6. BOLDOGASSZONY ANYÁNK

Átírás

1 Bevezető BOLDOGASSZONY ANYÁNK Alkotó munkája elején teremtett az Úr, Ősidőktől fogva, mint legelső művét. (Péld 8,22) BEVEZETŐ A Kárpát-medence a Boldogasszony kertje. Csíksomlyóhoz kötődik a Napba öltözött Boldogasszony alakja. Ő idézi fel őseink hitét. Boldogasszony-kegyhely és -zarándokhely körülöttünk több van: Máriapócson, Máriaradnán, Máriazellen, Chestochován stb. A Boldogasszony kifejezés is csak a mi népünknél található meg. A magyar hagyományok istenasszonya, a Boldogasszony, a természetfeletti tulajdonságokkal bíró istenszülő a mi védelmezőnk. Őseink vallása az Ő alakjában mentődött át napjainkig. Ugyancsak nemzeti sajátosságunk a nagyszámú Boldogasszony: Gyertyaszentelő, Gyümölcsoltó, Sarlós, Havas, Nagyboldogasszony, Kisboldogasszony, Fájdalmas, Olvasós, melyek megannyi ünnepet varázsolnak életünkbe. A Boldogasszony hét ünnepe a földi élethez igazodó munkálatokhoz és ősi rítusokhoz kötődik. Összefüggésben van a Nap járásával, illetve az évszakokkal, valamint női jellegénél fogva a Hold fázisaival is. Ezen ünnepek ugyanakkor időjelzők. Nemcsak hitéletünk, hanem az egész földi élet megszervezéséhez szükség volt az idő meghatározására. A hét Boldogasszony napja az élet fenntartásához szükséges munkálatok elvégzésének időzítéséhez kötődött, vagy épp az ég felé fordulásról szólt. Mindegyik alkalmat teremtett kultikus szertartások megtartásához, télen a sötét napok feloldásában vagy tavasszal meg nyáron a munkák megkezdésénél a segítségkéréshez. Népünk emlékezete a keddet tartja a Szűzanya napjának, de a Boldogasszonyt összefüggésbe hozza az újholddal és a teleholddal is. A telehold a Babba vagy Babba Mária. Nagyanyám, Baricz Márta Babbának hívta. A kilenc keddi ima az engesztelés imája. Népünk szájhagyományban őrzi, hogy Szent Anna, Mária anyja kedden született, és ugyancsak kedden hunyt el. Szűz Mária szintén kedden született. A Boldogasszony-ünnepek között van az Ég Királynője, a Nagyboldogasszony, melynek ünnepe a királyi hónapban, augusztusban van. Nem lehet véletlen, hogy Szent István épp a Nagyboldogasszony kegyébe ajánlotta az országot. Ezen esemény időzítése ősi hitünk alapjaiban rejlik. A kereszténység előtti korokban az Ég Királynőjének nagy szerepe lehetett életünkben. Hozzá szállt őseink imája, őt magasztalták, minden bajban őt hívták segítségül. A Nagyboldogasszony-tisztelet oly mélyen benyomult életünk minden területére, hogy ekkor gyűltek össze régi királyaink törvényt ülni. A Boldogasszony-ünnepek közül a Nagyboldogasszony volt a királynő, a mindenható vezető. Azért, hogy királynői mivolta teljes legyen, ünnepnapja az Oroszlán havához kötődött. Erre mindenképpen szükség volt, mert a régi időkben a mai értelemben vett kalendárium nem létezett. A nagy időjelzőn, a Napon kívül a Holdnak is szerepe lehetett a megfelelő időszak pontosítására. A régi kalendáriumok tanúsítják, hogy augusztusban hány különböző dátumhoz kötődött Nagyboldogasszony meg Szent István napja. Napjainkban a naptár segítségével egyszerűen augusztus 15-ét nevezzük Nagyboldogasszony napjának, 20-át pedig Szent István napjának. A rovásos régi feljegyzések szerint az Istenanyától augusztusban kapta az ember a szentként tisztelt tüzet. Ennek emlékére Aranyasszony hónapnak hívták augusztust, és minden évben több hétig tartó ünnepet tartottak leányvásárral egybekötve. [42]

2 BOLDOGASSZONY ANYÁNK Régi vallásos énekeink tanúsítják a Mennyek Királynője tiszteletét. Ma ezeket az énekeket Máriaénekek címszó alatt találjuk meg kottáskönyveinkben. Ő a mennyek királyné asszonya, az égi nagy pátrónánk, a mi boldogasszony anyánk stb. A keresztény Szűz Mária-ünnep szeptember 8-án van, születésének napján. Ez Kisboldogasszony ünnepe vagy ahogy népünk szokta mondani: Kisasszony napja. Így a Nagyboldogasszony napja elkülönül Kisasszony napjától. A Boldogasszony nyelvünkben, hitünkben, mindennapjainkban annyira élő lehetett még a kereszténység előtti korokban, hogy a nyugat-római kereszténység hittérítésekor felhasználták a Szűz Máriakultusz kialakítására. A Néprajzi Lexikon Boldogasszony szócikke írja: Boldogasszony 1.: feltehetően ősi asszonyistenség neve. Gellért püspök tanácsára a térítők Szűz Máriára alkalmazták, így Mária, Szűzanya törzsökös szinonim szava lett. Archaikus népi imádságaink, ráolvasásaink, ünnepneveink kedveltebb invokációja Mária helyett az ünnepélyesebb Boldogasszony. 2. Énekes gyermekjáték, fogyó-gyarapodó körjáték kerülő formája. Népünk Istenanya tisztelete nagyon régi gyökerű, a kereszténység előtti korokra vezethető vissza. Szent Gellért feljegyzéseiből tudjuk, hogy a Kárpát-medence lakóinak milyen szép Boldogasszony-énekei voltak még a kereszténység felvétele előtti korokból, valamint őslakosai mennyire ragaszkodtak a kis Istenanyaszobrokhoz. A népi hagyományunk alapján és a mi kérésünkre a szabolcsi zsinaton (XI. sz.) a keresztény ünnepek közé emelték a Gyeryaszentelő- és a Gyümölcsoltó Boldogasszony-ünnepet. Később a kereszténység lassan mind magába fogadta a Boldogasszony-ünnepeket. Az élet megjelenését, a tavaszi újjászületést hagyományosan az Istenanyához, a Boldogasszonyhoz kötötte népünk. Így Húsvétot egy rovásírásos botnaptáron Boldogasszony-ünnepnek jelölték meg. [45] Erdélyt a régi rovásokon Ilona Aranyröges Birodalmának nevezik. Az Istenanyát népünk ősei Ilonának hívták. [42] Ma meséink őrzik Tündér Ilona emlékét. A csángók amikor valakinek a gyógyításáért imádkoznak, vagy ahogy ők mondják: ráolvasnak, a Szűzanyát kérik segítségül, akit hol Szűz Ilonának, hol Szent Ilonának vagy Babba Máriának hívnak. Szent Ilonához fordultak segítségért a kis Jézus gyógyulása érdekében is. [43, 48, 49] Az ősmagyar istenfogalomról keveset tudunk. A XI. századi magyar törvények az ősi szkíta vallás gyakorlását eltiltották. Ezek a forrásoknál, kutaknál, fáknál történő áldozatok tiltásáról szóltak. Az ősi szertartásokat eleink nagyon régi rendszer szerint tartották, melyeket végigkísért a Szűzanya, a Boldoganya kultusza. A Boldogasszony-tudat annyira beivódott a népünk életével kapcsolatos szertartásokba, hogy még a tridenti zsinat 1567-es határozatának szigora közepette is a magyar nyelvű írásos bizonyítékok szerint a házassági esküt az Istenre és a Boldogasszonyra tették a magyar nyelvterületen. [11] Ma az eskütételnél az Istenre és a boldogságos Szűz Máriára kifejezést használjuk. Az ősi anyaistennő tisztelete ugyanakkor átlépi nemcsak a népek, hanem a kontinensek határait is: a csíksomlyói, a medzsugorei, a guadalupai, a fatimai Szűz mai embernek megjelenő alakja köré megannyi lélekemelő zarándokhelyet varázsoltak. Aki megteszi nap nap után a maga útját az Ég Királynője felé, aki részt vesz a zarándoklaton, akinek különös élmény adatik meg a Szűzanyával, az tudja, milyen nagy Égi Pátrónánk Ő. A Szűzanya-tisztelet elsősorban a kereszténység jellemzője, de a mi népünk a tiszteleten túl az Ég Királynőjeként, mindannyiunk édesanyjaként tartja számon. Ő számunkra az égi nagy Pártfogónk, a nagy hatalmú Szent Szűz, az Angyalok Királynője, Istennek szent Anyja, a Menny Ékessége, a titkos értelmű Rózsa és még sok-sok szebbnél szebb, titokzatosabbnál titokzatosabb jellemzővel ellátott Szűz. Az 1. ábrán a Napbaöltözött Csíksomlyói Szűzanyát láthatjuk. Nem lehet véletlen, hogy a Kárpátmedence és ezen belül Erdély a Szűzanya kertje lett, és Csíksomlyó népünk értékes és fontos zarándokhelye. Dicsfény övezi a Boldogasszony alakját a különböző ábrázolásokon is. Talán az sem véletlen, hogy épp Dicső mellett jelent meg újra. Közép-Erdélyben Dicső mellett van Még Décse és Decs településnevünk. Szőkefalván a Fény Királynője küldte hozzánk a dicsfényből üzeneteit 2000 és 2005 között.

3 6.1. A teremtő Istenanya A TEREMTŐ ISTENANYA Égen menő szép madár, Nem madár, szárnyas angyal, Szárnya alatt korona, Koronában igaz hit, Igaz hitben Boldogasszony [49] Archaikus imáink szerint az Istenanyában való hit igaz hit. Számos nyelvben az anya szó nyelvtörténetileg összekapcsolódik az anyag szóval, amelyből minden dolog származik. A Szűzanya-tisztelet nemcsak a mai kereszténység jellemzője, hanem megtaláljuk Egyiptomban és a kánaáni népeknél is az Ég Királynőjeként. Ő volt az Istenanya, a későbbi napistenszülő. A teremtő istennő volt a jóságos, a szeplőtlen, a szűzi tiszta lélek, hatalmas termetű, testét levelek borították. Ő volt mindenek alkotója. Az anyaság és a termékenység a régi ábrázolásokon egészen a kőkorszakig nyúlik vissza. A régi keleti és a világ különböző táján élő természeti népek vallása anyaközpontú volt. Az istenanyához tartozott a nap, a hold és a csillagok ereje is. Ezt tükrözi a régi képírás, a Biblia is erről beszél. Az istennő termékenységét a régi agyagszobrokon is megformált hatalmas mell és comb jelzik. Jeremiás próféta írja le, hogy a zsidók is a babiloni fogság előtt az Ég Királynőjét imádták (Jer 44,15 17). Ez ősi tudás alapú hit magyarázata szerint a világot Istenanya szülte. Ugyanakkor őseinknél az Istenanya köré kiépült hitvilág napközpontú világkép volt. A Nap (Nabu, Nebo, Nip, Nap) az Istenanya gyermeke volt, akárcsak a többi égitest. A Nap mint elsőszülött volt a földi élet éltetője. Az Egyiptomi Halottaskönyv szerint az istenanya szült mindent, még a Napot is. Nebo napisten így nyilatkozik: Én vagyok az egyetlen. Én NU-ban születtem. Én vagyok az Úr, aki kezdetben keletkeztem, aki ura vagyok annak, amit teremtettem. [1] A 2. ábrán Nut (Nu, Eneth) ősistennőt láthatjuk egy egyiptomi belső falrajzon, ahogy a Napot vagy a világtojást szüli meg. Az egyiptomiak ezt az ősanyát androgünnak, azaz kétneműnek és hatalmasnak tartották. Ő volt az ősi Nő (Nu), az utak megnyitója. Talán nevéből erednek a nyíl, nyúl, nyit és nedű szavaink. Mágikus és gyógyító erőket tulajdonítottak neki. Jelvényei harci jelvények voltak: pajzs és két keresztbe tett nyíl. Trónszékén Szaiszban egy felirat található: Én vagyok mindaz, ami volt, ami van és ami lesz. A ruhámat még egyetlen halandó sem lebbentette fel. [1] A hun teremtéstörténetben Edda istennő az arany tojásból költötte ki a Napot és az ezüst tojásból a Világosságot. [42] A skandináv hitregében (Edda) az ősszülő szintén androgün, kétnemű volt. Gyermekei a hónaljából jöttek a világra. Hónalj és hon szavaink egyazon szótőből erednek. A keleti népek képírásukban a Nap és a Hold együttesét honnak nevezik. A kínaiaknál ez fényt jelent, a japánoknál pedig a teremtett világot. A Honból eredtek a hunok a rovásírásos történet szerint. Az Anyaisten volt a kozmikus Ős, mely a világ egyik végétől a másikig ért, ahogy a hindu és a héber legendák ma is őrzik. A hindu hagyomány szerint az igazi ős betölti a kozmoszt, de az ember belsejében is él alvó állapotban. Csak akkor ébred fel, ha az ember felismeri őt. Erről beszélt Szent Ágoston is, amikor a bennünk levő isteni szikrát említette. A Rigvédában Purusa-nak nevezik a világot alkotó szellemet, akinek csak a negyede látható itt lenn a fizikai világban, a nagyobb része láthatatlan: Purusa minden, ami van Halhatatlanság ura ő Háromnegyed része égbe nyúl, Negyede az, ami létrejött, Majd ebből terjedt szét Élő és élettelen. (Rigvéda, X. 90)

4 BOLDOGASSZONY ANYÁNK A régi kínaiak Pan-ku-nak nevezték azt a kozmikus őst, melyből az élet származott, testét levelek borították. A hagyomány szerint akkora volt, hogy a mennytől az alvilágig minden élőt és élettelent magába foglalt. A kínai mítosz szerint évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az őstojásból Pan-ku kikeljen. A kozmikus ős az űrben vagy a vizekben lebeg, mielőtt a tojásból kikel. Ezért a teremtési mítoszokban a tojásrakó állatokat szentnek tartják, így a madarat vagy a kígyót. Egyes kelta, germán vagy kínai mondákban a kígyót sárkány helyettesíti. A régi korokban az anyaisten megnevezésére az Úr szót használták Úr, Ar, Er, Ra alakban. E szó értelmét a szaktudomány nem tudja megállapítani. Mi magyarok ma is használjuk. Az anyaistent ősrégi szerepe miatt sokféleképpen hívták. Alakjában összpontosult mindaz, ami számunkra mély értelemmel bír, amit a szeretet, az igazság, a harmónia, a szerelem, a termékenység szóval fejezünk ki. Ő volt az életet adó édesanya, a gondos néni, az önfeláldozó nőtestvér, az otthon fénye, a kedves, a szerelmes, egyszóval a régi kánaáni idők imádottja. Szerepéről költeményeket írtak, alakja köré mítoszokat fontak. Ilyen istenszülő volt az egyiptomi Ízisz, a sumer Inanna, Anina, Istár, a turáni Anahita, karthágói Tanit stb. [1] A 3. ábra az egyiptomi Istenszülőt, Íziszt ábrázolja, ank -kal a kezében, amiből később kialakult a pásztorkereszt. Ízisz, az ősi Istenanya a Nap sugarától termékenyült meg, és Istenszülőnek nevezték. Ízisz a Tejúttal társított Nut hasonmása, aki a magyar menny szimbóluma. Nut személye az esti mennybolthoz fűződik, a csillagokhoz. Az egyiptológusok szerint Nut párja Geb. Geb elsősorban földisten. Nyelvünk alapján ő lehetett a mag, a gabona. Ízisz személye a földhöz kapcsolódik és a napsugártól termékenyül meg. Az istenszülő fogalomtársítás fennmaradt egyik régi imánkban, melynek címe Uram, irgalmazz (199. ének). A Szűzanya a 3. versszakban Istennek szent anyja, az 5. vers pedig Teremtőnk szent anyjának nevezi Őt: Szűz virág szent anya, Szeretetre méltó anya, Csodálatos anya, Teremtőnk szent anyja, Könyörögj érettünk. Etimológiai szempontból figyelemre méltóak a mítoszok istennőinek nevei. Nagyon sok közülük rokon kiejtésű az anya szóval, illetve Ana névvel. Anat nevet visel Baál anyja, aki feltámasztja fiát. A sumer Inanna, Anina, Anu szóban is benne van az anyára emlékeztető Ana szó. A görög Attisz anyja neve Nana. A babiloni Szemúrnő neve Szmirna. Az egyiptomi Nu és a kínai Nu-Wa, az indián Amana, az ausztráliai Ni is a Nő szóval rokon hangzású. A vizes földből született, a tóhoni anyaistennő neve Diana vagy a mindent elfedő, betakar, temet szóval rokon kis-ázsiai Tiamat vagy a görög Démétér. Régi imáink szerint Mária anyja, Anna égi származású. Nevében is benne van az anyára utaló Anna szó: Föld szülte eget, Ég szülte Annát, Anna szülte Máriát, Mária szülte az Isten fiát [49] Az istenszülő tisztelete a legrégebbi kortól megszakítás nélkül folytatódik és átnyúlik a keresztény korba. Az ősi hitvilág később fokozatosan a természethez igazodik. I. e után a Napra hárították át a földi világhoz tartozó jellemzők égi képviseletét, mindazt, ami az ősanya elképzelésbe nem fért bele. Így lett a Nap képében megnyilatkozó Isten az ember világának központi tényezője, a teremtő, a kormányzó. Egyiptomban így imádták: Oh, te egyetlenegy, oh, te tökéletes. Dicsőség neked, oh te, aki jöttél mint az Úr képe (Khepe Ra). Mezopotámiában is benne bíztak: Ember, ki ezután születsz, bízzál Neboban és ne bízzál semmi más Úrban. [1] Az ókori népek imádottja így fokozatosan a Nap által képviselt fiú Isten lett, aki szintén az istenanyától származik. Az Egyiptomi Halottaskönyvben így írják: Oh, Te, aki önmagadtól születtél, Te egy, hatalmas egy, kinek millió a megnyilvánulása. Te vagy a hon ura, az örökkévalóság ura és kormányzója. Te vagy a Magúr, az isteni gyermek, az örökkévalóság örököse, aki önmagától fogant és jött a világra, a föld királya, Te, aki eredsz a vízből, aki születtél Nu istenanyától. [1]

5 6.1. A teremtő Istenanya 269 Ez az istenfiúság-képzet megtalálható a középkori magyar nyelvemlékekben is: Ez szűz anya és leány Önnön atyját szülé (Winkler codex Nytár, II. 1980) Egy apokrif ima változata Nógrádmegyerről így szól: Szent mátkáját karján hordozza (Erdélyi 1976, 596.) Dante az Isteni színjátékban a teremtő teremtettség társítási képzetét így fejezi ki: Óh szűz Anyánk, leánya ten Fiadnak, teremtményeknél nagyobb és szerényebb, ős célja az örök határozatnak Archaikus népi imáinkban a Nap és a Hold az ősi Szűz Istenanyától származik, akárcsak az egyiptomi teremtéstörténetben. A kereszténységben ez a képzet Máriára ruházódott át: Hajnal, hajnal, piros hajnal, Kiben Mária nyugodék, Nap tüled származék, Hold tetüled születék [49] A magyarság hitében az égitestek szerepet kaptak. Jézus is a Hajnalcsillagot ígéri igaz híveinek (Jel 2,28) és saját magát is vele azonosította (Jel 22,16). Eredetmondáink is a csillagmítosz köré helyezhetők. Balladáinkban, meséinkben a szent háromban a Napot és a Holdat a csillag köti össze. Aranyrétünk a Nap színét, ezüstrétünk és erdőnk a Hold színét, bronzrétünk a csillag színét ölti magára. A magyar nép hite szerint mindenkinek van egy csillaga, mely születésekor jön fel az égre. Amikor jól megy sora, akkor rásüt a Nap, illetve feljött a napja. Régi imáinkban előforduló szövegek szerint népünk Isten csillagvárát követte minden szokásában. Egyik régi énekünk úgy kezdődik, hogy: Gyászba borult Isten csillagvára (67b. ének). Josephus Flavius írta az esszénusokról, hogy a Naphoz ősi imádságokat intéznek. Szentegyházán ma is mondják a reggeli Nap imáját: Ragyogva fénylik már a Nap, az Úrhoz szálljon énekünk, Hogy minden ártót űzzön el, járjon ma mindenütt velünk Nemcsak reggel, hanem napközben is a Nap felé fordulunk imáinkban. A 254. énekünk, a Fölkelt a Nap már kezdetű így hangzik: Mint a napraforgó egész napon át, Tefeléd fordítjuk a mi orcánk. Az esti ima a 358. ének szerint így szól: A fényes Nap immár lenyugodott A Föld színe sötétben maradott A csángóknál minden gyűjtő találkozott azzal a közismert szokással, hogy reggel a Nap fele fordulva imádkoznak és napközben is a Nap felé fordulnak imádkozáskor: Drága áldott fényes nap, segéjj meg a mái nap. [53] A felkelő nap, a reggeli ima és a kelet fogalma népünk hagyományában összetartozik. A templomok szentélye keletre néz. A halottakat fejjel keletre temetik. A házak keleti homlokzatára napfaragásokat helyeznek. Az Ég Királynője sok ősi nép hitvilágában megtalálható. A Kos korszakát megelőző bronzkor elejére tehető Bika korszak matriarchátusát többek között bikaszarvval szimbolizálták. A bikaszarvat később a holdsarló váltotta fel. A keresztény ábrázolásoknál a holdsarló máig is fennmaradt a Szűzanya lábánál. A rábaközi tudók hagyatéka szerint Ukkó Istenanyától származik minden: az égitestek, a Föld, az őrszellemek is. Minden az egek Ősrostjából teremtetett. Minden Istenek által van, az örök Egyből két értőérző két Istenféllé testesült szellemanyagából. A magyar hagyomány szerint a teremtés hasonló az egyiptomi képhez. Amikor az ég kereke elmozdult, egy finom szellemanyag lebegett, mely olyan volt, mint vajúdásra váró terhes asszony. Ő volt maga az Istenanya, aki Boldogasszony képében egy vízi liliomon megtestesült. Az Istenanya ősrostjából teremtetett a Nap, az égitestek és a Föld. Amikor ezek elkészültek,

6 BOLDOGASSZONY ANYÁNK létrejött az Istenatya. Az Istenanya Holddal ékes, az Istenatya pedig naporcájú. Az Istenanya neve Yotengrit, majd Ukko, aki maga a magyarok Boldogasszonya. Az Istenatya neve Gönüz. A teremtő Istennő tengernyi hatalmas méretű: Tenger szellem, tenger anyag, Tengernyi teremtés, Mindent magába rejtő Ős Ige. Idők kezdetét megelőzően Vajúdását váró terhes asszony, Homlokán Holddal ékes Ukkó Föld-istenanyánkban, Tüzek őrében, Boldogasszonyunkban, Naporcájú Gönüz Ég-istenatyánkban Szellem-nősténnyé, szellem-hímmé testesült. [52] A teremtett világ állandó mozgásban van, ikerörvénylésben. Az örvény alakú Lét-tengelyű világot egy Nemlét-tengelyű ellen-világ léte tartja egyensúlyban. A duális világ olyan, mint két vízörvény vagy két forgószél tánca. [52] A gondolkodó ember kialakulásával együtt jelenik meg a halál és az újjászületés jelenségeinek felismerése. A vágy vagy a félelem, ami a földi létezés és az ettől független, örökkévalóságot sugalló másvilág között fennáll, a nappal és az éjszakai álomvilág kapcsolatában ismerhető fel, a női elv mind a két témakörnek a központi szereplője. [8] A patriarchális világ visszautasítja a sötétséget mint az ősi világ eredetét. A női elvű jin márpedig sötét tónusú. Szükségesnek tartja a magasabb származás tudatát, pedig ismeretes, hogy minden élet forrása az ősóceán. Ez a sötétség az éjszakai Anya, mely a világosságot szüli, a napot, a csillagokat és holdat. Neumann szerint mindez megelőzi a világosságot. Az éjszakai ég, a föld, az alvilág és az óceán a női elvvel van összefüggésben, amely eredetileg mint a sötétséget, a sötétedést magába foglaló jelenik meg. Ennek a természeti jelenségnek a megszemélyesülése a kezdet, az éjszaka Nagy Istennője. [8] Létezik fénytelen, létezik sötét és léteznek lelkünk sötét foltjai. A túl sok fény is lehet lelki folt, mert harmóniahiányt teremthet a nagy gőggel. Ezek mind nagyon közel állnak egymáshoz, a teremtésben emberközelben maradtak: Isten bennünk, mink Istenben. Ki ha elfordul a JÓ-tól, Naporcájú Gönüz Ég-istenatyánktól, Homlokán Holddal ékes Ukkó Föld-istenanyánktól, Ki Boldogasszonyunkban emberközelre testesült, Az ÁRMÁN-hoz, a kísértőhöz gyalulódik. [52] Az ókor népe az Istenanya alakját összekapcsolta az életfával. Ízisz templomának egyik igen tisztelt ereklyéje egy faoszlop volt. Az életfa volt az Istenanya maga. Nut Istenanya faként táplálta az embert. A régi egyiptomiak hite szerint Nut istenanyától született minden, ami van: a nap, a bolygók, az ember. Magát a csillagos égboltot is az istenanyával ábrázolták (4. ábra). A nap és más égitestek bárkák alakjában úsznak a csillagos égen. Legendáinkban mi magyarok Nutot Enethnek hívjuk. Kézai Simonnak köszönhető, hogy feljegyezte egyik fontos ősi legendánkat: Ménrot, az óriás, a nyelvek összezavarodásának a kezdete után Eviláth földjére költözött, amely vidéket ez idő tájt Perzsiának neveztek, s ott feleségétől, Enethtől két fia született: Hunor és Magor [5] A hunok történetét leíró Arvisura szerint világunkat a Föld-anya szülte. A Föld-anya az életfa ötödik szintjén lakik. Az ő legkisebbik fia az Istenfiú, a Világfelügyelő, aki időnként lejön a Földre az emberek megsegítésére. [42] Meséink, mítoszaink, szimbólumaink az ember eredetét a sötétséghez, a Nagy Istennőhöz kötik. A sötétség szüli a világosságot, a holdat, a napot és a csillagokat. Minden élet forrása az ősóceán, a nap sugarainak hatására megtermékenyülő éjszakai anya. Az éjszaka sötétsége az ősi víz sajátosságait mutatja. A sötétséggel az egész világ gyermeki módon áll kapcsolatban.

7 6.1. A teremtő Istenanya 271 Az ősanya jele a Hold, az éjszakai nap, illetve a Hold bárkája. A nemiség is a holdfázishoz van kötve. A születés, halál, újjászületés misztériuma szintén a Holdhoz, az anyai oldalunkhoz, az érzelmekhez, a szeretethez kapcsolódik. A magyar nyelv szavai is kifejezik az ősi tudást. Hagyományainkban a menny és a föld egységet mutat az éggel szemben. Más nyelvekben az ég és a menny ugyanazon szóval fejeződik ki. A magyarban a végtelenből az M és N által lehatárolt titokzatos terület a MenNy, a mennyország. Az M a M-ag égi gyökere, az N a N-őiség, N-ene vagy N-éni, a N-övekedés, a meleget adó N-ap, az anyóst jelentő N-apa. A magyar menny szó női jellegű, az éjszakai égboltra, a sötétségre utal. Nyelvtudományunk megállapítja, hogy az ég szavunkkal jelölt fogalom az a hely, ahol a kereszténység tanítása szerint Isten, az angyalok és az üdvözültek élnek. A menny szó azonban nem egyetlen fogalmat fejez ki. A menny fogalom a magyarhoz hasonló széles körű használatban nem szerepel egyik európai nyelvben sem Hittérítéskor az idegen caelum, Himmel, nebo kifejezés a magyar nyelvben szükségszerűen összetett szóhasználatot kívánt: éjszakai ég, ami zavaró, a magyar nyelvben fölöslegesnek érezzük. Megoldásként a keresztény fogalom világos elkülönítésére szükségesnek látták összetett szót alkotni: a mennyország kifejezést, ami már a Halotti beszédben megjelenik 1192 táján. A lakodalmi szertartás egyetlen főszereplője a menyaszszony, aki szó szerint az»éjszaka sötétségének királynője«. Mindez női szerepkörének és tulajdonságának lényegét fogalmazza meg. Érdekes párhuzam: a sámán keleten az átváltozás női tulajdonsága következtében elsősorban női foglalkozás, s a szertartás ott is az éjszakához kötődik. [8] Ipolyi szerint monnó szavunk a világ-mindenség anyagi-anyai oldalára vonatkozik, de egységben szemléli azt. Az örök változás jelképe a Mén holdas jellege. Több nyelvben a Hold nevében M és N betű található. A teremtés eredete a mony, a világtojás. Az égi tér alakja is mony, akárcsak a Föld pályája a Nap körül. Mindegyik az istennői oldal, az anyavilágegyetem és a sötét tartozéka. Hasonló szerepkörből adódóan használjuk a mennyezet, menyegző, méh szavakat. A menyét és menyhal is rokon szó. Ezek fő jellegzetességei: az átváltozó képesség, az éjszakai vagy sötét helyen való élet. Mindketten képesek a kígyóval megbirkózni. Rajtuk kívül csak a nagy istennő madarai, a sasok ölik meg a kígyót. Régi imánkban ez áll: Boldogságos Szűzanya, Ki a kígyó fejét taposta, Kérünk, légy oltalmunkra. [49] A belső szemlélődés, az átváltozás, az elrévülés a befelé forduláshoz, a belső mennyhez, a sötétséghez kapcsolódik. A lélek magába szállása is sötét felé fordulást igényel. Sokan úgy gondolják, hogy az emberi rossz csak sötétséget jelent. Pedig az igazi fény a sötétségből bontakozik ki. Amikor a legsötétebbek a napok, Karácsony táján, akkor kell a bennünk lévő szeretetmag felé közeledni, kibontani, kitisztítani, növelni. Ez a fénymag, ez a szeretetmag a Fények Fénye, a Világ Világossága. A téli sötétség jelképesen a sötét birtokosa. Ilyenkor szórják a mákmagot, festik feketére magukat a krampuszok, eregetik a sötét színű sólymot, feláldozzák a sötét színű lovat, égetik a Luca-széket, a gyertyákat a fény fáján, a fenyőn, vagy a dombról legördülő kerekeket: A Sötétség és a fény egy természetű Mindkettő egyazon forrásból származik. A Sötét nem más, mint rendezetlenség, A Fény pedig rend. Az átváltoztatott rendezetlenségből lesz A Fények Fénye. Léted célja ez: A Sötétség Fénnyé alakítása. (Atlantiszi smaragdtáblák) A rábaközi tudók szerint helyesebb, ha a sötét és fény fogalma helyett a fényes és fénytelen fogalmát használjuk, mert mindegyik nagyon fontos és mindegyik ugyanazon forrásból származik. [52] Az ősi népeknél megtalálható volt az ún. fekete törzs, a szertartásokat végző sámánpapok rendje. A törzs vezetője, a sámán egyben a nép lelki vezetője is volt. A fehér törzs biztosította a védelmet, vezetője a fejedelem. A régi magyaroknál is kettős fejedelemség volt. Árpád magyarjai fehér magyarok, a Gyulák népe

8 BOLDOGASSZONY ANYÁNK fekete magyarok voltak. Köztudott, hogy Szent István idejében Magyarországot Fehér Magyarországnak, Erdélyt Fekete Magyarországnak nevezték. [5] A fadíszítés szokása az istenanyához rendelődik. A régi hitregék szerint a Faanya hozta létre a világot és táplálja, gyógyítja gyermekeit. Az ősi istenanyát életfaként ábrázolták Mezopotámiában, Kínában, Indiában, Egyiptomban. A babiloni életfát pálmafaként az Igazság fájának nevezték. Ő alkotta és tartja fenn a világot. Az ógörögöknél pálma volt Létó Tejút-istennő földi alakja. A kaukázusi őshaza központjában, Magyarkán az Egy Igaz Isten templomának szentélyén egy életfa volt ábrázolva. A templomot Hunor, Magyar és Kurd fejedelmi ifjak Magya fejedelem kívánságára kezdték építeni i. e ban. [42] A magyar rovásírásokban az Istenanya-tisztelőket (Anahita-tisztelőket) életfa-tisztelőknek nevezik. A magyar ősi Istenanyák nevei: Ilona, Anahita, As, Is, Joli. [42] A honfoglalás kori vérszerződésben ez áll: 9. pont. Az uruk-mani egyistenhívők, az Öreg Ősten hívőkkel és az életfa-tisztelőkkel kötelesek a Tíznyíl Szövetségben Nimród Gilgames Álmos tanításai alapján a hazát tíz vezéri birodalomra felosztani és minden fontos ügyben a fejedelem döntésével kormányozni. [42] Az ősi faistennő nemcsak betölti a világmindenséget és teremt, hanem gyógyító erővel is rendelkezik. Az 5. ábrán Nutot (Neith, Eneth) mint faistennőt láthatjuk, ahogy az élet vizét hinti híveire egy egyiptomi bronzedényen. A Földön kialakult élet fenntartása is az ősanya hatáskörébe tartozott. A 6. ábrán Nut Faanya szoptatja Egyiptom királyát, ahogy egy i. e. XVI XIV. századi thébai faliképen ábrázolták A SZELLEMANYAG A mi istentestünk világokra terjedő, Szitáló ködnél finomabb szellemanyag, Egy akarat irányítja cselekedeteinket mégis Az ÖRÖK ÖRVÉNYLÉS csigavonala mentén. [52] A hun hagyományban egy ideális szellemanyagból, illetve vajúdásra váró terhes asszonyból jött létre a világ. [52] Idők folyamán több nevet adtak neki: Boldogasszony, Föld-anya, Hold-anya, Kőjó, Ukkó, Faanya stb. Népmeséinkben a Boldoganyafa az égig érő fa, a világfa, mely azonos a Tejúttal, Tündér Ilona lakhelyével. A Tejút a népek mitológiájában több istennővel azonosítható: Galateiával (Kelőtej-a), Leukoteával (Élőkútej-a), Hérával teje és aranyalmája révén, Rével (Úrjó), Eurünoméval (Űrnőm), aki világra hozta a Nap és a Hold tojását, Létó pálmaistennővel, aki a napistent, Apollónt és a holdistennőt, Artemiszt szülte; a hinduk Varunája (Úr-anya) szülte a kecskefi Mitrászt. Ahogy a fák készítették elő a Föld talaját és éghajlatát a magasabb rendű élet befogadására, úgy ma is ők adják az éltető levegőt, a gyógyításra használt gyógyszerek nagy részét. A fa anyagában és jelképes szerkezetében az ősanyaggal, az ősanyával rokon. Népek hagyománya őrzi az életfa gyógyító szerepét. Az ősanya-fa teremtő üreggel, gyógyító odúval rendelkezik. A Mexikóból származó mixték kódex miniatúráján ősanya-fát láthatunk odúval és a tetején madárral (7. ábra). Hasonló szerkezetet mutat a Parthus Birodalomból származó életfa is (8. ábra). A szakrális geometriában ábrázolt életfa vagy ősanya-fa szerkezete hasonlóan mértani idomokból épül fel. Az élet, illetve az ősi életfa kapcsolatban állt a vízzel. Az esszénusok életfája a tenger egyik szigetén volt. Ezt a képzetet megtaláljuk régi imáinkban: Széles tenger partján az aranyfának aranyága, arra járt asszonyunk, Szűz Mária vagy: Tengernek közepébe egy aranyfa [49] Az istenanyát életfaként ábrázolta az ókor embere, olykor levelekkel a testén. Ennek az emléke megőrződött régi imáinkban, ahol az ősanya-fát az anyát jelképező Szent Anna jelenti. Az életfát és Szent Annát is az ég szülte nekünk:

9 6.2. A szellemanyag 273 Én kimenek én ajtómba, Föltekintek magas égbe, Láttam Máriát, Máriának bimbólját, Leveles színű Szent Annát [49] A Szent Anna-tisztelet a székelységnél ma is megtalálható. A szentként tisztelt életfa vezet vissza az Egyhez, az isteni harmóniába. Ezáltal gyógyító erővel bír. Egyes helyeken a beteg gyermeket fa odván vagy összenőtt fán bújtattak át, hogy meggyógyuljon. Beteg gyermeket odvas fa nyílásán háromszor is áttettek. Olykor a fa koronáját hajtották le a földre és alatta vitték át a beteget. [5] Az életfa szerkezete a világ és az ember mibenlétét mintázza le. Régi imáinkban a gyógyító ráolvasáskor a beteget nevezik életfának: Kezében hozza az aranycsészét, Belemeríti a Jordán vizébe az életfát, Annak az életfának a neve (a beteg neve) Vegye le errül a szívrül az ijedést [49] A sumeroknál szintén szakrális erővel bírt a faoszlop, akárcsak az egyiptomiaknál. Az oszlop az ősanyát, az életfát, a teremburát tartó világoszlopot jelképezte. A 9. és 10. ábrán világoszlopokat láthatunk, tetejében a Nappal. A Tejút a Boldogasszony, az ősanya-fa. A Nap a Tejút tetején a téli napfordulókor látható. A Nap a teremtő atyát is jelképezheti. Az ősi Istenanya, a Boldogasszony az Ég Királynője. Neve napja, a Nagyboldogasszony az Oroszlán havában van. Királynői mivoltát az őt kísérő oroszlánok fejezik ki. A 9. ábrán emberfejű és oroszlántestű lények vannak az oszlop mellett vagy szárnyas oroszlánok őrzik. Az oszlopot esetenként ezek a mitikus kevert lények tartják (10. ábra). A kettős oszlop, a két sasfa napfigyelő kapu, a menny kapuja. Azon a kapun mindig nehéz átjutni. Az istenanyák kígyóját már az ókorban a Skorpió csillagképpel azonosították. Skorpió őrzi a sumer istenanyákhoz vezető kaput, az Inninhez, Inannához, Anuhoz, Aninához való bejutást. A mezopotámiai epikus hős, Gilgames szintén skorpióemberek által őrzött kapun jut be a lelkek birodalmába. Az atlantiszi Smaragdtáblák szerint a felső világ kapujában kutyaszerű csaholó állat várja az odaérkezőt. Ismeretes, hogy a Skorpió és a Farkas csillagkép a Tejút alján egymáshoz közel helyezkedik el. Az életfaoszlopok az ókorban néha férfias jelleggel bírtak: az egyiptomi dzsed oszlop, a mezopotámiai Aséra vagy a görög herma. Léteztek fa- és kőoszlopok, de fémből készült alakzatok is, a menhirek. Mai leszármazottaik az obeliszkek és a kopjafák. Ugyanakkor női karakterű oszlop volt az egyiptomi Dendera és az athéni Erekhtheion (Öröktejhon), valamint az epheszoszi Artemisz oszlopa. A fa teljességében vezető utat szimbolizál. Az életfa és a fejfa az égbe irányul, a Tejút Királynője felé. A mennyországba vezet. A fizikai világból a szellemvilágba való feljutás egy szent egyesülés. Mennyei egyesülés a lélek harmóniába való jutása és a halál is. A feljutás megkönnyítésére az életfának emeletei vannak, a fejfának pedig rovátkái. Faragott faoszlop volt a kánaáni Aséra, az egyiptomi Ised fa is. A rábaközi tudók hagyatéka szerint az ember ősi idők óta emelt szobrot vagy obeliszket az isteneinek, az őrszellemeknek. Ezek neve ORU, az Úré, az Úr földi hasonmása. A helyi őrszellemek szobrát vagy oszlopát ünnepeiken körbe járták, tűzi szertartások végzésekor kérték segítségét. Az őrzők vasból készült emlékhelyeit hívták Vas Oru-nak. Az őrszellemek égi másai a csillagképek. A Boldogasszony égi mása, égi Oru-ja a Szűz csillagkép, amelyet még Nőszirom csillagképnek is hívtunk. A magyarok ősi Istenének napja az Oroszlán és a Szűz csillagjegy találkozásánál van. [52] Régi hagyomány az augusztus 20-ai ünnep megtartása. A királyi hónapban van Nagyboldogasszony ünnepe ma is. Augusztusban ünnepeltek és ültek törvényt eleink. Augusztus 20-án ajánlotta fel az országot és a koronát Szent István a Szűzanyának. A Bibliában is megtaláljuk a szent oszlopot és az életfát: A győztest oszloppá emelem Isten templomában (Jel I. 3,12). Boldog ember, aki megtalálta a bölcsességet. Életnek fája ez azoknak, akik megragadják, És akik megtartják boldogok. (Péld 3,13 és 3,18)

10 BOLDOGASSZONY ANYÁNK A bölcsesség az élet fája, tartja az ókor bölcselete. Az életfa maga az erénylétra, melyen felfelé csak fokozatosan haladunk. Belső szemlélődéssel, meditálással, a bennünk levő szellemanyagba való bemerüléssel, az Istennő segítségével juthatunk el a béke és öröm harmóniájához. A kozmikus ősanya gyakran mint faanya jelenik meg. Az ókori hagyományoknak megfelelően a keresztény művészetben Máriát is állították oszlopra vagy fára. A Mária-jelenéseknél a Szűzanya gyakran a fák tetején jelenik meg. Nálunk Fertőszentmiklóson tartják az Oszlopos Szent Szűz búcsúját. Spanyolországban Zaragozában van az Oszlopos Miasszonyunk (Nuestra Senora del Pilar) kegyhelye. Faragott faoszlop, illetve tuskó található egyes helyeken a nagypénteki liturgiában. Rákoskeresztúron a nagypénteki fakorpuszt Keresztúrnak hívják, mint Jézus fatuskóval helyettesített mását. Nagypénteken az Úrkoporsóba helyezik a korpuszként szolgáló tuskót, feltámadáskor meg kiveszik onnan. Pünkösdkor a korpuszt felhúzzák a szentélyben az oltár fölé. A férfi szellemét ábrázoló botot szúrtak le még nem is olyan rég Mérában a fiú kapuja elé. Ezt a botot Húsvétkor templomba menet megmozgatták, hogy maguk felé csábítsák a fiút. A szent fát mint faoszlopot nemcsak Egyiptomban és a sumeroknál, hanem a mai népi szimbolikában is megtaláljuk. A palócok Bódoganyának nevezték a házaikban levő oszlopot. [5] Ez az oszlop a lakóházban az Istennel, a mennyel való érintkezést szolgálta (11.1. ábra). Régi népi imáinkban a ház szentélyét az életfát jelentő kereszt képezte, vagy épp a tűzhely. Mindkettő a Boldogasszonyhoz kapcsolódik: Fehér rózsa Mária, Szobám közepén szent kereszt Boldogasszony tűzhelyemen [49] Az ókorban szokás volt nemcsak a belső Boldogasszony-oszlop, hanem a külső tartópillérek ilyenszerű megjelenítése is. A ábrán a dór építészet remekművéből, az Akropoliszból látunk egy részletet, mely az i. e. V. századból származik. A képen a Kariatida-csarnok Boldoganya-oszlopait láthatjuk. Az épületek külső homlokzatán az újkorban is használtak hasonló díszítőelemeket, melyek Európa városaiban gyakoriak. A tartóoszlopoknál, illetve az élet szellemi támaszainál megfigyelhető a négyes szerkezet. Az ógörög teremtésmítoszban az ember az alvilág négy legmélyebb üregében született meg. A hun bölcseletben az életnek négygerezdes alapköve van. A Boldoganya-oszlopok népünk hite szerint angyalként őrzik a házat. Egy Erdélyi Zsuzsanna által lejegyzett régi esti imában a Boldogasszony ágyát négy angyal őrzi: A mi házunk négyszögletes, Négy szép angyal őrizkedik. Angyalok, őrizzetek, Keresztek, forogjatok, Hadd aludjam Boldogasszony ágyában [49] Magyar hagyomány, hogy az újszülött szobájában négy tartóoszlopra feszítenek ki spárgát és arra színes varrottasokat raknak, amíg az anya a Boldogasszony ágyát, a gyerekágyat fekszi. A négyes szerkezet jellemző az ideális szellemanyag őserőire. Ezek az őserői princípiumok a négy elemi erő: tűz, víz, föld, levegő. A magyar népi gyógyászatban fellelhetők ezen elemi erők használatának módjai. [53] Ezekből szövődött fizikai testünk. Az elemi erők magukba foglalják nemcsak a fizikai anyag jellemzőit, hanem mélyebb szellemi értelmük is van. Mindegyik őserői hatás egy-egy égtájhoz rendelődik. A tibeti hagyományban minden égtájat egy-egy szellemlény őriz. Az ógörög zunyi mítoszban az ember az alvilág négy legmélyebb üregében született meg. [59] A kogi indiánok szerint a Föld a Világ-anya méhe. A föld üregei az Anya testének nyílásai. A halott is az anyaméhbe tér vissza. A kultikus ház és a lakóház is az Anya méhe. Az afrikai bennszülöttek a vasolvasztó kemence nyílását Anyának nevezik. Az ókor hitvilágában a kövek a Föld-anya gyermekei. Nálunk a lakóházban van a Boldogasszony oszlopa és tűzhelye is. A négyes szerkezet nemcsak az égtájakat és a négy eredeti elemi erőt jelenti. Négyes szerkezetű kocka a föld-elem jele is még az ókortól kezdődően. A négyes szerkezetű köbös kristályrács szerint kristályosodik a legtöbb ásványi anyag. A megalitikus korokban a Föld-anya imádata helyén a kocka, kör vagy oszlop alakú kő volt a szakrális térben elhelyezve. Az istenanya menny szava egyesekben fel is lelhető. Az oszlopot

11 6.2. A szellemanyag 275 menhirnek, illetve mennyhirnek hívták, a kör alakú déli napállás megfigyelésénél is használt dolmen pedig délmenny szavunkkal rezonál. Létezési terünknek, a Földnek azt mondjuk, anyaföld, a természeti népek Gaiája. Ő a mítoszok jó földje, jó köve, ő az ős Kőjó (Gaia, Keó, KÉ, Pan-ku, Pangajo, Gojómart, Gu, Ku, Kumarbi, Ulikummi, Ku-bu, Nu-kua), az ó kő, Ukkó Istenanyánk. Ő a megigazulás felé vezető KőÚT, az igazi út, a Tao. Talán még a kolozsvári Kőmál melletti Nap-ókő domb is az ő imádatának a helye. Ma tűzköveknek hívják a földbe beágyazott gömbölyű köveket. A különböző népek mítoszaiban is megtalálható kő, illetve szikla szavunk. Ha Kő az Istennő, akkor fia Kő-fi, a Kút-fi a mindenek kútfeje, a Kőszál. Kefu az afrikai bennszülöttek istennője. Kumarbi mezopotámiai istenség egyesül a sziklatömbbel. A görög Papasz istenség megtermékenyít egy Agdos (Égdísz) nevű követ és fia születik. Mitrász a sziklából emelkedik ki. A filozófusok petra genitrixe az Ősanya gyerekéhez kapcsolódik. A kő és hon szavunkkal rokon a hawaii bennszülöttek öreg bölcsének a neve: kahuna. Minden foglalkozásnak, mesterségnek van titkos mindentudó kahunája, melyek legtöbbször a nagymamákból kerülnek ki. Az Isten-ős imáinkban a szent Jó, a szent Kőtrón. Archaikus imáinkban szent Kőtrón a neve. Befogadó jellegű. Szükség esetén betakar, védelmez, eltemet. Több isteni ős nevében megtalálható a tum, töm szavunk: a mezopotámiai Tum, Tiamat, Gojomart, az ógörög Démétér, az egyiptomi Atum, a tibeti Damkan. Az ősanya és a föld fogalma a világ népeinek eredetmítoszában összekapcsolódik. A termőtalajt az ősanyával azonosítják. A növények termesztése a természeti népeknél ma is a nők feladata. Mi úgy tudjuk: porból lettünk és porrá válunk. Nemcsak mi mondjuk: anyaföld, hanem a hindu Rigvédában is ez található: Térj békességgel már az anyaföldbe / a széles, mély ölű, kedves szülőbe (Rigvéda, X, 18,10). Ka (Ké) a neve a Tem (Tiamat) mellett a mezopotámiai teremtéstörténet istenanyjának is. A rábaközi tudók hagyományában az Istenanya neve Ukkó, akitől a világ származik. Ez az Ó-kő kapcsolatban lehet a teremtéskori ősdombbal, a világtengeren levő kiemelkedő kősziklával és életfával, valamint a kristályok rezgésmintáival. Több archaikus imánkban a ház mestergerendáját fenntartó Boldoganya-oszlop helyett kőláb található. A bronzkori kis kőszobrok is az ősanya-imádat kultikus emlékei. A szibériai vadászó törzsek ezeket a kis szobrokat dzuli-nak hívják. Szerintük törzsük tőle származik, aki védi őket életük során. Az ógörögök a téli napfordulókor tartott fényünnepeiken az ünneplő menet elején kőből készült obeliszket vittek, ezzel hódolva az istenanyának. A kőoszlop nevében rejtve megtalálható jó és kő szavunk: Jakkosz. Népünk szkíta törzsei a ház négy sarkán sasfákat állítottak fel. Nem véletlen, hogy a kaput és a kerítést is sasfák tartják. Az elnevezés bizonyára az ősi Szűz lélekmadarára, a sasra utal. A világfát a régi mezopotámiaiak is sasfának nevezték. [5] A kánaáni népek a faragott szent faoszlopot Asherának hívták. Jeremiás próféta szerint Ashera ruhája kék és vörös színű. A kék szín gyakran társul a teremtő Istenanyához. A maja ősanya, Mahan, aki a kozmikus tojáson trónolt, kék színűre volt festve. A maják királyaikat és királynőiket is kék színnel ábrázolták. Az óegyiptomi falfestményeken az égi hajók és a teremtő Nu is kék színű. Az óind Visnu istennőt is kék színnel jelenítik meg. Az ógörög gondolkodók szerint az első lény, a Nagy Anya androgén volt. [7] Ez a Szűz nem született és örök: Isten bölcsessége és hasonmása. Az ógörög hagyomány szerint e tiszta lény maga Szophia, a Szent Bölcsesség. Szophia volt a görögök Ízisze. A 14. ábrán Szophia középkori ábrázolását láthatjuk, több fejjel. [8] Ez az ábrázolási mód hasonlít az egyiptomi Amonra és az óind Brahmára, akiket szintén négy fejjel jelenítettek meg. Szophia jellegzetes színei a kék és vörös. A vörös a földi szerelem, a szeretet, a kék pedig az égi szerelem, az elragadtatás színe. A görögök az elragadtatást nevezték el philosophiának, Szophia szerelmének és lázasan keresték az Ég Királynőjének, az Íziszből átalakult Szophiának a kegyét, azt az erőt, amelyet ő képvisel. A képen az Isztambulban található legrégibb keresztény templomot, a Hagia Szophiát láthatjuk. Az észak-afrikai bennszülött maszájok ünnepi viselete és ruhadíszei a kék és vörös színen alapul. Itt maradt le három hajó népe a hunok nagy vízi körútján i. e. a XVII. században. [42] Gyakran a székelykapukat és a kopjafákat kék és vörös színűre festik. [5]

12 BOLDOGASSZONY ANYÁNK A színhasználat az egyiptomiaknál is megtalálható. Az egyiptomiak a sírba a szent életű ember mellé faragott vagy vörösre festett madárfigurákat tettek. Ezeket az embereket Uares-nek nevezték, ami nyelvünkön vöröst vagy úrőst jelenthet. A fáraók fejdísze kék színű volt, aranyozott csíkokkal díszítve. Régi népi imánk a Szűzanyához kapcsolja a piros és kék színt: Kimegyek kapum elejibe, Ott látok egy aranyágast, Azalatt a Szűzanya, Kék köténbe, piros vérbe [49] Ez a színkultúra az élet szerkezetét fogalmazza meg, akár az életfa. A fizikai és a szellemi világ egyaránt rezgő hullámokkal jellemezhető, mert mindegyik energiából szövődik. Az elektromágneses hullámok pedig a szivárvány színei szerint sorolhatók fizikai jellemzőik szerint. Az egymástól jól elkülönülő szín a két szélén épp a piros és a kék. Címereinkben gyakran jelenik meg a piros-kék együttes használata. A szép fogalma az ősi hithez kötődik. már kezdettől fogva az Istent kereső ember elsősorban a szépségekben látta meg az Istent A minden szépségek forrását, a Szép Nagy Istent, az ember által elképzelt legszebbet, a Szépek Szépével, a Babbával, az ősanyával ábrázolták a legérthetőbben Ezért van nekünk Szép Szűz Mária. [32] Talán még a szent fogalma áll legközelebb Isten tisztaságához. A régi kínaiak és a japánok együtt értelmezték a szentet és a tisztát. Az a kínai jel, amit ma is használunk a szent leírására, eredetileg tisztát jelentett A szépség nem szorítkozik az érzékek világára. Sőt, mint láthatatlan, rejtett szépség százszorta felülmúlja a szemmel látható világ minden pompáját. [31] A modern korba is átmentődött a régi faistennő tisztelet. Az ember és a világ szerkezetére utaló életfa hét emelete megtalálható nemcsak a meséinkben, hanem díszítőelemként is. Az életfa hét szintjét az istennő mellett álló emberek, illetve állatok szemléltetik. Régi imáinkban hét oltár jelzi az élet hetes szerkezetét, akár az életfa hét szintje: Reggel, ha felkelek, Napkeletre tekintek, Ott látom a mennyország ajtaját, Kívül aranyos, belül irgalmas, Benne vagyon hét oltár [49] Ugyancsak hétsinges olvasója van imáinkban Jézusnak, szent Antalnak. [43, 48, 49] A reimsi székesegyház (Franciaország, 1170) homlokzatán a Boldogasszonyt életfaként ábrázolják. Testéből leveles ágak nőnek ki, tetején egy nyilazó emberalak látható, a fa alatt pedig hét szellem szobra; a strasbourgi Boldogasszony-templom homlokzatán az Ég Királynője mindkét oldalán 7-7 szobor található egy-egy oroszlánon. A történelem előtti időkből származik a Willendorfi Vénusz néven ismert kőszobor, melyet a sámán dobokon is megjelenítettek (15.1. ábra). A Willendorfban előkerült szobrocska nőalakja nagy és kövér. Alakja után nevezték el a régi idők hitformáját termékenységi vallásnak. Ugyancsak a régi korokból, a bronzkorból származik a tordosi Istenanya-szobor és valószínűleg a kibédi madárlány is (15.3. ábra). Alakja a vízözön előtti korok madáristennőire emlékeztet. [55] A történettudomány szerint a megalitikus korokban az Istennőt tisztelők kőoszlopokat állítottak a rituális helyekre. Az ógörögök a téli napfordulóhoz kötődő ünnepeiken egy kőobeliszket vittek az ünneplő menet elején. Erdélyben van Kőboldogasszony falunevünk és valamivel nyugatabbra van Boldogkővárunk. A hun teremtéstörténetben Ukko istenanyánk szerepel. A babiloni Gaia Föld-istennő is a Kőjó szavunkkal rezonál. Archaikus imáinkban ennek emléke megmaradt. Egy veszprémi imában a szoba közepén a Boldogasszony-oszlop helyett kőláb áll: Az én szobám közepén Kőláb kőlábon, Aranyág aranyágon. [49] Egy csongrádi imában a kőláb és a Szűzanya összekapcsolódik: Házunk közepén egy kőláb, A kőlábon van szent oltár, Kerülj csak körül, Szűzanyám [49]

13 6.3. Madár Istenanyák 277 A legrégibb ma is a templomban használt erdélyi Boldogasszony-szobor Tordatúrról származik ból és jelenleg a gyulafehérvári székesegyházban őrzik. Istenanya-ábrázolást találunk több címerünkben: a Dicsőszentmárton melletti Erzsébetváros régi címerében, Gyula, Csík vármegye és a Pázmány Péter által alapított Nagyszombat címerében, a Mindszenty József címerében, a Magyar Tudományos Akadémia címerében stb MADÁR ISTENANYÁK Én elmenek én utaimon Két szárnyas angyal a vállamon. (Népi ima [49]) A korai ősanyaképzetek között számos állat isteni segítő szerepével találkozunk. Ezek tudata jelen van archaikus imáinkban és népmeséinkben is. A madárral ábrázolt ősanyák igen elterjedten megtalálhatók a régészeti leletek között. A madár az égi eredet, a szent szellem, az ősanya jelképe. A sas az égbe emelkedés, a menny és a föld közötti kapcsolattartás szimbóluma. A tavaszi újjáéledést jelző madarak megjelenése, az őszi hervadáskor való távozása az emberi élet ritmikusságát jelzi. A régi ember úgy gondolhatta, hogy az emberből eltávozó lélekmadár is ezt az utat járja. A gólya hozza a gyermeket képzet is a madár-istennőtől eredezteti az embert. A magyarok egyik eredetmondája is a turultól származtatja hős királyait. A rábaközi tudók hagyatéka szerint az Istenanya a teremtéskor változott át madárrá. Miután a csillagok járását is elrendezte, az elbújt Nap után kellett a tenger alá merüljön. Ekkor búvárkacsa vagy kara-katona képében lemerült a víz alá és felhozta a Napot, amelyik nem akart a neki mért úton maradni. Amikor a Nap az ég tüzei felé menekült, akkor a Boldogasszony sas, kara-ülü (kerecsensas) képében utána repült. Csillagokból szekeret készített és arra kötözte ki a Napot. [52] Mi magyarok a Nagy Göncölt Boldogaszszony társzekerének hívjuk, a sasmadár pedig a Boldogasszony madara. Az egyiptomiaknál elterjedt volt a szárnyas nap jelkép. A szárny is, a madár is az égi eredet szimbóluma. Az egyiptomiak a napmadarat, a szárnyas napot mint isteni őst tisztelték. A sumer időkben magát az Ég Királynőjét is madárral azonosították. [3] A madár jelentette az isteni hatalmat és magát a napot is. Zarathusztra idejében így imádkoztak a Szent Lélekhez, amelyet madár jelképezett: Imádjuk a Szent Leheletet, Amely magasabban lebeg, mint Az összes teremtett dolog. [4] A 16. ábrán madárfejű istennő-szobrokat láthatunk i. e ből, melyek Mezopotámiában kerültek elő. Durant [3] erre alapozza azt az állítását, hogy az ős időkben az Ég Királynőjét madárral azonosították. Ugyancsak ebből a korból került elő a tordosi lelet, mely hasonló a mezopotámiai madaras Istár ábrázoláshoz (17. ábra). A madaras ábrázolásoknál jelentős hangsúlyt kap a szem. A SZEM ősszülőtől eredeztetik ősi törzseink magukat. Innen a szumir, szabir, szopor törzsek neve. Az ősszülő istenség volt a Szemúr, akihez fohászkodtak. Ő volt az ókori Samas istenség is. A szemmotívum volt az alapja annak a bronzkori vallás nevének Mezopotámiában, mely adta a summer Szemúria elnevezést. Ma templomaink díszítőeleme az a mintázat, amit Isten Szeme néven ismerünk. Ez nem más, mint a szemet tartalmazó körbe írt egyenlő szárú háromszög vagy a nap sugaraival körbevett háromszög. Rendszerint közepén emberi szem is ábrázolva van. A háromszög különben az emberi szem geometriájában az uralkodó mértani forma. A tudománytörténetből ismeretes, hogy az egyenlő szárú háromszög volt az ókor Istennőjének egyik jele. Ha a régi Szemúrunkról meg is feledkeztünk, de népi hagyományunkban fellelhetjük a nyomait. Van Szamária, Sziméria, Szavér, Szavária, Szemerja, Szemere hely- és névnevünk. Madáristennőket ábrázoló lelet került elő Szombathely mellől, mely hasonlít a krétai ábrázoláshoz (18. ábra). Elgondolkodtató, hogy itt a Kárpát-medencében a mezopotámiai lelethez hasonló és ugyanolyan régi ábrázolási mód került elő. A szakértők szerint legalább 6000 évvel előtti hitvilág jelképezője, akárcsak a tatárlaki agyagtáblácskák. [1]

14 BOLDOGASSZONY ANYÁNK Egy régi iráni templom romján szintén madárfejű istennő-ábrázolás látható, amely az i. e. V. évezredből származik az ősi Ur városából (19. ábra). Mellén madár és szarvas jelkép található. A kereszténység első évszázadaiból is napvilágra kerültek olyan istenanya-ábrázolások, melyeken az ősi madárjelképek találhatók meg. Madáristennő látható a permi bronzleleten is (20.1. ábra) és a Madridi Múzeumban a vízi gótoktól származó aranyfibulán is (20.2. ábra). Ezeken az aranycsatokon a madarakat karmok nélkül, ruhával ábrázolják. Stílusuk a szkíta díszítőművészetre vezethető vissza. [13] Hasonló ábrázolással a sólyom a sámándobokon is megjelent. A magyar eredetmondák egy része összekapcsolja a madármotívumot és az ősszülőt. A Turul-nemzetség eredetéről két monda is maradt ránk. Anonymus szerint: Az Úr megtestesülésének 819. esztendejében Ügek feleségül vette Dentumogerben Eunedbelianus vezérnek Emesu nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta. Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben levő anyjának álmában csodás látomás jelent meg héja (astur) képében és mintegy reászállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből patak (torrens) fakad és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem a saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát a sompnium ( álom ) neve a magyar nyelvben almu, és az ő születését álom jelezte előre, ezért hívták őt Álmosnak (Almus). Vagy azért hívták Álmosnak (Almus), azaz latinul szentnek, mivel nemzetségéből szent királyok és hercegek voltak születendők. [11] Egy XIV. századi krónikánkban a turul-monda egy másik változata jelenik meg: Ügyek (Vgeg) fia Előd (Eleud) Eunodbilia leányától Szkítiában fiat nemzett, akit Álmosnak (Almus) neveztek azért, mert anyjának álmában tudomására jutott egy turulmadár jővén, midőn terhes volt, és hogy méhéből forrás fakad, és nem saját földjén sokasodik el. És ez azért történt, hogy ágyékából dicső királyok származnak. [11] A víz az élet eleme. A vízből, folyóból való születés és az oda visszatérés az ősi hagyományban gyakran fellelhető. A teremtési mondákban az Istenanya mellett mindig ott található a víz. A víz-elemhez mint őserői princípiumhoz az érzelmek rendelődnek. Az érzelmek közül a szeretet az, amelyik összeköt és mindent áthat, akár a víz. Álmos tehát folyóból született. A neve is kapcsolatban van a folyóval. A latin almus magyar éretelme tápláló, áldásos. Almo pedig folyóistent jelent. A folyótisztelet nőelvű őseink hitvilágához tartozott. Attilát is folyóba temették. A vízbe való temetés az anyaméhbe való visszatérést és így a nagy királyok reinkarnációját is célozta. [14] A Thuróczy-krónika örökített meg egy szertartást, amely őseink folyó-, illetve víztiszteletének emléke: Árpád pedig övéinek jelenlétében megtöltötte ivókürtjét Duna-vízzel és minden magyar színe előtt kérte a mindenható Isten kegyelmét kérte, hogy adja nekik az Úr mindörökre ezt a földet. Szavainak végeztével minden magyar felkiáltott: Isten, Isten, Isten háromszor egymás után. Ez a szokás innen eredt és meg is maradt mindmáig a magyaroknál. [15] A dákoknál is hasonló szokás volt. Servius írja: a dákoknak az a szokásuk, hogy amikor harcba indulnak, addig nem látnak hozzá dolgaikhoz, amíg meg nem ittak az Istros vizéből, úgy, mintha szentelt borból ittak volna. [16] Ősanyánk, Emese álma rejtélyt takar. Az álom a meditáció, az elrejtezés, a halál testvére. Ausztrália őslakosai örök álomidőnek nevezik a láthatatlan élet forrását. Tehát az álomidő örökkévaló, akár a lélek. Aki az álom ura, az a Szent Szellem ura. A héber olám örökkévalóságot jelent. A magyarok a révülést, az álomba merülést elrejtezésnek nevezték. Aphrodité és Tündér Ilona aranyalmáit csak éjszaka, elrejtezéssel lehetett megszerezni. Az aranyalma az est csillaga, a Vénusz. Alma szavunk is rokon az Álmos névvel. Énekeink, meséink gyakori eleme az alma. Tündér Ilonánk aranyalmái is a fizikai világon túlmutatnak. Almaszerű tórusz alakú az ember erőtere és a Föld mágneses tere. Ugyanilyen alakja van az emberi zigótának az ötödik sejtosztódás után. Az aranyalma a tökéletes teremtmény, az almafa életfa a lelki harmónia, a boldogság útja. A honfoglaló eleinktől ránk maradt páratlan szépségű rakamazi korongokon a turulmadár kisebb madarakat tart a karmaiban. A szimmetrikus elrendezés a jelenet szimbolikus jelentőségére utal: az Emese álmában is megjelent turul viheti gyermekeit arra a földre, ahol az álom ígérete szerint belőlük dicső királyok lesznek A turul-monda a boldogabb új haza ígéretét hordozza, akár a csodaszarvashoz fűződő történet [11]

15 6.4. Szárnyas Istenanyák 279 Még szemléletesebb az iráni ezüsttálon található motívum-együttes, mely a szkíta korból maradt ránk. A turul az anyát tartja lábaival, aki őt egyben eteti is. A madár két szárnya mellett kétfelől két emberalak, az egyik íjat, a másik fokost tart a kezében. Mintha Hunor és Magor nézne vissza ránk (21. ábra). A vigyázó két szem-motívum népünknél nem ment feledésbe és fellelhető az avar korból származó övcsaton és a mai népi hímzéseken is (22. ábra). A madár szavunkhoz közelálló Maat-Ar egyiptomi istennő neve, aki az isteni igazságot képviselte. Fején tollal ábrázolták, máskor meg szárnyakat is társítottak hozzá (23. ábra). A régi uralkodók tollkoronái a madárhoz kötődő szimbolikához tartoznak. A madártoll az isteni világhoz való tartozás, az égi hatalom jelképe. Tollas fejdíszt hordtak a szentnek tartott királyok, vezetők, gyógyítók: az indiánoknál, a szibériai népeknél és a szkítáknál is. A madártollas mindentudó emléke maradt meg egy székely népmesében is. A daru tollát eleinte a magyar nemesek, később a vadászok is szívesen viselték kalapjukra tűzve. A keresztény művészetben három tollal a fejükön ábrázolják a védelmező arkangyalokat. Nemzetünk madara a Turul-madár. A régi Mezopotámiában a sast Turullunak hívták. Kézai szerint Attila címerén koronás turul volt. Ez a sas azonos azzal, akitől a mondánk szerint népünk származik. A sas a Vénusz szent madara. A Vénusz pedig a Szűzanya csillaga. A kapusas a Boldoganya-oszlop megfelelője az anyai védelmező erejével. Így tartozik össze az Ég Királynője, a Boldogasszony, az életfa és a sas SZÁRNYAS ISTENANYÁK A Fény minden dolog forrása. Fényt kibocsátó Rend a Szó. A Szóból lesz az élet És minden létező. (Tót smaragdtáblái) Az ókor népe Ősanyától, Istenanyától származtatta a világot. A teremtéshez és a mai világ összetartásához őserői energiák járultak hozzá. Az elemi őserők: a föld, tűz, víz, levegő. A szellemmel együtt adták azt az ideális ősködöt, amit szellemanyagnak neveznek. [52] Ez a szellemanyag volt a teremtő Istenanya. Az életet az elemi őserőkből a Szent Lehelet csiholta ki. A levegő-elem képezi a légzés és a lélek alapját. A levegő-elemhez a madár rendelődik. Kezdetben volt az Ige áll Bibliánkban (Jn 1,1). A levegő-elem energiájához rendelődő hang, illetve a szó rendet teremtett és erőt hozott a rendezetlenségbe. Ezért nem véletlen, hogy a madár az ókor istennőinek kísérője. Az özönvíz előtti sumer népeknél az Anyaistennő imádata található meg. Ő volt a tisztelt Föld-anya, a Szűzanya, aki életet adott, védett és gyógyított. A Szűzanya fogalma kezdetben Inanna alakjában terjedt el, de szerepel Anahita, Anina, Istár, Mama Wata, Amma, Nehellenia, Mahan, Anu, Nut, Nun és Artemisz néven is (24. ábra). Az imádott Istenanya szerepét vette később át a görög Szophia, Démétér, Aphrodité, Athéné, valamint a római Minerva és Venus. A fény, a szeretetfény minden dolog forrása. Az Ég Királynőjéhez a Nap társul. A Nap szimbolikus állatmegfelelője az oroszlán, valamint a madár. Az Oroszlán csillagkép a Nap háza. A Föld-anya, Inanna oroszlánpáron áll, mellette baglyok, az isteni tudás jelképei. Inannát és Anahitát szárnyakkal ábrázolták mint igazi isteni eredőket. Az istennő oroszlánon való ábrázolási módja mai napig is fennmaradt a színészet múzsája ábrázolásánál, ahol az életágat tartó múzsa oroszlános szekéren látható. Egyik szép példája a kolozsvári színház tetőzetén a két szép oroszlános szekéren ülő múzsa alakja. A madárfejű istennők ábrázolásai a világ több részén előfordulnak: Indiában, Japánban Egyiptomban, még a majáknál is. A maják Can királyának feleségét is madárfejjel ábrázolták. Palotájuk helye egy vízparton, Ux-mali, azaz Ős-mál volt. A 25. ábrán a karthágói Tanith istennő sztéléjét láthatjuk, aki a menny és az állatöv szárnyas istennője. A Napot és a Holdat tartja a kezében. Oldalt láthatjuk az egyiptomi mérő rudakat, a szkíta életfák szimbolikus Nagy Istenanya-ábrázolását. Ez az életfás Istenanya-ábrázolás az egyiptominál régibb. [1]

16 BOLDOGASSZONY ANYÁNK Egyiptomban az oroszlántestű Szfinx is az ősi hit jelképe. A Szfinxnek szárnya volt, fején napkorongból álló korona. Régi neve az eredeti honunkat sugallja: Hun. A sumer Inanna később Istár nevet kapott. A Kárpát-medencében az Istár-Ister név maradt fenn Esztergom nevében is. Mindkét nevet az Esthajnalcsillag jelképezi. A Vénusz az egyetlen égitest, amely törvényszerűen változtatja a Földről látható állapotát. Megjelenik hajnalban 240 napon át, utána eltűnik, hogy megjelenjen újra kilenc hónap múlva és az esték legragyogóbb csillagaként tündököljön. Ez a 240 nap épp a földi anyasághoz szükséges idő, kilenc holdforduló. Hitünkben a Szűzanya-tiszteletnek régi gyökerei vannak. A sumer Bau-dug-an a mi Boldoganyánk is. Szibériai rokonaink a manysik. Hagyományuk szerint a Szíriuszról jött Kaltes Istenanya lehelt lelket az emberbe. Őt a hajnali fény hasadtakor köszöntötték és imádták. A keleti népek anya-szélnek nevezik az ember lelkét, mely halálakor eltávozik. A keresztény szimbolikában szárnyakkal ábrázolják az arkangyalokat és az őrzőangyalokat. Régi imáinkban, ahol védelemért folyamodnak, Szent Benedekhez szárnyat társítanak: Elindula szűz leán Szen Margit, Hónya alatt viszi aranymedencéit, Jézusnak harminchat csepp vérit, Bódugságos Szűz Máriának fátyolát, Szen Benedek szárnyát, szárnyékát, Szent Antalnak kötelit, hétsing olvasóját [49] 6.5. SZKÍTA HUN ISTENNŐK ÉS UTÓDAIK Áll a rózsa középmezőn, De nem a rózsa, Hanem a Boldogasszony [49] A nem is olyan távoli őseink a szkíták. A hun szkíták magukkal hozták és megőrizték a régi korok hagyományait, tudását. A hun rovásos történetírás részletesen taglalja régi törzseink vándorlásának történetét. Bemutat hagyományt, jellemet és szabaddá tevő istentudatot. A hunokat bölcs emberek vezették. Ők az őstudást képviselő beavatottak. Tanközpontjaik voltak, ahol a világ tanítására képezték ki a végzetteket. Ők tanították az őslakosokat a földi megélhetésre, szántás-vetésre, állattartásra, a Teremtő megismerésére. Ők voltak a sumer alapítók, ők építették Ménes déli birodalmát, a peremeseket. Ők voltak Jézus kortársai, Attila katonái, a szent királyok leszármazottai. A szkíták ugyanúgy megfordultak a Kárpát-medence pusztaságain, mint a távoli Keleten. A feljegyzett pusztai emlékeik, a nőiség sajátosságainak vonatkozásában, sok hasonlóságot mutatnak a magyar hagyományokkal A szarmatákról akiket Hippokratész (555,1) és Sztrabón (7,926) a skythák közé sorol, s akiknek eredetét Hérodotosz (4, ) anyai ágon az amazonokra vezeti vissza, Nikolaos ezt az észrevételt teszi (460,1):»Mindenki a nőknek engedelmeskedik mint úriasszonyoknak.«arisztotelész (Pol 2,6):»A legtöbb harcias és vitézkedő néptörzs nőuralom alatt áll Bátran szembeszállni az ellenséggel és szolgálni az asszonyt, ez az ifjúi erőtől duzzadó népek mindenkor együtt járó ismertetőjegye.«[8] A hun hagyomány egyik ága a rábaközi táltosok által őrződött meg: Hímség nősténységből vétetett, férfi a nőből. Yotengrit, Ős-Egy Istenünk Hímben meg nőstényben testesült Teremtő istenekké. [52] A nő(uralom) kapcsolata a férfiak harci vállalkozókedvével Bachofen írásaiban másik oldalról is beigazolódik. Az ősidőkben, amikor a férfiak oly kizárólagos harcias életmódot folytatnak, s ez irdatlan meszsziségbe ragadja el őket, csak a nő rendelkezhetett gyerekekkel és javakkal, s ezek többnyire az ő kizárólagos gondviselésére maradtak. Ilyen állapotokról a régi híradások a legvilágosabb képet a skytha törzs távoli hódító hadjáratainak kapcsán adnak, ahogy ezt Iustinus (2,3), Hérodotosz (4,1,11:1,103,150, 6 15), Sztrabón (1,61:11,511,15,687) ábrázolásaiban láthatjuk. Huszonnyolc esztendeig voltak a sky-

17 6.5. Szkíta hun istennők és utódaik 281 thák hazájuktól távol. Portyázásaikat kiterjesztették egészen Egyiptomig. Róluk nevezték el Palesztinában Skytopolist, melyről Josephus Flavius gyakran tesz említést (Solin, 36). Vadászat, portyázások és háborúk töltik be a férfi életét, tartják távol asszonytól, gyermektől. A nőre marad a család, a szekerek, a csordák, a rabszolgasereg gondja (Hérodotosz 4,114). [8] A Yotengrit hasonló képet hoz elénk: Réges-régen anyák kormányoztak. Hajlék királynője ma is az asszony, A tűzhely őre, családok belső rendjének rendezője. [52] A kutatás bebizonyította, hogy az élelem raktározásában nagy szerepet játszó edény kialakítása, magának az élelemnek a kémiai feldolgozása, az anyagok kikészítése, megfestése, a vesszőből összerakott és a szövés technikáját is megalapozó házkészítés mind női tevékenység eredménye. A női közösségek közreműködtek a technikai eszközök felkutatásán és megvalósításán kívül a szellemvilág képzeteinek gondozásában is. A gondolkodó ember kialakulásával együtt jelenik meg a halál és az újjászületés jelenségeinek felismerése. [8] A történettudomány a régi ókori időket női uralom alatt álló matriarchális világnak tekinti. Réges-régen nők uralkodtak, de ostoba nők zsarnokoskodása miatt föllázadtak a férfiak. Attól kezdve ostoba férfiak zsarnokoskodtak. Az Égnek így sem tetsző, úgy sem tetsző. A nemek közt nincsen verseny, nincsen háborúság. Feladatuk más: kiegészítik egymást egész emberré. [52] Egyik népcsoportunk kényszerű vándorlása során hajós nép volt. Ennek emlékét őrzi a 201. énekünk, amely a Szűzanyát tengerjárók szép csillagának nevezi. A 194. énekben ő a hajnalcsillag és a vigaszteljes esti csillag. [5] Szkíta emlékkörbe sorolható a Khorezmnél talált Istennő-ábrázolás (27.1. ábra). A négykarú Boldogasszony a kezében tartja a Napot és a Holdat. A Szűzzel mint a Vénusz csillaggal megvalósul a mezopotámiai Nap Hold Csillag hármasság. Ég Királynői mivoltára utal a kezében tartott jogar. A kezében a könyvet az égi tudás és hatalom birtokosaként tartja, ahogy az oroszlános trónon ül. Egy tipikus Nagyboldogasszony-ábrázolás, míg Szophiát négy fejjel, ezt a madonnát négy karral ábrázolták. Ugyanarra négyes szerkezetre utal, mely az ideális szellemanyagot jellemzi, a teremtő Istenanyát. Hasonlóan több karú istennőket ábrázolnak a tibetiek is a szent irataikban. A kígyós istenpár a hinduknál is megtalálható a Nadák ábrázolásainál. Ismeretes, hogy a fény és a szellemi energia terjedési és rezgési módja hullámszerű. Elektromágneses hullámokként a Fibonacci-spirál szerint haladnak. Így válhatott a csigavonal vagy a kígyózó vonal az energia terjedésének szimbólumává. A történettudomány kígyós istennőknek nevezi azokat az istenanya-szobrokat, melyek kezében vagy épp mellettük kígyó található. A kígyós és madárfejű istennők a világ több részén fellelhetők: Krétán, Indiában, Sumerban, Japánban, Egyiptomban, Görögországban, de még Polinéziában és a majáknál is. A maja indiánok Égi Anyjának jelképe a tollas kígyó, mely Vénusz szülötte. Még az egyiptomi kultúrkörből ismeretes, hogy az Égi Szűznek áll csak hatalmában a kígyó fejét eltiprani. Ugyanakkor a kígyó nemcsak a gonosz gondolatok, hanem az életerő szimbóluma is. Testének csigavonala az energia terjedési módját, rezgési jellemzőit szemlélteti. A kígyó a legrégibb és legösszetettebb jelképek egyike. Fényből szövődtünk. Az anyag is energia, a szellem is. A fény terjedési módja spirális, mint minden elektromágneses rezgésé. Ilyen típusú rezgés a hang is. A fizikai anyag atomi részecskéi is haladásukban spirális utat követnek. Az atomfizikában az is ismeretes, hogy a részecskék előrehaladási forgásának iránya az óra járásával ellentétes. Ilyen irányú a női gyökérközpont energiájának a forgása. Nem véletlen, hogy anya szavunk a gyökere az anyag szónak. Az anyagba szállt szellem az ember maga. Nekünk ezért van Föld-anyánk. Az ősi mítoszokban a Föld-anya volt a nagy Istennő. A régi bölcselet szerint a kígyózó energiaörvény a lélek erejének természetes formája az emberi testben. Mielőtt földünk tojás vagy gömb alakúvá vált volna, mint kozmikus pornak vagy tűzködnek hosszú uszá-

18 BOLDOGASSZONY ANYÁNK lya kígyóként mozgott és csavarodott. Ez, mondja a magyarázat, az Isten szelleme volt, amely addig mozgatta a Káoszt, amíg annak lélegzete a kozmikus anyagokat kikeltette és kényszerítette őket, hogy a kerek formát magukra öltsék. A kígyózó örvény a teremtő fényt megjelenítő energia képe. A fényhez hasonlóan spirálisan nyilvánul meg a lélek energiája is mindkét irányban. Metafizikai értelemben a kígyó az emberi gyökérközpont őrzője. A két kígyó az istennők kezében a kettős természetünket jelképezi, és annak egyensúlyban tartását hangsúlyozza. A hun rovásos történetírás szerint a tüzet az Istenanya adta az embereknek segítségül. Ugyancsak Anahita Istenanya tanította az embereket a lelki-szellemi fejlődés útján. Anahita ábrázolásaihoz tartoznak a két kígyós díszítmények. [42] Duális világunkban a kettősségünket a harmónia irányába kell hogy fejlesszük. Az atlantiszi Tót smaragdtábláin olvasható [37]: Tudd meg, hogy alakod kettős, a kettő között egyensúly áll fenn, míg alakod állandó. Tudd meg, hogyha az egyensúly teljes, a halál ujja nem érinthet. A baleset is az egyensúly felborulása miatt jön. Tudd meg, hogy egyensúlyban befejezett vagy, és azért létezel, mert pólusaid egymással arányban vannak. Szellemed forrása a föld szívéből jön, mert alakodban egy vagy vele. Ha megtanultad magad egyensúlyban tartani, a föld egyensúlyával leszel egy. Fényből és sötétségből szövődtünk mint két egyenrangú küzdő félből. Ahhoz, hogy sötétségünkből a fényt kibonthassuk, harcolnunk kell a lehúzó erőkkel, az önző vágyainkkal és indulatainkkal. Harmóniára kell jutnunk saját magunkban. A jónak és rossznak vélt felünk harca lényegében egy harmóniára való törekvésünk. A hun rovásos történetírás szerint a hunok tudáson alapuló hite Anahita Istennő tanításai alapján alakult ki. Testi-lelki egészségünk alapja a belső béke. Duális világunkban harmóniára kell törekednünk, hogy belső békénket elérhessük. A kígyós Istennők Anahita tanainak ábrázolásai is lehetnek. Mind az életfa, mind az Istenanya díszítő motívumoknál az élet kettős szerkezetének ábrázolásaival találkozunk. Ezt többféle módon lehet feltalálni: két kígyóval, Nappal és Holddal, vagy egy világos és egy sötét színű állattal jelenítik meg. Két kígyóval, illetve két sárkánykígyóval ábrázolják a teremtő istenpárt a hinduk és a kínaiak. A ábrán szkíta istennőt láthatunk egy domborított aranylapon, kígyóval mindkét oldalán. Ugyanez a motívum található egy másik szkíta ereklyén, ugyancsak a mai Oroszország területéről a ábrán. A görög mitológiában is találkozunk kígyós istennőkkel. Itt a kígyó hol pozitív, hol negatív értelemben jelenik meg. A 28. ábrán egy, a minószi kultúra vallási és szellemi életéről ránk maradt bonyolult jelkép értelmű kígyós istennőt láthatunk. Kezében jobb és bal oldalon is kígyót tart. Az egyensúlyt és a bölcsességet a fején található madár sugallja. A késői minószi korból származó díszes terrakotta alkotás a Krétai Múzeumban található. A 62. ábrán Démétért láthatjuk, amint kalászokat ad Triptolémosznak, aki kígyók által vontatott szekéren jön. A görög alvilági istennőt, Hekatét is kígyókkal szokták ábrázolni (31. ábra). A mezopotámiai hitrege istenanyját, Tiamatot (Tmt), aki önmagából a földből teremtett mindent, szintén kígyóval ábrázolták. Nevében benne van a mi töm, temet szavunk. Vele rokon hangzású az egyiptomi teremtő Atum és Amon, akiket szintén kígyóval jelenítettek meg. Több nép mítoszában a kígyó közvetítő a felső világ és az alsó világ között mint a kozmikus életfa egyik kísérője. Az egyiptomiaknál Apofisz óriáskígyó személyesítette meg a halál utáni lét forgatagát a Duaton keresztül.

19 6.5. Szkíta hun istennők és utódaik 283 A kígyó az ősi istenanyák kezében a világ kettősségét és annak harmóniáját jelenti. Kígyó mellett ábrázolták az ókori mezopotámiai ősanyát, Anahitát, majd Istárt, az indiai Anantát, az indián Nandát és a hindu Visnut. A körré összefonódó kígyó, az ureousz az örökkévalóság szimbóluma. Az egyiptomi fáraók isteni származásuk jelképeként koronájukon viselték az ureousz kígyót. Az aztékok teremtő Istenét jelképezi a Kecalkoatl nevű szárnyas kígyó. Az afrikai törzsek az őskígyót a szivárvánnyal azonosítják. A szivárványkígyó az ausztráliai bennszülötteknél is nagy szerepet játszik. Körbe tekeredett, farkába harapó sárkánykígyó van például a Bocskai-, a Garai-címerben, valamint Hajdú és Szatmár vármegye régi címerében. A köpeci templom festett kazettáin is megtalálható az ureousz kígyó alakja. A fény pályája spirálisan kígyózó. Gondolataink is ugyanilyen pályán mozgó elektromágneses rezgések. Lelkünk-szellemünk rétegzettségét az életfa szimbolizálja. Hun őseink szivárványhídnak nevezik az életfa emeletein keresztül járható spirális utat. Ez a lelkek fejlődésének útja. Ezen az úton jár le a lelkeket megsegítő Istenfiú az emberek közé. [42] Amint a betegségek lelki eredetűek, úgy a gyógyulás útja is spirális út lehet. Az ostor is spirális ívet lépez le. Bajelhárítóként tartja a nép számon. A hun bölcseletben Isten hét csillagból ostort készített és elkergette az ártó szellemeket a háza tájékáról. [52] A kígyó alakban futó spirálnak a nép gyógyerőt tulajdonított. A kígyós kehely a gyógyszerészek alapvető jelképe. A botra tekeredett kettős kígyó a gyógyítás istenének, Aszklépiosznak a jelképe. A szkíta lemezekhez hasonló kapubálvány és láda faragása látható a 32. és 33. ábrán. Ezek már az ősi szerepkörben jelennek meg, védvén tulajdonosukat. Ugyancsak az ősi madáristennő szerepében véstek kőbe a gyerőmonostori templomban egy madárlányt kígyókkal (34. ábra). Bal kezében szárnyas kígyót tart. Ez az ábrázolás hasonlít a sumer Inanna megjelenítéséhez, aki a jobb kezében kígyót és a bal kezében madarat tart. A gyerőmonostori kígyós madárlányhoz hasonló kígyós madárlány-ábrázolás látható a prágai Szent Vitus-székesegyház belső falán egy régi kőtáblán. A keresztény ábrázolásoknál is a Szűz lábai alatt gyakori a kígyó, a középkori imakönyvekben és szobrokon. A szkíták legszebb istenanya-ábrázolását a 35. ábrán mutatjuk be. Szkíta őseink is megőrizték az Ég Királynője tiszteletét. Az Azovi-tenger mellett, Kercs közelében végzett ásatásoknál találták meg a 35. ábrán látható szárnyas istenanyát, akinek két nyolcszirmú rozetta van a fején. Ez az aranyból készült kincs az Ermitázs tulajdona. Az avar idők falfestményeinek esztergomi oroszlánjain is ez a rozetta maradt fenn. A nyolcágú rozetta gyakori díszítőmotívuma faragott és festett tárgyainknak és épületeinknek is. Az életadó Faanya ábrázolása is napvilágra került a szkíta kincsek között. Egyik értékes ősi leletünk egy arany övcsat, mely jelenleg az Ermitázsban található (36. ábra). A szkíta övcsatnak csak a jobb oldali darabja került elő és a Krím-félsziget környékére vezet. Papp Gábor az övcsat jelrendszerébe beágyazódva látja egész teremtéstörténetünket. [40] László Gyula a Molnár Anna-, illetve a Szent László-balladánk előképének látja ezt a lovas-fás ábrázolási módot. A két csat együttes vizsgálatára Falvay Károly is tett kísérletet. [8] Az övcsat elveszett tükörképének rekonstruálásával a kompozíció teljes kozmológiai egységet mutat. A kompozíció egyetlen főszereplője az életfával egybenőtt leány, aki hol balra, hol jobbra néz. Az életfa a Nagy Istenanyát ábrázolja. A fákon lógó tegez szintén női szimbólum. Mindkét oldalon két-két pár ló áll kipányvázva. A lovak előtt férfi ül meditációs törökülésben. A másik férfi a lány ölébe hajtja a fejét, vagy halott. A két férfi azonos megfogalmazása és szerepköre fantasztikus tömörséggel idézi a természeti jelenség ciklikus napfény-változásának látványát A leány a két fa között (anyja a Nagy Istenanya) hol a világosság, hol a sötétség emelkedését biztosító férfi (Nap) felé fordul. A látványban a férfiábrázolások azonossága általánosítja a férfi (Nap) szerepkört, aki mindkét esetben fény kapcsolatú. Ilyen férfi kettősség csak a világosodó és sötétedő fénynyel azonosulhat, ami az év első és második felének téridőt jellemző kettős természeti, napfordulóval összefüggő jelensége. E megfigyelés alapot szolgáltathat Boldogasszony-képzetünk régiségének megerősítéséhez. [8] Hasonló motívum jelenik meg a templomi freskókon a Szent László-legendák megörökítésénél. Azon kívül, hogy a világosság harcol Szent László a fehér lovon a sötétséggel a kun sötét ruhában sötét

20 BOLDOGASSZONY ANYÁNK lovon az utolsó jelenetben Szent László a lány (Szűzanya) ölébe hajtja a fejét megpihenni. Ezt a jelenetet a sarokban mintegy tükörszerűen ábrázolták, megkettőződve, mint a szkíta övcsat életfa-lányát. A népi művészetben a kígyó széles körben alkalmazott motívum. A szkíta kígyós Istenanyához hasonló ábrázolás van a tibeti kultikus hagyományból ismert, a könyörületesség, irgalmasság szimbolikájában (27.2. ábra). A mindent átható teremtő szeretet ezersugarú megnyilvánulása a halhatatlan örök élet biztosítéka. Hasonlóak Szervátiusz Jenő szobrainak sugallatai (38. ábra). Régi imáink tanúskodnak népünk Boldoganya-tiszteletéről. Bornemissza imádsága így kezdődik: Nemes asszonyom, Boldoganya Beméne szent templomába, Leüleplék az ő áldott aranyszékibe. [49] A szkíta név gyökere a szék: széki-ta. Az ókor istenanyjának ülő alkalmatossága a szék volt. Az istennőt imádó hunokat széki hunoknak nevezték. Az istennő volt a Székúr, és fejedelmi éke volt a szekerce, a mai székely népjellemző fokos. Hérodotosz sigurnak nevezi, a dákoknál secure. Szék szavunk nemcsak a székely székek elnevezésében maradt fenn. Megtalálható több településünk nevében: Székesfehérvár, Kőszeg, Zalaegerszeg, Szilágyszeg, Szárszeg (Bihar m.), Bakonyszeg, Körösszeg, Borszeg, Szeghalom, Temesszékás, Krassószékás, Kemenceszék (Hargita m.), Székesút és Székudvar (Arad m.), Szikfa és Szék (Kolozs m.), Háromszék, Borszék, Bükkszék, Magyarszék, Fehérszék, Bátaszék, Rónaszék, Segesvár, Hátszeg, Szeged stb. Szék szavunk maradt fenn az egyiptomi hitregékben az istennők legnagyobbika, az Ég Királynőjének nevében: Szekmeth. A Math-Meth volt az igazság szelleme, mely a királyi augusztus hónapban osztotta ítéleteit. A legrégebbi piramisok Sakkarában (Szék-ura) épültek, ahol szintén a Nagy Istennőt imádták. A maják székhelyének nevében szintén benne foglaltatik szék szavunk: Sacbe. Istenük neve pedig Chak. Őseink augusztusban tartották a Nagyboldogasszonnyal kapcsolatos ünnepeket, amikor ítéleteket is hoztak. Ennek egyik emléke a perkői búcsú A KOZMIKUS LÉNY A kezdet kezdete volt az Ős-ok, Amiből minden létező keletkezett. Te magad vagy az okozat És oka a következő okozatnak. (Tót smaragdtáblái) Népművészetünk, népmeséink mind arról szólnak, hogy őseink élete és műveltsége teljesen a hitre épült. Minden cselekedetnek megvolt a vallási vonatkozása is. A létfenntartáshoz szükséges szántás, vetés, aratás, szüret mind megszentelt tevékenységek voltak. Az ókori rokon népeknél ugyanez szintén megfigyelhető. Papp Gábor írja, hogy a magyar népi műveltség három nagy emlékcsoportja az épületek, öltözékek, illetve a készségek egyszerre tölt be használati és rituális szerepkört. [40] Az ősi istenszemlélet úgy vélte, hogy a világ energetikailag egységes. Az istenerő a világmindenség minden részébe szétosztatott és minden égitestnek meg van a hivatása. A mezopotámiai Nap Hold Csillag hármas ábrázolás nemcsak a kozmikus egyensúlyt jelentette, hanem az alkotó szellemi egyensúlyt is. Az égitestek földre ható harmonikus ereje tartalmazza mindazt az égi gondoskodást, ami a földi élethez szükséges. A teremtő és alkotó szellemben pedig benne foglaltatik az aktív apai, a befogadó anyai oldal és az új istenfiúság vagy a kibontható lélekesszencia is. Sumeria városaiban templomok épültek a különböző megszemélyesített istenerő tiszteletére. Ur városában a főkultusz a Holdat uraló isteni erőkhöz volt kapcsolva. Ugyanez Sippárban és Nippurban a naptemplomokban érvényesült. Egy templom lehetett a Hold vagy a naperő jelképe, de azt az Ég Királynője, a Szűzanya, az Istenszülő Inanna tisztelete uralta. A napkultusz követői az Ég Királynője lába alá oroszlánokat vagy a földgolyó gömbjét helyezték, a holdkultuszt gyakorlók bika vagy kosszarvat fektettek elébe. Ebből alakult ki később a holdsarló. A naptemplomok kerek alakúak, a holdtemplomok félkör alakúak voltak.