Pannon Egyetem. Nyelvtudományi Doktori Iskola. Doktori (PhD) értekezés tézisei. Terestyényi Enikő

Átírás

1 Pannon Egyetem Nyelvtudományi Doktori Iskola Doktori (PhD) értekezés tézisei Terestyényi Enikő A modern turizmus terminológiája. Vizsgálat angol és magyar nyelvű korpusz alapján. Témavezető: Ablonczyné Dr. habil. Mihályka Lívia Veszprém 2011

2 Az értekezés célja, tárgya Az értekezés a turisztikai szaknyelv lexiko-szemantikai és terminológiai vizsgálatára vállalkozik azzal a céllal, hogy a terminusalkotási szabályszerűségeket leírja, és a terminusok közötti viszonyokat feltárja a magyar és angol turisztikai szaknyelvben. A vizsgálat célja: összegyűjteni a leggyakoribb tudományági megnevezéseket, terminusokat; bemutatni a legjellemzőbb terminusalkotási módokat; feltárni az fölé-, alá-, mellérendelő viszonyokat; vizsgálni a szinonimitás jelenségét. Kutatásunkkal a szaklexikográfiai és terminológiai munkálatokat kívánjuk elősegíteni azon szabályszerűségek kimutatásával, feltárásával, amelyek jellemzőek a turisztikai nyelvhasználatra. A kutatás során nemcsak a magyar szakmai nyelvhasználat feltérképezése a cél, hanem az angol szakmai nyelvhasználatra is szeretnénk rámutatni, kontrasztív elemzésekkel, amellyel célunk nem más, mint a két nyelvhasználat egyezéseinek és különbözőségeinek kimutatása. A vizsgálat tárgya az írott turisztikai szaknyelv. A vizsgálat kiindulópontjának a szakszöveget mint funkcionális egységet tekintjük a szakmai kommunikáció megnyilvánulásának (Gläser 1990). A korpusz alapját a magyar és angol nyelvű szakkönyvek alkotják, ezt kiegészítik a magyar és angol nyelvű szakfolyóiratok és napilapok, amelyekben a szakirodalmi terminusok nyelvhasználati sajátosságait vizsgáltuk. Az értekezés során a turisztikai szaknyelv terminusait több szempontból vizsgáljuk. Elemezzük a magyar és angol nyelvű terminusok képzési módjait, normáit. A terminológiai vizsgálat menetében a terminusok egymáshoz való viszonyait, fölé-, alá-, mellérendeltségüket tárjuk fel. Bemutatjuk, hogy ezek a viszonyok más más rendszert alkotnak a két szakmai nyelvhasználatban, különbségeik feltárása az egzaktabb szakmai kommunikációt teszi lehetővé. Vizsgáljuk a szinonimitás jelenségét a turisztikai terminusok között, hiszen a turizmus nyitott rendszeréből adódóan e szaknyelvi réteg közelebb áll a köznyelvhez, mint más szaknyelvi regiszterek.

3 A dolgozat felépítése Az értekezés első fejezetében rámutatunk a téma aktualitására, megadjuk a vizsgálati szempontokat, a téma tudományági besorolását, valamint bemutatjuk a vizsgált szakkönyveket, szakfolyóiratokat és napilapokat. A magyar és angol turisztikai szaknyelvben bekövetkező változások egyszerre nyomon követhetők ezekben a forrásokban, hiszen autentikus forrásokról van szó, amelyekben a tényleges szakmai nyelvhasználat mutatkozik meg. Az értekezés második fejezetében a szaknyelvek meghatározásáról, szerepéről, besorolásáról szólunk. Az értekezésben a regiszterelmélet alapján (Halliday és mások 1968) a szaknyelvet mint nyelvhasználó-függő nyelvváltozatot értelmezzük. A turisztikai szaknyelvet horizontálisan a társadalomtudományokon belül a gazdálkodástudomány területébe soroljuk, annak egy speciális szakterületeként. A vertikális felosztás során először a kommunikációs szituációkat (Ablonczyné 2006) azonosítjuk, majd Hoffmann (1987) és Mihalovics (2004) nyomán felvázoljuk a turisztikai performancia tipológiáját. E szerint a szakkönyvek és szakfolyóiratok nyelvhasználati környezete tudományosnak tekinthető, ahol a nyelvi formára a mesterséges nyelvi jelek, az erősen terminologizált szókincs és a kötött mondatszerkesztés a jellemző, míg a napilapok utazási rovataira a közepes vagy alacsony mértékű terminologizáltság a jellemző. A szaknyelv jellegzetességei nem tárhatók fel a tudományági specifikumok bemutatása nélkül. Szabó (2001) és Schnitzer (2000) nyomán és a tudományági jellemzőkből adódóan az alábbiak szerint jellemezhetjük a turisztikai nyelvhasználatot: turisztikai szakemberek, illetve az utazás iránt érdeklődő nem-szakember szakmai vonatkozású kommunikációjáról van szó köznyelvből építkezik és visszahat a köznyelvre több szakterület terminológiáját is használja rendelkezik saját speciális terminológiával érzelmesség jellemezheti médiumokban való gyakori használat gazdaságban használt terminusok nagy aránya

4 Ezek a jellemzők meghatározóak a további vizsgálatok szempontjából, kiindulópontként szolgálhatnak, egyúttal célként is a hatékony szakmai kommunikáció eléréséhez. Az értekezés harmadik fejezetében kerül sor a terminus és a terminológia fogalmának, követelményeinek és formájának bemutatására. A szakirodalmi áttekintést követően megállapítjuk, hogy a szaknyelv nem egyenértékű a terminológiával, azonban úgy véljük, hogy a szaknyelvekről szóló tudományt és a terminológiát, ellentétben Bańczerowskival (2003), nem lehet két teljesen különálló kutatási területként kezelni. A terminusok képezik a szakszövegek kemény magját (Muráth 2008), de vizsgálataink során azt a megközelítést fogadjuk el, miszerint a szaknyelv, a szakmai nyelvhasználat a terminológiánál sokkal tágabb fogalom, így a szakszövegek több szempontból és különböző szinteken vizsgálhatóak, például: pragmatikai, szintaktikai, lexiko-szemantikai szinteken (Ablonczyné 2005, Dániel 1982). Hoffmann (1987) a terminológiát minden szaknyelv speciális szókincsének tekinti, hangsúlyozza a terminológia rendszerszerűségét is. Ebben a terminológiai rendszerben az egyes terminusok csak akkor érthetőek meg, ha ismerjük az egész rendszert és terminusainak a rendszerben betöltött szerepét. Meggyőződésünk, hogy a helyes szakmai nyelvhasználat, a hatékony szakmai kommunikáció megkívánja a terminusok mellett a tipikus szókapcsolatok, jellemző nyelvi struktúrák, a szakmai nyelvhasználat hagyományainak, szokásainak és aktuális gyakorlatának ismeretét is. Az értekezés negyedik fejezetében a terminusképzés módjait vesszük számba. Először megadjuk a szakirodalom által a szakszókincs felosztását, majd a terminusok típusait adjuk meg (Cabré 1999). Leírjuk a turisztikai szaknyelv egyéb szakterületekkel való kapcsolódási pontjait. Ezt követően a szóalkotás általános módozataiból kiindulva (Keszler-Lengyel 2002) a magyar turisztikai szaknyelvre jellemző szóalkotási módokat vesszük számba, majd a szóalkotás általános módozatai alapján (Algeo 1991, Bauer 1983, Carstairs-McCarthy 2002 és Crsytal 2005) az elemzés rátér az angol turisztikai szaknyelv jellemző szóalkotási módozataira. A magyar nyelvben és az angolban is az alapvető szóalkotási eljárások, a szóképzés, szóösszetétel és a szószerkezetek mellett gyakoriak és népszerűek az olyan szóalkotási módok, amelyekben az új szavak nem toldalékolással vagy szavak összekapcsolásával keletkeznek, hanem az alapszavak rövidülésével, mozaikszavak létrehozásával, idegen szavak kölcsönzésével, illetve az angol nyelvben szófajváltással. A vizsgálat rámutatott arra, hogy a terminusalkotási

5 módozatok a turisztikai terminusok tekintetében közel azonosak, gyakoriságukban azonban különböznek. Úgy véljük, nem elég feltárni a szóalkotási módokat, mert ugyan ezzel a tudással már alkothatnánk magunk is terminusokat, de a terminusképzés során elengedhetetlen az adott tárgykör ismerete, a terminusok definícióinak figyelembe vétele. Az értekezés ötödik fejezetében a turisztikai szaknyelv terminológiai rendszereit elemezzük a magyar és az angol szaknyelvhasználatban, illetve vizsgáljuk a turizmustermék (turisztikai csomag azon szolgáltatások együttese, amelyet a turista igénybe vesz utazása során) definícióinak jellemzőit, elemezzük a lexikai egységek fölé-, alá- és mellérendeltségi viszonyait, illetve a terminológiai rendszerben való elhelyezkedésüket. A turizmus tárgykörbe tartozó terminusokat csak is úgy tudjuk a leghatékonyabban a terminológiai rendszerben elhelyezni, ha a vizsgálatot a definícióból indítjuk. Megfigyelhettük, hogy akár motiváció alapú, akár környezeti okok és hatások alapú is a rendezési elvünk, amit alkalmazunk, az általános fogalomtól a speciálisabb felé halad a szakterület terminológiai felépítése. Azonban a rendszerben való eligazodás csak akkor egyértelmű, ha ismerjük a fő rendezési elvet. A fölé-, alá- és mellérendelési viszonyok a különböző szakterületi felfogások miatt a két nyelvben különbözhetnek, ugyanakkor a definícióelemzés hasznos módnak bizonyult a viszonyok és a fogalmi tartalom tisztázására. Így a viszonyok terminológiai fákon való ábrázolása abban az esetben, ha a fogalomnak pontos, vagy legalábbis szakmai konszenzuson alapuló definíciója van, jelentősen megkönnyíti a kapcsolódások megértését, valamint az újonnan kialakuló terminusok rendszerbe kapcsolását. Így a fogalomrendszer és a terminusok megtanulását megkönnyíti a leendő vagy már gyakorló szakember, illetve az érdeklődő laikus számára egyaránt. Az értekezés hatodik fejezetében először bemutatjuk a nyelvészeti szakirodalomnak a szinonimitás jelenségéről való felfogását, majd bemutatjuk a szinonimitást a turisztikai szaknyelvben, illetve kitérünk arra is, hogy a szinonimitás a turisztikai szaknyelvben milyen egyszerűen összekeverhető a fölé-, alá-, és mellérendeltségi viszonnyal. (Károly 1970). Az elemzés során számos szinonimát találunk, amelyeket azonos kontextusok, azonos denotátumuk miatt legtöbb esetben abszolút szinonimáknak tekinthetnénk (Lyons 1990), azonban minden esetben meg kell vizsgálni pontosan a terminus jelentésmezőjét, mezőösszefüggéseit, illetve a szokásos nyelvhasználatot is, mert e jellemzők figyelmen kívül

6 hagyása hamis szinonimákhoz vezethet, amelyek korlátozhatják, megnehezíthetik a szakmai diskurzusközönség kommunikációját. A szakkönyvben talált szinonimapárok előfordulását Simple Concordance program segítségével vizsgáltuk a szakfolyóiratokban és napilapokban. A konkordancia vizsgálat rámutatott arra, hogy a szinonim szópárok tagjai a különböző nyelvhasználati színterekhez kapcsolódnak. Az értekezés általános konklúzióval zárul, összefoglaljuk a vizsgálati szempontjaink alapján elért eredményeket, majd rámutatunk az új tudományos eredményekre, végül javaslatot teszünk a további kutatási irányra. A kutatás tudományos eredményei Az értekezésben az alábbi vizsgálati szempontokat elemeztük: 1. A szóalkotás általános módozatai tetten érhetők a turisztikai szaknyelv terminusalkotási módjaiban. Ugyanakkor megvannak a maga jellemző módozatai, amelyek feltárásával az adott szaknyelv terminusalkotási szabályszerűségei leírhatók. A terminusalkotási módokat mind a magyar, mind az angol nyelvben a szóalkotás általános szóalkotási eljárásai alapján vizsgáltuk. Vizsgálataink azt mutatták, hogy a terminusalkotás mindkét nyelvben a szóalkotás általános szabályai szerint megy végbe, azonban eltérnek a szóalkotási módok gyakoriságában. A magyar és az angol turisztikai szaknyelvben is a legtermékenyebb szóalkotási módnak a lexéma-értékű szóalkotások számítanak. Ezek a terminusok általában két tagból állnak, de mindkét nyelvben találtunk példát több tagból álló szerkezetekre is. Mindkét nyelvben jellemző, hogy bizonyos alaptagok, illetve bővítmények számos szószerkezet kiindulópontjai. Ezek a szavak az utazással, turizmussal kapcsolatosak, így válnak a köznyelvi és/vagy egyéb más szaknyelvből vett szavakkal turisztikai terminusokká, ezzel is láthatóak lesznek a szakterület más szakterületekkel való kapcsolatai.

7 A magyar nyelvben a szóösszetételek is termékeny alkotási módnak mondhatóak, azon belül is a jelzős minőség és birtokos alárendelések, illetve a jelentéssűrítő szóösszetételek játszanak fontos szerepet a terminusalkotásban. A harmadik legtermékenyebb szókincsbővülési módnak a magyar nyelvbe bekerülő idegen szavak bizonyultak. Ennek kézenfekvő és természetes okát a turizmus nemzetközi voltában látjuk. Vizsgálatunk során azt is láttuk, hogy az idegen szavak használata a magyar turisztikai szaknyelvben leginkább a tudományos nyelvhasználati színtéren jellemző A nyelvi gazdaságosság jegyében szórövidüléssel, mozaikszavakkal, valamint betűszavakkal alkotott terminusok is fellelhetők a turisztikai szaknyelvben. A gazdasági szaknyelvre általában jellemző a mozaikszavak és betűszavak nagyarányú használata (vö. Ablonczyné 2006). Ez a vizsgált szaknyelvnek is jellemző vonása. A mozaikszavak jellemzői közé tartozik az is, hogy a magyar turisztikai szaknyelv jelentős számú angol mozaikszót és betűszót használ. 2. A terminológiai viszonyok terminológiai fákon való ábrázolása, feltérképezése által átláthatóbbá válnak a terminológiai kapcsolódások, illetve az adott szaknyelv fogalomrendszere. A turisztikai szaknyelvben a terminológiai viszonyokat a turizmustermékek körében vizsgáltuk. A viszonyok feltárásához onomasziológiai eljárást alkalmaztunk. A turizmusfajtákat a turisztikai szakirodalomban használt motiváció alapú, valamint a külső okok és hatások alapú felosztás mentén soroltuk csoportokba, illetve alcsoportokba. A rendezés során rámutattunk arra, hogy egy-egy terminus a terminológiai rendszer több helyén is előfordulhat, amely arra enged következtetni, hogy elengedhetetlen a terminológiai viszonyok terminológiai fákon való ábrázolásához a rendezési elv ismerete. Ennek hiánya a terminusok félreértéséhez, helytelen használatához vezethet. A terminusok definícióinak vizsgálata során megállapítottuk a turisztikai termékek definícióinak jellegzetességeit. Két csoportba oszthatók a terminusok: az egyik a termékalapú definícióval rendelkezők, azaz a definíció magába foglalja azokat a szolgáltatásokat és termékeket, amelyeket a turista igénybe vesz az utazása során. Az ilyen típusú definícióval rendelkező turizmustermékek közötti viszonyok egyértelműek könnyen elhelyezhetők a terminológiai rendszerben. A másik csoportja a definícióknak az, amely egy-egy turizmussal foglalkozó kutató, gondolkodó felfogásához köthető. Az ilyen esetekben nem született még

8 konszenzus a terminusok értelmezésével kapcsolatban, így fölé-, alá- és mellérendeltségi viszonyaikat nem tudjuk egyértelműen ábrázolni. A terminusok viszonyainak vizsgálata rámutatott arra, hogy számos területen szorulnak a turisztikai terminusok egységesítésre, szabványosításra. 3. A turisztikai szaknyelvben található szinonimák feltárása, a szinonimapárok gyakoriságának és a közülük való választás vizsgálata, a vizsgált szövegek és a vizsgált nyelvek alapján. A vizsgált turisztikai szakirodalmi korpuszban számos terminus már a szinonim kifejezésével, vagy kifejezéseivel együtt jelenik meg. A szinonimapárokat a szövegkörnyezetből emeltük ki. Egyetértünk azzal a szakirodalmi felvetéssel, hogy általában nincsenek abszolút szinonimák, azonban a vizsgált korpuszban találtunk olyan szinonimapárokat, amelyeket ennek tekinthetünk, általában szórövidüléssel képződtek ezek a terminusok. A szinonimákat csoportokba soroltuk, amely szerint a turisztikai terminusok között rokonértelműséget találtunk az azonos fogalmi tartalom alapján, a fogalmat más szemlélettel megragadó szavak alapján, az idegen nyelvi és adott nyelvi szavak közt. A magyar turisztikai szaknyelvben az idegen szó és anyanyelvi változatára találtuk a legtöbb példát. Az előfordulásuk gyakoriságának vizsgálata során rámutattunk arra, hogy a magyar turisztikai szaknyelv a tudományos közlésekben az idegen nyelvi változatot, míg az alacsonyabb absztrakciós fokú közlésekben a magyar nyelvi változatot részesíti előnybe. Vizsgálatunk során arra is rámutattunk, hogy léteznek álszinonimák is, amelyek a helytelen terminológiai használatból, a két vizsgált nyelv eltérő felosztása miatt, vagy a konszenzus nélküli terminusok miatt keletkezhetnek. Elemzésünkben találtunk olyan szinonimákat, amelyeknek azonos a kontextusuk, azonos a denotátumuk, azonban a hangulati, műfaji tényezők miatt más és más nyelvhasználati színtérben jelennek meg. A magyar turisztikai szaknyelvben az idegen szó és magyar megfelelője szinonimaként fellelhető, míg az angol szaknyelvben erre nem találtunk példát. Emellett találtunk olyan szinonimákat is, amelyek egy fogalmi körhöz tartoznak, ugyanakkor különböző szemszögből közelítik meg azt, illetve a két nyelv terminusképzési különbözősége miatt találtunk olyan rokon értelmű kifejezéseket, amelyek a magyar szaknyelvhasználatban megtalálhatóak, de az angol szaknyelv használatában nem. A gyakorisági vizsgálattal rámutattunk arra, hogy a szinonim szópárok tagjai a különböző nyelvhasználati színterekhez kapcsolódnak.

9 Az értekezés új, tudományos eredményei Az értekezés a turisztikai szakmai nyelvhasználat terminológiájának vizsgálatára vállalkozott, tudomásunk szerint hasonló elemző vizsgálat még nem készült a turisztikai szaknyelvvel kapcsolatban. A fenti vizsgálati szempontokkal és azok eredményeivel a turisztikai szaknyelv szókincsbeli jellegzetességeit az adott területen rendszerszerűen írtuk le. Ennek alapján beszélhetünk turisztikai szaknyelvről, amely főleg szókincsében különíthető el a többi gazdasági szaknyelvi változattól. Az új, tudományos eredményeket a következő pontokban összegezhetjük: turisztikai terminusalkotás módozatainak feltárása a magyar és az angol turisztikai szaknyelvben idegen szavak használata, előfordulási gyakoriságának megállapítása a magyar szaknyelvben terminológiai ábrák felvázolása, a terminusok közötti viszonyok ábrázolása szinonimapárok bemutatása, továbbá előfordulási gyakoriságuk bemutatása A tézisekben felhasznált irodalom Ablonczyné Mihályka, L. (2005): A gazdasági szaknyelvoktatás a szaknyelvkutatás szemszögéből. In Silye, M. (szerk) Porta Lingua 2005 Szakmai nyelvtudás szaknyelvi kommunikáció. Debrecen Ablonczyné Mihályka, L. (2006): Gazdaság és nyelv. Lexikográfia és terminológia kézikönyvek 2. Lexikográfia Kiadó: Pécs Bańczerowski, J. (2003): A szaknyelvek szerepe a civilizációs fejlődésben. In: Magyar Nyelvőr 127: Cabré, M. T. (1999): Terminology. Theory, methods and applications. John Benjamins Publishing Company: Amsterdam/Philadelphia Dániel, Á. (1982): Szaknyelv vagy szakmai nyelvhasználat? Szakszöveg vagy szaktudományos szöveg? Magyar Nyelvőr 106, Gläser, R. (1990): Fachsorten im Englischen. Tübingen. Gunter Narr Verlag. Forum für Fachsprachen-Forschung; Bd. 13 Hoffmann, L. (1987): Kommunikationsmittel Fachsprache. Eine Einführung. Tübingen

10 Károly, S. (1970): Általános és magyar jelentéstan. Akadémia kiadó: Budapest Lyons, J. (1990): Language and linguistics. An introduction. University Press: Cambridge Mihalovics, Á. (2004): A politikai kommunikáció pragmatikai vetületei. In: Navracsics J. Tóth Sz. (szerk.) Nyelvészet és interdiszciplinaritás. Köszöntőkönyv Lengyel Zsolt 60. születésnapjára. Generalia: Szeged, Muráth, J. (2008): A szaknyelvoktató mint mediátor. In: Porta Lingua Szakember, szaktudás, szaknyelv. Debrecen Ohnacker, K. (1992): Die Syntax der Fachsprache Wirtschaft im Unterricht Deutsch als Fremdsprache. Werkstattreihe Deutsch als Fremdsprache, Band 39. Frankfurt am Main. Peter Lang Verlag Schnitzer, J. (2000): Schnitzer, J. (2000): Wie fachsprachlich ist unser Sprechen über Fachsprache? - oder: Wovon sprechen wir, wenn wir von Fachsprache sprechen? In: Lavric, Eva (szerk.): Fachsprache und Allgemeinsprache in der wirtschaftssprachlichen Ausbildung; Tostedt: Attikon (Hamburger Arbeiten zur Fachsprachenforschung 4), S /rv/files/artikel_schnitzer.pdf Letöltve: június Szabó, I. (2001): A magyar szaknyelvi kommunikációs kultúra az ezredfordulón. In: Magyar Tudomány 6., A témakörben megjelent saját publikációk: Translating Culture-specific Items in Tourism Brochures. In: SKASE Journal of Translation and Interpretation Megjelenés alatt. Egy szakmai folyóirat nyelvhasználati kérdései. In: Silye Magdolna (szerk.) Porta Lingua Tudományterületek és nyelvhasználat. Szaknyelvoktatók és Szaknyelvkutatók Országos Egyesületének sorozata. Debreceni Egyetem. Debrecen A turisztika szakszókincsének rögzítési formái napjainkban. In: Silye Magdolna (szerk.) Porta Lingua Szaktudás idegen nyelven. Szaknyelvoktatók és Szaknyelvkutatók Országos Egyesületének sorozata. Debreceni Egyetem. Debrecen A szálláshelyek megnevezései a modern turizmusban. In: Garaczi I. Szilágyi I. (szerk.): Társadalmak, nyelvek, civilizációk. Veszprémi Humán Tudományokért Alapítvány, Az étlap mint szakszöveg elemzése. In: Tóth A. (szerk.): Alkalmazott nyelvészeti konferencia füzetei: IX. Dunaújvárosi Nemzetközi Alkalmazott Nyelvészeti, Nyelvvizsgáztatási és Medicinális Lingvisztikai Konferencia, Dunaújváros, 2007

11 Egy angol nyelvű útikönyv szintaktikai és szemantikai jellemzői. In: Silye Magdolna (szerk.) Porta Lingua Szaknyelvoktatásunk határokon átívelő híd. Szaknyelvoktatók és Szaknyelvkutatók Országos Egyesületének sorozata. Debreceni Egyetem. Debrecen 77-84