SZIKINGER ISTVÁN HOSSZÚTÁVÚ KAPCSOLAT. Trump és a politika

Átírás

1 SZIKINGER ISTVÁN HOSSZÚTÁVÚ KAPCSOLAT Trump és a politika

2 PROKON HOSSZÚTÁVÚ KAPCSOLAT TRUMP ÉS A POLITIKA Szikinger István december 1.

3 HOSSZÚTÁVÚ KAPCSOLAT TRUMP ÉS A POLITIKA ÖSSZEFOGLALÁS Donald Trump november 8-án lezárult elnöki kampányát rendkívüli médiafigyelem kísérte, azonban korábbi politikai tevékenységének csak egyes részletei kerültek a figyelem központjába, nem született a témáról átfogó összefoglalás. Ami jelentős hiányosság a média részéről, hiszen Trump sikere nem érthető meg teljesen úgy, hogy politikai múltját figyelmen kívül hagyják, vagy csak saját szempontjaik alapján ragadnak ki belőle részleteket. Számos érdekességet tartogat az Egyesült Államok leendő 45. elnökének politikához kapcsolódó korábbi viszonya, annak ellenére, hogy ezelőtt sosem volt hivatalos politikus. Már ikonikus felhőkarcolója, a Trump Tower építése idején is ilyen jellegű konfliktusba keveredett, és ezután folyamatosan volt valamilyen kapcsolata a politikával. Külön hangsúlyozandó az is, hogy nem a mostani volt első kísérlete az elnökség megszerzésére, és 2016-os kampánya számos elemének van régre visszanyúló előzménye: többek között a médiafigyelem kihasználásának receptje sem új keletű. Mindezek figyelembe vételével feltételezhető, hogy Trump 2016-os indulása egy régóta előkészített tervet követett, melynek végrehajtására kivárta a megfelelő pillanatot. TRUMP ÉS A POLITIKA Donald Trump 2016-os elnökjelölti kampányát egy anti-establishment narratívára építette, a politikába kívülről betörő, nagypolitikai játszmák mocskától érintetlen jelöltként prezentálta magát. Valóban igaz, hogy Trump életében az elnökség lesz első politikai tisztsége, de ha közelebbről megvizsgáljuk életútját, láthatjuk, hogy már régóta mozog a politika közelében, és korántsem előzmények nélküli mostani kampánya. A KEZDETEK Trump önálló üzleti karrierje a '70-es években indult el és gyors ütemben nőtt az elsősorban ingatlanokkal foglalkozó vállalata. Első igazán jelentős projektjei megvalósulásának idején Ed Koch volt New York polgármestere ( ). Trump viszonya a demokrata polgármesterrel korántsem volt felhőtlen, többször is konfliktusba kerültek egymással ben, a Trump 1

4 Tower építése kapcsán hosszas pereskedés vette kezdetét Trump és a város között, mivel Trump szerint nem adtak meg neki egy jogosan járó adókedvezményt, melyből végül ő került ki győztesen. Trump elmondása szerint a városvezetés PR-szempontok alapján támadta őt, kapzsi befektetőnek állították be, akinek nincs szüksége az adókedvezményre. Kettejük kapcsolata 1987-ben érte el mélypontját, a vita tárgya ezúttal Trump egy tervezett beruházása volt az Upper West Side-on. A helyzet odáig fajult, hogy Trump idiótának nevezte a polgármestert és lemondásra szólította fel, Koch pedig kapzsi kismalacnak csúfolta Trumpot. TRUMP NAGYPOLITIKAI DEBÜTÁLÁSA A '80-as évek végéig Trump nem vállalt lényeges politikai szerepet. Többször került konfliktusba a városvezetéssel mint jelentős helyi üzletember, de a nagypolitikai játszmákba még nem kóstolt bele nyarán mindez gyökeresen megváltozott. Egy New Hampshire-i republikánus aktivista, Mike Dunbar ugyanis szervezkedni kezdett Trump kampányának előkészítésére. Úgy tűnt, hogy Trump nyitott az elképzelésre, ennek első jeleként a választói névjegyzékben republikánusként regisztrálta magát újra. Később közel dollár értékben vásárolt hirdetéseket a Boston Globe, a New York Times és a Washington Post lapokban, melyekben az Egyesült Államok külpolitikáját kritizálta, amivel akkor is az volt az egyik fő problémája, hogy az Egyesült Államokat kihasználják katonai szövetségesei és nem járulnak kellő mértékben hozzá saját védelmükhöz. Ezt később egy nem sokkal a republikánus előválasztások előtti New Hampshire-i rendezvényen is hangoztatta, ugyanakkor bejelentette, hogy nem indul a választáson. Trump 1988 tavaszán azt nyilatkozta, hogy soha nem fog indulni az elnökségért, de ha indulna, akkor jó eséllyel nyerne. Trump egy ideig valóban nem kacérkodott az elnökjelöltséggel, de politikailag aktív maradt, számos szenátor- és kormányzójelöltet részesített anyagi támogatásban, a '90-es években a kampánytámogatásokra legtöbbet költők között volt, de nem volt egyértelmű pártpreferenciája, demokratákat és republikánusokat egyaránt támogatott. FÜSTBEMENT TERV: A 2000-ES ELNÖKVÁLASZTÁS A mostani választás napja után gyorsan elterjedt az interneten, hogy a Simpson család egy 2000-ben megjelent része megjósolta Trump 2016-os választási győzelmét. Kevésbé ismert viszont az a tény, hogy Trump valóban elnökjelölti kampányt indított 1999 végén, ez ihlette meg a Simpson család készítőit, ám a mostaninál jóval dicstelenebb véget ért próbálkozása. 2

5 Trump ekkori kísérletének hátterét az adja, hogy Ross Perot az 1992-es választásokon 19,2%-át szerezte meg a szavazatoknak, majd 1995-ben megalapította a Reform Party-t, ami akkor az Egyesült Államok harmadik legnagyobb pártja lett. Perot '92-es és '96-os kampánya és Trump kampányai között felfedezhetőek jelentős párhuzamok, üzletemberként mindketten maguk finanszírozták kampányuk jelentős részét, bírálták az Egyesült Államok kereskedelmi politikáját és a két nagy párttal szembeni elégedetlenség volt támogatottságuk egyik fő forrása. Trump elismerően nyilatkozott Perot-ról, mégsem az ő hatására kezdte komolyan fontolóra venni elnökjelölti kampánya elindítását, hanem a Reform Party színeiben 1998-ban Minnesota kormányzójává választott, azelőtt pankrátorként ismert Jesse Ventura kezdte el őt győzködni. Trump október 7-én jelentette be egy Larry Kingnek adott interjújában a CNN-en, hogy komolyan fontolgatja az indulást és megkezdte esetleges kampánya előkészítését, majd 19-én a Reform Party tagja lett. Trump magát elsősorban konzervatívként határozta meg, de bizonyos kérdésekben inkább liberális álláspontot képviselt, támogatta például az általános egészségügyi ellátás bevezetését. Nagy hangsúlyt fektetett a kereskedelmi egyezmények újratárgyalásának szükségességére és ellenezte a NAFTA-t, ellenezte a fegyvertás szigorítását és adócsökkentéseket javasolt. Potenciális alelnökjelöltjeként a televíziós műsorvezető Oprah Winfrey-t nevezte meg. Az akkor nemrégiben elvált Trump a First Lady hiányát úgy oldotta volna meg, hogy feleségül veszi akkori barátnőjét és jelenlegi feleségét, Melania Knausst január elsején megjelent első politikai témájú könyve, The America We Deserve címmel. Trump azonban február 14-én bejelentette, hogy kiszáll a versenyből, melynek okait egy a New York Times-ban megjelent cikkében fejtette ki pár nappal később. Egyrészt kifogásolta az elnökjelölti vitákért felelős bizottság kritériumait, melyek korlátozták a harmadik párti és független jelöltek részvételének lehetőségét, másrészt kifejtette, hogy ha John McCain nyerné meg a republikánus előválasztásokat, egy közel azonos programmal induló jelölttel állna szemben. De visszalépésének harmadik fő okaként a Reform Party belviszályait és ellenfelei szélsőséges voltát jelölte meg. A párton belüli konfliktusok azt eredményezték, hogy Jesse Ventura kilépett a pártból, ezáltal Trump elvesztette a párton belüli fő támogatóját. Trump ezután magára maradt a párt többi jelöltjével, köztük Pat Buchanannal, aki holokauszttagadó és antiszemita kijelentéseket tett, továbbá támogatói között egy volt Ku-Klux Klán vezető is megtalálható volt David Duke személyében. Egy másik Trump által kifogásolt jelölt a szélsőbaloldali Lenora Fulani volt. Trump a visszalépését bejelentő sajtónyilatkozatban 3

6 kijelentette, hogy nem kíván ebbe a társaságba tartozni. Ugyanakkor a nyilatkozatában és cikkében Trump nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy indul a 2004-es választáson ben többen marketingfogásként értékelték Trump kampányát. De valójában ezután kezdett el egyre többször politikai kérdésekben megszólalni és többször felvetette a választásokon való indulásának lehetőségét, tehát tekinthető a kudarcba fulladt kísérlet Trump politikai szerepvállalása új szakaszának kezdetének is. REPUBLIKÁNUS FORDULAT A 2000-es évek során Trump folytatta a '90-es években kialakult gyakorlatát, személyes szimpátia és/vagy üzleti érdek alapján vegyesen támogatott demokrata és republikánus jelölteket, szövetségi és állami választásokon egyaránt. Többek között támogatta Hillary Clinton 2006-os szenátusi újraválasztását és John McCain 2008-as elnökjelölti kampányát. Trump 1989 és 2011 között összesen demokrata jelöltek kampányaira költött többet, 581,350 dollárt, szemben a republikánusoknak adományozott 497,690 dollárral ben viszont egy jelentős fordulatot vett Trump politikai téren. Ekkor ugyanis nyilvánosan megkérdőjelezte Obama születési anyakönyvi kivonatának meglétét, ami hiányában az összeesküvéselmélet birther-ekként ismert hívei szerint nem bizonyítható, hogy Obama valóban az Egyesült Államokban született, tehát megfelel az elnöki tisztség követelményének. Miután Obama 2011 áprilisában nyilvánosságra hozta születési anyakönyvi kivonatát, Trump megkérdőjelezte annak hitelességét (végül 2016 szeptemberében ismerte el, hogy Obama valóban amerikai születésű). Trump ekkortól már egyértelműen republikánus preferenciával rendelkezett, többször is felszólalt a Republikánus Párthoz köthető szervezetek rendezvényein. Ugyanakkor 2011 végén választói regisztrációját függetlenre változtatta, fenntartva magának a lehetőséget, hogy függetlenként induljon a 2012-es elnökválasztáson, ha a republikánus előválasztást egy számára nem elfogadható jelölt nyerné meg. Erre azonban nem került sor, támogatta Romney-t. Trump ezen korszakát jól jellemzi, hogy 2012 és 2015 júliusa között összesen 463,450 dollárral támogatott republikánus jelölteket és mindössze al demokratákat. ÁLLANDÓSÁG A VÁLTOZÁSOK MÖGÖTT: A 2016-OS KAMPÁNY ALAPKÖVEI 4

7 Trump politikai szerepvállalása tehát egy meglehetősen fordulatos történetnek tűnik elsőre, több kérdésben változott jelentősen álláspontja az idők során és egyértelmű pártállása sem volt tartósan 2012 előtt. Ugyanakkor a változások mögött megfigyelhető egyfajta állandóság. Trump magát alapvetően végig konzervatívként határozta meg, de politikai nézetei sosem illeszkedtek bele a mainstream republikánus irányvonalba, egyes kérdésekben a demokrata állásponthoz állt közelebb. Ami viszont állandó volt Trump politikai nézeteiben, hogy már a nyolcvanas évek vége óta az USA szövetségeseinek nagyobb hozzájárulását követelte saját védelmük fedezésére és a kereskedelmi egyezmények újratárgyalását szorgalmazta. Trump alapvető narratívája sem változott, politikai kívülállóságát hangsúlyozta, üzletember mivoltát kiemelve próbált alternatívát állítani a politikusok által irányított washingtoni politikával szemben, ugyanakkor ebből a szempontból meg is kérdőjelezhető hitelessége, mivel több olyan jelöltet támogatott korábban (mint Hillary Clinton vagy Mitt Romney), akiket a 2016-os kampánya során ezen narratíva mentén támadott. Azáltal, hogy Trump 2000 után többször felvetette indulása lehetőségét anélkül, hogy ezt beváltotta volna, a média sokáig nem vette komolyan mostani indulását. Feltételezhető, hogy volt szándékosság e mögött, Trump célja az lehetett, hogy amikor az indulására megtalálja a megfelelő pillanatot, minél nagyobb meglepetést keltsen, és fenntartsa a média figyelmét kampánya kibontakozásával. 5