EVOLÚCIÓS PSZICHOPATOLÓGIA

Átírás

1 EVOLÚCIÓS PSZICHOPATOLÓGIA Bányai Éva ELTE PPK Affektív Pszichológiai Intézeti Központ Előadás a SE ÁOK Klinikai Pszichológiai Tanszék klinikai szakpszichológus szakképzésén III. éves szakpszichológus jelölteknek február 16.

2 Evolúciós pszichopatológia Az elváltozások evolúciós gyökereivel foglalkozó tudományág A XX. század kilencvenes éveinek közepén jelent meg Az evolúciós pszichológia része

3 Mi az evolúciós pszichológia? Az evolúciós pszichológia olyan tudományág, ami tanulmányozza a) ősi populációk olyan körülményeit, amelyek következtében bizonyos viselkedések adaptívnak, míg mások nem adaptívnak bizonyultak, b) azokat a természetes kiválasztódás által kialakított mechanizmusokat, amelyek az adaptív viselkedéseket formálták, és c) azokat a módokat, ahogyan ezek a kialakult mechanizmusok ma működnek. m CRAWFORD, C. (1998) The theory of evolution in the study of human behavior: An introduction and overview. In Crawford, C., Krebs, D. L. (eds.) Handbook of evolutionary psychology. Mahwah, New Jersey: Lawrence Erlbaum Associates, Inc., 3-41, p.34. (Fordította: Gősiné Greguss Anna)

4 Az evolúciós pszichológia zászlóbontása Evolúciós szemléletű megközelítés (1980-as évek) Programadó kötet: BARKOW, J. I., COSMIDES L., & TOOBY, J. (eds.) (1992) The adapted mind: Evolutionary psychology and the generation of culture. New York: Oxford University Press Új paradigma: BUSS, D. M. (1995) Evolutionary psychology: A new paradigm for psychological science. Psychological Inquiry, 6: 1-30 Evolúciós Pszichológiai Központ: University of California, Santa Barbara (1997) Kézikönyv: CRAWFORD, C. & KREBS, D. L. (eds.) (1998) Handbook of evolutionary psychology. Mahwah, NJ: Lawrence Erlbaum Magyar nyelvű összefoglalás: PLÉH Cs., CSÁNYI V., BERECZKEI T. (szerk.) (2001) Lélek és evolúció. Az evolúciós szemlélet és a pszichológia. Budapest: Osiris. Magyar kézikönyv: BERECZKEI T. (2003) Evolúciós pszichológia. Budapest: Osiris.

5 Az evolúciós pszichológia előzményei Darwinizmus Szociáldarwinizmus (Malthus) tudománytalan! Összehasonlító pszichológia Humánetológia Szociobiológia Humán viselkedésökológia

6 Az z evolúciós pszichológia alapelvei 1. Az agy fizikai rendszer. Úgy működik, m mint egy számítógép. Áramkörei olyan viselkedési módok létrehozására lettek tervezve, amelyek illeszkednek a környezeti körülményekhez hez. 2. A természetes szelekció oly módon alakította ki az idegi áramkör öreinket, hogy képesek legyünk megoldani a fajunk evolúciós története folyamán felmerült problémákat. 3. A tudatosság csak a jéghegy csúcsa, az elmében folyó dolgok jelentős s része rejtve marad előttünk. 4. A különböző adaptációs problémák megoldására különböző agyi áramkörök specializálódtak. 5. Modern koponyánkban kőkori k kori elme lakik. COSMIDES, L. & TOOBY, T J. (1997/2001 /2001) Evolúciós pszichológia: alapozó kurzus. In Pléh Cs., Csányi V., Bereczkei T. (szerk. ) (2001) Lélek és evolúció. Az evolúciós szemlélet és a pszichológia. Budapest: Osiris,

7 Az evolúciós pszichológiai paradigma alapelvei Buss (1995/2001) alapján 1.) Minden pszichológiai elmélet evolúciósan kialakult belső mechanizmusok létét implikálja. 2.) A természetes kiválasztódáson alapuló evolúció az egyetlen olyan ismert oksági folyamat, amely képes komplex fiziológiai és pszichológiai mechanizmusok létrehozására. 3.) Csak az a mechanizmus marad fenn, amelynek funkciója van az egyéni túlélésben vagy a szaporodásban. 4.) Az evolúciósan kialakult pszichológiai mechanizmusok száma igen nagy, természetük komplex, és legtöbbjük területspecifikus. 5.) Az ember számos adaptív problémája a társas környezetből fakad. 6.) Az alapvető pszichológiai mechanizmusok valószínűleg fajspecifikusak. BUSS, D. M. (1995/2001) Evolúciós pszichológia: új paradigma a pszichológia tudománya számára. In Pléh Cs., Csányi V., Bereczkei T. (szerk.) (2001) Lélek és evolúció. Az evolúciós szemlélet és a pszichológia. Budapest: Osiris,

8 Az evolúciós pszichológia központi gondolata A pszichológiai mechanizmusok - a biológiai mechanizmusokhoz hasonlóan - a természetes kiválasztódás évmilliói során fejlődtek ki hasznosnak bizonyultak a túlélés vagy a szaporodás szempontjából genetikai alapjuk van

9 Az evolúciós pszichológiai megközelítés jellemzői Az időről szól: a tanulmányozott jelenségek hogyan váltak olyanná, amilyenek most? genetikai meghatározottság Magyarázó elv: adaptív érték a jelen biológiai és kulturális környezetben az ősi környezetben ha egyikben sincs adaptív érték, a vonás semleges, más adaptív vonásokhoz kapcsolódik valamilyen komplex módon

10 Az evolúciós pszichológia kedvelt témái Az egyén és/vagy a faj fennmaradása szempontjából okvetlenül szükséges, nélkülözhetetlen területek: férfiak és nők párválasztási stratégiái (pl. Buss, 1989; Kendrick és mtsai, 1990) az agresszivitás kezelése (Buss, 1991) íz-preferencia az édes ízre (Symons, 1991) boldogság (Barkow, 1997)

11 Buss provokatív cikkéhez fűzött kritikus kommentár Fontos volna olyan területeket is elemezni evolúciós pszichológiai nézőpontból, ahol az adaptivitás nem magától értetődő. Mivel lehetetlen az egyén minden viselkedés-eleméről bebizonyítani, hogy adaptív, inkább ott kellene az adaptivitást bizonyítani, ahol kérdéses. HINDE, R. A. (1995) The adaptionist approach has limits. Psychological Inquiry, 6,

12 Új témakörök az evolúciós pszichológiában Nem magától értetődően adaptív jelenségek: morális viselkedésformák empátia altruizmus pletyka evolúciós pszichopatológia és darwini medicina Összefoglalása: A moralitás evolúciós megközelítései. In Kulcsár Zs. (szerk.) (1999) Morális fejlődés, empátia és altruizmus. Szvgy. Bp., ELTE Eötvös Kiadó, HEYES, C., HUBER, L. (eds.) (2000) The evolution of cognition. Cambridge, Massachusetts: The MIT Press.) WORKMAN, L., READER,W. (2004) Evolutionary psychology. Cambridge University Press

13 Evolúciós pszichopatológia és darwini medicina Átfedő, de kissé különböző fogalmak A darwini evolúciós medicina szélesebb fogalom: a betegségek filogenetikai eredetét kutatja: a testi tüneteket létrehozó biológiai folyamatok eredetét (különös tekintettel az úgynevezett civilizációs betegségekre) a mentális betegségek evolúciós hátterét egyaránt

14 Evolúciós pszichopatológia (evolúciós pszichiátria) A viselkedési zavarok, mentális rendellenességek és elmebetegségek magyarázatát keresi Nem az elváltozások közvetlen, proximatív okaival foglalkozik, hanem evolúciós gyökereivel

15 Az evolúciós pszichopatológia elméleti háttere A mentális zavarok és elmebetegségek nem egyszerűen egy megbomlott élettani rendszer következményei, kialakulásuknak mélyebb okai vannak. Többet tudhatunk meg róluk, ha feltárjuk, miért jöttek létre, mi a funkciójuk. A pszichopatológiák kialakulását olyan evolúciós stratégiák (pszichológiai algoritmusok) irányítják, amelyek adaptívak, vagy adaptívak voltak a korai környezetben.

16 Paradoxon A mentális rendellenességek és elmebetegségek csökkentik, olykor radikálisan rontják az emberek egészségét, életminőségét és társas kapcsolatait, végső soron túlélési és szaporodási esélyeit. A hátterükben álló evolúciós stratégiák eredeti funkciójuk szerint a genetikai rátermettség növelését biztosították, de működésük bizonyos körülmények között megváltozott

17 Hogyan váltak maladaptívvá az eredetileg adaptív evolúciós stratégiák? Az evolúciós történelemben normális viselkedési attitűdöket és stílusokat írtak elő, DE az új kulturális környezetben sok esetben az ipari társadalmak radikálisan megváltozott feltételei között elvesztették előnyös tulajdonságaikat, és viselkedési zavarokba tokollnak.

18 Hogyan és miért maradhattak fenn a káros viselkedésformák az evolúció során? (Nesse és Williams, 1995) 1. Pleiotrópia révén: ugyanazok a gének többféle kóros és egészséges viselkedési fenotípus megjelenéséért felelősek: a kedvezőtlen vonások az előnyös tulajdonságokkal összekapcsolva, azok árnyékában kerülnek át az utódpopuláció génállományába a viselkedési rendellenességek genetikai programjai abban az esetben maradhatnak fenn, ha a szaporodási siker általuk okozott csökkenését ellensúlyozzák azok a hozzájuk kapcsolódó, velük átadódó gének, amelyek növelik a rátermettséget.

19 Hogyan és miért maradhattak fenn a káros viselkedésformák az evolúció során? (Nesse és Williams, 1995) 2. Időbeli lemaradás miatt: az emberiség olyan gyorsan alakított ki egy új az elődeinknél még nem létező életstílust, hogy a szelekciós nyomás még nem tudott ennek megfelelő változásokat létrehozni az idegrendszeri struktúrákban

20 Hogyan és miért maradhattak fenn a káros viselkedésformák az evolúció során? (Nesse és Williams, 1995, McGuire és Troisi, 1988) 3. Kompromisszumos megoldás miatt: a pszichopatológiák olyan komplex idegrendszeri struktúrákra épülnek, amelyek az ellentétes hatású mechanizmusok egyfajta kompromisszumos megoldását tartalmazzák, a sajátosan emberi intellektuális képességek azon az áron jöttek létre, hogy egyúttal sebezhetővé tették a szóban forgó idegrendszeri központokat a különböző mentális rendellenességek kialakulására (hasonlóan ahhoz, hogy a két lábon járás előnye felülmúlja az időnkénti hátfájás hátrányait, vagy a beszéd képességének megjelenése ellensúlyozza a megváltozott gégestruktúra miatt gyakoribbá váló félrenyelés kockázatát).

21 Hogyan és miért maradhattak fenn a káros viselkedésformák az evolúció során? (Bereczkei, 2003; Workman és Reader, 2004) 4. A magatartásformák és személyiségvonások individuális sokféleségének eloszlási mintázata miatt: a különböző személyiségvonások általában normális eloszlást mutatnak a népességen belül, azok az emberek, akik genetikai hajlamaikat tekintve a populáció eloszlásának valamelyik szélső pontján helyezkednek el, nagyobb készséget mutatnak a viselkedési abnormalitásokra (pl. az antiszociális magatartás kialakulása azokban a férfiakban a legvalószínűbb, akik a szenzoros élménykeresés vagy az extroverzió átlagosnál erősebb hajlamait mutatják).

22 A szorongások és a pánikbetegség evolúciós pszichopatológiai magyarázata/1. A szorongások eredete: védekező (én-védő) reakciók, amelyek segíthették a környezethez való alkalmazkodást, megvédték őseinket a különböző veszélyforrásoktól: figyelmeztették az egyént az élettelen és élő környezet ártalmas hatásaira, és arra motiválták, hogy a jövőben elkerülje ezeket (hasonlóan a fájdalomhoz, ami a súlyos fizikai sérüléssel járó környezeti hatások kivédésére szolgál) elkerülő és védekező mechanizmusokat alakítottak ki azokra a dolgokra, amelyek állandó és visszatérő veszélyt jelentettek az evolúciós környezetben: bizonyos állatok (pl. kígyó), szakadék, zárt tér, idegenek (nem csoporttagok), szeparáció, stb. a fenyegető ingerek által kiváltott negatív érzelmek (averziók, fóbiák) megkönnyítik a menekülést, és az ártalmas hatások elkerülésére mozgósítják a szervezetet.

23 A szorongások és a pánikbetegség evolúciós pszichopatológiai magyarázata/2. Az averzív, menekülő reakciók egy bizonyos ponton túlzóvá és károssá váltak Ennek oka: a védekező rendszerek nagyon alacsony küszöbértékre vannak kalibrálva, aminek eredményeként rendkívül kis intenzitású, közömbös ingerek is aktiválhatják őket (Nesse, 1999: a füstdetektor analógiája jó magyarázat erre, hiszen az is nagyon kicsi, még veszélytelen füstkoncentrációra is bekapcsol, mivel a tűz által okozott kár olyan nagy, hogy érdemes a rendszert túlbiztosítani)

24 A szorongások és a pánikbetegség evolúciós pszichopatológiai magyarázata/3. Téves riasztás jön létre: agorafóbiánál pl. a beteg azokat a veszélyeket túlozza el, amelyeket a magára maradás, illetve az idegenek közeledése jelenthettek zárt rokoni csoportban élő őseink számára (Nesse, 1987) pánikbetegségnél a beteg kóros méretűvé transzformálja a normális védekező reakciót, elsősorban azokra a veszélyforrásokra, amelyek emlékeztetnek az evolúciós környezet veszélyforrásaira fóbiák az evolúciós veszélyekre hasonlító helyzetekre alakulnak ki: pl. a repülés-fóbia a szakadékoktól és a kisméretű zárt terektől való ősi félelemben gyökerezik A mechanizmus ingergeneralizációként is értelmezhető, amelynek során ugyanazokat az agyi központokat az eredeti ingerektől eltérő, de ahhoz hasonló környezeti hatások hozzák működésbe (az elektromosság vagy a lőfegyverek nem váltanak ki automatikus félelmi reakciót, talán mert nem hasonlítanak az evolúciós környezet fenyegető ingereire)

25 A depresszió evolúciós pszichopatológiai értelmezése/1. A depresszió klinikai esetei minden 200. emberre jellemzőek a népességen belül Nagy részüknél az idegi-hormonális szabályozás változásai (a hipotalamusz-hipofízis rendszer abnormalitásai, a szerotoninszint csökkenése, stb.) állnak a megbetegedés hátterében Genetikai alapja bizonyított a mániás depresszióra való hajlam öröklődik a háttérben álló genetikai tényezők igen heterogének és összetettek

26 A depresszió evolúciós pszichopatológiai értelmezése/2. A depressziót átörökítő gének azért maradhattak fenn ilyen nagy arányban az emberi génállományban, mert eredetileg a túlélés szempontjából előnyös funkciókat hordoztak Az unipoláris depresszióra jellemző érzelmi állapotok és viselkedésformák azt a szerepet töltik be, hogy az egyének a jövőben elkerüljék azokat a tevékenységeket, amelyek valamilyen súlyos veszteséghez vezetnek, illetve azzal járnak, hogy elveszítik a rátermettségük növeléséhez szükséges erőforrásokat (Nesse, 1999)

27 A depresszió evolúciós pszichopatológiai értelmezése/3. Az unipoláris depresszió azokból a behódoló (szubmisszív) viselkedéselemekből jött létre, amelyek eredeti funkciójuk szerint a társas kötelékben élő állatok csoportjaiban megelőzik a nyílt harcokat, és elősegítik a csoport minden tagja számára előnyös hierarchia fennmaradását. Embereknél az alsóbb státuszú egyének behódoló magatartással kerülik el a számukra várhatóan kedvezőtlen kimenetelű küzdelmeket a domináns, magas státuszú riválisok ellen A depresszió ennek a behódoló magatartásnak a tudattalan túlméretezéséből, hipertrófiájából fakad (Stevens és Price, 1996) A depresszióhoz kapcsolódó szubjektív érzések abból az objektív állapotból fakadnak, hogy az egyén kétségei ellenére megpróbálja elfogadni alárendelt pozícióját a csoportban, ha képtelen folytatni a küzdelmet, és nem áll rendelkezésére egyéb megoldás (pl. a csoport elhagyása)

28 Miért a nőknél gyakoribb a depresszió? A nők társadalmi státusza alacsonyabb A depresszió a szaporodási sikertelenségre adott válaszként is értelmezhető A menstruáció (ami lényegében a terhesség sikertelenségét jelzi), a terhesség megszakadása, a férj korai halála, a menopauza gyakran jár együtt a depresszió súlyosabb tüneteivel A várandósság komoly javulást okoz a depresszió tüneteiben Posztpartum depresszió: pszichológiai védekezés arra a fenyegetésre, hogy az anya csökkent kapacitásokkal rendelkezik az utódgondozásra, és képtelen megfelelően ellátni gyerekneveléssel kapcsolatos feladatait: a szegénység, a gyerek alacsony életképessége, a nem kívánt terhesség, a magány és a külső támogatás hiánya fokozza az előfordulás valószínűségét eredménye: az anya könnyebben dönt úgy, hogy megvonja támogatását vagy annak egy részét az utódtól, s így többlettámogatást igyekszik szerezni a környezet (főleg a rokonság) tagjaitól

29 A bipoláris depresszió evolúciós pszichopatológiai értelmezése Mániás fázisban energia, kreativitás jellemzi a betegeket Feltételezhető, hogy a bipoláris depresszióért felelős gének azért maradtak fenn a népességben, mert a mániás fázis kreativitása előnyös volt a túlélés szempontjából

30 Bipoláris depresszióban szenvedő kreatív alkotók Lord Byron Robert Schumann Vincent van Gogh Az értelmezés bizonyítéka (vagy legalább valószínűsítő tényezője): kreatív írók, festők és szobrászok nagyobb százaléka szenved bipoláris depresszióban, mint a népesség egésze (38% 1%) (pl. Sylvia Plath, Tenessee Williams, William Blake is bipoláris depresszióban szenvedett)

31 Az unipoláris depresszió mai növekvő arányának okai az evolúciós pszichopatológiai értelmezés szerint 1. A tömegkommunikáció elterjedése (Nesse, Williams, 1995) állandóan feltűnően sikeres személyekkel szembesíti az egyéneket így saját képességeik lebecsüléséhez vezet 1. A hagyományos családi és közösségi egységek felbomlása az egyének gyakrabban kerülnek alárendelt helyzetbe Ezek egyelőre csak spekulatív értelmezések, még bizonyításra szorulnak

32 A szkizofrénia evolúciós pszichopatológiai értelmezése/1. A legsúlyosabb pszichiátriai betegség: beteges képzelődés, üldöztetéses mánia, hallucináció, belső hangok hallása, bizarr viselkedés, téveszmék, másoktól való elzárkózás, csökkent figyelem, stb. biokémiai rendellenességek (pl. dopamintöbblet) és idegrendszeri szerkezeti abnormalitások (bizonyos agyi területek csökkent mérete) egyaránt felelősek lehetnek a megjelenéséért WHO jelentés 1992-ben: a népesség 1-1,5%-a szenved szkizofréniában Örökletessége magas: 0,6-0,8 az öröklékenysége hosszú idő óta stabil és változatlan

33 A szkizofrénia evolúciós pszichopatológiai értelmezése/2. Korai hipotézis: a szkizofrének speciális szerepet töltöttek be a társadalomban ők voltak a törzsi varázslók és sámánok, és ez biztosította helyüket (és génjeiket) a népességben DE: újabb vizsgálatok szerint a sámánbetegség nem szkizofrénia volt. A pszichológiai hátrányokat bizonyos élettani előnyök ellensúlyozták: pl. ellenállóbbak a fertőzésekkel szemben, szervezetük jobb gyógyulási képességet mutat sebesülés esetén DE: ezt csak szórványos adatok igazolják

34 A szkizofrénia evolúciós pszichopatológiai értelmezése/3. Újabb vizsgálatok kimutatták, hogy a szkizofrének mentális-kognitív képességei jobbak, mint a normál népességé: szokatlanul magas képzelőerővel, intuícióval és kreativitással rendelkeznek a szkizoid személyek az átlagosnál magasabb pontszámokat érnek el a kreativitástesztekben rokonaik (akikkel közös géneket hordoznak) az átlagnál gyakrabban töltenek be olyan munkaköröket,amelyben nagy szerep jut a találékonyságnak és az újításnak

35 A szkizofrénia evolúciós pszichopatológiai értelmezése/4 Csoportszelekciós hipotézis: a szkizofrének kreativitásuk, másoktól való szociális elkülönülésük és egyéb képességeik (pl. rögeszmés gyanakvásuk) miatt különösen alkalmasak a fennálló eszmerendszerek és megcsontosodott társadalmi szokások megkérdőjelezésére, ami a társadalmi fejlődés lehetőségét rejti magában a népesség rendelkezik azzal a genetikai potenciállal, hogy saját érdekében kifejlessze a szkizoid viselkedésformákat egy maroknyi kisebbség körében, s így őket a társadalmi fejlődés motorjává tegye

36 A szkizofrénia evolúciós pszichopatológiai értelmezése/5 Alternatív elképzelés: a szkizofrénia az az ár, amit rugalmas agyi kapacitásunk és nyelvi képességünk kifejlődéséért fizettünk A neoténiás fejlődés meghibásodásából ered A felnőttkori agyi plaszticitás és féltekei aszimmetria extrém növekedése miatt vezethet a betegség kialakulásához (Brüne, 2000)

37 Az evolúciós pszichopatológia értékelése Egyrészt elismerésre méltó: a klinikai betegségek evolúciós megközelítésének újszerű látásmódja, funkcionális-ultimatív értelmezése, integratív szemlélete

38 Másrészt számos elméleti és módszertani fogyatékosságot mutat: magyarázatai nem elég koherensek, és sokszor nem elégítik ki a tapasztalati ellenőrizhetőség követelményeit az elméleti feltevésekkel egybevágó adatok sokszor csak az illusztráció szerepét töltik be, a klinikai esettanulmányok általában nem perdöntőek, az elméletek megalkotásában olykor önkényes evolúciós történésekre (szcenáriókra) támaszkodnak, miközben az események valósághű rekonstrukciója szinte megoldhatatlan problémákat hoz felszínre a kutatásban. (Pléh, Bátki, 2001)

39 Az evolúciós pszichopatológia további problémája Eddig még kevesen vállalkoztak arra, hogy az elmebetegségek adaptacionista értelmezéseit összekapcsolják a más tudományágakban eredményesen kutatott proximatív tényezőkkel, elsősorban hormonális és idegrendszeri folyamatokkal Márpedig ezek ismerete nélkülözhetetlen a gyógyításban Egyelőre nem világos, hogy az evolúciós pszichopatológia elméleti érdekességén és fontosságán túl hol tud bekapcsolódni a gyógyítás eredményesebbé tételébe

40 Háttérirodalom/1 BARKOW, J. I., COSMIDES L., & TOOBY,, J. (eds.) (1992) The adapted mind: Evolutionary psychology and the generation of culture. New York: Oxford University Press BARON-COHEN, S. (1997) The maladapted mind: Classic readings in evolutionary psychopathology. London: Psychology Press BERECZKEI T. (2003) Evolúciós pszichológia. Budapest: Osiris BUSS, D. M. (1995/2001) Evolúciós pszichológia: új paradigma a pszichológia tudománya számára. In Pléh Cs., Csányi V., Bereczkei T. (szerk.) (2001) Lélek és evolúció. Az evolúciós szemlélet és a pszichológia. Budapest: Osiris, CRAWFORD, C. & KREBS, D. L. (eds.) (1998) Handbook of evolutionary psychology. Mahwah, NJ: Lawrence Erlbaum GILBERT, P. (1998a) Evolutionary psychopatology: Why isn t the mind designed better than it is? British Journal of Medical Psychology 71: :

41 Háttérirodalom/2 GILBERT, P. (1998b) The evolved basis and adaptive functions of cognitive distortions. British Journal of Medical Psychology 71: : HEYES, C., HUBER, L. (eds.) (2000) The evolution of cognition. Cambridge, Massachusetts: The MIT Press HINDE, R. A. (1995) The adaptionist approach has limits. Psychological Inquiry, 6, KULCSÁR ZS. (szerk.) (1999) Morális fejlődés, empátia és altruizmus. Szöveggyűjtemény. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó. McGUIRE, M. T., TROISI, A. (1998) Darwinian psychiatry.. New York, Oxford Press NESSE, R. M. (1987) An evolutionary perspective on panic disorder and agoraphobia. Ethology and Sociobiology, 8:

42 Háttérirodalom/3 NESSE, R. M. (1999) Proximate and evolutionary studies of anxiety, stress, and depression: Synergy at the interface. Neuroscience and Biobehavioral Review, 23: : NESSE, R. M., WILLIAMS, G. C. (1995) Evolution and healing: The new science of Darwinian medicine. London: Weidenfeld and Nicholson. PLÉH CS., BÁTKI A. (2001)Evolúciós pszichopatológia: jelszavak és kérdőjelek. In Kampis Gy., Ropolyi L. (szerk.) Evolúció és megismerés. Budapest: Typotex Kiadó, PLÉH CS., CSÁNYI V., BERECZKEI T. (szerk.) (2001) Lélek és evolúció. Az evolúciós szemlélet és a pszichológia. Budapest: Osiris. STEVENS, A:, PRICE, J. (1996) Evolutionary psychiatry.. London: Routledge. WORKMAN, L., READER,W. (2004) Evolutionary psychology. Cambridge University Press

43