A GYÜMÖLCSÖSKERTEKTŐL A LUXUSLAKÁSOKIG A SOPRONI LŐVEREK ÁTALAKULÁSA Jankó Ferenc 1

Átírás

1 A GYÜMÖLCSÖSKERTEKTŐL A LUXUSLAKÁSOKIG A SOPRONI LŐVEREK ÁTALAKULÁSA Jankó Ferenc 1 Problémafelvetés Sopron egyik nevezetes városrésze a, amely sajátos városfejlődési utat járt be. Az egykori, elszórtan nyaralókkal, hétvégi házakkal tarkított gyümölcsöskertek övezete mára egy meglehetősen heterogén arculatú városrésszé fejlődött. A városfejlesztése más és más irányokat vett a két világháború között, az államszocializmusban és napjainkban. Ennek szemléltetésére tanulmányomban először röviden felvázolom a városrész fejlődésének főbb állomásait, majd bemutatom jelenlegi településmorfológiai állapotát épületállományának minőségét. Több kérdést is fel lehet vetni ide kapcsolódóan: mi adta, adja a sajátos arculatát, mi az ami a et ké teszi, milyen városföldrajzi konfliktusok tárhatóak fel napjainkban, kik lakják ma e városrészt? A tanulmány többek között ezekre a kérdésekre is keresi a választ. A vizsgálat módszertana, a vizsgálati terület lehatárolása Elemzéseim elsősorban empirikus felméréseim eredményeire támaszkodnak, továbbá felhasználtam a 2001-es népszámlálás adatait is tavaszán, március-április hónapban mintegy 1612 egység: telek és építmény 2 adatait vettem fel: az épület építési idejét 3, lakásszámát, beépítési magasságát: emeletek számát, a tetőtér vagy az alagsor beépítésének meglétét, esetleg az épületek nem-lakó funkcióit. A kapott eredményeket 1:4000-es ingatlan-nyilvántartási alaptérképek segítségével térképeztem. A feltérképezett területet északkeletről a vasútvonal, északról az Ady Endre utca határolja. Utóbbi semmiképpen sem mondható a pontos határának, valójában a történelmi fejlődést szem előtt tartva a Hársfa sortól észak felé egy átmeneti terület található, amely az egykori Bánfalva, Sopron és a között helyezkedik el. A határai nyugaton és délen egyértelműek: a Soproni-hegység nyúlványai határolják, a Nándor-magaslat nyugatról, a Vas-hegy délnyugatról és a Károly-magaslat délről. A vizsgálati terület keleti határvonala a Lépcsős utca megint csak önkényes választás, bár településtörténeti megfontolásokon is nyugszik. Ez a Lőver körút és a Kőszegi út között található, ugyancsak átmeneti terület beépítése nyugati irányból már a második világháború előtt megkezdődött. A orográfiailag, topográfiailag két részre oszlik: az re és a Felső- re, elhatárolásukra a szakirodalomban nem található egyértelmű utalás, vitathatatlan azonban, hogy a határt a közéjük ékelődő, tetején erdővel borított Sörház domb, illetve annak vízválasztó vonala alkotja. A statisztikai adatfeldolgozás céljaira az et tovább osztottam alsó és felső részre; mindezt a beépítési jelleg indokolta. A területre vonatkozó jellegvédelméről szóló helyi rendelet, illetve a rendezési terv a védett területének kijelölésekor szintén külön kezeli a Mikoviny úttól északra lévő, alsó részt, a védett területbe nem besorolva azt. A József Attila úttól keletre fekvő, a Lépcsős útig terjedő városrészt szintén felmértem. E negyedet Kelet névvel azonosítottam, amely topográfiai elhelyezkedése alapján igen, azonban jellege miatt nem sorolható a hez (1. ábra). 1 PhD hallgató, ELTE TTK Társadalom- és Gazdaságföldrajzi Tanszék 2 A felmérés alapegysége a telek volt, de például a több épületet tartalmazó lakótelepi úszótelkeknél kivételt kellett tenni. 3 Az építési időket illetően négy csoportot állítottam fel. A historizáló stílusú épületek csoportját, ezeket nagyjából az 1930-as évek közepéig építették, az eszmei határ A modern stílusú épületeket körülbelül az 1920-as évek végétől kezdték építeni, gyakorivá a 30-as évek derekán váltak. A szocialista értelmezésű modern épületek kora az 56-os forradalomtól a 80-as évek végéig tart, ekkor kezdődött az átmenet a posztmodern és jelenleg is tartó kortárs építészetbe. Itt az elvi határ 1990, a jelölés megkönnyítésére. Az ötvenes évek szocialista realizmusa nem hagyott számottevő nyomot a épületállományán. Néhány háború előtt megkezdett épület befejezése, s háborús sérült házak helyreállítása esik erre a korra. 1

2 1. ábra. A statisztikai és építési övezeti beosztása. Jelmagyarázat: A: alsó része B: felső része C: Felső- D: Kelet a: kertvárosias lakóövezet 1., 4., 5., 6., 7., 8. számú alövezete: min. 75% zöldfelület, max. 10% beépíthetőség, max. 7,5m-es építménymagasság b: kertvárosias lakóterület, ezen belül 1: legfeljebb négy lakásos lakóépület építhető 2, 3, 4, 5, 6: a kertvárosias lakóterület egyéb alövezetei c: a statisztikai övezetek határa d: a védett területének határa A településföldrajzi fejlődése 1945-ig A mai területén egykor gazdag gyümölcsöskertek, gesztenyések, szőlők, északabbi sík részein mezőgazdasági földek voltak; átmenetet képezve a Soproni-hegység erdőségei felé. A elnevezése körül máig tart a vita. A középkorban a város falaitól délre eső területen, tehát a mai Alsólőverek irányában IV. Béla telepítette le íjászait; létre jött a Villa Luer falu, amelyről azonban nincs sok adat. Ennek valószínű ejtési módja lövér. A bajor löver szó dombot, határdombot jelöl, s a mai vélemények inkább ezt az eredetet tartják valószínűbbnek. A lőver szó mai jelentésében nyaralóval, házzal rendelkező gyümölcsöskertet, vagy beli villaépületet jelöl. A Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalásában a Lövér változatot fogadta el, azonban az 1992-es, a jellegvédelméről szóló önkormányzati rendelet az utóbbi, Lőver alak mellett foglalt állást. A mai helyzet az, hogy a mindennapi beszédben mindkét alak de mindkettő hosszú ő -vel előfordul, a többes számú alakok közül viszont csak a forma az elfogadható (Hárs J. 2003; Heimler K. 1936). A felfedezése a 19. századra esik, addig csak néhány tucat házikó, Lusthaus épült a kertekben. Az utcahálózatot a század vége felé kezdik kialakítani. A mai Alsólőver utca nyomvonalát a Sopron Győr vasútvonal megépülte (1876) után jelölik ki. Ekkortájt keskeny sétautakat létesítenek, a 80-as években mind többen és többen építenek hétvégi nyaralót, faházat, kerti lakot. Már 1862-ből van adat a Lőverbizottság -ról, amely a lővertulajdonosok afféle érdekvédelmi szervezete lehetett, s a Soproni Városszépítő Egyesülettel karöltve, majd abba 1914-ben beleolvadva a szépítésén munkálkodott. A bizottság dolgozta ki a Lőver-szabályzatot, amely a kertek gondozásával kapcsolatosan is rendelkezett. A kilencve- 2

3 nes években parcellázzák fel a mai Villa sor telkeit, amelyeket szinte egyidejűleg építették be. Ezek az épületek építészeti stílusukkal, jellegzetes faverandájukkal, parkosított kertjeikkel máig irányadóak (lehetnének) a lőver-építők számára. A század vége felé kezd átalakulni a funkciója, megjelentek az állandó lakás céljára épített házak, a nyaralókat téliesíteni kezdték ban építették a város felé eső részen a honvéd főreáliskolát, amely később a Selmecbányáról Sopronba költöző bányászati és erdészeti akadémiának adott otthont, illetve 1909-ben a Károly-laktanyát, a két világháború közötti Rákóczi Ferenc honvéd reáliskolai nevelőintézetet, röviden hadapródiskolát ben a Felső- alján gyermekotthon épült. A vasút megépültével a város növekedésnek indult dél felé, majd a vasutat átlépve elkezdett beépülni az Alsólőverek síksági része. A mai Mikoviny út vonaláig a eredeti jellegétől merőben eltérő, sűrű beépítésű, morfológiájában kisvárosias, az utcavonalon álló félig zárt, ikerházas elrendezésben vagy zárt sorban épült házakkal jellemezhető városrész alakult ki. Mindeközben a városszépítő törekvések a et az üdülő és idegenforgalom kiszolgálásának irányába mozdították el: hirdetési tevékenység indult, majd fogadók, szállodák épültek (Lőver szálló, Gruber panzió, Hernfeld panzió, Hatvan turistaház). A századfordulón még ritkás úthálózat az első világháborúig nagyrészt kiépült. Jellemzőek a szintvonalakra merőlegesen futó keskeny, illetve a szintvonalakkal párhuzamosan futó szélesebb útszakaszok. Az utak helyenkénti zegzugos futása minden bizonnyal egyes korabeli telektulajdonosok akadályozásának köszönhető, másutt a tervezők keze nyoma látszik a térképen. A két világháború közötti időszakról Heimler K. (1936) topográfiájának segítségével kaphatunk képet. Az adatok alapján is kitűnik, hogy az kisvárosias része ekkorra már nagyrészt beépült, itt rögzült a terület népességi súlypontja. A lakóminőséget, laksűrűséget sejtető mutatókat vizsgálva kitűnik, hogy e városrész a lakások szobaszámát tekintve nem marad el a valódi, jellegét őrző től, viszont a lakók számát tekintve a József Attila úton túli területre hasonlít, ahol szintén sűrűbb, kisvárosias beépítés kezdődött. A négy rész közül a Felső alacsony laksűrűsége miatt emelhető ki. Az üres lakások nagy száma itt még nem a lakhatatlan épületek sokaságát jelzi, hanem a faházakkal együtt a terület üdülő jellegének a fokmérője (1. táblázat). fsz táblázat. A épületállománya 1936-ban ebből faház ebből üres 100 szobára jutó lakó Emeletszám Épület 100 lakásra jutó Lakásszászám Szoba- Lakók száma szoba lakó alsó rész felső rész Felső Kelet Összesen Forrás: Heimler K. (1936) alapján saját számítás. 3

4 Városfejlesztés 1945 és 1990 között A korszak városfejlesztésének országosan általános hatótényezői ismertek: háborús károk, erőltetett iparosítás, lakásínség, a mezőgazdaság kollektivizálása, tömeges, állami lakásépítés, majd annak kifulladása. A háborús bombatámadások a et sem kímélték. Legtöbbet a vasúthoz közel fekvő területek szenvedtek: Borsmonostori u., Béke u., József Attila u., Vasúti sor, Felsőbüki Nagy Pál utca. Az utóbbi kettő utca által alkotott telektömb nem is épülhetett újjá, ma kiskertek találhatók a területen. Egy épület kivételével elpusztult a Rákóczi hadapród nevelő intézet is. De a vasúttól távolabb fekvő lőveri részek sem kerülhették el a bombakárokat, december 18-án kifejezetten a et bombázták az angolszász repülők. Több lőver mellett ekkor szenvedett súlyos sérüléseket az akkori Lőver szálló (újjáépítve, ma Hotel Maróni), s megsemmisült a Hatvan féle turistaház, a Gruber panzió, a Vöröskeresztes otthon. A háborús károk helyreállítása után és a határsáv okozta politikai-gazdasági béklyók lazulásával a magánerős lakásépítés megindulhatott a szabad területeken: így a Cseresznye sor és az Ady Endre utca között, illetve a József Attila úttól keletre. Itt a jól ismert a magyar vidéki városokat és falvakat uniformizáló sátortetős házak épültek, egy- vagy kétszintes kivitelben. A fennálló lakáshiány azonban intenzívebb lakásépítést kívánt a területén is. A Mikoviny úttól északra a hatvanas években elszórva, foghíjbeépítésként 2-3 szintes 6-12 lakásos, semmitmondó homlokzatú lakóházakat építettek. Majd megindult a típustervek szerint épülő tömbházak, illetve a házgyári technológiával épülő lakóépületek, lakótelepek létesítése, amelynek súlypontja a Felső- alacsonyabban fekvő, sík részére esik, de épült lakótelep az ben is. A Lőver körút és az Ibolya út között a tömeges lakásépítés szinte minden vállfaja megtalálható. Előbbi mentén gyümölcsöskerteket felszámolva 1965 és 72 között 15 darab 16 lakásos tömbház épült, majd között létesítették a 220 lakásos Cseresznye sori lakótelepet. Az Ibolya út mentén 1976-tól kezdve emeltek lakóházakat; az állami lakásépítés helyi csúcspontjaként hat, egyenként 44 lakásos, 11 szintes magasház készült el. A 80-as évek a sorházaké. Az Ibolya út mentén öt sorban, illetve elszórva a Fenyves sor és a Tünde utca mentén épültek sorházak. Az Alsólőverek határán, között a volt Rákóczi nevelőintézet helyén 540 lakásos lakótelepet kiviteleztek, 1979 és 82 között pedig a Mikoviny út mellett a kisebb léptékű 72 lakásos lakóház-csoport épült meg. A lakásínség, a szociális viszonyok, a fentebb említett hatótényezők eredőjeként, és nem utolsó sorban a tájkarakter megőrzésének igénye nélkül az állami szféra a et is felhasználta a tömeges lakásépítés céljaira. De a lakáshiány azt a folyamatot is gyorsította, amely a ideiglenesen lakott építményeit állandóan lakott házakká tette. Az államszocializmus idején a lakásépítés súlypontja így a Felső-be került, az ben erre már hely hiányában nem volt mód. Az fejlesztése inkább az idegenforgalmi létesítményeket tekintve volt hangsúlyos: említhető itt a nyolc emeletes, 600 ágyas volt szakszervezeti üdülő, az újabb Lőver régen Fenyves szálló, vagy az egykori gesztenyések helyén, pavilonszerű elrendezésű öt épületből álló apartmann-szálloda (Kubinszky M. 2003). Az államszocializmus alatt az úthálózatban kisebb változások történtek. A Lőver körút szakaszának 1965-ös szabályozása előmozdította az út két oldalának beépülését. Ekkor keletkezett a délkeleti részen a citadellánál az íves kanyar, ahol viszont a kilátás egy részét az épülő házak elrontották. A beépítés sűrűségének növekedése miatt a hetvenes években többen tiltakoztak, s felhívták a figyelmet a jellegét veszélyeztető folyamatokra. Így Kubinszky M. (1977, 1986) több ízben sürgette a régi lőveri építmények műemlékvédelem alá helyezését, a lőveri táj jellegének fenntartására irányuló várospolitikai intézkedések megtételét. Az 1968-ban újraalakult Városszépítő Egyesület ülésein is egyre gyakrabban szólaltak fel a ügyé- 4

5 ben. Követelték, hogy a telekméretek ne menjenek 360 négyszögöl, tehát kb m 2 alá, amely elv szerint egykor a Villa sori telkeket kialakították. Az Egyesületnek a városvezetés felé intézett szavai kevés eredménnyel jártak, a rendezési terv módosítását sem sikerült elérni, csak később a 80-as évek elején változtatták meg azt a Felső-re (Szabó J. 1984). Városépítészet, városrendezési törekvések a ben a rendszerváltozás után A sokszor hallott elméleti definíciója, miszerint a a vasúton túli területet jelenti, tehát ma már városföldrajzi, városépítészeti értelemben korántsem tartható. Az déli részét a háború előtt építették be, a korabeli viszonyokhoz képest intenzívebb módon, ám a meglévő régihez még szervesen, organikusan kapcsolódva, a Felső- déli felét viszont a szocialista városépítés formálta át. A 80-as években megerősödő magánerős lakásépítés, a lassan újra megjelenő luxusigény már átvezet a rendszerváltozás utáni évekbe. Az 1990 utáni rohamos építkezési láz veszélyeit felismerve és a környezetvédelmi szervezetek nyomására a város megalkotta a 37/1992.(XII.30.) Kgy. rendeletet, amely építési és tájvédelmi előírásokat tartalmazott. A legkisebb kialakítható telekméretet a történelmi hagyomány előtt tisztelegve 1300 m 2 -ben maximálta az ÁRT módosításával, a Sörházdombi RRT módosításakor pedig a telkek legnagyobb beépíthetőségét 10%-ban határozta meg. Az azóta eltelt tizenkét év egyes eseményeinek és a jelenlegi képnek az ismeretében elmondható, hogy a rendelet nem ért el kellő eredményt. Túlzó beépítések, globalizált építészeti stílus, az előírások semmibe vétele, indokolatlan fakivágások, a zöldfelület károsítása jellemzi az évtizedet. Részben a természetvédők nyomására a rendezési terv készítésének elején az Önkormányzat 2000-ben építési tilalmat rendelt el a ben (Hámori G. 2003). Az elkészült 14/2002.(V.13.) Ör. rendelet a városrész és környéke Szabályozási Tervéről és Helyi Építési Szabályzatáról két évig volt hatályban. Jelenleg a 10/2004 (III. 31.) Ör. rendelet van érvényben a változtatást új területeknek a rendezési terv hatálya alá vonása indokolta. A törzsterületén megmaradtak az eredeti előírások, egy lényeges kivétellel, miszerint a 2002-es rendelet kimondta, hogy a védett területén meglévő telek beépítése néhány kivétellel csak 900 m 2 felett lehetséges, amely rendelkezést azonban két év múlva az építtetők nyomására kivettek a jogszabályból. A már többször említett védett magterületen a rendelet részletesen szabályozza a helyi védelem alá vont épületeken végezhető építészeti beavatkozások lehetőségeit, kötelezettségeit. A védett terület nagy része a kertvárosias lakóterület építési övezetébe tartozik, amelyre az általánostól szigorúbb rendelkezések vonatkoznak. Eszerint például az építménymagasság a legtöbb alövezetben maximum 7,5 méter, a beépítettség legfeljebb 10% lehet, a kialakítandó legkisebb zöldfelület pedig 75%. A kialakítható legkisebb telek továbbra is 1300 m 2. A rendeletalkotó részletesen szabályozta a létesíthető kerítések, pontosabban élősövények telepítésének módját, továbbá a kertépítési tevékenységet is. Lényeges bár kissé gumiszabály hogy az épületek utcai homlokzatán a látható szintek száma háromnál több nem lehet. Fontos építészeti szabályzó az is, hogy a kertvárosias lakóterület legnagyobb részén legfeljebb két lakásos lakóház építhető. Főképpen az utóbbi rendelkezések tehát lényeges szigorítást jelentenek a korábbi városrendezési gyakorlattal szemben. Településmorfológiai és városképi helyzetkép 2004-es felmérésem eredményei szerint a szűkebb értelemben vett területén 1154 épület található, ebből 1077 lakóház, 2369 lakással, továbbá 158 kert, amely a felmért egységeknek már csak mintegy 12%-a hoz képest az épületek száma tehát 2,56 szorosára, a lakásszám pedig 3,41 szeresére nőtt. 21 épület a felvételezés időpontjában építés alatt állt. Heimler K. (1936) adatai szerint még 84 házban nem volt lakó, valószínűleg döntően az 5

6 ideiglenes lakottságnak köszönhetően. Ezzel szemben ma saját adataim szerint 10, a 2001-es népszámlálás adatai szerint 19 üdülő található a ben. A növekvő beépítési intenzitást jelzi az is, hogy míg a háború előtt az épületek 81%-a földszintes volt, addig mára ez az arány 54%-ra mérséklődött. Az egyes városrészeket tekintve megállapítható, hogy az alsó része már mintegy háromnegyed részében beépült a második világháborúig. Az adatokra tekintve az az érdekes ellentét is felismerhető, hogy az épületállomány építési idejét tekintve leginkább ez a városrész őrizte meg történetiségét, az építési stílust tekintve a lőveri jelleget. A ben egyedül itt épült a házak több, mint fele 1945 előtt. Hiába nem védett területileg ez a városrész, hiába nem lőver jellegű a beépítési mód, a zöldfelületi rendszer, az épületállományát tekintve nagyon is értékessé vált jelen korunk számára. Mindezt jelzi, hogy a rendezési terv a helyi védelem alá vont 112 épület közül 70-et ebben a lőver negyedben jelölt ki (2. ábra). 2. ábra. A épületeinek építési ideje, és egyéb telekhasználata. Jelmagyarázat: 1: 1930 előtt 2: : : : kert 6: egyéb telekhasználat Felmérésem adatai jól szemléltetik az felső részének, illetve a Felső- nek a besűrűsödését is. Az épületek számát tekintve ma már mindegyik városnegyed felülmúlja az hegylábi részét. Előbbi területen csupán 18%, a Felső- ben pedig 15% a háború előtt épült házak aránya. A kertként funkcionáló telkek számát tekintve leginkább a Felső- őrzi eredeti jellegét, ahol a kertek aránya 18%. A leginkább kontrasztos városrész jelzője is a Felső-re illik leginkább a már ismertetett szocialista városfejlesztés helyi beruházásai miatt (2. táblázat). A háborút megelőző korszak építészetét tekintve elmondható, hogy az többnyire tágas, leginkább egylakásos, földszintes, tetőtér vagy alagsori beépítéssel rendelkező házakat eredményezett. Az egész ben az épületek 28%-a származik ebből a korszakból. Az államszocializmus lakásépítése egészen más méreteket, léptéket öltött, mintegy 52 lakást építettek évenként, a rendszerváltozás utáni 33 lakás/év teljesítménnyel szemben. Ennek eredménye az, hogy a ben majdnem az épületállomány fele, illetve a teljes felmért területet tekintve 6

7 a lakásállomány 72%-a a szocialista kor szülötte. Jelen korunk már nem a nagy volumenű építkezésekkel tűnik ki a ben, a soklakásos társasház-építési láz a et szerencsére jobbára elkerülte. 4 Az elmúlt éveket leginkább a többszintes építkezés, a tetőtéri és alagsori szintek maximális kihasználása, a sokszor pazarló területfelhasználás és a változatos, sokszor kaotikus homlokzatok, épülettömegek, keveredő stílusjegyek jellemzik. Egység szám Épületszám 2. táblázat. A épületállománya 2004-ben 1930 előtt Építési idő Kert Épületek lakásszám szerint Lakás Hétvégi szám után ház alsó rész felső rész Felső Kelet Összesen Forrás: saját adatok. Az 1992-es rendelet tapasztalataim, adataim szerint csak kevéssé tudott gátat vetni az elburjánzó magánépítkezésekkel járó anomáliáknak. Az erős érdekérvényesítő képességgel rendelkező építtetők kedvükre emelhették luxusvilláikat. Véleményem szerint a több évet késő területrendezési szabályozásnak már nem sok védeni valója maradt, a megmaradt telkek, kertek egy része periférikus fekvése és orográfiai helyzete miatt nehezen építhető be. Néhány kert-zárvány ugyan az ben is található, félő azonban, hogy ezek beépítése is csak idő kérdése. A hatályos rendezési terv előírásai közül felmérésemmel egyértelműen csupán a lakásszámot illető korlátozásokat tudtam kontrollálni. A kertvárosias övezetben a két lakásos korlátozást 666-ból összesen 48 épület lépi túl, ezek közül 35 még a rendszerváltozás előtt épült. Azon a területen ahol maximum négy lakás engedélyezett egy társasház lépi túl a határt. Az övezet legtöbb részén legfeljebb háromszintesek lehetnek az épületek az utcafront felől szól a jogszabály, amely rendelkezésnek számításaim szerint 34 épület nem felel meg. Ez lenne a várospolitika mulasztásának számszerűsíthető mulasztása (3., 4. ábra). A további, szigorú megkötések 10%-os beépíthetőség, min. 75%-os zöldfelület, legfeljebb 7,5m-es építménymagasság a bonyolult és munkaigényes számítási módok miatt nehezen ellenőrizhetők. A terepen tett ezirányú megfigyelések pedig nem zárhatják ki a szubjektív tényezőt, mégis nyugodtan állítható azonban, hogy számos épület átlépi ezen korlátokat. Társadalomföldrajzi helyzetkép A társadalmi viszonyairól a 2001-es népszámlálás adatai segítségével kaphatunk képet. 5 Sopron népességének 10%-a lakik a ben. A kor szerinti összetételt tekintve a 4 A Lőver körúton egy hét és egy nyolc lakásos, az Ady E. u.-deákkúti út sarkán egy 22 lakásos, a Hársfa sor és a Felsőlőver út között pedig egyenlőre hat hatlakásos társasház épült meg. További társasházakat építenek az Ady E. út legnyugatabbi, lőveri telkén, illetve a Lőver körút-vas Gereben u. sarkán. 5 A KSH az egész várost tekintve jó néhány helyen vitatható módon állapította meg az egyes városrészeket, illetve azok határait. A esetében azonban viszonylag szerencsésen történt a lehatárolás ezért az adatok 7

8 Felső- fiatalosabb, az idősebb korszerkezettel jellemezhető, bár a gyermekek aránya mindenhol elmarad a városi átlagtól. Az öregek aránya kiugró az utóbbi városrészben, amely véleményem szerint elsősorban az kisvárosias beépítésű részének köszönhető, az ottani miliő, a nagyobb arányú régi épületállomány ezt sejteti. Az iskolai végzettségre, a munkaerőpiaci helyzetre utaló adatok mind azt mutatják, hogy a döntően a szellemi-kulturális, másrészt az újabban megjelent gazdasági elit lakhelyévé vált. Az értelmiség nagy arányú jelenléte különösen aláhúzandó, Sopron más zöldmezős lakónegyedeivel Egeredi domb, Virágvölgy, Kutya-hegy is összevetve elitértelmiség aránya felülreprezentált. A lakások nagyságára, minőségére vonatkozó mutatók is mind-mind a magas lakáspiaci presztízsét támasztják alá (3. táblázat). Meg kell jegyezni azt is, hogy a Felső- adatait a lakótelepi épületállomány rontja le. Sőt, ha a három laksűrűségi mutatót összevetjük az 1936-os értékekkel, érdekes eredményt kapunk. Míg az számadatai javultak, csökkent a népsűrűség, addig a lakótelepi építkezéseknek köszönhetően a Felső-ben a három mutatóból egy stagnált (a 100 lakásra jutó szoba), kettő pedig romlott! 3. ábra. A lakóházainak lakásszáma. Jelmagyarázat: 1: 1 2: 2 3: 3-5 4: : : 21- felhasználhatóak jelen tanulmány összefüggéseiben is. A KSH a et Villanegyed névvel aposztrofálja, ezen belül megkülönböztették az és a Felső et. Előbbi alatt a Lőver körút, Béke út, Ady E. út által határolt területet értik. Utóbbi északi határaként jelen dolgozattal megegyezően az Ady E. út szolgál. Kritikával kell illetni azonban azt, hogy szintén a Felső-hez sorolják a Lőver körúttól délre fekvő területeket is! A Sörház-dombot, mint pregnáns földrajzi határt tehát nem veszik figyelembe. 8

9 4. ábra. A épületeinek szintszáma. Jelmagyarázat: 1: 1 2: 2 3: 3 4: 4 5: 5 6: táblázat. A néhány társadalomstatisztikai mutatója a 2001-es népszámlálás időpontjában Népesség száma 0-4 éves népesség 65-x éves népesség A 25-x éves népességből felsőfokú végzettségűek Munkanélküliségi ráta, % Szolgáltatási jellegű ágakban foglalkoztatottak Vezető, értelmiségi foglalkozásúak ,6 16,8 31,5 3,3 78,0 38,8 Felső ,1 11,9 25,2 3,5 74,5 28, ,8 14,7 28,6 3,4 76,3 33,5 Sopron ,5 13,8 15,8 3,9 70,0 19,2 Lakott lakások átlagos lakott lakátos lakott 1 szobás Összkomfor- 4-x szobás 100 lakásra 100 lakásra 100 szobára lakott lakások jutó szoba jutó lakó jutó lakó alapterület, sok aránya, lakások aránya, % m 2 % ,6 6,2 37,5 76,1 Felső ,0 2,2 14,7 68, ,8 4,3 26,6 72,4 Sopron ,7 12,6 13,9 69,8 Forrás: A nagyvárosok belső tagozódása Sopron. KSH,

10 Összefoglalás A soproni az egykori nyaraló, pihenő (zöld)övezetből mára a társadalmi elit egyik kedvelt lakóhelyévé vált. Ezt szolgálja bizonyos korlátozásokat is érvényesítve a rendezési terv, illetve a városvezetés, amikor is lehetővé tették számtalan helyen a nyeles telkek, további feltáró zsákutcák létrejöttét, a meglévő telkek mérethatár nélküli beépíthetőségét. A a légifényképeken még mindig döntően zöld, azonban az utcafrontokon hivalkodó épületek a várost járó ember, a flaneur elől már gyakran eltakarják azt. A ben is érvényesült az elv, miszerint amely vonzerő miatt valahol sok ház épül, az a helyi vonzerő hanyatlásához vezet. Mindamellett megmaradt a üdülői funkciója is, nem a magáncélú, hanem a tömeges, a város kereskedelmi szálláshelyeinek több mint a fele található itt. Az diszharmóniáját az alsó és a felső rész történeti épületállományának eltérő volumene, illetve zöldfelületi rendszerének eltérő nagyságrendje adja. A Felső- ellentétei egyrészt szintén az épületállomány többarcúságában, másrészt a társadalmi mutatószámokban foghatóak meg. Kérdéses, hogy rövid és hosszú távon milyen et remélhet az annak állapotáért, sorsáért aggódó. Lehetségessé válhat e egyszer a beépítés intenzitásának csökkentése? Megváltozik-e a jelenleg rossz irányba haladó építési kultúra? Mint oly sok más jelenkori problémának, a jellegének elvesztése nagyrészt a helyi és a kulturális gyökértelenségnek tudható be. Így volt ez a rendszerváltozást megelőző évtizedekben több más hatótényezővel kiegészítve és ma is. Aki nem érzi meg a varázsát, nem ereszt mély gyökereket, az nem fogja olyanná formálni lakókörnyezetét, amilyenné a régi korok emberei szánták. A soproni sajnos így remek példája egy városrész a városfejlesztési politika, illetve az összvárosi igények irányváltásai következtében történő módosulásának, funkcionális morfológiai változásainak. IRODALOM Hámori G. (2003) A Castanea Környezetvédelmi Egyesület krónikája. Soproni Szemle LVII. évf. 1. sz. pp Hárs J. (2003) Mesélő utcák Sopronban. Történeti utcanévjegyzék. Juhász Kft., Sopron 80 p. Heimler K. (szerk.) (1936) Sopron topográfiája. Sopron 307 p. Kubinszky M. (1977) A soproni kel kapcsolatos műemlékvédelmi feladatok. in: Magyar Műemlékvédelem Az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség Kiadványai VIII. Budapest pp Kubinszky M. (1986) A urbanisztikai jelentősége és helyzete. Városépítés 22. évf. 4. sz. pp Kubinszky M. (2003) Sopron építészete a 20. században. Szeged-Tatabánya 151 p. Szabó J. (1984) A Soproni Városszépítő Egyesület története Különlenyomat a Soproni Szemle1983. évi1., 2., 4. és az évi 1. számában megjelent tanulmányból. Sopron 100 p. A nagyvárosok belső tagozódása Sopron. KSH Győr-Moson-Sopron Megyei Igazgatósága, Győr, p. 37/1992.(XII.30.) Kgy. rendeletet a jellegvédelméről 14/2002.(V.13.) Ör. rendelet a városrész és környéke Szabályozási Tervéről és Helyi Építési Szabályzatáról 10/2004 (III. 31.) Ör. rendelet a városrész és környéke Szabályozási Tervéről és Helyi Építési Szabályzatáról 10