10. A FA ÉS AZ EMBER VILÁGA. MÍTOSZ ÉS VALÓSÁG

Átírás

1 10.1. Az ős-állapot A FA ÉS AZ EMBER VILÁGA. MÍTOSZ ÉS VALÓSÁG KRÉDÓ Hisszük, hogy megőrizzük bolygónk növényzetét: a szerény füveket, amelyek ötven millió évvel ezelőtti korból jöttek, és a fenséges fákat, amelyek húsz millió éve jöttek, hogy előkészítsék bolygónkat az emberiség számára. (Nemzetközi Biogenikus Társaság. E. B. Székely [10]) A fa egyetemes szimbólum, a tudás, az örök fejlődés és növekedés jelképe. Az információt hordozó mintázatok közé tartozik a májusfa, életfa, karácsonyfa, akár a kereszt. A magyar néphagyomány régi szokás- és hiedelemvilágot tár elénk a fa típusú mintázatokkal. A fa az élet legtökéletesebb formája a növényvilágban ugyanúgy, ahogy a fejlődés legmagasabb fokát a földön az ember képviseli. Földünkön a legjobb táplálék a fák termése, a gyümölcs. A fa élete tökéletes összhangban van a természeti erőkkel és törvényekkel. A fa az életnek a legtökéletesebb természeti megjelenítője. Előállítja a legkiválóbb táplálékot az ember számára. A fák tartják fenn a talaj termékenységét, és védik meg a talajt a nap és a szél szárító hatásától. Népművészetünk sok képjelet örökít meg az állat- és növényvilágból. Nagyon gyakoriak a faábrázolások. A fa és az ember összefüggő szerkezetű egységet alkot. Népi varrottasainkon, festett bútorainkon, faragott tárgyainkon gyakran megjelenik a fa is, melyet életfának, Istenfának, Jézusfának, Csodafának, Bódi-fának, Egy-fának, Űgy-fának nevezünk. Népmeséinkben ezt a fát égig érő faként, vagy Tündér Ilonánk aranyalma fájaként ismerjük. Népmeséink csodás történetekről, az ember és környezete viszonyáról regélnek. Meséink, regéink rejtett értelemben, közvetve tanítanak. Régi korok bölcsességéről szólnak. Tudás alapú hitet közvetítenek felénk. A történeteket és az emberi lélek fejlődését elősegítő küzdelmeket a mesealakokkal együtt éljük át. A csodafát gyakran a leveles vagy virágot hajtó ágként jelenítik meg. A fa körül legtöbbször állatok találhatók: szarvasok, gidák, pávák, madarak AZ ŐS-ÁLLAPOT Az élet fájáról adok enni, amely az Isten paradicsomában van. (Jel I. 2,7) Maga a fa a teremtéssel kapcsolatos mondákban gyakran előfordul. Az ősanya és a fa fogalma az eredetmítoszokban összekapcsolódik. A fa nemcsak ősállapotot jelöl, hanem a kialakult élet szerkezetét és változását is szimbolizálja. A természeti népek rítusaiban helyet kap nemcsak az eredet, hanem a periodikus megújulás, és gyakori a fa megjelenítése. A világmindenség keletkezése és léte egy misztérium. Minden ég és föld kölcsönhatásából keletkezett és létezik ma is. A Teremtő az Első, mindennek forrása és a mindenség összetartó ereje. Minden síkon, minden létezési forma számára a világot teremtő és fenntartó energia csak van, mint egy lehetőség. A természetfeletti rendje a természetesbe beoltva található meg. A létezés egy folyamatos mozgás, egy kezdet és vég nélküli körfolyam. Az ember szelleme állandó újrakezdés, változás és fejlődés alatt áll, akár a fa. Az emberbe be van oltva a tanuláshoz szükséges megújulási erő. Szeretettel, odafigyeléssel tudatossága növekszik a földi tapasztalatain keresztül. Minden együttérzéssel teli gondolat, szó és cselekedet növeli a benne mozgató szeretetet. Érzelmei sötétjében a szeretet tisztább fénye rendet teremt. Ez örömet, fényt hoz az életébe. A Smaragdtáblák erre figyelmeztetnek:

2 A FA ÉS AZ EMBER VILÁGA. MÍTOSZ ÉS VALÓSÁG Tudd, hogy lelked előbb meg kell tisztítanod a sötétségtől, Hogy a fény kapuján átkelhess. Sötétbe rejtve, szimbólumokkal fátyolozva Találod meg a kapuhoz vezető utat. (Tót smaragdtáblái) Világunk léte egy rend alapú rendszerben történik. A dolgok egy rendszerezési folyamaton mennek át, ami magába foglalja a szétesés és újrarendeződés folyamatát. A változás és az újraéledés az élet alapvető jellemzője. Az állandó újrakezdés és újrateremtés a fejlődés alapja. A fa egyetemes szimbólum, mely a világra és az emberre is vonatkozik. Az élet szent és állandóan változó, akár a fa. A földön való megélhetés mozzanatai szentek. A lét szentségét szolgálják az ünneplés-pihenés, a természettel való kapcsolat aktusai is. A fa évelő növény, az évszakokon keresztül átnyúlik a jövendőbe. Az évszakok váltakozása az állandó megújulás problematikáját vetíti mindig előre. Ahogy a természet újrateremti magát, új növényzet sarjad ki, a régi tovább fejlődik, úgy az emberben a változás csírái is növekedhetnek. A mítoszok értésünkre adják, hogy az ember halandó nembeli lény, és feladata a munkáját a természettel összehangolni. Valahogy mindig másképp tesszük napi dolgunkat A fa, akár az ember, évente megújul. A változatokból tapasztalatot szerzünk és fejlődünk. A múlt történései ezért hálát érdemelnek. Az élet fájáról a Bibliában több helyen is szó esik. Az Ószövetségben az életfa minden szövegben az ember életéhez és a hónaponkénti tapasztalattal megszerzett bölcsességéhez kapcsolódik. Isten paradicsomában ez áll: Főútja közepén, valamint a folyón innen és túl életfa állott, amely tizenkétszer termett gyümölcsöt: havonta meghozta gyümölcsét. A fa levelei a népek gyógyulására szolgálnak. (Jel 22,2) Az életfa a kert közepén található: És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is a kertben közepette, és a jó és a gonosz tudásának fáját. (1Móz 2,8) Az életfa nem a Bibliában szerepel először. A legrégibb barlangrajzoknál is megjelenik a különleges fa. A különböző népek teremtésmondái az ős-egységből való kiválásról mesélnek. A rítusoknál az életfa is megjelenik. A mítosz a történéseket mondja el, hogyan jött létre valami. A földi élet állandó megújulása az egységbe való örökös visszatérés mítoszát hozta létre. A rítusok állandó megismétlése is arra mutat, hogy az emberben él egy vágy az egységbe való visszatérésre. Az emberi lét célja a bennünk lévő ellentétes, de egymást kiegészítő erőknek az egyensúlyba hozása. Ez egyben az ember központi problémája. A világ különböző részein élő népek kultúrájának egyik közös jellemzője az Ős-állapot boldogságának, a Nagy Anyának a megtalálása. A feldíszített fa a rítusokban az Ős-egységet, illetve a Nagy Anyát jelenti. A Faanya vagy Föld-anya egylényegű fogalom. A Nagy Anya létrehoz, gyógyít és boldogít. A fa az emberhez hasonló. A DNS-ünk ugyanabból a DNS-ből teremtetett, amiből a fáké. A fa azt lélegzi be, amit mi kilélegzünk. Amit a fa kilélegez, arra van nekünk szükségünk. Tehát a fákkal közös a sorsunk. A fák és az emberek a Földből származunk. Az anyaföldből való származáshoz a fák hozzájárultak. A fák készítették elő a földi világot, az élet megteremtéséhez szükséges levegőt, a talajt és a vizek megkötését. A lét számára a víz szent szükséglet, akárcsak a levegő. A világ természeti népei tudják ezt és összhangban élnek a természettel. Az esszénusok imái is erről tanúskodnak. A fa ősidők óta a különböző emberi kultúrák egyik szent jelképe volt. Megjelenési formája és elnevezése szerint különböző lehet: égig érő fa vagy tetejetlen világfa, oszlop vagy világtengely, bot vagy világtartó, sámánfa. A babiloniak az Igazság fájának nevezték, mely fenntartja az eget és összetartja a világot. Másként lehet akár ág, létra vagy kereszt alakú is, mert úgy is hívjuk, hogy Istenfa, Jézusfa vagy lélekfa. Meséinkben burkusfaként is megtalálható. Népiesen még nevezzük Egy-fának vagy Űgy-fának. Az óriási méretű mitikus fa átfogja a világot. A fa teteje a csillagokig ér, és a föld fölötti kupola, a terembura borítja be. A csillagok egy-egy lyukon sütnek be a terembura alá a földre. Megtalálható egy természethez közel álló emberi közösség szent fájaként vagy épp a temető közepén a lélek fájaként. Van olyan régi felfogás és ábrázolás is, hogy az életfa a vízben tükörszerűen csúcsával lefelé áll. A különböző népek kultúrájának közös vonása, hogy mindegyik fának több emelete vagy több ága van. Az emeletek, illetve az ágak száma hét vagy kilenc, valamint ezek kétszerese.

3 10.1. Az ős-állapot 517 Több népnek a teremtésről szóló regéje kapcsolódik a csodás fához. A rítusokban a fa jelkép a karácsonyi és a húsvéti időszakban jelenik meg. A teremtéskor, a ciklikus megújuláskor mindig valami új keletkezik. Az új megjelenésével a réginek el kell távoznia. A természet viszonylagos halála a Nap erejének csökkenésével áll elő. A Nap energiája a téli napfordulókor a legkisebb. Az újraéledés a mi karácsonyi időszakunkban kezdődik el. A teremtés és az újjáéledés hasonló aktus. A világ egymástól távol eső törzseinél a teremtést idéző rítusokhoz tartozik az életfa. Úgy tartják, hogy a nagy fákon vagy a létrán fel lehet jutni az égbe. Az ausztráliai ananda törzs a megújulás ünnepén fát állít fel a falu közepén. A delavárok indián törzse mindig az újévi szertartáson, a kultikus Nagy Házban teremti újra a világot. Szerintük Awenhai istenanya először megteremtette a Napot és a Holdat és az életfára akasztotta őket a háza elé. Az indiánok kultikus vándorlással követik a Nagy Anya útját és keresik a szigetet az életfával, illetve a kereszttel. Ez az útkeresés jóval régebbi, mint a spanyol bevándorlás. [48] A mi karácsonyfánk története a történelem előtti időkbe nyúlik vissza, amikor a mondák keletkeztek. Karácsony a szeretet ünnepe. Teremteni, újraéledni, újrakezdeni szeretettel lehet. A világ szeretetből szövődött és szeretet tartja össze. A szeretet az Ős-egység törvénye. A hun esszénusok teremtéstörténetében megtalálhatók a fák, és a szeretet Törvénye: A régi időkben, a Teremtés zsenge korában, A Föld tele volt óriási fákkal, Amelyek ágai a felhők fölé nyúltak, És bennük lakoztak ősapáink, Azok, akik az Angyalokkal jártak, És akik a szent Törvény szerint éltek. [10] A teremtés, illetve az újraéledés a földi természetben hosszabb folyamat. Egy szent történetsort jelent a néphagyományban is. Ez Karácsonytól tart a tavaszi ünnepekkel bezárólag. Az új megjelenésével a régi elhalása még folytatódik. A fa mint évelő élőlény az idő és a lét folyamatosságát egyaránt jelképezi. A teremtésmondák összefüggő történetet alkotnak arról, hogyan alakult ki a világ és az ember. Arról is szólnak, hogyan alakult át minden a polaritás felé, hogyan lett az ember halandóvá, nembelivé. A teremtéskor az Ős-egység a termékenység felé fordult. A szent nászból keletkezett a világ. Az ünnepi nász a rítusok gyakori eleme. A szent rítusokban benne foglaltaknak a földi életet szabályozó elvek is. A fa ágaira írták fel régen az üzeneteket, a mai értelemben vett törvényeket. A magyar levél szó fedi a fa levelét és az írott üzenet nevét is. A rítusok szerint minden mindennel összefügg, és kapcsolatban van a földi léttel. Ami kezdetekben megtörtént, az minden ember életében, fejlődésében meghatározó szerepet játszik. A mondák a kezdeti történet mellett tartalmazzák az emberi tapasztalatból eredő bölcsességet is. Legrégibb teremtésmondának tartja a tudománytörténet a Gilgames eposzt, az Enuma elist. Az eposz nevében benne található a nem, nemzés, nemzet, valamint az élő, élős szavaink. A sumerok nagy istennője Nammu, aki az Eget és a Földet létrehozó Anya. Az eposz szerint az istenség az embert földből és élő anyag keverékéből (Tiamat istennő) formálta meg, akár a fákat. Kezdetben embrionális állapotba került az új élet csírája az istennőbe. Az új csírából keletkezett Marduk isten. Az is ismert, hogy minden újévben ezt a teremtéstörténetet rituálisan a nép újra életre keltette. A hun teremtéstörténet szerint az Ős-egy energiái teremtették és tartják fenn a világot. A nagy Ősegység, Ata-isis hét eget teremtett. Ő mozgatja az egész világot, mivel mozgás nélkül nincsen élet. A hetedik égben található élet-vizének egy kis szigetén található az életfa, amelyen a szellemek feljárhatnak az égbe. Az észlelhető világot az istennő hozta létre, aki az életfa ötödik emeletén lakik. Az emberbe az istennő lehelte a lelket. [33] Az afrikai és kambodzsai mondák szerint szintén a csíraállapotból (Gyöngyszem) létrejött istennő (Asszié, Kev) teremtette a világot. A fákat az istennő hozta le az égből. Az ausztráliai, a hindu és az indián eredetmítoszok is a kezdetet csíraállapotban növekedőnek írják le. Kapcsolat van a fagyöngy és az ógermán Baldour között is. Ez a kezdet ott van burkolt formában minden történetben, legyen szó az ember vagy a világ teremtéséről. Az életfa, valamint a szakrális kő is a teremtés velejárója. Több teremtő istennő nevében megtalálható a kő szavunk.

4 A FA ÉS AZ EMBER VILÁGA. MÍTOSZ ÉS VALÓSÁG Az ősi kínaiak szerint a teremtés előtt létezett egy ős Pan-ku, amely átfogja a kozmoszt az alvilágtól a mennyig. Testét levelek borítják. Ez az ősi lény azonos a világfával. Kínában ma is a megmunkált fadarab a fejlett lelkiségre, a vágyaktól való megszabadulásra utal (Tao Te King 15). A Pan-kuban található kő-vel rezonáló szavunk a világ mítoszaiban többször előfordul mint a világot összetartó energia, vagy épp a születőfélben levő szellem. A babiloni teremtésmítoszban Ku-bu a teremtő Istenanya (Tiamat) egyik neve, vagy Kev a kambodzsai teremtő neve. A kongói mitikus kovácsokat ban-gók-nak, a nigériai tűz-istent Shan-gó-nak, az ázsiai népek mágikus kovácsát Keve-nek hívják. A yuki indiánok teremtőjének nevében benne van a kőmál szavunk: Taikomol. Sok indián törzs védő szent kígyója Ku Kulkan. Az irokézek istenének egyik gyermeke Kőszikla névre hallgat. A görög Gaia istennő nevének hasonló rezgése van a Kőjó, illetve a kaja szavunkkal. A maják teremtője és égi őre Hunab Ku. Az ókor bölcseletéből merítő alkimisták az embrionális állapotban levő új energiájú anyagot nevezték bölcsek kövének, mely minden más anyagot át tud változtatni. Az alkimisták szerint a bölcsek kövét az emberből kell kinyerni. A Kő-nek a gyökere a kísérletező lelkében növő szeretet. A Biblia szerint Jézus az a kő, melyet az építők megvetettek, mely a szegelet fejére lett teremtve (Lk 20,17). Ugyancsak Ő a lelki kőszikla, melyből az élet vize fakad (1Kor 10,4). A teremtésről szóló egyiptomi mítosz szerint a világ az ős-egység, egy ős fa szétdarabolásával keletkezett. Ez a széthullás és a régi halála több nép eredetmítoszában fellelhető. Az isteni ős egyiptomi alakja egy Ősúr, neve magyarul ismerősen cseng, Osir, Ozirisz, akit a mítosz szerint a gonosz 14 részre darabolt. Oziriszt az ókor fa alakjában tisztelte. Faragott oszlopként a templom fő részén foglalt helyet. A szentnek tartott oszlop olykor a Dzsed vagy Ised (Ősöd) nevet viselte. Talán az sem véletlen, hogy a fa részekre való szétválasztójának neve Seth. Az egyiptomi hagyományban Ozirisz az, aki időnként elenyészik, majd újra megjelenik és behatol a napistenbe, Rébe: Ozirisz vagyok. Beléd hatolok, és rajtad keresztül bukkanok fel újra. Elenyészem benned és növekszem benned. Az istenek bennem élnek, mert én élek és növekszem a gabonában, mely táplálja őket. Én vagyok az Árpa. [48] Az egyiptomi eredetmondában a részekre való osztás nem egyedüli a világon. A kétszer hét rész, a 14 rész más népeknél is fellelhető. A mezopotámiai eredetmondákban az istenség időnként feldarabolódik vagy a hegybe zárva eltűnik. Utána újból megjelenik. Dionüszoszt is feldarabolják a Titánok, majd Rhea istennő összevarrja és újra életre kelti. A kínai ősrégi rítusokban az istent szintén szétdarabolják, üstbe rakják és utána felélesztik. Ugyanez az üstbe rakás és az azt követő élesztés a görögöknél is megtalálható. A holdsarlót lemintázó üst az ősanyához, illetve anyai-érzelmi oldalunkhoz kapcsolódik. Az átalakulás és az újat teremtés lényege anyai oldalunkban van elrejtve. A babiloni mítoszban Marduk az energiát megtestesítő sárkányt darabolja szét, hogy a földből élet fakadjon. Olykor az istenség eltűnik és újból megjelenik. A hettita Telepinu és a görög Démétér eltűnésekor kiszárad az élet és csak újbóli megjelenése után tér vissza a termékeny periódus. Az óind teremtésmítoszban Indre darabolódik szét, hogy növényeknek adjon életet. Az iráni epikus hős, Gojómart halála után esik szét, és belőle keletkezik az első emberpár, valamint az ércek is. A borneói eredetmítoszban az Ős-egység a teremtéskor szétrobbant és létrejött az életfa, rajta két madárral, a két istenséggel. Az indiai hitregékben az Ős a sárkánnyal vívott harcban szétdarabolódik, akár a mezopotámiai mondában. Az irániaknál, germánoknál, hinduknál, görögöknél stb. szokásos lóáldozat szintén a férfi oldalnak, a mén feldarabolásának mozzanatát kelti életre. A germánoknál Odin feláldozza magát az életfára, hogy elnyerje a bölcsességet. Gyakran mitikus téma az istenek szétesése egy kígyóforma szörnnyel való küzdelem következményeként: Ré és Apophis (Egyiptom), Ninurta és Aszag (sumer), Marduk és Tiamat (Mezopotámia), a hettita Viharisten és a kígyó, Zeusz és Tüphon, Poszeidón (görög), az iráni Thraéton és Adzsi-Daháka sárkány küzdelme a Nap vagy a vizek kiszabadításáért. Az Újszövetségben is szó van jelképesen a búzaszem elhalásáról: Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz (Jn 12,24). A teremtő Egy maga Isten. A teremtésnél az Egy szétdarabolódott. Kisebb önálló részek keletkeztek. A részek éntudatot kaptak. A Rész egyben Egész is, mint egy kis hologram. Az egészet egy megszentelt tér fogja össze. A tér jellemzője a szeretet. A szeretet az istennőhöz rendelődik. Oziriszt Ízisz rakja össze. Átvitt értelemben a szétesés az emberi lélek fejlődésében egy szükséges kezdeti állapot. Az ausztráliai bennszülöttek hitében a betegségek gyógyítását megelőzi az eszmei szétszedés. Úgy vélik, hogy a gyógyító

5 10.1. Az ős-állapot 519 ember a beteg csontjait először a saját lelkében szétszedi és azután a kristályok segítségével, meggyógyítva összerakja. A burjátok hagyományában a sámán beavatáson esik át. A megpróbáltatások egyben beavatást jelentenek, és erőt adnak a lelki létrán való felfelé haladáshoz. Az avatás magába foglalja a jelölt jelképes halálát. A sámán úgy érzi, hogy őt a szellemek először ízekre tépik, és utána egy mitikus kovács csontjait összevarrja. Az indonézek beavatási módszereinél a szent kagyló segítségével térítik magához a sámán jelöltet. [46, 48] A hinduk szerint csak aki az áldozó avatást elvégezte, az születik meg igazán. Az ember valójában nem született. Az áldozattal születik meg. (Majtrajani-Szamita, III. 6, 7) Akit felszentelnek, az istenekhez közeledik és egy lesz közülük. (Satapata Bráhmana, VII. 3, 1, 12). A beavatott maga az isteneknek adott áldozat. (Satapata Bráhmana, III. 6, 3, 19) A szétesés után történik az új megjelenése és felszentelése. Az Istenfiú a Fény fia, megjelenése tűz áldozattal jár. A felszentelés a hindu, a perzsa és a kínai hagyományban is az Újév körüli ünnepekkor történik. A karácsonyi Istenfiú és a vízkereszt összekapcsolódik a mai rítusokban is. Az ókor Istenfia Mitrász Uruana, Úranya, Varuna fia. Ő volt az ókori kecskefi (Athar Véda). Neve bak szavunkkal rokon: Bagha. Kecskefi volt Dionüszosz és Pán is. Az Istenfiú tiszteletére külön ünnepeket, bacchanáliákat rendeztek nemcsak a görögöknél, hanem a hunok, szkíták lakta területeken is. Ezen a téli napfordulóhoz kötött ünnepen az Istenanyához rendelt kőobeliszket vittek az ünneplő menet élén. Hérodotosz leírásából tudjuk, hogy az Albionban székelő Szkülosz nevű szkíta király is járt a dionüszoszi ünnepekre. Az ős szétesése a hun-magyar hagyományban is megtalálható. A hettita Telepinu istennő, akárcsak a görög Démétér, eltűnik vagy szétesik, és az élet is kezd elhalni vele együtt. Csak miután visszatér kezd kizöldülni és teremni a mező. A rábaközi tudók szellemi hagyatékában a naparcú ősapa a rossztól való szabadulása érdekében esett szét, de a Föld-istenanya, a Boldogasszony magához aratá földi teste tarlójáról és magához az égbe vitte. [38] Az egyiptomi ős, Ozirisz a gabonából támadt fel. A székelyek ma is életnek hívják a búzát. Nyelvünkben a magas is a mag gyökből származik, mintha fentről a magasból erednének a magok. A rovásos történetírás szerint a Szíriuszról jött emberek hozták a földön élőknek a gabonafajták magjait. [33] Az egyiptomi titkos tudományban gyökerező alkímia módszereiben követi az eredeti anyagkeverék teljes szétesésének gondolatát. A materia primát el kell először égetni vagy rothasztani, hogy apró ízekre hulljon szét, és csak azután lehet az új előállításának nekifogni. Az új mindig csíraállapotban jelenik meg, mint a borsószem. Az ízeire esett anyagot hollóval szimbolizálták. Talán nem véletlen, hogy etimológiai szempontból annyira közel áll a holló és a hulla szavunk. Az ember énje számára a megpróbáltatások adják a fejlődés esélyét. Az ember benső énjében dúló ellentmondások és a külső világ polaritása káoszhoz vezetnek. A káosz ideje alatt az ember szétdaraboltnak érzi magát. Ez az állapot időleges, ha az ember felismeri a saját lelkében dúló ellentéteket. Az érzékfeletti világgal foglalkozó okkult irodalom is erről szól. Az irodalmárok olyan szerzőknél bukkantak beavatási, szétdarabolási motívumokra, akik nem ismerték az okkult irodalmat. Ilyen Jules Verne tollából az Utazás a Föld középpontja felé, A rejtelmes sziget, a Várkastély a Kárpátokban. Hasonlóan a fejlődéshez vezető kaotikus elemek találhatók Cooper és Mark Twain regényeiben. Goethe saját beavatásáról beszél, amikor vallja, hogy darabokra szabdalva, kaotikus állapotban élt, mielőtt megtalálta önmagát és alkotóerejét. A modern és az archaikus természetgyógyászat egyik elágazása a masszázson alapuló gyógymód. Nemcsak a keleti módszerek egyike, hanem a magyar népi hagyományban is ismeretes a hát megtaposása. A taposó-gyúró először széttöri a megrekedt energiákat, amelyek a fájdalmakat okozzák. Utána jöhet a masszírozás. Masszírozó gyúrással, keményebb kézmozdulatokkal is szét lehet szedni az energiagócokat. Csak ezután hatásos a szokásos kézzel végzett masszázs. A szétdarabolás és utána a feltámasztás motívuma a Vízi Péter és Vízi Pál című mesénkben is megtalálható. Munka és olykor sok áldozat szükséges, ha valamit megvalósítani akarunk. Többé-kevésbé feláldozzuk a régit és teszünk valamit az új megvalósításáért. A téli ünnepek során égetjük el a régit megjelenítő szalmabábut, legurítjuk a domboldalon az égő szalmakereket. Beköszöntőkkel várjuk a csíraállapotú újat, a kisded újat, a segítő Istenfiút. Ő a Bak havában született mitikus kecske-fi, akinek megjelenésére vagy óhajtására öltözünk kecskeálarcba. A megjelenő új csíraállapotú. Újévkor és az új pár elé esküvőkor búzamagot hintünk szét.

6 A FA ÉS AZ EMBER VILÁGA. MÍTOSZ ÉS VALÓSÁG Több monda szerint a világmindenséget a nagy fa tartja fenn. Az égig érő fa megjelenik a kínai, az ausztráliai, a hindu, az indián törzseknél is. Az ausztráliai ananda törzs szerint az ősállapotot kezdetben természetfeletti lények népesítették be. A Nagy Atya egyben Örök Ifjú is, és seregével a Tejút középső részén lakik. Nagy fákon és létrákon lehet feljutni hozzá. A mondák szerint e nagy fa eltűnt, a szent hegy ellaposodott és többé nem lehetett felmenni az istenekhez. A fa a kozmikus ős, de szerepet kap az ember és a világ szerkezetében is. A kozmikus ős az eredetmondákban gyakran egy élő hatalmasság. Egy kalotaszegi mesében a mesehős kozmikus méretű: Ajka a földön, ajka az égben, Nyelve a csillagokig ér el. [3] Tündér Ilona égig érő fájában elrejtve található a mi csillagmítoszunk. Az is Tejút méretű. A hindu teremtéshimnusz ős-egysége is kozmikus méretű. A Rigvéda szerint az igazi ős, Purusa az életfa, az ember belsejében él alvó állapotban. Csak akkor ébred fel, ha az ember felismeri őt. Ez a bennünk levő isteni szikra, amelyet mindenki maga kell hogy megtaláljon. A Rigvédában az életfát mint kozmikus őst ismerhetjük fel, melynek nagyobb része az égben található. Az ember szellemének csak egy harmada ágyazódott be fizikai testébe. Szellemének háromnegyed része rajta kívül található a nagy Egészszel együtt: Purusa minden, ami van Halhatatlanság ura ő Háromnegyed része égbe nyúl, Negyede az, ami létrejött, Majd ebből terjedt szét Élő és élettelen. (Rigvéda, X. 90) Purusa teteje a Napban található (Purus pír piros). Az ógörögöknél a vörös szín volt a teremtő Föld-anyának egyik jellemzője. Ő volt a JÓ KŐ, a kőoszlop. A kövek közül a rubin volt az Istenanya köve. A hatti anyaistennő nevében is fellelhető vörös szavunkhoz hasonló hangzás: Wurusena. Egyiptomi szokás volt a halott mellé vörösre festett szobrokat, tárgyakat, madarakat tenni a koporsóba. Az életfának legkiválóbb része a csúcsa, ahol az édes gyümölcs terem és ahova csak a megigazultak jutnak el: Az összes mézevő madár a fészkét Mind ide építi e fára s itt költ. Fent az édes gyümölcs a csúcsán, mondják, De ahhoz csak az atyát ismerő jut. (Rigvéda, I. 164) Az aztékoknál egy hegycsúcson álló fa a világfa, amelyen a nap madara, a sas fészkel. A tibeti hagyományban az égig érő fát Csodafának nevezik. A Csodafa a Szuméru hegy tetején található, tenger veszi körül. Értelme jelképes tartalommal bír. A Csodafa mellett kecskét ábrázolnak, ami az ókor Istenfiának felel meg. Aki el tud jutni a Csodafához, annak minden kívánsága teljesül és eléri a boldogságot. A babiloni Igazság fája mint világot összetartó erő jelenik meg, és lápis lazuliból készült. Pálmalevelek borítják és oroszlánok őrzik. A pálmafa Egyiptomban Nu anyaistennő egyik földi alakja. Szent faként tisztelték a hinduk, az egyiptomiak, a távol-keleti törzsek, a görögök, az indiánok, a rómaiak is. Az ókorban a teremtés és az istennő jelképe a fa, mely az eget és a földet összekötötte. Az ókor népe szerint a Föld-istennő egyben Fa-istennő, aki a Napot, a Holdat és az embereket létrehozta. A föníciaiaknál Baal Tamar vigyázta fel Istár, Astarté Föld-anya fáját. Egyiptomban a világot létrehozó anyaistennő egyik földi alakja pálmafa volt. Az életfa az ember lelkére-szellemére utalt. Ezért nem véletlen, hogy pálmafa volt Ré szent fája, mely táplálékot nyújt a lélek-madaraknak. A görögöknél Létó Tejútistennőt pálmafaként ábrázolták, és a tőle származott napistent, Apollónt is. Az ókor istennőjének szeméhez hasonló nevű Szmürna szintén a fa-istennő képzethez tartozott. Őt Zeusz változtatta mirhafává. Mohamed előtt az arabok az évi földistennőhöz kötött ünnepeiken a szent fát mindig új ruhába öltöztették. Faanyaként ábrázolták a japán Sakati Föld-anyát, akár a hindu Aditit. A keleti népeknél a szent faanyára rendszerint

7 10.1. Az ős-állapot 521 két állat vagy szörny vigyáz fel. Ezen fákat fejjel lefelé ábrázolták, jelezvén, hogy az égből teremtődött a világ és ott találhatók gyökereink is. A pálmalevélhez hasonlít a kagylóhéj. A babiloni hitben a Teremtő női oldala kagylóhéjon vagy pálmalevélen emelkedik ki a vízből. Az ógörögöknél kagylóhéjon születik meg Aphrodité, Poszeidón pedig kagylóhéjon utazik. A kagyló legyezőszerű alakzatát a kínaiak előszeretettel használták mint a víz-elem és a szeretet női elvűségének kifejeződését. Az Ószövetség szerint a sátoros ünnepekről az Úr így rendelkezett: Az első napon vigyetek magatokkal szép gyümölcsöket, pálmaágakat, patak menti fűzfaágakat és vigadjatok hét napig az Úr, a ti Istenetek előtt (Lev 23,40). Az izraeliták Sukkot városban rendezett évi földünnepeiken pálmaággal díszítenek ma is a mirtusz, a citromfélék és a fűzfa mellett. Mi a tavaszt, a megújult termékenységet köszöntjük Virágvasárnapon, amikor szenteljük a fűzfaág barkáját. A későbbi korokban az életfa jelentéstartalma bővült a béke, a győzelem értelmével. A rómaiak a győzelmi felvonulásaikon lengették a pálmaágakat. Az ókeresztény korban temetési képjel volt a pálma. Megtalálható a pálma alakja faragott sírköveken és a sírok díszítésénél is. A szentföldi zarándoklatok egyik szakrális jele a pálmaág, akárcsak a kagylóhéj. Megtalálható a mártírok kísérő jeleként is: a ravennai San Apollinare Nuovóban a mártírnők menetén (VI. század), valamint az üdvözültek között. Az öröklétre utalnak az oltár két felén vonuló papok és mártír szüzek kezében lévő pálmaágak a Van Eyck genti oltárán (XV. század). Pálmafából készült bot Szent Kristóf jelképe. Őt úgy ábrázolják, mint aki a kis Jézust viszi át a vízen. A kereszténységben tovább él a kép, s a pálmafa szent mintázatként került be a templomok díszítőmotívumai közé. Elsősorban Mária és a Születés fája lett. A pálmafa több szempontból kapcsolódik Máriához és Jézushoz. Ő óvta és táplálta a menekülő szent családot, Jézust pedig a jeruzsálemi bevonulásakor köszöntik a pálmafa ágaival. Ez a köszöntési forma régebb használt jelként értendő. A pálma jelképként való használata az ókor hite szerint az Istenanyát és az Istenfiút illette meg. A Mária-kultuszt a hunok és a szentföldi zarándokok terjesztették el. Az életfa helyett a pálmalevél lett az istenanya jelképe. Az életfa, illetve a pálmalevél a női oldalhoz tartozó termékenységet és az örök szeretet fényét jelenti, akárcsak a kagyló mintázata. Minden földrésznek van jele. A földrészek közül Ázsiának a jelképe a pálma. A pálmafa az életfát jelenti a pálosok jelképében is, melynek tetejében a holló a napkarikát tartja. Remete Szent Pál az egyiptomi sivatag remetéinek jellegzetes ruhadarabját, a pálmalevélből font ágyékkötőt viselte. A fáknak egyéniségük van, akár az emberi lelkeknek. Az ember által érzékelhető a különböző fák erőterének hatása. Másképp érzi az ember magát a tölgyfa, a fenyő, pálmafa vagy a különböző virágok között. Ugyanakkor a fák és a virágok megérzik az ember szeretetét. A népi hiedelem nem véletlenül gnómokhoz vagy tündérekhez köti a fákat és az erdőket. A fákat a régi időkben emberi alakokhoz hasonlították. Az emberben található a lélek belső ösvénye, mely a felső világba vezet: Embereket látok. Olyan, mintha a fák járkálnának. (Mk 8,22 26) Az életfa motívum megtalálható az indoeurópai népek körében is. A nyugati civilizációban az első emberhez, Ádámhoz is a kozmikus emberhez hasonló elképzelések kapcsolódnak. A zsidó legenda szerint Ádám a világ egyik végétől a másikig ért. [3] Meséink égig érő fája a hun hagyományban gyökerezik. A hun bölcselet szerint a teremtés látható műve a tavaszi napéjegyenlőséghez kötődik. Ez a Gyümölcsoltó Boldogasszonyhoz kapcsolódó ünnepekben nyer kifejeződést. Ez az ünnep Ég-istenatyánk és Föld-istenanyánk Két Örvénylésének első összefonódása, az első teremtés ünnepe. Az első teremtés az égig érő fa alatt történt: UKKó Istenanyánk Tavirózsa kelyhéből lépe életbe. Hattyúk röpíték csillag szekerét Szerelmeséhez, Borkán királyfihoz, Ki őt az Égig Érő Fa alatt várta, Mihelyt égre szökött a hajnalcsillag. [38]

8 A FA ÉS AZ EMBER VILÁGA. MÍTOSZ ÉS VALÓSÁG A hun bölcselet szerint az isteni szerelmesek fáját régen Bódi fának nevezték. A világot teremtő Istennő neve szintén a Kő szavunkhoz kapcsolódik. Ug-Kő-An vagy Ő-KŐ, illetve UKKO volt a Bódi Fa Királynője: UG-KOU-AN pedig Mivel e fához jára szerelmeskedni, Neveztete Bódog Asszonynak, Ami is annyit tészen, Mint Bódi-Fa-Királynője. [38] Ukko neve rokon a babiloni teremtésmonda Ukkanú Fa-istennőjével. A káldeusi Ea istennő fatörzsén sasok vigyázták fel a világot. Zarathusztra vallásában is a fák királynőjét egy hős őrzi, nehogy a gyümölcseit rosszra használja Ármány. A görögöknél a heszperidák almafája, a germánoknál Iduna fája, az egyiptomi Persea fa, mindegyik gyógyító és ifjító hatású. A hun rovásos történetírás szerint a világot teremtő Föld-anya az életfa ötödik emeletén lakik. Az ő legkisebbik fia az Istenfiú, aki időnként lejön az életfa szivárványhídján megsegíteni az embereket. [33] A magyar életfa több jellegzetességgel rendelkezik, mint a többi indoeurópai népnél. Díszítőmotívumainak tárháza gazdagabb. A mi fánk tetején a gyümölcs található, Tündér Ilona aranyalmája. Ilonánk aranyalmafája az égig ér, Tejút méretű, az egész mindenséget átfogja. A rovásos történetírás Joli fája is az egész világot átfogja. Minden emeletének van felvigyázó isten-párja. A fa alsó részén található kígyó, gyökér, gyík szavak régi nyelvi eredethez vezetnek el. Csodaszarvasunk, Enet épp a Tejút ősi odújánál helyezkedik el, a Nyilas Bak csillagkép között. Itt van az Ikrek csillagkép, Hunorral és Magorral. A magyar nyelv szavai régi tudásra utalnak. A fák alkotják az erdőt, a világ eredőjét. Etimológiai szempontból az erdő és az eredő szavaink hasonlatosak. Nem könnyű az erdőn átmenni, akár a születésen vagy magán az életen. Erdő, erdő, mit vétettem, mikor rajtad általmentem? kérdezi egyik népdalunk. Talán Erdély szavunk az élet régi gyökereire utal. A szászok régi földnek, Altlandnak nevezik. A fa a világ teremtésmondáiban az eredetre utal. E fától származnak a fajok fa-faj, a növények, emberek fű, fi. Az Istenfiú volt a Kő-fi, a Kőszál. A kozmikus fa a Tejút, mely egyben egy kozmikus folyó is és az idő folyamatosságának jelképe FAANYA ÉS FÖLD-ANYA Embereket látok. Olyan, mintha a fák járkálnának. (Mk 8,22 26) (5, 6. ábra) A létezés anyatermészetű. A fa szimbolikusan az égi Útat jelöli. Az Út a változás, a tudatos jelenlét. A tudatos jelenlét vezet el a bennünk lévő Anyához. A kiindulás alfája az él-fá-ja, a bennünk lévő istennői oldal. Az ókor több eredetmondája szerint az élet eredője a Fa-istennő vagy a Föld-istennő. A világot létrehozó Istennőt imádta az ókor népe, még a zsidók is a babiloni fogságig (Jer 44,15 17). Imádatának helyére fa- vagy kőoszlopokat emeltek. Az egyiptomi és kínai kultikus szokás is a fa-istennőhöz kapcsolódik. A fa mellett a kő motívum gyakran szerepel a teremtésmondákban. Mindkettő a föld-elem energiáihoz sorolódik. A kínai áldozati rítusokban az oltárt mindig kőből és fából készítik. A kő vagy a fa anyaga vagy formája révén különleges teremtő erő birtokosává válik: benne lakik a születő új, a szakrális teremtő erő a mezopotámiaknál és a görögöknél, vagy bennük lakik az ősök szelleme, például Indiában és Indonéziában. A kínai hitregében a nevében kő szavunkat tartalmazó istennő, Nu-kua teremtette a világot fia, Fu segítségével. Nu-kua földből alkotta meg az embereket. Imádatának helyére kőből többemeletes, négyszögű oltárt építettek és faoszlopot helyeztek, ötödik az életfa, valamint a szakrális kő is a teremtés velejárója. Több teremtő istennő nevében megtalálható a kő szavunk. Archaikus imáinkban a Boldogaszszony a fehér kőkápolnában található. [18] Az ősi kínaiak szerint a teremtés előtt létezett egy ős Pan-ku, amely átfogja a kozmoszt az alvilágtól a mennyig. Testét levelek borítják. Ez az ősi lény azonos a világfával. Kínában ma is a megmunkált fadarab a fejlett lelkiségre, a vágyaktól való megszabadulásra utal (Tao Te king, 15). A Pan-kuban található kő-vel rezonáló szavunk a világ mítoszaiban többször előfordul mint a világot összetartó energia vagy épp a születőfélben levő szellem. A babiloni teremtésmítoszban Ku-bu a teremtő Istenanya (Tiamat) egyik neve, vagy Kev a kambodzsai teremtő neve. A kongói mitikus kovácsokat ban-gók-nak, a nigériai tűz-is-

9 10.1. Az ős-állapot 523 tent Shan-gó-nak, az ázsiai népek mágikus kovácsát Keve-nek hívják. A yuki indiánok teremtőjének nevében benne van a kőmál szavunk: Taikomol. Az irokézek istenének egyik gyermeke Kőszikla névre hallgat. A görög Gaia istennő nevének hasonló rezgése van a Kőjó vagy a mai kaja szavunkkal. Az óind hitregék Indráját Gaiarti nevű sasa hozta le az égből. Az ókor bölcseletéből merítő alkimisták az embrionális állapotban levő új energiájú anyagot nevezték bölcsek kövének. A polinéz népek hite szerint a világ teremtésénél egy faág és egy kő esett le az égből és abból lett a Föld. Fából vagy kőből faragott kis istenanya-szobrocskákat visz a szibériai Malta nomád népe vándorlásain, védelmező erőt tulajdonítva nekik. A szobrocskákat dzulinak nevezik, hasonlóan a hun Joli ősanya nevéhez. Az égig érő fa tetején lakó Tündér Ilonánk nevével összecseng egy mexikói és egy japán teremtő neve. A mexikói istennő neve Itzam, a japán hitrege szerint pedig Izanagi istennő és Izanami istenpárja a tengerből hozta létre a világot. A peruiak szent helye a Chichen Itza, a zunyi indiánok istennője Awonawilona. A történettudomány bizonyítja, hogy a világot alkotó Istennőnek a bronzkorban és azelőtti korokban kőoszlopot vagy faoszlopot emeltek az indiánok, valamint a hunok Európa több részén. Az ókor népe a köveket fényköveknek tartotta, melyek visszatükrözik mindazt, ami a Földön történik. A kő mint a Föld kristályainak szimbóluma, a kozmikus és földi erővonalak természetére utal. Az ausztráliai bennszülöttek szerint a mennybolt kőkristályokból van, Isten trónusa pedig kvarckőből. A kő és hon szavunkkal rokon a hawaii bennszülöttek öreg bölcsének a neve: kahuna. Minden foglalkozásnak, mesterségnek van titkos mindentudó kahunája, melyek legtöbbször a nagymamákból kerülnek ki. A babiloni hagyományt követve az ógörögök is a köveket a termékenység-istennővel, Kübelével azonosították. A mezopotámiai Tiamat földistennő másik neve Ku-bu. Ezt a nevet használták az alkimisták az ideális keverékből kialakult új embrionális állapotú kőre, az Istenfiúra, melyből megszülethet a nagy mű. A történészek Ku-but embriónak nevezik, melynek nevéből kialakult a bölcsek köve. Az afrikai yoruba törzs Istenének neve Kev, az indiánoké Taikomol. Kvarena a perzsák istennője. Kailas a tibetiek szent hegye, melyet az istennő színéről fehér piramisnak hívnak, és a világ közepének tartanak. Az ókor embere a köveket a Föld-anya gyermekeként tartotta számon. A föld üregeit a Föld-anya méheként értelmezték. A zunyi indiánok hitregéje szerint a Föld-anya a világ Négy Méhüregében szüli meg az embereket. A wintun indiánoknál a Föld-anya két gyermeke kőutat épít fel az égbe, hogy azon tudjanak felmenni az emberek. A vasművesek hitében a kovácsok a Föld-anya által megkezdett munkát folytatták, amikor vaskövet raktak be a kohóba. Az afrikai olvasztók a kohó nagyobbik nyílását Anyának nevezik ma is. Kovács istenségük neve a kő szavunkkal rokon: Gu és Gonu. A nigériai yoruba törzs Shango istenének jele a kő vagy a kettős fokos. Kő és fa szavunk megtalálható Afrika más törzsei istenségeinek nevében is. Az elefántcsontparti bennszülöttek Káfolo erdő-istenanyjának a szent fája a Kutige fa. Anyaelvű társadalmuknak neve nafara, férficsoportjukat pedig kaekuruknak hívják. A kő, a hegy, a kőkápolna, akár a fa, a felfelé való emelkedést szolgálja. Archaikus imáinkban kőkápolna rendelődik az Istenanya és az Istenfiú mellé: Hegyet hágék, lőtőt lépék, Kőkápolnácskát láték, Belül aranyos, kívül irgalmas, Szent Világ Jézus benne lakik vala. [18] A kövek a kristályvonalakkal a világot behálózó energia rezgéseire utalhatnak. A föld kristályainak zöme a köbös kristályrács szerint vagy annak módosított alakjaiban rendeződik. A föld-elem jele a kocka. Akárcsak az életfa emeleteinek száma, hét fő kristályrács különböztethető meg. Nemcsak a kristályok, hanem az ember gondolati-szellemi rezgései is a mértani testek vonalait követik. Így a kő, illetve a kristályok a fizikai és szellemi világ közti átjárhatóság rezgésmintáját jelképezik. A Föld-anya jele a kövek gyakori kristályrácsának mintája, a kocka, a hexaéder. Innen eredhet a kőfa elnevezés, mely a világok közti hasonlóságra utal. A fa az eredő energiaminta, a kő a kialakult mintázat. Ő a Kő-fi, az istengyermek. A kőfa nevet Erdélyben ma is használják Háromszéken a kopjafa kőből készült másának nevénél. Valamit mond nekünk az is, hogy az afrikai bennszülöttek istenének neve etimológiai értelemben hasonló: Kéfae. Archaikus imáinkban is megtalálható az Istenanya helyett a kőláb kifejezés. Kőláb szerepel a Boldogasszony oszlop helyett a szoba közepén:

10 A FA ÉS AZ EMBER VILÁGA. MÍTOSZ ÉS VALÓSÁG Házunk közepén egy kőláb, A kőlábon van szent oltár, Kerülj csak körül, Szűzanyám, Mit látol a fényes napon? [18] Egy veszprémi imában a kőláb és az életfa aranyága együtt találhatók: Az én szobám közepén Kőláb kőlábon, Aranyág aranyágon. [18] Az ókor istennőimádata nem véletlenül kapcsolódik a Kő-höz. A földi kőzetek nagy része köbös kristályrácsú. Az ókor Föld-istennőjének jele a kocka, illetve a hexaéder. A maják szent kövének a neve Koba, a muszlimoké Kába. Kő szavunkhoz kapcsolódik más szakrális név is: Az indiánok istene Hunab Ku, a segítő szereteterő pedig Munay KI. Az afrikaiak segítő istene GU. A keleti népeknél az életerő neve Ka, illetve Chi. A sötét kőkocka a Smaragdtáblák teremtő Horlet nevű istenénél is megtalálható. Ő a világ kormányzója kozmikus ereje által. Az elsődleges anyagból, mely Egyetemes anyag, készítette a négyszög alakú feketéllő szentélyét, amely az élet virágához vezető kapu. [35] Az ókor teremtő őserőit tekintve a kő és a fa a föld-elemhez tartozott. A föld-elem és a Föld-anya, valamint a Faanya egylényegű fogalom. A kristályvonalak szerint rendeződő energiák, akár az életfa, átfogja a világot. Régi ráolvasó imáinkban az életfát aranyfának, rutafának, rózsás bárkának, rózsafának, gályafának hívják, mely a tengeren is átalhajladozik. [18] Archaikus imáinkban az égi életfától származik Anna, Mária anyja. A rovásos történetírásból tudjuk, hogy Anna hun törzs sarja. Az égi magot pedig a Kaltes Asszony bolygójáról hozták le a Földre. Ég szülte fáját, Fája szülte bimbaját, Bimbaja szülte Annát, Anna szülte Máriát, Mária szülte a világ megváltóját. [18] Ugyancsak több imában az aranyfa és Jézus együtt található. Egy palóc ima így szól: Krisztus Urunk az aranyfán, Aranyfának aranyágán, Üdvözletnek szép virágán. [18] Az Imádság a szívhez című archaikus imában életfaként magát a gyógyítandó embert nevezik meg, akiért Jézushoz imádkoznak: Kezében hozza az aranycsészét, Bemeríti a Jordán vizébe az életfát, Annak az életfának a neve. Vegye le errül a szívrül az ijedést. [18] Egyházi imáinkban Mária szép rózsa. Egyik Nagyboldogasszony-énekünkben Mária nem más, mint drága bokor. Ez a 241. ének a Boldogságos kezdetű, melynek második verse így szól: Boldogságot harmatoztál, Drága bokor, édes bimbót virágoztál AZ ÉLETFA SZERKEZETE A Sors lényegét adja az Egység, Értelmét a kettősség, Titkát a Végtelen. [49] ( ábra) Népi hagyományunk az ember lelki-szellemi rétegeihez köti az életfa szerkezeti felépítését. Az életfa az erénylétra, Jákob lajtorjája, amelyet tapasztalásai során tesz meg az ember. A lenti és fenti világok csak egymással összekötve adják a létezés energiáit.

11 10.2. Az életfa szerkezete 525 A fa, akár az ember, köti össze a lentet a fenttel, a földet a szellemmel. A levegő-elem biztosítja az információ átvitelét, az állandóan lüktető életet. A lelki-szellemi fejlődés útja a hétszer szentelt út egy Somogy megyei ráolvasó imában: Elindultam egy útra, Hétszer szentelt szent útra. [18] Az archaikus népi imáinkban a hetes szent szám. A lelki-szellemi világ életfája maga a hétszer szentelt oltár: Föltekintek magos mennybe, Ott láték, amit láték, Jeruzsálem bárkáját, Hétszer szentelt hét oltárt. [18] A világ különböző tájain élő népek hagyományaiban megjelenített életfa ágainak, emeleteinek száma rendszerint hét vagy kétszer hét, néha kilenc. Az avaroknál a világhegyen álló fának hét ága van. A szamojéd világban a Földnek szintén hét emelete van és az égnek is hét egymás fölötti szintje. Az embernek hét alap energiaközpontja van. A muzulmán vallás hétszintű mennyországot ismer, ahová Mohamed a Burák nevű táltoson repült fel a legfelső Tuba fáig. Ez a név több régi leírásban szerepel. A régi hunoknál a felső világ ajtajának az őrét nevezik Tupinak, aki csak az Föld-anya jelével, a kereszttel megáldottakat engedi be. Ugyancsak a hétszintű alvilágba Mohamed a Sebek fája mentén jutott le. A görögök és a kereszténység poklának pedig hét bugyra van. A zsidó kabbala életfájának is hét szférája van. A tatároknál 9 fenyőfa helyettesíti az ágakat. A görög alvilág hétrétegű. Az altaji népeknél az életfa hét- vagy kilencágú a mennyország felé is és a pokol felé is. A fa alakja információt hordozó mintázat. Az életfa egy összetett szimbólum. A fa ágai emeletként, létraként vezetnek felfelé, a Nap felé. Mesehőseink próbatételei gyakran a fához kapcsolódnak. A próbatételek az önismerethez, az önmegvalósításhoz, a lelki átalakuláshoz vezetik el a hőst. A legyőzendő akadályok mind az érzékfeletti világba vezetnek. A sors hatalmával való harcban a hős szembekerül hét, illetve tizenkét lépcsővel vagy a tizenkét fejű sárkánnyal. A Világszép nádszálkisasszony című mesénkben benne foglaltatik a fa-tündér képzete. Ahhoz, hogy megtalálják, át kell menni a Föld kapuját őrző két farkason, a szélvészt indító tükrön, be a fekete lyukon, a hetedhét országon keresztül a szárnyas ló hátán, a réz-, ezüst- és aranyerdőn keresztül. Az emberiség megjelenése óta igyekezett megfejteni a világ hátterében húzódó rend titkát. A természetben megjelenő alakzatok geometriája a teremtés mélyén lévő rendre épül fel. Ugyanez a geometriával leírható harmónia az alapja a zenének, a művészi alkotásoknak, az emberi DNS-nek. Geometriai arányok találhatók meg az élő szervezeteknél, a hópelyhek és a virágok szerkezeténél, valamint a bolygók keringési pályájában. Minden létező a teremtő energia megnyilvánulása. Minden a fényenergiából szövődött. Világunk hullámtermészetű. A fizikából tudjuk, hogy a fény elektromágneses rezgésű energia. Jellegzetes rezgő energia jellemzi a spirituális és az anyagi világot is Az ember maga is részben elektromágneses lény. Gondolatainkkal és megnyilvánulásainkkal különböző frekvenciájú rezgésmintákat sugározunk ki magunkból. Lényünk rezgései kiáradnak belőlünk mindenre, ami körülöttünk létezik. Gondolataink és érzelmeink befolyásolják a világot. Ugyanakkor ránk is hatnak más emberek és az égitestek energiamintázatai. Képesek vagyunk felvenni a kívülről, az energiamezőből jövő hullámokat. Állandó interferenciában leledzünk a környező világgal. A döntéseink által létrehozott energiák formálják a világot. A Bibliában az emberek fákként jelennek meg. Az emberben található a lélek belső ösvénye, mely rétegezett, mint a fa ágai. Az ember mint állóhullám rezgések halmazának különböző szintjeiből áll. A tudatossági szintek gondolatainkhoz és érzelmeinkhez kapcsolódnak. Az anyai oldalunkhoz rendelődő érzéseinkkel és szellemünkkel hatunk a világra. Érzékszerveinkkel érezzük, látjuk, halljuk, megfogjuk, amit megismerni akarunk. Tudatosodással és érzelmeink tisztításával rezgésszintünk emelkedik. Felfelé haladunk az erénylétrán. A lélek útja, akár a fa, az ég felé, illetve a felső világba vezet. A Földnek is változó rezgésszintjei vannak. Akár a fa emeleteinek, mindegyik anyagnak és minden tudatossági szintnek sajátos a rezgési tartománya. A fizika nyelvén mindegyikre egy-egy frekvenciasáv jellemző, melynek meghatározható közepes frekvenciája van. Ez a középfrekvencia a maga interferencia-

12 A FA ÉS AZ EMBER VILÁGA. MÍTOSZ ÉS VALÓSÁG sávjaival akár egy-egy sajátos hullámlénynek tekinthető. Földünk a piramisba írható 4. szintnek megfelelő energiasávban bocsátja ki rezgéseit. A földsugarak rezgései összhangban állnak az emberekkel. Az emberek tudatossága emeli a rezgések frekvenciáját. A hindu bölcselet a szinteket körforgásnak nevezi. Úgy tanítja, hogy a negyedik körforgás után a fejlődés a tökéletes embert hozza létre, aki a szellem felé irányul (VI. stanza 3, 4). A Teremtő energia a tiszta szeretet. A Szeretet körülöleli, fenntartja és élteti a Világot A létezés egy rend alapú rendszerben hologramként működik. A Minden Létező Egy felosztotta magát, és ezáltal minden részében benne van az ő teljes és hű mása. Az ember ennek egy kis része. A mindenség egyik fraktálja vagyunk. Az embernek fel kell ismernie, hogy Isten őbenne is lakozik. Minden ember magában hordozza Isten energiáját. Ezt az isteni fényt úgy hívjuk: Szeretet. Az ókor bölcselői szerint a matematika, a geometria és a filozófia egy tőről ered. Mindegyik az ember és világa szerkezetét próbálja leírni. Az élet értelmét vizsgálva jutottak el a nagy filozófusok is a matematikához. Galileitől olvashatjuk: A filozófiát abban a könyvben írták, amely kinyitva fekszik a szemünk előtt: a világegyetem A matematika nyelvén fogalmazták meg és betűi háromszögek, körök és mértani alakzatok. A számokat és a geometriát a hinduk is szentnek tartották. A hindu bölcselet szerint a létezésben a kör, háromszög és négyszög a hét isteni anya szikrái (III. stanza, 12). A geometria tehát egy olyan írásmód, amely a körök, háromszögek, négyszögek stb. segítségével az élet energiáinak szerkezetét és a teremtési megnyilvánulások erővonalait térképezi le. A Tót Hermész-tanítások szerint nemcsak az anyagi világ, hanem a szellemi világ összetevői is mértani alakzatot vesznek fel. Mindenek alapja az EGY szeretet energiája, melyet ősidőktől körrel ábrázolnak. A tökéletes mértani formájú körből osztódással származtatták a többi formát és minden teremtett dolgot. Az EGY és a KÖR ősegység, a kezdet és vég nélküli Teremtő Szeretet-erő. Saját maga kivetítése és megsokszorozása adja az életet, a szaporodást. Ez az erő tartja össze a világot és adja a változás lehetőségét is. Nevezik energiamezőnek, morfogenikus mezőnek, kollektív tudattalannak, kozmikus tudatnak vagy Akasha krónikának. Az élet lényegében egy kör. Az ok és okozat törvénye egyszerűen egy körrel szemléltethető. Minden elindult folyamat csatlakozik az előzőkhöz és körbeérve visszatér. Tettel, illetve érzelemmel hatunk vagy hatásokat kapunk és minden, amit kiadunk magunkból, visszatér. A visszatért hatás a mi ható és fogadó erőnk következménye. Minden a Kör-ből, a Kő-úrból származik. Az ősanyag, a materia prima fogalma már az ókorban, Platón előtt megtalálható. Az ausztráliai őslakóknál és az indiánoknál ma is létezik a mindenható sötét színű Kristály. Kínában a Tao ötös őslényként ma is élő, mély és sötét. Olyan, mint az anyaöl. Táplál, magába hordozza az életet és onnan születik minden újjá. Hérakleitosznál az őslény Egy maga a Törvény-Logosz, illetve az a materia prima, mely áthat mindent és állandóan átalakítja magát. Az állandó változásnak nincs vége, hanem önmagába, a nagy Kőbe fordul, melyből a kezdetkor kialakult. Minden új jelenség az ősanyai materia prima egy-egy változata. Minden a teremtő köréből indul ki. Több kör metszéséből kialakul a szellem terének szerkezete. A tér erőit a föld tárolja. A föld mélyén található az elraktározott energiacsomag, mely megadja a létezők formáit. Neve Melchizedek szerint az egyiptomi Tóttól számazik: élet virága. Ez egy kristályszerkezet, amelyen az élet alapszik. Tót állítása szerint mindent magába foglal, kivétel nélkül minden tudást A rajz arányai között az élet minden megjelenési formája megtalálható. Tartalmaz minden matematikai formulát, fizikai törvényszerűséget, zenei harmóniát, minden biológiai életformát, egészen sajátos testi megjelenésünkig. Benne rejlik minden egyes atom, minden dimenziósík és kivétel nélkül minden, ami a hullám alakú univerzumban megtalálható. [19] Az egyiptomi iskolából ismeretes, hogy minden a nagy ürességből, a nemlétből, az Egyből, a Bölcsességből a végtelenből származik. A végtelent körrel ábrázolták. A szent geometria szerint a kör, illetve a görbe vonal anyai minőséget jelöl.

13 10.2. Az életfa szerkezete 527 Minden egyes teremtési lépésnél az Egy megkettőzi magát. Két kör metszésénél alakul ki az első háromszög, az egyenes vonal. Ez pedig a metszési zónában keletkezik, a mandorlában. A mandorla pedig a népek hagyományában az élet tojása, az ősmag, illetve a hal. A mandorlába írható harmonikus háromszög minden szabályos mértani test alapját képezi. A sumer jelrendszerben a háromszög a szeretet képjele. Minden szabályos mértani forma háromszögekből áll. A petesejt is kör alakú, benne két poláris testtel. A megtermékenyítéskor a spermium beléptével a két belső sejttest egy mandorlával kapcsolódik össze. Világunk olyan, mint egy hologram. Ez azt jelenti, hogy a legkisebb, legparányibb darabja is ennek a Világmindenségnek ugyanannyi isteniséggel bír, mint maga az egész. Minden kis fraktálnak jól meghatározott helye és szerepe van. Akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ, szorítja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát, s így mindenik determinált. (József Attila) A teremtési aktus folyamán hét lépésből alakul ki az életmag és az élet virága a körrel ábrázolt tökéletes Egyből. A hét lépés-elem megtalálható a sejtek osztódásánál, a körök egymásban való metszéseinél. Az élet virága geometriai alakzatának felel meg a földsugárzás életadó erejének megnyilvánulási formája. Az életfa jelentésköréhez kapcsolódik az élet virágának nevezett geometriai forma. Az életmag fontos eleme a mandorla, mely akkor jön létre, amikor két egyenlő sugarú kör, az ős Egy megkétszerezve magát egymást metszi. Ez a közös metszési rész megismétlődik minden új osztódáskor. Az első két kör metszéspontjai által határolt terület adja a tulajdonképpeni hal alakú mandorlát. A további osztódásokkor keletkezett körök is mind metszik egymást. [19] A metszési tartományokban feszültség keletkezik, mely kiegyenlítésre törekszik. E munka eredménye a következő kivetítés, egy újabb metszési zóna, egy újabb feszültség. Az osztódás, a teremtési aktus mindaddig folytatódik, amíg el nem éri a hét lépcsőt. Mandorla alakú az ősi hallény, a dicsfény ábrázolása, de a Krisztus-ábrázolásoknál is sokszor előfordul. A két kör metszéséből kialakult forma lényegében a mítoszok őstojása, amelyből világunk létrejött. A mandorla több kulcsfontosságú méretet foglal magába. Jellegzetes a tojás hosszúsága és szélessége, mely a nagy egyenlő szárú háromszög magasságát és magasságfelezőjét adja. A tojás hosszúsága és szélessége épp a szellemi energia rombuszát határozza meg. A nagy egyenlő szárú háromszög négy kisebbre osztható, melyek az emberi szellem szerkezetét szimbolizálják. A kialakult egyenlő szárú háromszög és a felezéssel kapott derékszögű háromszögek alkotják az emberi szem geometriáját is. A mandorlába foglalt derékszögű háromszög méreteiben a legharmonikusabb arányt adja. A Fibonacci-arányt legjobban ez közelíti meg. Ez a háromszög található meg a körbe írható ötszögben és ez adja a pentagram szakrális voltát is. Az ókorban az ilyen derékszögű háromszöggel ábrázolták a dualitást megjelenítő férfi és női energiát. A mandorla a szakrális geometria egyik legfontosabb eleme. Az eredetmítoszok őstojása ez, mely a világot létrehozó Istennőhöz kötődik. Nem véletlen tehát, hogy az egyenlő oldalú háromszög az ókorban az Istennő jele volt és később mint Isten Szeme ismeretes. Innen és ebből a hitből ered a Szemúria (Sumeria) elnevezés. Isten Szeme ma is megtalálható templomok díszítőelemeként oltárok felett. A mandorla átvitt értelemben az élet tojása. Tulipánunk középső mandorlaszerű része tökéletesen viszszaadja e tudást. A mondákban ez a titokzatos hely, ahol az élet indul, gyakran barlangként jelenik meg További osztódással, illetve a körök további metszésénél újabb metszési zónák alakulnak ki. A hét kör adja nemcsak az ásványok kristályainak, hanem az energiamintázatoknak az elemeit. A világban működő életenergia a szabályos platóni testek alakját veszi fel. A szabályos mértani alakzatok mind kötődnek a háromszög harmonikus arányaihoz. A hét kör minden forma eredete. Minden kristálytípus e hét szabályos alakzatból alakult ki: gömb, kocka, tetraéder, csillagtetraéder, oktaéder, ikozaéder és dodekaéder. A kristályok mértani alakzatok szerint nyerik el mintázatukat. Hét alap kristályosodási rács létezik.

14 A FA ÉS AZ EMBER VILÁGA. MÍTOSZ ÉS VALÓSÁG A hét teremtési lépésből alakul a ki az élet virágának nevezett harmonikus mintázat. A legösszetettebb forma az élet virágának nevezett alakzat. Ennek belső elemét, az életmagot találhatjuk meg faragott kapuinkon és ládikóinkon. A 3. ábrán az élet virágára ráhelyezett életfát láthatjuk. Az élet virága közepén elhelyezkedő hét egymásba kapcsolódó kör alkotja az életmag szimbólumát. Sokan úgy vélik, hogy az életfa jelképe a zsidóktól származik, ez az elgondolás azonban téves. Az életfa bizonyítottan nem a Kabbalából ered. Az életfát egy kultúra sem mondhatja magáénak még az egyiptomiak sem, akik mintegy 5000 évvel ezelőtt az életfa ábráját Karnak és Luxor templomaiban felvésték három-három oszlopra. Nem fűződik egyetlen fajhoz vagy valláshoz sem. Olyan mintázatról van szó, amely közvetlenül a természet sajátja. Biztos vagyok benne, hogy távoli bolygókon, ahol tudatosság létezik, úgyszintén fellelhető ez a képzet. Ha tehát adott egy fa, melyből virág, majd gyümölcs, abból pedig mag fejlődik, és ha feltesszük, hogy ezek a geometrikus megjelenési formák megfelelnek a gyümölcsfaciklus öt lépésének, melynek itt a földön lehetünk tanúi, akkor felismerhetjük, hogy a fa forrása a magban rejlik. Ha az életmag és az életfa ábráit egymásra helyezzük, a kettő közötti összefüggés nyomban láthatóvá válik. Tökéletesen egymásba illeszthetők. Az egyiptomi oszlopfőkön található életfa-ábrázolások alsó és felső részén további egy-egy kör helyezkedik el. Ez azt jelenti, hogy az életfa eredetileg tizenkét alkotóelemből állott, s ez a tizenkét összetevőből felépülő verzió is tökéletesen beilleszthető az életmag ábrájába A szakrális geometria formái együtt mozognak és egymásba illeszkednek. E geometria sajátos természetének megértése intuíciós, jobb agyféltekés gondolkodást igényel. Amint egyre összetettebb mintázatok tanulmányozásába bocsátkozunk, világossá válik előttünk, hogy ugyanaz a bámulatos kötelék vonul végig a mindenségen, és ugyanaz a szál fűz össze minden létezőt egymással. [19] Az élet virága szimbólum nemcsak Egyiptomban, hanem a világ csaknem minden részén fellelhető: Írországban, Törökországban, Angliában, Izraelben, Egyiptomban, Kínában, Tibetben, Görögországban és Japánban. A Kárpát-medencében az élet virágának alakzata gyakran fellelhető az épületek díszítőelemeként. A belső kör faragott tárgyainkon, faragott kapuinkon gyakran látható. A virág elnevezést azért kapta, mert alakja virágszerű. A faragott tárgyainkon ezt a hatos szerkezetű mintázatot Vénusz-csillagnak nevezik. Az élet virágának mintázatában foglaltatnak az élet teremtésének és fejlődésének lépései. Az életfa mintázata is egy harmonikus geometriai alakzat. Mintázata egy egyenlő oldalú háromszögnek felel meg, ágai adják a felfelé vezető létra fokait. A háromszögű életfa a hermetikában jelenik meg. A rezonancia törvénye alapján ami az emberben történik, az fog megjelenni körülötte is. Azokat az életkörülményeket és embereket fogja magához vonzani, akikkel együtt kölcsönhatásba tud lépni. Mindenhez, ami történik, az ember hozzájárul. Többféle típusú életfa-ábrázolás látható egyes épületek díszítményein, kultikus helyeken, kerámiákon, varrottasokon. Az eddig ismert életfa típusok közül a Pártus Birodalomból származó életfa áll mértani formákból, a többi világfa-ábrázolás közelebb áll a természeti képhez. A fa szimbólumként való használata a mezopotámiai időkből [9] maradt ránk, amikor a fa az egészséget jelképezte. A régi idők fájának hét ága van (7a. ábra). Akkor a fa előtt így imádkoztak: Hálások vagyunk az életerőért, az egészségért. Annak a bölcs, ragyogó és világos Értelmű testünknek az egészségéért, Melynek fürge lábai, jó hallású fülei, Erős karjai és olyan szemei vannak, Mint a sasnak Te szent Növény Növekedjél minden száradban, ágadban, Minden hajtásodban és indádban, Növesszenek Téged szavaim is. A esszénusok életfájának ugyancsak hét gyökere és hét ága volt. Ők is a hunok bölcseletéből merítettek. A kétszer hetes, illetve a 14-es szerkezet itt is megjelenik. Az életfa náluk is a lélek harmóniájának útja.

15 10.3. Rezgésminták 529 Imával való ráhangolódással, meditációs elmélyüléssel lelkünk-szellemünk egyesülhet a felsőbb énünkkel, az isteni mivoltunkkal, az élet fájával: Az Egyesülések jelentik a hidat az ember és az angyalok között. Mint minden híd, csak türelemmel építhető. Az Egyesülések száma tizennégy, Mivel a Mennyei Atya angyalainak száma hét, És a Föld anya angyalainak száma hét. [10] Kozmikus értelemben a csillagos égen is megtalálható az életfa jelentésköréhez csoportosuló tudás. A világfa mint Boldoganyafa azonos a Tejúttal. Az arabok a Tejutat Ég anyjának nevezték. Népmeséinkben, népművészetünk motívum-világában a világfa törzse maga a Tejút. A világfa környezetében levő négylábúak és szárnyasok a Tejúton levő Szarvas, Bak, Bika, Hattyú, Sas stb. csillagképek mása. [1] REZGÉSMINTÁK A világ egy energetikai egységként létezik. A létezés formáit egyszerű alapelvek működtetik. Ezek egymásra épülve bonyolultabb rendszert alkotnak. A rendszer természetét az eredete adja meg. Az EGY-ből, illetve a teremtő FÉNY-ből származunk. A fény hullámtermészetű. Fizikai szempontból a fény elektromágneses rezgés. A világon mindennek sajátos energiája és rezgési jellemzője van mind az anyagi, mind az érzékfeletti szférában. A hullámtermészet a Törvény szerint a világunkban egy Rendet alkot. Az amint fent, úgy lent elvének megfelelően a mikro- és makrokozmosz hasonlósága a rezonancia elvén alapszik. Az emberben működő rezgéssávok megfelelnek a világban lévő hullámok rendszerének jellegzetességeivel. Ezért jöhet létre a kölcsönhatás, az el-vissza működés. A kölcsönhatás a rezonancia elvén működik. A léte egy rend alapú rendszerben zajlik. A létezés megnyilvánulása egyensúlytalanságot hoz létre. A kettősség a mozgatórugó. A mozgás egy törekvés az egyensúlytalanságból az egyensúlyba. Az esszénus hun tanítás szerint a fizikai világ mögött álló rend törvényei mindenben megtalálhatók: A Törvény az Élő Isten élő szava. A törvény bele van írva mindenbe, ami élet. Megtalálható a füvekben, a fákban, a folyókban, A hegyekben, az égi madarakban, Az erdő teremtményeiben, a tenger halaiban, De legfőképpen megtaláljátok önmagatokban. [10] A harmonikus arányok érvényesülnek az élő szervezetek sejtjeiben, a magoknál és az élőlények külalakjánál. A mértani testek harmonikus arányait a Föld-anya kristályain fedezhetjük fel. A fizikából ismeretes, hogy a kristályok számos fizikailag igazolható tulajdonsággal bírnak. Sajátos fizikai felépítésüknek köszönhetjük pl. a homogén fénynyaláb létrehozását, lézert, radart, találkozhatunk velük a rádióban, számítógépben stb. A kristályok befogadják a fényt, tárolják, átalakítják, kibocsátják, visszaverik. Megtörik vagy felerősítik az energiát, egyensúlyba hozzák és harmonizálják. Mivel képesek kapcsolódni más forrásokra és jeleket adnak le, ezért használhatók kommunikációs eszközként is. A kristályok mintázata és belső szerkezete a természet törvényeit követve alakul ki. Formavilágukban a szabályos mértani testek vagy azok elemei köszönnek vissza. Ezeket az ógörögöktől platóni testeknek nevezik. Ők iskolákat hoztak létre a szabályos mértani testek tanulmányozására. Az ókori görögök feltételezése szerint világunk ezen ősenergiákból épül fel. Az ásványok és minden fizikai anyag, valamint az emberek között sok hasonlóság van. A rendezettség az atomok és molekulák belsejében már megtalálható. Az atomoknál, valamint minden létező anyagnál az elrendeződés spirálisan növekvő jelleget mutat.

16 A FA ÉS AZ EMBER VILÁGA. MÍTOSZ ÉS VALÓSÁG Mindennek rezgő erőtere van. A fizikai anyag rezgésszintje is növekszik, ahogy a szilárd állapotról cseppfolyósra, majd gázállapotúra vált át. A rezgésszint növekedése még jobban érvényesül az érzékfeletti világban, a lelki-szellemi szféráknál. Gondolataink is a szellemi rezgések frekvenciáit veszik fel. A különböző rezgések frekvenciájuk szerint sorrendbe rakhatók. Az életfa hetes, illetve kétszer hetes tagolódása az anyagi és szellemi világ rezgésszintjeit mintázza le. A rábaközi tudók szellemi hagyatékában a hét szellemi szint járását a Változás hét szent igéje segíti. A szinteknek hét alakzat felel meg: A örök örvénylés csigavonala mentén oltsuk be teremtményeinkbe ne csak a lét, hanem a Változás Hét szent igéjét is, az EGY, EGYBŐL KETTŐ, KETTŐ MEG EGY varázsigét hét alakzatban. [38] Az energia rezgési jellemzői a hang hetes tagolódása szerint spirálisan növekvő tendenciát mutatnak. Ugyanez érvényesül mind a fizikai, mind a szellemi világban. A tökéletes spirál törvénye szerint minden fordulat után a frekvencia kétszer nagyobb lesz. A növények, a fák növekedése spirálisan történik (7.1. ábra). A fák kérgének vonalai szintén spirálisan futnak felfelé. Ez a spirál is az óramutató járásával ellentétes irányú, akárcsak a női gyökérközpont mozgási iránya. Ezért van faistennőnk, Tündér Ilona-fánk, illetve életfánk. Az ókorban az életfa és az ősi istennő egybe tartozott. Világunk, amelyben élünk, anyavilágegyetem. Hitbeli szervezetünket is Anyaszentegyháznak hívjuk. Minden anyag, energia, maga az emberi szellem is spirális mozgásban van. A 6.1. ábrán a tudatosság spirálja látható. Felülről nézve a fizikai és szellemi energia sávjai körrel ábrázolhatók. A körök száma hét vagy kilenc. Egyiptomban Ré teremtő és összetartó energiáit kerekded formának vélték: Ré tojásában van, aki az isteni kilencség ura (Egyiptomi Halottaskönyv). A kogi indiánok szerint a világnak tojás alakja van és kilences szerkezetű. A teremtéskor is a Világanyának kilenc lánya született. Az elefántcsontparti bennszülöttek istennője hétévenként tartja beavató rítusát, fában, illetve erdőben lakik. Neve a Mianyánk, valamint kő és fa szavunkhoz hasonlít: Kafolo. Hét Urat szül a világra az egyiptomi gnosztikusok ősanyja, Szophia, aki kinevezi őket a hét ég urának. A hetedik ég urának neve Seboath, a Szép-út ura. A mali bambara törzs hitregéjében az üresség Fu nevű ereje magot küld le a földre és a keletkezett fehér fűzfán hét világ helyezkedik el. A kenyai hitrege szerint a teremtő erő létrehozza a világosságot, megalkotja a 7 eget, az életfát és utána a földet. Guineában a teremtő Alatangának 7 fia és 7 lánya volt. A hindu Imra a légzés erejével hozza létre a 7 eget, és 7 folyóval választja el őket. [51] Életfa a kenyai hitregében is található, aminek a leveleire írják rá az emberek tetteit. A mali életfát egy fehér fűzfa alkotja meg. A szibériai hagyományban a teremtésnél az életfa helyett a Fű-Nő jelenik meg, a borneói mítoszban a Rizs-Tündér. [51] A magyar hagyományban a kilences, illetve a hetes szellemi szerkezet így jelenítődik meg: Kinek hét, kinek kilenc, kinek tíz BŰVÖLET. Az ősök így hagyták ránk: kilenc, Mert a Három Ős egyikének nyelvén ezt jelentené. Ez a gyümölcs formája, de az íz a lényeg. [38] A szellemtudomány az anyagi világra ható hét felső tudatszintet különböztet meg. Minden rezgéstartománynak egy-egy szellemlény felel meg. Az atlantiszi Tót smaragdtábláin olvasható: Messze trónol a hét Úr a felettünk levő ciklusokból jövő tudat egységei ők. Az embert a végtelen tudáshoz vezetik. Heten vannak. Erejük hatalmas. (Tót smaragdtáblái) A mezopotámiai agyagtáblákon található régi szövegek szerint a világ dolgainak hét sorsteremtője van, akik a felső világ kapuit őrzik:

17 10.3. Rezgésminták 531 Gyűlésbe gyűltek a tündérek, A nagy angyalok, a sorsteremtők. Ők teremtették a négy világszférát, Ők szerzettek törvényt, jogot, szokást Hét isteni bölcs a menny kapuit A felsőbb világok bejáratánál őrzötte [44] Az esszénus hun tanításoknál a tudatosodási szinteket angyaloknak nevezett szellemlények őrzik: A Törvény betöltetett a ragyogó És szent Angyalokon keresztül, Erősek és méltóságteljesek, Akik halhatatlanok és szentek, Akik heten meg heten vannak. [10] A mi Bibliánk Isten hét angyaláról, illetve szelleméről beszél: A trón előtt hét lobogó fáklya: Isten hét angyala. (Jel 2,5) A Báránynak hét szarva és hét szeme volt, Isten hét szelleme (Jel 5,6). Dánielnél az Istenfiúnak megfelelő lénynek hét szarva volt (Dán 7,2 8). A Szentek szentje bejáratának mérete hét könyök volt (Ez 40,48 49). A Bibliában a hetes szám a bölcsességhez kapcsolódik. Megépítette házát a bölcsesség, S hét oszlopát felállította. (Péld 9,1) A bölcsesség olyan tudás, mely az életnek fáját jelenti az embernek: Boldog ember, aki megtalálta a bölcsességet. Életnek fája ez azoknak, akik megragadják, És akik megtartják, boldogok. (Péld 3,13 és 3,18) A Molnár Anna-balladában a fa jelenti a lelki felemelkedés tapasztalati útját. Nevében az Anna összecseng az anya, a földi létet teremtő erő szavával. A molnár szó pedig a létezés energiájának körkörös terjedési alakjával. Az energia kör alakja a kerékmotívumainkban is fellelhető. Az egész ballada története a lét kerekének mozgását írja le. Anna bejárja a lét tapasztalati útját. A Tihanyi alapítólevélben molnár szavunk a munoran kereku kifejezésben szerepel. A menny kereke a belső lelki út felé vezető ösvény. A ballada fájánál is megjelenik a főhősnő mellett a hetes szerkezet: Burkus fának hat az ága, Hetedik lesz Molnár Anna. A fő geometriai alakzatok szemléltetik az embernek mint fizikai és szellemi lénynek a kilétét, rendeltetését. Az egyiptomi tanítások szerint a piramis alakja térképezi le legtalálóbban az ember anyagi és szellemi összetevőit. A négyszög az anyagiságában rejlő erejét, a háromszögek pedig a szeretet törvénye szerint működő testi-szellemi lényegét. A hetérák tanítása szerint az ember tudatát egy piramisba írt spirállal lehet ábrázolni. A piramis az anyagba zárt szellem mintázata. A spirál egy-egy fordulata egy-egy tudatszintnek felel meg. Az embernek és világának hét szellemi szintje ismeretes. Lényegében két piramisba írható tudatossági szintekről van szó. Az alsó piramis a már meghaladott világokat tartalmazza. A szellem spiráljának függőleges metszésével kialakult szinteket a 7. ábrán láthatjuk. [34] A világ és az ember energiaszintjei rezgési jellemzőiknek megfelelően színesek. A színek sorrendje a szivárvány színeihez hasonló. Az ember gyökérközpontjának színe vörös. Ez az alsó szint. Utána következik a narancssárga szakrális központ, a sárga napfonat, majd a zöld színű szívközpont, a kék torok csakra és a lila fejtető központ. Ezért nem véletlen, hogy a hunok szerint az életfa hét emeletére a spirális Szivárványhídon lehetet feljutni. Az életfán lakik a világot létrehozó Föld-anya, akinek a legkisebbik fia a segítő Istenfiú. Ezen a hídon jön le segíteni a Világfelügyelő fejedelemfiú, valahányszor az emberiségnél eluralkodik a szeretetlenség. [33] Az ószövetségi Ezékielnél zafírkék mezőben ül az égi trónon az igazlény, akinek színe a szivárványhoz hasonló, amely esős napokon tűnik fel (Ez 1,26 28). A spirál törvényének megfelelően a különböző tudatszintnek megfelelő rezgéstartományok nincsenek elkülönülve, hanem egymásban léteznek. Az egyik növekedése hatással van a másikra. Valójában minden lelki-szellemi szint az Egyhez tartozik, ahogy minden lélek egy. Egy egységes energiamezőben létezik minden a világon.

18 A FA ÉS AZ EMBER VILÁGA. MÍTOSZ ÉS VALÓSÁG A SZENTNEK TARTOTT FA A boldog ember olyan, mint a víz partjára ültetett fa, mely kellő időben gyümölcsöt terem és levelei nem hervadnak. (Zsolt 1,3) A fa az élet legtökéletesebb formája a növényvilágban ugyanúgy, ahogy a fejlődés legmagasabb fokát az ember képviseli az anyagi világban. Az ember szellemének tudatossági rétegei a fa emeleteinek felelnek meg. A világmindenség mezejének szerkezete szintén az életfához hasonló. Az ember morfogenikus erőtere és a világ energiamezeje egymással állandó kölcsönhatásban van. Az ember elválaszthatatlan egységben jelenik meg a mindenséggel. Ennek az egységnek a központja az ember mint az istenség művének a folytatója és a teremtő erők birtokosa. Néphagyományunk megőrizte azt az ősi törekvést, hogy az ember egyre újabb próbatételek legyőzésével megújítsa a teremtést. Az idők folyamán a próbatételek megváltoztak, de az egység felé való törekvés megmaradt. Az ember a fa szerkezetéhez hasonlóan összeköti a földi világot az éginek nevezett lelki-szellemi világgal: Az ember a fa törzséhez hasonlóan Gyökereivel mélyen Föld anyjának testébe fogódzik, Míg lelke felemelkedik Mennyei atyjának ragyogó csillagaihoz. A fának gyökerei a Föld-anya angyalai, A fának ágai a Mennyei Atya angyalai. Ez a szent életfa, Amely az örökkévalóság óceánjában áll. [10] A fenti idézetet a Holt-tengeri Tekercsekből fordította a Kolozsvárról származott Edmond Bordeaux Székely vagy Székely Ödön, aki nemcsak orvos, hanem elismert tudósa a szanszkrit, arámi, görög és latin nyelveknek is ban Romain Rollanddal együtt alapította meg a Nemzetközi Biogenikus Társaságot, a mai ökológiai mozgalom előfutárát. [10] Tíz pontból álló Krédójuk ma is megszívlelendő. Összefoglalja a Földön való élet legfontosabb kritériumait, a békének és a természeti erőforrások megőrzésének fontosságát. A fa minden növényi jelkép közül a legösszetettebb szimbólum. A magyar fanevek egy része utal a fa kozmikus jellegére, a fénnyel való kapcsolatára. Az éger mintha égből származna, nyáron a nyárfa lombozata véd. Télen a megújuló napváráskor, Karácsonykor a fényt hozza el a fenyőfa. Az életfa a temetői fejfák egyik díszítőeleme. A lélek az emeleteket járja be, melyek lényegében az erény létrái vagy Jákob lajtorjája. A zarathusztrai Aveszta a lélek halált követő útjáról azt tanítja, hogy ez több szellemi rétegen kell áthaladjon. Az emberi lélek egy lány képében száll ki a testből, ami a fa-istennőre vall. Három nap után négy ugrással áthalad a három égi szférán, és elér az örök fényhez. A le nem tisztult lelket az északi szél elragadja. A különböző népek mitológiája az életfát egy-egy ismert fatípussal jelöli meg. A skandináv Edda mítosz világfája kőrisfa, az Yggdraszil, amely a világot középen tartja fenn. A Kalevalában a világfát tölgyfa jelképezi. A germán hitvilágban az első emberpárt az istenek kőrisfából és szilfából keltették életre. A görög mitológiában a réz-nemzedék keletkezett kőrisből, Adónisz pedig mirhafából született. Démétérnek tölgyfája volt. A fák megnevezése népjellemzőként is szolgál. A tölgyet a germánok fájaként tartják nyilván, de a magyar néphagyományban is szerepel, akárcsak az almafa. Népi imáinkban a szent keresztfa és az almafa együtt található: Elindultam hétszer szentelt szent útra, Előtaláltam hétszer szentelt szent körösztfát, Alatta vagyon hétszer szentelt szent almafa. [36] Népmeséink aranyalmafája és tölgyfája egyaránt gyakori elem. Őseink hitében a vén tölgy egyben jósfa is, amelyen a tündérek a sors fonalait fonják. A híres aranygyapjú is a tölgyfán lógott. A finneknél is

19 10.5. A fa és a tenger 533 a világ jósfája tölgyfa volt, akárcsak a kelta időkben, mikor a dodonai jóshelyen a tölgyfa susogta a papnő fülébe a kérdésekre adott válaszokat. A Bírák könyve is említi a jósok tölgyfáját, amely alatt először választottak királyt az izraeliták (Bír 9,6,37). A királyt választó helység neve a mi szék szavunkkal rezonál. Neve Szichem. Szerintük Szichem volt az ország közepe és a Föld köldöke. A tölgy héber neve elah, allah, allon, egy tőből ered az Isten jelentésű él, élohim, allah szavakkal. Bétél (Él háza), az egyik legfőbb izraeli vallási központ tölgyfaliget volt (Ter 35,7,8). A tölgy héber nevében az él szavunk ismerhető fel és feltételezhető, hogy a kánaáni őseink számára a tölgy egyben az élet fája volt. Emellett tölgy szavunk régi alakjai, a tül, töl kapcsolatosak lehetnek a tej, túl, teljes szavainkkal. Keleméren máig élő hagyomány fűződik egy vén tölgyfához, amelynek gyógyereje volt és Kisasszonyfának nevezték. Az öregek szentnek tartották, amit senki sem bánthatott. [3] Az Attila tölgyfái monda is a Palóc herceg országában található szent fákról szól. [8] Szent fájuk volt a csángóknak Bálványospatakán. A fa alatt forrás fakadt, és oda jártak ki a régi szent rítusukat megtartani. [40] Zobor vidékén a napkelti rítushoz a pogányok áldozó helyén egy ŰGY-fához jártak ki. [41] Sárréten a szent istenfát EGY-fának nevezték. [42] Egy dozmati ember mondta el 1951-ben: A Hosszú réten a patak partján állott egy hatalmas tölgyfa. A gyökere a főút közepéig ért, az ágai meg az égbe. Ez alatt a fa alatt áldoztak fehér lovat őseink. [3] Csíksomlyó közelében is volt egy szentnek tartott fa, ahová kijártak a környék lakói. [43] A temető közepén régen szokás volt a fő helyre fát ültetni. Ez alá teszik ma is a finneknél ki a tojást, tejet, magokat a halottak szellemeinek. [45] Nálunk Erdélyben is szokás a halottaknak a temetőbe tojást, élelmet kivinni. A természeti népek nemcsak a szent fa mellett tartják rítusaikat, hanem a sámán dobja is szent fából készül. A segítő sámán képletesen az életfán halad felfelé saját szellemének rétegein, melyet a fadob által kibocsátott hangrezgés segít. A fa hangja, csengetése fontos tényező a szerszámkészítésnél is. Fontos a fa kiválasztása, kopogtatással a csengésének megállapítása. A fát sosem teleholdnál vágják le, inkább újholdhoz közel eső napokon. A tiszta FA hang éppen a fá, az oktáv negyedik hangja kell legyen. Ez nem véletlenül a negyedik erőcsokort kitevő szívközpontnak megfelelő hang. A szívközpontunk rezgése a lelkünkszellemünknek megfelelő levegős-elemhez rendelődik. A levegő rezgése által keltett hangnak nagy szerepe van a lelki-szellemi utakon. Ugyanez elmondható a hang, a zene hatásáról az ember lelkületére. Néphagyományaink mellett költőink is felelevenítik a fával való kapcsolatunkat. Ady az Ihar a tölgyek közt című versében a juharfát nevezi a magyarság fájának. Nála gyümölcstermő életfa is megjelenik a Sírás az életfa alatt című versében: Lentről nézem ős terebélyed / Piros csodákkal rakott élet. Weöres Sándor a kozmikus fa jelképét fogalmazza meg: És nézd a fát: hogy szétfeszül rajt a mélység / és magasság és minden égtáj. / Út ő maga, mindenfelé (A fogak tánca). Petőfinél a fa életjelképként fogalmazódik meg: Majd ha dőlni kezd életed fája (Bolond Istók). Arany János az idő fájának nevezi a Buda halála című eposzában: Hullatja levelét az idő vén fája A FA ÉS A TENGER A törvény a közösség kertjébe lett plántálva, Hogy megvilágítsa a Fény gyermekeinek szívét, Hogy egyenessé tegye előttük Az örök óceán közepén álló Életfához vezető hét meg hét utat. [10] ( ábra) A hitregék életfája a tengeren található vagy egy vízen úszó csónakhoz kapcsolódik. A víz-elem az érzelmekhez, illetve a teremtő és mindeneket fenntartó szeretethez kapcsolódik. A fa és a tenger együttese a szeretetben való felemelkedésünkhöz kapcsolódik. Az életfa szimbolikája lelki fejlődésünkkel, illetve testi egészségünkkel kapcsolatos. Az élet tér-idején való áthaladás nem volt és ma sem egyszerű. Csakis az isteni szférákba vezető mindenek java lehet a helyes út. Egységben létezünk mindennel. Amit kibocsátunk magunkból, azt kapjuk vissza.

20 A FA ÉS AZ EMBER VILÁGA. MÍTOSZ ÉS VALÓSÁG Az Egész és az egészség egy gyökerű. Egészségünk belső harmóniánktól, lelkiállapotunktól függ. Belső életerőnk áramlása, akárcsak a fa ágai, a spirál mintázata szerint történik. Életerőnk rezgései a körülöttünk lévő energiamezővel egységben áramlanak. A természetben a spirál az arányos növekedés formája. Ez egy logaritmikus görbe szerint történik, mely geometriai alakzatokkal leírható. A fa ágainak és leveleinek megjelenési helye egy tökéletes spirált alkot felfelé. Az ember biológiai összetevőjeként jelenik meg az életfa, az arbor vitae. A kisagy belső fehér állományát nevezik így, mely faszerűen elágazó. Közel hozzá található az agyalapi mirigy, mely a DNS-ünkkel van kapcsolatban. Az orvostudomány úttörői az agykérget faszerűen elágazó kertnek jellemzik, melynek ágai az életünk folyamán változnak. Biológiai felépítésünkbe, illetve DNS-ünkbe van beprogramozva testi-lelki sajátosságunk, a saját életfánk. A hunok rovásos történetírása őrzi ezt a tudást, amikor agyatok életfájá -ról beszél. [33] Minden ember agyában 1 1 életfa keletkezett, hogy gondolkodását fejlessze, az életet a közösség hasznára töltse el, és ne engedje a gonosz gondolatokat befészkelni magába. [Arvisura] Az orvostudományban ismeretes, hogy az agyhullámok úgymond normális frekvenciája 14 Hz. Ez a frekvencia a negyedik szintnek felel meg. Ezenkívül mérhető még 28 és 56 Hz is az agyi tevékenységnél. Csak alacsonyabb ingernél, lenyugodott állapotban mérhető 7 Hz, amit alfa állapotnak is neveznek. A szentként tisztelt égig érő életfa vezet fel a tiszta szellemi szférákba, vagyis Istenhez. A fa ágai a megvilágosodás, a lelki fejlődés fokozatait jelzik. A cél minél feljebb jutni az erénylétrán, illetve a fán. A különböző vallások beavatási szertartásai szorosan kapcsolódtak a szent fa megmászásához. Tudatunk rezgésszintjének emelésével nem csupán magunkat változtatjuk meg, hanem egész életünket is, hiszen a rezonancia törvénye értelmében más eseményeket, személyeket és életkörülményeket vonzunk magunkhoz. A lelki-szellemi fejlődés felfelé irányuló lépcsőin csak az Erőn, a Szereteten és Bölcsességen keresztül lehet haladni. Az Erő, a Szeretet és a Bölcsesség angyalain keresztül Bejárjátok a Határtalan kert Hét Ösvényét. Testetek, szívetek és szellemetek beleolvad az Egységbe A Béke mennyei óceánjához való Megszentelt repülésben. [10] A nyugalmat és örömet árasztó szent hely a paradicsomi állapotot idézi fel. Erre utal a kelták Pardes-ja, a héberek Pardésa-ja, a latinok Pardise-ja, az indiánok Tula-ja, a hinduk Meru-ja. A toltékok Tulát fehér szigetnek nevezték, akárcsak a hinduk (Svéta-dvipa). Meru hegye a tengerben található, zöld övezet veszi körül. Az idejutáshoz át kell gázolni a szenvedélyek tengerén és el kell jutni az üdvhegyre. Meséinkben üveghegyként szerepel. A hitregékben található halhatatlanság földje, boldogok földje vagy a szentek földje maga a beavatás földje. Az esszénusok, amikor az egészségükért imádkoztak, az életfát a gyógyítás fájának nevezték: [10] Óh, te szent törvény, Az életnek fája, Amely az örök óceán közepén áll. Azt hívják a gyógyítás fájának. Minden gyógyítás fája. A keleti népek szintén a gyógyítás fájának vallották az életfát. Ugyanakkor a népek hagyományában az életfa és az óceán, illetve a víz kapcsolata figyelhető meg. Talán nem véletlen, hogy meséinkben Tündér Ilona gyakran a tengeren tűnik fel vagy a tenger egyik szigetén lakik. Ugyancsak az esszénus tízparancsolat végén olvasható: Ha megtartod parancsolataimat, akkor beléphetsz a Végtelen kertbe, ahol az életfa áll, az örök óceán közepén. [10] Biológiai szempontból maguk a fák, növények levelei, gyökere vagy szára gyógyításra használatos, legtöbb esetben a vízzel együtt főzet vagy kivonat formájában. Az élet kialakulásánál ott volt a víz-elem. A víz-elem energiája érzelmi, illetve anyai oldalunkhoz rendelődik. Régi imáinkban az életfa, a Boldoganya fa, az aranyfa és a tenger kapcsolata őrződött meg: Széles tenger partján az Aranyfának aranyága, Arra járt asszonyunk, Szűzmária. [18]