A szakképzés Magyarországon 2010.

Átírás

1 A szakképzés Magyarországon ReferNet országjelentés november

2 1.1. Politikai és társadalmi-kulturális/gazdasági környezet Népesség és demográfia A gazdaság és munkaerı-piaci mutatók A népesség iskolai végzettsége Definíciók A szakpolitika elırehaladása- célkitőzések, keretek, mechanizmusok és prioritások A szakképzés nemzeti szakpolitikai fejlesztési területeinek céljai és prioritásai Az EU-s eszközök területén történt legutóbbi fejlesztések Szakképzés és gazdasági válság Áttekintés A gazdasági válság hatása a szakképzésre Hosszabb távú következmények Történeti háttér, jogszabályi és intézményi keretek Történeti háttér A szakmai alapképzés jogszabályi környezete A szakmai alapképzés intézményi kerete és organigram A szakmai továbbképzés jogszabályi környezete A szakmai továbbképzés intézményi kerete és organigram Szakmai alapképzés A szakmai alapképzés háttere és az oktatási-képzési rendszer ábrája Szakmai alapképzés alsó-középfokú szinten Szakmai alapképzés a felsı-középfokú oktatásban (iskolai [school-based] és váltakozó [alternance] képzés) Tanulószerzıdéses képzés Egyéb ifjúsági programok és alternatív képzési formák Szakképzés posztszekunder (nem felsıfokú) szinten szakképzés harmadfokú szinten Szakmai továbbképzés felnıttek számára Formális oktatás Nem-formális oktatás Az álláskeresık és egyéb, a munkaerıpiacról kiszorult csoportok segítését célzó intézkedések A szakképzésben dolgozó tanárok és gyakorlati oktatók képzése A szakképzésben dolgozó tanárok és oktatói foglalkozásokat betöltık típusai A szakmai alapképzésben dolgozó tanárok és oktatók típusai A szakmai továbbképzésben dolgozó tanárok és oktatók típusai A képzési kínálat közelítése a munkaerıpiac igényeihez a készségszükségletek elırejezésének mechanizmusai (szektoronként, foglalkozásonként, képzési szintenként) A képzési kínálat és a készségszükségletek közelítésének gyakorlata A tanulást, pályaválasztást és foglalkoztatást segítı tájékoztató és tanácsadó szolgáltatások Stratégia és szolgáltatások Célcsoportok és módszerek Tanácsadó alkalmazottak Finanszírozás: beruházás az emberi erıforrásba A szakmai alapképzés finanszírozása A szakmai továbbképzés és a felnıttképzés finanszírozása

3 10.3. A munkanélküliek és egyéb, a munkaerıpiacról kiszorult csoportok számára kínált képzések finanszírozása Általános finanszírozási rendelkezések és mechanizmusok Nemzeti szakképzési statisztika a képzési programok besorolása A nemzeti szakképzési programok osztályozása Tanulmányi területek A nemzeti képesítések és a nemzetközi képesítések, illetve osztályozások közötti kapcsolatok Melléklet Szerzık, Források, szakirodalom és hasznos weboldalak Szerzık Források, szakirodalom és hasznos weboldalak

4 1. ÁLTALÁNOS POLITIKAI KÖRNYEZET - A TUDÁSTÁRSADALOM KERETE 1.1. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI-KULTURÁLIS/GAZDASÁGI KÖRNYEZET Magyarország államformája 1989 óta parlamentáris köztársaság. Legfıbb törvényhozó szerve az Országgyőlés, amelynek 386 képviselıjét az állampolgárok választják 4 évre. Az Országgyőlés választja meg a köztársasági elnököt, az állam reprezentatív vezetıjét, valamint a miniszterelnököt, aki a végrehajtó hatalmat gyakorló kormány feje. A közigazgatást a helyi közösségek életének szervezését ideértve az oktatás-képzés területét is a széleskörő jogokkal és feladatokkal rendelkezı területi helyi önkormányzatok nagy száma (3000), illetve a középszintő struktúrák hiánya vagy gyengesége jellemzi. A középszintő közigazgatás tradicionális egységei a 19 megye és a fıváros, Budapest óta hét, tervezési-statisztikai és fejlesztési célokat szolgáló NUTS- II szintő régiót hoztak létre az EU követelményeinek megfelelıen. Az egyes régiókon belül összesen 174 statisztikai kistérséget, a települések között létezı funkcionális kapcsolatrendszerek összessége alapján behatárolható területfejlesztési-statisztikai egységet alakítottak ki. A régiók legfıbb döntéshozó szervei a regionális fejlesztési tanácsok. Regionális szinten jelenleg decentralizált intézmények jószerivel nincsenek, és dekoncentrált szervezetekre is kevés példa akad. Mindazonáltal a szakképzés területén az utóbbi típushoz tartozó regionális fejlesztési és képzési bizottságok (RFKB) egyre fontosabb szerepet töltenek be. Emellett január 1-tıl a munkanélküliek és egyéb célcsoportok képzését támogató megyei munkaügyi központokat regionális munkaügyi központok váltották fel (ld. 4.2.) NÉPESSÉG ÉS DEMOGRÁFIA Magyarország területe km 2, népessége 2010 január 1-én fı volt (forrás: Központi Statisztikai Hivatal, KSH). Az állampolgárok túlnyomó többsége magyar nemzetiségő és magyar anyanyelvő 1. A legnépesebb kisebbség, a roma népesség létszáma fı körüli, ami a teljes népesség körülbelül 6%-a. Noha a cigány népesség születési arányszámai - az általános demográfiai trendekhez hasonlóan csökkenést mutatnak, a nem roma lakosság megfelelı mutatóihoz képest magasabbak. Ennek következtében a romák aránya az iskoláskorú gyerekek korcsoportjában magasabb, mint más korcsoportokban. A többi nemzetiséghez (német, horvát, szlovák, román, stb.) tartozók a lakosság maximum 2%-át teszik ki. 1.TÁBLÁZAT: TELJES LAKOSSÁG (JANUÁR 1-I ÁLLAPOT), 2003, 2006, 2009 (A 2010-ES ÉRTÉKEK ELİREJELZÉSEK) (ELİREJELZÉS) EU (p) HU Forrás: Eurostat (Demográfiai statisztikák); lekérdezés ideje: ; utolsó frissítés: A 2001-es népszámlálási adatok szerint, a megkérdezettek 98,85%-a magyar anyanyelvőnek vallotta magát. Forrás: Központi Statisztikai Hivatal, KSH) 4

5 Magyarország népessége az európai tendenciáknak megfelelıen öregszik, valamint az alacsony születésszám és a viszonylag magas halálozási arány következtében 1981 óta csökken. Ennek következményeként csökken és az elkövetkezı évtizedben is csökkeni fog az iskoláskorú korcsoportok létszáma, míg az aktív korú népességen belül nı az 50 éven felüliek aránya. Az idıskorú népesség eltartottsági rátája 2010 és 2030 között várhatóan 24,22%-ról 34,06%-ra emelkedik. Ez az általában véve alacsony presztízső szakképzésben tanulók számának további csökkenését, illetve a szakmai továbbképzés és az élethosszig tartó tanulás iránti igények növekedését vetíti elıre. 2. TÁBLÁZAT: AZ IDİSKORÚ NÉPESSÉG ELTARTOTTSÁGI RÁTÁJÁNAK VÁRHATÓ ALAKULÁSA (%), EU HU Forrás: Eurostat (EUROPOP 2008). Lekérdezés ideje: ; utolsó frissítés: TÁBLÁZAT: DEMOGRÁFIAI TENDENCIÁK KORCSOPORT SZERINT 2009-BEN, ALAPVÁLTOZAT 2025-IG TELJES NÉPESSÉG 10,034,623 10,016,709 9,839,679 9,743, ÉVES 2,754,078 2,726,172 2,479,672 2,432, ÉVES 5,638,564 5,623,462 5,386,078 5,194, ÉVESNÉL IDİSEBB Forrás: Központi Statisztikai Hivatal, KSH 1,641,981 1,667,075 1,973,929 2,116,121 A népesség természetes fogyását az 1990-es évek elejétıl részben ellentételezi a migrációs nyereség, bár nemzetközi összehasonlításban alacsony, és - különösen Románia uniós csatlakozása óta - csökken a bevándorlók abszolút száma és aránya, akiknek döntı többsége jól képzett, magyar anyanyelvő, a szomszédos országokból érkezı állampolgár. A fejlıdı országokból való beáramlás egyelıre csekély mértékő. Másrészrıl a szakképzett mind a diplomás, mind a szakmunkás munkaerı elvándorlása Nyugat-Európába a pangó gazdasági helyzetben gyorsulóban van A GAZDASÁG ÉS MUNKAERİ-PIACI MUTATÓK A magyar gazdaság kicsi és nyitott. A vállalkozások túlnyomó többsége mikrovállalkozás (94,7%), a kis- vagy középvállalkozások aránya 4,4%, illetve 0,7%, melyek 2009-ben együttesen az alkalmazottak 71%-át foglalkoztatták, a bruttó hozzáadott értéknek pedig a felét állították elı. A számok azt mutatják tehát, hogy európai összehasonlításban a magyar gazdaságot a mikro-, kis- és középvállalkozások nagyobb aránya jellemzi, amelyek relatíve kisebb bruttó hozzáadott értéket termelmek (lásd a melléklet 1. táblázatát) ben a munkaerı legnagyobb arányban (28,0%) a közlekedési és kereskedelmi szektorban állt alkalmazásban; ezt követte a nem piaci szolgáltatások szektora (22,5%) és a feldolgozóipar (21,0%). Az elsıdleges szektor és a közüzemek, az építıipar, valamint az üzleti és egyéb szolgáltatások együttesen a foglalkotatás 28,6%-át teszik ki (7,1%, 7,8%, illeteve 13,7%-os részesedéssel). Az egyes ágazatokra, szakmákra és régiókra jellemzı tartós (szakképzett) munkerıhiány, az emberi erıforrások nem kielégítı minıségével 5

6 párosulva jelentısen gátolja a gazdaság fejlıdését, miközben a szakmai továbbképzésben (felnıttképzésben) való részvétel alacsony, és nagymértékben a vállalatok méretével van összefüggésben. (lásd a melléklet 2. táblázatát). Nemzetközi összehasonlításban a magyar munkaerıpiac legfontosabb jellemzıje az alacsony foglalkoztatási ráta, különösen az alacsony képzettségőek, a hátrányos helyzetőek, a nık és az idısek körében ben a foglalkoztatottság 55,4%-os volt a éves korosztályban (a férfiak 61,1%-a, a nık 49,9%-a dolgozott), ami messze elmarad az EU-27-ek 64,%-os átlagától (lásd a melléklet 3. táblázatát). Ennek oka az inaktívak magas aránya mellett a legfiatalabb (15-24) illetve legidısebb (55-64) aktív korcsoportokra egyaránt jellemzı alacsony foglalkoztatási rátában keresendı ben a legfiatalabbak (18-24 éves korosztály) foglalkoztatási aránya az EU27 átlagnak (35,2%) majdnem fele volt csupán (18,1%); a éveseknek is csak 46,2%-a dolgozott ugyanebben az idıszakban, ami 10 százalékponttal kevesebb, mint az EU-27 átlaga a megfelelı korcsoportban. Az alacsony foglalkoztatási arányszámok nemzetközi összehasonlításban kiugró inaktivitási rátával járnak együtt, utóbbi az Európai Unióban a legmagasabbak közé tartozik (lásd a melléklet 1. ábráját). EU 27 HU 4. TÁBLÁZAT: FOGLALKOZTATÁSI RÁTA KORCSOPORTOK ÉS LEGMAGASABB ISKOLAI VÉGZETTSÉG SZERINT (%), 2003, 2006 ÉS 2009 ÉV ISCED / KOR (i (i) ) (i) (i (i) ) (i) (i (i) ) (i) N.A (i) i) (i) ÖSSZ. 36.0(i (i) ) (i) N.A. : : : : : : : : : ÖSSZ Forrás: Eurostat (Munkaerı-felmérés). Lekérdezés ideje: ; utolsó frissítés: A munkanélküliség folyamatosan emelkedett az elmúlt években; a munkanélküliségi ráta 2009-ben 10,1% volt a teljes éves népesség körében, 10,3% a férfiak, 9,8% a nık esetében (lásd a melléklet 4. táblázatát). A 25 évesnél fiatalabbak csoportjában, a munkanélküliségi ráta 2005 és 2007 közötti mérsékelt javulását követıen (2005-ben 19,4%, 2006-ban 19,1%, és 2007-ben 18,0%) 2008-ban 1,9 százalékponttal ismét nıtt a munkanélküliek aránya, amit 2009-ben még meredekebb (6,6 százalékpontos) csökkenés követett. A munkanélküliség különösen a legalacsonyabb iskolai végzettségő (ISCED 0-2) fiatalokat sújtja; körükben 45,9%-os a munkanélkülség, ami 20%-kal magasabb, mint az EU27 átlaga (lásd a melléklet 5. táblázatát). 6

7 5. TÁBLÁZAT: MUNKANÉLKÜLISÉGI RÁTA KORCSOPORTOK ÉS LEGMAGASABB ISKOLAI VÉGZETTSÉG SZERINT 2003, 2006 ÉS 2009 ÉV EU 27 HU ISCED / KOR (i) (i) (i) (i) (i) (i) (i) (i) (i) NA (i) (i) (i) 20.1 : : : ÖSSZ (i) (i) (i) : 1.1 : (u) NA. : : : : : : : : : ÖSSZ Forrás: Eurostat (Munkaerı-felmérés). Lekérdezés ideje: ; utolsó frissítés: Magyarországon a munkaerı-piaci helyzet szorosan összefügg az egyén iskolai végzettségével, és nagyon magas az iskolázottság egyéni megtérülése is. Az alacsony iskolai végzettségőek rendkívül alacsony foglalkoztatottsága szintén hozzájárul az ország alacsony foglalkoztatottsági mutatójához. A gazdaság és munkaerıpiac további fontos jellemzıi a jelentıs regionális és településtípus szerinti egyenlıtlenségek és az alacsony ágazati és földrajzi mobilitás is. 6. TÁBLÁZAT: A KÖZÉPFOKÚ OKTATÁSRA (ISCED 2-4) FORDÍTOTT KÖLTSÉGEK A GDP %-OS ARÁNYÁBAN, EU (s) 2.32 (s) 2.35 (s) 2.29 (s) 2.25 (s) 2.23 (s) HU Forrás: Eurostat (UOE). Lekérdezés ideje: ; utolsó frissítés: A NÉPESSÉG ISKOLAI VÉGZETTSÉGE A magyar népesség képzettségi színvonala az elmúlt másfél évtizedben javuló tendenciát mutat (lásd a melléklet 2. ábráját és 6. táblázatát). Jelenleg a tanulók döntı hányada (95,8%-a) 16 éves korára elvégzi az általános iskola 8 osztályát (ISCED 2A). Az 1990-es években jelentıs középiskolai expanzió ment végbe, melynek mozgatórugója elsısorban az érettségit adó iskolatípusok iránti növekvı társadalmi igény volt, amely kielégítése hamarosan az oktatáspolitika egyik legfontosabb célkitőzésévé vált. A felsıoktatás expanziója megváltoztatta a középfokú oktatás funkcióját. Jelentısen nıtt a gimnáziumi érettségit adó felsı-középfokú iskolákba történı beiratkozások száma, mivel az érettségi az elıfeltétele a sikeres fıiskolai és egyetemi felvételinek. Mivel a szakiskolák (ISCED 2C-3C) nem adnak érettségit, így az ott végzett 7

8 fiatalok kiszorulnak a (felsı)oktatási expanzió nyújtotta lehetıségekbıl, és a felsıfokú végzettséggel járó munkaerı-piaci elınyökbıl sem részesülnek. A gimnáziumokkal és szakközépiskolákkal szemben csökkent a szakiskolák presztízse és tanulóik száma (ld. a melléklet 7. és 8a táblázatát). Miközben a felsıfokú végzettséggel rendelkezık száma folyamatosan emelkedik (lásd a melléklet 8b táblázatát), arányuk az aktív korosztályon belül különösen ami a férfiakat illeti még mindig elmarad a legtöbb EU tagállam arányaitól. 7. TÁBLÁZAT: KORAI ISKOLAELHAGYÓK (%), ORSZÁG /ÉV EU (b) HU (b) Forrás: Eurostat (Munkaerı-felmérés). Lekérdezés ideje: ; utolsó frissítés: A korai iskolaelhagyók aránya alacsonyabb az EU átlagnál (ld. 7. táblázat). A középsikolai expanzió mellett további magyarázatot kínál erre az is, hogy az elsı szakma (az 1999 és 2005 közötti idıszakban a 2. is) 23 éves korig az állami finanszírozásnak köszönhetıen ingyen megszerezhetı nappali tagozaton. Nem elhanyagolható ebbıl a szempontból az oktatási-képzési rendszert jellemzı puha kimenet is, melynek köszönhetıen viszonylag könnyen lehet középfokú szakmai és általános képesítésekhez jutni (lásd a melléklet 9. táblázatát). Mindazonáltal a lemorzsolódók magas száma súlyos problémát jelent egyes hátrányos helyzető csoportok és intézmény-típusok esetében, különösen a szakiskolákban (ISCED 2/3C). Kutatások arról számolnak be, hogy a magyar oktatási rendszer rendkívül szelektív és polarizált lett az utóbi években. A hátrányos helyzető diákok nagyobb valószínőséggel kerülnek olyan iskolatípusokba, amelyek nem képesek ellensúlyozni hátrányukat, ezért esetükben nagy iskolaelheagyási arányról beszélhetünk ami pedig az egyenlıtlenségek újratermelését eredményezi. Az elmúlt években a kormányzat számos, a felnıttképzésben való részvétel ösztönzését célzó intézkedést vezetett be (ld. 6.1, 6.3 és 10.2). Ennek ellenére a részvételi arány még mindig alacsony, messze elmarad az EU-27 átlagától (2002-ben 2,9%, 2005-ben 3,9% és 2008-ben 3,1%), 2004 óta pedig kifejezetten csökken. A 2013-ra elıirányzott célérték 8%, szemben az Unió 12,5%-ával. Ami a nemek megoszlását illeti, a nık nagyobb arányban vesznek részt LLL programokban (ld. 8. táblázat). Az alacsony részvételi arányszámok egyik oka az, hogy a felnıttképzésben való részvétel a magasabban képzett és fiatalabb korosztályra koncentrálódik, akik jellemzıen motiváltabbak arra, hogy képezzék magukat. Noha a legfeljebb 8 általános iskolai osztályt végzettek részvételi aránya (24,0%-ról 27,5%- ra) nıtt 2005 és 2008 között, a korosztályok szerinti részvétel alig változott: a felnıttképzésben tanulók mintegy fele 30 év alatti volt (2005-ben ez az arány 50,5% volt, 2008-ban pedig 46,1%). 8. TÁBLÁZAT: EGÉSZ ÉLETEN ÁT TARTÓ TANULÁS A FELNİTT LAKOSSÁG RÉSZVÉTELE AZ OKTATÁSBAN ÉS KÉPZÉSBEN, NEMEK ALAPJÁN (%), 2002, 2005, 2008 ÉV ORSZÁG ÖSSZES EN Nİ FÉRFI ÖSSZES EN Nİ FÉRFI ÖSSZES EN Nİ FÉRFI EU HU Forrás: Eurostat (Munkaerı-felmérés). Lekérdezés ideje: ; utolsó frissítés:

9 SZAKKÉPZÉST ÉRINTİ MOBILITÁSI PROGRAMOK A legismertebb szakképzési mobilitási programokat a Tempus Közalapítvány által koordinált Leonardo da Vinci (LdV) program keretében bonyolítják. A legsikeresebb LdV projektek külföldi gyakorlati képzés, tanulmányutak, csereprogramok a magyar mobilitási célkitőzésekhez kapcsolódnak (lásd a melléklet 10. táblázatát). A statisztikai adatokból világosan kirajzolódik a mobilitási program dominanciája az LdV-n belül: a legtöbb pályázat és a sikeres pályázatok mintegy háromnegyede mobilitási projektek megvalósítására kap támogatást. Az Egész életen át tartó tanulás programok (LLP) 2007-es indulása óta három kategóriában lehet pályázni: a (legtöbb) sikeres pályázatot szakmai alapképzésben résztvevı tanulók nyújtják be (lásd a melléklet 11. táblázatát); további két kategóriában pedig munkavállalók (illetıleg munkanélküliek) valamint a szakképzés területén dolgozó szakemberek (tanárok/oktatók és szakértık) kaphatnak támogatást. A LdV összköltségvetésének tekintélyes részét fordítják mobilitási programokra ( ben például a költségvetés 60, 52 és 68%-át), amelybıl évente mintegy 2000 ember külföldi utazására nyílik lehetıség. Az LdV programnak köszönhetıen mára már számos iskolában az intézményi mőködés részévé vált a nemzetközi együttmőködés és a projekt munka, amely a gyakorlat-orientált nyelvtanítást és bizonyos esetekben a módszertani modernizációt is elısegíti. A Leonardo programok, elismertségük nyomán, hazai mobilitási programok elindításához is példaként szolgáltak. A Szakiskolai Fejlesztési Programban ( ) résztvevı iskolák számára Leonardo típusú mobilitási programokat indítottak, amelyeket az LdV-ben alulreprezentált szakiskolai szegmensre szabtak. A programot a Munkaerıpiaci Alapból finanszírozták, amely - annak ellenére, hogy mind a volumenét, mind pedig a résztvevık számát tekintve (163, 308 és 584 diák vett részt benne) meglehetısen szerény volt, kedvezı fogadtatásra talált. Az SZFP végi megszüntetésével az iskolák más forrásból kénytelenek fedezni mobilitási projektjeiket. Ugyancsak a Leonardo programok mintájára alakították ki a belföldi mobilitási programokat. A program mőködtetésére csupán korlátozott keret állt rendelkezésre (2007- ben 50 millió Ft, míg az ezt követı években valamivel kevesebb, millió Ft), ami átlagosan 130 fı részvételét tette lehetıvé. A pályázati kiírásokat és a benyújtott pályázatokat a Leonardo mintájára alakították. Említést kell tenni ezen túl egy új kezdeményezésrıl, amely magyarországi és a szomszédos országokban (Románia, Szlovákia, Szerbia és Ukrajna) mőködı magyar szakképzı iskolák közötti kooperációt hivatott támogatni. A HATÁRTALANUL! elnevezéső program novemberében indult Ft-os költségvetéssel. Összesen mintegy 6000 magyar szakmunkástanuló kap lehetıséget arra, hogy májusa és októbere között tanulmányúton vegyen részt a szomszédos országokban. A program folytatása az idei kísérleti program eredményeinek függvénye DEFINÍCIÓK GENERAL EDUCATION ÁLTALÁNOS KÉPZÉS (GENERAL EDUCATION) A Nemzeti Alaptanterv (NAT) a következıképpen határozza meg az általános képzést: Az alapvetı mőveltségi javak iskolai közvetítése, az ezekhez tartozó kompetenciák optimális fejlesztése. Szervezeti kereteit az iskolázás általánosan képzı szakaszai adják. Az általános képzés során elsajátított tudás teszi alkalmassá az embert meghatározott feladatok, problémák megoldására, és alapozza meg a különbözı színtő szakképzést. 9

10 Alapvetı mőveltségi javakon a tanulási képességek, elemi kultúrtechnikák, kulcskompetenciák s a társadalomban elfogadott általános mőveltség egymással összefüggı rendszerét értjük. A közoktatásról szóló évi LXXIX. törvény alapján az iskolai nevelés-oktatás általános mőveltséget megalapozó szakaszát az alapfokú és középfokú nevelés-oktatás két egymást követı szakasza alkotja. Azaz, általános képzés folyik az általános iskola nyolc évfolyamán (ISCED 1-2), a szakiskola évfolyamán (ISCED 3C), valamint a középiskola (azaz a gimnázium és a szakközépiskola) 9-12/13. évfolyamán (ISCED 3A). E képzési programok sikeres elvégzése nem ad a munkaerı-piaci belépésre feljogosító szakképesítést, hanem a résztvevıket a magasabb szinten történı továbbtanulásra, illetve a szakképzésbe történı belépésre készíti fel. Általános képzési programok a felnıttképzés keretében is kínálhatóak, a formális iskolarendszeren kívül. A felnıttképzésrıl szóló évi CI. törvény úgy határozzza meg az általános célú képzést mint olyan képzés, amely az általános mőveltség növelését célozza, amely hozzájárul a felnıtt személyiségének fejlıdéséhez, a társadalmi esélyegyenlıség és az állampolgári kompetencia kialakulásához. PRE-VOCATIONAL EDUCATION NINCS HIVATALOS/EGYSÉGESEN HASZNÁLT MAGYAR MEGFELELİJE (DE LÁSD LENT A KÜLÖNFÉLE ALAPOZÓ PROGRAMOK MEGNEVEZÉSÉT), AZ ALKALMANKÉNT HASZNÁLT KIFEJEZÉSEK: SZAKMAI ALAPOZÓ OKTATÁS ÉS KÉPZÉS ÉS SZAKMAI ORIENTÁCIÓ (VOCATIONAL GROUNDING EDUCATION AND TRAINING AND VOCATIONAL ORIENTATION), SZAKMAI/SZAKMACSOPORTOS ALAPOZÁS (VOCATIONAL GROUNDING, GROUNDING IN A QUALIFICATION GROUP) 1998 és 2010 között szakképesítést adó szakképzés leghamarabb 16 éves korban kezdıdhetett meg. A közoktatási törvény 2009 július 7-i módosítása következtében 2010 szeptemberétıl a szakképzés a szakiskolákban a 9. évfolyamon is megkezdıdhet 86 szakmában azok számára, akik elvégezték az általános iskola 8 osztályát (ennek a 3 éves programnak a neve elırehozott vagy alternatív szakképzés). Szakmai alapozó oktatás/képzés és szakmai orientáció azonban már a szakképzı iskolák általánosan képzı évfolyamain is folytatható. Ilyen alapozó programok (lásd a 5.1. fejezetet is): szakiskolában: pályaorientáció és gyakorlati képzés a 9., illetve szakmai alapozó elméleti és gyakorlati oktatás a választott szakmacsoportban a 10. évfolyamon (2010-ig a kötelezı órák legfeljebb 40%-ában, 2010-tıl legfeljebb 50%-ában) e tantárgyak bevezetése kötelezı 2006 óta; szakközépiskolában: szakmai orientáció a 9., valamint szakmacsoportos alapozó oktatás a 11. évfolyamtól kezdve e tanulmányok során megszerzett szakmai kompetenciákat elismerhetik a szakképzı évfolyamokon, ami lecsökkentheti a képzés idejét. E programok célja a munka világának bemutatása és a résztvevık felkészítése a szakképzı évfolyamokra történı belépésre, de nem nyújtanak munkaerı-piaci belépésre feljogosító szakképesítést. Hasonlóképpen nem nyújtanak munkakör betöltésére feljogosító szakképesítést az úgynevezett felzárkóztató, gyakran kompetencia alapú programok, melyek az általános iskolai végzettséggel nem rendelkezıket készítik fel a szakképzésbe történı belépésre (a 2009/2010-es tanévben 2099 tanuló vett részt ilyen programokon, lásd az 5.5. fejezetet). VOCATIONAL EDUCATION SZAKKÉPZÉS (VOCATIONAL TRAINING EZ A VOCATIONAL EDUCATION AND TRAINING EGYÉRTELMŐ MAGYAR MEGFELELİJE), SZAKOKTATÁS (VOCATIONAL EDUCATION), SZAKMAI KÉPZÉS (VOCATIONAL TRAINING) 10

11 A szakképzés mint győjtıfogalom használatos, mely sok különbözı típusú oktatási és képzési lehetıséget foglal magába, melyek közös célja, hogy a résztvevıket egy bizonyos foglalkozásban vagy szakmák egy csoportjában történı elhelyezkedéshez szükséges gyakorlati készségek és ismeretek és tudás megszerzésére, fejlesztésére vagy frissítésére készítik fel. E kifejezést tehát az ISCED definíciónál kissé bıvebben értelmezik, amennyiben olyan programokat is e névvel illetnek, melyek nem nyújtanak egy kompetens szerv által elismert munkaerı-piaci belépésre feljogosító szakképesítést. A szakképzés bármely formájának folytatását a felsıoktatás ISCED 5A és 6 szintő programjai és az ún. hatósági képzések kivételével (lásd az 6.2. fejezetet) a szakképzésrıl szóló évi LXXVI. törvény szabályozza, mely a formális iskolarendszeren belül vagy azon kívül folytatott (lásd lent az IVET címszó alatt) szakmai képzések következı típusait különbözteti meg: a szakképzést megalapozó szakmai alapozó, elıkészítı oktatás; az állam által elismert szakképesítés megszerzésére irányuló programok; munkakör betöltéséhez, foglalkozás, tevékenység gyakorlásához szükséges képesítés megszerzésére irányuló programok; a felsıoktatási intézményben szervezett felsıfokú szakképesítés megszerzésére irányuló programok; a szakmai tevékenység magasabb szintő gyakorlásához, a mestervizsgához szükséges ismeretek elsajátítására irányuló programok; a hátrányos helyzetben lévı társadalmi csoportok számára szervezett képzések; a megváltozott munkaképességőeket érintı rehabilitációs képzések; továbbá az elhelyezkedést, a vállalkozást segítı képzések. Az iskolarendszerő szakképzı programok az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) felsorolt államilag elismert szakképesítést adnak, de az ISCED 5B szintő felsıfokú szakképesítések kivételével az összes OKJ-s szakképesítés megszerezhetı a felnıttképzés keretében is (illetve egyes OKJ-s képesítések csak a felnıttképzésben szerezhetık meg). TECHNICAL EDUCATION E kifejezés a vocational education kifejezéssel szinonim, lásd fent. TERTIARY EDUCATION FELSİOKTATÁS VAGY HARMADFOKÚ KÉPZÉS (HIGHER EDUCATION OR TERTIARY LEVEL TRAINING) A harmadfokú oktatás különféle ISCED 5 és 6 szintő képzési programokat foglal magába. A felsıoktatás (doktori fokozathoz közvetlenül nem vezetı) elsı szintjére történı belépés elıfeltétele legalább az ISCED 3A szintő érettségi bizonyítvány megszerzése. A Bologna folyamathoz kapcsolódóan 2006 szeptemberétıl felmenı rendszerben bevezetésre került az új, többciklusos képzési rendszer az egymásra épülı BA/BSc (6-8 féléves, ISCED 5A) és MA/MSc (2-5 féléves, ISCED 5A) programokkal. A korábbi, duális rendszer a fıiskolai és az egyetemi képzés között tett különbséget. Bár mind a hosszabb (10-12 féléves), jellemzıen mélyebb elméleti oktatást nyújtó egyetemi, és a rövidebb (6-8 féléves), gyakorlatorientáltabb fıiskolai programok ISCED 5A szintő fokozatot és szakképzettséget nyújtottak, a fıiskolai és az egyetemi oktatás nem épült közvetlenül egymásra és a magasabb szintő programra történı váltás még ugyanazon szakterületen belül is meglehetısen nehéz volt. A harmadfokú oktatás részét alkotják az újabb, specializált, ISCED 5A szintő szakképzettséget (de felsıfokú végzettséget nem) nyújtó szakirányú továbbképzések is, ISCED 5B szintő felsıfokú szakképzı programok pedig 1998 óta elérhetıek. 11

12 A magyar jogszabályok az ISCED 5A és 6 szintő programokat nem tekintik a szakképzés részének, bár ezek a felsıfokú végzettséggel együtt szakképzettséget is nyújtanak, mely a program képzési és kimeneti követelményeiben meghatározott munkakör betöltésére jogosít fel (lásd a qualification címszó alatt is). HIGHER EDUCATION FELSİOKTATÁS (HIGHER EDUCATION) E kifejezés szinonim a tertiary education terminussal; valójában ennek magyar megfelelıje az általánosan használt kifejezés, lásd fent. FURTHER EDUCATION E KIFEJEZÉSNEK NINCS MAGYAR MEGFELELİJE POST-SECONDARY NON-TERTIARY EDUCATION ÉRETTSÉGI UTÁNI SZAKKÉPZÉS (VET PROVIDED FOLLOWING THE SECONDARY SCHOOL LEAVING EXAM) OR POSZTSZEKUNDER NEM FELSİFOKÚ KÉPZÉS (POST-SECONDARY NON-TERTIARY TRAINING) Posztszekunder nem felsıfokú képzés az 1990-es évek második fele óta folyik a szakközépiskolák szakképzı évfolyamain, amikor jelentısen átalakult a szakképzı iskolák szerkezete. Ennek eredményeként az általános képzést a szakiskolák 10., a szakközépiskolák 12. (vagy 13.) évfolyamáig terjesztették ki, így a szakközépiskolai szakképzés ISCED 3-ról ISCED 4 szintre került. Jelenleg a tanulók a szakközépiskolák szakképzı évfolyamaira legkorábban 18 éves korban léphetnek be, jellemzıen az érettségi bizonyítvány (ISCED 3A) megszerzése után. A szakképzı program idıtartama a megszerezhetı OKJ-s szakképesítéstıl függ, annak szakmai és vizsgakövetelményei (SZVK) határozzák meg azt. A képzés többnyire kétéves (ami azonban gyakorta egyévesre rövidül, ha a szakközépiskolai szakmai orientációban és alapozó képzésben elsajátított tananyagrészeket beszámítják), de léteznek 2, 3, 5 és 6 féléves képzések is. TRAINING KÉPZÉS (TRAINING) Ez a köznyvelvben széles körben használt, a képzés folyamatára vagy egy kurzusra utaló kifejezés, de nem terminus technicus. INITIAL VOCATIONAL EDUCATION AND TRAINING NINCS HIVATALOS/EGYSÉGESEN HASZNÁLT MAGYAR MEGFELELİJE, ALKALMANKÉNT HASZNÁLT KIFEJEZÉSEK: IFJÚSÁGI SZAKKÉPZÉS (YOUTH VOCATIONAL EDUCATION AND TRAINING), SZAKMAI ALAPKÉPZÉS (VOCATIONAL INITIAL TRAINING) Magyarországon alapvetı megkülönböztetést tesznek az iskolarendszerő, illetve az iskolarendszeren kívüli, a felnıttképzés keretében folytatott szakképzés között. A szakmai alapképzést szokásosan az iskolarendszerő szakképzéssel azonosítják, melyet a szakképzı iskolák két típusában kínálnak a közoktatás rendszerében, továbbá a felsıoktatásban (ISCED 5B szintő felsıfokú szakképzés). Míg a szakközépiskolákban az OKJ-s szakképesítést adó szakképzés a tankötelezettség ideje után kezdıdik (a posztszekunder nem felsıfokú szintő szakképzı évfolyamokon, lásd fent), a szakiskolák tanulóikat tankötelezettségük ideje alatt (a 11-12/13. évfolyamokon, illetve 2010 óta a évfolyamokon is) készítik fel az OKJ-s szakképesítés megszerzésére. A szakképzı programok gyakorlati része folyhat az iskolában éppúgy, mint egy gazdálkodónál, de a szakmai alapképzésben nincsenek a gyakorlati képzés helyszínétıl függıen különbözı képzési utak/formák (lásd lent a schoolbased programmes címszó alatt). CONTINUING VOCATIONAL EDUCATION AND TRAINING SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉS (CONTINUING VOCATIONAL TRAINING) Amennyiben a szakmai alapképzést szokásosan a formális iskolarendszeren belül folytatott szakképzésnek feleltetik meg (lásd fent), a szakmai továbbképzés jórészt a felnıttképzéssel azonosítható, bár különféle szakmai továbbképzı lehetıségek a 12

13 felsıoktatásban és felnıttoktatásként a közoktatásban is elérhetık a felnıttek számára. A felnıttképzés ágazata sok különbözı típusú és formájú tanulási lehetıséget foglal magába, az OKJ-ban meghatározott államilag elismert szakképpesítést adó képzési programoktól kezdve a mővelıdési házak vagy non-profit szervezetek által népmővészeti, tudománynépszerősítı stb. témában kínált, sokkal kevésbé strukturált tanulási tevékenységekig. A szakmai továbbképzésben való részvételt elıírhatja jogszabály, egyébiránt kezdeményezıje és finanszírozója az egyén és/vagy a munkáltatója, illetve a munkanélküliek és egyéb célcsoportok esetében az állam. SCHOOL-BASED PROGRAMMES NINCS HIVATALOS/EGYSÉGESEN HASZNÁLT MAGYAR MEGFELELİJE (MERT NEM KÜLÖNÁLLÓ KÉPZÉSI ÚT/FORMA, LÁSD A DEFINÍCIÓT), BÁR FORDÍTHATÓ ISKOLÁBAN FOLYÓ SZAKKÉPZÉS -KÉNT (VET PROVIDED IN THE SCHOOL) A szakképzési törvény alapján a formális iskolarendszerben folytatott szakképzés esetében a szakmai elméleti képzés csak szakképzı iskolában folyhat (illetve a felsıfokú szakképzés esetében felsıoktatási intézményben), míg a tanulók gyakorlati képzése minden olyan szakképzı iskola, jogi személy, gazdasági társaság vagy egyéni vállalkozó által fenntartott/mőködtetett gyakorlóhelyen megszervezhetı, ahol a gyakorlati követelményekre való felkészítés jogszabályban elıírt feltételei biztosítottak (kivéve a 2010 óta 9. évfolyamon megkezdhetı szakképzést, amikor azt az iskolában kell megszervezni). A gyakorlati képzés szervezésében - a gyakorlati képzés szervezıjével kötött megállapodás alapján egy Térségi Integrált Szakképzı Központ (TISZK, lásd a 2.1. fejezetet) részét alkotó központi képzıhely is részt vehet. A jelenlegi oktatáspolitika azonban elsısorban a szakiskolai, fizikai szakmákban folytatott képzés esetében a tanulókat, iskolákat és gazdálkodó szervezeteket egyaránt arra próbálja ösztönözni, hogy a szakmai gyakorlati képzést olyan módon szervezzék, hogy annak elsı, az alapvetı szakmai készségek megszerzésére irányuló szakasza tanmőhelyben folyjon (ez tipikusan az iskolai tanmőhelyt jelenti). Ezt azután egy valódi munkahelyen történı képzésnek kellene követnie az utolsó szakképzési évfolyamon, a speciális szakmai készségek és kompetenciák megszerzése érdekében, lehetıleg tanulószerzıdéses képzés (lásd lent az apprenticeship címszó alatt) formájában. Ami a jelenlegi gyakorlatot illeti, a szakközépiskolai tanulók többsége kizárólag az iskolában kapja gyakorlati képzését, míg a szakiskolai tanulók többségének gyakorlati képzését legalábbis részben az iskolán kívül szervezik (jellemzıen tanulószerzıdéses képzésként). A szakképzési törvény továbbá elıírja, hogy a gyakorlati képzést a tanév szorgalmi idejében a szakmai elméleti képzéssel lehetıleg egy héten belüli váltakozással, a nyári szünet idején pedig folyamatosan kell megszervezni. Jellemzıen azonban az iskolaév során egy hét elméleti képzés váltakozik egy hét gyakorlati képzéssel. Amint a fentiek jelzik, az iskolában, az együttmőködési megállapodás, illetve a tanulószerzıdés alapján folyó gyakorlati képzés Magyarországon valójában nem különálló képzési utak/formák a szakmai alapképzés rendszerében, és a szakképzés szerkezete és tartalmi követelményei, valamint a megszerezhetı képesítések függetlenek attól, hogy a tanuló hol kapja gyakorlati képzését. ALTERNANCE TRAINING NINCS HIVATALOS/EGYSÉGESEN HASZNÁLT MAGYAR MEGFELELİJE (MERT NEM KÜLÖNÁLLÓ KÉPZÉSI ÚT/FORMA, LÁSD A DEFINÍCIÓT, BÁR A SZAKISKOLAI KÉPZÉS NAGY, A SZAKKÖZÉPISKOLAI KÉPZÉS KIS HÁNYADA ILYEN, ISKOLAI ÉS MUNKAHELYI KÉPZÉST VÁLTAKOZÓ FORMÁBAN MAGÁBA FOGLALÓ MÓDON VALÓSUL MEG A szakképzési törvény alapján a szakképzı iskolák tanulóinak gyakorlati képzése gazdálkodó szervezetnél is folyhat (lásd fent a school-based program címszó alatt). A jogszabály a gazdálkodó szervezetnél folytatott gyakorlati képzés két lehetséges formáját engedi meg, bár a törvény és az oktatáspolitika a tanulószerzıdésen alapuló képzést részesíti elınyben. Ez csak abban az esetben helyettesíthetı a szakképzı iskola és egy 13

14 gazdálkodó szervezet által kötött együttmőködési megállapodáson alapuló képzéssel, ha a gyakorlati képzés aránya a képzési idı negyven százalékánál kevesebb, illetve ha: a tanuló gyakorlati képzésére költségvetési szervnél; a gyakorlati képzés szervezıje szakképzı iskola, és az összefüggı szakmai gyakorlatra gazdálkodó szervezetnél; a gyakorlati képzés szervezıje csak részben rendelkezik a gyakorlati képzés feltételeivel, ezért a tanuló kiegészítı gyakorlati képzésére a gyakorlati képzési idı legfeljebb ötven százalékában más, ugyanazon gyakorlati képzést szervezınél; a tanuló gyakorlati képzésére több gazdálkodó szervezet által közösen mőködtetett üzemközi tanmőhelyben; a tanuló gyakorlati képzésére az állami felnıttképzési intézmény által mőködtetett tanmőhelyben; illetve a tanuló gyakorlati képzésére központi képzıhelyen kerül sor. Az együttmőködési megállapodástól eltérıen a tanulószerzıdést a tanuló köti meg egy gazdálkodó szervezettel, mely a szerzıdésben kötelezettséget vállal arra, hogy a tanuló részére gyakorlati képzést biztosít, emellett rendszeres pénzbeli juttatást is fizet számára (a tanulószerzıdés sajátosságairól lásd az 5.4. fejezetet) január 1-jétıl, amennyiben a gyakorlati képzési idı több mint ötven százalékában gazdálkodó szervezetnél folyik a képzés, az csak tanulószerzıdés alapján végezhetı. Amint a fentiek mutatják, sem az együttmőködési megállapodáson, sem a tanulószerzıdésen alapuló képzés nem alkot különálló képzési utat/formát a szakmai alapképzésben. Ezek inkább egy iskolarendszerő képzésben kínált szakképzési program gyakorlati képzési részének (annak egészének vagy részének) egy-egy lehetséges szervezési formáit jelentik. APPRENTICESHIP TANULÓSZERZİDÉS ALAPJÁN FOLYÓ GYAKORLATI KÉPZÉS (PRACTICAL TRAINING PROVIDED ON THE BASIS OF A STUDENT CONTRACT), MAGYARÁZATÁT LÁSD FENT AZ ALTERNANCE TRAINING CÍMSZÓ ALATT CURRICULUM TANTERV (CURRICULUM) A tanterv kifejezés jelentése, ahogy azt itthon használják, megfeleltethetı a Cedefop definíciójának: Egy képzési program kialakítása során követett mőveletek összessége: magába foglalja a képzési célok, tartalom, módszerek (beleértve az értékelést) és eszközök meghatározását, valamint a tanárok és oktatók képzésére vonatkozó intézkedéseket. Mind az általános, mind a szakképzésben a tanterv-fejlesztés több szinten történik: általános képzés: az iskola helyi tantervét az iskola dolgozza ki a kormány által kiadott NAT követelményeivel összhangban és az oktatási miniszter által kiadott kerettantervek ajánlásai segítségével; a szakmai alapozó oktatás/képzés és szakmai orientáció tantervét az OKJ-s szakképesítések központi programjaival és a szakközépiskolákban érettségi követelményeivel is összhangban kell kidolgozni, a 21 szakmacsoport mindegyikére kidolgozott kerettantervek útmutatásait követve; szakképzés: az iskola szakmai program -nak nevezett helyi tantervét az iskolák készítik el a megszerezhetı OKJ-s szakképesítés úgynevezett SZVK-i és a központi programok útmutatásai alapján, mely dokumentumokat a szakképesítésért felelıs miniszter adja ki; a felsıfokú szakképzésben a szakképzési programnak nevezett tantervet a képzést folytató felsıoktatási intézmények dolgozzák ki (a képzést folytató szakközépiskolák számára is) az SZVK-k alapján, a szakképesítésért felelıs miniszter által kiadott ajánlott képzési program figyelembe vételével; a 14

15 felnıttképzésben kínált OKJ-s tanfolyamok esetében a ( képzési program -nak nevezett) tanterveket a képzı dolgozza ki csupán az SZVK-k alapján; a felsıoktatásban a BA/BSc és MA/MSc programok tanterveit az intézmények dolgozzák ki az adott szak oktatási miniszter rendeletében kiadott úgynevezett képzési és kimeneti követelményei alapján; a szakirányú továbbképzések és a doktori képzés tanterveit a felsıoktatási intézmény szabadon dolgozza ki. QUALIFICATION KÉPESÍTÉS (QUALIFICATION) Bár a kifejezésnek nincs jogi/hivatalos hazai definíciója, egységesen olyan értelemben használatos, ami megfelel a European Qualifications Framework (EQF) definíciónak: Egy értékelési és validálási folyamat formális kimenete, mely abban az esetben szerezhetı meg, ha egy kompetens testület úgy ítéli meg, hogy az egyén a kimeneti követelményeket egy bizonyos szinten elsajátította. Az Egész életen át tartó tanulás stratégiájának (2005) 3. melléklete a szakképesítés, szakképzettség kifejezéseket a következıképpen határozza meg: Azon követelmények összessége, amelyre az egyénnek szüksége van ahhoz, hogy egy bizonyos szakmát, foglalkozást őzhessen, illetve abban elırehaladhasson. Hivatalos igazolás (oklevél, bizonyítvány) oktatási, képzési kurzus eredményes elvégzésérıl vagy vizsga, teszt sikeres letételérıl. A jogszabályok a szakmai képesítések két fajtáját különböztetik meg az oktatás és képzés típusától függıen: a szakképzésben, a formális iskolarendszerben vagy azon kívül, megszerezhetı szakképesítést, beleértve az (ISCED 2-6 szinten elérhetı) OKJ-s szakképesítéseket; valamint a felsıoktatásban egy bizonyos szintő végzettséggel együtt (vagy a szakirányú továbbképzés esetében anélkül) megszerezhetı ISCED 5A szintő szakképzettséget. SKILLS KÉSZSÉGEK (SKILLS) A készségek kifejezés definíciója amiképp a kompetenciák kifejezésé is, lásd lent, amint azt általánosan alkalmazzák a magyar oktatáspolitikai dokumentumokban, alapvetıen megfelel a terminus szokásos nemzetközi értelmezésének. Példák: Az Egész életen át tartó tanulás stratégiájának (2005) 3. melléklete a készség kifejezést így határozza meg: Meghatározott feladat, munka ellátásához elengedhetetlen tudás, gyakorlat, amelyre az egyén tanulás, képzés vagy gyakorlati tapasztalatok útján tesz szert ; A 15/2008. (VII.13.) SZMM rendelet 5. melléklete a következıképpen magyarázza a szakmai készség kifejezést: A szakképesítésre jellemzı munkatevékenység automatikus, a tudat közvetlen irányítása nélkül mőködı összetevıje, eleme, amelynek szintje az adott készség birtoklása révén végezhetı tevékenység tartalmát tükrözi. COMPETENCES KOMPETENCIÁK (COMPETENCES) A szakképzési törvény a kompetenciákra egyszerően mint elméleti és gyakorlati tudáselemekre utal (a szakképzésbe való belépés feltételeirıl szólva); 15

16 ReferNet országjelentés 2010 Az Egész életen át tartó tanulás stratégiájának (2005) 3. melléklete a kompetencia, jártasság kifejezéseket így határozza meg: Az egyén bizonyított képessége ahhoz, hogy tudását (készségeit, szakképzettségét) képes mind a szokványos, mind a változó szakmai környezetben alkalmazni. A kompetencia tulajdonképpen az adott közegben való eredményes tevékenységhez szükséges ismeretek, elméleti és gyakorlati készségek, attitődök, érzelmek, értékek és etikai jellemzık, valamint motivációk összessége; A kompetencia kifejezés definíciója a szakirodalomban: az a képességünk és hajlandóságunk, hogy a bennünk lévı tudást (ismereteket, készségeket és attitődbeli jellemzıket) sikeres problémamegoldó cselekvéssé alakítsuk (Halász, 2006). A 2006-ban kiadott új, moduláris elven szervezıdı OKJ-ben szereplı képesítések szakmai és vizsgakövetelményei tartalmazzák a képesítés megszerzéséhez elsajátítandó szakmai, személyes, társas és módszertani kompetenciákat. A szükséges szakmai készségeket a szakmai kompetenciák alá sorolva jelenítik meg. 16

17 2. A SZAKPOLITIKA ELİREHALADÁSA- CÉLKITŐZÉSEK, KERETEK, MECHANIZMUSOK ÉS PRIORITÁSOK 2.1. A SZAKKÉPZÉS NEMZETI SZAKPOLITIKAI FEJLESZTÉSI TERÜLETEINEK CÉLJAI ÉS PRIORITÁSAI NEMZETI LLL STRATÉGIA 2005-ben a foglalkoztatáspolitika, a szakképzés és az egész életen át tartó tanulás területén stratégiai anyagok sorát fogadta el a kormányzat. E stratégiák céljainak megvalósítását dolgozták ki a Strukturális Alapok felhasználását irányító nemzeti fejlesztési tervek operatív programjai, továbbá egyéb, kisebb költségvetéső hazai és EU-s finanszírozású programok. Míg a hazai szakképzésben megvalósítandó konkrét célokat a Szakképzés-fejlesztési stratégia foglalja össze, az Egész életen át tartó tanulás stratégiája a hosszú távú fejlesztési célokat jelöli ki. A stratégia az alábbi 5, legfontosabbnak ítélt cél köré épül fel: 1. Az oktatás, képzés esélyteremtı szerepének erısítése; 2. Az oktatás, képzés és a gazdaság kapcsolatainak erısítése; 3. Új kormányzási módszerek, közpolitikai eljárások alkalmazása (széles körő partnerségek bevonásával történı döntéshozatal); 4. Az oktatás, képzés hatékonyságának javítása, össztársadalmi ráfordításainak növelése; 5. Az oktatás, képzés minıségének javítása. A fejlesztés kulcsfontosságú területeinek mindegyike közvetlenül kapcsolódik a szakképzéshez is: 1. Az alapkészségek és kulcskompetenciák fejlesztése a közoktatásban; 2. széles és gazdag kínálat a szakképzésben, a felsıoktatásban és a felnıttkori tanulásban; 3. Folyamatosan bıvülı tanulási lehetıségek információs és kommunikációs technika; 4. munkahelyi tanulás, különös tekintettel a kis- és középvállalkozások alkalmazottaira; 5. Pályaorientáció, tanácsadás és pályakövetés; 6. Az informális és nem-formális tanulás elismerése (pl. szakképesítések rendszerének átalakítása); 7. A hátrányos helyzető és munkaerı-piaci szempontból veszélyeztetett csoportok támogatása; ÚJFAJTA TANÍTÁSI/TANULÁSI KULTÚRA MEGHONOSÍTÁSA. A stratégia alapján a 2212/2005. (X. 13.) Kormányhatározat rendelkezik a célok elérése érdekében bizonyos keretek (pl. intézkedési tervek, a megvalósulás ellenırzési mechanizmusai) felállításáról. A 2005 és 2010 között eltelt idıszakban a szakképzéshez kapcsolódó központi intézkedéseket azonban elsısorban a Szakképzés-fejlesztési stratégia, valamint az annak megvalósításáról rendelkezı 1057/2005. kormányhatározat mentén dolgozták ki. A határozatban felvázolt feladatok egy részének megvalósítása a Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) Humánerıforrás-fejlesztési Operatív Programja (HEFOP) keretében már megvalósult (pl. az Országos Képzési Jegyzék megújítása, illetve az intézményi 17

18 koncentráció). Egy részük megvalósítása folyamatban van, többek között a Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) keretében (pl. egységes minıségbiztosítási rendszer kidolgozása a szakképzı intézmények számára). Egyes feladatok területén egyelıre még nem történtek lépések, ilyen például a nem formális tanulás elismerése és beszámítása, valamint a felnıttképzésben való részvételt támogató, ún. munkavállalói képzési kártya bevezetése A KÖZELMÚLTBAN MEGVALÓSÍTOTT SZAKPOLITIKAI FEJLESZTÉSEK A SZAKKÉPZÉS FİBB TERÜLETEIN IRÁNYÍTÁS ÉS FINANSZÍROZÁS A 2005-ös Szakképzés-fejlesztési stratégia egyik fı célkitőzése a források és kapacitások hatékony kihasználása volt. E célhoz kapcsolódik a közelmúlt egyik legnagyobb hatású változása szakképzésben: a szakképzı intézmények nagyfokú és viszonylag rövid idı alatt lezajló koncentrációját (azaz térségi integrált szakképzı központokba TISZK-ekbe tömörülését) eredményezı intézkedések bevezetése. A HEFOP keretében, 2005-ben már létrejött 16 TISZK azzal a céllal, hogy a szakmai gyakorlati képzés és vizsgáztatás modern, rugalmas és teljes mértékben kihasznált központjaiként mőködjenek. Egy 2007 nyarán jóváhagyott törvénymódosítás értelmében azonban 2009-tıl csak azok az intézmények juthatnak hozzá fejlesztési támogatásokhoz, amelyek legalább 1500 tanulót képeznek (lásd a 10.1 fejezetet). A törvény a TISZK-ek számos lehetséges jogi formáját engedi meg (pl. iskolafenntartó helyi önkormányzatok szakképzés-szervezési társulása, non-profit gazdasági társaság, szakképzés-szervezési társaság, iskolák egy intézmény keretében történı fenntartása stb.), melyeket önkéntes alapon hozhatnak létre az iskolafenntartók, esetlegesen a gyakorlati képzést végzı gazdasági szervezetekkel és felsıfokú szakképzést folytató felsıoktatási intézményekkel együtt. A TISZK-ek szakképzı iskolát tarthatnak fenn, illetve bekapcsolódhatnak a felnıttképzésbe is, meghatározzák az általuk vagy tagjaik által fenntartott iskolák szakképzı évfolyamain indítható osztályok számát és egyetértési jogot gyakorolnak az iskolák szakmai programjának jóváhagyásánál májusáig 84 ilyen központ jött létre az országban, melyeknek a korábbi mintegy 1000 szakképzı intézmény majd mindegyike tagja. A fejlesztési támogatások igénybevételének egy másik feltétele a többségében a gazdaság szereplıit magukba foglaló regionális fejlesztési és képzési bizottságok ajánlásainak elfogadása az indítható szakmákra és azok létszámára vonatkozóan (lásd 4.3. és 10.1.). A regionális irányítás megerısítése, a TISZK-ek létrehozása, valamint a Szakmai Tanácsadó Testületek mőködtetésének kötelezıvé tétele e központokban (bıvebben lásd a 4.2. fejezetben) mind abba az irányba eredményezett elmozdulást, hogy a képzést közelebb hozza a gazdaság napi igényeihez. A társadalmi partnerszervezetek, közülük is leginkább a munkaadói szervezetek, 2002 óta növekvı mértékben vesznek részt a szakképzéssel kapcsolatos döntésekben, jogszabályalkotásban és stratégiák kidolgozásában. Képviselıik ugyanis jelen vannak az e döntéseket hozó testületekben (Országos Érdekegyeztetı Tanács, Nemzeti Szakképzési és Felnıttképzési Tanács, Magyar Felsıoktatási Akkreditációs Bizottság). A regionális fejlesztési bizottságok létrehozása óta a képzési irányok és arányok regionális szintő meghatározásával ez a befolyás erısödött (ld. 4.3.). PÁLYATANÁCSADÁS A Szakiskolai Fejlesztési Program (SZFP, ) során számos továbbképzés és segédanyag nyújtott segítséget a szakiskolai tanároknak abban, hogy a 2001-ben bevezetett pályaorientáció tantárgyat felkészülten oktathassák. A program keretében kerettantervet, kompetencia alapú, önismeretet fejlesztı pályaorientációs tananyagokat, tanulói munkafüzetet és tanári kézikönyvet készítettek, továbbá szakmaismertetı 18

19 filmeket, melyek a program honlapján annak lezárulta után is elérhetıek mindenki számára januárjában, az ELGPN (European Lifelong Guidance Policy Network) kezdeményezésére alakult meg az Állami Foglalkoztatási Szolgálat keretében a nemzeti Lifelong Guidance (LLG) Tanács feladatait ellátó Nemzeti Pályaorientációs Tanács. Az azóta eltelt idıszak során a tanács szakpolitikai állásfoglalásokat dolgozott ki, valamint részt vett a TÁMOP programja keretében megvalósítandó fejlesztések kidolgozásában ben hozták létre az 50 fıs országos LLG tanácsadó hálózatot, mely többek között a pályatanácsadás országos szintő szakmai irányításáért felel majd, emellett egy 20 fıs koordinátori csoport pedig a pályaorientációs és az egyéb területeken történı fejlesztések összehangolását fogja végezni. A TÁMOP keretében történı fejlesztések várhatóan az on-line adatbázisok kibıvítésére, a pályaorientációs szakemberek és tanárok képzésére, valamint a témához kapcsolódó kutatások és minıségbiztosítás területére is kiterjednek. (Bıvebben lásd a 9. fejezetet.) TANÁROK ÉS OKTATÓK KÉPZÉSE A kormány által létrehozott Oktatás és Gyermekesély Kerekasztal (OKA) 2008-ban tények elemzése, szakértıi vélemények és széleskörő konzultáció alapján készített helyzetjelentést és fogalmazott meg oktatáspolitikai ajánlásokat. A Zöld könyv a magyar közoktatás megújításáért címő összegzésük szerint az oktatás területén az egyik legsürgetıbb feladat a tanári munka minıségét és a tanári szakma társadalmi presztízsét javító intézkedések meghozása lenne. A tanárok és oktatók továbbképzése kapcsán a 2009-ben lezárult SZFP, valamint a TÁMOP programja keretében jelentıs mértékő fejlesztések történtek (bıvebben lásd a fejezetet). A 2010-ben hivatalba lépett új kormány 2010 októberében teszi közzé a közoktatási és felsıoktatási törvény módosítására tett javaslatait. Az elızetes információk szerint a (várhatóan megvalósításra kerülı) módosítások céljai között szerepel egy olyan tanári életpálya-modell kialakítása is, amely a jelenleginél nagyobb társadalmi megbecsültséget, fejlıdési és elırejutási lehetıségeket nyújt a pedagógusoknak. A speciális nevelési igényő (SNI) tanulók nagy része speciális szakiskolákban tanul (lásd 5.2. és 7.2.2). Az itt tanító pedagógusok továbbképzésében a leghasznosíthatóbb segítséget a fogyatékkal élıket segítı civil szervezetek nyújtják. Módszertani képzéseket és tájékoztató szolgáltatásokat nyújt többek között a Salva Vita Alapítvány, a Kézenfogva Alapítvány, valamint az Értelmi Fogyatékossággal Élık és Segítıik Országos Érdekvédelmi Szövetsége. Részben állami ösztönzésre, részben a tanulószám csökkenése miatti kényszer következtében azonban egyre több többségi szakképzı intézmény vállalja fel SNI tanulók integrált oktatását is. Sok esetben ez nem jelent valódi együtt-tanítást ugyanis, ha az SNI tanulók száma évfolyamonként egy bizonyos szintet elér, külön osztályokat hoznak létre számukra, így az integráció csak szervezeti szinten valósul meg. A valóban hatékony, komplex integráció kialakítását 2004 óta a legkomolyabb pénzügyi eszközökkel fejlesztı két központi, EU-s finanszírozású program a HEFOP , majd ennek folytatásaként a TÁMOP voltak. Ezek keretében a tanári alapképzésben alkalmazható, kiegészítı programcsomagok kidolgozására, tanár-továbbképzésekre, kompetencia-alapú tananyagok SNI tanulók szükségleteihez igazított átdolgozására, valamint a további adaptációhoz segítséget adó módszertani anyagok elkészítésére került sor. A hazai támogatásból 2009 óta mőködtetett, Dobbantó program célcsoportját organikus okokra vissza nem vezethetı magatartási és tanulási zavarokkal küzdı, éves fiatalok jelentik. A program lehetıséget ad, hogy e lemaradó, vagy a képzési rendszerbıl már kisodródott fiatalok speciális környezetben és tantervek segítségével kapjanak második esélyt és személyre szabott fejlesztést, emellett a közremőködı pedagógusok számára továbbképzéseket és folyamatos mentori támogatást is biztosít. 19

20 TANTERVEK MEGÚJÍTÁSA, INNOVÁCIÓK A TANÍTÁSBAN ÉS AZ ÉRTÉKELÉSBEN A szakképzés tartalmát illetıen a legfontosabb változásokat az államilag elismert szakképesítéseket tartalmazó Országos Képzési Jegyzék (OKJ) megújítása hozta. A kétéves, HEFOP forrásaiból támogatott fejlesztımunka eredményeként 2006-ban kiadott új OKJ egyik fı célja az volt, hogy a szakképzés kimeneti követelményei összhangba kerüljenek a munkaerıpiac igényeivel, meghatározzák a szakmai és egyéb (módszer, társas és személyes) kompetenciák fejlesztését, valamint hogy a képesítési rendszer moduláris felépítésével az egész életen át tartó tanulást szolgálja. Az 1/2006. (II.17.) OM rendeletben kiadott új OKJ a szakképesítések számát 804-rıl 416-ra csökkentette, és egy olyan szakképzési rendszert vezetett be, melynek résztvevıi képzési modulok egy elıre meghatározott csoportjának elvégzésével teljes szakképesítést szerezhetnek az iskolarendszeren belül vagy kívül, és amely részképesítések és ráépülı képesítések meghatározásával is elısegíti az életen át tartó tanulást. Az új OKJ szerinti szakképzést az újonnan kiadott szakmai és vizsgakövetelmények (SZVK) alapján a felnıttképzésben január 1-tıl, az iskolarendszerő szakképzésben a központi programok kiadása után, legkésıbb a 2008/2009. tanévben kellett megkezdeni. Az SZVK-k (lásd a 5.3. fejezet) új OKJ alapján történı kidolgozása és megjelentetése tól 2008-ig zajlott, ezt követte a kerettantervek (központi programok) SZVK-k alapján történı kidolgozása. A közeljövıben zajlik a modulszintő tartalomfejlesztés, valamint egy nagyszabású informatikai fejlesztés, ami a modul-tananyagok internetes letölthetıségét fogja eredményezni. Az újfajta, kompetenciák szerint meghatározott kimenetek megkövetelik a tanítás korábbi céljainak és módszereinek megújítását, azonban nem kis kihívás elé állította az iskolákat, hogy az ehhez szükséges eszközök kidolgozása és a pedagógusok felkészítése csak az új követelményekkel párhuzamosan, vagy azt követıen történt/történik meg. A legjelentısebb tartalom- és módszertani fejlesztési feladatok az SZFP, valamint a TÁMOP keretében folynak (bıvebben lásd a fejezetben). A TÁMOP keretében folyik az új szakképzési szerkezethez igazodó, kompetenciaelvő mérési-értékelési eszközrendszer és egy ehhez kapcsolódó feladatbank (kompetencia-alapú vizsga- és gyakorló feladatokat tartalmazó on-line feladattár) és a kompetenciák mérését segítı módszertani segédanyagok kidolgozása is. Mind az eszközrendszer, mind a segédanyagok kidolgozásakor külön figyelmet fordítanak a fogyatékkal élıkre vonatkozó értékelési módszerek és elıírások ismertetésére, ezáltal is elısegítve a szakképzésbe való fokozottabb bevonásukat. KÉSZSÉG-SZÜKSÉGLETEK ELİREJELZÉSE Magyarország jelenleg nem rendelkezik készség-szükségletek elırejelzéséhez kapcsolódó stratégiával. A készség-szükségletek, azaz inkább a munkaerı-igény elırejelzésével kapcsolatban a szakképzés-politika az elmúlt években két fı célra összpontosított: annak biztosítására, hogy a képzési kínálat megfeleljen a regionális-helyi igényeknek, valamint az OKJ szerkezeti és tartalmi korszerősítésére. Az elsı célkitőzéshez kapcsolódóan a közelmúltban az alábbi intézkedések történtek: a regionális fejlesztési és képzési bizottságok (RFKB) feladatul kapták a régiók hiányszakmáinak meghatározását, az e szakmákban való képzés elısegítése érdekében a tanulószerzıdéses képzésben résztvevı tanulókat és képzést folytató gazdálkodókat célzó anyagi ösztönzıket vezettek be (lásd a fejezetet); 20

21 (2008-tól) az RFKB-k határozzák meg a szakképzés regionális szükségleteit, valamint a szakképzés irányait és a beiskolázási arányokat is (lásd a 4.2. fejezetet); a szakképzés helyi tervezését segítı szakmai tanácsadó testületet kell felállítani minden TISZK mellett (lásd a 4.2. fejezetet); a szakképzésben végzettek pályakövetı rendszerének kidolgozása (lásd lentebb). A NEM-FORMÁLIS ÉS INFORMÁLIS TANULÁS ELISMERÉSE Az oktatás-képzés kérdéseit tárgyaló stratégiák, cselekvési tervek és jogszabályok hangsúlyozzák a nem-formális és informális tanulás beszámításának fontosságát, s megteremtették annak jogi kereteit is. S bár a moduláris elven felépített, kompetenciaalapú képzési rendszer új lehetıségeket is nyújt ezen a területen, a nem formális és informális keretek között szerzett tudás tesztelésének, a vizsgáztatás jelenlegi rendszerébe való beillesztésének módját egyelıre nem dolgozták ki. A közötti idıszak legnagyobb léptékő fejlesztéseit magába foglaló fejlesztési TÁMOP-ban a kérdés a szakképzés tekintetében nem szerepel hangsúlyosan, azonban a felsıoktatás vonatkozásában a TÁMOP program keretében rendszerszintő fejlesztés valósul meg, majd a felsıoktatási intézmények számára nyílt pályázat kiírására kerül sor saját validációs rendszerük fejlesztésére AKTUÁLISAN NAPIRENDEN LÉVİ TÉMÁK A Parlament június 8-án fogadta el a 2009 évi XLIX. törvényt, amely az 1993-as közoktatásról szóló törvény módosításával lehetıvé tette egy új szakképzési forma bevezetését a 2010/2011-es tanévtıl kezdve. Az úgynevezett elırehozott szakképzés azt jelenti, hogy a tanulók rögtön az általános iskola 8 osztályának elvégzése után, azaz már 14 éves kortól szakmát tanulhatnak. Az elırehozott szakképzés elvégzése 3 évet vesz igénybe, így a diákok akár már 17 éves korban szakképzettséget szerezhetnek és befejezhetik iskolai tanulmányaikat. Ez annak ellenére lehetséges, hogy Magyarországon az iskolaköteles kor 18 év, azonban az évi 79. törvény egyik paragrafusa meghatároz olyan eseteket, amelyek kivételt jelentenek ez alól, ilyen eset az államilag elismert szakképzettség megszerzése is. Megtörtént az elırehozott szakképzés kerettanterve, valamint elkészültek a szakmaspecifikus központi programok 86 szakma esetében. Az iskolák maguk dönthetnek arról, hogy indítanak-e ilyen képzési programot a normál programok mellett, amennyiben emellett döntenek, úgy kötelesek normál programot is indítani. A szeptemberi adatok alapján a szakképzı iskolák valamivel több, mint 10%-a indított elırehozott szakképzési programot. A programban való részvételrıl a tanulók és a szülık maguk dönthetnek. A képzési forma támogatói a bevezetéstıl azt várják, hogy a szakképzés rendszere rugalmasabbá és hatékonyabbá válik, amely így jobban eleget tud majd tenni a munkaerıpiac támasztotta igényeknek is. A Parlament túlnyomó többséggel (95,2%) fogadta el az elırehozott szakképzés bevezetését lehetıvé tevı törvénymódosítást, ami tükrözi a szakképzés jelenlegi rendszerével kapcsolatos általános elégedetlenséget. A gazadaság szerepıi és a munkaadók érdekképviseleti szervezetei régóta hangot adtak az 1998-ban bevezetett szakképzési rendszerrel kapcsolatos elégedetlenségüknek, alapvetı változtatásokat és az elırehozott szakképzés bevezetését sürgetve, latba vetve minden befolyásukat. Ugyanakkor a szakképzéssel foglalkozó szakértık részérıl nagyon komoly kritikák fogalmazódtak meg az újonnan bevezetett képzési programmal kapcsolatban. Egyes kritikusai úgy vélik, hogy az elırehozott szakképzés, noha rövid távon valamelyest enyhítheti a szakképzés válságát, hosszabb távon nem hoz mélyreható változásokat. Ez a 21

22 megközelítés továbbá nem alkalmas a szakképzı iskolákban nagy számban tanuló, hátrányos helyzető fiatalok alapkompetenciáinak fejlesztésére, amelyek alacsony szintjérıl a PISA tesztek is tanúskodnak. Nagy a valószínősége annak, hogy pont ezek a gyengén teljesítı, hátrányos helyzető családokból származó fiatalok kerülnek majd a hároméves képzési formába. Felzárkóztató programokra és több idıre volna szükség ezen fiatalok készségeinek és kompetenciáinakk javításához az elırehozott szakképzésbe bekerülve azonban erre még kevesebb esély lesz. A szakértık szerint tovább romlanak ennek a csoportnak a munkaerıpiaci kilátásai, holott körükben már most is kirívó a munkanélküliség. Egyes kutatások és elmezések (lásd Kézdi-Köllı-Varga, 2008) arra hívják fel a figyelmet, hogy a szakmunkások körében, még a hiányszakmák esetében is megfigyelhetı nagy arányú munkanélküliség nagymértékben betudható a szakmunkások alacsony szintő alapkompetenciáinak, amelyen pusztán egy oklevél megléte aligha fog változtatni AZ EU-S ESZKÖZÖK TERÜLETÉN TÖRTÉNT LEGUTÓBBI FEJLESZTÉSEK Az Országos Képesítési Keretrendszer (OKKR) kidolgozása az oktatási tárca irányítása alatt, a Társadalmi Megújulás Operatív Programjának (TÁMOP) keretei között valósul meg ben elkészültek az egyes oktatási szektorok közoktatás, szakképzés, felsıoktatás, felnıttképzés elemzı tanulmányai, amelyek a jogi szabályozás, az irányítás, a szektorok egymáshoz kapcsolódása mellett a képzési kimenetek leírásának módját is tartalmazták, utalva az EKKR szintjeivel való harmonizálás lehetıségeire. Az egyes ágazatok szakértıinek szoros együttdolgozását sikerült elérni a 2010 ıszéig tartó projektben. A munkák során áthidalandó problémát okozott, hogy az egyes szektorokban a kimenetközpontúság igen változatos mértékben és értelmezésben jelenik meg. Míg pl. a szakképzésben a kimeneteket kompetencia alapon határozzák meg, a felsıoktatásban ún. képzési és kimeneti követelményeket határoztak meg, azaz e területen a tanulási eredményekben való gondolkozás nyert teret. A két megközelítés közös keretekben való értelmezésére az érintkezések miatt feltétlenül szükség van, de ez az eltérı szemlélet miatt csak hosszabb távon érvényesülhet tavaszára elkészült az elsı javaslat az Országos Képesítési Keretrendszer bevezetésének szervezeti, jogi és finanszírozási kérdéseinek megoldására és a bevezetés menetére. Az OKKR mőködését magas szintő jogszabályban (törvény vagy kormányrendelet) látják szükségesnek megalapozni, annál is inkább, mert jellegzetesen tárcák közötti területrıl van szó. A további, a kidolgozásra és a bevezetés elıkészítésére fókuszáló munkákra elıreláthatóan között kerül majd sor ban került kidolgozásra a CQAF hazai adaptációjaként a Szakképzési Minıségbiztosítási Keretrendszer, amelynek a felnıttképzés területére történı adaptálása is megkezdıdött. Az EQARF-hoz illeszkedı rendszer minden szakképzı intézményre kiterjedı bevezetése érdekében a TÁMOP alprogramjának keretében épül ki egy egységes minıségirányítási rendszer a korábban már alkalmazott rendszerek alapján óta zajlik a szakképzési pályakövetési rendszer (PKR) részleteinek kidolgozása. A rendszer célja, hogy közvetlen visszacsatolást nyújtson a szakképzés munkaerı-piaci hasznosulásáról és a képzı intézmények hatékonyságáról, továbbá segítséget nyújt majd a tanulási útvonalak kiválasztásában, a pályatanácsadás során is. A rendszerbe a jogszabály szerint az OKJ képesítésekkel rendelkezık végzettségérıl és a szakképesítés megszerzését követı 3 éven belüli munkahelyérıl és munkakörérıl érkeznek majd be információk. A megvalósítás legnagyobb kihívásai a megkérdezettek érdekeltté tétele az adatszolgáltatásban, valamint a személyes adatok védelmének biztosítása. 22

23 MOBILITÁS AZ OKTATÁSI RENDSZEREN BELÜL A szakképzési törvény értelmében egy szakképzı, illetve felsıoktatási intézményben folytatott megelızı formális tanulmányokat be kell számítani a megegyezı tartalmú szakmai programban elıírt követelmények teljesítésébe (ezáltal felmentést adva a program e részében való részvétel alól). Hasonlóképpen, a szakmai vizsga részei, tantárgyai vagy moduljai alól felmentést kell adni a korábban letett vizsgák alapján. A beszámítás iránti kérelmet a képzést folytató intézmény vezetıjéhez kell benyújtani, aki dönt a korábbi tanulmányok beszámításának mértékérıl. A törvény rendelkezik az általánosan képzı évfolyamokon folytatott szakmai elıkészítı tanulmányok beszámításáról is ami lecsökkentheti a szakmai képzési program idıtartamát, az intézmény vezetıje döntésétıl függıen óta az iskolai rendszerő oktatásban, a szakmai alapozó és szakmacsoportos alapozó oktatásban, a szakképzésben és a felsıoktatásban szerzett kompetenciáknak, illetve a szakmai elıkészítı érettségi tantárgyi vizsga letételének a beszámíthatóságát az egyes szakképesítések SZVK-iban kell rögzíteni. Az OKJ (lásd 2.1.2) a szakmai vizsgán megengedi rész-szakképesítések megszerzését is, melyeket a késıbbiekben kiegészítve a hiányzó modulokkal teljes szakképesítés szerezhetı iskolarendszerő szakképzésben vagy felnıttképzésben. Ami a vertikális átjárhatóságot illeti, a felsıoktatási törvény értelmében egy felsıfokú szakképzési (FSZ) programban (ISCED 5B) szerzett bizonyos számú (minimum 30, maximum 60) kreditet be kell számítani az azonos képzési területhez tartozó alapképzésbe. Máskülönben azonban a szakmai alapképzésben megszerezhetı OKJ-s képesítések nem nyújtanak közvetlen belépési lehetıséget a felsıoktatásba. LÉPÉSEK A KREDITRENDSZER SZAKKÉPZÉSBE TÖRTÉNİ BEVEZETÉSÉHEZ Az Európai Bizottság által 2006 novemberében közreadott Európai Szakoktatási és Szakképzési Kreditrendszer (European Credit Transfer for VET, ECVET) munkadokumentum alapján a Szociális és a Munkaügyi Minisztérium országos konzultációt szervezett 2007 februárjában. Azóta nemzetközi együttmőködésben 280, az EQF-hez igazodó kompetencia leírás készült el, és továbbiak kidolgozása is folyamatban van. Jelenleg zajlik az ECVET-hez kapcsolódó hazai partnerségek kiépítése is. A kreditalapú képzés hangsúlyos téma az ágazati stratégiai gondolkodásban, és bevezetését elı fogja segíteni a megújult OKJ szerinti moduláris és kompetencia alapú képzés, valamint az OKKR kialakításának fejlesztései. Kredit alapú oktatás a szakképzésen belül jelenleg csupán az FSZ-ben mőködik (lásd 5.7.). Bár a jogi keretek megteremtése már 2001-ben kezdetét vette, egy-két kísérleti projekt is indult, de a feltételek rendszerszerő megteremtése továbbra is várat magára. Ennek fontos része lenne a nem formális és informális tanulás révén szerzett tudás elismerési és beszámítási rendszere, aminek megvalósítását számos ellenérdek hátráltatja. FÖLDRAJZI MOBILITÁS A SZAKKÉPZÉSBEN A külföldön megszerzett képesítések átvitelét/érvényesítését a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismerésérıl szóló évi CI. törvény szabályozza. E törvény a befejezetlen tanulmányok beszámításáról való döntés jogát a képzı intézményre ruházza. A külföldön megszerzett képesítések elismerése a továbbtanulás vagy egy szabályozott szakma gyakorlásának lehetıvé tétele érdekében, valamint az oktatói és hallgatói mobilitás információnyújtás általi elısegítése az Oktatási Hivatal részeként mőködı Magyar Ekvivalencia és Információs Központ (MEIK) elsıdleges feladatai. A mobilitást támogató EU-s eszközök közül a Magyarországon leggyorsabb és leglátványosabb sikert az Europass rendszere érte el. Errıl tanúskodnak az Europass Cedefop által üzemeltetett honlapjának látogatottsági adatai is: Míg Magyarország népességét tekintve csupán a 13. Európában, az Europass holnaplátogatók tekintetében a 4-5., illetve 7-8. helyet foglalta el 2007-ben. A növekedés azóta is folyamatos: Míg

24 ben csak 23 ezren, 2007-ben 164 ezren, 2009-ben pedig már 294 ezren keresték fel Magyarországról a oldalt. Az Europass dokumentumokat is egyre többen töltik le Magyarországról: 2007-ben 16 ezer, 2009-ben 114 ezer önéletrajzot töltöttek ki az internetes alkalmazás segítségével. Az Egész életen át tartó tanulás program keretében megvalósuló mobilitási projektek közül a Leonardo alprogram kezdeményezései a legsikeresebbek. A rendszeres értékelések és eredményességi vizsgálatok szerint a magyarországi Leonardo mobilitási programok megvalósítása kiemelkedıen magas minıségő. A magas színvonalra vall az is, hogy a magyar projektek jó eséllyel szálltak versenybe az Európai Mobilitási Nívódíjért: 2004-ben és 2005-ben például a magyar projektek egyötödét jelölték a díjra, ezek egyharmada volt díjazott ban két magyar projekt is díjat nyert saját kategóriájában. A program 1997-es indulása óta a kedvezményezettek száma is folyamatos növekedést mutat. A LEONARDO MOBILITÁS PROGRAMOKBAN RÉSZT VEVİK SZÁMA SZAKMAI ALAPKÉPZÉSBEN RÉSZTVEVİ DIÁKOK FELSİOKTATÁSBAN TANULÓ DIÁKOK FIATAL MUNKAVÁLLALÓK/FIATAL DIPLOMÁSOK ÖSSZESEN Forrás: Tempus Közalapítvány, 2010 Fokozatosan emelkedett az elıször pályázó intézmények aránya is: 2006-ban a támogatást elnyert intézmények 35%-a pályázott elsı ízben és a 121 mobilitási projekt közül 43 kapott támogatást a Leonardo Programból, melyek fele szakiskolában zajlott óta a mobilitási projektek maximális idıtartamát 4 évre hosszabbították azzal a céllal, hogy jobban lehetıvé tegyék az intézmények részére a mobilitási stratégiák kialakítását, valamint a mobilitás szempontjának beépítését a képzésbe, ezáltal a mobilitási projektek színvonalának emelését. Az elmúlt években a szakpolitika is rendszeresen biztosított többletforrásokat ilyen kezdeményezésekre, többek között a 2003 és 2009 között több száz fiatal külföldi szakmai gyakorlata valósult meg a Szakiskolai Fejlesztési Program (SZFP) keretében. A mobilitás programok és az Europass sikeressége ellenére több tényezı gátolja a mobilitás növekedését. Ezek közül a legnagyobb akadály a magyar diákok gyenge vásárlóereje. Az eltérı hazai és uniós bérszínvonal következményeként a külföldi megélhetési költségeket sokan nem tudnák fedezni; ugyanakkor az állam az idıszakonkénti támogatásokon túl az eddigiekben nem tudott folyamatos, intézményesített többlettámogatást biztosítani e tanulási forma számára. További akadályt jelent a megfelelı szintő nyelvtudás hiánya, valamint a felsıoktatás autonómiája is, mely nem ritkán a külföldi gyakorlatok, illetve részképzések elismerésének akadálya. 24

25 3. SZAKKÉPZÉS ÉS GAZDASÁGI VÁLSÁG 3.1. ÁTTEKINTÉS A gazdasági válság hatására 2009-ben Magyarországon a éves korosztályra számított foglalkoztatottsági ráta (55,4%) 1,3 százalékponttal volt alacsonyabb, a munkanélküliségi ráta (10,5%) pedig 2,2 százalékponttal magasabb, mint egy évvel korábban májusára a foglalkoztatottság és a munkanélküliség mutatói javultak az elızı hónapokhoz képest, noha az egy évvel korábbival összehasonlítva valamelyest továbbra is csökkent a foglalkoztatottság és emelkedett a munkanélküliség: májusban a foglalkoztatási ráta a éves korosztályban 55,0% volt. Általánosságban elmondható, hogy a munkahelyi elbocsátások a legnagyobb mértékben a fizikai munkát végzı alkalmazottakat érintették. Ettıl eltekintve azonban az alkalmazottak válság általi érintettségét nem annyira a társadalmi helyzetük, nem vagy életkoruk határozta meg, mint inkább a munkáltatójuk területi elhelyezkedése és gazdasági ágazata. A válság a legfejlettebb régiók (Közép- és Nyugat-Dunántúl) legjobban teljesítı ágazataira és vállalataira gyakorolta a legkedvezıtlenebb hatást. Így az az érdekes jelenség figyelhetı meg, hogy a válság hatására mind az egyes vállalati csoportok, mind az egyes régiók közötti különbségek csökkentek (utóbbi alól csak a fıváros jelent kivételt) májusában az alábbi ágazatokban volt a legnagyobb az elbocsátások aránya: a feldolgozóipar 8,8%-kal kevesebb munkahellyel rendelkezett, mint az elızı évben; jelentıs volt a létszámvesztés (13,5%-os) a textília, ruházat, bır és bırtermék gyártása, a gumi-, mőanyag és nemfém ásványi termék gyártása, a fémalapanyag és fémfeldolgozási termék gyártása, továbbá a számítógép, elektronikai, optikai termék gyártásában; az építıipar létszámindexe 92,8% volt, és a felmérések szerint a cégek ebben az ágazatban tervezik a legkevésbé emelni az alkalmazottaik számát; a kereskedelem és gépjármőgyártás 4,4%-kal kevesebb embert foglalkoztatott a tavalyinál (Statisztikai Tükör, 2010) Az MKIK GVI konjunktúra felmérés 2 szerint 2009 októbere óta tovább erısödött a várható munkaerı kereslet is ami az év második félévében a foglalkoztatottság csökkenésének megállását valószínősíti. A létszámbıvítést leginkább az iparvállalatok tervezik, emellett nagyobb a létszámbıvítési hajlandósága a nagyobb mérető, exportban részt vevı és a tisztán külföldi tulajdonban lévı vállalatoknak. Bár aggregált szinten még mindig inkább foglalkoztatottság csökkenést, mint növekedést vetít elıre a felmérés, az építıiparon kívül minden gazdasági ágban érezhetı a javulás, sıt a javuló tendencia erısödése az elmúlt félévben. A legkedvezıbb kilátások az iparvállalatok körében figyelhetık meg, de a kereskedelemben és az egyéb szolgáltatásoknál is érzékelhetı javulás áprilisban került sor az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet (MKIK GVI) vállalati konjunktúra-vizsgálatára több mint cég megkeresésével. 25

26 3.2. A GAZDASÁGI VÁLSÁG HATÁSA A SZAKKÉPZÉSRE A TANULÓK SZÁNDÉKAIBAN MEGFIGYELHETİ TENDENCIÁK A szakpolitika az utóbbi években nagy hangsúlyt fektetett a szakiskolai beiskolázás növelésére, különösen a hiányszakmákban (pl. ösztöndíjrendszer bevezetése, lásd 8.2.). Az elmúlt években e szakpolitikai törekvésekkel megegyezı irányban, mintegy 8 százalékponttal csökkent a középfokon gimnáziumban (ISCED 3A) továbbtanulni kívánók száma: 42%-ról 34%-ra, miközben a szakiskolába (ISCED 3C) jelentkezık aránya 19,1%-ról 24%-ra, a szakközépiskolába (ISCED 3A-4C) törekvık aránya pedig 39-rıl 42%-ra emelkedett. A szakiskolai ösztöndíj bevezetése következtében nıtt a hiányszakmákban képzésre jelentkezık száma, annak ellenére, hogy elhelyezkedési kilátásaik a válság következtében nem jók. 1. ÁBRA: A KÖZÉPFOKÚ OKTATÁS NAPPALI KÉPZÉSEIN TANULÓK SZÁMÁNAK ALAKULÁSA, Forrás: KSH, 2010 A felsıfokú tanulmányokra jelentkezık száma 2009-ben a korábbi csökkenı trendet megtörve jelentısen nıtt, majd 2010-ben további tíz százalékkal növekedett a felsıoktatásba jelentkezık aránya. Az összes jelentkezı több mint kétharmada: 69,7 százalék, vagyis pontosan fı nyert felvételt. A növekedésben bizonyos egyszeri hatások is komoly szerepet játszottak: A bolognai képzési szerkezetre való átállás: a kétciklusú képzésben 2009-ben került sor elıször a mesterképzésekre való jelentkezésekre, így egyes, korábban (alapképzésre) már felvett tanulók száma ismét megjelent a felvételizık statisztikájában. A 2010-ben jelentkezık számát az is növelte, hogy az új képzési rendszerben indult hallgatók közül sok csak fél-egyéves késéssel fejezte be BA szintő tanulmányait ban népszavazás útján törölték el a korábban mindenki számára kötelezıen fizetendı felsıoktatási tandíjat. A 2004-ben indult Világ Nyelv Program keretében a középiskolákban évfolyamonként mintegy 12 ezer tanuló meghosszabbított (nyelvi elıkészítı évfolyammal kiegészített) képzésben vett részt. E tanulók kortársaiknál egy évvel késıbb jelentek meg a jelentkezık között; az elsı ilyen évfolyam szintén 2009-ben végzett és felvételizett. 26

27 Egy 2009-ben végzett kutatás3 szerint a hallgatók úgy látják, hogy a gazdasági válság kedvezıtlenül befolyásolja munkaerı-piaci kilátásaikat: a megkérdezettek mintegy fele rossznak ítélte meg munkaerı-piaci, karrierépítési lehetıségeit. Az elhelyezkedési esélyeiket tekintve azonban a korábbiakhoz hasonló eredmények születtek: összességében a legoptimistábban a nemzetvédelmi-katonai, jogi-igazgatási és az informatikai területen tanulók nyilatkoztak. A legnagyobb elhelyezkedési nehézségekre az agrár és a gazdasági területen tanulók számítanak TRENDEK A GAZDÁLKODÓ SZERVEZETEK VISELKEDÉSÉBEN A gazdasági válság nem befolyásolta jelentıs mértékben a vállalatok képzési aktivitását. Ugyan továbbra is a külföldi tulajdonú, valamint a nagyobb vállalatok körében a legnagyobb a saját dolgozók képzésére való hajlandóság, egy év alatt ez összesen mintegy 2 százalékpontot esett (ld. melléklet 3. ábra). Ugyanezen felmérés szerint a tanulószerzıdéses tanulóknak gyakorlati képzést kínáló vállalatok aránya 2009-ben - fıként a kisebb és a magyar tulajdonban lévı vállalati körben - növekedett, bár a 2010-es adatok kisebb visszaesést mutatnak (ld. melléklet 4.ábra) KORMÁNYZATI SZINTŐ INTÉZKEDÉSEK A korábbi évek szakképzést érintı kormányzati intézkedéseinek egy része nem kifejezetten a válságra adott válaszként született, de annak hatásait enyhítették. Ilyenek voltak az alábbiak: megváltozott munkaképességőek képzésének támogatása (lásd 10.3.); a szakképzetlen vagy alacsony iskolai végzettségőek képzésének támogatása (lásd 6.3.); a szakiskolai ösztöndíj bevezetése hiányszakmákra irányuló képzésekben (lásd 6.3.). A válság következetében 2009-ben két, az iskolai rendszerő szakképzést negatívan érintı lépésre került sor. A térségi integrált szakképzı központok (TISZK) ebben az évben nem pályázhattak a munkaerı-piaci alap decentralizált képzési alaprészébıl adható fejlesztési támogatásokra, ami országosan 3-4 milliárd forintos nagyságrendő hiányt jelentett számukra. Ugyancsak negatívan érintette az iskolarendszerő szakképzést az eredetileg 2011-ig tervezett, a szakiskolai oktatás átfogó megújítását célzó, sok területen eredményesnek mondható Szakiskolai Fejlesztési Program lezárása 2009-ben (Volt egyszer, 2010). A válság leküzdésére irányuló intézkedések között a legjelentısebbek a felnıttképzés ösztönzését célozták meg. Az úgynevezett 4+1 ( Négy nap munka, egy nap tanulás ) program az ESZA társfinanszírozásával, a TÁMOP alprogramja keretében, 2009 májusában indult el. Céljai: a válság által különösen érintett, ám hosszú távon mőködıképes vállalkozások foglalkoztatási potenciáljának megırzése, továbbá a munkavállalók képzésben való részvételével a munkanélkülivé válás megelızése; Az intézkedés szektorsemleges, mind az egyént, mind a vállalatokat segíti, de kiemelt célcsoportját alkotják a mikro,- kis és középvállalkozások. A pályázati úton igénybe vehetı, vissza nem térítendı támogatás a saját dolgozók képzési és vizsgázási költségeire, valamint a képzés idejére számított bérköltségeire fordítható. A kedvezményezett 3 Diplomás Pályakövetés

28 vállalkozások egyes alkalmazottai így 3-10 hónapig, munkaidejük 20%-ában (azaz a heti 5 munkanapból átlagosan egyet) tanulással tölthetnek: szakmai, általános felzárkóztató vagy munkaerı-piaci kulcskompetenciák (pl. idegen nyelvi és IKT kompetenciák) fejlesztésére irányuló képzéseken vehetnek részt. A támogatás igénybevételének egyik feltétele, hogy a munkavállaló legalább ugyanolyan idıtartamra vállalja a programban résztvevı alkalmazottai képzés utáni foglalkoztatását, mint amennyi idıt a képzésük igénybe vett. A rendelkezésre álló, több mint 30 milliárd forintos (107 millió euró) keretösszegbıl 20 milliárd Ft (71 millió euró) a kis- és középvállalkozások, 10 milliárd Ft (35 millió euró) a nagyvállalatok támogatását szolgálja. Egy további 2,5 milliárd Ft-os (9 millió euró) támogatási keret áll rendelkezésre az 5 fı alatti mikro vállalkozások hasonló jellegő támogatására januárjáig a program több mint 16 ezer fı képzését indította el, ami az eddigiekben több mint álláshely megırzését segítette elı. A gazdasági válság hazai következményeit enyhítette, hogy az országnak a Strukturális Alapok forrásai segítségével 2007 és 2013 között jelentıs mennyiségő fejlesztési támogatás felhasználására van lehetısége. Emellett, kifejezetten a válság kezelése céljából, Magyarország 2009-ben lehetıséget kapott az e forrásokból végrehajtandó fejlesztéseket irányító operatív programok közötti költség-átcsoportosításra, melynek következtében a gazdaságfejlesztési operatív program keretösszege 111 milliárd forinttal (395 millió euró) bıvült. E keret jelentıs része mikro-, kis és középvállalkozások mőködését támogatta. A programokban részt vevı vállalkozások saját dolgozóik képzésére való hajlandóságát jelentısen növeli az a lehetıség, hogy minden operatív program jelentıs összegeket biztosít a vállalatok dolgozóinak képzésére HOSSZABB TÁVÚ KÖVETKEZMÉNYEK Arról, hogy a szakképzésnek hogyan kell reagálnia a válságra, több álláspontot lehet hallani, olvasni. Ezek egyike szerint a szakképzés hosszú távra szóló beruházás, amelyet egy mégoly elhúzódó és mély válság sem befolyásol. Ez az álláspont azt mondja, hogy bár most a szakmunkások iránti kereslet csökkent, a szakmunkásképzés volumenét növelni kell, hogy a válság elmúltával rendelkezésre álljon a szükséges munkaerı. Ezt támasztják alá azok a becslések, amelyek szerint 4 az elkövetkezendı 10 évben, (egy jelenleg még dolgozó, népes generáció nyugdíjba vonulását követıen) mintegy 150 ezer szakmunkás fog hiányozni a magyar munkaerıpiacról. Ezen álláspont azonban magában rejti annak kockázatát, hogy nem számol a paradigmaváltással: azzal a lehetıséggel, hogy a válság elmúltával a munkaerı iránti kereslet mennyiségi és minıségi struktúrája alapvetıen különbözni fog a válság kitörését megelızı idıszakétól. Mások azzal számolnak, hogy egy gazdasági korszak lezárult, a kelet-nyugati munkamegosztás súlypontjai például a feldolgozóiparban eltolódnak, új, felértékelıdı innovatív ágazatok lesznek a növekedés fı hordozói, a korábban a növekedésben élenjáró ágazatok relatív súlya csökken. Ha ezek a spekulációk nem alaptalanok, akkor ennek a képzési struktúrára és a képzés tartalmára is hatása kell, hogy legyen. A lehetséges konklúzió egyelıre csupán azon az általános szinten fogalmazódik meg pl. éppen a válság által leginkább érintett közép-dunántúli régió április végén közzétett szakképzési stratégiai anyagában, miszerint az iskolai rendszerő szakképzésben a minél általánosabb, jól konvertálható ismereteket nyújtó képzési kimenetet biztosító képzéseket kell elınyben részesíteni, a túlságosan specializált vagy a ráépülést jelenti szakmai végzettséget adó képzések csökkentésével. 4 hivatkozza: Becker,

29 Ezzel a nézettel ellentétes irányba tesz lépéseket a 2010-ben bevezetett, ún. elırehozott szakképzés (lásd ). A legnehezebb anyagi helyzetbe került családok közül várhatóan sokan anyagi megfontolásból döntenek majd mellette: az ilyen, hároméves képzésben részt vevı tanulók ugyanis hamarabb léphetnek ki képesítéssel a kezükben a munkaerıpiacra, mint a szakképzésben 4 vagy 5 évet töltı társaik. Ugyanakkor épp az általános kompetenciák és a munkaerıpiacon jól konvertálható ismeretek késıbbi megszerzésének esélye csökken ebben az amúgy is hátrányos helyzető csoportban. Az Akkreditált Felnıttképzési Intézmények Országos Egyesülete felmérése szerint második félévében felére esett vissza a felnıttképzés azon résztvevıinek a száma az OKJ-s tanfolyamokon, tréningeken és egyéb oktatásokon, akik tanulásuk költségeit saját maguknak tudják finanszírozni. A felnıttképzésben részt vevık így a válság óta jobban ki vannak szolgáltatva az állami vagy közösségi finanszírozású képzések irányait meghatározó (és néha vitatható szempontok alapján hozott) döntéseknek, mint korábban. Bár ezt a mértékő csökkenést a különbözı támogatott programoknak köszönhetıen a statisztikai adatok egyelıre nem tükrözik (lásd 6. fejezet), elképzelhetı, hogy a válságkezelı programok lejárta után az eddig megfigyeltnél nagyobb visszaesés következik be a felnıttképzésben részt vevık amúgy sem magas számában. 5 idézi: Szaklapozó,

30 4. TÖRTÉNETI HÁTTÉR, JOGSZABÁLYI ÉS INTÉZMÉNYI KERETEK 4.1. TÖRTÉNETI HÁTTÉR A szakképzés kialakulásának kezdetei a középkorra vezethetık vissza, de átfogó intézményesítésére és törvényi szabályozására csak a 19. század második felében került sor. A szakképzés jelenlegi rendszerének közvetlenebb elızménye a II. világháború után alakult ki az új, államosított közoktatási rendszer keretei között. A szakmunkások többségét szakmunkásképzı iskolákban képezték, melyek rövidebb idıtartamú (2-3 éves), eredetileg a német-típusú duális modell mintáját követı képzést folytattak (a tanoncképzést 1969-ben integrálták a formális iskolarendszerbe, ezután a tanoncok jogállása a többi diákéval lett azonossá). A szakközépiskolákat az 1961-es oktatási törvény alapján hozták létre azzal a céllal, hogy a szakmunkások képzését a felsıfokú tanulmányok elıfeltételét jelentı érettségi bizonyítvány megszerzésének lehetıségével egészítsék ki. Emellett négy évfolyamos technikumokat is létrehoztak ben, melyek lehetıséget adtak a továbbtanulásra éppúgy, mint a munkaerı-piacra történı belépésre középszintő vezetıi munkakörökben vagy szakmunkát igénylı foglalkozásokban, azonban 1969 után ezek egy részét szakközépiskolává, másik részét felsıfokú szakmai diplomát nyújtó felsıfokú technikummá alakították át (a mőszaki fıiskolák elıdei). A rendszerváltás (1989) a gazdaság és a társadalom átfogó átalakulásával járt együtt, ami megváltoztatta a szakképzés feltételeit és feladatait is. Az 1990-es éveket a középfokú (általános) képzés és felsıoktatás expanziója jellemezte (lásd az 1.4. fejezetet) a szakmunkásképzı iskolák és utódiak, a szakiskolák rovására. Bár az 1990-es évek második felében átalakították a szakképzés rendszerét, - az általános képzést a 10. évfolyamig terjesztették ki, ennek következményeként a szakképzés részben posztszekunder szintre került (a szakközépiskolákban), míg a szakképzés egy új formáját is bevezették 1998-ban ISCED 5B szinten -, a szakképzés presztizse és vonzereje továbbra is csökken. A szakiskolák mára a nagyon gyenge elıképzettséggel és motivációval rendelkezı hátrányos helyzető tanulók győjtıhelyévé váltak, akik a társadalmi egyenlıtlenségek hatásainak semlegesítésére képtelen korábbi oktatási szintek áldozatai, ami már a szakképzés hatékonyságának csökkenéséhez is vezetett A SZAKMAI ALAPKÉPZÉS JOGSZABÁLYI KÖRNYEZETE Bármilyen típusú szakképzés folytatását a felsıoktatás ISCED 5A és 6 szintő programjai és a felnıttképzésben elérhetı ún. hatósági jellegő képzések kivételével a szakképzésrıl szóló évi LXXVI. törvény szabályozza. Rendelkezései egyaránt vonatkoznak a szakmai alap- és továbbképzésre, függetlenül attól, hogy a képzés iskolarendszeren belül vagy azon kívül (azaz a közoktatás/felsıoktatás vagy a felnıttképzés keretében) valósul meg. E törvény határozza meg: a szakképzés intézményeit; az összes, bármely szinten megszerezhetı, államilag elismert szakképesítést felsoroló - miniszteri rendeletekben kiadott - Országos Képzési Jegyzék (OKJ) tartalmi követelményeit; a szakképzés irányítási rendszerét az érintett minisztériumok, állami hatóságok, intézmények és tanácsadó testületek feladatainak meghatározásával együtt; az OKJ-s szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeinek tartalmi követelményeit és a szakmai vizsga általános szabályait; 30

31 ReferNet országjelentés 2010 az iskolarendszerő szakképzést (szakmai elméleti és gyakorlati képzést, tanulószerzıdéseket, oktatási szünetet és tanulói juttatásokat) érintı sajátos szabályozást; valamint a szakképzés finanszírozását. További, a szakmai alap- és továbbképzést egyaránt érintı fontos jogszabály a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló évi LXXXVI. törvény, mely e hozzájárulás fizetésének és elszámolásának feltételeit, illetve a Munkaerı-piaci Alap (MPA) képzési alaprészébıl rendelkezésre álló fejlesztést szolgáló források elosztását szabályozza (lásd a fejezetet). A közoktatási, illetve felsıoktatási rendszeren belül szakmai alapképzést folytató intézmények mőködését, irányítási rendszerét és finanszírozását a közoktatásról szóló évi LXXIX. törvény, illetve a felsıoktatásról szóló évi CXXXIX. törvény szabályozza. A kollektív szerzıdések nem játszanak szerepet a szakmai alapképzésben A SZAKMAI ALAPKÉPZÉS INTÉZMÉNYI KERETE ÉS ORGANIGRAM DÖNTÉSHOZATALI SZINT (SZAKMAPOLITIKA ÉS JOGSZABÁLYALKOTÁS) A szakmai alapképzést érintı döntéshozásért felelıs testületek: az Európai Unió döntéshozói; a központi kormányzat; a megyei önkormányzatok; valamint különféle, a társadalmi partnereket magukba foglaló tanácsadó és döntéshozó testületek. Az EU szakpolitikai kezdeményezései és direktívái jelentıs hatást gyakorolnak a nemzeti szakpolitika alakulására, amint az megnyilvánul például az elmúlt évek oktatási stratégiáinak prioritásaiban. Az EU Strukturális Alapok támogatásának felhasználásához kapcsolódó tervezési, lebonyolítási és monitoring feladatok hozzájárulnak továbbá a stratégiai szakpolitikai tervezés, valamint a társadalmi partnerekkel történı, illetve az érintett minisztériumok közötti együttmőködés fejlesztéséhez is. A szakképzés és felnıttképzés ágazati irányítását 2006-ban egyesítették, amikor a szakképzés a foglalkoztatáspolitikáért és felnıttképzésért felelıs szociális és munkaügyi miniszter ellenırzése alá került (2010-tıl e területeket továbbra is integráltan kezelik a nemzetgazdasági minisztérium irányítása alatt). A szociális és munkaügyi miniszter felelıs a szakképzés tartalmi szabályozásáért, azonban erre vonatkozó rendeleteit a közoktatás és felsıoktatás ágazati irányítását ellátó oktatási és kulturális miniszter (2010-tıl a nemzeti erıforrás miniszter) egyetértésével adja ki. Utóbbi feladata az iskolarendszerő szakképzés (elsısorban szakmai alapképzés) folytatásának szabályozása, azonban e tárgyú rendeleteit a szociális és munkaügyi miniszter egyetértésével kell kiadnia. A két miniszter közti együttmőködést a Munkaerı-piaci Alap (MPA, lásd a 10. fejezetet) képzési alaprészébıl rendelkezésre álló fejlesztést szolgáló források elosztását illetıen is elıírja a törvény. A szakképzés tartalmi szabályozásáért az illetékes ágazati miniszterek felelısek, ezek határozzák meg, illetve adják ki az ágazatukba tartozó, az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) felsorolt szakképesítések kimeneti követelményeit, illetve központi tanterveit. A megyei (és fıvárosi) önkormányzatok feladata a szakmai alapképzés elsıdleges színterét jelentı közoktatás középtávú tervezési és koordinációs feladatainak ellátása. 31

32 A társadalmi partnerek is részt vesznek a szakképzést mind a szakmai alap-, mind a szakmai továbbképzést érintı politika-formáló és döntéshozó folyamatokban különféle, jogszabály által létrehozott tanácsadó testületeken keresztül. A legjelentısebb országos szintő tanácsadó testületek: az Országos Érdekegyeztetı Tanács (OÉT), mely a szakképzés stratégiai kérdéseinek tripartit érdekegyeztetı fóruma; a Nemzeti Szakképzési és Felnıttképzési Tanács (NSZFT), a szakképzésért és felnıttképzésért felelıs miniszter felelıs minisztériumok és egyéb érintettek képviselıt magába foglaló tanácsadó testülete, mely részt vesz az OKJ fejlesztésében, illetve az MPA képzési alaprészébıl elérhetı fejlesztési források elosztásában; valamint az OKJ fejlesztésében közremőködı OKJ Bizottság. A hét regionális fejlesztési és képzési bizottság (RFKB), melyekben immár többségben vannak a gazdaság képviselıi, hatásköre jelentısen kibıvült a közelmúltban annak érdekében, hogy a szakmai alapképzés (az iskolarendszerő szakképzés) regionális munkaerı-piaci igényeknek megfelelı összehangolt fejlesztése és folytatása biztosítva legyen. A szakképzés regionális stratégiáinak kidolgozása, a fejlesztési források pályáztatása és a hiányszakképesítések regionális listáinak összeállítása mellett 2008-tól az RFKB-k: döntenek a regionális szakképzésfejlesztés céljairól és az MPA képzési alaprész decentralizált keretébıl nyújtandó fejlesztési támogatásokról; döntenek a szakképzés regionális szükségleteirıl és a szakképzési irányokról és beiskolázási arányokról; valamint javaslatot tesznek a fejlesztési támogatás iskolák/képesítések közti elosztására, illetve a régió számára felhasználható fejlesztési forrás nagyságára is. Helyi szinten a gazdaság többségi képviseletével felállítandó tanácsadó testületek mőködnek minden Térségi Integrált Szakképzı Iskola (TISZK, lásd a fejezetet) mellett. A testület véleményezi többek között a TISZK-ben részt vevı szakképzı iskolák és felsıoktatási intézmény szakmai/szakképzési programját, illetve a központi képzıhely képzési tervét, és javaslatot tehet az iskolák, illetve a központi képzıhely képzési kínálatának módosítására, vagy a fejlesztési támogatás felhasználására. VÉGREHAJTÁSI SZINT A végrehajtásért felelıs testületek a szakmai alapképzést érintıen: az érintett minisztériumok ágazati irányítási feladatait segítı országos szintő intézmények; a két gazdasági kamara; valamint az iskolafenntartók és a képzık. A Nemzeti Szakképzési és Felnıttképzési Intézet (NSZFI) a szociális és munkaügyi miniszter (2010-tıl a nemzetgazdasági miniszter) szakképzéshez és felnıttképzéshez kapcsolódó fejlesztési, koordinációs, kutatási, információszolgáltatási és tanácsadási feladatainak ellátását segíti, beleértve a szakmai vizsgák, illetve az akkreditált felnıttképzési intézmények és programok, valamint a TISZK-ek nyilvántartásának vezetését. Az Oktatási Hivatal (OH) és regionális irodái a közoktatási és felsıoktatási rendszer mőködtetésével kapcsolatos hatósági feladatokat látnak el, beleértve az érettségi vizsga és 32

33 országos mérések szervezését, minıségbiztosítással kapcsolatos feladatok ellátását, illetve a külföldi képesítések elismerését. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) és a Magyar Agrárkamara (MA) az országos gazdasági érdekképviseleti szervezetekkel együttmőködve részt vesznek az OKJ-s szakképesítések kimeneti követelményeinek fejlesztésében, valamint a szintvizsgák és szakmai vizsgák szervezésében a szakmai alapképzésben (lásd az 5.3 fejezetet). Minıségbiztosítási feladatokat is ellátnak az iskolarendszerő szakmai alapképzést illetıen (tanulószerzıdés alapján és egyéb formában zajló gyakorlati képzés ellenırzése). Felsı-középfokú, illetve posztszekunder szintő szakmai alapképzést szakiskolák, illetve szakközépiskolák folytatnak (bár az intézmények többsége egyidejőleg kínál mindkét típusú szakképzı iskolai programot). A felsıfokú szakképzést (ISCED 5B) felsıoktatási intézmények (fıiskolák, egyetemek) szervezik, de a képzés szakközépiskolában is folyhat az intézmények közötti együttmőködési megállapodás alapján. A szakképzı iskolák fenntartói lehetnek helyi (azaz megyei vagy települési) önkormányzatok, állami szervek, egyházak, alapítványok, vállalkozások stb. A fenntartó felelıs az iskola törvényes mőködéséért és hagyja jóvá annak belsı szabályzatait éppúgy, mint a nevelési és pedagógiai programjait, de máskülönben a közoktatási intézmények jelentıs autonómiát élveznek szakmai-pedagógiai kérdésekben, az iskolaigazgató vezetése alatt. A megyei (és fıvárosi) önkormányzatok feladata azon közoktatási szolgáltatások, így a felsı-középfokú és posztszekunder szintő szakképzés biztosítása, melyek nem tartoznak a települési helyi önkormányzatok számára kötelezıen elıírt feladatok közé. Az általános fenntartói kötelezettségeken túl az iskolafenntartó helyi (megyei vagy települési) önkormányzatnak minıségirányítási programot kell kidolgoznia, mely meghatározza az általa fenntartott iskolákat érintı elvárásait, illetve azok szakmai, törvényességi és pénzügyi ellenırzésének rendjét. Egy 2007-es törvénymódosítás értelmében az iskolafenntartó helyi önkormányzatok létrehozhatnak és 2009-re szinte mind létre is hoztak szakképzés-szervezési társulásokat (a TISZK egy fajtáját) annak érdekében, hogy a szakképzés folytatását az RFKB-knek a szakképzés fejlesztésének összehangolásával összefüggésben hozott döntéseivel összhangba hozzák. E társulások válnak ezután jogosulttá és kötelezetté a megyei önkormányzat feladatellátási kötelezettségének átvételére a helyi szakképzés folytatását illetıen. A felsıoktatásban a fenntartó (az állam, egyház, alapítvány, stb.) felügyeli a fıiskolákon/egyetemeken folyó szakmai munka mőködését és hatékonyságát, az intézmények azonban széleskörő autonómiával rendelkeznek mind igazgatási, mind oktatási kérdésekben. A különbözı iskolafenntartók és képzık közti együttmőködést elsısorban a TISZK-ek alakításának támogatása segíti elı jelentıs, tízmilliárd forintos nagyságrendő TÁMOP forrásokkal. A szakmai alapképzés organigramját lásd itt 4.4. A SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉS JOGSZABÁLYI KÖRNYEZETE A szakképzésrıl szóló évi LXXVI., valamint a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló évi LXXXVI. törvény mellett a felnıttképzésben, azaz a formális iskolarendszeren kívül kínált szakmai továbbképzı programok folytatását szabályozó legfontosabb jogszabály a felnıttképzésrıl szóló évi CI. törvény. E törvény határozza meg a felnıttképzés fogalmát, irányítási és intézményi rendszerét, 33

34 tartalmi követelményeit (intézményi és programakkreditáció, felnıttképzési szerzıdés tartalma stb.), valamint az állami támogatásokat. A foglalkoztatás elısegítésérıl és a munkanélküliek ellátásáról szóló évi IV. törvény a munkanélküliek és egyéb célcsoportok képzésének támogatását szabályozza. A kollektív szerzıdések nem játszanak jelentıs szerepet a szakmai továbbképzésben. Magyarországon a kollektív tárgyalások meghatározó színtere a vállalati szint, de még ezek a vállalati szintő szerzıdések is inkább csak általános rendelkezéseket és keretszabályokat tartalmaznak a képzések támogatását illetıen, a részleteket az egyedi tanulmányi szerzıdésekre hagyva, melyeken keresztül a Munka Törvénykönyve (1992. évi XXII. törvény) értelmében a munkáltató támogathatja munkavállalói képzését. A köz- és felsıoktatáson belül kínált formális szakmai továbbképzést a 4.2 fejezetben tárgyalt törvények szabályozzák A SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉS INTÉZMÉNYI KERETE ÉS ORGANIGRAM DÖNTÉSHOZÁSI SZINT (SZAKMAPOLITIKA ÉS JOGSZABÁLYALKOTÁS) A felnıttképzésben kínált szakmai továbbképzést érintıen a döntéshozásért felelıs testületek az Európai Unió, a központi kormányzat és a társadalmi partnereket magukba foglaló különféle tanácsadó testületek ezek szerepérıl általában a szakképzésben lásd a 4.3 fejezetet, valamint a társadalmi partnerek képviselıit magukba foglaló regionális munkaügyi tanácsok, melyek a regionális szintő érdekegyeztetés tripartit fórumaiként szolgálnak a munkanélküli és egyéb célcsoportok munkaügyi szervezet által támogatott képzését illetıen. VÉGREHAJTÁSI SZINT A végrehajtásért felelıs testületek a felnıttképzésben kínált szakmai továbbképzést érintıen: a társadalmi partnerek képviselıit magába foglaló Felnıttképzési Akkreditáló Testület (FAT), mely az (önkéntes) intézmény- és program-akkreditációval kapcsolatos feladatokat lát el; az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ) regionális munkaügyi központjai, melyek feladata a felnıttképzık és képzési programok regisztrálása, majd azok törvényes mőködésének ellenırzése; valamint a két gazdasági kamara, melyek a mestervizsga kimeneti követelményeinek meghatározásáért és a vizsga szervezéséért felelısek, valamint a munkaügyi központokkal együttmőködve részt vesznek az OKJ-s képzések keretében folyó gyakorlati képzés ellenırzésében. A felnıttképzık között közoktatási és felsıoktatási intézmények és egyéb költségvetési vagy államilag támogatott intézmények (pl. az ÁFSZ regionális képzı központjai), képzési vállalkozások, non-profit szervezetek, a munkáltatók (belsı képzés), kamarák stb. megtalálhatók. A képzık szabadon kidolgozhatják és kínálhatják képzési programjaikat, amennyiben regisztráltatták magukat a regionális munkaügyi központban. A köz- és felsıoktatáson belül kínált formális szakmai továbbképzésben érintett testületeket lásd a 4.3 fejezetben. A szakmai továbbképzés organigramját lásd itt. 34

35 5. SZAKMAI ALAPKÉPZÉS 5.1. A SZAKMAI ALAPKÉPZÉS HÁTTERE ÉS AZ OKTATÁSI-KÉPZÉSI RENDSZER ÁBRÁJA HÁTTÉR-INFORMÁCIÓ A SZAKMAI ALAPKÉPZÉSHEZ ÉS AZ OKTATÁSI RENDSZER ÁBRÁJÁHOZ Az magyar oktatási rendszer szerkezeti jellemzıit a közoktatási törvény szabályozza. A jelenleg érvényben levı szabályozás szerint a tankötelezettség 5 éves kortól (az óvoda utolsó évétıl) 16 éves korig tart azon tanulók esetében, akik általános iskolai tanulmányaikat szeptember elseje elıtt kezdték meg. A közoktatásról szóló évi LXXIX. törvény 1996-os módosítása értelmében azok tankötelezettsége, akik 1998-ban vagy azt követıen kezdték meg általános iskolai tanulmányaikat azaz 2010-tıl már minden tanuló esetében 18 éves korig tart. A kötelezı iskola-elıtti, alapfokú és középfokú oktatás a közoktatási rendszer keretei között történik. A köz- és felsıoktatási képzések típusait és szintjeit a melléklet 5. számú ábrája mutatja be. Az óvodai ellátás 3 éves kortól kezdıdhet, az 5. életévtıl pedig kötelezı. Ezt követıen mindenki esetében egy 8 éves alapfokú, általános képzés következik. Ilyen képzést nyújthatnak általános iskolák elsıtıl nyolcadik évfolyamig (ISCED 1A-2A); továbbá egyes, általában a középrétegek tehetségesebb tanulóit megcélzó, ún. hat- vagy nyolcosztályos gimnáziumok is nyújtanak oktatást 7-8., illetve 5-8. évfolyamok számára is (ISCED 2A). A 8 általánosan képzı évfolyam elvégzését követıen a tanulók választhatnak, hogy tanulmányaikat a csak általános képzést és - a felsıfokú tanulmányok megkezdésének feltételét jelentı - érettségi bizonyítványt nyújtó gimnáziumokban (ISCED 3A), vagy szakképzı iskolában folytatják. A szakképzı iskoláknak két típusa van, mindkettı a közoktatási rendszer része: a szakiskola és a szakközépiskola. Tanulóikat tipikusan az általános iskola 8 évfolyamának elvégzése után fogadják. A szakiskolák elsı két (9-10.), illetve a szakközépiskolák négy-öt (9-12/13.) általánosan képzı évfolyamán csak szakmai elıkészítı/alapozó oktatást nyújthatnak. A szeptemberben bevezetett elırehozott szakiskolai képzés azonban lehetıvé teszi, hogy a tanulók rögtön az általános iskola nyolcadik évfolyama elvégzését követıen, jellemzıan 14 éves korban, elkezdjék a szakképzést. A hároméves elırehozott szakiskolai képzésben résztvevı tanulók tehát már akár 17 éves korban szakképzettséget szerezhetnek (bıvebben ld. 2.1). A szakiskolák tanulói ISCED 3C vagy 2C szintő Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) szereplı szakképesítést szerezhetnek tipikusan 2 vagy 3 év alatt (a 11-12, vagy évfolyam elvégzésével). Jelenleg a szakiskolások többsége már 3 éves szakmai képzésben vesz részt). A szakközépiskolákban folyó oktatás elsı négy vagy öt éve a közismereti tudást mérı érettségi vizsgával végzıdik. A szakközépiskolák ezt követı, középfok utáni (13/14/15.) szakképzı évfolyamain ISCED 4 szintő OKJ-s szakképesítés szerezhetı. Felsıfokú végzettséget és szakképzettséget (ISCED 5A, 6) nyújtó felsıoktatási programokat fıiskolák és egyetemek kínálnak, ahol a belépés általános követelménye az érettségi bizonyítvány. FENNTARTÓK A közoktatási törvény értelmében a szakképzı iskolák, valamint felsıoktatási intézmények fenntartói lehetnek helyi (megyei vagy települési) önkormányzatok, állami szervek, egyházak, alapítványok, stb. Finanszírozásuk elsıdleges forrása minden esetben a központi költségvetés, a normatív támogatás mértékét a tanulók létszáma és az intézmény által 35

36 ellátott feladatok típusa határozza meg. A központi támogatást az iskolafenntartó saját költségvetésébıl egészíti ki. A fenntartó felelıs az iskola törvényes mőködéséért és hagyja jóvá annak belsı szabályzatait éppúgy, mint a nevelési és pedagógiai programjait, de máskülönben a közoktatási intézmények jelentıs autonómiát élveznek szakmai-pedagógiai kérdésekben. 9. TÁBLÁZAT: A SZAKMAI ALAPKÉPZÉSBEN TANULÓK SZÁMA A FELADATELLÁTÁSI HELY FENNTARTÓJA SZERINT KÉPZÉS TÍPUSA TANULÓK SZÁMA ÁLLAMI FENNTARTÓ EGYHÁZI ALAPÍTVÁNY, TERMÉSZETES SZEMÉLY EGYÉB Szakközépiskolai 242, ,196 5,689 26,034 11,085 Szakiskolai 128, ,061 4,168 10,067 6,378 Speciális szakiskolai 9,968 9, Összesen 380, ,649 10,033 36,479 17,485 Forrás: Nemzeti Erıforrás Minisztérium (KIR-STAT 2009) A szakmai alapképzés intézményi rendszerét érintıen jelentıs koncentrációs folyamat indult meg a térségi integrált szakképzı központok (TISZK-ek) Strukturális Alapok által támogatott létrehozásával (ld. 3.2). A felsıoktatást nyújtó intézmények a fenntartótól függetlenül részesülnek állami normatív támogatásban, melyet különbözı forrásokból egészítenek ki (ld. 10.1). Felsıoktatási intézmények esetében a fenntartó (az állam, egyház, alapítvány stb.) felügyeli a fıiskolákon/egyetemeken folyó szakmai munka mőködését és hatékonyságát, az intézmények azonban széleskörő autonómiával rendelkeznek mind igazgatási, mind oktatási kérdésekben. Mivel az állam mindenki számára biztosítja az elsı OKJ-s szakképzettség megszerzését, a jelen fejezetben bemutatott nappali rendszerő képzések mindegyike ingyenes, amennyiben az elsı szakképzettség megszerzésére irányul. Fogyatékos tanulók részére az állam a második szakképesítés megszerzését is finanszírozza. A részidıs és nem elsı OKJ szakképesítésre irányuló képzés esetében a képzı intézmény törvényben meghatározott keretek között tandíjat határoz meg. A SZAKKÉPZÉSBEN VALÓ RÉSZVÉTEL ELİSEGÍTÉSE A szakképzésben való részvétel növelése minden oktatáshoz és képzéshez kapcsolódó kormányzati stratégiában és cselekvési tervben hangsúlyos elem. Népszerősítését idınként látványosabb, államilag finanszírozott médiakampányok is szolgálják, de a szakképzés vonzerejének növelése az egyik célja a Euroskills és a Worldskills versenyeken való hazai részvételnek is. A nemzetközi példák mintájára rendezi meg a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) az általa gondozott szakmákban meghirdetett Szakma Kiváló Tanulója Verseny évenkénti döntıjét a Szakma sztár fesztivál keretében, amely jelentıs médiaeseménnyé vált. A szakképzésben való részvételt ösztönzi, hogy a szakképzı intézmények tanulói különbözı juttatásokban részesülhetnek: 36

37 A tanulószerzıdéses képzések résztvevıi a gyakorlati képzés ideje alatt az elsı szakképzési évfolyam elsı félévében a kötelezı minimálbér 20%-ának megfelelı juttatást kapnak, amit hiányszakmában folyó képzés esetén további 20%-os juttatás egészít ki. Ezt az összeget minden további félévben emelni kell a tanuló teljesítménye és szorgalma alapján a képzés szervezıje által meghatározott mértékben. Az együttmőködési megállapodás alapján folyó képzésben résztvevık az összefüggı nyári gyakorlat idején részesülnek pénzbeli juttatásban. A februárban bevezetett szakiskolai ösztöndíj program az ún. hiányszakmákat tanuló diákokat hivatott támogatni. A program célja, hogy a szakképzést a munkaerıpiac igényeihez közelítse, és ezáltal hozzájáruljon a gazdaság versenyképességének növeléséhez. Emellett javítani kívánja szakképzés társadalmi megítélését, hogy a szakmunkás pálya vonzó alternatívaként jelenjen meg a fiatalok számára. Az ösztöndíjra jogosult tanulók tanulmányi eredményüktıl függıen havi forint támogatásban részesülnek (ld. 8.2). A munkaerıpiaci igények és a szakképzés között fennálló általános illeszkedési problémák helyi kezelésére néhány város saját ösztöndíjprogramot vezetett be, melyek segítségével a helyben szükséges szakmák tanulására kívánják ösztönözni a tanulókat (ld. 8.2). A különbözı pénzügyi támogatások együttesen akár a minimumbér összegét is elérhetik, bár kétségtelen, hogy erre csak kevés tanuló jogosult. MINİSÉGBIZTOSÍTÁSI MECHANIZMUSOK: ÖNÉRTÉKELÉS ÉS KÜLSİ MINİSÉGELLENİRZÉS Az iskolarendszerő szakképzést nyújtó szakképzı intézményeknek mint 2003 óta minden közoktatási intézménynek intézményi minıségirányítási programot (IMIP) kell kidolgozniuk, melynek végrehajtását a tantestülettel és a szülıi szervezettel együtt évente kell kiértékelniük és továbbfejleszteniük. Ennek eredményessége azonban nagyban függ attól, hogy az adott intézmény vezetısége mennyire tartja fontosnak a minıségbiztosítási rendszer segítségével kapott visszajelzéseket. Egyes intézmények a jogszabályi rendelkezésektıl függetlenül több éve végeznek minıségbiztosítási tevékenységet pl. az ISO (International Organization for Standardization) keretében. A Szakiskolai Fejlesztési Program (SZFP, ) 160 szakiskolájában is már a Common Quality Assurance Framework (CQAF) szerint kidolgozott minıségbiztosítási rendszer mőködik. Más intézmények számára azonban a kötelezı minıségbiztosítási feladatok csak adminisztratív többletterhet jelentenek, melyeknek megvalósítása külön nem finanszírozott többletmunkát ró az iskola dolgozóira. A fenntartók által végzett minıségellenırzés elsısorban a gazdálkodási, jogi és balesetvédelmi szempontokra terjed ki. A pedagógiai munka egységes követelmények szerinti külsı minıségellenırzését évtizedekig ellátó körzeti tanfelügyelıi hálózatot az 1985-ös oktatási törvény megszüntette. A szakfelügyelet részbeni pótlására jött létre a pedagógiai szakmai szolgáltatások rendszerén belül nyújtható szaktanácsadás. Szaktanácsadók azonban csak az intézményvezetı vagy a fenntartó hívása esetén látogatnak az iskolába, de erre igen ritkán kerül sor. A minıségfejlesztés területén kiemelkedı teljesítményt nyújtó intézmények állami elismerését szolgálja az Európai Kiválóság Díj mintájára mőködı Közoktatás Minıségéért Díj. Önellenırzést segítı visszajelzést nyújt a tanulók által alkalmazni is tudott közismereti tudásról (matematikai és szövegértési feladatok segítségével) az ország minden 6., 8. és 10. évfolyamos tanulóját érintı, évente végzett országos kompetenciamérés. Az évenkénti 37

38 mérési eredmények alkalmasak az iskolák teljesítményének fejlıdését is nyomon követni, és azokat az IMIP felülvizsgálata során figyelembe kell venni. A mérés eredményeit összefoglaló jelentéseket az Oktatási Hivatal honlapján közzéteszik, ahol az egyes intézmények eredményei mindenki által megtekinthetıek. A kamarák a szakképzı iskolák által szervezett szakmai gyakorlati képzést illetıen látnak el minıségbiztosítási feladatokat. Így pl. az illetékes területi kamara feladata a gazdálkodó szervezetnél folytatott gyakorlati képzés felügyelete. A kamara felelıs annak az akkreditációs folyamatnak a lebonyolításáért is, amely során tanúsítványt adhat a gyakorlati képzést folytató gazdálkodó szervezetek részére a képzéssel kapcsolatos kiadásaik egy részének visszaigényléséhez óta a kamarák hatáskörébe tartozik az iskolai tanmőhelyekben folytatott gyakorlati képzés ellenırzése is azon szakképesítések esetében, amelyeknek szakmai és vizsgakövetelményeit (SZVK) a kamara dolgozta ki és 2013 között, a Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) programja keretében folyik egy, a szakképzı intézményekben egységesen bevezetendı minıségbiztosítási rendszer kidolgozása, a korábbi hazai és nemzetközi rendszerek alapján és kifejezetten a magyarországi szakképzés szükségleteinek megfelelıen (bıvebben lásd a 2.2. fejezetet). A felsıoktatási intézmények által folytatott képzés ellenırzése a Magyar Felsıoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) feladata, amely minden intézmény esetében legalább 8 évente ellenırzi az elıírt feltételek és az intézmények által készített minıségfejlesztési terv teljesítését. TANTERVEK, MÓDSZEREK ÉS INNOVÁCIÓK 1998 óta a 16 évesnél fiatalabb tanulók számára a közismereti tartalom mellett csupán szakképzést elıkészítı képzés szervezhetı. (Ez alól csak a 2010 szeptemberében bevezetett elırehozott szakiskolai képzés jelent kivételt, ld. 5.3.) A közismereti tantárgyak oktatása az általánosan képzı évfolyamokon mindkét típusú szakképzı iskolában a kormány által kiadott Nemzeti Alaptanterv (NAT) követelményeinek, az oktatási miniszter által kiadott kerettantervek ajánlásainak, illetve az iskola ezeken alapuló helyi pedagógiai programjának megfelelıen történik. Az általánosan képzı évfolyamokon kínált szakmai elıkészítı/alapozó képzés tantervét az iskoláknak az OKJ-s szakképesítések a felelıs miniszter által kiadott központi programjaival és (a szakközépiskolákban) érettségi követelményeivel összhangban kell kidolgozniuk, a 21 szakmacsoport 6 mindegyikére kidolgozott, az oktatási miniszter által kiadott kerettantervek útmutatásait követve. Ilyen elıkészítı programok: 6 A 21 szakmacsoport a következı: 1. egészségügy, 2. szociális szolgáltatások, 3. oktatás (oktatás, pedagógia), 4. mővészet, közmővelıdés, kommunikáció (zene-, tánc-, képzı- és iparmővészet, színmővészet bábmővészet, színházmővészet, sajtó, közmővelıdés), 5. gépészet (gépgyártás, gépszerelés, gépkezelés, bányászat, kohászat, finommechanika, anyagvizsgálat, automatika, hegesztés, felületkezelés, minıségbiztosítás), 6. elektrotechnika elektronika (elektrotechnika, elektronika, távközléstechnika), 7. informatika (szoftver), 8. vegyipar (vegyipar, laborvizsgálatok), 9.építészet (építészet, építıipar, építıanyag-ipar, közlekedésépítı), 10. könnyőipar (ruha-, textil-, bır-, szırme-, cipıipar), 11. faipar, 12. nyomdaipar, 13. közlekedés (közlekedéstechnika, közlekedés-üzemvitel), 14. környezetvédelem-vízgazdálkodás, 15. közgazdaság, 16. ügyvitel, 17. kereskedelem marketing, üzleti adminisztráció (kereskedelem, marketing, üzleti adminisztráció, menedzselés, nem gazdasági ügyintézés, szervezés), 18. vendéglátás idegenforgalom (vendéglátás, idegenforgalom, turizmus), 19. egyéb szolgáltatások (személyi, biztonsági, polgári védelmi, rendészeti szolgáltatások, honvédelem, tőzvédelem, munkavédelem, kis- és kézmővesipar), 20. mezıgazdaság (növénytermesztés, kertészet, állattenyésztés, erdészet, vadászat, halászat, térképészet), 21. élelmiszeripar. 38

39 szakiskolákban: a pályaorientáció és gyakorlati képzés a 9., illetve a szakmai alapozó elméleti és gyakorlati oktatás a választott szakmacsoportban a 10. évfolyamon (a kötelezı órák legfeljebb 40%-ában), kötelezıen 2006-tól; szakközépiskolákban: a szakmai orientáció a 9., valamint a szakmacsoportos alapozó oktatás a 11. évfolyamtól kezdve. A szakképzı évfolyamok szakmai programnak nevezett tanterveit szintén az iskolák készítik el a megszerezhetı OKJ-s szakképesítés a szakképesítésért felelıs miniszter által kiadott SZVK-i és a tantárgyak (modulok) központi programjának útmutatásai alapján. Az OKJ-s szakképesítések felvételének/módosításának/törlésének folyamatát az adott szakképesítésért felelıs miniszter, illetve hozzá benyújtott a javasolt SZVK-kat és az adott szakképesítésre vonatkozó gazdasági és munkaerı-piaci igényt illetıen az illetékes gazdasági kamara, valamint szakmai, munkáltatói és munkavállalói szervezetek, munkaügyi központok stb. támogató nyilatkozatát tartalmazó kérelem útján bárki kezdeményezheti. A felelıs miniszter a kérelmet szakmai véleményezés céljából elküldi a Nemzeti Szakképzési és Felnıttképzési Intézetnek (NSZFI) és az OKJ bizottságnak, és döntését azok véleménye alapján hozza meg. (Ez alól kivételt képez az ISCED 5B szintő felsıfokú szakképzés: az FSZ programok SZVK-it a képzésért felelıs felsıfokú oktatási intézmény és az illetékes gazdasági/szakmai kamara közösen dolgozhatja ki.) Amennyiben elfogadja a javaslatot, a szakképzésért és felnıttképzésért felelıs miniszterhez küldi azt tovább, aki a Nemzeti Szakképzési és Felnıttképzési Tanács (NSZFT) véleménye alapján, az oktatásért felelıs miniszterrel, valamint az adott szakképesítésért felelıs miniszterrel egyetértésben hozza meg a végsı döntését. A Szociális és Munkaügyi Minisztériummal 2004 és 2008 kötött megállapodások eredményeképp a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) az országos gazdasági érdekképviseleti szervezetekkel együttmőködésben szintén fontos szerepet játszik számos szakma oktatásának tartalmi felülegyeletében és a vonatkozó SZVK-k kidolgozásában. Az MKIK által jelenleg gondozott 27 szakképesítés esetében a korábban a központi (minisztériumi) irányításhoz rendelt jogok és kötelességek a Kamarához kerültek. Ennek eredményeképpen az MKIK jelenleg az ISCED 3-as szintő szakképzés nagyobbik hányadának tartalmáért felel (ld. 8.2). Az OKJ-s szakképesítések SZVK-i meghatározzák: a belépési követelményeket (a szükséges kompetenciákat, iskolai végzettséget vagy szakmai képesítést, egészségügyi vagy szakmai/pályaalkalmassági követelményeket); a képzési program maximális idıtartamát (a szakképzı évfolyamok számát vagy a program óraszámát); a szakmai elméleti és gyakorlati képzés arányát (ez nagyon változó, pl. az órás-képzés 15%-85%-os arányától a mőszaki üzletszervezı technikus-képzés 80%-20%-os arányáig terjed); a szakmai követelményeket, a feladatprofilt és az ahhoz kapcsolódó szakmai, módszertani, társas és személyes kompetenciákat meghatározó szakmai követelménymodulokat, (ld. 2.1); valamint a szakmai vizsga elıfeltételeit, részeit és tartalmát (az új OKJ-s szakképesítések esetében a szakmai vizsga ismérveit meghatározó vizsgakövetelmény-modulokat). 39

40 A szakképzési törvény elıírja, hogy a gyakorlati képzést lehetıség szerint a tanév szorgalmi idejében a szakmai elméleti képzéssel lehetıleg egy héten belüli váltakozással, a nyári szünet idején pedig folyamatosan kell megszervezni. ISCED 3 szinten azonban jellemzıen az iskolaév során egy hét elméleti képzés váltakozik egy hét gyakorlati képzéssel, mely folyhat az iskolai tanmőhelyben és/vagy egy gazdálkodó szervezet által fenntartott tanmőhelyben vagy munkahelyen (ld. a melléklet 12. táblázatát). A kulcskompetenciák fejlesztése mind a közismereti oktatás, mind a szakképzés alapdokumentumaiban központi szerepet foglal el. A NAT a közoktatás kötelezı közös tartalmát mőveltségterületekre bontva tartalmazza. Az e területekhez tartozó fejlesztési feladatok mellett a NAT ún. kiemelt fejlesztési feladatokat is meghatároz, melyek a kulcskompetenciák fejlesztését célozzák meg. A közismereti oktatás meghatározó kimeneti szabályozója a 2006-ban bevezetett új típusú, kompetencia-alapú érettségi vizsga (ld. 5.3). A kompetencia-alapúság és a kimenet-központúság a szakképzésben erıteljesebben érvényesül, mint a közoktatásban. A Humánerıforrás-fejlesztési Operatív Program (HEFOP 3.2.1) keretében ban kidolgozott új OKJ és az ahhoz kapcsolódó SZVK-k ugyanis munkakörelemzésekre épülı, kompetencia alapú tanulási kimeneteket határoznak meg. Az egyes foglalkozások kompetenciaprofiljai melyeket képzési tapasztalattal bíró gyakorló szakemberek dolgozták ki meghatározzák az adott foglalkozás/munkakör részét alkotó különbözı feladatok végzéséhez szükséges szakmai ismereteket és készségeket, valamint emellett a módszer- (gondolkodás, problémamegoldás, munkastílus), társas (kommunikáció, kooperáció, konfliktuskezelés) és személyi (rugalmasság, kreativitás, önállóság, adottságok, jellemvonások) kompetenciákat is. A tanárok/oktatók bevonásával készülı új, központilag meghatározott kerettantervek és az ezekre épülı helyi szakképzési tantervek az SZVK-kban meghatározott szakmai követelményeknek megfelelı tananyagegységekbıl épülnek fel, és a kompetenciák fejlesztésére összpontosítanak. E fejleményekkel összhangban az alkalmazott tanítási/tanulási módszereket illetıen is lényeges változások mennek végbe (projekt- és problémamegoldó oktatás, web alapú tanulás, elektronikus tanulási keretrendszerek használata, virtuális osztálytermi munka, kooperatív tanulás terjedése). A szakmai alapképzésben dolgozó tanárok/oktatók továbbképzését megcélzó programok azonban még fejlesztésre szorulnak; ahogy a szakképzésfejlesztési stratégia is kihangsúlyozza, biztosítani kell a megfelelı továbbképzési lehetıségeket, hiszen ezek hiányában nem lehet tantervi megújulásra, átfogó átalakulásra számítani (ld. 2.1). A speciális és készségfejlesztı speciális szakiskolák tanterveiket a többi szakiskolára érvényes dokumentumok alapján, de tanulóik adottságaihoz igazodva, szükség esetén megnövelt idıkeretek megállapításával dolgozzák ki. Így az OKJ-s szakképesítésekre megállapított évfolyamok száma is módosítható a sajátos nevelési igény típusától függıen. Az oktatást gyógypedagógusok bevonásával végzik speciális tananyagok és módszerek segítségével. A szakiskolai felzárkóztató évfolyamok és a szakmai elıkészítı elemeket tartalmazó programok tantervei, valamint az egyes szakképesítések kompetencia-alapú bemeneti követelményei kifejezetten a tanulási nehézségekkel küzdı tanulók szükségleteinek figyelembe vételével készültek el az SZFP keretében. Bár a 2006-ban bevezetett új OKJ az összes, a felsıfokú szakképesítésekénél (ISCED 5B) alacsonyabb szinten megengedi a szakképesítések bemeneti követelményeinek kompetencia-alapú meghatározását, ilyen kompetencia-kritériumok egyelıre csupán az ISCED 3 szintő szakmák esetében kerültek kidolgozásra. Az innovatív, projekt-módszerre épülı, egy-, illetve kétéves felzárkóztató kurzusokon a pedagógusok a tanulókkal kis létszámú csoportokban, szociális segítık 40

41 bevonásával foglalkoznak. A fejlesztés és az értékelés egyéni fejlesztési tervek alapján, egyéni ütemben történik SZAKMAI ALAPKÉPZÉS ALSÓ-KÖZÉPFOKÚ SZINTEN A KÉPZÉSI PROGRAM TÍPUSA Fİ GAZDASÁGI ÁGAZATOK ISCED SZINT ÉS IRÁNY SZAKMAI ÉS KÖZISMERETI TÁRGYAK ARÁNYA AZ ISKOLAI KÉPZÉS ÉS A MUNKAHELYEN FOLYTATOTT KÉPZÉS ARÁNYA TANULMÁNYOK ÁTLAGOS IDİTARTAMA MÁS KÉPZÉSI ÚTVONALAK FELÉ VALÓ ÁTJÁRÁSI LEHETİSÉG Párhuzamos oktatás mővészeti szakközépiskola 5-8. évfolyamán (nappali rendszerő képzés) Mővészeti irányú szakképzés ISCED 2A Párhuzamos szakmai és közismereti képzés Csak iskolai képzés 4 év Általános közismereti oktatás Speciális és speciális készségfejlesztı szakiskolában folyó képzés egy része (csak nappali) A közgazdaság kivételével valamennyi gazdasági ágazat ISCED 2C vagy ISCED 3C évfolyam: közismereti képzés és szakmai elıkészítés, évfolyam: szakmai képzés 7 Iskolai és munka-alapú képzési elemeket is tartalmaz 8 Átlagosan 4 év A 2010/2011. tanév elıtt Magyarországon a 16. életév volt a legkorábbi idıpont, amikor a tanuló bekapcsolódhat a szakképzésbe, ezt megelızıen csak a szakképzés elıkészítése folyhatott. 9 E szabály alól csak a valamely mővészeti ághoz tartozó mővészeti szakmai vizsgára felkészítı szakképzı iskolák jelentettek kivételt; ez esetben a szakképzés az általános mőveltséget megalapozó oktatással párhuzamosan is folyhat. Bár a szakképzés ezekben az iskolákban megkezdıdhet már az ötödik évfolyamon (azaz 10 éves korban), a szakképesítés a mővészeti szakiskolákban csak a 10. évfolyamon, mővészeti szakközépiskolákban pedig az érettségi vizsga letételét követıen szerezhetı meg. A speciális és készségfejlesztı speciális szakiskolák - fogyatékosság vagy pszichés fejlıdési zavarok miatt - sajátos nevelési igényő tanulókat képeznek. Céljuk éves tanulóik 7 A évfolyamon a szakmai elıkészítés és közismereti oktatás aránya a szakiskolai kerettanterv ajánlása szerint 40-60%, de speciális és készségfejlesztı speciális szakiskolákban a tanulók sajátosságai alapján az iskola helyi tanterve ezt módosíthatja. A évfolyamon a normál szakiskolákhoz hasonlóan a közismereti képzésre fordított idıkeret tekintetében az iskola pedagógiai programja rendelkezik. 8 Bıvebben lásd a lentebbi magyarázatot, illetve a melléklet 12. táblázatát. 9 A közoktatási törvény 2009-es módosítása alapján szeptemberben beindított elırehozott szakiskolai képzésrıl bıvebben ld. 2.1 és

42 felkészítése az ISCED 2C vagy 3C szintő, OKJ szakképesítést adó szakmai vizsgára, valamint a munkába álláshoz és az önálló életkezdéshez szükséges készségeik fejlesztése. E programokban való részvétel feltétele az általános iskolai bizonyítvány (ISCED 2A). A mővészeti szakképzı iskolák pedig emellett felvételi vagy alkalmassági vizsgát is szervezhetnek. Az ISCED 2 szintő képzésekben az általános és a szakmai képzés értékelése, valamint a gyakorlati képzés formái a felsı-középfokú oktatásban érvényes követelmények szerint valósulnak meg (ld. 5.3). STATISZTIKA A 2009/2010. tanév során a speciális szakiskolák 85 különbözı szakképesítés megszerzésére készítették fel tanulóikat (ebbıl 66-ban tettek a tanulók sikeres vizsgát). A legnépszerőbb tanulmányi területek a mezıgazdaság, a könnyőipar, az egyéb szolgáltatások és az építészet szakmacsoportok voltak. Az ISCED 2 szintő szakképzésben résztvevık számára vonatkozó alábbi táblázatban szereplı számok az EU-27 átlag alatt vannak. Ennek oka, hogy ISCED 2 szintő szakképesítést adó képzés a speciális, fejlesztı képzéseknek is csak egy részében folyik, a speciális szakiskolákban tanulók egyre nagyobb része szerez ISCED 3 szintő szakképesítést. Továbbá a táblázatban feltüntetett számok kisebbek, mint az ilyen képzésekben részt vevık tényleges létszáma, ugyanis nem tartalmazzák a mővészeti szakközépiskolákban párhuzamos képzésben részt vevı 5-8. évfolyamosok számát. 10. TÁBLÁZAT: AZ ALSÓ-KÖZÉPFOKÚ (ISCED 2) SZINTEN TANULÓK SZÁMA ÉS ARÁNYA (A TELJES ISCED 2 SZÁZALÉKÁBAN) A KÉPZÉSI PROGRAM IRÁNYULTSÁGA SZERINT, 2007 ISCED 2 ÁLTALÁNOS OKTATÁS SZAKMAI ELİKÉSZÍTÉS SZAKKÉPZÉS ORSZÁGOK ÖSSZESEN TANULÓK % TANULÓK % TANULÓK % EU HU Forrás: Eurostat (UOE); adatok lekérdezésének ideje: ; utolsó frissítés:

43 5.3. SZAKMAI ALAPKÉPZÉS A FELSİ-KÖZÉPFOKÚ OKTATÁSBAN (ISKOLAI [SCHOOL-BASED] ÉS VÁLTAKOZÓ [ALTERNANCE] KÉPZÉS) A KÉPZÉSI PROGRAM TÍPUSA Fİ GAZDASÁGI ÁGAZATOK KAPCSOLÓDÓ ISCED SZINT ÉS IRÁNY SZAKMAI ÉS KÖZISMERETI TÁRGYAK ARÁNYA AZ ISKOLAI KÉPZÉS ÉS A MUNKA ALAPÚ KÉPZÉS ARÁNYA TANULMÁNY OK ÁTLAGOS IDİTARTAMA MÁS KÉPZÉSI ÚTVONALAK FELÉ VALÓ ÁTJÁRÁSI LEHETİSÉG szakiskolai képzés minden ágazat, a 21 szakmacsoportból 20 (közgazdaság kivételével) ISCED 3C évfolyam: közismereti képzés, illetve a teljes óraszám maximum 40%-ában pályaorientáció és szakmai alapozó elméleti és gyakorlati oktatás; évfolyam: szakmai képzés 10 iskolai és munkaalapú képzési elemeket is tartalmaz. (bıvebben ld. alább A gyakorlati képzés formái cím alatt) 4,5 év az általánosan képzı évfolyamokon: szakközépiskola, gimnázium elırehozott szakiskolai képzés gyáripar, építıipar, mezıgazdaság, közgazdaság és egyéb szolgáltatások (ISCED 3C) 11 a közismereti képzés a program 1/3- át teszi ki (kb óra) döntıen munkaalapú 3 év -- szakközépiskola évfolyam párhuzamos oktatás, szakiskolában évfolyam (nappali és részidıs képzés) párhuzamos oktatás szakközépiskolában évfolyam (nappali és részidıs képzés) minden ágazat mővészeti irányú szakképzés mővészeti irányú szakképzés ISCED 3A ISCED 3C ISCED 3A elsısorban közismereti oktatás, a teljes óraszám 16-26%-ában szakmai orientáció és szakmacsoportos alapozó oktatás párhuzamos szakmai és közismereti képzés párhuzamos szakmai és közismereti képzés jellemzıen iskolai képzés, de munkahelyi képzési elemeket is tartalmazhat school-based training school-based training 4 év 4 év 4 év gimnázium; ill. 9. és 10. osztály végéig más szakmacsoporthoz tartozó szakközépiskola felé) 12 gimnázium; ill. szakközépiskola általánosan képzı évfolyamai gimnázium; ill. 9. és 10. osztály végéig szakközépiskola felé 10 A szakképzı évfolyamokon biztosított készségfejlesztı, a szakmai elméleti képzést kiegészítı közismereti képzés területeit és idıkeretét nem a kerettanterv, hanem az iskola pedagógiai programja határozza meg. 11 A képzés szeptemberében került bevezetésre, még nem kapott ISCED besorolást. 12 A szakképzési törvény értelmében emellett egy szakképzést folytató intézményben, illetve felsıoktatási intézményben folytatott megelızı formális tanulmányokat be kell számítani a megegyezı tartalmú szakmai programban elıírt követelmények teljesítésébe. 43

44 A szakiskolák tanulóikat 14 éves korban fogadják, akik jellemzıen a 11. évfolyamon, azaz legkorábban 16 éves korban lépnek be a szakképzésbe, és 18 vagy 19 éves korban, (nappali rendszerő képzésben maximum 23 éves korukig) szerezhetnek OKJ-s szakképesítést. A szakközépiskolák tanulóikat legkorábban 14 éves korban fogadják, akik az iskolák 13. és esetleg további szakképzı évfolyamain részesülnek szakmai képzésben, azaz legkorábban 19 vagy 20 éves korban (nappali rendszerő képzésben legkésıbb 23 éves korig) szerezhetnek OKJ-s szakképesítést. A közoktatási törvény 2009-es módosítása alapján szeptemberben bevezetett elırehozott szakiskolai képzés azonban lehetıvé teszi, hogy a tanulók rögtön az általános iskola nyolcadik évfolyama elvégzését követıen, jellemzıen 14 éves korban, elkezdjék a szakképzést. A hároméves elırehozott szakiskolai képzésben résztvevı tanulók tehát már akár 17 éves korban szakképzettséget szerezhetnek (bıvebben ld. 2.1). A GYAKORLATI KÉPZÉS FORMÁI A közoktatásban folytatott szakmai alapképzés típusai között nincsenek különbségek a gyakorlati képzés formáit illetıen: az iskolai tanmőhelyben folyó [school-based], a váltakozó [alternance] vagy a tanulószerzıdéses [apprenticeship] képzés (azaz ezek megfelelı magyar változatai) bár eltérı arányokban mindkét iskolatípusban megtalálható. A jelenlegi oktatáspolitika azonban a tanulókat, iskolákat és gazdálkodó szervezeteket egyaránt arra próbálja ösztönözni, hogy a szakmai gyakorlati képzést olyan módon szervezzék, hogy annak elsı, az alapvetı szakmai készségek megszerzésére irányuló szakasza tanmőhelyben folyjon (ez tipikusan iskolai tanmőhelyt jelent). Ezt azután egy valódi munkahelyen történı képzésnek kellene követnie az utolsó szakképzési évfolyamon, a speciális szakmai készségek és kompetenciák megszerzése érdekében. Noha a szakképzési törvény a gazdálkodó szervezetnél folyó gyakorlati képzés két fajtáját is elismeri, mind a törvény mind pedig az oktatáspolitika a tanulószerzıdéses formát (ld. 5.4) részesíti elınyben. A tanulószerzıdéses képzés csak meghatározott feltételek mellett helyettesíthetı a váltakozó képzéssel. Ilyen esetekben a szakképzı iskola együttmőködési szerzıdést köt egy gazdálkodó szervezettel, melynek alapján az a tanulók számára gyakorlati képzést biztosít (ennek hivatalos neve: együttmőködési megállapodás). BELÉPÉSI KÖVETELMÉNYEK A szakképzı iskolákba való belépés elıfeltételét tipikusan a befejezett (alap és) alsó középfokú általános képzés (az általános iskola nyolc osztálya, ISCED 1A-2A) jelenti. Az általános iskolai végzettséggel nem rendelkezık ún. felzárkóztató képzésben vehetnek részt (lásd a 5.5. fejezetet). Bár minden körzetben kijelöl a megye mint illetékes fenntartó olyan iskolát, amely minden tanköteles korút fel kell vegyen, de a legtöbb intézmény a felvétel további feltételeit általában maga határozhatja meg. Figyelembe vehetik a tanuló korábbi, általános iskolai teljesítményét, vagy felvételi vizsgát szervezhetnek, melynek formáját és tartalmát az iskolaigazgató határozza meg. Ez lehet például központi írásbeli vizsga matematikából és anyanyelvbıl. Emellett az OKJ-s szakképesítések bemeneti követelményei elıírhatnak szakmai/pályaalkalmassági vizsgát vagy egészségügyi alkalmassági követelményeket is, amint azt az adott OKJ-s SZVK-i meghatározzák (lásd alább). 44

45 ÉRTÉKELÉS, ELİREHALADÁS ÉS KÉPESÍTÉSEK A tanulók teljesítményét a tanárok/oktatók folyamatosan, valamint országos vizsgákon is értékelik. A tanulók értékelésének és osztályozásának követelményeit és formáit, beleértve a szóbeli és írásbeli teszteket, illetve a magasabb évfolyamokra lépés feltételeit az iskola pedagógiai programja határozza meg. A tanulók teljesítményét és elımenetelét tanáraik a tanév során rendszeresen érdemjeggyel, a tanév végén pedig év végi osztályzatokkal értékelik. A folyamatos értékelés eszköze a foglalkozási napló, mely a gyakorlati képzés ellenırzésére szolgál: a gyakorlati képzés szervezıjének kell vezetnie e naplót, mely tartalmazza az elıírt szakmai tevékenységeket, az ezekre fordított idıt és a tanuló értékelését, továbbá az oktatónak ebben kell naponta nyilvántartania a tanulók részvételét és mulasztásait is. Az általános képzésben állami vizsgát az érettségi vizsgát csak a szakközépiskolákban szerveznek az utolsó (12., illetve kéttannyelvő intézményekben a 13.), általánosan képzı és szakképzést elıkészítı évfolyam végén. Ez a középiskolai tanulmányokat lezáró, a felsıfokú tanulmányok elıfeltételét jelentı ISCED 3A szintő bizonyítványt adó vizsga országosan egységes vizsgakövetelményekre épül, függetlenül attól, hogy gimnáziumi vagy szakközépiskolai tanulmányokat zár le. A 2004/2005. tanévtıl kezdıdıen a tanulók középvagy emelt szinten tehetnek vizsgát öt tantárgyból, melyek közül négy kötelezı (matematika, magyar nyelv és irodalom, történelem és idegen nyelv/kisebbségi anyanyelv), egy pedig szabadon választható. Míg az új középszintő vizsgát továbbra is egy, az iskola tanáraiból és az oktatási minisztérium által kijelölt elnökbıl álló vizsgabizottság elıtt kell letenni, az emelt szintő mint külsı vizsga már kemény kimeneti szabályozót jelent (bár az emelt szintő tantárgyi vizsgát választók aránya a kétszintő rendszer bevezetése óta alacsony, átlagosan 6% körüli). A nagyszámú szabadon választható, akkreditált vizsgatárgyak között a szakmai elıkészítı tárgyak is megtalálhatóak, azonban ilyen tárgyból szakközépiskolában sem kötelezı érettségit tenni. A közoktatási törvény alapján a szakképzési évfolyamokon a tanulók gyakorlati képzés során nyújtott teljesítményét a képzés szervezıje (az illetékes helyi gazdasági kamara segítségével és az országos gazdasági érdekképviseleti szervezetek, valamint a szakképzı iskola együttmőködésével) szintvizsgán is értékelheti. Jelenleg szintvizsgát azokban az ISCED 3C szintő szakképesítésekben lehet szervezni, amelyek gondozását a MKIK végzi (ld. 8.2), mely e szakmákban megkapta e vizsgák szervezésének jogát is. Az MKIK által kidolgozott vizsgafeladat-adatbázisok, vizsgarend, szintvizsga-szabályzat és vizsgáztatási követelményrendszer alapján szervezett vizsgán elvégzendı komplex feladat célja az irányítás melletti munkavégzéshez szükséges kompetenciák és a megszerzett szakmai és technológiai készségek mérése. A szakmai képzési program végén az OKJ-s szakképesítés - mely az SZVK-ban meghatározott foglalkozás gyakorlására jogosít - egy független vizsgabizottság elıtt letett állami szakmai vizsgán szerezhetı meg. Megjegyzendı azonban, hogy ezek a vizsgák jellemzıen helyben, a képzı intézményben kerülnek megszervezésre, és a tanulók hozzávetıleg 95%-a sikeresen szakképesítést szerez. A 2006-ban bevezetett új OKJ-ban szereplı képesítések esetében a képesítés egyes követelménymoduljaihoz rendelt vizsgarészek vizsgafeladatokból és a hozzájuk rendelt írásbeli, interaktív, gyakorlati vagy szóbeli vizsgatevékenységekbıl állnak. Az új OKJ a szakmai vizsgán megengedi rész-szakképesítések megszerzését is, melyeket a késıbbiekben a hiányzó modulokkal kiegészítve teljes szakképesítés szerezhetı, akár iskolarendszerő szakképzésben akár pedig felnıttképzésben. A szakiskolákban megszerezhetı OKJ-s képesítések nem nyújtanak közvetlen belépési lehetıséget a középfok utáni/felsıfokú képzésbe (bár felsı-középfokú szinten a képzési útvonalak közti váltás bizonyos feltételek mellett lehetséges). A szakiskolát végzetteknek ezért további három évet kell elvégezniük nappali vagy részidıs formális általános 45

46 képzésben, hogy megszerezzék az érettségi bizonyítványt (ISCED 3A), ami a középfok utáni képzésbe és a felsıoktatásba történı belépés elıfeltétele. A felsı-középfokú szintő szakképzésben a közgazdasági kivételével az összes szakmacsoportban szerezhetı szakképesítés (lásd a fejezetet). A 2009/2010. tanév során a szakiskolák 234 különbözı OKJ-s szakképesítésben kínáltak szakképzést (melybıl 219 szakma esetében tettek sikeres vizsgát a tanulók). A legtöbb tanulót beiskolázó tanulmányi területek a követekezı szakmacsoportokból kerültek ki: vendéglátás és idegenforgalom, kereskedelem, gépészet és szociális szolgáltatások. EGY ORSZÁGOS KÉPESÍTÉSI KERETRENDSZER (OKKR) LEHETSÉGES HATÁSAI A SZAKMAI ALAPKÉPZÉSRE Tekintettel arra, hogy az Országos Képesítési Keretrendszer (OKKR) bevezetése a kormányhatározat szerint 2013-ban várható, jelenleg még csak arról a hatásról beszélhetünk, amelyet az OKKR kidolgozásakor felmerülı szempontok gyakorolhatnak a hazai fejlesztésekre, célkitőzésekre. Így például az OKKR kidolgozása meg fogja kívánni az oktatási rendszer jelenlegi szintjein és ágazatain belül sokszor egymástól függetlenül véghezvitt fejlesztések összehangolását. Ez a harmonizáció minden bizonnyal pozitív hatással lesz a minıségbiztosítási rendszerek hatékonyságára, a nem-formális és informális tanulás beszámítására, valamint a képzési utak közötti átjárhatóságra. STATISZTIKA Az alábbi, 11. számú táblázat számadatai szerint felsı-középfokú szinten a szakmai alapképzésben illetve általános képzésben résztvevı tanulók megoszlása meglehetısen kiegyensúlyozatlan: jelenleg az összes tanuló csupán körülbelül 13%-a vesz részt tényleges szakképzésben. Az elmúlt másfél évtizedben a felsı-középfokú szakképzésben alapvetı átrendezıdés ment végbe: a szakiskolai képzés összességében drasztikusan lecsökkent, míg a szakközépiskolákban tanulók száma látványosan emelkedett (ld. a melléklet 6. ábráját). Azaz a szakképzés jelentıs hányada magasabb szintre került. A táblázatban szereplı számadatok, bár pontosak, félrevezetıek, hiszen a felsı-középfokú szakképzés sokkal drámaibb csökkenését mutatják, mint amekkora valójában történt. 11. TÁBLÁZAT : A FELSİ-KÖZÉPFOKÚ (ISCED 3) SZINTEN TANULÓK SZÁMA ÉS ARÁNYA (A TELJES ISCED 3 SZÁZALÉKÁBAN) A KÉPZÉSI PROGRAM IRÁNYULTSÁGA SZERINT, 2007 ÁLTALÁNOSAN KÉPZİ SZAKMAI ELİKÉSZÍTİ SZAKKÉPZİ ORSZÁGOK ISCED 3 ÖSSZESEN TANULÓK % TANULÓK % TANULÓK % EU MAGYAR- ORSZÁG Forrás: Eurostat (UOE); adatok lekérdezésének ideje: ; utolsó frissítés: Amit e számok nem mutatnak, az az, hogy az 1990-es években jelentısen átalakult a szakképzı iskolák szerkezete, a nagyobbrészt általános tartalmú képzés a szakiskolák 10. illetıleg a szakközépiskolák 12. (vagy 13.) évfolyamáig került kiterjesztésre, így a szakközépiskolai szakképzés ISCED 3-ról ISCED 4 szintre került. Ezen évfolyamok tantervének azonban részét alkotja (bár mindössze 20-40%-ban) a szakmai elıkészítı képzés mindkét típusú szakképzı iskolában (lásd fent), de a szakmai elıkészítı képzésben 46

47 résztvevı szakközépiskolai tanulók akiknek e tanulmányait beszámítják a szakközépiskola középfok-utáni szintő szakképzı évfolyamain, ami szakképzési programjuk idıtartamát jellemzıen 1-2 félévvel lerövidíti (lásd a 5.6. fejezetet) nem szerepelnek a 11. táblázat adataiban. Valójában, amint azt a 12. számú táblázat mutatja, a 2009/2010. tanévben a felsı-középfokon nappali tagozaton tanulók közel kétharmada a szakképzı iskolák két típusának egyikében tanult. 12. TÁBLÁZAT: A FELSİ-KÖZÉPFOKÚ (ÉS KÖZÉPFOK-UTÁNI) OKTATÁSBAN RÉSZT VEVİ NAPPALI TAGOZATOS TANULÓK SZÁMA ÉS ISKOLATÍPUS SZERINTI MEGOSZLÁSA (2009/2010) LÉTSZÁM AZ ÖSSZES %-ÁBAN szakiskola (1) általános képzést szakmai elıkészítéssel együtt nyújtó évfolyamok 55, szakképzési évfolyamok 73, összesen: 128, általános képzést szakmai elıkészítéssel 177, együtt nyújtó évfolyamok szakközépiskola szakképzési évfolyamok (2) 64,984 - összesen: 242,004 - gimnázium (9-12/13. évfolyam) 175, részösszeg (felsı-középfokú szint): 480, összesen: 545,937 - (1) A speciális szakiskolákat nem beszámítva (2) Ez a szám magába foglalja a mővészeti szakközépiskolák tanulóit is, akik az általános képzéssel párhuzamos (mővészeti) szakképzésben vettek részt mővészeti szakközépiskolák évfolyamain. A nem mővészeti szakközépiskolák azonban 13. és esetleges további évfolyamaikon ISCED 4C szintő képzést nyújtanak; e szakképzési évfolyamok így valójában már a posztszekunder szinthez tartoznak. Forrás: Nemzeti Erıforrás Minisztérium 5.4. TANULÓSZERZİDÉSES KÉPZÉS A tanulószerzıdéses [apprenticeship] képzés mint egy gazdálkodó szervezet által, a tanuló és a gazdálkodó közötti tanulószerzıdés alapján folytatott gyakorlati képzés egy formája Magyarországon nem különálló képzési forma a szakmai alapképzésben. Ez inkább egy, az iskolarendszerő képzésben kínált szakképzési program gyakorlati képzési részének (annak egészének vagy részének) egy lehetséges szervezési formája, mely az alábbi képzésekben vehetı igénybe: felsı-középfokú szakképzésben: szakiskolák és speciális szakiskolák szakképzı évfolyamai; középfok utáni képzésben: szakközépiskolák szakképzı évfolyamai. Table 12 of Annex shows that apprenticeship training, especially in vocational schools, has become quite widespread in relatively a short time. A fentieken kívül tanulószerzıdéses képzés az ISCED 5B szintő, általában és legalább kétéves (kivételesen hosszabb) felsıfokú szakképzés keretében is történik. Ahogy a melléklet 12. táblázata is mutatja, a tanulószerzıdéses képzés viszonylag rövid idın belül a gyakorlati képzés meghatározó formájává vált. 47

48 BELÉPÉS, TARTALMI SZABÁLYOZÁS, TANÍTÁSI MÓDSZEREK ÉS ÉRTÉKELÉS A tanulók életkorát, a felvételi követelményeket, tanterveket, tanítási módszereket vagy az értékelési folyamatokat tekintve nincs különbség a tanulószerzıdéses és a 5.3. fejezetben tárgyalt, iskolai tanmőhelyben folytatott/ váltakozó képzés között, minthogy ezeket mind a szakképzı iskola szakmai programja határozza meg egységesen, az adott szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményeivel és központi programjaival összhangban. A tanulók szakiskolában legkorábban 15, szakközépiskolában 18 évesen köthetnek tanulószerzıdést, hogy gyakorlati képzésüket egy gazdálkodó szervezetnél kapják meg. A felvételi követelményeket az adott szakképesítésre egységesen elıírt elıképzettségi, szakmai alkalmassági és egészségügyi feltételek jelentik. A TÁMOP program egyik 2009-ben induló alprojektének (Munkahelyi gyakorlati képzés ösztönzése alprojekt) hosszú távú célja az innovatív tartalmú tanulószerzıdéses képzések elısegítése, továbbá a gyakorlati képzést nyújtó gazdálkodó szervezetek számának növelése. Az alprojekt keretében olyan innovatív pedagógiai módszereket, tananyagokat és eszközöket fejlesztenek ki, amelyek egyrészt elısegítik a tanulók munkahelyi beilleszkedését, másrészt pedig továbbfejlesztik a munkahelyi képzést végzık pedagógiai-didaktikai kompetenciáit. E célkitőzések megvalósítása érdekében széleskörő felmérések és kutatások készültek, melyek a tanulószerzıdéses képzés jelenlegi formájának gyenge pontjait hivatottak feltérképezni. A TANULÓSZERZİDÉS JELLEMZİI A tanulószerzıdéses képzés fontos megkülönböztetı jegye, hogy a tanulószerzıdéseket a tanuló (nem a szakképzı iskola) és a gazdálkodó szervezet kötik meg az illetékes területi gazdasági kamara képviselıjének felügyelete alatt. A képzés megkezdése elıtt és a késıbbiekben is a Kamara ellenırzi a képzés feltételeit és színvonalát. A tanulószerzıdés elıfeltételeit és tartalmát A szakképzésrıl szóló évi LXXVI. törvény szabályozza. E szerzıdésben a gazdálkodó szervezet arra vállal kötelezettséget, hogy a tanuló számára egészséges és biztonságos munkahelyen gondoskodik az adott szakképesítés törvényben elıírt szakmai és vizsgakövetelményeinek (SZVK, ld. 5.3) megfelelı gyakorlati képzésrıl. A tanuló hasonlóképpen köteles a gazdálkodó szervezet képzési rendjét megtartani és a képzésre vonatkozó utasításait végrehajtani, valamint a biztonsági és egészségügyi elıírásokat megtartani. A tanulószerzıdés jogi kapcsolatot létesít a tanuló és a gazdálkodó szervezet között; mely jogviszony csak közös megegyezéssel vagy a törvény által szabályozott feltételek alapján bontható fel. A szerzıdés nem változtat a tanuló tanulói státuszán, csupán különbözı elınyöket biztosít a számára (ld. 5.1). A tanulószerzıdéses képzés további fontos sajátossága, hogy a gyakorlati képzést folytató gazdálkodó köteles a tanuló részére rendszeres havi pénzbeli juttatást fizetni. (A szakképzésben tanulószerzıdés nélkül részt vevı tanulók esetében ez az összefüggı nyári gyakorlat idejétıl eltekintve nem kötelezı.) Ezenfelül a tanulók a tanulószerzıdésnek köszönhetıen társadalombiztosítási juttatásokban részesülnek, és a tanulószerzıdéses képzés ideje a szolgálati idıbe is beleszámít. Az oktatáspolitika különösen az utolsó szakképzı évfolyamon egyre inkább a tanulószerzıdéses képzést támogatja mint a szakképzés és a gazdaság közti kapcsolatok erısítésére leginkább alkalmas képzési formát. A tanulószerzıdések számának további növelése érdekében került sor a szakképzésrıl szóló évi LXXVI. törvény módosítására, melynek értelmében január 1-jétıl, amennyiben a gyakorlati képzési idı több mint ötven százalékában gazdálkodó szervezetnél folyik a képzés, az csak tanulószerzıdés alapján végezhetı. 48

49 A tanulószerzıdés alapján folyó gyakorlati képzés költségeit a képzést folytató gazdálkodó állja, aki szakképzési hozzájárulásának (SZH) egy részét vagy egészét a felmerülı költségek fedezésére fordíthatja (lásd a 10.1 és 10.4 fejezeteket). Emellett a gazdálkodó az ezen túl keletkezı, a képzéssel kapcsolatos költségeit visszaigényelheti a Munkaerı-piaci Alap képzési alaprészébıl (ld. 10.1). A tanulószerzıdéses képzés bizonyos értelemben jövedelmezı üzleti tevékenység is lehet: a tanulószerzıdéses tanulók kb. negyedének képzése a gyakorlatot biztosító vállakozások kevesebb mint egy százalékának kezében van, azaz a tanuló a Gyakorlati Oktató Szervezetek Egyesülete (GYOSZE) 73 tagjának valamelyikénél dolgozik. A GYOSZE tagja olyan vállakozás lehet, ahol a foglalkoztatottak legalább 70%-a tanuló. Számos intézkedés született annak érdekében, hogy a tanulószerzıdéses képzés minden érintett fél számára vonzó lehetıséggé váljon. Különbözı pénzügyi ösztönzıket vezettek be mind a szakképzı intézmények, mind pedig az ott tanuló diákok ösztönzésére (részleges normatív támogatást az elıbbiek, illetıleg megemelt havi juttatást az utóbbiak számára), az érintett gazdálkodó szervezetek pedig adókedvezményben részesülnek. Emellett csökkentették a képzéssel foglalkozó vállakozásaok adminisztrációs terheit is. Ezen intézkedések eredményeképp a tanulószerzıdések száma 2010-ben elérete a 48 ezret (ld. a melléklet 13. táblázatát), és emelkedett a képzést folytató gazdálkodó szervezetek száma is. (Ahogy a melléklet 14. táblázatából kiderül, számuk 2007 óta 8500 és 9000 között mozog.) SZAKKÉPESÍTÉSEK A tanulószerzıdéses képzésben résztvevık által megszerezhetı szakképesítések elvileg megegyeznek a szakképzı iskolák többi tanulói számára elérhetı szakképesítésekkel. Bár a törvény nem különböztet meg ágazat, munkaterület vagy foglalkozás szerint eltérı tanulószerzıdéses formákat, a gyakorlatban ezek a tényezık, valamint a földrajzi elhelyezkedés is befolyásolják a tanulószerzıdéses gyakorlati képzés elérhetıségét ben a szakképzı iskolák tanulói összesen 277 szakmában vettek részt tanulószerzıdéses képzésben; azonban a tanulószerzıdéses szakiskolai diákok majdnem 90%-a a melléklet 15. táblázatában feltüntetett 10, ISCED 3C szintő szakképesítés egyikét kívánta megszerezni EGYÉB IFJÚSÁGI PROGRAMOK ÉS ALTERNATÍV KÉPZÉSI FORMÁK Az alábbiakban ismertetett programok célcsoportját azok a fiatalok alkotják, akik különbözı hátrányok miatt (pl. tanulási nehézségek, hátrányos szociális vagy élethelyzet) nem fejezték be alapfokú általános iskolai tanulmányaikat, illetve akik szakképzettség vagy érettségi vizsga megszerzése nélkül esnének ki az oktatási rendszerbıl. A felzárkóztató képzések, valamint a rájuk épülı szakmai képzés célja, hogy a lemorzsolódás által fenyegetetteket a hiányzó alapkészségek és a helyzetükre jellemzı speciális akadályok ellenére felkészítse a szakképzésben való részvételre, végsısoron pedig a munkaerıpiacra való belépésre. A közoktatásról szóló évi LXXIX. törvény 2003-as módosítása adott lehetıséget a szakiskoláknak arra, hogy 1-2 éves felzárkóztató képzést szervezzenek az általános iskolai bizonyítvánnyal (ISCED 2A) nem rendelkezı, 15. életévüket betöltött tanulók számára. A képzés a korcsoportjukhoz való felzárkózásukat segíti elı, és felkészíti ıket a szakképzı évfolyamokra való belépésre. Az itt megszerezhetı képesítés egyenértékő az általános iskolai bizonyítvánnyal, amennyiben a résztvevı az általános iskola legalább 6 osztályát befejezte. Az ilyen képesítéssel rendelkezık ennek megfelelıen a szakiskolák szakképzı évfolyamain folytathatják tanulmányaikat. 49

50 Azon tanulók, akik ennél kevesebb általános iskolai osztályt végeztek el sikeresen, valamint azok, akik az általános iskolai végzettséget nem kívánják megszerezni, egy egyéves, szakképzést elıkészítı évfolyam keretében szerzik meg a szakképzésbe történı bekapcsolódáshoz szükséges elméleti és gyakorlati tudáselemeket (kompetenciát). Ha az iskola megítélése szerint elsajátították a szükséges kompetenciákat, beléphetnek a szakképzési évfolyamokra és megkezdhetik a szakképesítés megszerzésére való felkészülést. A szakképzés belépési követelményeinek 2005/2006. tanévtıl érvényes módosítása értelmében ezért az ISCED 2 vagy 3 szintő OKJ-s szakképesítéseket azok is megszerezhetik, akik nem rendelkeznek formális iskolai végzettséggel, de egy szakképzésre elıkészítı programon megszerezték a szükséges kompetenciákat. A felzárkóztató képzésekben éves fiatalok vehetnek részt. A 2009/2010-es tanévben a szakiskolák 17,5%-a kínált szakképzést elıkészítı felzárkóztató programokat, melyeken összesen 3099 fı (2,4%) vett részt (forrás: NEFMI). A felzárkóztató programok jövıbeni létjogosultságát alapvetıen kérdıjelezheti meg, hogy egy nyári törvénymódosítás alapján (2009. évi XLIX. törvény a közoktatásról szóló évi LXXIX. Törvény módosításáról) szeptemberétıl 86 szakmában úgynevezett elırehozott szakképzésre kerülhet sor, amely megkezdhetı a 8 osztályos általános iskola elvégzése után, és ennek immár nem feltétele a betöltött 16. életév sem (ld. 5.2). Egy Novemberében végzett felmérés 13 szerint a szakiskolák mintegy háromnegyede tervezte, hogy diákjainak egy részét erre a programra iskolázza be. Ezekben az intézményekben a kompetencia alapú felkészítés okafogyottá válhat (ld. 2.1) SZAKKÉPZÉS POSZTSZEKUNDER (NEM FELSİFOKÚ) SZINTEN A KÉPZÉSI PROGRAM TÍPUSA Fİ GAZDASÁGI ÁGAZATOK KAPCSOLÓDÓ ISCED SZINT ÉS IRÁNY SZAKMAI ÉS KÖZISMERETI TÁRGYAK ARÁNYA AZ ISKOLAI KÉPZÉS ÉS A MUNKA ALAPÚ KÉPZÉS ARÁNYA TANULMÁN YOK ÁTLAGOS IDİTARTAM A szakképzı évfolyamok középiskola utolsó évfolyamára vagy érettségire épülı nem felsıfokú OKJ szakmákban - szakközépiskolában minden ágazat 4C csak szakmai képzés iskolai és munka-alapú képzési elemeket is tartalmaz. (bıvebben ld. 5.3) 1,5 év 14) A szakközépiskolák bár szakképzést elıkészítı képzést általánosan képzı (9-12., illetve ha a képzés nyelvi elıkészítı évfolyamot is magába foglal: 13.) évfolyamaikon is folytatnak az OKJ ISCED 4C szintő szakképesítéseit adó tényleges szakképzést csak az érettségi vizsgát követı, 13. és esetleges további évfolyamokon nyújtanak. A szakképzı program hossza a megszerezhetı OKJ-s szakképesítéstıl függ, és a vonatkozó SZVK határozza meg. Tipikusnak az 1,5 éves képzés mondható, de léteznek hosszabb és rövidebb (2-6 féléves) programok is. 13 TÁMOP 3.1.1/6.1.1 keretében "Elhelyezkedési esélyek" címmel folytatott kutatás keretében végzett felmérés, Oktatáskutató és Fejlesztı Intézet, kutatásvezetı: Mártonfi György. 14 A jellemzıen kétéves szakképzı programok idıtartama azonban gyakran egy évre csökken, ha a szakközépiskola ISCED 3A szintő általános képzı évfolyamain kínált szakmai alapozó oktatásban és orientációban való részvételt beszámítják. 50

51 E képzésben (iskolarendszerő, nappali képzés esetében) éves fiatalok vehetnek részt. A 24 évesnél idısebbek szakképzése a felnıttképzés keretében történik (ld. 6.1). A szakközépiskolák szakképzı évfolyamainak általános bemeneti feltétele az érettségi bizonyítvány vagy az utolsó (12.) középiskolai évfolyam elvégzése. Emellett az egyes képesítések SZVK-i meghatározhatnak egészségügyi/szakmai alkalmassági vagy szakmai elıképzettségi feltételeket is. Azaz az ISCED 4C szintő szakközépiskolai képzés elérhetı azok számára is, akik csupán általános mőveltséget megalapozó, felsı-középfokú szintő képzést nyújtó gimnáziumot végeztek. A közoktatásról szóló évi LXXIX. törvény értelmében a szakközépiskolák mőködhetnek kizárólag szakképzı évfolyamokkal is, amennyiben érettségi bizonyítvánnyal rendelkezı tanulókat készítenek fel szakmai vizsgára. Míg ez az állami/önkormányzati fenntartású szakképzı intézményekre nem jellemzı, az alapítványi, egyházi, stb. szakközépiskolákban meglehetısen gyakori. A szakmai vizsgán megszerezhetı ISCED 4C szintő OKJ-s szakképesítés az SZVK-ban meghatározott foglalkozás(ok) gyakorlására jogosít fel (bıvebben ld. 11.2). A 2009/2010. tanév során a szakközépiskolák mindösszesen 298 szakképesítés megszerzésére készítették fel tanulóikat (ebbıl 267-ben tettek sikeres vizsgát a tanulók). A legnagyobb létszámot képezı tanulmányi területek az üzleti adminisztráció, a vendéglátás és idegenforgalom, az informatika, a kommunikáció és marketing valamint a mővészet és design voltak. 13. TÁBLÁZAT: A POSZTSZEKUNDER (NEM FELSİFOKÚ) SZINTEN TANULÓK SZÁMA ÉS ARÁNYA (A TELJES ISCED 4 SZÁZALÉKÁBAN) A KÉPZÉSI PROGRAM IRÁNYULTSÁGA SZERINT), 2009 ORSZÁG ISCED4 ÖSSZESEN ÁLTALÁNOS OKTATÁS SZAKKÉPZÉS TANULÓK SZÁMA % TANULÓK SZÁMA % EU (s) 88.5 EU : (-) : Forrás: Eurostat (UOE); adatok lekérdezésének ideje: ; utolsó frissítés: SZAKKÉPZÉS HARMADFOKÚ SZINTEN A felsıoktatási intézmények által nyújtott harmadfokú szintő képzés magába foglal: felsıfokú szakképzési programokat, melyek az OKJ ISCED 5B szintő szakképesítéseinek megszerzésére készítenek fel, valamint felsıfokú végzettséget adó felsıoktatási programokat, melyek egy adott foglalkozás gyakorlására jogosító ISCED 5A szintő szakképzettséget nyújtanak. FELSİFOKÚ SZAKKÉPZÉS A szakképzés egy új szintje, az úgynevezett felsıfokú szakképzés (FSZ) 1998-ban került bevezetésre (ld. a melléklet 7. ábráját). A felsıfokú szakképzettséget de nem felsıfokú végzettséget nyújtó ISCED 5B szintő FSZ programok eredeti célja, hogy a felsıoktatásnál rövidebb idı alatt moduláris, a változó munkaerı-piaci igényekhez gyorsan alkalmazkodni tudó képzést adjon, mely magas szintő szakmai munkára készíti fel a résztvevıket, ugyanakkor biztosítja a megszerzett ismeretek (kreditek) beszámítását is, elısegítendı a szakképzésbıl a felsıoktatásba történı belépés. 51

52 Felsıfokú szakképzést csak fıiskolák és egyetemek szervezhetnek. A képzés azonban szakközépiskolában is folyhat és az esetek felében folyik is az intézmények közti megállapodás alapján, így a résztvevık jogállása és az irányítási, finanszírozási és statisztikai rendszerek a képzı típusától függıen változnak. Azaz az FSZ résztvevıi felsıoktatási intézményben szervezett képzés esetén hallgatói jogviszonnyal rendelkeznek, míg a szakközépiskolában középiskolai tanulónak számítanak. Az FSZ képzésben részt vevı hallgatók létszámát és képzık szerinti megoszlását az alábbi táblázat mutatja be. 14. TÁBLÁZAT: FELSİFOKÚ SZAKKÉPZÉSBEN RÉSZTVEVİK SZÁMA ÉS MEGOSZLÁSA KÉPZİ INTÉZMÉNY SZERINT, 2009/2010 RÉSZTVEVİK JOGVISZONYA RÉSZTVEVİK LÉTSZÁMA Fİ % Felsıoktatási intézmény hallgatója 18, Szakközépiskola tanulója 18, Forrás: Nemzeti Erıforrás Minisztérium Összesen 37, A szakképzés folytatását a szakképzésrıl szóló évi LXXVI. törvény szabályozza, a képzés más aspektusairól a évi CXXXIX. felsıoktatási törvény rendelkezik. Felsıfokú szakképzési programok nappali és részidıs, államilag finanszírozott és költségtérítéses formában is elérhetıek. A képzés minimális (és átlagos) idıtartama 4 félév. A belépés általános elıfeltétele az érettségi bizonyítvány (ISCED 3A), ezen kívül az adott OKJ-s szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményei (SZVK) meghatározhatnak további (pl. egészségügyi/szakmai alkalmassági) feltételeket is. Amennyiben a képzés hallgatói jogviszonyban folyik, a felsıoktatási intézménybe történı felvétel az általános a kormány által rendeletben meghatározott felvételi szabályok szerint történik, a kétszintő érettségi vizsga és a középiskolai tanulmányi eredmények alapján mőködı pontrendszer alapján. Amennyiben a képzés szakközépiskolában tanulói jogviszonyban folyik, a felvétel feltételeit a szakközépiskola határozza meg, a fenntartó által meghatározott keretek között. Az elızetes, megegyezı tartalmú szakképzésben folytatott tanulmányok a képzés során kredit értékben beszámíthatóak. A felsıfokú szakképzések tanterveit (szakképzési programját) a felsıoktatási intézmények dolgozzák ki az adott OKJ-s szakképesítésnek a felelıs miniszter által kiadott SZVK-jával összhangban, a szintén a miniszter által kiadott ajánlott képzési program figyelembe vételével. A felsıfokú szakképesítések esetében az SZVK-kat a miniszterrel kötött megállapodás alapján egy felsıoktatási intézmény és az érdekelt gazdasági (szakmai) kamara együtt dolgozza ki, és kezdeményezi a képesítés OKJ-be történı felvételét. Mint minden OKJ-s szakképesítés esetében, az SZVK határozza meg a szakképzés maximális képzési idejét, a szakmai elmélet és a gyakorlati munka arányát, az elsajátítandó kompetenciákat, valamint a szakmai vizsga követelményeit. Az FSZ képzések tantervei moduláris felépítésőek, alapmőveltségi/kompetenciafejlesztı, kötelezı szakmai és választható (specializációs) modulokat foglalnak magukba. A gyakorlati képzés a felsıfokú szakképzésben (a 5.3. fejezetben tárgyalt módon) folyhat iskolai tanmőhelyben vagy gazdálkodó szervezetnél is. Hallgatói szerzıdések megkötésére január 1.-tıl van lehetıség (lásd a 5.4. fejezetet), akkor, ha a gyakorlati képzést a képzési idı legalább 25 százalékában összefüggıen szervezik. 52

53 A felsıfokú szakképzésben 18 évesnél idısebbek vehetnek részt, felsı korhatár (23 év) csak közoktatási intézmények által szervezett, államilag finanszírozott képzések esetében létezik. A képzés során történı értékelés és az oktatásszervezés a szervezı intézménytıl függ: szakközépiskola esetén a közoktatásban (ld. 5.3), felsıoktatási intézmény esetén a felsıoktatásban (lásd alább) alkalmazott értékelési és szervezési formák a meghatározóak. Minden résztvevı számára adott azonban a lehetıség amit a hallgatók nagy számban igénybe is vesznek, hogy a felsıfokú szakképzésben szerzett kreditpontokat (minimum 30, maximum 60 kreditet) beszámíthassák felsıfokú végzettséget adó felsıoktatási programokban az azonos képzési területhez tartozó alapképzésbe (ami jellemzıen 1-2 félévvel rövidíti le képzésük idıtartamát). A szakmai vizsga letételével megszerezhetı ISCED 5B szintő felsıfokú szakképesítések nem nyújtanak felsıfokú végzettséget, de feljogosítanak az SZVK-ikban meghatározott munkakörök betöltésére a munkaerıpiacon. Az OKJ által jelenleg kínált FSZ szakképesítések (azaz az elágazások nélküli FSZ képzések és az elágazások) száma 79. A felsıfokú szakképzést az állam teljes mértékben finanszírozza, azok esetében is, akik rendelkeznek ISCED 3 vagy 4 szintő szakképesítéssel. A résztvevık felsıoktatás felé való továbbhaladását támogatja, hogy (az elsı diploma megszerzésére irányuló) felsıoktatási tanulmányok az FSZ-t követıen is ingyenesek. FELSİFOKÚ VÉGZETTSÉGET ADÓ FELSİOKTATÁSI PROGRAMOK Magyarországon a diplomát, azaz a felsıfokú ISCED 5A szintő végzettséget és szakképzettséget nyújtó felsıoktatási programokat nem tekintik a szakképzés részének. Bár a felsıfoktatási intézmények által kibocsátott diplomák is foglalkozások gyakorlására jogosítanak fel, e szakmákat nem az OKJ, hanem az alap- és mesterképzés szakjait meghatározó kormányrendelet, továbbá az egyes szakok az illetékes minisztérium által kiadott képzési és kimeneti követelményei szabályozzák. BELÉPÉS ÉS KÉPZÉSI ÚTVONALAK A magyarországi felsıoktatás rendszere a bolognai folyamattal összefüggésben nagymértékő átalakuláson megy keresztül március 1-jétıl új felsıoktatási törvény lépett hatályba (2005. évi CXXXIX. törvény), és 2006 szeptemberétıl felmenı rendszerben bevezetésre került az új, többciklusos képzési rendszer. Az új, többciklusos képzési rendszerben a fıiskolák és az egyetemek minden képzési ciklusban kínálhatnak nappali, részidıs (esti, levelezı) és távoktatási képzéseket mind államilag támogatott, mind pedig költségtérítéses formában. A felsıoktatás elsı képzési ciklusa (6-8 félév) ISCED 5A szintő BA/BSc fokozatot és szakképzettséget nyújt. A belépéshez a jelentkezıknek érettségi bizonyítvánnyal kell rendelkezniük, az egyéb felvételi követelményeket a felsıoktatási intézmények határozzák meg a középiskolai tanulmányok és az érettségi vizsga eredményei alapján. Az adott képzési területen képzést nyújtó felsıoktatási intézmények együttesen határozzák meg, hogy a hozzájuk felvételizıknek mely tárgyakból kell emelt szintő érettségi vizsgát tenni. A gyakorlatban ez a követelmény nem jellemzı, mivel az intézmények diákhiánytól tartanak. Egyes képzések esetében az intézmények egészségügyi vagy szakmai alkalmassági vizsgálatot, valamint gyakorlati vizsgát is szervezhetnek. A felsıoktatásban a hallgatók elsı OKJ-s felsıfokú szakképesítésüket vagy elsı alapképzési diplomájukat ingyen szerezhetik meg. Az államilag támogatott képzés felvételi 53

54 keretszámait az egyes képzési területekre a kormány állapítja meg, az Oktatási Hivatal által meghatározott intézményi kapacitás figyelembevételével. (Ugyanez érvényes az elsı mester- illetve doktori képzésben megszerzett végzettségre is, bár állami támogatású férıhely ezekben a képzési programokban már lényegesen kevesebb van.) Azon hallgatók esetében, akik pontszámaik alapján az államilag támogatott képzés felvételi ponthatárát az adott intézményben és szakon nem érik el és így az állami finanszírozású keretbe nem férnek bele ugyanakkor teljesítik az intézmény által megállapított minimális felvételi ponthatárt, a képzı intézmény költségtérítést (tandíjat) állapít meg. Az MA/MSc fokozatot és szakképzettséget (ISCED 5A) nyújtó mesterszintő képzésben (2-5 félév) azok vehetnek részt, akik rendelkeznek BA/BSc fokozatú végzettséggel és szakképzettséggel. Néhány képzési programban (orvosi, állatorvosi, gyógyszerészi, fogorvosi, ügyvédi, építészmérnöki és képzımővészeti képzések) azonban a hallgatók továbbra is osztatlan képzésben vesznek részt, azaz a féléves képzés elvégzésével közvetlenül MA/MSc fokozatot szerezhetnek. TANTERVEK, ÉRTÉKELÉS ÉS ELİREHALADÁS A 289/2005. (XII. 22.) kormányrendelet értelmében az alap- és mesterszintő szakok tanterveit, beleértve a tanulmányi és vizsgakövetelményeket is, a felsıoktatási intézmények határozzák meg képzési programjukban, minden szaknak a felsıoktatásért felelıs miniszter által közzétett képzési és kimeneti követelményei alapján. E követelmények határozzák meg a megszerezhetı végzettség szintjét és a szakképzettség megnevezését, a képzés idıtartamát félévekben kifejezve, az elıírt kreditek számát, az adott szak képzési célját, az elsajátítandó szakmai kompetenciákat, a fıbb tanulmányi területeket, valamint az idegen nyelvtudásra vonatkozó követelményeket is. Egy adott szakon történı képzés indításának elıfeltétele a program akkreditálása a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) által. A felsıoktatás új szabályozása számos olyan intézkedést is tartalmaz, melyek elısegítik a képzés gyakorlat-orientáltságát és kompetenciák fejlesztését: ilyenek többek között a több képzési területen is megnövelt gyakorlati idı, egyes képzéseken a féléves, egybefüggı szakmai gyakorlat követelménye, továbbá a képzési és kimeneti követelményekben meghatározott kompetenciák. A BA/BSc szakok tartalmaznak egy, az adott képzési ág minden szakja esetében közös képzési szakasz, és emellett különbözı szakirányokban is nyújthatnak képzést. Minden szak tartalmaz gyakorlati képzést, és kormányrendelet határozza meg azon szakok körét, melyek esetében 1 féléves külsı szakmai gyakorlatot kell szervezni. Az MA/MSc szakok tantervei kötelezı, kötelezıen választható, valamint szabadon választható tárgyakat, illetve gyakorlati képzést is tartalmaznak. E szakok képzési és kimeneti követelményei határozzák meg azokat az alapszakokat, melyeknek teljes kreditértéke beszámítható, illetve a más alapképzési szakokon szerzett ismeretek beszámításának speciális feltételeit. Az értékelés formáit a felsıoktatási intézmények határozzák meg az adott intézmény tanulmányi és vizsgaszabályzatával összhangban. A hallgatók teljesítménye a félév során a szorgalmi és a vizsgaidıszak alatt is értékelhetı. Általánosságban elmondható, hogy az ismeretalapú tárgyakra a szakaszos (általában félévközi és félév végi) értékelés a jellemzı, míg a készség-alapú tárgyak esetén az értékelés inkább folyamatos óta kötelezı az European Credit Transfer System (ECTS) kreditrendszer alkalmazása a felsıoktatásban. Azonban a monitoring vizsgálatokból az derül ki, hogy a gyakorlatban a felsıoktatási intézmények autonómájukra hivatkozva nagyon gyakran nem ismerik el a más hazai intézményben vagy külföldön megszerzett krediteket. 54

55 A kreditrendszer bevezetése a felsı-középfokú oktatásban még várat magára, csakúgy mint annak kidolgozása, hogy hogyan lehet megoldani az egész életen át tartó tanulás elısegítése érdekében a korábbi tanulmányok és tapasztalatok elismerését. Az alap- és a mesterképzési szakokon BA/BSc és MA/MSc végzettség és szakképzettség szerezhetı, mely a végzısöket a szakok képzési és kimeneti követelményeiben meghatározott foglalkozások gyakorlására jogosítja fel. E képesítések elnyerésének kritériuma egy államilag elismert nyelvvizsgabizonyítvány, valamint az abszolutórium megszerzése. Utóbbihoz a tanulmányi és vizsgakövetelmények összességének teljesítése és a tantervben elıírt szakmai gyakorlat elvégzése szükséges. A záróvizsga egy vizsgaelnökbıl és legalább 2 másik tagból (egy egyetemi/fıiskolai professzorból vagy docensbıl, valamint legalább egy, nem az intézmény alkalmazásában álló tagból) álló vizsgabizottság elıtt zajlik. A záróvizsga magában foglalja a szakdolgozat/diplomamunka védését, s emellett tartalmazhat szóbeli, írásbeli és gyakorlati elemeket is. STATISZTIKA 15. TÁBLÁZAT: A HARMADFOKÚ (ISCED 5/6) OKTATÁSBAN RÉSZTVEVİK ARÁNYAI KÉPZÉSI TÍPUSOK SZERINT ORSZÁG ISCED5 ÖSSZESEN ISCED5A (Fİ) ISCED 5A ISCED5B (Fİ) ISCED 5B ISCED 6 ÖSSZESEN (%) (%) EU HU Forrás: Eurostat (UOE); adatok lekérdezésének ideje: ; utolsó frissítés: A felsıoktatásban résztvevık túlnyomó része Magyarországon felsıfokú végzettséget és szakképzettséget adó képzésben vesz részt. Annak, hogy ez az arány az európai átlaghoz képest magasabb az ISCED 5B képzésekben résztvevıkhöz képest, több oka is van: Az ISCED 5B szintő felsıfokú szakképzést csak 1998-ben vezették be Magyarországon, s bár folyamatosan nı az FSZ hallgatók aránya, a munkaerıpiac még nem kellıképpen nyitott és tájékozott e képesítésekkel kapcsolatban. Emellett az ISCED 5A szintő diploma presztízse a fizetésekben is megmutatkozik, és bár az FSZ-ben szerzett kreditek egy részét az alapképzésben beszámítják, a magasabb iskolai végzettséget amelyre egyre szélesebb társadalmi csoportok kaptak esélyt jobban honorálja a munkaerıpiac, mint a szakképzettséget. 55

56 6. SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉS FELNİTTEK SZÁMÁRA 6.1. FORMÁLIS OKTATÁS ÁLTALÁNOS HÁTTÉR (IRÁNYÍTÁSI SZERKEZET ÉS FINANSZÍROZÁS) A hazai jogszabályok a felnıttoktatás és -képzés jelenleg elérhetı formái között alapvetı megkülönböztetést az iskolarendszerő felnıttoktatás és az iskolarendszeren kívüli felnıttképzés között tesznek. Mindkét forma esetében a felsıoktatás ISCED 5A/6 szintő programjai és az ún. hatósági képzések kivételével a szakmai képzés folytatását a szakképzésrıl szóló évi LXXVI. törvény szabályozza. A két forma közti legfontosabb különbség az, hogy az iskolarendszeren belüli általános vagy szakképzés résztvevıi jogi tekintetben tanulói státusszal rendelkeznek, emellett az iskolarendszerő felnıttoktatás a köz- és felsıoktatás rendszerében folyik, amelyeknek mőködését a közoktatásról szóló évi LXXIX., illetve a felsıoktatásról szóló évi CXXXIX. törvények szabályozzák, illetve az állam anyagilag is támogatja (lásd a fejezetet). Bár a felnıttképzés keretében kínált szakmai továbbképzı programok jelentıs részét képzésre szakosodott (mind magán, mind állami) intézmények folytatják (képzési vállalkozások, regionális képzı központok, felnıttképzésbe bekapcsolódó szakképzı iskolák stb.), illetve e képzések jelentıs részben az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) szereplı államilag elismert szakképesítést nyújtanak, e programok jogszabályi és irányítási szerkezete, valamint finanszírozása eltér a formális iskolarendszerben kínáltakétól, és a statisztikai adatgyőjtés ezeket a felnıttképzésben elérhetı bármilyen típusú tanulási lehetıséggel együtt nemformális szakmai továbbképzésnek tekinti. Az 6.1 fejezet ezért elsısorban az iskolarendszerő szakképzést és felnıttoktatást mutatja be, a felnıttképzési lehetıségek legfontosabb jellemzıit a 6.2 fejezet tárgyalja. Az iskolarendszeren belüli felnıttoktatás fı célja nappali és nem-nappali tanulási lehetıségek biztosítása azon felnıttek számára, akik tankötelezettségük ideje alatt nem szereztek meg egy bizonyos szintő iskolai végzettséget vagy OKJ-s szakképesítést, illetve akik magasabb szintő vagy speciálisabb képesítést szeretnének nyerni. Az ilyen típusú általános és szakképzı programokat csak köz- és felsıoktatási intézmények folytathatják, ahol a felnıttek számára a hozzáférést jellemzıen csupán esti vagy levelezı osztályok indítása segíti elı. Egy új kezdeményezés a tanulási lehetıségeket második esély iskolák felállításával és a célcsoport lakhelyén vagy annak közelében elérhetı távoktatási lehetıségek biztosításával igyekszik közelebb vinni a tanulókhoz (lásd a fejezetet). A formális szakképesítések és a munkaerıpiac közti megfelelés erısítése volt a ban megvalósított OKJ fejlesztési program egyik fı célkitőzése (lásd a fejezetet). A jelenlegi magyar foglalkoztatási szerkezet és munkakörök elemzésére épülı új OKJ egy moduláris, kompetencia-alapú képesítési szerkezetet vezetett be és rész-, illetve ráépülı szakképesítéseket is meghatározott, ezáltal rugalmasabb lehetıségeket teremtve a szakmai továbbképzés számára iskolarendszeren belül és kívül egyaránt. A gazdaság képviselıi közremőködtek az új OKJ szakképesítések kompetencia-profiljainak meghatározásában, és a társadalmi partnerek szervezetei az OKJ-fejlesztés formális folyamatában is részt vesznek (lásd a 4.1 és 8.2 fejezeteket). A gazdasági kamarák határozzák meg a mestervizsga kimeneti követelményeit és a vizsgát is ık szervezik (lásd a fejezetet). Sok gazdasági érdekképviseleti szervezet kiemelt céljának tekinti a szakmai továbbképzés fejlesztését ágazatában és számos szervezet felnıttképzési tevékenységet is folytat (gyakran saját képzési intézmény fenntartásával), bár a szakmai továbbképzésben való részvételük meglehetısen korlátozott a források, az információs és szakmai háttér hiánya miatt. A szakképzés és felnıttképzés gyakran szerepel a 2005-ben létrehozott kétoldalú ágazati párbeszéd bizottságok (ÁPB-k) napirendjén, melyek néhány 56

57 érdekes új projektet is kezdeményeztek a szakmai továbbképzés fejlesztése és elısegítése érdekében ágazatukon belül A FORMÁLIS SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉS LEGFONTOSABB JELLEMZİI Iskolarendszerő felnıttoktatást köz- és felsıoktatási intézmények folytatnak alap (ISCED 1-2), közép (ISCED 3C és 3A) és harmadfokú (ISCED 5B, 5A és 6) szinten. A felnıtteknek kínált képzési programok alapvetıen nem különböznek a nappali rendszerő képzéstıl a célok, belépési követelmények, szerkezet, a tantervek fı vonásai vagy a megszerezhetı képesítések tekintetében (lásd az 5. fejezetet). A minıségi követelmények és értékelési mechanizmusok a felnıttoktatásban a nappali rendszerő oktatás számára meghatározottakkal azonosak (lásd az 5.1 fejezetet). FELNİTTOKTATÁS A KÖZOKTATÁSBAN A felnıttoktatás mint a közoktatás egy törvényileg meghatározott részágazata elsısorban olyan fiatalokat céloz meg, akik társadalmi, személyes vagy egyéb okokból kifolyólag tankötelezettségük ideje alatt nem tudtak bizonyos szintő iskolai végzettséget vagy szakképesítést szerezni. A felnıttoktatás elsıdleges funkciója ezért egy második esély biztosítása, hogy a résztvevık egy bizonyos (alap- vagy középfokú) szintő iskolai bizonyítványt szerezhessenek, amely a tanulmányok magasabb szinten való folytatásának feltétele, és/vagy egy, az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) szereplı szakképesítést kapjanak, mely növeli a munkaerıpiacra való belépés esélyét. Az elsıdleges célcsoportok ezért: a hátrányos helyzetőek, akik az alapoktatás során lemorzsolódtak, vagy akiket körülményeik arra kényszerítenek, hogy tanulmányaikat részidıs formában folytassák (általános iskolában [ISCED 1-2] 17 éves kor fölött, középiskolában és szakiskolában 23 éves kor fölött csak a felnıttképzés keretein belül folytathatóak tanulmányok); a szakiskolát (ISCED 2/3C) végzettek, akik a magasabb szintő képzésbe való belépés feltételét jelentı érettségi bizonyítvány (ISCED 3A) elnyeréséért tanulnak; valamint a gimnáziumban végzettek, akik alapképzésük során csak általános képzésben részesültek és egy szakképesítés megszerzésére törekszenek. A közoktatásról szóló évi LXXIX. törvény értelmében a felnıttoktatás különbözı képzési formákban elérhetı. Így nappali munkarend szerinti oktatásban (amelyben a tanórák száma az adott iskolatípus és program számára meghatározott kötelezı tanóraszám legalább 90%-a), esti (50-90%) és levelezı oktatásban (10-50%), valamint egyéb módokon, pl. távoktatás formájában (melynek esetében a tanórák száma a kötelezı óraszám legfeljebb 10%-a). A legjellemzıbb közvetítési mód azonban az esti tagozat a szakképzı programok mindkét típusában, s csak nagyon kevés felnıtt vesz részt egyéb képzési formában kínált programokban (lásd a 18. sz. táblázatot a mellékletben). A képzési forma sajátosságaiból adódó tantervi különbségektıl eltekintve a felnıttoktatás képzési programjainak típusai, idıtartama, tartalmi követelményei, az értékelés, a kimenet típusai és szintjei (formális iskolai végzettséget igazoló bizonyítványok és/vagy államilag elismert OKJ-s szakképesítések) ugyanazok, mint a nappali rendszerő oktatásban (lásd az 5. fejezetet). A felnıttoktatás leggyakrabban a nappali rendszerő képzést biztosító közoktatási intézmények tagozatain/csoportjaiban/osztályaiban folyik, bár mőködik néhány, kifejezetten a felnıttek képzése céljából létrehozott felnıttoktatási iskola is. A fiatalok a nappali munkarend szerint szervezett szakképzésben (23 éves korukig) ingyenesen szerezhetik meg elsı OKJ-s képesítésüket, míg a részidıs általános és szakmai 57

58 képzésekben a képzési költségek egy részét fedezı térítési díjat/tandíjat kell fizetni. A halmozottan hátrányos helyzetőek és a fogyatékkal élık második szakképesítésüket is ingyen szerezhetik meg. FELNİTTOKTATÁS A FELSİOKTATÁSBAN 1990 és 2004 között a felsıoktatásban jelentıs expanzió ment végbe mind a tanulók létszáma, mind a kínált képzési program-típusok tekintetében. A posztgraduális képzések új típusainak bevezetése mellett a képzési és finanszírozási formák megsokszorozódása is hozzájárult ahhoz, hogy a felsıfokú képzés hozzáférhetıbbé vált a felnıttek számára. Jelentıs mértékben megnıtt a felsıoktatásban részidıben vagy távoktatási formában tanulók száma az 1990/1991-ben mért ról 2004/2005-re ra emelkedett, ami azt mutatja, hogy a felnıttek egyre nagyobb számban választják a szakmai továbbképzésnek ezt a módját. Az expanzió azonban 2004-re megállt; a 2008/2009. tanévben hallgató vett részt részidıs képzésben vagy távoktatásban, és a nem nappali képzéseken résztvevık száma harmadával csökkent az elmúlt öt év során. A felsıoktatási intézmények jelenleg a következı tanulási lehetıségeket kínálják a felnıttek számára: a) részidıs oktatás formájában is hozzáférhetı, felsıfokú végzettséget nem adó képzési programok, melyeken ISCED 5B szintő, OKJ-s úgynevezett felsıfokú szakképzettség szerezhetı (lásd az 5.7 fejezetet); b) alapképzési programok (ISCED 5A, lásd az 5.7 fejezetet), melyek felsıfokú végzettséget és szakképzettséget nyújtanak; a felnıttek részt vehetnek: i. részidıs vagy távoktatási formában is elérhetı alapképzésben, amelynek során megszerezhetik elsı felsıfokú végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevelüket, vagy ii. az alapképzésben szerzett oklevéllel rendelkezık számára elérhetı mesterképzésben, vagy iii. fıiskolai végzettségőek számára kínált kiegészítı képzésben, melynek során egyetemi szintő végzettséget és szakképzettséget szerezhetnek, vagy iv. ún. felsıfokú oklevéllel rendelkezık számára meghirdetett alapképzésben, melynek során második (vagy további) felsıfokú végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevelet szerezhetnek; c) általában négy féléves szakirányú továbbképzések, amelyek az alapképzés során megszerzett szakképzettségre épülı új, specializált, ISCED 5A szintő szakképzettséget nyújtanak, jellemzıen levelezı formában; valamint d) hat féléves ISCED 6 szintő (jellemzıen nappali és többségében állami támogatású formában kínált) doktori képzések. A felsıoktatásról szóló évi CXXXIX. törvény értelmében a fıiskolák és egyetemek bármely képzési programjukat kínálhatják nappali, részidıs vagy távoktatási formában is. Definíció szerint a részidıs képzés esti vagy levelezı formában folytatható, melyek óraszáma a teljes idejő képzés óraszámának 30-50%-a, míg a távoktatás óraszáma kevesebb, mint 30%-a. A 2008/2009. tanév során (mint ahogy a korábbi években is) részidıs képzés és távoktatás (utóbbi a felsıfokú szakképzés, a mester-, osztatlan és doktori képzés kivételével) minden képzési szinten és típusban elérhetı volt, és a levelezı volt messze a legnépszerőbb oktatási forma. Az elsı felsıfokú OKJ-s szakképesítés, illetve diploma ingyenesen megszerezhetı bármely képzési formában, bár az államilag finanszírozott képzési lehetıségek kevésbé gyakoriak a részidıs képzésben (lásd a 10.2 fejezetet). A hozzáférés megkönnyítése érdekében mind az államilag támogatott, mind a költségtérítés tanulók igénybe vehetnek diákhitelt is, és a hátrányos helyzető tanulók, valamint a gyermeknevelési támogatásban részesülı kismamák képzéshez való hozzáférésének elısegítése érdekében felvételi pontszámukba beleszámítandó többletpontokat kaphatnak. 58

59 A felnıttképzési és a felsıoktatási törvény rendelkezései alapján a szakirányú továbbképzésben (az egészségügyi képzések kivételével), valamint költségtérítéses képzésben résztvevık elvileg jogosultak a felnıttképzési törvényben szereplı támogatásokra is (további feltételek teljesülése mellett), ha a felsıoktatási intézménnyel felnıttképzési szerzıdést is kötnek. A SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉSHEZ VALÓ HOZZÁFÉRÉST ELİSEGÍTİ INTÉZKEDÉSEK/ESZKÖZÖK A szakmai elıképzettséggel nem rendelkezı felnıttek az OKJ-s szakképesítést nyújtó szakképzésbe vagy egy szakképzı iskolában a közoktatási rendszer keretében (felnıttoktatás), vagy egy felnıttképzésben kínált képzési programon keresztül kapcsolódhatnak be. Az OKJ-s képesítések bemeneti feltételeit egységesen az úgynevezett szakmai és vizsgakövetelményekben határozzák meg (lásd az 5.3 fejezetet). Ezek elıírhatnak valamely iskolai végzettséget, szakmai elıképzettséget és/vagy egészségügyi és szakmai/pályaalkalmassági követelményeket. A 2006-ban megjelent új OKJ (lásd a fejezetet) az összes, a felsıfokú szakképesítésekénél (ISCED 5B) alacsonyabb szinten megengedi a szakképesítések bemeneti követelményeinek kompetencia-alapú meghatározását, bár ilyen kompetencia-kritériumok egyelıre csupán az ISCED 3 szintő szakmák esetében kerültek kidolgozásra. Az új OKJ modularizációja és a részszakképesítések bevezetése szintén elısegíti a képzésekhez való hozzáférést és növeli a szakképzés rugalmasságát. Az iskolarendszeren belül folytatott szakmai továbbképzéshez való hozzáférést segíti elı továbbá egy új kezdeményezés, amely a közoktatás rendszerébıl kimaradó hátrányos helyzető, elsısorban Roma emberek képzését célzó második esély gimnáziumok és digitális középiskolák hálózatának létrehozását támogatja. A Humánerıforrás-fejlesztési Operatív Program (HEFOP) keretében támogatott kísérleti programokat követıen a Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) os intézkedése 500 millió Ft-ot (1,8 millió EUR-t) irányoz elı ilyen iskolák létrehozására és digitális középiskolai programok bevezetésére, melyek alternatív pedagógiai módszerek és rugalmasabb oktatásszervezés alkalmazásának köszönhetıen a tipikus felnıttoktatási programoknál alkalmasabbak e csoportok elérésére és rendszeres képzésbe történı reintegrálására. A digitális középiskola hátrányos helyzető felnıttek számára kínál lehetıséget az érettségi bizonyítvány (négy éves képzés), valamint, 2007 óta, egy középfokú (vagy alacsonyabb szintő) OKJ-s szakképesítés megszerzésére is (a szakképzı évfolyamok száma a megszerezni kívánt szakképesítéstıl függ) távoktatás és konzultáció (jelenléti tanulás) kombinációjával. A tanulási lehetıség tanulókhoz történı közelítése hálózatos intézményi modell keretében valósul meg, melynek része egy regionális központ, konzultációs központok és a gyakorlati képzıhelyek (szakképzı iskolák vagy gazdálkodók), valamint a tanulók lakóhelyének közelében található közösségi elérési helyek, ahol gyakran mentori segítség is rendelkezésre áll. Az alkalmazottak bármely típusú képzésben való részvételével kapcsolatos jogait a Munka Törvénykönyve (1992. évi XXII. törvény) határozza meg. E törvény értelmében a munkáltatók és alkalmazottaik tanulmányi szerzıdést köthetnek egymással, amelyben a munkáltató a tandíj, az utazási és szállásköltségek kifizetésével, tanulmányi szabadság engedélyezésével stb. támogathatja alkalmazottainak oktatását és képzését. A Munka Törvénykönyve tanulmányi szabadságot is garantál az alkalmazásban álló felnıtt számára, de csak abban az esetben, ha iskolarendszerő képzésben vesz részt (a vizsgánként biztosított 4 munkanap szabadidın felül elıírja, hogy a további szabadság idıtartamát a munkáltatónak kell meghatároznia az oktatási intézmény által kibocsátott, a képzés idıtartamáról szóló igazolásnak megfelelıen), vagy ha a továbbképzés kötelezı abban a munkakörben, illetve a munkáltató elıírja azt. A munkahelyi szakmai továbbképzéseken való részvétel növelését az állam elsısorban egy anyagi ösztönzıvel (a szakképzési hozzájárulás egy része az alkalmazottak képzésére fordítható), valamint a továbbképzésekhez pályázatokon keresztül nyújtott közvetlen 59

60 anyagi támogatással igyekszik elısegíteni (lásd a fejezetet). A HEFOP és a TÁMOP számos intézkedése szintén a szakmai továbbképzéshez való hozzáférés javítását célozta/célozza új felnıttképzési program-tantervek, rugalmasabb képzési formák és új tanulási helyszínek (pl. e-tanulás, a közmővelıdési intézmények bevonása a szakmai felnıttképzésbe) kialakításának támogatásával. A jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság által legérzékenyebben érintett vállalkozások támogatása a célja a 4+1 foglalkoztatási és képzési programnak. E 2009 májusában a TÁMOP alprogramjának keretében elindított intézkedés a vállalkozások foglalkoztatási kapacitását/potenciálját az alkalmazottak 3-10 hónapos idıtartamú, a munkaidı 20%-ban történı képzésének finanszírozásával célozza megırizni (további információkat lásd a 2.3 fejezetben). STATISZTIKA A felnıttoktatásban és -képzésben való részvételi arányok az EU-s átlagnál jelentısen alacsonyabbak Magyarországon. Bár a nem-formális oktatáshoz/képzéshez képest a formális felnıttoktatásra vonatkozó számokban relatíve kisebb a különbség, a trendek mindkét szektort illetıen azonosak: a részvétel erısen korrelál az iskolai végzettséggel és az életkorral. Amint azt a 16. táblázat mutatja, az ISCED 0-2 képesítéssel rendelkezı felnıttek közül csak nagyon kevesen vesznek részt iskolarendszerő oktatásban (részvételi arányuk kevesebb, mint hatoda az EU-s átlagnak), ami megerısíti, hogy a jelenleg elérhetı felnıttoktatási programok gyakran alkalmatlanok arra, hogy a csoportot reintegrálják az oktatásba. Az alacsonyabb képzettségő, idısebb népesség továbbképzését az állam inkább a felnıttképzés keretében kínált speciális célprogramokkal támogatja (lásd a 6.3 fejezetet). Hasonlóképpen, bár a munkaerı-piaci státusz szerinti magyarországi részvételi arányok (lásd a 17. táblázatot) ténylegesen az összes ország közül a legalacsonyabbak az inaktív és a munkanélküli kategóriákban, ez részben azon ténybıl ered, hogy az ÁFSZ és a legtöbb állami program csupán a nem-formális oktatást (azaz felnıttképzést) támogatja. Az iskolarendszeren belül elérhetı különbözı felnıttoktatási programokban való részvétel arányait a melléklet táblázatai tartalmazzák. 16. TÁBLÁZAT: FORMÁLIS OKTATÁSBAN ÉS KÉPZÉSBEN VALÓ RÉSZVÉTEL ARÁNYAI LEGMAGASABB ISKOLAI VÉGZETTSÉG SZERINT (%), 2007 ISCED97/ GEO ÖSSZESEN EU 27 2,5 5,7 12,2 6,3 HU 0,4 2,5 5,6 2,5 Adatok forrása: Eurostat (AES); Lekérdezés ideje: ; Utolsó frissítés ideje: TÁBLÁZAT: FORMÁLIS OKTATÁSBAN ÉS KÉPZÉSBEN VALÓ RÉSZVÉTEL ARÁNYAI MUNKAERİ-PIACI HELYZET SZERINT (%), 2007 WSTATUS / GEO FOGLALKOZTATOTT INAKTÍV NÉPESSÉG ÖSSZESEN MUNKANÉLKÜLI EU 27 6,2 6,4 6,3 6,3 HU 2,9 2 2,5 1,1 Adatok forrása: Eurostat (AES); Lekérdezés ideje: ; Utolsó frissítés ideje:

61 6.2. NEM-FORMÁLIS OKTATÁS ÁLTALÁNOS HÁTTÉR (IRÁNYÍTÁSI SZERKEZET ÉS FINANSZÍROZÁS) Amint azt a fejezetben megindokoltuk, a nem-formális oktatást itt a formális iskolarendszeren kívül kínált bármely fajta felnıttképzési lehetıséggel azonosítjuk. Ezek sokféle típusú és formájú tanulási lehetıséget foglalnak magukba, az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) meghatározott szakképesítést adó képzési programoktól kezdve a mővelıdési házak vagy non-profit szervezetek által népmővészeti, tudomány-népszerősítı stb. témában kínált, sokkal kevésbé strukturált tanulási tevékenységekig. A felnıttképzésben kínált szakmai továbbképzésben való részvételt elıírhatja jogszabály, egyébiránt kezdeményezıje és finanszírozója az egyén és/vagy a munkáltatója, illetve a munkanélküliek és egyéb célcsoportok esetében az állam. Az alkalmazottak kötelezı, jogszabály által szabályozott továbbképzési rendszere létezik a közszférában (az egyenruhás foglalkozások, köztisztviselık, tanárok, egészségügyi szakdolgozók, kulturális és szociális munkások esetében, valamint a közszféra néhány nagyvállalatán belül is, mint például a Magyar Államvasutak, Magyar Posta esetében), illetve a magánszektor néhány területén is, ahol azt a munka jellege szükségessé teszi (például biztonsági szempontok vagy a szabályok folyamatos változása miatt, így a földgázellátással, növény- és állatvédı szerek kereskedelmével kapcsolatos foglalkozások, a hivatásos jármővezetık, könyvvizsgálók és könyvelık, hivatásos vadászok stb. esetében). Az ilyen szakmai továbbképzı programokat jellemzıen felnıttképzés keretében szervezik, a közszférában gyakran külön erre szakosodott szervek és intézmények. A magánvállalkozások kezdeményezésében megvalósuló szakmai továbbképzés mennyiségét és formáit tekintve jelentıs különbségek figyelhetıek meg ágazattól és vállalati mérettıl függıen, és különösen a mikro-, kis- és középvállalkozások alkalmazottai esetében van szükség a képzési lehetıségek kiszélesítésére és állami támogatására. A munkahelyen kínált szakmai továbbképzési lehetıségek mellett (amelyek, különösen a nagy, multinacionális vállalatok esetében gyakran e-tanulás formájában is elérhetık), a tanulási lehetıségek tanulókhoz közelítését szolgálja például egy, az EU Strukturális Alapok forrásai által támogatott kormányzati kezdeményezés, mely a közmővelıdési intézményeket kívánja bevonni a szakmai felnıttképzésbe, vagy az ún. teleházak Magyar Teleház Szövetség (egy 1995-ben alapított non-profit szervezet) által koordinált, folyamatosan bıvülı hálózata, mely számítógép és Internet hozzáférést, információs és tanácsadó szolgáltatásokat, valamint képzési lehetıségeket kínál mindenki számára, gyakran egészen kis falusi településeken A NEM-FORMÁLIS SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉS LEGFONTOSABB JELLEMZİI A felnıttképzést folytató intézmények között megtalálhatóak: a felnıttképzést mint kiegészítı tevékenységet folytató köz- és felsıoktatási intézmények, valamint egyéb költségvetési vagy államilag támogatott intézmények (pl. a regionális képzı központok, lásd a 6.3 fejezetet); képzési magánvállalkozások; civil szervezetek (non-profit szervezetek, szakmai egyesületek, stb.), valamint az alkalmazottaik számára vállalati (belsı) képzést nyújtó munkáltatók. A felnıttképzésrıl szóló évi CI. törvény értelmében a felnıttképzıknek regisztráltatniuk kell magukat az illetékes regionális munkaügyi központnál, máskülönben azonban szabadon dolgozhatják ki és kínálhatják (szakmai, általános vagy nyelvi) 61

62 képzéseiket. A törvény csak azt írja elı, hogy a résztvevıkkel felnıttképzési szerzıdést kell kötniük, és olyan képzési programot kell készíteniük, amely meghatározza: a megszerezhetı kompetenciákat; a részvétel feltételeit; a képzés idıtartamát és formáit; a tananyag egységeit (beleértve azok célját, tartalmát és terjedelmét); a résztvevık maximális csoportlétszámát; az értékelés módszereit; a képzés vagy a képzés egyes egységeinek (moduljainak) elvégzésérıl szóló igazolás kiadásának feltételeit; és a képzéshez szükséges személyi és tárgyi feltételek biztosításának eszközeit. A szakmai továbbképzés ezen ágazata a szakmai továbbképzések széles skáláját kínálja a felnıtteknek, beleértve: az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) szereplı, államilag elismert szakképesítést adó szakmai képzési programokat, a szakmai alapképzés során megszerzett OKJ-s szakképesítésre épülı, magasabb szintő képesítést nyújtó mestervizsgákra felkészítı, a gazdasági kamarák által szervezett képzéseket, az úgynevezett hatósági jellegő képzéseket, melyek országosan vagy nemzetközileg elismert, az OKJ-ban nem szereplı képesítéseket, jogosítványokat nyújtanak, elsısorban a közúti, vízi és légi közlekedés, növény- és állategészségügy és - védelem vagy élelmiszerhigiénia területein; valamint különbözı típusú és idıtartamú, államilag elismert szakképesítést nem nyújtó tanfolyamokat. A felnıttképzési intézmények és programok akkreditációja nem kötelezı, azonban ez az állami támogatás fogadásának elıfeltétele. Az akkreditációt a Felnıttképzési Akkreditációs Testület (FAT) ítéli oda meghatározott idıre (4 évre az intézményi, 2-5 évre a programakkreditáció esetében), egy szakértıi bizottság értékelése alapján.. A felnıttképzési, valamint a felsıoktatásról szóló évi CXXXIX. törvény rendelkezései alapján a felsıoktatási intézmények költségtérítéses képzéseik tekintetében, bejelentési eljárást követıen, akkreditált intézménynek, képzési programjaik akkreditált felnıttképzési programnak minısülnek. A évi felnıttképzési statisztikák szerint (lásd a táblázatokat a mellékletben) - a képzési programok és résztvevık száma alapján egyaránt - a képzési programok három legjellemzıbb típusa a szakmai továbbképzések (beleértve a mestervizsgára felkészítı képzéseket), az OKJ-s (jellemzıen ISCED 3C szintő), illetve a munkakörhöz, foglalkozáshoz szükséges nem OKJ-s szakképesítést adó tanfolyamok. A résztvevık többsége olyan képzéseken vesz részt, melyek belépési feltételként legfeljebb általános iskolai végzettséget követelnek meg. Ami a képzések idıtartamát illeti, a programok túlnyomó többsége kevesebb, mint egy évig tart, és legfeljebb 200 órás. A legtöbb felnıttképzési tanfolyam részvételi díja Ft (356 EUR) alatt van, amit jellemzıen a résztvevı felnıtt és/vagy munkáltatója fizet. Mind OKJ-s, mind egyéb szakmai képzések elérhetık távoktatás formájában is, bár a résztvevık kevesebb, mint 15%-a tanul távoktatás, levelezı oktatás vagy egyéni felkészülés keretében. Az OKJ-s szakképesítéseket kínáló képzések esetében a képzés célját, belépési feltételeit, idıtartamát (a maximális óraszámot), tartalmi követelményeit és a kimenet típusát az adott szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményei (SZKV) határozzák meg, amelyeket az 62

63 adott szakképesítésért felelıs miniszter tesz közzé rendeletben. Míg a közoktatásban az OKJ-s képzési programok tanterveit az adott szakképesítés az illetékes minisztérium által közzétett központi programjának kötelezı elemeivel összhangban kell kidolgozni, addig a felnıttképzık tanterveiket elkészíthetik csupán az SZVK-k alapján. A mestervizsga kimeneti követelményeit a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK), illetve a Magyar Agrárkamara (MA) dolgozzák ki, az országos gazdasági érdekképviseleti szervezetekkel együttmőködésben. A mestervizsga három részbıl áll: a vállalkozási és pedagógiai ismereteket értékelı szóbeli vizsgarészbıl, egy szakmai elméleti írásbeli és szóbeli vizsgarészbıl, és egy szakmai gyakorlati vizsgarészbıl. A helyi kamarák felkészítı tanfolyamokat is szerveznek, az ezeken való részvétel azonban nem feltétele a vizsga letételének, csupán egy meghatározott OKJ-s szakképesítés és szakmai gyakorlat megléte. A NEM-FORMÁLIS/INFORMÁLIS TANULÁS ELISMERÉSÉNEK MECHANIZMUSAI A korábbi nem-formális/informális tanulás értékelése és elismerése jelenleg csupán a felnıttképzés egyes területein általános gyakorlat: elsısorban olyan (államilag elismert képesítéseket nyújtó) vizsgák esetében, ahol a vonatkozó jogszabályok nem követelnek meg elıkészítı képzésen való részvételt. A példák között említhetık a gazdasági kamarák által szervezett mestervizsgák, egyes ún. hatósági jellegő képzések, a European Computer Driving License (ECDL) vizsgarendszer, vagy a nyelvvizsgák. Az elızetes tanulás érvényesítését és beszámítását a felnıttképzésben máskülönben a felnıttképzésrıl szóló évi CI. törvény biztosítja, mely szerint a képzésre jelentkezı felnıtt kérheti tudásszintjének elızetes felmérését, amit a felnıttképzést folytató intézmény köteles értékelni és figyelembe venni. Az elızetes tudásszint-felmérés és beszámítás módja azonban nincs szabályozva, és a tudásszint mérésére alkalmazott módszerek változatosak. Általában véve továbbá a profit-orientált felnıttképzési intézményeknek nem áll érdekében tanulóik elızetes tudásának elismerése, hiszen akkor kisebb képzési csomagot tudnának csak értékesíteni, illetve az eltérı belépési szintek nehézséget okoznának az oktatási folyamat szervezésében is. Az elızetes nem-formális/informális tanulás akár iskolarendszerő, akár iskolarendszeren kívüli szakképzésben történı elismerésének új lehetıségei adódnak az új moduláris, kompetencia-alapú képesítési szerkezet bevezetésével (lásd a fejezetet). Az ISCED 5 szintő szakképesítések kivételével, a 2006-ban kiadott új OKJ megengedi a szakképesítések bemeneti követelményeinek kompetencia alapú meghatározását, a szakképzésrıl szóló évi LXXVI. törvény 2007-es módosítása alapján pedig a nem-formális és informális tanulás, illetve a munkavégzés során szerzett kompetenciáknak a beszámíthatóságát az összes OKJ-s szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményeiben rögzíteni kell. A 2007-ben kiadott szakmai vizsgaszabályzat értelmében továbbá mind modulzáró vizsgát, mind szakmai vizsgát (lásd az 5.3 fejezetet) tehetnek s így államilag elismert szakképesítést szerezhetnek azok is, akik nem vettek részt képzésben. E fejlemények ellenére azonban ahhoz, hogy a nem-formális és informális tanulás elismerése valóban elterjedt gyakorlattá váljon, egységes beszámítási szabályozásra és további mérési eszközök kialakítására, valamint a képzık olyan ösztönzésére volna szükség, amely a jelenlegi ellenérdekeltségüket ellensúlyozhatná. A felsıoktatásról szóló évi CXXXIX. törvény értelmében a felsıoktatási intézmények kreditátviteli bizottsága a korábbi tanulmányokat és munkatapasztalatokat kreditértékben ismerheti el (utóbbit maximum 30 kreditpontban). 63

64 Projekt az elızetes tudás tesztelési eljárásainak kipróbálására ( ) Az elızetes tudás elismerésének gyakorlata Magyarországon nagyon ritka. Elterjedését az ellenérdekeltségek mellett az is korlátozza, hogy a szakmai-módszertani kultúra csak kevés helyen áll rendelkezésre. Egységes módszertan kidolgozására és bevezetésére korábban nem került sor, és a beszámítás módja sincsen egységesen szabályozva, az az egyes képzık szakmai kultúrájától, hagyományaitól, helyi céljaitól függ. A HEPOF forrásaiból egy a Nemzeti Felnıttképzési Intézet (NFI) által 2003-ban kifejlesztett módszer tesztjeinek kipróbálására szervezett projektet finanszíroztak. Ebben pályázat útján 53 felnıttképzéssel foglalkozó intézmény vett részt, közöttük a kilenc regionális képzı központ. A projekt keretében tesztelési szoftver fejlesztésére és jelentıs informatikai beruházásokra is sor került. A projekt résztvevıi az angol nyelv, a matematika, a marketing, az üzleti kommunikáció és a faipari ismeretek területén próbálták ki a módszert, de közülük csak kevesen építették be azt késıbbi gyakorlatukba. Többen viszont ezen háttértudás segítségével saját tesztelési eljárásokat dolgoztak ki, így az intézmények egy részénél valóban nıtt a tesztelési-elismerési aktivitás. A tesztelési módszer további terjedését az eljárás munkaigénye is akadályozza, valamint az, hogy a profitorientált cégek a tesztelés után inkább kisebb, mint nagyobb bevételre számíthatnának. A projekt eredményeinek statisztikai feldolgozását nem tette lehetıvé a kis számú adat (mintegy 100 tesztelés). A projekt értékeléséhez, tanulságainak levonásához nem rendeltek külön forrást, így az elmaradt. A projekt egyedi kezdeményezésnek számít, nem kapcsolódott más szakpolitikai intézkedéshez. A as TÁMOP elsı két évét átfogó akcióterve hasonló léptékő és témájú projektek megvalósításához nyújt majd támogatást. Forrás: Bükki, Mártonfi, Vinczéné (2009), 23. old. STATISZTIKA A nem-formális oktatásban/képzésben való részvételi arányok az EU-átlagnál jelentısen alacsonyabbak Magyarországon és ténylegesen a legalacsonyabbak az összes EU ország között (lásd a táblázatokat, valamint a melléklet 19. táblázatát). Az iskolarendszeren belül folytatott felnıttoktatáshoz hasonlóan a felnıttképzésben való részvétel erısen korrelál az iskolai végzettséggel (ehhez lásd a melléklet 28. táblázatát is) és az életkorral, vagyis a felnıttképzési tevékenység az iskolázottabb és fiatalabb népességben koncentrálódik, akik a tanulásra is motiváltabbak. Ami a munkaerı-piaci státuszt illeti, a foglalkoztatottak és a munkanélkülek az inaktív népességhez viszonyítva jelentısen nagyobb arányban vesznek részt képzésben. A munkanélküliek túlnyomó többsége nem-formális oktatásban vesz részt, egyedül ezt támogatja ugyanis az ÁFSZ és a legtöbb állami program. Az államilag támogatott képzéseken résztvevı munkanélküliek (és egyéb hátrányos helyzető emberek) száma azonban évrıl évre jelentısen változik (lásd a melléklet táblázatait), az elérhetı források és a támogatási formák jellegzetességeitıl függıen (pl. a keresetkiegészítés/keresetpótló juttatás nagysága vagy jutalom biztosítása, valamint az elérhetı képzési programok hossza erısen befolyásolja a célcsoportok részvételi hajlandóságát). 64

65 A 33. táblázat a mellékletben további részletesebb információkkal szolgál a nem-formális oktatásban és képzésben való részvételrıl a Központi Statisztikai Hivatal egy 2009-ben végzett felmérése nyomán. 18. TÁBLÁZAT: FORMÁLIS OKTATÁSBAN ÉS KÉPZÉSBEN VALÓ RÉSZVÉTEL ARÁNYAI LEGMAGASABB ISKOLAI VÉGZETTSÉG SZERINT (%), 2007 ISCED97/ GEO ÖSSZESEN EU HU Adatok forrása: Eurostat (AES); Lekérdezés ideje: ; Utolsó frissítés ideje: TABLE 19: TÁBLÁZAT: FORMÁLIS OKTATÁSBAN ÉS KÉPZÉSBEN VALÓ RÉSZVÉTEL ARÁNYAI MUNKAERİ-PIACI HELYZET SZERINT (%), 2007 WSTATUS INAKTÍV FOGLALKOZTATOTT / GEO NÉPESSÉG ÖSSZESEN EU HU MUNKANÉLKÜLI Adatok forrása: Eurostat (AES); Lekérdezés ideje: ; Utolsó frissítés ideje: A kormányzat különféle intézkedéseket vezetett be az elmúlt években a felnıttoktatásban és -képzésben való részvétel növelése érdekében (lásd a 6.1.2, 6.3 és fejezeteket), a részvételi arányok azonban csak lassan növekednek. Kutatások (Török, 2006) azt találták, hogy bár a felnıtt lakosság általában véve pozitívan viszonyul a képzéshez, és sokuknak szüksége is lenne képzettsége felfrissítésére, a felnıtt-tanulás térnyerését még számos a kormányzati politika által továbbra is kezelni szükséges akadály nehezíti, például: megtérülés (a felnıtt lakosság körülbelül harmada, különösen az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezıek, nem kellıen motiváltak; sokan úgy vélik, hogy a tanulás többe kerül, mint amennyi hasznot hoz, ami persze szorosan összefügg azzal, hogy Magyarországon a formális iskolai végzettség olyannyira meghatározó a társadalmi pozíció szempontjából, hogy a nem-formális oktatás hasznosulása viszonylag alacsony); a képzési rendszer és a szolgáltatások rugalmatlansága (a képzési programok túl hosszúak, kevés a lehetıség a korábbi munkatapasztalatok, illetve a nemformális/informális képzésekben való részvétel elismerésére és akkreditálására, stb.); és a foglalkoztatottak túlterheltsége (az éves ledolgozott munkanapok száma Magyarországon lényegesen magasabb, mint Nyugat-Európában, ugyanakkor a részmunkaidıben foglalkoztatott felnıttek aránya a második legalacsonyabb az OECD országok között, OECD, 2009) AZ ÁLLÁSKERESİK ÉS EGYÉB, A MUNKAERİPIACRÓL KISZORULT CSOPORTOK SEGÍTÉSÉT CÉLZÓ INTÉZKEDÉSEK A munkaerıpiac szempontjából veszélyeztetett csoportok meghatározára nincs egységes nemzeti definíció (a különbözı fejlesztési programok és intézkedések némileg különbözı célcsoportokat határoznak meg), de a legjelentısebb ilyen csoportok az alacsonyan képzettek, a fogyatékkal élık és megváltozott munkaképességőek, a Romák, az elavult 65

66 szakképesítésekkel rendelkezı idısebb emberek és a nık (különösen a kisgyermeket otthon nevelık). Az álláskeresık képzési támogatást az Állami Foglalkoztatási Szolgálaton (ÁFSZ) keresztül kapnak, ami néhány egyéb célcsoport képzését is támogatja (lásd lent). Emellett központi állami programok és pályázati felhívások léteznek, melyek a hátrányos helyzető emberek foglalkoztatását kívánják elısegíteni képzés által. A 7. számú melléklet összegzi az álláskeresık és egyéb, a munkaerıpiacról kiszorult csoportok segítésére irányuló jelenlegi intézkedéseket/programokat. AZ ÁFSZ ÁLTAL NYÚJTOTT KÉPZÉSTÁMOGATÁS A foglalkoztatás elısegítésérıl és a munkanélküliek ellátásáról szóló évi IV. törvény értelmében az ÁFSZ a következı célcsoportok képzéséhez nyújthat támogatást: álláskeresık; 25 (vagy felsıfokú végzettségőek esetében 30) év alatti fiatalok, akik nem jogosultak munkanélküli járadékra; akik gyermek gondozásáért támogatásban vagy beteg/fogyatékkal élı emberek gondozásáért tartós ápolási díjban NFI részesülnek; akik rehabilitációs járadékban részesülnek; akiknek munkaviszonya várhatóan egy éven belül megszőnik; akik közhasznú munkavégzésben vesznek részt; akik munkaviszonyban állnak, de rendszeres foglalkoztatásuk képzés nélkül nem biztosítható; illetve további csoportok, ahogy azt a (társadalmi partnerek képviselıit magába foglaló) Munkaerı-piaci Alap (MPA) Irányító Testülete meghatározza. Képzési támogatás (az utazási költségek és a képzéssel kapcsolatos egyéb költségek megtérítése, illetve keresetkiegészítés/keresetpótló juttatás) iskolarendszeren kívüli szakképzı tanfolyamokra, készségfejlesztı elıkészítı képzésekre, pályaorientáló és álláskeresési ismeretek oktatására, valamint idegen nyelvi oktatáshoz (lásd a 6.2 fejezetet) adható. A hét regionális munkaügyi központ a munkaerı-piaci elırejelzések és a társadalmi partnereket magába foglaló regionális munkaügyi tanácsok ajánlása alapján évente határozzák meg azokat a képzési irányokat, amelyekben a szakképzés támogatható. A résztvevıket a munkaügyi központok választják ki, amelyek a képzés irányának kiválasztásában is segítséget nyújtanak számukra. A támogatott képzések átlagos idıtartama és hossza 538 óra, illetve 5,5 hónap és többségük (körülbelül kétharmaduk) az OKJ-ban szereplı, államilag elismert szakképesítéseket nyújtó tanfolyam. A munkaügyi központok által felajánlott képzéseket az ÁFSZ regionális képzı központjai és az elıírt feltételeket teljesítı akkreditált magán felnıttképzési intézmények szolgáltatják, melyek jegyzékét a központok évente állítják össze (a képzı intézményt azután a résztvevı választja ki). A kilenc regionális képzı központ elsıdleges feladata a munkanélküliek és a munkaerı-piaci szempontból veszélyeztetettek számára kínált képzési programok és azokhoz kapcsolódó szolgáltatások (pl. pályaorientáció, pályakövetés, tanácsadás) kidolgozása és megvalósítása. KÖZPONTI ÁLLAMI PROGRAMOK ÉS PÁLYÁZATOK Az 1990-es évek eleje óta számos központi állami program indult, melyeknek célja a hátrányos helyzető emberek foglalkoztatottságának növelése volt a célcsoportok speciális igényeihez igazodó innovatív, komplex képzések kidolgozása, kipróbálása és megvalósítása által. 66

67 Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) 1992 óta támogatja a hátrányos helyzető munkanélküliek munkaerı-piaci reintegrációját és foglalkoztatását innovatív kísérleti programokon keresztül. Az OFA végzi a képzési és foglalkoztatási elemeket, munkaerıpiaci és mentális-szociális támogatási szolgáltatásokat egyaránt tartalmazó kísérleti programok modelljének kidolgozását, illetve e programok helyi szervezetek társulásai által történı megvalósítását támogató pályázatok koordinálását. E kurzusok közül néhány a szakképzésbe történı belépéshez szükséges kompetenciákat fejlesztı felkészítı képzést nyújt, de a legtöbb OKJ-s szakképesítést ad, és mindegyik tartalmaz a résztvevık foglalkoztathatóságát növelı képzési komponenst is. A korábbi OFA pályázatok, PHARE/EQUAL programok, valamint a humanerıforrásfejlesztési és a regionális operatív programok (HEFOP/ROP) által támogatott projektek keretében kidolgozott és/vagy kipróbált és sikeresnek bizonyult módszerek elterjesztését támogatja jelenleg a Strukturális Alapok támogatása által finanszírozott Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) as intézkedése. A TÁMOP es intézkedése a hátrányos helyzető álláskeresık tartós munkába állását segítı alternatív munkaerı-piaci programok megvalósításához nyújt átmeneti pénzügyi támogatást. A támogatott projektek egyedi szolgáltatási csomagokat állítanak össze, melyek részeként az alacsony iskolai végzettségőeket OKJ-s szakképesítés megszerzésében segítik. Az ÁFSZ által koordinált Lépj egyet elıre program a felnıtt népesség képzettségi szintjének emelését célozta ingyenes tanulási lehetıségek biztosítása útján a TÁMOP es intézkedése keretében, a korábbi sikeres, folyamán felnıtt képzését támogató HEFOP program folytatásaként. A program célcsoportjai az általános iskolai végzettséggel sem rendelkezık, a csak ezzel vagy érettségi bizonyítvánnyal, de szakképesítéssel nem rendelkezık, az elavult szakképzettséggel rendelkezık, valamint a szakmai továbbképzésben részt venni kívánók voltak. A program az alacsony iskolai végzettségő, alul-motivált felnıtteknek kínált lehetıséget az általános iskolai végzettség vagy egy szakképesítés megszerzésére egy hiányszakmában, akkreditált felnıttképzési intézmények által szervezett órás tanfolyamokon, a képzést sikeresen befejezıket egyhavi minibálbérrel jutalmazva (a második ütemben a legfeljebb alapfokú iskolai végzettségő támogatottak megélhetési támogatást is kaptak ilyen összegben minden 150 óra teljesített képzési idı után). A es idıszakban rendelkezésre álló Ft ( ezer EUR) felnıtt képzését finanszírozta. 67

68 7. A SZAKKÉPZÉSBEN DOLGOZÓ TANÁROK ÉS GYAKORLATI OKTATÓK KÉPZÉSE 7.1. A SZAKKÉPZÉSBEN DOLGOZÓ TANÁROK ÉS OKTATÓI FOGLALKOZÁSOKAT BETÖLTİK TÍPUSAI TANÁRI ÉS OKTATÓI FOGLALKOZÁSOK A SZAKKÉPZÉSBEN A szakmai alap- és továbbképzésben dolgozó tanárok és gyakorlati oktatók típusait az adott oktatási ágazat (szakképzés, felnıttképzés vagy felsıoktatás) mőködését szabályozó törvények különböztetik meg. ISKOLAI RENDSZERŐ SZAKKÉPZÉSBEN DOLGOZÓK Az iskolai rendszerő szakképzésben részt vevı tanári/oktatói testületre vonatkozóan a törvény egységes elıírásokat tartalmaz attól függetlenül, hogy a szakmai alap- vagy továbbképzésben dolgoznak-e. A szakiskolákban és szakközépiskolákban folyó általános és szakképzésben dolgozó pedagógusok ezért annak alapján csoportosíthatóak, hogy mit és hol oktatnak (lásd a melléklet 35. táblázatát is). a közismereti szakos tanárok közismereti tárgyakat tanítanak az általánosan képzı és a szakképzı évfolyamokon; a szakmai tanárok az általánosan képzı évfolyamokon a szakmai alapozó tárgyakat, a szakképzı évfolyamokon pedig a szakmai elméleti tárgyakat és az elméletigényes gyakorlati tárgyakat tanítják; a szakoktatók a szakképzı évfolyamokon folyó szakmai gyakorlatot irányítják; a gyakorlati oktatók a szakképzı évfolyamokon a vállalati tanmőhelyben vagy munkahelyen folyó gyakorlati képzést irányítják; valamint az iskolák a nevelı-oktató munkát segítı munkaköröket is létesíthetnek (pl. pedagógiai asszisztens, gyermek- és ifjúságvédelmi felelıs, pedagógiai felügyelı, családgondozó, gyermek- és ifjúsági felügyelı, gyógypedagógiai asszisztens, szakorvos (pszichiáter) szabadidı-szervezı, szociális munkás, mőszaki vezetı stb.) ISKOLAI RENDSZEREN KÍVÜLI SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉSBEN / FELNİTTKÉPZÉSBEN DOLGOZÓK A felnıttképzés keretében folytatott szakmai továbbképzésben dolgozók különféle típusú szakemberek lehetnek (tanár, tréner, instruktor, tutor, mentor stb.). A felnıttképzık általános, nyelvi és szakmai képzési programokat indíthatnak, így a felnıttképzésen belül is megkülönböztethetık az általános képzést, idegen nyelvi oktatást, szakmai elméletet oktató tanárok, valamint a szakmai gyakorlatot irányító oktatók. Emellett számos egyéb tanulássegítı a felnıttképzést szervezı, tervezı, irányító, értékelı, illetve animátori és tanácsadói munkakör is létezik (lásd a melléklet 37. táblázatát is). FELSİOKTATÁSBAN DOLGOZÓ OKTATÓK A felsıoktatásban a különbözı oktatói munkakörök megkülönböztetésének végsı alapja a tudományos teljesítmény, és az egyes munkakörök betöltéséhez szükséges képesítések meghatározása az intézmény hatáskörébe tartozik. A felsıoktatási intézményekben oktatók három típusba sorolhatóak: akik tudományos és oktatói teljesítményre épülı fokozatos elımeneteli rendszerben dolgoznak és oktatói címek (tanársegéd, adjunktus, docens, egyetemi vagy fıiskolai tanár) viselésére jogosultak; ún. tanári munkakörökben foglalkoztatottak (pl. nyelvtanár, kollégiumi tanár, gyakorlati oktató), akik nem használhatják az oktatói címeket; 68

69 tudományos kutatók, akik munkaidejük egy részében oktathatnak is (pl. tudományos munkatárs, tudományos tanácsadó). egyéb, a hallgatók tanulását segítı státuszokat (pl. mentor, tutor) a törvény nem határoz meg. Ugyanakkor jelenleg van kialakulóban a tanár szakos hallgatók féléves külsı szakmai gyakorlatát segítı mentortanárok szerepköre. A TANÁRI SZAKMA NÉPSZERŐSÉGE A tanárszakokra való jelentkezések aránya más szakterületekhez képest 2006-tól 2008-ig csökkenı tendenciát mutatott, ami 2009-ben megfordult (lásd a 38, 39 a, b táblázatokat és a 8 a)-b) ábrákat a mellékletben). A visszaesés, majd a hirtelen növekedés oka azonban a tanárképzés szerkezetének (a bolognai folyamat következtében történı) átalakulásával függ össze. E létszámadatok alapján ezért egyelıre nem vonhatunk le következtetéseket a képzés népszerőségére vonatkozóan. A melléklet 5. a)-b) táblázatai szerint 2007-ben a szakképzésben dolgozó pedagógusok száma hirtelen csökkenést mutatott, amit fokozatos, de lassú emelkedés követett. A hirtelen csökkenést elsısorban az, a konvergencia programmal összefüggésben hozott rendelkezés okozta, melynek következtében 2007-ben országos szinten 10 ezer álláshellyel csökkent az alkalmazható pedagógusok száma. A tanári pályára lépı pályakezdık és az azt elhagyók arányának alakulása nem utal sem nagymértékő lemorzsolódásra, sem számottevı különbségre a szakképzı iskolákban és a gimnáziumokban tanítók létszám-változásai között. A legjelentısebb különbségek a már pályán levık átlagéletkorát tekintve figyelhetıek meg. A 20. táblázat (Az iskolarendszerő, alsó-középfokú oktatásban közismereti és szakmai tárgyakat oktató tanárok száma életkor szerint) adatai szerint a szakmai tanárok egyharmadát 2007-ben az éves pedagógusok tették ki. A szakképzı intézmények jelzései ugyanarról tanúskodnak, mint a táblázat adatai: E korosztály nyugdíjba vonulását követıen, azaz év múlva, várhatóan jelentıs mennyiségi munkaerıhiány lép fel a szakmai tanárok és oktatók szakmájában, annál is inkább, mert a tanári pálya presztízse alacsony. Ez a hiány hamarabb és erıteljesebben fog jelentkezni a piacképesebb, pl. mőszaki szakmákat és a természettudományos tárgyakat tanítók között. A természettudományos közismereti tanárképzésben résztvevık száma is alacsony, csökkenı tendenciájú. 20. TÁBLÁZAT: AZ ISKOLARENDSZERŐ, ALSÓ-KÖZÉPFOKÚ OKTATÁSBAN KÖZISMERETI ÉS SZAKMAI TÁRGYAKAT OKTATÓ TANÁROK SZÁMA ÉLETKOR SZERINT ÉLETKOR KÖZISMERETI TÁRGYAKAT OKTATÓ TANÁROK SZAKMAI TÁRGYAKAT OKTATÓ TANÁROK száma % száma % Max. 30 év , ,23 Max. 40 év , ,77 Max. 50 év , ,05 Max. 60 év , ,19 több mint 60 év 475 4, ,76 ÖSSZESEN Forrás: OKM, 2007 A pedagógusszakma egészére nézve minıségi munkaerıhiányt vetítenek elıre a pedagógusképzésre bekerülı fiatalok képességeire és motivációira vonatkozó adatok. Egy 2007-ben befejezett kutatás azt vizsgálta, hogy milyen különbségek figyelhetıek meg a pedagógusképzésre és a más képzési területekre jelentkezı fiatalok képességei között 69

70 (Varga, 2007). Az eredmények arról tanúskodnak, hogy pedagógusképzés esetében mind a jelentkezéskor, mind az elhelyezkedéskor, s késıbb a pályán maradással kapcsolatos döntéskor is negatív önszelekciós hatás figyelhetı meg. Azaz a gyengébb képességőek kerülnek be és maradnak a pályán. E döntésekben meghatározó szerepet játszik az alacsony bérezés: a pedagógusok nagy részének bére a közalkalmazotti bértábla által meghatározott minimum körül mozog. Ez az összeg egy 2009-es, saját bevalláson alapuló felmérés alapján (Educatio, 2009) átlagosan havi nettó forintnak / 390 eurónak felel meg A SZAKKÉPZÉSBEN DOLGOZÓ TANÁROK ÉS OKTATÓK KÉPZÉSÉÉRT FELELİS INTÉZMÉNYEK A tanárok és oktatók képzése a felsıoktatásban történik, ahol különbözı képzési programok szolgálják a közismereti tárgyakat oktató tanárok, a szakmai tanárok és a szakoktatók képzését. A tanári/oktatói szakok tanterveit, valamint az értékelési rendszer formáit és módszereit a felsıoktatási intézmények dolgozzák ki az adott szak képzési és kimeneti követelményei alapján. Egy-egy szak követelményeire vonatkozóan BSc programok (szakoktató-képzés) esetében a felsıoktatási vezetık konferenciája által létrehozott szakterületi szakmai bizottság, MA/MSc programok (közismereti és szakmai tanárképzés) esetében pedig a felsıoktatási intézmények nyújthatnak be javaslatot, és az oktatási miniszter teszi közzé ıket határozatok formájában. A szakindítási kérelemnek tartalmaznia kell a Magyar Felsıoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) támogató szakvéleményét, az új program szociális és munkaerı-piaci irányultságáról szóló indoklást, valamint az adott szakterülethez kapcsolódó szakmai szövetségek, munkáltatók és minisztériumok véleményét. A felsıoktatási intézmények képzéseit és minıségfejlesztési rendszereit szintén a MAB értékeli: legalább 8 évente minden intézmény esetében ellenırzi az elıírt feltételek és a minıségfejlesztési terv teljesítését A SZAKMAI TANÁROK/OKTATÓK KÉPZÉSÉBEN MEGVALÓSÍTOTT REFORMOK A KÖZELMÚLTBAN A bolognai folyamat megvalósítását segítı 2005-ös felsıoktatási törvény és a hozzá kapcsolódó miniszteri rendelet átalakította a képzési rendszer szerkezetét. A legfontosabb változások: a tanári szakképzettség új képzési és kimeneti követelményeiben a korábbi bemenet-központúság helyett a kimeneti kompetenciák meghatározása a hangsúlyosabb; a tanári szakok egységes képzési és kimeneti követelményei a korábban széttagolt pedagógusképzést tartalmilag és szerkezetileg is országosan egységessé tették; tanárképzés csak mesterszakokon folytatható, továbbá a gyakorlati képzés a korábbiakhoz képest egy féléves, külsı gyakorlóhelyen töltendı tanítási gyakorlattal bıvült. Az új rendszer bevezetése a gyors, nem minden részletükben kidolgozott változások miatti valós aggodalmakat és érdeksérelembıl fakadó támadásokat egyaránt felszínre hozott. A 2010-ben beiktatott új kormány szándékai között többek között a bolognai rendszer felülvizsgálata is szerepel, ez a pedagógusképzésre vonatkozóan az osztatlan képzés visszaállításának lehetıségét is magában hordozza. 70

71 7.2. A SZAKMAI ALAPKÉPZÉSBEN DOLGOZÓ TANÁROK ÉS OKTATÓK TÍPUSAI ReferNet országjelentés A SZAKMAI ALAPKÉPÉZÉSBAN DOLGOZÓ TANÁROK, OKTATÓK ÉS EGYÉB TANULÁSSEGÍTİK TÍPUSAI A szakmai alapképzésben oktató pedagógusok típusait a melléklet 36. táblázata mutatja be A SZAKMAI ALAPKÉPZÉSBEN DOLGOZÓ TANÁROK ÉS OKTATÓK ALAP- ÉS TOVÁBBKÉPZÉSE ALAPKÉPZÉS A közismereti és a szakmai elméleti tárgyakat oktató tanároknak, valamint a szakoktatóknak felsıfokú (ISCED 5A) egyetemi vagy fıiskolai tanári/oktatói képesítéssel kell rendelkezniük. Ha nincs a képzés szakirányának megfelelı tanárszak, illetve a gyakorlati képzésben a közoktatási törvény megengedi a képzés szakirányának megfelelı ISCED 4C vagy 5B szintő OKJ-s szakképesítéssel és legalább 5 év szakmai gyakorlattal rendelkezık alkalmazását is. A tanárok és oktatók felsıoktatásban folyó képzésben való részvétel feltétele egy legalább ISCED 3A szintő képesítés (az érettségi bizonyítvány), s a szakoktatóknak emellett egy szakirányú OKJ-s képesítéssel is rendelkezniük kell. A felsıoktatás korábbi duális rendszerében a szakmai tanárszakok többsége során a tanári képesítés az adott szakterületi képzés után vagy azzal párhuzamosan volt megszerezhetı. A 2006 szeptemberétıl bevezetett többciklusos képzési rendszerben a (mőszaki, agrár és üzleti) szakoktatói képesítések 7 féléves BSc szakokon szerezhetıek meg, melyeknek része egy összefüggı külsı szakmai és iskolai gyakorlat is. Közismereti és szakmai tanári képesítés jelenleg csak a mesterciklusban elérhetı azok számára, akik rendelkeznek egy, a szak képzési és kimeneti követelményeiben meghatározott (ISCED 5A szintő) BA/BSc diplomával. A 2010-tıl mőködı kormány azonban a közismereti tanárképzésre vonatkozóan várhatóan a korábbi, egységes, ötéves képzést állítja vissza. A 150 kredites tanárképzı programokat jelenleg három fı modul alkotja: 1. szakterületi képzés, mely elsısorban a pedagógiai/módszertani kompetenciák fejlesztésére irányul (80 kredit, 30 az elsı, 50 a második tanári szakképzettség esetében) és 2. elméleti és gyakorlati pedagógiai és pszichológiai képzés (40 kredit), melyet egy 3. közoktatási vagy felnıttképzı intézményben szervezett, összefüggı szakmai gyakorlat követ (30 kredit). A képzési és kimeneti követelmények határozzák meg a második szakképzettség felvételének feltételeit. Ezek képzési modulja egy-egy tanulmányi területen belül vagy általánosan, egyéb speciális pedagógiai feladatokra készíthet fel. Ilyen, kizárólag másodikként megszerezhetı tanári szakképzettségek többek között: drámapedagógiatanár, játék- és szabadidı-szervezı tanár, multikulturális nevelés tanára, inkluzív nevelés tanára, család- és gyermekvédı tanár, tanulási- és pályatanácsadási-tanár, tehetségfejlesztı tanár, pedagógiai értékelés és mérés tanára, tantervfejlesztı tanár, andragógus tanár. 71

72 A tanárjelöltek értékelése különbözı formákban történik, beleértve a vizsgákat, gyakorlati értékelést és az iskolai tanítási gyakorlatot lezáró zárótanítást. A tanári/oktatói képesítés a záróvizsga részeként megszervezett tanári képesítıvizsgán szerezhetı meg. A vizsgát a hallgatók a tantervben meghatározott követelmények összességének teljesítése, illetve egy, a szakmai tudást összegzı szakdolgozat, valamint egy - a tanítási gyakorlat tapasztalatait portfolió jelleggel összegzı és elemzését tartalmazó ún. tanári szakdolgozat elkészítése után tehetnek le. A gazdálkodó szervezeteknél folyó gyakorlati képzés oktatóinak elegendı csupán egy szakirányú (és az általuk nyújtott képzéssel legalább azonos szintő) szakképesítéssel, valamint ötéves szakmai gyakorlattal rendelkezniük. TOVÁBBKÉPZÉS A közoktatási törvény kötelezı, legalább hétévenkénti továbbképzést ír elı a közoktatási intézményekben alkalmazott tanárok/oktatók számára. A képzési költségek minimum 80 százalékát az állam fedezi egy erre elkülönített központi költségvetési keretbıl. E törvényi kötelezettség teljesíthetı: felnıttképzési intézmény által szervezett, a Pedagógus-továbbképzési Akkreditációs Testület (PAT) által akkreditált továbbképzése(ke)n való részvétellel, összesen 120 órában; a pedagógus szakvizsga (ISCED 5A) letételével egy szakirányú továbbképzés keretében a felsıoktatásban; a felsıoktatásban alapképzésben és mesterképzésben, kiegészítı alapképzésben vagy szakirányú továbbképzésben második vagy további felsıfokú végzettség és/vagy szakképzettség (ISCED 5A) megszerzésével; az elsı pedagógus képesítés megszerzésével (a csak szakirányú végzettséggel és szakképzettséggel rendelkezı szakmai elméleti tantárgyat, illetve gyakorlati képzést oktatók esetében); az oktató-nevelı munkát segítı emelt szintő vagy felsıfokú OKJ-s szakképesítés megszerzésével; valamint a nemzetközi tanár-továbbképzési programokon (tanulmányutakon) való részvétel szintén beszámítható e kötelezettség teljesítésébe. A szakképzésben dolgozók továbbképzését a jogszabályi elıírások mellett különbözı, állami és EU-s finanszírozású programok is támogatják. Ilyen volt 2003 és 2009 között a hazai finanszírozású Szakiskolai Fejlesztési Program (SZFP). A program a tanulmányutakon és továbbképzéseken kívül a szakiskolai pedagógusok önképzéséhez is segítséget nyújtott: az ı közremőködésükkel és kifejezetten az ı szükségleteikhez igazítva gazdag módszertani segédanyag-készletet dolgoztak ki számukra. A nagyrészt EU-s forrásokból megvalósuló TÁMOP program alprojektje többek között a szakképzı intézmények pedagógusainak szakmai nyelvtudását fejlesztı külföldi tanulmányutakat, valamint munkahelyen történı továbbképzését támogatja. SPECIÁLIS NEVELÉSŐ IGÉNYŐ TANULÓKAT TANÍTÓK A speciális nevelési igényő (SNI) tanulóknak több mint fele speciális és készségfejlesztı speciális szakiskolákban tanul (ld fejezet). Emellett az SNI tanulók egyre növekvı hányada vesz részt többségi iskolákban folyó integrált oktatásban. A speciális szakiskolák a tanulók szükségleteinek megfelelıen gyógypedagógusi végzettségő közismereti tanárokat is foglalkoztatnak, akik közremőködnek abban, hogy az iskola 72

73 programja és tevékenysége megfelelıen igazodjon e tanulók igényeihez. Az ilyen intézményekben szakmai tárgyakat tanító tanárok és oktatók általában nem rendelkeznek gyógypedagógiai képzettséggel. A tanári mesterszak képzési célját és az intézményi tanterv keretében elsajátítandó tanári kompetenciákat összefoglaló 15/2006. (IV. 3.) OM rendelet szerint a képzésbıl kilépı pedagógus rendelkezik ismeretekkel a speciális nevelési szükségletek okairól, fokozatairól, továbbá alkalmas a differenciált, felzárkóztatást segítı fejlesztésre. E követelményeknek a tantervekben való megjelenítése azonban a tanárképzést biztosító felsıoktatási intézmény felelısségi körébe tartozik. Ennek következtében a tanárjelöltek túlnyomó többsége alapképzése során az SNI tanulók tanítását illetıen jó esetben némi információval gazdagabb lesz, de módszertani, pedagógiai felkészítést nem kap az integrált vagy speciális környezetben való nevelésükhöz. E pedagógusok esetében ezért különösen nagy jelentısége van a továbbképzéseknek (ezekrıl bıvebben lásd a fejezetet). A FELSİOKTATÁSBAN DOLGOZÓ OKTATÓK ALAP- ÉS TOVÁBBKÉPZÉSE A felsıoktatási intézmények oktatói számára nincs kötelezı szervezett továbbképzés, viszont ez a réteg a legkvalifikáltabb, illetve fıállásuk követelménye is a folyamatos önképzés. A felsıoktatási törvény értelmében az oktatói címek viselésére jogosultaknak doktori képzésben kell részt venniük, illetve a docensi és annál magasabb szintő munkakörök betöltéséhez Phd/DLA (ISCED 6) fokozattal kell rendelkezniük; az (oktatói cím viselésével nem járó) tanári és tudományos kutatói munkakörökben foglalkoztatottaknak elegendı felsıfokú végzettséggel és szakképzettséggel (ISCED 5A) kell rendelkezniük. A felsıoktatásra vonatkozóan a törvény nem írja elı, hogy az oktatók pedagógiai képesítéssel rendelkezzenek, és kiválasztásuk a felsıoktatási intézmény hatáskörébe tartozik A SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉSBEN DOLGOZÓ TANÁROK ÉS OKTATÓK TÍPUSAI A SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉSBEN DOLGOZÓ TANÁROK/OKTATÓK ÉS EGYÉB TANULÁSSEGÍTİK TÍPUSAI A melléklet 37. táblázata az iskolarendszeren belül vagy azon kívül folytatott szakmai továbbképzésben dolgozó tanárok és oktatók típusait mutatja be A SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉSBEN DOLGOZÓTANÁROK ÉS OKTATÓK ALAP- ÉS TOVÁBBKÉPZÉSE AZ ISKOLARENDSZEREN BELÜLI SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉSBEN DOLGOZÓK Mivel az iskolarendszeren belüli szakmai továbbképzésben ugyanolyan tanári/oktatói testület vesz részt, mint a szakmai alapképzésben, kategorizálásuk, valamint a pedagógusok alap- és továbbképzése megegyezik a 7.2. fejezetben leírtakkal. AZ ISKOLARENDSZEREN KÍVÜLI SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉSBEN DOLGOZÓK Alapképzés A felnıttképzés keretében folytatott szakképzésben oktatók számára a jogszabályok csak szakirányú felsıfokú végzettséget (ISCED 5A) írnak elı vagy abban az esetben, ha meghatározott idejő szakmai tapasztalattal rendelkeznek (a képzés szintjével legalább megegyezı szintő) középfokú szakképesítést. Ez alól kivételt jelentenek azok, akik 73

74 akkreditált intézményekben hátrányos helyzetőeknek kínált képzéseken oktatnak. Az ı esetükben követelmény a pedagógiai (vagy pszichológiai) képesítés, illetve a gyakorlati oktatóknak emellett 5 éves szakmai/felnıttképzési gyakorlattal is rendelkezniük kell. A felnıttképzésben pedagógiai képzettséggel oktató tanárok/oktatók képzése ugyanazon formában és ugyanolyan felsıoktatási intézményekben történik, mint a szakmai alapképzésben (szakképzı iskolákban) dolgozó tanárok esetében, így megegyezik a fejezetben leírtakkal. Bár a felnıttképzésben dogozók többsége nem rendelkezik andragógiai képzettséggel, de a felsıoktatásban többféle képzés nyújt felkészítést a különbözı tanulássegítı munkakörökre. A 2006 szeptemberétıl bevezetett képzési rendszerben többek között emberi erıforrások, valamint andragógia szak is indult 4 lehetséges szakiránnyal (humánszervezı, mővelıdésszervezı, személyügyi szervezı, munkavállalási tanácsadó). A felnıttoktatási szakértı képzettséget adó (ISCED 5A szintő) szakirányú továbbképzési szak a felnıttoktatási folyamatok tervezésére, szervezésére, irányítására és értékelésére készíti fel a diplomával már rendelkezıket. Egy 2 éves, képzési szakasszisztens elnevezéső felsıfokú OKJ-s képzés pedig az érettségi bizonyítvánnyal (ISCED 3A) rendelkezıket készíti fel felnıttképzési szervezıi feladatokra, illetve a gyakorlati szakoktatásban való közremőködésre. Továbbképzés A jelenlegi jogszabályok a felnıttképzésben dolgozó oktatók számára nem írnak elı kötelezı továbbképzést. Az egyetlen jogszabály, amely ezt a területet érinti, a 24/2004. (VI. 22.) FMM rendelet. Ennek értelmében az akkreditált felnıttképzési intézményeknek olyan humánerıforrás-tervvel kell rendelkezniük, amely tartalmazza az oktatók továbbképzésére vonatkozó szabályokat is. Az iskolarendszeren kívüli szakképzésben alkalmazott oktatók továbbképzése differenciált képet mutat. Azoknak, akik szakképzı iskolában is tanítanak, közoktatási alkalmazotti státuszukból kifolyólag részt kell venniük hétévenkénti továbbképzésen (lásd 7.7.). A regionális képzı központok rendszeresen kínálnak szervezett továbbképzéseket oktatóik számára belsı képzési tervük alapján. Az oktatási magánvállalkozások között nagy különbségek vannak ebben a tekintetben. Az ISO minısítésével rendelkezı vállalkozások belsı képzési terveket dolgoznak ki és (teljes munkaidıben dolgozó) alkalmazottaik számára belsı továbbképzést kínálnak vagy egy másik vállalkozás által kínált képzést vásárolnak meg. E cégektıl eltekintve azonban a felnıttképzési intézmények (teljes idejő) alkalmazottaiknak általában csupán alkalomszerően szerveznek továbbképzéseket, jellemzıen inkább szakmai konzultációkat kínálnak számukra és szakmai konferenciákra küldik el ıket, vagy egyszerően csak elvárják tılük, hogy tovább képezzék magukat. A Humánerıforrás-fejlesztési Operatív Program intézkedésének keretében készültek és 2008-ban jelentek meg tanár-továbbképzési és idegen nyelvi tananyagok és tankönyvek, melyek elektronikus formában mindenki számára elérhetıek. 74

75 8. A KÉPZÉSI KÍNÁLAT KÖZELÍTÉSE A MUNKAERİPIAC IGÉNYEIHEZ 8.1. A KÉSZSÉGSZÜKSÉGLETEK ELİREJEZÉSÉNEK MECHANIZMUSAI (SZEKTORONKÉNT, FOGLALKOZÁSONKÉNT, KÉPZÉSI SZINTENKÉNT) Rövid távú munkaerı-piaci elırejelzések 1991 óta zajlanak Magyarországon ig évente kétszer készült kilenchónapos elırejelzés tıl évente egyszer történik személyes vállalati lekérdezésen alapuló adatfelvétel ágazatokra és vállalati létszám-kategóriákra reprezentatív rétegzett mintán. Az évenkénti felvételre való átállás óta az idıhorizont egy és egynegyed év. A prognózisok fontos melléktermékei az ún. szakmapozíciós mátrixok, amelyek az egyes szakmákban várható elbocsátásokról illetve bıvülı keresletrıl adnak hírt ig a foglalkoztatási intézményrendszer, azóta a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdaság- és Vállalkozáselemzési Intézete (MKIK GVI) végzi az adatfelvételt és az adatfeldolgozást óta a lekérdezés alapstatisztikái az Interneten egy interaktív lekérdezı rendszer révén bárki számára elérhetıek15. Az adatbázis foglalkozásonként a következıket tartalmazza: a létszámfelvételre és elbocsátásokra való szándékokat, ezen belül a pályakezdık felvételére irányuló igényeket; az ún. hiányszakmák listáját, amelyekben kritikusan alacsony a tipikus bérek melletti munkaerı-kínálat; a cégek belsı képzési tevékenységének alapadatait; valamint az iskolarendszerő szakképzés keretében folyó gyakorlati képzést, ugyancsak szakmánként. Az adatok regionális és megyénkénti bontásban is lekérdezhetık. A munkaügyi központok nyilvántartják a regisztrált munkanélküliek szakmánkénti megoszlását, valamint szakmánként a bejelentett álláshelyeket is. Ezeket a számokat különösen a felnıttképzések támogatásának tervezésekor használják. Az adatok a szakemberek rendelkezésére állnak regionális bontásban is, de nyilvánosan egyelıre nem hozzáférhetıek. Idırıl-idıre közép- (3-5 éves) és hosszabb távú (5-10 éves) munkaerı-piaci elırejelzések is készülnek, általában a foglalkoztatásért felelıs tárca megrendelésére. Legutóbb a Humán Erıforrás Operatív Programban (HEFOP) az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ) fejlesztése intézkedés keretében több kutatás is foglalkozott foglalkozási prognózisok készítésével és ágazati létszámstruktúra elırejelzéssel, a Strukturális Alapok forrásait felhasználva16. Ágazati munkaerı-piaci tanulmányok, elırejelzések esetlegesen készülnek, konkrét megrendelésre: például 2004-ben 6 ágazatra17, valamint 2008-ban az építıipar munkaerıigényének elırejelzésére.18 Az a tény önmagában, hogy készülnek elırejelzések, még nem jelent garanciát arra nézve, hogy pontos információ áll rendelkezésre a munkaerıpiac jövıbeni igényeit illetıen. Például számos elemzés támasztja alá a szakmunkásvégzettségnek az emúlt két évtized alatt bekövetkezett drasztikus leértékelıdését (ld. pl. Kézdi 2008). A szakmunkások magas munkanélküli rátája, valamint hogy sokan közülük képzettséget nem igénylı munkakörben dolgoznak, akár a túlképzés következményeként is értelmezhetı. Azonban sokkal inkább egy rosszul mőködı oktatási rendszer tüneteirıl van szó, tudniillik hogy az általános és középfokú iskolarednszer nagy számban bocsát ki a legalapvetıbb készségekkel sem, vagy csak alig, rendelkezı végzetteket. Ugyanakkor a képzett munkaerı hiányának hangsúlyozása ahogy az a gazdasági kamarák képviselıi, szakpolitikusok, stb. részérıl gyakorta történik sem teljesen alaptalan. Az egyidejőleg létezı munkanélküliség és 15 Magyar Munkaerıpiaci Prognózis: 16 Borbély Tibor Bors Fülöp Edit (szerk.): Munkaerı-piaci kutatások, FSZH, tpk.org.hu/resource.aspx?resourceid=apk_dok_epito_kdrmk_

76 munkaerıhiány pontos megértése elengedhetetlen elıfeleltétele annak, hogy a jövıben munkaerıt kibocsátó szakképzés és a munkaerıpiaci igények közeledni tudjanak egymáshoz. A valós hiányról azonban nem áll rendelkezésre pontos és megbízható információ, részben azért sem, mert a munkáltatók által becsült hiányszámokat ahogy számos tanulmány figyelmeztet nem árt némi fenntartással kezelni (Kézdi et al., 2008; Nagy, 2008; Mártonfi, 2006). Érthetı, hogy a hiány eltúlzása a vállalati-vállalkozási lobbi érdekében áll, hiszen ezáltal remélhetnek nagyobb figyelmet, és kényszeríthetik ki az állami erıforrások fokozott bevonását olyan képzések finanszírozásába, ami legyártja számukra az adott idıpontban szükséges munkaerıt. Sok esetben az egyidejő munkanélküliség és szakmunkáshiány közti ellentmondás a szó szoros értelmében látszólagos; kevés köze van a munkaerı-piaci valósághoz, mivel módszertanilag problematikus számításokra támaszkodik Juhász et al., 2009). Létezik persze valós hiány is, ez azonban alapvetıen minıségi, nem mennyiségi: megfelelıen képzett a gazdasági-technológiai változásokhoz alkalmazkodni tudó szakmunkásból valóban nincs elég. AZ MKIK GVI ÁLTAL VÉGZETT MUNKAERİ-PIACI FELMÉRÉSEK Egy 2007-es törvénymódosítás a túlnyomóan a gazdaság által delegált tagokból álló, ún. regionális fejlesztési és képzési bizottságokra (RFKB, ld. 4.3) bízta annak eldöntését, hogy az adott régióban a térségi integrált szakképzı központok (TISZK, ld. 2.1) mely szakmából hány osztályt iskolázhatnak be az iskolarendszerő szakképzésben. Ugyancsak az RFKB-k illetékesek a hiányszakmák körének meghatározására, amely a képzık és tanulók számára is többletjuttatásokat jelent. A 2010-ben bevezett szakiskolai ösztöndíj program (ld. alább) szintén az RFKB-k által megállapított hiányszakmákra támaszkodik. Az RFKB-k hatáskörébe tartozik a szakképzés-fejlesztési forrásokat allokáló pályázatok kiírása és elbírálása is. Mindezek a regionális munkaerıpiac beható és naprakész ismeretét feltételezik az RFKB tagjai számára óta ennek az információigénynek a biztosítására évente 900 millió forintos keret áll rendelkezésre felmérések lebonyolítására.19 A felméréseket a szakképzés legbefolyásosabb nem állami szereplıje, az MKIK szervezi és bonyolítja, a kutatási hátteret az MKIK GVI biztosítja. A 2008-ban elsı alkalommal végzett felmérés központi eleme egy 12 ezres vállalati mintán végzett felmérés volt. Ez a szakmunkás végzettségőek foglalkoztatásáról, az irántuk a következı egy, illetve négy évben várhatóan megnyilvánuló keresletrıl győjtött információkat külön-külön mintegy szakmára. A kutatók több eljárással 2015-ig, régiónként becsülték a 14 évesek, a középfokú oktatásban, ezen belül a szakiskolai oktatásban résztvevık létszámát. A véleményeken, várakozásokon alapuló adatok beszerzésében a kamara és más gazdasági szervezetek apparátusai tevékenyen részt vettek. A kapott eredményeket régiónként és szakmánként csoportosították, és ezeket a táblázatokat juttatták el az RFKB-khez. Az eredményeket tájékoztató jellegőnek tekinthetık; a konkrét számok sokszor vitathatóak, esetenként nem megalapozottak, a helyi és regionális szükségletekrıl még nem tájékoztatnak kielégítıen. A 4 éves idıtávra vonatkozó becslésekre csak korlátozottan voltak hajlandóak a válaszolók, pedig a felmérés a válság elıtt zajlott le. Az eredményeket széles körő, állami, munkáltatói és munkaadói szervezetek delegáltjai részvételével rendezett konferencián vitatták meg. Az adatok és a konzultációk alapján, bár azok ajánlásától az érdekek mentén gyakran eltérve azonosították az ún. hiányszakmákat, és 19 A 2008-as és 2009-es felmérések erdményeit ld: 76

77 ebben viszonylag széles konszenzus alakult ki.20 A túl nagy létszámot képezı szakmák azonosítása problémásabbnak bizonyult, bár szakmunkás szinten ilyen viszonylag kevés van. Az elsı év tapasztalatai alapján a 2009-es felméréshez a módszertant finomították (ld. Fazekas 2009): igyekeztek a munkaerı-kereslet és kínálat olyan szegmenseit is becsülni, amelyek az elızı évben figyelmen kívül maradtak. Az adatgyőjtés szélesebb körben, 9000 válaszadó bevonásával, történt. Felkeresték a közszféra intézményeit is, a hasonló szerkezető vállalati kérdıívek mellett szakértıi és munkaadói körben interjúkat is készítettek, és a képzés és a munkaerı(hiány) minıségi aspektusaira is kitértek. Emellett sor került egy, a munkaerı-piaci érvényesülést feltérképezı, több ezres mintán tervezett pályakövetési pillanatfelvételre is a 2008-ban szakmunkás bizonyítvány szerzettek körében. A leglényegesebb változás, hogy a kvantitatív módszerek mellett kvalitatív módszereket is nagy szerepet kaptak, így az eredményeket sem csupán táblázatokba foglalva, hanem elemzı tanulmányokban, a minıségi aspektusokat is érintı megállapításokban lehet közzéadni. A válaszadás elmaradásának gyakorisága miatt azonban a 2009-es felmérés eredményeit sem árt óvatosan kezelni. Például a megkérdezettek alig több mint 40%-a (a közszférában még kevesebb, csak 31%) válaszolt a szakiskolában végzettek iránti igényt firtató kérdésekre, gyakorlatilag lehetetlenné téve bármiféle érdemi következtetés levonását. PÁLYAKÖVETÉS Az iskolarendszerbıl kikerülık elhelyezkedésérıl szóló információk rendszerezett győjtése a szakképzés- és foglalkoztatáspolitika kiemelt fontosságú területe lett az elmúlt egy-két évben. A szakpolitika feltett szándéka, hogy ezeket az információkat a képzési keretszámok tervezéséhez felhasználja, sıt, azok ezen alapuljanak. A fent említett, az RFKB-kat információval ellátni szándékozó, a végzett szakmunkásokra irányuló pályakövetési pillanatfelvétel is ebbe a trendbe illeszkedik. Ennek finanszírozási forrása a Munkaerı-piaci Alap képzési alaprésze. Több országos rendszer kialakítását és helyi kezdeményezéseket is finanszíroz Magyarország a Strukturális Alapokból. A Társadalmi Megújulás Operatív Programjának (TÁMOP) es intézkedése ( A képzés minıségének és tartalmának fejlesztése ) egyik alprojektje egy országos, az ISCED 3-as és 4-es szinten végzettekre irányuló pályakövetési rendszer megteremtését, informatikai hátterének kialakítását célozza. A TÁMOP ( A felsıoktatási szolgáltatások rendszer szintő fejlesztése ) egyik alprojektje pedig az ISCED 5-ös kimenet pályakövetését célozza. Ez az ún. Diplomás Pályakövetı Rendszer (DPR). A DPR célja, hogy a felsıoktatási intézmények, a továbbtanulás elıtt álló diákok és szüleik, továbbá a felsıoktatási és munkaerı-piaci szakpolitikusok világos képet kapjanak a felsıoktatásból kikerülı végzettek életpályájának alakulásáról, és ezáltal módosítani, befolyásolni legyenek képesek a munkaerı-piaci, felsıoktatási stratégiákat. Ugyancsak a TÁMOP forrásait használja fel a as intézkedés ( TISZK rendszer továbbfejlesztése ). A 40 nyertes pályázatából igen sok tartalmazza TISZK-szintő pályakövetés megteremtését (a TISZK-ekrıl ld. 2.1). 20 Errıl ld. A 2008-as RFKB döntések elıkészítésének elemzése. Az RFKB döntések, tihanyi javaslatok és munkaerı-piaci elırejelzések összevetése, MKIK GVI,

78 8.2. A KÉPZÉSI KÍNÁLAT ÉS A KÉSZSÉGSZÜKSÉGLETEK KÖZELÍTÉSÉNEK GYAKORLATA A februárjában kiadott új Országos Képzési Jegyzék (OKJ, ld. 2.1) a modulokból való építkezés következtében rész-szakképesítésekkel, ráépülı és elágazó szakképesítésekkel elvileg rugalmasabban képes követni a munkaerıpiac változó igényeit, bár ennek hatása még nem verifikálható. A februári rendelet létrehozta egyúttal az ún. OKJ Bizottságot is, amely figyelemmel kíséri és véleményezi a szakképzési szerkezet fejlesztését, és javaslatot tesz a szakképzésért felelıs minisztereknek az OKJ módosítására. Ebbe a bizottságba a tagok túlnyomó többségét a gazdaság érdekképviseletei és szakmai szervezetei delegálják. A gazdaság szereplıi meghatározó szerepet kapnak a TISZK-ek mellett mőködı tanácsadó testületekben is. Ezeknek döntési joguk ugyan nincs, de javaslataik befolyásolják a képzési profilokat, a gyakorlati képzés eszközhátterének fejlesztését, illetıleg az intézmények stratégiáit. A 2008-as válság elıtt jellemzı volt a szakmunkáshiány, különösen a gépipari és építıipari szakmákban. Ezekben az ún. hiányszakmákban való képzésre speciális ösztönzıket vezettek be: tanulószerzıdés (ld. 5.4) esetén magasabb juttatások illetik meg a diákokat, a képzık is érdekeltebbek, hiszen nagyobb visszatérítésre számíthatnak a Munkaerı-piaci Alap (MPA) képzési alaprészébıl, mint a nem hiányszakmák gyakorlati oktatását végzık. SZAKISKOLAI TANULMÁNYI ÖSZTÖNDÍJ A 328/2009. kormányrendeletben szabályozott, február 1-tıl bevezetésre került szakiskolai21 tanulmányi ösztöndíj célja az ún. gazdaság által igényelt szakképesítést tanuló szakiskolai diákok anyagi támogatása. A gazdaság által igényelt szakmák listáját az illetékes regionális fejlesztési és képzési bizottságok (RFKB) állítják össze, az egyes régiók gazdasági szükségleteinek megfelelıen, és ugyanolyan módszertan szerint határozzák meg, ahogyan a beiskolázás szakirányairól és létszám-arányairól döntenek. Azaz a legfeljebb 10 szakmát tartalmazó listákat a következı adatokra támaszkodva állítják össze: régió várható munkaerı-szükséglete (MKIK GVI felmérésekre támaszkodva, ld. fent); a régióban zajló vagy tervezett nagyberuházások munkaerıigénye; a tartósan betöltetetlen álláshelyek és a munkaerıhiány okainak felmérése; az iskolák képzési kínálata, a döntést követı következı 3 év szakiskolai kibocsátásának adatai; KSH adatok (foglalkoztatottak foglalkozás és ágazat szerinti megoszlása, regionális ágazati bruttó hozzáadott érték); az állami foglalkoztatási szolgálat által nyilvántartott regisztrált pályakezdı álláskeresıkre vonatkozó adatok; a magyar munkaerı-piaci prognózisban szereplı adatok. Az ösztöndíjprogram általánosan megfogalmazott célja a keresletvezérelt szakképzéssel segíteni a versenyképes gazdaság megteremtését, konkrétan pedig azoknak a szakképesítéseknek a támogatása, melyekre a gazdaság igényt tart, de amelyek beiskolázási-kibocsátási létszáma alacsony. Az ösztöndíjon keresztül próbálják tehát az 21 A szakiskolák (ISCED 2/3C) jelentik a magyarországi szakképzés leginkább problematikus pontját. Ezek az intézmények váltak a leggyengébb képességő és leghátrányosabb háttérrel rendelkezı tanulók győjtıhelyévé. Itt a legmagasabb a lemorzsolódók aránya, a szakiskolai végzettség munkaerıpiaci hasznosíthatósága pedig látványosan értékét vesztette. 78

79 adott szakmákat és magát a szakmunkás életpályát vonzóbbá tenni, és emelni a képzés minıségét és presztízsét. A tanulók egyéni támogatása a tanulási motivációt hivatott növelni, a szociálisan hátrányos helyzető fiatalok számára pedig magát a szakmaszerzést kívánják megkönnyíteni. Az ösztöndíj a szakiskolák szakképzési évfolyamain tanulók közül mindenkinek jár, aki az adott régióban gazdaságilag kiemelten fontosnak ítélt szakmák valamelyikének tanulója, feltéve, ha elér egy meghatározott tanulmányi átlagot (2.51), és igazolatlan óráinak száma nem haladja meg a 10-et. Az elsı, bevezetı félévben az ösztöndíj egységesen mindenkinek havi 10,000 forint, ezt követıen a tanulmányi eredmény függvényében havi 10-30,000 forint között változik. Az ösztöndíj forrása a Munkaerı-piaci Alap képzési alaprésze, a 2010-es évre egy 2,088,000,000 forintos keret áll rendelkezésre. Noha a támogatott szakképesítések régiónként jelentısen eltérnek, valamennyi régióban hiányszakmának számít a kımőves, a gépi forgácsoló, a hegesztı és az ács-állványozó. (összesen kb. nyolcezer diák). Országosan 11 szakmacsoportból 24 szakképesítés került fel a listákra. SZAKKÉPZÉST TÁMOGATÓ HELYI TANULMÁNYI ÖSZTÖNDÍJAK A szakképzés belsı problémáira, illetve a munkaerıpiaci igényekhez való nem megfelelı illeszkedésre néhány esetben már helyi (városi) szinten is próbálnak reagálni, és amennyire lehetséges, különbözı intézkedések bevezetésével közelíteni a képzési kimenetet a helyitérségi gazdaság konkrét igényeihez. Az egyik legjelentısebb iparvárosunkban 2008-ban a helyi önkormányzat alapított szakmunkásösztöndíjat, illetve a leendı munkáltatók is köthetnek ún. elıszerzıdést a diákokkal, akik a tılük kapott juttatásért cserébe vállalják, hogy végzés után legalább annyi ideig dolgoznak a vállalatnál, amennyi ideig az ösztöndíjat folyósított számukra. A szakmunkástanulók juttatásai a város diákjainál három forrásból tevıdhetnek össze (önkormányzati ösztöndíj, tanulószerzıdéssel tanulók juttatásai, vállalati ösztöndíj), és együttesen megközelíthetik a minimálbért. A 2008-as bevezetés óta az ösztöndíjra jogosultak száma közel háromszorosára emelkedett (450-rıl 1240-re, a beiskolázás növekmény hiányszakmákban 8%-os, azaz 80 tanuló/év). Sikerként könyvelik el azt is, hogy a szülık már tudatosan keresik az ösztöndíjas szakmákat, és hogy a tanulók tanulmányi eredménye lényegesen emelkedett. Sajnos nem lehet megállapítani, hogy ezek az ösztönzık mennyiben járultak hozzá szakiskolába való jelentkezési kedv növekedéséhez, ugyanis Gyırött egyidejőleg 25%-kal csökkentették középfokon a gimnáziumi férıhelyeket, a szakiskolákban indítható osztályok számát növelték, és a középiskolákba való bejutást a korábbinál magasabb teljesítményszinthez kötötték. A cél az iparváros szakmunkás utánpótlásának biztosítása. A szakképzésben érdekeltek többségükben támogatják ezeket az intézkedéseket, de a szélesebb szakértıi közvélemény megosztott a hosszabb távú hatásokat illetıen. Országosan is komoly érdeklıdést váltott ki a kezdeményezés, a városi vezetés számos megkeresést kap, hogy számoljanak be tapasztalataikról. A gyıri modellt a 2010-ben bevezetett országos ösztöndíj rendelet megalkotásakor is figyelembe vették. A szakiskolai és szakközépiskolai diákokat támogató helyi ösztöndíjat Zalaegerszeg város vezetése afféle kompenzációként kívánja bevezetni 2010 szeptemberétıl. Azaz bevallottan az a céljuk, hogy az országos szinten jelentkezı rendszerszerő problémákat helyileg legalább enyhíteni próbálják. Az intézkedéssel az önkormányzat egyszerre több célt kíván elérni: a tanulók és szülık továbbtanulással, iskola- és szakmaválasztással kapcsolatos döntéseinek befolyásolásán túl közvetve a szakképzı intézmények színvonalát (és presztízsét) is erısíteni szeretnék, mégpedig a tanulmány eredmény függvényében változó 79

80 ösztöndíj megállapításával. További szempont a gazdálkodó szervezetek, a munkaadói oldal szakképzésbe való bevonása. EGYÉB INTÉZKEDÉSEK Az ISCED 3-as szinten zajló szakképzésben a tanulószerzıdéssel vállalatoknál, vállalkozóknál folyó gyakorlati képzés folyamatosan teret nyer. A tanulószerzıdéses képzésben való érdekeltséget minden szereplı diákok és családok, vállalati és iskolai képzık számára megteremtették. Évrıl évre nı tehát azon szakképzettek száma, akik gyakorlatilag munkatapasztalattal lépnek ki a munkaerıpiacra (ld. a melléklet 13. táblázatát). Két alkalommal 2007-ben és 2008-ban írtak ki pályázatokat a szakiskolák számára nívódíjra. A díj elnyerésének legfıbb kritériuma, hogy a végzettek minél nagyobb aránya helyezkedjen el végzés után a munkaerıpiacon saját szakmájában. Az évente 4-6 nyertes iskola jelentıs, szabadon felhasználható forrásokat kap (egyenként ezer EUR) a díj mellé. Idırıl-idıre médiakampányokkal próbálják népszerősíteni a presztízsüket vesztett fizikai szakmákat, melyek fı üzenete, hogy az ezekrıl a szakmákról a lakosságban élı, feltételezetten hamis, a szocialista iparban megtapasztalt képet megváltoztassa. A mai munkakörülmények sokkal jobbak, a munkahelyek tisztábbak, a fizikai terhelés kisebb, a technológia sokkal korszerőbb, mint két-három évtizede volt. Az MKIK 2004-ben az akkor illetékes minisztériummal kötött szerzıdés értelmében 16 nagy létszámú szakmunkás szakma képzési tartalmának kidolgozását vállalta ban további 11 szakma került a kamarához, amely immár a szakmunkásképzés nagyobbik felének képzési tartalmáért felelıs. Ezekben a szakmákban a kamara a képzés félidejében ún. szintvizsgákat is szervez, ahol a munkaerıpiac igényeit közvetlenül is tudják közvetíteni, a képzési eredményeket tesztelni. A modularizált OKJ bevezetése új vizsgaszabályozást is jelentett. A záróvizsgák a korábbinál inkább gyakorlati jellegőek, a szakmai ismeretek meglétének ellenırzése kisebb szerepet kap. A vizsgabizottságokba minden esetben delegál egy fıt a kamara, a legtöbb esetben ı a vizsgabizottság elnöki tisztét tölti be. A 2006-ban kiadott, moduláris elven építkezı OKJ-hez a szakmai és vizsgakövetelmények elkészültek, de a TÁMOP as akciótervének jelenleg is zajló megvalósítása keretében mintegy 2400 képzési modul képzési mintaprogramját is elkészítik. A programfejlesztésben amelynek alapját a korábbi munkakörelemzések és ún. DACUMtáblák képezik jelentıs szerepet kapnak a gazdaság által delegált szakemberek is. A TÁMOP egyik alprojektje a szakmai tanárok és szakoktatók gazdaságban való továbbképzését tőzte ki célul. A továbbképzés lényege, hogy a szakképzı iskolákban már hosszabb ideje (körülbelül 10 éve) oktató szaktanárok, szakoktatók a programban résztvevı vállalatoknál eltötlött pár hónap során gyakorlati tapasztalatot szerezzenek. Ennek során megismerhetik a szakmájukhoz kapcsolódó technológiai, módszertani újdonságokat, és képet kaphatnak a különbözı munkakörök betöltéséhez szükséges követelményekrıl, és a munkakörülményekrıl. A projekt elsı, kísérleti szakasza, amelynek keretében hozzávetıleg 80 szakoktató 1-2 hónapot töltött gazdálkozó szervezetéknél, a közelmúltban zárult le. 80

81 9. A TANULÁST, PÁLYAVÁLASZTÁST ÉS FOGLALKOZTATÁST SEGÍTİ TÁJÉKOZTATÓ ÉS TANÁCSADÓ SZOLGÁLTATÁSOK 9.1. STRATÉGIA ÉS SZOLGÁLTATÁSOK Magyarországon a pályaválasztási információs és tanácsadó szolgáltatásoknak nincs egységes, központi irányítása vagy gazdája. A tanácsadó szolgáltatások biztosításának, azok fejlesztésének felügyelete a foglakoztatásért és az oktatásért felelıs minisztériumok a Nemzetgazdasági Minisztérium és Nemzeti Erıforrás Minisztérium hatáskörébe tartozik. A két minisztérium között ugyanakkor nincs hosszútávú stratégiai együttmőködés. Másrészt sem az állampolgárok, sem a munkáltatók nincsenek tisztában a tanulást, pályaválasztást és foglalkoztatást segítı tájékoztató és tanácsadó szolgáltatások céljaival, módszereivel és hasznával. A European Lifelong Guidance Policy Network (ELGPN) létrehozása lendületet adott a hazai fejlesztéseknek is januárjában megalakult a Nemzeti Pályaorientációs Tanács (NPT)22, majd ugyanazon év szeptemberében az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) Társadalmi Megújulás Operatív Programja (TÁMOP) keretében elindult egy új nemzeti program, amely célkitőzései közé tartozik egy országos tanácsadói hálózat létrehozása. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) Humán Erıforrás Programok Irányító Hatósága, mint a nezmeti humánerıforrás-fejlesztési kérdésekért felelıs szervezet, szintén fontos szerepet tölt be. A májusi választásokat követı kormányváltás óta napirenden van a folyamatban levı nemzeti fejlesztési programok átalakítása. Az új kormány a as fejlesztés program nevét Új Széchenyi Tervre (ÚSZT) változtatta, de a program tartalmát illetıen még nem született döntés. A évi nemzeti stratégia az egész életen át tartó tanulásról szintén tartalmaz tanácsadó tevékenységre vonatkozó elemeket, azonban a vonatkozó szakpolitikai dokumentumot a Nemzeti Pályaorientációs Tanács (NPT) dolgozta ki. A dokumentum jelenleg egyeztetés alatt áll, mindeddig nem fogadták el, mint a kormány hivatalos állásfoglalását. A pályaorientáció magyar rendszerének legfıbb hiányosságait az alábbiakban foglalhatóak össze: egyetlen szervezet sincs abban a helyzetben, hogy komplex tanácsadói szolgáltatásokat nyújtson; a szakpolitikák összehangolása és intézmények közötti koordináció alacsony szintő; kevés az információ az elérhetı szolgáltatásokról; az ügyfelek elvétve kapnak személyre szabott tanácsadást. Az alábbiakban felsorolt, oktatásüggyel kapcsolatos legfontosabb törvények szabályozzák a tájékoztató és tanácsadói szolgáltatásokat is (a törvényekrıl a 4.2 és 4.4 fejezetek szolgálnak további információval): a közoktatásról szóló évi LXXIX. törvény, a felsıoktatásról szóló évi CXXIX. törvény, a szakképzésrıl szóló évi LXXVI. törvény, a felnıttképzésrıl szóló évi CI. törvény,

82 ReferNet országjelentés 2010 a foglalkoztatás elısegítésérıl és a munkanélküliek ellátásáról szóló évi IV. törvény. Csupán egy szervezet, az Állami Foglalkoztatási Szolgálathoz (ÁFSZ) tartozó Foglalkoztatási és Szociális Hivatal (FSZH) végzi a pályatanácsadáshoz kapcsolódó adatok győjtését a hét Regionális Munkaügyi Központ, a kilenc regionális képzı központ, valamint a kiszervezett szolgáltatásokat nyújtó szervezetek révén. Az elsı Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT, ) Humán Erıforrás Fejlesztési Operatív Programja (HEFOP), valamint a Regionális Fejlesztési Program (RFP) bizonyos kezdeményezései szintén tartalmaztak a tanácsadói szolgáltatások fejlesztésére vonatkozó elemeket, így például kapcsolódó tanulmányok és elemezések elkészítését, azonban nem hoztak létre egy országos adatbankot ezek eredményeinek összefoglalására. A pályainformációs és tanácsadói szolgáltatásokat nyújtó ágazatok között gyenge a koordináció mind az intézményi, mind pedig a szakmai kapcsolatok tekintetében. A szolgáltatások jelenlegi rendszerének megítélése nem kedvezı, a szolgáltatásokhoz való hozzáférés sem megoldott széles körben. Noha az információs és tanácsadó szolgáltatások fejlesztésének fontosságát és szükségességét szakpolitikai dokumentumok is régóta kiemelik, azonban az utóbbi években indított fejlesztési programok nagy része elsısorban információs rendszerek, valamint munkaerı-piaci információk adatbázisának és weboldalak létrehozására helyezte a hangsúlyt ban azonban nagyszabású, a pályaorientáció (életpálya-építés) nemzeti szintő, integrált rendszerének kialakítását célzó fejlesztés indult a TÁMOP 6,878 millió eurós költségvetéső projektje keretében. A nemzeti pályaorientációs rendszer 2010 közepére készült el. Az elsı, kétéves szakasz eredményei már hozzáférhetıek (ld. Borbély-Pecze, 2010).23 A rendszer hagyományos és online eszközrendszerekre egyaránt épít, és már meglévı és újonnan kialakított pályatanácsadási, pályaorientációs és pályakövetési rendszereket egyesít, melyek az EU-27 rendszereihez (European Qualification Framework - EQF, EUROPASS, PLOTEUS, EURES, EuroGuidance Network stb.) kapcsolódó munkaerı-piaci információs rendszerekkel vannak összekapcsolva. Kormányzati szervek (NSZFI, OH, FSZH, OFI) együttmőködése eredményeképp Szeptemerére elkészült az új Nemzeti Pályaorientációs Portál,24 mely életkortól függetlenül mindenki számára kínál információt, és nagyszámú adatbázishoz nyújt hozzáférést a foglakoztatás, a szakképzés, a felnıttképzés és a közoktatás területén májusában megalakult egy koordinációs hálózat, amely a programok és szakpolitikai stratégiák összehangolását hivatott ellátni szeptemberére a hozzávetıleg 3100 fıs tagsággal rendelkezı regionális pályaorientációs hálózathoz 800 intézmény és 500 magasan képzett tanácsadási szakember is csatlakozott. Ezeket az intézkedéseket az ÁFSZ Foglalkoztatási és Szociális Hivatala koordinálja. Ugyancsak az FSZH tölti be a Nemzeti Pályaorientációs Tanács titkársági feladatát is, melyet a Nemzeti Szakképzési és Felnıttképzési Tanács hozott létre 2007-ben. Ugyancsak az ÁFSZ felelıs a képzési információhoz való hozzájutást segítı internetes portál 25, mőködtetéséért, valamint a magyar EuroGuidance iroda mőködtetéséért Szegeden 26. A TÁMOP keretében zajlik a pályaválasztást és pályatanácsadást segítı pályakövetés rendszerének kiépítése. A Nemzeti Erıforrás Minisztérium (2010 elıtt: Oktatási és Kulturális Minisztérium) egyik háttérintézménye, az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. végzi a felsıoktatásban nyújtott pályatanácsadással kapcsolatos információk összegyőjtését 27, valamint az általános és középiskolákban zajló tanácsadás

83 fejlesztését. A következı évek során a TÁMOP program egyik legfontosabb feladata az integráló szerepet betöltı, szakembereknek és felhasználóknak egyaránt hasznos nemzeti pályaorientációs portal továbbfejlesztése. PÁLYAORIENTÁCIÓS TÁJÉKOZTATÁST ÉS TANÁCSADÁST NYÚJTÓ FONTOSABB INTÉZMÉNYEK A megyei pedagógiai intézetek és a pedagógiai szakszolgálatok a közoktatás alap- és középfokú iskoláiban tanulók számára kínálnak pályaválasztási tanácsadó szolgáltatásokat (azonban ezekben az intézményekben csupán néhány tanácsadó dolgozik, így általában Budapest és Debrecen kivételével 1-2 szakember nyújt szolgáltatásokat egy egész megye számára). A felsıoktatásban mintegy 80 felsıoktatási intézmény tanácsadó és karrier központjában kínálnak pályainformációs és tanácsadó szolgáltatásokat a hallgatók számára. A felsıoktatási törvény ugyanis a felsıoktatási intézmények számára 2006 óta kötelezıvé teszi, hogy ingyenes diáktanácsadási szolgáltatást nyújtsanak, illetve hallgatói pályakövetési rendszert mőködtessenek. Az ÚMFT TÁMOP keretében központi program és intézményi pályázat kiírása van folyamatban a tanácsadási és pályakövetési rendszer fejlesztésére. Az ÁFSZ hét regionális munkaügyi központjának és azok kirendeltségeinek (169) a foglalkoztatás elısegítésérıl és a munkanélküliek ellátásáról szóló évi IV. törvény által elıírt alapfeladata a pályainformáció/tanácsadás biztosítása munkanélküliek és munkavállalók számára egyaránt, emellett részt vesznek a közoktatásban, elsısorban a szakképzésben tanulók tanácsadásában is. Az elmúlt években az ÁFSZ tanácsadó szolgáltatásait fıként külsı megbízottak alkalmazásával biztosította óta a német kormány segítségével jött létre a munkaügyi központok által mőködtetett Foglalkozási Információs Tanácsadó (FIT) szervezetek és bázisok hálózata. E hálózathoz is kapcsolódóan 2000-ben egy Leonardo da Vinci program keretében hozták létre a Nemzeti Pályainformációs Központot (NPK) mint a Euroguidance magyar tagját. A Központ fı feladatai közé tartozik a külföldi képzési programokról és tanulási lehetıségekrıl, valamint a magyar oktatási és munkaerı-piaci rendszerrıl való tájékoztatás. A 20 FITpont és a Nemzeti EuroGuidance Központ fıként csak az OECD kritériumok szerinti egyes szinten nyújtanak tanácsadó szolgáltatásokat (ön-információ nyújtása). Az ÁFSZ 1992 óta Világbanki segítséggel létrehozott kilenc regionális képzı központja különféle hátrányos helyzető csoportból kikerülı ügyfelei számára kínál pályaorientációs, információs és tanácsadó szolgáltatásokat, beleértve pályaorientációs képzési programok szervezését is. Egyes felnıttképzı intézmények (cégek és non-profit szervezetek) szintén nyújtanak pályainformációs és tanácsadó szolgáltatást programjaik részekén, vagy azok kiegészítéseként. Az OECD kritériumok szerinti kettes és hármas szintő tanácsadás (támogatott információnyújtás és személyes tanácsadás) biztosítására is képes nem-kormányzati karrier centrumok nem léteznek Magyarországon. Az NPK hálózat keretében, melyet a TÁMOP program támogatásával hoztak létre, 2009 májusától 50 szakember nyújt pályatanácsadást országszerte. Ezenkívül a megyei kulturális központok, családsegítı irodák szintén nyújtanak pályaválasztási tanácsadáshoz kapcsolódó szolgáltatásokat. Számos akkreditált, regisztrált felnıttképzı intézmény is biztosít ilyen jellegő szolgáltatást hallgatóiknak mint a fönt említett felnıttképzési törvényben elıírt, felnıttképzéshez kapcsolódó szolgáltatást. Az imént leírt szolgáltatások felügyelete azonban nem elégséges, így olykor az is elıfordul, hogy az arra kijelölt intézmény mégsem biztosítja ezen szolgáltatásokat. 83

84 9.2. CÉLCSOPORTOK ÉS MÓDSZEREK A hazai pályaválasztási információs és tanácsadó szolgáltatások elsısorban az alábbi csoportok számára nyújtanak segítséget: általános iskolás tanulók a pálya-, illetve középiskola-választás korai szakaszában; középiskolás tanulók az egyetemi alapképzés vagy a szakképzés kiválasztását megelızıen; a tanulók szülei; pályakezdık; munkakeresık; továbbképzésre/átképzésre kényszerült felnıttek; továbbképzésben/felnıttképzésben részt venni szándékozók pályatanácsadást igénylık; a munka világába visszatérni szándékozó inaktív felnıttek. Emellett számos országos és regionális/helyi program kínál speciális szolgáltatásokat kifejezetten a romák és a fogyatékkal élık számára; számos civil szervezet pedig tanulási nehézségekkel küzdı tanulóknak és értelmi fogyatékosoknak nyújt speciális tájékoztató és tanácsadó szolgáltatásokat. A bevándorlás nem kulcsfontosságú kérdés Magyarországon (a 10,03 millió lakosból mindössze fı rendelkezik migrációs háttérrel), ezért csupán néhány kisebb civil szervezet biztosít tanácsadást migránsoknak. Az új országos rehabilitációs program keretében az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) egy nemrégiben indított program keretében rehabilitációs mentort képez ki, akik késıbb az ÁFSZ és a magán szolgáltatók alkalmazásában mőködnek majd. Az oktatás különbözı szintjein a tanácsadás következı módokon valósul meg: ÁLTALÁNOS ÉS KÖZÉPISKOLAI OKTATÁS Az alapfokú oktatás tanterve nem tartalmaz olyan tárgyat, amely kifejezetten a pályaválasztással kapcsolatos tájékoztatást és tanácsadást helyezné középpontba. Az alsóközépfokú oktatásban az osztályfınök az osztályfınöki óra keretében tart pályainformációs és tanácsadó foglalkozásokat. Az iskolarendszerő szakképzésben a pályaorientációt mint tantárgyat elsı ízben az 1990-es években vezették be a Világbank által támogatott fejlesztési programban résztvevı szakközépiskolák helyi tanterveibe. A 2001/2002. tanévtıl a tanulók pálya- (illetve képzési program) választását segítı, hasonló tárgy bekerült a szakiskolák kerettanterveibe is, ahol ennek biztosítása 2006-tól kötelezı lett a 9. évfolyamon (bár az iskolák egy része e heti 2 órát ténylegesen szakmai elıkészítésre használja, és valójában ellenérdekelt a pályaorientációban, amennyiben annak hatására a tanulók más szakmát és más iskolát választhatnak). A 2007-ben bevezetett Nemzeti Alaptantervben (NAT) a pályaorientáció nem a fejlesztendı kulcskompetenciák egyikeként, hanem mint fejlesztési feladat jelenik meg. A Szakiskolai Fejlesztési Program I. (SZFP) keretében jelentıs innovatív fejlesztésekre került sor a szakiskolákban folyó pályaorientáció fejlesztése érdekében. A program különféle tevékenységei így a kompetencia alapú tananyag és innovatív taneszközök (az érdeklıdés és a kompetenciák értékelését segítı, illetve pályainformációkat nyújtó tanulói munkafüzet és módszertani kézikönyv, pályaismertetı filmek és multimédiás DVD) fejlesztése, pedagógus-továbbképzések és a tapasztalatcseréket lehetıvé tevı regionális 84

85 konferenciák szervezése azt célozták, hogy a pályaorientációs foglalkozásokon a fiatalok motivációs szintje fokozódjon, s ezáltal a 11. évfolyamon induló tényleges szakképzést minél jobb alapozás, önismereti és pályaismereti felkészítés alapján, tudatos szakmaválasztási döntés hatására kezdjék meg. A projekt fejlesztési tevékenysége fokozottan figyelembe vette a szakiskolai diákok körében kimutatott motivációs deficitet, a kudarcélmények magas szintjét és a lemorzsolódások magas számát. FELSİOKTATÁS Az elmúlt néhány évben a felsıoktatási intézmények pályatanácsadói szolgáltatásainak minısége nagy mértékben javult, részben a törvényi kereteknek, részben a pályatanácsadó irodáknak a közötti NFT Regionális Fejlesztés Operatív Programja keretében nyújtott pénzügyi támogatásnak köszönhetıen. Mindazonáltal egy nemrég készült felmérés szerint a felsıoktatási intézmények 40%-a nem mőködtet pályatanácsadó központokat. Összességében elmondható, hogy a magyar modell szolgáltatásai, valamint struktúrája hasonló a nyugat-európai felsıoktatási intézmények pályatanácsadó modelljeihez. Ugyanakkor korlátozott az egyéni, csoportos és online szolgáltatások hozzáférhetısége és biztosítása az olyan speciális célcsoportok számára, mint például az oktatási rendszerbıl a foglalkoztatásba átlépık, az iskolarendszerbıl lemorzsolódó, vagy tanulási pályájukat módosító fiatalok, az oktatásba visszatérı felnıtt tanulók, továbbá a távoktatásban résztvevık és a nemzetközi tanulók. A pénzügyi korlátok tovább szőkítik a pályatanácsadó központok mozgásterét. TANÁCSADÓ SZOLGÁLTATÁSOK A MUNKAERİPIACON A foglalkoztatás elısegítésérıl és a munkanélküliek ellátásáról szóló évi IV. törvény elıírja, hogy az ÁFSZ 9 regionális munkaügyi központjának és 173 kirendeltségének alapfeladata a pályainformáció/tanácsadás biztosítása munkanélküliek és munkavállalók számára. Ezen intézmények továbbá részt vesznek a közoktatásban, elsısorban a szakképzésben tanulóknak nyújtott tanácsadásában is. Az elmúlt években az ÁFSZ tanácsadó szolgáltatásait fıkét külsı megbízottak alkalmazásával biztosította a Gazdasági Minisztérium (GM) 2000/30 (IX.15) rendeletének megfelelıen. A TÁMOP intézkedése keretében október 15-én indult egy 2.08 milliárd forint (7.3 millió Euro) költségvetéső program, amelyet a szeptember 22. és szeptember 21. közötti idıszakban valósítottak meg. A program az informatika, az oktatás és a módszertan területén megvalósuló fejlesztéseket támogatja. Az informatikai fejlesztés keretében egy új, felhasználóbarát információs portál elkészítésére került sor, amely fiatalok, felnıttek és szakemberek számára hivatott integrált, naprakész és felhasználóbarát módon információt nyújtani az oktatásról és a munkaerıpiacról. A portálon külön oldal látja el információkkal a pálya-tanácsadási szakembereket a projekthez kapcsolódó eszközökkel kapcsolatban. Az intézkedés keretében és finanszírozásával indul egy posztgraduális (MA) képzés, amely 2 egyetemen 85 szakembert készít majd fel a pályatanácsadás területén. Ezen kívül a program keretében egy 2x3 napos, ingyenes képzési program is indul, amely 2000 pályatanácsadással is foglalkozó gyakorló szakember (tanárok, szociális munkások stb.) számára nyújt széleskörő információt a területhez kapcsolódó kérdésekrıl. Az intézkedés lehetıvé teszi egy 50 szakemberbıl álló LLG tanácsadói hálózat kialakítását is, akik 25 városban nyújtanak majd pályainformációs és tanácsadó szolgáltatásokat. A módszertani fejlesztések részeként egy 20 fıbıl álló koordinátori hálózat jön létre, hogy biztosítsa az együttmőködést a projekt és az érdekelt felek között (munkaügyi központok, iskolák, 85

86 felsıoktatási intézmények, szociális intézmények, civil szervezetek stb.). A tanácsadók hatékonyabb munkáját tanulmányok és különféle segédanyagok elkészítésével segítik. Jelenleg a pályatanácsadást és tájékoztatást végzık tevékenységének ellenırzésének nincs egységes, az egész országra érvényes minıségbiztosítási rendszere, a szolgáltatók maguk értékelik tevékenységüket. A Nemzeti LLG Fejlesztési Program keretében az oktatás minden alágazatában kidolgozásra került egy országos elégedettségi felmérés a személyes, csoportos, és az on-line szolgáltatásokkal való elégedettség mérésére. Magyarország közremőködik a tényekre alapozott tanácsadás és minıségbiztosítás létrehozását célzó ELGPN es akciótervének 4. munkacsomagjában. Ennek keretében kidolgozására kerül a tanácsadói szolgáltatások minıségbiztosítási rendszere, valamint a tanácsadáshoz kapcsolódó indikátorok; s emellett megtörténik a tanácsadás szociális, gazdasági és pszichológiai hatásainak felmérése is. A hálózat tevékenységével párhuzamosan a magyar LLG Tanács is elindított egy kisebb másodelemzésen alapuló kutatást a tanácsadási szolgáltatások minıségérıl és hatásáról. E tanulmány egy másik, a tanácsadást végzık nemzeti kompetencia-mátrixának fejlıdését vizsgáló tanulmánnyal együtt 2010-ben elkészült TANÁCSADÓ ALKALMAZOTTAK ALAPKÉPZÉS A pályainformációs/tanácsadó szolgáltatásokat nyújtó gyakorló szakemberek képesítési követelményeit csak a közoktatásban alkalmazott pályaorientációs tanárok, illetve a munkaügyi szervezet által támogatott szolgáltatásokat nyújtó tanácsadók esetében szabályozzák. A közoktatásról szóló évi LXXIX. törvény értelmében a szakképzı intézményekben pályaorientációs ismeretet oktató pedagógusnak a képzés szakirányának megfelelı tanári képesítéssel vagy a képzés szakirányának megfelelı felsıfokú végzettséggel és szakképzettséggel kell rendelkeznie. A pályaorientációs szakemberek alapképzése önálló BA szintő képzés keretében 1992 óta zajlik. Pszichológusok számára elérhetı egy 2.5 éves pályatanácsadói képzés. A pályaorientációs tanár képzési program 1999 óta elérhetı posztgraduális képzésben. Hozzávetılegesen mintegy 1500 ember vett részt ilyen irányú képzésben, a pályaelhagyók arányáról azonban nincs megbízható információ. A Bologna folyamat alapvetıen változtatta meg a tanácsadók képzésének rendszerét. Az elmúlt három évben 19 fıiskola indított pályatanácsadás szakirányt az andragógus alapképzés (BA szint) keretében, négy egyetem pedig MA szintő képzést biztosít HR pályatanácsadás területen. Az új rendszerben az alapszintő tanárképzésben résztvevıknek pályatanácsadás tárgyat is fel kell venniük. A tipikus pályaorientációs tanár tehát jelenleg általában valamely szakma szakoktatója. A szakiskolákban pályaorientációt oktató tanárok számára nyújtható továbbképzési lehetıségek kidolgozása és megvalósítása a Szakiskolai Fejlesztési Program (lásd a 2.1 fejezetet) pályaorientációs projektjének is lényeges része volt. A felnıttképzést szabályozó törvény elıírja, hogy az akkreditált intézmények folytassanak a felnıttképzéshez kapcsolódó szolgáltatásokat. A pályatanácsadás ilyen, ajánlott szolgáltatás. Ennek szakmai követelményeit azonban nem határozza meg a vonatkozó törvény, felügyeletük sem biztosított

87 TOVÁBBKÉPZÉS Továbbképzésben való részvétel nem kötelezı a tanácsadók számára, ugyanakkor továbbképzési lehetıséget különbözı tanfolyamok és továbbképzések, konferenciák, valamint külföldi (például a Leonardo da Vinci közösségi programon belül szervezett) tanulmányutak kínálnak számukra. A tanácsadók jelenleg az alábbi szakirányú továbbképzési programok közül választhatnak: pályaorientációs tanár (szakirányú továbbképzés) tanulási és pályatanácsadás (szakirányú továbbképzés) tanácsadás-pszichológia (szakirányú továbbképzés) diáktanácsadás (szakirányú továbbképzés) társadalmi integrációs tanácsadó (szakirányú továbbképzés) pályaorientációs konzulens képzés (tanfolyami képzés) kreativitás és kommunikáció (tanfolyami képzés). A TÁMOP program keretében mintegy 50 tanácsadó képzésére került sor. Számukra csoportos szupervízión (csoportonként 5-9 személy részére), valamint havi rendszerességő esetmegbeszéléseken való részvétel lesz kötelezı. Noha mőködik egy, a pályatanácsadókat tömörítı szakmai szervezet is, nem elég erıs ahhoz, hogy a kötelezı továbbképzést biztosítsa, így az jobbára csupán a munkáltató elıírására történik. 87

88 10. FINANSZÍROZÁS: BERUHÁZÁS AZ EMBERI ERİFORRÁSBA A SZAKMAI ALAPKÉPZÉS FINANSZÍROZÁSA A KÖZOKTATÁSBAN FOLYÓ SZAKMAI ALAPKÉPZÉS FINANSZÍROZÁSA A felsı-középfokú és posztszekunder szintő szakképzést folytató szakképzı iskolák mőködését finanszírozó elsıdleges források: a központi költségvetés, valamint az iskolafenntartók (a helyi megyei és települési önkormányzatok, egyházak, alapítványok stb.) költségvetése. A központi költségvetés és az iskolák között nincs közvetlen kapcsolat: az állami hozzájárulást az iskolafenntartók kapják meg. E hozzájárulás egy részét automatikusan megkapják az iskolafenntartók, míg a különbözı céltámogatások pályázatok útján érhetık el (ezek köre némileg különbözik attól függıen, hogy az iskolafenntartó önkormányzat vagy nem). Az önkormányzatoknak csupán a kötött normatív támogatást és a központosított elıirányzatokat kell kötelezıen oktatási célra fordítaniuk, de valójában az állami hozzájárulást jellemzıen még ki is kell egészítenük egyéb bevételeikbıl ugyanis az a közoktatásra fordított kiadásaiknak átlagosan csak körülbelül 50-70%-át fedezi. Ugyanakkor egyes intézmények fenntartásához az önkormányzatok nem egészítik ki az állami támogatást óta az általános és a szakmai elméleti oktatás állami hozzájárulásának összegét egy közoktatási teljesítménymutató alkalmazásával számolják ki olyan, az oktatás költségét meghatározó paraméterek alapján, mint a törvény által elıírt osztály átlaglétszám, a heti kötelezı pedagógus óraszámok stb.. A szakképzı iskolákban folytatott gyakorlati képzést kiegészítı normatíva támogatja: mind az általánosan képzı évfolyamokon folytatott pályaorientációt és szakmai alapozó oktatást/képzést, mind a szakmai gyakorlati képzést.. Ami az utóbbit illeti, a 2004/2005-ös tanév óta a szakképzı iskolák a támogatás 140%-ára jogosultak az elsı, de csak 60%-ára az utolsó szakképzı évfolyamon, így ösztönözve a gyakorlati képzés oly módon történı megszervezését, hogy arra iskolai tanmőhelyben kerüljön sor a képzés elsı, majd munkahelyen a képzés utolsó szakaszában. Az intézkedés hatására csekély elmozdulás következett be a kívánt irányban. A gazdálkodó szervezetnél (együttmőködési megállapodás vagy tanulószerzıdés alapján, lásd az 5.3 fejezetet) folyó gyakorlati képzés költségeit a gazdálkodó állja, aki szakképzési hozzájárulását (SZH, lásd a 10.4 fejezetet) az ezzel kapcsolatban felmerülı költségek fedezésére fordíthatja, illetve ezen felüli költségeit is visszaigényelheti a Munkaerı-piaci Alap (MPA, lásd a 10.4 fejezetet) képzési alaprészébıl. A szakmai alapképzés technológiai és tartalmi fejlesztésének fı forrásai a fejlesztési támogatás (azaz a gazdálkodó szervezetek által átadott, az SZH terhére elszámolható, a szakmai gyakorlati képzés tárgyi feltételeinek fejlesztését szolgáló tárgyi eszköz vagy pénzösszeg), az MPA képzési alaprésze és az EU Strukturális Alapok támogatása. Az MPA képzési alaprész feletti rendelkezési jog megosztott a szakképzésért és felnıttképzésért felelıs miniszter és (az iskolarendszerő szakképzéshez kötıdı feladataihoz kapcsolódóan) az oktatásért felelıs miniszter között. Az alaprész forrásainak elosztását és pályáztatását a társadalmi partnerek képviselıit magába foglaló Nemzeti Szakképzési és Felnıttképzési Tanács (NSZFT) és a regionális fejlesztési és képzési bizottságok (RFKB) segítik. A szakmai alapképzés finanszírozását érintı újabb változások a következı oktatáspolitikai célokhoz kapcsolódtak: 88

89 ReferNet országjelentés 2010 a valódi munkahelyen történı gyakorlati képzés, különösen a tanulószerzıdéses képzés támogatása; a képzés munkaerı-piaci igényekhez történı igazítása; valamint az intézményi koncentráció ösztönzése és a kapacitások kihasználásának optimalizálása. Annak érdekében, hogy a vállalkozásokat tanulószerzıdéses képzés folytatására ösztönözzék, különféle anyagi ösztönzıket vezettek be az elmúlt években (amellett, hogy a tanulókat felemelt összegő pénzjuttatással ösztönözték, illetve az iskolák 20%-os normatív támogatásra váltak jogosulttá abban az esetben is, ha a gyakorlati képzés egy gazdálkodónál folyik tanulószerzıdés alapján). A gazdálkodók által az SZH terhére elszámolható vagy az MPA-ból visszaigényelhetı költségek köre és összege folyamatosan növekszik, és 2007 óta a vállalkozások anyagköltségeiket a minimálbér 40%-áig számolhatják el abban az esetben, ha hiányszakmában folytatnak képzést. A hiányszakmákban folytatott képzés elısegítése volt egy 2009 végén kiadott kormányrendelet célja is, mely 2010 februárjától ösztöndíjprogramot indít el szakiskolai (ISCED 2/3C) tanulók részére. Az ösztöndíjra jogosult tanulók azok, akik az RFKB-k által meghatározott hiányszakmákban tanulnak, tanulmányi átlaguk legalább 2,5-ös (5-ös a legjobb érdemjegy) és kevesebb, mint 10 óra az igazolatlan hiányzásuk az elsı félévben egységesen Ft (36 EUR) összeget, az ezt követı félévekben pedig Ft ( EUR) közötti összeget kapnak a szakképzı évfolyamokon tanulmányi ererdményük függvényében. Az intézkedést, melynek célja a kérdéses szakmák, valamint a szakmunkás életpálya vonzóbbá tétele, az MPA képzési alaprésze finanszírozza (2010-re Ft/ EUR áll rendelkezésre e célra). Az elsı jelzések szerint az ösztöndíj a hiányszakmákra való jelentkezési kedvet növelte, de az eredményektıl függı jutalmazás a tanulási teljesítményekre való hatását a pedagógusok még nem érzik. Alapvetı változások történtek a közelmúltban a fejlesztési források elosztásának folyamatát illetıen szeptemberétıl fejlesztési támogatást és az MPA képzési alaprészébıl adható beruházási célú támogatást csak a legalább 1500 fı nappali tagozatos szakképzı iskolai tanulóval bíró térségi integrált szakképzı központok (TISZK) fenntartói és a speciális és készségfejlesztı szakiskolák kaphatnak, illetve a felsıoktatási intézmények csak a felsıfokú szakképzés és az úgynevezett gyakorlatigényes alapképzések vonatkozásában. Emellett kiszélesítették a támogatható tevékenységek körét, így korlátozott mértékben támogathatóvá vált a tananyag- és taneszköz-fejlesztés, az akkreditált tanártovábbképzés, illetve a fejlesztési támogatás esetében a megvásárolt/átvett tárgyi eszköz üzemeltetéséhez szükséges licenszek és szoftverek megvásárlása is. A kedvezményezetti kör leszőkítésének célja olyan TISZK-ek létesítésének ösztönzése volt, melyek elfogadják az RFKB-knak a szakképzés irányaira és a beiskolázási arányokra vonatkozó döntéseit (lásd a és 4.2 fejezeteket is) tól az RFKB-k: javaslatot tesznek a fejlesztési támogatás intézmények/szakképesítések közti elosztására; döntenek a regionális szakképzés-fejlesztés céljairól és a képzési alaprész decentralizált keretébıl adható támogatásról; továbbá javaslatot tesznek a régiós fejlesztési források nagyságára és a központi keret forrásainak regionális felhasználására is folyamán a szakképzı iskolák döntı többsége csatlakozott valamely TISZK-hez, így most kevés kivételtıl eltekintve valamennyien jogosultak fejlesztési pénzek fogadására. 89

90 A FELSİOKTATÁSBAN FOLYÓ SZAKMAI ALAPKÉPZÉS FINANSZÍROZÁSA A felsıoktatásban a hallgatók 12 féléven át vehetnek részt úgynevezett államilag támogatott képzésben (beleértve a felsıfokú szakképzést). A kormányzat évente határozza meg az új belépık, azaz a felsıfokú szakképzésben, alapképzésben és az úgynevezett osztatlan képzésben államilag támogatott képzésre felvehetı hallgatók maximális létszámát az egyes képzési területek és a képzés munkarendje szerint, figyelembe véve a munkaerı-piaci igényeket (2009-ben az új belépık létszámkerete ben volt maximálva, ebbıl jutott a felsıfokú szakképzésre). A mesterképzésre felvehetı államilag támogatott hallgatói létszámkeret az adott évet megelızı harmadik évben megállapított új belépık létszámkeretének harmincöt százaléka, a doktori képzésre és a szakirányú továbbképzésre felvehetık létszámkerete pedig a mesterképzésre felvehetı létszámkeret tíz százaléka. A felsıfokú szakképzésben és az alapképzésben az államilag támogatott hallgatói helyeket a felvételi jelentkezések rangsora és a jelentkezési lapokon felállított intézményi rangsorok alapján osztják el. A mesterképzésben, a szakirányú továbbképzésben és a doktori képzésben az intézmények rangsorolják a felvételi kérelmeket és a miniszter határozza meg, hogy e körben hány államilag támogatott hallgatói hellyel rendelkezik a felsıoktatási intézmény. A felsıoktatás finanszírozási rendszere az alábbi forrásokra épül: állami költségvetési támogatás: o o o normatív támogatás (hallgatói juttatásokra, képzésre, állami intézmények esetében a mőködtetés költségeire, az államilag finanszírozott képzésben résztvevı hallgatók száma alapján; kutatásra; valamint egyes feladatokhoz); pályázatok (pl. oktatói ösztöndíjak finanszírozására, infrastrukturális fejlesztésre, kis létszámú szakok indításához stb.) és az oktatási minisztériummal kötött megállapodás alapján kapott állami támogatás (pl. doktori képzésre, fejlesztésre, stb.) intézményi bevételek (tandíjak, szolgáltatások díja, vállalkozási tevékenység bevétele stb.) és fejlesztési támogatások, adományok, ingatlanvagyon stb ban a felsıoktatási intézmények központi költségvetésbıl származó állami támogatása, illetve egyéb bevétele 215,9 milliárd Ft (859 millió EUR), illetve 236,1 milliárd Ft (940 EUR) volt. Azaz, az állami hozzájárulás relatív aránya a felsıoktatásban 50% körüli (kevesebb). A felsıoktatás finanszírozását érintı újabb változások azt célozták, hogy kiszámíthatóbbá tegyék azt, illetve hogy a minıség fejlesztésének elısegítésére alkalmazzák. Az állami hozzájárulás teljes összege a évi 214 milliárd Ft-ról (852 millió EUR) 241 milliárd Ftra (959 EUR) emelkedik 2010-re. Az állami fenntartású felsıoktatási intézmények e hozzájárulást egy három éves fenntartói megállapodás alapján kapják meg, mely tartalmazza az intézmény által meghatározott teljesítménykövetelményeket, továbbá az állandó jellegő támogatási részeket, valamint a változó jellegő támogatások megállapításának jogcímeit. A szakközépiskolában folytatott felsıfokú szakképzés finanszírozása ugyanazon elveken alapul, mint a szakközépiskolában folyó szakképzésé (lásd a alfejezetet). 90

91 10.2. A SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉS ÉS A FELNİTTKÉPZÉS FINANSZÍROZÁSA AZ ÁLLAM ÁLTAL BIZTOSÍTOTT SZAKMAI ALAPKÉPZÉS FINANSZÍROZÁSA ReferNet országjelentés 2010 Az iskolarendszeren belül kínált felnıttoktatás finanszírozásának forrásai alapvetıen ugyanazok, mint a nappali rendszerő közoktatás és felsıoktatás esetében (lásd a 10.1 fejezetet). A közoktatásban a felnıttoktatás keretében folytatott képzés normatív támogatásának összege megegyezik a nappali rendszerő oktatás normatív támogatásával a nappali munkarend szerinti képzés esetén, az esti oktatás esetében a támogatás ennek 50%-a, levelezı oktatás esetében pedig 20%-a. Ezt egészíti ki a résztvevık által fizetett térítési díj/tandíj (a nappali munkarend szerinti, illetve a évfolyamon történı képzés kivételével), valamint a fenntartói hozzájárulás, azonban ezek pontos összegét a rendelkezésre álló nyilvántartásokból nem lehet megállapítani. A felsıoktatási intézmények által kínált programok minden (nappali, részidıs és távoktatási) képzési forma esetében (elvileg) lehetnek államilag támogatottak és költségtérítésesek is, és az állam mindenki számára biztosítja az elsı felsıfokú OKJ-s szakképzettség és/vagy diploma ingyenes megszerzésének lehetıségét. Részidıs képzésben és távoktatásban azonban kevesebb az államilag támogatott képzési lehetıség (2009-ben a részidıs képzés esetében a kormányzat által megállapított államilag támogatott hallgatói férıhelyek száma a nappali képzésre megállapított létszámkeret csupán legfeljebb 10%-a volt, lásd a 10.1 fejezetet) A MUNKAHELYI SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉS FINANSZÍROZÁSA A felnıttképzésben folytatott (iskolarendszeren kívüli) szakmai továbbképzést bizonyos célcsoportok esetében anyagilag támogatja az állam (lásd a 10.3 fejezetet), egyébiránt e képzések finanszírozója a résztvevı és/vagy a munkáltatója. A gazdálkodó szervezetek által kezdeményezett szakmai továbbképzést a munkáltató finanszírozza, illetve bizonyos célcsoportok így különösen a mikro-, kis- és középvállalkozások (MKKV-k) esetében az állam is támogatja nemzeti és EU-s forrásokból egyaránt. Az állam által ezidáig alkalmazott intézkedések azonban a szakmai továbbképzés kínálat-vezérelte finanszírozására szorítkoztak. Bár a Munka Törvénykönyve garantál bizonyos tanulmányi szabadságot (lásd a fejezetet), ez csak azon alkalmazottakat érinti, akik formális oktatásban vesznek részt, vagy ha a továbbképzés kötelezı az adott munkakörben, illetve a munkáltató elıírja azt. E törvény határozza meg a tanulmányi szerzıdés ismérveit is, melynek alapján a munkáltató támogathatja alkalmazottja tanulmányait, aminek fejében az alkalmazott kötelezi magát, hogy meghatározott idın keresztül munkaviszonyát fenntartja. A szakmai továbbképzés kínálat-vezérelte finanszírozására koncentráló intézkedések között megtalálhatók különféle pályázati programok, valamint egy adó/alap rendszer is. A MKKV-k szakmai továbbképzését támogató pályázatokat rendszeresen hirdet a gazdasági minisztérium egy kis- és középvállalkozásokra szánt (KKV) elıirányzat forrásaiból, az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) a Munkaerı-piaci Alap (MPA, lásd a fejezetet) forrásaiból, és az EU-s Strukturális Alapok támogatását felhasználó Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) számos intézkedése is kínál anyagi segítséget e célcsoport számára. A regionális és a gazdaságfejlesztési operatív programok intézkedései szintén tartalmaznak képzési elemeket, jellemzıen beruházásokhoz, illetve új eszközbeszerzésekhez és informatikai fejlesztésekhez kapcsolódóan. A munkáltatók által biztosított szakmai továbbképzést az állam továbbá azon lehetıségen keresztül ösztönzi, hogy a gazdálkodók a szakképzési hozzájárulásuk (SZH, egyfajta 91

92 szakképzési adó, lásd a 10.4 fejezetet) legfeljebb 33%-át illetve 2007 óta a mikro és kisvállalkozások 60%-át alkalmazottaik (külsı vagy belsı) szakmai és idegen nyelvi képzésének finanszírozására fordíthatják (2009-ben 7,61 milliárd Ft-t / 27,1 millió EUR-t költöttek munkavállaló képzésére e forrásból). A 800/2008/EK bizottsági rendelet indokolta legutóbbi, július 1-én hatályba lépett szabálymódosítás különbséget tesz általános és speciális képzés között, és az ezekre elszámolható költségek maximális támogatási intenzitását 60%, illetve 25%-ban határozza meg. Ez az arány növelhetı a fogyatékossággal élı vagy hátrányos helyzető munkavállalóknak nyújtott képzés, továbbá középvállalkozás, illetve mikro- vagy kisvállalkozás (MKV) esetén, de a képzési költségek legalább 20%-át mindenképp a vállalkozásnak kell állnia. Ez utóbbi tény feltehetıen még több MKV-t megakadályoz majd a lehetıség kihasználásában, miközben már az eddigiekben is az intézkedés jelentıs mértékben a nagyobb vállalatoknak kedvezett (az SZH kis összege mellett további akadályt jelent az információhiány, a helyettesítés problémája, valamint a jelentıs adminisztrációs teher) ben a vállalatok által biztosított szakmai továbbképzések teljes költségének a teljes munkaerıköltségen belüli aránya 1,9% volt, ami kismértékben meghaladja az EU átlagot (lásd a 17. számú táblázatot). Ez az arány jelentısen emelkedett az 1999-es 1,2%-os értékhez viszonyítva, bár ez elsısorban a nagyobb vállalatok megmövekedett költésébıl ered (ami majdnem duplájára növekedett), míg a MKKV-k esetében csupán enyhe növekedés történt. 21. TÁBLÁZAT: A SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉSEK KÖLTSÉGE A TELJES MUNKAERİKÖLTSÉG %-BAN (AZ ÖSSZES GAZDÁLKODÓ SZERVEZET VONATKOZÁSÁBAN), 1999 ÉS TOTAL TOTAL Év EU-27 1,1 1,4 1,9 1,6 EU-25 1,1 1,5 1,4 2,4 1,9 2,4 1,6 2,2 HU 1,3 1,1 1,3 1,0 2,4 1,3 1,9 1,2 MUNKAVÁLLALÓK SZÁMA Forrás: Eurostat (CVTS2 és CVTS3); Lekérdezés ideje: ; Utolsó frissítés ideje: A MUNKANÉLKÜLIEK ÉS EGYÉB, A MUNKAERİPIACRÓL KISZORULT CSOPORTOK SZÁMÁRA KÍNÁLT KÉPZÉSEK FINANSZÍROZÁSA A munkanélküliek és egyéb hátrányos helyzető célcsoportok képzését finanszírozó források: a központi költségvetés, mely az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ) mőködését biztosítja; a Munkaerı-piaci Alap (MPA, lásd a 10.4 fejezetet) foglalkoztatási, rehabilitációs és képzési alaprészei, melyek az ÁFSZ által támogatott képzéseket és a különféle központi és pályázati programokat finanszírozzák; valamint az EU-s Strukturális Alapok támogatása. Az ÁFSZ regionális munkaügyi központjai az MPA foglalkoztatási alaprészébıl nyújtanak anyagi támogatást a munkanélküliek és az egyéb célcsoportok számára ahhoz, hogy az ÁFSZ regionális képzı központjai és egyéb akkreditált felnıttképzési intézmények által szervezett képzéseken vegyenek részt (lásd a 6.3. fejezetet). A támogatás a képzési díj és a kapcsolódó költségek megtérítését, valamint keresetkiegészítést/keresetpótló juttatást biztosíthat a képzés idejére. Az MPA felett a szociális és munkaügyi miniszter rendelkezik, rendelkezési jogát a tripartit Munkaerı-piaci Alap Irányító Testülettel (MAT), illetve az oktatási és kulturális miniszterrel megosztva gyakorolja a foglalkoztatási és rehabilitációs, illetve a képzési alaprészek 92

93 vonatkozásában. Az elıbbi két alaprész finanszírozza az ÁFSZ által támogatott képzéseket, valamint az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) pályázati programjat. A képzési alaprész felnıttképzések, az akkreditált képzı intézmények technológiai fejlesztése, tartalom és módszertani fejlesztés, valamint az EU felnıttképzési programjaihoz való csatlakozás támogatásához biztosít forrásokat, a Nemzeti Szakképzési és Felnıttképzési Intézet (NSZFI) által koordinált pályázatokon keresztül, vagy a szociális és munkaügyi miniszter egyedi döntése útján, az NSZFT közremőködésével. Az EU-s Strukturális Alapok támogatása jelenleg elsısorban az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT, ) Társadalmi Megújulás Operatív Programjának (TÁMOP) különféle intézkedésein keresztül hasznosul, melyek között különféle nemzeti ügynökségek (pl. regionális munkaügyi központok, OFA stb.) által koordinált központi programok és pályázatok egyaránt megtalálhatóak ÁLTALÁNOS FINANSZÍROZÁSI RENDELKEZÉSEK ÉS MECHANIZMUSOK Bár ágazati képzési alap nincs Magyarországon, az országos hatókörő Munkaerı-piaci Alap (MPA) nagyon fontos szerepet játszik a szakképzés (mint a szakmai alap-, mind a szakmai továbbképzés) folytatásának és fejlesztésének finanszírozásában. Az Alap bevételei a munkáltatók és a munkavállalók különbözı kötelezı hozzájárulásaiból, költségvetési támogatásból és privatizáció bevételeibıl származnak. Az MPA forrásainak elosztásában szerepet játszó intézményekrıl és testületekrıl lásd a és fejezeteket. Különösen jelentıs forrás a szakképzési hozzájárulás (SZH), mely gyakorlatilag a gazdálkodó szervezetek által fizetett egyfajta szakképzési adó, összege a bruttó bérköltség 1,5%-a. A SZH összegét a gazdálkodók többé-kevésbé szabadon az alábbi célokra fordíthatják: szakképzı iskolai tanuló, illetve felsıoktatásban részt vevı hallgató gyakorlati képzésének szervezésére (a SZH 100%-a fordítható az ezzel kapcsolatos költségekre); saját munkavállaló számára szervezett képzésre (a SZH maximum 33, illetve a mikro- és kisvállalkozások esetében 60%-áig, lásd a 10.2 fejezetet); szakképzı iskolák vagy felsıoktatási intézmények számára nyújtott fejlesztési támogatásra (lásd a 10.1 fejezetet, a SZH maximum 60%, illetve 30%-áig); vagy az MPA képzési alaprészébe fizetik be (legfeljebb 100%-ban). Amint azt az alábbi táblázatok mutatják, a SZH teljes összege folyamatosan növekszik. 22. TÁBLÁZAT: A SZAKKÉPZÉSI HOZZÁJÁRULÁS ÖSSZEGE A FELHASZNÁLÁS CÉLJA SZERINT, (MILLIÁRD HUF) [100 FT 0,4 EUR] ÉV GAZDÁLKODÓ SZERVEZETNÉL FOLYTATOTT GYAKORLATI KÉPZÉS FEJLESZTÉSI TÁMOGATÁS szakképzı iskolák részére felsıoktatás részére SAJÁT ALKALMAZOTTAK KÉPZÉSE MPA KÉPZÉSI ALAPRÉSZÉBE TÖRTÉNİ BEFIZETÉS ÖSSZESEN ,7 n/a - n/a 8,7 14, ,6 n/a - n/a 11,0 16, ,5 n/a ,3 19, ,2 11,9 0,9 2,4 16,0 37, ,9 12,5 2,3 3,4 18,6 43, ,6 13,3 3,0 4,8 20,8 49,5 93

94 2004 8,0 12,4 3,3 5,4 24,0 53, ,2 12,8 4,1 6,98 28,5 61, ,0 12,3 4,4 7,80 32,3 67, ,6 10,4 4,4 7,31 36,7 72, ,1 10,7 4,5 7,8 42,1 81, Forrás: Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM) 23. TÁBLÁZAT: A SZAKKÉPZÉSI HOZZÁJÁRULÁS ÖSSZEGÉNEK MEGOSZLÁSA A FELHASZNÁLÁS CÉLJA SZERINT, (%) ÉV GAZDÁLKODÓ SZERVEZETNÉL FOLYTATOTT GYAKORLATI KÉPZÉS FEJLESZTÉSI TÁMOGATÁS szakképzı iskolák részére felsıoktatás részére SAJÁT ALKALMAZOTTAK KÉPZÉSE MPA KÉPZÉSI ALAPRÉSZÉBE TÖRTÉNİ BEFIZETÉS ÖSSZESEN ,58 31,82 2,41 6,42 42,78 100, ,79 28,60 5,26 7,78 42,56 100, ,35 26,87 6,06 9,70 42,02 100, ,07 23,35 6,21 10,17 45,20 100, ,94 20,79 6,66 11,33 46,28 100, ,22 18,14 6,49 11,50 47,64 100, ,78 14,36 6,08 10,10 50,68 100, ,83 13,18 5,54 9,59 51,85 100, Forrás: SZMM ÉV 24. TÁBLÁZAT: A SZAKKÉPZÉSI HOZZÁJÁRULÁS A MUNKAERİ-PIACI ALAP KÉPZÉSI ALAPRÉSZÉBE BEFIZETETT ÖSSZEGÉNEK EMELKEDÉSE, MILLIÁRD HUF [100 FT 0,4 EUR] 1998-HOZ VISZONYÍTOTT % FOGYASZTÓI ÁRINDEX % OF 1998 VÁSÁRLÓERİ-PARITÁS 1998 = 100% ,7 100, ,0 126,44 110,00 114, ,3 152,87 120,78 126, ,0 183,91 131,89 139, ,6 213,79 138,88 153, ,8 239,08 145,41 164, ,0 275,86 155,30 177, ,5 327,59 160,89 203, ,3 371,26 167,16 222, ,7 421,84 180,54 233, ,1 483,91 191,55 252, Forrás: SZMM, Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Egy személyi jövedelemadó-kedvezmény 2003-tól december 31-ig volt igénybe vehetı a felnıttképzésben résztvevık számára (éves jövedelemhatár alatt). Az 94

95 adócsökkentı támogatás mértéke a képzési díj 30%-a, de legfeljebb 60 ezer Ft (236 EUR) volt. Az adókedvezményt költségvetési megszorítások miatt törölték el. Bár az elmúlt években született egyes szakpolitikai dokumentumok tartalmaztak utalásokat annak szükségére, hogy meg kell vizsgálni egyéni tanulási számlák, voucherek és/vagy elıtakarékossági rendszerek bevezetésének lehetıségét, továbbá a 2005-ös LLL stratégia stratégiai célként jelölte meg egy egyéni képzési számla-rendszer kidolgozását és legalább kísérleti bevezetését, jelenleg nincsenek folyamatban lévı intézkedések ezek bármelyikének bevezetésére. A diákhitel pedig csupán a felsıoktatás részvevıi számára elérhetı kölcsön. 95

96 11. NEMZETI SZAKKÉPZÉSI STATISZTIKA A KÉPZÉSI PROGRAMOK BESOROLÁSA A NEMZETI SZAKKÉPZÉSI PROGRAMOK OSZTÁLYOZÁSA A SZAKKÉPZÉSI PROGRAMOK BESOROLÁSÁBAN ALKALMAZOTT Fİ KRITÉRIUMOK A szakképzési programok az oktatás egy adott szintjéhez történı besorolása a nemzeti statisztikákban ugyanazon fı kritériumok alapján történik, mint amiket az ISCED határoz meg, melynek rendszerét alkalmazzák minden nemzetközi adatszolgáltatásban. Az oktatás szintje ezért (az ISCED definíciójához hasonlóképpen) egy képzési program tartalmi komplexitásának fokával áll kapcsolatban, és az oktatási programok osztályozásában használt kritériumok között megtalálhatók a bemeneti feltételek, a résztvevık életkora, a képzés idıtartama, a program irányultsága, a képzést követı oktatás vagy oktatási cél típusa stb. Az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) felsorolt szakképesítést adó, iskolarendszerő és iskolarendszeren kívüli szakmai képzések pontos besorolását az OKJ-ban határozzák meg. E Jegyzékben minden képesítéshez egy azonosító szám van rendelve, melynek elsı két számjegye az ISCED szintekhez kapcsolt oktatás szintjére, a 3-5. számjegye pedig az ISCED osztályozásnak megfelelı tanulmányi területre utal. Az egyes szintek OKJ-ban meghatározott definíciója jelzi a bemeneti követelményeket, valamint a munka típusát, melynek végzésére az adott szintő képesítés feljogosít (az ISCED szinteket zárójelben jelölik): 21 Fizikai munkát igénylı munkakör betöltésére jogosító alapszintő szakképesítés, amely nem igényel befejezett iskolai végzettséget. (2CV) 31 Fizikai munkát igénylı munkakör betöltésére jogosító középszintő szakképesítés, mely a szakmai és vizsgakövetelményben (SZVK) meghatározott bemeneti elméleti és gyakorlati tudáselemekre (a továbbiakban: bemeneti kompetencia) vagy a nyolcadik évfolyam elvégzésével tanúsított alapfokú iskolai végzettségre épül. (3CV) 33 Fizikai munkát igénylı munkakör betöltésére jogosító középszintő szakképesítés, mely a szakmai és vizsgakövetelményben meghatározott bemeneti kompetenciákra vagy a tizedik évfolyam elvégzésével tanúsított iskolai végzettségre épül. (3CV) 51 Jellemzıen fizikai munkát igénylı munkakör betöltésére jogosító középszintő szakképesítés, mely a szakmai és vizsgakövetelményben meghatározott bemeneti kompetenciákra, szakmai elıképzettségre vagy a középiskola befejezı évfolyamának elvégzésére épül. (4CV) 52 Fizikai vagy szellemi munkát igénylı munkakör betöltésére jogosító középszintő szakképesítés, mely a szakmai és vizsgakövetelményben meghatározott bemeneti kompetenciákra, szakmai elıképzettségre vagy érettségi vizsgára épül. (4CV) 54 Jellemzıen szellemi munkát igénylı munkakör betöltésére jogosító emelt szintő szakképesítés, mely a szakmai és vizsgakövetelményben meghatározott bemeneti kompetenciákra, szakmai elıképzettségre vagy érettségi vizsgára épül. (4CV) 55 Érettségi vizsgára épülı felsıfokú szakképesítések. (5BCV) 61 Felsıfokú iskolai végzettségre épülı szakképesítések. (5ACV) A SZAKKÉPZÉS SZINTJEI A NEMZETI OKTATÁSI RENDSZERBEN Az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) felsorolt szakképesítést adó szakképzı programok szintjét és maximális idıtartamát (években és/vagy óraszámban, attól függıen, hogy a 96

97 képzés iskolarendszerben és/vagy iskolarendszeren kívül folytatható) az OKJ-ban határozzák meg. A formális iskolarendszerben azonban szakképzés (a felsıoktatás mellett) különbözı típusú szakképzı iskolákban folyik, melyek szakmai alapozó képzést/oktatást és szakmai orientációt is folytatnak általánosan képzı évfolyamaikon. A következı táblázat a különbözı szintő szakképzı programokat foglalja össze, amelyek a közoktatás, illetve a felsıoktatás rendszerében elérhetıek (beleérve a szakmai alapozó képzés/oktatás és szakmai orientációt kínáló programokat, illetve kivéve az ISCED 5A és 6 szintő programokat), feltüntetve a programok elméleti minimális és maximális idıtartamát. Az átlagos idıtartam a programok jellemzı idıtartamát adja meg, azaz azon képzések idıtartamát, melyben a résztvevık többsége vesz részt. SZINT A PROGRAM NEVE ISCED SZINTJ ALSÓ- KÖZÉPFOK FELSİ- KÖZÉPFOK POSZTSZEKUND ER NEM FELSİFOK készségfejlesztı speciális szakiskola évfolyam szakképzı évfolyam készségfejlesztı speciális szakiskolában, munkába álláshoz és életkezdéshez szükséges szakképzés speciális szakiskolában alapfokú iskolai végzettség nélküli szakmákra való szakképzés szakiskolában 1 szakközépiskola [13.] évfolyam szakiskola, elıkészítı szakiskola, speciális szakiskola (általánosan képzı) évfolyamai 2 alapfokú iskolai végzettségre épülı szakképzés szakiskolában 10. évfolyamra épülı szakképzés szakiskolában szakképzı évfolyamok középiskola utolsó évfolyamára vagy érettségire épülı nem felsıfokú OKJ szakmákban - szakközépiskolában 2C MINIMÁLIS IDİTARTAM MAXIMÁLIS IDİTARTAM ÁTLAGOS IDİTARTAM AZ ÚJ BELÉPİK JELLEMZİ ÉLETKORA 2 év 2 év 2 év 14 2 év 2 év 2 év 16 2 év 2 év 2 év 16 3A 4 év 5 év 4 év 14 3C 2 év 2 év 3 2 év 14 1 év 3 év 3 év 16 2 év 3 év 3 év 16 4C 1 év 3 év 2 év 4 18 FELSİOKTATÁS felsıfokú szakképzés 5B 2 év 2.5 év 2 év 18 1 Az új OKJ-ban az összes ISCED 2 szintő képesítést rész-szakképesítésként határoznak meg, melyre beiskolázni csak speciális és készségfejlesztı szakiskolában, illetve a felnıttképzésben lehet (bár ilyen képesítést szerezhet bármely olyan szakképzésben résztvevı tanuló, aki nem tudja az adott szakképesítéshez szükséges összes modult megszerezni) tıl a szakiskolák a 3 éves szakképzést már a 9. évfolyamon elindíthatják bizonyos szakmákban, azok számára, akik elvégezték az általános iskola 8 osztályát. 3 A speciális szakiskolákban a szakmai képzések tipikusan hosszabbak, 2-3 helyett 3-4 évesek. 4 A jellemzıen kétéves szakképzı programok idıtartama azonban gyakran egy évre csökken, ha a szakközépiskola ISCED 3A szintő általános képzı évfolyamain kínált szakmai alapozó oktatásban és orientációban való részvételt beszámítják. Forrás: ISCED Mapping. Mapping of National Educational Programmes. Oktatási és Kulturális Minisztérium,

98 11.2. TANULMÁNYI TERÜLETEK Az Országos Képzési Jegyzék (OKJ) a szakképesítéseket az alábbi 21 szakmacsoportba (a szakképzés fı területeihez) sorolja be: 1. Egészségügy 2. Szociális szolgáltatások 3. Oktatás 4. Mővészet, közmővelıdés, kommunikáció 5. Gépészet 6. Elektrotechnikaelektronika 7. Informatika 8. Vegyipar 9. Építészet 10. Könnyőipar 11. Faipar 12. Nyomdaipar 13. Közlekedés 14. Környezetvédelemvízgazdálkodás 15. Közgazdaság 16. Ügyvitel 17. Kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció 18. Vendéglátás, idegenforgalom 19. Egyéb szolgáltatások 20. Mezıgazdaság 21. Élelmiszeripar A lenti táblázat azon szakmacsoportok számát tünteti fel, amelyekhez tartozó szakképesítések az oktatás és képzés adott szintjén megszerezhetıek. Az ISCED 5B szintő felsıfokú szakképesítések kivételével az összes OKJ-s szakképesítés megszerezhetı a felnıttképzésben is (vagy csak ott). SZINT TANULMÁNYI TERÜLET Alsó-középfok speciális és speciális készségfejlesztı szakiskola 4, 5, 9, 10, 11, 13, 14, 17, 18, 19, 20, 21 Felsı-középfok 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 16, 17, 18, 19, szakiskola 20, 21 Posztszekunder, nem 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, felsıfok szakközépiskola 19, 20, 21 Harmadfok ISCED 5B szintő felsıfokú szakképzés 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 15, 16, 17, 18, 20, 21 Harmadfok ISCED 5A szintő (felsıfokú iskolai végzettségre épül) 3, 4, 5, 9, 15, 16, A NEMZETI KÉPESÍTÉSEK ÉS A NEMZETKÖZI KÉPESÍTÉSEK, ILLETVE OSZTÁLYOZÁSOK KÖZÖTTI KAPCSOLATOK Jelenleg Magyarországnak nincs Országos Képesítési Keretrendszere (OKKR), de a létrehozásáról és az Európai Képesítési Keretrendszerhez (EKKR) való csatlakozásról szóló kormányzati döntés megjelent a 2069/2008 (VI.6.) kormányhatározatban és a fejlesztés elsı üteme elırehaladott állapotban zajlik a Társadalmi Megújulás Operatív Program intézkedésének keretében (lásd a 2.2 fejezetben). 98

99 12. MELLÉKLET TABLE 1: A VÁLLALATI NAGYSÁGSTRUKTÚRA MAGYARORSZÁGON ÉS AZ EU-ÁTLAG SZERINT (%) VÁLLALATMÉRET A VÁLLALATOK SZÁMA A FOGLALKOZTATOTTAK SZÁMA HOZZÁADOTT ÉRTÉK Magyarország EU-átlag Magyarország EU-átlag Magyarország EU-átlag Mikrovállalat 94,7 91,8 35,8 29,6 15,8 21,1 Kisvállalat 4,4 6,9 18,9 20,6 16,3 19,9 Középvállalat 0,7 1,1 16,2 16,2 18,1 17,8 KKV-k 99,8 99,8 71,0 67,1 50,2 57,9 Nagyvállalat 0,2 0,2 29,0 32,9 49,7 42,1 Forrás: KSH Statisztikai Tükör III. évf sz. 2. TÁBLÁZAT: A 15 ÉVESNÉL IDİSEBBEK FOGLALKOZTATÁSI ADATAI GAZDASÁGI TEVÉKENYSÉG SZERINT, 2009 (1000, A TELJES FOGLALKOZTATÁS %-BAN) ELSİDLEGES SZEKTOR ÉS KÖZSZOLGÁLTATÁSOK FELDOLGOZÓIPAR ÉPÍTİIPAR KÖZLEKEDÉS, SZÁLLÍTÁS ÉS KERESKEDELEM ÜZLETI ÉS EGYÉB SZOLGÁLTATÁSOK NEM-PIACI SZOLGÁLTATÁSOK ORSZÁG fı % fı % fı % fı % fı % fı % EU MAGYARO RSZÁG Forrás: Eurostat (Labour Force Survey). Lekérdezés ideje: ; utolsó frissítés:

100 3. TÁBLÁZAT: A ÉVES KOROSZTÁLY FOGLALKOZTATÁSI RÁTÁJA NEMEK SZERINT (%) ORSZÁG/ÉV EU-27 62,7 64,5 64,6 FÉRFI 70,3 71,6 70,7 Nİ 55,0 57,3 58,6 MAGYARORSZÁG 57,0 57,3 55,4 FÉRFI 63,5 63,8 61,1 Nİ 50,9 51,1 49,9 Forrás: Eurostat. Lekérdezés ideje: ;, utolsó frissítés: ÁBRA: A ÉVESEK INAKTIVITÁSI ARÁNYSZÁMAI AZ EURÓPAI UNIÓ TAGORSZÁGAIBAN, II. NEGYEDÉV Forrás: Központi Statisztikai Hivatal 100

101 Forrás: Eurostat. Lekérdezés ideje: ; utolsó frissítés: TÁBLÁZAT: A ÉVESEK MUNKANÉLKÜLISÉGI RÁTÁJA, NEMEK SZERINT (%) ORSZÁG/ÉV EU-27 9,1 8,3 9,0 FÉRFI 8,5 7,6 9,1 Nİ 9,8 9,0 8,9 MAGYARORSZÁG 5,8 7,5 10,1 FÉRFI 6,2 7,2 10,3 Nİ 5,4 7,9 9,8 5. TÁBLÁZAT: MUNKANÉLKÜLISÉGI RÁTA A ÉVES KORCSOPORTBAN, LEGMAGASABB ISKOLAI VÉGZETTSÉGI SZERINT (%) ISCED97 ORSZÁG/ÉV ALAPFOKÚ ÉS ALSÓ-KÖZÉPFOKÚ / ISCED 0-2 EU-27 20,1 19,0 19,8 20,2 21,3 21,7 21,2 20,0 21,1 25,9 magyarország 21,3 19,3 21,0 26,4 25,6 31,0 31,8 30,5 33,4 45,9 FELSİ-KÖZÉPFOKÚ ÉS KÖZÉPFOK UTÁNI (NEM EU-27 17,9 17,1 17,5 17,7 17,8 17,2 15,4 13,3 12,8 16,9 FELSİFOKÚ) / ISCED 3-4 magyarország 11,0 9,4 10,0 10,5 12,0 17,1 15,7 15,6 16,9 22,5 FELSİFOKÚ / ISCED 5-6 EU-27 12,6 11,3 12,5 12,0 12,6 14,1 13,4 11,3 11,6 15,4 magyarország : : : : 10,2 13,0 16,9 12,3 14,9 18,4 NINCS VÁLASZ EU-27 14,6 12,0 14,0 13,9 14,9 27,5 20,1 20,1 22,9 22,0 magyarország : : : : : : : : : : ÖSSZESEN (ISCED 1997) EU-27 18,2 17,2 17,8 18,0 18,5 18,5 17,2 15,4 15,5 19,7 magyarország 12,3 10,7 11,4 12,9 14,4 19,4 19,1 18,0 19,9 26,5 Forrás: Eurostat. Lekérdezés ideje: ; utolsó frissítés:

102 2.ÁBRA: A NÉPESSÉG ISKOLÁZOTTSÁGA, 1930, 1960, 1970, 1980, 1990, 2001 ÉS 2005 (%) Forrás: Halász Gábor, Lannert Judit (szerk.): Jelentés a magyar közoktatásról Budapest: Országos Közoktatási Intézet, p TÁBLÁZAT: A NÉPESSÉG ISKOLÁZOTTSÁGA, 1930 ÉS 2005 KÖZÖTT Fİ 8 ÉVFOLYAMNÁL KEVESEBB 8 ÉVFOLYAM SZAKMAI OKLEVÉL ÉRETTSÉGI NÉLKÜL ÉRETTSÉGI FELSİFOK % 8 ÉVFOLYAMNÁL KEVESEBB 8 ÉVFOLYAM SZAKMAI OKLEVÉL ÉRETTSÉGI NÉLKÜL ÉRETTSÉGI FELSİFOK Forrás: Halász Gábor, Lannert Judit (szerk.): Jelentés a magyar közoktatásról Budapest: Országos Közoktatási Intézet, 2006., p

103 7. TÁBLÁZAT: ÓVODÁS GYERMEKEK, TANULÓK ÉS HALLGATÓK AZ ÖSSZES KÉPZÉSI SZINTEN NAPPALI- ÉS FELNİTTOKTATÁSBAN, AZ ÖSSZES TAGOZATON TANÉV ÓVODA ÁLTALÁNOS ISKOLA SZAKISKOLA SPECIÁLIS SZAKISKOLA GIMNÁZIUM SZAKKÖZÉP- ISKOLA FELSİOKTATÁSI INTÉZMÉNYEK 1960/ / / / / / / / / /2001* / / / / / / / / Forrás: Oktatási Évkönyv 2008/2009, 16.o. *A 2000/2001. tanévre vonatkozó közoktatási adatok a 98%-os felmérés és a trend alapján becsültek. 103

104 8A. TÁBLÁZAT: ISCED 3-4 SZINTŐ VÉGZETTSÉGGEL RENDELKEZİK SZÁMA OKTATÁSI ÁGAZAT ÉS NEMEK SZERINT, 2005 ÉS 2007 ÉV ORSZÁG nem 3 GEN 3 PV 3 VOC 4 GEN 4 PV 4 VOC 3 GEN 3 PV 3 VOC 4 GEN 4 PV 4 VOC HU EU 27* nı : 8896 : : : 7315 : : férfi : : : : : : össz esen : : : : : : nı férfi össz esen Forrás: Eurostat (UOE). Lekérdezés ideje: ; utolsó frissítés: * - Cedefop becslés gen általánosan képzı évfolyamak pv szakmai elıkészítı évfolyamok voc szakképzı évfolyamok 104

105 8B. TÁBLÁZAT: ISCED 5 ÉS 6 VÉGZETTSÉGGEL RENDELKEZİK SZÁMA OKTATÁSI ÁGAZAT, PROGRAM SZINTJE ÉS NEMEK SZERINT, 2005, 2007 ORSZ ÁG HU ÉV ne m 5 A1 5 A2 5 B1 5 B A1 5 A2 5 B1 5 B nı : : fér fi : : ös sz es en : : nı fér fi EU 27* ös sz es en Forrás: Eurostat (UOE). Lekérdezés ideje: ; utolsó frissítés: A1= elsı ISCED 5A végzettség ; 5A2= második ISCED 5A végzettség; 5B1= elsı ISCED 5B képesítés; 5B2= második ISCED 5B képesítés, 6= ISCED 6, 5-6= ISCED 5-6 összesen * - rendelkezésre álló adat 105

106 9. TÁBLÁZAT: A FIATALOK ISKOLÁZOTTSÁGI SZINTJE: A LEGALÁBB FELSİ-KÖZÉPFOKÚ VÉGZETTSÉGET SZERZİ ÉVESEK SZÁZALÉKOS ARÁNYA, NEMEK SZERINT, 2002, 2005, 2008 ÉV ORSZÁG T F M T F M T F M EU HU Forrás: Eurostat (LFS). Lekérdezés ideje: ; utolsó frissítés: TÁBLÁZAT: PÁLYÁZATOK SZÁMA ÉS A MEGÍTÉLT TÁMOGATÁS ELOSZTÁSA A LEONARDO PROGRAMON BELÜL, PÁLYÁZATTÍPUS BEADOTT PÁLYÁZATOK LESZERZİDÖTT PÁLYÁZATOK LESZERZİDÖTT TÁMOGATÁS (EUR) LEONARDO / ÖSSZES ,948,407 5,203,687 5,491,301 LEONARDO MOBILITÁS ,991,570 2,721,917 3,729,568 SZAKMAI ALAPKÉPZÉSBEN RÉSZTVEVİK GYAK ,185,516 2,082,230 2,623,239 MUNKAVÁLLALÓK MUNKANÉLKÜLIEK KÜLFÖLDI SZAKMAI , , ,571 SZAKKÉPZÉSI SZAKÉRTİK , , ,758 LEONARDO PARTNERSÉGEK , ,000 LEONARDO INNOVÁCIÓTRANSZFER PÁLYÁZATOK ,950,123 2,168,039 1,362,669 LEONARDO ELİKÉSZÍTİ LÁTOGATÁSOK ,714 16,731 39,064 Forrás: Tempus Közalapítvány 106

107 11. TÁBLÁZAT: A TKA ÁLTAL KOORDINÁLT MOBILITÁSI PROGRAMBAN RÉSZTVEVİK SZÁMA EGÉSZ ÉLETEN ÁT TARTÓ TANULÁS PROGRAM (LLP) Leonardo Partnerségek Mobilitási projektek (összesen) Szakmai alapképzésben résztvevık szakmai gyakorlata Munkavállalók / munkanélküliek szakmai gyakorlata Oktatók, szakképzési szakértık csereprogramja Kísérı személyek Elıkészítı látogatások összesen Forrás: Tempus Közalapítvány 3. ÁBRA: KÉPZÉST NYÚJTÓ VÁLLALATOK ARÁNYÁNAK VÁLTOZÁSA - ORSZÁGOS ÁTLAG, ). % 40 Képzést nyújtó vállalatok arányának változása 30 32,2 33,1 31,6 30, Megjegyzés: A táblázatban található százalékok a képzést nyújtó vállalatok arányát jelentik. Elemszámok: N2006:6046, N2007:7247, N2008:7245, N2009:7151 Forrás: ÁFSZ-GVI adatfelvétel 107

108 4. ÁBRA: GYAKORLATI KÉPZÉST NYÚJTÓ VÁLLALATOK ARÁNYÁNAK VÁLTOZÁSA - ORSZÁGOS ÁTLAG, ). Gyakorlati képzést nyújtó vállalatok arányának változása , ,4 28, , Megjegyzés: A táblázatban található százalékok a képzést nyújtó vállalatok arányát jelentik. A felmérés azonban nem reprezentatív, az országos átlagnál magasabb létszámban képviseltetik benne magukat a nagyobb vállalkozások. Elemszámok: N2006:6046, N2007:7247, N2008:7245, N2009:7151 Forrás: ÁFSZ-GVI adatfelvétel 108

109 5. ÁBRA szakképzés Életkor 1 ReferNet országjelentés 2010 évfolyam doktori képzés 6 ISC6 26 FELNİTTKÉPZÉS félév szakirányú továbbképzés 2-4 félév ISCED 6 doktori 25 ISCED 5A szakirányú szakképzettség fokozat 24 mesterképzés 2-4 félév ISC5 23 ISCED 5A mesterfokozat és szakképzettség felsıfokú szakképzés 4 félév ISCED 5B OKJ-s felsıfokú szakképesítés alapképzés 6-8 félév ISCED 5A alapfokozat és szakképzettség ISCED szint tankötelezettség felnıttoktatás 45 érettségi bizonyítvány 15 ISC4 19 szakközépiskola (szakképzı 14 évfolyamok) 18 ISCED 4C OKJ-s szakképesítés szakiskola 12 ISC3 16 ISCED 3C/2C OKJ-s szakképesítés szakközépiskola (általánosan képzı gimnázium szakképzı évf. 11 évfolyamok) ISCED 3A érettségi 15 felzárkóztató általánosan képzı évf. ISCED 3A érettségi bizonyítvány bizonyítvány oktatás ISC2 12 általános iskola (felsı tagozat) 7 11 ISCED 2A általános iskolai bizonyítvány ISC1 8 3 általános iskola (alsó tagozat) ISC0 óvoda

110 12. TÁBLÁZAT: A SZAKKÉPZİ ISKOLÁK SZAKKÉPZİ ÉVFOLYAMAIN NAPPALI TAGOZATON TANULÓ ÉS EGY GAZDÁLKODÓ SZERVEZET ÁLTAL FOLYTATOTT GYAKORLATI KÉPZÉSBEN RÉSZTVEVİ DIÁKOK SZÁMA ÉS MEGOSZLÁSA ISKOLATÍPUS ÉS A GYAKORLATI KÉPZÉS JOGI FORMJÁSA SZERINT A 2001/2002. ÉS A 2009 /2010. TANÉVEKBEN 2001/2002. TANÉV 2009/2010. TANÉV ISKOLATÍPUS SZAKISKOLA SPECIÁLIS SZAKISKOLA EGYÜTTMŐKÖDÉSI MEGÁLLAPODÁS TANULÓSZERZİDÉS SZAKKÉPZİ ( ÉVF.) ÉVFOLYAMOS SZAKISKOLÁSOK ÉS SZAKKÖZÉPISKOLÁSOK ÖSSZESEN EGYÜTTMŐKÖDÉSI MEGÁLLAPODÁS TANULÓSZERZİDÉS SZAKKÉPZİ ( ÉVF.) ÉVFOLYAMOS SZAKISKOLÁSOK ÉS SZAKKÖZÉPISKOLÁSOK ÖSSZESEN Fİ % Fİ % Fİ % Fİ % Fİ % Fİ % 31, , , , , , , , , SZAKKÖZÉPISKOLA 13, , , , , , ÖSSZESEN Forrás: Nemzeti Erıforrás Minisztérium 45,175-10, , ,793-42, ,

111 6. ÁBRA: A KÖZÉPFOKÚ SZAKKÉPZÉS ÁTRENDEZİDÉSE: AZ ADOTT ÉVBEN KÖZÉPFOKON BEISKOLÁZOTTAK MEGOSZLÁSA MEGFELELİ ISKOLATÍPUSOK SZERINT (%) (AZ ARÁNYOK 2000 ÓTA IS NAGYJÁBÓL VÁLTOZATLANOK MARADTAK.) Forrás: Kertesi, G. és Varga, J. (2005): Foglalkoztatás és iskolázottság Magyarországon In: Közgazdasági Szemle, Vol. 52, No 7-8, pp

112 13. TÁBLÁZAT: TANULÓSZERZİDÉSEN ALAPULÓ GYAKORLATI KÉPZÉSBEN RÉSZTVEVİ TANULÓK SZÁMA, Forrás: Magyar Kereskedelmi és Iparkamara 14. TÁBLÁZAT: TANULÓSZERZİDÉSEN ALAPULÓ GYAKORLAI KÉPZÉST BIZTOSÍTÓ VÁLLALKOZÁSOK SZÁMA, Forrás: Magyar Kereskedelmi és Iparkamara 112

113 15 TÁBLÁZAT: A TANULÓSZERZİDÉSES KÉPZÉSBEN RÉSZT VEVİ TANULÓK SZÁMA ÉS SZAKKÉPESÍTÉS SZERINTI MEGOSZLÁSA, SZAKMA TANULÓK SZÁMA % TANULÓK SZÁMA % TANULÓK SZÁMA % ÉLELMISZER- ÉS VEGYI ÁRU KERESKEDİ (RÉGI OKJ) ÉLELMISZER- ÉS VEGYI ÁRU-ELADÓ (ÚJ OKJ) ZÖLDSÉG-GYÜMÖLCS ELADÓ (ÚJ OKJ) KERESKEDİ (ÚJ OKJ) SZAKÁCS SZAKÁCS (ÚJ OKJ) FODRÁSZ FODRÁSZ (ÚJ OKJ) SZOBAFESTİ-MÁZOLÓ ÉS TAPÉTÁZÓ FESTİ MÁZOLÓ ÉS TAPÉZÁTÓ (ÚJ OKJ) PINCÉR PINCÉR (ÚJ OKJ) ASZTALOS BÚTORASZTALOS (ÚJ OKJ) KİMŐVES KİMŐVES (ÚJ OKJ) KAROSSZÉRIALAKATOS KOZMETIKUS KOZMETIKUS (ÚJ OKJ) RUHÁZATI KERESKEDİ (RÉGI OKJ) RÉSZÖSSZEG: ÖSSZESEN: Forrás: Magyar Kereskedelmi és Iparkamara 113

114 7. ÁBRA: FELSİFOKÚ SZAKKÉPZÉSBEN RÉSZTVEVİK SZÁMA,