Túlélési taktikák és stratégiák az Iszony, a Tóték, az Iskola a határon és a Sorstalanság című regények tükrében

Átírás

1 Régebbi Óperenciákban (a kétszintű érettségi évi bevezetése előtt, amikor a magyar írásbeli érettségi mindössze egyetlen 240 perces, de emberpróbáló feladatból állt: három, központilag megadott téma egyikének részletes, tudós kifejtéséből), szóval valamikor réges-rég, egy messzi-messzi galaxisban még közöltünk különösen jól sikerült dolgozatokat, hogy az olvasók is lássák a pozitív példákat, tanuljanak belőlük, a magyartanárok kebele pedig hadd dagadjon a jogos büszkeségtől a kiváló diák nem különben kiváló elemzésének láttán. Ezt a hagyományt szeretnénk folytatni a továbbiakban az iskolaújság új rovatában. Ez alkalommal Szabó Fruzsina IV/B és Haraszti Vilmos III/B osztályos tanulók témazáró órai dolgozatát szeretnénk megismertetni veletek. (Talán mondani is fölösleges: a diákok nem tudták előre a dolgozatcímeket, tehát a rendelkezésre álló két tanóra alatt szedték össze gondolataikat és írták meg esszészerű elemzésüket, ami ebben a megvilágításban még értékesebbé teszi egyébként is elismerésre méltó munkájukat. A későbbiekben érdeklődéssel várjuk a javaslatokat (elsősorban a magyar szakos kollégáktól) hasonlóan színvonalas iskolai vagy otthoni dolgozatok közlésére. Fuxreiter Tibor Túlélési taktikák és stratégiák az Iszony, a Tóték, az Iskola a határon és a Sorstalanság című regények tükrében Az emberi faj egészen különleges. Azért tudott mostanáig fennmaradni, mert képes valami olyasmire, amire számos egyéb élőlény nem: a legkülönfélébb módon, akár radikálisan megváltozott életkörülmények elviselésére, a hozzájuk való alkalmazkodásra. Ha valaki megváltozott helyzetbe kerül, arra kényszerül, hogy addigi megszokott életét feladja, de mindig két lehetőség áll előtte: vagy megtalálja a helyét az új környezetben, ez az ideális; vagy nem, ez utóbbi esetben azonban ugyanúgy át kell vészelnie valahogy a helyzetet, s ennek érdekében különböző taktikákat fejleszthet ki. Ha az ősember nyugodtan gyűjtögetett az erdőben, és egyszer csak észrevette, hogy a közelben ólálkodik egy kardfogú tigris, két lehetősége volt: el kellett döntenie, hogy felveszi-e a harcot vagy elmenekül. Ugyan manapság az emberek más veszélyeknek vannak kitéve, az alapvető stratégiák megmaradtak. Meg lehet próbálni harcolni a körülményekkel, amelyeket képtelenek vagyunk elviselni, azaz lehet lázadni. Vagy lehet menekülőre fogni a dolgot, ha a viaskodás értelmetlennek vagy kilátástalannak tűnik. Ez a két taktika jól megfigyelhető az Iskola a határon szereplőin, valamit az Iszony Nellijének esetében is. a katonai iskolába került kiskamaszok és Nelli is tudják, új élethelyzetükben nem lesz könnyű helytállniuk. Olyan körülmények közé kerülnek, amelyekre nem lehetnek felkészülve, nem találják a helyüket. Az iskolai tanulók közül Medve, Apagyi 7

2 és Öttevényi próbálnak különböző módokon lázadni. Túl sok sikert azonban egyik taktikával sem érnek el, így a menekülés marad számukra mint egyetlen lehetséges út. Apagyi, aki civil szeretett volna maradni, és még nem volt kész a felnőtté válásra, visszakerül a családjához, és Medve szökése is sikeres, az már más kérdés, hogy végül mégis meggondolja magát és visszatér az iskolába. Akkor azonban ez már szabad döntése, nem kényszerítik rá, ezért is lehet sikeresebb második próbálkozása az ottlétre. Kárász Nellit is külső okok taszítják házasságába, melyre nincs kész, valószínűleg sohasem lesz, és ezzel ő maga is tökéletesen tisztában van. Mégis belemegy a helyzetbe, és reménykedik benne, hogy képes lesz annyira megváltoztatni azt, hogy elviselhető legyen számára. Felveszi a harcot, ellenáll Sanyinak, próbálja őt a maga módszereivel, praktikáival változásra sarkallni. Mikor abszolút kilátástalannak látja a szituációt, ő is menekülőre fogja a dolgot, elköltözik a férjétől. Ahogy azonban ismét visszakényszerül mellé, újból kezdődik örökös harcuk. Végül Nelli bizonyul erősebbnek, kitartóbbnak, és győztesen jön ki kettejük csatájából, ami annyira hosszú ideig tartott és akkora tétje volt, hogy előre látható, csak valamelyikük végleges elesésével, halálával érhet véget. Nellinek meg sem fordul a fejében az, ami esetleg harmadik alternatívaként kínálkozna: hogy megpróbáljon megbarátkozni a helyzetével, vagy ha ez nem is lehetséges, legalább valamilyen szinten megbékéljen vele. Hiszen az ősi menekülés vagy harc kettősség mellett felmerülhet még a megszoksz vagy megszöksz elve, amelyet a többi mű szereplői alkalmaznak is. Tóték, Köves Gyuri a Sorstalanságból és a kőszegi intézmény némelyik tanulója is belátja, helyzetükben a megalkuvás, beletörődés, alkalmazkodás a legcélravezetőbb taktika; amely hosszú távon gyümölcsözőbb és sikeresebb lesz, mint az erőt felőrlő vagy akár életet fenyegető folyamatos harc vagy értelmetlen szökés(i kísérlet). Az iskolai kiskamaszok esetében ugyan kisebb a tét, mint a Tót családnál vagy Gyurinál, hiszen nem függ emberélet a viselkedésüktől. Mégis belátják, hogy ennek az eredménynek az elérése fontosabb, mint a pillanatnyi kényelem, és hajlandóak lemondani bizonyos dolgokról a nagyobb cél elérésének érdekében. Tóték és Gyuri helyzete azért durvább, mert mindkét esetben valakinek az élete Tót Gyula, a katonáskodó fiú, illetve Gyuri esetében a sajátja függ attól, a megfelelő stratégiát választják-e. Mind úgy döntenek, megalkusznak, beletörődnek a kialakult helyzetbe és megpróbálnak alkalmazkodni hozzá legjobb tudásuk szerint. A Tót családnak főleg női tagjai a végsőkig képesek alkalmazkodni, valószínűleg azért, mivel ők eddig is hozzá voltak szokva, hogy más által hozott szabályok szerint éljenek, új szituációjukban csupán a szabályokat alkotó személy kiléte változott meg, a tűzoltóparancsnok helyett ezentúl az őrnagyra hallgatnak. Tót úrnak azonban 8

3 egészen új és szokatlan, hogy valakinek a szokásait, kénye-kedvét eltűrje, mégis megteszi, bár igazán hozzászokni sohasem tud, végig szenved az elnyomástól. Azonban fiára gondol, összeszorítja a fogát és tűr. Gyuri személyisége más, jobban hasonlít Tót Mariska és Ágika hozzáállására. Ő úgy alkalmazkodik, hogy szinte tudomást sem vesz róla. Fel sem merül benne a lázadás vagy menekülés lehetősége (illetve egyszer, végső kétségbeesésében gondol csak a halálba való menekülésre, arra, hogy feladja); sőt haragot vagy dühöt sem érez azok iránt, akik erre a lehetetlen életre kényszerítették. Ő passzív, mindent tökéletesen megszokó, szinte bármit elviselő személyiség, aki képes kívülről szemlélni az eseményeket, objektív szemszögéből pedig mindenkinek az álláspontja érthetővé válik. Ha fizikailag szenved is, lelkileg nem viseli meg annyira az idomulás a körülményekhez, nála természetesen jön, vérévé válik a környezet elvárásainak teljesítése. Nem vádol és nem panaszkodik, egyszerűen kaméleonszerűen képes bármely szituációban megtalálni a helyét. Ennek a tehetségének, valamint a szerencsének köszönhetően marad életben. A felsorolt példák alapján megállapítható, hogy nincsen olyan, általános érvényű túlélési stratégia, amely mindig és mindenképpen beválik. Az egyes helyzetek más-más taktikát igényelnek, mindig csak az adott szituációban dőlhet el, melyik a helyes. De még ugyanazzal szembesülve sem feltétlenül ugyanolyan a reakciója az egyes embereknek, az eljárások a személyiségtől is függenek. Bár néhány megszokott stratégia nagyjából bármilyen helyzetben megfigyelhető, hogy ki melyiket találja használhatónak, az eltérő. És általában sajnos csak utólag derül ki, mi válik be és mi nem. Szabó Fruzsina IV/B Ady, a vátesz és költő Ady Endre irodalmunk azon nagy alakjai közé tartozik, akiket vagy szeretünk, vagy nem: középút az ő esetükben nehezen képzelhető el. Amikor 1906-ban, az első két, jelentéktelen kötete után megjelent az Új versek, ez olyan,,bombaként robbant be a magyar irodalomba, amelyhez fogható előtte talán csak Petőfi fellépése volt. Két táborra szakadt a magyar irodalom közönsége, s végül az új, a modern, nyugati szellemiséget képviselők és hirdetők kerekedtek felül a vitákban. Ady Endre tehát kanonizálódott, egészen Kosztolányi írásáig nemigen volt nyugatos költő, aki kétségbe merte volna vonni Ady költői nagyságát. Kosztolányi kijelentésében biztosan szerepet játszott az őt ért, korai Ady-kritika, amit (nemcsak ő) 9

4 bántónak és igazságtalannak érzett. Világnézetében mérföldekre volt Ady profetikus, váteszi költészetfelfogásától, a közönséggel Petőfin kívül talán senki nem tudott olyan közvetlen kapcsolatot teremteni, mint Ady. Versei (főleg a magyarság-versek, a látomásszerű tájversek, a világháborús költészete, de voltaképpen minden verstípusa) olyan mértékben tele voltak merész újításokkal (mind a stílusukban, mind a tartalmukban), amelyek mellett nem lehetett egyszerűen elmenni. Abból, ahogy a magyar költészetet forradalmasította, szükségszerűen következett az irodalmi vezérszerep. Éppen ez lehetett az, ami Kosztolányi nemtetszését kiváltotta: Ady nem tudott meglenni szerepjátszás, szerepvállalás nélkül. Korántsem kell ezt úgy érteni, hogy azért, hogy az irodalom élén maradjon, minden szenzációhajhász eszközt, polgárpukkasztást bevetett volna. Belső meggyőződésből,,,fajtája iránti elkötelezettségből vált annak ostorozójává, átkozójává, később, a világháború borzalmait látva, a magyarság tragikus sorsát szinte egyedüliként előre érezve, a szánalom, a sajnálkozó részvét hangján megszólalóvá. Ady verseit olvasva annak, aki nem szereti a költészetét, az az érzése támadhat, a versek írója egy felfújt, pöffeszkedő alak lehetett, aki önmagát állandóan tragikus hősnek állította be. Ady kétségkívül ösztönösen, érzéseit követve írt: erről tanúskodik,,a duk-duk affér című cikke is, melyben a barátait, harcostársait nézi semmibe. De jellemző volt rá az is, hogy utána az oktalanul megbántottak bocsánatát kérte. A magyar költészet huszadik századi megújítója ösztönember volt, másképp nem is tudta volna a magyarság kollektív tudatalattijában mindvégig ott szunnyadó hatalmas szimbólumokat, legendákat életre kelteni. Művészi, költői termékenységéhez is csak kevesen foghatók a magyar irodalomban. Teremtő képzelete minden, az érdeklődését felkeltő tárgyat, fogalmat, érzést szimbólumokkal látott el és nagyított fel. Kosztolányi ezt is kifogásolhatta, amikor Ady túlzott tiszteletéről beszélt. De ha nem túlzott volna Ady, meghallották volna a szavát? Ady olyan érzéseket, vágyakat szólaltatott meg a verseiben, amelyekről a magyar költők előtte szemérmesen hallgattak, ha egyáltalán átérezték ezeket. A Vér és arany kötetnek már a címében is benne van az az újfajta szemléletmód, ahogy a költő az emberiséget alapvetően mozgató két vágyról, a szerelemről és a gazdagság utáni sóvárgásról vall. Az újfajta, Nyugat-Európából beáramló költészetfelfogást támadók egy hétköznapi nyelven megírt, luxus utáni vágyról szóló költeményt még komoly támadásra sem méltatták volna. De a,,harc a nagyúrral című vers költőjének dinamizmusát, mítoszalkotó képzeletét nem lehetett nem észrevenni. A Lédaverseket pedig olyan szerelmi vágy fűtötte, amit köznapi nyelven már akarva sem lehetett volna kifejezni. Nem kizárt, hogy Adynak Léda iránt érzett 10

5 szerelmében nem volt szerepjátszás, egy örökösen fenntartani kívánt szerelmi egzaltáltság. Ady vallásos versei megszületésében pedig mindenképpen szerepe volt szülőföldje, Kelet-Magyarország protestantizmusának. Ennek megfelelően személyes, közvetlen kapcsolata alakult ki Istennel (akárcsak nagy költőelődjének, Balassi Bálintnak), amiből egyenesen következett, hogy vallásosságában nem volt helye semmiféle dogmatikusságnak, Istenről alkotott képe költeményről költeményre változott. Abban, ahogy belevetette magát az éjszakai életbe, szertelen, szabados, egészségét roncsoló életformájában ugyancsak lehetett némi szerepjátszás: a századvégi, dekadens francia költők önpusztító életmódjának a példája is lebeghetett a szeme előtt, az a meggyőződés, hogy a nagy felismerésekhez, a hatalmas szimbólumokhoz (pl.,,az ős Kaján ) csak kínok, förtelmes élet és testi betegségek útján juthat el a költő. Ady vitalizmusának azonban mélyebb gyökerűnek kellett lennie: a Kelet őserejét érezte magában, ami Magyarországon meddőségre ítéltetett, s csak Nyugaton, legalábbis nyugati példákkal teljesedhet ki (,,Az ős Kaján utolsó versszaka erre utalhat). Világháborús költészetére semmiképpen sem érzem igaznak Kosztolányi kritikáját. Ekkorra már egyébként is kezdett kihűlni Ady mindennel és mindenkivel való harcolásvágya, magányosan, riadtan és kétségbeesetten szólalt meg népe és az egész emberiség iránti aggódása. Éppen akkor, amikor talán a legtöbb kritikusa éles kirohanásokat várt tőle, költeményei hihetetlenül éleslátóan, mégis,,csupán a szánalom és a részvét hangján szólaltak meg. A magyarságot siratta ezekben, azt a népet, amely idegen, ellenséges erők ütközőpontjában a messzi harctereken vérzett el. Mégis ezekben a költeményekben teljesedett ki leginkább Ady prófétasága, mindenféle szerepvállalás nélkül, a hangtalan halottak élén lovagolva. A prófétaszerep ekkor vált igazi prófétasággá, amikor a nacionalista örömujjongás közepette a költő Kasszandra-jósként emelte fel szavát a halottak és a szenvedők nevében. Egy másik szempont, ami miatt Adyt kritizálhatjuk, talán az, hogy már megírt verseivel nem sokat törődött, újságírói múltjából fakadóan benne élt a lapzárta,,hatalma. Emiatt érheti az a kritika, hogy néhány verse olyan, mintha egy lelkes utánzója készítette volna őket. Figyelembe kell azonban vennünk az éjszakai életmódját, azt az életformát, amelyből az ember, ha egyszer beleesett, már csak nehezen tud kikecmeregni. Kávéházi (szóbeszédekből és folyóiratokból táplálkozó) műveltségét is támadták, de hamarosan ezek a vádak is elhaltak, mert Ady már néhány korai versében is a saját képzeletéből merített szimbólumokat és mítoszalakokat (pl.,,a fehér csönd és a,,találkozás Gina költőjével című versek). 11

6 Ady költeményeinek nincs állandó jelentésük: amikor a költő saját magát,,fenségnek,,,lidérces messzefénynek, vagy,,észak-foknak nevezi, egy érzést, egy hangulatot közvetít, létének olyan pillanatában írta, amikor megérintette őt az az érzés, hogy a tömeghez tartozik, mégis egyedülálló. Különböző életszituációkban különbözőként éli meg z ember a világot és saját magát is. Adynak részben a Bergson-féle filozófia hatása alatt, amely az életet határozta meg legfőbb értékként, rengeteg,,szituációja volt. Művei egy olyan gazdag és tartalmas élet leltárai, amelyeknek az alkotója a változatos, megszámlálhatatlan benyomások hatása alatt valóban egy, mások sorsát is magában foglaló, gazdag személyiség lett. Személyes fejlődése tehát Goethééhez hasonlítható: mind a szerelemben (a Léda-versek viharossága után a Csinszka által ihletett költemények Goethe öregkori, rezignáltabb szerelmi költészetére hasonlítanak), mind abban, ahogy Ady, akárcsak Faust, hazatalált a tömeghez (a magyarsághoz), elsősorban a világháborús költészetében. Ady tehát valóban,,nagy ember és nagy költő volt. Végezetül meg kell említeni, hogy Adynak sok lelkes híve és rajongója volt, akik hozzájárultak az Ady-kultusz kialakításához, a túlzott felnagyításhoz. Erről Ady nem tehetett. Feltételezhető, hogy Kosztolányi elsősorban őket és nem a Nyugat első nemzedékének a vezéralakját támadta a kritikájában, azokat, akik nem is igazán értették a költőt, mégis a divat, a vonzó modernség miatt lelkes hívei lettek. * * * Amerikanizáció avagy a Nagy Mixer 12 Haraszti Vilmos III/B Az American way of life a világ életformabeli, kulturális vívmányaiból szelektál, magába szívja, ami piacképes (mert mindenütt ehető), és aztán mint domináns trendet ráárasztja a világra. De ez már legalább annyira a világé is, mint amennyire amerikai (és a trendek terjesztése nagy üzlet is!) ilyen a poszt-posztmodern kapitalizmus... Magyarországon az amerikai életforma térhódítása a globalizáció egyik szembetűnő jelensége. Egyrészt tömegesen jelentek meg nemcsak és nem feltétlenül amerikai gyártmányú, de az amerikai kultúra jellegzetes arculatát hordozó tárgyak: a már korábban elterjedt farmernadrágok mellett baseballsapkák, baseballütők, cowboykalapok, amerikai játékok, amerikai típusú léggömbök és egyéb party-kellékek; a Disney-stúdió rajzfilmfigurái játékváltozatban, trikókra és a legkülönfélébb tárgyakra nyomva; Halloweenálarcok, amerikai tájak és városok képei, NBA-kosárlabdasztárok fotói

7 Másrészt ez párhuzamosan zajlott azzal, ahogy az élet legkülönfélébb területeire behatolt az amerikai kultúra : - étkezés: Mc Donalds, Burger King, Kentucky Fried Chicken, Dunkin Donuts stb. -hálózatok és a hozzájuk kapcsolódó ételfajták; - ünnepek: Magyarországon semmiféle hagyománnyal nem rendelkező ünnepek, szokások beáramlása: Valentin s Day, Halloween, Challenge Day; amerikai születésnapi szokások és dalok, amerikai karácsony-ünneplési formák; - a sportban a baseball, a golf, a darts megjelenése, a kosárlabda és a jégkorong felértékelődése; - a médiában, a mozikban az amerikai film szinte mindent kiszorító áradása, a televízióban az amerikai show-műsorvezetői stílus és hírközlési technikák terjedése; - az építkezésben: a könnyű szerkezetes, gyorsan kivitelezhető építésmód; a lakáskultúrában a jellegzetes angolszász lakásbeosztás (alsó szint: nappali, konyha; felső szint: háló és gyerekszobák), illetve az úgynevezett amerikai konyha divatja stb. Mindezt igen erős azonosulások és ellenérzések kísérték: már a farmernadrág és a Coca- Cola is a szabad világ szimbólumaként jelent meg a hatvanas években, de az összes felsorolt amerikai jelkép egyúttal a fejlettség és gazdagság jelképe is, és elsősorban azoknak a társadalmi csoportoknak a körében terjed, akik számára az american way of life felemelkedési mintát jelent. Az amerikanizáció másfelől Magyarországon is kitermelte a maga ellenzékét: a kulturális imperializmus, a helyi kulturális hagyományok háttérbe szorulása, a kultúra vadnyugati stílusú elsekélyesítése ellen sokan a nemzeti kultúra vagy az európaiság értékeinek hangsúlyozásával tiltakoznak. Ez a tárgyi kultúrában is a nemzeti jelleg előtérbe helyezését jelenti (folklór tárgyak, a nemzeti történelem jelképei), ami sok esetben az amerikai és nyugat-európai 13

8 modernizmus kritikájaként megjelent zöld szemlélet (természetes anyagok, organikus formák) választásával is összefonódik. Az amerikanizáció tehát (mind közvetlen hatásaiban, mind a vele szembeni reakciókat figyelembe véve, a felfokozott pro és kontra indulatok, egy-egy jelenség szimbolikus jelentősége) a kor egyik szembetűnő, jelentős tendenciájának mutatkozik. Az amerikaiak viszont nyitottak és tanulékonyak is egyben és ezzel oldják fel a sok évszázados hagyományok kialakulásának a hiányát is, melyre példa lehetne az Egyesült Államokban elterjedt híg és gyenge minőségű kávé ivásának számottevő megváltozása. A Starbucks kávézók minőségi feketekávét kínálnak, sokféle változatban. A vállalkozás annyira sikeres, hogy üzleteik futótűzként terjedtek a nyugati parttól a keletiig, mi több, Bécsben, az osztrák fővárosban, a feketekávé egyik európai fellegvárában is nyitottak amerikai kávézót!... Az amerikaiak könnyen váltanak át a jóra, és hamar alakulnak ki hagyományaik persze az ÜZLET sem elhanyagolandó szempont ebben Mindenesetre az amerikanizációval kapcsolatban napjainkban is időszerű Grotiusnak, a modern diplomáciatörténet úttörőjének az a mondása, ami szerint Még azt sem szabad ráerőszakolnom másra, ami neki hasznos lenne. Azoknak ugyanis, akik eszük használatával bírnak, szabad választási lehetőséget kell biztosítani arra nézve, hogy mi hasznos és mi nem hasznos nekik. Ma az USA-ban a lakosság leggazdagabb 1%-a rendelkezik az ország vagyonának 40%-ával. Az óriási gazdagodás egyre inkább a gazdagok és a szegények éles különválásához vezet. A gazdagok lakóparkokba költöznek és anyagilag biztos alapokon álló magániskolákba járatják gyerekeiket, ami meghatározza a jövőjüket A gazdagodás az egyik oldalon együtt jár a szegényedéssel a másik oldalon, és az egész folyamat rombolja a társadalom értékrendjét. Skizofrén egy helyzet az, hogy mennyi ember küzd elhízással, zsírleszívással, gyomorszűkítésre kényszerül és mennyi tengődik az éhhalál küszöbén, az alultápláltság miatti betegségekkel küzd, vagy éhen hal! Talán, megoldást jelentene most, a klíma-csúcskonferencia után, hogy a fejlett országokban a fogyasztással mért életszínvonal szintjét csökkentenék, hiszen rengeteg olyan dolog van, ami nem jár környezetszennyezéssel, nem jár energiafelhasználással, anyagok elpocsékolásával Volt idő, amikor az amerikaiak életmódjában a takarékosság és a mértékletesség központi szerepet töltött be. A híres puritán etikában amelyet kezdetben a puritán telepesek hoztak magukkal Amerikába a puritánok hittek a kemény munkában, a közösségi életben, a mértéktartó életvitelben és az őszinte lelki életben. Alapszabályuk volt, hogy nem szabad többet kívánni az anyagi javakból, mint amennyit valóban felhasználunk. Gyermekeiknek ezt tanították: Használd, nyűdd el, csináld meg, ha tudod, 14

9 vagy légy meg nélküle! Ez az életszemlélet alaposan megváltozott és az 1950-es években kialakult amerikai fogyasztói társadalom modellje felé halad az egész világ, követendő példa lett az amerikai életforma. Az Egyesült Államok volt az emberiség történetében az első ország, ahol a lakosság nagyobbik fele összkomfortos lakásban élt, s a táplálkozásban a fő probléma nem a biológiai minimum elérése, hanem éppenséggel a túltápláltság elkerülése volt, ahol a háztartások többségében a lakbér kifizetése, a havi élelmiszer és alapvető ruhaneműk megvásárlása után a havi jövedelem nagy része még mindig megmaradt ban egy átlagos amerikai állampolgár körülbelül a dupláját fogyasztotta a háború előtti szintnek. Ennek a fogyasztásnak mintegy 40 százaléka luxuscikk volt ban az amerikai háztartások több mint 90 százalékában volt hűtőgép, tévékészülék, elektromos vagy gázfűtés, több mint 70 százaléka rendelkezett mosógéppel, kenyérpirítóval és háztartási robotgéppel. Az amerikai utakon több autó futott, mint ahány család lakott az Államokban. Az 50-es években született meg a két fridzsidert egy lakásba típusú fogyasztásösztönzés. Ezekben az években dobtak először piacra külön férfi és női dezodorokat. Megjelent a szemüveg öltöztet szlogen, minden ruhához megfelelő szemüveget ajánlottak. A folyamat betetőzése a két lakás minden családnak mozgalom, legyen minden családnak egy városi és egy vidéki lakása. Ez természetesen minden használati és berendezési eszközt rögtön megdupláz, nem beszélve a többlet autószükségletről. Az az amerikai család, ahol egy autó van, olyan, mint a röghöz kötött középkori jobbágy. A fogyasztásösztönzés másik nagy serkentője az egyszer használatos cikkek dömpingje. Ezekben az években jelentek meg az eldobható üdítős dobozok, melegíthető tálcás élelmiszerek. A csomagolás önmagában is drága, néhány élelmiszernél tízszer annyiba kerül, mint maga a tartalom. Az 50-es években az eldobhatóság tovább terjedt az élelmiszerekről az egyéb cikkek felé, megjelentek például az eldobható órák, ruhák stb. (Magyarországon nagy csata folyt az elmúlt években a csomagolóipar és a környezetvédők között. A termékdíj-törvény elfogadásával az eldobható csomagolás gyártói már évek óta megfizetik az okozott károk egy kis részét, az újabb törvénymódosítás ezt az eljárást kívánta még igazságosabbá és ésszerűbbé tenni.) A vásárlási kényszer kialakulásának másik ösztönzője a tervezett elavulás, melynek az a lényege, hogy az új típusú, rendkívül tőkeigényes, hatalmas kutatási beruházásokat igénylő termelés nem alapozhat arra, hogy a termék minél tovább működjön A vásárlásösztönzés egy rendkívül hatékony eszköze a hitelbe, részletre történő vásárlás, illetve a pénzhelyettesítők (csekk, hitelkártya) rohamos terjedése. A hitelek, részletfizetési kedvezmények sok esetben kifejezetten drága árat jelentenek (kamat, kezelési költség), de csökkentik a 15

10 korlátokat, sokan e nélkül nem is juthatnának nagyobb értékű fogyasztási eszközökhöz. Már az 50-es évek Amerikájában is a lakossági hitelek állománya háromszor magasabbra nőtt, mint a jövedelem. Sok ember került nehéz helyzetbe Magyarországon is az elmúlt években, mert személyi igazolvány felmutatása fejében bárki kaphatott különféle kártyákat a nagy bevásárlóközpontokban. Azonnal le is vásárolták az ezer forintos ajándékpénzt, visszafizetni azonban, nem tudták. Aztán elszabadultak a lakáshitelek Ennek az árát most fizeti meg az egész világ, most robbant fel az egyik rotyogó kukta VILÁGVÁLSÁG formájában... ahogyan egy híres közgazdász megjegyezte A régi vágású amerikai keményen dolgozott és takarékoskodott és a régi életmód elleni legeredményesebb támadás az ünnepek felhasználása a vásárlás fellendítésére. Ma már az ünnepek régi tartalmából (húsvét, ballagás és főleg a karácsony) szinte semmi sem maradt, minden ünnep a vad, lázas vásárlásokkal vált egyenlővé. A vásárlásokat eseménnyé kellett tenni ösztönzésként nagy, díszes boltok, palotaszerű bevásárlóközpontok épültek szökőkutakkal, márványborítással, gyermekmegőrzőkkel, ahol halk zene szól, kávézó és egyéb szolgáltatások, a gyerekeknek játéktermek állnak a rendelkezésre. A bevásárlás a család egész napos, legfontosabb programjává vált... És láthatjuk, hogy a vásárlásra kényszerítés leghatékonyabb eszközei a reklámok a reklámipar pedig szintén világméretű iparággá nőtte ki magát Egy cikkben olvasható az a döbbenetes adat, hogy egy híres cipőgyártó nagyvállalat a reklámokban önmagát hálózatokból álló vállalat - nak nevezi. Ez azt jelenti, hogy 8000 embert foglalkoztat a vezetés-szervezés, tervezés, eladás és reklám területein, a termelést pedig független alvállalkozók által foglalkoztatott, mintegy főből álló bérmunkástömegre bízza. A kihelyezett termelés legnagyobb része Indonéziában folyik, ahol egy pár Nike cipőt, aminek az ára Amerikában vagy Európában 73 és 135 dollár között mozog, körülbelül 5-6 dollárért állítanak elő olyan lányok és fiatal nők, akik mindössze 15 centes órabérért dolgoznak (Ázsiában amúgy elterjedt a gyermekmunkaerő foglalkoztatása is. A munkások a vállalat barakkjaiban laknak, szakszervezetük nincs, a túlóra gyakran kötelező, és ha munkabeszüntetéssel próbálkoznak, a munkáltató igénybe veheti a hadsereg segítségét a sztrájk leverésére!) Az a húszmillió (!) dollár, amit a kosárlabdacsillag Michael Jordan 1992-ben a Nike cipők reklámozásáért kapott, meghaladta azon indonéziai gyárak dolgozóinak összesített évi fizetését, ahol e cipőket előállították Blanche III/A 16