Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR

Átírás

1 BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad Információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Gazdaságdiplomácia és nemzetközi menedzsment szak Nappali tagozat Európa tanulmányok szakirány AUDIOVIZUÁLIS POLITIKA ÉS GYERMEKVÉDELEM AZ EURÓPAI UNIÓ TAGORSZÁGAIBAN Rónyai Veronika Budapest, 2004

2 Tartalom Bevezetés...4 I. Az EU audiovizuális politikája...5 I. 1. Jogszabályi háttér...5 I. 2. Médiaprogramok...9 II. Audiovizuális politika az EU tagországaiban...12 II. 1. Nemzetközi szabályozás...12 II. 2. Uniós szabályozás...13 II. 3. Módszerek és eszközök a kiskorúak védelmére...17 II. 4. Az egyes tagországok gyakorlata...26 III. Audiovizuális politika Magyarországon...48 III. 1. Jogharmonizáció...48 III. 2. A rádiózásról és a televíziózásról szóló törvény...50 III. 3. A kiskorúak védelme...52 Összegzés...56 Függelék...59 Irodalomjegyzék

3 Bevezetés Az audiovizuális szektor Európában több mint egymillió embernek kínál munkalehetőséget. Gazdasági jelentősége mellett nem elhanyagolható szociális és kulturális szerepe sem, hiszen a média manapság az egyik legfontosabb információs és szórakoztató forrásunk. Ma már a háztartások 98%-ban van televíziókészülék, és naponta átlagosan 200 percet annak nézésével töltünk. 1 A média térnyerése az elmúlt évtizedben az egész világon megfigyelhető jelenség. A televízió gyermekekre gyakorolt szocializációs hatása vitathatatlan, sőt, egyes kutatók arra is felhívják a figyelmet, hogy mára a televízió vált a szocializáció legfontosabb eszközévé. Így világszerte egyre fontosabbá vált a kérdés, hogy milyen üzenetet is közvetít. Az Európai Unióban folyamatosan napirenden van a média és a gyermekvédelem kérdése, számos nemzetközi konferenciát rendeztek a témáról, és rengeteg tanulmány foglalkozik a lehetséges szabályozási alternatívákkal. Dolgozatom célja bemutatni, mennyire nehéz egy ilyen sokszínű Európában az audiovizuális szektor közös szabályozásának kialakítása. Az első fejezetben a nemzetközi szabályozás kialakulásának folyamatát ismertetem, majd a második részben kifejezetten a gyermekvédelemmel kapcsolatos intézkedéseket mutatom be. Országról-országra végignézhetjük, hol, hogyan oldották meg az iparág szabályozását. Megfigyelhetjük, mennyire eltérő a tagországok gyakorlata ezen a téren. A harmadik fejezetben pedig kicsit részletesebben foglakozom a hazai szabályozási gyakorlattal. 1 Forrás: 4

4 I. Az EU audiovizuális politikája I. 1. Jogszabályi háttér Először is nézzük meg, mit is értünk audiovizuális szektor és audiovizuális politika alatt! Az audiovizuális szektor felöleli a hagyományos elektronikus médiumok tevékenységét, a rájuk vonatkozó szabályok összességét és a különböző technikai eszközök segítségével történő kép és hangtovábbítással kapcsolatos területeket (ez alatt értjük pl. a szerzői jogok kérdését, az internetet stb.). Audiovizuális politika alatt pedig az Európai Unió intézményeinek a fenti területekkel kapcsolatos tevékenységét értjük, vagyis az adott területet érintő stratégia kialakítását, végrehajtását, gyakorlatba ültetését. Az Európai Unió tagállamaiban a média szabályozása eltérésekkel bár, de párhuzamosan fejlődött. Az első rádióállomások a húszas, az első televízióállomások pedig az ötvenes években alakultak. Míg az Amerikai Egyesült Államokban a szabad verseny volt a jellemző kis mértékű állami beavatkozással, addig Európában a rádiózás és a televíziózás sokáig állami monopólium volt. Ennek okai, hogy kevés volt a rendelkezésre álló frekvencia, az adók működtetése pedig nagy tőkét igényelt. Ezen kívül a kormányok úgy gondolták, az állam feladata a kiegyensúlyozott tájékoztatás biztosítása. Ezek az okok azonban a 80-as évekre elavulttá váltak. A gyors technikai fejlődés megszüntette a frekvenciák szűkösségét, egyre több csatorna kezdett működni, ez pedig megkérdőjelezte az államnak a kiegyensúlyozott tájékoztatásban játszott szerepét 2. A kereskedelmi csatornák sikerei pedig bebizonyították életképességüket. A 80-as évekre kialakult a duális médiarendszer, melyet az állam által működtetett közszolgálati adók és a kereskedelmi csatornák párhuzamos jelenléte jellemez. 2 Egy államilag finanszírozott adó nem minden esetben képes elfogulatlanul működni, egy sokcsatornás rendszerben azonban a néző ennek ellenére képes egy valósághű képet kilakítani magában. Létezik persze elfogulatlan közszolgálati adó is, lásd BBC. 5

5 Az Európai Unióban az audiovizuális szektorral kapcsolatos kérdésekkel a 80-as évekig nem foglalkoztak, hiszen nem volt egyértelmű, hogy az uniós vagy a nemzeti szabályozás körébe tartozik-e. A televíziózást és a rádiózást ugyanis a kultúrához sorolták, de a Római szerződés ezt a területet nem számítja a Közösség alappillérei közé, így erre a területre a nemzeti szabályozás volt érvényes. A 80-as évek elején azonban változott a helyzet. Ennek okai: gazdasági: az amerikai filmek fölénye egyre nagyobb lett, így felismerték, hogy csak európai összefogással lehet kiaknázni a szektorban rejlő lehetőségeket, csak így van esély az Egyesült Államokkal szemben. kulturális: a bővülési folyamatban egyre inkább fontosnak tartották a kultúra szerepét. Rájöttek, hogy az Unió mélyítésében fontosak az érzelmi jellegű motívumok. Felmerült a kérdés: vajon képes-e az EU egységes identitást kínálni polgárainak? Ebben a média nagy segítséget nyújthat. Fontos momentum volt, amikor az Európai Bíróság a Sacchi-ügyben 3 kimondta, hogy az audiovizuális szektor a szolgáltatások körébe tartozik, így vonatkozik rá a közös szabályozás. Hiszen a televízió és rádióműsorok sugárzása önmagukban, tartalmuktól függetlenül mások javára ellenszolgáltatás fejében végzett tevékenységek összességét jelenti. A Bizottság ezek alapján megerősítette, hogy a szolgáltatások szabadságának alapelvét az audiovizuális szektorban is érvényesíteni kell. Ez az iparágra vonatkoztatva a következőket jelenti: az egyik tagállam polgárai jogosultak a másik tagállam polgárai számára audiovizuális szolgáltatásokat végezni, anélkül, hogy a fogadó állam bármilyen formában korlátozhatná ennek megvalósulását; az egyik tagállamban jogszerűen végzett műsorszolgáltatási tevékenységet bármely más tagállamban további korlátozástól és beavatkozástól mentesen végezheti a szolgáltató; a jogszerűen működő kábeltelevíziók saját nemzeti hatóságuktól függetlenül jogosultak más tagállamból érkező műsorok fogadására, valamint egyidejű és változatlan továbbítására. 4 Ezzel megnyílt az út az egységes szabályozás előtt. 3 C 155/73, április Cseh Gabriella Ficsor Mihály: Audiovizuális politika 408. old. 6

6 1981-ben az Európai Parlament megrendelt egy tanulmányt, melynek feladata az európai informatikai helyzet és az audiovizuális szektort érintő kérdések feltérképezése volt. El is készült az ún. Schall-jelentés. Ezt egészítette ki 1982-ben a Hahn-jelentés, mely azt mérte fel, mennyire fontos az európai médiapiac elemeinek harmonizációja és az egységes szabványok kialakítása. A két jelentés hatására adta ki 1983-ban az Európai Bizottság a Realitások és tendenciák az európai televíziózásban című jelentést. Ebben felhívja a figyelmet az amerikai audiovizuális termékek nyomasztó fölényére és arra, hogy az európai kultúrát milyen veszélyek fenyegetik az amerikai tömegkultúra hatásaival szemben. Az Európai Parlament ennek következtében elfogadta az Arfé-határozatot, melyben rögzítették a közös európai frekvenciaelosztás elvét, a filmforgalmazás egységesítésének igényét és a jogharmonizáció szükségességét. Igen fontos dokumentum ezen kívül még a Bizottság által kibocsátott 1984-es Zöld Könyv a műsorszolgáltatás közös piacának létrehozásáról 5, mely megfogalmazta az európai szintű összehangolt fellépés alapjait és az ehhez szükséges stratégiát. Célja volt egyrészt deklarálni a nemzeti határokon átnyúló információáramlás jelentőségét, valamint megteremteni az egységes piac jogi kereteit. Ezen kívül foglalkozott a műsorszolgáltatás szabadságával, műsortartalmi követelményekkel és a hirdetések szabályozásával is. Az egységes piac az audiovizuális ipar területén három fő célkitűzést tartalmaz: a szellemi alkotások jogára vonatkozó harmonizált rendszer kialakítása; az európai filmgyártás fellendítése; az európai műsorszolgáltatási térség kialakítása, mely rögzíti a határokon átnyúló televíziózás szabadságát, és harmonizálja a belső piacon működő vállalatok kereskedelempolitikája szempontjából jelentős reklám- és szponzorálási feladatokat. A szakirodalom innentől beszél egységes audiovizuális politikáról, melynek elemei: egységes jogszabályalkotás; műsorgyártás és- forgalmazás egységesítése; közös fejlesztési programok kidolgozása a technológia és a műsorgyártás terén. A szabályozás célja: egységes piac kialakítása. A szabályozás gerincét az 1989-ben az Európai Tanács által kiadott Televízió Határok Nélkül 6 című irányelve alkotja, melyet 1997-ben 5 COM (84) /552/EGK 7

7 módosított, s melynek két fő elve: az európai televízió programok szabad mozgása a belső piacon és hogy a műsorszolgáltatóknak adásidejük 50%-át európai műveknek kell fenntartaniuk (a hírek, sportműsorok, játékok, reklámok, teletext kivételével). A direktíva céljai a következők: műsorszolgáltatás szabad áramlását gátló tényezők megszűntetése bizonyos tartalmi és formai követelmények rögzítése egyenlőhöz közelítő feltételek megteremtése a tagállamokban európai audiovizuális ipar megerősödésének elősegítése Az irányelv sarokkő az audiovizuális politika kialakulásában, mely nagymértékben deregulálta a piacot. A dokumentum meghatározza, mely tagállam joghatósága alá tartoznak az egyes műsorszolgáltatók, és bevezeti az egyetlen alkalmazható jogrendszer szabályát. Ez azt jelenti, hogy minden műsorszóró egyetlen, a jogszabályoknak megfelelést biztosítani köteles tagállam joghatósága alá tartozik. Célja, hogy elősegítse az európai művek készítését és terjesztését. Szabályozza a televíziós reklámot és szponzorálást, meghatározza a helyreigazítás szabályait, és szabályokat tartalmaz a kiskorúak védelmének biztosítására és a faji, nemi, nemzetiségi, vallási alapon való gyűlöletkeltés megakadályozására. Fontos dokumentumok még a nemzetközi szabályozás terén az 1994-es Az európai műsoripar erősítése az EU audiovizuális politikájával összefüggésben című Zöld Könyv 7, mely az elsők között mérte fel a szektort és a benne rejlő lehetőségeket az akkor már évek óta működő médiaprogramok eredményeinek tükrében. Ezt követte az 1997-es Zöld Könyv 8, mely a telekommunikáció, a média és az információs szektor konvergenciájával és az ezzel kapcsolatos szabályozási kérdésekkel foglalkozott. A Zöld Könyvek mellett a Fehér Könyvek már konkrét javaslatokat tartalmaznak. Az Európai Tanács által kiadott 1995-ös Fehér Könyvnek 9 egy külön fejezete foglalkozik az audiovizuális szektorral és az ezzel kapcsolatos jogalkotást a felvételüket kérő országokban a megteendő első lépések közé sorolja. 7 COM (94) 96 8 Green Paper on convergence, COM (97) White Paper: Preparation of Central and Eastern Europe for Integration into the Internal Market of the Union, COM (95) 163 8

8 Az Európai Unióról szóló Maastrichti szerződés kultúrával foglalkozó- cikkelye már megemlíti az audiovizuális szektort. A szerződés szerint az Európai Uniónak ösztönöznie kell a tagállamok közötti együttműködést, és ha szükséges, ki kell egészítenie tevékenységüket olyan területeken, mint a művészeti és irodalmi alkotások, beleértve az audiovizuális szektort is. Az Amszterdami szerződés is foglalkozik az audiovizuális szektorral. A szerződéshez kapcsolt Jegyzőkönyv a közszolgálati műsorszolgáltatás rendszeréről a tagállamokban 10 rögzíti, hogyan alkalmazandók a jogszabályok az iparágban, és a műsorszolgáltatás szabályozását a tagállamok hatáskörébe utalja. A Bizottság 1999-ben kiadta a Tanács, a Parlament, a Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága számára az Elvek és iránymutatás. A Közösség audiovizuális politikája a digitális korban 11 című Közleményét. Ebben alapvető értékekként sorolja fel a véleménynyilvánítás szabadságát, a válaszadás jogát, a pluralizmust, a szerzők és műveik védelmét, a kulturális és nyelvi sokszínűség támogatását, a kiskorúak és az emberi méltóság védelmét és a fogyasztóvédelmet. Az állami intervenciót csakis a kérdéses cél eléréséhez szükséges szinten tartja elképzelhetőnek. A Bizottság véleménye szerint szükséges lenne, hogy a kormányok meghatározzák a közérdekű célok és ezek védelmére vonatkozó követelményeket és az ehhez szükséges szabályozókat. A szolgáltatók és felhasználók részéről pedig az önszabályozó intézkedések kialakítását. Ennek érdekében ösztönzi közösségi szinten etikai kódexek megfogalmazását. Az Európai Unió jogi és jogon kívüli eszközöket is felhasznál az audiovizuális szektor szabályozására. A jogi eszközök keretszabályozások, melyek célja a szolgáltatásban közreműködők felelősségének meghatározása, illetve kizárása. Az összes többi dokumentum az önszabályozás, a technikai szűrés fejlesztése, a tartalom besorolása, az érintettek érdemi felvilágosítása, a panaszok gyors elbírálása és a szereplők együttműködése terén kíván előrelépni. I. 2. Médiaprogramok Az audiovizuális politika másik alappillérét a médiaprogramok alkotják, melyek támogatják az együttműködést a filmforgalmazók között, az európai filmek mozikban való vetítését, és az európai művek szakmai piacokon való reklámozását. Különösen támogatják, ha legalább három 10 Protocol on the System of Public Broadcasting 11 COM (1999) 657 9

9 ország forgalmazói működnek együtt. Ezen kívül pénzügyi segítséget nyújtanak az alkotóknak a forgatókönyvíráshoz, a marketing és forgalmazási stratégia kialakításához. A gazdasági szempontok mellett azt is figyelembe veszik, hogy olyan alkotásokat támogassanak, melyek megjelenítik az európai nyelvi és kulturális sokszínűséget. Ezek a programok a következők: Media I: között 200 millió ECU-vel támogatta az európai televízió és filmipart. Céljai: a versenyképesség növelése belső forgalom növelése erősíteni az európai produkciók szerepét a világpiacon a projectek 50%-t finanszírozza Media II: között 310 millió ECU felhasználásával. Céljai: technikai, gazdasági segítség nyújtása a műsorkészítőknek többnyelvűség támogatása határmenti együttműködések erősítése európai filmek nemzetközi terjesztése Media Plus: között, 400 millió euróval gazdálkodik, melyből 50 millió eurót a szakemberek továbbképzésére, 350 milliót pedig a szektor fejlesztésére költenek. Céljai: versenyképesség támogatása, főleg kis-és középvállalkozások segítése európai művek nemzetközi terjesztésének ösztönzése nyelvi és kulturális sokszínűség támogatása új technológiák kifejlesztésének ösztönzése 2000-ben az Európai Beruházási Bank és az Európai Beruházási Alap közösen elindította az Innováció 2000 programot, melynek célja az európai ipar versenyképességének és dinamizmusának elősegítése. A programon belül működik az Audiovizuális Innováció 2000 alprogram, mely az európai filmipar számára nyújt pénzügyi támogatást. A médiaprogramok mellett léteznek még egyéb források is, melyek egy-egy részterületet támogatnak, ilyenek: 10

10 Eurimages Alap: támogatja az együttműködést a mozi és a televíziós filmek készítésében Európai Audiovizuális Garancia Alap: pénzügyi lehetőséget nyújt az audiovizuális produkciókat támogató bankok kockázatának csökkentése érdekében EUREKA program: kormányközi fórum, mely elősegíti az országok közötti együttműködést. Nem rendelkezik saját pénzügyi eszközzel. A médiaprogramokkal és a jogszabályokkal sikerült az Európai Uniónak megfékeznie az európai audiovizuális ipar lemaradását, ám azt fellendíteni és az amerikai fölényt megszűntetni mégsem tudta. Ennek ellenére a szektor stratégiai jelentősége vitathatatlan, hiszen óriási munkahelyteremtő lehetőséggel rendelkezik, és nagyon fontos szerepe van az európai kulturális és nyelvi sokszínűség terjesztésében. 11

11 II. Audiovizuális politika az EU tagországaiban II. 1. Nemzetközi szabályozás A gyermekvédelemmel kapcsolatos európai szabályozás alapját az Emberi Jogok Európai Egyezménye 12 jelenti, melynek 10. cikkelye biztosítja a véleménynyilvánítás és információs szabadság jogát, ám úgy fogalmaz, hogy e szabadságjogok gyakorlása kötelezettségekkel és felelősséggel jár együtt, így bizonyos esetekben állami ellenőrzés alá vonható. Különbséget kell azonban tenni illegális tartalom - emberi méltóságot sérti és alkalmas gyűlöletkeltésre, diszkriminációra, valamint gyermekpornográfiát ábrázol és kiskorúak számára ártalmas, ám felnőttek részére legálisan terjeszthető tartalom között. Kifejezetten ezzel a problémával foglalkozik a Gyermekek Jogairól szóló 1989-es New Yorkban elfogadott Egyezmény 13, mely kimondja, hogy a gyermekeknek, tekintettel szellemi és fizikai érettségük hiányára, különös védelemre van szükségük. Ez elsősorban a szülők felelőssége, ám az államnak is segítséget kell nyújtania, a megfelelő szabályozás kidolgozása ugyanis állami feladat. Fontos megemlíteni még az Európa Tanács által 1989-ben elfogadott Határokon Túli Televíziózás Európai Egyezményét, mely lényegében megegyezik az EU Direktívával, ám alkalmazási köre földrajzilag nagyobb területet fed le. Az Egyezmény a műsorszolgáltató felelőssége című fejezetben foglalkozik a problémával. Ezen kívül jelentős még 2001-es Ajánlása 14, mely az önszabályozással és a fogyasztók védelmével foglalkozik az új kommunikációs és információs szolgáltatások világában. Különböző lehetőségeket ajánl a tagországok számára, mint pl. önszabályozó testületek létrehozása és bevonása a jogalkotásba. Arra bíztatja a tagokat, hogy közös tartalmi besorolási rendszert dolgozzanak ki, sőt, még arra is ajánlást tesz, hogy mely szempontokat kellene figyelembe venni a besorolásnál Az Egyezményt az Európa Tanács adta ki 1991-ben. 13 A gyermekek jogairól szóló egyezményt az ENSZ Közgyűlése november 20-án fogadta el. 14 Recommendation No R (2001) 8 on self-regulation and user protection against illegal or harmful content on new communications and information services. 15 Ezek a szempontok a következők: erőszak, pornográfia, alkohol és cigarettafogyasztás, szerencsejáték, felnőttek és kiskorúak közötti kapcsolat. 12

12 2003 áprilisában indult a PEGI 16 rendszer, mely keretében az interaktív játékkiadók összefogtak és egy közös klasszifikációs rendszert dolgoztak ki kor és tartalom alapján. A rendszer hasonlít a Hollandiában használatos Kijkwijzer rendszerhez. Öt korhatár besorolást tartalmaz: 3 éven felülieknek ajánlott; 7 éven felülieknek ajánlott; 12 éven felülieknek ajánlott; 16 éven felülieknek ajánlott és 18 éven felülieknek ajánlott. Tartalmuk alapján pedig a következő kategóriákba sorolja a játékokat: diszkriminációt; drogot; félelemkeltő jeleneteket; trágár nyelvezetet; szexet és erőszakot tartalmazó játékok. II. 2. Uniós szabályozás Az 1989-es Televízió Határok Nélkül Direktíva még elég általánosan fogalmazott a kiskorúak védelme terén. Az 5. fejezet így fogalmaz: A tagállamok megfelelő intézkedéseket hoznak annak biztosítására, hogy a joghatóságuk alá tartozó műsorszolgáltatók által nyújtott televíziós adások nem tartalmaznak olyan programokat, amelyek súlyosan károsíthatják a kiskorúak fizikai, értelmi vagy erkölcsi fejlődését, különösen a pornográfiával vagy indokolatlan erőszakkal kapcsolatos műsorokat. Ez az intézkedés kiterjesztendő minden olyan más műsorra, mely feltehetően károsíthatja a kiskorúak fizikai, értelmi vagy morális fejlődését, kivéve ahol az adás idejének megválasztásával vagy bármely más technikai intézkedéssel biztosítható, hogy az adás vételi körzetében a kiskorúak szokásos módon nem hallhatják vagy láthatják az ilyen adásokat. 17 A Tanács felszólította tehát a tagországokat kellő intézkedések megtételére, hogy a műsorszolgáltatók ne sugározhassanak olyan műsorokat, melyek a kiskorúak testi, szellemi és erkölcsi fejlődését súlyosan vagy csak kisebb mértékben is károsíthatják, kivéve, ha az adásidő megválasztásával, vagy egyéb módon biztosítható, hogy a műsort kiskorúak nem láthatják, vagy hallhatják. Mivel a direktíva elsődleges célja az egységes audiovizuális piac feltételeinek megteremtése volt, a nézők védelmére vonatkozó előírásokat meghagyta a nemzeti szabályozás hatáskörében. A 90-es évek elején azonban a digitális fejlődés megváltoztatta az audiovizuális szektort, így újabb lendületet adott az EU audiovizuális politikájának is. A digitális televízió sokkal nagyobb 16 Pan-European Game Information System, bővebben lásd A programban résztvevő országok: Ausztria, Franciaország, Luxemburg, Spanyolország, Belgium, Görögország, Hollandia, Svédország, Dánia, Írország, Norvégia, Svájc, Finnország, Olaszország, Portugália,Nagy-Britannia letöltve

13 lehetőségeket hordoz magában, mint az analóg, hamar megszüntetheti a nyelvi akadályokat, nem beszélve az internet terjedéséről. 18 A megváltozott helyzet hangsúlyeltolódást eredményezett az Európai Unió audiovizuális politikájában: a kiskorúak védelmének problémája még inkább előtérbe került. A Bizottság által 1996-ban közzétett A kiskorúak és emberi méltóság védelme az audiovizuális és információs szolgáltatások terén című Zöld Könyv 19 már részletesen tárgyalta az emberi méltóságot sértő és a kiskorúak számára ártalmas tartalmak terjesztésére vonatkozó kérdéseket. Ez a dokumentum szögezi le először, hogy különbséget kell tenni a jogellenes, a büntetőjog által is üldözendő tartalmak, mint a gyermekpornográfia, és a legális, de a kiskorúak fejlődésére ártalmas tartalmak között, mint például a felnőttek számára készült erotikus filmek. A Zöld Könyv megemlíti, hogy bizonyos értékek, mint az egészség, az erkölcs vagy a bűnmegelőzés biztosítása érdekében a véleménynyilvánítás szabadsága elé korlátot lehet emelni. Ezeknek az intézkedéseknek azonban valós társadalmi igényt kell kielégíteniük, és hatékonynak kell lenniük, anélkül hogy aránytalanná válnának. A dokumentum leszögezi: ahhoz, hogy bármely szabadságjogot korlátozhassák, közös európai fellépés szükséges. Kihangsúlyozza, hogy új technológiákat kell kifejleszteni a szülői kontroll támogatása érdekében, hogy a kiskorúakat távol tarthassák a számukra ártalmas tartalmakról. A Zöld Könyv megjelenését követő egyeztetések eredményeként az Európa Tanács egy Ajánlást 20 fogalmazott meg, melynek célja az volt, hogy kijelölje az irányvonalakat a tagországok törvényhozása számára, és a kiskorúak védelmére vonatkozó nemzeti szabályozást összehangolja. Az Ajánlásban az EU arra kérte a tagállamokat, hogy ösztönözzék a műsorszolgáltatókat az önszabályozás rendszereinek kidolgozására és alkalmazására. Az Ajánlás felhívja a Bizottságot, hogy a lehetőségére álló pénzügyi eszközökkel támogassák a nemzeti önszabályozó mechanizmusok közötti kapcsolattartást és együttműködést. A függelékben megadja azokat a követelményeket, melyeket az önszabályozó mechanizmussal szemben elvár. Ezek négy alapvető összetevője: 18 A digitalis műsorszórás lehetővé teszi, hogy az eddig egyetlen műsor sugárzására használt csatornán több műsort is közvetítsenek, job minőségben. 19 Green Paper on the protection of minors and human dignity in the audiovisual and information services, COM (96) Council Recommendation on the development of the competitiveness of the European audiovisual and information services industry by promoting national frameworks aimed at achieving a comparable and effective level of protection of minors and human dignity, 98/560/EG 14

14 az érdekelt felek konzultációja és képviselete: az állami hatóságok, a felhasználók, a fogyasztók és az audiovizuális szolgáltatásokban résztvevő vállalatok teljes mértékben vegyenek részt az önszabályozó mechanizmusok kialakításában, működtetésében és munkájának értékelésében; magatartási kódexek kialakítása: olyan alapvető szabályok, melyek arányosak a kitűzött céllal. Biztosítaniuk kell a véleménynyilvánítás szabadságát, a szolgáltatások szabadságát, a magánszféra védelmét és elő kell mozdítaniuk az információs társadalom fejlődését. Kiemelten foglalkoznak olyan témákkal, mint a kiskorúak és az emberi méltóság védelme; országos szintű testületek létrehozása, melyek elősegítik a közösségi szintű együttműködést: biztosítani kell a tagállamok megfelelő testületei között a folyamatos munkakapcsolatot; az önszabályozó mechanizmusok országos szintű értékelése: rendszeresen kell értékelni, hogy a leszűrt tapasztalatokat a későbbiekben figyelembe tudják venni. A technikai változások következtében indokolttá vált a Televízió Határok Nélkül direktíva átgondolása is. Az 1997-es módosítás során kiegészítették az 5. fejezetet 21 a 22. paragrafus 3. bekezdésével, mely kimondja, hogy a kiskorúak testi, szellemi és erkölcsi fejlődésére súlyosan ártalmas műsorszámok egyáltalán nem, a csupán ártalmas műsorok pedig csak úgy sugározhatóak, ha erre a nézők figyelmét vagy akusztikus módon felhívják, vagy a műsorszám egész sugárzási ideje alatt optikai eszközzel jelzik. Arra azonban nem tértek ki, hogy pontosan mit is értenek súlyosan ártalmas és ártalmas műsorok alatt. Így azokat a tagországok eltérő kulturális tradícióik alapján határozzák meg. A direktíva kötelezte a Bizottságot, hogy egy éven belül vizsgálja meg olyan intézkedések előnyeit és hátrányait, mely a kiskorúakra ártalmas műsorok szülői ellenőrzését megkönnyítené. Kiemelt fontosságot tulajdonítottak a következő rendelkezéseknek: előírás a gyártók számára arra vonatkozóan, hogy a készülékeket olyan műszaki szerkezettel lássák el, mely lehetővé teszi a szülők számára a műsorok szűrését; minősítő rendszerek kidolgozása, mellyel a műsorok tartalma korosztályok szerint értékelhető; 21 97/36/EK, a fejezet címe is megváltozott, az új cím: A kiskorúak és a közrend védelme. 15

15 családok tájékoztatása és felvilágosítása. 22 A Bizottság az Oxford University Centre for Socio-legal Studies kutatóit bízta meg a vizsgálat végrehajtásával, melynek eredményeit az 1999-es Elvek és iránymutatás. A Közösség audiovizuális politikája a digitális korban című Közleményében 23 hozta nyilvánosságra. Ebben újra kihangsúlyozták, hogy a kiskorúak védelme közérdeknek számít. Megállapították azokat a célokat és alapelveket, melyek az Unió audiovizuális politikájában meghatározóak: szükségesség és arányosság elve: a szabályozás mértéke nem lehet szigorúbb, mint amennyi a cél megvalósulásához indokolt. A szabályozás mértéke a szolgáltatás jellegének a függvénye, pl. egy kódolt Pay-per-View szolgáltatás lazábban szabályozott, mint egy térítésmentes Free-TV szolgáltatás; a tartalom és az átvitel szabályozásának különválasztásának elve: a tartalmat érintő szabályozás mindig az adott szolgáltatás konkrét jellemzőinek ismeretében, a szolgáltatáshoz kötődő közérdekű célkitűzések figyelembe vételével történik; közérdekű célkitűzések: ide tartoznak a szerzői jogok, az emberi méltóság és a kiskorúak védelme, a fogyasztóvédelem, a nyelvi és kulturális sokszínűség támogatása; a közszolgálati média szerepének elismerése; az önszabályozás és a szabályozó testületek. A közlemény a kiskorúak védelme érdekében a szűrési és kizárási technológiák szerepének fontosságát hangsúlyozza, ám ezek nem csökkenthetik a műsorszolgáltatók felelősségét. Fontosnak tartja a korhatárok egységes megállapítását, valamint a szülők és gyermekek tájékoztatását végén a Bizottság kiadott egy Közleményt 24 az audiovizuális politika szabályozásának jövőbeli kérdéséről, melyben egy kétlépcsős megközelítést javasolt: egyrészt első negyedévében egy részletes Közleményt 25 fognak kiadni a Direktíva reklámmal kapcsolatos előírásairól, mely már az új technológiákat is magában foglalja, és felülvizsgálják az Ajánlást; másrészt felállítanak egy független szakértőkből álló bizottságot, mely az audiovizuális tartalmak szabályozásával foglalkozik majd letöltve COM (99) Fourth Communication from the Commission, COM(2002) C(2004)1450 on Commission interpretative Communication on certain Aspects of the Provisions on televised Advertising in the Television Without Frontiers Directive 16

16 II. 3. Módszerek és eszközök a kiskorúak védelmére Először is nézzük meg mit is értünk kiskorú fogalma alatt! A különböző országok álláspontja e téren nem egységes. Az Egyesült Nemzetek Egyezménye a Gyermekek Jogairól úgy fogalmaz, hogy a 18. életévét be nem töltött személy tekintendő kiskorúnak. Ugyanakkor Kanadában a 12 év alattiakat tekintik gyermeknek, Ausztráliában a 14 év alattiakat, Japánban pedig a 15 év alattiakat. Még Európában sem egységes a megítélés, hiszen Hollandiában, Belgiumban, Franciaországban a 16 év alattiakat tekintik kiskorúnak, Németországban pedig a 18 év alattiakat. A kiskorúak védelmén alapuló szabályozások módszerei közül a leginkább elterjedt a műsorok sugárzási időpontjának korlátozása, a különböző jelzésrendszerek, mint az akusztikus figyelmeztetetések vagy a vizuális ikonok alkalmazása, és az egyelőre csak Észak-Amerikában használatos V-chip. Tartalmi alapon való minősítés: A kiskorúak védelmét szolgáló eszközök alkalmazásának feltétele valamilyen minősítő rendszer megléte. A klasszifikáció kidolgozása azonban rengeteg problémát vet fel. A legnagyobb gondot az jelenti, hogy a tagállamok kulturális és morális érzékenysége igen eltérő. Más a megítélése például annak, hogy mi számít pornográfiának és mi erotikus filmnek. Amit mondjuk a tagországok többsége pornográfiának ítél meg, az Svédországban csak erotikusnak számít addig, amíg az ábrázolt szexualitás nem kényszer vagy erőszak alkalmazásával történik. Az erőszakos tartalmak esetében viszont a Skandináv országok szigorúbbak, Svédországban nem lehet 21 óra előtt erőszakos filmet vetíteni. De még a Skandináv országokban sem egységes a megítélés, hiszen míg a legtöbb országban elnézőek a humoros filmek esetében, Norvégiában éppen ellenkezőleg, úgy tartják, hogy az erőszak humoros ábrázolása bagatellizálja az erőszakot, és ezzel ösztönzi az olyan nem kívánt magatartásminták kialakulását, mint a káröröm, s így a kiskorúakra különösen ártalmas. A minősítő rendszerek tükrözik az ország médiatörténelmét is, Spanyolország, Görögország és Portugália például az elmúlt diktatórikus rezsimek miatt különösen érzékeny a kulturális területeket érintő állami beavatkozásokkal szemben. Jelenleg kétféle besorolási rendszert használnak: kor/érettség alapján: ajánlott korhatárt szabja meg; 17

17 leíró módszer: műsorszám tartalmi jellemzőire utal. Európában az említett kulturális sokszínűség miatt nem alkalmazható egységes klasszifikációs rendszer, ezért az Unió úgy foglalt állást, hogy a kiskorúak védelmével kapcsolatos szabályozásokat összehasonlíthatóvá kell tenni, hogy minden tagországban hasonló fokú védelmet nyújtsanak, a konkrét eszközöket és besorolási rendszereket azonban a tagországok alakítják ki. Érdemes azt is megnézni, hogy az egyes tagországokban ki és milyen kritériumok alapján minősíti a műsorokat. Hiszen a hatósági beavatkozás sértené a szabad műsorszerkesztés jogát, és ellentétben állna az Emberi Jogok Európai Egyezményével. Éppen ezért a műsorokat maguk a műsorszolgáltatók osztályozzák. Ugyanakkor megfigyelhető a közvetett állami beavatkozás, hiszen a műsorokra vonatkozó korhatárok megállapítása általában a kulturális ügyekkel foglalkozó minisztériumok feladata. Csupán Németországban (FSK) és Nagy-Britanniában (BBFC) végzik a műsorok minősítését az iparág önszabályozó testületei. Az, hogy milyen kritériumok alapján végzik a műsorok osztályozását, általában nem publikus. Műsoridő, műsorszerkezet (watershed): A leginkább elterjedt és legrégebben használatos módszer, hogy a kifogásolható műsorszámok adásidejét törvényileg korlátozzák. A kiskorúakra ártalmas műsorok csak meghatározott időponttól vetíthetők, amikor nagy valószínűség szerint gyermekek nem láthatják, hallhatják. Ez az időpont azonban országról-országra változik, függ a hagyományoktól, szokásoktól, attól, hogy hány éves korban, hány órakor küldik aludni a gyerekeket. Ez az időszak 21 órától egészen 24 óráig terjedhet (például Dániában és Görögországban). A tagországok egy részében nem egy, hanem két idősávot is megkülönböztetnek, a műsorok valószínűsíthető ártalmának mértékében. A következő táblázat a tagállamokban alkalmazott legkorábbi sugárzási időpontok eltérését ábrázolja: 1. táblázat 26 : A tagállamokban alkalmazott legkorábbi műsorsugárzási időpontok: 26 A táblázatok alapjául a mintát Szilády Szilvia: Audiovizuális gyermek-és ifjúságvédelem az EU tagországaiban, módszerek a kiskorúak számára ártalmas televíziós műsorszámok hozzáférésének korlátozására (In: J/2178 Beszámoló az Országos Rádió és Televízió Testület évi tevékenységéről) c. művéből vettem, melyet aztán saját kutatásaimmal kiegészítettem. 18

18 Ország A sugárzás legkorábbi időpontja Ausztria 20:15 22:00 Belgium 20:00 22:00 Ciprus 21:00 24:00 főműsoridő kezdete. A műsorszámok nem tartalmazhatnak olyan jeleneteket, amelyek a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődését károsíthatják. műsorszámok, amelyek kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődését ártalmasan befolyásolhatják. szülői felügyelet különösen ajánlott, csak 12 éven felülieknek: különösen olyan műsorszámok, amelyekben fizikai vagy lelki erőszak ismételten van jelen csak 16 éven felüli nézőknek: olyan műsorszámok, amelyek erotikus vagy szélsőségesen erőszakos tartalommal bírnak és a kiskorúak testi, szellemi és erkölcsi fejlődését károsíthatják csak 15 éven felüli nézőknek hétköznap, hétvégén 22:00 A kategóriás, erősen szexuális tartalmú filmek Csehország 22:00 műsorszámok, melyek a kiskorúak testi, szellemi, erkölcsi fejlődésére ártalmasak csak 22:00 és 06:00 között sugározhatóak Dánia 21:00 24:00 a közszolgálati műsorszolgáltató önkorlátozása műsorszámok, amelyek a kiskorúak testi, szellemi és erkölcsi fejlődését károsíthatják Észtország nincs Finnország 17:00 21:00 23:00 Franciaország 22:00 22:30 Görögország 21:30 24:00 Hollandia 20:00 22:00 K11: 11 éven felüli nézők számára ajánlott műsorok K15: 15 éven felüli nézők számára ajánlott műsorok K18: 18 éven felüliek számára ajánlott műsorok csak 12 éven felülieknek: olyan műsorszámok, amelyekben fizikai vagy lelki erőszak ismételten van jelen, illetve filmek, amelyeknek megtekintése 12 év alatt tiltott csak felnőtteknek: olyan műsorszámok, amelyek erotikus vagy szélsőségesen erőszakos tartalommal bírnak, és a kiskorúak testi, szellemi, erkölcsi fejlődését károsíthatják, valamint filmek, amelyek megtekintése 16 év alatt tiltott műsorszámok, amelyek a kiskorúak személyiségfejlődésére kisebb mértékű ártalmat jelentenek műsorszámok, amelyek a kiskorúak személyiségfejlődésére nagyobb mértékben gyakorolnak káros befolyást 12 éven aluli nézők számára nem megfelelő műsorszámok 16 éven aluli nézők számára nem megfelelő műsorszámok Írország 21:00 felnőtt nézőknek szánt műsorszámok 19

19 Lengyelország 23:00 műsorszámok, melyek a kiskorúak testi, szellemi, erkölcsi fejlődésére ártalmasak csak 23:00 és 06:00 között sugározhatóak Lettország 22:00 műsorszámok, melyek a kiskorúak testi, szellemi, erkölcsi fejlődésére ártalmasak csak 22:00 és 07:00 között sugározhatóak Litvánia 23:00 csak 18 éven felüliek számára ajánlott műsorok 23:00 és 06:00 között sugározhatóak Luxemburg nincs Magyarország 23:00 műsorszámok, melyek a kiskorúak testi, szellemi, erkölcsi fejlődésére ártalmasak, különösen öncélú erőszakot és szexualitást ábrázoló filmek csak 23:00 és 05:00 között sugározhatóak Málta 21:00 műsorszámok, melyek a kiskorúak testi, szellemi, erkölcsi fejlődésére ártalmasak Nagy-Britannia 21:00 műsorszámok, amelyek megtekintése a kiskorúak számára nem javallott (21:00-5:30 ) Németország 22:00 23:00 Olaszország 20:00 22:30 filmek, amelyeket a filmek klasszifikációjáért felelős tartományi hivatal 16 év feletti korhatárral látott el műsorszámok, amelyek károsan befolyásolják a gyermekek és fiatalkorúak fizikai, mentális vagy morális fejlődését, kizárólag a 23:00 és 06:00 óra közötti időszakban vetíthetőek, valamint a 18 év feletti korhatárral ellátott filmalkotások egyes kereskedelmi műsorszolgáltatók önkorlátozása a 22:00 és 22:30 közötti időszakra, kizárólag jó minőségű programok vetítése műsorszámok, amelyek károsan befolyásolják a gyermekek és fiatalkorúak fizikai, mentális vagy morális fejlődését, kizárólag a 22:30 és 07:00 közötti időszakban vetíthetőek Portugália 22:00 a műsorszámokat, amelyek a kiskorúak személyiségfejlődését negatívan befolyásolják, vagy különösen erőszakos, sokkoló jeleneteket tartalmaznak, amelyek az erre érzékenyebb közönséget esetleg sértik Spanyolország 22:00 kiskorúak számára ártalmas műsorszámok kizárólag a 22:00 és 06:00 óra közötti időszakban vetíthetők Svédország 21:00 félelemkeltő, a gyermeket esetleg emocionálisan sokkoló tartalmak Szlovákia 22:00 műsorszámok, melyek a kiskorúak testi, szellemi, erkölcsi fejlődésére ártalmasak Szlovénia 23:00 24:00 műsorszámok, melyek a kiskorúak testi, szellemi, erkölcsi fejlődésére ártalmasak csak 23:00 és 06:00 között sugározhatóak erotikus műsorok csak 24:00 és 05:00 között sugározhatóak 20

20 Korhatár: Elsősorban mozifilmekre és videókra alkalmazzák, de néhány országban, például Németországban és Franciaországban, a moziban és a televízióban sugárzott filmekre vonatkozó kezdési időpont megállapítása összehangolt. Ami feltüntetésüket illeti, a gyakorlat megoszlik. Akusztikus jelölés esetén csupán a műsor elején tűnik fel pár másodpercre, így aki később kapcsolódik be, nem tud tájékozódni a program jellegéről (így van ez Németország, Hollandia, a spanyol közszolgálati csatornák és a spanyol Canal Plus esetében). Ahol azonban piktogramokat használnak, ott a sugárzás egész ideje alatt látható mely korosztálynak ajánlott a műsor (Belgium és Franciaország esetében). Következő táblázatomban a különböző kategóriákat hasonlítottam össze: 2. táblázat: A tagállamokban alkalmazott korhatári besorolások Ország 1. Kat. 2. Kat. 3. Kat. 4. Kat. 5. Kat. 6. Kat. 7. Kat. Ausztria Korhatár nélkül Belgium Korhatár nélkül Ciprus Korhatár nélkül A kat. Csehország nincs Dánia Korhatár nélkül Észtország nincs Finnország Korhatár nélkül Franciaország Korhatár nélkül teljes tilalom Görögország Korhatár nélkül X spec. enged. Hollandia Korhatár nélkül Írország Korhatár nélkül csak szülői kísérettel 12- Lengyelország Korhatár nélkül szülői felügyelet ajánlott csak felnőttek Lettország nincs 21

21 Litvánia 0-14 éves korig ajánlott szülői felügyelet ajánlott 18+ Luxemburg Korhatár nélkül Málta Korhatár nélkül szülői felügyelet ajánlott felnőttek és fiatalok számára ajánlott csak felnőttek Magyarország Korhatár nélkül 0-12 szülői felügyelet ajánlott Teljes tilalom Nagy- Britannia Spec. kisgyermekeknek* Korhatár nélkül szülői kíséret ajánlott R18 spec. enged. Németország Korhatár nélkül Olaszország Korhatár nélkül teljes tilalom Portugália Ajánlott 4+ Ajánlott 6+ Ajánlott 12+ Ajánlott 16+ Ajánlott 8+ Spanyolország Spec. gyermekeknek Nincs korhatár Nem ajánlott 7- Nem ajánlott 13- Nem ajánlott 18- X spec. enged. Svédország Korhatár nélkül Szlovákia Korhatár nélkül 0-7 ajánlott 12-ig ajánlott 15-ig ajánlott csak felnőttek Szlovénia nincs Alapvető problémát jelent azonban, hogy a televíziós műsorszolgáltatás egyre kevésbé van tekintettel az országhatárokra, így a korhatárokra építő európai szabályozás összehangolása nem valósítható meg. Akusztikus vagy optikai figyelmeztetés: A módszer lényege, hogy a műsorszám sugárzása előtt vagy alatt egy egyezményes jelzéssel hívják fel a nézők figyelmét a műsor jellegére. Ezen a téren sincs azonban egyetértés a tagországok között. Európa latin kultúrájú népei (Spanyolország, Portugália, Olaszország, Franciaország) a vizuális jelzések bevezetése mellett döntött, míg az északi államok (Írország, Nagy-Britannia, Skandinávia, Németország) pedig az akusztikus figyelmeztetés mellett. Máshol 22

22 viszont, például Nagy-Britanniában, úgy gondolják, hogy pont ezek a vizuális jelek keltik fel a gyermekek figyelmét. A következő táblázatban összefoglaltam, hogy az egyes tagországok mely jelölést alkalmazzák: 3. táblázat: A tagállamokban alkalmazott figyelmeztetések Ország Jelölés típusa Kategóriák száma Kategóriák megnevezése Ausztria optikai 3 (X): gyermekeknek nem ajánlott (kör): csak felnőtteknek (K+): kifejezetten gyermekeknek ajánlott Belgium Ciprus Csehország optikai (a vallon régióban) akusztikus (a flamand tartományokban) akusztikus akusztikus és optikai 5 minden korosztálynak ajánlott, (fehér kör kék háttérrel): szülői felügyelet ajánlott (fehér háromszög narancssárga háttérrel): csak 12 éven felülieknek, (fehér négyszög vörös háttérrel): csak 16 éven felülieknek (fehér X lila háttérrel): csak 18 éven felülieknek (öncélú erőszakot tartalmazó, illetve pornográf műsorszámok). Kizárólag a kódolt csatornákon és éjfél után szabad sugározni a műsorszámokat 4 zöld K: korhatár nélkül ajánlott sárga 12: 12 év alattiak számára nem ajánlott kék 15: 15 év alattiak számára nem ajánlott piros18: 18 év alattiak számára nem ajánlott 1 kiskorúak számára ártalmas műsorok Dánia akusztikus 4 (zöld körben A): mindenkinek ajánlott (zöld körben 7): 7 éven aluliaknak nem ajánlott (sárga négyszögben 11): 11 éven aluliaknak nem ajánlott (piros körben 15): 15 éven aluliaknak nem ajánlott Észtország akusztikus vagy optikai 1 Kiskorúak számára ártalmas műsorok Finnország akusztikus 3 K18: 18 éven felülieknek K15: 15 éven felülieknek Franciaország optikai 5 K11: 11 éven felülieknek (fehér rombusz zöld háttérrel): minden korosztálynak ajánlott, (fehér kör kék háttérrel): szülői felügyelet ajánlott (fehér háromszög narancssárga háttérrel): csak 12 éven felülieknek, (fehér négyszög vörös háttérrel): csak felnőtteknek (16 év feletti filmek) (fehér X lila háttérrel): csak 18 éven felülieknek (pornográf és extrém erőszakot ábrázoló műsorszámok) csak a kódolt csatornákon sugározható 23

23 Görögország optikai a vizuális szimbólumok a francia csatornákon alkalmazottakhoz hasonlatosak Hollandia akusztikus és optikai 4 ill. 6 Kor alapján: mindenkinek ajánlott 6 éven aluliaknak nem ajánlott 12 éven aluliaknak nem ajánlott 16 éven aluliaknak nem ajánlott Tartalom alapján: erőszakot tartalmaz félelemkeltő jelenetet tartalmaz szexet tartalmaz drog/alkoholfogyasztást tartalmaz trágár nyelvezetű diszkriminációt tartalmaz Írország akusztikus 1 erőszakot, nyílt szexualitást ábrázoló műsorszámokra előzetesen felhívják a nézők figyelmét Lengyelország Lettország Litvánia Luxemburg nincs nincs nincs nincs Málta Magyarország akusztikus és optikai akusztikus és optikai 4 mindenki számára ajánlott szülői felügyelet ajánlott felnőtteknek és fiataloknak ajánlott csak felnőtteknek ajánlott 5 minden korosztály számára ajánlott (telített sárga kör, benne 12): 12 éven aluliak számára csak nagykorú felügyelete mellett ajánlott (telített sárga kör, benne 16): 16 éven aluliaknak nem ajánlott (telített piros kör, benne 18): 18 éven aluliaknak nem ajánlott kiskorúak fejlődésére súlyosan ártalmas műsorok, nem sugározhatóak Nagy-Britannia akusztikus 1 potenciálisan ártalmas, a jó ízlést sértő műsorszámok előtt felhívják a nézők figyelmét Németország akusztikus év felett 18 év felett Olaszország optikai 28 3 (piros kör, amelyben egy gyermeket ábrázolnak): gyermekek számára nem alkalmas (sárga kör, amelyben egy gyermeket és egy felnőttet ábrázolnak): szülői felügyelet ajánlott (zöld kör, amelyben egy gyermeket ábrázolnak): korhatár nélkül megtekinthető Portugália optikai 1 (kör): a kiskorúak személyiségfejlődését károsan 27 A műsorszám elején a képernyőn is megjelenik a felirat. 28 A Fininvest Mediaset-csoprtjának három tagja: Canale Cinque, Italia Uno, Retequattro. 24

24 befolyásoló műsorszámok Spanyolország (RTVE) (Katalán kábeltelevíziók) (Canal Plus akusztikus optikai optikai 6 Különösen gyermekek számára ajánlott Bárki számára megtekinthető (nincs korhatári megkötés) 7 éven aluli gyermekeknek nem ajánlott 12 éven aluli gyermekeknek nem ajánlott 18 éven aluli gyermekeknek nem ajánlott X minősítésű filmek (egy piros háromszög): kiskorúak számára ártalmas fizikai vagy lelki erőszak, illetve erotikus műsorok (két piros háromszög): öncélú erőszak, pornográfia (zöld): bárki számára megtekinthető műsorszámok (nincs korhatári megkötés) (kék): 13 éven aluli személyeknek nem ajánlott (narancsszínű): 18 éven aluli személyeknek nem ajánlott (lila): X minősítésű filmek Svédország akusztikus Félelemkeltő, emocionálisan sokkoló tartalmak Szlovákia optikai 5 zöld : kifejezetten 12 éven aluliak számára ajánlott piros : cask 22:00 után vetíthető műsorok narancssárga 7: 7 éven aluliak számára nem ajánlott narancssárga 12: 12 éven aluliak számára nem ajánlott narancssárga 15: 15 éven aluliak számára nem ajánlott Szlovénia nincs Ezen kívül az optikai figyelmeztetés szimbólumrendszere is országról-országra változik, az viszont megállapítható, hogy inkább ajánló jellegű, vagyis kor/érettség alapján a műsor megtekintéséhez ajánlott alsó korhatárt szabja meg. Ennek oka elsősorban az országok filmklasszifikációs gyakorlata. Mivel az országok többségében a minősítési kötelezettség a fikciós műsorokra vonatkozik, így kézenfekvőnek tűnik a moziban vetített filmek hagyományos korhatár-besorolását átvenni. Egyes szakértők szerint azonban a korhatári ajánlások pont az ellenkező hatást váltják ki, azaz felhívják a gyerekek figyelmét a tiltott gyümölcsre. Technikai eszközök: A legismertebb szűrőrendszer az Amerikai Egyesült Államokban használatos V-chip, mely egy standardizált jelzésrendszer alapján képes felismerni a műsorok besorolását, így a nem kívánt műsor sugárzását blokkolja. Európában ezt műszaki okokból nem vezethetik be, mivel az európai analóg rendszerek technikailag eltérnek az amerikaitól. A Bizottság az 1999-es közleményében azt a javaslatot tette, hogy a digitális technológia keretein belül lenne célszerű megoldást találni a problémára, mivel sokkal megbízhatóbb és modernebb szűrőrendszerek kifejlesztését teszi 25

25 lehetővé. Amíg a digitális technikára való átállás meg nem valósul, a műsorszolgáltatók felelőssége a kiskorúak védelme. A kódolt csatornák esetében (Pay-Tv, Pay-per-View, Video-on- Demand) már most is hatékony védelmet nyújtanak a technikai szűrőrendszerek. A jövő szűrőrendszereinek a szakértők szerint az európai sokszínűséget kell tükrözniük, vagyis lehetővé kell tenni, hogy a szülő saját kulturális, morális vagy egyéb értékrendjének megfelelő szoftverek közül válogathasson. Mivel egységes tartalmi minősítés a kulturális eltérések miatt nem valósítható meg, ezért olyan közös kritériumokat kellene megállapítani, melyek segítségével megállapítható a műsorok tartalma, a minősítést azonban a nemzeti illetékes szervek végeznék Az Unió megbízásából készült legújabb tanulmány 29 szerint hatékony védettség érhető el az ún. elektronikus programvezérlőktől (EPG). Az EPG a programok közötti navigálást és keresést teszi lehetővé tetszőleges szempontok alapján, mint pl. tartalom, színész, kezdési időpont, stb. II. 4. Az egyes tagországok gyakorlata Északi tagországok: Az észak-európai országokról általánosságban megállapíthatjuk, hogy a verbális figyelmeztetés használata mellet döntöttek. A választáshoz hozzájárultak az országok korábbi tapasztalatai, hagyományai, esetleg nyelvi azonossága egy nagyobb EU tagállammal. A nyelvi-kulturális megosztottság Belgium esetében is érvényes, ahol a francia nyelvet beszélő régiókban a műsorszolgáltatók a piktogramok használatát részesítik előnyben, míg a flamand tartományokban az akusztikus figyelmeztetés az elterjedt. Hollandia Hollandiában alapvető szabály, hogy 16 év feletti személy bármilyen mozifilmet megtekinthet. Ha a forgalmazó fiatalabbak számára is hozzáférhetővé szeretné tenni a filmet, akkor engedélyeztetnie kell. Az engedélyeztetést az 1977 óta működő Nederlandse Filmkeuring végzi, mely a Népegészségügyi, Népjóléti és Sport Minisztérium alá tartozik, de nagymértékű függetlenséget élvez. A bizottság 40 főből áll, akiket 300 pályázóból választ ki a miniszter négy évre. A lehetséges korhatárok: korhatár nélkül; 12 év felettieknek; 16 év felettieknek. A besorolás szubjektív szempontok alapján történik, az egyetlen törvényben rögzített kritérium a kiskorúakra 29 Parental Control in a Converged Communications Environment, COM(199)371 - C5-0324/

26 gyakorolt ártalmas hatás vizsgálata. Elsősorban az erőszakos tartalmakat vizsgálják, a szexuális jeleneteket csak abban az esetben, ha erőszakkal párosulnak, vagy kényszer hatására történnek. A médiatörvény szerint a televízióban csak azokra a műsorokra vonatkozik korlátozás, melyeket a Filmkeuring korhatárhoz kötött. A 12 év felettiek számára szóló filmek csak 20 óra után, a 16 év felettieknek szólók pedig 22 óra után sugározhatóak. A korhatárra a műsor kezdete előtt fel kell hívni a figyelmet. Az előírások betartásának ellenőrzését az 1988-ban létrehozott Commissariaad voor de Media (CvdM) végzi. Az 1997-es EU Direktívára való tekintettel a szociális ügyekért felelős miniszter felkérte a műsorszolgáltatókat egy önszabályozó rendszer létrehozására. Így alakult meg 1999-ben a Nederlands Instituut voor de Classificatie von Audiovisule Media (NICAM), mely az iparági önszabályozás jelenleg egyedülálló formája Európában. Egyesíti az egész audiovizuális szektort, és az ajánlott korhatárok mellett olyan információt is hozzáférhetővé szeretne tenni, mely segítené a szülőket a műsorok felelős megválasztásában novembere óta használatos a Kijkwijzer 30 klasszifikációs rendszer a filmekre, videókra és DVD-re, melyet egy független szakértőkből álló bizottság dolgozott ki a NICAM megbízásából. A rendszer egy kérdőív kitöltése után egy számítógépes program segítségével rangsorolja a műsorokat. Kétféle piktogramot használnak a filmek jelölésére. Az egyik kor alapján rangsorolja azokat a következő kategóriákba: mindenki számára ajánlott; 6 éven aluliak számára nem ajánlott; 12 éven aluliak számára nem ajánlott; 16 éven aluliak számára nem ajánlott. A másik jelölés a filmek tartalmára utal, vagyis, hogy azok: erőszakot; félelemkeltő jeleneteket; drog/alkoholfogyasztást; szexualitást; trágár nyelvezetet vagy diszkriminációt tartalmaznak. Az ikonokat feltüntetik az előzetesekben és reklámokban, a teletexten és a műsorfüzetekben, a csomagolásokon és a televízióban a műsor sugárzása előtt. A rendszer hatékonyságát a CvdM évente ellenőrzi. Nagy-Britannia A brit filmklasszifikációs gyakorlat Európában a legszigorúbb. Míg a legtöbb országban a kiskorúakra gyakorolt esetlegesen ártalmas hatást vizsgálják, addig Nagy-Britanniában némely film a társadalomra gyakorolt káros hatás miatt a felnőttek számára is tiltott. Az engedélyeztetési kötelezettség azokra a pornófilmekre is vonatkozik, melyeket kizárólag a kijelölt helyeken forgalmaznak. A klasszifikációt a British Board of Film Classification (BBFC) végzi. A testület a filmipar kezdeményezésére 1912-ben jött létre. Jelenleg hét korhatári besorolás létezik: korhatár nélkül (U); a film megtekintéséhez szülői kíséret ajánlott (PG); csak 15 éven felülieknek; csak Bővebben lásd 27