AZ MDR1 GÉN SZEREPE A TUMOR TERÁPIA HATÉKONYSÁGÁBAN

Átírás

1 Egészségtudományi Közlemények, 1. füzet, 1. szám (2011), AZ MDR1 GÉN SZEREPE A TUMOR TERÁPIA HATÉKONYSÁGÁBAN KISS-TÓTH ÉVA 1, JUHÁSZNÉ SZALAI ADRIENN 1, KOSKA PÉTER 1, DR. SZEBENI JÁNOS 1,4,5, DR. KISS-TÓTH EMŐKE 3, DR. BARKAI LÁSZLÓ 2, DR. FODOR BERTALAN 1 Összefoglalás: Az MDR1 gén által kódolt transzmembrán fehérje, a P-glikoprotein fontos szerepet tölt be a sejtek hatóanyaggal szembeni védekezésében. A csatorna fehérje ATP hidrolízis mellett felveszi a szubsztrát molekulát és aktív transzporttal visszajuttatja azt a külső térbe. Szubsztrátjai lehetnek a szervezetben előforduló vegyületeken kívül a betegség terápiákban alkalmazott szerek is. A Pgp kifejeződése a tumor sejteken illetve az őket tápláló kapilláris endothelben előre jelezheti egy esetleges multi drog rezisztencia megjelenését, ami problémát jelent számos betegség kezelésében. A multi drog rezisztencia elkerülése érdekében korábban alkalmazott Pgp gátlókat felváltották a modulátor vegyületek, de ezek mellékhatásaik miatt nem jelenthetnek végleges megoldást. A funkcionális, szerkezeti és géncsendesítéses eljárások továbblépést jelenthetnek majd a terápiás kezelést megnehezítő multi drog rezisztencia kivédésében. Kulcsszavak: MDR1, P-glikoprotein, aktív drog transzport, rákterápia, multi drog rezisztencia Bevezetés A P-glikoprotein (Pgp) az egyik leggyakrabban tanulmányozott tagja az ABC transzportfehérjék nagycsaládjának. Vizsgálata során emlős sejtekben és humán rákos sejtvonalakban gyakran hozták összefüggésbe a Multi-Drog Rezisztencia jelenséggel (MDR). Ma már jól ismert a szekvenciája a humán, egér és tengerimalac sejtjeiből izolált Pgp génnek (MDR1/ ABCB1), továbbá Drosophila melanogaster és Caenorhabditiselegans sejtjeiben is sikerült a vele homológ gént kimutatni [1,2]. Emberben két izoforma ismeretes, melyek aminosav szekvenciája 78%-ban megegyezik, így strukturálisan is nagy hasonlóságot mutatnak. Az I. osztályba tartozó izoforma (MDR1/ABCB1) leginkább drog tarnszporter funkciót lát el, míg a II. osztályú izoforma (MDR2/ABCB4) foszfatidilkolint juttat az epébe [3]. Jelen dolgozatban a gyógyszer hatóanyag intoleranciában vélhetően szerepet játszó MDR1 gén természetét szeretnénk ismertetni. 1 Miskolci Egyetem Egészségügyi Kar, Nanobiotechnológiai és Regeneratív Medicina Tanszék, Miskolc 2 Miskolci Egyetem Egészségügyi Kar, Elméleti Egészségtudományi Tanszék, Miskolc 3 Miskolci Egyetem Egészségügyi Kar, Védőnői Tanszék, Miskolc 4 Nanomedicina Kutató és Oktató Központ Semmelweis Egyetem, Budapest 5 Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közalapítvány, Budapest

2 56 Kiss-Tóth Juhászné Szalai Koska Szebeni Kiss-Tóth Barkai Fodor Szöveti eloszlása és fiziológiája A korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy a Pgp fehérje kevés mennyiségben szinte minden szövetben megtalálható. Nagyobb mennyiségben sikerült kimutatni a vastagés vékonybél villusait borító epithel sejtek apikális régióiban, a hasnyálmirigy és az epe vezetéket bélelő hámban, valamint a vese proximálistubulus hámban [4]. Megtalálható továbbá az agy-vérgát enothel sejtjeiben, a kapillárisok endothel sejtjeiben, ahol valószínűleg védő hatást fejt ki a véráramba bekerült toxikus mennyiségben jelenlévő hatóanyag ellen [5]. Nagymennyiségben mutatták ki a terhes endometrium szekréciós epithel sejtjeiben, a placentában, ahol szintén védő szerepe lehet a magzatra nézve [6]. Megtalálhatóak a hematopietikus sejtek felszínén is, pontos szerepük tisztázása azonban még jelenleg is a leukémiás megbetegedések kutatásának középpontjában áll. A szöveti megjelenésből következtethetünk szervvédő szerepére, leginkább az agy, a vese és a gastrointestinális traktus eseteiben. Az agyban meggátolja a véráramból érkező hatóanyag felhalmozódását, míg a béltraktusban fontos szerepe van a hatóanyag visszajuttatásban a vérből a bél üregébe [7]. Szerkezeti felépítés, ATP kötés és hidrolízis A Pgp fehérjét két membránba süllyedő alegység hozza létre [8]. Az alegységek egyenként 6 transzmembrán (TM) doménből épülnek fel, egymás felé fordulvahozzák létrea mintegy 5 nm átmérőjű központi protein pórust [9]. Ez a központi pórus szolgál szubsztrát kötőhelyként, amely alap állapotban zárt a membrán citoplazma felöli oldaláról nézve (1. ábra). 1. ábra. A P-gikoprotein sematikus szerkezeti felépítése A két alegységhez kapcsolódik, továbbá a citoplazma felöli oldalon egy-egy nukleotid kötő domén (NBD), amely képes az ATP kötésére és hidrolízisére [10]. A nukleotid bekötődése a TM régiók átrendeződését okozza, amelynek következté-

3 Az MDR1 gén szerepe 57 ben a centrális pórus megnyílik és lehetőséget ad a hidrofób drog molekuláknak a pórusba való kötődésre [11]. Tehát az ATP kihorgonyozódása maga váltja ki azt a konformáció változást, amely végső soron a transzportot elindítja [12], de feltételezhető, hogy a folyamatot befolyásolják a TM α-hélixekrotációs mozgása is. Az ATP molekula kikötődését követően megtörténik annak hidrolízise, miközben a felszabaduló energiát az aktív drog transzportra hasznosítja a sejt. A hidrolízis folyamata csak akkor indul el, ha a szubsztrát is jelen van. Maga az ATP hidrolízis Mg 2+ ion igényes, de a Mn 2+ és Co 2+ kis mértékben szintén hozzájárul a folyamat lejátszódásához [13]. Sok esetben megfigyelték, hogy maga a szubsztrát is hatással van az ATP hidrolízis folyamatára. Néhány drog illetve szubsztárt képes stimulálni a PgpATP-áz aktivitását, például a lineáris és ciklusos peptidek, ionofórok. Ellenben más hatóanyagok kifejezetten hidrolízist gátlóak [14]. Végső soron a hidrolizált ADP lassan ledisszociál a kötőhelyről, míg a Pgp visszanyeri ATP-áz aktivitását [13]. Szubsztrátok és modulátorok A Pgp fehérje egy ATP-függő aktív transzport fehérje, mely a sejtben felhalmozódó hatóanyagot képes a sejtből kipumpálni az extracelluláris térbe. Így egy szubsztrát koncentráció gradienst hoz létre a sejt membránján keresztül, meggátolva a sejt toxicitást. A hozzá kötődni képes anyagoknak két nagy csoportját különböztethetjük meg. Szubsztártjai általában nem-poláris, gyengén amfipatikus molekulák, melyek lehetnek természetes produktumok, rákterápiás szerek, szteroidok, fluoreszcens festékek, lineáris vagy ciklusos peptidek, ionoforok. In vivo fiziológiás szubsztrátjai többnyire a peptidek, szteroid hormonok, lipidek, kis citokinek és interferon-γ soriból kerülnek ki [15]. A kis peptidek, drogok és modulátorok kötődését egyesek szerint egy általános drog-kötőhely segíti, míg más kutatások szerint létezik két különálló, ám alloszterikusan együttműködő farmakofor, egymás transzport folyamatait segítve [16]. A bekötődést leginkább a Van der Waals kötés valamint a szubsztrát és a kötőzseb aminosav láncai közötti elektrosztatikus kötések teszik lehetővé. A flexibilis kötőzseb lehetőséget biztosít a különböző szerkezettel rendelkező molekulák bekötődésére, illetve két molekula egyidejű bekötésére is [17]. Második csoportba a modulátorok tartoznak. Ezeket tekinthetjük MDR érzékenyítő vagy gátló anyagoknak is. Hatásukat a Pgp fehérjéhez való kötődésük révén érik el, ugyanis a hatóanyaggal versenyezve azonos kötőhelyet foglalnak el. Meggátolva a hatóanyag kipumpálását a sejtből egy magasabb koncentrációt eredményeznek a sejten belül. Ezt a hatást használja fel a rákterápia a hatóanyag hozzáférhetőségének és bélben történő felszívódásának érdekében, sejten belüli hatóanyag koncentráció emelése céljából [18].

4 58 Kiss-Tóth Juhászné Szalai Koska Szebeni Kiss-Tóth Barkai Fodor P-glikoprotein által közvetített drog transzport folyamatok A transzmembrán protein drogkötő és transzport képességeinek vizsgálatait leginkább intakt, polarizált epithel sejteken végzik, melyen jól elkülöníthető az apikális és bazális régió. Pgp sejtbe juttatást követően a protein a sejtek apikális membrán régióiban lokalizálódtak, így könnyen vizsgálhatóvá váltak a bazálisapikális illetve az apikális-bazális drogáramlási folyamatok [19]. A kötési és transzport vizsgálatokra leggyakrabban radioaktívan jelölt hatóanyagokat használnak úgy, mint [3H]vinblastint, [3H]daunorubicint vagy [3H] colhicint. Maga a drog transzport plazma membrán vezikulákban vagy proteoliposzómákban történik, melyek magas drog koncentráció mellett telíthetőek és a folyamat ATP hidrolízist igényel. Sharom és munkatársai kimutatták, hogy minden kolhicin molekula transzporja 3-4 ATP molekula hidrolízisét igényli, míg Ambudkar szerint egy vinblastin molekula 2.8 ATP hidrolízist vesz igénybe [20, 21]. Amolekula transzport megjelenítésére gyakorta használatos a fuoreszcensszubsztrátok használata. H33342 egy erősen fluoreszkáló molekula, ha a membránban helyezkedik el. Sejtből való kipumpálásakor fluoreszcenciája legyengül [22]. A Tetrametilrosamin (TMR) segítségével könnyen mérhető a transzport kezdeti hatékonysága, hiszen fluoreszcenciáját akkor veszti el, amikor Pgp tartalmú vezikulákba jut [23]. A jelenség magyarázatára Higgins és Gottesman [24] fogalmazott meg egy modellt. A transzporter egy vákuum szűrőként működik. Az intracelluláris térből a hidrofób drog molekulák belépnek a sejtet határoló lipid kettős rétegbe, a membránba. Eloszlásuk egyenetlen, többnyire a membrán külső felszínén merülnek bele a lipid kettős rétegbe. Spontán flip-flop mozgás révén átrendeződhetnek, és egy részük a citoplazma felöli lipid rétegbe kerülhet. Innen gyűjti össze a szubsztrátjait a Pgp fehérje és pumpálja vissza a sejten kívüli hidrofil közegbe. Egy másik megközelítés szerint a Pgp fehérje úgy működik, mint egy kapcsoló, és a belső lipid rétegben helyezkedő drog molekulát áttereli a külső lipid rétegbe. Ezáltal egy magasabb drog koncentrációt idéz elő a sejt felszínének közelében. A membrán és a külső vizes fázis koncentráció különbsége pedig egy koncentráció gradienst fog előidézni a kiegyenlítődés érdekében. A folyamatban maga a membrán is fontos drogkoncentráló szerepet tölt be. A szubsztrátok sejtből való kipumpálása általában lassabb folyamat, mint a modulátoroké. Maga a kipumpált anyag újra beléphet a sejtmembránba és onnan a Pgp protein kötőzsebébe, ám a visszaáramlás lassabb, mint a Pgp által biztosított efflux, emiatt képes a Pgp fehérje biztosítani az áramlási gradienst és végső soron a rezisztenciát az adott anyaggal szemben [25]. A Pgp fehérjén keresztül megvalósuló transzport folyamatát befolyásoló tényezők között említhetjük meg a membrán fluiditást, töltését, tehát magát a membrán fiziológiás állapotát is.

5 Az MDR1 gén szerepe 59 A szubsztrát kötés és transzport folyamata A transzmembrán Pgp fehérje közvetítésével történő drog transzport több egymást követő lépésből áll. A szubsztrát a lipid kettős réteg citoplazma felőli oldaláról bediffundál a Pgp fehérje kötő zsebébe a TM szegmensek által képzett kapukon át (2. ábra). 2. ábra. A drog transzport folyamat bemutatása Mivel a kötőzseb az intacelluláris tér felől képes hidrofil folyadékot fogadni, itt megindulhat a szubsztrát rehidrálása. A szubsztrát bekötődése elidítja az ATP hidrolízis folyamatát illetve magának a fehérjének a konformációs változásait. Ezek következtében az NBD és a TM régiók térbeli elmozdulása a kötőzseb záródását idézi elő [26]. A rehidrációt és az ATP hidrolízist követően a Pgp fehérje mintegy kiereszti a szubsztrátot a kötőzsebből. A rehidrációnak köszönhetően a szubsztrát nem tud azonnal a lipid réteghez visszakötődni [27]. A második ATP molekula hidrolízisére a transzporter fehérje eredeti konformációjának visszaállítása miatt van szükség. A P- glikoprotein (MDR1) szerepe a rákterápiában Számos humán betegség és rákos megbetegedés kezelésére használt szerek szubsztrátként szerepelhetnek a Pgp fehérje számára, például tumor ellenes szerek, HIV proteáz gátlók, analgetikumok, kalcium csatorna-blokkolók, immunszupresszív ágensek, antibiotikumok.

6 60 Kiss-Tóth Juhászné Szalai Koska Szebeni Kiss-Tóth Barkai Fodor Jelentősége és szerepe a hatóanyag felvételben és eloszlásában van, illetve fontos tényező a hatóanyag farmakokinetikai profiljának és a klinikai válasz kialakulásában [28]. A Pgp szubsztrátjaként hasznosulni tudó gyógyszer klinikai hatékonyságát képes a Pgp csökkenteni azáltal, hogy a kapilláris endothel sejtekből a hatóanyagot visszapumpálja a véráramba. A Pgp jelenléte az agyban szintén csökkentheti bizonyos drogok felhalmozódását. Meggátolja a HIV proteáz inhibitorok bejutását is a központi idegrendszer szöveteibe, csökkenti a kezelés hatékonyságát. Az agyi tumorokra irányuló rákterápiákat jelenléte szintén veszélyeztetheti, mivel a hatóanyag nem képes a célhelyre jutni. Szerepet játszhat a bél lumenéből való hatóanyag felszívódás gyengítésében is. Azonban nem minden Pgpszubsztrát mutat csökkent felszívódó képességet, ami magyarázható a transzporter magas koncentráció melletti telítődésével és a passzív drogtranszport együttes hatásával is. A fent említett, kezeléseket veszélyeztető jelenségre a kutatók a Pgp fehérje blokkolásában látták a megoldást. Hamarosan kiderült azonban, hogy a Pgp gátlók használatának drámai hatása lehet a szisztémás drog eloszlásra mindamellett, hogy csökkenti a hatóanyag bél, epe és vizelet útján történő kiválasztását is. A cél tehát a terápia hatékonyságának növelése lett a kemoterápiás szerek modulátorokkal együtt történő használatával [29]. A modulátorok kombinált alkalmazásával javítható a hatóanyag bélben történő felszívódása, fokozható átjutásuk a biológiai barriereken át (például agy-vérgát, anyai-magzati barrierek). Az első generációs modulátorok (verapamil, quinidin) gyenge hatékonyságúnak bizonyultak, emellett több mellékhatásuk is jelentkezett, több esetben citokróm P450 enzim gátlását is kimutatták. A második és harmadik generációs MDR gátlók ígéretes klinikai potenciállal rendelkeznek [30]. Multi Drog Rezisztencia, a sejtek válaszreakciója A sejtek szabályozási folyamataik révén próbálnak alkalmazkodni az őket érő hatásokhoz, így a számukra toxikus drogok hatására megsokszorozzák a membránjukban lévő drog kiáramlást segítő transzportfehérjéket, hogy elkerüljék azok felhalmozódását és a toxicitást. A tumor sejtek esetében is ez a jelenség játszódik le a tumor terápiás szerek adását követően. A folyamtok kiváltó kémiai stressz hatására számost jelátviteli útvonal aktiválódik a sejtben, mint a proteinkkináz C és a mitogén- aktivált protein kináz útvonalak, sejten belüli Ca 2+ szintemelkedés, NFkB termelés serkentése, ami végső soron az MDR1 gén expressziós szintjének emelkedését eredményezi. Emellett egyéb, környezeti stimulusok (hősokk, karcinogén ágensek, gyulladás, hipoxia, ionizáló sugárzás) is előidézhetik az MDR1 gén expressziós fokozódását [31].

7 Az MDR1 gén szerepe 61 Pgp gátlás tumorterápiában Sok esetben a sikeres terápiát követően a tumor sejtek rezisztenssé válnak a terápiás ágensre. Több tényező ismeretes, melynek szerepe lehet a multi drog rezisztencia kialakulásában, ám mégis az egyik fő problémának a drog effluxért felelőssé tehető pumpa fehérjék (MDR1, MRP1 és BCRP) tumor sejteken való jelenlétét tekintik [32].Néhány tumor típus (vese-, és vastagbél tumorok) már a terápia megkezdése előtt kifejezik a Pgp fehérjét, míg mások csak a terápiás szer hatására kezdik nagyobb mennyiségben expresszálni azt (leukémiák, limfómák, mieloma, emlőrák, petefészekrák). Azok a betegek, akik Pgp pozitívak, előre láthatóan kevésbé válaszolnak majd a tumor terápiás szerre, illetve rosszabb prognózissal jellemezhetőek. Különösen helytálló és bizonyított ez a tény az akut mieloid leukémiás betegcsoportokban [33]. Mindezek ellenére a tudomány még mindig nem jutott konszenzusra az MDR modulátorok rákterápiában való alkalmazásnak hatékonyságát illetően. Ez több okra is visszavezethető. A terápia megkezdése előtt szükséges lenne a betegben a Pgp szignifikáns jelenlétét meghatározni. Másrészről a legtöbb esetben a gyenge hatásfokú első generációs modulátorokat alkalmazzák elsődleges terápiás eljárásként, ami hajlamosíthatja a beteget a rezisztencia kialakulására. Harmadszor nem szabad figyelmen kívül hagyni a modulátorok más drogokra kifejtett hatását sem. Végül szem előtt kell tartani, hogy a rezisztencia kialakulásában számos más tényező is közreműködhet, illetve más, drog effluxért felelős csatorna fehérjéknek is szerepe lehet a jelenség kialakulásában. A modulátorok kombinált alkalmazása a betegség korai szakaszában kivédheti a drog rezisztencia kialakulását, de gondolnunk kell arra is, hogy a normál szövetek Pgp funkcióit is megváltoztathatja [34]. Összegzés és perspektívák Az MDR1 gén által kódolt P-glikoprotein egy ATP függő drog efflux pumpa, mely képes megkötni és a sejtből kipumpálni az amfipatikus hatóanyagokat. A sejteknek ezen védekezési mechanizmusa segít kivédeni a számukra toxikus hatóanyagok felhalmozódását a intracelluláris térben. Ez a jelenség azonban problémát jelent a tumor terápiában, hiszen csökkenti a kemoterápiás szerek felszívódását és célhelyre jutását. A jelenleg forgalomban lévő modulátorok szimultán alkalmazása csökkentheti a Pgp fehérje által közvetített rezisztencia mértékén, ám még mindig nem teljesen tisztázott ennek valós jótékony hatása. A molekuláris módszerek fejlődésével egyre nagyobb a törekvés a transzport fehérje szerkezetének, kötő helyének feltérképezésére és működésének pontosabb megismerésére, ami segíthet megérteni a pontos rezisztencia folyamatot. Ígéretesnek mutatkoznak még a területen az egyre inkább előtérbe kerülő géncsendesítési eljárások, melyekkel elkerülhetővé válik a Pgp modulátorok alkalmazása és fokozható a kemoterápiás szerekkel szembeni érzékenység.

8 62 Kiss-Tóth Juhászné Szalai Koska Szebeni Kiss-Tóth Barkai Fodor Köszönetnyilvánítás Jelen munka a TÁMOP B-10/2/KONV jelű projekt részeként - az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében- az Európai Unió résztámogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg. Irodalomjegyzék [1] Croop, JM.:P-glycoprotein structure and evolutionary homologies. Cytotechnology, ,1-32. [2]Lincke, CR., Broeks, A., The,.I és mtsai.: The expression of twopglycoprotein (pgp) genes in transgenic Caen or habditiselegans is confined to intestinal cells. EMBO J, 1993, 12, [3] Ruetz, S., Gros, P.:Phosphatidylcholine translocase: a physiologicalroleforthe mdr2gene. Cell, 1994, 77, [4]Thiebaut, F., Tsuruo, T., Hamada, H., és mtsai.:cellular localization of the multidrugresistance geneproduct P-glycoprotein in normal human tissues. ProcNatlAcadSci USA, 1987, 84, [5]Saito, T., Zhang, ZJ., Tsuzuki, H., és mtsai.: Expression of P- glycoproteinininnerearcapillaryendothelialcells of theguineapigwithspecialreferencetoblood-innerearbarrier. Brain Res, 1997, 767, [6]Arceci, RJ., Croop, JM., Horwitz, SB., és mtsa.: The gene encoding multidrug resistance is induced and expressed at high levels during pregnancy in the secretory epithelium of theuterus. Proc Natl Acad Sci USA, 1988, 85, [7]Schinkel, AH., Smit, JJ., van Tellingen, O., és mtsai.:disruption of themousemdr1a P- glycoprotein geneleads to a deficiency in the blood-brainbarrier and to increased sensitivity to drugs. Cell, 1994, 77, [8]Loo, TW., Clarke, DM.:Membranetopology of a cysteine-lessmutant of humanpglycoprotein. J BiolChem, 1995, 270, [9] Rosenberg, MF., Callaghan, R., Ford, RC., és mtsa.structure of the multidrug resistancep-glycoproteinto 2.5 nm resolution determined by electron microscopy andimage analysis. J Biol Chem, 1997, 272, [10]Jones, PM., George, AM.: The ABC transporter structure and mechanism:perspectives on recentresearch. Cell Mol Life Sci, 2004, 61, [11]Rosenberg, MF., Kamis, AB., Callaghan, R. és mtsai.: Three-dimensional structures of the mammalian multidrug resistance P-glycoprotein demonstrate major conformationalchanges in the transmembrane domains upon nucleotide binding. J BiolChem, 2003, 278, [12]Rosenberg, MF., Velarde, G., Ford, RC. és mtsai.:repacking of the transmembranedomains of P-glycoprotein during the transport ATPasecycle. EMBO J, 2001, 20, [13]Urbatsch, IL., Sankaran, B., Weber, J és mtsa.:p-glycoprotein is stably inhibited by vanadate-induced trapping of nucleotideat a singlecatalytic site. J BiolChem, 1995, 270,

9 Az MDR1 gén szerepe 63 [14]Sharom, FJ., DiDiodato, G., Yu, X. és mtsa.:interaction of the P-glycoprotein multidrug transporter with peptides and ionophores. J BiolChem, 1995, 270, [15]Sharom, FJ., Liu, R., Qu, Q., és mtsa.:exploring the structure and function of thepglycoprotein multidrug transporter using fluorescence spectroscopic tools. Seminars Cell- DevBiol, 2001, 12, [16]Shapiro, AB., Fox, K., Lam, P. és mtsa.:stimulation of P-glycoprotein-mediated drug ransport by prazosin and progesterone. Evidencefor a thirddrug-binding site. Eur JBiochem, 1999, 259, [17]Schumacher, MA., Miller, MC., Brennan, RG.:Structural mechanism of thesimultaneousbinding of twodrugsto a multidrug-binding protein. EMBO J, 2004, 23: [18]Robert, J., Jarry, C.: Multidrug resistance reversal agents. J MedChem, 2003, 46, [19]Hunter, J., Jepson, MA., Tsuruo, T., és mtsai.:functional expression ofp-glycoprotein in apical membranes of human intestinal Caco-2 cells. Kinetics of vinblastinesecretion and interaction with modulators. J BiolChem, 1993, 268, [20]Sharom, FJ., Yu, X., Doige, CA.: Functional reconstitution of drugtransport and AT- Pase activity in proteolipo somes containing partially purifiedp-glycoprotein. J Biol- Chem, 1993, 268, [21]Ambudkar, SV., Cardarelli, CO., Pashinsky, I. és mtsa. Relation between the turnovernumber for vinblastine transport and forvinbla stine-stimulated ATPhydrolysisby human P-glycoprotein. J BiolChem, 1997,272, [22]Shapiro, AB., Corder, AB., Ling, V.:P-glycoprotein-mediatedHoechst transport out of thelipidbilayer. Eur J Biochem, 1997, 250, [23]Lu, P., Liu, R., Sharom, FJ.:Drugtransport by reconstituted P-glycoprotein in proteoliposomes - Effect of substrates and modulators, and dependenceonbilayerphasestate. Eur J Biochem, 2001, 268, [24]Higgins, CF., Gottesman, MM.: Is the multidrugtransporter a flippase? TrendsBiochemSci, 1992, 17, [25]Eytan, GD.:Mechanism of multidrug resistance in relation topassive membrane epermeation. BiomedPharmacother, 2005,59, [26]Loo, TW., Bartlett, MC., Clarke, DM.:Drugbinding in human P-glycoproteincauses conformational changes in both nucleotide-binding domains. J BiolChem, 2003, 278, [27]Loo, TW., Bartlett, MC., Clarke, DM.: The drug-bindingpocket of the human multidrugresistancep-glycoprotein is accessible to the aqueous medium. Biochemistry, 2004, 43, [28]Lin, JH., Yamazaki, M.. Clinical relevance of P-glycoprotein in drugtherapy. Drug Metab Rev, 2003, 35, [29]Sikic, BI., Fisher, GA., Lum, BL., és mtsai.:modulation and prevention of multidrugresistancebyinhibitors of P- glycoprotein.cancerchemotherpharmacol, 1997, 40, S13- S19. [30]Tan, B., Piwnica-Worms, D., Ratner, L.: Multidrug resistance transporters andmodulation. Curr Opin Oncol, 2000, 12, [31]Shtil, AA., Azare, J.: Redundancy of biological regulation as the basis of emergence of multidrug resistance. Int Rev Cytol, 2005, 246,1-29.

10 64 Kiss-Tóth Juhászné Szalai Koska Szebeni Kiss-Tóth Barkai Fodor [32]Litman, T., Druley, TE., Stein, WD, és mtsa.: From MDR to MXR: new understanding of multidrug resistance systems, their properties and clinical significance. Cell Mol Life Sci, 2001, 58, [33]Leith, CP., Kopecky, KJ., Chen, IM., és mtsai.: Frequency and clinical significance of the expression of the multi drug resistance proteins MDR1/P-glycoprotein, MRP1, and LRP in acute myeloid leukemia: a Southwest Oncology Group Study. Blood, 1999, 94, [34]Chen, CC., Meadows, B., Regis, J., és mtsai.: Detection of in vivo P-glycoprotein inhibition by PSC 833 using Tc-99m sestamibi. Clin Cancer Res, 1997, 3,