Pannon Egyetem Nyelvtudományi Doktori Iskola Szaknyelvi Kommunikáció Alprogram

Átírás

1 Pannon Egyetem Nyelvtudományi Doktori Iskola Szaknyelvi Kommunikáció Alprogram Baranyai Tamás A diplomáciai kommunikáció szemantikai és pragmatikai aspektusai (vizsgálat angol, magyar és francia nyelvű korpusz alapján) PhD értekezés tézisei Témavezető: dr. Mihalovics Árpád Veszprém 2011

2

3 1. Bevezetés, a kutatás háttere Értekezésünk feladata, hogy a diplomáciai szaknyelvi használatot tükröző szövegtípusok eltérő változataiból összeállított korpusz elemeit a nyelvészeti szemantika és pragmatika jelenségein keresztül azzal a céllal vizsgálja, hogy megállapítsa a fent említett terület szakma-specifikus nyelvhasználatának jellegzetes ismertetőjegyeit, illetve azokat a vizsgált nyelvészeti területek által képviselt nyelvi specifikumokat, amelyek mentén a diplomáciai nyelvhasználat elkülöníthető más területek nyelvi sajátosságaitól. Kutatásaink első megfogalmazásában a diplomáciai nyelv volt a vizsgálandó egység. Tekintettel azonban arra az összetettségre és terminológiai zűrzavarra, amelynek következtében a diplomáciai nyelvre a mai napig nem sikerült egyetlen általánosan elfogadott definícióval szolgálni, valamint arra a tényre, hogy a diplomáciai nyelvhasználat számos olyan laikus, nem a diplomáciában tevékenykedő szakember számára készülő szövegtípusban is megjelenik, amely azonban bizonyos elemeiben tükrözi a szakmaspecifikus nyelvhasználatot, a vizsgálatunk tárgyát képező alapfogalom újragondolását tartottuk szükségesnek. A diplomáciai nyelv helyett kezdetben diplomáciai szövegek vizsgálatában határoztuk meg kutatásunk tárgyát, majd ebben az irányban koncepciónkat továbbfejlesztve eljutottunk a diplomáciai jelentőségű szövegek megfogalmazásához. A diplomáciai jelentőségű szövegek alatt ugyanis nem csupán a kifejezés szigorúan szó szerinti értelmében véve, kifejezetten a diplomáciai kapcsolatok létesítését, fenntartását, ápolását, azok bizonyos aspektusait témaként felvető szóbeli vagy írásbeli hivatalos megnyilvánulásokat értjük. A mi megfogalmazásunkban diplomáciai jelentőségű megnyilvánulás lehet minden olyan személy megnyilatkozása legyen az szándékos vagy akaratlan, hivatalos vagy magánjellegű, aki hivatali tisztségénél fogva, az általa betöltött pozíció révén államát minden tekintetben képviseli, és akinek megnyilatkozásai emiatt minden esetben képesek az államok közötti kapcsolatok befolyásolására. Gondolunk itt elsősorban az állam- és kormányfőkre, miniszterekre, diplomatákra stb. Az ő megnyilvánulásaik még abban az esetben is hatást gyakorolnak a diplomáciai kapcsolatokra, amikor privát beszélgetéseik, beszédeik, megnyilvánulásaik során ejtenek el olyan szavakat, amelyek nyilvánosságra kerülve nem kívánt diplomáciai hatást érnek el. Az ő megnyilvánulásaikra a többi ország külügyi szervei minden esetben az általuk képviselt állam hivatalos álláspontjaként tekintenek. Ezek a megnyilvánulások pedig legyenek akár magánjellegűek is, az írott és audiovizuális média megnövekedett jelenléte

4 folytán gyakran nem kerülheti el a nyilvánosságot. A fent említettek figyelembe vételével azokat a szövegeket is bevontuk a vizsgálatainkba, amelyek a laikus szemszögéből irrelevánsnak tűnhetnek a diplomáciai szaknyelvi sajátosságok vizsgálata szempontjából. Miután a vizsgálat eredetileg meghatározott tárgya ( diplomáciai nyelv ) és véglegesen kialakult korpusza ( diplomáciai jelentőségű szövegek ) részben átfedést mutat, kutatásaink tárgyát azok a szemantikai és pragmatikai (és különösen szövegszemantikai és szövegpragmatikai) nyelvi (ill. a nyelvhasználaton kívül eső) jelenségek képezték, amelyek a korpuszként szolgáló diplomáciai jelentőségű szövegeket jellemzik. Nem vállalkozhattunk természetesen a diplomáciai szaknyelvi elemek teljes körű, tételes felsorolására és gyakorlati példákkal való szemléltetésére, hiszen ez lehetetlen feladat elé állítaná a kutatót mind a diplomáciai nyelvhasználat élő, organikus, állandóan változó jellegénél fogva, mind pedig ezen írásmű terjedelmi szűkösségére való tekintettel. A jelen disszertáció által bemutatott vizsgálatok szinkronikus szinten folytak, ettől a beszámoló esetében is csak ritka esetben inkább diplomáciatörténeti érdekességek szemléltetése céljából tértünk el. 2. Kutatási célok, módszerek Miután a kutatandó témakör diplomáciai szövegek nyelvészeti elemzése nagyvonalakban a már korábban említettek tényezők hatására évekkel ezelőtt körvonalazódott számunkra, a tervezés fázisának első lépése értelemszerűen ennek a témakörnek a leszűkítésével kezdődött. Elsősorban azt a kérdéskört találtuk érdekfeszítőnek, hogy a diplomácia szakma-specifikus nyelvhasználatát milyen jegyek alapján tudjuk körülírni, ill. elkülöníteni más szakterületek nyelvhasználati sajátosságaitól. Elsősorban a nyelvészeti pragmatika síkján gondoltuk a vizsgálatokat végrehajtani, azonban a kutatások során számos olyan jelenségre lettünk figyelmesek, amelyek mind a pragmatika, mind annak határterülete, a szemantika szempontjából is vizsgálható. Ennek hatására született meg a döntés, hogy vizsgálatainkat kiterjesszük mindkét területre. Ezt követően megfogalmaztuk hipotéziseinket, amelyeket a vizsgálatok során igazolni kívántunk. A témakör leszűkítését követően megkezdtük a szakirodalom feltérképezését, illetve azzal párhuzamosan a vizsgált területen kulcsszerepet betöltő szavak és kifejezések szisztematikus összegyűjtését, hogy ezzel is gyorsítsuk a releváns háttérismeretek elsajátításához szükséges ismeretanyag felhalmozását. Már a kutatásnak ebben a korai

5 fázisában elkezdődött ugyanakkor a diplomáciai szempontból releváns szövegtípusok, és az azokkal kapcsolatos forrásanyagok gyűjtése is. A szakirodalom áttekintő rendszerezése során szisztematikusan jegyzeteltük észrevételeinket, illetve kivonatoltuk a forrás gyanánt szolgáló művek ismeretanyagát. Mind a szakirodalom felhasználásának folyamatában, mind pedig a korpusz elemeinek összegyűjtésekor a gyorsolvasás különböző típusaival kezdtük a munkát. A skimming módszer segítségével a témánk szempontjából releváns szövegegységeket derítettük fel a szakirodalom egyes elemeiben, a diplomáciai szövegeket illetően pedig ez a módszer segített abban, hogy kiszűrjük a kétes relevanciájú, nem bizonyított hitelességű, utólag bevallottan szerkesztett (lerövidített, összefoglalt stb.) diplomáciai szövegeket. Ezt a módszert kiegészítette a skipping típusú olvasás, amellyel már az egyes releváns szövegekben kerestük a számunkra szignifikáns jelenségeket. A szakirodalmi háttéranyagnak a vizsgálat szempontjából számottevő részeit ezt követően feltáró olvasással vizsgáltuk, amelyet mint említettük, a jegyzetelés és a kivonatolás módszerével kötöttünk össze. A szakirodalmi ismeretanyag feltárásával és feldolgozásával párhuzamosan megkezdtük a már begyűjtött korpuszrészeken az empirikus vizsgálatokat, és az ezek során kapott eredményeket tudományos konferenciákon, publikációkban ismertettük. Ezen előadásaink és írásaink természetesen már tartalmaztak ismeretalkotó elemeket is, amelyek a rendelkezésre álló adatok, ill. a szakirodalmi ismereteken alapuló releváns megállapításaink nyomán asszociációképzés, elemkombináció, gondolati elemek ütköztetése, ill. célorientált analógiaképzés segítségével születtek. Mindeközben a formálódó disszertáció egyes dokumentációs egységei folyamatosan bővültek, hiszen az analízis és a szintézis a kutatás bizonyos szakaszától fogva egymást kiegészítve, párhuzamosan zajlott. Tekintettel arra, hogy disszertációnk témája a magyar nyelvű korpuszelemek révén részben hungaricum, részben nemzetközi vonatkozású, ez tükröződik a releváns nyelvészeti és diplomáciai szakirodalmi forrásanyag összeválogatásában is. A végső fázis az egyes dokumentációs egységek integrálása volt egyetlen szervesen összetartozó egészet alkotó egységbe, illetve ennek kiegészítése a még hiányzó szükséges elemekkel. E folyamat eredményeként jöhetett létre értekezésünk. Kutatásaink részben primér, részben pedig szekundér jellegűek. Szekundér természetüket annak köszönhetik, hogy a szakirodalomra és a korábbi kutatási eredményekre, vizsgálatokra támaszodva és ez utóbbiakat kiegészítve igyekszik új

6 ismeretekkel gazdagítani a tudománynak e területét. Primér jellegűnek pedig abban az értelemben tekinthető, hogy nincs tudomásunk hasonlóan átfogó, a diplomáciai szövegfajták ilyen széles spektrumát a nyelvhasználat szempontjából vizsgáló korábbi kutatásról. Eredményeink kvantitatív leírására is kísérletet tettünk, azonban tekintettel arra, hogy belátásunk szerint az egyébként természetesen reprodukálható vizsgálatok kimenetelét szignifikánsan befolyásolja a választott korpusz elemeinek tartalma, eltekintettünk a számszerű adatokkal való egzakt reprezentációtól, és számszerűsítés helyett csupán arányaiban kívánjuk érzékeltetni az általunk vizsgált nyelvi jelenségek előfordulási gyakoriságát a korpuszt alkotó különböző szövegtípusokban.

7 3. Új tudományos eredmények Vizsgálataink kezdetén felállított hipotéziseink a korpusz egészére és egyes elemeire vonatkozó állításokat fogalmaztak meg, amelyek bizonyítása, illetve cáfolata kapcsán a vizsgálat által az alábbi eredményt hozta. Hipotézis 1. Vizsgálataink eredménye megbízhatóan igazolja a vizsgálat korpuszát alkotó szövegtípusok relevanciáját a diplomáciai szaknyelv-használatot illetően. E hipotézist a vizsgálat megcáfolta. Indoklás: A szövegnyelvészeti megközelítésű szemantikai és pragmatikai szempontból elvégzett vizsgálat csupán arra volt alkalmas, hogy a különböző szövegtípusokban előforduló szövegnyelvészeti jelenségeket, azok előfordulásának valószínűségét kimutassa a szövegek e csoportjaiban, azonban pusztán ez alapján egy-egy szövegtípusnak a diplomáciai szakmai nyelvhasználat szempontjából való relevanciáját igazolni tapasztalataink szerint (és reményeink ellenére) megbízhatóan nem lehet. A szövegtípusok csoportonként eltérő mértékben bizonyultak relevánsnak az egyes nyelvi elemek tekintetében, azonban e jelenségek viszonya a diplomácia szakma-specifikus nyelvhasználatával ritkán hozható összefüggésbe. Bizonyos szövegtípusok (beszédek, interjúk) esetén a szöveg egyes kiragadott mondatainak esetleges diplomáciai hatását, a szöveg elhangzásának apropóját és bizonyos lexikai elemeket leszámítva nem bizonyítható a diplomáciai szaknyelvhasználathoz való szoros kapcsolatuk. Más szövegtípusokban (jegyzékek, jelentések) előforduló kifejezetten szakma-specifikus nyelvhasználati sajátosságok (pl. jegyzékek konvencionális indító és záró mondata, ill. a jelentések szakzsargon-használata) előfordulási valószínűsége szignifikánsan nagyobb. A nemzetközi jogi aktusok tekintetében sem minden esetben érezzük indokoltnak a diplomáciai nyelvhasználattal integráns egységben való tárgyalását, sőt igazán relevánsnak csupán a kifejezetten a diplomáciai és konzuli kapcsolatokat szabályozó szerződéseket találjuk. Más képviselői e szövegtípusnak (pl. békeszerződések) részleteikben kapcsolódnak a diplomáciai szaknyelvi szóhasználathoz, mindazonáltal e szövegekben is aránytalanul sok a diplomáciai nyelvhasználat szempontjából irreleváns szövegrész. A közlemények és nyilatkozatok szintén csupán a szaknyelvi regiszter bizonyos elemeit használják ki, azonban megfogalmazásukban fontos elem a közérthetőség, tehát pontosan az hiányzik belőlük, ami a diplomáciai nyelvhasználatot megkülönböztethetné más szaknyelvektől. Ha

8 ezek alapján a jegyzékek és a jelentések egymástól gyökeresen eltérő nyelvhasználatát vesszük a diplomáciai nyelvhasználat alapjául, akkor a tárgyalások nyelve majdnem egy harmadik síkot képvisel, hiszen a jegyzékekkel kevés rokonságot mutat a tárgyalások nyelvhasználata, és a jelentésektől is sok elemben különbözik. Hipotézis 2. A hivatalos államközi diplomáciai érintkezés írott szövegtípusait képviselő jegyzékek formális természetük következtében minden esetben kizárják a szövegalkotó személyiségének megjelenését a szövegalkotásban. A vizsgálatok e hipotézist igazolták. Indoklás: Vizsgálataink alapján bizonyítást nyert, hogy a diplomáciai érintkezés hivatalos szövegtípusai közé sorolható jegyzékek legáltalánosabban alkalmazott formái egyes szám harmadik személyben íródnak és konvencionális formalitásuk nem ad lehetőséget a személyes tartalmak közlésére. Az egyes szám első személyben írt jegyzékek a korpusz tanúsága szerint szintén szigorúan kerülik az ilyen típusú megnyilvánulásokat, és személyes jellegük kimerül a címzett megszólításában (a szociális távolság konvencionális tehát szintén nem személyesnek nevezhető kifejezésében), illetve az egyes szám első személyt kifejező nyelvi eszközök alkalmazásában, amely utóbbi azonban a szintén a konvencionalitás által szabályozott lexikai elemek kiválasztásában a formalitás magas fokát tükrözi. Ily módon, pl. még a hivatalos jegyzékben közölt személyes részvétnyilvánítás sem tartalmaz olyan elemeket, amely a szövegalkotó (amennyiben egy állam- vagy kormányfő ez esetben annak tekinthető) személyiségét híven tükrözhetné. Hipotézis 3. A nemzetközi tárgyalások során a diplomácia magasan képzett szakemberei nem minden esetben kerülik az udvariatlan viselkedésformákat. A vizsgálatok e hipotézist igazolták. Indoklás: A hipotézis által felvetett tartalmak igazolására korpuszunk releváns szövegeinek némelyikében bebizonyosodott, hogy a diplomata is ember, azaz függetlenül attól, hogy a tárgyalások során a résztvevők minden esetben szigorúan a diplomáciai protokoll által konvencionálisan előírt szabályok betartását tartják szem előtt, a helyzet eredményezhet olyan váratlan fordulatokat, amelyek az aktuális szerepből való ideiglenes kiesést eredményezhetik. A vizsgálat által feltárt esetekben az udvariatlan viselkedés megnyilvánulása elsősorban a relevancia maxima szándékos vagy akaratlan durva megsértése oly módon, amely a kommunikációs partnerek konvencionális együttműködési elvével és szándékával ellentétben nyílt konfrontációt eredményez vagy

9 eredményezhet. Esetenként ez a fajta viselkedésmód megjelenhet a beszédet kísérő nonverbális elemek kifejeződésében is. A kutatás új tudományos eredményei (tézispontok) - A diplomáciai nyelvhasználat szakmai felhasználói által alkotott, más (azonos szakmabeli) szakmai felhasználók részére megfogalmazott különböző szövegtípusai eltérő módon és mértékben tartalmazzák a szakmai nyelvhasználat megnyilvánulását jelentő szakma-specifikus nyelvi elemeket, és az eltérő szövegtípusok regiszterei között is jelentős különbségek léteznek. - A diplomáciai nyelvhasználat legalább három vetületben vizsgálható: az írott szövegekben megjelenő hivatalos államközi diplomáciai kommunikáció szintjén, a diplomáciai szakmai nyelvhasználók belső (írott vagy szóbeli) kommunikációjának a szintjén, valamint a diplomáciai kommunikációt jelentő szóbeli dialógusok (ritkábban monológok) szintjén. Komplementáris területet képezhet a nemzetközi jogi aktusok nyelvezete. (E szintek további felbontása, pl. a szövegek célja, funkciója szerint célszerűsíthető a további vizsgálatok során.) 4. Eredmények hasznosítása és további kutatási lehetőségek Elsősorban egy átfogóbb, inspiráló jellegű mű megalkotására törekedtünk, amelynek hatására beindul a diplomáciai szövegtípusok minden eddiginél alaposabb és mélyebb nyelvészeti kutatása. Az információgyűjtést (és annak feldolgozását) mi magunk is folyamatos feladatunknak tartjuk, hogy a későbbi jelen munkát kiegészítő kutatások eredményességéhez ily módon is hozzájárulhassunk. Mivel mind a vizsgált nyelvészeti területeket, mind pedig a diplomáciát élő, napról napra újabb és újabb jelenséggel szolgáló entitásként tekinthetjük, a vizsgálatok folytatására és a kutatási eredmények pontosítására a közeli és távoli jövőben is kínálkozik lehetőség a téma iránt érdeklődő kutatók számára. A kutatások diakronikus kiterjesztése, valamint egyéb nyelveken megjelenő diplomáciai szövegeken való vizsgálata pedig újabb dimenziókkal is gazdagíthatja a tudományt. Tekintettel arra, hogy a fenti vizsgálat mind a vizsgált nyelvi jelenségek sokféleségében, mind bizonyos nyelvi elemek diplomáciai jellegű korpuszon végzett vizsgálatának újszerűségében, mind pedig a korpusz elemeinek összetett természetében

10 egyedi, hatással lehet a diplomáciai nyelvhasználat problematikájának leszűkített kérdésköreit vizsgáló kutatásokra csakúgy, mint egy összefoglaló monográfia megírására (megszerkesztésére) vállalkozó szerzőre. Mivel napjainkban a diplomata-képzés egyre divatosabbá válik, jelen disszertáció alkalmas lehet bizonyos elemeiben egy a diplomáciai nyelvhasználat oktatására írandó hiánypótló tankönyvhöz, példatárhoz való hozzájáruláshoz.

11 5. Saját, kapcsolódó publikációk jegyzéke Lektorált hazai folyóiratban megjelent idegen nyelvű tanulmány: 1. Des expressions étrangères dans la communication diplomatique française. In: Études françaises. Veszprém: Pannon Egyetemi Kiadó, Lektorált külföldi folyóiratban megjelent idegen nyelvű tanulmány: 1. The Role of Translation and Interpretation in the Diplomatic Communication. In: SKASE Journal of Translation and Interpretation. Kosice: SKASE, Lektorált hazai folyóiratban megjelent magyar nyelvű tanulmányok: 1. A diplomáciai jellegű szövegeket kísérő nyelven kívüli eszközök. In: Alkalmazott Nyelvtudomány, 2012/ A Trianoni békeszerződés nyelvészeti szemszögből: A dokumentum nyelvezetének néhány érdekes részletkérdése. In: Magyarságtudományi Kutatások II Inadekvát stílus a diplomáciai jellegű szövegekben. In: Porta Lingua, Hazai szaktudományos konferencián megtartott előadások: 1. Language use of health diplomacy VIII. Dunaújvárosi Nemzetközi Alkalmazott Nyelvészeti, Nyelvvizsgáztatási és Medicinális Lingvisztikai Konferencia, Dunaújváros, Betűszavak és rövidítések a diplomáciai nyelvben VI. Szaknyelvi Konferencia, Szeged, Metaphors in the language use of international relations IX. Dunaújvárosi Nemzetközi Alkalmazott Nyelvészeti, Nyelvvizsgáztatási és Medicinális Lingvisztikai Konferencia, Dunaújváros, 2007.

12 4. French words and expressions in the English language of diplomatic communication VII. Szaknyelvi Konferencia, Pécs, A diplomáciai kommunikáció pragmatikai aspektusai Veszprém, Intercultural exchanges in the history of diplomacy IALIC (International Association for Languages and Intercultural Communication) Conference, Győr, Foreign words and expressions in diplomatic discourses XIX. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszus, Eger, Inadekvát stílus a diplomáciai jellegű szövegekben XI. Szaknyelvi Konferencia, Debrecen, Külföldi szaktudományos konferencián megtartott előadások: 1. Die deutsche Fachsprache der diplomatischen Kommunikation II. Internationale Germanistentagung, Oradea, The role of translation and interpretation in the diplomatic communication Linguistics of Public Communication, 22 nd International Conference, Osijek, 2008.