Az empátia és a társkapcsolatok AZ EMPÁTIÁS KÉPESSÉG PROBLÉMÁI AZ EMPÁTIA SZEMÉLYISÉG-LÉLEKTANI FELTÉTELEI A gyermek és az empátia Empátia a serdülőkorban Az empátia és a nem Az empátiát fejlesztő hatások Az empátiát zavaró és gátló lélektani tényezők Illúziók, önbecsapások és ezek szerepe AZ EMPÁTIA JELENTŐSÉGE ÉS SZEREPE A SZEMÉLYES, ÉRZELMI KAPCSOLATOKBAN A kapcsolatok kulturális sémái Az empátia a kapcsolatokban A szavak a kapcsolatokban A mai ifjúság kapcsolatai A felnőttkori kapcsolatok nehézségei Empátia és szexualitás Empátia a szülő-gyermek kapcsolatban EMPÁTIA A FORMÁLIS EMBERI KAPCSOLATOKBAN A szerepek és problémáik A szervezeti konfliktusok megoldása Az empátia felhasználása ösztönös és tudatos formában Az empátia szerepe a szervezetben EMPÁTIA A VEZETÉSBEN Kommunikáció mint szabályozás A vezetői viselkedéshibák következményei A vezetői empátia sajátossága Az empátia gátjai Az autokratikus vezetés és az empátia A demokratikus vezetés akadályai A demokratikus vezetés jelentősége AZ EMPÁTIA JELENTŐSÉGE A PEDAGÓGIAI MUNKÁBAN ÉS A GYERMEKNEVELÉSBEN A szocializáció Empátia a kisgyerekek nevelésében Kommunikációs nehézségek felnőttek és gyerekek között A szülő kommunikációs hibái és lehetőségei Készségek és ismeretek a nevelésben Empátia az óvodai és iskolai nevelésben A jó tanár tulajdonságai Az iskola szervezete Az empátiát fejlesztő nevelés lehetőségei Empátia az oktatásban Az empátia sajátos oktatási és nevelési területeken AZ EMPÁTIA AZ ORVOSLÁSBAN ÉS A PSZICHOLÓGIAI MUNKÁBAN Az orvoslás hagyományos módja ii

3 2. Az orvosi tekintély problémái A minősítés feladata Az idült beteg viselkedése A neurotikus beteg A neurózis megismerése Öngyilkosságveszélyek és szexuális zavarok Az ápolónők tevékenysége A pszichológusok munkája AZ EMPÁTIA SZEREPE A PSZICHOTERÁPIÁBAN A pszichoterápia meghatározása Pszichoterápiás eljárások és iskolák Empátia a pszichoanalízisben A Rogers-féle pszichoterápia empátia-felfogása Empátia a pszichodrámában és a csoportterápiában Empátia egyéb pszichoterápiákban AZ EMPÁTIA MÁS FELHASZNÁLÁSI TERÜLETEI A mélyinterjú kérdései Empátia a kihallgatásban A hazugság és a csalás problémája Empátia a közlekedésben, a játékban, az előadásban AZ EMPÁTIA MENTÁLHIGIÉNÉS SZEREPE ÉS PSZICHOPATOLÓGIÁJA A modern ember pszichológiai szükségletei Az empátia mint a visszajelentés hordozója Pszichopatológiai állapotok és ezek megelőzése AZ EMPÁTIA ÉS A MŰVÉSZETEK Empátia és műélvezet A művészetek hatása az empátiás képességre Azonosulás a színházban és a filmben Az azonosulás típusai A tömegkommunikáció és a modern művészetek mentálhigiénés jelentősége AZ EMPÁTIA VIZSGÁLATA ÉS MÉRÉSE, FEJLESZTÉSÉNEK MÓDJAI ÉS CÉLJAI Empirikus vizsgálatok Kérdőívek, skálák A becslés és konszenzus Truax skálája és más skálamódszerek Az empátia fejlesztésének módszerei Empátiás csoporttréning a vezetőképzésben AZ EMPÁTIÁS MEGISMERÉS GYAKORLATA EPIZÓDOK ÉS FOLYAMATOK Az empátia feltételei Az empátia epizódjai A fantázia szerepe Az önreflexivitás Az empátiás megértés tartalmai Az empátia technikái FÜGGELÉK Irodalom iii

4

5 I. rész - Impresszum

6 Tartalom 1. Károli Könyvek Tartalomjegyzék A MÁSIK EMBER MEGÉRTÉSE Áttekinthető emberi világ A rang és a formális viszonyok szerepe A másik érdekessé válik Új kommunikációs nehézségek Az egyén szubjektív felértékelődése Belső világunk bonyolódása Az érzelmi távolság áthidalása A városi létformák Megértés az együttes élményekből A környezet támpontjai az emberismeretben Az ismerősi relációk Az önfeltárás (őszinteség) jelensége Segítségek, terápiák Az empátia koncepciójának szerepe AZ EMPÁTIA FOGALMÁNAK KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSTÖRTÉNETE A MODERN LÉLEKTANBAN Arisztotelész elmélete A lélektan megközelítése A pszichoanalízis felfogása Scheler szimpátiaelmélete Megértő irányzat a lélektanban és a társadalomtudományokban Rogers iskolája AZ EMPÁTIA JELENSÉGE ÉS FOGALMÁNAK TAPASZTALATI MEGHATÁROZÁSA Az empátia és más megismerési módok viszonya Empátia és projekció Kommunikáció és megfigyelés Az empátia lélektani lényege A kultúra és az együttes élmény szerepe Empátia és szimpátia Az érzelmi ragály Szimpátia és szinkronicitás Empátia és azonosulás Az empátia szintjei A fogalomhasználat néhány problémája Példák az empátiás megértésre AZ EMPÁTIA KOMMUNIKÁCIÓS ALAPJAI A nemverbális kommunikáció A kommunikáció általános modellje A mimika A mimikai kód kérdései A tekintet A vokális csatorna A beszéd formai jegyei A kéz mozgásai a gesztusok A proxemika Érintés és szaganyagok Szociokulturális kommunikációs formák, mint az emblémák A metakommunikáció TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK ÉS ELMÉLETEK ÚJABB ADATOK A meghatározások tanulságai A szinkronicitás Evolúciós háttér Neurobiológiai alapok

7 Impresszum 5. A tükörneuronok Az én szerepe Újabb nyelvészeti és kommunikációs szempontok Az empátia összetevői és folyamata Jegyzetek AZ EMPÁTIA KIALAKULÁSA A SZEMÉLYISÉGFEJLŐDÉS SORÁN A beszéd fejlődése A nemverbális kommunikáció fejlődése Az anya-gyermek kapcsolat és az empátia Az identifikáció és az empátia A double-bind (kettős kötés) Az empátia és a társkapcsolatok AZ EMPÁTIÁS KÉPESSÉG PROBLÉMÁI AZ EMPÁTIA SZEMÉLYISÉG-LÉLEKTANI FELTÉTELEI A gyermek és az empátia Empátia a serdülőkorban Az empátia és a nem Az empátiát fejlesztő hatások Az empátiát zavaró és gátló lélektani tényezők Illúziók, önbecsapások és ezek szerepe AZ EMPÁTIA JELENTŐSÉGE ÉS SZEREPE A SZEMÉLYES, ÉRZELMI KAPCSOLATOKBAN A kapcsolatok kulturális sémái Az empátia a kapcsolatokban A szavak a kapcsolatokban A mai ifjúság kapcsolatai A felnőttkori kapcsolatok nehézségei Empátia és szexualitás Empátia a szülő-gyermek kapcsolatban EMPÁTIA A FORMÁLIS EMBERI KAPCSOLATOKBAN A szerepek és problémáik A szervezeti konfliktusok megoldása Az empátia felhasználása ösztönös és tudatos formában Az empátia szerepe a szervezetben EMPÁTIA A VEZETÉSBEN Kommunikáció mint szabályozás A vezetői viselkedéshibák következményei A vezetői empátia sajátossága Az empátia gátjai Az autokratikus vezetés és az empátia A demokratikus vezetés akadályai A demokratikus vezetés jelentősége AZ EMPÁTIA JELENTŐSÉGE A PEDAGÓGIAI MUNKÁBAN ÉS A GYERMEKNEVELÉSBEN A szocializáció Empátia a kisgyerekek nevelésében Kommunikációs nehézségek felnőttek és gyerekek között A szülő kommunikációs hibái és lehetőségei Készségek és ismeretek a nevelésben Empátia az óvodai és iskolai nevelésben A jó tanár tulajdonságai Az iskola szervezete Az empátiát fejlesztő nevelés lehetőségei Empátia az oktatásban Az empátia sajátos oktatási és nevelési területeken AZ EMPÁTIA AZ ORVOSLÁSBAN ÉS A PSZICHOLÓGIAI MUNKÁBAN Az orvoslás hagyományos módja Az orvosi tekintély problémái A minősítés feladata Az idült beteg viselkedése

8 Impresszum 5. A neurotikus beteg A neurózis megismerése Öngyilkosságveszélyek és szexuális zavarok Az ápolónők tevékenysége A pszichológusok munkája AZ EMPÁTIA SZEREPE A PSZICHOTERÁPIÁBAN A pszichoterápia meghatározása Pszichoterápiás eljárások és iskolák Empátia a pszichoanalízisben A Rogers-féle pszichoterápia empátia-felfogása Empátia a pszichodrámában és a csoportterápiában Empátia egyéb pszichoterápiákban AZ EMPÁTIA MÁS FELHASZNÁLÁSI TERÜLETEI A mélyinterjú kérdései Empátia a kihallgatásban A hazugság és a csalás problémája Empátia a közlekedésben, a játékban, az előadásban AZ EMPÁTIA MENTÁLHIGIÉNÉS SZEREPE ÉS PSZICHOPATOLÓGIÁJA A modern ember pszichológiai szükségletei Az empátia mint a visszajelentés hordozója Pszichopatológiai állapotok és ezek megelőzése AZ EMPÁTIA ÉS A MŰVÉSZETEK Empátia és műélvezet A művészetek hatása az empátiás képességre Azonosulás a színházban és a filmben Az azonosulás típusai A tömegkommunikáció és a modern művészetek mentálhigiénés jelentősége AZ EMPÁTIA VIZSGÁLATA ÉS MÉRÉSE, FEJLESZTÉSÉNEK MÓDJAI ÉS CÉLJAI Empirikus vizsgálatok Kérdőívek, skálák A becslés és konszenzus Truax skálája és más skálamódszerek Az empátia fejlesztésének módszerei Empátiás csoporttréning a vezetőképzésben AZ EMPÁTIÁS MEGISMERÉS GYAKORLATA EPIZÓDOK ÉS FOLYAMATOK Az empátia feltételei Az empátia epizódjai A fantázia szerepe Az önreflexivitás Az empátiás megértés tartalmai Az empátia technikái FÜGGELÉK Irodalom

9 1. fejezet - Károli Könyvek monográfia Sorozatszerkesztő: dr. Sepsi Enikő A szerkesztőbizottság tagjai: dr. Antalóczy Péter, Prof. dr. Balla Péter, dr. Bozsonyi Károly, dr. Csanády Márton, Prof. dr. Fabiny Tibor, dr. Kendeffy Gábor, dr. Kovács Barnabás, Prof. dr. Miskolczi Bodnár Péter, dr. Sepsi Enikő, dr. Szenczi Árpád, Prof. dr. Zsengellér József A sorozatban eddig megjelent: Lovász Irén: Szakrális kommunikáció Galsi Árpád: Jakab, az Úr tesvére. Jakab az ősgyülekezet és az ősegyház kontextusában Pap Ferenc: Templom mint teológia. Kulcsok az Ezékiel értelmezéséhez Tóth Sára: A képzelet másik oldala. Irodalom és vallás Northrop Frye életművében Tari János: A néprajzi és az antropológai filmkészítés.történeti, elméleti és gyakorlati példák Buda Béla EMPÁTIA A beleélés lélektana Folyamatok, alkalmazások, új szempontok Hatodik, átdolgozott, bővített kiadás Károli Gáspár Református Egyetem L Harmattan Kiadó Budapest, 2012 Felelős kiadó: dr. Sepsi Enikő, a KRE BTK dékánja Károli Gáspár Református Egyetem 1091 Budapest, Kálvin tér 9. Telefon: Fax: Buda Béla, 2012 Károli Gáspár Református Egyetem, 2012 L Harmattan Kiadó, 2012 ISBN ISSN Kiadja a Károli Gáspár Református Egyetem és a L Harmattan Kiadó. A kiadó kötetei megrendelhetők, illetve kedvezménnyel megvásárolhatók L Harmattan Könyvesbolt 5

10 Károli Könyvek 1053 Budapest, Kossuth L. u Tel.: (+36-1) Párbeszéd Könyvesbolt 1085 Horánszky utca 20. Tel.: (+36-1) A borítón Edouard Manet Chez le père Lathuille című képe látható. A borítót Ujváry Jenő tervezte. Olvasószerkesztő: Kaló Zsuzsa A tördelés Kállai Zsanett munkája. A nyomdai munkákat a Robinco Kft. végezte, felelős vezető Kecskeméthy Péter. 6

11 2. fejezet - Tartalomjegyzék 1. A MÁSIK EMBER MEGÉRTÉSE Áttekinthető emberi világ A rang és a formális viszonyok szerepe A másik érdekessé válik Új kommunikációs nehézségek Az egyén szubjektív felértékelődése Belső világunk bonyolódása Az érzelmi távolság áthidalása A városi létformák Megértés az együttes élményekből A környezet támpontjai az emberismeretben Az ismerősi relációk Az önfeltárás (őszinteség) jelensége Segítségek, terápiák Az empátia koncepciójának szerepe 2. AZ EMPÁTIA FOGALMÁNAK KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSTÖRTÉNETE A MODERN LÉLEKTANBAN Arisztotelész elmélete A lélektan megközelítése A pszichoanalízis felfogása Scheler szimpátiaelmélete Megértő irányzat a lélektanban és a társadalomtudományokban 3. AZ EMPÁTIA JELENSÉGE ÉS FOGALMÁNAK TAPASZTALATI MEGHATÁROZÁSA Az empátia és más megismerési módok viszonya Empátia és projekció Kommunikáció és megfigyelés Az empátia lélektani lényege A kultúra és az együttes élmény szerepe Empátia és szimpátia Az érzelmi ragály Szimpátia és szinkronicitás 7

12 Tartalomjegyzék Empátia és azonosulás Az empátia szintjei A fogalomhasználat néhány problémája Példák az empátiás megértésre 4. AZ EMPÁTIA KOMMUNIKÁCIÓS ALAPJAI A nemverbális kommunikáció A kommunikáció általános modellje A mimika A mimikai kód kérdései A tekintet A vokális csatorna A beszéd formai jegyei A kéz mozgásai a gesztusok A proxemika Érintés és szaganyagok Szociokulturális kommunikációs formák, mint az emblémák A metakommunikáció 5. TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK ÉS ELMÉLETEK ÚJABB ADATOK A meghatározások tanulságai A szinkronicitás Evolúciós háttér Neurobiológiai alapok A tükörneuronok Az én szerepe Újabb nyelvészeti és kommunikációs szempontok Az empátia összetevői és folyamata 6. AZ EMPÁTIA KIALAKULÁSA A SZEMÉLYISÉGFEJLŐDÉS SORÁN A beszéd fejlődése A nemverbális kommunikáció fejlődése Az anya-gyermek kapcsolat és az empátia Az identifikáció és az empátia A double-bind (kettős kötés) 8

13 Tartalomjegyzék Az empátia és a társkapcsolatok 7. AZ EMPÁTIÁS KÉPESSÉG PROBLÉMÁI AZ EMPÁTIA SZEMÉLYISÉG-LÉLEKTANI FELTÉTELEI A gyermek és az empátia Empátia a serdülőkorban Az empátia és a nem Az empátiát fejlesztő hatások Az empátiát zavaró és gátló lélektani tényezők Illúziók, önbecsapások és ezek szerepe 8. AZ EMPÁTIA JELENTŐSÉGE ÉS SZEREPE A SZEMÉLYES, ÉRZELMI KAPCSOLATOKBAN A kapcsolatok kulturális sémái Az empátia a kapcsolatokban A szavak a kapcsolatokban A mai ifjúság kapcsolatai A felnőttkori kapcsolatok nehézségei Empátia és szexualitás Empátia a szülő-gyermek kapcsolatban 9. EMPÁTIA A FORMÁLIS EMBERI KAPCSOLATOKBAN A szerepek és problémáik A szervezeti konfliktusok megoldása Az empátia felhasználása ösztönös és tudatos formában Az empátia szerepe a szervezetben 10. EMPÁTIA A VEZETÉSBEN Kommunikáció mint szabályozás A vezetői viselkedéshibák következményei A vezetői empátia sajátossága 11. AZ EMPÁTIA JELENTŐSÉGE A PEDAGÓGIAI MUNKÁBAN ÉS A GYERMEKNEVELÉSBEN A szocializáció Empátia a kisgyerekek nevelésében Kommunikációs nehézségek felnőttek és gyerekek között A szülő kommunikációs hibái és lehetőségei Készségek és ismeretek a nevelésben Empátia az óvodai és iskolai nevelésben 9

14 Tartalomjegyzék A jó tanár tulajdonságai Az iskola szervezete Az empátiát fejlesztő nevelés lehetőségei Empátia az oktatásban Az empátia sajátos oktatási és nevelési területeken 12. AZ EMPÁTIA AZ ORVOSLÁSBAN ÉS A PSZICHOLÓGIAI MUNKÁBAN Az orvoslás hagyományos módja Az orvosi tekintély problémái A minősítés feladata Az idült beteg viselkedése A neurotikus beteg Öngyilkosságveszélyek és szexuális zavarok Az ápolónők tevékenysége A pszichológusok munkája 13. AZ EMPÁTIA SZEREPE A PSZICHOTERÁPIÁBAN A pszichoterápia meghatározása Pszichoterápiás eljárások és iskolák Empátia a pszichoanalízisben A Rogers-féle pszichoterápia empátia-felfogása Empátia a pszichodrámában és a csoportterápiában Empátia egyéb pszichoterápiákban 14. AZ EMPÁTIA MÁS FELHASZNÁLÁSI TERÜLETEI A mélyinterjú kérdései Empátia a kihallgatásban Empátia a közlekedésben, a játékban, az előadásban 15. AZ EMPÁTIA MENTÁLHIGIÉNÉS SZEREPE ÉS PSZICHOPATOLÓGIÁJA A modern ember pszichológiai szükségletei Az empátia mint a visszajelentés hordozója Pszichopatológiai állapotok és ezek megelőzése 16. AZ EMPÁTIA ÉS A MŰVÉSZETEK Empátia és műélvezet A művészetek hatása az empátiás képességre 10

15 Tartalomjegyzék Azonosulás a színházban és a filmben A tömegkommunikáció és a modern művészetek mentálhigiénés jelentősége 17. AZ EMPÁTIA VIZSGÁLATA ÉS MÉRÉSE, FEJLESZTÉSÉNEK MÓDJAI ÉS CÉLJAI Empirikus vizsgálatok A becslés és konszenzus Az empátia fejlesztésének módszerei Empátiás csoporttréning a vezetőképzésben 18. AZ EMPÁTIÁS MEGISMERÉS GYAKORLATA EPIZÓDOK ÉS FOLYAMATOK Az empátia feltételei Az empátia epizódjai A fantázia szerepe Az önreflexivitás Az empátiás megértés tartalmai Az empátia technikái FÜGGELÉK IRODALOM 11

16 3. fejezet - 1. A MÁSIK EMBER MEGÉRTÉSE 1. Áttekinthető emberi világ Az empátia fogalma valószínűleg nem véletlenül a modern kor civilizációs csúcspontja vagy inkább kezdődő hanyatlása idején vált ismertté. Korábban talán nem volt rá szükség. A megelőző korok embere erősen szabályozott világban élt, amelyben a másik emberhez való viszonyt határozott sémák és normák irányították. Az emberek ismerősi viszonyhálóban találkoztak másokkal, helyi rendszerint kis kiterjedésű közösségeken belül. A falu eleve ilyen kis közösség volt, nagyobb településeken a szomszédság, a vallásos gyülekezet, illetve a modern szociológiában helyi társadalomnak nevezett intézményes szerkezet, a helyi közigazgatás, az iskola, az előkelőségek, üzletek stb. szereplői biztosították az emberi környezetet. Az ismerősség azt jelentette, hogy az emberek tudják egymás helyét a társadalomban, ismerik a felmenőit és rokonait vagy jelenlegi családi állapotát, lehet tudni foglalkozását és vagyoni helyzetét stb. A huszadik századig a tekintély tisztelete volt a társadalmi rend alapelve, a családon belül ezt a családfő testesítette meg, a társadalom más relációiban az ehhez hasonló helyzet, a rang vagy a társadalmi befolyás birtoklása. A tanultság és a hivatás is rang volt, ez tiszteletet váltott ki a pap, az orvos vagy a hely elöljáró iránt, egyfajta rang volt a származás, amelyet a társadalmi köztudat őrzött (nemesség, arisztokrácia, ősi nemzetség stb.). Általában tekintély illette az életkort és a női nemet. A kölcsönös viszonyulást szokások, illem, előírások rögzítették. Kapcsolódási jelzések származtak az öltözködésből és a viselkedésből, a státust kifejező tárgyakból (ma ezeket státusszimbólumoknak szoktuk nevezni). Nemcsak az egyházi ornátus vagy az egyenruha számított, a polgárság más ruhát hordott, mint a falusi lakosság, felismerhető volt a hivatali ember, és amikor a 19. század második felében már a ruházat nem tükrözte pontosan a társadalmi rendiséget, a státust kifejezte a viselkedés, még ha a sétapálca, az ékszerek, a jelvények vagy éppen a hátasló, a fogat vagy a kísérő szolga, az alkalmazott ezt nem is tették volna. Maga a beszéd kulturáltsága vagy a mindennapi bilingvizmus (pl. egész Európában a latin nyelvből átvett köznapi kifejezések vagy e sokak által használt világnyelv ismerete) is jelezte a szociális státust. 2. A rang és a formális viszonyok szerepe A társadalmi helyzet különbsége általában kommunikációs távolságot jelentett, a rangok a hétköznapokban sem elegyedtek egymással, a magasabb rangú parancsolt, az alacsonyabb rangú előre köszönt, engedelmességet tanúsított. Mint a modern kultúrtörténetből tudjuk, az emberi érintkezés szabályai országonként, régióként, településtípusonként változtak, lassan átalakultak a polgárosodással, a modernizációval és a városiasodással párhuzamosan, de betartásuk többnyire a magasabb rangú rosszallása vagy elégedettsége révén valósult meg. A kor embere tudta, hogy a köztudat szerint elismert rang a helyi közigazgatási hatalom mozgósításának lehetőségével jár együtt. A státusjelzések néha látszatokat hoztak (a köpenicki kapitány esete vagy a ruha teszi az embert elv, például Gottfried Keller ábrázolásában), de a társadalom viszonylag csekély konfliktussal működött. Ezért is mondhatjuk, hogy a civilizáció egyfajta csúcspontja volt a századfordulón, a tizenkilencedik század végén, amikor Európában jogállamiság alakult ki, a művelődés állami program lett, az iparosodás a tömegeknek biztos boldogulást teremtett. A civilizáció a közegészségügy nyomán, illetve a mindennapi életet kényelmessé tevő eszközök tömeges elérhetősége révén is kialakult. A boldog békeidők korszaka volt ez, de a kultúrkritikusok (Spengler és mások) előrevetítették a rend felbomlását, megkezdődött a tömegek lázadása (Ortega), amelyben már az egyenjogúság és a demokrácia eszményei a társadalmi különbségeket feszítő erővé tették. De empátiára még a fin de siécle után sem volt szükség. Az emberek több formális viszonylatba kényszerültek egymással, különösen városokban, de a lelki távolság áthidalása nem volt igazán szükséglet. A társadalmi hasonlóság az életkor és az élethelyzeti hasonlóság (pl. katonaság, iskola, foglalkozás stb.) alapján barátságokat szült, különösen férfiak között, kisebb mértékig a nők között is), de ezt elsősorban az értékek és a lelkületek hasonlósága és a kölcsönös szolidaritása fémjelezte. A kommunikációt a dialógusok töltötték be, amelyekben 12

17 1. A MÁSIK EMBER MEGÉRTÉSE mindenki a maga egyéniségét és világlátását adta át a másiknak, illetve fogadtatta el vele, és ez lett a barátság szilárd kerete. Mint ugyancsak a szépirodalomból és a kultúrtörténetből tudjuk, a párkapcsolatok is így jöttek létre, a társadalmi státus eleve meghatározta az ismerkedési utakat és együttléti alkalmakat, és bár divat lett a szerelem, mint a házasság alapja, ezt a kötelező intimitási távolság (szexuális tilalmak sora) tette többé-kevésbé felszínessé. A modern szociológia a szerelmet modern intézmények, vagyis társadalmilag mintázott érzelmi és viszonyulási módnak tekinti, amely e korban a romantikus rajongás és a női szemérmesség bonyolult etikettjei szerint alakultak (vagy viselkedési, illetve kommunikációs szabályok szerint, amelyeket az emberek a szocializáció során sajátítottak el). Empátiának ekkor nem volt terepe az iskola, az egyház, a katonaság vagy a közélet. Az emberek tudták, hogyan kell viselkedniük, mit várnak el tőlük, ismerték a játékszabályokat, maguk is azt várták el, amit tőlük mások, persze figyelembe véve a rangok és helyzetek különbségeit. A viselkedés mind több társadalmi szintéren, szituációban bonyolódott, amelyek sok társas szabályt átírtak, átszíneztek. Egy-egy átlagos napon közlekedésben, munkahelyen, hivatalban, üzletekben és szórakozó helyeken stb. a másik ember belső világa érdektelen volt. Fokozatosan felértékelődött természetesen a rokonszenv, amely a státusazonosság mellett már járulékos tulajdonságokon (pl. előnyös külső, fiatalos erő stb. és mindezeket kiemelő öltözék, frizura stb.) és sajátos teljesítményeken (udvariasság, kedvesség stb.) alapult. A korszakot nem érdekelték a motivációk és a szabályoktól eltérő magatartásmódok okai. A normasértés megállapítása és visszajelzése szabályozott, ezután már szankciók következtek. Az angol polgári hétköznap például ismét az irodalomra kell utalni teli volt rosszallással és felháborodással, ennek finom jelzései már távolságot, elutasítást, gyakran elhárítást jelentettek. A közrend betartatta az illedelmes külsőségeket is (pl. a hölgy öltözködését, viselkedését stb.). A renitenst az intézményekből eltávolították, aránylag enyhe rendzavarásokat büntettek, a komolyabb viselkedészavarokat elkülönítették a társadalomtól, mindezek nemkívánatos és ezért érdektelen megnyilvánulások voltak. 3. A másik érdekessé válik A bonyolódó személyközi és szociális szabályok között a hétköznapi szankciók mellett egymás megfigyelése is előtérbe került, érdekes lett a karakter, az emberi természet, amely szélsőséges körülmények között különös reakciókat válthatott ki az emberekből. Somerset Maugham munkássága már jól mutatja ezt, minden fejlett ország irodalmában megvannak ennek a hasonló ábrázolásai. De kialakult valamiféle kölcsönös nyitottság is. A városi életforma sok szórakozási formát és szabadidő-eltöltési életmódot hozott létre, az emberek kezdték jobban átélni közvetlen kapcsolati világukat, jobban megnyíltak egymás felé. Maupassant életműve mutat valamit ebből a változásból. Míg azonban a polgári világ fő problémája a viselkedést belülről irányító morál maradt, ez már ütközött a korra jellemző individualizálódás önmegváltó és vetélkedő késztetéseivel, a korábbi erkölcsi elvek és életminták kötelékeitől való szabadulás vágyával. Viszonylag gyorsan, néhány évtized alatt a 19. század végén létrejött a morális problémák medikalizációjának gyakorlata, a neurózis, mint modern betegség, a lelki terápiák sora, az ember egyedi természetében lévő alkalmazkodási akadályok humánus befolyásolásának divatja stb. Valami nagyarányú társadalmi változás ment végbe, amely már a huszadik század emberét vetítette elő. Az egyéniség, a másik lelke, majd a minden ember sajátos élményvilága, egyedi mentalitása vált érdekessé. Az emberi természet Kant-féle morális antropológiája helyett a lélektan lépett előtérbe, az emberi állandóságok mintegy háttérbe szorultak, és a test és a társadalom viszonylatában kibontakozó élettörténet és élményvilág vált izgalmassá. Megjelent a tudattalan, a neurobiológiai fejlődéssel párhuzamosan differenciáló ösztön késztetések és ingerigények freudi jelenségköre egyfelől, másfelől meg az emberi életformák és felfogásmódok, mentalitások hallatlan sokfélesége, pluralizálódása, amely már fókuszba helyezte a személyiséget, az egyediséget. Az új helyzetet nem sikerült még átfogóan leírni, még hiányzik a modernitás korszerű kultúrtörténete, de már látható, hogy a sablonok szerepe a másik ember megértésében elhalványul, Maugham tűnődő megfigyelése és jellemrajzi általánosítása (a jellegzetes egyes szám első személy ábrázolási megőrzése) átadta a helyét a lélektani regénynek, a belső univerzumok megrajzolásának, a korábban patológiás vagy deviáns divattá válásának és a sokféle életérzésnek, amely már inkább a posztmodernt jellemzi. Az empátia talán törvényszerűen lett a posztmodern kulcsfogalma a második világháború utáni időszakban. Maga is generálta ezt, de terméke is a pszichokultúrának, amikor általánosan tematizálódott, hogy a polgári társadalmi felnőttség nem biztosítéka az alkalmazkodási, beilleszkedési képességeknek, illetve a beválásnak egy versengő, teljesítményorientált civilizációban. Fejlődni és fejleszteni kell, tudni kell megváltozni, új képességeket kell felmutatni. Szerelem, házasság, család éppúgy új és problematikusan tematizált része a 13

18 1. A MÁSIK EMBER MEGÉRTÉSE modern életnek művészetekben és köztudatban egyaránt, mint a munkahelyi siker vagy a szórakozás és a rekreáció képessége. A piacra beléptek és keresetté váltak a lélektani technikák, a nevelés is pszichologizálódott, és minden többszörös csavart kapott a keleti életfilozófiák, természetes gyógymódok, az új spiritualitás, a new age lelkület elterjedésével. Különösen, de nehezen megfogalmazható, rejtett értékké vált a személyes érzelmi közelség, az intimitás a másik emberrel, nemcsak barátságok és szerelmek, hanem életformák és világszemléletek, élménymódok viszonylatában is. 4. Új kommunikációs nehézségek Az új emberi helyzetek nagyjából az utóbbi évszázadban mindig új és új formában kifejezhetetlenek vagy nehezen kifejezhetők, a megértés így nehezített, a régi dialó gusok, amelyek a morál és a jellem terminusaiban az örök emberi értékek vagy a közös önazonossági tengelyek mentén fogalmazódnak meg, ma már eltűntek, helyette érzések, törekvések, egyéni belső ellentmondások és idioszinkráziák adják az emberi relációk kapcsolatát és témáit. A fejlesztő és a segítő ebbe a világba kell belépjen, de ezen át tudják az emberek egymást is befolyásolni. A másik ember megnyerése, a vonzások erősítése, a másikra való hatás már dialektikus kommunikációban megy végbe. Az empátia olyan időszakban került felszínre, amikor a modern ember viszonya a társadalommal és önmagával különösen feszült és problémás lett, és amikor a lélektan alkalmazott tudomány és sokrétű társadalmi gyakorlat lett. Nem a mindennapi megértés helyzeteire jött létre a fogalom, hanem azokra a helyzetekre, amelyekben megnyilatkozási nehézségek miatt belső lelkiállapotait kifejezni nehezen tudó emberen professzionális módon szakemberek próbáltak segíteni. A nehézségek sokfélék lehetnek: elzárkózás és befelé fordulás, belső zűrzavar és ennek különféle belső kezelési módjai: ellentmondások, lelki éretlenségek és betegségek stb. Ezeknek az ellátására alakult ki a tanácsadás és a pszichoterápia sokféle szolgáltatása, és az erre létrejött szakmák ismeretés módszerkészlete tevődött át a nevelés, a fejlesztés, az emberekkel való foglalkozás mindenféle más gyakorlatára, ahol segítő és fejlesztő törekvések érvényesültek, és amelyek különféle életproblémák humánus és nem konfliktusos (elsősorban nem szankcionáló) megoldásai váltak szükségessé. Mivel azonban talán a pszichológiai kulturáltság fejlődése miatt is az emberi kapcsolatok iránti érdeklődés korszaka volt (az irodalom és a film nyomán, a fogalom behatolt a köztudatba is). és általában a másikra a szokványosnál alaposabban figyelő, beleélő, a másikat egyedi lelkivilágában megközelíteni akaró megértés metaforája, szinte szinonimája lett. A fogalom gyakori használata a második világháború utáni időszakban az említett felgyorsult társadalmi és kulturális változásokból érthető meg. A modern idők bármennyire feloldották a régi még akár egy évszázaddal ezelőtt is általában jellemző magányt és ingerszegénységet (a tömegkommunikációs eszközök, a mobiltelefonok vagy számítógép révén), és gyakorlatilag mindenkit sűrűbb társas interakciók hálózatába kötöttek a közélet és a közlekedés intenzitása miatt, a mai ember gyakran érzi magát elidegenedettnek, a körülötte zajló világban társas magányosságot él meg. A személytelenség az emberi érintkezésekben hiányérzést vált ki, talán emiatt is alakult ki, hogy a felszínes és alkalmakhoz kötött ismerősi viszonyok felértékelődtek, az ember közösségi kötelékeiben a gyenge szálak (Granovetter 1973) fontosabbak lettek. A társadalmi létben nőtt az egyén viselkedési szabadságfoka, de mind több helyzetben fokozódott a megfelelés, az alkalmazkodás kényszere. A magányt és az adaptáció nehézségeit átélő ember gyakran szeretne kíméletet, amely az ő sajátos helyzetének, igényeinek szól. 5. Az egyén szubjektív felértékelődése Főleg azonban az egyéni figyelem, elfogadás, elismerés élményszükséglete fokozódott az individualizáció következtében. Ebben sokféle ok játszik közre: az önmegvalósítási megerősítés, a személyközi kommunikációban is megjelenő sikervágy, vagyis a másik ember érdeklődésének és szimpátiájának kiváltása, a különféle társas készségek hatékonyságának visszaigazolása stb. Mindezek mögött a korunkra jellemző vetélkedés, versengés rejtett kényszere is áll. Szebbek, jobbak, eredményesebbek akarunk lenni, ez sokféle késztetési állapotunk alapja, különböző társas helyzetekben. Miközben a másik ember felől jövő pozitív visszajelzés mind fontosabb, a másik megnyilvánulásaiból leginkább erre figyelünk, és ezzel egyidejűleg önmagunk teljesítményét ellenőrizzük, monitorizáljuk. Ez a kommunikációs helyzeteket beszűkítő módon strukturálja. Ez a lelki beállítódás a modern társadalom viszonyai között távolságkeltő, hiszen az emberek a hétköznapi érintkezésekben jobban szabályozzák, illetve korlátozzák az időt, mint korábban. A modern ember lelki alapállását Ady ismert verse, a Szeretném, ha szeretnének jól tükrözi, és már több mint száz éve jól elővételezte: 14

19 1. A MÁSIK EMBER MEGÉRTÉSE Sem utódja, sem boldog őse, Sem rokona, sem ismerőse Nem vagyok senkinek, Nem vagyok senkinek. Vagyok, mint minden ember: fenség, Észak-fok, titok, idegenség, Lidérces messze fény, Lidérces messze fény. De jaj, nem tudok így maradni, Szeretném magam megmutatni, Hogy látva lássanak, Hogy látva lássanak. Ezért minden önkínzás, ének: Szeretném, hogyha szeretnének, S lennék valakié, Lennék valakié. A vázolt gondolatmenet alapján a vers mondanivalója mélyebb rétegeiben is ért hető. Míg a korábbi korszakok embere nem egyedi önazonosságában, hanem kollektív kötelmeiben határozta meg önmagát, családja és csoportviszonyai (pl. nemzete, fajtája alapján), a mai ember magát csak önmagában látja. Saját szemében fenség és titokzatosság mint minden ember, és lidérces messze fény. De nem tud így maradni, szeretné magát megmutatni, hogy lehessen valakié. Valamilyen erősebb kötődési igény fejeződik itt ki, és ennek érdekében az önmegmutatás. Vagyis az egyediségében való elfogadás és szeretet igénye. 6. Belső világunk bonyolódása De az önmegmutatás mást is kifejez. A mai ember összehasonlíthatatlanul bonyolultabb, mint a korábbi koroké. Nagy és növekvő ingerözön éri személyiségfejlődése nyomán, összehasonlíthatatlanul több értéket, normát, életmintát ismerhet meg, mivel sokkal több választási helyzet elé is kerül, ezekre reflektálnia is kell. A memória ezeket az emlékanyagokat híven, de alapjában rendezetlenül őrzi és próbálja feldolgozni. Talán az sem véletlen, hogy a 19. században előbb a tudatalatti, később a freudi tudattalan fontos magyarázóelvként kialakult, hiszen nyilvánvaló lett, hogy az emberben sokkal több emlék, kép, ismeret, érzékszervi benyomás él, mint amit a tudata tartalmaz, tehát amivel éber öntudati állapotában tájékozódni és mérlegelni képes. Akár néhány nemzedékkel korábban a tudattalan még nem lett volna élményszerű. A memória akkor is felvette az éber élet minden ingerét, de ezek száma és főleg diverzitása nagyságrendekkel kisebb volt. Ugyanaz az élménytípus, például a falusi ember munkanapja vagy otthoni élete hosszabb időtávon át nagy hasonlóságot mutatott. Az emlékezetbe kerülő eseményeket ritkán színezte valamilyen érzelem vagy éppen valami sajátos jelentés. Most tömegesen élünk át eseményeket, még gyakrabban kommunikációs tartalmakat, amelyek megragadnak bennünket, érzelemmel vagy értelemmel töltenek el minket, ezzel tovább emlékezetesek maradnak, és jobban összefüggésbe kerülnek egymással. Belső világunk tehát bonyolultabb és érdekesebb, és ennek feldolgozása jobban foglalkoztat minket, mondhatni, állandó lelki munkát ad. Mivel a normák, értékek és viselkedésminták is a megfigyelt és átélt másik ember nyomán nyernek kontúrokat, a másik ember élménye és ennek feldolgozása önös szempontból is érdekesebb, mint korábban volt. Az identitásfejlődés voltaképpen a bennünk élő énreleváns élményanyag folyamatos értelmezése olyan kategóriák, szempontok szerint, amelyeket a számunkra fontos emberi környezetünk hatására (vagyis viselkedésének és kommunikációjának nyomán) változnak bennünk. Folyamatosan új és új benyomások 15

20 1. A MÁSIK EMBER MEGÉRTÉSE érnek bennünket, emiatt időnként perspektívaváltásokra kényszerülünk, és mivel a saját viselkedésünk és kommunikációs rendszerünk belső önazonosságunk vezér lése alatt áll, személyközi arculatunk, egész személyiségünk is folyamatosan változik. Időnként akár gyorsan, szinte radikális átalakuláshoz hasonlóan. Nappali emberi interakcióink ezért folytatódnak a cselekvés, viselkedés közbeni önreflexiókban, amelyek a televízióban szokásos alul futó szövegsorhoz hasonlóan kísérik tudatos élménybefogadásunk, vagy ami fantáziában, esetleg ábrándozásban nappali álomban még markánsabban történik. Valószínűleg az álom is a korábbi inger felvételek és élményleképezések belső rendeződési automatizmusaiból ered. Az álom is tükröz belső ellentmondásokat, nehezen értelmezhető érzelmi nyomokat, főleg az emberre leginkább jellemző érzelmet, az elővételező félelmet, a szorongást, amely az ember sajátos orientációs eszköze a társas szférában. Az álom természetesen ősi emberi élmény, de a régi, spirituális életszemléletben ez inkább valami mágikus, misztikus üzenetként, szellemi jóslatként jelent meg, míg ma mi magunk, az álmodók állunk a középpontban. Nem szabad elfelejteni, hogy a tudattalan kora a vasút révén fellendült mobilitás, a távíró folytán globalizált egyidejűség, a tömegsajtó révén egyenirányítottan interpretált közélet idején jött létre, nem is beszélve a fényképről, mint a megörö kítés eszközéről, majd a mozgóképről és a huszadik században már gyorsan kibontakozó más híradó, valóságleképező és új összefüggéseket aktualizáló vagy éppen teremtő tömegkommunikációs eszközről. Nem csoda tehát, hogy a szubjektum, az élmények rendszere is nagyon fontos lett. Ezeket az új médiumok is közvetítették, de mégis leginkább az új intenzitású személyességet kifejező bizalmas párbeszédek hordozták. Korábban ezeket leginkább a szépirodalom személyes vallomásai, az emlékiratok vagy önéletrajzok mind intimebb válfajai jelenítették meg. A bizalmas párbeszédekben fontos lett a bensőségesség, a másik ember közelsége, a bizalom, amely valamilyen értékközösségen alapult. Szeretném magam megmutatni, szeretném, ha szeretnének, lennék valakié. Ezek a kifejezések nyilván metaforái annak a modern vágynak, hogy kerüljek közel a másik emberhez önmeghatározásom szükségleteiből eredően is, a másikkal való átmeneti, jelképes kommunikációs egybeolvadás érdekében, amelyben énem valamilyen megerősítést kap (vagyis amelyben szeretnek ). Ez a szükséglet folytatva a sűrített jelentések kibontását megér önkínzást, éneket, vagyis erőfeszítéseket az önkifejezésre és a művészi megjelenítés eszközeinek (ének) alkalmazására. 7. Az érzelmi távolság áthidalása E szükségletek időszakában az empátia a távolságok átívelését, a gyakran ellenszenveket és elutasítást kiváltó különbségek háttérbe szorítását ígérte. Már a fogalom maga is felidézhetett egy különös hangulatot és érzést. Ha megállok vagyis a hétköznapi rohanásból kilépek, ha a másikra rácsodálkozom (mint Arisztotelész ajánlotta a megismerés optimális lelkiállapotaként), és ha megpróbálom elképzelni, hogy a másik egy-egy adott jelenségről mit gondol és azzal kapcsolatosan mit érez, akkor valami szokatlan élmény keletkezik: a másik ember közelebb kerül, érthetőbbé válik, és ennek az élménynek alapján, illetve nyomán a vele való párbeszéd is bensőségesebb, intenzívebb lesz. Ez az élmény talán amiatt értékelődött fel, mert a teljes modernitás kora a francia forradalom eszméinek általános elfogadásának, de ugyanakkor megvalósítási dilemmáinak korszaka is volt. Az emberi jogok elfogadása fájdalmas ellentmondásba került a csoportviszonyok valóságával. A diszkrimináció minden területen láthatóvá és megtapasztalhatóvá vált. Különösen átélhető lett ennek hatása a személyközi térben. Eleven lett ez a társas segítés professzionális formáiban, ahol az identitás hagyományos keretei nem, származás, vagyoni helyzet, rang, életkor stb. mellőzhetőknek tűntek, de mégis folyton zavaró körülményként jelentek meg. Ezt gyakran előítéletesnek, kirekesztőnek élik meg, ez távolítás lehet az emberek között. Ezt hidalhatja át az empátia, és ez az ígéret is hozzájárulhatott a fogalom népszerűségéhez. Az emberi viszonyokban és a kölcsönös megértésben különben ez a távolítás az alapmotiváció. Valószínű, hogy ez törzsfejlődési örökség is. Már a madarak is védik territóriumukat, az abba belépő fajtársat elriasztani igyekeznek, gyakran megtámadják. A gerincesek is ugyanígy viselkednek, élőterüket gyakran szaganyaggal veszik körül, de gyakran az uralomért állandó harcban állnak egymással. A majmok világában a csoporton belül folynak a dominanciaharcok a hímek között, ez a nőstények kisajátítását célozza, valamint a csoport vezetését, ez a vezetés azonban gyakran magában hordozza a csoport területének megvédési kötelességét is. Az állatvilágban a távolságtartást általában csak a párzás többnyire rövid időszaka oldja fel, amikor a nemek külön jelzésekkel keresik, hívják egymást. Az ember is kis, családi szerveződésű csoportokban élt, az idegen elsődleges ellenség volt. Távolítás és személyesség együtt járt tehát. A civilizációval párhuzamosan az ember kilépett a kis közösségek személyességéből, de a differenciálódó társas viszonyokban a tanult összetartozás szereplői is sokat megőriztek az idegenségből. Elsősorban a hatalom 16

21 1. A MÁSIK EMBER MEGÉRTÉSE jelzéseire figyeltek az emberek, illetve nem szívesen léptek ki a személyes környezet védelméből, hiszen tartaniuk kellett az agressziótól, ezzel szemben csak a nagyobb nyilvánosság jelentett biztosítékot. Később, a korai individualizáció nagyobb személyes tér igényével fejlődött, itt a strukturálódó társadalomban a tulajdon intézménye terjesztette ki ezt a teret tárgyakra és a mindennapok közvetlen érintkezésétől független területekre. A család és a rokonság ebben is szervező erő maradt. A személy és a személyes terek sérülékenysége miatt az idegen továbbra is, vagy még inkább a mindig új formákat öltő lélektani távolítás célpontja lett. Az adott társadalom szintjéhez képest különféle befogadási kommunikációk nyomán álltak vele szóba vagy adtak neki valamit. (A szervezett társadalmakban, ahol már törvények jelentek meg, még ha köztudott egyezmények formájában is, már voltak szabályok, hogy milyen vendégjogok illetik meg az idegent, érdekes például az ősi római jogban a tűz adásának parancsa.) De az idegen egészen napjainkig távoltartás tárgya, hiszen megtámadhat bennünket, elveszi tulajdonunkat, ha az idegen férfi, a nők szexuális támadástól kell tartsanak, ha egyedül maradnak stb. Míg az előző generációkban az idegent a falu figyelő szeme követte, most mobiltelefonnal jelzik egymásnak vagy a polgárőrségnek, rendőrségnek az idegen személyt vagy járművet, például tanyai településeken, városok vagy falvak külterületein. A városokban is kifejezetten védjük személyes terünket. Ha összezsúfolódunk, igyekszünk nem egymáshoz érni, nem szólni egymáshoz. Utcán az idegenek nem szólíthatják meg egymást, a nemverbális kommunikáció általában eleve elhárító. A tömegközlekedésben vagy a szomszédsági viszonyokban, ahol az idegen a gyakori jelenlét miatt felszínes ismerőssé válik, a kényszerű és többnyire a jóindulatot tükröző beszélgetések szigorúan kötött kódban történnek. Az angolok legfeljebb az időjárásról cserélnek véleményt, nagyritkán, főleg megítélést kiváltó alkalmi események nyomán fejezik ki egymásnak rosszallásukat. Még az eltérő jelenségek is szigorúan szabályozottak. Falun ma is köszönnek az idegennek, és a férfiak szívesen válaszolnak érdeklődésére is, de ez is leginkább arra szolgál, hogy megtudják, mi járatban van. Egykorú fiúk és lányok biztosnak látszó városi környezetben idegenként is szóba állnak egymással, de leginkább a saját csoportjaikba, kapcsolati hálóikba térnek vissza, hacsak a kölcsönös érdeklődés nem vezet el személyes megismerkedéshez, vagyis a saját személy fő jellemzőinek közléséig. A távolítási kódok bonyolultak. Mint mindent, ami az emberi érintkezések és kommunikáció szférájában történik, ezeket is automatikusan, különösebb reflexió nélkül gyakoroljuk. Több világnyelvben van magázás és tegezés, sőt többféle kifejezésmód is jelzi a viszony formalitását (például az ön a hivatalosságot vagy a tiszteletet). Élő hagyomány a kézfogás, a köszönés. Köszönés nélkül nem együttélők közegén kívül nincs kommunikáció, mert a kísérlet valamelyik fél részéről már agressziónak számít. Ha a három lépés távolságot meg is tartjuk egymástól (a proxemikából tudjuk, hogy a személyes térbeli távolságtartás az interakciós tér társadalmilag előírt szabályain kívül elsődlegesen a személyes viszony közelségét tükrözi), a kézfogás a köszönés után jelzi a dialógus vagy az együttműködés megkezdhetőségét. A kézfogás pecsételi meg a megismerkedést is, ezt bemutatás előzi meg, amelynek során a főbb társadalmi jellemzők is kiderülnek. A név kifejezhet társadalmi státust (például dr., vagy nők esetében a -né a házasságot, minkét nemben az özvegy jelző a volt élettárs hiányát stb.). A megismerkedés a továbbiakban a köszönést egyfajta kötelezettséggé teszi, és megadja a felszínes kommunikáció jogát. A társas szabályozásban az egyik szankció, hogy aki megharagszik, nem köszön, vagy nem fogadja a másik köszönését. Nem áll szóba a másikkal. Az idegenségbe visszalépő emberek többnyire kerülik egymást. A modern társadalmakban az idegenekkel való érintkezés a jellemző. Bizonyos helyzetekben az idegenekkel lefolytatott kommunikáció szigorú szabályok szerint kötelező, például az ügyfélkapcsolatokban, az üzletekben, a különféle szolgálatok során, de itt a meghatározott feladat, kommunikációs téma kereteitől nem szabad eltérni. Az eltérést szankció, pl. rendreutasítás követi. 8. A városi létformák A városi mindennapokban tehát sok lehet a találkozás és a kommunikáció, de ez viszonylag gyorsan és személytelenül zajlik. Itt tehát az empátiának nincs tere. A másik ember érdektelen. Főbb társadalmi ismérveit automatikusan dekódoljuk. Ilyen elsősorban a nem és az életkor, ilyen a kommunikációs, illetve viselkedési kompetencia, vagy ilyen a társadalmi hatalom valamilyen szerepe, amit egyenruha vagy valamilyen feltűnő jelzés emel ki (rendőr, katona, ellenőr, mentős, tűzoltó stb.). Ezek a meghatározó tulajdonságok befolyásolják a találkozási és kommunikációs helyzeteket. A legtöbb fejlett társadalomban az idősek valamilyen tiszteletet, segítséget kapnak, a nőkhöz a férfiak előzékenyek és udvariasak, a gyereknek elnéznek bizonyos szabálymulasztásokat, és ha valaki a viselkedésében nem kompetens, az többnyire megállítja a formális interakciót. Ha valaki nem érti a nyelvünket (ez az idegenség minősített esete, a külföldi ), akkor nem tudjuk, milyen a szolgáltatást vagy információt akar. Ha valaki nem ért bennünket megfelelően, vagy nem tudja 17

22 1. A MÁSIK EMBER MEGÉRTÉSE kifejezni magát, holott láthatóan nem a nyelv idegen, akkor részeg, be van lőve, zavart, esetleg őrült (mai szóhasználattal: mentálisan beteg). A zavartságot a társadalmi megjelenés hiányosságai is kiemelik, hiszen az öltözködés, a hajviselet, a mozgások rendezettsége a társas életben való részvétel követelménye, ennek jelen kell lennie ahhoz, hogy valaki elfogadható idegen legyen. Számos más személypercepcióban jelentős tulajdonság is megjelenhet az idegen állapotban a külsőn és a viselkedésben. Drága ékszerek, divatos ruhák, a már csak kiemelt alkalmakban szokásos formális öltözet, a drága óra, az autó stb. jelzi a másik társadalmi rangját, illetve rangkifejezési alkalmazkodását. Más tárgyak foglalkozási szerepet jelölnek: fehér köpeny, sztetoszkóp, orvosi táska vagy drága fényképezőgép és fotóstáska, különösen feltűnő öltözködés, hajviselet, maníros magatartás stb. felismerhetővé teszi az orvost, a fotóst vagy a művészt. Ezekhez a mindennapokban alkalmazkodunk, ahol kell: az orvos közel léphet a baleset sérültjéhez, a művész kisebb rendhagyásait elnézően fogadjuk, a fotóstól távol tartjuk magunkat, ha nem kívánunk valamilyen felvétel tárgyai lenni. Minél több szokatlan jelzéskombinációt valósít meg vagy hordoz valaki, annál jobban felfigyelünk rá, és annál inkább megmarad emlékezetünkben. Moreno (1960) észrevette, hogy a szervezett együttlét helyzeteiben az emberi viszonyokat rokonszenv és ellenszenv szimbolikus szálai is áthatják. A rokonszenvet kiváltóhoz vonzódunk, közeledni próbálunk, valamennyire utánozzuk vagy törekvéseit könnyebben elfogadjuk, míg az ellenszenvest minden vonatkozásban távolítanánk magunktól. Ebből a felismerésből született a szociometria módszere (Zseni 2007). Az ellenszenvek és rokonszenvek valószínűleg a felszíni megértés, illetve később a tapasztalati megismerés nyomán keletkeznek. Élethelyzeti és érték hasonlóság állhat ezek mélyén, illetve a személyiség adott szükséglete, például fiatal felnőttekben az érdeklődés a másik nem iránt, a gyerekekben a magabiztosabb vagy az ügyesebb másik értékelése, vagy éppen a szabályokat megszegő elítélése. A másik ellenszenve maga is indíték lehet, hogy mintegy válaszként hasonlóan érzünk. Minél rokonszenvesebb valaki, annál több figyelemben részesítjük, és annál inkább engedjük közel magunkhoz, akár az ismerősség személyesebb fokozataiba, a barátságig menően. A hasonlóságok mozzanata fontos, hiszen a hasonlóság egyfajta kommunikációs bázis, hiszen önmagunkra vonatkozó belső észleléseink annál jobban érvényesek a másikra is. A sok idegennel való találkozás különösen a városlakó modern ember számára tehát gyakori, de nagyon gyakori a felszínes ismerősségek viszonyhálózata is. Ennek különböző formáit a hétköznapi élet kínálja. Egyik szint a már említett gyenge kapcsolatok köre, a városi élet számos szereplője, akivel a gyakori találkozás már valamilyen köszönő viszonyt alakít ki, rendszerint csak a keresztnév ismeretével. Újságárus, kalauz, bolti eladó, postai alkalmazott stb. alkotja az ismerősség első szintjét. Majd az iskolatársak, munkatársak következnek, esetleg az egyházközség tagjai, akikkel időnként találkozunk, a szülői munkaközösség, a lakógyűlés, a sporttársak köre stb. Minél több személyes kommunikáció zajlik köztünk, annál több lesz a távoli ismerős, itt már ismerjük a neveket, sokat tudunk egymásról, de csak általános dolgokat. Általában valamilyen csoportközösség alakul ki ilyenkor, csak keveset engedünk közel magunkhoz e csoportosulásokból, illetve kevesen engednek közel minket magukhoz, de már illik mindenkivel szót váltani, már ismerni kell mindenkit, ha más közegben, akár véletlenül is találkozunk, és elvárt dolog a felszínes kedvesség és csevely. Ennek hiánya általában a vonzalmat csökkenti, és az ellenszenvet növeli a másikban. Nagyon sok rejtett ága-boga van ennek a szférának, vannak gátlásosak, rátartiak, félénket, dominánsak, erőszakosak stb., akiket különböző módon kell kezelnünk, de mindenképpen ez is a gyenge kapcsolatok közé de ott már sűrűbb interakciót megvalósítóan tartoznak, és ezek adják a mindennapi közösségi élményeket. A személyességbe lép már át a közvetlen munkatársak kis csoportja vagy az iskolai baráti kör. Ilyenkor nem csak sokat tudunk egymásról, de nagyon különböző emberi helyzetekben egymás megnyilvánulásait látjuk, és ezekből a másik emberről összetett kép alakul ki bennünk. 9. Megértés az együttes élményekből Ez a másik ember behatóbb megértésének forrása, hiszen már ebből tulajdonságok, jellemvonások, érzékenységek, gyengeségek vagy éppen képességek tűnnek elő. Már a másik reakciója bizonyos helyzetekben előre jelezhető. Már be tudjuk mérni a személyes viszonyunkat is. Általában ilyenkor is bizonyos mértékig engedik csak egymást közel az emberek. Gyakori eset, hogy többet mutatnak vagy mondanak magukról, mint amit előnyösnek látnak, akár a szimpátia elvesztése vagy akár a rólunk megtudott, megtapasztalt dolgokkal való visszaélés veszélye miatt. Ilyenkor általában visszavonulás vagy valamilyen viszonyulási változás következhet. Ifjúkorban különösen, de még felnőtt korban is, és iskolázott emberek között is a környezet személyeiről kialakult ismeret és a velük való viszony jellege nagymértékben automatikus, rutinszerű, nem rendezett. Ez inkább cselekvésünk vezérlésében segít. Mivel minden jelenség itt akcióban, tehát valamilyen együttműködésben, közös cselekvésben gyorsan zajlik le, nincs idő a benyomásokat átgondolni. A 18