2. MADARAK A NÉPI BÖLCSESSÉGBEN

Átírás

1 2.1. A szellő szárnyán MADARAK A NÉPI BÖLCSESSÉGBEN 2.1. A SZELLŐ SZÁRNYÁN A tiszta lánggal égő Szellem nem más, A bölcsesség és a szeretet Ikerlángja. (Yotengrit) Szavaink régi tudást őriznek. Gondolataink, vágyaink szárnyakon járnak. A madár felszáll és tovatűnik, mint a gondolat. Az emberre mindig hatottak olyan dolgok is, amelyek nem voltak a létezés fontos eszközei. Ezek egyike a madarak röptének figyelése. A madarak, akár a virágok és a drágakövek, az ember szépérzékén keresztül hatoltak be belső világába. A madaraknak köszönhetően az ember lelkének szárnyalása került előtérbe. Ez jelentette életében a régi időktől fogva a földhöz ragadtságtól való távolodást, szabadulást. A madár röptének figyelése nemcsak gondolatainkat, hanem érzésvilágunkat is megfogja. Repülésének harmonikus mintázata az anyagi forma világán túlmutat. Ég és föld között a madarak képjelesen a híd szerepét töltik be. A repülés a fizikai formák világából mutatja az utat a lét egy másik szintjére. A hullámzó levegő a létezéssel, teremtéssel és a lét szerkezetével kapcsolatos. A hullámzó levegő a világmindenség energiáinak szemléletes kifejeződése. A világot szintén a hullámtermészetű energia hatja át. A levegőben az élőlények közül a szárnyas lények, a madarak szárnyalnak. Így válhatott a madár a teremtő őserő egyik ábrázolási módjává. A levegőn kívül az őserők közé sorolják a föld-, tűz és víz-elemet is. A négy elem közül a levegő bárhová képes behatolni, nem függ formától és mérettől. Szinte végtelen módon képes kitágulni és összezsugorodni. A fő jellemzője, hogy VAN. Ez a VAN mindentől függetlenül létezik. Létezik nyugalomban, de erő kifejtésére is képes. Hatással van a másik három elemre. Az ókor felfogása szerint a világot felépítő elemek közül a madár a levegő-elemhez rendelődik. A régi kánaáni időkben a madár a levegőt, a szent leheletet, a szent lelket jelentette. (1.1. ábra). Zarathusztra idejében a hun esszénusok a madár motívum előtt így imádkoztak a szent lélekhez: Imádjuk a Szent Leheletet, Amely magasabban lebeg, mint Az összes teremtett dolog. [10] Az első Biblia-fordításunkban (Huszita vagy Csángó Biblia, XV. sz.) a Szentlelket szent Szelletnek nevezik. Ipolyitól olvashatjuk: Nyelvünkön a levegő, lég, lehelet, szellő, szellet (= aer, aura, spiritus, ventus) a lélek, szellem (= animus, spiritus) szavak és fogalmakkal azonosulnak. [ ] Így a régi nyelvjárásban a szellet a mai szellem értelemben jő elő. [4] A LEVEGŐ ENERGIÁJA A levegő a létezés nélkülözhetetlen eleme. Levegő nélkül csak pillanatokig létezhet élet. A létezés első mozzanatától levegőre volt szükség. A világ legtöbb teremtésmondájában a madár ott található a legelején az Ős-egység szétszakadásánál. A levegő az isteni lehelet. A Bibliában két elem volt a kezdeteknél: a víz és a levegő: Isten lelke lebegett a vizek felett (Genezis). Hasonló ez a mezopotámiai teremtésmondához, az Enuma Elishez, ahol Él isten két fia közül Mot a lelkek istene és Jamm a vízisten. Az egyiptomiaknál a szárnyas Maat jelenik meg. Neve összecseng az egyiptomi Mattal, aki szintén a lelkek igazságos bírája volt. Szárnyakkal ábrázolták és rokonítható a mi madár szavunk előtagjával. Ugyanis a madár a lélek-elem szimbóluma. A víz-elemnek megfelelő jó szavunk található meg az indiaiaknál Jáma istenségnél, a kínaiaknál Jumi holdistennél. A levegő az őserők egyike. A kezdeti ős-egyhez az ókor bölcseletében négy elemi erő tartozott: a föld, tűz, víz, levegő.

2 48 2. MADARAK A NÉPI BÖLCSESSÉGBEN Az elementáris erők lényegében nemcsak a fizikai világ összetevői. A természetben található ismerős elemek a fizikai világon túli analógiákat jelentenek. A tűz jelenti a nap életet adó energiáját, testünk melegét, de jelenti érzelmeink hőjét, szenvedélyünket. A föld-elem adja testünk szilárdságát, a csontozatot. Ugyanakkor ennek az elemnek az energiája adja lényünk megalapozottságát, magabiztosságunk érzését. A víz-elem nemcsak testnedveinket biztosítja, hanem érzelmeink egyensúlyát is befolyásolja. A levegőelem biztosítja a lelkünk testbe való ágyazását, a lélegzetünket, de ugyanakkor adja rugalmasságunkat, nyitottságunkat és fejlődő képességünket. A tér-elem adja testünk-szellemünk tereit, és a tudatosságunkat. Ez az öt elem csak ötféle alapelvet jelent, de értelmük jóval mélyebb. Ezek az őserői princípiumok a térben nyilvánulnak meg és energiájuk összessége adja az Egészet. Ezek közül a levegős lélekenergia hatja át mindegyiket. Az egész világ egységben létezik, mert mindent a szellemi energia hat át. Az ókorban az ember szellemét piramisba írható spirállal ábrázolták. A levegő-elem ókori jele a platóni geometriában a piramis mintázatából álló oktaéder. Az őserői energiák közül a levegő a változást hozó elem. A levegő-elem energiájához kapcsolódik minden, ami könnyed és nagyobb átható képességgel rendelkezik. Létezésünk alapja a ki- és belégzés. Enélkül mi sem tudnánk meglenni csak pillanatokig. Ez a Minden és a Semmi. A levegő-elem lélekje biztosítja az ember erőterében az energia átjárhatóságát. Az ember erőközpontjai is mozgásban levő energiacsokrok, illetve csakrák. Mint minden elektromágneses erőtér, rendelkezik frekvenciával és interferencia mintákkal. Létezésünk energiáinak kapcsolódási felületei a szabályos mértani testek mintázatának felelnek meg. Erőközpontjainkon keresztül képesek vagyunk felvenni más ember vagy a külvilág rezgéseit és hozzáadni saját rezgéseinkhez. Az ember erőközpontjaiban történő energiaáramlás mibenléte hat ki a megfelelő szervek működésére. Testi egészségünk energetikai rendszerünk működésétől függ. Az ember tenyerén található erőcsokor közvetítésével gyógyít a Reiki, a Prána nevezetű természetgyógyászat. A kínai térrendezés, a feng-shui is a feng-szél alapon rendezi el a harmonizáló teret. Az Ajur-véda és a jóga is a természeti elemek egyensúlyba hozatalával gyógyít. A természetgyógyászat, a jóga egyik alaptényezője a helyes légzés technikájának elsajátítása. A ritmusos lélegzetvételnek, a ritmusos mozgásnak, a zenének gyógyító ereje van. Maga az éneklés is jó hatással van a lélekre. Szinte minden természetű betegség gyógyulását elősegíthetik a levegő-elem jellegzetességeihez sorolható gyógymódok. Elsősorban a helyes légzés megtanulása fontos. A különböző légzéstechnikák mind az egészség megőrzésére vagy gyógyulásra irányulnak. A gyógynövényekkel való terápiák szintén a levegős elemhez sorolhatók. Az ókor oktatási módszereiben szerepet kapott az őserői elemekkel való spirituális kapcsolat felvételének megtanulása. A szentnek tartott őserőkkel kapcsolatot tartottak az esszénusok, akárcsak a tibetiek és a hinduk. A hun esszénus tanításban a levegő-elem a Föld-anyához rendelődik. A levegő nem más, mint a Föld-anya szent hírvivője. Ahogy a levegő képes mindenhová behatolni, úgy áthatoló képességével egységbe hozza az ember testét-szellemét. A belső szemlélődést, a meditálást saját magukon belüli egyesülésnek nevezték. Az esszénusoknál a reggeli ima és belső szemlélődés, a meditálás egyik témája a levegővel, illetve a Szent-lehelettel való egyesülés volt. A légzés módja és a lélegzetvétel közötti idő nagyon fontos a bensőnkkel való egyesülés útján: A harmadik Egyesülés a Levegő Angyalával, Aki szétárasztja a nyári zápor utáni Frissen sarjadó füvek édes illatát Mi imádjuk a Szent és éltető Leheletet, Ami magasan fölötte létezik Az összes teremtett dolgoknak. Az a levegő, amit belélegzünk és amit kilélegzünk, És a belégzés és kilégzés közötti pillanatban Rejtőzik a Határtalan Kert összes misztériuma. [10] A levegő-elemhez rendelődő rugalmasság teszi lehetővé a levegővétellel való gyógyítást. A légzésterápia több betegség gyógyításában hatásosnak bizonyult. Ritmikus levegővétel a beszéd is. Kimondott szavaink nagy hatással vannak ránk és a környezetünkre. Szavainkkal és tetteinkkel teremtjük meg valóságunkat.

3 2.1. A szellő szárnyán 49 Beszédünk tele van szóképpel. Nyelvünk emlékezik, elraktározta mindazt, ami történt velünk, amit tudtunk vagy megtapasztaltunk. Beszédünk igazolja, hogy a régi ember közel állt a természethez. A természeti elemeket megszemélyesítette. A repüléshez, a levegő-elemhez a beszédünkben madár kapcsolódik. A levegő-elem energiája a lélekkel, a teremtő gondolattal és a kimondott szóval kapcsolatos. Legmagasabb foka a bölcs cselekvés. A madár és a napkorong együtt adja az esszénus jelrendszerben a szó és a cselekedetek harmóniáját. Egységben vagyunk magunkkal, amikor a Gondolataink, Szavaink és Cselekedeteink harmóniában vannak: Levegő, bölcsesség egy sas az Égben, a nagy kék folyót hagyván maga mögött a kristálytiszta hegyi levegő keresi az ember orrát az élet lehelete az összekötő kapocs az Ember és a Kozmosz között a Gondolat Kozmikus Óceánja áthatja az univerzumot a legfőbb és leghatalmasabb az összes energiák közül az ember igazi tápláléka amint az ember mély lélegzetet vesz, testének sejtjei hálaéneket zengenek és elméje örvendezik az elvont gondolatok izgalmában a Törvény tudatossága Bölcsesség A józan ész csúcsa Hogy vezesse a szeretet Szavait a Cselekedetek Harmóniájába. [10] Az emberi test éltetője, saját szellemünk, szélszerűen áthatoló képességekkel rendelkezik. Az ember életereje a szél elvéhez áll közel. Ahogy a világegyetemet mozgató őserőt körbe írt kereszttel vagy szélrózsával ábrázolják, úgy ez az ábrázolási mód érvényes az ember életerejére is. Népi hagyományunkban a szél a teremtő energia könnyebben érezhető mozgási formája. A szél szárnyán jön a jó és a rossz is. A rossz az a pokolszél. A jó széllel a pokolszél elfújható. A széllel és szárnnyal képzett szólásainkat ma is használjuk: például szárnyra kel, szárnyakat kap, szárnyakat ad valakinek, kiterjeszti szárnyát valami felett, megnyirbálja szárnyait, szeles, szeleburdi stb. Mintha a szél, a levegő volna jelképesen az a fluidum, amelyen keresztül megvalósul a változás lehetősége. Meséinkben a szél az életet adó és termést hozó segítség. A madár vagy a szárnyas griff viszi a mesehőst Tündér Ilona lakhelyéhez. A szél, a levegő és a lélek kapcsolata megtalálható mai szóhasználatunkban is. Amikor többet akarunk tudni a látogatás mozgatórugójáról, az érkezőhöz így szólunk: Mi szél hozott? Ha valamiről lemondunk, akkor szélnek eresztjük. Amikor jól haladunk a problémánk megoldásában, akkor jó a hátszél vagy kifogjuk a szelet. Ha a helyzet megváltozik, akkor más szelek fújnak. A szegény ember széllel él. Olykor az embereket meglegyinti a forradalom szele. Van, aki gyorsan jár, mint a szélvész, vagy forog, mint a forgószél. Az emberből nem mindig fúj jó szél. Van, amikor rossz szél fúj belőle. Ha indulatokat kavar fel, akkor szelet csap. Ha fölöslegesen indulatoskodik, akkor széltoló vagy széllel bélelt. Ki szelet vet, vihart arat. Szélnek beszél. Bolond likból bolond szél fúj. [39] A nép szerint az emberi test fenntartója, az élet lényege szélszerű valami. Úgy mondjuk, hogy belefojtották a szuszt, belészorították a szelet, műtét után meg kell induljon az élet szele, halálunkkor eltávozik a lélek szele. Szélütésnek hívjuk az agyvérzést, szívszélhűdésnek a szívrohamot stb A LEVEGŐ ÉS A TEREMTÉS Levegő drága Angyala, A Föld-anya szent hírvivője, Itasd át testemet! [10] A különböző népek hagyománya a teremtéssel kapcsolatban élő mítoszként létezik. A mítoszok azt mondják el, hogyan jött létre valami. A földi élet ciklikus megújulása a teremtésmondákban és az éven-

4 50 2. MADARAK A NÉPI BÖLCSESSÉGBEN ként megújuló rítusokban tükröződik vissza. A teremtést felidéző népszokásoknál az egyik szimbólum a madár. A regékben a levegő az első elem. A megújulás, a változás is a levegő-elemhez kapcsolódik, illetve a madárhoz. A világ teremtésmondái szerint világunk az ős EGY-ségből alakult ki. A teremtő ős Egy hullám természetű rezgő energia, akár a hang. A hang levegőmozgás. A Bibliánkban a teremtéskor a hang volt az első: Kezdetben volt az Ige (Jn 1,1). Az Ige, a Hang őserői princípium a legrégibb teremtésmondákban is. Az óind Rigvédában található: Legelső kezdete volt a Szó-nak Az egyiptomi Tót smaragdtábláin ez áll: Fényt kibocsátó rend a Szó, és Szóból lett az élet, és minden létező. [53] A levegős lélek-elem megtalálható a teremtésmondákban a víz-elemmel együtt már a teremtés kezdeteinél. A legrégibb eredetmondában, a kánaáni Enuma Elisben, szintén a vízistenség mellett található a lélekisten: Mot. Ugyancsak a hindu Szóma istenség volt az égi röppenő sas. (Rigvéda, VII. 100,8) Az egyiptomiaknál Ízisz egyik lénye a szó erejéhez kötődött, neve is szó szavunkkal rokon: Shu. A levegő mozgása adja a szelet és a hangot is. Az indián hitregék szerint a világot énekével teremtette az istenük, amint egy csónakban ült a vízen. Van olyan felfogás is, hogy a szélben szálló tollpihékből lettek az emberek. A természeti népeknél a különböző irányból fúvó szeleket egy-egy istenséghez társítják. A cimsián indiánoknál a Négy Nagy Szél a világ négy sarkának főnökei voltak. Ők hozták létre a négy évszakot. A kínaiak a szelet a tigrishez kapcsolták. A kínaiak és a tibetiek nyolc szelet különböztetnek meg, figyelembe véve az égtájak közötti másik négy felező irányt is. Az egyiptomiak is négy szelet különböztettek meg, amelyeket Shu, a levegő istene uralt. Shunak négy támasztéka van a horizont négy égtája felől. Az Amon torkából eredő északi szél felfrissülést hozott. Seth déli szele a sivatag forró levegőjét fújta el hozzuk. A napkelte ideje a legjobb idő találkozni a levegő-jegyű Shuval, a földjegyű Atummal és a világot behálózó Ré energiáival. A lélegzet, lehelet és a lélek egylényegű fogalmat takar. Mindegyik teremtő erővel bír. A rovásos történetírás szerint a hunok eredetmondájában az ősi Szél termékenyítette meg Eda nevű istenanyát. A hetedik mennyországban az aranypalotában Eda tojta az aranytojást, és abból az élet lángja segítségével kikeltette a Napot. Ugyancsak a Széltől megtermékenyülve tojta az ezüsttojást, amiből kikeltette a Világosságot adó csillagot vagy teleholdat. A teremtéssel kapcsolatos rovásos hun mondákban az Élet Anyja lehelt lelket az általa alkotott emberbe. Az irokéz indiánok hitregéje szerint a teremtő Nagy Anyát, Avenhait, a szél termékenyítette meg. Luszitániában a szél termékenyíti meg a lovakat. A yaki indiánok szerint a Teremtő énekével keltett széllel tartja össze a világot. A sumer Lélekisten neve En-lil, a magyarul ma is jól érthető Én-lélek. A csángók hiedelemvilágában az ember életét befolyásoló szélszerű behatásokat a Szélanya vigyázza fel. [43] Meséinkben a levegő energiája Szél anyjaként jelenik meg. A tibeti hagyományban az ember lelkét Anya-szélnek nevezik. A görögök hitregéiben az ősi Szél termékenyítette meg a világtojást, melyből kikelt Phanész, a fényes. A hunok rovásos történetírása, az Arvisura szerint is a lelket az Istenanya lehelte be az emberbe a teremtéskor. [33] Az ókor szimbolizmusában a lél-lélek-lélegzet jelenti a levegőt és az emberbe lehelt lelket is. Mintha a levegő volna az a fontos isteni fluidum, amely az életet fenntartja. Így a madár jelöli a régi képírásban mind a halhatatlan lelket, mind a levegő-elemet. A tibeti orvoslásban a levegő-elemhez sorolják az idegpályákat, a fehér ereket. Az idegpályák az ember testét átszövik és fenntartják a test-lélek erőpályáinak kapcsolatát. Az idegsejtekben kering az őrláng, tibeti nyelven a rlung. A lázzal nem járó betegségeket lángvesztésnek, tűzvesztésnek hívják. [44] Több nép hagyományában megtalálható az Istenanyához rendelt fehér szín. Nem véletlenül, mert az Istennő bolygója a Hold és a Csillag, melyek színe szintén inkább a fehérhez sorolható. Meséinkben a fehér hegy, fehér ló, fehér galamb, a tündérek ruhája is fehér. Fehér ruha járt az elsőáldozónak, a konfirmálónak, a menyasszonynak és a halottnak is a hunoknál. [38] A teremtett világ nem egységes, hanem poláris. A hun teremtésmonda két forgószélről beszél. A természeti népek teremtésmondáiban olykor kettős madár, illetve kettős lélek-energia található. Két madárról szól az óind Rigvéda, az ausztráliai bennszülöttek mondája, az indonézek hitregéje.

5 2.1. A szellő szárnyán 51 A duális teremtésből lelkünknek is két része van. A hunok Zöld Bibliája szerint lelkünk fizikai testbe ágyazott egyik része a szusz. [36] A halhatatlan felsőbb énünk az ísz. Ez az ész szavunkkal rezonáló rész jóval több a logikus gondolkodásunknál. Az ember abban is különbözik az állattól, hogy a szusz mellé íszt is kapott. Ennek ünnepe a levegő jegyű tavaszi lélekünnep, a Pünkösd. A keresztény Pünkösd is a lélek ünnepe, amikor az apostolokra lángnyelvekként szállt le a Szentlélek. A Pünkösd régi neve Ispiláng. Ez utóbbi az ős-fi-láng szavunkkal rezonál, de jól érzékelteti a levegős lélek-elem fényszerű terjedési módját. Ugyanakkor azt is, hogy embrionális (Ős-fi) állapotból kell a lelkünkben kialakuljon az igazi lélek-isten. A Teremtő Szeretet pedig hármas szerkezetű. Hun eleinknél a teremtéssel kapcsolatos szent három fogalom Pünkösdkor, a Szentlélek lángnyelvén jön előtérbe: Egy, Egyből Kettő, Kettő meg Egy : Ispiláng a Szellem ünnepe. A táltosok ekkor kiáltják: Egy, Egyből Kettő, Kettő meg Egy. Ekkor ünnepeljük az Ég Permetét, Midőn az Istenek Lelkünk mellé a Szuszhoz Íszt is adának. [36] Népünk bölcseletében is lelkünk testbe ágyazott része a szusz. Felsőbb énünk alkotja lelkünk másik részét, az Íszt. Ezzel rokon szavaink az íz, izzó. Lelkünk halhatatlan része izzó, glóriaként jelenik meg. Jézus egyik neve Iszá. Az íz szavunk azt sugallja, hogy felsőbb énünket az érzékeinken keresztül közelíthetjük meg. Ezeken kívül rokon értelmű szó még az ész, ősz, ős is. Az égi ősünk az ős öreg, a meséinkben megjelenő és útmutatást adó ősz ember. Kettősség nyilvánul meg nemcsak lelkünk részeinél, hanem a két agyféltekénknek megfelelő logikus apai és érzelmi anyai oldalunknál is A LEVEGŐ ÉS A MADÁR A gondolat a leggyorsabb madár. (Rigvéda, VI. 9,5) A levegő-elem az ember szelleméhez hasonló. A levegőben repülő madár az ember lelkét-szellemét szimbolizálja. A madarak röptének figyelése a hétköznapi életnél többet jelentett az ember számára. Szemlélésük segít bensőnk csendesebb, örömtelibb régióinak megközelítésében. A madár felszáll a földről a levegőbe, az ég felé repül. Ez a felszállás valahogy leképezi az emberi vágyak repülését, az ember szellemének szárnyalását. A madár az Egyiptomból származó titkos természettanok megjelenítési eszközei közé tartozik. Az alkimisták traktátusaiban és a középkor füvész-kódexeiben a madármotívum gyakran megtalálható. Ez nemcsak az ókor sajátja. A különböző népi vagy templomi díszítőelemek között ma is ott található a repülni tudó, szárnyakkal bíró madár. Több madártípust szakrális jelképként tartunk számon. Templomaink külső vagy belső díszítőeleme valamelyik madár, a kakas, galamb vagy a sas. A madarat körülöleli a napkorong és annak sugarai vagy a madár épp a napot vagy napkarikát tartja szájában. Egyes szószékeken vagy oltárokon pelikán található a melléből táplálkozó három fiókával. A templomi életfás ábrázolásoknál legtöbbször megtalálható a madár is. A finnek a Tejutat madarak ösvényének nevezik. A lappok Madárországa a szellemvilágot jelenti. Az északi népeknél és az egyiptomiaknál hasonló elképzelés ismert. Szerintük a lelkek madár alakban jönnek le a földre és úgy távoznak el innen a túlvilágra is. A szellemvilágban a lelkek az égi fán laknak, mint a madarak. [6] A madarat ott találjuk népi varrottasainkon, festett kazettáinkon, illetve kerámiákon, kő, illetve fafaragások díszítőelemeként is. Hol levelet csipeget, hol dalol, hol az életfa tetején vagy az oszlopon ül mint a felső isteni világ képviselője.

6 52 2. MADARAK A NÉPI BÖLCSESSÉGBEN 2.2. A TEREMTÉS MADARAI A Hétrétű Ég szent madara (Yotengrit) A madár, illetve a levegő-elem a teremtésmondákhoz kapcsolódik. Több nép hagyományában a madár a világot teremtő ősi Istennő mellett található meg. Az ókor művészetében gyakran az Istenanyát szárnyakkal ábrázolták. A hun teremtéstörténetben az Istennő madárrá változott át. A történet szerint a világ szellemanyagból keletkezett, mely olyan volt, mint a vajúdásra váró terhes asszony. Neve a tenger végtelen nagysága és szerető jósága után Yotengrit, aki később homlokán Holddal ékes Boldogasszony lett. Yotengrit, miután létrehozta az égitesteket, rendezé a csillagok járását, tüzek, vizek háborgását. A Nap pedig nem akarván a világkörön neki mért úton maradni, megszökött és alámerült az egek tengerében. Az első Isten, Iotengrit, ujjából újhodott istenség kárókatona képében utána bukott és csőrében visszahozta. A Nap ficánkolt és csőréből kisikolván az ég tüzei felé menekült. Yotengrit ekkor kara-ülü képében ragadta el. Visszaváltozván, csillagokból szekeret készíte és arra nyűgözé ki a Napot. Ő maga pedig szarvassá változván hazavontatta és visszahelyezte az égre. [38] A kara-ülü a mi kerecsensólymunk (Karal, Kurul, Turul). Ma is ülünek mondják a székelyek. A szarvas népünk jellegzetes szent állata. A csillagokból készült szekeret az Istenanya készítette a Nap égre helyezésére. Nem véletlen, hogy mi magyarok a Nagy Göncölt ma is Boldogasszony társzekerének hívjuk. A történettudományból ismeretesek a régi leletek között a madár-istenanyák. A bronzkori leletek a régi madonnákat madárfejjel és női testtel ábrázolták. A szkíta istenanyákat szárnyakkal jelenítették meg. Anahita istennőjüket, aki az égből a Szíriuszról szállt alá, rendszerint szintén szárnyakkal vagy kezében két kígyóval ábrázolták. A krétai és séi madáristennők feje madárfej, de női testtel rendelkezik (1.4. és 1.5. ábra). Az egyiptomi istennőt, Íziszt, madárral díszített fejfedővel jelenítették meg. A sumer Innin jobb kezében kígyót, bal kezében madarat tart. A gyerőmonostori madárlány hasonlatos Inninnel. Ő bal kezében szárnyas kígyót tart és a jobb kezében sima kígyót. A szárny tiszta szellemet jelent. Kevés ókori képen látható szárnyas lény. Szárnyat társítottak a teremtő Istenanyához (Inanna, Astár), és az Istenfiúkhoz: Etana, Mitrász, Horusz. Nekünk szent sólymunk a Turul, griffmadarunk pedig oroszlántestű madár. A hinduk szent madara a Garuda, mely félig sas, félig óriás. A babiloni ábrázolásokon szárnyas lények láthatók a tűzoltár vagy a napkorong mellett. A japán és kínai mítoszokban a szárny a földöntúli lényekkel, idegenekkel kapcsolatos. Ilyenek Kínában Mend Szi emberei vagy a japán Umin. Az indiánok Quetzalcoatl nevű szent kígyó-istenét tollakkal ábrázolják. Freyja skandináv istennő sólyomként repült, Loki germán hős sólyommá változott, Morrigán ír istennő holló vagy varjú képében jelenik meg, Murugán hindu Istenfiú páván lovagol, az egyiptomi Tótot ibiszfejjel ábrázolják, Ifa az afrikai yoruba törzs tudás-istennőjéhez tartozik a csirke formájú edény. Amateraszu japán istennő mellett varjút vagy kakast ábrázolnak. A cimsián indiánok Fényes Felhőasszonya a hollóval kötött házasságot. A maorik erdőistene, Tane Mahuta a madarak ura. Ugyancsak náluk a gyógyítás istene, Lono keresztes pásztorbotján toll található. A keresztény ábrázolásokon az angyalok és arkangyalok rendelkeznek szárnyakkal. A madár vagy madártoll több nép istenének a velejáró képjele. Fején tolldísszel ábrázolják az afrikai yoruba törzs fiatal és zenélő istenét, Eshut (Őst), az egyiptomi Maatot, a zuni indiánok szépét, Pantiwát, Lilith héber alvilági istennőt pedig bagolyszárnnyal. Az ógörög mondavilágban is a madármotívum az Istennő mellett található. Zeusz hattyú alakban Lédával nemzette Heléna Tündareószt. Ez nagyon hasonlít az egyik magyar teremtésmondához, amely szerint a mi Emese anyánkat a turulmadár termékenyítette meg. Egy görög monda szerint Minósz (Mén, Ménes), a krétai törvényhozó útvesztőbe záratta Daidaloszt és Ikaroszt. Daidalosz szárnyakat készített magának és fiának és úgy repültek ki a labirintusból. A történetnek van egy magyar változata is. A Szárnyas királyfi című mesében a király magas toronyba záratta a lányát, mert egy szegény királyfit választott.

7 2.2. A teremtés madarai 53 A királyfi szárnyakat készíttetett egy ezermesterrel és a királykisasszonnyal megmenekültek a toronyból. A mesében a rabságból való kitörést a szeretet, a szerelem segíti. A görögöknél és a rómaiaknál ismert volt a lélekmadár kifejezés. A görög mitológia szirénjei madártestű mitikus lények voltak. Homérosz a madarak röptéből való jóslásról számol be (Hermész-himnusz, ). Az egyiptomi eredetmondában a madár Nut ősanya mellett található. A madár tojásából kelnek ki a csillagok és a Föld is. Az egyiptomi Nagy Gágogó tojását az Istennő térdén költi ki. A falfestményeken Nu istenanya szüli a tojás alakú Napot. A hun rovásírásos történetekben a vadkacsa hordja iszapból össze az első dombot, ahol az élet megfogan. Minden létezőt az Istenanya hoz létre. [33] A hindu hagyományban a madarak királya, Garuda, Visnu istennő hátas állata. Ő a bölcs, szent, örök életű madárkirály. Garuda sugárzó, mint a Nap, és egyben oltalmazó Úr is. A tibeti bölcseletben a szent madár neve szintén Garuda. A tibeti bön hagyományban a Garuda madárkirály az Ég Úrnőjének állata. A Gar szó a mi kör szavunkkal rokonítható. Az ókor bölcseletéből merített az iszlám is. Az iszlámban a madár a szellemi tudást és az angyalokat fejezi ki. A muszlim költészetben a szellemi újjászületésre és a halhatatlanságra utal. A lélek úgy hagyja el földi burkát, mint madár a tojást. Az igazhitűek lelkei a paradicsomi életfán ülnek madár alakban. A hitetlenek lelkei a ragadozó madarak zsákmányai lesznek. A Koránban is madarak magasztalják az Istent. A keresztény ábrázolásoknál is megjelenik a lélek-madár galamb vagy sas képében. A madár a lélek és az emelkedett szellem szimbóluma Ezékielnél (Ez 1,10) a négy lény egyike sas, és sassal ábrázolja az Urat, valamint Babilon földi királyát (Ez 17,3 24). Jóbnál (Jób 39,27), illetve Izajásnál (Iz 40,31) az engedelmesség és a béke szimbóluma. János Jelenéseiben a négy lény közül az egyik sas (Jel 4,7). A keresztény művészetben János apostolt sas jelképezi. Olykor a sassal a háta mögött jelenítik meg. A kimondott szó is a levegő rezgése által keletkezik. A gyógyító ráolvasó imákban a csángók egyes betegségeket a szélbe kiáltják, vagy ahogy ők mondják: a szélnek adják át. A Szent Szellem, a Szent Lélek ősi madárjelképét a népi szokások ma is őrzik. A manysik a bőrükre madáralakot tetoválnak védelemként, ahogy ruháikat is többnyire madárképekkel díszítik. Északi rokonaink munkáin a madarak a ruhaneműkön, fákon mind vörös színűek. A vörös a testbe zárt lélekrészre utal. Lélek-esszenciánk a gyökérközpontunkban van elrejtve, mely egyben a vérképző szervünk. A gyökérközpont és a vér színe is vörös. A grúz kerámiák madarai is vörösek. A madarak lába vöröses sárgás. Vér szavunkat a ragadozó madarak közül a vércse őrzi. Az Emese-mondánkban szereplő turul, a kabasólyom a vércse rokona és lábain a toll rozsdabarna. Magyarózdon a ludat hajtó szó vérzse-nye, ami a vércre, a vörös színre emlékeztet NÉPI HAGYOMÁNYOK A népi bölcsesség mindig foglalkozott a létezés természetével. A világot fenntartó fényközpontú energia a Teremtőtől származik, mely egységes. Az ember mint a Teremtő mása kettősséggel rendelkezik. A lélek egy része a mennyhez, a másik a földhöz tartozik. Ezek szerint a lelket Isten teremtő részének és eszközének tekinthetjük. Az ember égi része teremti és állandóan alakítja az anyagba ágyazott része segítségével a fizikai testét. Az energiamező aktiválása az ember tudatossága által jön létre. Ha az ember szelleme ellentmondásos, az aktivált energia is az. A dualitás kifejezhető pozitívval negatívval, érzelmivel logikussal, férfiassal nőiessel stb. A teremtésmondákban olykor megtalálható a két madár, illetve a lélek kettőssége. A Rigvéda a világ és az ember természetéről beszél, amikor két madárról szól. Lelkünk két részeként a két madár egyazon fán ül. Az egyik eszik, táplálja fizikai testét. A másik madárnak nincs szüksége élelemre, csak nézi az étkező madarat. Ő figyeli, mit tesz az első madár. Ő a tanú. A fa a madárral együtt a világ és az ember szimbóluma. Az ember lelkének egy része összefonódott fizikai testével. Szellemének másik része e testen kívül helyezkedik el és tanúként figyeli a történteket. Ő az anyagi természettől független lélekrész (Rigvéda, ). A Borneó-szigeti teremtésmonda, akár a hindu Rigvéda szerint a világ az ősegység kettőbe válásából keletkezett. A Rigvédában két görbölő világ, az ausztráloknál két hegy keletkezett. Rítusos ünnepeiken ezt két madárral vagy két kígyóval jelenítik meg.

8 54 2. MADARAK A NÉPI BÖLCSESSÉGBEN Az egyiptomi titkos tanokból eredő alkimista értekezésekben az életfa tetejénél szintén két madarat szoktak ábrázolni. Az egyik sötét színű, a jobb oldalon lévő pedig fehér. A rábaközi tudók hagyatékában, akárcsak a kínai hagyományban, az emberi lélek két részből áll. A lélek egyik része égi természetű, ISz, a másik pedig testbe ágyazott, a SzUSz. [38] Duális világunkat szemlélteti egy román kolinda a két madárral: Táncolának szemtől szembe, Mint két galamb az életbe. Háromszor járt körbe a tánc, Háromszor, aztán kilencszer. [46] Az emberi lélek kettősségéről van szó nemcsak a néphagyományban, hanem a modern pszichológiában is. A pszichológia is külön beszél a lélek tudatos részéről és az anyagba ágyazott tudattalan részéről. A lélek egészében a pszichikai jelenségek kiterjedt tartománya. A tudattalan tartalmai az archetípusok. Az archetípusok a tudatos léleknek a mélyben rejtőző alapjai vagy gyökerei, melyeket a lélek a világba mélyesztett bele. Az archetípusok olyan rendszerek, melyek képek is és emóciók is. Az ősképek az agyszerkezettel öröklődnek. Ezekben az ősképekben, archetípusokban lép fel az a hatás, amelyet a földi élet gyakorol a lélekre. A körülöttünk levő dolgok formái ezért is hatással vannak ránk. Nyelvünk által a magyar népi bölcselet is tud az emberi lélek kettősségéről. Alváskor a lélek láthatatlan része, az árnyéklélek hagyja el az ember testét. Az árnyékléleknek ugyanaz a neve, mint a hun hagyománynál: szusz. Amikor valakibe vagy valamibe belefojtják a szuszt, akkor a látható testben levő lélekrész távozik el. Régi népi imáinkban a madár a hajnali nap szárnyalásával, a lelki megújulással, a segítő szellemi világ erőteljesebb reggeli jelenlétével kapcsolatos: Piros hajnal hasada, Égi madár reppene [18] A magyar mesék sokszor említik a világ szépen szóló madarát. A Boldog Föld című mesében olvasható: Ezeket a madarakat azzal a céllal teremtette az Úr, hogy a Törvény szavát zengjék. Egy gömöri népmesében a Világ Templomában háromszázhatvanhat madár mondja a Miatyánkot. Ez akár napi feladatként is hangzik. Meséinkben, aki megmássza az égig érő fát, az találkozik a Nap-, a Hold- és a Szél-anyjával, és utána ér el Tündérországba. Gyakori mesealakjaink a Szél úrfi, Szél sógor, a Légtündér, akik rendszerint a szélparipán érkeznek a kijelölt helyre. Egy régi népi imádságunkban a tiszta szellemű segítő lélek madárral való azonosítása jelenik meg. A madár nálunk is az ősi Istennő, a Boldogasszony mellett jelenik meg. A madár jelképesen utat mutat a Boldogasszonyba vetett igaz hit felé: Égen menő szép madár, De nem madár, szárnyas angyal. Szárnya alatt szent oltár. Szent oltárban igaz hit. Igaz hitben Boldogasszony. [18] Egy másik imánkban egymás mellett található a szent szellem madara és a napot idéző korona az igaz kerttel együtt: Feltekintek magos menbe, Nyitva látom menország ajtaját, Abba látok madarat. Szárnya alatt korona, Koronában igaz kert [18] Meséink csodamadara beszélni tud és úgy énekel, hogy nótáját hét mérföldre hallani. Aki annak az énekét hallja, nem öregszik, nincs semmi búja, bánata. Az Aranytollú madárban a szárnyas csodalény a világ zengő fáján énekel olyan szépen, hogy sír, aki hallja. Egy kisalföldi mesében a középső út vezet a magasba, ahol az éneklő fa, a beszélő madár és az arany szökőkút található. A Madárkereső királyfiak című sárréti mesében az öreg király álmában jelenik meg a piros csőrű madár. A király arra hagyja a királyságát,

9 2.2. A teremtés madarai 55 aki előkeríti a madarat, hogy az megfiatalítsa őt. A mese szerint a mennynek nemcsak a vize ifjító, hanem a szépen szóló madár éneke is. A szellemi szférába sorolható mesebeli tündérlányok palotája kacsalábon, libalábon vagy pulykalábon forgó aranypalota. A tündér és a madár együttléte teremtő őserői lényeget fejez ki. A madárláb a teremtéskori ősboldogságra, az érzék feletti világ fontosságára utal. A mondákban gyakoribb elem a kacsalábon forgó palota. Ez a kifejezés lemásolhatja az állatokkal húzható szekér szerkezeti mintáját is. A vándorló nomád népek Szibériában a poggyászukat kacsus szánon húzzák el a következő állomáshelyre. Magyar népnevünk nemcsak a mag szóval, hanem a madárral is rokon. Azonkívül, hogy egyik eredetmondánk szerint madártól származunk, más összefüggés is van a madár és a magyar között. Etimológiai értelemben a mag és a mad rokon szó. A mag nép eredetileg papi törzs volt. Tagjai bizonyára a lelkivé válás olyan magasságaiba emelkedtek, hogy eljutottak a madárlétbe, a megistenülés szabadságába és boldogságába. [3] A manysik és a chantik szerint van egy Dél-Madárország, de a lappok szerint is van egy Madárország, amit a kutatók a lelkek országának értelmeznek. Ez egy égi Madárország. Andrei Pleşu írja az ádámi ősnyelvről, hogy egybefűzi a madarakat, a lelkeket és az égiek hierarchiáját és azonos az angyalok nyelvével. Az eredeti nyelv ritmikus, akárcsak a repülés. [3] A levegős lélek-elem energiái a napkeltéhez kötődnek. Népmeséink Aranyhajú Ilonája korán kel, a felkelő nap fényénél fürdik és hallgatja a madarak énekét. [51] Hajnalka volt a másik ősi hajnal-istennőnk. Mindegyiknek hosszú aranyszínű haja volt. A felkelő nap az aranyhajnal. Mintha a hajnal és a haj szavunk egy tőből keletkezett. Hajnalkának különösen hajnalban volt nagy az öröme, mert akkor szebb volt az erdő, jószagú volt a virág, s a madarak olyan szépen énekeltek Fel is kelt minden hajnalban, és ment a napfelkeltét nézni meg a madárdalt hallgatni. Haja volt takarója testének, de az olyan dúsuló szép volt, mintha arannyal lett volna betakarva. [51] A rokon manysik Kaltes istennőjüket csodálatosan szép fiatal lánynak ábrázolják. Kaltes lehel lelket a teremtett emberbe. Kaltes a mi Kelet szavunkkal rokon. [52] Ő a keletről felkelő Nap, a Hajnalcsillag, a Vénusz, a Szél, a Szent Szellem, a Szent Lélek. A magyar mondákban a hajnalkert az aranykert, az Istenkert, ahol Pünkösdkor láng tör ki. [25] A 34. Mária-énekünk szép hajnalnak nevezi a Boldogasszonyt: Óh, fényességes szép hajnal, Kit így köszöntött az angyal: Üdvözlégy teljes malaszttal. A csángó ima szerint Jézus maga a felkelő Fény gyermeke. A hajnal szülője a zöld leveles faistennő: Mikor reggel felkelek, Napkeletre tekintek. Ott látok egy aranyágat, Aranyágon zöldességet. Ott van Krisztus [18] A hajnali nap figyelése, tisztelete, a hajnali elmélkedés, meditáció kell ezen imák mögött álljon. Azt tarthatták, hogy a lelki-szellemi segítő a felkelő Nap fényéből jön, vagy épp a Hajnalcsillagtól. A tibeti Köztes Lét könyvében az ember szellemének őrzője a napkeltei Fehér Égi Anya. Nálunk a Boldogasszony szerepét Mária vette át. A felkelő nap virága a fehér rózsa. Nem véletlen tehát, hogy több archaikus népi imánk úgy kezdődik: Fehér rózsa, Mária, Reggel mikor felkelek, Napkeletre tekintek [18] Népdalunkban is összekapcsolódik a rózsa a hajnallal: Hajnalban, hajnal előtt / rózsafa nyílik a házam előtt. Az egyiptomiak szerint kelet, illetve a hajnal a mennyei léthez való emelkedés ideje. Mesehőseink is hajnalban kell hogy elinduljanak a csodafát megmászni és Tündér Ilona honába jutni. Az esszénus tanítás a reggeli egyesülésekre, imára és meditálásra hívja fel a figyelmet:

10 56 2. MADARAK A NÉPI BÖLCSESSÉGBEN A fény gyermekei a Törvény szolgálói. Pirkadatkor csodálja a felkelő Napot, Beszívja az illatos levegőt, És örömmel üdvözli a Föld-anyját. [10] A napnyugtára összpontosító rítusok a lemenő napot használták fel belső szemlélődésre. Ennek a rítusnak a jelei tükröződhetnek az Estúr, Iszter, Asztúr szakrális nevekben. Esztergom neve is régi Boldogasszony kegyhely lehetett. Estefelé jön fel a Vacsoracsillag, az Esthajnalcsillag, a kozmikus anya, a Vénusz. A Vénusz a magyar népi hagyományban a Szél csillaga SZÁRNYAS NAP Piros hajnal hasada, Égi madár reppene, Ott Istennek szállása, Angyaliknak gyűlése [18] (3 6. ábra) Archaikus imáinkban a reggel felkelő Naphoz az égi madár, a lélek rezdülése társul. Nap felé fordulva imádkoznak ma is a Kárpát-medence több táján. A Nap és az ember szelleme kapcsolatban áll egymással. Az ókor jellegzetes jelképes ábrázolásai közé tartozik a napmadár. A levegő-elemhez kapcsolódó madárjelkép aktív, szoláris tulajdonságot jelöl. Ez a levegőerő, illetve naperő hatékony, férfias jellegű. A Nap volt az ókor Istenének, a Napistennek a szimbóluma. A szárnyas Nap ábrázolásával megoldódott a szárnyaló szellemi energia és a ható energia összekapcsolása. Az ókor bölcselete szerint a Skorpió jegy energiáit olykor a sassal jelenítették meg. A kígyó is a Skorpió csillagképhez tartozik. A Skorpió vizes jegye a lélek magasabb régióit, a cselekvő bölcsességet képviseli. Az életfás ábrázolásokon a sas és a kígyó lényegében a lélek belső cselekvő férfias energiáira utal. A sas egyedül is azt jelenti, hogy olyan energiának felel meg, amely mindenek felett száll és mindent lát. A Szent Lélek madarát a kánaáni időkben igen gyakran szárnyas napként ábrázolták. Ezt az ábrázolási módot megtalálhatjuk az egyiptomiaknál, a sumeroknál, a babiloniaknál, majd később az esszénusoknál és a szkítáknál is. A Napot a különböző kultúrákban úgy tisztelték, mint a legfőbb égitestet vagy mint isteni megnyilvánulást. A Nap volt az Isten jobb szeme. Jobb oldalunk az apai ható oldalunk. Ugyanakkor a Nap volt az életfa gyümölcse is. Az életfa anyai oldalunkhoz rendelődik. A faanya szintén a teremtő erők egyik megfelelője. Az egyiptomi napistent Nut mint faanya hozta a világra. A hitregékben a napisten Istenfiúként található meg. A nap fogalmához társult a nyár, az oroszlán hava, a vasárnap, a szív, az arany, a kén, a gömbölyű gyümölcsök, a korong- és tányérábrázolások, korona és karika, a sárga szín, valamint a madarak és az oroszlán. A sumerok szárnyas napistene Samas volt. Őt szárnyakkal ábrázolták, vagy épp szárnyas napkorongként. Szárnyakkal ábrázolták az istenített Etanát is, aki a mítosz szerint szárnyak segítségével szállt fel az égbe. A napisten szerepét később Mitrász vette át, aki szintén szárnyakkal szállt le és fel az égbe. A régebbi időkben december 25-e is Mitrász-ünnep volt. Ő a Föld-anya fiaként a Bak jegyében született napisten. A karácsonyi Istenfiú a sötétből lett fények fénye. Decemberben a legkevesebb a fény. Ekkor jön el a fény fia. December végén a Bak havát hun őseink az Istenfiúk hónapjának hívták. A karácsonyfa állítás szokása a teremtéshez kapcsolódó ősi tudásból és hitből ered. Karácsony a fényvárás, a megújulás ünnepe. Fenyő szavunk rezonál a fénnyel, talán nem véletlenül. Az ókori ábrázolásoknál az életfa tetején a napmadár székel. A Karácsony egyben a Bak jegyű Föld-anyának az ünnepe, akinek a madara a kerecsen sólyom. A hun teremtéstörténetben kara-ülü néven található meg. A kereszténység életfája a kereszt. A Kereszt-Úr, a Kereszt-úr-ős, a Krisztus Karácsonykor születik meg. A föld-elem jegyében, a kristály-energiákkal jön közénk. Nem lehet véletlen, hogy hasonló zengésű szavak a kereszt és a kristály.

11 2.3. Szárnyas nap 57 Karácsony a Bak jegyébe esik. A Bak bolygójához a Szaturnusz tartozik, a Szaturnusz elemei pedig az ásványok. Az élet születése és megújulása lényegében az Istenfiú, a napisten, illetve a bölcsek köve. Ez a születési mítosz megtalálható a világon az egymástól távol eső népek kultúrájában. Gyökere a történelem előtti időkre nyúlik vissza. Ezért történhet meg, hogy mindegyik nép az Istenfiú születését az év legsötétebb időszakában, a Bak hónapjában ünnepli. A megszemélyesített Nap legtöbbször férfi, Hérosz, a Földistennő fia, a többi égitest testvére. Munkácsi Bernát szerint Nap szavunk eredetileg na-pi, illetve nő-fi volt. Az Egyiptomi Halottaskönyv és a hun hagyomány szerint a Nap az Istenanyától származik. A Napot olykor nőként személyesítették meg, például a japán Amateraszu napistennő, akárcsak a népmeséink Napanyja. A Mezopotámiából származó népeket Nap Hold kettős dinasztiák vezették. Napisten volt Ozirisz, Tammúz, Attisz, Adónisz, Mitrász, Hérosz, a görög Zeusz, a skandináv Odin stb. Őket rendszerint madárral társították. Egyeseket madárfejjel ábrázolták: az egyiptomi Gebet libafejjel, Tótot íbiszfejjel, Horuszt sólyomfejjel, Nkhbet és Mut keselyűfejjel, Íziszt kányafejjel. Madártesttel ábrázolták az ember szellemének testbe ágyazott részét, a léleknek megfelelő Bat Egyiptomban. Az ókor népe szárnyas Nappal ábrázolta a napistent, ugyanakkor napmadárral jelenítette meg az Istennőt, a Boldogasszonyt. A karácsonyi szárnyas evésének pulyka szokása mindkettőjük madarának állít emléket. A napmadár Boldoganyaként való ábrázolása a régi kánaáni időkbe vezet vissza. Az ősi Istenanyát gyakran madárfejjel ábrázolták. A sas mezopotámiai neve Turullu (Kara-ülü, Kurulu, Körélő) volt. Az egyik régi istenanyaként megjelenített madárábrázolást egy sumer időkből fennmaradt iráni templom romjain találták meg, amely körülbelül az i. e. V. évezredből származik Uruk városból. A régészek Vigyázó Kétszeműnek nevezték el. A szakértők szerint Istárt ábrázolja, mellén szarvas és madár jelképpel (2.1. ábra). Istár a sumerok Vigyázó Kétszemű Istenanyja. A régészek a régi mezopotámiai idők rituális kellékei közt találták meg Iránban. A szakértők szerint legalább 6000 évvel ezelőtti hitvilág jelképezője, akárcsak a tatárlaki agyagtáblácskák. [13] Az ókori Babilonból több olyan ábrázolás került elő, mely kettősségével mintha felügyelné a helyet. A Lagasban, Urban, Mariban és a többi városban feltárt templomokból számtalan szem-idol került elő. A legcsodálatosabb kétségkívül az észak-mezopotámiai Tell Brákban feltárt Szemtemplom. Ez az i. e. IV. évezredben épített templom nem csupán a benne talált ezer szem szimbólumról kapta nevét, hanem a legbelső szentélyében álló oltárról, melyen egyetlen hatalmas kettős szem fogadta a hívőket. [32] A szem-idol olykor az építményeken kívülre vagy azok mellé került (2.2. ábra). Hordozható volt, akár a frigyláda. Valami hasonló szem-idolos díszítő faragások találhatók a gyulafehérvári székesegyház, a Canterbury érsekség templomának tartóoszlopain is. E régi hitvilágot a szemjelkép alapján nevezték el Szemuriának, és földrajzi helyét franciásan Sumernek. Az ókor egyes isteneinek neve is innen adódik: Samas, Semes, Semur, Simurg stb. Mintha nálunk is ugyanazon vallás tanai éltek volna. Itt a Kárpát-medencében több etimológiailag hasonló helynév ismert: Szimeria, Szemerja, Szavaria, valamint Szemere, Szevere családnév is. Az életfa, valamint a madár az ősi Istennő egyik megjelenítési formája. A sumer világfa és Anzu, a lélekmadár együvé tartoznak: A tündökletes fa, Enki sas-fája Ősidők óta, mint egy óriás, a hegycsúcson áll Anzu, a madár, a fa ágain fészket épít [3] A világ népeinek teremtésmondái szerint az Istennőnek a madarak besegítettek nemcsak a Föld, hanem a Nap létrehozásánál is. A hun bölcselet szerint az Istennő, illetve a Boldogasszony volt az az ideális szellemanyag, amiből a világ létrejött. Nem véletlen, hogy egy tőből ered anya és anyag szavunk. A hun teremtéstörténetben az istenanya miután létrehozta a Napot, Holdat, csillagokat kihelyezte az égre. Madárrá változott át, hogy az elbújt napot megkeresse: A Nap pedig nem akarván engedelmeskedni, megszökött és alámerült az ég vizeiben. Tengrit akkor kárókatonává változván, csőrében visszahozta. Ezért szent madár a karaülü, szerencse jele mindmáig, csőrében nappal pedig fejedelmek jelvénye. [38]

12 58 2. MADARAK A NÉPI BÖLCSESSÉGBEN Nagyon régi korból származik a séi (Szombathely melletti) madáristennő (2.4. ábra), akár a mezopotámiai. A séi madárhoz hasonló rajzolatot mutat a krétai madáristennő is (2.5. ábra). Ez utóbbi két madár feje profilból látható és mindkettő női mellel rendelkezik. A séi madáristennőnek keze, a krétainak szárnya van. A permi bronz madáristennőnek csak a fejdísze madárfej, lent teljesen női alakot vesz fel (2.6. ábra). Több madárfejű istennő szobra került elő a mezopotámiai ásatásoknál még az özönvíz előtti korokból (2.7. ábra). A madáristennőkhöz hasonló rajzolatot mutat a Kibéden talált bronzból készült madárlány [55] (2.8. ábra). A szárnyas nap vagy turulmadár megtalálható több pecséthengeren, amelyek i. e között készültek. A 3.1. ábrán Dárius király pecsétje és a 3.2. ábrán egy babiloni pecsét látható. Még a szárnyas napistennő, Samas születését is ábrázolták, ahogy a földből világra jön egy i. e. 3. évezredből fennmaradt pecséthengeren. A perzsák átvették a napisten babiloni ábrázolási módját, ahogy a perszepoliszi reliefen is látható. A mezopotámiai kultúrában gyakran megtalálhatók a szárnyas emberi lények ábrázolásai. Olykor két szentnek tartott lény áldoz a tűzoltár két oldalán, vagy épp a napkereket fogják közre. A napkerék motívumot megtalálhatjuk nemcsak a mezopotámiai, hanem a tibeti és a hindu kultúrában is. A perzsáknál a szárnyas nap jellegzetesen férfialakot vesz fel, és mint nyilazó napisten jelenik meg. A két pap között, az életfa fölött szintén régi ábrázolású szárnyas nap található (4.2. ábra). Az életfa mellett álló két emberi lény sapkája és ruházata különböző, ami az életfa ábrázolásoknál szokásos jobb és bal oldal kettős jellegére utal. A szárnyas emberi lények természetfölötti tulajdonságokkal kellett hogy rendelkezzenek. A 4.3. ábrán egy alabástrom szobron szárnyas lényt láthatunk az i. e. XIII. századból, Mezopotámiából, Assurbanapli ninivei palotájából. [22] Az egyiptomi berber életfán két madár mintázata látható. Ugyanakkor hagyományos szent fájukon öt madár a létezés ötös szerkezetére utal. Egyiptomban a régi hitrege szerint úgy vélik, hogy a világ és az ember szellemi része ötös szerkezetű, és mindegyik jelleget egy-egy madárral ábrázolnak. Rájuk jellemző az ötmadaras életfa. A Rákóczi-címerben is napmadár látható a keréken. Az ókorban csak istenített személyeknek járt a szobraikon, domborműveken madaras díszítés. Egyiptomból az istenszülő Ízisznek és fiának járt ki a madaras fejdísz. A fáraók közül a szentnek tartott Kefrén fáraó szobrain jelenik meg a fejrészen a sólyom (5. ábra). A szárnyas lény szent lelkületű lény, de egyben napjelkép, akárcsak az oroszlán. Összetett szárnyas napábrázolást láthatunk a sumer időkből a 6. ábrán. A napot madárszárnnyal és oroszlántesttel jelenítik meg, két szarvas között. Ő a mi griffmadarunk. Szkíta őseink is megőrizték a sólymos ábrázolásmódot, ahogy a 7. ábrán látható. A turul és a csodaszarvas a szkíta Hét testvér kurgánból származik. [21] Az istenanya őrző madara régen imádatának helyén díszlett vagy a bejárati oszlopfőkön. Ma népi szőtteseink és varrottasaink őrzik emlékét. Egyes szárnyas napábrázolásoknál a Nap kerékként jelenik meg. Az életet adó és életet fenntartó örök erőt a régi korokban osztott körrel vagy napkerékkel ábrázolták. Ezért volt a népi díszítőművészetben ismert szellőrózsa az örök élet jelképe. A körbe rajzolt kereszthez gyógyító és óvó hit kapcsolódik ma is nemcsak az indiánoknál, hanem a Kárpát-medence északi karéjában élő népcsoportoknál is, a Felvidéken és a csángóknál. A segítő szépasszonyok is a forgószélben jelennek meg. A forgószél az Ószövetségben mint a fejlett lelkű ember hordozója jelenik meg. A bibliai Énokhot forgószél ragadta fel az égbe (Én 39:3, 52:1).

13 2.4. A sólyom, a sas A SÓLYOM, A SAS Első ünnep: Karácsony. Ez a vadászsólymok ünnepe, Vadászmadarak, halászmadarak ünnepe. Karacsánra is gondolunk ekkor, Ukko Föld-istenanyánkra, Ki sötétségből, meleg öléből Hím Isten-párját teremté, a Naporcájút. [36] (7 18. ábra) A sólyom, illetve a sas a madarak királya. A sas a Nap, az isteni uralom jelképe. Népünk többféle sastípust tart számon: sólyom, ölyv, héja, ülü, vércse, rétisas, keselyű, karvaly stb. A sasok közül a sólyom a magas röpte miatt a Nap madara. Szeme bírja a nap sugárzását. Éles látással rendelkezik, és nagy távolságokból meglátja áldozatát. A madarak közül a legnagyobb sebességgel csap le a kiszemelt célpontra. Ahol a sólyom megjelenik, ott a többi madárféle nem bír meglenni. A madarászok tudják jól, hogy a sólyom gyorsan támad, lecsap, majd elrepül. Ha szükséges, megismétli. Nem azért teszi ezt, hogy megölje a másik madarat, hanem azért, hogy elijessze. Átható, méltóságteljes tekintetében nyugodtság van, mögötte kékesszürke szempár rejtőzik. A solymárok szerint nagyon ragaszkodó a gazdájához. Szorosabb kapcsolat alakulhat ki ember és sólyom között, mint a kutya és a gazdája között. Olyan magasságokba tud felrepülni, ahová egyetlen más madár sem tudja követni. Rendkívüli képességei miatt a madarak uralkodójának tartják. A sólyom a mi turulmadarunk. A sólyom harci taktikáját a régi magyarok is alkalmazták a harctereken. A régi mondákban, a mesékben a fényt jelölő sas madár a világfa csúcsán ül és a gyökerek közt élő lények, a kígyók ellensége. A madár és a kígyó a teremtésmondák szereplői. Jelenlétük szimbolikus: a teremtő energia aspektusait, a szellemi fény mindenen áthatoló voltát fejezik ki. Ugyanakkor ez az ábrázolási mód a fény és a sötétség szembenállását, a jó és a rossz harcát is tükrözheti. Ha a madár a Napot és a kígyó az energia áramlását jelképezi, akkor a világot összetartó szeretetenergiát is ábrázolni tudja a madár és a kígyó együttese. A mezopotámiai agyagtáblák szerint az Etana mondában kezdetben a kígyó és a sas egyezséget kötött a további együttműködésre: Szól a kígyó a keselyűhöz:»kenyeres pajtások lehetnénk! Kötsz-e velem cimboraságot?«a keselyű:»már hogyne kötnék! Áll a szavam, szent a barátság.«[47] A sas a sumer kultúrában a déli Nap madara, illetve Ninurta hadistent is jelképezi. Egy mítosz szerint Anzu (Nis), az oroszlánfejű madár a Sors Ura. Ő mindent tud. Mint a fejlett lélek jelképe, az ő tudtával történnek a dolgok. Anzu dicsérő éneket mond önmagáról: Aki sebes folyóknak sorsot szab, a fejedelem vagyok, aki Enlillel tanácskozik. (Lugalbanda) Az Etana mondában a sas viszi fel Etanát Anu istenasszony egébe: Szóval szól a keselyű Etanához:»Induljunk föl Anu egébe! Mellemre feszítsd melledet, Fogózz két szárnyamba, Oldalamhoz nyomd oldaladot.«[47] Az eposzban Kis királya a sas hátán utazik az égbe. A levegő-elemhez tartozó szellem tisztasága a Teremtő honába visz.

14 60 2. MADARAK A NÉPI BÖLCSESSÉGBEN A Teremtő szellem hona a menny. A mennyet az életfa tartja fenn és szintekre osztja fel. A teremtéshez szükséges magok is az életfáról származnak. A zoroasztristák Saenáról, a sólyomról mesélnek, amelyik az életfáról szórta szét a világ minden tájára a magokat. A perzsák Mitrászát is sas kísérte. A rovásos történetírás szerint Mitrász a földön kívülről származott istenanyának, Anahitának volt az egyik fia. Mitrász ünnepe is Karácsonykor volt. [33] Mitrászt a régi mezopotámiai agyagtáblákon szárnyakkal jelenítik meg. Az északi skandináv népek Odinját sólyomként ábrázolták. Feleségének, Freyjának is sólyom volt a kísérőjele. Kínában a sas szintén napszimbólum, a jang princípiumot, az erőt jelképezi. A buddhista legendákban Buddhát szállítja. Az óind mitológiában a napistenség, Garuda félig ember, félig sas. A sasként vagy sas fejű emberként, szárnyakkal ábrázolt madárkirályt, Garudát a fény megtestesítőjeként dicsőítették. Ugyanakkor a kígyók legyőzőjeként is magasztalták (Mahábhárata, I, 20). A hindu istennőt, Indrát is az égből Gayarti sólyom hozta le. Számos csendes-óceáni sziget lakóinak istene félig ember, félig madár alakú. A maori Manaicát madárszerű vonásokkal ábrázolják. A brahmanizmusban a sas Visnu és Indra istennők madara. Az indián kultúrában az égi hatalom szimbóluma, és a kígyók legyőzője, akárcsak Egyiptomban és Indiában. A hinduk életkerekén az élet három mérgének egyike a madár(kakas), ami a bujaságot jelképezi. A másik kettő a disznó és a kígyó. A jaki indiánok úgy tartják, hogy csak a sas tud áthatolni a lét hét körén. Csak ő tudja összekötni a hét szellemi szférát a fizikai világ alsó rétegeivel. Szerintük a gyors és éber szemű héja az ősök hírnöke. A mozgó levegő által létrehozott hang energiája kötődik a héjához. Vijjogása annyira metsző, hogy áthatol az ember elméjén és az így meghallhatja az ősök üzenetét. A szibériai népek kultikus hagyományában a sas a táltos megjelenési formája, akár a szárnyas ló. Férfiasan ható jelleme az északi népeknél is megtalálható. A skandinávok három nagy csataállatának egyike sas. A Kalevalában az égi sas a tudást segíti elő. Szellemi és anyai oldalunk kapcsolatában van elrejtve intuíciónk, az ötleteket adó oldalunk. A sas a tűzgyújtás tudományát és annak felhasználási módját adja át Väinämöjnennek. Ezenkívül mint oltalmazó erő, mint a menny madara kimenti őt a tengerből. Az Yggdraszil nevű világfán egy sas ül fején héjával. Mindkettő a levegő ható ereje és a menny szimbóluma (Kalevala, 7. ének). A germán hitvilágban a sas a bölcsességet jelképezi, Odin, Wotan madara. A skandináv mitológia életfájának, Yggdraszilnak az ágai között ábrázolták a sast. Ő a fény megtestesülése, melynek ellensége a fa tövében megjelenített sötétség kígyója. A hettitáknál a sas szintén a napistent jelképezte. A sas és a kígyó együtt óvja a világegyetem egységét. Az életfát régen Mezopotámiában sasfának hívták. [6] A görög mitológiában a sas hatalomjelkép. Zeusz madara, a villámlás és a mennydörgés ura. A Prométheusz máját marcangoló sas az isteni akarat megtestesítője. A hagyomány szerint Zeusz két sast küldött szét, hogy ellenkező irányból repüljék körbe a földet, megtudni a föld középpontjának helyét. A madarak Delphoiban találkoztak, ahol a föld köldöke, az omphalosz található. Az európai mitologikus festészetben is a sas Zeuszhoz társul. Az etruszkok által alapított Róma is átvette a hettita sast. A Római Birodalomban az államhatalom szimbóluma lett. A római légiók zászlóira is felkerült. A rómaiak védőmadarát Aquilának (Aki-élő) hívták mint a császári hatalom jelképét. Az ókor filozófiájára épülő alkímiában a sas a magas fejlettségű lélek szimbóluma. Ő a tudás és az ihlet forrása. Úgy tartották, hogy közvetítő szerepe van az anyag és a szellem egymásba való átalakulásának. A sassal ábrázolt levegő-elem könnyen behatol minden anyagba, akár a víz. Ezért a levegő-elemű sas rokonságban van a víz-elemű higannyal, illetve a Vénusz a Merkúrral. Összeköttetés van a levegő-elem és a Vénusz, illetve az Istenanya között is. A nap fele röpülő sas gyakran megjelenik a szarkofágokon, akárcsak a hatágú csillagként ábrázolt Vénusz mint a szél bolygója és az Istenanya csillaga. A különböző népek mondái szerint a Vénusz szent madara a sas. A magyar égig érő fa meséjében a fa tetején a hős Szél-anyával találkozik. A csángó hagyományban is a szél egy lány Szél-országból. Ugyancsak ők ismernek Szépasszonyszelet és Boszorkányszelet is.

15 2.4. A sólyom, a sas 61 Szibéria ősnépei, a manysik, a chantik, a jakutok minden ragadozó madarat kultikus tisztelettel öveztek, akárcsak a szkíták. Szerintük a sas és az esthajnalcsillag összekapcsolódik. A Vénusz tehát a Szent Szellem bolygója. Az egyiptomi mitológia szerint Vénusz a Napistenek lelke. Egy tőből ered a Vénusz a Főnixszel. A magyar hagyományban a Vénusz a Szél bolygója. Neve, akárcsak a főnix neve, a fény szóból ered. Az ókor Istenfia Phanes, a sötétből bontakozott ki. Magyarul érthető, hogy ő volt az új Fényes, aki a sötétből jött elő mint világ világossága. Ez az istenfiúi fényrezgés a karácsonyi időkhöz kapcsolódik. A Bak jegye volt az ókorban az istenfiúk hónapja. Akkor kell a fény, amikor legnagyobb a sötét uralma. A lelki sötétből ilyenkor a szeretet által az isteni szikránkat kell kibontanunk. Az 5.3 ábrán látható régi pecséthengeren a kis szárnyas bak látható a szárnyas nappal, a csillaggal és az életfával. Akárcsak a sumeroknál, a régi egyiptomi dinasztiáknál is a szárnyas nap, illetve a sólyom volt az egyik szent jelkép. Az ábrázolásokon gyakori a kiterjesztett szárnyú héjafejű sólyom. A napistent, Ra-t e madár szimbolizálta és Horusz is e madár fejét hordta a vállán. Honszu Hold-istent és Ptah alakját is sólyom kísérte. A héja olykor Amenti anya-istennő, a nyugati irány és a fizikain túl található világhoz tartozik. A napkelte és a naplemente energiáihoz az egyiptomiak mindig madarakat társítottak. A napfigyeléssel és a Nap égbolton való járásával kapcsolatban volt a madár szellemi világra való utalása. Tutanhamon sírjában is megtalálható a szent sólyom mint a szent leheletű tudás jelképe (5.1. ábra). Az egyiptomiak a korai dinasztiák királyainak égbemenetelét a sólyom repülésének mondták. A fejlett lelkiséggel rendelkező személyt megillette a madárfej. A minden tudást birtokló tudort, Tótot madárfejjel ábrázolták (5.4. ábra), akárcsak az ősi istennőként tisztelt Íziszt, mely szobor a Madridi Múzeumban található (5.5. ábra). Kefrén fáraó dioritból készült szobra az i. e. 3. évezredből szintén madárfejes díszítésű (5.6. ábra). Az egyiptomi új királyság idején (i. e ) az emberi lélek halhatatlan Buját emberfejű madárként ábrázolták. Az ókor bölcseletéből merítő alkimisták képein is volt szent sasfa. A fa a Királynő fája volt, akinek a kegyeiért folyamodtak kísérleteik sikere érdekében (5.7. ábra). Szárnnyal ábrázoltak egyes emberi lényeket a mezopotámiai domborműveken. Egy részük a Londoni Múzeumban megtekinthető. Karjukon óraszerű karkötőt viselnek. A rovásos történetírás szerint más bolygóról segítő lények érkeztek a hunokhoz. Ők vetésgabonát hoztak, és tanították őket a földi megélhetéshez szükséges munkák elvégzésére. A természeti népek vezetői a sámánok. A sámánok is gyakran sastollat viseltek a kalapjukon. A szibériai sámánok madáröltözetei, illetve tolldíszei az ember letisztult lélekszárnyalásának jelei. MAGYAR VONATKOZÁSOK A magyar szóhasználatban a sas és a tartóoszlopok ma is összekapcsolódnak. A madár vagy a szárnyas lény az oszlopok tetején védelmező erőt képviselhetett. Ma mi magyarok úgy mondjuk: kertsas, kapusas azoknak az oszlopoknak, amelyek kapuinkat és kertjeinket tartják. Népi hímzéseinken megtalálható az oszlopok tetején a sasmadár. Az alkimista képeken is gyakori ábrázolás a sasfa, mely az egész anyagátalakulásra utal. A népi szóhasználatban a sast ülünek is nevezik. A hun bölcseletben a teremtéskor a világot létrehozó Istenanya kara-ülü képében repült az elbújt Nap után, hogy az égre felvigye. [38] A kör szavunkkal egyazon gyökérből erednek a kara-ülü, a kerecsen, a Kurulu (Turulu), a Garuda sólyomnevek. Mind szent napmadarak. A turul, a sas vagy a sólyom mondavilágunk megannyi mitikus madara. A turul talán az utak ura, aki élőként bennünk él: (ú)t-úr-(é)l. Ő az őserő megnyilvánulási R hangjának a birtokosa. Ő a sólyom Ráró nevében is megtalálható, akár az egyiptomi Ra. A színe az Ar-hona színe, az ar-any. Az aranyfény rezgése keresztirányú. Az ő energiája az egyenlő szárú kereszttel jelölt isteni szikra, amely mindenkiben megtalálható. Csak ki kell bontani onnan. Aki kibontja, a világ világossága lesz. Meséink és napjaink lovának neve is gyakorta a Ráró névre hallgat. Táltos lovunk is tud közlekedni ég és föld között. Sebesebben repül, mint a gondolat. A szkíta ábrázolásokban nagyon sok a sólyom. Kézai szerint Attila címerén koronás turul volt látható. Ez a sasmadár azonos azzal, aki népmondánk szerint Álmos anyját teherbe ejtette, ugyanakkor népünk mitikus hőse és védelmezője. A krónikák szerint a magyarság első szimbóluma a turulmadár volt. Kézai Simon, Kun László királyunk udvari papja 1283-ban a következőket írja le: Attila király címere pedig,

16 62 2. MADARAK A NÉPI BÖLCSESSÉGBEN melyet saját pajzsán viselni szokott, olyasforma madár volt, melyet magyarul turulnak hívnak, fején koronával. Azt a címert a hunok egészen Géza fejedelem koráig mindig magukkal vitték hadaikban. A magyarok vezéreiről ezt írja Kézai: E kapitányok közül tehát Árpád, Álmosnak, Előd fiának, Ögyek unokájának fia, a Turul nemzetségből volt Nagy Lajos királyunk udvari történetírója is hasonló tájékoztatást ad a Képes Krónikában, vagy a későbbi Budai Krónikában is erről olvashatunk. Attila címerének korabeli leírása nem maradt fenn, de egy kínai leletből, az ordoszi koronáról tudjuk, hogy a hunok alkalmaztak turulos uralkodói jelvényt. [12] A Turul nemzetség eredetéről több mondaváltozat maradt fenn. Közös elemük, hogy az ősanya (Enet, Emesu) a lélekmadártól, a Turultól termékenyült meg és ágyékából dicső királyok származtak. Az eredetünkről szóló mítosz az égre van írva. Asztrológiai szempontból a Tejút maga az ősi Istennő. A Hattyú csillagkép a Tejút alján található és nyakát a Tejút Hasadékához tartja. Napjainkig a magyarok különleges tisztelete övezi a kerecsensólymot és a halászsast. Őseink a kerecsensólymot épp Karácsonykor röptették. Innen lehet a hasonló elnevezésük is. Népi szokásainkban fennmaradt a szárnyas nap és a napmadár emléke. Templomainkban oltárdíszítőelemként igen gyakori. A kapuinkat és kerítéseinket tartó oszlopok nevében sasmadarunk fedezhető fel: kapusas, kertsas. A sas, a sólyom az istenanya madara, az égi világhoz tartozik. Az istenanya óvó, védelmező szerepe ruházódott a sasokra át (8. ábra). A hunoknál és a szkítáknál a turulos zászló volt a hatalmi jelvény. A 9. ábrán turulábrázolásokat láthatunk szkíta és honfoglalás kori leletekről. Hasonló mintázatú kincsek ezek. A honfoglalás kori leletek sólymain megtalálható az emberi lélek hetes szerkezetére utaló hét körszerű díszítőelem. Egyiknek nemcsak hét kör van a szárnyán, ötös a farktolla. Az ötös jellemző az emberi hangra, az érzelmekre és az energiamezőre is érvényes (9.3. ábra). A másiknál hét gömböcske található a madarat tartó korongon (9.4. ábra). Az i. e ből származó koronán is sólyom van, amelyet Ordos környékén találtak és napjainkban a kínai Kokhoti múzeumban található. Csőre kék azúr, akár sok más hun kincsen a madár csőre vagy a szarvas füle. [13] Sasfákat találunk hímzéseinken, régi füvészkönyveinkben. Az ókor bölcseletéből merítő alkimisták a sasfáiknál kétféle színű madarat ábrázoltak. A fa alsó felében, az alsóbb földi régiókhoz fekete színű madarat mintáztak. Ez az ábrázolási mód megtalálható a kínaiaknál, az egyiptomiaknál és az indiánoknál is. A fekete madár, akár a holló, lelkünk testbe zárt részét jelentette. A fa tetején a világos színű madarak a felsőbb régiók szellemi tartalmára utalnak. Az öt kis madár szintén cselekvő szellemi részünk és érzelmeink ötös szerkezetű kapcsolódását jelenti. A 10. ábra hun és szkíta régiségeket mutat be. A ábrán sólyom- és kutya- vagy farkasfős bronzfokost láthatunk a Káma mellékéről. A madár és a kutya is az ember szelleméhez kapcsolódik. A kutya, illetve a farkas a hitregék szerint a túlvilágon az ember lelkének vezetője és őre. Egyes szkíta hun régiségeken az ősanyát vagy istennőt a madár ölében tartja. Ezt az etnográfia ún. égbe ragadási jeleneteknek nevezi. A szászánida kori ezüsttálon ( ábra) ősanyánkat fogó turulmadarunkat láthatjuk, lábainál a két testvérrel, kik talán éppen Hunor és Magor. A madarat az Istenanya táplálja. Anyai oldalunkban rejtett harmonikus szellemi részünk alkotja a lelki táplálékot, a háromszöggel ábrázolt szeretetet. A levegős lélek-elem kihangsúlyozódik a madár különleges füleinek mintázatával is. A szkíta aranysólyom jellegzetes alakot vesz fel (10.3. ábra). A mesebeli turulmadár ölében tartja, és védőn óvja gyermekét, a kis kecskét, szarvast. Mindkettő a Bak havára utal, az újonnan született vagy kibontakozott istenszellemű lényre és szülőjére. Épp a Bak hónapjának kezdetén hozza el az égi szellemi erő az Istenfiút. Amikor kinn legnagyobb a sötétség, amikor bensőnk sötét régióiban a rendteremtésre hajlunk, akkor jön az égi segítség. Ez a képzet található meg az óind és a tibeti bölcseletben is. A kis Bak szarvai olyan mandorla alakot képeznek le, amivel Jézus alakját szokták az ábrázolásoknál körülvenni. A turul hátánál lévő ötös síp ősanyai jellemző, és a Karácsonyhoz kötött mintázat. Az anyai oldal és a teremtő szó is ötös szerkezetű. Karácsonyi regösénekeinkben a kakas szó hallatszik mint hírmondó és újat alkotó levegő-lélek rezdülés. A rovásos történetírásban a Bak hónapját Istenfiúk hónapjának hívják, mert ekkor születtek az ókor segítő Fiai. [33]

17 2.4. A sólyom, a sas 63 Több népnél megtalálható az a hagyománnyá vált ábrázolási mód, hogy a lelkek ura ragadozó madár képében viszi el, vagy menti meg kedveltjeit. A szent szellem sólymához csak e letisztult szellemet hordozó lények tartozhatnak. A szibériai sírokból előkerült ragadozó madarak mellén emberarc látható. Hasonló motívumok találhatók az indiánoknál és az európai népeknél is. Dante az Isteni színjátékban álomba merül és az aranytollú madár az égbe viszi fel őt. A különböző régi díszítményeken oly gyakran szerepel a sólyommadár, hogy talán nem véletlenül nevezték Nagy Sándor idejében Jeruzsálemet Uru-sólymának, majd Iero-sólymának. Az égbe vivés a keresztény írásokban is fellelhető. János Jelenéseiben a napba öltözött asszony gyerekét ragadja el a sas Isten trónja előtt (Jel 12, 1 2). A Párthus-hun uralkodók is turulos fejdíszt hordtak, ahogy a ábrán látható, a Horezminél talált éremmel együtt. Valószínű, hogy a felvilágosult és szent szellemű uralkodókat illette csak meg az e megtiszteltetés. Az ókori Athén mecénása, Periklész portréján is ott van a madármotívum. Az ógörögök a hunokhoz hasonló kultúrával rendelkeztek. A közösségért szent lelkülettel tehetett olyan dolgokat Periklész, hogy ezt a tiszteletet kiérdemelte (11.2. ábra). A ábrán egy korai keresztény templomból származó dombormű látható, kopt felirattal. Az edesszai sólyom a kezében egy háromfogú kulcsot tart. A megigazulás kulcsa a szent szellem. A hármas szám a teremtő szent szellem, a szeretet jele. A végső boldogságot a madárral ábrázolt lelkünk-szellemünk istenfiúvá csiszolásán keresztül érhetjük el. A gnosztikus evangéliumok Jézust nevezik az üdvösség kulcsának. A ábrán látható sólyom fejét napkorong zárja körül, benne a szentháromságot jelképező három kereszttel. Ez az írek szent sólyma. Ők Keresztelő Szent Jánoshoz kötik a sólyomábrázolást. A keresztény ábrázolásokon János apostolhoz társítanak madarat vagy sólymot. Sólyom viszi az evangéliumot János apostolnak (13. ábra). A keresztény szimbolikában a Nap felé repülő sas a földi lelki letisztulás, a szellemi feltámadás és a mennybemenetel jele. A madár az emberi lélek madara, mely felfelé szárnyal, miközben saját magával bensőleg egyesül. Az esszénusok egyesülésnek nevezték az önvalónkkal való kapcsolat felvételét. A belső egyesüléssel járó béke és öröm érzése a megífjodási folyamattal vonható párhuzamba, amint az a 103. zsoltárban áll: Ifjúságod megújul, mint a sasoké. (Zsolt. 103,5) Az Ószövetség Isten gondoskodó szeretetének jelképét látta a sasban. A Deuternomium könyve írja: Védőn körülvette, oltalmazta, óvta, mint szeme világát. Mint a sas, amelyik a fészkét védi, ott lebeg a fiókája felett, kiterjeszti szárnyát, felkapja, tulajdon szárnyán hordozza. (MTörv 32,10 11) Az ember élete folyamán gondolataival, szavaival, tetteivel az emelkedettebb lelkiség felé kell hogy haladjon. Ez fokozatosan megy végbe az erények gyakorlásával és a szeretetlenségből adódó hibák kiküszöbölésével. A kereszténység az erény létrájának, Jákob létrájának nevezi azt az utat, amit lelki tisztulásunkért meg kell tennünk. Az erénylétra végén a keresztény felfogásban Jézus vár ránk. A cvetli kódex miniatúráján az erénylétra végén Jézus áll, feje körül a körosztó, a kereszt (14.1. ábra). Az erény létráját az ókor embere életfával és annak emeleteivel ábrázolta. A hétágú vagy hét emeletű életfa számos nép mítoszában megmaradt. Az egyiptomi tanítások szerint az életfa létrájának hetedik szintje az istenfiúk szintje. Szerintük erre a szintre nagyon kevesen tudnak feljutni. Egyedül Amont tartották számon, hogy földi halandóként annyira letisztult szellemre tett szert, hogy Isten fiának nevezték őt. A rábaközi tudók hagyományában a Napból leszállott egy sasmadár, amelyik a Hétrétű Ég szent madara, hogy az embereket a mások iránti irgalmasságra oktassa. [38] A szibériai ábrázolásokon az erénylétra végén madarak láthatók. Hímes tojásainkon is láthatunk erénylétrát ( ábra). A sólyomhoz honfoglalás kori emlékeink is fűznek. Ilyen a turulos lobogó a Képes Krónikából (15. ábra), valamint Attila hun uralkodó a turulos címerrel (16. ábra).

18 64 2. MADARAK A NÉPI BÖLCSESSÉGBEN A nagyszentmiklósi magyar aranykincs egyik részletén (17. ábra) turulmadár tartja a termékenységet jelképező nőt az életággal és a kehellyel. A kehely háromszögre hasonlító mintázata a holdsarlóra is emlékeztet. Mindkettő a víz-elem energiáihoz tartozik, illetve az anyai érzelmi oldalunkhoz. Az életág ötös szerkezete az ősanyai jelleget hangsúlyozza. Ugyanakkor a teremtő szeretet érzése és az annak megfelelő szavak is ötös szerkezettel jellemezhetők. Turulábrázolásokat láthatunk a 18. ábrán, ahol a rakamazi és a hetti sasok mellén hasonlóak a díszítések. Íráskutatóink e turulábrázoláson a jó és ős szavakat vélik kiolvasni. [14, 21] A kolozsvári Szent Mihály-templom főbejárati ajtójának keleti és nyugati szögletében sólymokat láthatunk. A templom szentélyében szárnnyal ábrázolják a keleti oszlopfőn Máté evangélistát és sólyomként a nyugati oszlopfőn János evangélistát. A heraldikában a sas megtalálható számos uralkodóház címerében: az orosz cári, a német és a lengyel címerben. Sas található napkerékkel együtt a Rákóczi család címerében is. A magyar irodalomban is megtalálható a sas mint jelkép. Petőfinél a sas képe Az alföld című versében a lélek szabadságvágyára utal: Börtönéből szabadult sas lelkem, Ha a rónák végtelenjét látom. József Attila Sas című versében sajátosan értelmezi a prométheuszi mítoszt: A mindenséget falja csilló aziri csőre. Nem lehet véletlen, hogy a Kínában napvilágra került hun szkíta koronán is a sas csőre azúrkék. A kék szín lehet a természetben található madár jellegzetesebb színe is. A vércsét népiesen ülünek hívják. Egyik vércsefajtánál a kék szín dominál. Lehetséges, hogy a kék ülü elterjedésével kapcsolatban nevezték el a Küküllőt? Ismeretes, hogy a kék szín az Istenanya színe. A maja ősanya Mahan, aki a kozmikus tojáson trónolt, kékre volt festve. Az egyiptomi régi falfestményeken az égi hajók és sírhelyek is kékek. Az indiai Visnu istennőt kék színnel ábrázolták. A keleti népeknél: Vietnamban, Koreában, az ausztronéz világban élő embereknél a kék gyöngy szakrális jelképként védi a lakóházat, a halottat, és csak a sámánnak adható át a segítségnyújtásának hálájaként. A hunoknál is szokás volt a halott mellé kék színű követ vagy gyöngyöt helyezni. A halottjaink sírjába Tétessék kék kő vagy kék gyöngyszem, És temettessenek el a halottal Kedvenc tárgyai. [36] A székelyek előszeretettel használják a kék szint a festett bútoroknál A hunok téli ünnepeinek velejárója volt a sólymok röptetése és a vele való vadászás. A szibériai rokonaink ma is űzik ezt az életformát. A sólyommal történő vadászatot a nemességgel társították Európában, Japánban és Kínában A MADÁRTOLL ÉS A SZÁRNY Boldogok, kik gyámoltalant gyámolítanak, Mert Ős-Egünk Ülüje szegődik hozzá örökül. [36] ( ábra) A madártoll mint díszítő motívum a madarat helyettesíti. A madártoll, akárcsak a madár, a láthatatlan világhoz való tartozás, a teremtő szellem jelképe. A természeti népek hitregéiben a madártoll olykor a teremtéshez kapcsolódik. A yuki indiánoknál a teremtő Taikomol tollpihe formájában jön elő az ősvizekből és énekelve fogja össze a világot. A teremtő társa Coyote, aki szintén madártollból teremti meg a Napot, a Holdat és az embereket. Egyes hitregékben az Ős-Egy a tengerből merült fel madártoll alakjában, vagy madárként szállt fel a vízből. Más teremtéstörténetben az emberek is tollpihékből lettek. [23] A különböző népek hagyományában, szokásaiban a tollas fejdíszek, akárcsak a szárnyak, a madárral ábrázolt fejlett segítő spiritualitást jelenítik meg.

19 2.5. A madártoll és a szárny 65 Az egyiptomi Maatot, az igazság szellemét madártollal a fején ábrázolták, olykor szárnyakkal is (19a d. ábra). A fáraó döntései előtt rítusaiban Maat segítségét kérte. Hitük szerint Maat szelleme a kozmosz kiegyensúlyozását hordozza. A szeretet szelleme teremtette meg az egyensúlyt, a döntés egyensúlyát. Az egyensúly nemcsak az evilági életben fontos, hanem a lelkek világában is. A lelkek világát Maat szelleme uralja. A Halottak Könyvének egyik ábrája szerint a halott lelkét mérlegre teszik. A mérleg másik serpenyőjében egy toll van. Ha a halott lelke könnyebbnek bizonyul a tollnál, akkor léphet be Ozirisz birodalmába. Maat segítője Besz. Besz szintén tollkoronát visel és feladata a gonosz szellemek elűzése. Az Istenfiúnak tartott Amont is tollkoronával ábrázolták. Ő volt Amon-Ré, a napisten. Nem véletlen, hogy a tollkoronához rendszerint napkört vagy tojást társítottak. Egyik egyiptomi hitrege szerint az őstenger mélyén levő tojásból születik meg Ra napisten. A tojást az istennő szent madara tojja a tengerbe. Ré sólyomként emelkedik fel a levegőbe. Olyan rege is van, amelyik szerint a tojást Geb és Amon készítette. Egy másik teremtéstörténetben Amon napistentől származik az élet. Amon tisztelete az óbirodalom korából származik. Az Amon-himnusz szerint Ő az első keleten. A menny Amon lelkének lakhelye. Etimológiai szempontból mén szavunkkal rokon. A mén, a ló az éjszakai naphoz, a Holdhoz rendelődik. A rovásos történetírásban Ménes néven szerepel Amon. Ő kell legyen a krétai minószi kultúra megalapítója is. Az éjszakai motívum és a kettős szerkezetű tollkoronája a régi Föld-anya tiszteletre utal. A kettős, illetve poláris világ egyensúlyára, melyet két madárral vagy két kígyóval szoktak ábrázolni. Az egyensúly a kelő nappal, a keleti égtájjal kapcsolatos. Ez a levegő-elemhez rendelődő szellemi újjáéledés területe. A sámán nők fejdíszét is madártollak ékesítik. A toll mellett a szárny is az isteni világhoz való tartozás jele. Szárnnyal ábrázolták az ókor nagy istennőit: Anahitát, Inannát. A babiloni agyagtáblákon gyakoriak a szárnyas emberi lények, akik a tűzoltár vagy az életfa mellett láthatók. Nimród atyánkat is szárnyakkal ábrázolták, ahogy kis gidát és egy ötosztatú életágat tart kezében (19.6. ábra). A szkíta emlékkörbe sorolható Argimpasza szárnyai inkább szárnyas kígyóra emlékeztetnek. Hasonló ábrázolási módra vall a gyerőmonostori madárlány kőbe faragott szobra. A lánynak szárnyai vannak és két kígyót tart a kezében. A bal oldali kígyó szárnnyal rendelkezik. A szárnyak és a tollak a levegős lélek-elem energiáira, a szellemi erőre utalnak. Ilyen kísérő képjelei voltak Hermésznek, Zeusznak, a japán Amateraszunak és Uminnak, a kelta Taramisnak, Cerrindennek és Brannak, az ír Morrigannak, a skandináv Freyjának, a hindu Murugánnak, a kínai Sziwangmunak és Sou-hszingnek, nigériai Oduduanak, Ifanak és Eshunak, a zuni indiánok Pantiwajának, cimsián indiánok Amalajának, a maorik Lonojának és Tane-Mahutajának, a germán Lokinak. Tollas fejdíszeket hordtak régen a szentnek tartott királyok, vezetők, gyógyítók az indiánoknál és más népeknél, akár a szkítáknál is. A tengeri népek, mint a pelesetek és tjakarok, hosszú tollakkal ékesített fejdíszt viseltek. Aigina szigetén talált aranyfüggő istenalakot ábrázol, mely mindkét kezében madarat tart és tollakból készült koronát visel. Az ágkoronának nevezett fejdíszítmények lényegében a tollas koronák változatai. Az egri ciszterci templom bejárati kapuja felett a szerzetesek ágkoronával a fejükön őrzik a rendházat. Az ágkorona párhuzamba vonható Jézus töviskoronájával is. A keresztény művészetben három tollal a fején ábrázolják a védelmező arkangyalokat, melyek legtöbbször a szószékek tetején állnak. A samanizmusban a toll csak a lelkileg letisztult sámánt illette meg. Náluk a toll az égi eredetű bölcsesség felé való emelkedéshez kapcsolódik. Segítő szellemét a madárral egylényegű tollas fejdísz jelezte. A közép-amerikai indiánok szent jelképe a Tollaskígyó (Quetzalkoatl). Ő ábrázolja számukra a világ teremtőjét. A toll a madár szimbolikájával a szellemi eredetű erő, a kígyó a fizikai világban is ható energia ábrázolási módja. Az indiánoknál régen csak a törzsfőnök viselt tollas fejdíszt, mely nemcsak a világi, hanem a spirituális hatalmat is jelölte. Tolldíszes köpenye csak a közösség vezérének volt, aki pap, bíró és gyógyító szerepet töltött be. A tollal díszített fejékek, gallérok, köpenyek, kar- és lábdíszek használata ma már nagyon széles körben elterjedt. Nálunk felségjelként használt fejdíszként a daru, kócsag vagy a strucc tolla ismeretes. A közemberek a kakas tollát hordták fejék gyanánt. A daru a keleti kultúrákban a hosszú élet és az éberség szimbóluma. A Kalevala hőseit egy daru rikácsolása menti meg, akárcsak Zeusz fiát a vízözöntől. Rómát a libák gágogása figyelmezteti a veszélyre. A daru a vándorok védelmezője és a betűk titkainak beavatottja. Az egyiptomiak és a görögök úgy tartották, hogy Hermész a daruk ék alakú vándorlásának alakjára alkotta a V betűt.

20 66 2. MADARAK A NÉPI BÖLCSESSÉGBEN Kapcsolat van a lélek és a zene között. A magasabb lelkiséghez vezető belső harmónia kialakulását a zene is elősegíti. Manysi rokonaink egy pengetős hangszert neveznek darunak. Nálunk a daru tollát csak a nemesek hordhatták. A mondák szerint darutollat a magyar vezérek is viseltek. Napjainkban a vadászok szívesen tűzik a kalapjukra. Daruábrázolást több címeren is találunk. A madártollas mindentudó gyógyító emléke maradt meg egy székely népmesében. Tollas Péter isteni képességekkel megáldott mesehős arról volt felismerhető, hogy testét toll fedte be. Weöres Sándor az emberi lét örök részét érzékelteti a tollképpel: Előbb elfújhatsz házat és hegyormot, mint egy tegnap elhamvadt tollpihét. Örök arcukat mutatják a dolgok a múltban. Nem másít rajtuk a lét. (A múlt naplója) 2.6. SZÁRNYAS LÉNYEK: GRIFF, TÁLTOS Jó az Isten, őt keressed, Hogy áldását elnyerhessed. Ezer játszó vesszővel, Szent Benedek szárnyával [36] ( ábra) Regéinkben a szárnyas lények védelmezőként, segítőként jelennek meg, akárcsak a madarak. A szárnyas lények ábrázolása nagyon régi időkbe vezethető vissza. Nemcsak a madár és a madártoll, hanem a szárny is az ég és föld között közlekedő nagy hatalmú lények megkülönböztető jele. A szárny, akárcsak a madár, a szellem erejének képi kifejezési módja. Az égi szent akaratot közvetíti a fizikai és szellemi világ között. Az ősi teremtő istennőket olykor szárnyakkal jelenítették meg. A mezopotámiai kultúrában szárnnyal ábrázolták a teremtő és segítő istennőt. Ő volt a kezdeti sötétség, az éj fekete szárnyú madara, aki létrehozta a földet és a világot. Ő volt a Föld-anya. A kultúrtörténet ezeket a bronzkori madonnákat szárnyas istennőkként tartja számon. A teremtés szellemi része a madárszimbólum által kapcsolódott a Föld-anyához. A népek régi regéi a világ teremtését a madárrá átváltozott istennőhöz kapcsolták. Ezért ábrázolhatták szárnyakkal. Szárnyakkal ábrázolták Anahitát, Inannát, Istárt, Argimpaszát. A várakat és kegyhelyeket a Föld-anya jelének megfelelően négyzet alakúra építették. Az ókori keleti kultúrákban a várak és kegyhelyek védelmét biztosító kapuőrző lényeik is szárnyakkal voltak ellátva. Ez az őrző valamikor madár lehetett, hogy kapusasnak hívjuk a bejárat tartóoszlopát. Védelemért az istenanyához fordultak, akinek madarai és őrző lényei voltak. Ha a madarak a levegő-elemhez, illetve a szellemi részhez rendelődnek, a szárnyak a mozgó levegőhöz is tartoztak. Szárnnyal rendelkeznek a szelek megszemélyesítői, például a görög Zephürosz, Boreasz, a szivárvány istennője, Írisz. Ugyancsak szárnyakkal ábrázolták a reggeli napkeltéhez kötött Hajnalistennőt és az esti fényhez tartozó Nüxot. A szárnnyal való ábrázolási mód a csillagképekre is utalhat, például a Hattyú, Pegazus csillagképre. Az ószövetségi zsidóság a Teremtőt is szárnyakkal képzelte el (Ter 1,1, Zsolt 17,8, 36,8). Isten lelke lebegett a vizek felett. A Bibliában a szárny az Úr mindenható mennyei hatalmát és irgalmasságát jelzi: Az ember menedéket talál szárnyad árnyékában (Zsolt 36,8). Az Úr trónját őrző kerubokat, szeráfokat, angyalokat szárnnyal ábrázolták. Salamon templomát is szárnyas kerubábrázolások díszítették (1Kir 6,10). Az Ezékiél látomásában megjelenő négy szárnyas lény az Úr dicsőségét hirdeti (Ez 1,6). A Jelenések Könyvében szintén ezek a szárnyas lények tűnnek fel (Jel 4,7 8). Az angyalok szolgáló lelkek. Tóbiás könyve szerint az angyalok virrasztanak az emberek felett, és Isten elé viszik imáikat. Olykor szerepkörük is meghatározott: Ráfáel Isten gyógyít, Gábriel Isten hőse, Mihály ki olyan, mint az Isten. A fizikai és szellemi világot összekötő griff fantázialény, sas és oroszlán együttese. A griff a leghatalmasabb égi és földi állat keveréke. A földi hatalom és az égi erő egyesülését jelképezi E két teremtmény volt