A kommunikációs folyamat szerkezete

Átírás

1 A kommunikációs folyamat szerkezete

2 Tartalomjegyzék A kommunikációs folyamat szerkezete a kommunikáció három különböző modelljében A kommunikáció lineáris modellje A kommunikáció interakciós modellje A kommunikáció tranzakciós modellje...4 A kommunikáció tényezői...5 Adó...5 Vevő...5 Közlemény...5 Üzenet...5 Kódok: verbális és nem-verbális kódok...6 Kódolás és dekódolás...7 Kódolás...8 Dekódolás...8 Kódolás és dekódolás...9 Csatorna, közeg...9 ii

3 Zaj...10 A redundancia...11 Kontextus...12 Információfeldolgozó rendszer és az információ feldolgozása...13 A kavics és a kutya: fizika kontra információfeldolgozás (Watzlawick et al. 1967:29)...14 Az információfeldolgozó rendszer (IFR)...16 Az ember (E) esete a kutyával (K): történt kommunikáció?...19 Irodalom...22 A kommunikációs folyamat szerkezete a kommunikáció három különböző modelljében ii

4 A kommunikációs folyamat szerkezete a kommunikáció három különböző modelljében A kommunikációs folyamat szerkezete a kommunikáció három különböző modelljében 1

5 1. A kommunikáció lineáris modellje Küldés Jelentés Zaj Fogadás Jelentés Zaj Kódol Dekódol Zaj Továbbít Üzenet Csatorna Észlel Kontextus Egyirányú; nincs visszacsatolás; az adó és vevő szerepek elkülönülnek. 1. A kommunikáció lineáris modellje 2

6 2. A kommunikáció interakciós modellje Fogadás Észlel Dekódol Visszacsatolás Csatorna Küldés Továbbít Kódol Zaj Jelentés Kódol Zaj Jelentés Dekódol Zaj Továbbít Küldés Üzenet Csatorna Észlel Fogadás Kontextus Kétirányú; van visszacsatolás; az adó és vevő szerepek elkülönülnek. 2. A kommunikáció interakciós modellje 3

7 3. A kommunikáció tranzakciós modellje Észlel Visszacsatolás Továbbít Zaj Dekódol Jelentés Kódol Továbbít Üzenet Nonverbális üzenetek Csatorna Zaj Kódol Jelentés Dekódol Észlel Zaj Kontextus A kommunikáció folytonos; az adó és vevő szerepek nem különülnek el. 3. A kommunikáció tranzakciós modellje 4

8 A kommunikáció tényezői Adó Az adó a közlemény feladója, a kommunikáció kezdeményezője, elindítója. Vevő A vevő a közlemény fogadója, az üzenet feldolgozója. Közlemény A közlemény az a kódsor, amelyet az adó küld a vevőnek. A közlemény tartalma az üzenet. Az üzenet a közleményben van kódolva. Üzenet A közlemény tartalma. Az üzenet a közleményben van kódolva. A közleményt a vevőnek dekódolnia kell, hogy az üzenetet megértse. A kommunikáció tényezői 5

9 Kódok: verbális és nem-verbális kódok Kód = jelek, jelkészlet + az összeszerkesztési (kombinációs) szabályok (=grammatika) jelek, jelkészlet verbális (=nyelvi) nem verbális (=nem nyelvi) (nem nyelvi) hangok Verbális kód verbális kommunikáció Nonverbális kód nonverbális kommunikáció testbeszéd A kommunikáció tényezői 6

10 Kódolás és dekódolás Tartalom (gondolat, érzelem) Kódolás Kódolás (jelkészlet) Közlemény Közlemény Dekódolás Dekódolás (jelkészlet) Tartalom (gondolat, érzelem) A sikeres kommunikáció néhány esszenciális feltétele: Mind az adó, mind a vevő kölcsönösen ismerik a közös kódot. Az adó képes az üzenet kódolására, a vevő képes a közlemény dekódolására. (Lehetséges, hogy a kettő lényegében azonos folyamat.) Az előbbi kettőt adó és vevő felteszi egymásról (máskülönben eszükbe sem jutna egymás felé fordulni egy kommunikációs helyzetben). A kommunikáció tényezői 7

11 Kódolás gondolatok érzelmek jelkészlet +grammatika gondolat jelsor gondolat jelsor Kódoláskor gondolat jelsor párokat konstruálunk. Egy gondolatot és egy jelsort egymáshoz rendelünk. Így jön létre a közlemény (=a gondolatot kifejező jelsor) és az üzenet (=a jelsor által kifejezett gondolat). Mutatis mutandis, ugyanez áll az érzelmekre és minden másra, amit közleményeink kifejezhetnek. (Egy jelsor állhat egyetlen elemből, egyetlen jelből is.) Dekódolás Dekódoláskor ugyanez történik. A kommunikáció tényezői 8

12 Kódolás és dekódolás Ha a kettő nem azonos folyamat, akkor az alábbi különbséget lehet köztük tenni: Kódoláskor a kifejezendő tartalomhoz keressük a neki megfelelő kódsort. Dekódoláskor a kódsorhoz keressük a neki megfelelő tartalmat. Erről úgy tudunk számot adni, ha a tartalom jelsor párokat rendezett pároknak tekintjük. Kódoláskor a tartalomhoz rendelünk hozzá jelsort. Dekódoláskor a jelsorhoz rendelünk hozzá tartalmat. A kódolással, dekódolással kapcsolatban a jelekre és jelrendszerekre rövidesen részletesebben kitérünk. Csatorna, közeg A csatorna az a fizikai közeg, amelyben a jelnek alkalmas fizikai dolgok vagy jelenségek léteznek, és amelyben az ezek igénybevételével megvalósuló kommunikáció megtörténik. Például: a beszéd jellemző fizikai közege a levegő, mert ez az a közeg, amelyben a hang terjed. (Különös esetben ez lehet a víz is.) A kommunikáció tényezői 9

13 Zaj Zajnak tekintünk minden olyan körülményt, amely a kommunikációt nehezítheti, akadályozhatja. A zaj következtében a közölni kívánt információ sérülhet, torzulhat, részben vagy egészben elveszhet. Külső zaj. Pl. akusztikai zaj (autózúgás, mások beszélgetése stb.); nemakusztikai zaj (látom, mi történik a háttérben, az ablakon kinézve, hátat fordít a partner, stb.) Belső zaj. Pl. elábrándozom, az esti programot tervezem, stb. Szemantikai zaj. Pl. egy nyelvi kifejezés, szó eltereli a figyelmemet az üzenetről (l. az imént használt esti program kifejezés). Különösen az utolsó zajtípusban jól látszik, hogy jel is lehet zaj. Egy nyelvi kifejezés, azaz egy jel, zavarhatja az üzenet megértését. Ez bőbeszédűség formájában is megtörténhet. Ilyenkor a szükségesnél több szót, azaz jelet használ a beszélő, és ezek a fölösleges szavak zavarják az üzenet megértését, mert jelentésük nem tartozik az üzenethez. Ilyenkor a jelek egy része valódi jel, mert az üzenethez tartozik, a több jel viszont zaj, mert nem tartozik az üzenethez. A kommunikáció tényezői 10

14 A redundancia A kommunikátorok gyakran tudatában vannak a zaj jelenlétének, ezért arra törekszenek, hogy a zaj miatt esetleg bekövetkező információveszteséget, -sérülést vagy -torzulást ellensúlyozzák, elkerüljék. Több információt küldünk, mint amennyi zaj nélkül föltétlenül szükséges. Így a többletinformáció segít az esetlegesen elveszett vagy torzult információ rekonstruálásában. Ugyanazt az információt többszörösen kódoljuk. Ezt az információs többletet vagy ugyanannak az információnak a többszörös kódolását nevezzük redundanciának. (1) A gyerekek játszanak. (2) John loves Mary. Ezért beszélünk néha hangosabban a szokásosnál, és ezért artikulálunk gondosabban, ha telefonon beszélünk valakivel. Nyelvi közleményeink az esetek többségében tartalmaznak redundanciát. Például: az alany állítmány egyeztetés részleges redundanciája már a magának a kódrendszernek, a nyelvnek a része több nyelvben:s Az első mondat alanya többes szám 3. személyű, a másodiké egyes szám 3. személyű. Pontosan ugyanezt az információt fejezik ki az igei személyragok. A kommunikáció tényezői 11

15 Kontextus A kommunikáció kontextusban, adott körülmények között, adott szituációban zajlik. Fontos változói: (a) a résztvevők száma, (b) a keret v. környezet. Komm. kontextusok és a kommunikáció fajtái a résztvevők száma szerint Kommunikáció Intraperszonális (egy) Interperszonális (több) Diádikus Kiscsoportos Nyilvános Az interperszonális kommunikáció fontos fajtái a környezet szerint: családon belüli szervezeti nyilvános A kommunikáció tényezői 12

16 Információfeldolgozó rendszer és az információ feldolgozása Információfeldolgozó rendszerek nélkül nem lehetséges kommunikáció. Az információfeldolgozó rendszerek jelenléte a kommunikáció esszenciális feltétele. Információfeldolgozó rendszer nélkül információ sincs. Az információ nem fizikai jelenség, és nem is fizikai jelenségek vagy objektumok fizikai tulajdonsága. Az információ csak egy erre alkalmas rendszerben tud keletkezni, létrejönni. Könnyen belátható, hogy miért előfeltétele a kommunikációnak az információfeldolgozó rendszerek jelenléte a folyamatban. Mivel az információ információfeldolgozó rendszerekben keletkezik, ezért ha nincs jelen információfeldolgozó rendszer (mint pl. a szög és a kalapács egymásra hatásakor), akkor nem jön létre információ sem, és kommunikáció sincs. (Ezért nem kommunikál egymással a szög és a kalapács. Ez csak fizika. ) A kommunikáció tényezői 13

17 A kavics és a kutya: fizika kontra információfeldolgozás (Watzlawick et al. 1967:29) Megy az úton egy ember, és belerúg egy kavicsba Energiaátvitel, fizika, nem keletkezik információ, nincs információfeldolgozás belerúg egy kutyába mire a kutya megharapja. Információ keletkezik (a kutyában: IF rendszer), van I-feldolgozás: a kutya viselkedése a benne keletkezett és feldolgozott információ következménye. Megy az úton egy ember, és belerúg egy kavicsba (mindegy, hogy szándékosan vagy véletlenül). A rúgás energiát közöl a kaviccsal, mire az mozgásba lendül, majd kis idő múlva megáll. Hogy mikor és hol, az kizárólag olyan tényezőktől függ, mint a rúgás ereje (a közölt energiamennyiség), a kavics alakja és tömege, a felszín (az út) fizikai tulajdonságai, amelyek gurul. Megy az úton egy ember, és belerúg egy kutyába. Erre az megharapja. A kutya nem a rúgásból, hanem saját magából meríti az energiát a cselekvéséhez (a harapáshoz). De nem csak energiát merít saját magából, hanem azt az információt is, amelynek alapján harapással reagál a rúgásra. A kutya viselkedik egy bizonyos speciális módon. A kutya viselkedését ellentétben azzal, ami a kaviccsal történik nem magyarázza meg önmagában az energiaátvitel a rúgó lábtól. A kutya viselkedésének magyarázatában hivatkoznunk kell arra az információra, amely a kutyában a rúgás hatására keletkezett. Hogy ez az információ milyen, az természetesen a kutya mint biológiai rendszer felszereltségétől, szerkezetétől és működésétől függ: ezek felelősek azért, hogy a kutya harapással reagál. A hűség kedvéért hozzá kell tennünk, hogy Watzlawick et al. szerint ebben az esetben információátvitel, azaz kommunikáció történik, mert szerintük a kettő ugyanaz. De ez tévedés: egyáltalán nem biztos, hogy itt kommunikáció történt, információátvitel pedig egészen biztosan nem, bár információ valóban keletkezett a kutyában is és az emberben is, de egyikükből sem ment át a másikba, nem vitte át semmi. Továbbá: Watzlawick et al. nemcsak az I-átvitel és a kommunikáció közé tesz egyenlőségjelet, hanem a viselkedés és a kommunikáció közé is. Számukra: viselkedés = kommunikáció, mert minden viselkedéskor van I-átvitel. Könnyű belátni, hogy ez miért lehetetlen. Azt senki sem vitatja, hogy egy emberben tud olyan információ keletkezni, amilyen egy kutyában nem (pl. az emberek tudnak számolni, kivonni, összeadni és szorozni, a kutyák nem). Azt sem vitatja senki, hogy egy ragadozóban pedig tud olyan információ keletkezni, A kommunikáció tényezői 14

18 Információ keletkezik az emberben is (IF rendszer), van I-feldolgozás: az ember viselkedése a benne keletkezett és feldolgozott I következménye. A kutya és az ember (viselkedése) a másik számára (kölcsönösen) jel: van jelentése. Benne van-e a jel jelentése a jelben? Nincs. A jelek nem tartalmazzák jelentésüket (vö. Barnlund) Az információ, sem a jelentés nem áramlik (hanem keletkezik, IFrendszerekben, rájuk jellemző módon). amilyen egy emberben nem (pl., a ragadozók sokkal pontosabban meg tudják becsülni a préda és a köztük lévő távolságot (pedig nincs számfogalmuk), mint egy ember hasonló körülmények között, és sokkal pontosabban ki tudják számítani, hogy pl. mikor érdemes a rohamot megkezdeni, hogy az sikeres legyen.) Könnyen belátható, hogy általában érvényes, hogy a különböző IF rendszerekben más és más, rájuk jellemző minőségű információ keletkezik. Pl. az emberben emberféle, az emberi IF rendszer, azaz az emberi elme miatt, egy kutyában meg kutyaféle, a kutya-típusú IF rendszer, a kutya-elme miatt. Most képzeljük el a tétel ellenkezőjét: képzeljük el, hogy lehetséges az I-átvitel egy emberi elméből egy kutyába, vagy fordítva. Vajon mit kezdhet egy kutya vmely emberszerű információval, vagy egy ember vmely kutya-szerű információval. Nyilvánvalóan semmit, hiszen egyik sem alkalmas a másikban keletkezett és az ő természetének megfelelő információ feldolgozására, de még a befogadására sem. Tehát, az I-átvitel (legalábbis kutya-ember stb. ehhez hasonló viszonyban) lehetetlen. Felmerül a kérdés, hogy ember és ember között vajon lehetséges-e. Ott sem, de ez már nehezebb kérdés, most tegyük félre. A rúgás előtt is és a rúgás után is. Ha pl. a rúgásban benne volna a jelentése, akkor azt a kutya sem érthetné félre. Ha pl. a rúgás nem támadás volt, csupán véletlen, akkor azt a kutyának is tudnia kellene: nem értelmezhetne egy véletlen rúgást támadásnak, agressziónak. De ezt nem tudja, ezért harap, azaz védekezik a vélt támadás ellen. Ha az információ olyasvalami, ami információfeldolgozó rendszerekben keletkezik, ott jön létre, akkor a szó szoros értelmében véve nincsen benne a közleményekben sem. A közlemények nem tartalmazzák az információt, csak legfeljebb azzal a tulajdonsággal rendelkeznek, hogy képesek egy erre alkalmas információfeldolgozó rendszerben olyan változásokat, folyamatokat, eseményeket kiváltani, amelyek révén információ keletkezik, ami egyszersmind átesik azon a folyamaton, amelyet információfeldolgozásnak nevezünk. Ebből az is következik, hogy a szó szoros értelmében az információ nem képes áramlani. Tehát a szó szoros értelmében nincs információáramlás. Jelentések nem mennek egyik helyről a másikra. Ami információáramlásnak tűnik, az információfeldolgozó rendszerek bonyolult egymásra hatása, amely folyamat részben fizikai, részben nem-fizikai közvetítő folyamatok segítségével valósul A kommunikáció tényezői 15

19 Az információfeldolgozó rendszer (IFR) Az IFR felszereltsége határozza meg azt, hogy hogyan és milyen jelentéseket képes létrehozni és hogyan képes kommunikálni. IFR felszereltsége Biológiailag, genetikailag meghatározott, a fajra jellemző Az egyedek IFR-ének tartalma, tudása, képességei változnak: tanulás Egyéni különbségek az IFR-ek között IFR-enként, egyénenként eltérő jelentések meg. De sem az információ, sem az információ keletkezése nem fizikai jelenség. Ez nem mond ellent annak, hogy személyközi kommunikáció nem jöhet létre fizikai közvetítő mozzanatok, jelenségek nélkül (addig, amíg ki nem derül, hogy az emberek nem-fizikai segédeszközök, nem-fizikai közvetítő jelenségek segítségével is képesek kommunikálni, de ilyenről egyelőre nincs tudomásunk). Az ember és pl. a kutya alapvetően különböző IFR-ek, alapvetően eltér a biológiai felszereltségük egymástól. Az ember és a kutya elméje biológiailag alapvetően eltérő képességekkel van felszerelve. Pl, az ember képes természetes nyelvet elsajátítani és használni, a kutya nem. Ezért másféle jelentések keletkeznek egy emberben, és mások egy kutyában. De nemcsak a különböző állatfajok különböznek egymástól, hanem azok egyedei is, bár kisebb mértékben. Két ember elméje (IFR-e) sem azonos, bár biológiailag alapvetően nem különböznek egymástól. De, mint mindenki tudja, elménk tartalma, tudásaink, képességeink, nem azonosak. Ennek következtében két emberi egyedben is más és más jelentések keletkezhetnek. Továbbá, azt is tudja mindenki, hogy az egyének is változunk az idő múlásával: tanulunk és felejtünk, tudásunk átalakul. Ezért ugyanaz az elme két különböző időpontban, mondjuk életkorban, is két egymástól eltérő IFR, amely egymáshoz képest különböző jelentéseket képes létrehozni. Ez az értelme a tanulásnak. Ez maga a tanulás (egészséges embert feltételezve). Tekintsünk el továbbra is a számítógéptől és hasonló ember alkotta mesterséges IFR-ektől. Foglalkozzunk a természetes IFR-ekkel, azaz az állatokkal, leginkább az emberrel. Érzékelési, észlelési és mentális képességeink genetikailag meghatározottak (l. pl. látás, gondolkodás, nyelv). Emlékeztetőül: egészséges egyedeket feltételezünk, a patológiás esetektől, mint pl. az afázia, eltekintünk. Ha ez valakiben azt a kérdést veti fel, hogy Hogyan lehetséges egyáltalán kommunikálni és egymást megérteni, ha egyénenként eltérő jelentéseket hozunk létre, akkor a válaszom az: Nagyon fontos problémát ismert fel. Ti., a valódi kérdés éppen ez, nem pedig az, hogy miért nem értjük olykor egymást, miért adódnak félreértések, stb., amelyek a naiv kommunikációelmélet kérdései. Ha tetszik, az a csoda, hogy egyáltalán megértjük egymást. De az általános benyomásunk éppen ez: általában megértjük egymást. (Bár nekem rendszeresen vannak ezzel ellenkező tapasztalataim is. De én magam ezen már nem A kommunikáció tényezői 16

20 A kommunikáció fizikai és biológiai meghatározottsága A személyközi kommunikációban a jelek fizikai dolgok vagy jelenségek (pl. hang, fény, érintés, betű, rajz, KRESZ-tábla). Nem bármely dolog vagy jelenség alkalmas arra, hogy jelként viselkedjen, mert egy-egy feldolgozó rendszer nem képes bármely dolgot vagy jelenséget észlelni, és jelként használni, azaz jelentést tulajdonítani neki. Csak azok a dolgok és jelenségek lehetnek jelek az emberi kommunikációban, amelyeket az ember képes észlelni. Hogy mit képes az ember észlelni, azt biológiai, genetikai adottságaink határozzák meg. Ezen adottságok együttesét nevezzük biológiai felszereltségnek. csodálkozom, az oktatásban, tanításban pedig kifejezetten természetes jelenségnek tartom.) Következtetésként az adódik, hogy általában az egyénenként létrehozott jelentések elegendően hasonlóak ahhoz, hogy lehetővé tegyék a megértést és a kommunikációt. Tekintsünk el az intraperszonális kommunikációtól. Ha van egyáltalán ilyen, abban nem-fizikai jelenségek is lehetnek jelek. Pl. egy gondolat, érzés lehet vminek a jele, lehet neki jelentést tulajdonítani önmagunkon belül. A molekulák, atomok, elektronok; infrahang, ultrahang, infravörös fény stb. alkalmatlanok az emberi kommunikáció vehiculumaiként, mert ezeket az ember nem képes észlelni. Azt, hogy mely dolgok vagy jelenségek lehetnek jelek az emberi kommunikációban, biológiai, fiziológiai körülmények határozzák meg. Általában: csak a feldolgozó rendszer számára észlelhető dolgok és jelenségek alkalmasak arra, hogy jelekként viselkedjenek. Például: Csak a 20Hz és 20000Hz közötti hangtartományba eső hangok alkalmasak az emberi kommunikáció jel-nyersanyagaként funkcionálni, mert az infraés ultrahangokat az ember nem képes észlelni. Hasonló mondható el a fényről, a szagokról stb. Ahogy az imént már említettük, e felszereltség másik fontos összetevőjét tanulás révén szerzett tudásaink és képességeink alkotják. A kommunikáció tényezői 17

21 Az ember biológiai és mentális felszereltsége Érzékszervek. Az ember képes hangok, a fény, szagok, ízek, és tapintás segítségével kommunikálni, mert rendelkezik az ilyen természetű fizikai jelenségek érzékeléséhez szükséges apparátussal, azaz a megfelelő érzékszervekkel: van füle, szeme stb., ezért hall, lát, stb. Elme. Az ember képes fogalmak, jelentések megkonstruálására, jelentéstulajdonításra, fogalmak összekapcsolására más fogalmakkal, és bonyolult mentális műveletek elvégzésére, azaz gondolkodásra: következtetések levonására, ellentmondás felismerésére stb. Nyelv. Az ember, és csak az ember képes természetes nyelv elsajátítására. És ezt (csak ő) képes a kommunikációban is használni. A nyelvi képesség önmagában is megkülönbözteti az embert minden más állattól. Ez a képesség, az emberi nyelv, minden más állatból hiányzik:. Ezért verbális, azaz nyelvi kommunikáció csak emberek között lehetséges. A felszereltségbeli korlátozottság sokféleképpen megnyilvánulhat. Némely más állat süket (pl. a hangyák, a csörgőkígyó stb.), vak (sok hangya, barlanglakó, mélytengeri, föld alatt élő stb. állatok, pl. a giliszta), vagy mindkettő (hangyák, giliszták), mások sem ízeket, sem szagokat nem érzékelnek. Az ilyen szélsőségesen hiányosan felszerelt állatoknak nem marad más lehetőségük az információszerzésre, mint a tapintás, rezgés, mozgás érzékelése. És valóban, sok állat (pl. hangyák, pókok) csak egymás tapogatásából vagy a másik állat által keltett rezgésekből juthat információhoz, pl. arra vonatkozóan, hogy a másik barát vagy ellenség, hím vagy nőstény stb. Némely emlős, bár lát, de színvak. Ezért a színekből nyerhető információhoz egyszerűen nem képes hozzájutni. Az ember sokféle színt képes megkülönböztetni, és ezt a képességét használja természetes (az érett alma más színű, mint a zöld, ezért finomabb étel a más színű, pl. piros alma) és mesterséges módokon, ill. körülmények között egyaránt (rendőrlámpa). Illő, hogy azt is elismerjük: némely állat messze felülmúlja az embert, mert jobban fel van szerelve. Közismert a ragadozó madarak nagyfelbontású képek előállítására képes jó szeme, éles látása, a kutyák kifinomult szaglása, vagy a halak oldalvonala, a cápák elektromos érzékelői stb A kommunikáció tényezői 18

22 Az ember (E) esete a kutyával (K): történt kommunikáció? A tények, és néhány feltevés: E cselekedete (a rúgás); K észlelte E cselekedetét (ECS); K IFR-e értelmezte ECS-t: K számára ECS informatív volt, azaz K jelentést tulajdonított ECSnek; K viselkedése (KV, a harapás); E IFR-e értelmezte KV-t: E számára KV informatív volt, azaz E jelentést tulajdonított KV-nek. 1. álláspont: igen E és K kommunikáltak egymással. E viselkedése kommunikáció volt, és K viselkedése is kommunikáció volt, mert mindkét viselkedésnek volt jelentése a másik fél számára. Térjünk vissza az ember és a kutya esetéhez egy érdekes probléma miatt, amelyet ez az eset felvet. A kutya valószínűleg támadásnak, agresszív viselkedésnek értelmezte a rúgást. Talán azt, hogy ez egy vad jószág, vagy azt, hogy ez egy ijedős kutya, amelyből mindkettőből azt a következtetést is levonhatta a jelentés részeként, hogy nem célszerű hozzányúlni, további fájdalmat okozni, de még talán megsimogatni sem, mert azt is támadásnak értelmezheti, ami újabb harapást eredményezhet, amit én el szeretnék kerülni. Ezen álláspont szerint általában is érvényes, hogy minden viselkedés kommunikáció, mert minden viselkedésnek lehet jelentése egy másik fél (vagy önmagunk) számára. Ez Watzlawick et al. álláspontja. Barnlund álláspontja is ugyanez, csak az érvelés kicsit különböző. Barnlund szerint a kommunikáció = a jelentés evolúciója, azaz keletkezése IFRekben. Mivel itt keletkezett jelentés, E-ben is és K-ban is, történt kommunikáció, ráadásul legalább kettő: egy E-ben, egy K-ban. A kommunikáció tényezői 19

23 2. álláspont: nem E és K nem kommunikáltak egymással. Sem E viselkedése, sem K viselkedése nem volt kommunikáció, annak ellenére, hogy mindkét viselkedésnek volt jelentése a másik fél számára (KJ: E viselkedésének jelentése K IFR-ében; EJ: K viselkedésének jelentése E IFR-ében). Azért nem, mert sem E viselkedésének nem volt célja KJ, sem K viselkedésének nem volt célja EJ. A döntő különbség az álláspontok között: A 2. álláspont figyelembe veszi, hogy volt-e jelen kommunikációs szándék, az 1. nem. Tehát volt jelentéstulajdonítás. E nem azért rúgott bele a kutyába, hogy K-ban KJ keletkezzen. Sem K nem azért harapott bele E-be, hogy E-ben EJ keletkezzen. E-nek lehetett célja, kommunikációs célja is a rúgással, bár lehetett ez véletlen is. Az is lehetett a célja, hogy elijessze a kutyát, vagy egyszerűen csak az, hogy fájdalmat okozzon neki, mely utóbbi esetben a fájdalom nem jelentés, ezért a rúgás nem kommunikáció. Ha feltesszük, hogy E viselkedése szándékos volt: el akarta ijeszteni a kutyát, akkor a legjobb esetben csak azt mondhatjuk, hogy E megpróbált kommunikálni K-val, (de nem sikerült, mert K nem elszaladt, hanem megtámadta E-t). Hasonlót már egyáltalán nem indokolt feltételezni K-ról. Semmi okunk arra, hogy a harapásnak bármilyen szándékot tulajdonítsunk, különösen nem kommunikációs szándékot. A harapás egyszerűen biológia: K IFR-e valamilyen jelentést állított elő, az pedig a harapást mind viselkedést váltotta ki a kutyából. Eközben nem hivatkoztunk szándékra, mert nincs rá szükség ahhoz, hogy K viselkedését maradéktalanul megmagyarázzuk. Erre szokás azt mondani, hogy a kutyák már csak ilyenek: ha bántják őket, védekeznek, védekezésül pedig harapással támadnak. A kommunikáció tényezői 20

24 Tény: E esete K-val (legalább) KÉT KÜLÖNBÖZŐ eset lehet: 1. A leírtak szerint ( A tények, és néhány feltevés ) 2. A leírtak szerint + kommunikációs szándék E és K részéről A kettő egyszerűen nem ugyanaz az az eset, nem ugyanaz az esemény. Vagy az egyik történt meg, vagy a másik. Ezt senki sem vitathatja. A többi, ti. a kérdés, hogy melyiket hogyan nevezzük, már érdektelen terminológiai kérdés csupán. Az viszont lényeges, hogy mindkettőt nem lehet azonos módon nevezni, pl. mindkettőt kommunikációnak, mert akkor a két esemény közötti különbség eltűnik, megértés nélkül marad. És lehetséges még egy harmadik eset is, amelyre már korábban céloztam: Lehet, hogy E-ben volt kommunikációs szándék. Ha ez a korábban feltételezett szándék volt, akkor a harmadik eset szerint E sikertelenül próbált meg kommunikálni K-val. És akkor már 3 különböző esetről van szó, amely között képesek vagyunk különbséget tenni, és ezt dőreség volna a terminológiával elmosni, eltüntetni, mert az már nem fejezné ki magát a megértést, hogy ti. értjük a három eset közötti különbséget. És ez a lényeg: a megértés. Ha mindezt értjük, a terminológiai probléma megoldása már egyszerű: lehet az a terminológiai konvenció, hogy csak azokat a viselkedéseket nevezzük kommunikációnak, amelyeknek az a célja, hogy egy IFR-ben vmilyen jelentés létrejöjjön. A kommunikáció tényezői 21

25 Irodalom Barnlund, Dean C. s. a. A kommunikáció tranzakciós modellje. In Horányi Özséb (szerk.), Kommunikáció I.: A kommunikatív jelenség, General Press Kiadó. Watzlawick, Paul, Janet Beavin Bavelas, and Don D. Jackson Pragmatics of Human Communication. New York: W. W. Norton & Company. Irodalom 22