JELENTÉS. A hajléktalanokat ellátó intézményrendszer ellenőrzése június

Átírás

1 JELENTÉS A hajléktalanokat ellátó intézményrendszer ellenőrzése június

2 3. Önkormányzati és Területi Ellenőrzési Igazgatóság 3.2. Szabályszerűségi és Teljesítményellenőrzési Főcsoport Iktatószám: V / Témaszám: 772 Vizsgálat-azonosító szám: V-0251 Az ellenőrzést felügyelte: Dr. Lóránt Zoltán főigazgató Az ellenőrzés végrehajtásáért felelős: Németh Péterné főcsoportfőnök Az ellenőrzést vezette: Dr. Sallai Antal igazgatóhelyettes A számvevői jelentések feldolgozásában és a jelentés összeállításában közreműködött/tek: Berényi Magdolna főtanácsadó Huberné Kuncsik Zsuzsanna tanácsadó Az ellenőrzést végezték: Valu Tibor tanácsadó Berényi Magdolna főtanácsadó Győr-Moson-Sopron megye Huszár Sándorné számvevő tanácsos Nógrád megye Kisgergely István számvevő Pest megye Valu Tibor tanácsadó Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Dr. Csapó Anna tanácsadó Jász-Nagykun-Szolnok megye Kerezsi Pál számvevő tanácsos Borsod-Abaúj-Zemplén megye Major Lászlóné számvevő tanácsos Tolna megye Huberné Kuncsik Zsuzsanna tanácsadó Fejér megye Kéri Péter számvevő tanácsos Baranya megye Szabó Tamás számvevő tanácsos Pest megye Jelentéseink az Országgyűlés számítógépes hálózatán és az Interneten a címen is olvashatóak.

3 A témához kapcsolódó eddig készített számvevőszéki jelentések: címe A tartós szociális ellátást nyújtó intézmények helyzetének és finanszírozásának vizsgálati tapasztalatai A települési önkormányzatok szociális és gyermekjóléti szolgáltatási helyzetének vizsgálata A helyi önkormányzatok tartós szociális ellátási feladatainak ellenőrzéséről az idősek otthonainál A helyi önkormányzatok gyermekvédelmi szakellátási tevékenységének ellenőrzéséről sorszáma

4 TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS 5 I. ÖSSZEGZŐ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK 7 II. RÉSZLETES MEGÁLLAPÍTÁSOK A hajléktalan-ellátás szabályozása és intézményrendszere Hajléktalanság Magyarországon A hajléktalan-ellátás jogszabályi előírásai Hajléktalan-ellátórendszer helyzete, átalakítására tett kísérletek A települési önkormányzatok szerepe a hajléktalan-ellátásban A fővárosban élő hajléktalanok ellátásának megszervezése A vidéki városok területén élő hajléktalanok ellátásának megszervezése A hajléktalan-ellátási szolgáltatások Szociális szolgáltatások, az egyes ellátások bevételeinek és kiadásainak alakulása A hajléktalan-ellátás alapszolgáltatásai A hajléktalanok szakosított ellátásai A hajléktalan-ellátás regionális intézményei A hajléktalanok egészségügyi ellátása és finanszírozása A szociális ellátások finanszírozási rendszere A hajléktalan-ellátás normatív állami hozzájárulása A fejezeti kezelésű előirányzatok alakulása és felhasználása Az előirányzatok felhasználásának ellenőrzése és értékelése, a felhasználók beszámoltatása. 64 1

5 MELLÉKLETEK 1. számú melléklet A hajléktalan-ellátás rendszere 2. számú melléklet Kimutatás a hajléktalan-ellátás naturális adatairól 3. számú melléklet A hajléktalan-ellátás forrásainak alakulása ( években) 4. számú melléklet A fejezeti kezelésű előirányzatok alakulása és felhasználása ( években) FÜGGELÉKEK 1. számú függelék Vizsgált szolgáltatások, önkormányzatok száma 2

6 RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE ÁNTSZ ÁSZ BM BMSZKI BNO ESZCSM EU EÜM Gyvt. HKA KÁNY kormányhatározat kormányrendelet MÁK miniszteri rendelet minisztérium NCSSZI OEP Összefogás közalapítvány szakmai főosztály Szoctv. TAJ normatíva Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Állami Számvevőszék Belügyminisztérium Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei Betegségek Nemzetközi Osztályozása Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium Európai Unió Egészségügyi Minisztérium a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló évi XXXI. tv. Hajléktalanokért Közalapítvány ÁNTSZ Fővárosi Intézetének Központi Ágygazdálkodási Osztálya az utcán élő hajléktalan emberek számának csökkentéséről, ellátáshoz juttatásáról és az utcai léttel kapcsolatos társadalmi konfliktusok kezeléséről szóló 1107/2004. (X. 26.) Korm. határozat a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény és a falugondnoki szolgálat működésének engedélyezéséről, továbbá a szociális vállalkozás engedélyezéséről szóló 188/1999. (XII. 16) Korm. rendelet Magyar Államkincstár a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelet Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium Nemzeti Családi- és Szociálpolitikai Intézet (a minisztériumhoz tartozó önálló költségvetési szerv) Országos Egészségügyi Pénztár Összefogás a Budapesti Lakástalanokért és Hajléktalan Emberekért Közalapítvány Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium Családi és Szociális Szolgáltatások Főosztálya a szociális igazgatásról és a szociális ellátásról szóló többször módosított évi III. tv. Társadalombiztosítási Azonosító Jel az éves költségvetési törvényekben meghatározott, a szociális szolgáltatásokhoz nyújtott egy feladatmutatóra jutó normatív állami hozzájárulás éves összege 3

7

8 JELENTÉS A hajléktalanokat ellátó intézményrendszer ellenőrzéséről BEVEZETÉS A hajléktalanság a társadalom strukturális változásaival (munkanélküliség, a bérlakások, munkásszállók megszűnése, drogfogyasztás, válások, olcsó lakásés szálláslehetőségek hiánya) összefüggésben alakult ki. A hajléktalanság megjelenésére a társadalmi gazdasági átalakulást követően az ország nem volt felkészülve, az ellátórendszerből hiányoztak az alapvető eszközök a nehéz élethelyzetbe került állampolgárok problémáinak megoldására. A hajléktalanok tömeges megjelenése a rendszerváltáskor nemcsak a szociálpolitikát, de az egészségügyi hálózatot is felkészületlenül érte. Az utóbbi években megfigyelhető, hogy a hajléktalanságot újratermelő társadalmi jelenségek felerősödtek és arra a közegészségügyi kihívásra, amit a hajléktalanság jelent, a mai napig nincs szakmai és egészségügyi koncepció. Magyarországon a hajléktalan személyek számát ezer főre becsülik, közülük 10 ezer fő él a fővárosban. Törvényi szinten a hajléktalanokat ellátó intézményrendszer kereteit először 1993-ban a szociális igazgatásról és a szociális ellátásról szóló törvényben szabályozták. A hajléktalan-ellátás elemei a Szoc. tv. szerint az utcai szociális szolgálat, a nappali melegedő, az éjjeli menedékhely, az átmeneti szálló, a rehabilitációs szálló, valamint a hajléktalanok otthona. A hajléktalan személyeket ellátó intézmények száma követni igyekezve a növekvő számú, utcára került embert - az elmúlt évek során jelentősen nőtt, rendszerváltáskor 280, míg évben már férőhelyen gondoztak hajléktalanokat. A hajléktalan-ellátás a törvényi szabályozás szerint az önkormányzatok kötelezettsége, azonban napjainkra a nem önkormányzati fenntartású intézmények, a civil szervezetek feladatvállalása egyre szélesebb körűvé vált. A évi adatok szerint a nappali melegedők 31,2%-át, míg a tartós és átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények 52,2%-át működtetik csak az önkormányzatok. A hajléktalan-ellátásban a területi egyenlőtlenség jellemző, az ellátások iránti igény elsősorban a fővárosban és a nagyvárosokban jelentkezik. Az állam a szolgáltatások biztosítását szektorsemlegesen normatív állami hozzájárulással és fejezeti kezelésű pályázati támogatásokkal segíti, 2005-ben a normatív hozzájárulás meghaladta az 5,5 milliárd forintot. A hajléktalanok egészségügyi ellátásának finanszírozásában a jogszabályi háttér megteremtésével részt vesz az Országos Egészségbiztosítási Pénztár is. 5

9 BEVEZETÉS A vizsgálat célja: annak megállapítása volt, hogy a hajléktalan-ellátás finanszírozási rendszere, az előirányzott költségvetési támogatás milyen eredménnyel járult hozzá a hajléktalanok ellátásához, a szakmai célok megvalósításához, a hajléktalan-ellátás intézményei működési feltételeinek javításához, s mindezt mennyiben segítette a felügyeleti irányítás; a hajléktalanokat ellátó önkormányzati és egyéb fenntartású intézmények a támogatások (normatív állami hozzájárulás, pályázati támogatások) felhasználásánál szabályszerűen jártak-e el, a pályázati támogatási célok teljesültek-e, a normatív állami hozzájárulás elősegítette-e az adott szakmai feladat teljesítését; a hajléktalanok egészségügyi ellátását biztosító intézményrendszer megfelelően kiépült-e, a fenntartói és az OEP finanszírozás biztosítja-e az ellátó rendszer működtetését és fejlesztését. Az ellenőrzésre a hajléktalanok ellátásának átfogó értékelése mellett a vizsgálati programban meghatározott teljesítmény-ellenőrzési szempontok alapján került sor. Az ellenőrzés a évekre irányult, és a hajléktalan-ellátási támogatások szabályozásának, irányításának és az előirányzatok felhasználásának értékelését foglalta magában. Az ellenőrzés végrehajtására az Állami Számvevőszékről szóló évi XXXVIII. törvény 2. (5) bekezdése, az államháztartásról szóló évi XXXVIII. törvény 120/A. (1) bekezdésében foglaltak adnak jogszabályi alapot. A helyszíni ellenőrzés a fővárosban, valamint nyolc megyében önkormányzati és nem állami fenntartásban működtetett 143 hajléktalan-ellátást nyújtó szolgáltatásra és 17 feladatellátásra kötelezett önkormányzatra terjedt ki. Az ellátó rendszer valamennyi szolgáltatását érintette a vizsgálat (1. sz. függelék). A hajléktalanok elsősorban a nagyvárosokban élnek, ezért a vizsgálat főként a nagy lélekszámú településekre terjedt ki. A hajléktalan-ellátást végző intézmények kijelölése az ellátó rendszer állami és nem állami intézmény fenntartóinak arányát, a településeken becsült hajléktalanok számát, a nyújtott szolgáltatásokat figyelembe véve történt. 6

10 I. ÖSSZEGZŐ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK I. ÖSSZEGZŐ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK A rendszerváltás körüli időszak sajátos szociálpolitikai gondjaként, de csak részben annak következményeként kapott nyilvánosságot a hajléktalanság. A társadalom számára a tömegdemonstrációk amelyek 1989 telén a budapesti tereken és pályaudvarokon folytak tudatosították és hívták fel a figyelmet a hajléktalanságra. A hajléktalan emberek ezen jelenléttüntetései voltak az első szociálpolitikai reagálások közvetlen kiváltói. A döntéshozók évtizedek után először kezdtek el foglalkozni a problémával. Az ellátórendszer kiépítése gyakorlatilag a nulláról indult. A hajléktalan emberek demonstrációinak hatására alakult ki egy azóta is példa nélküli szakmai összefogás, amely különféle szervezetek, szolgáltatók, civilek, egyházak, állami szereplők együttműködésével és alapvetően a nem állami szereplők kezdeményezésével jött létre. Első ízben az évi Szoc. tv. határozta meg a hajléktalanokat ellátó szolgáltatások és az intézményrendszer kereteit. A személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatait és működésük feltételeit, valamint a hajléktalan személyek ellátására vonatkozó különös szabályokat miniszteri rendelet szabályozza. A törvény és a miniszteri rendelet a hatálybalépéstől eltelt időszak alatt több alkalommal módosításra került, ennek ellenére a hajléktalan-ellátás feladatai nem igazodnak a szükségletekhez és a gyakorlatban nyújtott szolgáltatásokhoz. Nem tisztázott, hogy mi tartozik a hajléktalan-ellátás feladatai közé, nincsenek meghatározva a hajléktalanságból kivezető utak. A jogszabály-módosítások nem koherensek, esetenként ellentmondásosak. A hajléktalan emberek számára vonatkozóan az elmúlt tíz évben csak különféle becslések jelentek meg, ugyanis a hajléktalanok körében ebben az időszakban országos reprezentatív felmérés nem készült, és nem mérték fel a veszélyeztettek számát sem. Érzékelhető, hogy a hajléktalanság és emiatt a hajléktalanellátás jellemzően a fővárosra és a vidéki városokra koncentrálódik. Az ágazati irányítást végző minisztérium nem rendelkezik az ellátó rendszerről aktuális, megbízható adatokkal, információkkal. A szociális ellátásokkal, szolgáltatásokkal kapcsolatos statisztikai jelentések adatai utólag, jó egy éves késéssel válnak hozzáférhetővé, az országban működő hajléktalanellátók, szolgáltatók számáról sem állnak rendelkezésre hivatalos, aktuális adatok, mivel az NCSSZI nem tett eleget a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény és a falugondnoki szolgálat működésének engedélyezéséről, továbbá a szociális vállalkozás engedélyezéséről szóló Korm. rendelet előírásainak. A hajléktalan-ellátás szolgáltatásainak és intézményeinek a fejlesztése nem összehangolt, ugyanis a minisztérium nem rendelkezik a hajléktalanellátás céljait és fejlesztési irányait meghatározó hosszú és középtá- 7

11 I. ÖSSZEGZŐ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK vú koncepcióval. Hosszú távú stratégia hiányában nem fogalmaztak meg konkrét feladatokat a hajléktalanság megelőzésével kapcsolatosan sem, holott a nemzetközi tapasztalatok alapján is ez leghatékonyabb és legolcsóbb módja a hajléktalanság kezelésének. A minisztérium szervezetén belül a hajléktalan-ellátás társadalmi fontosságára tekintettel ugyanakkor a hajléktalanügy problémáinak hatékony kezelése érdekében 2002-ben miniszteri biztost neveztek ki. A vizsgált években háttéranyag és kormány-előterjesztés készült a hajléktalansággal kapcsolatosan, amelyben célkitűzéseket fogalmaztak meg, és 2004-ben kormányhatározatban rögzítették a feladatokat, amelyek a modellkísérletek eredményeit is figyelembe véve a későbbiekben kidolgozandó stratégia alapját képezhetik. A hajléktalan-ellátásban kiemelt szerepe van a települési önkormányzatoknak, a Szoctv. értelmében az ellátási kötelezettség őket terheli. Feladataiknak saját intézmények fenntartásával, más önkormányzattal való társulással, illetve szolgáltatót, intézményt működtető fenntartóval kötött megállapodással vagy ellátási szerződéssel tesznek eleget. Az önkormányzatoknál lakásvagyon hiányában a hajléktalanok ellátására csak a szociálpolitika eszközei állnak rendelkezésre. A jelenlegi finanszírozási rendszer önmagában nem jelent motivációt az önkormányzatok számára a hajléktalanná válás megelőzésére, a hajléktalan állapotból való kiléptetésre. Ezek a programok ugyanis az önkormányzatok költségvetését terhelik, az évente meghirdetett szakmai pályázatokon elnyerhető többlettámogatások esetlegesek, hosszabb távra garanciális elemeket a rendszer nem tartalmaz. A fővárosban él a legtöbb hajléktalan, ezért a Fővárosi Önkormányzat a hajléktalan-ellátás koordinálása a feladatok megszervezése és végrehajtása érdekében létrehozta az országban egyedülálló és legnagyobb hajléktalanokat ellátó intézményét a BMSZKI-t. A fővárosban a hajléktalan-ellátó szervezetek nyújtotta szolgáltatások hatékonyságának növelése érdekében, összegyűjtötték a fővárosi hajléktalanokra vonatkozó információkat, összehangolták az ellátásban érintett szervezetek működését. A hajléktalan-ellátás koncepcionális alapjai között meghatározták a Budapesti Szociális Charta-t, amelyet a főváros és 23 kerület önkormányzatának polgármestere írt alá évben. Ebben a dokumentumban az aláírók vállalták a szociális feszültségek enyhítését, a feladatok összehangolását az intézmények és az ellátások tekintetében, ennek érdekében a Fővárosi Önkormányzat és a kerületek megállapodást kötöttek. Az öszszehangolt feladatok eredményeként a hajléktalan-ellátás a fővárosban javult. A fővárosban működő, hajléktalan-ellátással foglalkozó szervezetek, a BMSZKI, alapítványok, a civil és a non-profit szervezetek évente Együttműködési Szándéknyilatkozatot írtak alá a téli kríziskezelés területi ellátására a fedél nélkül maradt emberek megsegítésére. A feladat-ellátásban résztvevő szervezetek tevékenységét összehangolták, ennek eredményeként nem maradt ellátatlan terület a fővárosban. A vidéki települések nagysága, a feladatellátás módja és mértéke között összefüggés nem állapítható meg, viszont a mai napig meghatározó, hogy a hajléktalan-ellátás területén az adott településen az önkormányzati, vagy a civil szer- 8

12 I. ÖSSZEGZŐ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK vezetek jelentek-e meg előbb. A hajléktalanok ellátásának koordinálása, hatékonyabb működése érdekében a vidéki városokban is jellemző a hajléktalanellátó szervezetek, szolgáltatók közötti együttműködés. A Szoc. tv. hatályba lépésével kerültek meghatározásra a hajléktalanok szociális ellátásának elemei (alapszolgáltatások és szakosított ellátási formák), amelyek a jogalkotó szándéka szerint egymásra épülnek, és egységes rendszert alkotnak. A törvény előírásai szerint az önkormányzatok lakosságszáma alapján biztosítandó ellátások azonban mégsem épülnek egymásra, mivel a kisebb városokban az egyes szakosított ellátási formákat (éjjeli menedékhely és hajléktalanok átmeneti szállása) is biztosítani kell, de az alapszolgáltatások nyújtása (utcai szociális munka) teljes körűen nem kötelező. Ennek következtében a hajléktalanok a nagyobb városokban szélesebb körű ellátásban részesülnek, mint a kisebb településeken. A kialakult intézmény struktúra eltér az alapvető intézménytípusokra vonatkozó jogalkotói céltól, mivel az országosan rendelkezésre álló éjjeli menedékhelyeken a nappali melegedőkben ellátott hajléktalanok mindössze 60,8%-ának van esélye ingyenes éjszakai szálláshoz jutni. A fő közötti települések kötelesek a hajléktalanok nappali ellátásáról gondoskodni, de éjjeli menedékhely fenntartására és működtetésére a Szoc. tv. előírásai alapján nem kötelesek, így éjjeli menedékhely hiányában ezeken a településeken a hajléktalanok ingyenes szálláshoz jutása nem megoldott. Az étkeztetés valamennyi települési önkormányzat számára kötelező feladat, ugyanakkor a feladat konkrét tartalmát nem határozták meg. Ennek, valamint a szigorúbb közétkeztetési hatósági előírások következtében a népkonyhai adagok száma egy év alatt évre 24,4%-kal csökkent. A hajléktalanokat-ellátó ügyfélszolgálat, információs iroda működésére nem tartalmaznak a jelenlegi jogszabályok rendelkezést, az intézmények a feladat fontosságára tekintettel ezeket saját szabályozásuk szerint működtetik. A szolgáltatás a hajléktalan-ellátás szinte nélkülözhetetlen elemévé vált, a szolgáltatásokat igénybevevők egyre szélesebb köre a szolgáltatás létjogosultságát igazolja. A hajléktalan-ellátás szintén nem szabályozott területe a hajléktalan családok problémája. A Szoc. tv. nem nevesít olyan szociális intézményt, ahol szülő(k) és gyermek(ek) együtt kapnak ellátást. Ennek ellenére a vizsgált helyszíneken szinte mindenhol előfordult hajléktalan családok ellátása. Az anyagyermek-családos elhelyezést biztosító intézmények a Gyvt. hatálya alá tartoznak. Figyelembe véve azonban a családok elhelyezésére szolgáló intézményi férőhelyeket, nagyon kevés hajléktalan családnak van esélye arra, hogy legalább átmenetileg a lakhatási problémájuk megoldódjon. A hajléktalan-ellátás területén a regionalitás irányába történő elmozdulás első lépéseként regionális módszertani intézményeket és regionális diszpécser szolgálatokat jelöltek ki. A miniszteri rendelet alapján a megyei és a regionális módszertani intézmények feladatai részben azonosak. A regionális diszpécser szolgálat nem szerepel nevesítve a Szoc. tv-ben és működése nem engedélyköteles tevékenység. 9

13 I. ÖSSZEGZŐ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK A hajléktalan-ellátás terén az országos módszertani, valamint a év második felétől a regionális módszertani feladatok ellátását a költségvetési törvényben meghatározott normatív állami hozzájárulás segítette. A feladatellátás normatív támogatása a évben megszűnt, finanszírozásának folyamatossága, garanciái törvényileg nem biztosítottak. A regionális és országos diszpécseri feladatot ellátó szervezetek normatív állami hozzájárulásban nem részesülnek, a feladatellátást pályázati források segítik. A hatályos jogszabályok a hajléktalanok számára is biztosítják, hogy egészségügyi ellátáshoz juthassanak. Az ápolásra szoruló hajléktalan emberek gondozása egyszerre tartozik az egészségügyi ellátáshoz és a szociális ellátáshoz, ezért a határterületi helyzetből fakadóan mindkét területtől összehangolt segítséget igényel. A hajléktalan emberek egészségügyi ellátása kapcsán felmerülő és halasztást nem tűrő ellátási igények kielégítése miatt kiépültek az egészségügyi ellátó rendszerrel párhuzamosan a szociális ellátó rendszeren belül is a sajátos egészségügyi ellátások. A hajléktalanok kórházi ellátását követő lábadozás az egészségügy és a szociális ellátás határterülete, az egészségügyi ellátás OEP általi finanszírozása a vizsgált időszakban részben megoldódott a 24 órás egészségügyi centrumok kialakításával és működtetésével, ugyanakkor vidéken az ellátás hiányos, a lábadozást biztosító intézmények száma (kettő) aránytalanul kevés a fővároshoz (négy intézmény) viszonyítva. A kórházi elbocsátást követően a beteg általában az otthonában gyógyulhat, szükség esetén ápolását hozzátartozói megoldják. Az utcán élő, az éjjeli menedékhelyen éjszakázó, a nappali melegedőbe betérő hajléktalan embernek ez a lehetősége nincs meg. Az átmeneti szállókban kötelező betegszobát fenntartani, ugyanakkor az itt elhelyezett emberek egészségügyi ellátásának finanszírozása nem megoldott, a tárgyi, személyi feltételek nem biztosítják a szakszerű ápolást. A hajléktalanokat ellátó szociális intézmények az egészségügyi ellátás többletkiadásait a finanszírozási szabályozatlanságból adódóan szakmai pályázatokon elnyerhető támogatásokból, illetve az egyéb ellátási típusokhoz igénybe vehető normatív állami hozzájárulásokból fedezik. A hajléktalan-ellátás területén kezdetektől fogva magas a nem állami fenntartók aránya. A évben országosan a nappali melegedők férőhelyeinek 68,8%-át, a bentlakásos intézmények férőhelyeinek 65,1 %-át, az átmeneti elhelyezést nyújtó intézményi férőhelyek 48,2%-át nem állami fenntartók működtették. A feladatellátáshoz, a fenntartott szociális intézményeknek, a központi költségvetés a szolgáltatások után normatív állami hozzájárulást, a minisztérium a fejezeti kezelésű pénzeszközeiből pályázati forrásokat biztosít. A hajléktalanellátásban kiemelt helyet betöltő egyházi fenntartású intézmények normatív finanszírozása az átlagosnál kedvezőbb. A normatívák, valamint a hajléktalan-ellátásra rendelkezésre álló fejezeti kezelésű előirányzatok összegének alakulását alapvetően nem a szakmai igények, hanem a központi költségvetés mindenkori pozíciója határozza meg. 10

14 I. ÖSSZEGZŐ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK Az ellátások működtetését, fejlesztését célzó előirányzatok meghatározását nem előzték meg megalapozó számítások. A hajléktalan-ellátás terén az ellátási típusok, szolgáltatások bevételeiről, működtetési költségeiről tervezett és tényleges országos szintű adatok nem állnak rendelkezésre. Erre vonatkozóan az állami és a nem állami fenntartóktól konkrétan meghatározott, egységes tartalmú információszolgáltatás nincs. A vizsgált, hajléktalanokat ellátó szervezetek (a régiós módszertani és diszpécserszolgálatok nélkül) a vizsgált feladatellátáshoz a években 5738,8 millió Ft forrással rendelkeztek, ennek 69%-a a központi költségvetésből juttatott normatív állami hozzájárulásból származott, a pályázati támogatások aránya 5%-os (269 millió Ft) volt. A feladatellátásra kötelezett önkormányzatok hozzájárulása 948,7 millió Ft (a bevételek 17%-a), ugyanakkor jellemző, hogy a normatív állami hozzájárulások emelkedésével az önkormányzatok támogatása összegszerűen és arányaiban is csökkent. A nem állami szervezetek feladatellátásának finanszírozásához rendszerint nem, vagy csak arányaiban kismértékben járultak hozzá a feladatellátásra kötelezett önkormányzatok (a támogatások 24%-át kapták civil szervezetek). A fővárosi önkormányzat közgyűlési határozat alapján szektorsemlegesen a normatív állami hozzájárulás aktuális összegének 30%-ával támogatja a hajléktalanokat ellátó szervezeteket. A hajléktalanokat ellátó szervezetek a vizsgált feladatellátásra a években 5369,7 millió Ft-kiadást mutattak ki. A működési kiadások (5022,1 millió Ft) 71%-át személyi kiadások tették ki. Országosan a évek között a hajléktalan-ellátás központi költségvetésből származó forrásai ,6 millió Ft-ot tettek ki, ennek 87%-a az egyes szolgáltatások normatív állami hozzájárulása volt, a minisztérium fejezeti kezelésű pénzeszközei a források 13%-át tették ki. A finanszírozás jelenlegi rendszere nem igazodik rugalmasan az ellátórendszer valós szükségleteihez, bizonytalanná teszi több szolgáltatás folyamatos működését. Az egyes szolgáltatásokhoz biztosított normatív állami hozzájárulás finanszírozási szabályai nem egységesek, a hajléktalanok átmeneti ellátásánál az igénybe vehető normatív állami hozzájárulás nem a tényleges ellátotti létszámhoz, hanem az engedélyezett férőhelyek számához igazodik. Az engedélyezett férőhelyeket meghaladóan biztosított szálláshelyek többletköltségeihez normatív állami hozzájárulás nem igényelhető, a nyújtott szolgáltatásokat az intézmények fenntartói és egyéb támogatásokból finanszírozták. A nappali melegedők az ellátás biztosítása érdekében hosszabbított nyitva tartással, a krízisellátások keretében hétvégén és ünnepnapokon is üzemelnek, a törvényi szabályozás szerint azonban ehhez normatív állami hozzájárulás nem igényelhető. 11

15 I. ÖSSZEGZŐ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK Az utcai szociális munka a évet megelőzően a pályázati rendszeren keresztül kapott támogatást, a feladatellátásban részt vevő szervezetek számára nem nyújtott hosszú távú működési biztonságot. A évi költségvetési törvény a működő szolgálatok száma alapján fix összegű normatív állami hozzájárulást határozott meg, ugyanakkor ennek törvényi szabályozás szerinti igénybevétele kizárólag az 50 ezer fő feletti lakosságszámú települések számára biztosított. A finanszírozás változása miatt egy vizsgált településen a korábban jól működő utcai szociális ellátás megszűnt. A vizsgált intézmények az igénybe vett normatív állami hozzájárulással elszámoltak, azt szabályszerűen használták fel. A szolgáltatásokhoz nyújtott normatív állami hozzájárulás segítette a hajléktalanok ellátását, a működési kiadásokat átlagosan 79%-ban fedezte, ezen belül a személyi kiadások 90,5%-át ebből finanszírozták. A minisztérium költségvetésében a hajléktalan-ellátáshoz kötődő fejezeti kezelésű előirányzatok évek között változó nagyságrendet képviseltek. A fejezeti kezelésű előirányzatok felhasználása nem egységes, egy részük pályáztatás útján, más részük egyedi döntésekkel került a szolgáltatást biztosító szervezetekhez. A években a hajléktalan-ellátásra 2089 millió Ft fejezeti kezelésű előirányzat állt rendelkezésre, és ebből december 31-ig 2026 millió Ft-ot használtak fel. A vizsgált időszakban a fejezeti kezelésű előirányzatok 14,8%-a felhalmozási (beruházás, felújítás, eszközbeszerzés) célkitűzések megvalósítását segítette, a támogatások fennmaradó részéből (1725,7 millió Ft) a feladatot ellátó szervezetek működési kiadásokat finanszíroztak. A támogatási keretekből a Szoctv.-ben nem szabályozott szolgáltatásokat finanszíroztak, amelyek rendszeresen jelentkeznek, ugyanakkor a pályázati támogatásokból származó források bizonytalanok, esetlegesek, nem tervezhetők. A pályáztatás rendszere a vizsgált időszakban többször változott, a évben a vidéki és a fővárosi szervezetek feladatellátásának támogatása különvált. A minisztérium kezdeményezésére a évben a Kormány a hajléktalan-ellátásra rendelkezésre álló források elosztására, pályáztatásra két közalapítványt hozott létre. A közalapítványok pályáztatással kapcsolatos költségei (bonyolítás, monitorozás) csökkentik a kiosztható pályázati kereteket, továbbá a évtől a minisztérium által bevezetett új szabályozás előírásainak betartása időigényes, a támogatások késedelmes kiutalása gátolta a vidéki ellátó szervezetek téli krízisellátáshoz kapcsolódó feladatainak ellátását. A vizsgált szervezeteknél a hajléktalan-ellátáshoz nyújtott támogatások a évek között segítették a normatív állami hozzájárulással nem finanszírozott, a pályázati kiírásokban meghatározott szakmai célok megvalósítását. Az ellátotti szükségletek alapján lábadozó és átmeneti ellátást biztosító férőhelyeket hoztak létre, ügyfélszolgálati, információs irodákat tartottak fenn, a téli krízisellátásokat (teajáratok, hideg élelem, meleg vacsora), a nappali melegedők éjszakai és hétvégi nyitva tartását, az egészségügyi ellátások, betegszobák, a modellkísérletek, komplex ellátási programok, továbbá a években az utcai szociális munka költségeit finanszírozták. A

16 I. ÖSSZEGZŐ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK évben a támogatások 46,7%-a a évben kormányhatározattal elfogadott külső férőhely program (900 fő) megvalósítását segítette, a program eredményességéről adatok még nem állnak rendelkezésre. A támogatásokból létrehozták, és részben működtették a regionális intézmények feladatellátását is. A feladatot ellátó szervezetek a években elnyert pályázati támogatásokkal elszámoltak, azokat a célnak megfelelően használták fel. A minisztérium hajléktalan ellátáshoz kapcsolódó monitoring rendszerének kialakítása részlegesen valósult meg. A rendszer kialakításában tapasztalt lemaradások nem tették lehetővé a pályázatok eredményességének átfogó értékelését. A pályázati felhívásokban meghatározták a pályázati célokat, a programok általános feltételrendszerét és az eljárásrendjét. A pályázati célok megvalósítását a pályáztató szervezetek négy alprogram kivételével összességében nem értékelték. A helyszíni ellenőrzés megállapításainak hasznosítása mellett javasoljuk: a Kormánynak 1. kezdeményezze a szociális igazgatásról és a szociális ellátásról szóló évi III. törvény módosítását, annak érdekében, hogy az szabályozza a hajléktalanok szükségleteinek figyelembevételével a szakmailag indokolt szolgáltatásokat; 2. hozzon döntést a modellkísérletek eredményeinek figyelembe vételével a hajléktalan emberek fekvőbeteg szakellátásának módjáról. az ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszternek 1. dolgozza ki a hajléktalan-ellátás hosszú távú fejlesztési koncepcióját, a szükséges források és az egyértelmű prioritások meghatározásával; 2. követelje meg a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény és a falugondnoki szolgálat működésének engedélyezéséről, továbbá a szociális vállalkozás engedélyezéséről szóló 188/1999. (XII. 16) Korm. rendelet 2. (10) bekezdésében előírt kötelezettség teljesítését, a naprakész információk biztosítása érdekében; 3. kezdeményezze a hajléktalanok szükségleteinek figyelembevételével a szakmailag indokolt, szolgáltatások működtetéséhez a normatív állami hozzájárulás biztosítását az ellátások biztonsága érdekében; 4. gondoskodjon a pályázati támogatások felhasználásával kapcsolatos monitoring rendszernek a pályázatok eredményességének átfogó értékelésére való alkalmassá tételéről. 13