Kolozsvárit, 1894 márczius 29. ápril 1-ső napjain TARTOTT JEGYZŐKÖNYVE SZERKESZTETTE SZÁSZ GERŐ, egyházk. jegyző. KOLOZSVARTT,

Átírás

1 AZ ERDÉLYI EV. REF. EGYHÁZKERÜLET Kolozsvárit, 894 márczius 29. ápril -ső napjain TARTOTT KÖZGYŰLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVE SZERKESZTETTE SZÁSZ GERŐ, egyházk. jegyző. KOLOZSVARTT, KYOMAIOTI A.KÖZMŰVELŐDÉS" RÉSZVÉNVTÁRSASÁG (EV. BEF. KOLLÉGIUM) NYOMDÁJÁBAN. 894.

2 03922

3 Első ülés, márczius 29-én, d. e. Elnök: Báró Bdnffy Dezső, főgóndnok. Jegyző: Szász Gerő, egyházker. jegyző. Főtiszteletü Szász Domokos püspök aa.-nak megható, az Ur szent dolgai végzésére összejött választottakra a szeretet és egyetértés lelkét, s a végzendő munkára isten áldását kérő imája után. Elnök, Báró Bánffy Dezső aa. egyházkerületi közgyűlésünket következő beszéddel nyitja meg: Főtiszteletü egyházkerületi közgyűlés! Hosszú, a szokottnál hosszabb idő után van szerencsém az erdélyi ev. ref. egyház egyetemének közgyűlését ismét itt üdvözölhetni. Közbejött gátló körülmények és saját nagy mérvű elfoglaltatásaim tették lehetetlenné az 893 ik év folyamán rendes közgyűlésünket megtarthatni; hasonló okok hatottak kényszeritőleg arra, hogy az ez év folyamára hirdetett ülést is elhalasztani kellett. Bizom azonban a főtiszteletü közgyűlés tárgyilagos bírálatában arra nézve, hogy tekintetbe véve az eredményt, melylyel beszámolhatunk, mérlegelve az elért sikereket, melyek felett véghatározatokat hozni, a tisztelt közgyűlés van hivatva, megnyerendem a késedelemért a felmentést én, mint elnöklő főgóndnok és megnyerendi a helyeslő határozatokat a méltóságos állandó Igazgató-Tanács; mindenek felett pedig, megnyerendi a méltán kiérdemelt hálás elismerést a főtiszteletü püspök ur, ki maga vette ki az oroszlánrészt a munkából, odaadó lelkes kitartással, fáradságot, áldozatot nem kimélő buzgalommal. A méltóságos állandó Igazgató-Tanács előterjesztései részletesen tárják fel a végzett munkát, egyenként tüntetik fel az elért eredményeket, melyek anyagi erőnk gyarapodásával, ugy egyházi, mint nemzeti téren, elénk irt hivatásunk fokozott kielégítésére tesznek képesebbekké. Ezerek és ezerek felett rendelkezhetünk ismét, figyelembe véve a naponta fokozódó igényeket és habár kívánni való még sok van és marad, habár a munkának még csak kezdetén vagyunk, a haladás és erősbülés tudata a jövő iránti bizalmunkat jogosan elégítheti ki. *

4 4 Annál inkább lehetünk e tekintetbon megnyugvással, mert maga az állam is belátva és felismerve azon fontos hivatást, melyet betölteni, elhiva vagyunk, fokozottabb mérvben nyújtja segitő jobbját, mit már bizonyít az 894. évi államköltségvetésbe 50,000 frttal felvett; ujabb javadalmazása a protestáns két felekezetnek; mire nézve még kedvezőbb kilátást nyújt az 848-ik év XX-ik t.-cz. szellemében tervbe vett javadalmazása a papi állásoknak. Ezen intézkedések minden kétséget kizárólag bőven fogják pótolni azen csekély veszteségeket, melyek a kormány egyházpolitikai programmjának, általam mindenek felett óhajtott, keresztülvitele folytán esetleg előállhatnának. Lelkészeink kettőzött buzgósága, híveinknek megmaradó hithüsége biztosítanak engemet arról, hogy anyagi veszteségek alig lesznek; de meg vagyok arról is győződve, hogy anyaszentegyházunk a mi szabadelvű, a kor szellemét és igényeit mindig megérteni tudó protestáns felekezetünk, mi ev. reformátusok, kik hitünkhöz hiven, mindig tudtunk és akartunk első sorban és mindenek felett, jó hazafiak lenni: még áldozatok árán is, önérzettel járulnánk minden oly alkotáshoz, mely a mngyar állam nemzeti egységét erősbiteni, biztosítani, állandóan létre hozni van hivatva. De nem szabad félnünk az oly törvényhozási alkotásoktűi sem, melyek az egyes felekezetek egymásközötti védelmére alkotott ma már tarthatatlan gátak mellőzését fogják előidézni, meg kell hogy védjen minket, mint századokon át, ugy jövőre is az önbizalom, a szívós kitartás, buzgóság és összetartás jövőre még annyival is inkább, mert egyetemes zsinatunk által ujabban alkotott, felséges királyunk által legközelebbről szentesitett és éppen ezen közgyűlés rendén bemutatott ujabb egyházi törvényeink ismét szorosabbá fűzték azon kapcsokat, melyek egy két millió lelket számláló felekezetet vannak hivatva rendezett, egységes, erős bástyájává fokozottan fejleszteni a szabadelvű, hithü hazafiságnak. A haladás szelleme minket mindig követői soraiban talált; ott fog találni most is; jövőre is leszünk, mik voltunk, mindenek felett igaz magyar hazafiak. A közgyűlést ezennel megnyitom. Közgyűlésünk elnök afia. megnyitó beszédét köztetszéssel fogadja. 2. Elnök afia, mielőtt a gyűlés megalakulna, segédjegyzőkül felkéri Petri Mór, Kincs Gyula és Bodor Géza aait. Közgyűlésünk, ülésezései tartamára, nevezett aait. segédjegyzőkül kinevezi. 3. Olvastatik az egyházkerületi közgyűlés tagjairól az Igazgató- Tanács által összeállított következő

5 Bánffy Miklós gr. * I-ánffy Dezső br. Lészay Ferencz id. * Szász Domokos * Bethlen Gábor gr. Kuun Géza gr. * Kolozsvári Sándor dr. Szász Béla dr. Bethlen Gé^a gr. * Váiyi Gábor dr. * Gyarmathy Miklós Székely János * Domokos Antal * Kovács Ödön dr. * Bihari Sándor * Bartha Lajos * Szász Gerő * Márkus János * Bodor Antal * Parádi Kálmán * Sárkány Lajos dr. * Deák József * Kádár János * Maksay János * Deák Albert dr. Kuun Koesárd gr. * Pogány György Barcsay Béla Pogány Károly László Ignácz * Bartha Lajos * Janó Albert * Kiss Mózes Róthy Lajos * Zeyk Gábor Kemény Kálmán br. Kemény László br. Zeyk Kálmán * Tokos Sándor * Elekes Viktor Molnár Albert TsTévsor: Perenczy István Pogány György (L. fennebb.) Bethlen Bálint gr. Zeyk Dániel * Sándor János * Szilágyi Farkas * Jancsó Lajos * Barabás József * Kovács Gyula Bartha Miklós * Sándor József Szász Domokos (L. fennebb) Kolozsvári Sándor (L. fennebb) * Sárkány Ferencz Hegedűs István dr. Fzász Gerő (L. fennebb.) * Herepei Gergely Hegedűs Sándor * Szadeczky Lajos dr. Deák Albert dr. (L. fennebb.) * Szentgyörgyi Lajos Lészay Ferencz,id. (L.fennebb.) Lészay Lajos * Gyarmathy Zsigmond * Hóry Béla * Deési Gyula * Biró András * Zeyk Károly * Barcsay Domokos * Lészay Ferencz, iíj. * Bónis István * Kolozsvári Antal Wesselényi Miklós br. Gencsy Sándor Szikszay Lajos * Viski Pál * Bartha Dezső * Kovács István * Vincze Ödön * Szász Károly dr. ifj * Bakcsi Sándor

6 * Botka Károly * Kerekes Endre * Póchy Mihály * Magyarosi István Diószegi Mór * Szabó Pál * Kerekes József Simó Lajos * Szaosvay Sándor * Bethlen Pál gr. * Pap István * Barabás Sámuel Sombory Lajos * Herepei Árpád Simó Béla * Wass Béla gr. * Bánffy György gr. * Gaál Gyula * Somkereki Miklós * Péter Antal * Bánfíy Kázmér br. * Újvári Oz. József * Schilling Ottó * Vásárhelyi Boldizsár * Gyárfás Albert Bethlen Pál, gr. (L. fennebb.) * Fejérvári Károly * Havas Gyula dr. Incze Gerő * Musnai Károly * Osejdi István Fejérvári Jenő Pánczél János Horváth Mihály Kemény Kálmán br. (L. fen) * Éltető Albert * Gidófalvy István dr. * Lénárt József * Tavaszy József Kemény György br. Eozsnyai Ferencz Dénes József * Putnoki Domokos * Csekme Ferencz * Nagy Sámuel * Dósa Elek * Illyés Károly Czakó József ifj * Eákosi Lajos * Vas Tamás Benedek Dénes * Péterfy Dénes * Márton János Molnár Lajos * Dali János Eozsnyai István Eavasz János * Illyés Lajos * Deák Lajos Szilvássy Sándor * Kabós Ferencz Kispál Sándor * Apáthy Péter Kebelei Nagy Pál * Kovács Elek * Nagy Domokos * Barthalus Sámuel * Hegyi Sándor * Sámuel József * Nemes Árpád * Mihály József * Bánffy Jenő br. Timár Károly * Szalánczy Lőrincz * Kelecsényi Károly ' Nagy József * Borosnyai L. Béla dr * Zeyk József ifj. Gyárfás Domokos Kemény Béla br. * Mihály Pál Sebesi Ákos Ugrón János. * Menyhárt András. * Darvay Lajos * Györké János

7 Karácson Mózes Ugrón Zoltán Somogyi István Kelemen János Bedő Ferencz * Toró Dénes * Sándor Lajos Székely Gergely I ázár Mihály Bartha Sándor Zathureczky Gyula * Kövér András * Lőrincz Gyula Bartha János Nagy Lajos * Benedek Sámuel Székely Gergely (L. fennebb.) Lázár Mihály (L. fennebb) Ujvárossy József Sylvester Dávid * Zágoni Pál * Vén Mihály * Kis Albert Tóth Zsigmond Imecs Ernő * Szász Károly, dunamel. püspök * Antos István * Ősz Salamon * Veres Gyula Székely Gergely (L. íennebb.) Lázár Mihály (L fennebb.) Dónáth József Osia György * Péter Károly * Földes György Kovács Károly Bodor János Kovács Albert Székely Gergely (L. fennebb) Lázár Mihály (L. fennebb.) Bodor Zsigmond * Zoltáni Elek * Bodor Géza * Székely János * Farkas Ignácz Keresztes Ede * Barthalus János Koós Ferencz Szarvadi Pál Bónis Árpád dr. Horváth Gyula * Pánczél Károly * Gál István * Nagy Sámuel Ajtai Gyula * Gombás József * Gáspár János Malik József Bocz Sámuel Kassay F. Ignácz. Gyarmathy Ferencz * Zeyk József id. Bethlen Géza gr. (L. fennebb.) * Csathó János * Hegedűs János * Garda József * Kovács Ödön dr. (L. fennebb.) * Berde Sándor * Herepei Károly * Makkai Domokos * Elekes Károly * Váró Ferencz * Szilágyi Gyula * Fogarasi Albert * Bartha Zsigmond * Lázár István * Fogarasi Béla * Nagy Lajos Lészay Ferenczid.(L.fenuebb.) Gyarmathy Miklós (L. fen.) * Bánffy Ernő br. * Schilling Rudolf (L. fennebb.) Sárkány Ferencz (L. fennebb.) Parádi Kálmán (L. fennebb.) Szabó Sámuel * Geréb Márton

8 * Török István dr. * Szathmári Ákos Sárkány Lajos (L. fenn bb.) * Balog Károly Kemény Domokos br. üósa Elek L. fennobb) Bihari Sándor (L. fennebb.) Dósa Gábor Horváth Gáspár * Koncz József * Páll Károly * Bedőházi János * Lakatos Sámuel * Horváth. József * Gyulai Demeter Kálmán * Osiki Lajos Sebesi ikos (L fennobb.) Mezei Ödön dr. * Gyárfás Endre * Szakács Mózes * Bod Károly * Gönczi Lajos * Félegyházi Antal * Solymosi Endie * Olasz Gyula :> Kovács Dániel Kuun Kocsárd gr (L. feunebb.) Kuun Géza, gr, (L. fennebb. Kuun István gr. Balog József Lészay László dr. A *-gal jelzettek a közgjű'éscn jelen vannak. * Dósa Dénes Sándor János * Deák (rerő * Vitus Lajos * Simon Ferencz Jánosi Gábor Csűrös Pál * Tokaji Aladár Wesselényi Miklós br. (L. len ) Lőrinczy György Kerekes Sándor * Berényi János * Somogyi Jenő * Xincs Gyula * Petri Mór * Both István dr * Benkő Gábor dr. * Németh Gyula dr. * Székely Töhötöm Szász Domokos (L. fennebb.) Donáth József (L. fennebb) Bodor Tivadar dr. Réz Farkas * Benke István * Bodor Domokos * Székely Bendegúz dr. * Üomián István *'Osősz János * Farnos Dez-ő dr. * Várkonvi Endre Folytatólag olvastatik az Igazgató -Tanácsnak a fönnebbi névsor összeállítására vonatkozó számú következő előterjesztése: Fótiszteletü és Méltóságos Egyházkerületi Közgyűlés! Egyházkerületi közgyűlési képviselőinknek mandátuma az 892-ik év végével lejárván. Ig.-Tanácsunk sz. a. kelt intézkedése folytán, az általános képviselő-választás egyházkerületünkben keresztül is vitetett. Az ennek eredményében hatóságunkhoz fölíerjesztett választási iratok s illetve, jelentések alapján, lg-tanácsunk a törvényszerűen

9 megválasztott képviselőket egyházi törvényeink 9.. h., pontjában irt jogábúl kifolyólag, igazolván: midőn erről tiszteletteljes jelentésünket megteszszük, igazolt képviselőink névsorát / a ' a ) a kolozsvári'egyházmegye, illetve, egyházközségnek egy-egy képviselővel több képviselő által képviseltetésére való jogosultságának engedélyezése iránti kérelmét // alá csatoltan, oly javaslattal mutatjuk be, miszerint méltóztassók a törvényszerűen megválasztott egyházkerületi képviselőknek hatóságunk által eszközölt igazolását, valamint a kolozsvári egyházmegyének népessége arányához képest az eddigi két képviselő helyett három képviselővel, az egyházközségnek pedig, mint háromnál több tanitóval ellátott iskolát fentartó egyháznak egy képviselővel való képviseltetését jóváhagyó tudomásul venni. Elnök aa. a megjelent tagokkal közgyűlésünket a szervezeti törvény 4-ik fejezete értelmében megalakultnak jelentvén ki, közgyűlésünk, az Igazgató Tanács előterjesztése alapján, a törvényszerűen megválasztott egyházkerületi képviselők igazolását jóváhagyó tudásul veszi s helyet ad a kolozsvári egyházközség és egyházmegye kérésének, hogy emelkedett népessége arányában, két képviselő helyett három-, és az egyházközség is, mint iskolafentartó, egy képviselővel vehessen részt közgyűlésünkben. 4. Olvastatik az Igazgató Tanácsnak számú előterjesztése. Pőtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés! Az 892. évi szeptember 0-én és a következő napokon tartott egyházkerületi közgyűlés óta egyházkerületünk esperesi és főjegyzői karában, részint elhalálozás, részint lemondás folytán, több rendbeli változások történtek.. Szilágyszolnoki esperes és egyházkerületi közügyigazgató, néh. Nagy László aa. a múlt 893. évi május hó 2-án váratlanul elhalván, szilágyszolnoki egyházmegyénk közgyűlése Zilahon 8 3 július 23. napjain tartott ülésében, szavazattöbbséggel, nt. Viski Pál, akkori főjegyző aát választotta meg esperesnek; az igy megüresedett főjegyzői állást pedig ugyanazon közgyűlés a szintén szavazattöbbséggel megválasztott Bartha Dezső, volt aljegyző aával töltötte be. 2. Az 893 év szeptember hó 2. napja nagyenyedi egyház megyénket boritotta gyászba, közszeretetben állott esperesét, nt. Hegedűs Lajos aát ragadván el az élők sorából, kinek helye az egyházmegyének Nagy-Enyeden 893. évi november hó 20-án tartott közgyűlésében, közfelkiáltással, nt. Sándor János volt főjegyző aával

10 0 töltetett be, az igy üresedésbe jött főjegyzői állásra pedig t. Barabás József egyházmegyei közügyigazgató aa. helyettesittetett. 3. Az 893. évi november hó 8-án pedig deési egyházmegyénk érdemekben megőszült esperese nt. Nagy Lajos aa. nyújtotta be lemondását, öreg korával járó gyengeségére hivatkozással, kérvén annak elfogadását. Igazgató-Tanácsunk a lemondást elfogadva, intézkedett az esperesi állás betöltése iránt, mire az egyházmegyének Deésen o93. évi deczember 28-án tartott közgyűlése, szavazattöbbséggel, nt. Pap István volt egyházmegyei főjegyző aát választotta meg esperesnek s az igy megüresedett főjegyzői állásra Barabás Sámuel, egyházmegyei aljegyzőt helyettesitette. 4. Végül, görgényi egyházmegyénk megüresedett főjegyzői állása az egyházmegyének Szász-Rógenben 893. évi június 6-án tnrtott ülésében Tavaszi József volt aljegyző aával töltetett be. Mindezek alapján, mély tisztelettel kérjük a főt. egyházkerületi közgyűlést, hogy:. a volt egyházkerületi közügyigazgató és esperes, nt. Nagy Lászlő aának s nagyenyedi egyházmegyei volt esperes, nt. Hegedűs Lajos aának emlékét jegyzőkönyvileg megörökiteni s nevezettek életrajzait a kerületi közgyűlési jegyzőkönyvben közzététetni szíveskedjék; 2. az egyházkerületi közügyigazgatói állás törvényszerű betöltése iránt intézkedni; 3. újonnan megválasztott esperesek, nt. Viski Pál, Sándor János és Pap István aait, nem különben t. Bartha Dezső és Tavaszi József főjegyző aait felesketni és végül, 4. n.-enyedi egyházmegyei főjegyző-helyettes t. Barabás József aát és deési egyházmegyei főjegyző-helyettes t. Barabás Samu aát a jelen közgyűlés tartamára helyettes jegyzőknek elfogadni s mint ilyeneket a rendes közgyűlési tagok jogával felruházni, méltóztassók. Közgyűlésünk ezen előterjesztést tudomásul véve: a) Viski Pál, szil.-szolnoki-, Sándor János, nagyenyedi- és Pap István deési esperes aaitól, úgyszintén 6) Bartha Dezső sz.-szolnoki és Tavaszi József görgényi főjegyző aaitól a hivatalos esküt beveszi s uj állásuk hív és buzgó betöltéséhez testi, lelki erőt kivan, munkájukra isten áldását kéri; c) az üresedésbe jött egyházkerületi közügyigazgató-választást a tárgysorozatba fölveszi; d) Barabás József aát a n.-enyedi- és Barabás Samu aát a deési egyházmegyék részéről, mint helyettes jegyzőket, a rendes közgyűlési tagok jogával felruházza; é) Nagy László sz.-szolnoki esperes és egyház-

11 kerületi közügyigazgató és Hegedűs Lajos n.-enyedi esperes aai. emlékének megörökítésére jegyzőkönyvébe életrajzukat fölveszi. 5- Olvastatik az Igazgató-Tanács számú előterjesztése, melyben a sepsi-szt.-györgyi és szászvárosi kollégiumaink kérésére ajánlatba hozza, hogy a miniszterileg kinevezett rendes tanárokat egyházkerületi közgyűlésünk ismerje el rendes tagjaiul. Közgyűlésünk, az előterjesztés értelmében, a sepsiszt. györgyi Székely Miké" kollégiumhoz miniszterilég kinevezett Pap Lajos és Végh Endre, a szászvárosihoz kinevezett Borcsa Mihály, rendes tanár aait közgyűlésünk rendes tagjaiul elismeri. 6. Elnök aa. bejelenti, hogy a hozzá intézett jelentések szerint, közgyűlésünkén, betegség miatt, nem vehetnek részt: gr. Kuun Géza, és id. Lészai Ferencz, egyházkerületi főgondnok aai, Mezei Ödön dr. és Simó Lajos egyházmegyei gondnok aai. Közgyűlésünk, nevezett tagjainak igazolt távolmaradását, fájó részvéttel veszi tudomásul. 7. Elnök aa. bemutatja Bethlen Gféza grófnak egyházkerületi közgyűlésünkhez intézett levelét, mely szerint, elfoglaltsága miatt, nem felelhetvén meg gondnoki állásának ugy, a mint azt a nagyenyedi főtanoda érdeke megkívánja, a mint azt kötelességérzete rendeli, kénytelen, gondnoki állásától megválni : ez okon lemondását közgyűlésünknek bejelenti és kéri tudomásul vételét, elfogadását. Közgyűlésünk gróf Bethlen Gréza kollégiumi gondnok aa lemondási ügyét, a további intézkedések megtétele végett, átteszi az Igazgató-Tanácshoz. 8. Megalakulván közgyűlésünk, a napirend és tárgysorozat megállapítása előtt szót kért Székely János,kézdivásárhelyi pap és egyházkerületi képviselő aa. és a hazafiui fájdalomtól mélyen meghatott szívvel emlékezett meg arról az országos veszteségről és gyászról, mely édes hazánkat érte legnagyobb fiának, Kossuth Lajosnak halálával, kinek elhaló porait a nemzet soha nem lankadó kegyelete tán éppen most kiséri haza, hogy hazai földben nyugodjanak. Tisztelettel, hazafias kegyelettől áthatott érzelemmel inditványozza: hogy egyházkerületi közgyűlésünk fejezze ki a vesztés feletti mély részvétét; az elhunyt nagy hazafi örökre maradandó tetteit iktassa jegyzőköny vébe és erről a gyászoló családot részvétiratban értesítse. Egyházkerületi közgyűlésünk, mely a mély fájdalomtűi áthatott és kegyeletes indítványt fennállva hallgatta végig, egyhangúlag járult a mindnyájunk szivéből fakadt indítványhoz és azt határozattá emeli. Jegyzőkönyvében is megörökíti nevének emlékezetét

12 2 azon férfiúnak, kinek halhatatlanságát megőrzi az idők végéig Magyarország története, melynek egyik dicsőséges részét újjá alkotó tetteivel és hazaszeretetével ő maga teremtette meg. Közgyűlésünk kegyelettel emlékszik meg és hirdeti azon szolgálatokat, melyeket megboldogult nagy hazánkfia a szabadságnak és igy az erkölcsi felvilágosodásnak is teljesítvén, szolgálatot tett a protestantizmus örök törvényének. Midőn nagy hazánkfia elvesztése felett való mély részvétét ezennel kifejezi, azt a gyászoló családdal közölni, oly kötelességének tartja, melynek teljesítése által egyházkerületi közgyűlésünk részt óhajt venni a fájdalom búi, hogy ez által is enyhitsen az ők pótolhatatlan veszteségén. 9. Napirendre térve, elnök aa. fölhívja közgyűlésünket, az Igazgató-Tanácsnak, jelen közgyűlés tárgysorozatát illető, sz. alatt közgyűlésünk tagjai kö?t kiosztott Javaslata" alapján, a tárgysorozat megállapítására. Közgyűlésünk a javaslatot felolvasottnak tekinti, és a benne foglalt tárgysorozatot, változtatás nélkül, elfogadja. 0. Tárgysorozat rendjén elnök aa. a házszabályok 6 -ának b) pontja értelmében kiküldendő bizottságok kinevezésére nézve megteszi ajánlatát. Közgyűlésünk, elnök aa. ajánlatát elfogadván, a következő bizottságokat nevezi ki:. Kérvények átvizsgálására és előterjesztésére: Zeyk Gábor, Bihari Sándor, Somkereki Miklós és ifj. Szász Károly dr. 2 S é r e m i ügyek átvizsgálására és előterjesztésére: Geréb Márton, Bartha Lajos és Borosnyai Péla. 3. Indítványok átvizsgálására és előterjesztésére: Nagy Sámuel, gróf Wass Béla, Deési Gyula és Bodor Géza. 4. Az Igazgató-Tanács évi jelentésének megvizsgálására: Gyarmathy Zsigmond, Váró Ferencz, Elekes Károly, Lénárt József, Kincs Gyula. 5. Az évi egyházkerületi költségvetés megvizsgálására és előterjesztésére: Zágoni Tál, Szilágyi Gyula, Gaál Gyula. 6. A szavazatok beszedésére: Sárkány Ferencz, Menyhárt András, Elekes Viktor dr., Koncz József, Balogh Károly, Musnai Károly, Lázár István. 7. A királyhágón túli testvér-egyházkerületek jegyzőkönyveinek áttanulmányozására és jelentéstételre az 894. évre való működési körrel; Gróf Bánífy György, Török István és Péter Károly,. Tárgysorozat rendjén, elnök aa., a Házszabályok 6. -ának

13 a) pontja értelmében jelzi, hogy a jövő egyházkerületi közgyűlésen való működési hatáskörrel a következő bizottságok lesznek megválasztandók: a) az igazgató-tanácsi ügykezelés megvizsgálására ; 6) az egyházkerületi számadások megvizsgálására és c) az egyházkerületi kebli pénztár megvizsgálására külön-külön három tagú bizottság. Közgyűlésünk a jelzett bizottságoknak jelen ülésezései során megválasztatását elrendeli. 2 Tárgysorozat rendjén olvastatik az Igazgató-Tanács számú következő előterjesztése : Főtiszteletü egyházkerületi Közgyűlés! Tisztelettel jelentjük a főtiszteletü egyházkerületi közgyűlésnek, hogy egyházi törvényeink 89. -nak 2. pontja értelmében, az 887. évben választott dr. Kolozsvári Sándor, dr. Kovács Ödön, Gryarmathy Miklós, Parádi Kálmán és Domokos Antal igazgató-tanácsos atyánkfiainak mandátuma a múlt 893. év végén lejárt, miért is ezen igazgató-tanácsosi állások a jelen közgyűlés által betöldendők. Az egyetemes konventi képviselői állások közül egyik egyházi képviselői állás, a néhai Nagy László aa. halálával és a gimnáziumi tanárjelölő bizottságban egyik tagsági hely, a néhai Róth Pál aa. halálával, szintén megürülvén, mély tisztelettel kérjük a főtiszteletü egyházkerületi közgyűlést, hogy. az öt igazgató-tanácsosi s ezek között az elnök-helyettesi állás betöltése, 2 az egyik egyházi konventi képviselői állás betöltése és 3. a girnnáziumi tanárjelölő bizottság egyik tagsági helyének betöltése iránt, egyházi törvényeink 06. -nak f. pontja értelmében, intézkedni méltóztassék. Végül, tisztelettel megjegyezzük, hogy gróf Bethlen Géza számfeletti igazgató-tanácsos aa. állásáról lemondott s igy az igazgató tanácsosok törvényes száma, mely tévedésből l-re emeltetett volt, ismét helyre van állítva. Közgyűlésünk ezen előterjesztésben jelzett. öt igazgatótanácsosi, 2. egy konventi képviselői és 3. egy gimn. tanárjelölő bizottsági állás betöltésére jelen ülésezése során a választás eszközlését elrendeli. 3. Tárgysorozat rendjén, elnök aa. fölhívására, püspök aa. előterjeszti következő évi jelentését: Nagyméltóságu Báró, Elnök Ur! Főtiszteletü Közgyűlési Nyolczadik püspöki jelentésemet vagyok előterjesztendő. Nyolcz év! Pár röpke perez az örökkévalóságban, de hosszú idő az élet 3

14 4 alkonya felé, főleg ha azt a gyönge ember oly széles munkakörü, a kormányzás és ügyintézés annyira szétágazó szolgálatterón tölti el, mint a minőre az erdélyi kálvinista püspök hivatva van, ha küldetését betölteni igyekszik. Szám szerint 37 hivatali elődöm közül csak -nek jutott osztályrészéül a szolgálattétel ennél hosszabb ideig; a többi a feladat terhe miatt még rövidebb idő alatt összeroskadott. En az Isten iránti mély hálával ismerem el, hogy nagy kegyelmét erőtlenségemben sokszor és sokképpen megdicsőitette s a szolgálatban összehasonlitva a letűnt nehéz és válságos időkkel, melyek nem egyszer egész anyaszentegyházunkra nézve az élet-halálharcz legnehezebb kérdéseit vetették fel, oly korszakot engedett s rendelt számomra, midőn az alkotmányos szabadság verőfényén gyorsan csirába szökken az elhintett mag, virulás kél még a tar mezőkön is, csak az nem él és halad előre, kinek szivében nem lakozik élő hit, mely hegyeket mozgat s kiben hiányzik a tettre készség, az akadályokkal is megküzdeni képes kitartás, mely előbb-utóbb sikerre vezet, még akkor is, ha parányi erő rejlik benne. Ez igazságnak felemelő bizonyítékait szolgáltatja magyar protestáns egyetemes egyházunk közelmúlt éveinek története, tekintsük azt akár a maga egészében, akár egyes alkotó részeiben. A mondhantám rohamos erőgyűjtés s annak folytán a gyors fejlődés jelei láttatnak mindenfelé s egy rövid év alatt a haladás sokkal nagyobb arányú, mint hajdanta évtizedek alatt. A haladó kor szelleme, mely az avatag intézmények rcmjai felett uj meg uj alkotásokat hoz létre s a köz- és egyéni szabadság birodalmának határait mindinkább kiszélesíti; a protenstáns egyháznak nem ingathatja meg fundamentumait, sőt új meg új erősségekkel gyarapítja azokat. Erős hitem az, hogy ha azon mélyreható s a maguk egész telyességükben napirendre került egyházpolitikai reform-javaslatok, melyek a magyar állam s az annak kötelékébe tartozó öszszes egyházaknak az állammal szemben és egymásközti viszonya s egész belélete gyökeres átalakítását czélozzák, törvényhozási utón megoldásra jutnak, protenstáns anyaszentegyházunk a kétségtelenül bekövetkezendő nehéz vívódások tüzéből megtisztulva s megerősödve fog kikelni és világtőrténeti küldetését az eddiginél még sokkal fokozattabb mérvben fogja betölteni; de, s ezt nem hallgathatom el, csak azon esetben: ha mindazok kik a magyar haza s abban a protenstáns egyház javát szivükén hordozzák, fölibe emelkednek a kicsinyes tekinteteknek, a magánérdeket alárendelik a köznek s egygyé fórnak egy fenséges gondolatban, a magyar állam szuverén fölényének, nemzeti egységének, minden külbefolyástól ment függetlenségének gyönyörű gondolatában. Egyetemes egyházunk törvényhozó testülete is ezt az álláspontot foglalta el, midőn kimondotta, hogy az egyházpolitikai függő kérdések megoldása az állami törvényho-

15 zás jogkörébe tartozik s azok nem a különböző, nagyon szétágazó, egymással ellentétes felekezeti érdekek szempontjából birálandók el. E zsinati álláspont bölcsessége előtt részemről is meghajolva, tartózkodom vélemény-nyilvánitástól az egyes konkrét kérdésekben. Hadd végezze az állami törvényhozás a maga dolgát s végezzük mi is a magunkét, mely nem lehet más, mint az, hogy szellemi, és anyagi erőnket gyarapitsuk ; élesszük a hitélet tüzet; fejlesszük s új meg új alkotásokkal gazdagítsuk az anyaszentegyház fenmaradását, haladását biztosító intézményeket s első sorban mi lelkipásztorok, egyetértve s kezet fogva a hívekkel, még önfeláldozás árán is legyünk hű őrei a gondjainkra bizott magas rendű érdekeknek. Zsinati törvényhozásunk összes intézkedései, a már szentesitett s kihirdetésre váró új egyházi törvények,azok a nagy szabású alkotások, melyekre nézve a zsinat kimondotta a légyen' szót-, mind ezt czélozzák. A főtiszt, közgyűlés tagjai előtt ismeretesek ezek s igy felsorolásuk egészen felesleges volna, szorítkozom ennélfogva jelzésére csupán azon intézkedéseknek, melyek a mi egyházkerületünket legközvetlenebbül érdeklik. Ezeknek egyike az, hogy az unió az erdélyi és a többi testvérkerületek közt sokkal bensőbbé s telyesebbé lett, mint a minő mértékig az az 88-iki zsiuati törvényhozásban kifejezésre vala juttatva. Kivéve a mi egyházkerületünknek a történelmi fejlődés rendjén létre jött, egészen speciális jellegű belszervezetét, melynek megbolygatása nem volna sem indokolt, sem időszerű, az egyházi élet szabályozására s irányítására vonatkozó többi összes törvények hatálya, kerületi közgyűlésünk előzetes beleegyezése folytán, ki lett terjesztve reánk is s viszont, hosszú sora azon elveknek, melyek a mi egyházi fejlődésünk rendén emelkedtek érvényre, a testvér egyházkerületek részére is recipiálva s törvénybe iktatva lettek. Történt azonban a mi eddigi alkotmányos belszervezetünkben is igen lényeges módosulás, és pedig az, hogy a zsinati képviselők választása, a testvérkerületek mintájára, a presbitériumok jogkörébe lett utalva s így a zsinati képviselet megalkotására is egy egységes közös alap lett megállapítva. Hatalmas lépés ez is, az unió egész telyessógének végczélja felé s meg vagyok győződve arról, hogy az uniónak ez egy új és erős kapcsa lesz, mely gyarapítani fogja biztosítékait azon benső egységnek, mely az egyetemes egyház egyes alkatrészeit megvíhatatlan falanxa tömöríti s elválhatatlanul egybeköti. A főtiszt, közgyűlésnek külön előterjesztés rendén alkalma leend, az új törvények életbe léptetésének kérdésében döntő szavát hallatni. Másik az, hogy az országos segélyalap áldásos intézménye, a törvényhozási ujabb intézkedések folytán, az eddiginél mélyebb gyökereket fog verni s ha, a miben nem szabad kételkednünk, a törvény- 5

16 6 hozás intencióinak megfelelően lesz a törvény végrehajtva, a mélyebbre nyúló s jobban táplált gyökerek törzse s lombkoronája is virulóbbá lesz. Segitő jobbját nyújtotta felénk az állami törvényhozás is, a domesztika eddigi összes jövedelmét meghaladó összegű államsegélynek immár meg is történt folyósitása által. Biztató kilátásunk van arra, hogy az 848-ikévi XX. törvényczikk szellemének folyományakint az állam még további s még nagyobb mérvű s állandó jellegű dotációban fogja részesitni egyetemes egyházunkat, s azon helyzetbe jövünk, hogy, a többek közt, a papifizetések rendezése nemcsak törvénybe legyen beiktatva s a 600 frt. minimum elvileg megállapítva, de testet nyerjen az ige valóságban is. Tői sem tehető az állami törvényhozásról, hogy a midőn kilátásba helyezte, sőt saját akciója program mjába fői vette a nálunk aránytalanul gazdagabban dotált katholikus egyház kongruájának rendezését, elzárkózhatnék jogos követelményétől azon egyháznak mely az állam fennálásának s a nemzeti erők konszolidációjának jelentékeny tényezője és az állami jogrendnek feltétlen hive. Az állami törvényhozás intézkedése nyomán, folyamotban van a tanítói fizetések összeírása is s az állam e czímen is nyújtani fogja felénk segitő jobbját. Egészen Önerőnkre vagyunk azonban utalva egy egyetemes jellegű papi özvegy-árvai gyámintézet s ezzel kapcsolatban, egy papi nyugdíjintézet megalapításában. Zsinatunk ezekre nézve is, mint már előző jelentésemben is jeleztem vala, kimondotta az elhatározó szót s ezeknek megalkotását a konvent egyik legnemesebb, de egyszersmind legnehezebb feladatává tűzte ki és pedig oly utasítással, hogy a gyámintézet három év keretén belül megalapitandó s egyszersmind megteendők az előkészületek, illetőleg, folyamatba indítandó a szükséges erőgyűjtés a végett, hogy a következő zsinat a papi nyugdíjintézet tényleges életbeléptetését is kimondhassa. Van szerencsém, a főtiszt, közgyűlésnek tudomására hozni, hogy a konvent által elnökletem alatt kiküldött bizottságnak az általam kidolgozott tervezet be lesz mutatva a legközelebbi napokban s a jövő hó végén tartandó konvent azon helyzetben lesz, hogy e kettős czélu, nagy fontosságú intézet kérdését érdemleges tárgyalása alá veheti. Annak az alkotó, mondhatnám, teremtő erőnek, mely egyetemes egyházunkban rejlő, fölemelő s tán nem túlzás, ha azt mondom: csodálatra méltó megnyilatkozása azon áldozatkészség, mely a zsinati ismeretes határozatok folytán a debreczeni s kolozsvári fakultások érdekében mind nagyobb és nagyobb arányokat ólt. A vallásos buzgalom örök forrása kristály-hullámokat vet föl, melyek megtermékenyitik a sziveket. Kiváltképpen a tiszántúli testvérkerület kebelében nagy dolgokat cselekszik az Ur, midőn nemcsak az egy hitet vallókat, de még a különböző hitű lelkeket is egyesíti egy közös

17 szent czélban: oltárt emelni a magasabb rendű tudományosságnak, s fölépitni messze fénylő fárószát a protestáns szellemnek. Általunk, kik gyöngébbek és szegényebbek vagyunk, nem végezhet az Ur oly nagy dolgokat, mint ott; de igyekeztünk mi is, nem maradni nagyon hátra a nemes verseny terén s ha a főtiszt, közgyűlés magáévá teendi Igazgató-Tanácsunknak a kolozsvári fakultásra vonatkozó előterjesztését s javaslatait, a mi kerületünkben is kikéi sírjából s megelevenedik előttünk a rég letűnt fejedelmi kor, mely magas rendű intézményt k létre hozásában mutatta meg nagy erejét. Az ily intézmények létrejötte nem egyik, vagy másik embernek érdeme, hanem nyilatkozása a mindnyájunkban élő és ható isteni szellemnek, mely egy közös törekvésben, összhangzásba ringatja a lelkeket, hősökké avatja a gyöngéket s mint hajdan a hadak utján, diadalra vezérli a küzdőket. Nem szűnök meg, hálát adni Istennek, hogy a küzdők sorában ott lehettem s lehetek én is s a kivívott diadal öröméből egy parányi részt magamnak én is kérhetek. Fényre nem vágyom, az az Ur egyszerű szolgáinak halántékait nem is köritheti, de egy sugár jól esik nekem is. Arra nézve, hogy a központi kormányzat s ügyintézés körében minő szolgálatokat végeztem, az arra hivatottakkal együtt, elég lesz, utalnom az Igazgató Tanácsnak közkézen forgó jelentésére, mely főbb vonalaiban, az egész akczió képét hiven tünteti föl. Merem állitani > hogy e jelentés összehasonlítva az előzőkkel bizonyítékául szolgál annak, hogy Igazgató-Tanácsunk még egy évben sem végzett oly széles körű, egyházkerületünk szellemi s anyagi érdekeit s egész jövendőjét oly mélyen érintő munkát, mondhatni, forrongó tevékenységet, mint az utóbbi közgyűlés óta. Eltekintve azon hovatovább mind belterjesebbé váló ügyintézéstől, mely az egyes egyházközségek, iskolák, kollégiumok fokozatos fejlesztését, a központi segély-források igazságos és méltányos értékesítését, általában, az egyházi, vallásos és kulturális élet gondozását czélozta: főleg három magas rendű czél elérésére irányította tevékenységének legnagyobb részét s erejét. E hármas czélt csak röviden jelzem. Egyik: a sikerrel végrehajtott pénzügyi miveletek által lehetőleg növelni a központi segély-források állandó alapjait, új tőkék szerzése által. (Mellékesen jegyzem meg, hogy az utóbbi néhány év alatt, az alaptőke gyarapodása meghaladja az ötöd-fél-százezer forintot s így megközelíti az, korona értéket). Másik: a központhan kezelt alapok több mint felerészének, a főtiszt, közgyűlés által megálllapitott szabályzat keretében, jelzálog kölcsönökbe elhelyezés utján való biztosítása, gyümölcsöztetése. Ez úton jutottunk s vagyunk ma is, sőt leszünk még huzamos ideig azon kedvező helyzetben, hogy a míg országszerte az állam háztartása egyensúlyának helyreállítása s ezzel a 7

18 ]8 kapcsolatban az állam hitelének nagy mérvű emelkedése következtében. az általános kamatláb 4 / 0 -ra, sőt még azon alól is csökkent, egyházkerületünk a központi kezelés alatt álló segélyalapok haszonélvezőinek nemcsak hogy kiszolgáltatja az 5 / 0 ot, hanem még ezen felül közalapunk bevétele jelentékeny töbletet tüntet föl, mely a segélyezések ujabb meg ujabb forrását nyitja meg. Az évi jövedelem-többlet megközelíti a 2,000 forintot. Harmadik czél, mely felé Igazgató-Tanácsunk nagy erőfeszitéssel törekedett, lehetővé tenni tényleges megvalósítását a főtiszt, közgyűlés azon utasitásának, mely szerint a kolozsvári theol. fakultás lehető rövid idő alatt szerveztessék s megnyittassék, a mint ezt már fennebb is jelzem. A főtiszt, közgyűlés jogkörébe tartozik, mérlegelni értékét azon igyekezetnek s az elért eredménynek, melyet e hármas czél érdekében kifejtettünk s fölmutathatunk. Kétségtelen, azonban, hogy bármily arányú legyen is a központi kormányzat körében az erő gyarapítása : a fő kérdés mégis az, hogy minő élet lüktet s minő haladás észlelhető az egyházkerület kormányzata alá tartozó egyházmegyékben, egyházközségekben, s iskolákban, mert a központi erőgyűjtés és kormányzás nem önczél, nem hatalmi érdek, hanem csupán eszköz arra, hogy irányítsa az egyes alkatrészek fejlődését s elősegítse azoknak virulását. Jelentésem mellékletei örömmel konstatálhatom e fő kérdésre is kedvező válaszul szolgálnak. Kitűnik azokbúl, hogy esperesi s általában egyházmegyei egész tisztviselői karunk hivatását nemes buzgalommal igyekszik betölteni s a közvetlen kormányzatára bizott egyházközségekben, iskolákban, ha van is még sok helyt sok fogyatkozás, de általában véve, jelentékeny haladás jelei nyilvánvalók. A mi, például, az egyházi építkezések ügyét illeti, daczára annak, hogy azoknak túlnyomó többsége már az 89-ik év végéig megoldásra jutott, az ujabb meg ujabb építkezések azóta is nagy arányokban folyton tartók. Mig 89-ben a végrehajtott építkezések értéke frt volt, az 892-ik évben 200,00(i frtot meghaladó összeg lett befektetve; igy a többlet több, mint frt. Megjegyzem, hogy ez összegbe nincs befoglalva nagy tömege azon építkezéseknek, melyeket Igazgató-Tanácsunk a központi alapok befektetése által eszközölt s melyekről az igazgató-tanácsi jelentés részletesen referál. Az áldozatkézség ékesen szóló bizonyítéka az is, hogy a kegyadományok és szorgalmi jövedelmek, melyeket egyes híveinknek buzgalma, a kerület külömböző vidékein, helyi szükségek fedezésére teremt elő, folyton gyarapodó fillérenkint összegyűlt, több mint frt; számításon kivül hagyva az egyes egyházközségek, iskolák s a központi czélok ja?ára befolyt s az igazgató-tanácsi jelentésben felsorolt adományokat és alapítványokat. Felette örvendetes

19 a kepeváltási alapok s magtárak értékének, mondhatni, rohamos emelkedése, a mi annak bizonyítéka, hogy a kezelés s ellenőrzés sokkal szigorúbb és éberebb, mint hajdanta volt. Összehasonlítva előző jelentésem adataival, az értékemelkedés meghaladja a frtot, ugy hogy 892 végén, a nevezett alapok kerekszámban.33,000 frt érteket képviseltek s ha ehhez még hozzászámítjuk a közelmúlt évi gyarapodást, melyre nézve a részletes adatok nem állanak még rendelkezésemre : bizton állíthatjuk, hogy fölemelkedtek azok í ^ millió forintig. Gyorsan közéig e szerint az a várvavárt időpont, a midőn egyházkerületünk jelentékeny részében legalább is a terménybeli kepe tényleges megváltása keresztül vihető lesz. Határozott Ígéretet nem merek tenni, mert időm s hanyatló erőm a most már folyamatban levő akcziókkal annyira túl van terhelve, hogy tíjabb nagyobbszerü vállalkozásra tartózkodva gondolok, de arról biztosítom a főtiszt, közgyűlést, hogy a lehetőség korlátai között, igyekezni fogok, kidolgozni egy tervezetet, mely a kepe váltságának a létező alapok, a kerület, az egyetemes egyház erejének egyesítése által, az állam részéről való hozzájárulásnak igénybevételével, annak keresztül vitelét fogja megkísérlem. E jelentés mellékleteinek érdekes adatai még a következők is. Tanköteleseink száma, összehasonlítva az előző évvel, 449-el csökkent s volt 62,060, míg a tényleg tanulók száma 53-mal emelkedett s ennek folytán a tanköteleseknek átlagosan /o-a járt iskolába, csaknem 4 / 0 -al kedvezőbb lett az arány. Néhány felekezeti iskolánkat az állam átvevén, azoknak száma apadott 6-al s van jelenleg 423 s kedvező jelenség az, hogy az államosítás daczára, emelkedett a felekezeti tanítói állomások száma 4-el s van most 460. A konfirmáltak száma csökkenést mutat. Emelkedést mutat a lélekszám-gyarapodás is. Született 5,570 gyermek; 0-el több, mint az előző évben. Meghaltak,308-an, e szerint, a gyarapodás 4,262. Ehhez még hozzászámítandó a vallásváltoztatás folytán nyert szaporodás is; ugyanis, egyházunkból kiléptek 68-an, hozzánk átjöttek 36-en s e szerint, nyereségünk 93 és így az emelkedés összesen 4,455. Kedvező tünet az is, hogy házasságra lépett 3799 pár, 298-al több, mint az előző évben. Hivatalos kiszállásokat aránylag nem sokat végezhettem; a központi sok águ ügyintézés e tekintetben gyakran szolgált akadályul. Önkint értendő, hogy a zsinat utolsó ülésszakának tanácskozásaiban, 2 konventi s a Baldácsi-alapítványt intéző bizottság üléseiben, társaimmal együtt, részt vettem. Templom-szentelést kettőt végeztem és pedig: aug. 6-án Szász Károly duna-mellóki püspök-társammal együtt szenteltük fel a palota-ilvait, mely a br. Kemény és br. Bánffy családok nemes áldozatkészségét s az agg, de most is ifjú lelkű 9

20 20 id. fiodó Károly és nejének ritka hitbuzgalmát hirdeti s megörökíti. Most már a topliczai gyönyörű völgy mentén két templomunk van s ha isten megsegit, ez évben fölépül a körlelkészség székhelyén a harmadik, a topliczai. Másik felszentelt templom a kis-eskűllői, mely az 50-es évek óta romhalmaz tolt s most az egyházkerület segélyével és mélt. Szaosvai Sándor főgondnok urnák s nemes szivü nejének, br. Wesselényi Josephine-nek áldozatkész közreműködésével épült föl és okt. 4-én lett fölszentelve. Még egy néhány templomszentelést kénytelen voltam helyettesítés utján végeztetni, de nagy lelki örömmel konstatálhatom, hogy püspöki szolgálatom kezdetétől számítva, immár 38 uj templomot szenteltem fői; szám szerint éppen annyit, mint a hányadik püspöke vagyok a kerületnek. Ez évben még néhány templom vár felszentelésre. A múlt év szept. 0-én szerencsés valék fölszentelhetni a tudománynak is egy gyönyörű templomát: a sepsiszentgyörgyi, immár telyessé emelkedett középiskolánk nagy diszü uj épületét, és pedig a nemes székely nemzet színe-javának örömteli részvétele mellett. Az ünneplő közönség fénylő soraiban ott tisztelhettük nagymélt, ker. főgondnokunkat, közgyűlésünk nagy érdemü elnökét is. Febr. 3 án a székelyudvarhelyi, szept. -én a nagyenyedi, november -én a deési püspöki vizsgálat alatti egyházközségekbe szállottam ki, a megürült papiállomások betöltését előkészítendő. Jun. 25-én részt vettem gr. Kuun Kocsárd, fejedelmi alapitónk 90-ik születésnapja évfordulójának ritka szép jubileumán, az igazgató-tanácsi küldöttség élén tolmácsolva egyházkerületünk elismerését s el nem évülő háláját a nagy érdemü férfiú iránt. Nagyenyedi theol. akadémiánkat a múlt évben kétszer látogattam meg, és pedig jun. 22-én a theol. évzáró vizsgákon, és szept.. s következő napjain tartott papi szigorlatok alkalmával. Az utóbbiakkal egyidejűleg tette le kitűnő eredménynyel theol. magántanári szakvizsgáját fájdalom, már csak néhai Z. Kiss Albert, feltorjakaratnai ifjú pap afia, ki azután ideiglenes alkalmazást nyert valá az akadémián, a hasonlóképp korán elhunyt Józsa Zsigmond rendes tanszékén. Mindkét váratlan veszteség végzetszerü csapáskint sulytotta akadémiánkat, mert meg valának áldva kiváló talentumokkal s a theol. szakképzettség ritka mértékével tündököltek a theol. tudományok éppen azon ágaiban, melyekre hazánkban aránylag legkevesebben képesitik magukat. Hirtelen elmúlásukra fájdalommal gondolunk vissza, annyival is inkább, mert elhunytuk folytán, az akadémiát súlyos válság fenyegette volna, ha nagytiszt, dr. Kovács Ödön és Berde Sándor tanár urak nemes önfeláldozással s elismerést érdemlő erőfeszítéssel az illető tantárgyak előadására önkint nem vállalkoznak vala.

21 Ha a jelzett jeles fiatal erők bús emlékük fölidézése végett le kellé szállanom a halál árnyékának völgyébe, ott maradok még egy néhány perczig, társalogni azoknak árnyaival is, kik a múlt év folytán esperesi karunk soraiból ragadtattak el. Az árnyak között tekintetem legelőször szilágy-szolnoki egyházmegyénk néhai nagy érdemü esperesének, egyházkerületünk volt direktorának, Nagy Lászlónak megdicsőült alakja felé fordul. Én benne nem csak a ritka jelességekkel ékes egyházi tisztviselőt, egyházkerületünknek egyik nagy buzgalmu s fáradhatlan tevékenységű vezérférfiát, a magyar hazának hű fiát, de egyszersmind a legnehezebb küzdelmekben kipróbált hűsógü elvtársamat s nagyon szeretett barátomat siratom s midőn a múlt év május hava 2-án jóságos letkét visszatükröző szemeit lezárta, sietve-siettem, hogy ravatala felett is áldozzak könnyeimmel. Szomorú kötelességemnek tartam, részt venni azon mély gyászban is, mely nagyenyedi egyházmegyénket borította el szelíd lelkű esperesének, néhai Hegedűs Lajosnak szept. 0 én történt elhunyta folytán, kit egyházkerületünk közvéleménye a megürült generális direktori székre, mondhatnám, már kijelölt vala. A megnyilatkozni készülő elismerés s bizalom most már kifejezésre nem juthat. Bár igen lényeges kérdésekben, melyek egyházkerületünk beléletében a közelebbi évek alatt előfordultak álláspontunk egymásétól eltérő volt, mindig becsültem és szerettem őt, mint oly embert, ki aző jószivéből sok jó kincset hozott elő s egyházmegyéje felvirulásán hivő, tűrő s el nem fogyó szeretettel munkált. Mindkettőjüknek emlékezete legyen tőlünk áldva! Esperesi karunkban támadott a múlt évben még egy űr, Istennek hála, nem az enyészet diadalma folytán, hanem önkénytes lemondás s nyugalomba vonulás miatt. Deési egyházmegyénk volt espereséről, nagytiszt. Nagv Lajosról emlékszem meg. A gondjaira bizott egyházmegyének ritka hűségü sáfára volt ő s eléggé nagyra nem becsülhető érdemeket szerzett magának az egyházmegyében létező feles számú erőtlen egyházközségek vagyoni ügyeinek rendezése, s lelkiismeretes ellenőrzése, sok helytt az egyházközségek vagyonának kezelése s gyarapítása által. Az esperesi szolgálat terhes igáját hajlott kora miatt letette. Adja az Isten, hogy a kötelesség-telyesités boldogító érzetét itt alatt még sokáig élvezhesse! A megürült helyekre a közbizalom által elhívott utódokat szeretettel s azzal a bizalommal köszöntöm, mely szolgálattételeik sikeréhez mindnyájukban élő. Jelentésemet végzem. Megtettem, a mit gyönge erőm megtennem engedett. A múlt évi közgyűlés óta beérkezett 206 ügydarab, és kivéve azon néhányat, mely nyilván van tartva, vagy az utolsó perczben érkezett, elintéztem valamennyit. Mindazoknak, kik engemet 2

22 22 szolgálat-tételeimben jó tanácsosai, segedelemmel istápoltak s fogyatkozásaim iránt elnézéssel viseltettek, hálás érzülettel mondok köszönetet s mig szolgálatom ideje lejár, kérem jó indulatukat továbbra is. Jelszavunk legyen a jövőre is az, a mi volt eddig. Munkáljunk élő hittel, egymás iránt atyafiságos türelemmel, szeretettel anyaszentegyházunk felvirulásán, abban a felemelő tudatban, hogy a midőn ezí tesszük, leróni igyekszünk szent tartozásainkat szeretett hazánk, nemzetünk iránt. Isten segitsen, áldjon meg mindnyájunkat! Közgyűlésünk nagy figyelemmel és lelki gyönyörűséggel hallgatta püspök aának lankadatlan, buzgó munkásságával elért, örvendetes jelenségekben.kiválóan gazdag és az egyházkerületünk magas rendű czéijaihoz nem remélt gyorsasággal közel vivő, meglepően kedvező eredményekben páratlanul álló jelentésót, me lyet midőn teljtartalmulag jegyzőkönyvre vétetni határoz : püspök afia. elévülhetetlen érdemeinek ez ujabb tényeiért meleg köszönetet szavaz és kéri azt, ki Őt nekünk jó kedvében, nagy dolgok véghezvitelére adá, tartsa meg még soká egyházkerületünk javára, diszóre, felvirágoztatására. 4. Főt. püspök afia. jelentése után, elnök afia a gyűlést öt perezre felfüggeszti. Az öt pereznyi szünet letelvén, elnök aa. a gyűlést újból megnyitja. 5. Tárgysorozat rendjén elnök afia. elrendeli az Igazgató-Tanács következő évi jelentésének felolvasását. Főtiszteletű egyházkerületi közgyűlés! Másfél éve annak, hogy a legközelebbi egyházkerület! közgyűlés megtartatott s igy ez alkalommal az egyházkerület közigazgatásának felelős vezetésével megbízott Igazgató-Tanács kötelességszerű jelentését a lefolyt másfél évi munkásságáról szerencsés megtenni. Másfél év az anyaszentegyház örökéletéhez mérten, parányi idő, de egy ember életében hosszú pálya, széles küzdőtér s reánk nézve, főtiszteletű egyházkerületi közgyűlés, kik az egyházkerületi kormányszervezet száz meg száz alkatrészének összhangzó működését felügyelni, a hiányok pótlását eszközölni s az egész kormánygépezet öntudatos, előrehaladó működését vezetni, felelősség mellett, kötelesek ragyunk: másfél évi idő a megvalósítandó feladatok nagy halmazát jelenti, melyet Isten segedelmével, kitartó munkásság által, legnagyobb részben elvégeznünk, sikerült. De nemcsak a mindennapi administratio vitelének magában is számottevő munkája nyert elintézést a lefolyt egyházkerületi év alatt, hanem a főtiszteletű egyház-

23 kerületi közgyűlés 889. évi 64. jkvi számú határozatainak s az 89. évi rendkívüli közgyűlés határozatainak végrehajtása, illetne, a végrehajtási munkálatok legnehezebb befejező részének foganatosítása is erre az időre esik s főkint e nagy fontosságú s egyházkerületünk előhaladásának, jövő nagyságának munkálására oly lényeges befolyást gyakorló határozatok kedvező elintézésének indokából állíthatjuk, hogy a lefolyt egyházkerületi év eredményeire megnyugvással tekinthetünk vissza. Mielőtt azonban végzett munkálkodásunk tüzetesebb ismertetésébe fognánk, az ilynemű jelentések szokásos formáját megtartva, szóljunk előbb az egyetemes egyházi testületeknek a lefolyt idő alatt végzett működéséről.. A magyarországi ev. ref. egyház egyetemes zsinata a múlt 892. év novemberében ült össze harmadszor s ez alkalommal a törvényjavaslatot teljesen letárgyalta, megállapította s intézkedést tett a legfelsőbb királyi szentesítés kieszközlése iránt. A m. kir. közoktatási kormány azonban az új törvények 5. -ában mely az állami segédkezés igénybe vehetéséről szól s az iskolaügyi fejezetben némely bővebb körülírásokat és csekély pótlásokat kívánván: ezek megejtóse végett, újabb zsinati ülés összehívásának szüksége állott elő, mely is a múlt 893. évi november hó 4. és J5-én a kivánt kiegészítéseket elfogadta s az igy végleg megállapított törvényt, szentesítés végett, legfelsőbb helyre, illetékes úton felterjesztette s a szentesítés megnyerésének biztos reményében, meg is választotta ama bizottság tagjait, mely ő Felsége előtt a magyarországi ref. egyetemes egyház hódoló köszönetét bemutassa. Egyházkerületünk részéről e bizottságba főtiszteletű Szász Domokos püspök, br. Bánffy Dezső főgondnok, Hegedűs Sándor egyházkerületi képviselő és Bartha Lajos esperes aai lettek beválasztva. Időközben aztán a törvény szentesítése megtörtént, a kellő számú példányok egyházkerületünkhez is megkűldettek s a jelen egyházkerületi közgyűlés fog a tárgysorozat rendjén teendő külön előterjesztésünk alapján azok életbe léptetésé iránt intézkedni. Az 892. évi novemberi zsinat a törvényjavaslat letárgyalása után, a Debreczenben felállítandó bölcsészeti és a Kolozsvártt felállítandó theologiai fakultások ügyét is tárgyalás alá vette s e tekintetben kimondotta, hogy a nevezett intézetek felállíthatására még szükséges összegek megszerzését, a kötelező megadóztatás mellőzésére!, az önkénytes adakozás folytonosan buzgó és kimeríthetlen forrásának igénybe vételével kivánja beszereztetni. Elhatározta továbbá a lelkészi özvegyek és árvák számára egy országos gyámintézet megalkotását; a lelkészek nyugdíjazási ügyének rendezését s a csekély díjazású tanítók segélyezéséről való gondoskodást is s ezen ügyek előkészítésével az egyetemed konventet 23

24 24 bizta meg. Az országos gyámintézet, mint legsürgősebben megvalósítandó intézmény létesítésének előmunkálatai a konvent határozata folytán már meg is kezdettek s így remélhető, hogy egyetemes egyházunk eme rég érzett szüksége mielőbb pótolva íeend. 2. Az egyetemes konvent múlt évi üléseit márczius hó 4 9. napjain tartotta Budapesten, főtiszteletű Kun Bertalan püspök és nagyméltóságu Tisza Kálmán főgondnok aai. elnöklete alatt. Általános érdekű határozatai közül nem mulaszthatjuk el e helyen is az országos közalap ügyeinek rendezése tárgyában hozott határozatokat felemlíteni, melyek a végrehajtó bizottság kimerítő s az országos közalap 0 éves fennállásának eredményeit lelkiismeretes pontossággal ismertető jelentése alapján hozattak E bizottsági jelentésből egyfelől örömmel konstatálható, hogy az egyetemes ref. egyház anyagi erejének gyarapítására ezelőtt 0 évvel alapított közalap oly virágzó helyzetbe jutott, hogy teljes vagyonértéke a 0. év végén frt. 80 krt. tett; de másfelől aggodalommal tölt el a jelentés rendjén kimutatott ama fokozatos csökkenés, mely a közalap-adó befolyásában 888 óta beállott s éíről-évre növekedik, mert e tényből a föllángolt lelkesedés és áldozatkészség hanyatlásáról s talán az elsőfokú kezelők buzgalmának fogyatkozásáról kell meggyőződnünk, melynek meggátlása érdekében a főtiszteletü konvent idevonatkozólag hozott határozatait örömmel üdvözöljük s pontos végrehajtásukat magunk részéről kötelességünknek tartjuk s a közalapi adó elsőfokú kirovását és felszedetését intéző közegeinket azok pontos megtartására e helyen is figyelmeztetjük, A főtiszteletű egyetemes konventnek kizárólag egyházkerületünket érdeklő határozatai közül megemlítjük, hogy szilágyszolnoki egyházmegyénk tanácsának abbeli kérelmét, mely szerint a vallás- és közoktatási ministerium kéressék fel, hogy a politikai hatóságokat utasítsa az egyházi és iskolai tartozások hátralékainak, zsinati törvényünk 5. -a értelmében leendő fölhajfására, a konvent magáévá tette s illetékes helyre leendő fölterjesztésével az elnökséget bizta meg. A középiskolai vallástanári állások rendszeresítése és a vallástanári képesítés megállapítása tárgyában fölterjesztett javaslatunkra a főtiszteletü konvent azt határozta, hogy habár azon okokat, melyekre való tekintettel egyházkerületünk a fentieket "indítványozta, teljesen méltányolja is: e nagy fontosságú ügynek messzibbre kiható megoldását jelenleg még sürgetően szükségesnek, sem czélszerünek, sem időszerűnek nem tartja; egyfelől, mert az új állások rendszeresítésével előállandó terhet iskoláink alig bírnák meg, másfelől pedig, mert az egyetemes zsinat éppen most tett elhatározó lépést úgy a felekezeti tanárképzés, mint a magasabb színvonalú lelkészképzés czélja felé, a debreczeni bölcsészeti és kolozsvári theologiai fakulta-