8. TAVASZI SZÉL VIZET ÁRASZT

Átírás

1 8.1. A tojás mint Ős-egység 383 Vala íme egy szűz, ég leánya, Kave szép teremtő tündér, Nagy szentségben élt az égben, Mind szüntelen szüzességben. Hordja méhe magzatterhét Hordja hétszáz álló évig Nem lesz meg a létlen magzat. Kacsa jön, kecses madárka, Kóvályogva, karingálva, Földet néz, hol fészkelhetne. Észreveszi kék víz tükrén Vízasszonya térdét tüstént. A térdfőre lassan leszáll, Fészkét rajta meg is rakja, Tojásokat tojik abba. Arany tojást, hat darabot, Hetediket vasból valót. (Kalevala, I. rúna) 8. TAVASZI SZÉL VIZET ÁRASZT Létezik egy Első, kinek nincs vége és kezdete, ki mindennek teremtője és mindent kormányoz. [8] 8.1. A TOJÁS MINT ŐS-EGYSÉG Minden bölcsességnek az Úr a forrása. (Sir 1,1) A régi kezdet a latin nyelv szerint: ab ovo, azaz a tojástól kezdve. Ez azt is jelenti, hogy a kezdetektől fogva. Az ős-eredet maga a tojásszerű energia. Ez maga az origó, a kezdet, a semmi. O betűnk és 0 számunk ugyanezt a formát írja le. Nagyon régit jelent: ó, ó-szer, ó-don, Ó-szövetség stb. Ez a kerekded mintázat jelképezi a nagy Kört vagy az O-t, a kezdetet, a semmit. A tojás maga szimbóluma a világegyetemnek és gömb alakú testeinek. Az egyiptomi Ra napisten éppúgy, mint a hindu Brahma is, a világegyetem tojásában érlelődik. A tojás kerekded, akárcsak Földünk régóta meghatározott alakja. Az ókorban elterjedt hit szerint a kozmosz első megnyilvánulása tojás alakú volt. Az ősidőktől fogva a görögök, szíriaik, perzsák, egyiptomiak a föníciaiak, a rómaiak, a japánok, a sziámiak, észak- és dél-amerikai törzsek és még a legtávolabbra eső szigetek vad népei is tisztelték a tojást. A tojás az egész földön számos népnél szakrális jelként szerepel. Valószínű, hogy az emberiség a tojásban ismerte fel arra az örökzöld kérdésre a választ, ami legjobban ábrázolja a létezés eredetét és egységét. A népi ünnepi rítusok az Egységet próbálják megtalálni, helyreállítani. Az Egy szakrális állapotába szeretne az ember visszatérni. Az egyiptomi hitben a világtojás a tér vizében, vagyis az anyai jellegű térben van elhelyezve. A tér világtojásának anyai jelleget tulajdonítottak. A tojás az istennőkhöz tartozott. A hinduknál Visnu jön ki a

2 TAVASZI SZÉL VIZET ÁRASZT tojásból lótuszvirággal a kezében. Az egyiptomiaknál Seb Föld-istennő tojta a tojást. A görög római hitregékben Lédához kapcsolódik a tojás. Vala íme egy szűz, ég leánya, Kave szép teremtő tündér. (Kalevala, I. rúna) Az ókortól kezdve a kör, akár a tojás alakú idom, az ős Egy jelképe. A teremtő Egy tökéletes. A kör a mértani alakzatok közül a legtökéletesebb forma. A világ eredetmondáiban a tojás gyakran megjelenik. A világ népeinek regéi és eredetmondái mind arról tanúskodnak, hogy létezik egy Első, az Ős-Egy, Isten, akitől a világ származott. Nemcsak Brahma, hanem az egyiptomiaknál Ozirisz is tojásból született. A tojás Ízisznek volt szentelve; Egyiptom papjai ezért nem ettek tojást. Léda tojásából születtek: Apollón és Latona, valamint Castor és Pollux, a fénylő Ikrek. A görögök szerint Dionüszosz is tojásból született Istenfiú volt. A hinduknál is létezik egy Diyoni nevű Istenfiú. A tojások jelzője aranyos, azaz Hiranya. Brahma az örökkévalóság hattyúja lett, aki arany tojást tojik. Az egyiptomi Ra napisten is tojásában ragyog (Halottak Könyve, XVII. 50). Az arany, a fényes jelző a napistenekhez, illetve az Istenfiúhoz tartozott. A fény spirálisan hullámzik. A hinduk az Istenfiút a fény kígyójának nevezték. A kígyó is tojásokkal szaporodik. Philo templomában, Felső-Egyiptomban agyagból és különféle tömjénekből mesterséges tojást készítettek, hogy kikeltsék belőle a kígyót. A hindu templomokban ugyanúgy tettek a kobrával. A teremtő Isten Kneph száján tojásból szárnyas kígyó formájában jön elő. A hébereknél a teremtő Istent a pusztában járó Mózes röpülő vagy tüzes kígyói ábrázolják. Az alexandriai rítusoknál a kígyó maga volt az Ophio-Krisztus, a gnosztikusok istenfia. A szárnyas gömb vagy szárnyas összetekeredett kígyó szintén az új életcsíra ábrázolási mintáihoz tartozik. Ugyanazt jelenti az egyiptomi Khopiroo (Képíró) bogár is. Minden az ős-egyből keletkezett és minden létező Isten szellemének megnyilvánulása. A láthatatlan szellemi erő a levegő-elemet képjelező madár alakját vette fel, mely tojást ejt le a káoszba. Ebből a tojásból alakul ki a világ. A madár a hinduknál maga volt a fehér hattyú. A kezdeti szellemi erőt, Brahmát a térben lévő hattyúnak hívták. A hattyú neve Kalahansa, azaz kelő-hon-ős-a. A levegő-elem, illetve a szellemi erő a napkeltei erőkhöz kapcsolódik. Az egyiptomi Ozirisz volt a sólyom. Nemcsak a teremtés származik az Ős-egytől, hanem az Ő energiái szövik át a világot. Ő az, aki mindent tud, aki teremt, aki alkotta a törvényeket. A Biblia szerint Ő az Első. Ő az, aki élőként vonja be a világot: Én vagyok az Első és az Utolsó és az Élő (Jel 17 18). A sötétség az Atya-Anya, a világosság a fiuk, mondja egy keleti közmondás. Egy japán mondában a káoszban egy tojáshoz hasonló fényes mag jelenik meg, mely magában hordozza az élet csíráját. Minden a teremtő körfolyam terméke. Az újrakezdés, az újjáéledés is teremtési folyamat. A teremtés és az újjáéledés a világot átfogó isteni erőknek köszönhető. A mozgó energia alakja eltérhet a harmonikus gömbtől, de mindig egy forgástest formáját veszi fel. Az életet adó energia mozgásában tojás vagy almaszerű tórusz alakot ölt. A világ az Ős-egységből, az Ős-tojásból keletkezett. Az óind teremtésmonda szerint az Egy élőként rejtette magába a világot a kezdetektől: A világ az űrben rejtve volt, De belső tüze élt. (Rigvéda, X. 129) Az egyiptomi hitvilág napistene, Ra felkiált: Én vagyok az égi mélységek teremtő lelke (Halottak Könyve, XLII. 13) A világ különböző tájain élő népek hagyományában a kör, kerék és a tojás az istenanyához rendelődik. Világunk anyatermészetű. A Teremtő kiárasztotta magából a semmibe önmaga egyik vetületét, megnyilatkozását, amiből lett az ő atyai kvalitásával feltöltődött anya természete, a létezés»méhe«, az anya-világegyetem. [15] Az ókor bölcseletében a kerek idomok anyai jelleghez kötődtek. Az egyiptomi falfestményeken az istennő, Nut szüli a Napot vagy a világtojást. Az Ő testéből áll az égbolt. Nem véletlen, hogy világunkat anyavilágegyetemnek hívják. A lélek bárkáját Nut teste tartja fenn, ahol a bárkavezető fején található a

3 8.1. A tojás mint Ős-egység 385 kerek idom. Az élet szerkezetét lemintázó életfa is maga Nut teste. Az istennőt gyakran madárszárnyakkal ábrázolták. A tojás pedig a madárhoz tartozik. Az élet teremtése a Bibliában hét szakaszban történik. A biológiában szintén hét ciklusban osztódnak a sejtek. A hét kör metszéséből kialakul az életmag, mely faragott tárgyaink díszét képezi. A teljes mértani mintázat maga az élet virágának nevezett szabályos körkapcsolódás. Minden kör egymáshoz való kapcsolódásánál megjelenik az őstojás alakzata. Több nép hitregéjében a tojást hét burok veszi körül, amelyek később a hét felső és a hét alsó világgá válnak. Kettétörik, héjából lesz az ég, a tojás sárgájából a föld, s a fehérje alkotja a földi vizeket. A teremtéskori első látható lény magában mind a két nem természetét egyesítette, a tojásban lakott, és abból jött elő. Az egyiptomi Seb Föld-anya tojása a kettős erőtől fogant meg. A hindu Puránák hasonló módon írják le az elemeknek tojás alakba való első tömörülését. A Visnu Purána szerint a szellemi erő a durva elemekkel együtt tojást alkotott. A hinduk hitében a tojásból születik a négy elem, az ötödiken, a téren belül. A tojások nevei: Purusa, Élet szelleme, Mahat. Maga a világegyetem ura lakott benne Brahma szerepében. Ebben a tojásban voltak a szárazföldek, a tengerek, a bolygók, az istenek, és az emberiség. (Visnu Purána, I. könyv, 2.) A skandináv hitvilágban a világegyetem árnyszerű csírája a káprázat (Maya) kelyhében, a határtalan és üres mélységben (Ginnungagap) fekszik. Miután éltető cseppekké alakul, azok megteremtették az első embert, a tehenet, Audumla-t (Ó-tömlő). A tehén tőgyéből négy tejfolyam fakadt, melyet a kocka képvisel (Volupsa). A kínaiak azt hiszik, hogy az első emberük tojásból született, amelyet Tien isten ejtett le az égből a földre, a vizekbe. A tojás jelképről sokan még ma is azt tartják, hogy az élet eredetének gondolatát ábrázolja. Természettudományos szempontból az emberi ovum is tojás alakú. A néphagyományokat kutató nagy elődök már felismerték, hogy a hitregék, a népszokások, a népművészet mögött archaikus képzetek és nagyon régi történetek állanak. A természeti népeknél ezek rituális formában ma is élnek. A különböző népek hagyományában a tojás alakja a Teremtőt, a lét terét vagy a tér csíráját mintázza le. Az égi sugártól létrejön a látható lény csírája. A hindu bölcseletben a kezdeti életcsírának és a világnak (világtojás) is tojás alakja van (III. stanza, 3). Hasonló képzet található meg a japánoknál. Egyik japán hitrege szerint a kezdeti káoszban egy tojáshoz hasonló mag jelent meg, mely magában hordozza az élet csíráját. A hindu bölcseletben a tért a kozmikus tevékenysége előtt Egyetemes Anyának, illetve a Tér vizeinek nevezték (II. stanza). A görögöknél a neve Szophia. A hindu bölcseletben a szellemi erő mozgása vezetett lényegében a szülő Tér minőséghez. Ezt a stanza úgy fejezi ki, hogy az anya megduzzad, miután a hetedik örökkévalóság utolsó rezgése rezdül át a végtelenségen. A világosság egy magányos sugarat bocsát le a vizekbe, az anyamélységbe (III. stanza). A rezgés végig száll, gyors szárnyával érintve az egész világegyetemet és a csírát, mely a sötétségben lakozik. A sugár átvillan a szűz tojáson, a sugár rezgésre készteti az örök tojást. A Kalevalában a tojás különböző részéből lett a világon minden. A tojások összetörtek, Darabokra repedeztek. Töredéki váltak jóra, Gyönyörű szép darabokra: A tojásnak alsó fele Alsó anyafölddé leve, A tojásnak felső része Elváltozék felső égre. Sárgájának felső színe Váltott nappá, fenn sütnie, Fejérének felső része Ez meg holddá derengnie. A tojásban mi tarka volt,

4 TAVASZI SZÉL VIZET ÁRASZT Csillaggá vált s égen ragyog. Mi fekete vala benne, Felhő lett a levegőbe. A hun hagyományban az ég kereke vált kétfelé: Ég Kereke kerékagyig alámerült vízbe, sárba, Így vált földek abroncsává, magas egek boltozatává, Csillagok tartó vasává. Alsó fele világ alja, felső fele világ föle, Kilenc küllő összetartja, Tengölén egy agy forgatja. [36] A hindu teremtésmítoszban, a Rigvédában a teremtő erőt egy kerékkel ábrázolják, melynek hármas kerékagya van (Rigvéda, X. 129). A hindu Rigvédában az Egy őserő teremtett mindent. Ez az őserő egy ideig a tenger mélyén aludt. Az indek szerint az Egy őserő vált a vízben tojássá. Az Egy tojása a teremtéskor két félre szakadt. A tojás szétesése után az egyik feléből keletkezett az ég és a másikból a föld. A tojás ereiből lettek a folyók, a fehérjéből a tenger. Egy japán monda szerint a világ egy tojás formájú ősanyagból keletkezett. Ez az ősanyag oly nagyméretű volt, hogy belőle keletkezett a világmindenség. A világos részéből az ég, a sötétből a Föld. E felfogás megtalálható nemcsak a felsorolt eredetmondákban, hanem a kínaiaknál, az indonézeknél, az afrikaiaknál, Polinéziában, az afrikai dogonoknál és a káldeusoknál is. Egy kínai teremtéstörténetben a világ kezdetben egy tyúktojásra hasonlított. A könnyebb anyag felúszott, abból lett az ég. A nehezebb anyag, a sárgája, lesüllyedt és abból lett a föld. Hitük szerint a világ még mindig egy tojásban található. A Föld is egy tojásban lebeg mint a sárgája. Regéik szerint a szűz születés is tojásból történik, akár a kínai császár isteni eredete. Az egyiptomi falirajzokon a lelkek régiójában a léleknek szintén tojás alakja van. A Holtak Könyvében az elhunyt ragyog a tojásában, mikor Amehet országába megy át (XXII. I.). Ő Seb Tojása (LIV. 1 3). A polinéz hitregében az elsődleges női lény, Vari-Ma-Te-Takere, a világóceán alatt ül egy tojással vagy kókuszdióval, és ott szüli meg első gyermekét, a holdisten Vatea-t. Kerek alakja van és kétéltű állat a béka és a csiga is. Az aztékok teremtésről szóló regéjében a szent Quetzalcoatl tollaskígyó békába bújt bele, a béka kettészakadásánál az alsó feléből keletkezett a föld és a felső feléből az ég. A yoruba törzs teremtő Oduduwa istennője csigaházba bújt el, majd tyúk alakját vette fel. A borneói dajakok teremtésről szóló hitregéjében az égből esett le egy csiga és egy hernyó, abból jött létre a termőföld. [68] A háziszárnyasok is a teremtés szereplői. A tyúk mint a teremtés egyik szereplője megtalálható az afrikai yoruba törzs hitregéiben is. Olodumare nevű teremtőjüknek a lánya tyúk alakját veszi fel és a földdel együtt megalkotja az élővilágot. Egy guineai hitregében az ürességben élő Alatangana leküldött egy kakast, hogy felkeljen a földön a nap. A hunok rovásos történetírása szerint Edda ősanya költötte ki a Nap tojását az aranypalotában, és a fény tojását az ezüstpalotában. [28] A magyar népmesékben Tündér Ilona költötte ki a napot. A görögök is a káldeus hagyományokat folytatták. A görög mitológiában az élet tojását Gaia (Ké, Kőjó) Föld-anya szülte. A káldeus Föld-anya Temet, Tiamat (TMT), mely zengésében a görögöknél is fellelhető mint Démétér. A görög mítoszok másik tojása Lédától (Lét-a) származik, amelyből Heléna kelt ki. A létezés megnyilvánulása a tojás alakú energia. Heléna pedig a mi Tündér Ilonánk megfelelője, aki az életfán égig érő fán lakik és ő maga a Tejút is. Az ősanyákkal kapcsolatos mítoszokban gyakran megtalálható a tojás is. A kínai mítosz szerint évnek kellett eltelnie addig, amíg a tojásból Pan-ku istennő kikelt. A hinduknál a tojás és Purusa ősanya együtt található egy metszeten. A hitregékben az Istennő szülte a Napot és/vagy a tojást. Régi archaikus imáinkban az Istenszülő, a Napszülő szerepe Máriára ruházódott át: Piros hajnal hasadott, Melyben Mária nyugodott, Urunk tőle született, Nap tőle származott [29]

5 8.1. A tojás mint Ős-egység 387 A tavasz a teremtés évszaka, a mozgó levegő pedig a szellem erejének kifejeződése. Az őserők közül a levegő-elem rendelődik a lelki és szellemi erőkhöz. Az ősanya megtermékenyítéséhez a szellemi erő vagy a szél járult hozzá. A görögök hitregéiben az ősi Szél termékenyítette meg a világtojást, melyből kikelt Phanes, a fényes. A rábaközi hagyományban a tavaszi szél maga a Teremtő erő, mely teremtésre bírta Ősanyánkat. [36] A gnosztikusok Szophiáját a gondolat szellemi ereje termékenyítette meg, és az Istenfiú szavától alakult ki a világ. [68] A levegő-elem évszaka a tavasz. A szél elve a tavaszhoz áll közel. A földi természet a tavaszi megújulásával teremti állandóan újra önmagát. A hun bölcseletben a tavaszpont idején az első teremtést ünnepeljük: Naporcájú Gonüz Ég-istenatyánk, Homlokán Holddal ékes Ukko Föld-istenanyánk Két Örvénylésének első összefonódását ünnepeljük, Az első teremtést, rügy fakadását. [36.] A germán hitregében a tavasz ünnepe Eastarának és Balduinnak a nászához kapcsolódott. Eastara vagy Ostara volt a tavasz és a hajnal istennője, Balduin vagy Baldur a fény istene. A hitregékben nemcsak arról van szó, hogy a világot fenntartó energiák kerekded vagy tojás alakot vesznek fel, hanem ez a forgástest mintázata a kezdetekhez is kötődik. A világtojás fogalma az eredetmondák szerint gyakran kapcsolódik a vízhez, az ősanyához vagy az ősanya madarához. Az egyiptomi hagyomány szerint Nu Istennő szülte az őstojást vagy a Napot, akár Edda istenanya a hun mondában. Az 1. ábrán az egyiptomi ősi istennőt, Nut láthatjuk, ahogy szüli a világtojást vagy a Napot. A fennmaradt leírások szerint az ősanya Istennő szüli a Napistent. Az Egyiptomi Halottaskönyvben a Napisten így nyilatkozik: Én Nuban születtem. Én vagyok az Úr, aki kezdetben keletkeztem, aki ura vagyok annak, amit teremtettem. [3] A mi népünk képi ábrázolásainál a Nap a madár csőrében jelenik meg. Ez a megjelenítési mód a hun teremtéstörténet mondájából ered. Az istenanya a hun teremtéstörténetben madárrá változott át, miután létrehozta az égitesteket, rendezé a csillagok járását, tüzek, vizek háborgását. A Nap pedig nem akarván a világkörön neki mért úton maradni, megszökött és alámerült az egek tengerében. Az első Isten ujjából újhodott istenség karakatona képében utána bukott és csőrében visszahozta. [36] A pálos rend és a Hunyadi család címerében látható madár, csőrében a napkarikával. A kezdeti sötétség madara épp a holló vagy a sötét színű madarak: kárókatona, kerecsensólyom stb. Az életenergia áramlásában forgástest alakját veszi fel. A népi képzelet szerint a szépség és az egészség is inkább kerek idomú. Az ókor szemléletében a kerek idomok a női minőséghez tartoztak. Egészen az újkorig ez volt a főbb szépségideál is. Az egészség pedig minden ember vágya. Ezért nem véletlenül maradt fenn az a szokás, hogy tojással simítják meg az újszülöttet Besenyőtelkén, Hódmezővásárhelyen, Mezőkövesden, Gyimesben, hogy mindig olyan kerek és egészséges legyen. [60] A KEREK GÖRDÜLÉS A létezés, az Élő nem más, mint egy folyamatos mozgás, egy kezdet és vég nélküli körfolyam. Egy körfolyam mozgásában mindig egy forgástest alakját veszi fel. Ilyen a tojás is: szabályosan gömbölyded. O és G betűnk a kerek Gördülés, a Gömb, a Semmi. Ilyen a Kezdet, mely égi eredetű. Isten legősibb formájára utal. O betűnk az ősrégi eredetre és élő gomolygásra vezet vissza. Ugyancsak forgástest alakja van az almaszerű tórusznak. Tórusz alakot vesz fel Földünk mágneses tere, galaktikánk és az ember erőtere is. Hasonló a paradicsom alakja is. Nem véletlen, hogy az óind hagyományban a segítő világkirály Húsvét táján egy bárányt koronázó almával osztja áldását. [55] A hun teremtéstörténetben az ÉG Kereke gördült bele a sárba. Alsó feléből lett a világ alja és felső feléből a világ föle. [36] A magyar néphagyomány töredékekben ugyancsak őrzi a régi rítusok emlékét. Nekünk több eredetmondánk is van. A természeti népek rítusaiban hasonló elemek találthatók. Az ős-egységet többféle módon ábrázolják: kör, tojás, körbe írható mértani idomok, körbe írt kereszt, életfa a csónakban a vízen stb. [42] A hunok Zöld Bibliájában az Ős-egy teremtő és világot fenntartó energiája forgó kerékként jelenik meg. Ő nem más, mint a Kör-Ég-Ős. Az ég kerekének felső feléből lett a világ fele, alsó feléből a világ alja. Kilenc küllő tartja össze és tengelyét egy agy forgatja. [36] A hindu Rigvédában is a kezdetekben Egyke-

6 TAVASZI SZÉL VIZET ÁRASZT rekű szekér indul, melyet egy hármas agy forgat és heten ülnek rajta. Egy kenyai hitregében a teremtő Kurusi (Kör-ősi) az üresség ura, aki létrehozza a világosságot és a hét eget. A mezopotámiai napmadár neve Kars. Több nép hitregéjében a világ tojás alakú. Az Egyiptomi Halottaskönyv szerint a világ energiái tojás alakot vesznek fel. Ez az energia kilences szerkezetű: Ré a tojásában van, és az isteni kilencség ura. A teremtő energia anyagba való kivetülésével is tojásszerű Ős-anyag keletkezik. A látható világ a Nagy Gágogó tojásából kelt ki. Az ősanyag Atum, mely rokon töm, tömít, temet szavainkkal. A mezopotámiai föld-istennő neve hasonló hangzású: Tiamat, akárcsak a görög Föld-istennő Démétér. Atum ezt mondja magáról: Én vagyok a tojás, mely a Nagy Gágogóban van. A tojásból keltem fel, mely a titok földjén keletkezett. A hun regékben Edda ősanya szintén a tojásból keltette ki a napot. Gunár és gágogó szavainkat foglalja magába a finnek nagy teremtője: Ginnungagap, ahol az életcsíra fekszik. Az élő Ős a görögöknél Zeusz (az-ős), az egyiptomiaknál Amon volt. Egyik egyiptomi teremtéstörténetben Amon napistentől származik az élet. Amon Ré szeme. Az Amon-himnusz szerint a teremtés évszaka a kelethez, illetve a tavaszhoz kötődik. Amon tisztelete Thébában ismert még az óbirodalom korában. Az Amon-himnusz szerint Ő az első keleten. A mítosz szerint Amon teremtette saját tojását, ahogy felragyogott az ősvízben. Ebből a tojásból kelt ki ő mint a Nagy Gágogó. A liba a hangjával felborzolja az ősvizet és életre kelti a világot. A menny Amon lelkének lakhelye. Etimológiai szempontból érdekes, hogy Amon neve a tojás régi magyar nevéhez, a monyhoz és a menny szavunkhoz is hasonlít. Amon a mennyei lelkével mindent megtudott, amire kérték. Az is lehet, hogy a latin jósjel-omen szó a nagy egyiptomi nevéből származik. Amont kosfejjel ábrázolták, és a himnusz szerint ő volt az, aki irányítja az arcokat. Tudjuk azt, hogy az ember energiaközpontjai közül a fej Kos testrésznek felel meg. Az egyiptomiaknál több istenfiú hasonló jelentéskörrel bír. A tojásban Amon (Mon) volt elrejtve. A tojás neve Khnoom (Kő-honom). Ugyanakkor Khnoom maga a lelki csíra, illetve a lelki Kő. Kőnek nevezte az ókor az Istenfiút, illetve az ember lelkét. Khnoom az anyai jellegű tér megtermékenyülése után vált Ammonná. Khnoomot és Ammont kosfejűnek ábrázolják. Gyakran felcserélik őket, noha a tevékenységük különböző. Khnoom maga emberalakító, a tojásból formálja meg a dolgokat, Ammon maga a tojásban lévő csíra, mely megnyilvánulásával teremt. A tojás mint az életcsíra mintázata szakrális értéket képvisel. A régi egyiptomiak nem ették meg a tojást, akárcsak a brahmanok. A buddhisták nem esznek tojást, nehogy a benne levő lappangó életcsírát elpusztítsák. A tojáshoz hasonló kerekded alakot vesznek fel a gyümölcsök vagy a magok. A görög Attisz napisten egyik neve: Rimon etimológiai szempontból hasonló Amon nevével. Ő szintén kerekded anyagból származik, a gránátalmától. A gránátalma Dionüszosz kifolyt vérével átitatott földből csírázott ki. Az alma is, akár a tojás, ős-egy szimbólum. Egy borneói hitregében a teremtő egy Rizs-tündér, akinek neve a mag szavunkhoz hasonlít: Mang. A jávai Hold-istennő lánya rizset termel. A polinéz teremtéstörténetben az elsődleges istennői lény a világtojás vagy a kókuszdió alatt ült, az óceán alatt és ott szüli meg gyermekeit. Egy Maliban élő bambara törzs hitregéjében az ürességben lévő FU nevű életcsíra mag formájában leesett a földre, és fehér fűzfa lett belőle. Az égből leszállt Faro istenség, aki hét eget alkotott meg. A tojáshoz mint forgástesthez kapcsolódik a létezés energiáinak áramlása és szerkezete. A kogi indiánok szerint a világnak tojás alakja van. Szerkezete hetes és kilences, akár az egyiptomi és hun mondákban. Az indián hitrege szerint a világot a Világanya teremtette, akinek kilenc lánya van. Mindegyik lány egy bizonyos földminőséget képvisel: homokos, fekete, vörös, agyagos stb. E földek emeletet képeznek a kozmikus tojáson. Mi az ötödik emeleten, a fekete földön élünk. A kozmikus tojás a Világanya méhe. A Föld is egy anyaméh, akár a kultikus házuk vagy a saját lakóházuk. A Föld üregei az anya testének nyílásai. A halott is az anyaméhbe tér vissza. A pap temetéskor a halott testét kilencszer emeli fel, hogy segítse viszszatérni az anyaméhbe. A madár és a tojás más hitregékben is összekapcsolódik. Egy másik egyiptomi hitrege szerint az őstenger mélyén levő tojásból születik meg Ra napisten. A tojást az istennő szent madara tojja a tengerbe. Ré sólyomként emelkedik fel a levegőbe. Olyan rege is van, amelyik szerint a tojást Geb és Amon készítette. Ma is áll az egyiptomi világtojás mint kődombormű Deir-er-behriben. Figyelemre méltóak a nyuszifüles és csillagos díszítőelemek.

7 8.1. A tojás mint Ős-egység 389 Amon és Rimon neve összecseng a mi mony menny szavainkkal. A csángók ma is a tojásnak azt mondják: mony. Az északi rokon népeknél is hasonlóan nevezik a tojást. A manysiknál muni, a finneknél muna a tojás neve. [34] Etimológiai értelemben mén szavunk is a mony tojás szavunkkal rokon. A fehér mén a Hold állata. A Hold a világot létrehozó Istennő bolygója. Egyik eredetmondánk van elrejtve a Fehérlófia mesénkben. A mindent legyőző vitéz a méntől monytól származott. Ma is úgy tartják a székelyek, hogy ők mind rokonok a fehér ló által. A hunok rovásos története szerint a régi egyiptomi felvilágosult uralkodó neve MÉN, Ménes volt. Ő alapította az óbirodalmat. Miután a környező népek elfoglalták azt, unokája, Ménes II. fel tudta építeni az újbirodalmat. [28] Ő volt az Úr Mén. Innen eredhet az Amon, Rimon, Amen név. Ménest a görögöknél Minószként ismerik, a hinduknál Manunak hívják. Anyai oldalunk fontosságát emeli ki maga a menny szavunk is. Rovásírásos feljegyzéseknél régen a Húsvét is Boldogasszony-ünnep volt. [43] Hitregéinkhez és hitbeli szervezetünk gyökereihez kapcsolódnak olyan szakrális nevek, mint Minósz, Menes, Mina, Manu, Mani, Munay KI, Amon, Amenhotep. Az óind teremtő Imrának a fia volt Mandi vagy Mon. Hozzájuk tartozik a primordiális bölcsesség, az ég és föld közötti közvetítő szerep, a mennyei hidat járó pontifex, a tiszta spiritualitás. A név jelentése a tojás révén a kezdetekig vezethető vissza: Emanuel, a menny él. A tojás, a mony a teremtő erők szimbóluma. Az Egyiptomban szentként tisztelt istenségek tollkoronájában szintén a Nap vagy a tojás alakja látható. Közülük kiemelkedő Amon fáraó, Ptah (Bot-a) kovácsistenség, Maat igazságistennő. A keleti szakrális sztupa építménynek tojás alakja van. Az épületek homlokzati díszítéseinél gyakori a tojásdad mintázat. Az amerikai indiánok mítoszai hasonlóak a mieinkhez. Szintén fellelhető bennük az ősvíz és az állatok nagyobb szerephez jutnak. A rovásos történetírás szerint a hunok eredetmondájában az ősi Szél termékenyítette meg Eda nevű istenanyát. A hetedik mennyországban az aranypalotában Eda tojta az aranytojást, és abból az élet lángja segítségével kikeltette a Napot. Ugyancsak a Széltől megtermékenyülve tojta az ezüsttojást, amiből kikeltette a Világosságot adó csillagot vagy teleholdat. [28] Nem véletlenül jelenik meg a Szél mint a teremtés egyik kelléke. A levegő-elem energiája a tavaszhoz, kelethez és a reggeli órához rendelődik. Az irokéz indiánok hitregéje szerint a teremtő Nagy Anyát, Avenhait a szél termékenyítette meg. Luzitániában a szél termékenyíti meg a lovakat. Az ókor szemléletében a teremtő szellem anyai tulajdonságokkal bírt. A szellem egy olyan erő, mely tud létrehozni Napot, Holdat csillagokat és mindent a világon. A ma is élő hagyományban a tojás nemcsak a tavaszhoz kötődő teremtéshez kapcsolódik. Ősszel a temetőkben a sírok díszítésekor tojásokat is helyeznek el Európa-szerte. Az ember mindig megpróbálta ábrázolható képekkel megközelíteni és megérteni az életet adó és fenntartó erőt. A teremtéshez fűződő rítusok a különböző népek hagyományában ma is megtalálhatók. A természeti népek jellegzetes rítusokat végeznek. Ezek a rítusok a Nap újranövekedésével Karácsonykor kezdődnek el és a tavaszi napéjegyenlőségnél tetőznek. Már az ókor embere a világ keletkezését és átalakulását ismétlődő folyamatnak képzelte el. Ahogy a világ kialakult, úgy az ember a maga bensőjében is mindig megújul. Az ember a természet ciklikus megújulásával mindig újrateremtheti önmagát, akár a földi élővilág. Minden évben másképp tesszük a dolgokat, másképp gondolkodunk. Fontos, hogy higgyünk az újrakezdésben. Nem az történik, amit akarunk, hanem az, amiben hiszünk. Az igazi hit az a bizonyosság, hogy amit kívánok, az meg kell hogy jelenjen, ha megnyitom magamat. Amire hitemmel igent mondok, arról tudom, hogy meg is valósul TÉR, TÉRD, TEREMTÉS A hitregékben kapcsolat van az istenanya térde és a teremtés között. A tér-elem mint őserő a tavaszhoz és az égi irányhoz rendelődik.

8 TAVASZI SZÉL VIZET ÁRASZT TÉRD szavunk gyökere a TÉR, akárcsak TERemtés, TERmészet, TERem szavainknak is. Nemcsak a TERemtés kapcsolódik a Térhez, hanem minden a TÉRben helyezkedik el. A TEREM elhatárolt TÉR. Valószínű, hogy rovásírásunk Torem-je innen ered, akárcsak a védelmet nyújtó sajátossága révén a Smaragdtáblák Amentije. Beszédünk képi megjelenítésekkel van tele. Kép nélkül képtelen az ember közelebb kerülni a TERemtés misztériumához. A TERemtő munkája a teremtés. A TERemtő a MAGa hasonlatosságára a TÉR ürességébe teremt tojást vagy gyümölcsöt, és létrejön a paradicsomi világ. A gyümölcs maga a TER-ős, formája a ToRuSz. A TERem alakja inkább kockához hasonlít, de forgó mozgásában torusz alakot vesz fel, mint az aranyalma. A Föld-anya jele a kocka volt. A TÉR tudatos építmény, olyan, mint az Építő: a Ten, Ten-magad. A TERemtő és a TERemtés határtalan, akár a ten-ger vagy ten-magad. Az esszénus hun teremtéstörténetben a teremtő saját szelleméből adott nekünk: Először megteremtetted a kozmikus erőket, És feltártad a kozmikus törvényeket. Aztán nekünk adtad a Te Saját Szellemedből fakadó Értelmet, És megalkottad testi életünket, Amelynek során befolyásoltad A Te hatalmaddal minden cselekedetünket. [45] A világot létrehozó Istenanya térde és a tojás a különböző népek teremtéssel kapcsolatos mondájában összekapcsolódik. A finn Kalevalában az ősanya térdén költi ki a kacsatojást. A tojás két feléből keletkezett a világ, akár az ind mondában. Nem lehet véletlen, hogy latinul a térdet genunak hívják, születni, nemzeni pedig: geno. Az egyiptomi Nagy Gágogó tojását az istenanya térdére tojta. Az ausztronéz szigetek (Ivata) őslakosai hitregéiben az első lény térdéből születtek az emberek, mely térd kerekre, tojás alakúra nőtt fel. A bal térdéből jöttek elő a nők és a jobb térdéből a férfiak. A tojás az istennő terében (térdén) hétszáz évig vár a Kalevalában, hét örökkévalóságon át a hinduk hitregéiben. A skandináv Völuspá hőskölteményben a kezdetek csírája képezi a világtojást, mely a káprázat (Maja) méhében mélyen pihen. A finn, egyiptomi és ausztráliai mítosz szerinti kevert világ keletkezése és az ősanya térdének említése nem véletlen. A teremtéssel, a születéssel a Hold és a Szaturnusz bolygó van összefüggésben. A Szaturnusz a Bak bolygója, a Bak jegy tere pedig a térd. Nem véletlen, hogy a magyar nyelvben egy tőből ered a teremtés és a térd szavunk. A teremtéssel megjelenik a fizikai világban a téridő rendje. Ez a rend egész sor korlátot hoz elő. A Szaturnusz megfosztottságot, korlátot, a nagy szabadság után béklyókat hoz. A szellemi világ szabadságából születéssel az anyagiság korlátaiba esik bele az ember. Az anyagi világban megjelenik az érzelmek felfokozásával a küzdelem a fizikai létért és a lelki egyensúlyért. A Szaturnusz a nehézségeken keresztül tanulásra ösztökél. Ahogy a teremtés és a születés az ősanyához kapcsolódik, úgy a Szaturnusz jele is az ősanyához hasonlóan a fehér ló, illetve a Hold. Ezáltal többszörösen jelképes az ősanyag, az ősanya és a testbe zárt szellem terének kapcsolata. Térd és tér szavunk azonos gyökerű. Térdünk a földjegy energiáiban leledzik. A földjegyű Bak, Bika és Szűz hónapja a Föld-anyához és teremtő erejéhez kapcsolódik. A tavaszi teremtés a szellem terével függ össze. Az őserők közül a tér-elem évszaka a tavaszi napéjegyenlőség ideje. A szellem tere a földi völggyel fejeződik ki mind a hun, mind a kínai bölcseletben. Ilyenkor kiáltották a táltosok: Örökkévaló a völgy energiája! [36] Erre mondja a Tao Te King: Örökkévaló a völgy energiája, a csodálatos anya, ég és föld gyökere. A mai tudománytörténet úgy tartja, hogy a modern civilizáció a káldeusi műveltségben gyökerezik. Az egyiptomiak is a káldeusoktól vették át ismereteiket. A káldeus legenda a teremtésről így szól: Abban az időben, midőn még nem létezett a magasban az, amit égnek nevezünk és lenn, amit földnek hívunk, midőn tehát sem ég, sem föld nem volt, akkor csak a víz (PS) és a mindenség anyja a kő (K) vagy tömörített föld (TM) volt. A víz és az anyag összevegyült és ezen keverékből, mely magába foglalta a világ alapelemeit, származott az élet. [1] Az ember mikrokozmoszában a föld-elem a gyökérközponthoz rendelődik. Színe a vörös. A húsvéti tojás kedvelt színe szintén a vörös.

9 8.2. A lét és az újrakezdés tere A LÉT ÉS AZ ÚJRAKEZDÉS TERE A tavasz a teremtési aktus fontos évszaka. A tavaszi megújulás, az állandóan ismétlődő újrakezdés pedig nemcsak testi, hanem lelki szinten is nagy jelentőséggel bíró folyamat. A régi elhalása és a tavaszi újrakezdés nemcsak a földi fizikai élethez szükséges, hanem a lélek fejlődésének módját is szimbolizálja. A látható világ mögött szellemi tartalom létezik. A szellemi erőhöz a kilences szám rendelődik. Ezért van Húsvét előtt és után kilenc hét a lelki érésre. Az ember keresi az életnek azt az örömét, amely lelki békét is nyújt. Az Ős-egy harmóniájába akar az ember állandóan visszatérni. Az év és a tavasz legjelentősebb ünnepe a Húsvét. A régi rovásírásos botnaptáron a tavaszi napéjegyenlőség és Húsvét is Boldogasszony-ünnep volt. [71] A tavaszi napéjegyenlőség egyensúlyt adó ereje után még várnunk kell a Hold erőire. A növekvő nappalok idején az egyre magasabbra emelkedő Nap fénye telíti a holderőt. A telehold ereje indítja be nagy erővel az újjáéledést, amikor fény jön nemcsak a Napból, hanem a Holdból is. A természet téli elhalását a fény általi feltámadás követi. A kozmoszi erők és a fény a feltámadó természetet szolgálják. Az ember lényének rejtekében is feltámad a fény, ha kellő egyensúllyal rendelkezik. A lélek harmóniájának fénye újranőhet a természeti erők segítségével. A lélek égi szimbóluma, a lélek bárkája maga a Hold. A Hold az érzelmi oldalunk és bölcsességünk hordozója, a víz-elem égiteste. Ez azt jelenti, hogy az érzelmi életünk a Nap egyensúlyt adó világosságában fürdőzik. Az egyensúlyt ábrázoló mérlegnek két oldala van. Az égi erők hatására az egyensúlytalanság is érezhetőbb formát ölt. Ilyenkor nagyobb erővel jönnek a lendítő erők. A húsvét előtti Fekete vasárnap és az utána következő Fehér vasárnap nevében is benne rejlik a kettős nyomaték. A bennünk és a világban működő kettős erők egyensúlyánál a termékenyítő impulzusok érvényesülnek. A farsangi rítusok képletesen véget vetnek a harcnak, elégetik az elavult rendszereket. A böjt alatt az ember lénye kiveti magából a régit, mely egyensúlytalanságot okozott. A tavaszi kozmikus erők ebben besegítenek. Az ember először tudatosítja önmaga számára, majd alkalmazza is ezen energiákat. A fejlődés, az evolúció épp a szeretet gyakorlása által biztosított. Fejlődünk és együtt rezgünk a világgal. A farsangi és tavaszi rituálék régi tudásról szólnak, a magyarság mágikus hagyományáról regélnek. Képi megjelenítései vidám ünnepekké varázsolják az átalakulást. A téli idő végén eljön az úgynevezett termékenységi szertartások vidám ünnepi ideje. A fekete küzd a fehérrel, a tűz a vízzel. Az életet mozgató kettős erő harmonikus voltában újat teremt. A vízzel való locsolkodás bőségvarázslás. Az új még csíraállapotú, mákszemnyi. A tojás a csíraállapot biztosítéka. A tojás magában hordozza a harmonikus kettősséget. A holdsarlóhoz rendelődő víz, illetve érzelmek segítik a teremtést. Aki locsolkodik, az kap tojást. Az élet titkát őrző tojást a lányok őrzik. A hímes tojás a lányok birtokában készül, és ők adják a locsoló legénynek. A víz szentsége az életerőt fenntartó érzelmi-értelmi harmóniához kötődik. Az Ős-egy, illetve a kezdet mindig szent. A Teremtő Isten terét nyugalom, együttérzés jellemzi. Oda vágyik vissza az ember. Az ember a kezdet szent energiáira akar mindig rálelni. Ezért tanul és tapasztal élete során, ezért imádkozik vagy meditál. Ezért a Húsvét a legnagyobb ünnepünk. A Húsvét volt az ünnepek ünnepe, a Solemnitas Solemnitatis. [67] Belső harmóniát csak az isteni egyensúlyra jellemző lelkülettel lehet kialakítani. Lényünk logikus és érzelmi oldala együtt kell működjön testi-lelki egészségünkért. A megélhetésért szükséges logikai oldalunk túlfejlett, és elnyomhatja együttérző oldalunkat. A szeretet és a bensőnkkel való egyesülés a jobb agyféltekés gondolkodás fejlesztését igényeli. Ez pedig lényünk sötét anyai oldalához, a mennyhez, illetve érzelmeinkhez tartozik. Az ember testi-lelki egészsége az érzelmeitől függ. Érzelmeink feldolgozása sok fájdalommal jár mindaddig, amíg élethelyzeteinkhez kellő módon megtanulunk viszonyulni. Lelki felemelkedésünk biztosítéka a Szaturnusz-hatásnak tulajdonított szenvedéseinkből ered. Így a Szaturnusznak jutott az a magasztos szerep, hogy az Egység, az isteni béke visszaállításában segítsen nekünk.

10 TAVASZI SZÉL VIZET ÁRASZT Gondolataink, szavaink, tetteink alakítják sorsunkat a velük kapcsolatban felbukkant értelmeink által. Lényünk rezgésének módja és szintje kiárad belőlünk és mindenre kihat körülöttünk. Mindenhez, ami történik, úgy járulunk hozzá, ahogy viszonyulunk a környezetünkhöz. A külső változások hatása visszatér ránk. Interferencia jön létre a magunkból kibocsátott és a visszatérő rezgések között. Ezt a hatást-visszahatást sorsként értelmezzük. Mindez a lélekre fejt ki hatást. Nincs ránk erőltetett sors. Mindig azt kapjuk vissza, amit kiadunk magunkból. Tudnunk kell, hogy belénk van írva a lelki fejlődés felé húzó erő. Ehhez a felfelé tartó úthoz vezet minden tapasztalás, szenvedés, öröm, béke. Egységben létezünk mindennel. Az egységhez vezető út az együttérzés, öröm és hála. Az esszénusok egyesülésnek nevezték az ember csendes magába mélyedését. Bensőnkkel való egyesüléskor eltűnik a múlt és a jövő aggodalma. Letisztult érzelmekkel és gondolatokkal egy olyan belső csendbe tudunk eljutni, ahol megnyílik a tér. Isten terében csendes és örömteli elevenség található. A belső önvalónkkal való egyesüléssel válunk igazán saját magunkká. Napi teendőink között a magunkra való figyeléssel a pillanat terébe juthatunk. Bensőnk megszentelt tere a most pillanatában van elrejtve. A pillanat csendjében való érzékelés békés, örömteli, édes. Ez a friss elevenség maga a felébredés, az éberen levés, a nem elalvás állapota. Ezért dorgálta meg Jézus a tanítványokat. A népek hitregéiben ennek a központi helynek a neve a Paradése az óindeknél, Paradesa a hébereknél, Paradis a latin népeknél, Pardes a káldeusoknál, Paradicsom nálunk. Másik neve Tula, mely megtalálható az ázsiai népeknél, görögöknél, óindeknél, Mexikóban. Az ókori szövegekben a központi paradicsomi helyet Agartának is nevezik. A görögöknél a világ központja egy szent kő, maga Omphalos, mely köldököt jelent. Ez a központi hely olyan, mint a kerékagy. A sumeroknál a napkerék volt a központi erő. A mitikus keleti tengerben vagy a boldogság tengerében voltak a szentek szigetei, a halhatatlanok otthona. A halhatatlanság földje, a szentek földje, a boldogok földje hasonló rejtett tudást tükröz, mely a földi boldogulást az érzékfeletti világhoz való bejutással kötötte egybe. Az igazi kreativitás a belső térből származik. Harmonikus teret teremt az is, ha a környező tárgyakat vagy testünk mozgását gondolatmentesen figyeljük, ha légzésünkre figyelünk. Ilyenkor tudatosan jelen van az ember és eggyé válik a helyzettel. Nem szegül szembe a történésekkel, hanem beleolvad és az Egész számára megfelelő cselekvés jön elő belőle. A mostban a jelen pillanaton keresztül hozzáférünk a létezés forrásához, a világmindenség hajtóerejéhez. Számos tanítás javasolja, hogy eresszük el félelmeinket, bocsássunk meg, üresítsük ki önmagunkat a zavaró érzésektől, gondolatoktól. Megérteni és megérezni kell, hogy az ember szerves egységben él a földön élőkkel és a földdel. Saját átalakulásával nemcsak saját magán, hanem minden létezőn segít. A hinduk ezt nevezik megvilágosodásnak, a keresztények megváltásnak, a buddhizmus a szenvedés végének. Isten megszentelt terébe a most jelenlétének figyelésével bekerülhetünk. A most jelenlétének szent érzése mély békét és nyugalmat ad. Erről fogalmazhatta Szent Pál: Isten békéje, mely minden értelmet meghalad (Fil 4,7). Az ókor bölcseletéből merítő alkimisták is a teremtő energiákhoz akartak eljutni. A bölcsek kövéhez vezető nagy mű elején az adeptus évekig tartó lelki felkészülést végzett. Ehhez rituális ima, vezeklés, sajátos életmód stb. tartozott. A munkákat legtöbbször a tavaszi napéjegyenlőség idején kezdték el. Az ókor bölcseletének megfelelően az alkimista az Ős-egység elemi erőit használta fel. A kísérleti edénybe a négy őserőnek föld, tűz, víz, levegő megfelelő anyagokat rakták bele. Többféle anyagból válogattak, színét, halmazállapotát is figyelembe véve. Az ideális anyagkeveréket tojással jelölték. Hosszan tartó munka után az alkimisták tojásából csíraállapotban megjelenhetett az új élet. Az alkimista ugyanúgy bánik az anyaggal, ahogy az ókor misztériumai bánnak az emberrel. Az anyag bizonyos rituális eszközökkel szenved, régi énje elhal, majd átalakul és új énje lesz. Úgy tartották, hogy a műveletet és a vele járó rítust a tavaszi napéjegyenlőségnél kell elkezdeni. Ebben az időben van a mi Gyümölcsoltó Boldogasszonyunk is. Ekkor fogant Jézus is Mária méhében.

11 8.3. A tojás és az energia spirálja A TOJÁS ÉS AZ ENERGIA SPIRÁLJA Tudd, hogy lelked előbb meg kell tisztítanod a sötétségtől, Hogy a fény kapuján átkelhess. Sötétbe rejtve, szimbólumokkal fátyolozva Találod meg a kapuhoz vezető utat. (Tót smaragdtáblái) Spirális utat követ a fény. Világunkban a teremtő fényenergia minden megjelenési formája körpályát ír le, spirálisan rezgő mozgást eredményez. Az anyag is fénytermészetű. Az anyag is az energia egyik formája. Az atomfizikában ismeretes, hogy az atomrészecskék előrehaladásukban spirális utat követnek. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a részecskegyorsítókban az elektronok és a neutrinó is spirális úton halad. A tojás mint ősanyag-ősszellem keveréke és a spirál mint energiamintázat összekapcsolódik. Nem véletlen, hogy a tojások díszítésén is megjelenik a spirál, akárcsak a tojásfán. A kezdeti állapot kerekded tojásszerű alakzatot vett fel, akár ősködről, akár ősföldről, akár őscsíráról van szó. Az energia, illetve a fény terjedése spirálszerűen történik. Az életet teremtő és fenntartó energiák útja körkörösen spirális mintázatot ír le. A fizikai mérésekből már régebbről tudjuk, hogy a fény elektromágneses hullámként terjed. Az is ismeretes, hogy az energia örvénylése harmonikusan spirális utat követ, illetve a Fibonacci-spirál szerint történik. Az egyszerű szorzással kapott Fibonacci-négyszögek adják azt a számtani sorozatot, mely annyira ismert a szakrális geometriában és a fizikában is: 1, 2, 3, 5, 8, 13 stb. A Fibonacci-négyzetek sorozata adja a legtökéletesebb spirált, mely egy logaritmikus görbe. A spirál mintázata a természet része. A fizikából tudjuk, hogy az anyag fénytermészetű. Az anyagot folyamatosan felaprózva eljutottunk az atomig, majd annak kisebb alkotórészéig. Az atom kutatásánál a részecskegyorsítókban kiderült, hogy a kis anyagi részecskék lényegében hullámtermészetűek. Megállapítható, hogy az anyag egyértelműen rezgés, azaz hullámtermészettel bír. Normális körülmények között olyan alacsony rezgésszámmal rendelkezik, hogy anyagi természete van. Tudjuk, hogy az anyag állóhullám. Az állóhullám jellemzője, hogy csak akkor létezik, ha külső forrásból fenntartjuk. Az állóhullám természetű anyag tehát energiát igényel és külső irányítást. Olyan, mint egy dob, melyet kívülről ütni kell, hogy hangot adjon ki, vagy egy vízfelület csak akkor fodrozódik, ha kavicsot dobunk bele. A kígyózó vonal, a spirál a teremtő erő képjele. A teremtés fő mozgatója az energiaörvény, az Örök Örvénylés, az Ikerörvénylés, a Kör-ég-ős, a kozmikus kígyó. Az afrikai dogonok tojásán az isteni Örök Fénynek, az örök életnek a spirálja is megtalálható. [36, 55, 59, 68] A kígyózó áramvonalas csigavonal jelenti a teremtő fényenergia útját, az életet, az újjáéledés útját. Nem csak véletlenszerű mozgásszimbólum, hanem egy központ körüli folyamatos és rendszeres mozgást jelöl a csigavonal. Egyensúly és harmónia jellemzi. A mozgásirány lehet belülről kifelé növekvő vagy befelé csökkenő hullámú. A dogonok tojásán már megjelenik a Teremtő Fény energiájának spirális ábrázolási módja. A spirális energia az indek teremtésmítoszában mint kígyóostor jelenik meg, a rábaközi tudók hagyományában Ikerörvénylésként ismeretes. Az indeknél az ostor a teremtés elősegítője, a magyar hagyományban a teremtés eredője és a rossz legyőzője. A spirális mozgás az élet velejárója. A spirál egy növekvő, terjeszkedő vagy éppen csökkenő energiát jelent. A kígyózó energia a földi élet sajátja is. Anyaföldből keletkezett az élet. Több nép mítosza szerint a vízből felhozott homokból teremtett földet és embert az istennő, a Föld-anya. Egyiptomban az istennő neve Tum (Atum), a sumeroknál Tiamat (TMT), a görögöknél Démétér. Mindegyik a -tum, -töm gyökből származik, melyet mi magyarok jól megértünk. Tömörített homokon alakult ki az élet. Oda is temetkezünk. Az egyiptomi Heliopolisz lakói úgy tartották, hogy az ő városuk alatt volt az első ősdomb. Az ókorban az egyiptomiak és a szkíták első népnek tartották magukat. A teremtésmondákban a kígyót mindig a teremtéssel, az Istenanyával, a faanyával, a vízzel hozzák kapcsolatba. A kígyó vagy a sárkány az ősanyafa, az életfa kísérője. Olykor a sárkánykígyó a hitregékben legyőzendő gonoszként jelenik meg. Az istenanyák kezében jelenti az életet mozgató érzelmi oldal fontosságát.

12 TAVASZI SZÉL VIZET ÁRASZT Az istennői oldal a termékenységgel kapcsolatos. Az ókor termékenységi vallása hozzá kapcsolódott. A bőség istennőjét csigavonalas szaruval ábrázolják a keleti népek. Ez a tudás nálunk is megőrződött. A Kígyóbőr című mesénkben a gazdagság és bőség a kígyóhoz kapcsolódik. A jó királyfi változik át segítő kígyóvá vagy madárrá. [69] A hun teremtésben két vízörvény, illetve két forgószél vett részt. A víz-levegő közegében az energiaáramlást a kígyózó vonal ábrázolja le képszerűen. A kígyó az ókor szent állata volt. Testének hullámzása az energia terjedési módját képjelezi le. A kígyó-motívum a Bibliában negatív előjellel szerepel. A kereszténységben a kígyó inkább a gonosz jelképeként ismeretes. A hindu Rigvédában az ostor mint teremtő erő jelenik meg. A manysi ősi istenség neve Khalm (Halom), akinél megjelenik az energia kígyózó ostora. Khalm azt az utasítást kapja az égi atyától: Fonj eleven kígyóostort, S a réteges Föld-anyára Három ízben suhints vele! Akkor majd a Föld kiterjed Két emberöl szélességre. [33] A régi hun rovásírásos emlékekben a Föld-istenanyára suhintott a Kaltes bolygóról jött istenanya, aki megcsapkodta az iszapot és a korbács hatására a termékeny föld minden egyes csapásnál ezer öllel terjeszkedett. A Föld-anya, Joli ekkor hozta létre a hetedik fiát, az embereket segítő Istenfiút. A Föld-anya az életfa ötödik emeletén lakik. A segítő Istenfiú az életfa spirális szivárványhídján jön le a földre. Egy másik hitrege szerint a Föld-anya kacsájának munkája nyomán a vízből felhordott iszapból lett a domb, ahol a kacsa tojásából született meg az élet a Földön. [28] A rábaközi tudók hagyományában az ostort a teremtő Istenanya használta a rossz kiűzésére az apainak is nevezett logikus oldalunkból: A Boldogasszony szitáló ködnél finomabb szellemanyagából vízirózsa kelyhében leánnyá testesült. Arany hajából ostort fonván csépölte, ütötte, verte a piros bikát, mígnem annak térde megcsuklott. [36] Az apai oldalunkhoz rendelődő gőgből, uralkodási vágyból érzelmeink tisztításával kerülhetünk ki. A legmagasabb rendű érzelmeink az istennő felségterületéhez tartoznak. Apai oldalunknak is szüksége van ostorra. A hun eredetmondában az Atya-isten hét csillagból font ostorával kergette el a bolyongó és ártó szellemeket. [36] Az Istenatya a megtisztulás után szintén harcba kellett bocsátkozzon. Az ellene felkerekedett hideget UDAG kellett legyőznie. Udag tudatos volt, hogy ezt bosszúból cselekedte és mondta. A szükséges rossz tartozzék lényegemmé. [36] Nem véletlen, hogy a gnosztikusok Joltabot istene, Szophia párja rossz istenként volt ismert. [68] Apai oldalunkhoz tüzes indulatainkat, gondolatokat szoktunk sorolni. Gondolataink tisztítása és jóra használása tudatosodással oldható meg. Az erénylétrán a tudat spirálján lehet felfelé haladni. Az ostor a kígyózó szellemi erő mintázatát írja le. Etimológiai értelemben ostor szavunk ősrégi dologra utal. Gyökere Ős és TAR vagy TÓ_ÚR szavaink. Az ostor néphagyományunk egyik gyakori és kedvelt őseszköze. Ünnepeink díszét képezi az ostorcsattogtatás. Különösen a tavaszváró ünnepeknél használják. A farsangi népi játékoknál a télbúcsúztató és szalmabábu-égető a régi elhalása menet elején nélkülözhetetlen. A menetet mindig az ostorcsattogtató legények vezetik be a faluba. Az ostor mozgása a kígyózó energia útját mintázza le. Teremtő erőt jelenít meg. Nem véletlen, hogy a kígyózó mintázat a teremtéssel kapcsolatos rítusokhoz tartozik. Szimbolikus harmónianövelő hatást tulajdonítanak neki, jóvarázslásra használják. Az ókorban a hetérák az ember szellemét piramisba írható spirállal ábrázolták. A spirál egy növekvő energiát jelöl. A spirál mintázata a természet része. A harmonikusan növekvő spirál nem változtatja alakját. Egy logaritmus görbe mintázatát követi. Arányait számokkal kifejezve adja a Fibonacci-számot. A növények növekedése, a felhők alakzatának változása mind spirális energiamintázat alapján történik. A fákon a levelek és az ágak balspirál szerint nőnek. Az óra járásával ellentétes irányú balspirál a női energia áramlását képjelezi. Egyházunkat anyaszentegyháznak hívják. A sevillai Nagyboldogasszony templo-

13 8.4. A húsvéti nyuszi és a tojás 395 mának a tornyán ilyen balspirál található. A moszkvai Szent Bazil-templom egyik tornya balspirál mintázatot követ, a másik tornyon kettős spirál díszítése látható. A vak Katona Lajos női szobrán is a lányt balspirálok alkotják. Régi hitregék és termékenységi mítoszok lehetnek az alapjai a korbácsolás és kihajtott faágakkal való megcsapkodás termékenységnövelő szokás-hitének. A barka és a virágos ág ugyanis nemcsak otthonaink díszítésére szolgál. Úgy tartjuk, hogy a megszentelt barka áldást hoz a házra, akárcsak az állatok kihajtása zöld vagy virágos ággal. A tavaszi határkerüléshöz nemcsak ima járul, hanem frissen kihajtott búza és virág van a kezünkben, amikor imádkozunk a jó termésért. A nép áldást tulajdonít ezeknek a szokásoknak. Ilyen gondolat vezeti az embert, amikor a menyasszony kapuját, házát díszíti és elkészíti az új pár csokrát. A falu díszkapuját zöld ággal és virágokkal nagy alkalmakkor a jó- és szépvárás jegyében ékesítik fel. Gyerekmondókánk aranykapuként emlegeti, mely alatt áldásos átbújni. A virgácsolás a téli napforduló ünnepén a jókívánság, a lelki tisztulás útjának a kifejezője. A virgácsot vagy a fát feldíszítik, pántlikát, almát, tojást kötnek rá. Az ág az életfát helyettesíti, melynek emeletein felfelé haladva tisztul a lélek. Az ókori díszítéseken az életfa gyakran mint keresztfa jelenik meg. Régi imáinkban az életfát, a keresztfát aranyfának és annak az ágát aranyágnak nevezik, amelyen Jézus ül. [29, 30, 31] A virgácsot fűzfából vagy erősebb nádból fonják. Innen származhatnak a nádi hegedű vagy meghegedülés kifejezéseink. Katalin-, Borbála- vagy Luca-napi kirügyezett ágakkal látogatták meg eleink a rokonokat vagy csapkodták meg állataikat. A feldíszített fát a téli napfordulókor meg is gyújtották. [26] A pásztoroknál szokás, hogy tavasszal kizöldült ágakkal hajtsák ki az állatokat a karámból, ostor helyett. Szent Györgykor szokásos a zöldágas határkerülés, ugyancsak jótékony hatáskeltés céljából. Szent György napját vagy a május eleji ünnepet régebb zöldfarsangnak nevezték, de ma is szokás a lányos kapukat májusfával feldíszíteni. Egész Úrnapjáig ma is szokás a zöldágas díszítés. A tavaszi virágos mulatságokon választják meg a rövid életű pünkösdi királyt. Áldást hozó hagyományaink közé tartozik a virágos ággal vagy virággal való ünneplés. Ez a mozzanat megtalálható a húsvéti, a Szent György-napi, a május elseji, a pünkösdi, a Szent Iván-napi népszokásokban. A hitregéinkben, dalainkban a zöldellő ág és a virág is az egészséghez, a békéhez és a boldogsághoz kapcsolódik. A fák virágai is, akárcsak a fa, lényünk anyai, érzelmi oldalához kapcsolódnak, a tudás alapú szeretetről szólnak. A feldíszített fák szintén a hála, az újjászületés, a termékenység nevében tartott ünnepekkel, szokásokkal függnek össze. A karácsonyfa a növekvő nap energiáihoz kötődő belső újjászületést üdvözli. A feldíszített húsvétfa és májusfa világunk teremtő anyai oldalát, az együttérző szeretetet hozza előtérbe. A fa növekedési módja, illetve a fára tekeredő spirál emeletei lényünk tudatossági rétegeit képjelezik. Nemcsak a tojás és a balspirál, hanem a fa is lényünk anyai oldalához rendelődik. Régi népi hitregék emléke áll a téli és tavaszi fadíszítés szokásai mögött. A különböző népek hitregéiben a kezdet fája a teremtéshez kapcsolódik. A fa, akár egy anya, táplálja és gyógyítja a természetet. A faanya képzetből származik az a tény, hogy a feldíszített fákat a lányos ház udvarán állítják fel. A magyar lakodalmas asztalokon is megtalálhatók az áldáshozóként értelmezhető virágos vagy tésztafélékkel feldíszített ágak. A lányos lakodalmas háznál az udvarra vagy kapusasra fákat szoktak feldíszíteni. A menyasszony a fáktól elbúcsúzik, mielőtt az esküvőre indulna. Ágsiratónak nevezik a menyasszony búcsúját. [49] 8.4. A HÚSVÉTI NYUSZI ÉS A TOJÁS A népi hagyományok a nyulat és a tojást a tavaszi termékenységhez, illetve a teremtéshez kötik. Mindkettő a tavaszi újrateremtésről is szól. A tavaszi napéjegyenlőséggel kezd több fény lenni, mint éjszaka. A fényesebb nappalokhoz, a megújuláshoz a holdhatás is kellő nagy kell legyen. A telehold idején a Hold nagyobb hatást fejt ki a vizekre. A víz-elem mint őserő szintén anyai jelleggel bír. A mi Húsvétunkhoz az élet tavaszi megújulása kötődik. A húsvéti nyuszi a tavaszi megújulás és termékenység ígéretét jelképezi.

14 TAVASZI SZÉL VIZET ÁRASZT A tojást hozó és festő nyuszi túlmutat a földi valóságon. Ahogy a tojás képezi a hitregékben a teremtett világot is, a tavaszhoz kötődő teremtéshez is hozzákapcsolódik. A tojás mint az ősmag alakját lemintázó csíraállapot hordozója a termékenységre utaló teljes képet formál. A Hold alakja is közel kell legyen a tojásdad formához, ahhoz, hogy nagyobb ereje legyen. Ezért tartjuk Húsvétot az első újhold után. A regék szerint a Hold egyben a vizek és magok őrzője. A nyúl régi szimbólum, a termékenység jelképeként tartjuk számon. Ürülékei úgymond a nyúltojások, melyek száma igen magas. A Nyúl a keleti csillagképek egyik tagjaként a női jegyekhez sorolódik. A Szűz jegyhez rendelődik, annak egyik hold-dekanátusát képezi. A nyúl szaporasága révén az élet továbbvitelének garanciája. A nyúl nemcsak a legszaporább emlősök közé tartozik, hanem fürge, óvatos is. Minden kultúrában leleményesnek tartják. A mondák szerint a küzdelemben általában a nyúl a gyengébb fél, ám ügyességgel túljár az ellenség eszén. Az afrikai mondákban a hiénát, az indiánoknál a farkast győzi le. Itt a farkas, akár a kutya, pozitív szereplő. Van olyan monda is, ahol a nyúl mint a termékenység jelképe túljárt a farkas eszén. A krik indián mese szerint a nyúl és a farkas ugyanazt a nőt akarta feleségül venni. A nő a csinos farkast kedvelte jobban. Egy napon, amikor a két kérő együtt indult udvarolni, a nyúl betegnek tettette magát. Rávette a farkast, hogy vigye a hátán. A látvány olyan nagy hatást tett a nőre, hogy férjéül a nyulat választotta. A nyúl leleményessége lehet az alapja annak, hogy a komikumokat megjelenítő hősmítoszokba is bekerült. A hősmondák és azok népi ünnepeken való megjelenítése az ember sajátos élethelyzeteivel foglalkozik. Céljuk az önismeret és a problémák megoldása a személyiségjegyek által. A hangosan mondott szöveg olykor egyes személyekről szól, amelyek a közösséget érintő problémákkal vannak kapcsolatban. A Tapsifüles az indiánok egyik tréfacsinálója. Kezdetben gyermeteg, de pajkos hőstetteket visz véghez. Ha szükséges, mindig kap egy erősebb segítőt. Ha elbukik, teljesen megújulva feltámad. A nyúl alakja maga az Átalakító, a megmentő. Az indiánok Jézus alakjához hasonlítják. [66] Nálunk a farsangi mulatságot egy kecskefejű és fokost tartó főhős vezeti. A nyúl a Földdel és a vizekkel kapcsolatos termékenységi elemekhez tartozik. Mindkettő az anyai oldalhoz, a megújulást adó érzelmekhez kötődik. A nyúl a Holdhoz rendelődő víz-elem egyik képjele, akárcsak a kutya. A világ több kultúrájában a Hold krátereinek mintázata nyúlhoz hasonlít. Számos kultúrában a nyulat a segítő Föld-anyával és a Holddal társítják. Három nyúl a képjele a szíriai Hármas istennőnek. A Hold arca az aztékok szerint nyulat ábrázol, akárcsak a kínaiaknál. A taoizmus szerint a nyúl az ősanyával van kapcsolatban. Az Istenanya és a nyúl együtt ülnek a Holdon. Az azték mítoszban a Tecuciztecatl nevű, Holdhoz tartozó lény kezdi el sötétben a teremtést, testén a nyúl nyoma látható. A maja hitregékben a nyúl tanítja meg írásra az embereket. [70] A nyúl régi szent szimbólum. Megjelenik az arab miniatúrán, az ázsiai sámánok dobjain, templomi kazettáinkon. Az egyiptomi nyuszifüles tojásábrázolás mélyebb értelmet takar. A nyúl az egyiptomi falfestményeken is megjelenik. A világot szülő Nu istennő egyik kísérője. Nu istennőnek jele a nyíl volt. Etimológiai értelemben hasonlatos a nyúl és a nyíl szavunk. Az ókori Egyiptomban a nyúl az újjászületéshez kapcsolódott. Az indiánok egy Manabozo nevű holdbeli nyúlról beszélnek, aki a szeleket és a vizeket irányítja a Földön, és az emberek tudatának magasabb szintre való emelésén fáradozik. A Nagy Szellemet, Manitut is a nyúl képviseli. Az algokin indiánok Michabo Hold-istennnője maga a Nagy Nyúl, aki a tengeren vagy egy nagy tó mellett lakik. Kísérő állatai a farkas, holló és a patkány. [68] A hindu és a buddhista művészet a nyulat a holdsarlóval hozza összefüggésbe. A nyúl a tökéletes áldozat jelképe. A Nagy Nyúl nem más, mint maga Buddha, aki önmagát áldozza fel az emberek táplálékául. A keleti mondavilág a nyulat az önzetlenség megtestesítőjének tartja. Kínában női jellegűnek tartják és a nyúl a császárné állatképjele. A kínai horoszkóp negyedik állata. Ezt a jegyet a legszerencsésebbnek tartják: kedvesség, bölcsesség, nyugalom jellemzi. A kínaiak szerint a Holdon egy fehér jade-nyúl ül és életelixírt keverget. A középkori bestiáriumok szerint a nyúl a tavasszal, a termékenységgel, a szerelemmel kapcsolatos. A kelták a Holdistennőt nyúllal a kezében ábrázolták. Budapesten is van Nyulak szigete, talán a régi istenanya-imádat egyik foszlányaként.

15 8.5. Az Ős-Egy világot fenntartó élő tere 397 A görög római mitológiában mint hírvivő, Hermész állata, akárcsak Tóté az egyiptomiaknál. Mint termékenységet jelző az istennőknél is megtalálható. Tudjuk azt, hogy a görögöknél a nyúl nem az ősi Istennőnél, Démétérnél jelenik meg, hanem Aphrodité szerelemistennő mellett. A görög hagyományokban a nyúl Aphrodité és Cupido kísérője. Hékatéhoz, a Kút-istennőhöz, az alvilági vizek-érzelmek tündéréhez is nyúl társult. A német mitológiában a nyúl a termékenységet szimbolizálja. Ezért maradt meg a tavaszi bőségvarázslás eszközének. Az angolszász Holdistennő neve Eostre, aki a tavaszt, a megújhodást, a termékenységet segítette elő. A nyúlfejű istennő a tavaszt, az újholdat jelképezte. Spanyolországot valamiért a nyulak földjének tartják. A keresztény ábrázolásoknál olykor a vadászat védőszentjeit is nyúl kíséri. Az Istennő és a nyúl kapcsolata a keresztények díszítőelemeibe is bekerült. Olyan Szűzanya-ábrázolásokat is ismerünk, ahol Szűz Mária lábánál kuporog a nyúl. [27] Ezekért tartjuk ma is, hogy a nyuszi által festett tojás áldást hoz ránk. A nyúltojás, mint hasonlat, a rábaközi tudóknak a teremtésről szóló mondájában is megtalálható: Az Ős-istenség kezdetben egyedül volt, és nő volt, ki magában hordozá még a férfit is, mint várandós asszony méhében a fiát. Teremte hegyeket, völgyeket, testet ölte sziklákban, kövekben, alkotván azokat szitáló ködnél finomabb szellemanyagból. Teremte szellemgyerekeket is, Kisisteneket világrészek felügyelőivé, hasonlatosokat egymáshoz, mint a nyúltojás. [36] A tojás a termékenységgel kapcsolatos népszokásokhoz tartozik ma is. A tavaszi teremtés ünnepe, a Húsvét fontos eleme a tojás, akár a Gergely-napi (március 12.) tojásajándékozás. Szülőfalumban, Gyergyóújfaluban három tojást ajándékoztak nemcsak Gergely napján a tanítónak, hanem házszenteléskor a papnak is. Régen lakodalomkor a lányos háznál a kapura rögzített díszes fákra is raktak kifújt tojást. Még a lakodalom napján az újdonsült asszony és férj étele is tojás Csíkszentdomokoson [49], vagy tojásra léptetik a beérkező új párt Pócson. [60] A Farkastanya című mesénkben a mesealakok a létezés eredetére utalhatnak. Elöl megy a tojás, utána a ruca. Az ősköd vagy szellemanyag tojásszerű idoma több nép regéjében megtalálható. Őket követi a napot jelző kakas, a fény megjelenése. A kakas után a tű ballag, a fénysugarak áthatolási képességének a megjelenítője. A tű után megy a rák, a víz-elem, az anyai öl jelképe. A rákot a ló és az ökör követi. A ló a Mén, a Hold-Mon, a menny mind ősanyai minőség. Az ökör szintén az ősanyai létet mintázza. A májusi Bika jegyben van az anyák napja. A tavaszi megújuláshoz tartozik a nyúl és a tojás is. A tojás, akárcsak az emberi térd őserőinek színe, vörös. A húsvéti tojás kedvelt színe a piros. A Föld-anyához rendelt színek egyike a vörös. A Föld-anyához kapcsolódik a tavaszi teremtés is. A teremtő színnel kapcsolatos a piros tojás, mely a vér színe. Gyökérközpontunk, térdünk a földjegyhez sorolódik és színe szintén vörös. Életerőnk alapja a gyökérközpontunkban van elrejtve. Innen indul felfelé ötös spirális úton AZ ŐS-EGY VILÁGOT FENNTARTÓ ÉLŐ TERE Minden, mi teremtett, a renden alapszik. Törvény uralja az űrt, melyben a Végtelen lakozik. [8] A tavasz a TÉR ünnepe. A lét TERe az Ős-Egy megnyilvánulási helye. Isten teremtő szeretete alkotta és élteti a világot. A különböző népek hagyománya szerint az ős-egyből keletkezett minden. Az Egy örök, ugyanakkor azonosság és nyugalom jellemzi. A hunok Zöld Bibliája szintén forgó kerékként írja le a teremtést: Legelső hajnal hasadása volt az, A Nagy Kerék lódíttatása, Minden idők kezdete, a legelső moccanás. [36] A régi hitregék szerint a létezés az Ős-Egyből jött létre és mindent Ő fog át. A Smaragdtáblákon az Egy a mindenek kezdete és a mindent kormányozó. [8] A hun bölcseletben a Kör-Ég-Őstől származott

16 TAVASZI SZÉL VIZET ÁRASZT a világ, és a létet egy Agy forgatja. [36] A kínai bölcseletben a világot az Ős-Egy energiái hálózzák be, mely a kerékagyban nyugalomban van: A Meg-nem születő kerékagyában Nyugvó EGY tartja össze az összes teremtményt. (Rigvéda, X. 82) Minden egységes rend szerint létezik, mert minden a szellemi fényből, az isteni Egyből, a Bölcsességből jött létre. Minden egy végtelen kerületű gömbszerű alakzatban történik. A TÉRben minden összetartozik és Egységben rezeg. Az Egység maga a teljesség. Ezt az összetartozó egységet még nevezik energiamezőnek, Világléleknek, morfogenikus mezőnek, kollektív tudattalannak, kozmikus tudatnak vagy Akasha krónikának. A lét körében Rend uralkodik. A létezés formáit egyszerű alapelvek működtetik. Ezek egymásra épülve bonyolultabb rendszert alkotnak. Az esszénus hun tanítás szerint a világ egységes energetikai szerkezetű. Mindenben bele van írva Isten törvénye: A Törvény az Élő Isten élő szava. A törvény bele van írva mindenbe, ami élet. Megtalálható a füvekben, a fákban, a folyókban, A hegyekben, az ég madaraiban, Az erdei teremtményekben, a tenger halaiban, De legfőképpen megtaláljátok önmagatokban. [45] A világ népeinek hitregéiben a lét energiái gömbszerű mintázatban áramlanak, akár egy tojás. A Tér tavaszi ünnepének idején ezért a tojás a fő díszítő mintázat a világ különböző tájain élő népek hagyományában AZ ŐS-EGY BÖLCSESSÉGE Két Erő forgataga teremtés, Két Vízörvényként ölelkeznek, Két Forgószélként ölelkeznek. [36] (8.2. ábra) Az ókori szimbólumok rendszerének megfelelően a Teremtőt és a világot összetartó energiát körrel ábrázolták. Ugyancsak körrel ábrázolták a Napot és a Bölcsességet is. [45] Matematikai szempontból a kör az önmagába visszatérő kezdet és vég nélküliség ábrázolási módja. A Végtelent a kör jelképezi. A végtelen nem lineáris rendszerből áll, hanem egy önmagába forduló rendszer. A meghajlított körből alakul ki a végtelen jele, a lefektetett nyolcas alakú mintázat. A végtelen jele hasonlít egy belső kettősségre. A tojás is belső kettősséggel rendelkezik. A mozgás az Egyen belül a magából való kivonással jöhet létre, melynek gyökere a belső kettősség. Az isteni bölcsesség kettősségében is egységes, harmonikus. A bölcsesség a maga törvényein keresztül megszabja a világ rendjét. Az atlantiszi Tót smaragdtábláin és a babiloni hagyományban is a világot az Egy bölcsessége fogja át. Az Egy bölcsessége lényegében polárisan megosztott, de harmonikusan egységes: Az egész Űrben csupán egy bölcsesség létezik. Bár megosztottnak tűnik, de az Egyben egységes. Minden, mi létező, a fényből származik, És minden fény a Mindenségből. Minden, mi teremtett, a renden alapszik. Törvény uralja az űrt, melyben a Végtelen lakozik. [15] A Smaragdtáblák szerint a Teremtő erő belső kettősséggel rendelkezik: bölcsességből és szeretetből áll. A sumer jelrendszerben a szeretet képjele a háromszög, a bölcsesség jele a kör volt. [45] Ez a szellemi tartalom a fizikai létben kettős teremtő erővé vált, apai és anyai oldalra. A kettős teremtő erő csak egységben tud működni, ami az Egyre jellemző. A hun esszénus tanításban a Kozmikus Rend maga a Szeretet:

17 8.5. Az Ős-Egy világot fenntartó élő tere 399 Te kegyes Szeretet, Mutasd meg a Spirituális Igazságot A Te kozmikus Rendeden keresztül. [45] A kozmikus rend szeretetét háromszöggel ábrázolták. A háromszögben három minőség kapcsolódik Eggyé. Az apai oldalnak megfelelő résznek és az anyai minőségnek kell legyen egy közös átfedési része. Ez a közös rész egy harmadik minőséget képvisel, akárcsak a gyermek, melyben mindkét félből egy-egy rész fellelhető. Az összekapcsolódást jellemző hármas minőség szellemi tartalommal bír. Az ókor embere a szellemet anyai jelleggel ruházta fel. A hun bölcselet szerint az Egy Ős Ég örök nyugalomban létezik mindaddig, amíg osztatlan állapotban van. Osztódottan töméntelen erő lesz belőle: Egy csak Ős örök Egünk, Ős szellem ős testben, Ős test ős szellemben. Osztatlanul örök nyugalom, Osztódottan töméntelen erő. [36] A körön kívül Nap, illetve fényszimbólum minden kerek idom, a tojás, a korona, az országalmának nevezett gömb, a gyűrű is. Az ókorban a várakat kör alakban építették. Az ókor népe a kör kerületének megfelelően járta a körtáncot, az órát, a hórát, a napkelte órájának táncát. A körtánc, a körmenet mind az ősi napkultusz máig fennmaradt jellegzetességei. Mi magyarok ma is táncra kerekedünk. Körbe kerülik ma is a tavaszi határszenteléskor a határt. Gyógyítás céljából a ráolvasó ima alatt a beteget körbejárják: kerülj körül, Szűzanyám. [29] Gyertyával a kézben megkerítik a beteget [49], vagy a házát, vagy épp a sírhalmát. A rábaközi tudók hagyatéka szerint régen népünknél szokás volt a Magyarok Istenének körmenetben áldozni, ki úgy vigyáz ránk, mint kotlós csibéire: Ő a mi Oltalmazó Istenünk, kinek körmenetekben megáldott fehér lovat vezetnek. fejedelmi hős atyánk volt ő valaha. Egyik így mondja: Má, amaz Mar-t mond vagy Mén-t. Nemzetünkre Ügyelő, a Kettős Világörvény Körein Minket szemmel tartó Őrszellemünk. Egekből vigyáz ránk, Mint kotlós csibéire. [36] A SZELLEMANYAG A lét forrása egy őserő, mely hullámzó körpályán mozgó ősanyag. Az ős-anyai elvű energiára utal a víz jelenléte és a tojás is. A szellemi erő képjele a madár, mely szintén az anyai oldal sajátja. A régi hitregék szerint a világ az Ős Egy szétválásával keletkezett. A tojásnak is két része van. A földön minden a kettősségen alapul. Páros erők lendítik a mozgást, a kerek gördülését előre. Páros erők adják az új életcsírát, ami további szaporodásra ösztönzi az erőket. A világ, akárcsak az ember, egy rend alapú rendszerben működik. Olyan, mint egy hologram, vagy egy fraktálrendszer. Az ember egy kisebb részekből álló olyan egységet képvisel, ahogy ő is egy nagyobb egység része. Ez felfelé és lefelé is a végtelenbe tart. A hun bölcselet szellem és anyag keverékéből származtatja a világot. Ezt az ősállapotot szellemanyagnak nevezi. A szellemanyag, mint az anyagi testet ölteni tudó energia, anyai jellegű. Ez az ősállapot a Boldogasszonyban testesült meg. [45] A természeti népek hitregéiben a teremtés a keleti égtájhoz és a tavaszhoz tartozó szellemrész műve. A szellemi erőhöz rendelődő levegő-elem égtája is a kelet. A kelet a sötéttel jelölt istenséghez rendelődik, akárcsak a tavasz. Sötét a jele a Föld-anyának, a Hold-víz-anyának, az anyai oldalhoz tartozó érzelmeknek. A keleti szellemrészt az indiánoknál az életfa vagy a kereszt képjelezi. A tupi indiánok szerint a keleti szellemrész, a Mianyánk minden emberben benne található. [55]

18 TAVASZI SZÉL VIZET ÁRASZT A hun esszénus tanításban a levegős lélek-elem az anyai oldalunkhoz áll közelebb. A levegő angyala a Föld-anya szent hírvivője. Az ókor istennőit szárnyakkal ábrázolták. A madár vagy a szárny mindenkor a szellemi erő képjele volt. A hun eredetmonda szerint a teremtés Ikerörvényből keletkezett, mely a forgó kerékben nyert kifejeződést. [36] Ez az ősanyag tenger méretű, olyan nagy, hogy az egész világot átfogja. A belső örvénylés következtében két félre szakadt: Tenger szellem, tenger anyag, tengernyi teremtés, Mindent magába rejtő ŐS IGE. Idők kezdetét megelőzően vajúdását váró terhes asszony, Homlokán Holddal ékes UKKO Föld-istenanyánkban, Tüzek őrében Boldogasszonyunkban, Naporcájú Gönüz Istenatyánkban Szellemnősténnyé, szellem-hímmé testesült. [36] A Teremtő szellemanyag szüli a világot, tehát anyai elvű. Az ókor népe Föld-anyának vagy Faanyának hívja. Egyiptomban Nut teremtő istennőjüket Faanyaként ábrázolták. Ő nemcsak teremti a világot és az embert, hanem táplálja és védelmezi. A fizikai világba kivetülve harmóniahiányos állapot keletkezik. A nappal után az éjszaka következik, a születést követi az elmúlás, amely egy újabb születésnek az kezdete. Az aktivitás, a pihenés és lazítás szakaszai váltakoznak és együttesen hozzák létre a harmóniát. A ritmus törvénye a teremtésben mindenütt kifejezésre jut. A hun bölcselet szerint ikerörvény a világ létezésének alapja. A teremtő és összetartó rugó a szeretet. A szeretet elve az evolúció alapja. Az ókori bölcseletben a kör, a tojás a szent bölcsesség, az Isten szimbóluma. Így lett a tojás a teremtésnek, a születésnek, az újjászületésnek, az örök életnek, a természet tavaszi megújulásának jelképe. A rábaközi tudók hagyatéka szerint minden az ős Egy-ből lett, a Nagy Kerék lódíttatásával, az Örök Örvénylés csigavonala mentén. Ebben az ókori szimbólumrendszerből benne van a Kör, illetve a Napkerék, a csigavonal, illetve az energia körpályája is. Akár a többi teremtésmondákban, ahogyan a tojás két félre esik szét, itt a kerék két feléből lesz a világ alja és a világ föle: Ég kereke, kerékagya alámerült vízbe, sárba, így vált földek abroncsává, magas egek boltozatává, csillagok tartó vasává. Alsó fele világ alja, fölső fele világ föle. Kilenc küllő összetartja, tengölén egy agy forgatja. [36] A tojás kettősséget zár magába. Mindkét különböző tojásrész forgástest alakját veszi fel: a fehérje és a sárgája. A kettős teremtés található meg az ókori rítusokban: két hegy, két görbület, két örvény. Ezeket rendszerint eltérő színnel ábrázolják. A fehér oldalt gyakran a Nap, a sötét oldalt a Hold jellemzi. A világos és sötét színnel jelölt részt olykor a tojás sárgája és fehérjéje jeleníti meg. A tojás alsó és felső része a fény és a sötétség eredeti egységét fejezi ki. Az ókor szent geometriája szerint a görbe vonal, illetve a kör anyai minőséget jelöl. Az egyenes, illetve a sarkos idom apai jellegre utal. Nem véletlen, hogy a világ tojása mindig az ősanya mellett található. A tojás, akár a kör vagy a kerék, egyetemes szimbólum. Gömbölyű formájával a szerető bölcsességet jelképezi, és az életcsírát hordozza. Alakja tükrözi az égboltot, a Földet, de magát az emberi szemet is. A tojás mint az ős-egység jele, a világok közötti átjáráshoz is segít. A hellenizmus korában a síremlékeken is szerepet kapott a kerekded alak, a tojás motívuma. Ma is teszünk ősszel világításkor a sírokra tojást. A teremtő energia kettősségében is harmonikus. Az örvénylő harmonikus energiát a díszítőművészetben a szellőrózsával vagy forgó kerékkel ábrázolják. A kerék küllői lehetnek egyenesek vagy elhajlók. Számuk is négytől felfelé különböző lehet. Az esszénus jelrendszerben a világot fenntartó energiát jelöli a szellőrózsa sokágúan elhajló küllőivel. Régi archaikus imáinkban forgó kereszteknek vagy forgó kerekeknek nevezik a Bölcsesség és a Szeretet megnyilvánulási formáját: Szent kerekek, áramljatok, szent keresztek forogjatok. [29] Ugyancsak forgóként jelenik meg a magas lelkületű lények, az angyalok energiája is:

19 8.5. Az Ős-Egy világot fenntartó élő tere 401 Őrizzetek, angyalok, kerüljetek, keresztek [29, 30] Geometriai szempontból a tojás egy forgástest alakját veszi fel, akárcsak a magok. A tojás, a kör vagy a magok egy helyzeti potenciált jelölnek, egy önmagában mozgó energiát. A mozgás az Egyen belül a belső kettősségből jöhet létre. A teremtő Egy köre kivetíti önmagát. A kettő már az anyag száma. Ez a kettős kiegyensúlyozatlan erőt képvisel. Egyensúly úgy jöhet létre, ha az új kivetítés közös részt alkot az eredeti Eggyel. Ebben a közös részben benne van az eredeti teremtő nem anyagi minőség is. A két kör egy közös metszési zónában találkozik. Két kör metszésénél egy közös tojásszerű rész keletkezik. A közös rész tartalmazza a további lépésekhez szükséges erőt. A közös metszési résznek jellegzetes alakja van, melyet a szakirodalom mandorlának nevez. Ez a mértani alakzat a mítoszok őstojása, a hal, az ősmag, az alkimisták bölcsek tojása. Rovásírásunk H betűje szintén ezt az alakot veszi fel. A mandorla szakrális díszítőelem ma is templomainkban. Ugyanakkor megtalálható ovális ablakok vagy képkeret formájában. Tulipánunk szerkezete szintén az ovális mintázatú ősmagot vagy épp a halat tartalmazza. Az eredeti Mag-ból keletkezett minden. Az Egy osztódásával kis fénymagok vetültek ki az anyagba. A teremtő első körének kivetítésével, illetve a sejtszaporodásnál egyből kettő lesz. A két kör nem válik el egymástól, hanem egy átfedési zónában metszi egymást. Az átfedési tartományban az ősmagban keletkezett feszültség kiegyenlítődésre törekszik. Minden további teremtési lépésnél az Egy megkettőzi magát. Ezért újból osztódik mindaddig, amíg a hét lépés meg nem valósul. Maga az élet keletkezése, a Genezis és a sejtszaporodás is ilyen módon megy végbe. A további teremtési lépéseknél, egy-egy újabb kör kivetítésénél újabb metszési jelenség áll elő. Minden metszésnél egy-egy osztódással a sejtek száma kétszer több lesz. Az egy sejtből lesz kettő, a kettőből négy, azután nyolc, tizenhat, harminckettő és így tovább. A létkörök metszéseiből alakul ki végül az élet virágának nevezett ősi jelkép. Ez a rezgési létforma minden dolog eredete. A hét kör, az életfa hét szintje, a bölcsesség hét oszlopa mind az élet szerkezetére utal. A tojás kerekded alakja és a teremtő Fény háromszöge kapcsolatban van egymással. Két kör metszéséből kialakult mandorlába (mandula alakú magba) írhatók azok a háromszögek, amelyek az emberi szem geometriájának felelnek meg. A gabonaszem és a tojás is szem. Szem nevű ősanyától származtatják magukat a sumerok. Magyarul helyesebben Szemúria a neve. A szem szavunkkal rokon több ókori nép istenségének neve. Samas, Semes, Saman, Szmirna napistenről tud a perzsa, az indiai és a zsidó hagyomány is. A spanyolok nagy ünnepe Malagában is a San Samana nevet viseli. A finnek országukat Suominak nevezik. Nálunk van Sziméria, Szavaria, Szemera, Szemere név és helynév is. Az óindeknek a teremtésről szóló mondájában, a Rigvédában, a Szem Ur maga az őstojás: A Szem Ur akkor bölcs értelemmel Megalkotott két görbülő világot. Kiköpült vajként végül megszilárdult. A Menny és a Föld így feszültek ott ki. (Rigvéda, X. 82,1) Mértani szempontból a mandorlát (mandula mag) tekinthetjük az őstojásnak. Részben vagy egészben a gótika gyakran felhasználta ablakok, ajtók, képkeretek mintázásánál. A keresztény művészet Mária és Jézus ismertetőjegyeként alkalmazta a mandorla ívét. A kettősségen alapuló világ harmóniáját képjelezi a mandorla mint a szent közép energiája. A két féllel a középrész hármas egységet alkot. Ebben a világban nem lehet két dolgot egymáshoz rendelni csak egy harmadik segítségével. A legkisebb egymáshoz rendelhető egységek száma három. A sumer jelrendszerben a szeretet képjele a háromszög. A szent három és a tojás gyerekkori emlékeimben összekapcsolódik. Gyergyóújfaluban a három tojás ajándékba adása kétszer történt egy évben. Mindkettő az áldás nevében. Falumban három tojást adtak a Vízkeresztkor házat szentelő papnak és márciusban, Gergely napján a tanulók a tanítónak.

20 TAVASZI SZÉL VIZET ÁRASZT 8.6. ÚJJÁÉLEDÉS A boldog ember olyan, mint a víz partjára ültetett fa, mely kellő időben gyümölcsöt terem és levelei nem hervadnak. (Zsolt 1,3) (12. ábra) A világ energetikai szerkezete állandó változásban van. A változás és az újraéledés az élet alapvető jellemzője. Az evolúció benne foglaltatik a teremtés rendjében. Az állandó újrakezdés és újrateremtés a fejlődés alapja. A lét egységes rendszerű. A természetfeletti erő átszövi a természetest. Ahogy a teremtő Egy egész, úgy egészet képez a létezés minden formája. Az egészség elérése, a fejlődés képessége benne rejlik a létezés energiában. Ma úgy mondjuk, hogy az evolúció a létezés alapjaiban megtalálható. A világ teremtésmítoszai elmondják azt, hogyan jött létre valami. A rítusokban a világ teremtése és az ember megújulása hasonlóan jelenítődik meg. A földi természetre jellemző a periodikus változás. Az ókornak az örökkévalóságról való felfogása szerint a fejlődés mindig visszatérő periódusokban történik. Ezek a visszatérések jellemzik mind a fizikai, mind a szellemi világot, és megteremtik a változások által elősegített fejlődés lehetőségét. Minden állandó változásban van. Az egész univerzumban nincs két dolog, lény vagy jelenség, amely tökéletesen azonos volna. Minden egyszeri és egyedülálló. Az evolúció törvénye magába foglalja a változékonyság elvét. Semmi nem maradhat úgy, ahogy most van. Semmit sem ragadhatok meg, nem tarthatok meg, mert minden, ami elkezdődik, az véget is ér. Már a kezdet magába foglalja a véget, ami egyidejűleg valami újnak a kezdete. Az örök létezés, bár állandó változásban van, sem nem csökken, sem nem növekszik van. Változtatja kifejeződését, és mégis állandó. Az evolúció azon változás, mely akkor jön létre, midőn egyenlőtlenségből egyenlőség, bizonytalanságból bizonyosság és rendetlenségből rend keletkezik. [1] A természeti népek rítusaiban az ember elválaszthatatlan egységben jelenik meg a mindenséggel. A néphagyományok megőrizték azt az ősi törekvést, hogy az ember az újabb próbatételek során megújítja önmagát és a teremtést is, akár a földi természet. Alapjában véve az ember vágyik vissza az ős-egy boldogságába. A különböző népek rítusaiban megismétlődik az Egy-ségbe való visszatérés és a teremtés, követve az évszakok változását. A próbatételek az önismerethez, a felébredéshez vezetik a hőst és magát az embert is. A legyőzendő akadályok rendszerint az érzékfeletti világ erőitől függenek. Az embert nem választja el lényeges határ az érzékfeletti világtól. A próbák kiállása után a mondai hős kapcsolatba léphetett azzal a szellemi erővel, amivel magát és környezetét megválthatta. A teremtés és az újrakezdés szent aktus. Az újrakezdés előtt az embernek saját lelkét-szellemét kell megtisztítania. A teremtést idéző rítusok és munkák előtt jellemző a rituális lelki tisztaság, helyszentelés, tömjénfüstölés. A szibériai, ausztráliai és afrikai kovácsok a munkák megkezdése előtt ma is szent rítusokat végeznek. Minden, minek léte van, Más létezésbe megy át. Kivétel te sem vagy ez alól. (Tót smaragdtáblái, 8) Az újrateremtés és az élet örökös megújulása visszatérő folyamatként jelentkezik a földi létben. A különböző népek hagyományos rítusaiban kapcsolat van a teremtés és a földi természet ciklikus változása között. A szétesést, újrakezdést és a változást a fák élő ritmusa szemlélteti legjobban. Ezért a rítusokban a fák gyakran megjelennek. Télen a karácsonyfa adja meg az ünnep díszét, Húsvétkor a tojásfa és nyáron az úrnapi fa. Mielőtt az újnak a csírája megjelenne, a réginek el kell halnia, vagy darabokra kell szétesnie. A földi természet tavaszi megújulása előtt a régi elhalt növényzetnek szét kell mállnia. Lelkünkből a régi berögződéseket ki kell dobnunk, hogy az újabb szellemi tudatosodásnak helye lehessen. A farsangi szokásokban elégetjük a régit, esetleg egy csónakban vízre bocsátjuk és ott ég el. A régi énünktől a szalmabábu elégetésével, az égő szalmakerekek legörgetésével válunk meg. A farsangi játékoknál az arcok kormozása szintén a régi elhalását jelenti, mely régitől meg kell válni és újat kezdeni. Így a régiből kialakulhat az új csírája.