A mindenség története az Urantia könyvben foglaltak szerint. Michelle Klimesh összefoglalója

Átírás

1 A mindenség története az Urantia könyvben foglaltak szerint Michelle Klimesh összefoglalója

2 Az eredeti mű: The Story of Everything as told int he Urantia Book : An overview by Michelle Klimesh Copyright 2002, 2005 by Michelle Klimesh Revised edition 2005 Square Circles Publishing, Inc. ISBN# LCCN: Magyar fordítás: Cseh Gábor, kiadás, 11. revízió Nyomtatható változat CC BY-NC 2.5 HU A kiadványt elektronikus formában bárki letöltheti a könyv eredeti forráshelyéről, a címről. A könyvet szabadon lehet használni személyes, tudományos vagy olvasóköri célokra; minden szerzői jog a szerző tulajdonában marad. A könyv kereskedelmi célú felhasználása nem engedélyezett. ii

3 Bevezetés 1994 augusztusában Wayne és Ute Ferrier online olvasókört indított az Urantia könyv olvasói számára. Az elképzelésük az volt, hogy a könyv olvasását az elejéről kezdik, és az egyes írásokat útján vitatják meg. Én is csatlakoztam az olvasókörhöz. Néhány hónap elteltével az alapítók otthagyták az olvasókört, én azonban továbbra is hetente szétküldtem az egyes írásokkal kapcsolatos észrevételeimet. Néha, amikor én nem voltam gépközelben, mások Kevin Brown, Juan Juan, Bud Kagan, valamint Jim és Cheryl McCallon küldtek körbe hasonló összeállításokat. Egy este elolvastam egyben az első hatvan összeállítást. Ekkor ismertem fel, hogy tulajdonképpen az Urantia könyv egyfajta tömörítvénye kezd összeállni. Más olvasók időről időre érdeklődtek nálam, hogy tervezem-e ezeknek a jegyzeteknek a megjelentetését. Szülők írtak nekem, hogy a tizenéves gyerekeik azért olvassák a jegyzeteimet, mert könnyebben megértik mint a teljes szöveget. Az egyik barátom elmondta, hogy a tömörítvényt rendszeresen továbbküldi a szüleinek, akik szerették volna megtudni, hogy miről is szól az Urantia könyv, de magát a könyvet teljes egészében nem akarták elolvasni. A jegyzeteim könyvbe foglalását javasoló olvasók között volt Saskia Raevouri is, a Square Circles Publishing kiadótól. Az ezt követő néhány év során Saskiával közösen átolvastuk az egyes írásokról készített jegyzeteimet, tett is módosítási javaslatokat, és végül segített az anyag nyomdakész változattá alakításában. Saskia nélkül a mindenség története nem létezne. Szeretem az Urantia könyvet. Ez a könyv azt a reményt jelenti nekem, hogy a világegyetemben van értelem, hogy a látszólagos káoszban rendszer van, hogy a jó győzedelmeskedni fog a rossz fölött, és hogy túlélhetem és túl is fogom élni azt az őrületet, ami a furcsa szülőbolygómat láthatólag jellemzi. Ez a tudat segít az Urantia könyv fáradhatatlan tanulmányozásában. Magát a könyvet soha, semmilyen tömörítvény nem helyettesítheti. A mindenség történetének megírása az életfelfogásom kiteljesedése szempontjából valami olyasmit jelentett, mint az a szemléletváltás, amikor először láttam űrből készített fényképet a Földről. Remélem hasonlóan értékes tapasztalatokat szerez az Olvasónak ez az átdolgozott kiadás is. Michelle Klimesh március iii

4 Tartalomjegyzék I. rész: A központi világegyetem és a felsőbb-világegyetemek...1 II. rész: A helyi világegyetem...29 III. rész: Az Urantia története...51 IV. rész: Jézus élete és tanításai iv

5 I. rész: A központi világegyetem és a felsőbb-világegyetemek 1. Az Egyetemes Atya Az Egyetemes Atya minden dolgok első forrása és középpontja. Ő teremt, irányít és tart fenn mindent, ami van. Minden felvilágosult lény imádja az Atya Istent, és egyetlen fő törekvése az, hogy olyan legyen mint ő. A paradicsomi hírnökök világegyetem szerte hirdetik az Isten isteni parancsát: Légy tökéletes, miként magam is tökéletes vagyok. Az emberi lények végtelenségi értelemben nem lehetnek tökéletesek, azonban a saját akarat isteniségét, a személyes késztetést és az Isten-tudatot tekintve elérhetik a teljességet. Az Atyát sokféle néven ismerik, ám ő csak természetében nyilatkoztatja ki magát. Az Isten elsődleges valóság, és ő minden igazság forrása. Ő egyetemes szellem, örök igazság, végtelen valóság és szerető atya. Az ő akaratának megcselekedése iránti szeretetteljes odaadás az egyetlen, mit az emberi lények ajándékul kínálhatnak Istennek. Az Isten örökkévaló, végtelen, igaz, jó és szép személyiségét az emberi képzelet nem foghatja fel. Az Istennek öröme telik az ő gyermekeiben. Az Egyetemes Atya helyi világegyetemi manifesztációi az ő Teremtő Fiai. Örökre igaz: Aki látta a Fiút, az látta az Atyát. Az Istent ismerő halandók három olyan jelenséget tapasztalhatnak meg maguk is, melyek az Isten létezésének határozott bizonyítékát alkotják: az Isten-tudatot, az Isten-keresést és az Isten akaratának megcselekedését. Az Isten örökkévaló hatalom, fenséges jelenlét és dicső eszménykép. Olyan tökéletes személyiség ő, olyan személy, aki képes megismerni és aki megismerhető, aki tud szeretni és egyúttal szerethető is. A személyiség nem pusztán egyik sajátossága Istennek, hanem az Isten kinyilatkoztatása a világegyetemek számára. Az emberi személyiség nem más, mint az isteni személyiség által vetett árnyék. A halandók a végestől a végtelen felé tekintve szemlélik a személyiséget, az Isten nézőpontja viszont a végtelentől a véges felé tart. Az emberi test szó szerint az Isten temploma; az Atya egy isteni szilánkja lakozik minden egyes halandói elmében. Az isteni Atya eme jelenlétéből eredő előnyök kihasználását csak az korlátozza, hogy a halandó mennyit képes felfogni és érzékelni a szellemi valóságból. Az Isten részese minden olyan tökéletlen lélek küzdelmeinek a világegyetemben, aki felemelkedésre törekszik. Igaz az, hogy minden szenvedésünkben velünk részes ő is, mert őbenne élünk, mozgunk és létezünk. Az emberek az Istennel való fokozatos szellemi közösségen keresztül, valamint az ő akaratával való őszinte és értelmes azonosuláson keresztül érik el az isteni egyesülést. A szellem vezetését elfogadó elme egyre inkább szellemivé lényegül és végül egységet alkot az istenivel. 2. Az Isten természete Az Isten megértésének az elménk szab korlátot. Az emberi lények úgy érthetik meg a legjobban az Isten természetét, ahogyan az Jézus életében és tanításaiban megnyilvánult. Az Atya Isten folyamatosan megfelel az iránta keletkező, mindig változó igénynek az egész világegyetemben. Ő mindent tud. A világegyetemi Fejedelmek kalandos vállalkozásba foghatnak; a csillagvilági Atyák kísérletezhetnek; a csillagrendszeri vezetők kipróbálhatnak

6 I. rész: A központi világegyetem és a felsőbb-világegyetemek dolgokat; az Egyetemes Atya azonban mindent a kezdetektől fogva szemlél. Az Isten számára minden idősík a jelent alkotja, számára nincs múlt, se jövő. Minden sajátosságában végtelen ő. Az Isten tökéletes. A világegyetemekben a tökéletesség viszonylagos, a Paradicsomon viszont osztatlan. Az ő szépsége és jósága tökéletes; az ő isteni jellemének nincsenek gyengeségei. Igazságosságát irgalom nemesíti. Az Isten eredendően kedves, szeretetteljes és irgalmas. Sohasem kell győzködni arról, hogy szeressen bennünket; az igényünk teljesen elegendő ahhoz, hogy kegyelmét miránk kiterjessze. Minden jó az Istentől származik. A szeretet az ő személyiségének meghatározó jegye. Leginkább azért lehet szeretnünk Istent, mert lépésről lépésre, életről életre mutatja az utat, s végül elvezet bennünket magához. Az Isten szó szerint elküldi az ő szellemét hozzánk, hogy velünk éljen és küzdjön, amint befutjuk örökkévaló, világegyetemi létpályánkat. Az Isten jó; ő a mi örök menedékünk. Meggyógyítja a megtört szívűeket és bekötözi a lelki sebeinket. Azt mondták róla, hogy az Isten szereti a bűnösöket, de gyűlöli a bűnt. Valóban igaz, hogy Isten szereti a bűnösöket, de a bűnhöz nem viszonyul sehogy, mert a bűn nem szellemi valóság. A gonoszság önmagában is önpusztító. Az Isten elleni szándékos lázadás elkerülhetetlen következménye a lét kihunyása. Az isteni igazság egyetemes, viszont a mi felfogásunk az igazságról véges, s ezért csak viszonylagos lehet. A fejlődő személyek csak a teljes tapasztalásunk mértékéig tehetnek szert bizonyosságra. Ami igaz a világegyetem egyik részében, az esetleg csak részben igaz másutt. Az igazság keresése annak a teremtői formatervnek a keresését teszi szükségessé, mely minden világegyetemi jelenség mögött eredendően ott rejlik. Az igazság szép is, jó is. A szépség igaz és jó. A jóság igaz és szép. A testi-lelki egészség és a boldogság nem más, mint szerves egységbe rendezett igazság, szépség és jóság az emberi tapasztalásban. 3. Az Isten sajátosságai Az Isten mindenütt jelenvaló; egy időben számtalan helyen lehet jelen egymagában. A helyi világegyetemeket az ő Teremtő Fiain keresztül irányítja, akik az alacsonyabb rendű lények számára is érzékelhetők s ellensúlyozzák az Isten láthatatlanságát. Az Isten hatalmasabb mint az ő minden teremtése együttesen. Bár a világegyetemeken keresztül létezik, a világegyetemek sohasem foglalhatják magukba az ő végtelenségét. Az Isten áthatja a múlt, a jelen és a jövő fizikai világegyetemeit. Ő az anyagi teremtés elsődleges alapja. Az egyes emberekben egy-egy Atya-szilánk lakozik, és az Isten tényleges jelenlétét az egyes emberekben az határozza meg, hogy az egyén milyen mértékű együttműködésre hajlandó. Az Isten jelenléte mértékének változásait nem az Atya szeszélyei okozzák, hanem egyértelműen az, hogy a halandó mennyire fogadja el az Atyát. Az Isten szabadon adott magából, korlátozás vagy kedvezés nélkül. Az Isten energia. Minden fizikai jelenségnek ő az oka; minden erőt ő szabályoz. Az Isten hatalma nem vakon működik, de a törvényeinek természetét csaknem lehetetlen leírni. Korlátozott halandói nézőpontból a Teremtő számos cselekedete önkényesnek és kegyetlennek tűnhet, azonban az Isten cselekedetei mindig céltudatosak, értelmesek, jók és bölcsek. Az Isten minden dolgot ismer. Ő az egyetlen személy, aki az összes csillag és bolygó számát ismeri. A tudata egyetemes, a köre magában foglal minden személyiséget. Az Isten sohasem csúfoltatik meg. Az Isten hatalmának, bölcsességének és szeretetének tára nem fogyatkozik semennyit sem azáltal, hogy az Isten önmagából ad az alárendelt teremtményeknek és teremtésrészeknek. Ha a teremtés esetleg örökké folytatódna, az Istennek a Paradicsom Szigetéről kifejtett 2

7 I. rész: A központi világegyetem és a felsőbb-világegyetemek szabályozói hatalma mindig megfelelne az örökké gyarapodó teremtésnek; az Isten hatalmának tára még ekkor is ugyanakkora lenne, mintha a hatalmát sohasem árasztotta volna ki a világegyetembe. Hasonlóképpen az a tény, hogy a halandókhoz Atya-szilánkokat küldött számos világon, semmilyen mértékben nem mérsékli a mindenható Atya bölcsességét és tökéletes igazságát. Az Istenhez a szereteten keresztül kerülhetünk a legközelebb. A véges elme nem ismerheti meg az Atya végtelenségét, de élvezheti az Atya szeretetét. Az élet bizonytalanságai nem mondanak ellent az Isten egyetemes fennhatóságának. A teremtményi élet bizonyos elkerülhetetlen dolgokkal jár. Bátorságra úgy tehetünk szert, ha megbirkózunk a nehézségekkel. Felebaráti szeretetre úgy tehetünk szert, ha megtapasztaljuk a társadalmi egyenlőtlenséget. Akkor lesz jutalmunk a remény, ha szembenézünk a bizonytalansággal, hitünk pedig akkor támad, ha úgy élünk, hogy kevesebbet ismerünk, mint amennyit hinni tudunk. Az igazság szeretete csakis olyan környezetben alakulhat ki, ahol a hamisság megjelenése lehetséges. Az idealizmus a jobb világért folytatott küzdelmünk eredménye. Hűség nem jelenhet meg, hacsak nem élünk együtt az árulás lehetőségével, önzetlenséget pedig akkor tanulhatunk, ha van sajátélet, melyet elhagyhatunk. Az örömök élvezetéhez olyan világban kell élnünk, ahol a fájdalom és a szenvedés lehetséges. Az olyan evolúciós világ, melyben nincs meg a tévedés lehetősége, szabad értelemtől mentes világ lenne. Az embernek gyarlónak kell lennie, ha szabad akar lenni. Az Isten főhatalma korlátlan. A világegyetem léte nem volt elkerülhetetlen. A világegyetem nem véletlen esemény, de nem is önmagától létező; a világegyetem az Atya akaratának van alárendelve. Az Atya Isten szeret bennünket, a Fiú Isten szolgál minket, a Szellem Isten pedig az Atya megtalálásának kalandjára ösztönöz bennünket. 4. Isten viszonya a világegyetemhez Az isteni gondviselés nem olyan gyerekes materiális segédkezés, mint ahogy azt némely halandó gondolja. A gondviselés ama szellemi lények megfelelő tevékenysége következtében lehetséges, akik folyamatosan munkálkodnak az Isten tiszteletére és az ő gyermekeinek szellemi felemelkedése érdekében. A gondviselés összeegyeztethető az Isten tökéletes természetével. A világegyetem jelszava a fejlődés. Az Isten korlátlan számú erőt és személyiséget vesz igénybe a rendeltetési céljainak elérésére és a teremtményeinek fenntartására. Az Isten teremt, tart fenn, őriz és újít meg minden anyagi és szellemi dolgot. Isten nélkül nem lenne olyan dolog mint a valóság. Az Atya szüntelenül áraszt energiát, fényt és életet a teremtésrészeibe. Sok minden, ami az emberi elme számára rendszertelennek tűnik, a felsőbb elmék számára rendezett és szervezett, de még a magas szellemi lények is találkozhatnak az erők, az energiák, az értelmek és a szellemek láthatólag véletlenszerű összerendeződéseivel. A fizikai, a mentális, az erkölcsi és a szellemi jelenségek összevegyülése kétségkívül növeli az Isten dicsőségét. A természet nem más, mint a Paradicsom tökéletessége osztva a befejezetlen világegyetemek rossz és tökéletlen voltának mértékével. Az evolúció úgy módosítja a természetet, hogy csökkenti a viszonylagos valósággal járó tévedés lehetőségét s egyúttal növeli a paradicsomi tökéletességi elem arányát. A természet imádása helytelen dolog. Noha Isten bizonyos mértékig átjárja a természetet, a természet egyúttal azoknak a tökéletlen eredményeknek is a megnyilvánulása, melyek a kozmikus (mindenségrendi) evolúció világegyetemi szintű kísérletéből fakadnak. A természeti világ nyilvánvaló fogyatékosságai nem azt jelzik, hogy az Isten jellemében ezzel kapcsolatos fogyatékosságok volnának. 3

8 I. rész: A központi világegyetem és a felsőbb-világegyetemek Az Isten nem tud haragudni vagy mérges lenni. Az ilyen érzelmek még az emberi lényekhez sem méltók, hát még Istenhez. Az Isten az egyetlen létező lény, mely változhatatlan; ő önmagától létezik, és független mindentől és mindenkitől. Az Isten végtelenül bölcs és mindenható. Számára nincs más korlát, mint amelyet maga számára felállít. Az Isten abszolútsága áthatja a világegyetemi valóság minden szintjét. Őt mindig a szeretet készteti cselekvésre. A tudományban Isten az Első Ok; a vallásban Isten az Egyetemes Atya; a bölcseletben Isten az egyetlen olyan lény, aki önmagától fogva létezik. Az emberi vallásos gondolkodásban összekeverednek a társult Istenség-személyiségekkel kapcsolatos felfogások magának az Egyetemes Atyának az eszméjével. Az Atya Isten és a helyi világegyetemi teremtők és vezetők közötti különbség fel nem ismerése nagy zűrzavar forrása a földön. A halandók a kezdetleges istenképük miatt is szenvednek. A haragvó Isten lecsendesítésének eszméje, az Isten kegyének áldozaton és vezeklésen keresztüli elnyerése olyan visszataszító bölcseletet testesít meg, amely nem méltó a tudomány és az igazság felvilágosult korához. Az Istennel szembeni támadás azt tanítani, hogy ártatlan vér kiontása szükséges az Isten kegyének elnyeréséhez, illetőleg a haragjának elkerüléséhez. Az emberi nem rendeltetése az, hogy megismerje az Egyetemes Atya jellemének szépségét, melyet oly nagyszerűen mutatott meg Jézus, amikor a földön tartózkodott. 5. Isten viszonya az egyénhez Egy Isten-szilánk lakozik minden ép elméjű, erkölcsileg tudatos emberi lény értelmében. Ez a szilánk, a Gondolatigazító tévedhetetlen vezetőként mutatja az utat a halandónak végig azon a szellemi úton, mely egészen az Atya Isten paradicsomi színe elé visz. Az Isten vágyakozik minden olyan teremtett lénnyel való társulás után, aki képes szeretni őt. A bennünk lakozó Igazítón keresztül bensőséges, személyes közösséget építhetünk az Isten isteni szellemével, amint korszakok során át haladunk a Paradicsom felé. Bizonyosan képesek vagyunk elérni az Isten által nekünk szánt végzetet (beteljesülést), ha engedünk az ő szellemi útmutatásának. A bennünk lakozó Gondolatigazító lehetővé teszi, hogy teljesebben érzékelhessük a többi szellemi hatóerőt. Az Igazítóval való kapcsolat felismerése elsősorban a lélek területén megy végbe: a bennünk lakozó Isten-szilánkkal kapcsolatos értelmi felismerés hiánya nem cáfolja e szilánk létezését. Az isteni Igazító munkálkodásának bizonyítékát teljes mértékben abban találhatjuk meg, hogy milyen gyümölcsöket hoz a szellem a hívő ember életében. Az istenimádat a teremtmény azon önkéntelen válaszaiból fakad, melyet az Atya természetének és személyiségének felismerése kelt benne. Az imában van némi önérdek is, viszont az istenimádat minden érdektől mentes. A halandók Istent imádják, a Fiúhoz imádkoznak és a Fiúval alakítanak ki bensőséges kapcsolatot, s a Végtelen Szellem gyermekével dolgozzák ki a földi létük részleteit. A nem vallási jellegű tevékenységeink a világegyetemet az önnön valónk szolgálatába igyekeznek állítani; a vallásos egyének viszont arra törekednek, hogy tevékenységeiket a világegyetem szolgálatába állítva végezzék. A bölcselet és a művészet azáltal ver hidakat a nem vallási és a vallási tevékenységek között, hogy az embereket a szellemi valóságok szemlélésére csábítja. A vallásos élmény lényegileg szellemi, és azt az anyagi elme nem képes teljesen felfogni; a vallás valóságai meghaladják az értelmi felfogóképesség határait. A vallásos tapasztalás egyesíti az emberi tudatot, segíti az eszményi erkölcsi értékek bölcseleti igazolását, és elvezet az istenimádati szellemi megelégedettséghez az Istennel való közösség megtapasztalásához. Az Isten-tudat az Istenről alkotott eszmén, az Istenre vonatkozó eszményképen és az Isten szellemvalósága felismerésén keresztül foglalja magába az elmét, a lelket és a szellemet. Az 4

9 I. rész: A központi világegyetem és a felsőbb-világegyetemek Isten-tudat élménye változatlan a történelem folyamán, még ha az Isten teológiai meghatározása változik is az egymást követő korszakokban. A jót a rossztól megkülönböztetni és az Istent imádni képes emberi elme az isteni Igazítóval egyesülten alkotja mindazt, ami a halhatatlan lélek létének megindításához szükséges. Az örök továbbélés teljes mértékben a halandó lény választásának kimenetelétől függ. A továbbélés biztosított, amennyiben az elme, a lélek és az Igazító együtt hisz Istenben és arra vágyik, hogy olyanná váljon mint ő. Az Atya Isten által adományozott személyiség egyike a világegyetem megmagyarázhatatlan rejtelmeinek. Az isteni személyiség kialakítására való képesség eredendően megvan az Igazítóban, az emberi személyiség létrejöttének lehetőségét pedig az emberi lény kozmikus (mindenségrendi) elmével való felruházottsága hordozza magában. A halandói személyiség funkcionális valóságként csak azt követően figyelhető meg, hogy az Igazító érintkezésbe lépett a halandói elmével. Az anyagi személyiség és az elő-személyes Igazító halhatatlan lélek létrehozására képes; a halandó ember maga elősegítheti vagy hátráltathatja ennek a továbbélő sajátlényegnek a megteremtését. Az örök továbbélésre vonatkozó halandói szabad akarat függetlenségét sem más lény, sem más hatóerő a világegyetemben nem korlátozhatja, és egyetlen teremtményre sem kényszeríthető rá az örökkévalósági kaland az akarata ellenére. Az Egyetemes Atya személyesen tudatában van minden személyiségnek, létezzenek bármely öntudat-szinten. Miként a gravitációs kör a Paradicsom Szigetébe van kötve, miként az elmekör az Együttes Cselekvőre van kötve és miként a szellem-kör az Örökkévaló Fiúra van kötve, úgy a személyiség-kör az Egyetemes Atyára van kötve és őbenne összpontosul. 6. Az Örökkévaló Fiú Az Örökkévaló Fiú az eredeti Istenfi, ő az Istenség Második Személye, és ő a Második Nagy Forrás és Középpont. A Fiú a szellemi középpontja a világegyetemi kormányzatnak és ő az Atya Isten személyes megnyilvánulása a világegyetemben. A Fiú az Atyával közösen teremt, és osztozik a fiúság megtapasztalásában minden más teremtett lénnyel; atyaként és testvérként egyaránt szeret bennünket. Az Örökkévaló Fiú szellemi jellemének lényege az irgalom. Ő nyilatkoztatja ki az Isten szeretetét a világegyetemeknek. Minden szellemi lényre hat az Örökkévaló Fiú vonzereje. A szellemi területen mindenható ő. A Fiú ugyan nem személyesen működik a fizikai területeken, de az ő mindenütt jelenvalósága biztosítja a teremtésösszesség szellemi egységét és összetartását. Az Örökkévaló Fiú velünk és körülöttünk van, de nincs bennünk úgy, ahogy a Gondolatigazító. A bennünk lakozó Atyaszilánk az isteni magatartásformák felé terelgeti az emberi elmét, és az ilyen elme egyre inkább érzékennyé válik a Fiú szellemi vonzerejére. A személyiség az Egyetemes Atya különleges ajándéka. A fiú hatalmas szellemseregnek teremtője, de személyiséget csakis az Atyával vagy az Együttes Teremtővel közös működésben teremt. A Fiú személyisége isteni és abszolút; ő nem adhat magából részeket. Az Atya szellem-szilánkja bennünk lakozik, a Fiú szelleme körbevesz minket, míg ők ketten egyként munkálkodnak örökkön a szellemi felemelkedésünkön. Az Örökkévaló Fiú szellem, és van elméje, azonban ez nem olyan szellem és nem olyan elme, melyet halandói elme felfoghatna. A szellemmel társuló elme nem hasonlítható sem az anyagi elméhez, sem az anyagot és a szellemet összehangoló elméhez. A Fiú elméje az Atyáét kivéve semmilyen más elméhez nem fogható. Az Örökkévaló Fiú teljes mértékben szellemi. Lévén, hogy mi, halandók csaknem teljesen anyagiak vagyunk, a Fiúról majd akkor alkothatunk helyes felfogást, miután a teljesebb szellemi rálátásunk kialakult. A Fiú irgalmas segédkező, isteni szellem, valamint szellemi erő 5

10 I. rész: A központi világegyetem és a felsőbb-világegyetemek és személyiség. A Fiú az Első Forrás és Középpont összessége, levonva belőle mindazt, ami nemszemélyes, istenin kívüli, nemszellemi és tisztán potenciális. Amiképpen az Isten az Egyetemes Atya, úgy a Fiú az Egyetemes Anya. Az Atya és a Fiú külön egyedek, azonban a világegyetemek igazgatásában annyi szállal kapcsolódnak egymáshoz, hogy nem mindig lehetséges elkülöníteni őket egymástól. Az Isten az első gondolat, a Fiú pedig a kifejeződés, a Szó. Az Atya az emberi személyiség adományozója; a Fiú a halandói személyiség-elérés mintája; a Szellem a halandói elme forrása. A Fiú megközelíthető az ő paradicsomi Fiain keresztül, valamint a Végtelen Szellem teremtményeinek türelmes segédkezésén keresztül. Végig a helyi világegyetemi létpályánkon a Teremtő Fiú fog kárpótolni bennünket azért a fogyatékosságunkért, hogy halandókként nem tudjuk értékelni az Örökkévaló Fiú jelentőségét a Paradicsomban. A Paradicsom felé tartó fejlődésünk során egyre jobb és teljesebb képet tudunk majd alkotni az Örökkévaló Fiúról. 7. Az Örökkévaló Fiú viszonya a világegyetemhez Az Örökkévaló Fiú tartja fenn a szellemvalóságok és a szellemi lények hatalmas teremtésösszességét. Azért ő a szellemi világegyetem feje, mert ő tartja irányítása alatt a szellemi gravitációs kört. A szellemi gravitáció a tértől és az időtől függetlenül működik; a szellemi gravitáció nem veszi fel az idő késedelmét vagy a tér mérséklő hatását. A bűn és a lázadás okozhat fennakadást a helyi világegyetemi működésben, de az Örökkévaló Fiú szellemi gravitációját semmi nem képes semlegesíteni. A szellem-gravitációs kör teremti meg a világegyetemen mint egészen belüli összetartozást, valamint az egyének és a csoportok közötti összetartozást is. A továbbélő halandók paradicsomi felemelkedésének titka a szellemi gravitációs körben rejlik. Az idő múlásával a felemelkedőkre egyre kevésbé hat az anyagi gravitáció és egyre inkább a szellem-gravitáció hatása alá kerülnek. A szellem-gravitációs kör szó szerint a Paradicsom felé vonzza a halandói lelket. Egyúttal ez a kör alkotja azt az alapvető átviteli csatornát, melyben az emberi elmétől induló ima eljut az Istenség tudatáig. Az Örökkévaló Fiú jelenléte a Paradicsomon szellemi értelemben abszolút. Ő személyesen nincs jelen a felsőbb-világegyetemekben; az ottani igazgatási működését a teremtett lények nem érzékelhetik. A helyi világegyetemekben az Örökkévaló Fiú a paradicsomi Teremtő Fiak személyén keresztül van jelen. Az anyagi lényekre vonatkozó felemelkedési terv az Atya és a Fiú közös teremtőmunkájának eredménye. A saját akarattal rendelkező teremtmények megteremtésének, fejlődésének, felemelkedésének és tökéletessé válásának egyetemes terve három, egymással összefüggő vállalkozásból áll. Az Egyetemes Atya Gondolatigazítót adományoz az anyagi, saját akarattal rendelkező teremtményeknek és személyiséggel ruházza fel őket. Az Örökkévaló Fiú az ő Teremtő Fiait adományozza az evolúciós világegyetemeknek, hogy megmutassák az Atya szeretetét és a Fiú irgalmát minden teremtménynek. A Végtelen Szellem kiterjedt irgalomsegédkezési vállalkozást teljesít minden halandó számára. Az Atya, a Fiú és a Szellem együttműködik a világegyetemek felemelkedő teremtményeivel kapcsolatos teremtői, irányítói, fejlődési, kinyilatkoztatási, igazgatási, és ha szükséges, helyreállítási és jóváigazolási munkákban. Az Örökkévaló Fiú nem képes közvetlenül kapcsolatba lépni az emberi lényekkel, de közeledni tud hozzájuk azáltal, hogy egyre alacsonyabb szinteken nyilvánul meg. Az Örökkévaló Fiú és a Teremtő Fiak képesek alászállni a teremtett lények alsóbb szintjeire, hogy ott osztozzanak a világegyetemek értelmes, saját akarattal rendelkező teremtményeinek tapasztalásában. A megtestesülés a módja annak, hogy a Fiú megszabaduljon az abszolút személyiség jelentette korlátoktól. 6

11 I. rész: A központi világegyetem és a felsőbb-világegyetemek Az Örökkévaló Fiú irgalma és szolgálata jellemzi az alászálló Istenfiak minden rendjét. Amikor az Atya és a Fiú közösen kialakít valamilyen új személyes gondolatot, ez az eszme nyomban megszemélyesül egy új paradicsomi Teremtő Fiúként. Szellemében és természetében minden egyes paradicsomi Fiú tökéletesen adja vissza az Eredeti Fiút. A paradicsomi Istenségektől származó összes Istenfi folyamatosan kapcsolatban van az Örökkévaló Fiúval. Az Örökkévaló Fiú tökéletesen ismeri a paradicsomi Fiak minden rendjének tevékenységeit, s éppen úgy ismeri az idő és a tér összes teremtményének szívében rejlő szellemi értékeket. Az Örökkévaló Fiú teljes, kizárólagos, egyetemes és végleges kinyilatkoztatása az Isten szellemének és személyiségének. Ő és az Atya egyek. Az isteni személyiségükben egymás mellérendeltjei, a szellemi természetükben egyenlők, az isteniségükben pedig azonosak. 8. A Végtelen Szellem Az idő által korlátozott emberi elmének szüksége van valamiféle kiindulási pontra ahhoz, hogy maga elé tudja képzelni a világegyetemi történelmet. Az Istenség eredetének egymásra következő események sorozataként való bemutatása ugyan hasznos lehet a halandói elme számára ahhoz, hogy megértse az Istenségek közötti viszonyt, de ez az egyszerűsítés még nem zárja ki eleve azt a tényt, hogy mindhármuk öröktől fogva, kezdet és vég nélkül létezik. A Háromság tagjai örök társulásban lévő, egymástól elkülönülő egyedek. Ha úgy fogjuk fel, hogy az Atya Isten a Gondolat és a Fiú Isten a Szó, akkor a Szellem Isten a Cselekedet. Abban a pillanatban, amint az Atya és a Fiú közösen végtelenségi cselekedetet tervezett, teljes kifejlettségben életre kelt a Végtelen Szellem. A Végtelen Szellem léte rendezte be a térbeli színt a teremtés-drámához. Az ő megteremtésének pillanatában egymilliárd tökéletes szféra materializálódott. A Havona központi világegyetemet ekkor befogta a fizikai és a szellemi gravitáció, és a tudatos elme számára előkészített élet-talaj megnyilvánul a Cselekvő Isten értelmi köreiben. Ezekből a potenciál-csírákból jelentek meg a teremtményi személyiségek, és a paradicsomi Istenségek jelenlétei megtöltötték a szervezett teret és minden dolgot a Paradicsom felé kezdtek vonzani. Helyénvaló az Istenség Harmadik Személyét Végtelen Szellemnek nevezni, de az anyagi teremtmények felfoghatják őt úgy is, mint Együttes Teremtőt, a Végtelen Valóságot, az Egyetemes Szervezőt vagy mint a Személyiség Összehangolót. Ő az Atya végtelenségét és a Fiú irgalmát mutatja; ő teljesíti az Atya-Fiú célkitűzéseit. A Végtelen Szellem örökkön örökké irgalmas segédkező. Ahogy a Fiak kinyilatkoztatják az Isten szeretetét, úgy nyilatkoztatja ki a Szellem az ő irgalmát. Az Atya mindent átruház a Fiúra, amit csak lehet; a Fiú hasonlóképpen adományozza a Szellemnek minden átruházható hatalmát. A Havona után teremtett minden világegyetemet a Fiú és a Szellem tervezett és teremtett társulásban egymással. A Szellem minden erőforrását az Atya és a Fiú szolgálatába ajánlja; felajánlotta mindenét, amije csak van, ahhoz, hogy a saját akarattal rendelkező teremtmények Paradicsom felé vonzásának terve valóra válhasson. A Végtelen Szellem annak szentelte magát, hogy az anyagi teremtmények felemelkedését segítse, mégpedig különösen az Alkotó Leányok személyén keresztül, akik a helyi világegyetemi Anyaszellemek. A Szellem isteni jellemének lényegét az elme számára történő örök segédkezés alkotja. Az Isten szeretet, a Fiú irgalom, a Szellem pedig az isteni szeretetbeli és végtelenül irgalmas segédkezés a teremtésösszesség számára. A Szellem nem más, mint alkalmazott szeretet minden világegyetem összes gyermekének egyedi elméje számára. A Végtelen Szellem mindenütt jelen van. Ő világegyetemi jelenlét, örök cselekvés, mindenségrendi hatalom, szent hatóerő, egyetemes elme, valamint igaz és isteni személyiség. Ő az a Szellem, akit minden felemelkedőnek el kell érnie, még mielőtt a Fiún keresztül elérhetné az Atyát. A világegyetemi 7

12 I. rész: A központi világegyetem és a felsőbb-világegyetemek igazgatásban az Atya, a Fiú és a Szellem mindörökre egy, akik tökéletes társulást alkotnak a teremtés szolgálatában. 9. A Végtelen Szellem viszonya a világegyetemhez A Harmadik Forrás és Középpont érzékeny mind a szellemi, mind az anyagi valóságra. Ő az egyetemes összehangoló, minden valóság összhangba hozója. Mindig a Végtelen Szellem működik, amikor energia és szellem társítására kerül sor; semmilyen valóság nem kerülheti el a vele való kapcsolatot. A Végtelen Szellem közvetítői szüntelenül igazgatják az erőket és energiákat szerte a világegyetemben. A Végtelen Szellem átjárja az egész teret. Az ő mindenütt jelenvalóságának nincsenek korlátai, de a mindenhatósága az elme területére szorítkozik. A Végtelen Szellem rendelkezik az antigravitáció különleges hatalmával, melyet bizonyos magasabb rendű teremtményeire is átvisz. Megvan a hatalma ahhoz, hogy semlegesítse az energiát, és ahhoz is, hogy meghaladja a térerőt azáltal, hogy az energiát a materializálódási pontig lassítja. Az Együttes Cselekvő képes befolyásolni a paradicsomi erőket és energiákat, s ezzel létrehozza az egyetemes és abszolút elmét. Az Együttes Cselekvő nem forrása, hanem inkább befolyásolója az energiának. Ő teremtette az erőtér-szabályozó teremtményeket a fizikai szabályozókat, az erőtér-irányítókat és az erőtér-központokat akik a fizikai energiákat szabályozzák és hozzák egyensúlyba. Ezek az anyagi energiák az Örök Sziget abszolútságától függenek. A Paradicsom a végtelenség mintája, és a Cselekvő Isten indítja be ezt a mintát. Az energia érzékeny az elmére és reagál is rá. Az elme rátelepedhet az energiára, de tiszta szellemhez nem kell hozzáadódnia, ugyanis a szellem eredendően tudatos. A szellemi rálátás meghaladja az elme-tudatot. A mindenségrendi térerő úgy válaszol az elmére, mint ahogy a mindenségrendi elme válaszol a szellemre. Az elme teremti meg a kapcsolatot az energia és a szellem között, s ez az örökkévalóságbeli rokonságukra utal. A Harmadik Forrás és Középpont elmét adományoz és elméjében végtelen. Ha a világegyetem növekedése a végtelenségig folytatódna, az ő elmepotenciálja mindig ahhoz igazodna, hogy korlátlan számú teremtményt legyen képes megfelelő elmével felruházni. A Harmadik Forrás a társain keresztül segédkezik minden elme számára minden szférán. Ő személyesen tudatában van minden értelemnek a teljes teremtésösszességben. Az Együttes Teremtő az őse a kozmikus (mindenségrendi) elmének; teljes mértékben felügyelet alatt tartja az egyetemes elme-kört. Az emberi elme nem más, mint egy olyan egyedi része a mindenségrendi elmének, melyet az Alkotó Anyaszellem adományoz a helyi világegyetemben. A Végtelen Szellem tökéletes kifejeződése a Teremtő elméjének minden teremtmény számára, mint ahogy a Legfelsőbb Lény a fejlődési kifejeződése az összes teremtmény elméjének a Teremtő számára. Az Együttes Cselekvő a világegyetemi tükrözőműködés jelenségén keresztül hangolja össze a világegyetemi ténylegesség minden szintjét. Megvan a hatalma ahhoz, hogy lásson, halljon, érzékeljen és ismerjen mindent dolgot, ami végbemegy, s ezt az ismeretet tetszőleges pontba tükrözze. A tükrözőműködés alkotja a létszakaszok legösszetettebb társulását a teremtésben. A tükrözőműködésben a szellem, az energia és az elme olyan különleges egyesülést alkot, mely képessé teszi a világegyetemi vezetőket arra, hogy egy pillanat alatt ismeretet szerezzenek a világegyetemeknek akár a legtávolabbi részeiben uralkodó viszonyokról is. A tükrözőműködés mindentudásnak tekinthető a tapasztalati valóság határain belül. Jelképezheti a Legfelsőbb Lény tudatának kialakulását is. A Végtelen Szellem a hatalma jelentős részét átviszi az alárendelt személyiségekre, beleértve a Paradicsom Hét Tökéletes Szellemét és a helyi világegyetemi Alkotó Szellemeket is. A Harmadik Forrást képviseli a világegyetemben ezen kívül a szellemek, hírvivők, tanítók, 8

13 I. rész: A központi világegyetem és a felsőbb-világegyetemek békéltetők, segítők és tanácsadók hatalmas serege is. A Végtelen Szellem e népes családja annak szenteli magát, hogy a tér és az idő minden értelmes teremtménye számára való segédkezésben mutassa meg az Isten szeretetét és a Fiú irgalmát. Ezek a szellemlények jelentik azt az élő létrát, melyen a halandók felkapaszkodhatnak a káoszból a dicsőségre. Az Atya fenntart, a Fiú kinyilatkoztat, a Paradicsom egyensúlyba hoz, a Szellem pedig egyesít. 10. A paradicsomi Háromság A paradicsomi Háromság létezése az egyetlen elkerülhetetlen dolog a világegyetemi ügyekben. A Háromság fogalma köti össze az Istenség abszolút egységét azzal az személyes szabadsággal, mely eredendően megvan az Isten hármas megszemélyesülésében. Az Egyetemes Atya minden lehetőt átruház más Teremtőkre, illetőleg teremtményekre, s teszi ezt minden lehetséges módon, korszakban és helyen, kivéve a saját lakóhelyén, a központi világegyetemben. Az Isten csak azt a hatalmat és azokat a hatásköröket tartotta magánál, amelyek leadása lehetetlennek látszik: az abszolút atyaságot és az abszolút akaratot. Azzal, hogy abszolút személyiséget adományozott az Örökkévaló Fiúnak, az Első Forrás és Középpont átalakult az Egyetemes Atyává, és ezzel megszabadult a személyiség-abszolútság jelentette korlátoktól. Az Atya és a Fiú közös erőfeszítésének eredménye a Végtelen Szelem megteremtése lett. Az Atyának nincsenek elődei, viszont szülője a Fiúnak is és a Szellemnek is. A Fiú fia az Atyának és szülője a Szellemnek, a Szellem pedig fia mind az Atyának, mind a Fiúnak. Az Egyetemes Atya, az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem önálló személy. Egyikük sem másolat, mindegyikük eredeti, mégis mind egységet alkotnak. Képesek fellépni személyesen és együttesen hét lehetséges kombinációban: az Atya egyedül, a Fiú egyedül, a Szellem egyedül, az Atya-Fiú, az Atya-Szellem, a Fiú-Szellem és az Atya-Fiú-Szellem. A hét lehetséges isteniség-elrendeződés teszi szükségszerűvé azt, hogy a világegyetemben az értékek, a jelentéstartalmak és a személyek hétszeres változatosságban nyilvánuljanak meg. Az Első Forrás sokféle szerepet tölt be a Havonán kívül. Működik teremtőként a Teremtő Fiakon keresztül és szabályozóként a paradicsomi gravitáción keresztül. Az Örökkévaló Fiún keresztül szellemként működik, az Együttes Cselekvőn keresztül pedig elmeként. Szülői kapcsolatot tart fenn minden teremtménnyel az ő személyiség-köre révén. Közvetlenül mint személy cselekszik az ő isteni részein, a Gondolatigazítókon keresztül. Az Első Forrás kizárólag a paradicsomi Háromságban működik úgy, mint teljes Istenség. A Háromság olyan személytársulás, mely nem személyes módon működik, némiképp úgy, ahogy egy vállalat működik nem természetes személyként, de mindig alárendelten a tisztviselők személyes döntéseinek. A paradicsomi Háromság szerepei közé tartozik az igazságszolgáltatás, az összehangolt döntéshozatal és a mindenségrendi felügyelet. A Háromság nem pusztán összegződése az Atya, a Fiú és a Szellem sajátosságainak. Minden társulás, beleértve a családokat, a különböző közösségi csoportokat és a Háromságot, olyan csoportpotenciállal rendelkezik, mely jóval több, mint amit a társulást alkotó egyedek összessége jelent. Az Isten törvény. A törvény eredete az Első Forrás és Középpont. A törvény szerinti intézkedés eredendően a Második Forrásra és Középpontra hárul. A törvény kinyilatkoztatása a Harmadik Forrás és Középpont feladata. A törvény alkalmazása az igazság a Háromság feladatkörébe tartozik. Az igazság eredendően megvan a paradicsomi Háromság főhatalmában; ez nem más, mint a Háromság válasza az Atya szeretetének, a Fiú irgalmának és a Szellem segédkezésének sajátosságaira. Az igazság mindig csoportműködésen alapul, sohasem egyéni működésen. Az ítélkezés, vagyis az igazság alkalmazása a Háromság Állandó Fiainak a tevékenységi körébe tartozik: ők a Felsőség háromságivá tett Titkai, a Nappalok Örökkévalói, a Nappalok 9

14 I. rész: A központi világegyetem és a felsőbb-világegyetemek Elődei, a Nappalok Tökéletességei, a Nappalok Utódai, a Nappalok Szövetségei, a Nappalok Hűséges Követői, Bölcsesség-tökéletesítők, Isteni Tanácsosok és a Világegyetemi Ítélők. A Háromság e gyermekeit kifejezetten azzal a szándékkal teremtették, hogy az Istenség együttes hozzáállását testesítsék meg az igazságszolgáltatás területein. A Legfelsőbb Lény láthatólag a Háromságnak a dolgokhoz való viszonyulását mutatja, de ő ezzel együtt is valamivel kevesebb, mint a véges világegyetemekben működő Háromság. A Legfelsőbb által gyakorolt felügyelet nem teljesen kiszámítható. Némely esemény közvetlen kapcsolatba hozható a Legfelsőbb Lény munkálkodásával, más eseményeknél ez kevésbé lehetséges, legyenek azok váratlan események, katasztrófák vagy betegségek, de az biztos, hogy minden bonyolult helyzet elkerülhetetlenül hozzájárul a világegyetemek jólétéhez és fejlődéséhez. A halandók úgy tapasztalják, hogy a paradicsomi Háromság hasonlóan a Legfelsőbb Lényhez csakis egy egész bolygó, egy egész világegyetem, egy egész felsőbbvilágegyetem dolgaival foglalkozik. Az emberi lények sohasem lesznek képesek mindig megérteni azt, hogy a Háromság miként szolgálja az egyes halandók javát. A paradicsomi Istenségek egyik személye sem birtokolja a teljes Istenség-potenciált, de hárman együtt igen. A három isteni személy teszi ténylegessé a teljes Istenségben az Istenségi Abszolútban rejlő előszemélyes és egzisztenciális (lételvi) lehetőségeket. Az Istenség Első, Második és Harmadik Személye egymással egyenrangú, és igazul és istenien egyek ők. 11. A Paradicsom Örök Szigete A Paradicsom az Istenség lakóhelye és a világegyetemek mindenségének örökkévaló központja. Ez a kozmikus valóságok legnagyobb szervezett égiteste a világmindenségben; anyagi is és szellemi is egyben. Az élet-, energia- és személyiség-folyamok a Paradicsomon lakozó Istentől áramlanak kifelé, a világegyetem minden szegletébe. Az Örökkévaló Sziget lényegében egy lapos ellipszoid, mely három földrajzi területre osztható: a felső-paradicsom, a külső-paradicsom és az alsó-paradicsom. A Paradicsom az Első Forrás és Középpont eredeti nem-szellemi kifejeződése, és olyan anyagból vétetett, mely a világegyetemben másutt nem található meg. A Paradicsom nem térszerű; létezése az időhöz nem köthető, és térbeli helye sincs. A tér láthatólag az alsó-paradicsom alól ered, míg az idő forrása felső-paradicsom felett van. A felső-paradicsom három tevékenységköre: az Istenség-jelenlét, ahol a Három Személy lakozik; a Legszentebb Szféra, mely teljesen szellemi; és a Szent Terület, mely a paradicsomi Létpolgárok, a Havona-honosok és a hét felsőbb-világegyetemből felemelkedő teremtmények lakóterülete. Az elképesztően nagy számú lakóövezet a Paradicsomon jelenleg kevesebb mint az egy százalékát foglalja el az összesen igénybe vehető lakóövezetek mennyiségének. A Paradicsom külső felszíne a szellemszemélyiségek számára biztosít leszálló- és kilépőmezőket. A Hét Tökéletes Szellem központot tart fenn a Paradicsom külső területén. Itt jelöli ki a Hét Legfelsőbb Erőtér-irányító azoknak az állomásoknak a helyét, melyek a hét felsőbb-világegyetembe juttatják ki a paradicsomi energiákat. A külső-paradicsom a helyszíne azoknak a hatalmas történelmi és látnoki kiállítási területeknek, melyeket a tér és idő helyi világegyetemeinek szenteltek. Minden fizikai-energia és kozmikus-erő kör forrása az alsó-paradicsom. Az alsó-paradicsom egyik térerő-központja alkotja azt az övezetet, mely mint egy óriási szív, lüktetésével irányítja és átalakítja a fizikai tér legkülső határaiig is eljutó térerő-energia áramokat. Az alsó- Paradicsom térjelenléte teljes mértékben személytelen, eltekintve attól, hogy valamiképpen mintha közvetve érzékeny lenne a Háromságra. Személyek nem utaznak az alsó- Paradicsomra. 10

15 I. rész: A központi világegyetem és a felsőbb-világegyetemek Úgy tűnik, hogy minden térerő- és energiafajta valamilyen körbe van kapcsolva, vagyis meghatározott utakon futják be a világegyetemeket és térnek vissza a kiindulási pontjukhoz. Ezek a kiáradások irányulhatnak befelé vagy kifelé; egyidejűleg sohasem történik ilyesmi. Minden térerő-energia az alsó-paradicsomról ered és végül oda is tér vissza. Azonban a világegyetemek anyagi szerveződései közül nem mind származik az alsó-paradicsomról; maga a tér számos anyagi és elő-anyagi forma számára az anyaméhet jelenti. Minden fizikai térerő, energia és anyag egy. A tér váltakozva húzódik össze és terjed ki, de a tér lélegzésének mechanizmusát nem ismerjük. A tér nem létezik a Paradicsom semelyik felszínén, és nem is érintkezik a Paradicsommal. A Paradicsom a kitöltött és a ki nem töltött tér közötti nyugalmi övezetek mozdulatlan magja. A kitöltött tér a külső-paradicsom szomszédságából indul és kiterjed a negyedik térszintig és még azon túl is. A mozgó térszintek közötti, viszonylagos nyugalomban lévő övezetek ütközőként (tárolóként) szolgálnak, kiegyensúlyozzák a galaxisok órajárás szerinti és azzal ellentétes irányú mozgását. A térszintek elliptikus mozgási övezetekként működnek, melyeket minden oldalról viszonylagos mozdulatlanság vesz körbe. A gravitáció a Paradicsom fizikai jelenlétének végtelenül nagy vonzása. A térre ugyan nem hat a gravitáció, de a gravitáció kiegyenlítőjeként működik. Az abszolút anyagi gravitáció központja a központi Sziget. Az abszolút gravitáció paradicsomi gravitáció; a lineáris (egyenes irányú) gravitáció az energia, illetőleg az anyag területéhez tartozik. A lineáris gravitáció működik a központi világegyetemben, a felsőbb-világegyetemekben és a külső világegyetemekben mindenütt, ahol annak megfelelő materializáció ment végbe. A Paradicsom különleges, mert egyszerre eredete és beteljesülése a szellemszemélyeknek. A Paradicsom a végtelenség földrajzi középpontja. Nem része az egyetemes teremtésnek, de még az örökkévaló Havona világegyetemnek sem. Amikor az Atya végtelen személyiséget adott a Fiúnak, ezzel egyidejűleg kinyilatkoztatta az ő nem-személyes vonásának végtelen potenciálját Paradicsomként. Úgy tűnik, hogy a nem-személyes, nem-szellemi Paradicsom az Atya ama cselekedetének elkerülhetetlen következménye, mely örökkévalóvá tette a Fiút. Az Isten kétfázisúra tervezte a valóságot: személyes és nem-személyes, szellemi és nem-szellemi szakaszúra. A kettő közötti feszültség hozta létre az Együttes Cselekvőt, valamint az anyagi világok és szellemi lények központi világegyetemét. A Paradicsom a minták abszolútja. Minden, ami valaha volt, ami van vagy ami lesz, ami bekövetkezett, bekövetkezőben van vagy be fog következni, az mind az Isten ezen örökkévaló otthonából származik. 12. A világegyetemek mindensége Az Isten szellem, de a Paradicsom nem az. Az anyagi világegyetem a szellemi tevékenységek színtere; a szellemlények és a szellemi felemelkedők az anyagi valóság fizikai szféráin élnek és munkálkodnak. A véges elmék számára a világegyetemek mindensége határtalannak tűnik, a valóságban azonban határozott mértékű kiterjedéssel bír. Az anyagi teremtés teljes összessége mint szervezett egész kiszámítható viselkedést mutat. A világegyetemek mindensége elliptikus térszintek sorozatából áll, melyeket nyugalmi körzetek választanak el egymástól, s e térszintek mindegyike folyamatosan járja a nagy térköröket. A Paradicsomot körülvevő hat ellipszis körül az első a Havona, vagyis a központi világegyetem. A Havona öröktől fogva létezik és egymilliárd tökéletes szférából áll. A Paradicsommal együtt ez a rendszer alkotja a világmindenség magját. A nagy világegyetemet a Paradicsom-Havona rendszer és a hét felsőbb-világegyetem alkotja együttesen. A felsőbb-világegyetemek földrajzi halmazok, melyek mindegyike a Havonán kívüli szervezett teremtésnek nagyjából az egy hetedét teszi ki. A felsőbb-világegyetemek 11

16 I. rész: A központi világegyetem és a felsőbb-világegyetemek még nem teljesen lakottak. A mi helyi világegyetemünk, a Nebadon egyike a hetedik felsőbbvilágegyetem, vagyis az Orvonton újabb teremtésrészeinek. Félmillió fényévvel a hét felsőbb-világegyetemen túl hihetetlen mértékű térerő- és energia teremtés kialakulása folyik az első külső térszinten. Ötven millió fényévvel az első külső térszinten túl, a nyugalmi övezeten kívül, egy még nagyobb léptékű tevékenység jelzi előre a második, a harmadik és a negyedik külső térszint kialakulását. A nagy világegyetem határain túl kialakulóban lévő, csaknem megszámlálhatatlan elemű világegyetem-halmaz a Korlátlan Abszolút területéhez tartozik. Az energia összes formája az anyagi, az elme- és a szellemi energia érzékeny a gravitációra. A Paradicsom Sziget fizikai gravitációjának kilencvenöt százalékát azoknak a rendszereknek a szabályozása köti le, melyek a nagy világegyetem határain túl helyezkednek el. Ugyanakkor az Örökkévaló Fiú szellemgravitációs vonzása jelenleg gyakorlatilag teljes egészében a nagy világegyetemen belül fejti ki hatását. A külső térben fejlődő világegyetemek egyelőre még nem-szellemiek. Az Együttes Cselekvő elme-gravitációjának nyolcvanöt százaléka ered a létező nagy világegyetemben, ami arra utal, hogy a külső térben zajló fizikai tevékenységekhez elmetevékenységek társulnak. Emberi nézőpontból a tér látszólag semmi, de a tér valóságos. A tér mozgást foglal magában és szabályozza is azt, és maga a tér is mozog. A térszintenként váltakozó irányú mozgás biztosítja a világegyetemekben keletkező térfeszültségek kiegyensúlyozását. A világegyetemek nem statikusak. A világegyetemek egyensúlyi állapota kiegyensúlyozott energiák, együttműködő elmék, szellemi felügyelet és személyek egyesülésének eredménye. Az egyensúlyi állapot foka egyenesen arányos az isteniség mértékével. Az idő a mozgás eredménye. Az idő abszolút korlátja az örökkévalóság, viszont a tér abszolút korlátja nem ismeretes. Az Isten akarata uralja a világegyetemek mindenségét, még ha ez nem is mindig jut érvényre az egyes emberek szívében. Az Isten minden egyént mint a végtelenségben páratlan gyermeket szeret, mint olyan teremtményt, amely pótolhatatlan a teljes örökkévalóságban. Az Isten egyetemes szeretete megteremti a minden létező személy egyetemes testvériségét. Minden eredeti energia a Paradicsomból indul ki. A világegyetemen keresztüli útja során engedelmeskedik az örökkévaló Sziget mindig jelenlévő vonzásának. A fizikai energia kitartóan engedelmeskedik az egyetemes törvénynek; csak a teremtményi saját akarat területén fordult elő valaha is eltérés az isteni tervektől. Az elme egymaga képes közvetíteni az anyagi és a szellemi szintek között. Amint bármely személy elméje szellemibbé válik, ezzel egyidejűleg az anyagi gravitációra kevésbé érzékeny lesz. A szellemi és az anyagi területek közötti kapcsolatok olyan elme-jelenségek, melyeket a Végtelen Szellem cselekedetei váltanak ki. Az elme az a technika, amely révén a teremtményi személyiség megtapasztalja a szellemvalóságokat. Az elme, az anyag és a szellem egyformán valóságos, de nem egyforma értékkel bírnak a személyiség számára az isteniség elérésében. Az anyag szervezett energia, melyre hat a fizikai gravitáció. Az elme voltaképpen szellem által módosított, szervezett tudat, melyre csak részben hat a fizikai gravitáció. A szellem, mint a legmagasabb rendű személyes valóság ellenáll a fizikai gravitációnak. A szellem végeredményben azzá a mozgatóerővé válik, mely minden, személyiséggel felruházott, fejlődő energiarendszerre hatást gyakorol. Két vagy több dolog összege gyakran több, mint az együttesük várható eredője. Az emberi elme olyan személyes-energia rendszer, mely egy isteni központot vesz körül s amely anyagi környezetben működik. A halandó emberben él egy szellemi mag. A személyes elme és az isteni szellem közötti élő kapcsolat teremti meg az örök személyiség megszületésének lehetőségét. 12

17 I. rész: A központi világegyetem és a felsőbb-világegyetemek 13. A Paradicsom szent szférái A Paradicsom Szigete és a legbelső Havona-bolygók között található az Atyához, a Fiúhoz, illetőleg a Szellemhez tartozó három, örök hét-világ kör. Az Atya hét szférájának mindegyike a paradicsomi Háromság Istenségeinek egy-egy sajátos vonását mutatja. A Divinington alkotja a Gondolatigazítók adományozásának és küldetésének titkát. A Szonarington az isteni fiak megtestesülésének titkát rejti. A Spiritington a tükrözőműködés rejtelmeit hordozó szféra. A Vicegeringtonhoz a háromságivá válás titkai tartoznak. A Szolitarington számos ismeretlen lényrend találkozóhelye. A Szerafington bolygó rejti a szeráfi szállítók titkait. Az Aszendington az idő zarándokainak fogadószférája, akik a Havonán áthaladva mennek tovább a Paradicsom felé. Az Aszendington titkai közé tartozik a világegyetem egyik leginkább zavarba ejtő rejtélye az, hogy miként képes a halandó teremtmény elméje halhatatlan lelket fejleszteni. Végig a teljes örökkévalóságban a halandók otthonuknak fogják tekinteni az Aszendingtont. Az Örökkévaló Fiú hét szférája a tisztán szellemi létezés világait alkotja. E világokról igen kevés nyilatkoztatható ki az anyagi személyeknek. A Végtelen Szellem hét igazgatási világát különféle lények lakják, közöttük olyanok is, mint a Szellem gyermekei, a teremtett személyek háromságivá tett fiai és egyéb, ki nem nyilatkoztatott lények. A Hét Tökéletes Szellem ezekről a bolygókról, vagyis a hét felsőbbvilágegyetem paradicsomi központjairól irányítja a nagy világegyetemben zajló műveletekhez kapcsolódó munkát. A Tökéletes Szellemek szabályozzák az Istenség szellemjelenlétének a felsőbb-világegyetemi területekre való kiáradását. A fizikai reakciók egyformák és változatlanok világegyetem szerte, viszont az Istenségek szellemi jelenlétének elérhetőségét korlátozzák a saját akarattal rendelkező teremtmények döntései, választásai és magatartásformái. Az Isten mindig hűségesen teljesíti a teremtett lények azon őszinte vágyát, hogy jelen legyen az életükben. 14. A központi és isteni világegyetem A Havona egymilliárd világa hét koncentrikus (egyközepű) körbe rendezve övezi a paradicsomi világok három körét. E központi világegyetem peremén túl nagyszámú, hatalmas sötét gravitációs égitest kering. Lévén, hogy ezek a sötét gravitációs égitestek nem vernek vissza és nem is nyelnek el fényt, akként is szolgálnak, hogy elrejtsék a Havonát a szomszédos, lakott világegyetemekben élők szeme elől. A Paradicsomon nincs időszámítás, viszont minden egyes Havona-világon egyedi időszámítást tartanak fenn, melyeknek alapja a Paradicsom körüli pályájukon elfoglalt helyük. A Paradicsom-Havona nap alapja az az időtartam, amely alatt a belső Havona kör egy teljes fordulatot megtesz a Paradicsom Szigete körül földi években számolva ez éppen hét perccel kevesebb ezer évnél. A Havona-világok anyaga eltér a hét felsőbb-világegyetemi bolygók anyagi szerveződésétől. A Havona-anyag ezer kémiai alapelemből áll. A Havona energiája hármas szerveződésű, ellentétben a felsőbb-világegyetemek kettős energiatöltésével. A Havona-honosok negyvenkilenc féle ingert képesek érzékelni. A központi világegyetem polgárait urantiai személy nem láthatná meg; jelenlegi érzékeinkkel nem foghatnánk fel semmit a Havonavilágok fizikai ingereiből. A Havona szellemileg tökéletes és fizikailag kiegyensúlyozott. Az oda megérkezett felemelkedő teremtmények egyikében sem jelent meg bűn eddig sohasem, és a havonai honosok szabad akaratát még sohasem találták bűnösnek az Istenség akaratának való ellenszegülésben. A központi világegyetemben olyan gazdag és teljes az élet, hogy az minden emberi képzeletet meghalad. A központi világegyetem minden egyes bolygója páratlan, egyedi és tökéletes teremtésrész. 13