A szakképzés Magyarországon 2011.

Átírás

1 A szakképzés Magyarországon ReferNet országjelentés szeptember

2 Tartalomjegyzék 1. Általános környezet - a tudástársadalom kerete Politikai és társadalmi-gazdasági környezet Népesség és demográfia Gazdasági és munkaerő-piaci mutatók A népesség iskolai végzettsége Definíciók A szakképzés modernizálása az egész életen át tartó tanulás (Lifelong learning - LLL), a nemzetközisesedés és a mobilitás támogatása érdekében A szakképzés-politika alakulása és prioritásai az LLL támogatásában Az EU-s eszközök és elvek alkalmazása Nemzetköziesedés és határon túli mobilitás a szakképzésben Szakképzés a válságból történő kilábalás szolgálatában Áttekintés A válság hatása a szakképzésre és az ehhez kapcsolódó intézkedések Történeti háttér, jogszabályi és intézményi keretek Történeti háttér A nappali iskolarendszerű szakképzés (IVET) jogszabályi környezete A nappali iskolarendszerű szakképzés (IVET) intézményi kerete és organigramja A szakmai felnőttoktatás és -képzés (CVET) jogszabályi környezete A szakmai felnőttoktatás és -képzés (CVET) intézményi kerete és organigramja Nappali iskolarendszerű szakképzés (IVET) A nappali iskolarendszerű szakképzés háttere és az oktatási-képzési rendszer ábrája Nappali iskolarendszerű szakképzés (IVET) alsó középfokú szinten Szakmai alapképzés a felsőközépfokú oktatásban (iskolai [school-based] és duális [alternance] képzés) Duális képzés (beleértve a tanulószerződéssel végzett képzést) Egyéb ifjúsági programok és alternatív képzési formák Szakképzés posztszekunder (nem felsőfokú) szinten (főként iskolai képzés) Szakképzés harmadfokú szinten Nyelvtanulás a nappali iskolarendszerű szakképzésben (IVET) Szakmai felnőttoktatás és képzés (CVET) Általános háttér Formális tanulás a szakmai felnőttoktatásban és -képzésben (CVET) Nem-formális tanulás a szakmai felnőttoktatásban és képzésben (CVET) Nyelvtanulás a szakmai felnőttoktatásban és képzésben (CVET) Az álláskeresők és egyéb, a munkaerőpiacról kiszorult csoportok segítését célzó képzési programok

3 7. A szakképzésben dolgozó tanárok és oktatók képzése A szakképzésben dolgozó tanárok és oktatók képzésének prioritásai A nappali iskolarendszerű szakképzésben (IVET) dolgozó tanárok és oktatók A szakmai felnőttoktatásban és képzésben (CVET) dolgozó tanárok és oktatók A képzési kínálat közelítése a munkaerőpiac igényeihez A készségszükségletek előrejelzésének rendszerei és mechanizmusai (szektoronként, foglalkozásonként, képzési szintenként) A képzési kínálat és a készségszükségletek közelítésének gyakorlata Egész életen át tartó pályatanácsadás az egész életen át tartó tanulásért és a fenntartható foglalkoztatásért Stratégia és szolgáltatások Célcsoportok és módszerek Tanácsadó alkalmazottak Finanszírozás: beruházás az emberi erőforrásba A szakképzés finanszírozás-politikája A nappali iskolarendszerű szakképzés (IVET) finanszírozása A szakmai felnőttoktatás és -képzés (CVET) és a felnőttkori tanulás finanszírozása A munkanélküliek és egyéb, a munkaerőpiacról kiszorult csoportok számára kínált képzések finanszírozása Melléklet: Táblázatok és ábrák Melléklet: Glosszárium Melléklet: Jogszabályok jegyzéke Szerzők, Források, szakirodalom, köszönetnyilvánítás és rövidítésjegyzék Szerzők Források, szakirodalom és hasznos weboldalak Rövidítések jegyzéke

4 1. ÁLTALÁNOS KÖRNYEZET - A TUDÁSTÁRSADALOM KERETE 1.1. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI-GAZDASÁGI KÖRNYEZET Magyarország államformája 1989 óta parlamentáris köztársaság. Legfőbb törvényhozó szerve az Országgyűlés, amelynek 386 képviselőjét az állampolgárok választják 4 évre. Az Országgyűlés választja meg a köztársasági elnököt, az állam reprezentatív vezetőjét, valamint a miniszterelnököt, aki a végrehajtó hatalmat gyakorló kormány feje. A 19 megye és Budapest főváros a középszintű közigazgatás tradicionális egységei. Közigazgatásban játszott szerepük azonban kisebb, mint a több mint területi helyi önkormányzaté, melyek széleskörű jogai és feladatai jelenleg még az oktatás-képzés területét is lefedik (a jövőben azonban változások várhatóak e téren, lásd 4.3) óta hét, tervezési-statisztikai és fejlesztési célokat szolgáló NUTS-II szintű régiót 1 hoztak létre az EU követelményeinek megfelelően. Az egyes régiókon belül összesen 174 statisztikai kistérséget, a települések között létező funkcionális kapcsolatrendszerek összessége alapján behatárolható területfejlesztési-statisztikai egységet alakítottak ki. A régiók legfőbb döntéshozó szervei a regionális fejlesztési tanácsok. A közigazgatás közelmúltban történt átalakítása azonban újra a megyék szerepét erősítette meg január 1-étől számos állami szerv, így az Oktatási Hivatal (OH) és a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ) korábban regionális egységeit új megyei (fővárosi) kormányhivatalokba integrálták. Mindazonáltal a szakképzés területén a regionális fejlesztési és képzési bizottságok (RFKB) egyre fontosabb szerepet játszanak (lásd 4.3) NÉPESSÉG ÉS DEMOGRÁFIA Magyarország területe km 2, népessége 10 millió körüli (lásd 1. táblázatot). Az állampolgárok körülbelül 98%-nak magyar az anyanyelve 2 és túlnyomó többségük magyar nemzetiségű. A legnépesebb kisebbség a roma, létszáma fő körüli (6%). A német, horvát, szlovák, román és egyéb nemzetiséghez tartozók a lakosság legfeljebb 2%-át teszik ki. Noha a cigány népesség születési arányszámai - az általános demográfiai trendekhez hasonlóan csökkenést mutatnak, a nem roma lakosság megfelelő mutatóihoz képest jelentősen magasabbak. A romák aránya az iskoláskorú gyerekek korcsoportjában magasabb, mint más korcsoportokban. 1. TÁBLÁZAT: TELJES LAKOSSÁG (JANUÁR 1-I ÁLLAPOT), 2003, 2006, 2009, EU (p) (p) HU Forrás: Eurostat (Demográfiai statisztikák); lekérdezés ideje: (p) ideiglenes 1 Az EU Statisztikai Célú Területi Egységek Nómenklatúrája regionális statisztikák gyűjtése, társadalmi gazdasági elemzések készítése és regionális szakpolitikák kialakítása céljából felosztja a gazdasági területet. A Strukturális Alapok támogatására jogosult régiókat (1. célkitűzés) NUTS 2 szinten határozták meg. s [idézve: ]. 2 A 2001-es népszámlálási adatok szerint, a megkérdezettek 98,85%-a magyar anyanyelvűnek vallotta magát. Forrás: Központi Statisztikai Hivatal, KSH) 4

5 Magyarország népessége az európai tendenciáknak megfelelően öregszik (lásd a 2. táblázatot), valamint az alacsony születésszám és a viszonylag magas halálozási arány következtében 1981 óta csökken is. Az időskorú népesség eltartottsági rátája 2010 és 2030 között 24,22%-ról (EU: 25,9%) várhatóan 34,06%-ra (EU: 38,08%) emelkedik. Míg az aktív korú népességen belül nő az 50 éven felüliek aránya, az iskoláskorú korcsoportok létszáma csökken. Ez a nappali iskolarendszerű szakképzésben tanulók számának további csökkenését, illetve a szakmai továbbképzés és a felnőttkori tanulás egyéb formái iránti igények növekedését vetíti előre. 2. TÁBLÁZAT: DEMOGRÁFIAI TENDENCIÁK KORCSOPORT SZERINT 2010-BEN, ALAPVÁLTOZAT 2025-IG TELJES NÉPESSÉG 10,016,709 9,839,679 9,743, ÉVES 2,726,172 2,479,672 2,432, ÉVES 5,623,462 5,386,078 5,194, ÉVESNÉL IDŐSEBB 1,667,075 1,973,929 2,116,121 Forrás: Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 3. TÁBLÁZAT: AZ IDŐSKORÚ NÉPESSÉG ELTARTOTTSÁGI RÁTÁJÁNAK VÁRHATÓ ALAKULÁSA (%), EU HU Forrás: Eurostat (EUROPOP 2008). Lekérdezés ideje: ; utolsó frissítés: A népesség természetes fogyását az 1990-es évek elejétől részben ellentételezi a migrációs nyereség. A bevándorlók döntő többsége jól képzett, magyar anyanyelvű, a szomszédos országokból érkező állampolgár. Abszolút számuk és arányuk nemzetközi összehasonlításban alacsony és (különösen Románia uniós csatlakozása óta) csökkenő tendenciát mutat. A fejlődő országokból való beáramlás csekély mértékű. A szakképzett mind a diplomás, mind a szakmunkás munkaerő elvándorlása Nyugat-Európába azonban gyorsulóban van a jelenlegi pénzügyi válság és gazdasági depresszió alatt GAZDASÁGI ÉS MUNKAERŐ-PIACI MUTATÓK A magyar gazdaság az előző évtized közepéig folyamatos bővülést mutatott évi 4% feletti reál GDP növekedéssel (lásd a 4. táblázatot). Ennek eredményeként 2006-ra az egy főre eső GDP értéke az EU-átlag 63,6%-ára nőtt, a 10 évvel korábbi 50%-ról. A növekvő költségvetési hiány és nemzeti adósság azonban, a kormányzat által 2006 óta bevezetett megszorító intézkedésekkel együtt már a pénzügyi világválság előtt megakasztotta a gazdasági fejlődést. A 2009-es 6,7%-os csökkenést követően 2010-ben újraéledt a gazdaság az export jelentős fellendülésének köszönhetően re már 2,5% feletti növekedést vártak, ezt azonban 2011 szeptemberében 1,5%-ra kellett mérsékelni. 4. TÁBLÁZAT: A REÁL GDP NÖVEKEDÉSI RÁTÁJA MAGYARORSZÁGON ÉS AZ EU-27-EKBEN, (%-OS VÁLTOZÁS A MEGELŐZŐ ÉVHEZ VISZONYÍTVA) HU 4,9 3,8 4,1 4 4,5 3,2 3,6 0,8 0,8-6,7 1,2 EU- 27 3,9 2 1,2 1,3 2,5 2 3,2 3 0,5-4,2 1,8 5

6 NB: A gross domestic product (GDP) bruttó hazai termék a gazdasági tevékenység egy mérőszáma, meghatározása szerint a termékek és szolgáltatások összességének értéke, leszámítva az előállításuk során felhasznált termékek és szolgáltatások értékét. Forrás: Eurostat, statisztikai adatbázisok, reális GDP növekedési ráta. Interneten elérhető: tsieb020 [lekérdezés ideje: ]. A magyar gazdaság kicsi és nyitott. A vállalkozások túlnyomó többsége mikrovállalkozás (94,7%), a kis- vagy középvállalkozások aránya 4,4%, illetve 0,7%. E vállalkozások 2009-ben együttesen az alkalmazottak 71%-át foglalkoztatták, azonban a bruttó hozzáadott értéknek csupán a felét állították elő (lásd a melléklet 1. táblázatát) ben a munkaerő legnagyobb arányban (28,0%) a közlekedési-szállítási és kereskedelmi szektorban állt alkalmazásban; ezt követte a nem piaci szolgáltatások szektora (23,3%) és a feldolgozóipar (20,8%). Az elsődleges szektor és a közüzemek (7,0%), az építőipar (7,3%), valamint az üzleti és egyéb szolgáltatások (13,5%) együttesen a foglalkoztatás 27,8%-át teszik ki. Az egyes ágazatokra, szakmákra és régiókra jellemző tartós (szakképzett) munkaerőhiány, illetve a készségek nem megfelelő volta jelentősen gátolják a gazdaság fejlődését. A szakmai továbbképzésben (felnőttképzésben) való részvétel alacsony, és nagymértékben a vállalatok méretével áll összefüggésben. 5. TÁBLÁZAT: A 15 ÉVESNÉL IDŐSEBB FOGLALKOZTATOTTAK GAZDASÁGI TEVÉKENYSÉG ÁGAZATA SZERINT (1000 FŐ, ILLETVE A TELJES FOGLALKOZTATÁS, %), 2010 Orsz ág ELSŐDLEGES SZEKTOR ÉS KÖZSZOLGÁL- TATÁSOK FELDOLGOZÓ- IPAR ÉPÍTŐIPAR KÖZLEKEDÉS, SZÁLLÍTÁS ÉS KERESKEDELEM ÜZLETI ÉS EGYÉB SZOLGÁLTATÁ- SOK NEM-PIACI SZOLGÁLTATÁ -SOK fő % fő % fő % fő % fő % fő % EU ,8 7, , 7 15, , 2 7, , 0 26, ,1 17, , 1 HU 265,4 7,0 785,1 20,8 277,6 7,3 1059,0 28,0 511,5 13,5 881,9 23,3 Forrás: Eurostat (Labour Force Survey). Lekérdezés ideje: ; utolsó frissítés: ,8 A magyarországi foglalkoztatási ráták rendkívül alacsonyak, különösen az alacsony képzettségűek, a hátrányos helyzetűek, a nők és az idősek körében ben a éves korosztálynak csupán 55,4%-a volt foglalkoztatott (a férfiak 60,4%-a, a nők 50,6%-a), ami messze elmarad az EU-27-ek 64,2%-os átlagától (lásd a melléklet 2. táblázatát) ben a legfiatalabbak (15-24 éves korosztály) foglalkoztatási aránya az EU-27 átlag (34,1%) felénél csupán picivel volt több (18,3%), míg az éveseknek is csak 46,8%-a dolgozott ugyanebben az időszakban, ami 10 százalékponttal kevesebb, mint az EU-27 átlaga a megfelelő korcsoportban. Az alacsony foglalkoztatási arányszámok kiugróan magas inaktivitási rátákkal járnak együtt, utóbbiak az Európai Unióban a legmagasabbak közé tartoznak (lásd a melléklet 1. ábráját). 6

7 E U 2 7 H U 6. TÁBLÁZAT: FOGLALKOZTATÁSI RÁTA KORCSOPORTOK ÉS LEGMAGASABB ISKOLAI VÉGZETTSÉG SZERINT (%), 2003, 2006 ÉS 2010 ÉV ISCED / KOR ,1(i) 66,1(i) 41,9 (i) 24,8 66,9 43,5 21,5 62,8 43, ,2(i) 79,1 (i) 54,9 (i) 48,1 80,5 57,9 45,0 79,7 59, ,0(i) 88,0 (i) 72,4 (i) 60,5 88,5 74,2 57,1 87,4 74,5 N.A. 14,9 i) 72,6 (i) 39,1 (i) 5,1 76,0 5,6 5,2 72,8 62,2 ÖSSZESEN 36,0(i) 77,4 (i) 51,5 (i) 36,6 79,1 54,4 34,1 78,1 56, ,8 53,4 22,7 7,3 49,9 26,7 5,4 46,2 27, ,3 78,2 53,7 34,3 78,6 53,4 29,2 76,1 48, ,0 89,0 70,2 65,8 87,6 69,7 57,0 83,7 67,3 N.A. : : : : : : : : : ÖSSZESEN 26,7 75,2 43,9 21,7 75,4 47,9 18,3 73,1 46,8 Forrás: Eurostat (Munkaerő-felmérés). Lekérdezés ideje: ; utolsó frissítés: (i) értelmező megjegyzéseket lásd: A munkanélküliség emelkedett az elmúlt években. A munkanélküliségi ráta 2010-ben 11,2% volt a teljes éves népesség körében, 11,6% a férfiak, 10,8% a nők esetében (lásd a melléklet 3. táblázatát). Az ifjúsági munkanélküliség az EU átlagnál magasabb (2010-ben a évesek 26,6%-a volt munkanélküli az EU-átlag 20,8%-kal szemben), és különösen magas a legalacsonyabb iskolai végzettségűek (ISCED 0-2) között: 41,4%. Ez 14 százalékponttal magasabb, mint az EU-27 átlaga. EU 27 HU 7. TÁBLÁZAT: MUNKANÉLKÜLISÉGI RÁTA KORCSOPORTOK ÉS LEGMAGASABB ISKOLAI VÉGZETTSÉG SZERINT 2003, 2006 ÉS 2010 ÉV ISCED / KOR ,2 (i) 11,6 (i) 7,2 (i) 21,2 11,2 7,5 27,4 16,3 10, ,7 (i) 8,4 (i) 7,7 (i) 15,4 7,3 6,9 18,1 8,2 6, ,0 (i) 4,8 (i) 3,7 (i) 13,4 4,3 3,6 16,2 5,3 3,6 NINCS ADAT 13,9 (i) 7,8 (i) 7,4 (i) 20,1 : : : 8,2 : ÖSSZESEN 18,0 (i) 8,3 (i) 6,6 (i) 17,2 7,3 6,3 20,8 8,9 6, ,4 12,6 6,4 31,8 17,8 8,8 41,4 26,5 17, ,5 5,1 3,4 15,7 6,5 4,8 23,3 9,9 8,4 5-6 : 1,1 : 16,9 2,5 1,6 (u) 22,2 4,8 2,3 NINCS ADAT : : : : : : : : : ÖSSZESEN 12,9 5,5 3,5 19,1 7,1 4,8 26,6 10,7 8,4 Forrás: Eurostat (Munkaerő-felmérés). Lekérdezés ideje: ; utolsó frissítés: (u) megbízhatatlan/bizonytalan adat; (i) értelmező megjegyzéseket lásd: Amint a fentiek sugallják, Magyarországon a munkaerő-piaci helyzet még szorosabban összefügg az egyén iskolai végzettségével, mint az EU-27-ekben. Nagyon magas az 7

8 iskolázottság egyéni megtérülése is. A gazdaság és munkaerőpiac további fontos jellemzői a jelentős regionális és településtípus szerinti egyenlőtlenségek és az alacsony ágazati és földrajzi mobilitás is. A középfokú oktatásra (ISCED 2-4) fordított közkiadások részesedése a GDP-ből az EU-27 átlagánál kissé magasabb Magyarországon (lásd a 8. táblázatot). A felső középfokú oktatás esetében azonban az arányszám 2005 óta csökken, és hasonló trend érvényesül az egy tanulóra jutó ráfordítások adatait illetően is (lásd Balázs et al., 2011, old.). 8. TÁBLÁZAT: A KÖZÉPFOKÚ OKTATÁSRA (ISCED 2-4) FORDÍTOTT KÖZKIADÁSOK A GDP %-OS ARÁNYÁBAN, EU27 2,32 (s) 2,35 (s) 2,29 (s) 2,25 (s) 2,23 (s) 2,20 (s) : HU 2,29 2,68 2,46 2,36 2,33 2,29 2,25 Forrás: Eurostat (UOE). Lekérdezés ideje: ; utolsó frissítés: (s) - Eurostat becslés 1.4. A NÉPESSÉG ISKOLAI VÉGZETTSÉGE A tanulók döntő hányada (98,5% körül) 16 éves korára elvégzi az általános iskola 8 osztályát (ISCED 1A-2A). Az 1990-es évek elején jelentős középiskolai expanzió kezdődött (lásd a 2. ábrát a mellékletben). Mozgatórugója elsősorban az érettségit adó iskolatípusok iránti növekvő társadalmi igény volt, melynek kielégítése hamarosan az oktatáspolitika egyik legfontosabb célkitűzésévé vált. Jelentősen nőtt az érettségi bizonyítványt (ISCED 3A) adó felső középfokú iskolákba történő továbbtanulás, mivel az érettségi a felsőoktatásba történő belépés előfeltétele. A szakiskolák 3 (ISCED 2C vagy 3C) azonban nem adnak érettségit, így a gimnáziumokkal és szakközépiskolákkal 4 szemben csökkent a szakiskolák presztízse és tanulóik száma egyaránt (lásd 9a. táblázat, valamint 6. ábra az 5.3 fejezetben). Miközben a felsőfokú végzettséggel rendelkezők száma folyamatosan emelkedik (lásd 9b. táblázat), arányuk az aktív korosztályon belül, különösen a éves korcsoportban még mindig alacsonyabb, mint az EU-27-ekben (20,1% versus 25,9%, és 25,7% versus 33,6%, forrás: Eurostat), különösen, ami a férfiakat illeti. 9 A. TÁBLÁZAT: VÉGZETTEK SZÁMA ISCED 3 ÉS ISCED 4 SZINTEN, AZ OKTATÁS SZINTJE, A PROGRAM IRÁNYULTSÁGA ÉS NEM SZERINT, 2007, 2009 ÉV GEN 3 PV 3 VOC 4 GEN 4 PV 4 VOC 3 GEN 3 PV 3 VOC 4 GEN 4 PV 4 VOC HU T : : : : : : M : : : : : : F : 7315 : : : 7992 : : Forrás: Eurostat (UOE adatgyűjtés); lekérdezés ideje: ; utolsó frissítés: szakiskola: felső középfokú képzési programok (ISCED 3C vagy 2C), melyek 14 éves korban kezdődnek és szakképesítést nyújtanak. Lásd a Glosszáriumot és az 5. fejezetet is. 4 szakközépiskola: szakmai irányultságú felső középfokú képzési programok (ISCED 3A), melyek 14 éves korban kezdődnek és a felsőoktatásba történő belépésre feljogosító képesítésre készítenek fel, majd ezt követően szakképesítéshez vezető poszt-szekunder szintű képzési programokat (ISCED 4) nyújtanak. Lásd a Glosszáriumot és az 5. fejezetet is. 8

9 9 B. TÁBLÁZAT: VÉGZETTEK SZÁMA ISCED 5 ÉS 6 SZINTEN, AZ OKTATÁS SZINTJE, A PROGRAM KIMENETE, 1./2. SZAKASZ ÉS NEM SZERINT, 2007, 2009 ÉV S 5 A1 5 A2 5 B1 5 B A1 5 A2 5 B1 5 B HU T : : M : : F : : Forrás: Eurostat (UOE adatgyűjtés); lekérdezés ideje: ; utolsó frissítés: A korai iskolaelhagyók aránya alacsonyabb az EU átlagnál (ld. 10. táblázat). A középiskolai expanzió mellett további magyarázatot kínál erre az is, hogy az első szakképesítés (illetve az 1999 és 2005 közötti időszakban a 2. is) 23 éves korig ingyen megszerezhető nappali tagozatos oktatásban. Nem elhanyagolható ebből a szempontból az a tény sem, hogy a tanulók körülbelül 95%-a átmegy az érettségi (lásd Balázs et al., 2011, 170. old.), illetve a szakmai vizsgán. A többi kelet-közép-európai országhoz hasonlóan, a legalább felsőközépfokú oktatást végzettek aránya a éves korcsoportban az EU-átlagnál tartósan magasabb Magyarországon (lásd 11. táblázat). Mindazonáltal e magas arányszám némileg csökkent az elmúlt évtizedben, és a lemorzsolódók magas száma súlyos problémát jelent a szakiskolákban (ISCED 2/3C). Ahogy azt kutatási eredmények is megerősítik, a magyar oktatási rendszer rendkívül szelektívvé és polarizálttá vált. A hátrányos helyzetű diákok nagyobb valószínűséggel kerülnek szakiskolákba, amelyek nem képesek ellensúlyozni hátrányaikat, ami jelentős lemorzsolódási arányokat eredményez (egyenlőtlenségek újratermelése). 10. TÁBLÁZAT: KORAI ISKOLAELHAGYÓK (%), ORSZ ÁG/É V EU HU (b) 12.0 (b) , ,2 Forrás: Eurostat (Munkaerő-felmérés). Lekérdezés ideje: ; utolsó frissítés: (b) törés a sorban 11. TÁBLÁZAT: A FIATALOK ISKOLÁZOTTSÁGI SZINTJE* NEM SZERINT (%), 2002, 2005, 2009 TIME GEO T F M T F M T F M EU HU * A éves korosztályban a legalább felső középfokú oktatás befejezők aránya Forrás: Eurostat (Munkaerő-felmérés). Lekérdezés ideje: ; utolsó frissítés:

10 Az elmúlt években a kormányzat számos, a felnőttképzésben való részvétel ösztönzését célzó intézkedést vezetett be (ld. 6.1, 10.1 és 10.3). Ennek ellenére a részvételi arányok még mindig messze elmaradnak az EU átlagtól, 2004 óta pedig kifejezetten csökkennek (lásd 12. táblázat). A 2013-ra előirányzott célérték 8%, szemben az Unió 2010-re, illetve 2020-ra előirányzott 12,5%, illetve 15%-ával. Ami a nemek megoszlását illeti, a nők nagyobb arányban vesznek részt az egész életen át tartó tanulásban (ld. 8. táblázat). Az alacsony részvételi arányszámok egyik oka az, hogy a felnőttképzésben való részvétel a magasabban képzett és fiatalabb korosztályra koncentrálódik, akik jellemzően motiváltabbak arra, hogy képezzék magukat. 12. TÁBLÁZAT: EGÉSZ ÉLETEN ÁT TARTÓ TANULÁS A FELNŐTT LAKOSSÁG RÉSZVÉTELE AZ OKTATÁSBAN ÉS KÉPZÉSBEN, NEMEK ALAPJÁN (%), 2002, 2005, 2009 ÉV ORSZÁG ÖSSZES EN NŐ FÉRFI ÖSSZES EN NŐ FÉRFI ÖSSZES EN NŐ FÉRFI 9,3 10,2 8,5 EU (p) (p) (p) MAGYARO ,7 3 2,5 Forrás: Eurostat (Munkaerő-felmérés). Lekérdezés ideje: ; utolsó frissítés: (p) ideiglenes érték 1.5. DEFINÍCIÓK ALTERNANCE TRAINING NINCS HIVATALOS/EGYSÉGESEN HASZNÁLT MAGYAR MEGFELELŐJE, GYAKRABBAN HASZNÁLT KIFEJEZÉS: DUÁLIS KÉPZÉS (DUAL TRAINING) Az 1993-as szakképzési törvény alapján a szakképző iskolák tanulóinak gyakorlati képzése folyhat az iskolában és gazdálkodó szervezetnél is (lásd a school-based program címszó alatt). A jogszabályok a gazdálkodó szervezetnél folytatott gyakorlati képzés két lehetséges formáját engedik meg, bár a törvény és az oktatáspolitika a tanulószerződésen alapuló képzést részesíti előnyben. Ez csak abban az esetben helyettesíthető a szakképző iskola és egy gazdálkodó szervezet által kötött együttműködési megállapodáson alapuló képzéssel, ha a gyakorlati képzés aránya a képzési idő negyven százalékánál kevesebb, illetve ha: a tanuló gyakorlati képzésére költségvetési szervnél; a gyakorlati képzés szervezője szakképző iskola, és az összefüggő szakmai gyakorlatra gazdálkodó szervezetnél; a gyakorlati képzés szervezője csak részben rendelkezik a gyakorlati képzés feltételeivel, ezért a tanuló kiegészítő gyakorlati képzésére a gyakorlati képzési idő legfeljebb ötven százalékában más, ugyanazon gyakorlati képzést szervezőnél; a tanuló gyakorlati képzésére több gazdálkodó szervezet által közösen működtetett üzemközi tanműhelyben; a tanuló gyakorlati képzésére az állami felnőttképzési intézmény által működtetett tanműhelyben; illetve a tanuló gyakorlati képzésére központi képzőhelyen kerül sor. Az együttműködési megállapodástól eltérően a tanulószerződést a tanuló köti meg egy gazdálkodó szervezettel, mely a szerződésben kötelezettséget vállal arra, hogy a tanuló 10

11 részére gyakorlati képzést biztosít, emellett rendszeres pénzbeli juttatást is fizet számára (a tanulószerződés sajátosságairól lásd az 5.4. fejezetet) január 1-jétől, amennyiben a gyakorlati képzési idő több mint ötven százalékában gazdálkodó szervezetnél folyik a képzés, az csak tanulószerződés alapján végezhető. Amint a fentiek mutatják, sem az együttműködési megállapodáson, sem a tanulószerződésen alapuló képzés nem különálló képzési út a nappali iskolarendszerű szakképzésben (IVET). Ezek inkább egy iskolarendszerű képzésben kínált szakképzési program gyakorlati képzési részének - annak egészének vagy részének - egy-egy lehetséges szervezési formáit jelentik. APPRENTICESHIP TANULÓSZERZŐDÉS ALAPJÁN FOLYÓ GYAKORLATI KÉPZÉS (PRACTICAL TRAINING PROVIDED BASED ON A STUDENT CONTRACT), MAGYARÁZATÁT LÁSD FENT AZ ALTERNANCE TRAINING CÍMSZÓ ALATT CONTINUING VOCATIONAL EDUCATION AND TRAINING SZAKMAI FELNŐTTOKTATÁS ÉS KÉPZÉS (ADULTS VOCATIONAL EDUCATION AND TRAINING) A CVET kifejezés magyar megfelelője valójában nem a tükörfordítása, ami a szakmai továbbképzés ez utóbbi kifejezést ugyanis sokkal szűkebb értelemben használják, mint amit a CVET fogalma a Cedefop terminológia szerint magába foglal, egy korábban megszerzett képesítést követő szakmai továbbképzést értenek alatta. A felnőttek számára tanulási lehetőségek mind az iskolarendszeren belül, mind azon kívül (lásd a Glosszáriumot), azaz a felsőoktatásban és felnőttoktatásként a közoktatásban (lásd 5.1 és a Glosszáriumot), illetve a felnőttképzésben (lásd a Glosszáriumot és a 6. fejezetet) is elérhetőek. INITIAL VOCATIONAL EDUCATION AND TRAINING NINCS HIVATALOS/EGYSÉGESEN HASZNÁLT MAGYAR MEGFELELŐJE, GYAKRABBAN HASZNÁLT KIFEJEZÉS: NAPPALI ISKOLARENDSZERŰ SZAKKÉPZÉS (FULL TIME VET PROVIDED WITHIN THE SCHOOL SYSTEM) Az IVET nappali iskolarendszerű szakképzés, melyet a szakképző iskolák két típusában kínálnak a közoktatásban, továbbá a felsőoktatásban (ISCED 5B szintű felsőfokú szakképzés). E szakképző programok gyakorlati része folyhat az iskolában éppúgy, mint egy gazdálkodónál. A nappali iskolarendszerű szakképzésben nincsenek a gyakorlati képzés helyszínétől függően különböző képzési utak. LOWER SECONDARY EDUCATION (ISCED 2) ALSÓ KÖZÉPFOKÚ OKTATÁS (LOWER SECONDARY EDUCATION) Az alsó középfokú oktatás Magyarországon mesterséges megosztásként hat, ami nem illeszkedik a hazai oktatási rendszer szerkezetéhez. ISCED 2 szintű oktatást elsősorban a 8 osztályos általános iskola utolsó négy évében (felső tagozat) folytatnak, ISCED 1 szintű oktatást (alsó tagozat) követően. A nyolc- és hatosztályos gimnáziumok is nyújtanak azonban ISCED 2 szintű oktatást első két vagy négy évfolyamukon, ISCED 2 szintű szakképzés pedig folyhat a speciális szakiskolákban (lásd 5.2 és Glosszárium). 11

12 POST-SECONDARY NON-TERTIARY EDUCATION ÉRETTSÉGI UTÁNI SZAKKÉPZÉS (VET PROVIDED FOLLOWING THE SECONDARY SCHOOL LEAVING EXAM) VAGY POSZTSZEKUNDER NEM FELSŐFOKÚ KÉPZÉS (POST-SECONDARY NON-TERTIARY TRAINING) Posztszekunder nem felsőfokú képzés a szakközépiskolák szakképző évfolyamain folyik az 1990-es évek második fele óta, amikor jelentősen átalakult a szakképző iskolák szerkezete. Ennek eredményeként az általános képzést a szakközépiskolák 12. (vagy 13.) évfolyamáig terjesztették ki, így a szakközépiskolai szakképzés ISCED 3-ról ISCED 4 szintre került. Jelenleg a tanulók a szakközépiskolák szakképző évfolyamaira legkorábban 18 éves korban léphetnek be, jellemzően az érettségi bizonyítvány (ISCED 3A) megszerzése után. A szakképző program időtartama a megszerezhető OKJ-s szakképesítéstől függ, annak szakmai és vizsgakövetelményei (SZVK) határozzák meg azt. A képzés többnyire kétéves, ez azonban a legtöbb tanuló számára egyévesre rövidül, ha a szakközépiskolai szakmai orientációban és alapozó képzésben elsajátított tananyagrészeket beszámítják. PRE-VOCATIONAL EDUCATION NINCS HIVATALOS/EGYSÉGESEN HASZNÁLT MAGYAR MEGFELELŐJE, GYAKRABBAN HASZNÁLT KIFEJEZÉS: SZAKMAI ALAPOZÓ KÉPZÉS (VOCATIONAL GROUNDING) 1998 és 2010 között szakképesítést adó szakképzés legkorábban 16 éves korban kezdődhetett meg. A közoktatási törvény július 7-i módosítása következtében 2010 szeptemberétől a szakképzés a szakiskolákban a 9. évfolyamon is megkezdődhet 86 szakmában azok számára, akik elvégezték az általános iskola 8 osztályát (ennek a 3 éves programnak a neve előrehozott vagy alternatív szakképzés). Szakmai alapozó oktatás/képzés és szakmai orientáció azonban már a szakképző iskolák általánosan képző évfolyamain is folytatható. Ilyen alapozó programok (lásd az 5.1. fejezetet is): szakiskolában: pályaorientáció és gyakorlati képzés a 9., illetve szakmai alapozó elméleti és gyakorlati oktatás a választott szakmacsoportban a 10. évfolyamon (2010-ig a kötelező órák legfeljebb 40%, 2010-től legfeljebb 50%-ában) e tantárgyak bevezetése kötelező 2006 óta; szakközépiskolában: szakmai orientáció a 9., valamint szakmacsoportos alapozó oktatás a 11. évfolyamtól kezdve e tanulmányok során megszerzett szakmai kompetenciákat elismerhetik a szakképző évfolyamokon, ami lecsökkentheti a képzés idejét. E programok célja a munka világának bemutatása és a résztvevők felkészítése a szakképző évfolyamokra történő belépésre, de nem nyújtanak munkaerő-piaci belépésre feljogosító szakképesítést. Hasonlóképpen nem nyújtanak munkakör betöltésére feljogosító szakképesítést az úgynevezett felzárkóztató, gyakran kompetencia alapú programok, melyek az általános iskolai végzettséggel nem rendelkezőket készítik fel a szakképzésbe történő belépésre (a 2009/2010-es tanévben 2099 tanuló vett részt ilyen programokon, lásd 5.5.). SCHOOL-BASED PROGRAMMES NINCS HIVATALOS/EGYSÉGESEN HASZNÁLT MAGYAR MEGFELELŐJE (MERT NEM KÜLÖNÁLLÓ KÉPZÉSI ÚT, LÁSD A DEFINÍCIÓT), BÁR FORDÍTHATÓ ISKOLÁBAN FOLYÓ SZAKKÉPZÉS -KÉNT (VET PROVIDED IN THE SCHOOL) Az 1993-as szakképzési törvény alapján a formális iskolarendszerben folytatott szakképzés esetében a szakmai elméleti képzés csak szakképző iskolában folyhat (illetve a felsőfokú szakképzés esetében felsőoktatási intézményben), míg a tanulók gyakorlati képzése minden olyan szakképző iskola, jogi személy, gazdasági társaság vagy egyéni vállalkozó 12

13 által fenntartott/működtetett gyakorlóhelyen megszervezhető, ahol a gyakorlati követelményekre való felkészítés jogszabályban előírt feltételei biztosítottak (kivéve a 2010 óta 9. évfolyamon megkezdhető szakképzést, amikor azt első évben az iskolában kell megszervezni). A gyakorlati képzés szervezésében - a gyakorlati képzés szervezőjével kötött megállapodás alapján központi képzőhely is részt vehet. Az elmúlt évtizedben az oktatáspolitika célja elsősorban a szakiskolai, fizikai szakmákban folytatott képzés esetében annak ösztönzése volt, hogy a gyakorlati képzés első, az alapvető szakmai készségek megszerzésére irányuló szakasza tanműhelyben folyjon, amit egy valódi munkahelyen történő képzés kövessen. Ami a jelenlegi gyakorlatot illeti, míg a szakközépiskolai tanulók többsége továbbra is kizárólag az iskolában kapja gyakorlati képzését, a szakiskolai tanulók többsége gazdálkodónál szervezett gyakorlati képzésben vesz részt, jellemzően tanulószerződés alapján. Amint a fentiek jelzik, az iskolában, az együttműködési megállapodás, illetve a tanulószerződés alapján folyó gyakorlati képzés Magyarországon valójában nem különálló képzési utak a nappali iskolarendszerű szakképzés (IVET) rendszerében, és a szakképzés szerkezete és tartalmi követelményei, valamint a megszerezhető képesítések függetlenek attól, hogy a tanuló hol kapja gyakorlati képzését. 13

14 2. A SZAKKÉPZÉS MODERNIZÁLÁSA AZ EGÉSZ ÉLETEN ÁT TARTÓ TANULÁS (LIFELONG LEARNING - LLL), A NEMZETKÖZISESEDÉS ÉS A MOBILITÁS TÁMOGATÁSA ÉRDEKÉBEN 2.1. A SZAKKÉPZÉS-POLITIKA ALAKULÁSA ÉS PRIORITÁSAI AZ LLL TÁMOGATÁSÁBAN NEMZETI LLL STRATÉGIA 2005-ben a foglalkoztatáspolitika, illetve az oktatás és képzés szakpolitikai céljait és törekvéseit meghatározó stratégiai anyagok sorát fogadta el a kormányzat. E stratégiák céljainak megvalósítását elsősorban az EU-s Strukturális Alapok felhasználását irányító nemzeti fejlesztési tervek operatív programjainak keretében tervezték. Míg a Szakképzés-fejlesztési stratégia a szakképzésre vonatkozó célkitűzéseket sorolta fel, az Egész életen át tartó tanulás stratégiája a hosszú távú fejlesztési célokat jelölte ki. Az LLL stratégia az alábbi 5, legfontosabbnak ítélt cél köré épül fel: a) Az oktatás, képzés esélyteremtő szerepének erősítése; b) Az oktatás, képzés és a gazdaság kapcsolatainak erősítése; c) Új kormányzási módszerek, közpolitikai eljárások alkalmazása (széles körű partnerségek bevonásával történő döntéshozatal); d) Az oktatás, képzés hatékonyságának javítása, össztársadalmi ráfordításainak növelése; e) Az oktatás, képzés minőségének javítása. A fejlesztés LLL stratégiában meghatározott kulcsfontosságú területeinek mindegyike közvetlenül kapcsolódik a szakképzéshez is: a) Az alapkészségek és kulcskompetenciák fejlesztése a közoktatásban; b) széles és gazdag kínálat a szakképzésben, a felsőoktatásban és a felnőttkori tanulásban; c) Folyamatosan bővülő tanulási lehetőségek (pl. IKT); d) munkahelyi tanulás, különös tekintettel a kis- és középvállalkozások alkalmazottaira; e) Pályaorientáció, tanácsadás és pályakövetés; f) Az informális és nem-formális tanulás elismerése (pl. szakképesítések rendszerének átalakítása); g) A hátrányos helyzetű és munkaerő-piaci szempontból veszélyeztetett csoportok támogatása; Az LLL stratégia megvalósítását azonban nagyban hátráltatta a különböző felelős kormányzati szereplők közötti együttműködés gyengesége, és valójában a stratégia soha nem tudott valódi orientációs ponttá válni az egyes oktatási ágazatok szakpolitikai fejlesztéseinek szinkronba hozása érdekében. A SZAKKÉPZÉST ÉRINTŐ JELENLEGI SZAKPOLITIKAI VITATÉMÁK A szakképző iskolák jelenlegi szerkezetét egy 1998-ban elindult jelentős reform alakította ki, amely azonban szakmai kidolgozatlansága és az érdekviszonyok figyelmen kívül hagyása miatt szükségszerűen kudarcba fulladt. A korrekciós innovációs kísérletek így a 2003 és 2009 között futó Szakiskolai Fejlesztési Program (SZFP) erőtleneknek bizonyultak, és ezek sem kaptak következetes kormánytámogatást. Az ezredforduló óta a szakképzés presztízse alacsony a tanulók és más érintettek részéről. A fiatalok a jobb életesélyeket ígérő, 14

15 általánosan képző iskolai programokat preferálják, a szakmunkásképzést legtöbben csak utolsó lehetőségként választják. A lemorzsolódás magas a szakiskolákban. Bár rohamosan nőtt a tanulószerződéssel a gazdaságnál gyakorlatot szerzők aránya (lásd 5.4), a gyakorlati képzésre fordítható idő továbbra is alacsony maradt. E nehézségek miatt széles körben a szereplők napi érdekeitől és szakmai horizontjának korlátaitól nem függetlenül generálódott nosztalgia a megelőző, korábban korszerűtlennek tekintett szakképzési szerkezet iránt. Az utóbbi években előtérbe került új megközelítés a fiatalok oktatásban és képzésben tartását és a szakmunkás-utánpótlás biztosítását a szakképzés megkezdésének korábbra helyezésével látja megoldhatónak, a jelenlegi 16 év helyett 14 éves korban, mint 1998 előtt. Bár a szakma és az államigazgatás is erősen megosztott volt, az Országgyűlés 2009 nyarán olyan törvénymódosítást fogadott el, amely 2010-től 86 szakmában lehetővé tette ilyen hároméves szakképzés bevezetését a jelenlegi szakképzési szerkezettel párhuzamosan (lásd 5.1). A 2010-ben megalakított kormány szándéka a szakképzés arányának és presztízsének növelése. A szakképzés elméleti dominanciáját csökkenteni, a munka alapú képzés arányát növelni kívánja, a vállalatoknál folyó képzés arányának növelésével egyfajta duális képzés irányába való elmozdulással (melyet olyan, erős tanoncképzéssel rendelkező országok ihlettek, mint Németország). E cél elérése érdekében Magyarország miniszterelnöke és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke keretmegállapodást írt alá 2010 novemberében. Az MKIK kulcsszerepet fog játszani a jövőben, mivel az államtól szakképzéssel kapcsolatos feladatokat vesz át, amelyek finanszírozását az állami költségvetés biztosítja (lásd 4.3 és 8.2). A kamara szándéka a jelenlegi szakiskolai (lásd az 5. fejezetet és a Glosszáriumot) szakmunkásképző programok helyett egy, a 2010-ben bevezetetthez hasonló (lásd fent és 5.1) hároméves képzési program bevezetése 2012-től, amelyet a tanulók az alapfokú és az alsó-középfokú szint (az általános iskola 8. osztálya) elvégzése után kezdhetnek meg. Jelenleg is folynak azonban az egyeztetések az érintett minisztériumok és a kamara között. Vita kezdődött egy úgynevezett Hídprogramról azok számára, akik nem elég felkészültek a szakképzés megkezdésére ez akár a tanulók többségét is jelentheti. Az intézkedések megosztják a szakképzési szakértőket. Vannak, akik szerint az elképzelt új szakképzési szerkezet, mely rövidebb idejű és több gyakorlati képzést tartalmaz, nem hagy majd elegendő időt a kulcskompetenciák fejlesztésére. Ennek eredménye pedig a gyenge olvasási és tanulási készséggel rendelkező, a képzésből lemorzsolódó és előbb vagy utóbb a munkaerőpiacról való kiszorulás veszélyével fenyegetett fiatalok hányadának növekedése lehet. Tovább nőhet a szakadék a szakiskola és a felsőoktatási belépésre felkészítő programok között. Nem világos az sem, hogy mennyire lesz egyértelmű az állam és a gazdaság szakképzés iránti felelőssége, illetve, hogy mely vállalatok szolgálhatnának az új duális rendszer alappilléreiként. A kormányzat alapvető változásokat tervez a szakközépiskolai (lásd az 5. fejezetet és a Glosszáriumot) képzéssel kapcsolatosan is. A szakközépiskola újra a 9. évfolyamtól kezdődően nyújtana szakképzést, párhuzamosan a közismereti képzéssel, úgy, mint az 1998-as reform előtt. Ez egy adott ágazathoz tartozó, érettségihez kötött szakképesítések közös elemeinek tartalmát magában foglaló szakmai elméleti és gyakorlati oktatást foglalna magába. A tanulók ezután szakmai érettségit tehetnének le, és olyan bizonyítványt szerezhetnének, mely bizonyos munkakörök betöltésére feljogosító (de nem OKJ-s szakmai) végzettséget jelentene. Ezt követően a tanulók választhatnának, hogy munkába kívánnak állni, folytatják tanulmányaikat egy posztszekunder szintű szakképesítés megszerzéséért, vagy belépnek a felsőoktatásba. A es időszakban két nagyhorderejű fejlesztésre került sor az Európai Szociális Alap támogatásával. Az Országos Képzési Jegyzék (OKJ, lásd a Glosszáriumot) közötti moduláris, kompetencia alapú megújítása a magyarországi foglalkoztatási szerkezet 15

16 és munkakörök széleskörű elemzése alapján történt és 2008 között elkészültek az új szakmai és vizsgakövetelmények (SZVK-k, lásd a Glosszáriumot). Ezek többek között tartalmazzák az egyes szakmai követelménymodulok feladatprofilját és a képzés során fejlesztendő szakmai, társas, személyes és módszerkompetenciákat. A kerettantervek szintén megújulnak a Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) keretében. Az innováció elvileg széles körű támogatást élvez, de a gyakorlatban nehézkesen működő elemek átalakításáról vita folyik (ilyenek például a modulok és tantárgyak viszonya az iskolarendszerben). A legújabb kormányzati tervek az OKJ szerkezetének egyszerűsítését célozzák, ezáltal a képesítések és a szakmai modulok számának csökkentését, valamint a túlságosan hosszú modulrendszerű vizsga felváltását rövidebb, egyszerűbb és olcsóbb komplex vizsgákkal. A tervek szerint a felsőfokú szakképesítések kikerülnek az OKJ-ból és a jövőben felsőfokú szakképzés már csak felsőoktatásban folyhat. A közelmúlt másik nagyhorderejű fejleménye a szakképző iskolák a holland ROC modell 5 ihlette térségi integrált szakképző központokba (TISZK) történő integrációja volt. Az indok a korábban rendkívüli mértékben elaprózódott intézményrendszer volt előtt több mint szakképző intézmény létezett -, ami a finanszírozás racionalizálásának és a minőség javításának akadályát jelentette. A folyamat 2005-ben kezdődött ESZA támogatással, és jelenleg már a szakképző iskolák több mint 90%-a a 86 TISZK egyikéhez tartozik. A jelenlegi intézményi rendszert azonban legalább olyan fokú heterogenitás jellemzi, mint a reform előtt, sőt, talán még nőtt is a rendszer inkoherenciája. A TISZK-ek nem csak méret, területi beiskolázási körzet és profilok terén különböznek, de a működésük módjában is. Egyes TISZK-ek erősen centralizáltak. Általában azonban az egyazon TISZK-hez tartozó iskolák között csak a legszükségesebb, az előírt és/vagy az EU-s forrásokból finanszírozott feladatokban van együttműködés. A TISZK-ek 20-25%-a valójában nem is térségi elven szerveződött. Ez lényeges akadályát jelenti a szakképzési profilok tervezésének és alakításának, melynek normálisan a regionális fejlesztési és képzési bizottságok (RFKB-k, lásd 4.3) döntésével egyhangúan kell megtörténnie. A 2010-ben megalakult kormány nem szándékozik felszámolni a TISZK-rendszert, de tényleges integráción alapuló TISZK-eket kíván létrehozni a ROC modell alapján, finanszírozásuk és szakmaszerkezetük meghatározását a központi kormányzatra bízva (lásd Koncepció a szakképzés..., 2011) AZ EU-S ESZKÖZÖK ÉS ELVEK ALKALMAZÁSA Az Országos Képesítési Keretrendszer (OKKR) kidolgozását a közötti időszakban az ESZA által társfinanszírozott Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) keretében támogatták. A cél egy az egész életen át tartó tanulást átfogó keretrendszer kidolgozása, mely az összes hazai képesítést és oktatási és képzési alágazatot magába foglal, továbbá nyitott a nem-formális és informális tanulás validálása és elismerése irányában is. A kompetencia-alapú Országos Képzési jegyzék (OKJ) és SZVK-k a szakképzésben (lásd 2.1), valamint a kimenet irányába történő elmozdulás a felsőoktatásban olyan elemek, amelyek hozzájárulnak egy ilyen átfogó nemzeti képesítési keretrendszer kialakításához. Alapvető kihívást jelentett azonban, hogy az egyes oktatási szektorokban különböző értelmezést alkalmaznak, illetve különböző súlyt tulajdonítanak a tanulási eredmények fogalmának. Az OKKR bevezetésétől az alábbi előnyök várhatóak: 5 ROC: Regionális képző központ (regionale opleidingscentra), mely szakmai felső-középfokú oktatást kínál 16-18/20 éves tanulók, valamint felnőttoktatást 18 évnél idősebbek számára. 16

17 a) az egész életen át tartó tanulás támogatása a felnőttképzés és a formális oktatási rendszer közötti kapcsolatok erősítése és a nem-formális és informális tanulás elismerésének elősegítése által; b) az egyes oktatási alágazatok közötti, jelenleg meglehetősen gyenge szakpolitikai koordináció erősítése; c) a hazai képesítések átláthatóságának, transzferálhatóságának és összehasonlíthatóságának javítása a közöttük létező kapcsolatok felmutatásával; d) a tanulási eredmények használatának megszilárdítása és megerősítése a vizsgakövetelmények, tantervek és értékelés meghatározásában, és a tanulási eredmények leírásában egy közös megközelítés biztosítása a különböző szektorokban; e) az OKKR az Európai Képesítési Keretrendszernek (EKKR) való megfeleltetésével a magyar képesítések összehasonlíthatóságának és átláthatóságának erősítése külföldön, ezáltal a kölcsönös bizalom erősítése; f) közös hazai minőségügyi szabványok bevezetése; a képesítések munkaerő-piaci relevanciájának javítása; és a pályaorientáció és tanácsadási rendszer támogatása. A fejlesztési munka egy 2008 nyarán született kormányhatározat alapján, az egyes oktatási szektorok együttműködésével folyik. A két elsősorban felelős minisztérium az oktatásért felelős Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) és a szakképzésért és felnőttképzésért felelős Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) benyújtotta az OKKR tervezetét a kormánynak, melyben az OKKR szintjeit ismeretek, készségek, attitűdök, autonómia és felelősség dimenziókban javasolják leírni. A deskriptorokat az egyes oktatási alágazatok jogi szabályozásának, irányításának, és a köztük lévő kapcsolatoknak az elemzése, valamint a képzési kimenetek leírása alapján határozták meg, és a deskriptorok további, alágazat-specifikus értelmezését is tervezik. Egy nyolcszintű szerkezetet javasolnak, a végső döntést az egyes szintek részletes elemzésére bízva. A kormány 2011 januárjában elfogadott határozatában támogatta az OKKR megfeleltetését az EKKR-nek és az OKKR 2013-tól történő bevezetését. Egy minisztériumok, társadalmi partnerek és egyéb érintettek képviselőit magába foglaló munkacsoportot hoztak létre 2011 februárjában, melynek feladata az OKKR-fejlesztés és -bevezetés további fázisainak tervezése, harmonizálása és ellenőrzése. Az ECVET Hálózatban és az Európai Bizottság ECVET munkacsoportjában Magyarország a kezdetektől képviselteti magát. A munkacsoport által kidolgozott, az ECVET fő jellemzőit körvonalazó munkaanyag nemzeti konzultációjára 2007 februárjában került sor Magyarországon a Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM) szervezésében. Az Európai Parlament és a Tanács június 18-i Ajánlásának megfelelően 2011 júniusától Magyarországon is működik ECVET Nemzeti Koordináló Pont, melynek feladatait a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet látja el. Bár kredit alapú oktatás a szakképzésen belül jelenleg csupán az FSZ-ben működik (lásd 5.7.), a kreditalapú képzés hangsúlyos téma az ágazati stratégiai gondolkodásban. Bevezetését támogatja a 2006-ban megújult OKJ szerinti moduláris és kompetencia alapú képzés (lásd 2.1). A jogi kereteket már 2001-ben megteremtették, egy-két kísérleti projekt is indult, (így például az ECVET-ASSET kísérleti projekt), de a feltételek rendszerszerű megteremtése még várat magára. Egy, az Európai Szakképzési Minőségbiztosítási Referencia Keretrendszerhez (EQAVET) illeszkedő rendszer minden szakképző intézményre kiterjedő bevezetése érdekében a TÁMOP támogatásával épül ki egy egységes minőségirányítási rendszer a korábban már alkalmazott minőségbiztosítási rendszerek alapján. A projekt keretében elkészült egy Módszertani Kézikönyv, amely bemutatja többek között az Egységes Szakképzési Önértékelési Modellt (ESZÖM). Az Egységes Szakképzési Minőségirányítási Keretrendszer 17

18 (ESZMK) bevezetését az intézményekben egy országos, 60 fős mentorhálózat segíti szakmailag és technikailag. Az Európai Parlament és a Tanács június 18-án kiadott ajánlásának megfelelően Magyarország is létrehozott egy nemzeti szakképzési minőségbiztosítási referencia pontot (Quality Assurance National Reference Point, QANRP), mely az EQAVET bevezetését hivatott támogatni az EQAVET Hálózat együttműködésével. Magyarországon a referencia pont szerepét az EQAVET Hálózat tagja, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet látja el. Feladatai közül az egyik legfontosabb a szakképzés minőségbiztosításában érintettek folyamatos tájékoztatása az Európai Hálózat tevékenységeiről ben elindult a Szakképzési Minőségbiztosítási Nemzeti Referencia Pont honlapja is. A magyarországi Nemzeti Europass Központot (NEK) 2004-ben hozta létre az Oktatási Minisztérium. Az Europass Magyarországon megvalósult rendszere több területen is kiemelkedően sikeresnek mondható. Hazánkban került először bevezetésre az Europass önéletrajzzal (ECV) kompatibilis munkaerő-közvetítő adatbázis, melynek érdekében a NEK együttműködést alakított ki magáncégekkel, akik adatbázisukat az ECV-hez alakítva könnyebbé tették az ilyen típusú önéletrajzzal már rendelkező álláskeresők regisztrációját. Már rögtön a csatlakozás után, 2004-től elérhetővé vált a mobilitási igazolvány (akkor még Szakképzés Dokumentum) a külföldi szakmai gyakorlatban résztvevőknek. A bizonyítványkiegészítő és az oklevélmelléklet kiadása 2007 óta már országos szinten működik, s az utóbbi elkészítéséhez szükséges szoftver lehetővé teszi, hogy az egyetemek egységes, mégis kurzusonként különböző oklevélmellékleteket bocsássanak ki. Az eredeti diplomát adó felsőoktatási intézményeknek a március 1. után végzettek számára mind a magyar, mind az angol nyelvű oklevélmellékletet térítésmentesen ki kell adni. A címen 2005 májusa óta működik az önként kitölthető dokumentumok és az azokhoz kapcsolódó információk elérését lehetővé tevő internetes felületet. 13. táblázat: A Magyarországon kiadott Europass oklevélmellékletek, bizonyítvány-kiegészítők, mobilitási igazolványok, valamint a oldalra történő látogatások száma Év Oklevélmellékletek (fő) Bizonyítvány- kiegészítő (db) Mobilitási igazolvány (db) látogatások száma Forrás: Nemzeti Europass Központ A NEK tevékenységének eredményességét az Europass Cedefop által üzemeltetett honlapjának gyorsan növekvő látogatottsági adatai is mutatják. Míg Magyarország népességét tekintve csupán a 13. helyen áll Európában, az Europass felhasználók, holnaplátogatók tekintetében a 4-5., illetve 7. helyet foglalta el 2010-ben. 18

19 Bár az Europass céljai között a nemzetközi mobilitás növelésének szándéka is szerepel, hatására nem következett be jelentős változás e területen, s az online Europass dokumentumok nemzeti nyelvű kitöltése is igen magas más országokéhoz képest. A magyar nyelven kitöltött önéletrajzok száma például 2007-ben 43 ezer, 2010-ben 146 ezer volt. 2.3 NEMZETKÖZIESEDÉS ÉS HATÁRON TÚLI MOBILITÁS A SZAKKÉPZÉSBEN SZAKPOLITIKAI KERETEK A magyar szakpolitika felismerte a földrajzi mobilitás szerepét a szakképzésben és az uniós kezdeményezésű, elsősorban Leonardo program keretében megvalósult és a Tempus Közalapítvány által koordinált projektek mintául szolgáltak hazai szervezésű mobilitási programok kidolgozása számára is. Magyarország az Oktatás és képzés 2020 stratégiai keretrendszerben meghatározott céloknak megfelelően elő kívánja mozdítani a fiatalok tanulmányi célú külföldi mobilitását és a kapcsolódó szolgáltatások minőségének javítását (NEFMI, 2011). A tervezett intézkedések között szerepel a szakképzés kreditrendszerének (ECVET) előkészítése, a szakemberek és hallgatók mobilitásának ösztönzése. A Leonardo mobilitási programban a legnépszerűbb partnerország hagyományosan, bár némileg csökkenő mértékben Németország, köszönhető ez elsősorban a magyar-német történelmi kapcsolatoknak, az ország földrajzi közelségének, a német nyelv viszonylagos elterjedtségének és a színvonalas oktatási és képzési hagyományoknak. Franciaország és az Egyesült Királyság a nyelvek miatt ugyancsak népszerű célország. Az intézményi kapcsolatok az idővel bővültek, így Olaszország, Finnország, Hollandia és Horvátország is népszerű célországoknak bizonyult a programban. A Szakértői Tanulmányutak még nagyobb sokszínűséget mutatnak: 2010-ben a magyar szakértők 22 tagállamba utaztak, s ezek a tagállamok - ha nem is egyenlő mértékben - de Európa valamennyi régióját reprezentálták. Az Apáczai Közalapítvány HATÁRTALANUL! elnevezésű programjának keretében magyarországi szakképző intézmények határon túli magyar nemzetiségi szakképző intézményekbe - Romániába, Szlovákiába, Szerbiába és Ukrajnába- szerveznek tanulmányi kirándulásokat és utakat. A földrajzi mobilitás legfőbb akadályai jelenleg a megfelelő szintű nyelvtudás hiánya, a külföldön szerzett ismeretek elismerésének nehézsége és a finanszírozás. Mivel a szakmunkástanulók jelentős része hátrányos helyzetű családból származik, így esetükben a külföldi utazással járó költségekhez való hozzájárulás még nagyobb, javarészt áthidalhatatlan problémát jelent. Magyarország 2008-ban döntött az Európai Képesítési Keretrendszerhez igazodó Országos Képesítési Keretrendszer kidolgozásáról. A 2013-ra befejezni szándékozott fejlesztés csökkentheti a mobilitás előtt álló akadályokat. A magyar szakmunkástanulók és tanárok idegen nyelvtudásának, valamint a nyelvtanítás hatékonyságának alacsony szintjére már számos kutatás felhívta a figyelmet. A 2009-ben indult TÁMOP program egyik alprogramja ezen a helyzeten kíván változtatni a nyelvtanítás hatékonyságának javításával. A fejlesztő munka elemei közé tartozik a szakmaspecifikus módszertani anyagok és tananyagsegédletek kidolgozása, továbbá intenzív, hathetes nyelvtanfolyam biztosítása a szakmai tárgyakat oktató szakmai tanárok és szakoktatók részére Magyarországon és külföldön. A mobilitás lehetőségeinek és akadályainak megtárgyalására különféle rendezvények is lehetőséget adtak az elmúlt években. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium a Tempus Közalapítvánnyal együttműködve 2009 novemberében nemzeti konzultációt szervezett a Zöld Könyv a fiatalok mobilitásának előmozdításáról c. dokumentumról, melyen a 19

20 nemzeti hatóságok képviselői mellett a mobilitásban érintett különböző célcsoportok képviselői vettek részt. Ilyen rendezvény volt még a Tempus Közalapítvány Mobilitás Magyarországon lehetőségek és teendők című rendezvénye valamint az Európai Bizottság Mozgásban az ifjúság (Youth on the Move) budapesti kampánya 2010 októberében HATÁRON TÚLI MOBILITÁSI PROGRAMOK ÉS RENDSZEREK A SZAKKÉPZÉSBEN Magyarország 1997-től kapcsolódhatott be a Lifelong Learning Program (Egész életen át tartó tanulás program) előd programjaiba. A programoknak 1999 óta a Tempus Közalapítvány a pályáztató-bonyolító nemzeti irodája. Szakértői vélemények szerint is a Leonardo Program mobilitási projektjei az Egész életen át tartó tanulás program legsikeresebbjei közé tartoznak. A program 1997-es indulása óta folyamatos növekedést mutat a kedvezményezettek száma: 2000-ben összesen 563, ben 1196, 2010-ben pedig kedvezményezett kapott támogatást. A magyarországi Leonardo mobilitási programok magas minőségét támasztja alá a résztvevő kedvezményezettekkel készített értékelések, az Európai Mobilitási Nívódíj és a "Nemzetközi együttműködési kultúráért" Nívódíj eredményei is. Az LLP többi mobilitási programjaiban is évről évre növekszik a kiutazók és a pályázók száma. A Comenius szakmai továbbképzés pedagógusoknak pályázattípusban 2010-ben a beadott pályázatok száma 696 volt (2009-ben 451), közülük 210 pályázat kapott támogatást. Évről évre több szakember utazik külföldre a Szakértői tanulmányutak programtípusban és a Grundtvig tanulási kapcsolatok beadott pályázatai is 10%-al emelkedtek a korábbi évhez képest. Az LLP-s pályázatok minősége is folyamatosan javult az elmúlt években; ez minőségi tartalékot jelent a mobilitás további növekedéséhez, csupán a finanszírozás jelent korlátokat. A hazai forrásokból 2003-ban indított Szakiskolai Fejlesztési Program (SZFP) kiemelten a tanárok, oktatók, vezetők mobilitását támogatta, de kiegészítő forrást diákok mobilitására is biztosítottak. A Szakiskolai mobilitási program külföldi szakmai gyakorlat megvalósítását támogatta a Szakiskolai Fejlesztési Programban résztvevő iskolák tanulói számára a Leonardo mobilitási program mintájára. A program a Leonardo-nál magasabb támogatást nyújtott annak érdekében, hogy elősegítse a több szempontból is hátrányosabb helyzetű szakiskolai célcsoport pályázását. A program 2009-ben és 2005 után harmadszor - biztosított forrást szakiskolások mobilitására. Ebben 587 diák 106 kísérővel vett részt külföldi szakmai gyakorlatban. Az SZFP II. szakaszában 2006 és 2009 között összesen 350 tanár és oktató utazott külföldre nyelvet tanulni. Az Apáczai Közalapítvány a környező országok magyar nemzetiségű fiataljainak szakmai és felsőfokú tanulmányait, valamint az oktatásban dolgozó szakemberek szakmai továbbképzését hivatott támogatni. Az Alapítvány 2009 novemberében indította HATÁRTALANUL! elnevezésű kísérleti programját, amely a magyarországi és határon túli magyar diákok számára csereprogramok szervezését támogatja. A program keretében magyarországi szakképző intézmények pályázhatnak tanulmányi kirándulások és utak szervezésére határon túli szakképző intézményekbe Romániában, Szlovákiában, Szerbiában és Ukrajnában, másrészt különféle közös, magyar-magyar projektek lebonyolítására. A támogatásokra Ft-os ( EUR) keret áll rendelkezésre. A Határtalanul! Program keretében 2010-ben 5984 magyarországi szakiskolás és 610 tanár utazott tanulmányi kirándulásra magyarlakta területekre. A program a 2011/2012-es tanévre is pályázható. A szakmai elemet is tartalmazó diák- és tanármobilitásokra már a Leonardo program es magyarországi indulása előtt is bőven volt példa, a helyi szinten és forrásból - megvalósított projektek száma valószínűleg jelenleg is annak a többszörösére rúgnak. Ezek ugyan rövidebbek, szakmai tartalmuk kevésbé kidolgozott, de a kiutazók létszáma igen 20

21 magas. A mobilitás finanszírozását sokszor egyéb pályázati együttműködésekből, de leggyakrabban helyi nem kis mértékben a kiutazók családi költségvetését terhelő forrásokból fedezik ben és 2010-ben a korábbi évekhez hasonlóan az Egész életen át tartó tanulás program jelentette Magyarországon a mobilitási programok legnagyobb finanszírozási forrását. A Leonardo da Vinci 2010-es évi kerete euro volt. A Leonardo külföldi szakmai gyakorlatait hazai kötelező gyakorlatként elismerhetik az iskolák, ez sok esetben meg is történik. Az Europass (bővebben lásd 2.2) mobilitási igazolvány használata a szakképzési mobilitási projektek körében a leggyakoribb: 2010-ben 1745 igazolvány kiállítására került sor az előző évi 972-höz képest, többségében a Leonardo mobilitási projektekhez kapcsolódóan. A jelentős növekedésnek egyik oka valószínűleg az volt, hogy más mobilitási pályázattípusok is zajlottak 2010-ben (például a szakiskolai mobilitási program), amikhez kapcsolódóan szintén kiállítottak mobilitási igazolványokat. A jogszabályok teljes körűen beszámítják a Comenius tanártovábbképzéseken való részvételt a kötelező tanár-továbbképzésekbe. Az ENIC-NARIC hálózat magyarországi képviselője az Oktatási Hivatal főosztálya, a Magyar Ekvivalencia és Információs Központ, feladatai közé tartozik a külföldön szerzett szakképesítést tanúsító bizonyítványok elismerése. Az ECVET rendszer (bővebben lásd 2.2) adaptációs előkészületei jelenleg folynak Magyarországon, az első projektpéldák EU-s pénzből most állnak megvalósítás alatt. A határon túli szakképzési mobilitási programok összefoglalását lásd az alábbi táblázatban. 21

22 Összefoglaló táblázat a mobilitási programokról A program címe és földrajzi hatóköre Irányító szervezet A finanszírozás forrása és összege a programozási periódus alatt Kezdés és befejezés dátuma (programoz ási periódus) Célcsoportok A mobilitás átlagos időtartama célcsoportonként Résztvevők létszáma A külföldön megszerzett tudás, készségek és kompetenciák elismertetésének gyakorlata Adatok forrása Leonardo da Vinci mobilitás Az Európai Unió 27 tagállama, 3 EFTA ország: Izland, Liechtenstein, Norvégia, valamint Törökország, Horvátország és Svájc. Comenius Szakmai továbbképzés pedagógusoknak Az Európai Unió 27 tagállama, 3 EFTA ország: Izland, Liechtenstein, Norvégia, Tempus Közalapítvá ny Tempus Közalapítvá ny Európai Uniós forrás es keret: EUR Európai Uniós forrás. EUR június május május április 30. Szakmai alapképzésb en résztvevő fiatalok Munkavállal ók, munkanélkü liek Szakképzési szakértők Közoktatásb an dolgozó pedagóguso k, nyelviskoláb an dolgozó pedagóguso k EU-s programok Iskolarendszerű szakképzésben tanulók 2-39 hét Szakképzésben dolgozók 1-6 hét Munkavállalók, munkanélküliek: 2-26 hét Iskolarendszerű szakképzésben tanulók és tanoncok együtt: 1478 Szakképzésben dolgozók 378 Munkavállalók, munkanélküliek 220 Europass mobilitási igazolvány kiállítása, a külföldi szakmai gyakorlat hazai kötelező gyakorlatként történő elismerése, esetleg érdemjegy adás a gyakorlat sikeres teljesítésének függvényében, oktatók esetében esetenként a külföldi továbbképzés elfogadása a hétévenkénti továbbképzés részeként. 24 hónap 210 pedagógus Magyarországon a jogszabályok teljes körűen beszámítják a Comenius tanártovábbképzéseken való részvételt a kötelező tanártovábbképzésekbe Tempus Közalapítvány Éves Jelentés Tempus Közalapítvány Éves Jelentés 2010.

23 A program címe és földrajzi hatóköre Irányító szervezet A finanszírozás forrása és összege a programozási periódus alatt Kezdés és befejezés dátuma (programoz ási periódus) Célcsoportok A mobilitás átlagos időtartama célcsoportonként Résztvevők létszáma A külföldön megszerzett tudás, készségek és kompetenciák elismertetésének gyakorlata Adatok forrása valamint Törökország, Horvátország és Svájc. Comenius Iskolai együttműködések Az Európai Unió 27 tagállama, 3 EFTA ország: Izland, Liechtenstein, Norvégia, valamint Törökország, Horvátország és Svájc. Tempus Közalapítvá ny Európai Uniós forrás. EUR augusztus július 31. Óvoda, általános iskola, középiskola dolgozói, diákjai 1-6 hét tanár és diák Tempus Közalapítvány Éves Jelentés Grundtvig Tanulási kapcsolatok Az Európai Unió 27 tagállama, 3 EFTA ország: Izland, Liechtenstein, Norvégia, valamint Tempus Közalapítvá ny Európai Uniós forrás. EUR Felnőttképz és résztvevői 24 hónap 636 fő Tempus Közalapítvány Éves Jelentés

24 A program címe és földrajzi hatóköre Irányító szervezet A finanszírozás forrása és összege a programozási periódus alatt Kezdés és befejezés dátuma (programoz ási periódus) Célcsoportok A mobilitás átlagos időtartama célcsoportonként Résztvevők létszáma A külföldön megszerzett tudás, készségek és kompetenciák elismertetésének gyakorlata Adatok forrása Törökország, Horvátország és Svájc. Pestalozzi Az Európai Unió 27 tagállama, 3 EFTA ország: Izland, Liechtenstein, Norvégia, valamint Törökország, Horvátország és Svájc. Tempus Közalapítvá ny A kiutazók költségeinek egy részét (megélhetés, szállás) közvetlenül a kurzusszervező állja, az útiköltséget pedig az Európa Tanács téríti meg január december 31. Közoktatásb an dolgozók Max. 7 napos szemináriumok 10 fő Tempus Közalapítvány Éves Jelentés Szakértői tanulmányutak Az Európai Unió 27 tagállama, 3 EFTA ország: Izland, Liechtenstein, Norvégia, valamint Törökország, Horvátország és Svájc. Tempus Közalapítvá ny Finanszírozás forrása: Munkaerőpiaci Alap EUR szeptember június 30. oktatási és képzési szakember 3-5 napos nemzetközi tanulmányutak 77 fő Tempus Közalapítvány Éves Jelentés

25 A program címe és földrajzi hatóköre Irányító szervezet A finanszírozás forrása és összege a programozási periódus alatt Kezdés és befejezés dátuma (programoz ási periódus) Célcsoportok A mobilitás átlagos időtartama célcsoportonként Résztvevők létszáma A külföldön megszerzett tudás, készségek és kompetenciák elismertetésének gyakorlata Adatok forrása HATÁRTALANUL! Célországok: Románia, Szlovákia, Szerbia, Ukrajna Két programtípus: tanulmányutak és együttműködések Szakiskolai mobilitási program Az Európai Unió 27 tagállama, 3 EFTA ország: Izland, Liechtenstein, Norvégia, valamint Törökország, Horvátország és Svájc. Apáczai Közalapítvá ny Tempus Közalapítvá ny Finanszírozás forrása: Munkaerőpiaci Alap Rendelkezésre álló keretösszeg: EUR Munkaerőpiaci Alap HUF május október ben volt utoljára pályázati lehetőség. Több országot érintő programok középfokú, nappali rendszerű szakképzésb en tanulók Szakiskolai Fejlesztési programban résztvevői iskolák tanulói szakiskolai tanulók 4 nap Iskolarendszerű szakképzésben tanulók: 5771 Nemzeti programok kísérőtanárok: hét Iskolarendszerű szakképzésben tanulók./tanonc ok 587 fő együttműködésben résztvevők esetében néhány esetben a határon túl végzett tevékenységet a magyarországi intézmény elismerte szakmai gyakorlatként Europass mobilitási igazolvány kiállítása, a külföldi szakmai gyakorlat hazai kötelező gyakorlatként történő elismerése, esetleg érdemjegy adás a gyakorlat sikeres teljesítésének függvényében, oktatók esetében esetenként a külföldi továbbképzés elfogadása a hétévenkénti továbbképzés részeként. Apáczai Közalapítvány adatai Tempus Közalapítvány Éves Jelentés 25

26 MUNKAHELYI GYAKORLATI FÉRŐHELYEK BIZTOSÍTÁSÁT CÉLZÓ INTÉZKEDÉSEK A HATÁRON TÚLI MOBILITÁS SZÁMÁRA A SZAKKÉPZÉSBEN A vállalatok számára szintén a Leonardo nyújt pályázati lehetőséget mobilitási programban történő részvételhez: a kkv-k 2-26 hetes külföldi szakmai gyakorlatokra küldhetik a munkatársaikat egy európai partner szervezethez, illetve külföldi szakembereket vagy iskolarendszerű szakképzésben tanuló diákokat fogadhatnak. A Tempus Közalapítvány honlapján külön oldalt alakított ki a KKV-k részére ( amely információkat tartalmaz a vállalatok számára többek között a Leonardo programról, az eddigi eredményekről és az Europassról. Ugyanilyen céllal szórólap is készült a kkv-k számára. A Közalapítvány tervezi kiadvány megjelentetését Mobilitás és munkaerőpiac címmel, illetve egyéb célzott információs anyagok terjesztését is. A Leonardo mobilitási program esetében a Tempus rendelkezik küldő szervezetekről egy nem nyilvános adatbázissal. A pályázóknak azonban a partnerkereséshez nem áll rendelkezésre egy központi adatbázis, bár az egyes országok Leonardo nemzeti irodáinak vannak partnerkereső rendszerei.

27 3. SZAKKÉPZÉS A VÁLSÁGBÓL TÖRTÉNŐ KILÁBALÁS SZOLGÁLATÁBAN 3.1. ÁTTEKINTÉS A gazdasági válság rendkívül negatív hatást gyakorolt a magyar munkaerőpiacra, amelyet már azelőtt is az EU-ban az egyik legalacsonyabb foglalkoztatási ráta jellemzett (lásd 1.3) ben a éves korosztályra számított foglalkoztatottsági ráta (55,4%) 1,3 százalékponttal volt alacsonyabb, mint egy évvel korábban, míg a munkanélküliségi ráta 2,2 százalékpontos növekedéssel 10,5%-ra emelkedett ez a legmagasabb érték volt 1995 óta. Általánosságban elmondható, hogy a munkahelyi elbocsátások a legnagyobb mértékben a fizikai munkát végző alkalmazottakat érintették. Egyéb tekintetben az alkalmazottak válság általi érintettsége elsősorban a munkáltató területi elhelyezkedésétől és gazdasági ágazattól függött, mintsem társadalmi helyzettől, nemtől vagy életkortól. A válság a legfejlettebb régiók (Közép- és Nyugat-Dunántúl) legjobban teljesítő ágazataira és vállalataira gyakorolta a legkedvezőtlenebb hatást. Így az az érdekes jelenség figyelhető meg, hogy a válság hatására átmenetileg mind az egyes vállalati csoportok, mind az egyes régiók közötti különbségek csökkentek májusában az alábbi ágazatokban volt a legnagyobb az elbocsátások aránya (KSH, 2010): a feldolgozóipar 8,8%-kal kevesebb munkahellyel rendelkezett, mint az előző évben; jelentős volt a létszámvesztés (13,5%-os) a textília, ruházat, bőr és bőrtermék gyártása, a gumi-, műanyag és nemfém ásványi termék gyártása, a fémalapanyag és fémfeldolgozási termék gyártása, továbbá a számítógép, elektronikai, optikai termék gyártásában; az építőipar létszámindexe 92,8% volt, és a felmérések szerint a cégek ebben az ágazatban tervezték a legkevésbé emelni az alkalmazottaik számát; a kereskedelem és gépjárműgyártás 4,4%-kal kevesebb embert foglalkoztatott, mint a megelőző évben ben a gazdaság a fellendülés jeleit kezdte mutatni és a növekedési ráta értéke elérte a válság előtti szintet, azonban a munkaerőpiaci adatok javulása ezt csak jóval lassabban követi negyedévében kissé magasabb volt a foglalkoztatási ráta, mint egy évvel korábban, és a munkanélküliség növekedése lelassult. Az MKIK GVI áprilisi konjunktúra felmérése szerint 2009 októbere óta erősödött a várható munkaerő-kereslet és további emelkedés várható 2011-re. A létszámbővítést leginkább a nagy iparvállalatok tervezik, illetve különösen a nagyobb méretű, exportban részt vevő és a tisztán külföldi tulajdonban lévő vállalatok. Bár a foglalkoztatottak átlagos éves száma 2010-ben (2750 ezer) nem emelkedett a megelőző évhez képest (3751,3 ezer) (forrás: NFSZ), 2011 júniusa és augusztusa között a foglalkoztatottak száma 0,8%-kal magasabb (32 ezer fő) volt, mint 2010 ugyanezen időszakában (forrás: KSH) A VÁLSÁG HATÁSA A SZAKKÉPZÉSRE ÉS AZ EHHEZ KAPCSOLÓDÓ INTÉZKEDÉSEK A TANULÓK SZÁNDÉKAIBAN MEGFIGYELHETŐ TENDENCIÁK Mivel a válság Magyarországot egy olyan időszakban érte el, amikor jelentős szakpolitikai döntések végrehajtására került sor, a szakképzés és egyes szakképző programok keresettségének a válság általi változásáról gyakorlatilag lehetetlen becslést adni. Az 27

28 elmúlt két évben a 9. évfolyamra belépő tanulók között két százalékponttal nőtt a szakiskolában (ISCED 2C, 3C) továbbtanulók aránya, míg a gimnáziumban (ISCED 3A), illetve szakközépiskolában (ISCED 3A-4C) továbbtanulóké 1-1 százalékponttal csökkent (lásd 5. ábra az 5.1-ben). A hiányszakmákban tanulók száma szintén növekedett a szakiskolákban. E változások azonban valószínűleg inkább olyan szakpolitikai intézkedések következményei voltak, mint a regionális fejlesztési és képzési bizottságok (RFKB-k) felhatalmazása a szakképzés irányainak és arányainak meghatározására a TISZK-ekben (lásd 4.3), valamint a hiányszakmákra irányuló politikák és a szakiskolai ösztöndíj bevezetése (lásd 10.2). Az Akkreditált Felnőttképzési Intézmények Országos Egyesületének 2010-es felmérése szerint 2009 második félévében felére esett vissza a felnőttképzés azon résztvevőinek a száma, akik tanulásuk költségeit saját maguk finanszírozták. Ezt azonban egyelőre nem tükrözik a statisztikai adatok, mivel e negatív hatást enyhíteni tudták a különböző hazai és EU-s forrásokból finanszírozott támogatási intézkedések (lásd 6. fejezet). Valójában a felnőttképzésben résztvevők aránya nőtt is a es időszakban (8%-kal 2008 és 2009, illetve 33%-kal 2009 és 2010 között), bár e növekedés minden valószínűség szerint annak a következménye, hogy a felnőttképzők körében erősödött a regisztrációs fegyelem A GAZDÁLKODÓ SZERVEZETEK VISELKEDÉSÉBEN MEGFIGYELHETŐ TENDENCIÁK 2008 és 2009 között országos átlagban 3,2 százalékponttal csökkent a vállalatok saját dolgozók képzésére való hajlandósága; a csökkenés jelentősebb volt a közép/nagyvállalatoknál és az exportorientált vállalkozásoknál (5%-os, illetve 11%-os csökkenés). Mindazonáltal mintegy 5%-kal csökkent a vállalatok képzési aktivitása 2007 óta, amikor a magyar gazdasági növekedés leállt még a világválság kitörése előtt. Az MKIK GVI felmérésének eredménye szerint a saját dolgozók részére képzést biztosító vállalatok aránya enyhe növekedésnek indult 2010-ben (lásd 1. ábrát). Másrészről viszont a vállalatok által saját munkavállalók képzésére fordított szakképzési hozzájárulás (lásd 10.1) összege és e képzéseken résztvevők száma csökkent 2009 és 2010 között (27,1 millió euróról 23,96 millió euróra, illetve főről főre), bár ez részben a 2009 júliusában bevezetett új szabályozás következménye is lehet (lásd ). 1. ábra: A saját munkavállalók számára képzést biztosító vállalatok aránya Forrás: MKIK GVI 2009-ben a szakképző iskolai tanulók számára gyakorlati képzést biztosító vállalkozások száma és aránya valójában még nőtt is (átlagosan 7,8 százalékponttal), különösen a kis és nagy vállalkozások (13%, illetve 16%-os növekedés), a kisebbségi külföldi tulajdonban lévők (16,8%), továbbá a kereskedelem (11,6%) és az egyéb szolgáltatások (16,3%) ágazatokban 28

29 működő vállalkozások között. A 2010-es adatok azonban újra csökkenést mutatnak (lásd 2. ábra). 2. ábra: A szakképző iskolai tanulók számára gyakorlati képzést biztosító vállalkozások aránya Forrás: MKIK GVI KORMÁNYZATI SZINTŰ INTÉZKEDÉSEK A gazdasági válság a nappali iskolarendszerű szakképzés (IVET) számára biztosított központi költségvetési támogatás összegét legalábbis névleges értéken nem érintette, és míg a válság hatásait enyhítendő az (EU-s Strukturális Alapok támogatásához keretet biztosító) operatív programok között költség-átcsoportosításra került sor, a szakképzés fejlesztését célzó Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) intézkedés költségvetése érintetlen maradt. A válság azonban pénzügyi megszorításokhoz vezetett, így csökkent az iskolafenntartó helyi önkormányzatok kiegészítő támogatásának összege, a tanári béreket befagyasztották és a 13. havi fizetésüket eltörölték, továbbá nem írtak ki pályázatokat a Munkaerőpiaci Alap képzési alaprészének decentralizált keretéből nyújtható fejlesztési támogatásokra (lásd 10.2), ami a TISZK-ek költségvetésében a korábbi évekhez képest 3-4 milliárd forintos nagyságrendű hiányt jelentett. Elsősorban pénzügyi megszorítások álltak a számos területen pozitív változást hozó és eredetileg 2011-ig tervezett Szakiskolai Fejlesztési Program (SZFP) lezárása mögött is. Azok az intézkedések, melyek a tanulószerződéses gyakorlati képzés és a hiányszakmákban folytatott képzés támogatását (pénzügyi ösztönzők, szakiskolai ösztöndíjprogram, lásd 5.3 és 10.2), a szakképző programok és tantervek megújítását (OKJ fejlesztési program, lásd 2.1), vagy a nappali iskolarendszerű szakképzés (IVET) racionalizálását és a munkaerő-piaci igényeknek való megfelelésének erősítését (TISZK-ek létrehozása, a regionális fejlesztési és képzési bizottságok megnövekedett jogosítványai, lásd 2.1 és 4.3) célozták, jórészt már a gazdasági válság kitörése előtt és attól függetlenül kerültek bevezetésre. A legfontosabb szakképzéshez kötődő, a válság negatív hatásának enyhítésére irányuló intézkedés a felnőttképzés ösztönzését célozta. Az úgynevezett 4+1 program az ESZA társfinanszírozásával a TÁMOP keretében 2009 májusában indult el. Céljai: 29

30 a válság által különösen érintett, ám hosszú távon működőképes vállalkozások foglalkoztatási kapacitásának/potenciáljának megőrzése, továbbá a munkavállalók képzésben való részvételével munkanélkülivé válásuk megelőzése. Az intézkedés szektorsemleges volt, és mind az egyént, mind a vállalatokat segítette, de kiemelt célcsoportját alkották a mikro,- kis és középvállalkozások. A pályázati úton igénybe vehető, vissza nem térítendő támogatást a saját dolgozók képzési és vizsgázási költségeire, valamint a képzés idejére számított bérköltségeire fordíthatták. A kedvezményezett vállalkozások egyes alkalmazottai így 3-10 hónapig, munkaidejük 20%- ában (azaz a heti 5 munkanapból átlagosan egyet) tanulással tölthettek: szakmai, általános felzárkóztató vagy munkaerő-piaci kulcskompetenciák (pl. idegen nyelvi és IKT kompetenciák) fejlesztésére irányuló képzéseken vehettek részt. A támogatás igénybevételének egyik feltétele volt, hogy a munkáltató legalább ugyanolyan időtartamra vállalja a programban résztvevő alkalmazottai képzés utáni foglalkoztatását, mint amennyi időt a képzésük igénybe vett. A rendelkezésre álló, több mint 30 milliárd forintos (107 millió euró) keretösszegből 20 milliárd Ft (71 millió euró) a kis- és középvállalkozások, 10 milliárd Ft (35 millió euró) a nagyvállalatok támogatását szolgálta. Egy további 2,5 milliárd Ft-os (9 millió euró) támogatási keret állt rendelkezésre az 5 fő alatti mikro vállalkozások hasonló jellegű támogatására. Összességében több mint munkavállaló vehetett részt képzésben. A gazdasági válság hazai következményeit valójában nagymértékben kompenzálta, hogy az országnak a Strukturális Alapok forrásai segítségével 2007 és 2013 között jelentős mennyiségű fejlesztési támogatás felhasználására van lehetősége. Másrészről azonban sem a szakképzés-politika, sem a szakképzés szerepéről és céljairól szóló diskurzus nem változott a válság hatására. A válságból történő kilábalás után a munkaerő-piaci igényekben vagy a gazdasági szerkezetben jelentkező lehetséges változásokról nem nyílt nyilvános vita. Az egyes érdekcsoportok szakképzési érvrendszere gyakorlatilag a válság előttivel azonosnak tekinthető. 30

31 4. TÖRTÉNETI HÁTTÉR, JOGSZABÁLYI ÉS INTÉZMÉNYI KERETEK 4.1. TÖRTÉNETI HÁTTÉR A szakképzés kialakulásának kezdetei a középkorra vezethetők vissza, de átfogó intézményesítésére és törvényi szabályozására csak a 19. század második felében került sor. A szakmunkásképzés a német típusú duális modell mintáját követő tanoncképzés formájában folyt. A szakképzés jelenlegi rendszerének közvetlenebb előzménye a II. világháború után alakult ki az új, államosított közoktatási rendszer keretei között. A szakmunkások többségét szakmunkásképző iskolákban képezték, melyek rövidebb időtartamú (2-3 éves) képzést folytattak. A tanoncképzést 1969-ben integrálták a formális iskolarendszerbe, ezután a tanoncok jogállása a többi diákéval lett azonos. A szakközépiskolákat az 1961-es oktatási törvény alapján hozták létre azzal a céllal, hogy a szakmunkások képzését a felsőfokú tanulmányok előfeltételét jelentő érettségi bizonyítvány megszerzésének lehetőségével egészítsék ki ben négy évfolyamos technikumokat állítottak fel, melyek lehetőséget adtak a továbbtanulásra éppúgy, mint a munkaerőpiacra történő belépésre középszintű vezetői munkakörökben vagy szakmunkát igénylő foglalkozásokban után azonban ezek nagy részét szakközépiskolává, néhányat műszaki főiskolává alakítottak át. A rendszerváltás (1989) a gazdaság és a társadalom átfogó átalakulásával járt együtt, ami megváltoztatta a szakképzés feltételeit és feladatait is. Az 1990-es éveket a középiskolai képzés és a felsőoktatás expanziója jellemezte (lásd az 1.4. fejezetet) a szakmunkásképző iskolák és utódiak, a szakiskolák rovására. Bár az 1990-es évek második felében átalakították az iskolarendszerű szakképzés rendszerét az általános képzést a 10. illetve 12. évfolyamig terjesztették ki, ennek következményeként a szakképzés részben posztszekunder szintre került (a szakközépiskolákban), míg a szakképzés egy új formáját is bevezették 1998-ban ISCED 5B szinten -, a szakképzés presztízse és vonzereje továbbra is csökken. A szakiskolák mára a nagyon gyenge előképzettséggel és motivációval rendelkező hátrányos helyzetű tanulók gyűjtőhelyévé váltak, akik a társadalmi egyenlőtlenségek hatásainak semlegesítésére képtelen korábbi oktatási szintek áldozatai, ami már a szakképzés hatékonyságának csökkenéséhez is vezetett A NAPPALI ISKOLARENDSZERŰ SZAKKÉPZÉS (IVET) JOGSZABÁLYI KÖRNYEZETE A nappali iskolarendszerű szakképzést (IVET) négy fontos törvény szabályozza, amelyeket kihirdetésük óta több alkalommal módosítottak, és amelyeket határozatok és egyéb jogszabályok egészítenek ki. A közoktatási törvény (1993. évi LXXIX. törvény) szabályozza a formális oktatás és képzés minden szintjét és típusát az alapfok előttitől a posztszekunder szintig. A törvény a közoktatás biztosításának felelősségét az államra ruházza, és mindenki számára garantálja az ingyenes oktatásban való részvétel jogát (lásd a közoktatás címszót a Glosszáriumban is). E törvény szabályozza tehát a középfokú és posztszekunder szakképzést folytató intézmények működését, irányítási rendszerét és finanszírozását. A felsőoktatási intézményekben folytatott ISCED 5B szintű felsőfokú szakképzés (lásd 4.7) esetében ezekről a felsőoktatási törvény rendelkezik (2005. évi CXXXIX. törvény). A szakképzési törvény (1993. évi LXXVI. törvény) szabályozza a szakképzés folytatásának feltételeit, mind a nappali iskolarendszerű szakképzés (IVET), mind a szakmai felnőttoktatás és -képzés esetében (CVET) (lásd 5. és 6. fejezeteket). Rendelkezései azonban nem vonatkoznak az ISCED 5A és 6 szintű felsőoktatási programokra, illetve a felnőttek ún. hatósági jellegű képzéseire. E törvény határozza meg: 31

32 a) a szakképzés intézményeit; ReferNet országjelentés 2011 b) az összes, bármely szinten megszerezhető, államilag elismert szakképesítést felsoroló - miniszteri rendeletekben kiadott - Országos Képzési Jegyzék (OKJ) tartalmi követelményeit; c) a szakképzés irányítási rendszerét az érintett minisztériumok, állami hatóságok, intézmények és tanácsadó testületek feladatainak meghatározásával együtt; d) az OKJ-s szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeinek tartalmi követelményeit és a szakmai vizsga általános szabályait; e) az iskolarendszerű szakképzést (szakmai elméleti és gyakorlati képzést, tanulószerződéseket, oktatási szünetet és tanulói juttatásokat) érintő sajátos szabályozást; valamint f) a szakképzés finanszírozását. A gazdálkodó szervezetek Magyarországon egy szakképzési adó fizetésére kötelezettek (szakképzési hozzájárulás, lásd 10.1). A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvény (2003. évi LXXXVI. törvény) határozza meg a fizetés és elszámolás feltételeit, illetve a Munkaerő-piaci Alap (MPA) képzési alaprészéből rendelkezésre álló fejlesztési források elosztását (lásd 10.1). Rendelkezései egyaránt vonatkoznak a nappali iskolarendszerű szakképzésre és a szakmai felnőttoktatásra és - képzésre. A kollektív szerződések nem játszanak szerepet a szakmai alapképzésben. A szakképzés folytatását szabályozó legfontosabb jogszabályok jegyzékét lásd a 3. mellékletben A NAPPALI ISKOLARENDSZERŰ SZAKKÉPZÉS (IVET) INTÉZMÉNYI KERETE ÉS ORGANIGRAMJA AZ ISKOLARENDSZERŰ SZAKKÉPZÉST FOLYTATÓ INTÉZMÉNYEK TÍPUSAI Felső középfokú, illetve posztszekunder szintű nappali iskolarendszerű szakképzést (IVET) szakiskolák (lásd 5. fejezet és Glosszárium), illetve szakközépiskolák (lásd 5. fejezet és Glosszárium) folytatnak, bár gyakran mindkét típusú szakképző iskolai programot vagy egy szakképző és egy általános gimnáziumi programot egyazon többcélú intézményben kínálnak. Felsőfokú szakképzést (ISCED 5B) felsőoktatási intézmények (főiskolák, egyetemek) és szakközépiskolák folytatnak, utóbbiak a képzést szervező felsőoktatási intézménnyel kötött együttműködési megállapodás alapján. A közoktatási törvény (lásd 4.2) értelmében a megyei (fővárosi) önkormányzatok kötelessége a felső középfokú és posztszekunder szintű szakképzés biztosítása, de iskolát létesíthet és fenntarthat az állam, egyházak és gazdasági szervezetek, alapítványok, egyesületek stb. is (lásd 14. táblázat). Az összes iskolafenntartó jogosult támogatásra az állami költségvetésből a tanulók létszáma és az intézmény által ellátott feladatok típusa alapján (lásd 10.2). A fenntartó felelős az iskola törvényes működéséért és hagyja jóvá annak belső szabályzatait és a nevelési és pedagógiai programját, de máskülönben az iskolák jelentős autonómiát élveznek szakmai-pedagógiai kérdésekben, az iskolaigazgató vezetése alatt. 32

33 14. TÁBLÁZAT: NAPPALI ISKOLARENDSZERŰ SZAKKÉPZŐ PROGRAMOKBAN RÉSZTVEVŐ TANULÓK SZÁMA AZ INTÉZMÉNY FENNTARTÓJA SZERINT 2010/2011 KÉPZÉS TÍPUSA szakközép iskola szakiskola speciális szakiskola összesen ÁLLAMI (ÖNKORMÁNYZATI EGYHÁZI FENNTARTÓ ALAPÍTVÁNY, TERMÉSZETES SZEMÉLY EGYÉB ÖSSZESEN ) No % No % No % No % No % , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,01 Forrás: NEFMI, Statisztikai Osztály, Az iskolarendszerű szakképzés intézményi rendszerét érintően jelentős koncentrációs folyamat ment végbe az elmúlt években a térségi integrált szakképző központok (TISZK-ek) létrehozásával (ld. 2.1). Jelenleg a szakképző iskolák több mint 90%-a a 86 TISZK egyikéhez tartozik. Felsőoktatási intézményt létrehozhat és fenntarthat az állam, helyi önkormányzatok, egyházak és gazdasági szervezetek vagy alapítványok. Mindegyik esetben részesülnek állami normatív támogatásban (lásd 10.2). A fenntartó felügyeli az intézmény irányítását, törvényes működését, hatékonyságát és eredményességét, az intézmények azonban széleskörű autonómiával rendelkeznek mind igazgatási, mind oktatási kérdésekben. 100,00 DÖNTÉSHOZATAL (SZAKMAPOLITIKA ÉS JOGSZABÁLYALKOTÁS) A szakmai alapképzést érintő döntéshozásért felelős testületek: az Európai Unió döntéshozói; a központi kormányzat; a megyei önkormányzatok; valamint különféle, a társadalmi partnereket magukba foglaló országos, regionális és helyi tanácsadó és döntéshozó testületek. Az EU szakpolitikai kezdeményezései és direktívái jelentős hatást gyakorolnak a nemzeti szakpolitika alakulására, amint az megnyilvánul például az elmúlt évek oktatási és képzési stratégiáinak prioritásaiban. Az EU Strukturális Alapok támogatásának felhasználásához kapcsolódó tervezési, lebonyolítási és monitoring feladatok hozzájárultak továbbá a stratégiai szakpolitikai tervezés, valamint a társadalmi partnerekkel történő, illetve az érintett minisztériumok közötti együttműködés fejlesztéséhez is. A szakképzés és felnőttképzés ágazati irányítását 2006-ban egyesítették, amikor a szakképzés a foglalkoztatáspolitikáért és felnőttképzésért felelős szociális és munkaügyi miniszter ellenőrzése alá került től (a kormányváltást követően) e területek a nemzetgazdasági miniszter irányítása alatt állnak. A miniszter felelős a szakképzés folytatásának szabályozásáért, azonban erre vonatkozó rendeleteit a közoktatás és felsőoktatás ágazati irányítását ellátó nemzeti erőforrás miniszter egyetértésével adja ki. Utóbbi feladata a formális iskolarendszerben nyújtott szakképzés folytatásának 33

34 szabályozása, azonban szakképzési tárgyú rendeleteit a nemzetgazdasági miniszter egyetértésével kell kiadnia. A két miniszter közti együttműködést a Munkaerő-piaci Alap (MPA, lásd 10.1) képzési alaprészéből rendelkezésre álló fejlesztési források elosztását illetően is előírja a törvény. Az illetékes ágazati miniszterek felelősek az ágazatukba tartozó, az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) felsorolt szakképesítések kimeneti központi programjainak és kimeneti követelményeinek meghatározásáért. A közigazgatási és igazságügyi miniszter felelős a hátrányos helyzetű csoportok (beleértve a romák) társadalmi felzárkózásához és esélyegyenlőségének biztosításához kapcsolódó szakpolitikák és intézkedések kidolgozásáért. A megyei (és fővárosi) önkormányzatok feladata a nappali iskolarendszerű szakképzés (IVET) színterét jelentő közoktatás (lásd 4.2 és Glosszárium) középtávú tervezési és koordinációs feladatainak ellátása. A társadalmi partnerek is részt vesznek a nappali iskolarendszerű szakképzést (IVET) és a szakmai felnőttoktatást és -képzést (CVET) érintő politikaformáló és döntéshozó folyamatokban különféle, jogszabály által létrehozott tanácsadó testületeken keresztül. A legjelentősebb országos szintű tanácsadó testületek: a) az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT), mely a szakképzés stratégiai kérdéseinek tripartit érdekegyeztető fóruma (2011-től egy többoldalú Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács, NGTT váltja fel); b) a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács (NSZFT), a nemzetgazdasági miniszternek a felelős minisztériumok és egyéb érintettek képviselőit magába foglaló tanácsadó és döntéshozó testülete, mely részt vesz az OKJ fejlesztésében, illetve az MPA képzési alaprész forrásainak elosztásában; valamint c) az OKJ fejlesztésében közreműködő OKJ Bizottság. A hét regionális fejlesztési és képzési bizottság (RFKB) tagjai között szintén megtalálhatók a társadalmi partnerek - valójában többségben is vannak bennük a gazdaság képviselői -, valamint a minisztériumok és állami szervek, továbbá a szakképző intézmények fenntartóinak képviselői. A bizottságok eredeti hatásköre jelentősen kibővült a nappali iskolarendszerű szakképzés (IVET) regionális munkaerő-piaci igényeknek megfelelő összehangolt fejlesztése és folytatása érdekében. A szakképzés regionális stratégiáinak kidolgozása, a fejlesztési források pályáztatása és a hiányszakképesítések regionális listáinak összeállítása mellett 2008-tól az RFKB-k: a) döntenek a regionális szakképzésfejlesztés céljairól és az MPA képzési alaprész decentralizált keretéből nyújtandó fejlesztési támogatásokról; b) meghatározzák a szakképzés regionális szükségleteit, irányait és beiskolázási arányait; valamint c) javaslatot tesznek a régió számára felhasználható fejlesztési forrás nagyságára és a fejlesztési támogatás (10.1) iskolák/képesítések közti elosztására. Helyi szinten a gazdaság többségi képviseletével létrehozott tanácsadó testületek működnek minden térségi integrált szakképző iskola (TISZK, lásd 2.1) mellett. A testület javaslatot tehet az iskolák, illetve a központi képzőhely képzési kínálatának módosítására, valamint a fejlesztési támogatás felhasználására, és elősegítik az informális kommunikációt a fontos gazdasági szereplőkkel. A diák és szülői szervezetek részt vehetnek a központi szintű döntéshozatalban, ha jelentkeznek regisztrációért az oktatási miniszternél: ezáltal konzultatív jogokra tesznek szert és részt vehetnek egyes tanácsadó testületek összetételének meghatározásában. Helyi szinten különféle testületeket alakíthatnak, melyek véleményt nyilváníthatnak vagy akár egyetértési jogot is gyakorolhatnak az iskola működéséhez kapcsolódó különféle témákban (pl. iskolaszék, diákönkormányzat stb.). 34

35 VÉGREHAJTÁSI SZINT A végrehajtásért felelős testületek a nappali iskolarendszerű szakképzést (IVET) illetően: a) az érintett minisztériumok ágazati irányítási feladatait segítő országos szintű intézmények; b) a gazdasági kamarák; c) az iskolafenntartók és a képzők. A Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet (NSZFI) a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter fejlesztési, koordinációs, kutatási, információszolgáltatási és tanácsadási feladatainak ellátását segíti. Az NSZFI vezeti a szakmai vizsgák, illetve az akkreditált felnőttképzési intézmények és programok, valamint a TISZK-ek nyilvántartását is. Az Oktatási Hivatal (OH) és megyei irodái országos méréseket szerveznek és minőségbiztosítással kapcsolatos, illetve egyéb hatósági feladatokat látnak el a közoktatás (lásd a Glosszáriumot) és felsőoktatás területén től az 1992-ben létrehozott korábbi regionális képző központok a közigazgatási és igazságügyi minisztérium felügyelete alá tartozó Türr István Képző és Kutató Intézet (TKKI) területi igazgatóságaiként működnek tovább. A TKKI fő feladata a halmozottan hátrányos helyzetű állampolgárok támogatása képzési, foglalkoztatási és lakhatási projektek módszertani koordinálása által. Az Intézet speciális felzárkóztató programokat is kínál e célcsoport részére, és foglalkoztatásuk elősegítése érdekében szoros együttműködést tart fenn munkáltatókkal, egyházakkal, önkormányzatokkal és egyéb érdekeltekkel egyaránt. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) és a Magyar Agrárkamara (MA) az elmúlt évtizedben egyre fontosabb szerepet játszott a szakképzésben. A (korábbi, 27 szakmát érintő megbízást követően) a kormánnyal 2010-ben kötött megállapodás (lásd 2.1) értelmében jelenleg az MKIK felelős 125 szakma, gyakorlatilag az összes szakképzettséget igénylő fizikai foglalkozás képesítési és vizsgakövetelményeinek kidolgozásáért. A kamarák a vizsgák szervezésében is részt vesznek az országos gazdasági érdekképviseleti szervezetekkel együttműködésben, valamint minőségbiztosítási feladatokat is ellátnak az iskolarendszerű szakképzést illetően (tanulószerződés alapján és egyéb formában zajló gyakorlati képzés ellenőrzése). A szakképző iskolák fenntartója (lásd fent Az iskolarendszerű szakképzést folytató intézmények típusai c. alfejezetben) felelős az iskola törvényes működéséért és jóváhagyja annak belső szabályzatait és programját. Az általános fenntartói kötelezettségeken túl az iskolafenntartó helyi (megyei vagy települési) önkormányzatnak minőségirányítási programot kell kidolgoznia, mely meghatározza az általa fenntartott iskolákat érintő elvárásait, illetve azok szakmai, törvényességi és pénzügyi ellenőrzésének rendjét. Egy 2007-es törvénymódosítás értelmében az iskolafenntartó helyi önkormányzatok létrehozhatnak és, az új szabályozás által ösztönözve 2009-re szinte mind létre is hoztak szakképzés-szervezési társulásokat (a TISZK egy fajtáját) annak érdekében, hogy a szakképzés folytatását az RFKB-knek a szakképzés fejlesztésének összehangolásával összefüggésben hozott döntéseivel összhangba hozzák. E társulások válnak ezután jogosulttá és kötelezetté a megyei önkormányzat feladatellátási kötelezettségének átvételére a helyi szakképzés folytatását illetően. A döntéshozatalban és végrehajtásban résztvevő intézmények közötti együttműködést elsősorban a fentiekben bemutatott különféle központi, regionális és helyi szintű tanácsadó-konzultatív testületek segítik elő. Bár egy 2010-es, az országos érdekegyeztető fórumok szerepét és tevékenységét vizsgáló kutatás (Balázs et al., 2011, 116. old.) alapján a párbeszéd sok esetben nem valódi, a társadalmi partnerek pedig gyakran meglehetősen passzívak, mind a kormányzat, mind a társadalmi szervezetek e testületek fenntartásában való érdekeltségüket fejezték ki. 35

36 3. ábra: A nappali iskolarendszerű szakképzés (IVET) organigramja nemzetgazdasági miniszter (szakképzésért és felnőttképzésért felelős) nemzeti erőforrás miniszter (közoktatásért felelős) Más, OKJ szakképesítésért felelős miniszterek Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet (NSZFI) Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács (NSZFT) Oktatási Hivatal (OH) OKJ bizottság Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT)* gazdasági kamarák (Magyar Kereskedelmi és Iparkamara/MKIK és Magyar Agrárkamara/MAK regionális fejlesztési és képzési bizottságok (RFKB, összesen 7) Felsőoktatási intézmény fenntartója szakképző iskola fenntartó térségi integrált szakképző központ TISZK tanácsadó testület felsőoktatási intézmény szakképző iskola szakképző iskola szakképző iskola szakképző iskola szakképző iskola

37 4.4. A SZAKMAI FELNŐTTOKTATÁS ÉS -KÉPZÉS (CVET) JOGSZABÁLYI KÖRNYEZETE A 4.2 fejezetben tárgyaltak mellett két további fontos jogszabály van, mely a felnőttképzés folytatását szabályozza. A felnőttképzési (2001. évi CI.) törvény határozza meg a felnőttképzés fogalmát, irányítási és intézményi rendszerét, tartalmi követelményeit (intézményi és programakkreditáció, felnőttképzési szerződés tartalma stb.), valamint az állami támogatásokat. A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló (1991. évi IV.) törvény a munkanélküliek és egyéb célcsoportok képzésének támogatását szabályozza. A kollektív szerződések nem játszanak jelentős szerepet a szakmai felnőttoktatásban és képzésben. Magyarországon a kollektív tárgyalások meghatározó színtere a vállalati szint, de még ezek a vállalati szintű szerződések is inkább csak általános rendelkezéseket és keretszabályokat tartalmaznak a képzések támogatását illetően, a részleteket az egyedi tanulmányi szerződésekre hagyva, melyeken keresztül a Munka Törvénykönyve (1992. évi XXII. törvény) értelmében a munkáltató támogathatja munkavállalói képzését. A köz- és felsőoktatáson belül kínált formális szakmai továbbképzést a 4.2 fejezetben tárgyalt törvények szabályozzák. A felnőttképzés fogalmát és irányítási, illetve intézményi rendszerét a felnőttképzési törvény (2001. évi CI. törvény) határozza meg. A törvény tárgyalja az intézményi és programakkreditáció, valamint a felnőttképzési szerződés követelményeit, továbbá az állami támogatási formákat. A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény (1991. évi IV. törvény) a munkanélküliek és egyéb célcsoportok államilag támogatott képzését szabályozza. A szakképzés folytatását szabályozó legfontosabb jogszabályok jegyzékét lásd a 3. mellékletben A SZAKMAI FELNŐTTOKTATÁS ÉS -KÉPZÉS (CVET) INTÉZMÉNYI KERETE ÉS ORGANIGRAMJA DÖNTÉSHOZÁSI SZINT (SZAKMAPOLITIKA ÉS JOGSZABÁLYALKOTÁS) A szakmai felnőttoktatást és -képzést érintően a döntéshozásért felelős testületek közé tartozik az Európai Unió, a központi kormányzat és a társadalmi partnereket magukba foglaló különféle tanácsadó testületek (ezek szerepéről lásd a 4.3 fejezetet). Ezek mellett a társadalmi partnerek képviselőit magukba foglaló regionális munkaügyi tanácsok tripartit érdekegyeztetési fórumként szolgálnak a munkanélküli és egyéb célcsoportok munkaügyi szervezet által támogatott képzését illetően. VÉGREHAJTÁSI SZINT A végrehajtásért felelős testületek a szakmai felnőttoktatást és -képzést érintően: a társadalmi partnerek képviselőit magába foglaló Felnőttképzési Akkreditáló Testület (FAT), mely az intézmény- és program-akkreditációval kapcsolatos feladatokat lát el; a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ) megyei munkaügyi központjai, melyek feladata a felnőttképzők és képzési programok regisztrálása, majd azok törvényes működésének ellenőrzése; valamint a két gazdasági kamara, melyek a mestervizsga kimeneti követelményeinek meghatározásáért és a vizsga szervezéséért felelősek, valamint a munkaügyi központokkal együttműködve részt vesznek az OKJ-s képzések keretében folyó gyakorlati képzés ellenőrzésében.

38 A felnőttképzők között közoktatási és felsőoktatási intézmények és egyéb költségvetési vagy államilag támogatott intézmények (pl. regionális képző központok), képzési vállalkozások, non-profit szervezetek, a munkáltatók (belső képzés), kamarák stb. is megtalálhatók. A képzők szabadon kidolgozhatják és kínálhatják képzési programjaikat, amennyiben regisztráltatták magukat a megyei munkaügyi központban. A köz- és felsőoktatásban kínált formális felnőttoktatásban érintett testületeket lásd a 4.3 fejezetben. A döntéshozatalban és végrehajtásban résztvevő intézmények közti együttműködést elsősorban a fentiekben és a 4.3 alfejezetben tárgyalt különféle központi, regionális és helyi szintű tanácsadó-konzultatív testületek segítik elő. 38

39 4. ábra: A szakmai felnőttoktatás és -képzés (CVET) organigramja Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet (NSZFI) nemzetgazdasági miniszter (szakképzésért és felnőttképzésért felelős) Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács (NSZFT) Felnőttképzési Akkreditációs Testület (FAT) OKJ bizottság Más, OKJ szakképesítésért felelős miniszterek Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT)* regionális fejlesztési és képzési bizottságok (RFKB, összesen 7) gazdasági kamarák (Magyar Kereskedelmi és Iparkamara/MKIK és Magyar Agrárkamara/MAK regionális munkaügyi tanácsok Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ) megyei munkaügyi központjai (2011-től a megyei kormányhivatalok részei) felnőttképzők

40 5. NAPPALI ISKOLARENDSZERŰ SZAKKÉPZÉS (IVET) 5.1. A NAPPALI ISKOLARENDSZERŰ SZAKKÉPZÉS HÁTTERE ÉS AZ OKTATÁSI-KÉPZÉSI RENDSZER ÁBRÁJA Nappali iskolarendszerű szakképzést (IVET) alsó és felső középfokú, posztszekunder és felsőfokú oktatásban kínálnak Magyarországon. A formális oktatást és képzést az iskola előtti szinttől a posztszekunder szintig terjedően közoktatásnak nevezik (lásd a Glosszáriumot), függetlenül attól, hogy az intézményt állami, önkormányzati vagy magánszervezet hozta-e létre. Működtetése és szabályozása az állam feladata és a központi állami költségvetésből kap támogatást (lásd 4.3 és 10.2). A Országos Képzési Jegyzék (OKJ, lásd Glosszárium és 2.1) tartalmazza a megszerezhető szakképesítéseket, melyek a megfelelő foglalkozások gyakorlására jogosítanak fel. Az oktatási rendszerben történő továbblépés lehetősége attól függ, hogy az egyén milyen iskolatípusban végzett és milyen képesítéseket szerzett. Az 1990-es évek második felének reformja egy átfogóbb oktatási rendszer kialakítását célozta egy 10. évfolyamot követő vizsgával, és a szakképzés megkezdésének legkorábbi időpontját 14-ről 16 éves korra emelte fel. E koncepciót azonban hamarosan elvetette a soron következő kormányzat, és jelentős maradt a bizonytalanság a szakiskolákban a évfolyam szerepével és céljával kapcsolatban. E reform hozta létre a felső-középfokú és posztszekunder oktatás és képzés jelenlegi szerkezetét és megváltoztatta a nappali iskolarendszerű szakképzés (IVET) jellegét is. Míg számos más országban általában kombinálják az általános képzést és a szakmai tárgyak oktatását a szakképző programokban, Magyarországon a nappali iskolarendszerű szakképzés (IVET) jelenleg többnyire két részből épül fel (egy új típusú, előrehozott szakiskolai képzésnek nevezett program indult azonban 2010-ben és alapvető változásokat terveznek az iskolarendszerű szakképzés szerkezetével kapcsolatban, lásd 2.1): az első rész az általános képzésre és bizonyos szakmai alapozó képzésre (pre-vocational training) összpontosít, ezt nevezik általánosan képző évfolyamoknak; a második képesítéshez vezető szakmai képzést ad és szakképző évfolyamoknak hívják. A 1990-es évek reformja a szakközépiskolát a gimnáziuméhoz hasonló tartalmú és célú felső-középfokú szakmai előkészítő útvonallá változtatta, melyhez azonban posztszekunder szintű szakképző rész kapcsolódik (ISCED 4C). HÁTTÉR-INFORMÁCIÓ ÉS ÁBRA Az oktatási és képzési rendszer szerkezetét az 5. ábra mutatja. A tankötelezettség jelenleg 6 éves kortól 18 éves korig tart (azonban a várhatóan 2011-ben életbe lépő új közoktatási törvénytervezet ezt 16 évre szállítja le). Az óvodai ellátás 3 éves kortól kezdődhet, az 5. életévtől pedig kötelező. A nyolcéves alapfokú és alsó-középfokú általános oktatás elsősorban az általános iskolákban (ISCED 1A-2A) folyik. A tanulók legkorábban 6 éves korban kezdhetik meg az általános iskolát. A gimnáziumok néhány speciális fajtája szintén nyújt alsó-középfokú oktatást (a 7-8., illetve 5-8. évfolyamokon; ISCED 2A). Jellemzően a jobb tanulmányi eredményű, gyakran a középosztályból származó tanulók nyernek felvételt ezekbe az iskolákba. Az alapfokú és alsó-középfokú oktatás elvégzését követően a tanulók három különböző felső-középfokú tanulási útvonal közül választhatnak. Kettő ezek közül felkészít a felsőoktatásba történő belépésre, a harmadik azonban nem:

41 (a) a gimnáziumi képzési programok (ISCED 3A) négyéves (a kéttannyelvűek és a nyelvi előkészítő évfolyammal kezdődők, lásd 5.8, ötéves) általános képzést kínálnak, és érettségi bizonyítványt adnak, mely a felsőoktatásba való belépés előfeltétele; a végzősök a posztszekunder szakképzésbe is beléphetnek (lásd alább); (b) a szakközépiskolai programok négyéves (a kéttannyelvűek és a nyelvi előkészítő évfolyammal kezdődők, lásd 5.8, ötéves) általános és szakmai alapozó képzést (ISCED 3A) kínálnak, mely az érettségi bizonyítvány megszerzésére készít fel; ezután a tanulók szabadon választhatnak, hogy részt vesznek-e a szakképesítést nyújtó 1-3 éves szakképzésben (ISCED 4C) vagy továbblépnek a felsőoktatásba. A szakképzési program időtartama a megszerezhető szakképesítéstől függ. A legtöbb tanuló számára a képzés egyéves, mivel a szakmai alapozó képzésben való részvételt beszámítják 6 ; (c) a szakiskolai programok általános és szakmai alapozó képzést nyújtanak az első két évben; ezt 1-3 éves szakképesítést adó szakképzés követi ISCED 2C vagy 3C szinten 7. A végzősök szakképzett munkaerőként beléphetnek a munkaerőpiacra. A felsőoktatásba történő továbbhaladáshoz azonban további képzésben kell részt venniük (lásd alább) szeptemberében 8 vezették be az előrehozott szakiskolai képzést, mely hároméves szakképzést kínál közvetlenül az alapfokú és alsó-középfokú oktatás befejezése után (lásd 2.1). Amint azt a 6. ábra mutatja, e különböző iskolai programtípusokban való részvétel jelentősen változott az idők során. A szakiskolai tanulók aránya drasztikusan lecsökkent, a felső középfokon beiskolázott tanulók 30%-ára. Ezzel szemben megnőtt a részvétel aránya a szakközépiskolákban és jelentékenyen emelkedett a gimnáziumokban. Az általános és szakmai alapozó képzést nyújtó szakközépiskolák részesedése meghaladja a gimnáziumokét. 6. ábra: A 9. évfolyamos tanulók megoszlása iskolatípus szerint (%) 6 A szakközépiskolai programok egy speciális fajtájában, amelyek egy művészeti ág gyakorlására készítik fel a tanulókat, a szakképzés az általános műveltséget megalapozó oktatással párhuzamosan is folyhat és már alsó középfokon megkezdődhet (az 5. vagy 7. évfolyamon). 7 A szakiskolai programoknak is vannak speciális fajtáik: (a) a művészeti szakiskolákban a szakképzés az általános műveltséget megalapozó oktatással párhuzamosan is folyhat és már alsó középfokon megkezdődhet (az 5. vagy 7. évfolyamon); (b) a sajátos nevelési igényű tanulókat képző úgynevezett speciális szakiskolák és készségfejlesztő speciális szakiskolák ISCED 2C szintű OKJ-s szakképesítést is nyújthatnak vagy csupán a munkába álláshoz és az önálló életkezdéshez szükséges készségeket fejlesztik. 8 Az évi közoktatási törvény évi módosításának megfelelően. 41

42 Forrás: Nemzeti Erőforrás Minisztérium, Mint azt fent jeleztük, a posztszekunder nem felsőfokú szintű szakképzés (ISCED 4C) a szakközépiskola szakképző évfolyamainak felel meg. A felsőoktatás az alábbi képzési programokat kínálja: (a) (b) felsőfokú végzettséget nem adó felsőfokú szakképző programokat (ISCED 5B), melyek elvégzésével OKJ-s szakképesítés szerezhető (lásd 5.7); felsőfokú végzettséget és szakképzettséget adó ISCED 5A és ISCED 6 szintű programokat. 42

43