A LOGISZTIKAI SZAKNYELV ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI 1

Átírás

1 Alkalmazott Nyelvészeti Közlemények, Miskolc, VI. évfolyam, 1. szám, (2011) pp A LOGISZTIKAI SZAKNYELV ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI 1 DOBOS CSILLA Miskolci Egyetem, Modern Filológiai Intézet, Alkalmazott Nyelvészeti és Fordítástudományi Tanszék 3515 Miskolc, Egyetemváros nyedobos@uni-miskolc.hu Kivonat: A tanulmány a logisztikai szaknyelv azon tulajdonságait vizsgálja, amelyek alapján a logisztikai nyelvhasználat létjogosultságot nyer arra, hogy a szaknyelvek népes családjához soroljuk. A logisztikai szaknyelv mindazon ismérvekkel rendelkezik, amelyek általában jellemzőek a szaknyelvekre, azonban vannak olyan specifikus tulajdonságai is, amelyek megkülönböztetik a logisztika területére jellemző kommunikációt az egyéb tudományos vagy szakmai területeken folyó diskurzustól. A tanulmány első részében definiáljuk a logisztika fogalmát, majd meghatározzuk a logisztika nyelvének a helyét a szaknyelvek rendszerében, ezt követően pedig sorra vesszük a logisztikai szaknyelv néhány jellemző tulajdonságát. Kulcsszavak: logisztika, logisztikai szaknyelv, vertikális tagolás, horizontális felosztás, logisztikai terminológia, nyelvi sajátosságok Bevezetés Jelen tanulmány célja, hogy bemutassa a logisztika fogalmát, definícióját, majd elhelyezze a logisztika nyelvét, amely a szakemberek és a laikusok közötti kommunikáció eszközeként is szolgál, a szaknyelvek rendszerében. Kiemeli, hogy a logisztikai szaknyelv legfőbb sajátossága a köznyelvitől gyakran élesen elkülönülő szókincs használata. A horizontális, vagyis az Egyetemes Tizedes Osztályozás (ETO) 2 elvei alapján a logisztikai szaknyelv az alkalmazott tudományokhoz sorolható. Továbbá jellemző rá a vertikális tagolódás, amelynek értelmében ezen a szaknyelven belül is különböző szinteket lehet elkülöníteni. A logisztikai szaknyelv a továbbiakban is sok érdekes kutatási feladatot kínál. Feltárásra vár pl. a logisztikai kommunikáció színtereinek összegzése és részletes leírása, valamint az egyes színterekhez szervesen kötődő szövegtípusok, műfajok definiálása és jellemzése. 1. A logisztika fogalma Napjainkban a logisztika szó a kommunikáció különböző színterein egyre gyakrabban fordul elő, használata így fokozatosan általánossá válik. Mindez feltételezhetően azzal 1 "A bemutatott kutató munka a TÁMOP B-10/2/KONV jelű projekt részeként az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg" This research was carried out as part of the TAMOP B-10/2/KONV project with support by the European Union, co-financed by the European Social Fund. 2 Az ETO egy nemzetközi könyvtári osztályozórendszer, amely a könyveket a tartalmuk szerint osztályokba rendezi. Magyarországon először 1916-ban a Kereskedelmi Múzeum könyvtárában, majd 1936-ban az Országos Széchenyi Könyvtárban vezették be. Ma a világon több mint 50 országban használják.

2 50 Dobos Csilla magyarázható, hogy az emberi tevékenységek jelentős része összefügg az emberek és/vagy a különböző materiális javak, termékek, dolgok szállításával és elhelyezésével, illetve ezen folyamatok tervezésével, irányításával, végrehajtásával (vö. Körmendi Pucsek 2009, Illés Glistau Machado 2007). Ezért napjainkban annak a folyamatnak is a tanúi lehetünk, hogy a logisztika szó fokozatosan átkerül a szaknyelvből a köznyelvbe. Eredetét tekintve a kifejezés a görög logos szóból származik, amelyet a filozófia területén használtak az ókori görögök értelem, előre gondolkodás, előkalkuláció, számítás, tervezés jelentésben. A görög városállamokban már az ókorban voltak olyan hivatalnokok, akiknek az volt a feladatuk, hogy a városállam gazdálkodását különböző számítások alapján előre megtervezzék, majd ellenőrizzék annak ésszerű és költséghatékony megvalósítását. A Római és a Bizánci Birodalomban főleg a hadviseléssel, hadtudománnyal kapcsolatban használták a logisztika kifejezést. Minden hadseregben voltak olyan tisztek, akiknek a hadseregben harcoló katonák élelemmel, fegyverrel és egyéb, a hadviseléshez szükséges eszközökkel való ellátása volt a fő feladata. Ezen kívül ők gondoskodtak a katonák elszállásolásáról és a különböző készletek és tartalékok szállításáról, raktározásáról.3 A logisztika a történelem hosszú évszázadain keresztül a katonai utánpótlási, ellátási és szállítási ügyek intézését jelentette, majd a második világháborút követően Amerikában4, néhány évvel később pedig Európában is átkerült a logisztika szó a katonai szaknyelvből a gazdaságtudomány területére. Terminus technicusszá vált, jelentésének bővülése azt eredményezte, hogy napjainkban a hadseregek anyag- és élelmiszer szükségleteinek biztosításán kívül a logisztika kifejezéssel az élet számos területén jelölik az anyag- és az információáramlási folyamatok tervezését, irányítását és ellenőrzését a beszerzéstől egészen az elosztásig terjedően (vö. Szegedi Prezenszki 2003, Illés Glistau Machado 2007). Mint látjuk, a logisztika szó szemantikai struktúrája számos változáson ment keresztül az ókori filozófiától kezdődően a modern gazdaságelméletig, míg végül napjainkban használatos jelentése kialakult. A szakirodalomban újabban a logisztika terminus helyett az ellátási lánc (supply chain) kifejezéssel is találkozunk, amely a beszerzést, a termelés ellátását, a raktározást, az áruelosztást és az értékesítést is magában foglalja. A magyar nyelvű szakirodalomban a logisztika kifejezés a múlt század 60-as, 70-es éveiben jelent meg, így a logisztika köré szerveződő szaknyelv kialakulásának is ezt az időszakot tekinthetjük. Itt kell azonban azt is megjegyeznünk, hogy egy szaknyelv kialakulásának időpontja természetesen nem adható meg évtizedes pontossággal, hiszen a logisztikai szaknyelv terminológiai rendszerének elemei már hosszú évtizedek óta jelen voltak a szaknyelvi kommunikációban, vagyis a különböző szak-, illetve tudományterületek nyelvhasználatában. 2. A logisztika definíciója A laikus számára a logisztika lényege leginkább a szállítás (áramlás) és a megfelelő szavak segítségével ragadható meg. Ennek értelmében a logisztika feladata, hogy a megfe- 3 VI. (Bölcs) Leó bizánci császár a Háború művészetének összefoglaló magyarázata című művében így ír erről: A logisztika dolga, hogy a hadsereget zsolddal ellássa, a feladatnak megfelelően felfegyverezze és elossza, védelmi és harci eszközökkel felszerelje a hadművelet minden igénye szerint, időben és jól. (Idézi Jahns 1889) 4 A II. világháborúban 10 amerikai katonából csupán 3 vett részt közvetlenül a harcokban, [3] a többi a kiterjedt hadigépezet logisztikai biztosításának feladatát látta el (Szegedi-Prezenszki 2003).

3 A logisztikai szaknyelv általános jellemzői 51 lelő árut, információt vagy szolgáltatást a megfelelő ügyfélnek a megfelelő időben és helyen, a megfelelő mennyiségben és minőségben, a megfelelő áron, a környezetvédelemnek megfelelő módon juttassa el. 5 Vagyis az alábbi kérdésekre kell adekvát választ találni: Mit?, Kinek?, Mikor?, Honnan?, Hová?, Mennyit?, Milyet?, Milyen költséggel? és Milyen módon?. A költségeken kívül a logisztika legfontosabb tényezői tehát a tér és az idő, amelyben az anyagáramlás és a hozzá kapcsolódó információ-, érték-, energia- és munkaerőáramlás megvalósul. Mielőtt ismertetnénk néhány általános definíciót, fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy napjainkban a logisztika kifejezés nem csak az áramlás folyamatának optimalizálását (tevékenység), hanem annak módszerét 6 (rendszerszemléletű probléma-megközelítés) és az azzal foglalkozó tudományt is jelöli. A logisztika az anyagi folyamatokkal és az azokat kísérő információáramlásokkal foglalkozó tudomány. Célja, hogy ezeket úgy fejlessze, működtesse és hangolja össze, hogy munkája a teljes rendszer optimális működését eredményezze és vele együtt minőségjavulás és költségcsökkenés következzen be ( A logisztika egyrészt vállalati tevékenység, másrészt módszer, probléma megközelítés. A logisztika az anyagok a forrásoktól a végső fogyasztókig terjedő fizikai áramlásának szervezésével és irányításával foglalkozik ( A logisztika anyagok, információk, személyek, energia rendszereken belüli és közötti áramlásának tervezése, szervezése, irányítása, ellenőrzése (Jünemann 1989). A logisztika lényege és legfőbb feladata tehát az, hogy az adott rendszeren belül, valamint a rendszerek között kialakítsa, előre megtervezze, megszervezze, irányítsa, szabályozza és a gyakorlatban költséghatékonyan, az adott rendszerben, illetve rendszerek között felmerülő igényeknek megfelelően megvalósítsa és ellenőrizze az anyag- (alapanyagok és késztermékek), az energia-, az információ-, a személyek (pl. munkaerő) fizikai áramlását a forrásoktól a felhasználóig, illetve fogyasztóig. 3. A logisztika nyelvének helye a szaknyelvek rendszerében A szaknyelvek kialakulása szoros kapcsolatban áll az emberi munkamegosztás fejlődésével (Karcsay 1981: 329). A munkamegosztás révén létrejövő különböző területeken dolgozó emberek egy bizonyos idő elteltével saját nyelvhasználati formát alakítanak ki, 5 Lényegében ugyanezt a gondolatot fogalmazza meg a logisztika tudományterületén elterjedt ún. 9M elve, amely a logisztika feladatát a következőképpen határozza meg: A (1) megfelelő információ, (2) a megfelelő anyag, (3) a megfelelő energia, (4) a megfelelő személyek jussanak el (5) a megfelelő mennyiségben, (6) a megfelelő minőségben, (7) a megfelelő időpontban, (8) a megfelelő helyre, (9) a megfelelő költséggel. 6 A logisztikában a probléma megközelítési módját több tudományterület módszertana alkotja. Az aktuális feladat függvényében mindig a legmegfelelőbb módszer alkalmazását követik.

4 52 Dobos Csilla amely fokozatosan az adott területre jellemző szaknyelvvé fejlődik. A szaknyelv közösségi jellegű, mindig valamilyen társadalmi valósághoz, szakmához, foglalkozáshoz vagy tudományághoz kötődik. Legfőbb célja, hogy a szakmai beszélőközösség számára adekvát módon biztosítsa a szóbeli, illetve az írásbeli kommunikációt és ezáltal az ismeretek, a tudás közvetítését (Kurtán 2003: 50, Bańczerowski 2003: ). A szaknyelv tehát olyan nyelvváltozat, amely az anyanyelvben létező nyelvi eszközök optimális felhasználásával elősegíti egy meghatározott szak- vagy tudományterületen a kortársak és a generációk közötti tudástranszfert. Lothar Hoffmann 1985-ben (Hoffmann 1985: 24) megfogalmazott szaknyelvekre vonatkozó általános definíciójának értelmében a logisztikai szaknyelv azoknak a nyelvi eszközöknek az összessége, amelyek a logisztikával kapcsolatos szakmai kommunikációs színtereken az emberek közötti megértést adekvát módon biztosítják. A meghatározásban szereplő nyelvi eszközök kifejezés egyrészt a speciális logisztikai szakszókincs alkalmazására (pl. szállításszervezés, raktározási kapacitás, raktárirányítás, áruosztályozás stb.), másrészt meghatározott köznyelvi elemeknek a gyakori használatára vonatkozik (pl. jelzős szószerkezetek: globális logisztika, regionális logisztika, lokális logisztika, városi logisztika, kikötői logisztika, kereskedelmi logisztika, ipari logisztika, közlekedési logisztika, építési logisztika, kórházi logisztika, hűtési logisztika, mélyhűtési logisztika, információs logisztika, beszerzési logisztika, raktári logisztika, termelési logisztika, csomagolási logisztika, elosztási logisztika, hulladékfeldolgozási logisztika stb.). Általánosságban megállapíthatjuk, hogy a logisztikai szaknyelv rendelkezik mindazon ismérvekkel, amelyek rendszerint jellemzik az egyéb szak- és tudományterületek nyelvhasználatát. Nézzük most meg, melyek ezek közül a legfontosabbak. A logisztika szaknyelve a köznyelvre épül, annak szabályait és nyelvi logikáját követi. A logisztikai szaknyelv és a köznyelv között nincs éles határvonal, azonban a logisztika nyelve számos olyan tulajdonsággal rendelkezik, amelyek alapján azonosíthatóvá válik, mint egy meghatározott tudományterület szakmai kommunikációjának a nyelve. A sajátosságok ahogyan már említettük elsődlegesen disztribúciós különbségekre, például bizonyos lexikai és grammatikai eszközök gyakori használatára vonatkoznak (vö. Heltai 2006: 37 38), ami mint minden szaknyelv esetében az egyértelműség, a pontosság és a fogalmi azonosíthatóság követelményének megvalósítását szolgálja (pl. betűszavak: FTA: Fault Tree Analysis, BPR: Business Process Reengineering, CRM: Customer Relationship Management, QFD: Quality Function Deployment; jelzős szókapcsolatok: affinitási diagramok, relációs diagramok, folyamatdöntési diagramok stb. Figyelemre méltó a példaként említett két jelenség együttes előfordulása: kcrm: kollaboratív CRM, ocrm: operatív CRM, acrm: analitikus CRM stb.). A logisztikai terminológia használati szférája viszonylag szűk, azonban az ügyfelekkel, a gyártókkal, a felhasználókkal történő állandó kapcsolattartás miatt a logisztikai szaknyelv alacsonyabb absztrakciós szintű rétegeit nem csak a szigorú értelemben vett logisztikai szakmai beszélőközösség ismeri, hanem az ügyfelek, a gyártók és a felhasználók is. Ebből következik, hogy a logisztikai szaknyelv nem csak a szakemberek közötti, hanem a szakemberek és a laikusok közötti kommunikáció eszközeként is szolgál. A szaknyelvi megnyilvánulások nem egységesek, műfaji és formai szempontok szerint egyaránt differenciálhatók. A logisztika területén számos, egymástól eltérő szövegtípust különböztethetünk meg (pl. ajánlatkérés, fuvarokmányok, biztosítási okmányok, hirdetések stb.). Mivel a logisztikai szaknyelv is ún. prototípus kategória (vö. Heltai 2006: 39), a lo-

5 A logisztikai szaknyelv általános jellemzői 53 gisztika szaknyelvén belül is vannak olyan szövegek, amelyek a prototípust jól (pl. monográfia a logisztika tudományáról), illetve kevésbé releváns módon reprezentálják (pl. álláshirdetések), és vannak olyan szövegtípusok, amelyek több szakmai területet integrálnak (pl. logisztikai szerződések). A logisztikai szaknyelv legfőbb sajátossága a köznyelvitől gyakran élesen elkülönülő szókincs használata. A logisztika olyan rendszerezett és tudományosan definiált általános érvényű terminológiával rendelkezik, amely a logisztika tárgykörével, működésével, történetével, nemzetközi kapcsolataival, célkitűzéseivel és fejlődésével egyaránt összefüggésbe hozható. A logisztikai terminológia nagy része intézményesített, vagyis tudományos, illetve szakmai szervek által elfogadott, sok esetben szabványosított. Ezt tükrözik azok a szószedetek és glosszáriumok, amelyek az interneten olvashatók (pl. Logisztikai szótár: Logisztikai nagyszótár: Logistik-Lexikon: Logistics Glossary: stb.) A logisztika szókincsét a nemzetközi szóhasználat átvétele jellemzi. Az idegen, elsősorban görög és latin eredetű szavak alkalmazása mellett elsődlegesen az angol szavak (pl. pull systems, lean organisation, Customer Relationship Management, Benchmarking, House of Quality stb.) jelentős mértékű használata figyelhető meg (vö. Nyakas 2010). A szaknyelvek további jellemzője a szakterület tárgyához és fogalmaihoz kapcsolódó szókincs, terminológia és a köznyelvi eszközök együttes felhasználásával kialakított jellegzetes közlésmód, stílus, amely a kommunikációs szükségleteket szolgálva többnyire a közlés rendeltetéséhez alkalmazkodik. A köznyelvvel ellentétben a logisztikai szaknyelvet is az jellemzi, hogy a fogalmak jelölésére használt elnevezés, szó vagy kifejezés egyértelműsége, pontos behatárolhatósága fontosabb, mint a közlésmód milyensége, stiláris színvonala (pl. A komplexitás és a dinamika miatt a rendszer viselkedése csak bizonyos valószínűséggel jósolható meg. A logisztikai rendszerek tehát probabilitási rendszerek (sztochasztikus rendszerek. Illés Glistau Machado 2007: 7). 4. A logisztikai szaknyelv és a szaknyelvek horizontális osztályozása Közismert tény, hogy a szaknyelvek száma sem térben, sem időben nem eleve meghatározott. Egyes szaknyelvek teljesen elhalnak vagy fokozatosan átalakulnak, ugyanakkor a tudomány fejlődésével párhuzamosan újabb és újabb szaknyelvek jönnek létre. Többek között ezzel magyarázható, hogy a különböző szakmai tevékenységekhez kötődő nyelvhasználati rendszerek alapján rendkívül sokféle horizontális elrendezésű csoport határozható meg. A szakirodalom (vö. Kurtán 2003: 45) az Egyetemes Tizedes Osztályozás (ETO) 7 elveinek megfelelően elsősorban az alábbi osztályozást követi: Általános művek, bibliográfia, könyvtárügy. Filozófia, pszichológia, logika, etika. Vallás, egyházak, teológia. 7 Az ETO egy nemzetközi könyvtári osztályozórendszer, amely a könyveket a tartalmuk szerint osztályokba rendezi. Magyarországon először 1916-ban a Kereskedelmi Múzeum könyvtárában, majd 1936-ban az Országos Széchényi Könyvtárban vezették be. Ma a világon több mint 50 országban használják.

6 54 Dobos Csilla Társadalomtudományok, közigazgatás, jog, oktatás. Betöltetlen hely, eredetileg nyelvészet. Matematika, természettudományok, fizika, kémia. Alkalmazott tudományok, műszaki tudományok, orvostudományok. Művészetek, játék, sport, szórakozás. Nyelvészet, irodalom. Régészet, földrajz, életrajz, történelem. A fenti felosztás alapján a társadalomtudományokhoz sorolhatjuk például a szociológiát, a kulturális antropológiát, a statisztikát, a természettudományokhoz (a megnevezetteken kívül) a geológiát, a csillagászatot, a biológiát, a hidrológiát. Az alkalmazott tudományokhoz tartoznak a műszaki tudományokon és az orvostudományon kívül a gyógyszertan, az elektrotechnika stb. Az egyetemes tizedes osztályozás alapján ez utóbbi csoportba sorolható a logisztika is. Az ETO hierarchiája nem csak a felsorolt 10 főosztályból áll, hanem osztályokból, alosztályokból, szakcsoportokból és szakokból tevődik össze. Mindegyik főosztály 10 osztályra, és azok mindegyike további 10 részre tagolható. Az utóbbi időben azonban az ETO-t egyre több jogos kritika érte, mivel a rendszer túl merev és mechanikus, ezért nem felel meg a modern kor követelményeinek. Fejlesztését napjainkban a hágai székhelyű UDC (Universal Decimal Classification) Konzorcium végzi. Az UDC tevékenységének eredményeként született meg 2000-ben az a többnyelvű, az emberi tudás minden területét felölelő rendszer, amely az ETO főosztályait további számos főcsoportra bontja. Ebben a rendszerben a logisztika a Filozófia, pszichológia főosztály elemeként szerepel a logikával, ismeretelmélettel és episztemológiával egy sorban. A főosztály további elemeit alkotják még többek között az általános metafizika, az ontológia, a filozófiai kozmológia, a természetfilozófia, a speciális metafizika, a szellem filozófiája, a szellemi lét metafizikája, a pszichológia, a lélektan, az erkölcstan, az etika, a morális filozófia stb. Vitathatatlan tény, hogy a logisztika gyökerei az antik világ filozófiájában keresendők, azonban az eltelt évszázadok során mint ahogyan arra az első fejezetben is utaltunk a logisztika kifejezés és a logisztika is jelentős átalakuláson ment keresztül. Éppen ezért napjainkban nem indokolt a logisztikának a filozófiai, illetve pszichológiai stúdiumok sorában történő elhelyezése. Sokkal életszerűbbnek tűnik az eredeti, az ETO szerinti besorolás, amennyiben a logisztikát az alkalmazott, illetve a műszaki tudományok főosztályhoz soroljuk. Ezt igazolja az a tény is, hogy az UDC által létrehozott, valóban rendkívül részletes rendszerben az Alkalmazott tudományok, Orvostudomány, Műszaki tudományok főosztályban számos olyan diszciplínával, szak- és tudományterülettel találkozunk, amelyek szoros kapcsolatban állnak a logisztikával (maga a logisztika azonban itt nem szerepel): mérnöki tudományok, haditechnika, szárazföldi közlekedésmérnöki tudományok, szárazföldi közlekedési utak technikája, járműtechnika, hulladékkezelés, általános gépészet, ipari, kereskedelmi, közlekedési és távközlési üzemek szervezése és vezetése, vegyipar, kémiai technológia, különféle iparágak és mechanikai technológiák, továbbfeldolgozó iparok, készárut, készterméket gyártó iparágak, építőipar, építőanyagok., építés munkák stb. Nézetünk szerint célszerű volna a logisztika tudományát a filozófiai, illetve pszichológiai stúdiumok főosztályból áthelyezni az Alkalmazott tudományok, Orvostudomány, Műszaki tudományok c. főosztályba egyrészt azért, mert a logisztika számos társtudománya is ebben az osztályban szerepel, másrészt azért, mert napjainkban a logisztika szervesen kötődik az alkalmazott, azon belül pedig a

7 A logisztikai szaknyelv általános jellemzői 55 műszaki tudományokhoz. A logisztika interdiszciplináris jellegét tükrözi ugyanakkor, hogy szoros kapcsolatban áll a természettudományokkal és a társadalomtudományokkal is. 5. A logisztikai szaknyelv vertikális tagolása A különböző szaknyelvi kommunikációs típusok saját szabályokkal és törvényszerűségekkel rendelkeznek, ami alapján lehetségessé válik az egyes szaknyelveken belül bizonyos szintek vagy rétegek elkülönítése. Az egyes szintek és rétegek közötti kapcsolatot rendszerint intralingvális fordítás biztosítja. Lothar Hoffmann nevéhez kapcsolódik annak a sémának a kidolgozása is, amelynek alapján a szaknyelvek vertikális tagolása ábrázolható. Hoffmann a sémában szereplő különböző szinteket (A E) négy kritérium alapján határozta meg: (1) az absztrakció foka, (2) az előforduló nyelvi eszközök, (3) a nyelvhasználati szféra, (4) a kommunikáció résztvevői (1985: 66). Ezen kritériumok szerint a logisztikai szaknyelv vertikális tagolása az alábbiaknak megfelelően összegezhető: Az absztració foka Jellemző nyelvi eszközök A legmagasabb mesterséges nyelvi jelek, szimbólumok használata az elemek közötti relációk jelölésére B nagyon magas mesterséges nyelvi jelek, szimbólumok használata C magas erősen terminologizált, természetes nyelv, szigorúan kötött mondatszerkesztés D alacsony terminologizált, természetes nyelv, viszonylag kötetlen mondatszerkesztés Színterek és nyelvhasználati szféra tudományos tevékenység, a logisztika területét szabályozó törvények hivatalos szervek, vállalatok, bankok, az ellátási lánc színterei, a logisztika területét érintő jogi szerződések, megállapodások, cikkek, tanulmányok, monográfiák, vállalatok, projektteam, értekezlet, megbeszélés A kommunikáció résztvevői kutatók, tudósok, logisztikai szakemberek, törvényhozó testületek kutatók, tudósok, logisztikai szakemberek, bíró, ügyvéd, ügyész, egyetemi oktatók, minisztériumok, érdekképviseletek munkatársai, gyártó és kereskedő vállalatok munkatársai, az ellátási lánc résztvevői, logisztikai szolgáltatásokat nyújtó cégek az ellátási lánc résztvevői, gyártó, kereskedő stb. vállalatok munkatársai, logisztikai szolgáltatók, szál-

8 56 Dobos Csilla E nagyon alacsony természetes nyelv, kevés szakszó, kötetlen mondatszerkesztés vállalatok kommunikációs színterei, a tömegtájékoztatás, a médiumok logisztikai témájú tudósításai lítmányozók, projektteam tagjai, szakemberek és laikusok (pl. vállalat vezetője ügyfelek) vevők, szállítók, ügyfelek, laikusok egymás közötti diskurzusa 1. táblázat A logisztikai szaknyelv vertikális tagolása (Hoffmann 1985 alapján) Mint látjuk, a műszaki szaknyelvek struktúrájának ábrázolására kidolgozott séma alkalmazható a logisztikai szaknyelv vertikális tagolásának illusztrálására, mivel az absztrakció szintjének megfelelő különböző kommunikációs színterek a logisztika területén is megtalálhatók. Az alkalmazott tudományok nyelvéhez hasonlóan a logisztikai szaknyelv esetében sem beszélhetünk az egyes szintek közötti szigorú határokról, azonban az A és az E szint között szignifikáns eltérések figyelhetők meg mind a négy kritérium alapján. 6. A logisztikai szaknyelv legfontosabb ismérvei Ahogyan az előzőekben már említettük, a logisztika által kialakított és használt sajátos nyelv minden vonatkozásban felmutatja azokat az ismérveket, amelyek a szaknyelvekre általában jellemzőek. Ezen általános ismérvek mellett a logisztikai szaknyelv rendelkezik olyan tulajdonságokkal is, amelyek kizárólag a logisztikai kommunikáció színtereit jellemzik. A logisztikai szaknyelv a szaknyelvek egyre bővülő palettáján a fiatal nyelvváltozatok sorát bővíti. Eltérően a legősibb szaknyelvektől, mint amilyen a vadászat, a halászat, vagy a jog nyelve, a logisztikának viszonylag rövid idő alatt kellett megbirkóznia azzal a feladattal, hogy terminológiai rendszerét kialakítsa és rendszerezze. A legtöbb szaknyelv fejlődésének története összefügg az adott szak-, illetve tudományterület fejlődésének szakaszaival, különböző korszakaival és gyakran évszázadokra visszavezethető egy-egy terminus jelentésének kialakulása (pl. az orvostudományban, vagy a jogtudományban). A logisztika esetében ettől eltérően, viszonylag rövid idő alatt a modern korban történt meg, illetőleg részben még jelenleg is tart a speciális logisztikai szakszavak jelentésének definiálása, a terminológia szabványosítása és nemzetközi egységesítése. A fent elmondottakkal magyarázható például az is, hogy a logisztikai szaknyelvben archaizmusok nem fordulnak elő. A logisztikai szaknyelv nem csak a logisztikával foglalkozó szakemberek nyelvhasználatát öleli fel, hanem a szakemberek és a laikusok, pontosabban a logisztikai szempontból eltérő mértékben laikusnak számító megrendelők, ügyfelek stb. kommunikációját is. Ez utóbbi területnek legalább olyan nagy a jelentősége, mint a magas absztrakciós szinten folyó tudományos, illetve szakmai logisztikai interakciónak. Miután a logisztika átszövi az emberi tevékenységek széles körét, nyelvhasználata is túlnő a szakterület határain. Többek

9 A logisztikai szaknyelv általános jellemzői 57 között ezzel is magyarázható a logisztikai szakszavak intenzív áramlása a köznyelvbe, majd ezt követően számos logisztikai fogalom köznyelvben történő meghonosodása. A logisztikai szókincs ilyen széleskörű elterjedése arra mutat, hogy a logisztikai tevékenység napjainkban egyre fontosabbá válik, és a költséghatékony működés miatt a gazdasági élet szereplőinek figyelmet kell fordítaniuk a logisztikai folyamatokra az ellátási lánc kezdetétől a végéig. A logisztika interdiszciplináris jellegéből adódik, hogy nyelvhasználata átveszi, adaptálja és saját igényeinek megfelelően rendszerezi azoknak a társtudományoknak a szakszókincsét, amelyekkel a logisztika szoros kapcsolatban áll. Ezért a logisztikai szaknyelvben számos olyan terminust használnak, amelyek eredetileg a marketing, a közlekedéstudományok, a műszaki tudományok, az automatizálás, a gazdaságtan, a pénzügy, a vezetéselmélet, a matematika, az informatika, a minőségbiztosítás, a kontrolling vagy a pszichológia területére voltak jellemzőek. Mint ahogyan a logisztika tudománya felhasználja a társtudományok elméleteit, rendszereit és ismeretanyagát, ugyanúgy a logisztikai szaknyelv is építkezik a társtudományok szaknyelvi bázisából és terminológiai rendszeréből. Mindemellett megállapíthatjuk, hogy a logisztikai szaknyelv szókincsének jelentős része a legtöbb szaknyelvhez hasonlóan a köznyelvből származik. A logisztikai szaknyelv törekszik a pontos szóhasználatra, hiszen az egyes folyamatok megnevezésének, ezáltal azonosíthatóságának, valamint adekvát leírásának komoly gazdasági és pénzügyi, esetleg jogi vagy akár egészségügyi következményei is lehetnek. A kommunikáció minden olyan területén, ahol szakemberek és laikusok lépnek interakcióba egymással, felmerül a szakszerűség és közérthetőség kérdése. A logisztikai nyelvhasználatban ideális esetben mindkét elv alapvető követelmény. Összegzés Miután a logisztika átszövi az emberi tevékenységek jelentős részét, a nyelvtudománynak, és azon belül az alkalmazott nyelvészetnek, illetve a szaknyelvkutatásnak fontos feladata a logisztikai nyelvhasználat átfogó vizsgálata. A logisztikai szaknyelv kutatásának számos lehetősége van. Fontos megismernünk a logisztikai szaknyelv írott és beszélt változatai között fellelhető különbségeket, és ezzel szoros összefüggésben meghatározni azokat a módszereket, amelyekkel ezen eltérések kimutathatók. Feltárásra vár a logisztikai kommunikáció színtereinek az összegzése és részletes leírása, valamint az egyes színterekhez szervesen kötődő szövegtípusok, műfajok definiálása és jellemzése. A kutatások egyik alapvető irányvonalát alkotja az írott logisztikai szaknyelv nyelvi szintek szerint történő részletes elemzése, továbbá a szakszókincs és a terminológia vizsgálata. Irodalom Illés B. Glistau, E. Machado, N. I. C Logisztika és minőségmenedzsment. Miskolc: Miskolci Egyetem. Jahns, M A hadtudományok története. München Jünemann, R Materialfluß und Logistik. Berlin: Springer.

10 58 Dobos Csilla Körmendi L. Pucsek J A logisztika elmélete és gyakorlata. SALDO Kiadó. Kurtán Zs Szakmai nyelvhasználat. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. Nyakas, J Idegen nyelvi hatások a logisztikai szaknyelvben. In: Zimányi Á. (szerk.) A tudomány nyelve a nyelv tudománya. Eger-Székesfehérvár Szegedi Z. Prezenszki J Logisztika-menedzsment. Budapest: Kossuth Kiadó. Internetes hivatkozások