2. óra SZÓTÁRTAN & BEVEZETÉS

Átírás

1 2. óra SZÓTÁRTAN & BEVEZETÉS A bevezető fejezetben a lexikográfiát röviden a szótárkészítés tudományaként határoztuk meg. Vannak azonban kutatók, akik szerint a szótártan tárgya nemcsak a szótárkészítés, hanem a szótárak története és szótárakkal kapcsolatos minden más kérdés. A szótártan nem csupán g y a k o r l a t i útmutatást ad a szótárak készítéséhez, e lm é l e t i kérdésekkel is foglalkozik, így két fő területre osztható: 1. a szótárkészítés elmélete 2. a szótárkészítés gyakorlata. A szótárakban a szókincs rögzítése legtöbbször a s z ó szintjén történik. F ó r is Á g o- t a szerint [a] lexikográfusok vizsgálatának tárgya az, hogy hogyan alakulnak a kapcsolatok a szó mint lexikai egység, és a szó mint lexikográfiai regisztrációs egység között, és milyen tényezőktől függ a szavak szótárba kerülése. (Fóris Ágota.) & A SZÓTÁR MIBENLÉTE A szótárfogalom pontos tartalmi meghatározása alapvető probléma. Még mindig nincs általánosan elfogadott definíció arra nézve, mit is tartunk szótárnak. A szótár fogalmát mind tartalmi, mind szerkezeti szempontból nehéz definiálni. Ennek az az oka, hogy nagyon sokféle szótár létezik. Ezért pl. csak jellemző, de nem abszolút tulajdonsága egy szótárnak az ábécérend; a rövidítések alkalmazása; a nem folyamatos olvashatóság. O r s z á g h L á s z l ó a szótárt a nyelv szó- és kifejezéskészletének valamilyen elv szerint rendezett leltárának tekinti. F ó r i s Á g o t a így határozza meg a szótár mibenlétét: A szótár olyan egy-, két- vagy többnyelvű gyűjteményes adatbázis, amely hordozótól függetlenül nyelvi egységek jellemzőit, és ezeknek adott szempont szerint, kulcsszavakkal történő osztályozását tartalmazza, egy meghatározott korpusz alapján. Jól használható meghatározás a következő: A szótár olyan kézikönyv, amely egy vagy több nyelv szavait sorolja föl, rendszerint betűrendben, s ezekhez különféle, a szótár típusától függő információkat rendel, pl. helyesírási, kiejtési, grammatikai, jelentéstani, stilisztikai, nyelvhasználati, történeti

2 & A SZÓTÁRAK TÖRTÉNETE 1. A szótárak távolabbi előzményei a glosszák, a forrásnyelvi szövegek egyes szavainak vagy kifejezéseinek lapszélre vagy sorok közé k é z z e l írt célnyelvi értelmezései. 2. A szótárak közvetlenebb előzményei a szójegyzékek (nómenklatúrák). Szemben a glosszákkal a szójegyzékeknek a k é z i r a t os mellett már n y o m t a t ot t formájuk is létezett. A szójegyzékek nálunk a latin nyelv oktatását szolgáló tankönyvek voltak, melyekben a latin szavak (többnyire főnevek) a könnyebb tanulhatóság kedvéért fogalomkörök szerint voltak csoportosítva: a latin mellé, még gyakrabban fölé oda voltak írva a megfelelő magyar szavak. 3. A szótárak (vocabulariumok) legnagyobb újítása, hogy a szavakat betűrendben közlik. A betűrend szerinti közlés nem tudományos, hanem gyakorlati szempont: a szótárak a szójegyzékekhez hasonlóan gyakorlati célokat szolgáltak. A szótár nem huzamos olvasásra szánt mű, hanem kisegítő szerepet játszik. A magyarban a szótár szó először 1767-ben jelenik meg egy szótárban; a szó a 18. század második felében keletkezett tudatos, nyelvújító alkotásként. Korábban a dictionarium, nomenclatura és lexicon megnevezések voltak használatosak szótár jelentésben. 4. A tezaurusz (thesaurus; szókincstár) eredetileg fogalomköri szótár volt, amely egy nyelv szókincsének összegyűjtését célozta meg különböző csoportokba sorolva. Ma a szó egy nyelv szókincsét felölelő szótár, amely esetenként a tárgyalt nyelv minden szókészleti elemének közlésére törekszik: élő és archaikus, köznyelvi, szaknyelvi, tájnyelvi szavakat, sőt még az egyéni alkotásokat, hapaxokat is. Tezaurusznak nevezhető az a k a d é m i a i n a g y s z ót á r is, annak ellenére, hogy nem kívánja a magyar nyelv teljes szókincsét bemutatni. A szókincstár meghatározása az értelmező kéziszótár második kiadásában: 1. jelentésárnyalat: a szókincs java részét felölelő gazdag szótár; 2. jelentésárnyalat: a szavakat fogalmi körök, logikai vagy jelentésbeli összefüggések alapján elrendező egynyelvű szótár. # Szótár lexikon Mi a különbség a szótár és a lexikon közt? A lexikon és az enciklopédia közt? A szótár és a fogalomtár közt? A lexikon és a fogalomtár közt? A s z a v a k s z ót á ra i n kívül léteznek a d o l g o k s z ó t á r a i is, de ezeket magyarul nem szótárnak nevezzük, hanem lexikonnak vagy enciklopédiának. A különbség köztük az információ természetében van: a szótárak a szóról nyújtanak információt, a lexikonok (vagy enciklopédiák) pedig a szó által jelölt denotátumról. A s z ó t á r a k b a n is megjelenik bizonyos mennyiségű enciklopédikus információ, akár az értelmezésbe beépítve, akár azon kívül, önálló szerkezeti egységként

3 Pl. a tájszótárakban gyakori külön szerkezeti egységben az adott szóhoz fűződő részletesebb magyarázat vagy szokás leírása. A l e x i k o n o k betűrendben tartalmazzák a tárgyi ismereteket; szinonimaként előfordul, hogy enciklopédiának is nevezik őket, de e n c i k l o p é d i á n a k rendesen olyan műveket nevezünk, amelyek tárgykörökbe, nem pedig betűrendbe rendezve tartalmazzák az ismereteket. A fogalomtárak köztes helyet töltenek be a szótárak és a lexikonok közt; a t e r m i- n o l ó g i a i s z ót á ra k r a hasonlítanak abban, hogy általában nem tartalmaznak részletes leírást a denotátumról, a l e x i k o n ok r a pedig abban, hogy a denotátumot, az illető fogalmat írják körül, nem a szó jelentését írják le. A lexikonoktól abban különböznek, hogy csak egy-egy szakterület fogalmait tartalmazzák. Nézzük meg ugyanazt a szakszót, ill. az általa jelölt szakmai fogalmat egy szótárban, egy fogalomtárban és egy lexikonban! (Pl. a gén szót.) # A szótárfogalom megváltozása A szótárfogalom a 20. század végétől különösen az elmúlt harminc évben gyökeres változáson megy át, annak következtében, hogy a számítógépek és az internet létrejöttével és elterjedésével az információszerzés és az információkezelés módja hatalmas mértékben átalakult. A számítógépek nagymérvű felhasználása már az es években elkezdődött a lexikográfiában; azóta a számítógépes szótárak közkeletűvé váltak, kezelésük leegyszerűsödött, sőt könnyebbé vált, mint a nyomtatott szótáraké. Az elektronikus szótárak használhatók számítógépen vagy más elektronikus eszközökön. Egyre jobban terjednek az interneten megjelenő o n l i n e s z ót á r a k. A ma készülő vagy felújított szótárak mindegyike számítógépen készül. A korszerű XML (Extended Markup Language) technológia örvendetesen terjed, már a szótárkészítés közben is egyre többen használják. E technológia lényege, hogy nem pusztán szövegszerkesztőként használja a számítógépet, hanem egy sajátos a d a t b á z is - f o r m á t u m b a n íródik a szótár. Ennek a megoldásnak számos előnye van: egyrészt a végső nyomtatási formátumot elég közvetlenül a kiadás előtt eldönteni. A munka közben folyamatosan biztosítható, hogy kizárólag a megfelelő helyre kerüljenek be a szócikk egyes elemei. Az előre meghatározott elemkészletet (pl. minősítés, rövidítések) felsorolt elemekből választhatjuk ki, így csökken az elírások lehetősége. A korszerű szótár tehát nem csupán szótár, elsődleges formája a számítógépes adatbázis, melynek bizonyos mezői néhány évenként igény esetén szótárként kinyomtathatók. A teljes adatbázis folyamatosan karbantartva és bővítve több egymással összehangolt különféle szótári adatbázist is tartalmazhat

4 A változások egyaránt érintették a szótárkészítést és a szótárhasználatot, mind a két terület forradalmi változásokat eredményezett. Az elektronikus szótárak megjelenése új lehetőségeket hozott, például: nagyon gyors lekérdezés több szótár integrált használata kiejtés hangzó formában való megjelenítése képek, hangzó anyagok (hangos példamondatok) vagy akár videók csatolása egyes szócikkekhez, ha szükséges enciklopédikus anyagok könnyű csatolhatósága, ha szükség van rájuk (a szótár és a lexikon kombinálhatósága egyetlen szótárrá; l. lejjebb) az egynyelvű szótárak kombinálhatók kétnyelvűekkel, azaz a szavak mellett akár bizonyos idegen nyelven is feltüntethetők megfelelői, ha ezt a felhasználó igényli (l. lejjebb) korpuszok gyakorisági adatainak beépíthetősége, állandó frissíthetősége (l. lejjebb) nincs szükség rövidítésekre, ill. a rövidítések könnyen pl. feloldhatók azzal, hogy a kurzort az egérrel a rövidítés fölé visszük folyamatos gondozás, aktualizálás. Szótár és lexikon összekapcsolása Amint föntebb jeleztük, ma már nincs technikai akadálya, hogy a hagyományos szótári definíció mellett egy külön mezőben enciklopédikus jellegű információt is elhelyezzünk, hiszen a felhasználó sokszor maga sem biztos benne, valójában szótárra vagy lexikonra van-e szüksége az adott probléma megoldásához: egyszerűen tudni szeretné, mit is jelent egy szó. Vannak lexikográfusok, akik jónak látnák, ha az általános szótárak átvállalnák a lexikonok szerepét, de ezzel sok hagyományos lexikográfus nem ért egyet. Ez a dilemma úgy oldható fel, hogy a számítógépes adatbázis az egyik mezőben a hagyományos szótári értelmezést tartalmazza, míg bizonyos szavak, ill. jelentések esetén, ahol ez indokolt egy másik mező, amelyet a felhasználó opcionálisan nyithat meg, tartalmazhatná az enciklopédikus jellegű információt. Egy- és kétnyelvű szótárak összekapcsolása Az e g y - é s k é t n y e l v ű s z ót á ra k k om b i n á l á s a a lexikográfiai munka szempontjából is előnyös lenne, ugyanis egy-egy szó jelentésekre való bontásakor esetenként támpontot jelenthet az is, milyen idegen nyelvekben van több egymással nem szinonim ekvivalense az adott szónak. A változások következtében olyan fontos alapkérdések újraértékelése válik szükségessé, mint maga a címszó, a szócikk és a szótár fogalma

5 Korpuszalapúság, korpuszok felhasználása Újdonság a lexikográfiában a s z á m í t óg é p e s k o r p u s z ok használata. A magyar nyelv nagyszótára (akadémiai szótár) már újraindulásától (1985) erre épít, a projektum első feladata az erre a célra szánt magyar történeti szövegtár építése, elemzése és lekérdezhetővé tétele volt, amely az érdeklődő kutatók számára online hozzáférhető ( Kismértékben használt korpuszt az Értelmező kéziszótár átdolgozott kiadása is: a Magyar Nemzeti Szövegtár ( alapján gyakorisági mutatóval látták el a címszavakat. Forgács Tamás szólásszótára is friss újságnyelvi korpuszokra épül: főként a Magyar Hírlap CD-n hozzáférhető adataira. & A SZÓTÁRI SZERKEZET A szótári szerkezetet többféle szinten tanulmányozhatjuk: megkülönböztetjük a megastruktúrát, a makrostruktúrát és a mikrostruktúrát. A) Megastruktúra A megastruktúra a makrostruktúrát és a szótáron kívüli részt magába foglaló rendszer. A szótáron kívüli részt alkotják a szótári részt megelőző és az azt követő információk, adatok, pl. az előszó, a rövidítésjegyzék, a tartalomjegyzék, a borítólap. 1. Védőborító cím, alcím, szerző, kiadó, logó Borítófül (elöl, hátul) fülszöveg, ismertetés, méltató recenziórészletek 2. A szótár I. Külső borító v. könyvtábla v. táblalemez, címoldal cím, alcím, szerző, kiadó, logó Gerinc a könyvnek az a része, ahol az összehajtogatott lapok egybe vannak fűzve; ezt takarja a gerinclemez II. Előzék v. előzéklap a könyvtábla és a szennycímlap közé kötött tartósabb papírlap hasznos információkat tartalmazhat III. Címnegyed Szennycímlap a neve azt jelenti, hogy védi a címoldalt a szennyeződéstől, ezért nem hivalkodó oldal 1. oldal: Szennycímoldal: cím 2. oldal: Üres (vákát), mottó, ajánlás

6 Címlap 3. oldal: Címoldal: szerző, szerkesztő, cím, alcím, kiadó, megjelenés helye, évszám, logó 4. oldal: Impresszumoldal vagy copyrightoldal: támogatók, sorozatcím, sorozatszerkesztő, közreműködők, lektorok, technikai munkatársak, ISBN szám, ISSN szám, jogtulajdonosok, korábbi kiadások, illusztrátor, nyomda Sokszor, anyagi okokból, vagy csak azért, hogy egész ívre jöjjön ki a lapszám, egyes kiadók elhagyják a szennycímoldalt, de néha még a címoldalt is. A tudományos munkákban, így a szótárakban is rendszerint ragaszkodnak a címlapokhoz. IV. Bevezető rész V. Főrész VI. Függelék 5. oldal: Tartalomjegyzék Kiadói előszó, előszó, bevezető: Használati útmutató, a szócikkek felépítésének magyarázata, rövidítésjegyzék, minősítések listája, statisztikák, hangjelölés Bibliográfia, források, ábrajegyzék A szótár: a szócikkek sora (önálló szócikkek és utaló szócikkek) Mutatók, indexek, szómutatók Kiegészítések, supplementum, Errata, hibajegyzék Kiadói reklám CD melléklet VII. Hátsó borító Reklámszöveg, mintaszócikk Ár, vonalkód A szerzőről B) Makrostruktúra A makrostruktúra a szótár szócikkeinek valamilyen szempont alapján sorba rendezett együttese. A rendezés különböző szempontok alapján történhet, de a legelterjedtebb a címszók b e t ű r e n d szerinti rendezése, akár elölről, akár hátulról kezdődően. Emellett ma is él a t e m a t i k u s rendezőelv, ezenkívül g y a k o r i s á g i vagy i d ő re n d i rendezés is létezik. A betűrendes szótárak valamely nyelv (általában a forrásnyelv) betűrendje szerint felsorolva tartalmazzák a szavakat. A tematikus szótárak témák szerint osztályozzák a körülöttünk lévő világot; nevezik őket fogalomköri, metodológiai, konceptuális szótáraknak is. A gyakorisági szótárak csökkenő vagy esetleg növekvő gyakoriság szerinti sorrendben tartalmazzák a címszavakat. C) Mikrostruktúra A mikrostruktúra a szócikkek sorba rendezett információinak együttese. A mikrostruktúra az egyes lemmák szerkezeti jellegzetességét mutatja meg, amely minden lemma esetében megegyezik

7 A mikrostruktúra alapegysége a szócikk. Ezt három fő részre oszthatjuk: I. szócikkfej, II. szócikktörzs, III. szócikkláb. I. Szócikkfej A szócikkfej a szócikk bevezető része, amely az egész szócikkre, azaz a címszó minden jelentésére vonatkozó információkat foglalja magába. Az értelmező kéziszótár 2. kiadásában pl. ez tartalmazza magán a 1. címszót; 2. a kiejtés jelzését (ahol ez szükséges) szögletes zárójelben; 3. a gyakorisági mutatót (amely arra utal, milyen gyakran fordul elő a címszó a Magyar Nemzeti Szövegtárban); 4. a szófaj megjelölését; tartalmazhat továbbá 5. nyelvtani tájékoztatást vagy szóhasználati tudnivalót is (ahol szükséges) kerek zárójelben; végül pedig 6. alak- és írásváltozatokat. 1. A címszó (vagy lemma) a szótárban tipografikusan is kiemelt szó vagy kifejezés, melynek a szótár megadja a megfelelőjét vagy magyarázatát. Az elektronikus szótárak esetében a tipográfia sokkal kisebb jelentőségű, mint a nyomtatott szótáraknál. A strukturált adatbázisok adta lehetőségek sokkal szélesebbek, a rendezés, a szerkezet nem feltétlenül kíván meg pl. betűrendes sorrendet, hiszen az egyes lemmák keresése nem mechanikus úton történik, hanem a gép választja ki és jeleníti meg a szócikket, vagy akár több szócikket is egyszerre. Számítógépes szótárhasználat során akár több szótár szócikkei vagy egy szótár több szócikke is megjeleníthető egy időben. Ha a címszónak hom o n i m á j a is van a szótárban, erre a tényre a címszó után indexben következő kis arab szám utal. Pl. bár 1 fn Éjjeli mulatóhely. bár 2 ksz 2. A kéziszótár második kiadása elsőként a magyar szótárirodalomban objektív gyakorisági adatokat is közöl a 150 millió szövegszót tartalmazó Magyar Nemzeti Szövegtár adatai alapján (azóta már van még egy szótárunk, amely jelöli a gyakoriságot, az akadémiai nagyszótár). A szövegtárban található lexémák gyakorisági sorrendbe lettek állítva, ennek alapján gyakorisági csoportok lettek kialakítva. A leggyakoribb 2000 szó vagyis az 1. leggyakoribb szótól a leggyakoribb szóig az jelet kapta, a leggyakoribb szótól a leggyakoribb szóig terjedő csoport lett a, a leggyakoribb szótól a leggyakoribb szóig a, a leggyakoribb szótól a leggyakoribb szóig a, az ennél is ritkább szavak az jelölést kapták. Az objektív gyakorisági adatok olykor ellentmondásba kerültek a nyelvművelői megfontolásokon alapuló ritk jelöléssel. Pl. a könnyebb, rövidebb fejtegetés, elmélkedés jelentésű eszmefuttatás és elmefuttatás szavak közül az értelmezés csak az elmefuttatás szócikkben szerepel, az eszmefuttatás szócikk szerint az eszmefuttatás szó ritka és választékos az elmefuttatáshoz képest. Ugyanakkor az eszmefuttatás mellett, míg az elmefuttatás mellett csak gyakorisági jelölés áll, vagyis a valóságban az eszmefuttatás jóval gyakoribb az elmefuttatás-nál

8 A helytelen minősítés aligha a véletlen műve, ugyanis a nyelvművelők valamilyen oknál fogva az eszmefuttatás szót kevésbé tartják helyesnek, mint az elmefuttatás-t; a gyakoriság meghamisításában ez az ellenérzés fejeződik ki. 3. A kiejtést csak akkor jelöli az értelmező kéziszótár, ha az nem következik az általánosabb érvényű magyar kiejtési szabályokból. Pl. a düh szócikkben a [dü] utal arra, hogy a nyelvművelők által elvárt standard ejtésben nem kellene hangoznia a [h]-nak; a charta szócikkben a [karta] ejtésmód szerepel, a chata szócikkben vagylagosan van megadva az ejtés: [χata v. ritk. hata]. 4. A szófaj megjelölése nemcsak puszta nyelvtani információ, hanem a címszó megértését és értelmezését is segíti, főleg a több szófajú szavak esetében. A több szófajú szavak egy részének esetében a szófaji jelölésnek szócikkstrukturáló szerepe is van, ugyanis a szó egyes jelentései külön-külön szerkezeti egységet alkotnak a szócikktörzsön belül. Pl. a túl szócikk törzse három részből áll. Az I. rész a szó határozószói jelentését tartalmazza, a II. része a névutói jelentéseit, a III. rész pedig az igekötői jelentéseit. Vannak olyan több szófajú szavak is, melyeknek a szófaji értékei egybefoglalva szerepelnek a szócikkfejben; ez olyankor van, amikor a szójelentések összevontan, egybefoglalva is értelmezhetők (ez a megoldás valószínűleg takarékossági okokból került alkalmazásra). Pl. cserjés mn és fn Cserjével benőtt (hely). A hely szó zárójelezése vagylagosságot jelent, vagyis kibontva: 1. cserjével benőtt (ez a melléknévi jelentése); 2. cserjével benőtt hely (ez a főnévi jelentése). 5. A nyelvtani tájékoztatás a címszó különleges mondatbeli szerepére utalhat. A szóhasználati tudnivaló akkor kerül a szócikkfejbe, ha az adott tudnivaló az összes jelentésére érvényes. Pl. a kicsi szócikk elején ez áll: mn (többnyire állítmányként); ez arra utal, hogy a kicsi szót jellemző módon állítmányként használjuk, csak ritkábban jelzőként (azt is inkább érzelmileg telített mondatokban). 6. A szócikkfejbe kerülnek a szó alak- és írásváltozatai is. A l a k v á l t oz a t r ó l akkor beszélünk, ha a vagylagosság nyelvi tény, azaz a szó két vagy több, egymáshoz nagyon hasonló hangalakban és azonos jelentésben él. Ezzel szemben az í r á s v á l t oz a t o k n a k nincs közük a nyelvhez, ugyanannak az egyetlen szónak más-más módú leírásáról van szó. Pl. a sublód szónak alakváltozata a sublót (a kiejtésben is különbség van), a CD-nek írásváltozata a cédé (csak írásban különböznek). II. Szócikktörzs A szócikktörzs a szócikk második fő szerkezeti egysége, amely a szócikkfej és a szócikkláb közt helyezkedik el. A szócikktörzs a címszó 1. értelmezett jelentéseit a rájuk vonatkozó különféle szótári minősítésekkel együtt, valamint ahol erre szükség van a csak

9 egy-egy jelentéshez kötődő használati megjegyzésekkel, 2. a jelentéseket és a szóhasználatot szemléltető példákat tartalmazza. Ezenkívül jelentésekhez kapcsolódóan sok 3. értelmezett és értelmezetlen állandósult szókapcsolatot is találunk a szócikkekben. 1. Értelmezések A szótárírók által megfogalmazott értelmezések célja, hogy megvilágítsák a szó jelentését, ill. poliszém szavak esetében a szó egyes jelentéseit és jelentésárnyalatait. Az értelmezésekhez többfajta minősítés kapcsolódik (pl. fogalomköri minősítések, stílusminősítések, felségjelzések). Ezekkel rendkívüli jelentőségük miatt külön előadásban foglalkozunk. Az értelmező kéziszótár megkülönbözteti az önálló jelentéseket és a jelentésárnyalatokat. Az önálló jelentéseket félkövér arab számmal, a jelentésárnyalatokat virgulával (ý ) választja el egymástól. Pl. A bárd szónak a szótár két önálló jelentését különbözteti meg, egy mait és egy történetit. A mait így határozza meg: 1. Rövid nyelű, széles és egyenes pengéjű (fa)faragó vagy (hús)vágó szerszám. A történetinek két jelentésárnyalatát különbözteti meg: 2. Csatabárd. Hóhérbárd. A szótári értelmezések jellegét jobban megértjük, ha összehasonlítjuk őket az enciklopédikus (ismerettári) értelmezésekkel. Hasonlítsuk például össze a barlang szó cikkét az értelmező kéziszótárban és az Új magyar lexikonban! ÉKSz. 2 barlang fn 1. A Földkéregben levő (, a felszín felől rendsz. nyitott) nagyobb (természetes) üreg. 2. pejor Bűnözők állandó rejtekhelye. Rablók ~ja. [szláv] Új magyar lexikon

10 A s z ó t á r i é r t e l m e z é s természetét a szótár sajátos jellege szabja meg. A szótár a denotátumot általában többé-kevésbé ismertnek tekinti, ezért beéri a denotátum felismeréséhez elengedhetetlen, legfontosabb meghatározó jegyek közlésével, többnyire csak röviden utalva az illető szóval vagy szókapcsolattal jelölt fogalomra. A szótári értelmezés ennek megfelelően viszonylag rövid. Az e n c i k l o p é d i k u s é r t e l m e z é s természetét az ismerettár (enciklopédia, lexikon) sajátos céljai határozzák meg. Az ismerettár, jellegének és céljának megfelelően többnyire ismeretlennek vagy nem eléggé ismertnek feltételezett dolgokat, fogalmakat ismertet, s ezért a saját szempontjából lényegesnek, megismertetésre érdemesnek tartott jegyek minél teljesebb felsorolására törekszik. A középkori és az újkori lexikon eleinte szótár és ismerettár is volt, később azonban a szótár egyre határozottabban elvált az ismeretek tudományos rendszerezés formájában közlő enciklopédiától és lexikontól. Az értelmezések típusai a) Kifejtő értelmezések Az értelmezések nagy része kifejtő értelmezés: ez olyan értelmezés, amely tartalmazza a denotátum legfontosabb szemantikai jegyeit, melyekből az olvasó megértheti a szó jelentését. A f ő n é v i c í m s z ó k kifejtő értelmezése gyakran minőség-, jóval ritkábban birtokos jelzős szerkezetekkel vagy jelzői értékű hátravetett határozóval bővített névszói állítmány; az állítmányban szereplő szó a címszó hiperonimája (azaz egy tágabb fogalmat jelölő szó), melynek jelentését a jelzős szerkezet szűkíti le. Előfordul, hogy a jelentés kellő leszűkítéséhez mellékmondatot kell alkalmazni, így az értelmezés összetett mondat formájú. M i n ő s é g j e l z ő s s z e r k e z e t : ízlésterror Valamely ízlés, művészeti irányzat stb. vezető szerepének megteremtése vagy fenntartása érdekében végzett nyílt vagy rejtett tevékenység. B i r t o k o s j e l z ő s s z e r k e z e t : különkiadás Újságnak, hírlapnak valamely rendkívüli esemény alkalmával soron kívül kiadott száma. J e l z ő i é r t é k ű h á t r a v e t e t t h a t á r o z ó : oromzat 1. Az oromfal a párkányával (és díszítményeivel) együtt. 2. [...] Ö s s z e t e t t m o n d a t : külzet Hosszában összehajtott beadvány egyik külső oldala, amelyen a címzett, a benyújtó, a tárgy és a mellékletek száma van feltüntetve. Az i g é s címszók kifejtő értelmezése nyelvtanilag nemegyszer mintegy önálló mondat, melynek igei állítmányához tárgyas és/vagy határozós szerkezet kapcsolódik bővítményként, melynek segítségével az állítmányban kifejezett fogalom jelentése leszűkül. T á r g y a s s z e r k e z e t : sörözik Sört iszik, iszogat. H a t á r o z ó s s z e r k e z e t : lelök 1. Lenti helyre lök. T á r g y a s é s h a t á r o z ó s s z e r k e z e t : lelök 2. Lökve eltávolít valamit valahonnan

11 A kifejtő értelmezésekben gyakran vannak c s ú c s os z á r ó j e l b e tett részek. Ezek nem szerves részei, de szükséges kiegészítői az értelmezésnek. Pl. intoleráns mn 1. vál Mások meggyőződését nem tisztelő, elutasító. 2. Orvos A szervezetnek vmely kezelésre túlérzékenységgel reagáló <szervezet>. lebben tn ige irod 1. <Könnyű, es. légnemű anyag> könnyedén felfelé v. oldalra mozdul. Szellő se ~. 2. Vki légies könnyedséggel halad, fut (vhova). [ lebeg] Az intoleráns szó második jelentésénél az orvosi minősítésből tudjuk, hogy ez orvosi szakszó, így világos az is, hogy ez a szó emberi vagy állati szervezetre, testre vonatkozik. Ez nem része a jelentésnek, hiszen az intoleráns melléknév, vagyis jelzője a szervezetre vonatkozó szónak, de az értelmezéshez szükséges. A lebben szó első jelentésénél magában a lebben igében nincs benne az, hogy könnyű vagy légnemű anyag végzi ezt a mozgást, de a szó megértéséhez erre a kiegészítő információra szükség van. A kifejtő értelmezésekben ezenkívül gyakran szerepelnek k e r e k z á r ó j e l b e foglalt részek is. Ezek a tömörítést szolgálják, és vagylagosságra utalnak. Föntebb a lebben szó második jelentésében láttuk, hogy a vhova szó kerek zárójelben volt. Ez azt jelenti, hogy ebben a jelentésben a lebben ige vagy vonzat nélkül használatos, vagy pedig valahova való irányulásra utaló helyhatározós főnév kapcsolódik hozzá. További példa: izgat ts ige 1. Vmi (kórosan) ingerel, izgalomba hoz valamit. A füst ~ja a szemét. Itt a zárójeles rész arra utal, hogy az izgat igét egyaránt használjuk olyankor, amikor az ingerlés, izgalomba hozás normális és akkor, amikor már kóros. Ha a címszónak van egy közkeletű szinonimája, a szótár nemegyszer azt is feltünteti a kifejtő értelmezés után, pontosvesszővel elválasztva. Pl. adatbázis fn Inf Távk Információk rendezett gyűjteménye; (számítógépes) adattár. csatabárd fn 1. Tört Rövid nyelvű harci szekerce. 2. Indiánok baltaszerű fegyvere; tomahawk. ízelítő fn vál 1. Vmiből ízének a megtapasztalására adott v. kivett falat; kóstoló. b) Szinonimikus értelmezések Ha egy szónak egy vagy több egyértelmű, közeli szinonimája van, azaz a két vagy több szónak teljesen azonos legalább a legfontosabb, legismertebb denotatív jelentése, takarékossági okokból elegendő a szinonimikus értelmezés (a kifejtő értelmezés mindkét szó szócikkében ugyanazt ismételné meg). A szinonimikus értelmezés tehát abban áll, hogy a szó jelentéseként annak egy (vagy több) szinonimáját tüntetjük föl. Pl. szüremlik tn ige vál Szűrődik. [ szűr 1 ] kurtít ts ige nép Rövidít. indok fn 1. hiv (Indító)ok. 2. sajtó Megokolás, érv. [ ind(ít)+ok]

12 A szinonimák közti stílusértékbeli különbségre a stílusminősítések utalnak. Pl. A szüremlik választékosként van jelölve, míg az (itt nem idézett) szűrődik szócikkben nincs ilyen minősítés, vagyis a szó stilisztikailag jelöletlen. A kurtít szó népiesként van jelölve, míg a rövidít szócikkben nincs minősítés, azaz ez utóbbi szó stilisztikailag jelöletlen. Az értelmező kéziszótárban általában: a) az ismertebb szóval értelmezik a ritkábbat (a tavasz-szal a kikelet-et), b) a nyelvművelők által helyesnek tekintett szóval a helytelennek bélyegzettet (az elmefuttatás-sal az eszmefuttatás-t, pedig amint láttuk ez utóbbi jóval gyakoribb és ismertebb is), c) belső keletkezésű megfelelőjével az idegen eredetű szót (pl. a tengelykapcsoló-val a kuplung-ot, annak ellenére, hogy a kuplung jóval gyakoribb. A kuplung gyakoriságú, a tengelykapcsoló, pedig a gyakorisági adatok az írott nyelven alapulnak; a beszélt nyelvben a kuplung valószínűleg szinte egyeduralkodó. c) Körülíró értelmezések Előfordul, hogy egy-egy szónak nincs igazán jó közmagyar megfelelője, és fogalmi tartalma sem határozható meg; ilyenkor az értelmezés a címszó közlésbeli szerepének leírásából áll; az ilyen leírást csúcsos zárójelbe tesszük. Pl. A jaj szócikk indulatszói jelentései csak körülírást és példákat tartalmaznak: jaj 1. <Fájdalom, ijedtség, kétségbeesés kifejezésére.> jaj, de fáj! 2. <Egyéb, rendszerint erősebb érzelmek, érzések kifejezésére.> jaj, de szép!; jaj, csak jönne! Hasonló a helyzet a hórukk szóval: hórukk msz <Emeléskor, nehéz tárgy mozdításakor indításul, az egyidejű erőkifejtés vezénylésére haszn. szó> [ném] Az értelmezés módja Az értelmezések úgy vannak megszövegezve, hogy jelentéstani-logikai és szintaktikai követelményeknek egyaránt megfeleljenek. J e l e n t é s t a n i - l o g ik a i szempontból legfőbb követelmény, hogy az értelmezés az értelmezett szóval tartalmilag azonos, egyenértékű, vele helyettesíthető legyen ez a helyettesíthetőség elve. Pl. sodó fn Konyha Sült tésztákhoz tálalt édes (meleg) mártás. [fr] A helyettesíthetőség itt azt jelenti, hogy bármilyen szövegösszefüggésben használja valaki a sodó szót, mindig a sült tésztákhoz tálalt édes mártásról van szó, amely lehet meleg vagy nem meleg

13 S z i n t a k t ik a i szempontból fontos, hogy az értelmezés szövegét lehetőleg mindazokba a mondatokba be lehessen helyettesíteni, amelyekbe az értelmezett szó beilleszthető ez a behelyettesíthetőség elve. Pl. állítólag hsz Más(ok) állítása szerint. A behelyettesíthetőség azt jelenti, hogy az értelmezés minden változtatás nélkül beilleszthető az állítólag szót tartalmazó mondatokba az állítólag helyére. A mondat lehet, hogy nehézkes lesz vagy stilisztikailag nem teljesen elfogadható, de nyelvtanilag nem lesz helytelen. Pl. Állítólag a reggeli előtti edzés hasznosabb, mint más időpontban. Nyelvtanilag így sem helytelen: Mások állítása szerint a reggeli előtti edzés hasznosabb, mint más időpontban. Vagy: Más állítása szerint a reggeli előtti edzés hasznosabb, mint más időpontban. Amint a példánk is mutatja, a behelyettesíthetőség érdekében a körülíró szerkezetnek szófaji tekintetben lehetőleg egyeznie kell a körülírt lexémával. Ezért névszót névszóval, igét igével, határozószót megfelelően körülírt határozószóval, ill. a lehetőség szerint ilyen értékű szókapcsolattal szokás értelmezni. A melléknevek értelmezésében gyakran alkalmazzák az olyan <személy, dolog stb.> aki, amely szerkezetet. Az értelmezések további fontos elve, hogy azok hacsak lehet olyan szavakat tartalmazzanak, amelyek az adott szótárban vagy önálló címszavak (tehát a maguk helyén értelmezve vannak), vagy pedig olyan összetett vagy képzett szavak, melyeknek jelentése elemeikből világos, így nem szorulnak értelmezésre. Sőt, ha lehet, a szótár arra törekszik, hogy az értelmező szó ne legyen ritkább, nehezebben érthető, mint maga az értelmezett. (Ezt azonban a nagyon közismert szavak esetében nagyon nehéz megvalósítani.) Ezt az elvet érthetőségi elvnek nevezhetjük. Pl. keletbélyegző fn Változtatható és így a mindenkori dátum beállítására, feltüntetésére alkalmas (postai) bélyegző. évődik tn ige 1. Játékosan v. csipkelődve (szerelmesen) tréfálkozik vkivel. 2. táj Tépelődik, emészti magát. 3. táj (Bele)evődik vmibe. [ eszik] A keletbélyegző a laikusok által nem feltétlenül ismert szakszó; ezzel szemben az értelmezésben csupa köznyelvi, a laikusok által is jól érthető szó van. Az évődik, bár nem úgy jelöli a szótár, irodalmias jellegű szó, viszont csupa közismert szóval van értelmezve a köznyelvi jelentése, s éppúgy köznyelvi szavak találhatók a tájnyelvi jelentések értelmezésében. A jelentések sorrendje A történeti szótárak a jelentések sorrendjében a történeti sorrendet követik. Az értelmező szótárak inkább logikai sorrendbe állítják a jelentéseket és jelentésárnyalatokat, a konkréttól haladva az absztrakt felé, az általánostól az egyedi felé, vagy pedig a gyakoriság elvét érvényesítik, azaz előbb a közkeletűbb, majd ezután a ritkább jelentéseket közlik, ill. előbb a teljesen köznyelvi, majd ezután a tájnyelvi vagy valamilyen regiszterhez kötődő jelentéseket

14 Pl. Föntebb a barlang szócikkben láttuk, hogy először szerepelt a konkrét jelentése, aztán az átvitt (bűnözők lakhelye); ebben az esetben ez valószínűleg a gyakoriság szempontjából is megfelelő sorrend, mivel a konkrét jelentés feltehetőleg máig gyakoribb. fellegvár fn 1. Várnak legmagasabban épült, legjobban védhető része. Várszerű magaslati erődítmény; citadella. 2. vál Intézménynek, tevékenységnek stb. erős támasza, központja. A tudomány ~a. A fellegvár szónak ma kétségtelenül gyakoribb a második, átvitt jelentése, mint a konkrét, a kéziszótár mégis a konkrét jelentést hozza első helyen; ennek két oka is lehet: az egyik, hogy a konkrét jelentés az eredetibb, a másik, hogy a konkrét absztrakt a szokásos logikai sorrend. 2. Példák A szójelentéseket és a szóhasználatot félkövér dőlt betűvel szedett rövid s z a b a d p é l d á k szemléltetik. A szótár jórészt azokat a jelentéseket szemlélteti, amelyekben ez szükséges az értelmezés könnyebb megértéséhez. Máskor pedig a példa azért szükséges, mert utal a szó sajátos hangulatára, vagy pedig tartalmazza valamely jellemző vonzatát, vonzatait. Pl. a felperzsel szócikkben az 1. jelentéshez nem kapcsolódik példamondat, a 2. jelentéshez igen: 1. Föléget. 2. Perzselő hevével kiszárít, elfonnyaszt. A nap felperzselte a rózsákat. A példák egy része valójában értelmezetlen á l l a n d ó s u lt s z ók a p c s o l a t, j e l- l e m z ő k o l l o k á c i ó ; ezek is nagyon hasznosak. Pl. a hallgatag szócikk 1. jelentésénél: 1. Kevés beszédű, csöndes, ill. az ilyen emberre jellemző. hallgatag természetű; hallgatagon. Itt az első példa az állandósult szókapcsolat, a másik jellemző határozóragos forma. 3. Állandósult szókapcsolatok A mai jó szótárak nem elszigetelten adják a szavakat, hanem kapcsolataikban is. A modern szótárakat épp ez különbözteti meg a középkor szójegyzékektől, melyek igaz, hogy bizonyos tárgyi csoportokba, tehát bizonyos logikai rendszerbe állított, de mégis csak pusztán magukban álló szavak halmazai voltak. Az egyes jelentésekhez az értelmező kéziszótárban is sok ezer é r t e l m e z e t t és é r- t e l m e z e t le n á l l a n d ós u l t s z ó k a p c s o l a t (szólás, szóláshasonlat, helyzetmondat, közmondás) is kapcsolódik. (Az értelmezetleneket már a példák kapcsán is említettük, sőt példát is idéztünk rá.) Pl

15 A cégér szócikk 2. jelentésének első jelentésárnyalatához egy értelmezetlen szólás, a második jelentésárnyalatához egy értelmezetlen közmondás kapcsolódik: 2. Ürügy, álcázás. Valaminek a cégére alatt. Reklám, hírverés. Jó bornak nem kell cégér. A cél szócikk 4. jelentéséhez három állandósult szókapcsolat tartozik. Az első egyszerű (nem átvitt értelmű) állandósult szókapcsolat (frazéma), amely nem is kap értelmezést, a másik mind szó szerinti értelemben, mind átvitt értelemben használatos, és az átvitt jelentése értelmezve is van, a harmadik szintén használatos mind szó szerint, mind átvitt értelemben, s mindkettő kap értelmezést: 4. Az a pont, tárgy, amelyet dobással, lövéssel el akarunk találni. célba lő; célba talál: átv is eléri a kívánt eredményt, hatást. célba vesz valakit, valamit: a) megcélozza; b) megjegyzéseit ellene irányítja. III. Szócikkláb A szócikkláb a szócikknek a záró, a szócikktörzset követő szerkezeti egysége. Ez tartalmazza a szó etimológiát, amennyiben a címszó tőszó vagy olyan képzett, ill. összetett szó, amelynek a morfológiai szerkezete már elhomályosult. A bizonytalan eredetre kérdőjel utal. Az ő s i ( a l a p n y e l v i ) s z a v a k r a, a j öv e v é n y s z a v a k ra, ill. i d e g e n s z a- v a k r a leggyakrabban az illető nyelvre, nyelvcsaládra vonatkozó rövidítés utal. Ha a szónak csak a töve alapnyelvi vagy idegen eredetű, akkor ez a tény is föl van tüntetve a szócikkben. Pl. a ház szócikkben [fgr]; a harag szócikkben [fgr tőből] mert a mai formája már magyar képzőt is tartalmaz; a rút szócikkben [?fgr]; a guta szócikkében [lat]; a knesszet szócikkben [héb]; a kandalló szócikkben [?ol]. Ha a címszó az á t a d ó n y e lv b e n i s j ö v e v é n y s z ó, a közvetlen átadó nyelven kívül azt a nyelvet is feltünteti a szótár, amelyből a közvetlen átadó nyelvbe átkerült. Ha több közvetítő nyelven keresztül jutott el a szó a magyarba, legföljebb három nyelv van megnevezve; ha háromnál több nyelvről van szó, a szótár rendszerint csak a közvetlen átadó nyelvet és a végső forrást közli, köztük három pont utal az egyéb közvetítő nyelvekre. Pl. a ruta szócikkben [lat<gör], az onkli szócikkében [ném<fr]; az opál szócikkében [lat<gör<óind]. Ha a címszó egy idegen nyelvi minta alapján létrejött közvetett kölcsönszó, azaz tükörszó vagy jelentésbeli kölcsönszó. A tükörfordítás, ill. jelentéskölcsönzés tényére hullámvonal utal. Például a zöldcsütörtök szócikkben a [~ném] azt jelenti, hogy a zöldcsütörtök szó egy német szó tükörfordításaként keletkezett, jelentése nagycsütörtök, azaz a zöldcsütörtök a nagycsütörtök szinonimája. A húsvét szócikkben [~szb-hv v. szln], ami azt jelenti, hogy a szó magyar elemekből jött létre egy délszláv szó mintájára (azaz annak lefordításával ), azaz tükörfordítás. A szalon szócikkében [~ném<fr<ol] elvileg jelentéskölcsönzésre utal, ám gyanús, hogy nem szerepel a szónak mint olyannak az etimológiája. B e l s ő k e l e t k e z é s ű szavak esetében az etimológiai tájékoztatóban fel van tüntetve az a szó, amelyből a címszó keletkezett ( ), ill. amellyel származásilag összefügg ( )

16 vagy vélhetően keletkezett, ill. összefügg (a bizonytalanságra itt is kérdőjel utal). A hangutánzó (hangut), hangulatfestő (hangf) szavakra a megfelelő rövidítés utal. Pl. a gügyörész szócikkben [ gügyög]; a hányaveti szócikkben [ hány-vet]; az alkony szócikkben [ alkonyodik]; a klotyó szócikkben [ klozet]; a hapsi szócikkben [? haver]; a koboz rabol, fosztogat jelentésű szóban [? kopik]; a nyenyere szócikkében [hangut]; a bandukol szócikkben [hangf]; a zsibbad szócikkében [?hangf]. A n e m z e t k öz i s z a v a k (nk) és a v á n d o r s z a v a k (vszó) esetében nem mindig a közvetlen átadó nyelv szerepel zárójelben (azt nem is mindig ismerjük), hanem az a nyelv, amely a szó elterjesztésében a legnagyobb szerepet játszotta, ill. esetleg a végső forrás. A nemzetközi szavak egy része valamely ókori kultúrnyelv (görög, latin, arab stb.) szavaiból jött létre a modern korban, többnyire szakszóként. Ilyenkor az el. rövidítés vagy más jelölés utal arra, hogy a szónak egyes elemei görög vagy latin stb. eredetűek. Pl. a kandeláber szócikkében [nk: lat]; a folklór szócikkben [nk: ang]; a gén szócikkben [nk: ném gör]; az alkohol szócikkben [nk: lat arab]; a kleptománia szócikkben [nk: gör el.]; az ontológia szócikkben [nk: gör el.]; az aero- előtag szócikkében [nk: gör. szóból]; a granuláció szócikkben [nk: latin szóból]; a csokoládé szócikkében [vszó: sp<indián]; a selyem szócikkében [vszó:?kínai], a tarisznya szócikkében [vszó: gör]. Tulajdonnévi, betűszói eredetű szó esetében az etimológiában utalás lehet az adott tulajdonnévre, ill. a betűszó teljes alakjára. Pl. a fauna szócikkben [nk: Fauna római istennő nevéből]; a nanuk szócikkben [szlk (Nanook, az eszkimó c. némafilm főszereplőjéről)]; a közért szócikkben [ Községi Élelmiszerkereskedelmi Rt.]. Ha e g y á l t a l á n n e m is m e r e t e s a szó etimológiája, akkor a zárójelben csak egy kérdőjelet találunk. Pl. a bandzsa szócikkben [?]. Önálló szócikkek és utaló szócikkek Szócikken eddig önálló szócikket értettünk. A szótárakban utaló szócikkek is vannak. Szemben az önálló szócikkekkel, amelyek minden érdembeli tájékoztatást megadnak a címszóról, az utaló szócikkek csak azt jelzik, hogy az érintett szó melyik önálló szócikkben van kidolgozva. Utaló szócikkbe szoktak kerülni pl. az önálló szócikk címszavának a l a k - é s í r á s v á lt o z a t a i. Pl. file Lásd: fájl. tepertő Lásd: töpörtyű. Mindkét idézett szócikk utaló szócikk, azaz nem tartalmaz az adott szóra vonatkozó lényegi információkat, csupán jelzi, hogy ezek az információk egy másik szócikkben találhatók: az első

17 esetben a fájl szócikkben, a másik esetben a töpörtyű szócikkben. Tehát ez utóbbi szócikkeket kell fellapoznunk, ha informálódni akarunk a file és tepertő szavak szófaja, denotatív jelentése, stílusértéke, etimológiája stb. felől: fájl fn (írva file is) Inf Adatállomány. [ang] töpörtyű fn tepertő 1. Aprított szalonnának, hájnak a zsír olvasztása során összezsugorodott maradványa. Apróra vagdalt, pirított szalonna. Túrós csusza ~vel. 2. nép A száj szélén: sömör. 3. gúny v. tréf Feltűnően kis termetű gyermek. Te kis ~! [ töpörödik] A két eset különbözik egymástól. A file a fájl szó írásváltozata, mert a kettőnek azonos a kiejtése: a file szónak is [fájl] a kiejtése. Ezzel szemben a tepertő és a töpörtyű szó kiejtése jelentősen különbözik: az össze magánhangzójuk különbözik, és még az egyik mássalhangzójuk is. Ezek tehát nem írásváltozatok, hanem alakváltozatok. Mivel a tepertő alak előtt a töpörtyű szócikkben nincs stílusminősítés, elvileg a két szó egyenrangú (mind a kettő közömbös stílusértékű), de abból, hogy a tepertő került utalószócikkbe és a töpörtyűből íródott önálló szócikk, sejteni lehet, hogy a töpörtyű a gyakoribb, semlegesebb, elfogadottabb forma. & A SZÓTÁRAK TÍPUSAI 1. Céljuk szerint Céljuk szerint általában két nagy csoportba soroljuk a szótárakat: 1. gyakorlati céllal készült szótárak (ilyenek általában a kétnyelvű szótárak, a közhasználatra szánt köznyelvi értelmező szótárak, szakszótárak, szinonimaszótárak stb.); 2. tudományos célú szótárak (pl. tájszótárak, gyakorisági szótárak, szóvégmutató szótárak stb.). A gyakorlati célzatú szótárak kétfélék lehetnek: a) normatívak és b) tájékoztató jellegűek. A normatív szótár a kívánatos és helyes nyelvhasználat törvénykönyvét alkotja meg. A tájékoztató szótárak fő célja a az olvasó tájékoztatása a nyelvi tényekről. 2. Terjedelem alapján Terjedelem alapján zseb-, kis-, kézi-, nagyszótárakat különböztetünk meg. A szótárak terjedelem alapján történő besorolása nemcsak a feldolgozott anyag mennyiségétől (a címszavak számától) vagy a kötet súlyától függ, hanem az adott szókincs teljes mennyiségéből vett minta nagyságától, továbbá az adott nyelvközösségben vagy szakmában kialakult konvenciótól. Egyedül a címszavak száma nem igazít el bennünket a terjedelem megítélésében. A szótárpiacon részben szándékosan előidézett, részben spontán kialakult terminológiai káosz uralkodik. A kereskedelemben az eladhatósági szempontok néha felülkerekednek a tudományos szempontokon

18 3. A nyelvek száma alapján A nyelvek száma szempontjából a szótárakat három csoportba szoktuk sorolni: egy-, két- és többnyelvű szótárak. A nyelvek száma meghatározza a szótár szerkezetét, lehetővé teszi, ill. korlátozza a különböző információk közlését. Az e g y n y e lv ű s z ót á ra k a címszavak magyarázatát adják azonos nyelven, általában szinonimákkal és példamondatokkal. Mi a félév folyamán kizárólag egynyelvű szótárakkal fogunk foglalkozni. A k é t n y e lv ű s z ót á r a k a forrásnyelven megjelenő címszavakat fordítják a célnyelvre, legtöbbször egynél jóval több jelentést megadva. Nagyobb szótárak példamondatokkal támasztják alá az egyes jelentésmezők használatát. A betűrendes rendezés a forrásnyelv címszavai alapján történik. A t ö b b n y e l v ű s z ót á ra k általában a szókészlet egy meghatározott részét ölelik fel, ezek többnyire szaknyelvi szótárak. A sok nyelv egymásmellettisége nem engedi meg hosszabb magyarázatok vagy szinonimasorok leírását, emiatt a terminológiai szótárak esetében alkalmazzák előszeretettel ezt a formát. Két alaptípusa létezik a többnyelvű szótáraknak: az egyik a 16. századi poliglott szótártípus, amely kereskedőknek készült, ilyen pl. a híres C a l e p i n u s - f é le s z ó t á r, a másik típus a napjainkban használatos terminológia szótárak. Ambrosius Calepinus Ágoston-rendi szerzetes latin szótára először 1502-ben jelent meg, a században sok kiadásban látott napvilágot, egyre több nyelvűvé vált. Az 1585-i lyoni tíznyelvű kiadásában már a magyar nyelv is szerepel. A szótár több mint 200 kiadást ért meg, és több mint háromszáz évig maradt használatban, s művelődéstörténeti és nyelvi emlékként máig is értékes munka. 4. Formátum szerint Formátum szerint betűrendes (alfabetikus), tematikus (fogalomköri, metodológiai, konceptuális) és gyakorisági szótárakat különböztetünk meg. A betűrendes szótárak amint említettük valamely nyelv (általában a forrásnyelv) betűrendje szerint felsorolva tartalmazzák a szavakat. A tematikus szótárak témák szerint osztályozzák a körülöttünk lévő világot. A gyakorisági szótárak a gyakoriság alapján rendezik a felölelt szókincset. 5. Szakterület alapján Szakterület alapján általános és speciális szótárakat különböztetünk meg. A s p e c i á- l i s szótárak a nyelv szókincsének egy kiválasztott részét tartalmazzák. A kiválasztás többféle

19 szempont alapján történhet, pl. lehet földrajzi dialektus (tájszótárak), társadalmi dialektus (csoportnyelvi szótárak), regiszter (szaknyelvi szótárak, szlengszótár). 6. Hordozó alapján Hordozó alapján nyomtatott (könyv) vagy elektronikus szótárakat különböztetünk meg. Ma már amint láttuk az elektronikus hordozónak is több fajtája különböztethető meg: az elektronikus szótárak használhatók számítógépen vagy más elektronikus eszközökön, ill. az interneten (online szótárak). 7. Az információ biztosításának módja szerint A szokásos szótáron kívül van még hangos szótár és képes szótár is. 8. Tárgyuk szerint Tárgyuk szerint többféle szótártípust szokás megkülönböztetni. A legfontosabbak a következők: 1. standard nyelvi (és szaknyelvi) értelmező szótárak; 2. tájszótárak (lehetnek általánosak vagy regionálisak); 3. történeti szótárak; 4. etimológiai szótárak; 5. írói szótárak; 6. csoportnyelvi szótárak; 7. helyesírási szótárak, 8. idegen szavak szótárai; 9. szinonimaszótárak; 10. névszótárak; 11. szólástárak. A sillabusz tartalmazza azokat a legfontosabb magyar szótárakat, amelyeket feltétlenül ismernie kell minden magyar szakos tanárnak (ez a legalsó minimum). & NÉHÁNY GONDOLAT A SZÓTÁRÍRÁSRÓL # A szóanyag kiválogatása Az élő nyelvre irányuló szótártani munka kettős alapkérdése: a) hogyan lehet a folyton változó egyéni nyelvhasználatból kivonni annak valamennyire állandó, viszonylag egyértelműen nyelvhez, nyelvváltozathoz köthető, azaz szótárérett elemeit; b) hogyan lehet eldönteni, hogy ezek közül melyek kerüljenek be az egyik vagy a másik szótárba. Az élő nyelvi elemek lajstromozására vállalkozó szakember legalább háromszoros erőszakot követ el a nyelven

20 1. Először is a konkrét beszédfolyamatban fölismert és szóként azonosított hangsor jelentés kombinációk között válogat: egy részüket beemeli a szótárba, más részüket figyelmen kívül hagyja, s ezzel legalábbis a laikus szótárhasználók szemében mintegy létezésüket, vagy legalábbis létjogosultságukat is kétségbe vonja. 2. Azokat a szónak vagy szókapcsolatnak tekintett egységeket, amelyeknek a szótáríró megkegyelmezett, kiszakítja természetes környezetükből, a konkrét beszédfolyamatból; az egymásra hangalakban és a használat kontextusában többé-kevésbé hasonlító hangsorok egy részét azonosnak tételezi, más részüket pedig külön szókészleti egységként tartja számon ez a második súlyos erőszaktétel. 3. A harmadik erőszakos cselekedet az, hogy a szótáríró a szavakat nem a maguk valós nyelvi összefüggésrendszerében mutatja be, hanem attól teljesen függetlenül a betűrend külsődleges követelményeinek veti őket alá. Ha a nyelvtudományból kihalni nem bíró biológiai metaforával akarnánk élni, a lexikográfust leginkább egy henteshez tudnánk hasonlítani, aki miután leölte áldozatát, feldarabolja a szerveit, kiszakítja működési környezetükből, a hús íz kombinációk egy részét likvidálja, más részüket földolgozza egy külsődleges szempont, az emberi táplálkozási igényeknek megfelelően. Egy tekintetben azonban a szótáríró különösen ha értelmező szótárt ír mégiscsak különb a hentesnél: a szótáríró megpróbálja legalább a második és a harmadik számú erőszaktételt valamiképpen kompenzálni: erről szól a szócikkírás, melynek során a szóhentes olyan információkat épít be a szócikkekbe, melyekből az olvasó következtetni tud arra, hogy az illető szókészleti elemek hogyan viselkednek a beszédben, s milyen helyet foglalnak el a nyelvi rendszer egészében, azon belül pedig a szókészlet rendszerében. Ezenkívül vannak szótárírók, akik a szótárazott szavakkal és szókészleti elemekkel kapcsolatos értékítéletüket is igyekeznek kifejezni: vagy tiszta lapokkal játszva azzal, hogy ún. nyelvhelyességi megjegyzéseket építenek be a szócikkekbe, vagy rafináltabban azzal, hogy pl. nem létező vagy marginális, de megfelelő pedigrével rendelkező szókészleti elemeket emelnek címszóvá, a ténylegesen használt, de nem fajtiszta szavakat utalószóvá degradálják, vagy pedig egészen drasztikusan azzal, hogy a nemszeretem szavakat föl se veszik a szótárba