SZŐCS KATALIN AZ ÉLET VIZE

Átírás

1 SZŐCS KATALIN AZ ÉLET VIZE

2

3 TARTALOM 1. A víz hatalma A víz levegő közeg hatalma A vízi állatok mint képjelek A Hold a víz-elem és a Föld megfelelője A holdsarló, Vénusz, csillag A holdbárka, sarló, fokos, kosár A gondolatok és érzelmek játéka A kettős erő csigavonala A kehely A víz-elem szerkezete és rendeltetése Az ÖT-letek Istennője A szeretet éltető áramlása és a Karácsony A szeretet gyógyító erői A hidroterápia Segítő módozatok Az őserői elemek és az égtájak Irodalom Ábrák... 60

4 4 TARTALOM

5 1. A víz hatalma 5 AZ ÉLET VIZE A víz minden dolog alapelve. (Thalész) 1. A VÍZ HATALMA Az élet lényege a folyamatos áramlás. A víz a lét valóságának megnyilvánulását fejezi ki. A víz az őserők egyike. A lét erőinek természetét a víz hivatott kifejezni. A víz-elem a lét kezdetéhez, a teremtéskori állapotokhoz rendelődik. A különböző népek hitregéjében ég és föld vonatkozásában a teremtéskori földi közeg vízszerűen folyékony. Az őstenger volt minden teremtés forrása. Az őstenger a kezdeti sötétséghez tartozott: Sötétet kezdetben sötétség borított. Mindenütt jel nélküli óceán honolt. (Rigvéda, X. 129, 3) Végtelenséget jelent a tenger és a kör is. A hun bölcselet szerint a tér vizeinek ura a tenger szavunkat magában foglaló Yotengrit, illetve a Kör-Ég-Ős, mely egy nőstény ősrosthoz hasonló. [43] A hindu bölcselet szerint a lét gömbszerűen áramló. A lét áramló jellegét leképező tér neve Anu ősanyánk nevéhez hasonló. A lét szellemi lényiségének neve Anupadaka, azaz Anu-pataka (VI. Stanza 4). A hinduk szerint a lét terét Visnu istennő hatja át. Neve víz szavunkhoz hasonló: Víz-nő. Visnu maga az érzékek ura, nagyobb, mint maga Brahma (Bhagavad-gitá, 24). A lét tere a hinduknál az égi vizekhez hasonló, a hunoknál az égi vizek a mindenség anyaméhei, az egyiptomiaknál az égi óceánból származott az élet, az indiánoknál a víz maga a szülő anya. A víz édesanyja a létnek. (Rigvéda, X. 129) A víz és a tér anyatermészete szerint világunkat anyavilágegyetemnek hívják. A kínai kultúrában a vizet az egyes számmal, a Teremtővel társítják. Jelöli egyben a szeretetet, mélységet, az északi irányt, a hideget. Jele az ezüst holdsarló. A folyékonyságot képjelező víz-elem nemcsak teremtő erőkhöz kapcsolódik. A víz-elem képezi a lét alapját is. A létezés a teremtő végtelen szellemének folytonos áramlásán alapszik. A víz-elem mint az érzelmekhez tartozó őserő a létben mindent áthat. A hindu Rigvéda szerint a lét olyan áramló, mint a formát nem öltött víz. A víz mint az őserők egyike a földi lét befogadó jellegű anyatermészetéhez tartozik. Ennek a befogadó jellegnek megfelelően nevezik anyaméhnek, a tér vizeinek, a nagy anyának. Az ókori népek bölcseletében a tért a kozmikus tevékenysége előtt anyának, illetve a tér vizeinek, egyetemes anyaméhnek nevezik. Az egyiptomiaknál az ősanyának, illetve a lét terének neve Nut, a kis-ázsiaiaknál Anu, a hinduknál Anupadaka (Anu-pataka), Visnu és Kwan-Jin, a hunoknál Jol, Joli, illetve Edda, a görögöknél Ókeanosz, illetve Sophia/Pistis, a japánoknál Konton, a hébereknél En Soph, a természeti népeknél Nagy Anya. Meséinkben megjelenik a tengeri kisasszony, a haltestű leány, a vízi óriás, a víz leánya, sellő, vízicsikó stb. A víz és a folyékonyság nemcsak a kezdetekben volt édesanyja a létnek, hanem állandóan az marad, táplálva annak továbbfolyását. A létben a folyékony összekötő közegnek köszönhetően egy rendezőelv szerint minden összefügg. A teremtésnek és az élet összetartásának alapját a szereteten alapuló érzelmek képezik. A víz a lét anyai jellegének megtestesítője és kifejezője. A víz az érzelmekhez kapcsolódó őserő. A víz maga lágyan áramlik és mindenbe behatol, mindent áthat. A fizikai világot a szellemi rész folyékony közegként fogja át. Olyan, mint egy összekötő és rendező mágneses folyadék. E folyékony összekötő erő által világunk egy egységben működő szerkezetű rendszert képez. A világ különböző részein élő népek hitregéiben a kezdeteknél megjelenik a víz. A legrégebbinek tartott babiloni Enuma Elis regében a teremtéskori állapotoknál ott volt az ősvíz, Apsu és a mindeneket szülő Tiámat. Tiámat az óceánból szülte az első emberpárt. A mezopotámiai Nammu istennő az ősvizek

6 6 AZ ÉLET VIZE ura. Az egyiptomi teremtő, Ptah a nagy ürességből a képzeletéből teremti meg először az ősvizet, utána szavával hozza létre a világot. Egy másik egyiptomi regében Ammon úgy kelt ki a tojásból, hogy szélként felborzolja az ősvizet. A jávai teremtő vízi tündér fia éjszaka csónakkal megy a reggeli nap felé. Az indiánok teremtő istennője, Awonawilona maga az űr tündére, aki a maga alkotta tengert irányítja. Az ürességből életre kelő erő egyesül a női minőséggel, és létrejön Tezcatlipo-ca napisten. A kenyai teremtő a sötétben az ősvízzel együtt hozza létre a világot, akárcsak a polinéz ősanya, Vari-Ma-Te-Takere. A guineai teremtő ős, Sa a vízhez kapcsolódik, akárcsak a mali bambaro törzs teremtő Faro vízistennője. A gnosztikusok teremtő Sophia istennője változik át Pistissé (füstös-sötét) és szüli meg Samael fényfiút. Pistis Sophiának anyai nemző állapota. szintén maga az eredeti káoszban levő ősvíz, aki fia, Samael segítségével megteremti az eget és földet. A hindu bölcselet szerint az élet vize a nagy anyában fejlődik ki (III. Stanza 9). Az indiánok teremtéshez kapcsolódó szent kígyója, Quetzalcoatl (Két-szél-kút-él) kettős jelleggel rendelkezik, akárcsak a víz levegő közeg. A teremtéskor ez a kettős erő egy vízi állatba, békába bújt el, és annak kettővé válásával jött létre az Ég és a Föld. A joruba indiánok teremtője Olodumare, aki az ürességben lakik, ahol csak az ősvíz van jelen. Lányát, Oduduwát (Odu Föld-anya) egy csigába teszi, majd tyúk és galamb alakba változtatja. Egy kis földdel együtt odaadja fiának, Obatalának (Ó-bot), aki mindezt a mocsárba üríti és megjelenik az első szárazföld. A muszkogén indiánok hitregéjében a kezdeti ősvízbe belefújt a szél és megindult az élet. A pápua hagyományban az istenfiú a sötétben lévő vízi nőtől született. Az első ősföldet a vízből egy teknősbéka hordta fel. Az ősanyához hozzáért egy delfin, és a felnőtt oldalából született meg az istenfiú, Dudugera. Az aztékok hitéban az ősvízből egy aligátorszerű monstrum jön elő, mely megküzd a szép Cipactli napistennel. A zulu indiánoknál a kezdeti őserőkhöz kaméleon és gyík tartozik. A zairi hitregében a nagy ős Mbombo, aki az ősvízben és az ürességben lakik. Az ő hasából jön ki a nap, hold, csillagok és minden élőlény. Az indián (algonkin) Michabo teremtő tengeren vagy nagy tó mellett lakik és ott teremt. Ő a reggeli keleti szél ura. A szibériai népeknél ismert az őskori Tenger Öregasszonya, akárcsak a dogonok hala. A hawaii hitregében a kozmoszi Ka-mapu a erő az óceán aljáról hozza fel a homokot és alkotja meg a szárazat. A polinéz hitregében az elsődleges női lény, Vari-Ma-Te-Takere a világóceán alatt ül egy tojással vagy kókuszdióval, és ott szüli meg első gyermekét, a holdisten Vateát. A görög hitregék Zeusza aranyesővé változott át, hogy elcsábítsa kedvesét. Az indiánoknak a vízhez külön rítusokat tartanak, és az esőért is táncolnak. A forrásokat a helyi istenek lakhelyének tartják. [78] 2. A VÍZ LEVEGŐ KÖZEG HATALMA A legtöbb hitregében kettős teremtő erő szerepel. Ezek együttműködéséből származik az élet. A teremtésről szóló régi hitregékben megtalálható a kezdeti víz levegő közeg. Két különböző minőségű erő együttrezgése a lét mozgatója. A létben minden energia megnyilvánulásának rezgési jellemzői vannak. A természetfeletti erő saját törvényeivel hozta létre a természetest. Ezért a létben érvényes az amint fent, úgy lent, mint lent, úgy fent, miként bent, úgy kint elve. A fentet és lentet összekötő erő a létben folyékony közegként fogható fel. Olyan jellemzővel kell rendelkeznie, hogy át tudja hatni mindkettőt. A rezgések kölcsönhatásában nagy szerepe van a folyékony minőségnek és a hatóerőnek. A folyékony jelleg teszi lehetővé, hogy a rezgések rend alapú rendszerében a létben minden szerves egységben legyen. Az élőkben működő szellemi lényeg folyékony áramlása egy magasabb rendű rezgésminőséggel rendelkezik, mint a fizikai anyag. A víz nemcsak folyékony, hanem mindent meg tud formálni maga körül. Az áramló változás során minden létező folyamatos mozgása egyfajta újrateremtés is egyben. Az őserők közül a víz- és levegő-elem képes az áramlásra. A víz egy energiaminőséget képvisel. A víz az életet befogadó közeg. A levegős lélek-elem maga a beható és átminősítő erő. A hitregék kettős teremtő ősereje a víz és a levegő. A levegő-elem jegyében hat a szellem gondolata és szava, maga az Ige. A földi

7 2. A víz levegő közeg hatalma 7 befogadó közeget a víz-elem képezi le. A mozgó levegő által leképezett hang belerezeg a folyékony földi közegbe és áramlásra készteti. A keleti bölcselet szerint a tér vizeiben vagy az egyetemes anyaméhben történt és történik a lét öntudatlan lüktetése (II. Stanza 2). Folyékony és átható képességgel a víz- és levegő-elem rendelkezik. Az érzelmekhez tartozó víz-elem együttműködik és elválaszthatatlan a lélekhez tartozó levegő-elemtől. Nemcsak a teremtéskor, de létünk során is lelkünk és érzelmeink együtt teszik útjukat. A különböző népek teremtésmondáiban a kezdeteknél a földi közeg az éginek tartott gondolat fényétől termékenyült meg. A földi erőhöz a víz- és föld-elem társul, az égi erőhöz a tűz-elem fénye, illetve a levegő-elem ható ereje. A tűz-, víz- és a levegő-elem hasonlóan háromszöges szerkezetű. Tűz és víz nászából születik az élet. (Rigvéda, X. 129) A görög Poszeidón nemcsak az égi erőhöz kapcsolódó tüzet hozta el az embereknek. Szigonyának három ága a víz-elemhez is közelinek mutatja. Ugyanis Poszeidón a háromágú szigonyával szabályozta a vizeket a földön. A tűz-levegő és a víz együttes ereje a Sophiánál is megtalálható. A görögök Sophiája a gondolat fényétől megfogant és Pistis, azaz Füstös lett. Ezután hozta létre a fényfiút. [78] A víz a kezdeti sötétséghez tartozott. A víz az őserők egyike. A többi elemi erővel együttműködik. A négy őserő közül a víz és a levegő tud áramolni. Víz levegő közegből teremtődött az élet, és ma az tartja fenn bennünk és körülöttünk az áramlást. Életünk során gondolataink érzelmeket váltanak ki bennünk. Ezek találkozásából keletkezik a tettekhez szükséges erő. A kezdeti teremtő erőnek a víz levegő közeg kettős természetet kölcsönöz. Nem véletlen, hogy a régi tudást őrző népek a tér vizeit a szellemi erő megmozdulása után vagy az újraébredés első fokán Atya- Anyának hívják (II. Stanza). Ez a harmonikusan együttműködő pár hozza mozgásba a lét erőit. A szellemi erő mozgása vezetett lényegében a szülő Tér minőséghez. A görögöknél ennek a teremtésre kész állapotnak a szakrális neve Pistis, magyarul Füstös, tehát sötét. [78] A hinduk Fohat-fénysárkány istenfi a a Sötét Vizeknek nevezett anyából jön fel és gerjeszt világosságot (III Stanza 7). A hun bölcselet fényesnek és fénytelennek nevezi. [43] Naprendszerünkben a Nap és a fekete Nap (Santanya) alkotja e kettős erőt. Együttműködésük hozza létre a bolygók ellipszis alakú pályáit. Földi vonatkozásban a levegő és víz képezi az Ég és Föld kapcsolódásának elsődleges elemeit. A hun bölcselet a lét mozgását biztosító kettős erőről, a forgószélről és vízörvényről beszél. [43] Az örvénylő víznek és szélnek nagy ereje van. Szent Lukács írja: Ő (Jézus) pedig felkelvén, megfeddé a szelet és a víz hullámait; és megszűnének és csendesség lőn (Lk 8,24). A nápolyi és provence-i hajósok imája: Ó Tenger Szüze, áldott Anyja és Úrnője a Vizeknek, csillapítsd hullámaidat. A mi imáinkban Mária maga a háborgó tengerek csillaga. A teremtésről szóló történetekben a földi erők a vízhez, az égi erők a levegőhöz kötődnek. A földi közeg föld-elemének színe fekete, de a vizes jellegnek megfelelően kékkel is jelölik. Kékre volt festve a maják Mahan ősanyja, aki a kozmikus tojásban trónolt. Az egyiptomi Knef mint a teremtő képmása kék hajón utazott. A hindi Visnu istennőhöz is a kék szín tartozott. Az égi erőnek tartott levegő-elem színe zöld. Ég és Föld két erőteljes erőt képvisel. Keleti szóval élve mindkettő jang jellegű. A hermetikában két férfival ábrázolják. Az alsó férfifejhez holdsarlót csatolnak, a felső fej napkoronghoz hasonlóan kerek. A létben az égi erő letükröződött a földre. A fent olyan, mint a lent. Mi úgy mondjuk: miként a mennyben, úgy a földön is. Az éginek tartott szellemi világ törvényei hatják át a látható világot. A földi lét visszahat a szellemi erőre. A létben a kettő együttműködik. A lét két fő hatóerejét, a Megtartónak nevezett kettős áramlást idéző képjel mintázza le a sumer esszénus tanításban. Ez nem más, mint az örökké élő és örökké növekvő fenntartó erő. Ebben a kettős erőben rejlik a fejlődés is: A Szent Megtartó és Fenntartó, Az, aki meg fogja újítani a világot! Amely attól fogva sose öregszik, És sosem hal meg! Örökkön élő és örökké növekvő Amikor a teremtés halhatatlanná válik [25]

8 8 AZ ÉLET VIZE A hun bölcselet két vízörvényről, illetve két forgószélről beszél. Ezek a teremtő erők nem mások, mint a szeretet és bölcsesség ikerlángja. [43] A víz levegő őserői elemek kapcsolódásának fontossága megtalálható több nép hitregéjében, bölcseletében: a hinduknál, hunoknál, egyiptomiaknál, görögöknél. A hindu Stanzák szerint a sötétség lélegzete mozgott az élet öntudatlan vizei felett (II. Stanza 2). A Bibliában szintén a víz és a lélek levegője volt jelen a teremtéskor. Isten lelke lebegett a vizek felett (Ter 1,2). A hindu Stanza szerint a teremtéskor a gondolati rezgés megérinti az egész világegyetemet. A sötétség világosságot sugároz, és a világosság egy magányos sugarat bocsát le a vizekbe, az anyamélységbe (III. Stanza 3). A hun bölcseletben kezdetben tenger szellem, illetve szellemanyag volt. Ez a végtelen víz- és levegőerőt képviseli. A rábaközi tudók hagyatéka szerint az Ősistenség kezdetben egyedül volt, ki magában hordozá még a férfit is, mint várandós asszony méhében a fiát. Teremte hegyeket, völgyeket, testet ölte sziklákban, kövekben, alkotá azokat szitáló ködnél finomabb szellemanyagából. Az őstengerként megjelenő szellemanyag hatalmas méretű és szeretettel teli, ezért neve Yotengrit. Az ősi TEN, az ősi KÖR a teremtő jele. A Tenger és Tenkör szavak hasonló rezgésűek: Tenger szellem, Tenger anyag, Tengernyi teremtés, Mindent magába rejtő Ős Ige. Idők kezdetét megelőzően Vajúdását váró terhes asszony, Homlokán Holddal ékes Ukko Föld-istenanyánkban, Tüzek őrében, Boldogasszonyunkban [43] A teremtő szellemanyag szülésre képes, belőle lett a hunok Boldogasszonya. A magyar táltos tudók hagyatéka szerint a világ egy tengernyi méretű istenanyától származik, neve Yotengrit, aki homlokán Holddal ékes. Tengerből vízililiom kelyhében jött világra a mi Boldogasszonyunk, a görög Aphrodité, az egyiptomi Nut, a hindu Visnu, Laksmi, a sumerek első mestere, Oannész. Mind teremtő Föld-anyák voltak. Jellemzőik a víz vagy tenger, valamint a sziklán vagy szigeten lévő fa. A hegyek között alakulnak ki a tengerszemnek nevezett kis tavak. A tengerszem szavunk jelzi a kapcsolatot a víz-elem teremtő ereje és a Föld-anya között. Tenger szavunkhoz hasonló tündér szavunk. Meséinkben a víztündérek a légtündérekkel együtt járnak. A magyar népmesékben tengerből jön elő a Tengeri Kisasszony, a Tenger Csodája. A meséinkben Tündér Ilonánk palotájánál is ott található a csodató és az élet vize. Regösénekeinkben halastó állás vagy csodató jelenik meg. Csodaszarvasunk egyik lába a tengerben, másik a földön lépked. Népdalainkban a lányhoz kapcsolódik a folyó, a hajó vagy bárka vízen való úszása, a Tisza, a harmat stb. A hunok Boldogasszonya tavirózsán jött a világra, akár a keleti népek istennői vagy a görög Aphrodité: Szitáló ködnél finomabb szellemanyagából Vízirózsa kelyhében leánnyá testesült. [43] A tavirózsa vagy lótusz a természet teremtő erejét és elveit letükröző virág. A harmonikusan együttműködő teremtő erő kettős. Ez a virág két létkört köt ösze: vízben és levegőben él. A víz sötétsége a földi létet, a levegő az ég szellemi jellegét egyesíti a vízililiomban. A vízililiom ég föld kapcsolódását képjelezi, ahogy a levegő-szellem felébreszti, megtermékenyíti a vízi világot. A hinduknál maga teremtő szellemi ereje ül a lótuszon: Ó, Örökkévaló! Látom Brahmát, a teremtőt, benned trónolva a lótuszon, szól a Bhagavad-gitá egyik verse. Az istenség a vízből, vagyis az első földből született. A vízililiom az egyiptomi bölcseletben is megjelenik. A lótusznak mélyen rejtett jelentése volt és ma is van a föld számos népénél. A hinduk hitében a lótusz a tér vizein pihenő Visnu istennő köldökéből nő ki. Visnu egyik nőnemű megfelelője Padma, neve lótuszt jelent. Padma lótuszvirágon úszik. Visnu másik megfelelője, Laksmi a tejtengerből emelkedett ki, lótuszvirággal a kezében. Visnuból nőtt ki Brahma, akinek az egyik elnevezése ezért lett lótusz-szülött.

9 2. A víz levegő közeg hatalma 9 Az ősi Egyiptomban úgy tartották, hogy a teremtés hajnalán az ős óceánból, Nuból emelkedett kis vörös tavirózsa és magával hozta a Napot. A kék lótuszvirág a szép Nefertumhoz rendelődik. A lótuszvirág a placentához hasonló függelékével hozzá van kötve az anyaföldhöz, vagyis Ízisz méhéhez. Az anyaméh műhelyében értelmes teremtő erő működött, mely élő lelket kapcsolt a fizikai anyagba. Az isteni csíra méhét Khnoom (Kő-honom) rejti magában. Khnoom istenség, minden dolognak princípiuma, lótusz körülfogta trónuson ül. Egy másik istenség, Bes szintén lótuszon áll, készen arra, hogy ivadékát elnyelje. Tótot, a bölcsesség megtestesítőjét, Amenti szent írnokát teljesen kinyílott lótuszon ülve ábrázolják (IV. dinasztia). A lótusz növény Kínában is fontos jelkép. Ho Hszien-Ku, a taoista Nyolc Halhatatlan egyikének jele. Nevében szín és kő szavunk rejtőzik. A lótusz szent képjelének széles körű elterjedése az összes vallási rendszer azonos eredetére mutat. Ugyanazt a filozófiai gondolatot fejezi ki. Az északi hinduk, az egyiptomiak és a tibetiek, majd a buddhisták a legősibb időktől fogva szentnek tartották. Tisztelték Kínában és Japánban, a mikronéz szigetvilágban. A görög és latin egyház is átvette mint keresztény jelképes virágot. Ma a kékliliom a szentté avatások nélkülözhetetlen virága. Az érzelmek legnemesebbikéhez, a szeretethez társul az istennői jelleg. Ő a szent Jó. Jó szavunk található a különböző népek hitregéjében szereplő istenség nevében. A hun hitregékben a világot létrehozó Istennő neve Yotengrit, Jol, Joli, Ilona. Jó szavunk fedezhető fel Gaia földistennő nevében. Ő a mítoszok jó földje, a szerető és gondoskodó KŐ-Jó, valamint a tápláló ka-ja. Az erdélyi Kárpát-kanyarban élő népeknek szent hegye és istennője Kogajon. Az irániak istene Gojomart, az eszkimóké Kajani, a tibetieké Gayomard. Az óind hitregék Indráját Gaiarti nevű sasa hozta le az égből. Az indiánok istene pedig Pangajo, az eszkimóké Kajani, azaz Kyani. Archaikus népi imáinkban a Boldogasszony maga a szent JÓ. Az istennői minőségben együtt található a föld-elem és a víz-elem: a víz-elem szent JÓ-ként, a föld-elem mint Kőtrón: Jöjj el hozzám, én Istenem, Világosítsd én szívemet. Szent Jó! Szent Kőtrón! Fehér rózsa, Mária [40] Jó szavunkhoz kapcsolódnak az istennők és a segítők nevei (Gaia, Gojomart, Pangajo, Gaiarti, Kajani). Az életet összekötő erő az érzelmek kiegyensúlyozottsága, az öröm. Ez a teremtő erő található meg a hitregékben a mezopotámiai Jáma vízisten, a hindu Jáma tündér, a kínai Jumi hold-istennő, a skandináv Ymir és Freyja, a dogon Mari-Jata, akárcsak a finn Jumala, az észt Jum, a cseremisz Juma, a lapp Ynbmel istenségek nevében. Az istennői szeretetet képjelező folyók neve is onnan ered. A máramarosi folyó neve is Jó(d), akár a Sajó, Berettyó, a Ialomiţa (Jol-omi-Ta), Székijó patak a Csíki-medencében stb. Az aranygyapjú meséjében a víz bárkája és a levegő szava szerepel. A hold bárkáján vízi úton hozta el Jó-szón (Iaszón) az aranygyapjút az életfáról. A kínai istenség Juhuang, azaz jó-hang, az afrikai brazil tengeristennő Yemanya, azaz jó-menny, amelyekben a jó szavunkhoz kapcsolódik a levegő hangja, illetve a víz sötétjéhez tartozó menny. A vizes földből született a tó-honi anyaistennő neve, Diana (t-d, on-an). Ő a tó felett repülő madár, a to-mad, azaz a tó-madár, az újonnan (fel)támadó élet. A (fel)támad szóhoz hasonló a mindent elfedő, betakaró temet szóval rokon kis-ázsiai Tiámat vagy a görög Démétér. A görögöknél a kezdeti víz levegő közeget a halfejekkel és kör alakú arccal ábrázolt Démétérnek megfelelő Ókeanosz képjelezte. Nammu ősanyától született a víz-isten, Jamm és a lélek-isten, Mot Anu istenanyának a vízjegyű fia, Jamma, a levegős jegyű fia, Baál. Az óindek Visnu istenanyjának Jámája szintén folyóisten volt, társa Szóma levegőisten. A tej is a folyadékokhoz tartozik. Népmeséinkben a Boldoganyafa az égig érő fa, a világfa, mely azonos a Tejúttal, Tündér Ilona lakhelyével. Az egyiptomi falfestményeken Nut istennő teste alkotja a csillagos eget. A Tejút a népek mitológiájában több istennővel azonosítható: Galateiával (Kelőtej-a), Leukotheával (Élőkútej-a), Hérával teje és aranyalmája révén, Réával (Úrjó), Eurünoméval (Űrnőm) és Eddával, aki világra hozta a Nap és a Hold tojását, Létó pálmaistennővel, aki a napistent, Apollónt és a holdistennőt, Artemiszt szülte, a hinduk Varunájával.

10 10 AZ ÉLET VIZE Világunk anyatermészetű. A szeretethez kötődő víz-elem és a szellemi erőhöz kapcsolódó levegő-elem hatja át. Ez egy kettős körrel szemléltethető, egybefonódó egységet képvisel. A természetgyógyászat ilyen két körben kirakott kristályokkal gyógyítja az egyensúlyát vesztett embert. Népünk hagyományában szertartásos mosdást végzünk születéskor és halálkor is. A megkeresztelés rítusa is a víz szakrális voltát hangsúlyozza. Ezeket a műveleteket csak folyó- vagy kútvízzel, illetve szentelt vízzel szabad végezni. A csángók a patak vizét hétszer szenteltnek tartják. Ugyancsak ők a halott mellé vizet tesznek, és hat hétig az asztalán pohárban vizet tartanak. Az érzelmeknek megfelelő víz kíséri az embert a lelkek útján, akárcsak élete során. Ma is vízzel kereszteljük meg a gyermeket. A szentelt vízzel kereszt alakban meghintjük az állatokat, a házat, a határt. A régi rovásos feljegyzések alapján a mai Vízkereszt a Szentkereszt ünnepe volt. [65] Vízkereszt az Istennő havában, januárban van. A szent kereszttel való megjelölés áldás volt a lélek számára. Ez az áldás kapcsolódik a hunok Anahita istenanyjához [39] és archaikus imáinkban a Boldogasszonyhoz: Engem angyal megőrizzen, Szent kereszttel megjegyezzen, Hadd aludjam Boldogasszony ágyában [38, 40, 41] A rituális tisztálkodás és a templomok bejáratánál elhelyezett szenteltvíz ugyancsak eszmei tartalommal bír. Egyiptomban a templomok előtt kis háromszögű tavak álltak a neofiták rendelkezésére, a muszlim templomoknál is kötelező a rituális mosdás. A vízzel való áldás aktusát gyakorolja a nyugati rítusú ember a házszentelésnél Vízkeresztkor, az ételszentelésnél Húsvét reggelén, a tavaszi határkerülésnél, keresztelésnél, a halottak meghintésénél temetéskor stb. A víz az Isten áldó anyaga. Templomainkban ma is van vízszentelés Húsvétkor. A kutakat is Húsvétkor szokták feldíszíteni és megszentelni Németország és Svájc egyes vidékein. A díszítéshez tojásokat és papírból készült spirálokat, virágokat használnak. A néphagyomány szerint a húsvét-reggeli kút vagy patak vizében való mosdás fiatalít. A vizet nagyszombat éjszakáján kell a házba bevinni, hogy áldó hatású legyen. Egyes helyeken ilyenkor beterelik az állatokat a folyó vizébe, hogy áldás legyen rajtuk. Hagyományosan használjuk a szentelt vizet gyógyításra, lakóházunk tisztítására, jóvarázslásra. Gyergyó újfaluban gyerekkoromban a szentelt vízzel meghintették az udvart, az állatokat, és még a beteg homlokát is azzal kenték be. Vízkeresztkor a pap áldja meg a házat szenteltvízzel. Népünknél a víztisztelet mindig is élő hagyomány volt. Árpád vezérünk a nép színe előtt vízzel áldozott. Vízzel öntik le az utat az új házasok előtt, az aratásról hazatérő gazda előtt stb. A húsvéti locsolkodás ugyancsak a jóvarázsláshoz, a megtisztuláshoz kapcsolódó szokás. A hosszú élet titka a tiszta víz ivása. Testünk egészsége közvetlenül függ a sejtekben levő víz szerkezetétől. A magas tisztaságú víz nagy életerőt kölcsönöz a szervezetnek. Kevés olyan terület van a földön, ahol az emberek magas kort érnek meg. Ilyen a Hunza földön élő ősi turáni nép és az egyik ecuadori tartomány népe, ahol a több ezer éves kék gleccserekből származó tiszta vizet isszák. 3. A VÍZI ÁLLATOK MINT KÉPJELEK Biztosan JÓ, mi összhangban van a természettel. Mert a természet ISTEN eredete, ISTEN teremtése, A természet ŐBENNE van, Ő meg a természetben. (Yotengrit, 43) A szellemi világban mindennek megvan az ősképe. A víz és képjelei megtalálhatók a világ különböző részein lakó népeknél. A világ teremtéséről szóló hitregéikben kezdetben a víz-elem uralkodott. Az első lények vízi állatok voltak. A hun teremtésmonda szerint a Föld-anya vízbe rejtette el magzatait:

11 3. A vízi állatok mint képjelek 11 Az ember vízi állat volt, Mert az istenek háborúi És ügyetlenkedései korában Ukko Istenanyánk vízbe rejté magzatait. Abban az időkben vízben éltek-haltak, Vizekben szaporodtak. Meleg vizekben. [43] A Föld-anya a víz-elemmel kapcsolatos. Ábrázolásai közé tartoznak egyes állatok, mint a hal, rák, béka, hal, skorpió, kígyó. A vízi állatok, akár a víz, a különböző népek regéiben a Tündérekhez tartoznak. A víz áldásos ereje a mesékben az élet vizeként, mindig a Tündérek, a Királynők országában lévő tóban vagy kútban jelenik meg. A zenélő kút vagy a tejtó is Tündér Ilonánk palotájában van. A zene is a Tündérek fennhatósága alatt áll. Nem véletlen, hogy a hangszereinken, orgonáinkon gyakran megtaláljuk valamelyik vízi állat mintázatát. Meséinkben a vízi állatok gyakran jelennek meg kettős szerepkörben. Ez nem véletlen, mert a természetben is gyakran a kettősség jellemzi őket. Kétéltű például a béka, de a halak egy része is tüdővel lélegzik. Ez a kettősség megtalálható a jellemükben is. Meséink vízi állatai is hol segítenek, hol ártanak a hősnek. Egyesek közülük a félelmeinkhez kapcsolódnak. Így a meséink boszorkánya kígyót, békát eszik. A királylányt vagy a mesehőst békává varázsolják el. Más vízi állat a mesehős kérésére segítségadással válaszol. A cet és a teknősbéka elviszi a hőst a kívánt helyre. Az aranyhalacska mindig segít az arra érdemesnek. Kerek alakja van és kétéltű állat maga a béka és a csiga is. Az aztékok teremtésről szóló regéjében a szent Quetzalcoatl tollaskígyó békába bújt bele, a béka kettészakadásánál az alsó feléből keletkezett a föld és a felső feléből az ég. A joruba törzs teremtő Oduduwa istennője csigaházba bújt el, majd tyúk alakját vette fel. A borneói dajakok teremtésről szóló hitregéjében az égből esett le egy csiga és egy hernyó, abból jött létre a termőföld. Hal szavunk több is jelentést hordoz magában. Jelenti a lélekhalat, meséink aranyhalacskáját, mely segít életünk során. A Halak csillagképet két halacska szemlélteti, valószínűleg világunk kettősségének megfelelően. A hal némasága az örök csenddel is kapcsolatos. A lélek belső világa és az alvilág olyan, mint a halvilág. Mélyen a csendben található. A csendes emberre mondjuk, hogy néma, mint a hal. Aki átmegy a lélek világába, az olyan, mint a hal, vagy mintha meghalna. A hal a víznek megfelelő legfejlettebb élőlény. Ezért nem véletlen, hogy a víz és a hal a teremtő istennőkhöz és a termékenységhez kapcsolódik. Hal a jelképe a legrégebbi hitregében a sumer Ea és Dumuzi istennőknek. A skandináv mitológiában Frigghez, a termékenység istennőjéhez tartozik. Kínában a termékenység jegyében ajándékozzák a halat az új párnak. Az óind művekben Visnu istennő is halból lépett ki a szárazföldre. Az embereket a jó tündérek segítették. A hindu vízi tündér neve magyarítva lápit jelent: Ulupi. Az ógörög Poszeidónt az útján halfarkú emberek, tritonok (hármasok) segítették, Ókeanoszt halakkal körbevéve ábrázolták. Az óind Mahábhárata című eposzban a hal Brahma megtestesülése. Az újzélandi maorik hite szerint a bálnák és a delfinek a mi felmenőink. Hitük szerint cetfélék alkották meg az emberiséget. Szakrális képeiken úszóhártyával ábrázolják a szenteket. Nem véletlen, hogy a történettudomány a maorikat ősi keltáknak nevezi. Több nép mítosza szerint az első lelkes lény hal alakú volt. Tüdővel lélegző halat több ókori barlangrajzon láthatunk. Ilyen az afrikai dogonok rajza, ahogy az életet adó Őst ábrázolják. Az Ős neve Nommo, aki a dogonok szerint elhozta az égből az életet a földre. Az uszonya vízszintes, akár a delfineké. A dogonok mítoszai szerint Nommo, az istenember egy bárkán érkezett a földre a Szíriuszról. Ugyancsak egyik afrikai teremtésről szóló hitregében szerepel az égből jött szent kovács, aki lehozta tudást és a gabonák magjait. Őt Amma istennő küldte a földre, hogy tanítsa az embereket. A kovács találta fel a tüzet is. Nem-es szavunk az égből jött más teremtő erőhöz is kapcsolódik. A hunok rovásos történetírásában a teremtéssel kapcsolatos hitregében találkozunk Numi istenséggel, aki az életfa ötödik emeletén lakik és a Föld-anya társa. A hitrege szerint Numi energiái fogják össze az ötödik eget. A hét fia és menyei felügyelik a világ hét egét. A dogonok hitében Nommo hal-isten kováccsá változott, hogy az embereket segítse és tanítsa. A sumerek nagy istennőjének neve Nammu, aki az eget és a földet világra hozó Anya. A római őstörténetben is szerepel egy hasonló nevű felvilágosult uralkodó: Numa. Etimológiai és eszmei értelemben az indi-

12 12 AZ ÉLET VIZE ánoknál találkozunk egy hasonló nevű teremtővel. A maiduk indiánok hitregéjében a legfelső teremtő neve Wonomi, aki szintén a vízhez kapcsolódik. Wonomi csónakban ül, és énekével teremtette és tartja össze a világot. A mezopotámiai agyagtáblákon is megjelenik a halfarokban végződő, égből leszálló ember. Elsőként Enlil érkezett a Földre, de a vízre szállt le, nem a szárazföldre. Az agyagtáblákon található szövegrészek, az Óannész-legendák szerint légi járművön érkeztek a segítő Istenek. Vezetőjük Óannész (Honős?), illetve Ab-Gal. A járművük a tengeren szállott le. Onnan a vízben úszva jöttek ki a partra. Halfarkuk volt, de emberi hangon beszéltek. Az Óannésszel érkezőket Ab-Gal-oknak (Hab-Kel) nevezték. Ábrázolásaikon testét halpikkely borítja. Amikor elhatározta, hogy szárazföldre lép, alakja félig ember, félig hal volt. Emberi alakját később vette fel. A hal bőre érdes, pikkelyes, akár a kétéltű állatoké. Egyes népmesékben az embereknek valamikor kemény pikkelyes bőrük volt. Az óind Karnának a pikkelyszerű bőrpáncélja beépült a testébe, amiért sebezhetetlenné vált. A német Siegfried és a görög Akhilleusz történetében is fellelhető ez a testi sajátosság. Az ősi Istenanya-tisztelők az égi őseit hol halfarokkal, hol éppen halként ábrázolták. A halfarkú Istenanya a sumerek egyik jelképe. Templomaink kazettáin gyakori díszítőelem a halfarkú istennő vagy ahogy még mondani szokták: szirén, sellő, így a gyerőmonostori, técsői, szilágylompérti templomban. Poszeidónt vagy Apollónt szokták halon ülve ábrázolni. Az indek Visnu istennőjüket szintén halfarokkal, a maorik istennőjét két halfarokkal jelenítik meg. A mezopotámiai Inannát kettős halfarokkal ábrázolták. [80] Ilyen ábrázolási mód megtalálható a türei kályhacsempén, a szilágylompérti templom mennyezetkazettáin, a sárvári Nádasdy-kastély szárnyas oltárán, a kaplonyi címerben, az inaktelki faragott kapun. A kolozsvári Szent Mihály-templom nyugati kapuja felett hasonló mintázat sejlik fel, alig láthatóan. Halak láthatók a szombathelyi kőtárban a régi római kori sírköveken. Hal hall halál szavaink hasonlatossága utal a hal képjelének találó használatára. Külső díszítőelemként egy ház homlokzatán látható kettős hal Késmárkon. Jónás és a bálna története az Ószövetségben a halál és az újjászületés szinonimája. Eredete egy régi babiloni hitrege, amelyben a tengeri nagy szörny lenyelte Mardukot, a napistent. Az indiánok szerint az ember ősei tengerből származó, emberi alakot öltő lények voltak. Nemcsak a dogonoknál, hanem a kisebb népeknél, a szigetvilági őslakosoknál is a hal vagy bálna a volt az embereket segítő szent lények jelképe. Az eszkimók a festett bálnauszonyokat vagy bálnamaszkokat jótékony hatást keltőként viselik bizonyos esetekben. Az új-zélandi maoriknál a bőség áldását jelentik a bálnák. A bálna alakjával díszítik élelmiszerraktáraikat. A bálna száját spirálok alkotják, utalva a világot teremtő energiára. A bálna, a delfin és a lazac az angolok három legendás szent állata. Szentnek tartott halként a lazac játszott szerepet a keltáknál és az indiánoknál. A lazacok nagy távolságra vándorolnak fel a gyors iramú folyókon petét rakni. A vízeséseken rendszerint kettesével ugrálnak fel. Az indiánok bajelhárító maszkjai lazacot ábrázolnak. A lazac a germán mondákban is megtalálható. A csibész Loki egyszer lazac alakjában menekült meg Thór haragjától. Még a japánoknál is védő jelkép a hal. A szamurájok kardhüvelyét szintén hal díszíti. Az ókori nép számára olykor delfin jelképezte a halat. Az ógörögök és az ausztrál bennszülöttek úgy tartják, hogy a delfinek és az emberek szellemi rokonságban vannak egymással. Hitregéik szerint a delfin hozta el hozzánk a földre az istenek és az emberek lelkét. Az indiánok hitében két világunk, a valódi és a szellemi világ között a delfinnek jut a küldönc szerepe. Delfinek veszik körül a görögök teremtő Ókeanoszát. Az ógörög mitológiában a világot működésbe hozó teremtő erőhöz kapcsolódik a delfin alakja. A Teremtőt, akit Ókeanosznak (Kőjó, Tem) neveztek, delfinekkel körülvéve ábrázolták, például egy IV. századi ezüstlapon. Ugyanakkor Apollón napistent is a delfinnel hozták kapcsolatba. A delfin egyesíti a férfias szoláris világot a nőivel, a vízi környezettel. A delphis mint delfin és a delphys mint anyaméh hasonlóan hangzik. A görög napisten szentélye a Delphüné istennőről elnevezett, köldök nevet viselő hely. A kelták a delfint a bölcsességgel társították, és annak evésével áldásban részesültek. A hallal kapcsolatban itt a Kárpát-medencében rovásos feljegyzés maradt a régebbi tatárjárás idejéből. A tatárok is szentnek tekintették a hal-szimbólumot. A tatárjárás idején egy Kopácsi nevű mesternek címere halat tartalmazott. Ezt kitűzték a város falára, és a tatárok elkerülték a környéket. [43]

13 3. A vízi állatok mint képjelek 13 A tudománytörténetből tudjuk, hogy a korai keresztények imahelyeiket hallal díszítették. Ma is a halat a kereszténység szent szimbólumaként tartjuk számon. A Kárpát-medencében több helyen a templomok festett kazettáin haldíszítést látunk. A népi tárgyainkon is olykor megjelenik a hal mintázata. A hal régi hun jelkép. Már a bronzkor elején egyes nemzetségek zászlaján ékeskedett. [43] Nagykároly város régi címerében is hal szerepel, a Károlyi család címerében halfarkú Istenanya, akár a Wesselényi-címerben. Halmotívumot tartalmaz Bereg, Békéscsaba, Bihar vármegye, Varsó, Nagykároly, Szatmár címere. A csángók hite szerint a föld vízen áll és ikerhalak tartják fenn. Az Almafiak című mesénkben a boldogság üveghegyét cethalak tartják fenn a vízből. Több mesénkben az üveghegy, a Nap a tengerből kel fel és a tengerbe nyugszik alá. A víz istennője Egyiptomban Heket, a görögöknél Hekaté. Az egyiptomi ábrázolásokon Heket béka alakjában lótuszon pihen. A béka vagy a varangy istennő egyike a teremtéssel kapcsolatos fő erők képjeleinek. Az állat kétéltű, illetve kettős, akár a lótusz. Ugyanakkor képes a hosszú időkig eltöltött kies élet után látszólag feltámadni. A lótusz körülfogta béka vagy varangy kedvelt alakja volt a templomlámpáknak a rájuk vésett e szavakkal: Én vagyok a feltámadás. Ezeken a tárgyakon olykor csupán béka vagy varangy képe látható lótusz nélkül. Ezek a béka-istennők az összes múmiákon is szerepelnek. A keleti népeknél megtalálható a lótusz mellett a béka is. A kínai Nu-Kua istennőhöz szintén békát társítottak. A béka kétéltű állat. Mint ilyen, kettős szerepkörben jelenik meg, akár a hal. A szarkofágokon és a házak oromzatán rendszerint két hal jelenik meg. Poszeidón mindig egy kétfejű halon ül. A lőcsei Thurzó-ház kettős sárkánya is inkább halhoz hasonló. A víznek mint a teremtő energiák elsőjének másik jele a spirálisan csavarodó képjelek, a kígyó, sárkánykígyó, rák, skorpió. A csigavonal szakrális volta nem véletlen. Az érzelmekhez rendelődő víz mértani jele az ikozaéder. Az ikozaéder típusú ligandumok kristálytereiben kimutatható a kettőscsavaros, helixes erőtér. A kígyó testének áramvonalas alakja a hullámtermészetet mintázza le. A kígyókat a folyók isteneiként tisztelték Egyiptomban, Indiában, Kínában, Afrikában, Amerikában az indiánok. Egyiptomban a Nílus forrását, az élet eredőjét kígyóval ábrázolták, akárcsak az ember lelki energiáit is. A mezopotámiai teremtésmondában a sárkány kifolyó vére jelképezte ezt az energiát. A Nílus vizét az egyiptomiak szentnek tartották, akár a hinduk a Gangesz vizét. A holtakat a víz-istennő, Anubisz (Anuvíz) áldásával szórták meg, hogy segítse őket. Vízi állat, illetve kagyló volt a jele Visnunak (Víz-nő-nek). Szertartásokat végeztek és végeznek ma is a hinduk a Víz Anyjának kiengeszteléséért. A kelták is a folyókat az istennőkkel társították. Az istennők mellé kígyó vagy kígyózó vonal járult a kínaiaknál, a görögöknél, a szkítáknál. A kígyó régen az imádás tárgya volt, az érzelmek erejéhez társították. Az istennői tiszta érzelmeket nagyra értékelték. A kettős természet, a jó és a rossz is a kígyók jellemzője. Az érzelmek bonyolultságának, a kezdeti káosznak a megtestesítője szintén a kígyózó vonal. Az eltorzult érzelmek erőinek útja is ugyanolyan spirálisan ható. A rossz irányú érzelmekhez társul a félelem, az irigység, gyűlölet stb. Az egyiptomi Apofisz kígyó az alvilág ura, az akkád Tiámat a sötétség kígyója, az ind Ananta varázshatalmú démon A HOLD A VÍZ-ELEM ÉS A FÖLD MEGFELELŐJE A víz a bolygók közül a Holdhoz rendelődik. A víz-elem az érzelmekhez tartozó őserő. Az érzelmek lényünk sötéttel jelzett oldalának tartozékai, akárcsak fizikai testünk. A Hold a hitregékben a teremtéskori sötét állapotú erők és az anyag képviselője. Ég és Föld kapcsolódásában a földi vizes közeget jelentette. A Bibliában megtaláljuk, hogy kezdetben minden víz volt, és az Úr a lakhelyét a vizek felett rendezte be: Lakhelyed a vizek felett rendezted be (Zsolt 104,3). A hegyeket is vizek borították (Zsolt 104,6). A víz szentségét vallotta az ókor és vallják a természeti népek. A hunok Yotengrit istennőjének szellemanyaga, melyből a világ létrejött, vízszerűen folyékony volt. A babiloni Babapis (Baba-víz) hegyén a vízkapura épült a szent vár. Jeruzsálem sziklája is leért a szent vizekhez. A teremtéssel kapcsolatos hitregékben az Ős-egy a tengerből merült fel, csónakban, madártoll vagy madár formájában, vagy egy szigeten levő sziklán mint életfa. A bárka, a csónak a holdsarlót mintázza le. Az indián hitregékben olykor ketten teremtenek. A teremtő párból a sötéttel jelölt rész teremti meg a hegyeket és a vizeket. A sötéttel jelzett szellemrész jele a Hold vagy a kígyó. [68]

14 14 AZ ÉLET VIZE A Hold az érzelmekhez kapcsolódó őserői víz égitestje. A sötéttel jelölt erőből teremtődött a világ. A lét magja holddal jelzett lényből származik, és az tartja ma is magába zárva. A régi kultúráknál a Hold nagy hatalommal bíró erőt képjelez. A sumereknél a Hold nemcsak a békét jelentette, hanem magában hordozta az élet magját: Szálljon a fohász A Holdhoz, Amely magában hordja Tömérdek fajta magvait, Amely őrzi a magot A Gyógyító Egyetlen Holdnak. [25] A hindu bölcseletben az ős gyökérfajú embereket holdbeli ősöknek nevezik, akik a mennyei emberek leszármazottai. Az egyiptomi Halottak Könyvében az ember lelke a Holdból ered. Szerintük az ember a Holdból jött elő, és a lelke a holdsarlón utazik Ozirisz felé. Az óind hagyományban a Hold adta a lét magját. A hindu bölcselet szerint a lét gyökere a háromnyelvű láng, melyek a Hold sugarai (VII. Stanza 4). A hun bölcseletben a Hold az ég ladikja. Teremtéstörténetük szerint az istenek az embereket és az állatokat a Hold segítségével mentették meg a vízözön és a tűzözön borzalmaitól. Az istenek ezért láncot kötének a Félhold szarvára, leereszték a Hold ladikját. Abba bele terelének az állatok minden neméből hetet-hetet nemenként és felvonák őket az egek tág mezejére. [43] A Hold vonzereje szüli, fenntartja és elpusztítja az életet. Hat az érzelmekre, a pszichére és a fizikai testre. Csillagászati szempontból a Hold az ókor hét bolygójának egyike volt, de a földi élet uralkodója is egyben. A természet törvényei képezték az alapját a yukatani maják, a hinduk, az asszírok, a régi babiloniak, valamint az egyiptomiak és a régi héberek naptárkészítésének. A vizek apályához és dagályához a Hold-hatás járul hozzá. A Hold segíti a vizek folyását. A Hold befolyásolja a Föld tengereinek mozgását, a víz ár-apály rendszerét. Nagy hatást gyakorol az időjárásra. Az ókor szimbólumrendszerében a Hold a víz-elemmel kapcsolatos. A rábaközi tudók hagyatéka szerint a víz a Föld-Istenanya, a Boldogasszony, Ukko áldó anyaga. A Föld-anya éke pedig a holdsarló. [43] A Föld-anya holdsarlója a keresztény ábrázolásoknál a Boldogasszony lába alatt található. A szeretet istennői igazsága adja a bölcsességet. A sumer jelrendszerben a béke képjele a holdsarló. A béke mint a tiszta érzelmek sajátja hatalmasabb mindennél. A béke lehelete barátságos. [25] A holdsarlóval jelzett erő hat az ember érzelmeire is. A Holdhoz kapcsolódó víz az érzelmek hordozója, segít az elmélkedésben és a belső békénk megvalósításában: Áldozni fogok a Holdnak, A vizet adó, gyógyító egyetlen Holdnak! Meg fogom idézni a Békét, Akinek lehelete barátságos, Aki hatalmasabb minden más teremtménynél. [25] A vizek szabályozója a Hold. Az időt is a Hold méri ki: Te alkottad a Holdat, hogy az időt mérje, És a nap is tudja, mikor nyugodjék le (Zsolt 104,19). A Nap mellett a Hold az Ég és Föld kapcsolatáról beszél. Ebben az összefüggésben a Hold maga a Föld. A Nap a Hold sarlójának ölében szakrális díszítőelemként jelenik meg a keleti bölcseletben. A teremtésmondákban az eget a Nap, a Földet pedig a Hold jelképezi. Az égi erőt fehér színnel, a földi erőt pedig sötét színnel szokták jelölni. A víz az érzelmek elemi erejét mintázza le. Az ember bioritmusa a holdjáráshoz igazodik. A nőknél észlelhető fiziológiai jelenség a Hold keringési ritmusa szerint megismétlődik minden 4 hétben, melynek mindegyike 7 napból áll. Ez az időszak 13- szor fordul elő a 364 napban, ami megfelel az 52, hétnapos hétből álló nap-évnek. Az az idő, amelyet az

15 3. A vízi állatok mint képjelek 15 életképesség időszakának neveznek, 210 nap, vagyis 30 hétnapos hét. A születésig eltelő idő 280 nap, vagyis 40 hétnapos hét vagy 28 napból álló 10 hold-hónap, vagyis kilenc 31 napból álló naptári hónap. Ennyi napból áll a maják Tzolkin kalendáriuma is. A megszületés menete ezáltal a csillagászati számításoknak alapjává vált. A 354 és 355 napos holdév lett végül is a hunok, egyiptomiak és héberek számítási módja. Az egyiptomiak a Tejutat, illetve a világegyetemet anyatermészetűnek tartották. Az egyiptomi falirajzokon az égbolton Nut istennő teste feszül ki, rajta az égbolt csillagaival. Az istennői érzelem maga a szeretet, a Szent JÓ. A Hold az érzelmi oldalhoz kapcsolódó víz-elem képjele. A hinduknál a Hold uralkodója a Jó szavunkkal egybecsengő Jao, aki a felső hét világ ura. A víz-elemmel képjelezett érzelmi oldalunk lényünk sötéttel jelzett részéhez tartozik. A kezdetet is feketeségnek nevezték. A fekete Napban (Santanya) rejtőzött a hitregékben szereplő fényes csíra, amelyből létrejött a Nap. A lét szerkezetéről és a kiindulásról szólnak a hitregék. A teremtésről szóló hitregékben a kezdeteknél sötétség volt. A hindu, hun, egyiptomi, görög, skandináv népeknél találunk fekete vizeket, fekete hollót, fekete kutyát, fekete lovat, farkast, ördögöt, kacsát vagy fekete örvényt. A hindu Agni tűzisten hetedik fekete lánya Kali. A görögöknél két fekete galamb repült a dodonai tölgyfákra. Noé fekete hollót bocsát ki a galambbal együtt. Odin fekete hollói repültek Saga istennő körül. Kínában Kwan-Jin istennő fekete vízi madáron utazik. Az első a Föld volt, az is a sötéthez tartozott, amely az ősvízből kiemelkedett. A holddal jelzett érzelmek sötétsége a szenvedések tere is. Onnan kell kibontatunk szeretetünk fényét, a gyermeki világosságot. A világosság jele a fény köre vagy a Vénusz csillag. A holló a sötétség madara. A fekete holló latin Corone nevének rezgése is a Teremtő körére utal. A Képes Krónikában a hét vezér melletti pajzson sötét színű madár látható. Az ősi istennők madara a holló, akárcsak az éjjeli napként tisztelt holdsarló és a Vénusz. A tanulásra serkentő Szaturnusz egyik képjele szintén a holdsarló. Az égen a Szaturnusz ereje a Holló csillagkép hátterében van elrejtve. Keringési idejük is hasonló: a Szaturnusz 29,5 év alatt tesz meg a naprendszerben egy kört, a Holdnak ehhez 29,5 nap szükséges. A holló a kínai hagyomány szerint a Nap lelkét szimbolizálja. A Nap körében ábrázolják a hollót. A fekete holló tartja a csőrében a napkarikát a Hunyadiak, Hátszeg és a pálosok címerében. Hollós sztélé található Kassán a domonkosok templománál, a körösfői kőfaragáson. Hollóval a kezében ábrázolják a lisszaboni egyházalapítót, Szent Vincét. A szibériai eszkimók szerint a holló az ősi sötétségből bukkant elő és tanította meg az embereket a természet erőivel küzdeni. A teremtésről szóló mondákban szerepel a Nagy Holló vagy a Tengeri Öregaszszony. A kori törzs hitregéjében a teremtő Kikina Ku-nak a fia öltözik hollóruhába. A regehősöknek az ugyancsak fekete tollú varjúk adják a tanácsokat. Az indiánok szerint a holló a teremtés madara. A holló a kezdeti sötétség idején fénnyel és tűzzel ajándékozta meg az emberiséget. Egyes törzsek úgy tartják, hogy az embert is a holló teremtette meg. A cimsián indiánok teremtő istennője, a Fényes Felhőasszony kapcsolatban áll a hollóval, akit Fényes-re változtatott. Az algonkin indiánok teremtő Michabója a tengeren lakik és a holló hoz neki földet, amiből megteremt mindent. Az északi népek három harci állata közül az egyik a holló. Odinhoz a bölcsesség keresésében társult a két holló, a Gondolat és az Emlékezet. A cimsián indiánok Fényes Felhőasszonya a hollóval kötött házasságot. A kelták a hollót szintén Morrigannal, az ír hadistennővel társították. Az ősi híres walesi király, Bran neve hollót jelent. Úgy tartják ma is, hogy Bran feje a londoni Towernél, a Fehér hegyben van eltemetve, ahol hollók fészkelnek. A hollók jelenléte a londoniak kívánsága, békét és biztonságot ad. Úgy vélik, hogyha a hollók elhagynák a Towert, elveszne az ország. Fekete színű madár a varjú is, akárcsak a holló. Az indiánok hitében a varjak ősi feljegyzéseket és szent törvényeket őriznek. Röptükben jelzik azok helyét. Megjelenésük változást hoz a vidékre. Hírnök szerepét tölti be a japánoknál is a varjú Amateraszu napistennő mellett. A mitikus háromlábú varjú a Napban lakott. A hermetikában a holló az ideális összetételű és természetű teremtő minőségű anyaghoz rendelődik. Az ókor bölcseletéből merítő középkori kísérletező tudomány az anyagba zárt szellemi részt fekete madárral

16 16 AZ ÉLET VIZE ábrázolta. Ez az anyag képes magából kilehelni egy teremtő fényt tartalmazó quinta essentiát. Az anyagba zárt szellemi részt hollóval, a felszálló emanációt öt kis fehér madárral jelölik. A kezdeti sötétség istennője a Föld-anya. Jele a Hold. Holdsarlón ábrázolták a mezopotámiai istennőt, kezében a holdsarlót idéző fokossal. Olykor az istennő a fején viseli a holdsarlót vagy bikaszarvat. A hunok istenanyja a homlokán holddal ékes Boldogasszony volt, akárcsak a hinduk Lalitája. [43] A krakkói vártemplom valamikor Boldogasszony-templom lehetett, mert belül gyakori a holdsarlós mintázat. A templom belső falán mind a négy égtáj felé egy-egy bikafej látható A HOLDSARLÓ, VÉNUSZ, CSILLAG Anyai oldalunk és a női mivolt létezése biztosítja a lét folyásának továbbvitelét. Az égitestek közül a Hold és a Vénusz az istennők bolygója. Érzelmeink, illetve a víz-elem a Holdhoz rendelődnek. A Hold és a Vénusz maga az éj királynője. Érzelmeink anyai jellege lényünk sötét oldalához tartoznak, akárcsak a Hold az éjszakához. Lelkünkhöz a Vénusz mint lélekcsillag kapcsolódik. Fényünk, halhatatlan lelkünk érzelmeink rejtekében található. A Hold, illetve a Vénusz az éjjeli Nap. Az érzelmek rejtik magukban az egyedi lélek fényét. Az érzelmek a sötét oldalhoz tartoznak. Az ókorban a sötétséget fekete Napnak, illetve hollónak nevezték. A Vénusz változó fényerővel bír, akár a Hold. Mindkettő a Naptól kapja fényét, és a Nap körüli keringésükben a föld árnyékolja őket. Keringésük körpályájának megfelelően változó fényükben holdsarlóként jelennek meg. Míg a Hold minden 29,5 napban fogy és növekszik vissza, addig a Vénusz ezt egy évben csak egyszer tudja megtenni. Illetve a Vénusz az emberi magzat növekedésével egyenlő idő alatt tesz meg egy teljes fényváltozási ciklust. A Hold befolyásolja az élőlények megtermékenyítési és születési mintáit. A magzati élet a Vénuszhoz kapcsolódik. Holdsarló alakja van a Vénusznak is a megfelelő keringési fázisaiban. A holdsarló alakja képjelként a világ népeinek hitregéiben az istennők és istenfiak kísérőjegye. Holdsarlóval ábrázolták az ókor teremtő Föld-anyáit. Ugyanakkor a Vénusz is az istenanyákhoz tartozott: Ízisz, Anahita, Astarte, Tündér Ilona. Holdistennő volt a mezopotámiai Inanna, az egyiptomi Heket, a görög Hekaté, Diana, Artemisz, a walesi Arianrhod, a skandináv Freyja. A maoriknál a Szél istenét holdsarlóval együtt ábrázolták. A Vénusz szintén az istennők és istenfiak kísérőjegye. Nálunk Tündér Ilonához kapcsolódik. A Hajnalcsillag vagy Esthajnalcsillag Tündér Ilona csillaga. Vénusz szavunk kapcsolatban van a fény, szél szavakkal. Szél csillagának hívjuk. A pásztormeséinkben mint Szél csillaga jelenik meg. A szél a hitregékben az istenfiú teremtő erejéhez kapcsolódik. A népi hagyományunkban a Szél a Szent Szellemmel, a Szent Lélekkel azonos. A hitregékben az istenfiú a szavával keltett széllel teremt. Jézus azt üzente János Jelenéseiben, hogy aki mindvégig kitart szolgálatában, annak adja a hajnalcsillagot (Jel 2,28). Saját magát is vele azonosította (Jel 22,16). Az Újszövetség ezen részében a csillag a helyesen ítélő lélek világosságaként jelenik meg. A Szél csillagára jellemző holdsarló alakját az istenfiaknál rendszerint a bikaszarvval mintázták le. A holdsarló az érzelmek tisztaságának fényét képjelezi. Anyai oldalunk és lelkünk fontosságát emeli ki maga a menny szavunk is. Anyaszentegyházunk gyökereihez kapcsolódnak olyan szakrális nevek, mint Minósz, Menes, Mina, Manu, Mani, Munay, Amenhotep. Hozzájuk tartozik a fény, a bölcsesség, az Ég és Föld közötti közvetítő szerep, a mennyei hidat járó pontifex, a tiszta lelkület és szeretet. A hermetikában a holdsarló az anyag lelkéhez kapcsolódik, mely istenfiúi minőséget jelöl. Holdsarlóval ábrázolják a mezopotámiai agyagtáblákon az istenfiút, akárcsak a hermetikában. Ugyanakkor az anyagból felszálló lélekcsillagot olykor a Vénusz képjelezi. A hermetikában a Hold maga a Királynő is. Az ő fennhatósága alatt végezték kísérleteiket, és kegyeit keresték a műveletek sikeréhez. Míg a Napnak saját fénye van, a Hold és a Vénusz a fényt csak visszaverni képes. Mivel alakját állandóan változtatja, a változás szimbóluma és az idő mérője a Hold és a Vénusz lett. Egyes nyelvek a Hold alárendelt viszonyát a Hold szó nemével fejezik ki. A Holdat és a Vénuszt gyakran nőként ábrázolják. A latin luna Hold nőnemű, míg a Nap sol hímnemű. A Hold-istennő fia lett a napisten. A Vénusz az istenfiú égitestje. Az ókor szűz istennői, mint Inanna, Anahita, Artemisz, Ízisz, mind a Holdhoz kötődnek. A görög Szelénét, Dianát és a kelta Rhiannont is a Holddal, valamint a fehér lóval társították. Hold-, illetve víz-istennő volt a görög Diana a

17 3. A vízi állatok mint képjelek 17 kutyával, a kelta Coventina, a vizek őrzője, az alaszkai Szedna tenger-istennő, a nyugat-afrikai Mavu, a kelta Sulis gyógyító, a maják Is-csel Szivárványhölgye, a hindu Laksmi. A Hold ősrégi jelképe a legösszetettebb az összes jelképek között. A Hold minden más égitestnél közelebbi viszonyban áll a Földdel. A Nap bolygórendszerünk életadója. A Hold a mi gömbünk-földünk életének folyását biztosítja. A régi görögök és egyiptomiak kiemelten foglalkoztak a Holddal. A Hold jelképénél nem több jelentésű még a Nap jelképe sem. Neme természetesen kettős volt. Egyes népeknél hímnemű, mint például a hindu Soma király és a káldeai Sin, másoknál nőnemű, mint a mezopotámiai Inanna, a hun Yotengrit, a görög Artemisz, a perzsa Anaitis, a szép Diana, Luna, Ilythia, Lucina istennők. A Holdnak kettős szerepköre van, akárcsak a Vénusznak. A Hold a Királyné és a Király. A görögöknél Soma király volt, mielőtt Phoebé és a szűz Diana lett belőle. A hermetikában a holdsarló az istenfiúhoz is odatartozik. Az istenfiú pedig maga a Király, és a teremtő harmóniát képviseli. Nemcsak az istennők vannak kapcsolatban a Holddal, hanem az istenfiúk is. Hold-istenként tisztelték Hermeapoliszban Tótot, aki az idő és a tudás ura volt. Az egyiptomi Halottak Könyve LXXX. fejezetében a Hold így nevezi magát: a Sötétségben ragyogó Világosság. Az istenfiú mint a Hold gyermeke csillagként ragyogott, mint a Nap. Ugyanott a Hold az anyai oldal megfelelője, a nő-világosság. Gilgamesnek érzelmei kitisztulása után homlokán felragyogott a fény. [87] A Gilgames eposz a megvilágosodásról szól. A Hold és az Orion csillaghalmaz hasonló hatással és értelemmel bír. Az asztrológiai ismeretek szerint az Orion csillagkép a Nap éjszakai lelke. Ugyanis a nyári napfordulókor van a Nap az Orion csillagképben, a Tejút alján. A Tejút kozmológiai szempontból az istennő világfája. A Hold-Orion az istenfiúi minőséget is képviseli. A nyári napforduló a napisten uralmának ideje. Ez az idő az ember lelkéhez kötődik. Ezért a naperő fénye és az ahhoz kapcsolódó szokások fontos mozzanatokat képeznek az ember testi-lelki életében. Ez a Sarlós Boldogasszony ünnepe, az aratásé, az elmúlásé, a befelé fordulásé. Amikor a naperő teljében a fény szakralitásához közeledünk, lelkünk fényéhez kerülhetünk közelebb. A nyári napfordulókor vannak az esti szentiváni tűzijátékok. A sötétben kell lelkünk fényét keresnünk. Az esti sötétben gyújtjuk meg a szakrális tüzet. Este jelenik meg a Hold és a Vénusz az égen. A nap fényének várása és a napfigyelés régi rítusa őrződött meg a csíksomlyói búcsúkor szokásos reggeli rítusban. Nem véletlen a nyári Sarlós Boldogasszony védnöksége a templom felett. Az életfa-istennő tetején télen helyezkedik el a Nap, amikor érkezik az istenfiú, a bölcsek köve. Télre esik Luca napja, a napfényre hozó, a fényes. A mítoszokban ilyenkor fosztják meg a hősöket bal szemük világától. A bal szem a Hold szeme. A mezopotámiai és a kora egyiptomi hitvilágban a Holdnak nagyobb szerep jutott, mint a Napnak. A telehold is kör alakú. A köztük levő rokoni kapcsolatban a Hold volt a Nap anyja: Szin holdisten nemzette Samas napistent. Az egyiptomi hagyományban is Nut istennő hozta a világra a Napot és a csillagokat. Az istenfiú hol a Hold gyermekeként, hol Napként, hol csillagként jelenik meg. A hindu bölcseletben Krisna istenfiú a fények közül a Nap, a csillagok közül maga a Hold (Bhagavad-gitá, 10,21). Az ókor istenfiaihoz Mitra, Kumara, Barnumbir rendelődött a holdsarló és a Vénusz. A Holdat egyes népek mítoszaikban éjjeli Napnak nevezik. A Vénusz éjjeli Napként csillog fényereje teljében. Érzelmeink lényünk sötét oldalához tartoznak, onnan kell kibontanunk a fények fényét, a Napot, a kis lélekcsillagot. Az anyatermészetű létben az istenfiúság jellegét a lélek hordozza. A lélekerőhöz nemcsak a holdsarló és a Vénusz kapcsolódik, hanem a csillagok egy része is. A naperő nyáron és nappal, a holderő és a Vénusz fénye télen és este érvényesül inkább. A néphagyományban a Vénusz csillagként jelenik meg. A Vénusz különbözik naprendszerünk többi bolygójától. Fordított irányban kering a Nap körül, mint a többi égitest. Bioritmusunk a Holdhoz, a magzatfejlődés a Vénusz idejéhez kapcsolódik A HOLDBÁRKA, SARLÓ, FOKOS, KOSÁR Az óegyiptomi ábrázolási mód szerint a Nap éjszaka a holdbárkán megy a Tejúton. A Hold mint az érzelemk bolygója maga a lélek bárkája. Anyai oldalunk érzelmei rezegtetik lelkünket. Az egyiptomi Halottak Könyve szerint az ember a Holdból jött elő és holdsarlón utazik a lelke is. A Hold bárkáján az istenfiú foglal helyet. Érzelmeinkhez kötődően teszi meg gyermeki lelkünk az útját.

18 18 AZ ÉLET VIZE A bárka egy holdsarló alakú kocsi, mely az égi vizeken úszik. Az égi hajóút a Tejút. Éjjel a Hold és a Vénusz utazik. A Holdnak csónak, illetve bárka alakja újholdkor és holdtöltekor van. Holdsarló alakú a változó Vénusz is. Az anyai oldal víz-eleméhez tartozó holdsarló a gondolat szó tett hármasából a tetthez tartozik. Egyiptomban a holdsarló volt Atett istenség hajója, amiben a napisten utazik. A szó a maglélek erejéhez, a Vénuszhoz kapcsolódik. A holdsarló a víz-elemhez rendelődő istennői érzelmeket képjelezi. Az istenfiúi lénynek megfelelő lélek hold-bárkán utazik. A lélek az érzelmekhez kapcsolódik. Érzelmei vezetik az embert éltében és holtában is. Érzelmi oldalunkat a hitregékben az istennők jelenítik meg, akiket az éjszakai égbolthoz vagy a Holdhoz sorolnak. Az egyiptomi Nut az éjszaki égbolt istennője, Hekaté a görögöknél a túlvilág Hold-istennője, a perzsáknál a másvilágot egy fiatal lány képjelezi. A bárka a holdsarlót mintázza. Több istenség élete vagy halála kapcsolódik a vízen való úszáshoz a bárkával. Ozirisz lélekbárkán úszik a vízen az Erika-fához. Az aranygyapjúért Argó bárkáján megy a jószavú, Iaszón. A kínai Sziwangmuhoz bárkán utazik a nyolc halhatatlan. Sziwangmu a nyugat királynője, tehát ő is Föld-anya. A maiduk indiánok hitregéjében a teremtő neve Wonomi. Wonomi csónakban ül, és énekkel tartja össze a világot. [78] A csónak és az ének a Hold és a Vénusz felségterületéhez tartozó víz-elem és levegőelem képjele. Az indiánok Teremtő Nagy Anyja is a holdsarló alakú bárkán utazik. A spanyolok hittérítését az indiánok csak azután fogadták el, miután a sámán látomásában megjelent a holdsarlón álló guadalupei Istennő. A Holdat lélekbárkának nevezték régen és így hívjuk ma is. A keresztény hagyományokban a lélekbárka csak Jézus ábrázolásainál jelenik meg. Holdbárkán utazik az istennő és két fia a szilágylompérti templom egyik kazettájának mintázatán. Bárkán jelenik meg Jézus a kolozsvári Szent Mihály-templom ablakának rajzolatán. Holdsarlón ábrázolják a Boldogasszonyt, Máriát a templomi szobrokon. Holdsarló alakjához hasonló a fokos, sarló, kosár, kasza és a kard is. Sarló volt az egyik jele a görög istenanyának, Démétérnek, valamint a druida papoknak. Az óind Ráma, Ogiwu, Shango és Ogun afrikai istenek jele a fokos. Az ősidőkben a fokost Rheia (Rá) ősanya tartotta a kezében. A mezopotámiai agyagtáblákon az istennőhöz a kettős fokos tartozott. Az istennő a fokost mint felségjelet átadta földi helytartójának, és az istenfiakat helyettesítő király kezébe került. A fokos volt az istennő földi helytartójának az eszköze, teremtés és igazságtétel céljából. I. e előtt Egyiptomban is kettős baltás jelképeket használtak az uralkodók. Kettős fokos a jele a nigériai joruba törzs viharistenének, Shangónak. A nigériai edu törzs istene, Ogiwu északhoz kötődik és jele a fokos. A nigériai joruba törzs égistene az égből hozta le a földet. Odudua földisten évi ünnepén fokos alakú bottal táncolnak és kereszteket viselnek. Etimológiai szempontból a balta a bal, bel, belső részünkre, érzelmeinkre és a lelkünkre utal. Mindkettő szakrális jelentésű. Érzelmeink a holdsarlóval jelölt anyai oldalunkhoz tartoznak, lelkünk pedig az istenfiúnak megfelelő szellemi fényhez. A lélek képjeleihez sorolható a holdsarló és a Vénusz is. A hinduk Káma istenfiút fokossal a kezében ábrázolták. Baltazárt a hinduk mindig vállán fokossal, baltával jelölték kusi, azaz hun származására utalva. Thor baltája a villám teremtő erejét jelentette. A kelták villámistene is rendelkezett kalapácsszerű baltával. A kínai teremtő istennő, Pan-ku baltával faragta ki a világot egy sziklából. A japánoknál a Hét istenség közül az egyik kezében baltát tart. A nagy japán teremtő istennőhöz, Amateraszuhoz a hold alakú kosár tartozott, akárcsak a druida papokhoz és a pálosokhoz. Virágkosár volt a képjele a kínai Lu-hszing boldogság-istennőjének is. A maori Tawirimatea istennő egyik képjele a Hold volt, az afrikai Ogiwu (Ó-Kő) és Odudua (Odu) isten jele a fokos, akik az északi irányhoz, illetve a vízhez kötődtek. A görög Föld-istennőhöz, Démétérhez a sarló tartozott. A holdsarlót leképező fokos volt a kovácsistenek jele. A hun teremtéstörténetben a Föld-anya párja volt a mindentudó kovács és a tűz mestere. Templomainkban Szent Lászlót ábrázolják fokossal. Nagyvárad régi címerében szintén fokos látható.

19 3. A vízi állatok mint képjelek 19 A fokos mártíromságot is kifejezhet. Az apostolok közül Szent Tádé, Szent Máté és Szent Mátyás vértanúk jele. A fokos más ácsszerszámmal együtt Szent Józsefhez is társul. Fokos van a csíkcsomortányi farsangi játékok vezetőjének kezében, Háromszéken a boricát táncolók fogják. Az emlős állatok szarva a holdsarlót mintázza. A hébereknél szereplő férfi és nő helyét az egyiptomiaknál az Ozirisznek és Ízisznek szentelt bika és tehén foglalta el. Ezek az állatok a hinduknál is szentek. Az isteneket egyrészt bikafejű férfival, másrészt tehénfejű nővel ábrázolták. Tudvalevőleg Ozirisz volt a Nap és a Nílus folyó és a bika, Ízisz a Hold, a Nílus folyam medre, vagyis az anyaföld. A vízzel hozták összefüggésbe a görög mondákban a jang erőt, Ápisz bikát, amely a tengeren tűnt fel. Az egyiptomi és a mezopotámiai kultúrkör hasonló termékenységi elven alapult. Az Ápisz bika alakját a babiloni pecséthengereken is megtaláljuk. A holdsarló alakját képezi le a bikafej, mely egyben az istenfiú és a teremtő Föld-anya képjele is, akárcsak a fokos. Ugyanakkor a napkorong vagy a napmadár is az istenfiú, illetve a lélek képjele. A mezopotámiai agyagtáblákon a Föld-anyához, illetve a faanyához rendelődik a bika és a holdsarló is. A kalotadámosi egyik mennyezetkazettán a napmadár a bikára támaszkodik. A Gilgames eposzban a Fiú ért el az érzelmek békéjéhez, a vízpartra az égi bikához. [87] Ekkor jelent meg a fény és láthatóvá vált a kék ég. A bikaszarvnak és a homlok holdsarlóval való jelzésének hasonlóságáról van szó. Bikaszarvval ábrázolták az istenfiakat: Phanész, Abudad, Ápisz. Az északi népek termékenységistenét (Cernunnos vagy Carnün) a holdsarlót lemintázó kosszarvval és kígyóval ábrázolták. Kosfejjel jelölték az egyiptomi Hnum termékenység-istent. Holdsarló alakja van a bika szarvának is. A görögök Minótaurusz bikája a tengerből jött elő, akárcsak Ápisz bika. A palócok a Bika csillagképet esőistennek és világoszlopnak nevezik. [91] A krakkói vártemplom belső falát mind a négy égtáj irányában bikafej díszíti. Ez a képjel régi Boldogasszony-imádatra és -templomra utal. Holdsarlós mintázatokat láthatunk a vártemplomban és a Jagello Egyetem udvari homlokzatán is. Földi létünkben a spiritualitás a valláshoz kötődik. Hitbeli szervezetünket Anyaszentegyháznak hívjuk. A magyar templomhajó kifejezés napjainkban élőként hangzik még mindig. A rovásírásos feljegyzéseknél régen a Húsvét is Boldogasszony-ünnep volt. [65] Archaikus imáinkban is megjelenik a bárka mint az imára gyülekezők helye, temploma. Aranyos bárkában, bástyában tartja Szent Péter és Szent Pál az új misét, amikor Mária keresi a fiát: Gyere, gyere, Szent Fiam, Mert jön a bárka, Bárkába hozza kelyhit, kenetit [40] A természeti népek ünnepeinek szimbolikája az anyai jellegű teremtő erőkkel kapcsolatos. A képi megjelenítés szerint a teremtő erőkhöz sorolják az istennőt és fiát. Az indián hitregékben és ünnepeken a teremtéshez kapcsolódik a ladik a kereszttel vagy az életfával. Egyik archaikus imánkban aranyos vagy rózsás bárka jelenik meg mint az isteni szféra jellemzője. A bárkában található az élet szerkezetét mintázó életfaanya a hét szellemi szinttel: Föltekintek magos mennybe, Ott láték, amit láték, Jeruzsálem bárkáját, Hétszer szentelt hét oltárt [40] A keresztény művészetben a Hold-bárka Jézus hordozójaként vagy az életfát jelképező kereszt fenntartójaként is fennmaradt. Az egyiptomi ábrázolásokon az ember lelkét a holdsarló vagy annak alakját leképező lélek bárkája jelképezi. Anyai oldalunk érzelmei hordozzák lélekesszenciánkat. Nemcsak az egyiptomi hitregékben, hanem a hunoknál és az óindeknél is a lélek a Holdra megy, illetve, illetve a Boldogasszony Holddal ékes. A vogulok szerint a Teremtő a Földet ezüst gombú övvel fogta össze. [91] A hold ladikja a csónak, melyet a lelkek birodalmában használnak fenn a Tisza mentén több településen. A fejfákat csónak alakban készítik.

20 20 AZ ÉLET VIZE A holdsarló alakját veszi fel az üst és a kosár is. Kosárral ábrázolták az egyiptomiak Szekhmet istennőjét. A kosár kísérőjegyük volt a pálosoknak is, akárcsak a holló. A kelta holló neve található meg nagy istenségük nevében, akit Brannak hívtak. Bran kísérő képjele az üst volt. Hold-istenként tisztelték Hermeapoliszban Tótot, aki az idő és a tudás ura volt. A nagy japán teremtő istennőhöz, Amateraszuhoz a hold alakú kosár tartozott, akárcsak a druida papokhoz és a pálosokhoz. Virágkosár volt a képjele a kínai Lu-hszing boldogság-istennőjének is. Kosárral a kezében ábrázolják a kínai Lu-hszing istennőt, az egyiptomi Szekhmetet. Üst a jele az ír Daghda termékenység-istennek, a kelta Brannak. A pajzs szintén a holdsarlót mintázza le. Pajzsra emelték királyukat a Boldogasszony-imádók, akárcsak a honfoglaló magyarok Árpádot. A Képes Krónikában pajzzsal a kezükben jelenik meg a hét vezér. A pajzson fekete madár látható. A kolozsvári Bánffy-palota homlokzatán az istennő-szobor homlokán van a holdsarló, mellette pedig a kutya is. Kút, illetve kutya szavunk a víz-elemre és az érzelmekre vonatkozik. A víz-elem Holdjához az ezüst szín rendelődik. Az ókor bölcseletéből merítő alkimisták is ezt vallották. Az ír Nuada hőskirály, aki gyógyított és kutyákkal társították, volt az ezüstkarú. Meséinkben a Hold-anya ezöst házban lakik. A Hold-király az esti szélben ezüst folyóként érkezik meg a lányhoz. A mordvák égi istennője ezüst hegyen fonja az élet fonalát. A vogulok istenének ezüst rúdú ajtója és ezüst szemfájú hajléka van. Az istenfiú hétfokú ezüstlétrán jár le a Földre. [91] Valóságunk anyatermészetű. A Föld az érzelmek vezette életnek a helye. A különböző népek hitregéi szerint a test halála után a lélek szintén az érzelmekhez igazodik. A láthatatlan szellemvilágban is az anyai oldalhoz tartozó érzelmek vezetik a lelket. Az egyiptomi falirajzokon az embert halála után a kutyafejű vagy sakálfejű Annubis (Anu-víz) vezeti a lelkek birodalmában. A víz, illetve a kút etimológiai értelemben az állatok közül a kutyához kapcsolódik. Kút és kutya szavunk a víz-erőhöz kötődik. Hangzásuk is hasonló. A hitregékben kutyák kísérik az emberek lelkét a lélek világában. Itt a kutya mint a víz-elem, illetve az érzelmek képviselője jelenik meg. Ezért a szarkofágokon is szoktak kutyát ábrázolni. Az egyiptomi Annubis (Anu-víz) a falfestmények mintázatán a lélekvezető. Annubist a kutyához hasonló állattal, illetve sakálfejjel ábrázolják. A kutya képjele szintén a víz égitestének megfelelő Holdhoz kapcsolódik. A mongoloknál a kutya az ősszülő, akárcsak az indiánoknál a farkas. A görög hitregékben Hekaté (Ó-Kút-é) holdistennő a föld és a menny fölött uralkodott. Egyik kezében ostort tart. Kút és kutya szavunk azonos gyökből származik. Az istennő-imádat helyein mindig volt szent kút. Kutya a kísérője a holdsarlóval ábrázolt Istenanyának a babiloni pecséthengereken is. A néphagyomány szerint a kutya is a Holdhoz rendelődik. A babiloni pecséthengereken a kutya az istennők kísérője volt. Az ókori ábrázolásoknál a Hold-istennőket, mint Diana, Heket, kutya kíséri. Az óind Mahábháratában is megtalálható a kutya lélekvezető szerepe, aki az Igazság Urát vezette. Iránban a kutya Ahuramazda szent állata, aki elűzi a rossz szellemeket. Az ókortól a szüzesség istennői, mint Inanna, Anahita, Artemisz, Ízisz, mind a Holdhoz kötődnek. A görög Szelénét, Dianát és a kelta Rhiannont is a Holddal, valamint a fehér lóval társították. A muszlimok szent képjele a holdsarló és a fehér lófarok. Holdállat maga a ló is. Mint a Hold képviselője az ókori istennőkhöz rendelődött. A ló patái a holdsarlót mintázzák le. Etimológiai értelmezés szerint is a ló holdas jellegű. A Hold latin neve Luna (Lónő). Az ókori magyarok a fényes, jupiteri természetű teleholdat nevezték a hím ló nevével Ménnek. A mén és a menny szavunk egy tőből ered. Utalnak a lélek fejlődésére, a befelé fordulásra, az elrévülő egyesülésre, amelyek mind a nőelvhez állnak közel. A Jupiter a Nyilas jegy uralkodója. A Nyilas jegy a keleti Lónak felel meg. A Jupiter istennév a Ju (ló, jó) gyök és a piter (atya) eredője: Jó-atya, Lóatya. A ló a Föld-anya állatmása. Fényjelkép, de inkább az éjszakai fényt, a téli napfordulót jelenti. Ugyanakkor a nyári Rák jegy bolygója szintén a Hold. A ló szakrális szerepe megtalálható mind a téli, mind a nyári napfordulóhoz kötődő ünnepeknél. Az ókori népek hitrendszerében gyakran megjelenik a ló. A ló a babiloni kultúrában Mithrász és Marduk napisten szekerét húzza. A görög Szeléné Hold-istennőhöz fehér ló társul. A hindu hagyományban a fehér ló az istennők jelképe. A mari hiedelemrendszerben a ló a feleség metaforája.