Amikor Németország majdnem egyesült

Átírás

1 Amikor Németország majdnem egyesült január 18. Versailles. A híres palota tükörtermében kikiáltják a Német Császárságot és ezzel egyesül, az oly régóta széttagolt Németország. A legtöbbek számára Németország egyesítése egyet jelent Bismarckkal a vaskancellárral, és ezt nem is lehet kétségbe vonni, de azt kevesen tudják, hogy 21 évvel korábban Németország, olyan közel volt az egységhez, hogy csak egy hajszálon múlott a siker. Tartalom I. Forradalom Poroszországban... 1 II. Nagynémetek vagy kisnémetek... 2 III. Poroszország dilemmája a forradalom után... 2 IV. A három sas szétrebben... 3 V. Olmütz következményei... 4 Irodalom... 5 I. Forradalom Poroszországban IV. Frigyes Vilmos 1847 tavaszán egyesített országgyűlést hív egybe az éleződő feszültség enyhítésére, de a liberálisoknak hamar kedvét szegte, mert már a nyitóbeszédében kijelenti, hogy ez mindössze egy ideiglenes megoldás és nem szándékozik tartós rendszert kiépíteni. Ennek megfelelően még ugyanebben az évben feloszlatta azt. Ezzel egy kézenfekvő követelést adott a német liberálisoknak, akik egyik stabil jelszóként az országgyűlés periodicitását követelhették. Miután Poroszországban nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan Frigyes Vilmos eltervezte Radowitz tanácsára megpróbált Németországban sikereket elérni, mert Radowitz szavaival élve: A királynak Németországban és Németországon keresztül kell Poroszországot megnyernie. IV. Frigyes Vilmos már próbálkozott Metternich-nél valamilyen megállapodást kicsikarni Németország ügyében, de az osztrák miniszter elzárkózott az együttműködés elől, így Frigyes Vilmos kénytelen volt egyedül lépni valamit. Megpróbált egy kongresszust rendezni Potsdamban a német fejedelmek részvételével, ahol a Német szövetséget szövetségi állammá alakították volna, közös hadsereggel, flottával, szövetségi bírósággal és sajtószabadsággal. Az európai forradalmi hullám hatására arra is hajlandó lett volna, hogy létrehozzanak egy össznémet szövetségi parlamentet, és Poroszország is kapott volna egy állandó, egyesített országgyűlést. Azonban március 18.-án, amikor Frigyes Vilmos egy pátensben mindezt kihirdette a forradalmi lendület elérte Berlint és a nép még aznap barikádokat emelt és eldördültek az első lövések. 1 A forradalom alatt Frigyes Vilmos nem a forradalom mindenáron történő elfojtását választott, hanem a hadsereg csapatait kivonta Berlinből és a német egységmozgalom színeit magán viselve lovagolt végig a főváros utcáin. Frigyes Vilmos megpróbálta a forradalmi hullámot az egységmozgalmak mögé állítani, de egyenlőre ez a német 1 Sebastian Haffner: Poroszország egy porosz szemével, Európa könyvkiadó, Budapest, oldal.

2 államokban nem talált támogatásra. Ekkor még sehol nem merült fel, hogy Németország egyesítését Frigyes Vilmosra kéne bízni. Annak ellenére, hogy a nép azt követelte, amit ő magától is megadott volna, csak még radikálisabb formában, ő kitartott a várakozó álláspont mellett és neki lett igaza. A forradalom a nyár végére kifulladt és, amikor a hadsereg királyi parancsra bevonult Berlinbe már nem talált ellenállásra. A porosz parlamentet először elnapolták, majd száműzték végül pedig feloszlatták. Ezzel a forradalom Poroszországban véget ért. II. Nagynémetek vagy kisnémetek A Német szövetség politikusainak egyik legnagyobb kérdése az volt, hogy hogyan lehet megvalósítani az egységet. Az október 27.-i nemzetgyűlés letette egy nagynémet, Ausztria vezetésével létrejövő, birodalom feltételeit: Az 1. cikkely értelmében a Német Birodalom a korábbi Német Szövetség területéből áll, A 2. cikkely úgy rendelkezik, hogy a Német Birodalom egyik része sem egyesülhet állammá nem német országokkal a két ország viszonyát a 3. cikkely értelmében a tiszta perszonálunió szabályai szerint kell rendezni. 2 Ebből is látszik, hogy a nagynémet megoldás Ausztria részleges felbomlásával járt volna. Ezen vonal mellett érvelő politikusok (Heinrich von Gagern, Georg von Vincke) a német egység megvalósítását egyértelműen porosz vezetéssel képzelték el. Az Ausztria vezetése mellett érvelők főleg abban látták a Habsburg Birodalom szerepét, hogy verőér legyen a német szívben. Az első lépés, mely kimozdította a holtpontról a feleket Ferenc József császár oktrojált alkotmánya volt március 7.-én. Ebben rögzítették a Habsburg Birodalom államjogi egységét. Majd két nappal később felszólították a birodalmi minisztériumot, hogy vegyék fel a teljes birodalmat a Német Államszövetségbe. Ez a lépés megosztotta a nagynémet pártot és többen is elbizonytalanodtak egy osztrák vezetésű Németország létjogosultságában. Március 27.-én olyan határozatot fogadtak el, amelyről tudni lehetett, hogy Ausztria visszautasítja, így a német államok részéről a döntés megszületett: egy porosz vezetésű kisnémet állam és az Ausztriával történő szakítás. Ezután megszavazták, hogy egy német fejedelmet felruháznak a birodalom uralkodójának címével, és a választott nem volt más, mint IV. Frigyes Vilmos porosz uralkodó. Azonban ezt április 3.-án Frigyes Vilmos elutasította. III. Poroszország dilemmája a forradalom után A forradalom véget ért és Frigyes Vilmos nem ált bosszút, mindent onnan folytatott ahol márciusban abbahagyott. Azonban a forradalom megmutatta, hogy a porosz vezetésnek minél sürgősebben választ kell találnia néhány igen sürgető kérdésre. Ezek közül három érdemel kiemelt figyelmet: - Elkerülhetetlen-e a polgári parlamentáris átalakulás vagy néhány liberális reformmal meg lehet rendszabályozni a polgárokat. - Megvalósítható-e, hogy Poroszország kifogja a szelet a német forradalom vitorlájából és a saját javára fordítsa azt. - Poroszországnak törvényszerűen bele kell olvadnia Németországba vagy kiterjesztheti a hatalmát egész Németországra. 3 2 Heinrich August Winkler: Németország története a modern korban I., Osiris kiadó, Budapest, oldal. 3 Sebastian Haffner: Poroszország egy porosz szemével, Európa könyvkiadó, Budapest, oldal

3 A forradalom utáni első években úgy tűnt, hogy mindhárom kérdésre sikerül olyan választ és megoldást találni, amely leginkább szolgálja Poroszország érdekeit. A kudarchoz végül az vezetett, amire ma már mindenki, mint várható következményre gondol, de akkor ez nem tűnt annyira egyértelműnek. Az első kérdés megoldására IV. Frigyes Vilmos december 5.-én alkotmányt adott Poroszországnak. Ez az oktrojált alkotmány garantálta a legfontosabb jogokat: független igazságszolgáltatás, sajtó- és gyülekezési szabadság, valamint létrehozott egy szabadon választott képviselőházat, de az igazi úr továbbra is a király maradt. Mivel Frigyes Vilmos a már korábban tervezett szövetségi államot is a fejedelmek és nem a nép vezetésével kívánta létrehozni, valamint ott sem akart teljes polgári parlamentáris átalakulást, teljesen logikus lépésnek tekinthetjük, hogy a Frankfurti nemzetgyűlés által felajánlott koronát visszautasította. Haffner szavaival élve, ha igent mond, ez azt jelentette volna, hogy a porosz forradalom leverése után a német forradalom élére áll. 4 A második, és részben a harmadik, kérdés megoldására a forradalom utolsó hulláma adott lehetőséget, mely Szászországban, Badenben és Pfalzban tört ki. Ezeket a mozgalmak, a helyi vezetők kérésére, a porosz hadsereg verte le és ezzel lehetőséget teremtett IV. Frigyes Vilmosnak arra, hogy ő diktálja a feltételeket május 26.-án Berlinben aláírták a három király szövetségét, melynek Poroszország, Szászország és Hannover volt a tagja nyarán ennek következményeképpen létrejött a Német Unió, amihez 28 uralkodó csatlakozott. A feltételek a következők voltak: szövetségi állam, szövetségi hadsereg és szövetségi alkotmány és mindezt, a Németország szerte állomásozó porosz csapatok tették nyomatékossá. A jelentősebbek közül Bajorország és Würtenberg nem csatlakozott, de ezt leszámítva 1850-ben a Német Unió elérte az 1871-s birodalom területi kiterjedését. Mindezek megkoronázása képen Gothában összeült a frankfurti nemzetgyűlés jogutódjának tekinthető csonka parlament, amely demokratikus áldását adta az Unióra és Erfurtban megszületett a második német alkotmány. IV. A három sas szétrebben Poroszország sikerét, azonban nem csak magának köszönhette, hanem annak is, hogy a hagyományosan német vezető hatalomnak számító Ausztria el volt foglalva az itáliai és magyar szabadságharcokkal és nem tudott Németország ügyeire koncentrálni re, ha orosz segítséggel is, de Ausztria rendet tett a birodalomban és Poroszország körmére nézhetett. Az osztrák külpolitikát ekkor Schwarzenberg neve fémjelezte. Az ő tervei pedig Németországban nem egy porosz vezetésű Uniót képzeltek el, sőt Poroszországot, mint államot nem is kívánta Európa térképén látni. 5 Egy nemzetek feletti osztrák birodalom képe lebegett a szeme előtt, ami azzal járt volna, hogy tulajdonképpen Németországot nem egyesítik, hanem Ausztriához csatolják. Schwarzenberg gyorsan cselekedett. A Német Uniót semmisnek tekintve összehívta a frankfurti szövetségi gyűlést, majd rávette Szászországot és Hannovert, hogy lépjenek ki az Unióból. Végül felszólította Poroszországot, hogy azonnali hatállyal vonja ki csapatait Hessenből. Erre az ultimátumra 4 Sebastian Haffner: Poroszország egy porosz szemével, Európa könyvkiadó, Budapest, oldal. 5 Avilir, puis démolir meggyengíteni, majd felszámolni volt a válasza állítólag, arra kérdésre, hogy a mi a szándéka Poroszországgal.

4 Poroszország nem válaszolhatott csak elutasítólag, így mindkét nagyhatalom mozgósított. Ekkor a széteső három sas szövetségének utolsó tagja a cár is megjelent a színen és Ausztria támogatásával elbillentette a mérleg nyelvét. A cár döntésének megértéshez elég a helyébe képzelnünk magunkat. Oroszországnak sem egy Közép-Európai Osztrák óriásbirodalom sem egy porosz vezetésű Német Unió nem kedvezett, de mivel az egyik csak terv volt, míg a másik a megvalósulás küszöbén állt, logikus lépésként az aktuális veszély elhárításár koncentrált és így Poroszországnak vissza kellett lépnie minden eddig elért eredményétől november 29.-én Olmützben aláírták a poroszok teljes és feltétel nélküli kapitulációról szóló okmányát. Ezzel felszámolták a Német Uniót, helyreállították a Német Szövetséget és semmisnek tekintettek minden porosz intézkedést Németországra nézve. A porosz vereség tagadhatatlan és totális volt. V. Olmütz következményei Olmütznek, mind belpolitikai, mind külpolitikai következményeivel könyveket lehet megtölteni, de itt most csak egy rövid áttekintést adunk a rövidtávú hatásáról. Arról, hogy miként fordult a porosz politika konzervatív irányba, megteremtve ezzel a lehetőséget a felemelkedésre egy bizonyos Otto von Bismarcknak; valamint arról, hogy a három sas szövetsége, melyen az első repedések ekkor keletkeztek, hogyan esik darabokra pár éven belül a Krími háború kitöréséig. Az Unió bukása és IV. Frigyes Vilmos nagyra törő terveinek bukása megerősítette a konzervatív körök befolyását Poroszországban. Sokan már előtte is bírálták az Uniót, mint azt Bismarck is megjegyezte Erfurtban: Akarjuk a szövetségi államot, de ha egy ilyen alkotmány az ára, akkor inkább nem akarjuk. 6 Ugyanis, ahogyan Bismarck is, a porosz konzervatív körök elsősorban poroszok voltak és nem német nacionalisták. Ők elsősorban porosz szempontok alapján akarták egyesíteni a német területeket és nem úgy, mint IV. Frigyes Vilmos, aki megborzongott a lelkesedéstől, ha azt a szót hallotta, hogy Németország. Pontosan ez lesz, majd Bismarck tragédiája is, akinél többet senki nem tett azért, hogy Poroszország megszűnjék, azzal, hogy túlnyerte magát. Németország túl sok volt Poroszországnak és nem tudta azt megemészteni. Ez azonban egy másik történet A három sas széthullását a Krími háború tette véglegessé. Poroszország viszonya amúgy is fagyos volt Olmütz után a másik két partnerrel, de a konzervatív előretöréssel ezen próbáltak enyhíteni. Azonban Ausztria és Oroszország olyan mély ellenszenvvel került ki a Krími háborúból, hogy többé már nem is lehetett kibékíteni őket. Ugyan a háborúban, mind a poroszok, mind az osztrákok semlegesek maradtak, de az osztrákok mindezt erős oroszellenes felhanggal tették, ugyanis a céljuk az volt, hogy Oroszországot kiszorítsák a Balkánról és növeljék a befolyásukat a dunai fejedelemségek körében. Tették mindezt öt évvel azután, hogy az oroszok segítsége nélkül nem tudták volna leverni a magyar szabadságharcot. Jól jelzi az akkori hangulatot Schwarzenber kijelentése: Ausztria hálátlansága ámulatba fogja ejteni a világot. A háború után Poroszország már egy gyakorlatilag felbomlott szövetség tagja volt. Akármilyen mély csorbát is ejtett Poroszország becsületén és hírnevén az olmützi kapituláció, odahaza mégsem volt annyira negatív a vízhangja. Konzervatív körökben a legtöbben úgy gondolták, hogy ilyen feltételek mellett nem érdemes Poroszországot háborúba sodorni és nem érkezett még el 6 Sebastian Haffner: Poroszország egy porosz szemével, Európa könyvkiadó, Budapest, oldal.

5 az idő a cselekvésre. Zárjuk ezeket a sorokat Bismarck december 3.-án elmondott beszédének egy részletével: Egy államférfi, legyen a kabinet vagy a képviselőház tagja, nagyon könnyen megfújhatja a harci trombitákat, s közben a kandalló tüzénél melegedhet vagy menydörgő beszédet tarthat ezen az emelvényen, és a havon elvérző muskétásra bízhatja, hogy rendszere győzelmet és hírnevet arat-e vagy sem. Semmi sem egyszerűbb, mint ez, de jaj annak az államférfinak, aki ebben az időben nem keres olyan indítékot a háborúzáshoz, amely még a háború után is érvényben van. 7 Irodalom Sebastian Haffner: Poroszország egy porosz szemével, Európa könyvkiadó, Budapest, Heinrich August Winkler: Németország története a modern korban I., Osiris kiadó, Budapest, Heinrich August Winkler: Németország története a modern korban I., Osiris kiadó, Budapest, oldal.