MEZİGAZDASÁGI SZEMLE. HAVI FOLYÓIRAT. VIII. évfolyam. Magyar-Óvár, 1890 julius hó. Hetedik füzet.

Átírás

1 MEZİGAZDASÁGI SZEMLE. HAVI FOLYÓIRAT. VIII. évfolyam. Magyar-Óvár, 1890 julius hó. Hetedik füzet. A búzatermelés nemzetközi fejlıdése. A Mezıgazdasági Szemle f. évi juniushavi füzetében részletes adatokat közöltünk annak elıtüntetésére, hogy hazánkban a búzatermelés, az utóbbi két évtized alatt, nevezetes fejlıdésnek indult úgy területileg, valamint a termés mennyiségére s évi átlagára nézve. Egyúttal kifejezést adtunk abbeli véleményünknek is: hogy ezen fejlıdés még nem érte el tetıpontját, hanem úgy extensiv mint intensiv irányban további növekedésre képes. A búzatermelés ezen további fejlıdésének azonban nálunk három alapföltétela van: egyik a természeti lehetıség; másik a culturális haladás; harmadik az üzleti elınyösség. A természeti viszonyok részérıl nincs akadály a további terjeszkedésre: amennyiben nálunk az ugar még tetemesen korlátozható, a gyepföld pedig részben még feltörhetı. Az általános haladás szintén indokolja a terjeszkedést: amennyiben lehetıvé teszi a belterjesebb mívelést: szaporítván és olcsóbbá tévén a tıkéket. Állitásunkat támogatják a statistikai adatok is. Íme Belgiumban a búzavetések az összes területnek 9.4%-át, Francziaországban 13.6%-át, Olaszországban 15.5%-át foglalják el; holott nálunk erıs búzatermelésünk daczára még csak 9.2%-át foglalja el a búzavetés az összes területnek. De ha nem is lenne föltétlenül tanácsos, avagy czélszerü, hogy ebbeli termelésünket egyelıre területileg is gyarapítsuk; okvetlenül, ajánlható: azt belterjességben fokozni és búzaterméseink országos átlagát emelni. Bár ezirányban az utóbbi évtized alatt örvendetesen haladtunk: a további javulásra még tág tér és lehetıség nyilik. Ugyanis, az átlagtermés tekintetében még mindig fölöttünk áll Francziaország (1574 H/l-re1), Németország (16.75), Belgium (20.71), Német-Alföld (22.33), Nagy-Britannia (26.50) és Dánia(28.64 H/l átlag-búzaterméssel hektáronkint). Ez utóbbinak átlaga tehát több mint kétszerese a mi búzatermés-átlagunknak = ) De föltéve, hogy hajlandók volnánk búzatermelésünket térileg is szélesbiteni, és képesek lennénk azt belterjességben (átlagaiban) is fokozni: még mindig komoly számitásba veendınek marad a harmadik föltétel, t. i. az okszerüség, a jövedelmezıség kérdése. Ezen kérdés pedig sarkallik a búza eladási árában, mely 1882 óta rohamosan hanyatlott, s ha még tovább is esnék: kérdésessé tehetné, a magyar gazdára nézve, a búzatermelés jövedelmezı voltát. A búza ára oly factor, melynek alakulása nem függ egyes gazda, de egy egész ország gazdáinak akaratától sem. A búza világforgalmi árúczikk; árát a világpiacz határozza meg. Mivel pedig a magyar mezıgazdaság, termésének fölöslegével, a külföldön kénytelen piaczot keresni, ott azonban számos hatalmas versenytárssal sıt óriási exportáló országokkal találkozik: a búza áralakulása a búzának nemzetközi termelésétıl és forgalmától függ. És ezzel elérkeztünk jelen czikkünk tulajdonképeni tárgyához, t. i. a búza nemzetközi termelésének kérdéséhez. 1 Az évi átlagok. Lásd: Közgazdasági Statistikai Évkönyv 1889/90, 106. l.

2 Mainap ezzel is kénytelen a magyar gazda foglalkozni: lévén ezen kérdésnek döntı befolyása a búza áralakulására, s ezzel a magyar gazdasági termelés legnagyobb czikkének jövedelmezı voltára: közvetve tehát gazdaságaink díszlése s gazdáink megélhetésére. Ha a hivatalos statistika idevágó adatait figyelemmel tanulmányozzuk, három minket jelenleg érdeklı fontos kérdésre elég kimeritı választ találunk: 1-ször: mennyi búza termeltetik általában és az egyes országokban? 2-szor: minık, egyes országokban, az évi termésátlagok? 3-szor: minı irányt vett utóbbi idıben a búzatermeles? mely országokban emelkedik? hol és mennyire hanyatlik? Ad 1. Több évi átlagban számítva: a világ összes búzatermelését 744 millió hektoliterre teszik; az évi búzatermést pedig 758 millió hektoliterre becsülik. Ezen egész összeghez következı területen és mértékben járultak az alábbi országok termései az évben területfölvétel: hektáron: hektoliter: Észak-amerikai Egyesült Államok (1888-ban) 15,121 ezer millió Francziaország (1887-ben) 6, Oroszország (1881-ben) 11, Kelet-India (1888-ban) 10, Magyarország 2, Olaszország ( ban) 4, Spanyolország? 2, Németbirodalom (1888-ban) 1, Nagy-Britannia és Irhon 1, Ausztria 1, Románia (1873-ban) Britt gyarmatok (1888-ban) 1, Törökország? Kis-Ázsia? Canada? Argentina és Chili? 9.99 Perzsia? 7.99 Orosz-Lengyelország? 7.50 Algier (1886-ban) 1, Belgium (1880-ban) Egyptom? 4.99 Syria? 4.99 Japán (1886-ban)? 4.50 Portugália (1865-ben)

3 A többi állam búzatermelése nagyon jelentéktelen. Hozzávetıleg termel: Görögország? területen 1,700 ezer hektolitert, Szerbia 250 ezer hektáron 1,600 ezer hektolitert; Német- Alföld 85 ezer hektáron 1,500 ezer hektolitert, Svédország? területen 1,500 ezer, Dánia? területen 1,330 ezer, Svájcz 600 ezer, Norvégia 110 ezer hektoliter búzát. A világ összes búzájának jóval több mint felét ( millió hektolitert) Európa termeszti. Ad 2. Hogy mily nevezetes befolyást gyakorolnak a búzatermelés eredményére: a munka, tıke és értelmiség, vagyis az intensiv mívelés legjobban mutatják a különbözı termésátlagok, melyek az egyes termelı országokban a búzánál elérve lettek. A Közgazdasági Statistikai Évkönyv 1889/90. évfolyamának adatai nyomán közöljük az átlagos búzatermést hektáronként hektoliterekben az alábbi országokban: 1885-ben: 1886-ban: 1887-ben: Dánia Nagy-Britannia Német-Alföld Belgium Németország Francziaország Magyarország Ausztria Észak-amerikai Egyesült Államok Olaszország Britt-Kelet-India Ausztráliai britt birtokolt Európai Oroszország Algier (1883, 1884 és 1886-ban) A fenti országok közül legmélyebb termésátlaga volt Oroszországnak (4.91), legmagasabb Dániának (37.63). A különbség e két fokozat közt úgy viszonylik, mint 1:7.6-hez. Hazánk búzatermelési átlagával a hetedik helyre küzdötte fel magát, 1887-ben megelızte Francziaországot, 1885-ben és 1887-ben Ausztriát is. Feltünı Olaszországnak alacsony búzatermés-átlaga; mely sajátságos jelenség abban leli magyarázatát, hogy Lombardiában és Velenczében aránylag kevés búza termeltetik s itt az öntöztetésre berendezett földeken leginkább rizs míveltetik; a legnagyobb búzaterületek pedig a déli részeken vannak, hol a cultura alantabb fokon áll, s maga a búza a szántóföldek 40%-át foglalván el: az okszerü váltó hiánya s a szemtermelés túlhajtása a földet (mely amúgy is évezredek óta gabonát termel) szükségkép kimeríti. Itt ugyancsak lehet tanulmányozni a Liebig-féle talajkimerülést. Valódi szerencse hazánk s a nyugati culturállamok búzatermelıire, hogy a legnagyobb búzatermelı s exportáló államok (észak-amerikai Egyesült Allamok, Oroszország, Kelet- India) oly csekély termésátlagokat mutatnak fel. De mivel ez, idıvel, máskép is alakulhat: kérdés: vajjon képesek leendnek-e gazdáink búzájukkal még akkor is versenyezni, ha majdán ama országok óriási területein is megtelepedik a belterjesebb mívelés, és a jelen alacsony átlagnak csak 2 3-szorosára is emelkedik a termelés? Pedig itt tekintetbe sem vettük még a búzának jövıben okvetlen

4 bekövetkezendı térileg való terjeszkedését is. Hogy pedig ez utóbbira mennyire megvan a lehetıség, ezt a következı pontban akarjuk fejtegetni. Ad 3. Lássuk elsı sorban a legnagyobb búzaexportálót: az észak-amerikai Egyesült Államokat, melyek kivált a nagy polgárháború befejezése óta lettek Európára nézve oly félelmes versenytársakká. Mint minden más tekintetben, úgy a mezıgazdasági irányban is, fejlıdésöknek arányai valóban bámulatosak. Bizonyítják ezt többi között a következı adatok: Összes mívelhetı területök, mely az 1850-ki census szerint 119 millió hektár volt, 1880-ban már 217 millióra emelkedett, tehát majdnem megkétszerezıdött. De a tényleg mívelés alatt álló terület még rohamosabb fejlıdést mutat; miután ez mely 1850-ben még csak 46 millió hektárt tett az évben már 192 millióra emelkedett: tehát több mint négyszeresen terjeszkedett! Ezzel arányban emelkedett a búzaterület is, mely 1867-ben még csak 7.42 millió hektárt foglalt el, holott 1888-ban már millió hektárra terjeszkedvén, 22 év alatt több mint 100%-kal növekedett! És vajjon elérték-e már az észak-amerikai Egyesült Allamok ezen óriási területtel emelkedésöknek netovábbját? Sajnos éppen nem, mert a búzaterület az összes kulturterületöknek még mindig alig 2%-át teszi; holott Olaszországban az összes területnek 15.5, Francziaországban 13.6, Belgiumban 9.4 és Magyarországban 9.2%-át foglalják el a búzavetések. Mily óriási tere van tehát még az észak-amerikai Egyesült Államokban a búzatermelés terjeszkedésének! Nézzük most a másik nagy búzaexportáló versenytársat: Oroszországot, mely, földrajzi fekvésénél fogva, minket még közelebbrıl érdekel: íme ez szintén nagy mértékben birja a búzatermelés további terjesztésének kedvezı föltételeit. Talaja, a birodalom déli felében, egyenletes, mélyrétegü, dús humustartalmu fekete föld, mely a miénkhez hasonló kitünı aczélos búzát terem s még távolról sincs oly arányban búzatermelésre fordítva, mint amikép e czélra tényleg felhasználható. Ugyanis a búzaterület európai Oroszország összes területének csak 2.4%-át, mezıgazdasági területének 7.07%-át, szántóföldjének pedig csak 11.17%-át teszi; holott hazánkban a szántóföldnek bıven 22%-a van búza alá fogva. Európai Oroszország tehát, úgy külterjes valamint belterjes irányban, nagy mértékben fokozhatja még búzatermelését. Lássuk most a harmadik búzaexportáló óriást: Britt-Kelet-Indiát, mely kivált az utóbbi 10 év óta kezd az európai piaczokon félelmes versenytárs gyanánt föllépni, és még az északamerikai termelıknél is rémületet kelteni. Kelet-India 1888-ban a világ összes búzatermésének 11.64%-át szolgáltatta: tehát közel annyit, mint Oroszország (11.82%) s közel kétannyit, mint hazánk (6.57%). Megnyugtatólag hat azonban, hogy Kelet-India búzatermelése az utóbbi években úgy területileg mint évi átlagában inkább apadt, semmint növekedett. Mellette belfogyasztása is roppant nagy (harmadik a világon) 1887-ben millió hektoliter. Nem megvetendı és, fıleg közvetlen szomszédságánál fogva, jelentékeny versenytársunk a búza világpiaczán: Románia, melynek búzakiviteli többlete az években millió hektoliter közt ingadozott. Magyarország búzakiviteli többlete az évek átlagában 5.27 millió hektoliter. Bulgária búzakiviteli többlete az és évek közt millió hektoliter közt váltakozott. Britt-Ausztrália kiviteli többlete némely években megközeliti Romániáét ( ); Britt- Canada Bulgáriáét ( millió hektoliter). Az argentinai köztársaságnak az 1882., és években 2 3 millió hektoliter több-kivitele volt.

5 Algier, Egyptom kiviteli többlete alig éri el az egy-egymilliót; Szerbiáé alig a fél millió hektolitert. Ezzel végigmentünk concurrenseinken a búza világpiaczán. Legnagyobb számot tevık ezek közt az észak-amerikai Egyesült Allamok, Oroszország, Kelet-India és Románia. Ezen négynek exporttöbblete búzában kitett az évek átlagában millió hektolitert! Ezen országok versenye nem csupán azért oly aggasztó, mivel náluk még óriási területek búza alá foghatók: melyek terményét ık részint olcsón elıállitani, részint olcsón szállitani képesek: hanem azon okból is, mivel nincs kizárva a lehetıség: hogy eddigi alacsony termésátlagaikat ık is majdán tetemesen emelni fogják. Hogy a fogyasztás vajjon meddig fog lépést tarthatni ezen óriási búzatermés-tömegekkel; hogy hazánk, Közép- és Nyugat-Európa gazdái meddig fognak még versenyezhetni Kelet- Európa s a tengerentúli országok termelésével: erre ma senki biztos feleletet adni nem képes. De a következményeit ezen válságos versenynek már is látjuk, részben fájdalmasan tapasztaljuk. A búzaárak 1882 óta rohamosan csökkentek. Közép-Európa szükségesnek látja fogyasztóinak rovására védvámok által biztositani a verseny alatt nyögı gazdáit. Több nyugat-európai országban a búzatermesztés egyre kisebb területre szorul. Feltünıen mutatkozik ez Angliában, mely leginkább van kitéve a tengerentúli országok versenyének. A számitó angol gazdák az immár kevésbé jövedelmezı búzatermesztésrıl a sörárpa- és még inkább a takarmánytermelésre térnek át, az állattenyésztés emelése által akarván ellensúlyozni a szemtermelés megcsökkent jövedelmezıségét. (Nem rejlik ebben némi tanulság ránk magyar gazdákra is?) Anglia búzaterülete az ötvenes évek végén 1.62 millió hektárra becsültetett; a hatvanas évek végén még másfél millió hektár volt; holott az utóbbi években már alig érte el az egy millió hektárt: tehát 30 év alatt több mint egy harmadrészszol csökkent a búzaterület Angliában. Francziaországban is (a búzának óriási belfogyasztása daczára, mely az egész világon legnagyobb s 1887-ben 124 millió hektoliterre rugott) csökkent a búzaterület; bár távolról sem oly arányban, mint Angliában: az apadás ott ig 99 ezer hektárt, vagyis 1.3%-ot tett. Olaszországban (hol szintén magas a búza-belfogyasztás: 1887-ben millió hektoliter) még jelentékenyebb a búzaterület apadása: 1870-tıl 1883-ig 4.74 millió hektárról 4.43 millió hektárra: tehát 310 ezer hektárnyi apadás 13 év alatt. Ezen apadás leginkább Közép- és Dél- Olaszországra esik. Német-Alföldön 92.9 ezer hektárról apadt a búzaterület 85.1 ezer hektárra 1882-tıl 1887-ig. Ellenben Németország és Ausztria búzaterülete emelkedik amazé 1882-tıl 1888-ig 1,821.4 ezer hektárról 1,933.3 ezer hektárra; az utóbbié, ugyanazon idı alatt, 1,016.8 ezer hektárról 1,185.7 ezer hektárra. Hogy Magyarország búzatermelése szintén és minı hatalmas arányokban emelkedett, azt e füzetek juniushavi számában közöltük. Vajjon az utóbb nevezett három országnak, de kivált Magyarországnak gazdáira nézve teljesen indokolt és valóban okszerü-e a fennebb részletezett alakulásokkal szemben-a búzatermelést jövıre is még területileg nagyobbitani? és nem lenne-e inkább tanácsos a nyugat-európai gazdák példáját követve a takarmánytermelésre és állattenyésztésre nagyobb súlyt fektetni: ezen életfontosságu kérdésekre a választ bátran gondolkodó, számitó gazdáinkra bízhatjuk. Sporzon Pál.