Csaholásukért külön juttatás jár(t)

Átírás

1 A TARTALOMBÓL: Csaholásukért külön juttatás jár(t)...2 A Szabad Európa Rádió ügynökei...5 A rég meghalt Aczél György szelleme elõtt hajbókolnak...9 A Vasárnapi Újság színe és visszája...13 Havas Henrik anyósa az alezredes elvtársnõ...16 Göncz Árpád és nyalonc tollforgatói...19 Maffiafõnökök zsebében a sajtó...22 Megvehetõ média sztárok...25 A rádió ostroma Fidesz-MSZP paktum a nyilvánosság ellen...32 Az elvetélt rádiós puccs mögött...35 forint tízmilliárdok állnak Ön a Jó Ha Figyelünk külföldre is!!! címû alkalmi megjelenésû újság olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

2 Csaholásukért külön juttatás jár(t) Ma a független újságírókról írok. Közszolgálatiakról és a kereskedelmi hírközlés, kábítás tollforgató, mikrofont tartó életmûvészeirõl. A törvényhozás, a kormányzás és az igazságszolgáltatás után, sorrendben, a negyedik hatalmi ágazatról van szó. De a mögöttünk lévõ évtizedek alatt ez a sorrend igen gyakran fölcserélõdött. Tapasztalhattuk, hogy a mi igazmondó, tényszerûen tájékoztató, becses lábaikkal talán már nem is a földön, sokszor a fellegekben járók, önmagukat médiamoguloknak kikiáltók, ebben az imént említett sorrendben gyakran az elsõ helyre küzdötték fel magukat. Még ma is úgy értelmezik, a világ összes foglalkozása a futottak még kategóriába tartozik, a képzeletbeli piedesztált egyes-egyedül csak õk uralhatják. Amit õk Pesten kitalálnak, vagy amit az ország mindenkori nagyjai parancsként kiadnaknekik,azazegyetlenésmegfellebbezhetetlen igazság október 23-án a Szabad Kossuth Rádióban hangzott el a sokak által ismert önkritikus mondat: Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon. Azóta a hullámhosszak száma megsokszorozódott, megismertük a televízió közszolgálati és kereskedelmi változatát is, a néhány létezõ országos és megyei napilapok mellett megszületett a bulvársajtó is. Nõtt a lehetõség, ezzel egyenes arányban nõtt a hazugságok száma is. Ha a politika, bármikor is, félre akart vezetni, anarchiát akart keletkeztetni, a lefizetett újságíró mindig kéznél volt. Voltak persze kivételek is, akik nem tûrték ezt az önkényt, ezt a politikai diktatúrát és cenzúrát, õk most külsõ szemlélõi csupán az eseményeknek. Elzavarták õket a nyilvánosság közelébõl, mert sok esetben attól tartottak, egy-egy, mikrofonnal és tollal igazságot keresõ, fejjel a falnak rohanó szent õrült, rabló-, kifosztó hadjáratuk gátjaivá válhat. Most még ne a mai megtévesztõkrõl, Hazát elárulókról beszéljünk, hiszen ahogy a rendszerváltozás hazugságait már évtizedekkel ezelõtt megfogalmazták, ugyanígy készítették fel, Kádár kommunizmusában, a mai anarchiára, az arra alkalmasakat. Az, amit a mai sajtóban, sajtómunkásoknál és sajtómágnásoknál tapasztalunk, teljesen törvényszerûen alakult így. Már Kádár leghûségesebb ideológiai fegyverhordozója, Aczél György és csapata évtizedekkel ezelõtt látta, hogy az a sajtó, amelyik összetételében, vezetõ embereit tekintve, eszmeiségében megegyezik az aczélival, az késõbb anarchiát fog elõidézni. És azt az anarchiát, amelyet a múlt század nyolcvanas éveiben, ban alakítottak ki a liberálisnak mondott lapok, az akkor még kormánylapnak nevezett Magyar Hírlap, a televízióban és a rádióban a Forró Tamás-Havas Henrik tandem nevével fémjelzett páros, át fogják menteni, politikai érdekbõl, a rendszerváltozás utáni idõszakra. A módszer már akkor ismerõs volt, a mai folyamatok kipróbálása már akkor megtörtént, amikor látszatkritikával aláztak porba minden tekintélyt. Vegyünk egy példát, bizonyságul ban Benke Márta a Magyar Hírlapban megjelentett egy írást, Érdemtelen érdemjegyek címmel, ami arról szól, hogy Tiszakécske akkori tanácselnöke, mert az MSZMP városi pártbizottsága második emberének gyermeke, rosszabb jegyet kapott, és a tanácselnök odaszólt az iskola igazgatójának, mint kinevezõ, hogy jó lenne, ha nem rontanánk el a kádergyerek továbbtanulási lehetõségét. Hogy a Lovasné gyerekének nem kettest, hanem négyest kell adni. Az írás megjelenése után cikk cikket, riport riportot követ. A Forró-Havas páros és a többiek, a 168 óra címû, Mester (Messinger) Ákos által vezényelt mûsoraiban, hír-és más magazin összeállításokban, a Magyar Televízió Ablak címû mûsoraiban késõbb már azt is kiderítették, hogy a tanácselnök, Miskó István, aki egyben országgyûlési képviselõ is volt, a Tisza partján ingyen telkekhez jutatta Bács-Kiskun megye akkori vezetõ embereit. Az információk persze korántsem oknyomozások révén kerültek a riporterek, újságírók birtokába. Mindig voltak illetékes elvtársak, akik az arra érdemeseket kisebb-nagyobb hírmorzsákkal látták el, hogy mindig legyen kellõ municiójuk a halálharc folytatásához. A gyilkos kommandó, maga a láthatatlan gépezet, mozgásba lendült. Miskó István mindezt nem értette, nem tudta elképzelni, hogy õ, akit egyébként Tiszakécskén többek között munkabírásáért, közvetlenségéért (a helyieknek õ volt a Miskó Pista), települése védelméért, számtalan megvalósult városfejlesztési elképzeléséért az ottani lakosok tiszteltek és szerettek, miért mocskolódik be ilyen hirtelen. Olyan dolgokért, amelyek más városokban, megyékben is elõfordultak. A miértekre nem, kapott választ, legálisan otthon tartott fegyverét elõvette, fejéhez illesztette és tüzelt. Öngyilkos lett, meghalt. A halálkommandó, bár valószínûleg túllõtt a célon, de megbízatásának eleget tett. De hogy miért éppen Miskó volt a célpont, akkor még sokan nem látták. Sokan csak fölhördültek, s a tenyerüket dörzsölték, hogy valami pozitív folyamat indult el a kommunisták uralta Magyarországon. Egy valamit azonban nem láttak sokan, a kivégzõ osztag bértollnokai azonban bizonyára tudták, hogy az igazi célpont nem a tanácselnök-országgyûlési képviselõ-megyei frakcióelnök Miskó volt, hanem a rendkívül népszerû, egykori nagygazda-kulák, hazafias érzelmeirõl ismert megyei tanácselnök, Gajdócsi István.AzaGajdócsi,akipéldáulakésõbb hírhedtté vált, ügynökökkel tele tûzdelt lakitelki találkozó fõ patrónusaként, anyagi támogatójaként jeleskedett, s a találkozón való megjelenésével a nemzeti gondolatokat legitimálta. Meg sajnos ügynökök sokaságát is, akikbõl késõbb országos vezetõ lett. Gajdócsi hihetetlen tekintélyre tett szert, nemcsak Bács-Kiskun megyében, hanem országosan is. Gajdócsi, Pozsgai Imre, Romány Pál, Horváth István tartozott a közvetlen baráti és harcostársi köréhez. Ezt a csoportot az MSZMP ortodox szárnya, nemes egyszerûséggel, maffia-csoportnak nevezte. Az igazi erõ, az igazi befolyásos ember azonban Gajdócsi volt, aki személyesen védte meg Lezsák Sándort (bár ne tette volna) és lakitelki csapatát. Õ védte meg, a ma nagyszerû tudósként, hazafiként ismert Pap Gá- 2 jó ha figyelünk külföldre is

3 bort, akirõl Aczél György azt mondta, hogy amíg õ az ideológiai titkár, vagy miniszterelnök-helyettes, Pap Gábor nem kaphat munkát. Gajdócsi ujjat húzott Aczéllal és tisztes egzisztenciát biztosított Kecskeméten neki, a Zománcipari Mûveknél. Gajdócsi egy olyan ember volt, akinek jobb- és bal kezét le akarták vágni, mert túlságosan is nemzeti érzelmû volt, aki már a nyolcvanas évek elején Himnuszt énekeltetett a végrehajtó bizottsági üléseken. Erõsen kilógott a sorból, s nem tartozott a már akkor formálódó majdani rendszerváltozás kiszemelt kegyeltjei közé. Miskón keresztül õt akarták ellehetetleníteni. Vajon a ma bátrai, az akkor mikrofonukkal, újságjuk nyilvánosságával rendelkezõ bérencek felmérték-e, hogy jól megfizetett ügybuzgalmuk szomorú végeredménye emberhalál lesz. De hogy ne talányoskodjunk tovább, érdemes választ kapni arra is, hogy - ebben az ügyben is - a fõ teoretikus és konspirátor Aczél György mellett, kik mozgatták az arra alkalmas újságírókat. A válasz nem hangozhat másként, mint hogy a háttérben, már akkor is ott találjuk a titkosszolgálatokat. S az általuk vezérelt, irányított ügynököket. Azt tudomásul kell venni, hogy minden egyes politikai döntés végrehajtását, ami nem áll másból, mint bomlasztásból, operatív munkából, ami egy mûveleti akció része, minden esetben a titkosszolgálat vezényelte, részint a III/III-as, politikailag besározódott ügynökein, részint pedig a hivatásos, állományi rendszerben mûködõ szakember, szigorúan titkos tisztjein keresztül. A médiát, ebben az egész folyamatban, közvetlenül Karasz Lajos titkosszolgálati vezérõrnagy felügyelte, aki azt megelõzõen Szabolcs- Szatmár megyei pártbizottsági titkár volt, aki iszonyatos erõvel védte a saját állásait, a saját embereit a médiában. Karasz vezérõrnagy a Magyar Rádiót és a Magyar Televíziót gyakorlatilag korlátlanul uralta. Az itt dolgozó, titkos ügyekre kiválasztott újságírók tehát annak a tábornoknak a felügyelete alá tartoztak, aki dogmatikusan hitt a szocializmusban, minden lehetséges és nemtelen eszközzel is védte azt, rádiós-televíziós ügynökei közremûködésével. Ebben az idõszakban még mindég a nyolcvanas évekrõl beszélünk a rádióban, televízióban, és az írott sajtóban körülbelül tízezer újságíró, riporter, egyéb más beosztású ember dolgozott. Közülük nagy számmal voltak beszervezett ügynök is. Ráadásul õk voltak a kulcspozícióban. Tudniillik, a megyei napilapok a megyei pártbizottságok felügyelete, irányítása alá tartoztak. Az MSZMP Központi Bizottságának lapja a Népszabadság volt, amely még a rendszerváltás után is fejlécén viselte a kommunista jelmondatot: Világ proletárjai egyesüljetek! A Hazafias Népfront lapja a Magyar Nemzet volt, a Szakszervezetek Országos Tanácsáé a Népszava, a kormányé meg a Magyar Hírlap. A rádió és a televízió is közvetlenül az MSZMP irányítása alá tartozott. De ez így túlságosan általánosnak tûnik, ezért részletezzük. Minden újság felügyeletét politikai bizottsági tag látta el. A Népszaváét a szakszervezetis Gáspár Sándor, a Magyar Nemzetét a feltörekvõ Pozsgai. Az újságok újságja a Népszabadság volt, szintén kellõ, magas rangú irányítóval, bár az már nem is újság, hanem egy intézmény volt, a legjobb feltételekkel. Egy-egy ügyben a Népszabadság adta meg a hangnemet, amit aztán átvett és hûen követett a rádió, a televízió és minden egyes megyei napilap. A Népszabadság fõszerkesztõje az MSZMP Politikai Bizottságának összes információját birtokolta ban az elbocsátott légió, az ÁVH emberei jórészt az írott sajtóban helyezkedtek el, mert az akkor kiépülõ televízió még nagyon keveset tudott közülük átvenni. Az ÁVH, a televízióban, az úgynevezett utazós helyeket foglalta el, a külföldi utazásokat uralta, így az akkori Telesport emberei, szinte egytõl egyik az ÁVH-tól kerültek oda. Radnai János, Szõnyi János, Vitár Róbert, Vitray Tamás és a többiek, az elbocsátott légió emberei voltak. Rendfokozattal rendelkezõ tisztek. A rádió külügyi tudósítóiról, utazó munkatársairól, Szepesirõl, Kulcsár Istvánról, Ipper Pálról és a társaikról ugyanez mondható el. Moszkvába, Londonba, Tel-Avivba, New-Yorkba, az újságírók közül, csak magas rangú, szigorúan titkos tisztek kerülhettek ki. A Magyar Távirati Iroda volt és maradt a csúcsok csúcsa. Ez az intézmény mindenkor a titkosszolgálatok információ szerzésének góca volt. Õk válogatták a továbbítandó híreket, õk is címkézik meg, hogy mi ebbõl a titkos, a dupla nullás, tehát szigorúan titkos, melyek, amelyeket szivárogtatni kell. A Népszabadsággal voltak szoros kapcsolatban, amely orgánum, a politikai bizottság döntése alapján, megmondta, hogy ezeket a híreket milyen hangnemben kell szellõztetni. Kádár János, haláláig, soha nem engedte meg, hogy egy-egy politikai bizottsági döntést elõször személyesen ne õ olvasott volna el, mielõtt megjelent volna az a Népszabadságban. De visszatérve a Magyar Távirati Irodára, kiküldött tudósítói egyben tudósították a Magyar Rádiót és a Magyar Televíziót is. Az ellenõrzés tehát egyértelmûen biztosított volt. Az is gyakorlat volt, hogy a Moszkvából érkezett, hivatalos hírek közül csak azokat volt szabad nyilvánosságra hozni, amelyek az ottani, szintén a szovjet pártfõtitkár által ellenõrzöttek voltak. Hiába adott ki egy-egy hírt London, Washington, Párizs, amíg annak szovjet verziója Moszkvából meg nem érkezett, itthon tilos volt közölni. S csak a TASSZ híre hangozhatott el. Az eddig leírtakra mutassunk meg egy példát. Az alábbi interjú, amit én készítettem, május 28-án hangzott el a Magyar Rádió Vasárnapi Újságjában. Gazdag archív anyagom egyik példánya ez, a kérdezett Belovai István, az Amerikai Egyesült Államokbeli Colorádo államából, Denverbõl. Belovait úgy ismerte meg az ország, mint aki még a Kádár-rezsimben NATO kém lett, tehát átállt a másik oldalra. Rehabilitációjára a mai napig nem került sor. Továbbra is hazaárulóként van itthon elkönyvelve. Belovait Aczél Endre újságíróról kérdeztem akkor, akirõl május 22-én, hétfõn, a Magyar Nemzetben a következõ jelent meg: Aczél 1944-ben született. Nemcsak tudósítóként volt a nómenklatúra dédelgetett tagja, hanem Acsádi néven, mint katonai hírszerzõ is, ha a B /1985-ös számú vádirat nem hazudik, amelyet Balatoni Elemér ezredes, katonai ügyész fogalmazott, és amelyben Belovai Istvánt, a NATO kémjét azzal is vádolják, hogy az amerikaiknak felfedte Aczél rejtettebb mesterségét és küldetését. Magyarán mondom Belovainak, Aczél Londonban hírszerzõ volt, miközben a Magyar Távirati Iroda tudósítójaként, újságíróként volt kint hivatalosan? Mit tud ön errõl? A rövidke kis idézet teljesen megfelel a valóságnak. Aczél Endre valójában az MTI kiküldetésében Londonban volt, de egyben a katonai hírszerzés ügynöke is, és ilyen minõségben, fedésben folytatta ezt a tevékenységet. Acsádi Endre néven dolgozott a hírszerzésnek Aczél Endre. Tudható az, hogy mikortól és meddig? A konkrét idõpontot nem tudom, de a 70-es évek elejétõl már a katonai hírszerzés tagja volt. Az, hogy Acsádi a fedõneve, teljesen elfogadott dolog, mert a katonai hírszerzés rendszerében a rejtett tevékenység során mindenki kapott egy fedõnevet. Neki az Acsádi név jutott. Ön 1982-ben került ki Londonba, mint hivatásos hírszerzõ, hiszen a katonai pályán in- jó ha figyelünk külföldre is 3

4 dult el az élete. Ekkor találkozott Aczél Acsádi Endrével? Személyesen ekkor ismertem meg, habár korábban már ismertem a nevét különbözõ újságírói tevékenysége során. A jelentéseivel találkozott? Mielõtt kimentem volna, itthon is találkoztam a jelentéseivel. Tudható, hogy mikor jelentett Aczél Acsádi Endre? Semmi titkot nem jelent ma már ez, hogyha elmondom, hogy õ szakképzettségénél, illetve beosztásánál fogva tudósítói tevékenységet folytatott, ennek kapcsán a hírek megszerzése érdekében legálisan kapcsolatot tartott egy csomó emberrel, legyen az brit állampolgár, vagy más nemzetiségû. A sajtóbörzén alapvetõen politikai, katonapolitikai hírek megszerzésére törekedett. Ebbõl készített jelentéseket és továbbította a katonai hírszerzés központjába. Meddig végezte ezt a tevékenységét Aczél Acsádi? A rendszerváltozásig ig mindenképpen tagja volt a katonai hírszerzõ szervezetnek. Nem tudom, hogy utána az új felállásban ez tovább folytatódott-e, de nagy a valószínûsége, hogy nem. Külön fizetést kapott a tevékenységéért? Természetesen kapott külön juttatást, meg a költségeket mindig megtérítette a Katonai Hírszerzõ Hivatal. A rezidentúra. Tehát, ha azt mondta, hogy valakivel vacsorázott és ahhoz tudott csatolni egy információt és abból jelentés készült, akkor az ebédjét, vacsoráját, a fogyasztását el lehetett számolni. Akkor õ tulajdonképpen két helyrõl kapott jövedelmet. Kapott egyszer, mint hivatásos MTI tudósító, másrészt pedig, mint a hírszerzés egyik embere. Így van, pontosan. Ez sok pénz lehetett? Nem, nem ez volt a nagy pénz. A nagy pénz az volt, hogy õ lehetett az MTI kiküldöttje Londonban. Õ pedig azért kerülhetett ki Londonba, mert a katonai hírszerzés ügynöke volt. Ezért két-háromszáz amerikai dollárnál többet nem kapott havonta, s ehhez jött az imént említett költségtérítés. Rendfokozata is volt? Igen. Úgy tudom, hogy utoljára százados volt. Amikor Vietnamban teljesített rövid ideig szolgálatot, azt hiszem, hadnagyi rendfokozata volt. És mit gondol, Vietnamban hírszerzõ is volt már egyben? Már ott is, igen. Ezt honnan tudjuk? Mert tudom. Erre vannak dokumentumok, jelentések? Én láttam ilyen dokumentumokat, tehát következésképpen fogadja el hitelesnek, amit mondok. Amirõl most beszélünk, az a Kádár-rendszer idõszaka. Akkor a magyar politika nem volt független Moszkvától. Sõt. Magyarország vazallusa volt a Szovjetuniónak. Azok az emberek, akik Londonból például jelentettek Magyarországra, nevezetesen Aczél Acsádi Endre is, azok az emberek Magyarországnak, Budapestnek jelentettek, vagy Moszkvának? Akik nem voltak beszervezve a KGB által is, azok mindig a magyar katonai hírszerzés rezidensének tették meg a jelentést, és innét ment a katonai hírszerzés központjába a hír. A magyar katonai hírszerzés központjában a bejövõ híreket értékelték, és ha úgy találták, hogy arról a szovjeteket tájékoztatni kell, akkor azonnal, egy külön táviratban ment az anyag tovább. Lefordították oroszra és küldték Moszkvába. Tehát akkor elképzelhetõ, hogy Aczél Acsádi Endre jelentései is Moszkvában kötöttek ki, az ön által imént említett rendszer alapján? Igen, pontosan errõl van szó, az információk zöme Moszkvában kötött ki. A beszélgetéshez bár erre felkértem Aczél Endrének nem volt hozzáfûzni valója. De térjünk vissza az eredeti gondolatokhoz. A Magyar Rádióban egy olyan rendszer mûködött, amelynek úgynevezett hangulatjelentõ felelõsei voltak. Ilyen hangulatjelentõ volt például Bolgár György is, aki rendszeresen megjelent az akkori munkahelyemen, a Falurádióban, és az MSZMP egy-egy döntésérõl, intézkedésérõl kérdezte a munkatársakat. Így mûködött a rendszer, ebben a piramis felállásban. A Magyar Rádió, miután kiemelt titkosszolgálati felügyelet alatt állt, a hangulatjelentõnek hivatalosan kapcsolatban kellett állni a titkosszolgálatokkal. A rádió, pontosan kiemelt helyzetébõl adódóan, beszervezés szempontjából, tabu volt a BRFK-nak, s más titkosszolgálati szervezeteknek. A rádió és a televízió, ügynökszerzés céljából, kifejezetten annak a már korábban említett tábornoknak a fennhatósága alá tartozott. Ezek az intézmények a hivatalos véleményközlés fóruma voltak. Ha itt valakit elmarasztaltak, pakolhatta otthon a betyárbútort, a karrierjének vége szakadt, vehette a selyemzsinórt. De hogy mûködött ez máshol? Ugyanígy. A Pravda, az akkori Szovjetunióban szintén mindég hivatalos állásfoglalást közölt. A despotikus rendszerekben, mint például a szocializmusban, vagy a mostani globalizmusban, a híreken keresztül döntenek mindenben. Nézzük meg például egy kis kitekintéssel az egyiptomi Al Ahram nevû, Nasszer, Szadat, vagy jelenleg Mubarak által felügyelt újságot. A fõszerkesztõ, megjelenése elõtt, ott is naponta mutatja be, hogy mi jelenik meg a lapban. De vegyünk ismét hazai példákat. Közvetlen ismerõseim közé tartozott, a Budakalászon élt, azóta már meghalt, a meggymagosként elhíresült Demeter Béla, még a Kádár-rezsimbõl. Egyetlen bûne volt, hogy a konzervgyárakban, fillérekért, megvásárolta a feleslegessé vált meggymagot. Facsemete ültetvénye volt, a magot kemény munkával megtisztította, további fejlesztésre alkalmassá tette, a kikelt, majd termésre éretté tett facsemetéket meg, piaci áron eladta. Nagy nyeresége származott ebbõl. De hát akkor még a Kádár-katonák uralkodtak. A Magyar Televízióban volt egy Kékfény nevû mûsor, munkatársa, mûsorvezetõje, riportere Szabó László, a Szabad Nép, majd a Népszabadság munkatársa. Szabó, valósággal üldözte Demeter Bélát, mint csalót mutatta be, aki aztán nem is kerülte el a börtönt. Szabó László szintén ÁVH-s tiszt volt, akit a leszerelése után a televízióhoz tettek. A Kékfény, mint rendkívül nézett mûsor, a bûnügyi eseményeket befolyásolta. Majdhogynem kijelenthetõ, hogy Szabó nem riportokat csinált itt, hanem szinte elõre közölte az ítéleteket, ami teljes uralmat jelentett az igazságszolgáltatás fölött. Aki a Kékfényben pozitív figuraként jelent meg, megdicsõült, ha rossz fényben tüntették fel, készíthette a börtöni motyóját. A Kékfény mûsoráért egyébként az akkori Belügyminisztérium szigorúan titkos tisztjei feleltek, hivatalosan. Ha valaki venné a fáradtságot és visszalapozná ezeket a mûsorokat, megnézné a szerkesztõbizottság tagjainak névsorát, megdöbbenve venné észre, hogy mind III/II-es tisztek, szigorúan titkos tisztek voltak, egy részük pedig ÁVH-s. A kiemelt sajtómunkások, akikre szigorúan titkos tisztként is a titoktartási fogadalom kötelezettsége érvényes, több ezer ilyen ember volt (van?) a magyar sajtóban, nemcsak párttagságuk által kötelezettek a pártutasítások végrehajtására, hanem a külön fizetéssel járó titkosszolgálati állományuk miatt is. Ezek közül a képzett és politikailag megbízható embereket, a hangsúly most ez utóbbi megjegyzésen van, többlet információkhoz juttatják, meghatározott csatornákon keresztül, és nekik szondázniuk is kell, hogy az általuk kiszivárogtatott hírnek milyen lecsapódása, következménye van az állampolgárok között. Tulajdonképpen, egy teljesen zárt rendszerben, a legmegbízhatóbbakat külön 4 jó ha figyelünk külföldre is

5 információkkal látják el, nemcsak külön javadalmazások fejében, hanem garantálják nekik, és ez a gyakorlatban meg is valósult, a politikai hatalmasságokhoz való bejutás lehetõségét. Így alakulhatott ki, újságírók között a kasztrendszer, nemcsak a rádióban, hanem a televízióban, Népszabadságnál és más újságoknál is. A kasztrendszeren belül dõlt el az is, hogy ki kérdezhetett, kit. Ilyen kasztrendszerbe tartozott például a Magyar Televízió egyik elnökhelyettese, Megyeri Károly, õ kérdezhette Kádárt. Néha lehetõséget kapott erre Szepesi, Balogh Mária. Ezt a kasztrendszert felügyelte Tömpe István, aki egy idõben, egy személyben volt a Magyar Rádió és a Magyar Televízió elnöke is, Hárs István, egykori ÁVH-s, belügyminiszter-helyettes, elnöke a Magyar Rádiónak. Ebben a felállásban valósulhatott meg a legszigorúbb pártellenõrzés, titkosszolgálati eszközökkel, egészen a piramis alján lévõ megyei pártlapokig. Országosan döntenek például egy Kalocsai ügyben, de a piszkos munkát a Kecskeméten megjelenõ Petõfi Népe végzi el. Így robban fel Petike János tanácselnök ügye, akit lopással, csalással vádoltak meg. A vészharangot a Népszabadságban kondították meg, a kegyelemdöfést azonban a megyei napilap, a már említett Petõfi Népe adta meg. Ez is bizonyítja, hogy mennyire egytövû, diktatórikus a vezénylés egy-egy ügyben, a proletárdiktatúra és az internacionalizmus jegyében. Vegyünk egy ellentétes példát is, olyat, amikor a sajtót, egy adott ügyben, csendre intik. Az ügy fõszereplõi, szintén még a Kádár-rezsimben, Medgyessy Péter, Kostyál Rezsõ, Draskovics, Bonifert, a Pénzügyminisztériumból. Lakás- panama ügybe keveredtek, ami akkor igazán kirívó cselekedet volt. Kádár nagyon vigyázott arra, hogy ilyenek ne történjenek, védték az állami tulajdont. Kádár egyébként is irtózott a magántulajdontól. Amikor Havasi Ferenc családi házat épített Tatán, mint az MSZMP Központi Bizottságának gazdasági titkára, Kádár zsörtölõdései közepette, az õ engedélyével tehette csak meg. Azt mondta az öreg, hogy minek Havasinak a saját tulajdonú családi ház, amikor, ingyen, oda költözhet, ahová akar. Az persze már más kérdés, hogy a tatai ház is ingyen készült, az építõanyagot a környezõ építõipari cégek szállították a helyszínre, fizettség nélkül, a sütõi egykori kõbányásznak. De megint elkanyarodtunk, jöjjenek ismét Medgyessyék. Amikor ismertté vált az ügy, és a pártalapszervezeti taggyûlésekrõl jöttek a hírek, hogy az elvtársak mélyen elítélik Medgyessy miniszterhelyettesék ügyletét, mérhetetlen gyorsasággal csendre intették a firkászokat. Akiknek, ettõl fogva azt kellett bizonygatniuk, hogy nincs is panama, nincs is Medgyessy ügy. De azért nem hagyták annyiban, pártfegyelmivel zárták le a lakásépítési akciót. A vizsgálatot maga Marjai József miniszterelnök-helyettes vezette. Persze azonban nem történt semmi, csak megijedtek, hogy a társadalom mily mértékben ítéli el ezt a mérhetetlen nagyságú panamát.(két következtetés: akkor még tartottak a társadalom haragjától, s a köznép, akkor még, tudott haragudni. Azóta mindenki csöndben van, holott a tét sokkal nagyobb.) A politikai bizottság pillanatokon belül döntött, hogy ezt a kérdést el kell a néppel felejtetni. A felejtéshez megvoltak a megfelelõ emberek és orgánumok. Az ember gondolkodik és választ vár arra a kérdésre, nem volt olyan újságíró, aki állását kockáztatva, szembe menetelt volna a hazugságokkal, s azt kell mondani, emlékeim alapján is, hogy alig. Az újságíró, még az értelmiségen belül is, egy külön kasztot képviselt. Oda tartozni kegy és rang is volt, egyszersmind. Nem a fizetés volt magas, hanem a szakmával járó egyéb kiváltság. Ismerték a döntési mechanizmust, nem kockáztathattak tehát. De a becsületes módszerre is vegyünk egy példát, szintén Bács-Kiskun- megyébõl, a Petõfi Népétõl. Holman Péter kolléga azt a feladatot kapta, énekelje meg a dicsõséges, felszabadító Vörös Hadsereg hõstetteit. Mindazt, amit Alpár lakossága kapott a szelíd tekintetû orosz katonáktól. De hiába kérdezte az ott lakókat, õk csak arról tudtak beszámolni, hogy jöttek az oroszok és nõket erõszakoltak meg, elhajtották az állatokat, loptak, raboltak, civileket gyilkoltak. A cikk az alpáriak elmondása alapján készült el, de nem jelenhetett meg. Szerzõjét azonban még így is, az öngyilkosságba kergették. Kíméletlenül eltaposták. Forrás: Lakatos Pál A Szabad Európa Rádió ügynökei Egy sokat idézett mondat és a történelem, ami mögötte van október 30-án a Szabad Kossuth Rádió köszöntõjében Körmendy László üdvözölte a vidéki szabad magyar rádióállomásokat, s közölte: mától új fejezet kezdõdik a Magyar Rádió életében. Ezután Basa György, a rádió színházi társulatának mûvésze olvasta be a következõ szöveget, amelyet Örkény István írt és hozott nyilvánosságra az Írószövetségben: A rádió hosszú évekig a hazugság szerszáma volt. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon. Itt, a Szabad Kossuth Rádióban nem azonosulnak a régi Kossuth adóval. Akik a hazugságok hirdetõi voltak, nem munkatársai többé a Szabad Kossuth Rádiónak. Örkény István szavait sokszor és elõszeretettel idézte a Szabad Európa Rádió, az a rádió, amelyet a forradalom leverése után százezrek hallgattak idehaza, abban a reményben, hogy onnan legalább igazat hallanak. Ma már azonban tudjuk, tudnunk kell, hogy õk is Hazudtak éjjel, hazudtak nappal, hazudtak minden hullámhosszon. Ennek bizonyítására, a magyarországi szabad sajtó kapcsán, még sor kerül, de most azonban foglalkozunk elõször a belsõ-magyarországi újságírókkal április án egy, a világot megrázó esemény történt az akkori Szovjetunióban, Csernobiltól 18 kilométerre, Északra, a Pripjaty folyó menti Pripjaty városában. Az atomerõmû 4. blokkjában bekövetkezett üzemzavar okozta a világ eddigi legsúlyosabb nukleáris balesetét. Nagy mennyiségû radioaktív anyag került ki a környezetbe, egy része, a légmozgás révén, a környezõ országok fölé is eljutott. Az 1994-ben kiadott összesítõ jelentések szerint a katasztrófa következtében körülbelül 5000 ember halt meg, teljesen munkaképtelenné vált, 640 lakott település lakosa szenvedett különbözõ súlyosságú károsodást. A halottak és a sebesültek száma egyébként nagyon nehezen pontosítható. Azóta is sokan halnak meg a szövõdmények következtében, a genetikai károsodásokat- emberben, természetben pedig csak évtizedek múltán lehet felmérni. A Gorbacsov pártfõtitkár irányította Szovjetunió és annak legfõbb hírközlõ szerve, a TASSZ, ebben az ügyben néma maradt (pedig Gorbacsov meghirdette a glasznoszty nyíltság és a peresztrojka átalakítás politikáját), így az úgynevezett szocialista tábor hírközlõ szerveinek, a magyarnak is, némának kellett maradnia. Akik csak a magyar újságokból, rádióból, televízióból informálódtak, azok szerint Csernobilban, illetve a Pripjaty folyó mentén fekvõ Pripjatyban semmiféle nukleáris katasztrófa nem történt. A csernobili atomerõmû katasztrófája megmutatta a szovjet típusú atomerõmûvek sérülékenységét (ilyen építmény található Pakson is, s a módszer sem sokat változott, baj esetén itt is vagy hallgatnak, vagy félre vezetnek), s egyúttal azt is megmutatta, hogy lehet itt bármilyen glasznoszty vagy peresztrojka, a keleti-blokkban nem létezett (azóta sincs?) a tájékoztatás szabadsága. jó ha figyelünk külföldre is 5

6 Amikor az elsõ, erre vonatkozó adat nyilvánosságra került Svédországban, akkor még a közép és a kelet-európai országokban teljes hírzárlat volt. Ami viszont az akkori szokásjoggal és gyakorlattal példátlan módon ellenkezett (és a sajtóról szóló történetünk folytatásába ezért kerül be ez a tragikus eset), hogy a magyar sajtó, minden tiltás ellenére, a nemzetközi sajtóval azonos szintû tájékoztatási lehetõséget próbált kikövetelni magának. Ennek a Hazát szolgáló harciasságnak, meglepõ és megdöbbentõ módon, a Magyar Rádió és a kormánylapként megnevezett Magyar Hírlap volt a fészke. A Magyar Televízió nagyon csínján bánt az eseményekkel, holott neki már akkor, a különbözõ hírláncokon keresztül, képi-anyag is a rendelkezésére állt. Ami ebben a folyamatban még figyelemre méltó, hogy a Magyar Rádió és a tájékoztatni akaró írott sajtó, bizonyos fokú támogatást kapott a föltörekvõ és sajtót rendkívül jól kezelõ, a Kádár hatalmára törõ Grósz Károlytól és csapatától. Ez a csoport tulajdonképpen a sajtót használta fel saját politikai ambíciói érdekében. A magyar szocialista rendszerben ez volt az elsõ, s egyben eredményes kísérlet arra, amikor az egymástól némileg különbözõ politikai szárnyak és újságíró csoportok, fölhasználva a sajtó nyilvánosságát, kitörve a cenzúra nyomása alól, oda-vissza, segítették egymást. Érdekes viszont az, hogy az egyébként reformernek tekintett, de inkább a pártfegyelmet elõtérbe helyezõ, az MSZMP Központi Bizottsága egyik legerõsebb korifeusa, Marjai József nem tartott Grószékkal. Õ már egészen odáig ment, hogy a Magyar Rádiót, ilyen irányú, felvilágosítani akaró tevékenysége miatt, többször szóba hozta, nemcsak a kormányüléseken, mint illetékes miniszterelnök-helyettes, hanem több panaszos, mondhatnám feljelentõ-levélben kereste fel az MSZMP Központi Bizottságának akkori elsõ titkárát, Kádár Jánost. De hasonló tartalmú értesítéseket küldött az MSZMP Politikai Bizottsága tagjainak, együttesen és külön-külön is. Tette ezt elsõsorban hatalmi ambícióitól vezérelve, másrészt pedig azért, hogy szorítsák vissza a rádió egyes munkatársainak már-már messianisztikus küldetéstudatát. Több riporternél, szerkesztõségi mûhelynél volt tapasztalható-akkor ez az érzés. Ez volt az az idõszak, amikor jobb híján, rendszeresen jártuk a piacokat, s arról beszéltünk, ne egyenek fejes salátát, minden zöldséget-gyümölcsöt erõsen, folyóvízzel mossanak meg. A mikrofon elõször mutatott erõt. Hiába tagadott a keleti hivatalos hírügynökségi rendszer, beleértve a magyar hivatalos tájékoztatást is, a rádió talán elõször és utoljára a nép szolgálatát tekintette elsõdleges feladatának, megnyerve a hallgató teljes szimpátiáját. Ezt a spontán lázadást, elemzõk, az idõk multával úgy értelmezték, hogy ez az eszköz, mármint a rádió, a késõbbiek során, akár egy rendszerváltozást elõkészítõ folyamathoz is hozzá járulhat. Hangsúlyozni és ismételni kell, hogy ez az egész, rádió által meghirdetett glasznoszty, végig a volt rádiós párttitkár, akkor már magasabb léptékû politikus, Grósz Károly tevõleges támogatásával zajlott, akit ortodox kommunistának tartottak, és aki ugyan nem állt ki ezekkel az elképzelésekkel a plénum elé, de tudni kell róla, hogy rendkívül jól használta a sajtót. Tevékenységére, általában nem mondható el, de esetünkben megállapítható, hogy amit tett, jó cél érdekében tette, a korábbi párttitkári kapcsolatait is felhasználva. Elõször tapasztalható, a Kádár-rezsim ideje alatt, hogy a Magyar Rádió kifejezetten közvélekedést formáló erõvé válik, jó irányban, és nem a hivatalos közvélekedést erõsíti. Persze azt még a rádió sem tudta elérni, hogy május elsején, sugárfertõzés veszélye ide vagy oda, mindenkit ki ne zavarjanak az utcára, hogy éltesse a pártot, annak vezéreit és a munkásosztályt. Annyit azonban tudni kell, hogy a bevezetõben említett, sugárfertõzött felhõ, Svédországból visszafordulva, hazánkat az északi részen elérve, az eltelt majdnem négy nap alatt, jó részt elveszítette az élõ emberre és élõ állatra veszélyes agresszív hatását. A sugárfertõzésnek azonban van egy másik következménye is. Nevezetesen az, hogy a dózis beépül a növényzetbe. Megérkezik por és csapadék formájában és beépült, primõr idõszak lévén, a zöldségekbe, a gyümölcsökbe. Csak megjegyzem, nem kis szomorúsággal, hogy akkor Magyarország volt-fóliaházakat tekintve Kelet és Közép-Európa központja, méretben, gazdasági egységben, termelési integrációban. Magyarországon ekkor közel ember foglalkozott primõr árúk termelésével, piaci õstermelõi értékesítéssel.(ma ez a szám alig éri el az ötvenezret, termelési értéke, ennek a területnek, nem számottevõ.) Magyarországnak ekkor a kert-magyarország jellege érvényesült, és azt tudni kell, hogy az elfogyasztott termék, a salátától a paprikáig bezárólag, sugárfertõzött volt. A sajtó képviselõi, az orvosok, a tiszti orvosok jelezték, hogy a folyóvizes átmosás a veszély nagyságát csökkenti, a növényi sejtekbe beépült radioaktív fertõzés veszélye azonban nem szüntethetõ meg. Az egészséges fiatal szervezetekre ez a sugárdózis nem hatott különösebben károsan, az idõs, legyengült szervezetek azonban veszélybe kerültek. Visszatérve, Csernobil kapcsán, a rádiósok tevékenységéhez, ez ellen elõször az MSZMP KB Adminisztratív Osztálya lázadt fel, s követelt szankciókat, majd a párt fegyelmi bizottságának egyik fontos személyisége, Marjai József miniszterelnök-helyettes ragadtatta el magát, igaz, nem teljesen józan állapotban, egy vadászbeszélgetésen, amikor kijelentette, mindezekért a fegyelmezetlenségekért tankokat kellene a Magyar Rádió ellen bevetni, mert oly mérvû a károkozása. Maga a kijelentés is erõsen elítélhetõ, de az akkori viszonyokra az is jellemzõ, hogy ilyen kirohanások kiszivároghattak. Ez már mutatja, hogy nemcsak az orosz birodalom rohadt, a maga módján, hanem a magyar, megbízhatónak tartott Kádár-katonák sem úgy viselkednek már, mint ahogy elvárták volna tõlük. Szavaikban még Kádár elvtárs mögött állnak, de a belsõ harcokban már mindenki helyezkedik. A sajtó bizonyos szabadsága, bizonyos pártcsoportok egymás közötti küzdelme miatt mutatkozhatott meg. A Berecz János féle népszabadságos csapat, vezérével Lakatos Ernõvel, s a többi ókonzervatív emberrel, homlokegyenest szemben álltak, életkoruk és felfogásuk miatt is, a Németh Miklós és Grósz Károly köré csoportosuló emberekkel. Ekkor még, ezekbe a laza érdekszövetségekbe belefért Pozsgay Imre is, de az ókonzervatívok végestelen végig Kádár Jánost, és az általa képviselt MSZMP-ét támogatták. Ez utóbbiak közé sorolandó az akkor még politikailag nem túl erõs, majdhogynem súlytalan Horn Gyula is. Itt már megfigyelhetõ, hogy az egymással rivalizáló személyek és csoportok a sajtót is eredményesen használták, érdekeik érvényesítése érdekében. Fõleg a Nyugat felé kacsingatók tudták maguk mellé állítani az újságírókat. Ezt a pártromboló folyamatot egyébként az égi csatornák megjelenése és a rádiófrekvenciák bõvülése és korszerûsítése felgyorsította. A világ egyre nyitottabbá vált, az ortodox kommunisták legnagyobb bánatára. A parabola-antennák által foghatóvá vált német Sat és RTL adók nézettsége alkalmanként az egymilliót is elérte. És ezek a csatornák egészen mást közvetítettek, mint amihez a magyarokat eddig szoktatták. Mást láttak az amerikai hírközlõszervek által sugárzott mûsorokban is, s az eddig nem látott filmek lazították fel aztán igazán az úgynevezett szocialista tudatot. A nyolcvanas évek közepére, végére ugyanis meghatározóvá vált a nyugati filmimport, s az így bekerült filmek egy jó szót nem szóltak a szocializmusról, az oroszokról. Ez a lazítás eredményezte azt, hogy a sajtóban nagy hangzavar alakult ki, amely bizonyos kaotikus állapotokat eredményezett. A rádióban többször ellenõrizetlen hírek hangzottak el, a sajtóban ellenõrizetlen hírek jelentek meg. Ezeknek többször tragédia lett a vége, egy ilyen esetet mutattunk be az elõzõ részben, Miskó István tiszakécskei tanácselnök, országgyûlési képviselõ öngyilkossága kapcsán. 6 jó ha figyelünk külföldre is

7 A sajtó még a cenzúra foglya volt, de ez a cenzúra, az egymás ellen rivalizáló pártbandériumok miatt, már veszített hatékonyságából. Ez viszont erjesztette a társadalomban meglévõ feszültséget, s ezzel egy idõben felerõsödött a szovjetek utálata, ami Nyugat imádatba csapott át. Sláger lett a nyugati kultúra, a zene, a Nyugat látszólagos nyitottsága. Pedig már akkor látható volt, hogy a nyugati kultúra, a sajtó behatolása, a szovjet érdekszféra bomlasztására, s nem az orosz jármot elhagyni akaró országok érdekében történt. A nyugatiak felmérték, hogy az alakulgató új gazdasági rendszer a meglévõt lassan-lassan szétfeszíti, hiszen a nyolcvanas évek közepére Magyarországon már kialakultak az úgynevezett vgmk-k, a gazdasági munkaközösségek, a kisszövetkezetek rendszerei, amelyek megcsapolták a nagy szövetkezeteket, meg az állami tulajdont. Ezek az új formációk a jövedelmet kivitték, a költséget meg az állami, a szövetkezeti cégnél számolták el. A Nyugat nagyon hamar felmérte, hogy ez a folyamat már nem egy szocialista keretek között folyó termelési integráció, hanem az egyéni gyarapodást elõsegítõ, adót kijátszó gazdasági rendszer. A szocializmus erodálása megállíthatatlan lett ben megrendezték az úgynevezett demokratikus ellenzék monori találkozóját, az MSZMP Központi Bizottsága és a Kádár-féle titkosszolgálat közremûködésével. De szervezõdtek az újabb és újabb találkozók, s hogy ne egységes demokratikus ellenzéke legyen az MSZMP Központi Bizottságának, kétfelé osztották a népieseket és az urbánusokat. Így alakult meg a Szabad Kezdeményezések Hálózata, a késõbbi SZDSZ és a másik pólus, az MDF. Csak azt nem tudták az es években az Aczél György-féle machinátorok, hogy az ellenzéki mozgalmak legalizálása, az országgyûlési képviselõ választások többes jelölése, maga után vonja a történelmi pártok újra éledését, megjelenését. Ebben az idõszakban egyre nagyobb az igény a hiteles tájékoztatásra, de a Kádár-rezsim újságíróiban még nem bíznak az emberek, a nagy leleplezések, amelyekkel egyesek legitimálni igyekeznek magukat, még hátra vannak. Így egyre nagyobb az igény a Szabad Európa Rádióra. Azt viszont kevesen tudták, hogy a Szabad Európa Rádió különféle osztályán dolgozók, az amerikai titkosszolgálat, a CIA által felügyeltek, munkatársai a CIA fizetett ügynökei, s minden belsõ feszültséget idegen érdekek szolgálatában vezettek le. Bár látszólag, az itt dolgozók, reális tájékoztatást adtak, de nevezzük nevén a gyereket, hírszerzõkbõl összeállított hazaárulók gyülevész csapatáról volt szó. Ékes bizonyítékai ennek az állításnak a Magyarországon késõbb közszereplõként, újságíróként megjelenõk hada, csatlakozván hozzájuk az Erdélybõl Münchenbe, s onnan a Hazánkba került tollforgatók is, akik közül az egyik a jobb-, a másik meg a bal oldalt foglalta el. A neveket most hagyjuk, de a melldöngetõs, az én a Szabad Európa Rádiónál dolgoztam szöveg állandó hangoztatóit azóta már jól ismerjük, akik, az esetek többségében az úgynevezett jobboldalon hallatják hangjukat. A Szabad Európa Rádió hatékonyságát azzal is növelték, hogy a korábbi frekvenciazavarásokat, melyeket Tökölrõl, Csávoly környékérõl, Lakitelekrõl és valahonnan Zalából végeztek, megszüntették. Miután a Szabad Európa Rádió a zavarás béklyóitól megszabadult, kiszabadult abból a tinédzser partis szellemiségébõl is, és most már nyíltan kezdte támadni a kommunista rendszert, és nyíltan mutatta be az új demokratikus ellenzék, akkorra már Nyugatra beszervezett hazaárulóit. Ezek az emberek izraeli, amerikai ügynökök, szabadkõmûvesek. Látszólagos ellenzékiek, akik tulajdonképpen a saját hazájuk ellen dolgoznak. Demszkyékrõl, s a hozzájuk csatlakozó SZDSZ-es bagázsról van itt most szó. Hõstetteikkel traktáltak bennünket a Szabad Európánál, ezeknek az embereknek az ismertsége, neve, a hazugságok révén a csillagos egekig szökött. Késõbb aztán már, amikor a televízió révén az arcokat is mutatták, egyesül az arc és név a tettel, ben, s az emberek reakciója egyértelmû, õk azok a bátrak, akikrõl a Szabad Európa Rádió eddig beszélt. A Szabad Európa Rádió akkori tevékenységének köszönhetõen ismertté váltak, a rádió akkori munkálkodásának hatását mind a mai napig érezhetik. Ezt a tudatosan elõkészített nyugati behatolást Aczél György és szabadkõmûves csapata vezényelte. Aczél, ebben az idõszakban, rendszeresen találkozik Bécsben, a Szabad Európa Rádió Magyar Osztályának vezetõivel, s megállapodnak a hazai ellenzék Münchenbõl történõ futtatásában, kijelölik a megismertetendõ személyek listáját. Mindennek persze, szándékaik alapján, a cionizmus és a szabadkõmûves páholy érdekei szerint kellett megvalósulnia. Azt, hogy a látszólagosan ortodox kommunista, a kultúrát felügyelõ Aczél György mit keresett a nyugatiak társaságában, azt az Aczél hagyaték feldolgozása során nagyon tisztán nyomon lehetne követni. Ugyanis a hagyatékban nemcsak lehallgatott egyszerû telefonbeszélgetések kéziratai vannak rögzítve, hanem más lehallgatott anyagok is, amely telefonbeszélgetések Aczél György és a Szabad Európa Rádió munkatársai között zajlottak, valamint az Aczél György által név szerint felfuttatott ellenzékiek és a müncheniek közötti háttérbeszélgetésként kerültek rögzítésre. Tudniillik, az 1980-as évek közepétõl, a titkosszolgálatokat a politikai elit annyira szabadjára engedte, hogy mindenki mindenkit lehallgatott. Tehát nem egyirányú volt a lehallgatás, mint ahogy az általában a diktatúrákban történni szokott, hogy a párt elsõ titkára és a politikai döntéshozó testület kimondta, hogy ezt és ezt kell lehallgatni, hanem mindenki mindenkirõl megrendelte a lehallgatásokat. Aczél lehallgattatta Pozsgayt, Pozsgay barátai lehallgattatták Aczélt. Ebbõl aztán hatalmas kavalkád keletkezett, de egyet azért tudni kell, Aczél Györgyék távlatokban gondolkodtak. Õk tudták azt, hogy a szocializmus és a tulajdonviszonyok átrendezõdése után, a Soros-féle gondolkodás és a neoliberalizmus pillanatokon belül komoly erõt fog majd képviselni Magyarországon. Ugyanis a diktatúrából a látszólagos szabadságba való átmenet, mindenütt szabadossághoz vezetett. És ezt a szabadosságot, egy korábban már a sajtó által fölfutatott politikai elit, rendkívül jól ki tudta használni. Aczél szelleme ma is él. A Magyar Rádióban és a Magyar Televízióban azok az újságírók, riporterek, szerkesztõk, fõszerkesztõk, azok a szellemiségû emberek uralkodnak ma is, akiket Aczél György futtatott fel. Ezek a szerkesztõségi mûhelyek már a nyolcvanas évek elején, közepén, összetételüket tekintve, állandósultak. Változhatnak a kormányok, a kuratóriumok összetétele is módosulhat, más lehet az elnök, vagy az elnökhelyettes, bizonyos politikai alkuk következtében, a rossz médiatörvény miatt a kurátorok össze-vissza döntögethetnek, de tulajdonképpen a közszolgálati rádió és televízió szellemisége egy pillanatig sem változott meg. Sem a Fidesz kormányra kerülésekor, sem más pártok hatalma idején. A neoliberális, kozmopolita szemlélet uralja ezeket az intézményeket. Haladnak az aczéli úton. De hogy mi is fortyogott az aczéli boszorkánykonyhában, felidézem az azóta már elhunyt Zsille Zoltán pedagógussal, újságíróval, filozófussal készült beszélgetésem, amely a Vasárnapi Újságban hangzott el. Zsille, 1980-tól, Bécsbõl tudósította a Szabad Európa Rádiót, 1987-ben azonban már Münchenbõl, a rádió magyar osztályáról tudósított Magyarországra. Arra a kérdésre, hogy hányszor is csaptak be bennünket Münchenbõl, Zsille a következõképpen válaszolt. Azt hiszem, folyamatosan becsaptak. Mindig is volt egy vonal, amely meglehetõsen kapcsolódott az amerikai külpolitika mindenkori érdekeihez, jóllehet annak szócsöve eredetileg az Amerika Hangja volt. Nagyon meglepõ volt az érkezésem a Szabad Európához. Én is egy kicsit mást vártam, hiszen hitem szerint ez volt a legfontosabb fórum, ahol a magyarországi belpolitikáról és ellenzéki mozgalomról hírt kaphatott a világ. Az csak késõbb derült ki, hogy ezeket a híreket megszûrték, szelektálták, és voltak olyan események, amelyek kívánatosnak minõsültek, és voltak, amelyek nem. Személyesen is átéltem, hogy kicenzúráztak anyagokat az adásaimból. Említhetem például a 89-es, híres Nagy Imre temetésérõl a beavatkozást, ami Buda- jó ha figyelünk külföldre is 7

8 pestrõl történt. Egy felhívás jutott el hozzánk, Krassó György és társaitól, a Magyar Október Párt tagjai kezdeményezésére, hogy a temetés után maradjanak együtt a Hõsök terén. Ez június 16-a, Nagy Imréék újratemetése. A felhívás 15-én érkezett hozzánk. Felolvastattam egy színésszel, és a Mai Nap címû adásába került volna, ami egy órakor van és így bõségesen lett volna idõ arra, hogy tájékozódjanak a temetésen részt vevõk a nem kommunisták hozzátartozói is, akik leginkább a hatodik, üres koporsóhoz kapcsolódtak, az egykor kivégzett családtagjaikon keresztül. Ez a felhívás nem hangozhatott el. Adás közben az amerikai követség kultúrattaséja kivetette, azzal az indokkal, hogy Krassó úr maga tiltotta le. Ez nem volt teljesen igaz, mert õ éppen Mark Palmer, akkori amerikai nagykövethez tartott, aki arról egyezkedett vele: ha kimarad a felhívás az adásból, akkor cserébe a Magyar Október Párt, illetõleg néhány olyan ellenzéki, akik 56-osok voltak és nem reformkommunisták megszólalhatnak a Magyar Televízióban. (Érdekes felvetni, hogy az amerikai nagykövet milyen módon tudja befolyásolni a Magyar Televízió adását.) Ez volt a nagykövet fõ szerepe. Ezért dicsérte meg õt dr. Horváth József tábornok úr, a III/III-as, híres-hírhedt belügyi felforgatók ellen alakult osztály vezetõje, hiszen dr. Horváth késõbb elmondta, hogy 16-án a rendzavarás megakadályozásában óriási szerepet játszott az az együttmûködés, amely a nyugati követségek személy szerint Mark Palmer, a Szabad Európa Rádió és a demokratikus ellenzék R gárdája között, a BM vezetésével és koordinációjával valósult meg. Kik tartoztak a demokratikus ellenzék R gárdájához? Olyanok, akik a demokratikus ellenzéknél korábban már jó nevet szereztek, részben pedig akik rendõri szolgálatban álltak. Ha már szóba került a demokratikus ellenzék: van egy teória Magyarországon, amely szerint Aczélék idõszakában az már kiderült adásaink során, hogy a Szabad Európa Rádió magyar osztályának vezetõi folyamatosan kapcsolatot tartottak fönn Aczél Györggyel, szóval az egykori kommunista szürke eminenciás idõszakában már gondoltak a jövõre is. Néhány polgártársunk akik Aczél beosztottjai voltak nagyobb lehetõséget kapott, mint mi. Szidhatta a Kádár-rezsimet, rugdalhatta a rendõröket, s errõl szintén Aczél tudtával, a Szabad Európa Rádió is beszámolt. Hõsként üdvözölte az imént említetteket, s tette õket ismert ellenzékivé, átmentve ezt a társaságot 1990 utánra, a rendszerváltozást követõ idõszakra Aczél kreálmányai voltak tehát, de ellenzékieknek hitte õket az ország. Ez így van. Volt egy fõ vonal a rádióban, amely korábban majdnem megbukott, és amelyik végig Kádár-barát politikát sugallt, azt, hogy a legvidámabb barakknak nevezett bornírtság naponta hangzott el, hogy az adósrabszolgaságba akkor belekergetett Magyarország tulajdonképpen még mindig a legjobb hely, tehát itt lesz valamiféle lehetõség a békés átmenetre. Szerintem az amerikaiak, legalábbis a fontos pozíciókban lévõk, erre a demokratikusnak nevezett ellenzékre tettek, amelyik radikálisnak nevezte magát, jóllehet a legmérsékeltebb volt, s amely részben családi, részben pályafutásból eredõ kapcsolatban állt az éppen hatalmon lévõ politikai párt elittel. Tehát az MSZMP holdudvarához tartozott. Igen. Fontos pozíciókat töltöttek be a minisztériumokban, a pártközpontban, a kulturális élet területén. A párt elit második nemzedéke hajlandó volt változásra, merthogy elõre vetítette árnyékát az, hogy ebbõl kimászni csak egy Amerikához közeledõ politikával lehet. Szerintem a hetvenes évek elején õk komolyan megfontolták, hogy ezeket az ellenzéki, vagy ellenzéki-szerû magatartást tanúsított embereket, akik részben ilyen szellemiségû írásokat is megjelentettek, leginkább szamizdatban mintegy váltógarnitúrát beemeljék a hatalomba. Ez nem jelenti azt, hogy a váltógarnitúrát szereti a mindenkori hatalom, soha nem szerette. Csak elõbb-utóbb a racionalitás érvényesül, tehát úgy látszott, hogy õket be kell emelni a hatalomba. Valószínûleg ez azért nem sikerülhetett akkor, mert Moszkvában jött egy keményebb vonal, és õk ott kint nemkívánatossá váltak. Amennyire tudni lehet, Aczél György is csak nehezen tudta megvédeni magát, a szovjet politikában akkor hagyományosan elõforduló antiszemita vádakkal szemben, és ahogy ez már lenni szokott, föláldozta azokat az embereket, akik esetleg ha másképp alakulnak a dolgok közvetlen munkatársai lehettek volna. Így ez a hatalmi beépülés késõbbre tolódott. Semmit nem lehet érteni ebbõl a beszélgetésbõl, ha nem mondunk neveket. Az 1973 as tisztogatásnál zárták ki a pártból Kis Jánost, Vajda Mihályt és Hegedûs Andrást, az egykori rákosista miniszterelnököt. Azért csak õket, mert a többiek már vagy nem voltak a pártban, vagy már kizárták õket, vagy nem léptek be 56 után. Lényegében ez a Budapest iskolának nevezett társaság 68-at az új gazdasági mechanizmust elfogadta, mint egy felülrõl dirigált, lehetséges liberalizálását a szocializmusnak. 56-ot még teljes egészében elutasították, és egy lukácsista vagy liberálbolsevista irányzatot képviseltek. Ez nyilván még enyhült a késõbbiek folyamán. Mások is csatlakoztak ehhez, akiket én személyesen ismertem, részben mert együtt jártunk az egyetemre, és én magam is kapcsolódtam inkább periférián az akkor induló szamizdathoz és a szabadegyetemhez. Említsük meg a szamizdatosok nevét is! Szamizdat 56-tól kezdve folyamatosan volt. Megtûrt szamizdat, engedett vagy gerjesztett, elõkészített szamizdat? Mindegyik. Minden mûfaj elõfordult, ami nagyon érdekes volt a Szabad Európa politikájában és az itteni politikában is. Komoly és neves közvetítõi voltak, olyanok, mint például Hajdú János, A HÉT fõszerkesztõje, Ipper Pál, akirõl köztudomású, hogy magas beosztásban volt a belügyi elhárításnál is, vagy Rényi Péter, aki mindig második ember volt a Népszabadságnál, de elsõ emberként szerepelt Nyugaton. Olyanok közvetítettek, mint például Lendvai Pál, vagyis Paul von Lendvai, aki vezetõ szerepet játszott az osztrák rádióban és tévében, és mindenki azt mondta, hogy nekem még õ sem elég antikommunista. Érdekes volt késõbb találkozni a nevével, amikor Horváth József tábornok, III/III-as fõnök meleg szavakkal emlékezett meg arról, hogy a kõszegi ávós kiképzõ táborban együtt voltak, és nagyon sokat segített neki. Mit tudunk mondani a Szabad Európa Rádió kapcsolatában Demszky Gáborról, Haraszti Miklósról, Solt Ottíliáról, Kõszeg Ferencrõl és társairól? A Szabad Európa Rádió házi vonalán lehetett beszélni ezekkel a vezetõ (akkor úgy mondták, prominens, de lehetne konstruktívnak is nevezni) ellenzéki személyiségekkel. Voltak olyanok ez egyébként a nyugati sajtóra is teljesen jellemzõ volt, akik elhitték és hirdették, hogy a magyar politikának a nyugati propaganda tényleg sikerágazata. A nyugati sajtó amelyik szintén eléggé baloldali beállítottságú volt bevette a maszlagot. Tulajdonképpen ebbe a sorba kapcsolódott be a Szabad Európa Rádió is, ahol szintén eléggé erõteljes balos fölény mutatkozott meg. És ezért történhetett meg az, hogy az új hazai ellenzéki emberek akik nem voltak ilyen jól eleresztve családilag vagy politikai karrier szempontjából, de nagyon kemény ellenzéki tevékenységet folytattak nemkívánatosak voltak a SZER mûsoraiban. Ennek ellensúlyozására talán sikerült egy kis szerepet játszanunk (elõször nekem Bécsben, a Bibo Press-ben, ami szinte egyszemélyes sajtóügynökség volt, majd késõbb Krassó Györgynek Londonban) a különbözõ nem szelektált hírekkel, mivel sem õ, sem én nem szelektáltunk, inkább, ahogy mostanában mondani szokás, pozitív diszkriminációt alkalmaztunk. Így elértük azt, hogy azokról is szó legyen, akikrõl korábban nem beszéltek. Mert a Le Monde-ban, a Frankfurterben vagy a Zürcherben mindig ugyanaz a három-négy név jelent meg; Kis János, Haraszti, Konrád György és így tovább, akiket mindenki ismert, de a többi, vagy száz aláíróról egy szó sem esett. Márpedig az események egyértelmûen azt igazolták, és Demszky Gábor kicsit homályos története is, hogy attól kezdve, hogy per folyt ellene, hogy a nyilvánosság tudott róla, mert errõl a Szabad Európa Rádió is beszámolt, védett lett. Ez az a bizonyos 1972-es per, ami az egyetemen volt? 8 jó ha figyelünk külföldre is

9 Nem, az a maoista múltjához tartozik. Ebben az 1983-as perben Demszky már a szamizdat egyik fõvállalkozójaként szerepelt, és ettõl kezdve én úgy tudom, semmi atrocitás nem érte. Annál több Nagy Jenõt, akivel indították a kiadót. Az ABC Kiadóról van szó? Igen, arról. Ez tehát azt igazolta számomra, hogy valójában az jelent védelmet ezeknek a szándékosan elhallgatott, a nómenklatúrához nem tartozó embereknek, ha beszélünk róluk ellentétben a rádióban terjesztett hülyeségekkel, bocsánat a kifejezésért, hogy a nevüket sem szabad említeni, nehogy ártsunk nekik ezzel. A magyarországi tárgyalások és ezek megjelenítése a Szabad Európa Rádióban komoly ügyek voltak, vagy ezek készítették elõ a majdani rendszerváltozást, azt, hogy ellenzékiként tegyék ismertté azokat, akik ellen 80-ban, 83-ban bírósági tárgyalást folytattak? Ez részben így van, itt nevet lehetett szerezni a késõbbi karrier szempontjából. Itt is fölfedezhetõ esetleg a kommunista elõrelátás? Valószínûleg igen, hiszen szociológiailag tekintve mégis csak egy társaság volt, még ha voltak is viták, ideológiai eltérések. Mondjuk a 77-es, Havelék melletti szolidarítási aláírásgyûjtésre ki sem kellett menni egy háztömbbõl, mert azok írták alá, akik a Szent István parkban laktak. Ez ennyire azonos kör volt, körülbelül harmincan voltak. A 79-esre ez már nem érvényes, hiszen ekkor már vagy kétszázötvenen aláírták. Itt már ki kellett menni a háztömbbõl. Itt már lehetett tartani rendõri piszkálódástól. Komoly piszkálódások voltak ezek, vagy tessék-lássék módon történtek? Voltak komolyak. Például elégett egy autó, de verések is voltak. Volt, aki kapott verést, volt, aki nem. A prominensek közül, azt hiszem, senki sem. Senki nem kapott verést az élharcosok közül? Senki. Volt, aki viszont annál többet, aki minden tüntetésen részt vett, és mint galvanizáló szakmunkás nem élvezett védelmet. Ezt nagyon fontosnak tartottam, és ahányszor csak lehetett mindig beszéltem róla a híradásokban, mert ez egészen biztos ez védelmet jelentett számára. Pákh Tibort, aki szinte egyszemélyes intézmény volt, mindig elvitték, 56 után tizenöt évet töltött börtönben. De sok más fiatalt is rendõrkocsiban szállítottak el. Említette Demszky Gábor, Haraszti Miklós nevét. Szóba jött még Kis János, és ide kell sorolni Mécs Imrét, Solt Ottíliát, Gadó Györgyöt. Õk rendszeresen megfordultak Münchenben is? Igen, megfordultak. Nem feltétlenül jöttek be a rádióba, de volt, aki bejött, ahogy egyre inkább puhult a diktatúra. Gadó György rendszeres és nagyon jó tollú tudósítónak bizonyult. Néha naponta három tudósítást is küldött Budapestrõl. De volt olyan demokratikus ellenzékhez tartozó, aki azt mondta, képtelenség, hogy õ ebben az idõben Nyugaton lett volna, hiszen útlevele sem volt. Demszky Gábor hangoztatta ezt. Na jól van! De azért emlékszünk arra, hogy ott volt-e vagy sem. Meg tudom dicsérni például Demszky Gábort, aki a Munka Világa címû mûsoromban részben interjút adott nekem Münchenben, részben pedig Amerikából küldött tudósításokat, nagyon jókat, amiket az adásban fel is használtam, és az akkor szokásos honoráriumot kapta meg õ is, és a többiek is. A megszólaló emberek is kaptak pénzt, akik csak beszélgetõtársként, interjúalanyokként voltak jelen? Általában igen. Úgymond, a helyi költségek fedezésére. Lakatos Pál A régen meghalt Aczél György szelleme elõtt hajbókolnak Ordító ellentmondások sokasága követte egymást 2005-ben, október huszonharmadikára emlékezve. Az MSZP budapesti elnöke beszédének közben egy férfit, mert azt kiáltotta a szónok felé, hogy spion vagy, rendõrautóba tuszkoltak. Arról a Molnár Gyuláról beszélek, aki áprilisában, amikor 1956 forradalma és szabadságharca szóba került, a magyar nemzet számára dicsõséges tizenkét nap kapcsán, egyszerûen csak 56-os eseményekrõl beszélt. Mint ahogy tette ezt nagy elõdje, a tömeggyilkos Kádár János. Molnár, a vele készült, birtokomban lévõ interjúban kifejtette abbéli reményét is, hogy Kádárt egyszer még másképpen fogják emlegetni. Majdhogy nem rehabilitációról beszélt. Az Apró unoka férje, a többszörös milliárdos Gyurcsány Ferenc, a KISZ vezérbõl lett vállalkozó, majd az MSZP miniszterelnöke 56-os mártírokra emlékezett. Pokorni Zoltán, a III/III-as ügynökapuka Fideszes alelnök fia vádolta a kommunistákat. Az MSZMP Központi Bizottsága Társadalomtudományi Intézetének egykori alosztályvezetõje, Aczél György alattvalója, a Fidesz Országos Választmányának elnöke Nyírbátorban arról beszélt, hogy hatvan éve alattomos, mocskos kis háború folyik ez ellen a nép ellen. Többszörös milliárdos család tagjaként azt is kijelentette, hogy az ország jelenlegi vezetésének az a célja, hogy tulajdontalanná, kiszolgáltatottá tegyen bennünket (õt és a milliárdos vagyonú Kövér családot is?!), hogy könnyebb legyen uralkodni rajtunk. A nem tudom milyen párt elnöke, Csurka István azt a Fideszt ostromolta, amely párt számára, már a 2002-es választások elsõ fordulója elõtt ígéretet tett, hogy képviselõjelöltjeit visszalépteti Orbánék javára. Szidta a gazdagokat, de a szidalmazások sorából kifelejtette a rendszerváltozás ideje alatt meggazdagodott Csurka családot. Arról is elfelejtett szónokolni, hogy Aczél kutyuskaként, a nagy ideológus hû alattvalójaként, már a Kádár-rezsimben volt mit a tejbe aprítania. Az alamizsna forintokból jutott a bécsi és budapesti lóversenypályák látogatására is. Az ötvenhatosokat védte 2005-ben, a forradalmárok egykori gyilkosának, a gyilkos sortüzek kiagyalójának és elrendelõjének, Marosán Györgynek unokája is. Magyarországnak új gazdaság, új állam, új politika kell ezt meg az egykori MSZMP-s párttitkár fia, a székesfehérvári Teleki Blanka gimnázium egykori KISZ-titkára, a dúsgazdag Orbán Viktor, Fidesz elnök jelentette ki. Új gazdaság, új állam, új politika? Az õ irányításukkal? Hiába, a papír nem pironkodik, a papír mindent kibír. Magyarország rendszerváltozás utáni új elitje méltat, ítél, ítélkezik és kinyilatkoztat. Az az új elit, amely és most már tágítsuk a kört többek között az 1989-es ellenzéki kerekasztal révén, mint az MSZMP által különféle pártokba küldött, az egykori ügynökhálózat tagjaként vált ismertté, s emelkedett az elit magasztos magasságába. Az õket hûen kiszolgáló újságíró kutyuskák segedelmével. De tekintsünk akkor vissza, sorozatunk harmadik részében, ezekre a hazugságokkal teli nyolcvanas évekre. Ekkor, a kiegyensúlyozott pártbandériumok harcának következményeként kialakult egy eléggé sokszínû és központilag már nehezen vezényelhetõ újságíró gárda. A régiekbõl, természetesen. Ezek az újságírók ugyanazt az utat járták be, mint az ügynökökbõl lett jó ha figyelünk külföldre is 9

10 új politikusok. Az úgynevezett sztárújságírók ügynöki múltja is eléggé közismert lett mára már. A feladatuk eléggé egyértelmû volt, az MSZMP második-harmadik vonalába tartozók generációját, mint ellenzéki, illetve reformer politikust kellett megismertetni Hazánk lakosságával. A dolguk, látszólag könnyû volt, hiszen, pontosan a diktatúra sajátosságából kiindulva, ezeket a minidiktátorokat és múltjukat a magyar köznép egyáltalán nem ismerte. Õk egyáltalán nem kerültek, nem kerülhettek soha reflektorfénybe. Így könnyû volt róluk a hõs ellenálló képet kialakítani. Ezeket az újságírókat, a szigorúan titkos tisztekkel, tehát a tartótisztekkel egyeztetetten küldték rá a különbözõ újjá vagy éppenséggel megalakuló pártokra. Ezek az újságírók azonban, bárhová is küldte õket az ügyosztály, a politikusokhoz hasonlóan, csak látszólag voltak egymás ellenségei, továbbra is együtt tivornyáztak. Így, a különféle pártok, különféle megbeszélésein elhangzott titkok csak percekig maradtak titokban. Az információkat, miközben a nyilvánosság elõtt köpködtek egymásra, testvérisen megosztották egymás között. Az 1989-es ellenzéki kerekasztalra már úgy készítették fel az újságírókat, hogy látszólag reálisak, tényközlõk és sokszínûek legyenek beszámolóikban. Tegyenek, írjanak és beszéljenek úgy, mintha valódi ellentétek feszülnének a kerekasztal újdonsült politikusai között. Ebben a látszólagos demokráciában, amely inkább túlburjánzó anarchia volt valójában, a kiválasztott és küldött újságírók részt vehettek a politikai pártok háttér beszélgetésein, és a politikusok, pontosan az ismertté tételük érdekében, keresték az újságírók kegyeit. Az ezekben a folyamatokban részt vevõ újságírók, a III/III-as ügyosztály általi kiválasztása, megesketése és szakmai felkészítése, kiképzése, a nyolcvanas évek közepétõl már folyamatosan zajlott. Az esküt, mint az állambiztonsági hivatal alkalmazottai tették le, ezért fizetést kaptak. Nemcsak a szigorúan titkos tisztek, hanem a döntõ mértékben a társadalmi kapcsolatok közé soroltak is, akik folyamatosan, a legális fizetésük mellett, jelentéseikért rendszeresen pénzt kaptak. Õk hivatásszerûen jelentettek a politikai rendõrségnek, amely politikai rendõrség túlhatalmat kapott a pártok megszervezése kapcsán. Az õ megrendszabályozásukra pattant ki az úgynevezett Duna-gate ügy, amely nem volt más, mint Végvári õrnagy felhasználása, arra a célra, hogy elbizonytalanítsák a politikai rendõrség teljes állományát, és ezzel egy idõben eltüntessék azokat a bizonyítékokat, amelyek egyértelmûen, hitelt érdemlõen bizonyították volna, hogy az egész rendszerváltozást miképpen készítették elõ Horváth István, Gáll Zoltán, Horváth József, Pallagi Ferenc vezényletével. De azt tudni kell, hogy az igazi karmester az Aczél György emlõin felnevelkedett, rendkívül ügyes konspirációval dolgozó Harangozó Szilveszter vezérezredes, aki az ÁVH-s Péter Gábort is kiszolgálva, minden titkok tudója volt. Még az ÁVH-s belsõ harcokat és harcosokat is ismerte, sõt az állománytáblákat, az újságírói káder fejlesztési terveket is. A korábbi részben már említett Karasz Lajos tábornok volt még hasonló hatalmú, de õ, mint már szóltunk róla, õ a kiemelt intézményeket, a rádiót és a televíziót felügyelte. Ez azt jelenti, hogy ekkor a politika már nem az írott sajtóra helyezte a fõ hangsúlyt, hanem elsõsorban a televízióra, mert a demokráciák alapja, ebbõl a szempontból az, hogy az eladni kívánt arc is ismert legyen. Ennek a lehetõségét nyújtotta a képi megjelenítés. Az újságírók továbbképzése egyébként annyit jelentett, hogy a Belügyminisztérium sajtóapparátusa úgynevezett továbbképzésekre vitte a kiválasztottakat, a belügyminisztériumi üdülõkbe, újságíró klubokba. Azok a szerkesztõk például, akik a Magyar Televízió Kékfény címû mûsorában bûnügyi újságíróknakvoltakálcázva,õkképeztékki,minttartótisztek, az újságíró társadalom jelentõs részét az új, konspirációs feladatokra.. Ezek között az újságírók között ugyanúgy, mint a politikában, megtalálhatóak voltak a népi-nemzetinek, vagy az urbánusnak kiképzett tollforgatók. Ezek az emberek kerültek aztán, sztárújságíróként, rovatvezetõként, fõszerkesztõként kulcspozícióba. Az úgynevezett leleplezõ könyvek döntõ többségét õk jelentethették meg, a rádió és a televízió politikai mûsorainak szerkesztõiként, vezetõiként. Ekkor már a megyei lapoknál is megengedték, hogy a fõvároshoz hasonlóan, ott is megjelenhessenek az úgynevezett szocialista, MDF-es, kisgazda, fideszes, SZDSZ-es, s a látszólagos történelmi pártokhoz kötõdõ újságírók. Térjünk vissza azonban megint a kiindulóponthoz, az ellenzéki kerekasztalhoz, amelynek azokat a nemzeti érzéseket, az ebbõl fakadó feszültségeket kellett levezetni, amelyek, nem a sajtó, hanem a mûvészvilág, a magyar történelmi filmek elkészülte és a televízióban való bemutatása miatt feltört. Nagyon erõs volt az ennek következtében kialakult nemzeti érzés, amit a nyolcvanas évek nyugati elemzései úgy jellemeznek, hogy veszélyesen nacionalista a magyarság. Az ellenzéki kerekasztal történéseit az elején próbálták torzítás mentesen bemutatni, de néhány nap múlva ennek már nyoma sem volt a magyar sajtóban. Az élõ közvetítések elmaradtak, felvételrõl, vágottan sugározták az ott elhangzottakat, amit a hozzá nem értõ nézõ, hallgató természetesen élõ mûsornak hitt. Az itt felvett anyagokat egyébként, keresztbe-hosszába, a pártok képviselõinek utasítása szerint vágták az újságírók. Ennek ellenére olyan dolgok kerültek archiválásra, fõleg a háttérbeszélgetések révén, a hanganyagban, mert a politikai rendõrség mindent rögzített, hallgatott, MSZMP utasításra, amelyeket még ma is titokként kezelnek. Ez a magyarázata annak, hogy az ellenzéki kerekasztal anyagát még ma sem lehet, csorbítatlanul, megismerni. Ezeken a rögzített, mélyen titkolt anyagokon az is szerepel például, hogy miképpen hozta létre a titkosszolgálat a Független Jogászfórumot, amely fórumnak csupán egyetlen feladata volt, hogy létre hozza a szintén a titkosszolgálat által összefabrikált ellenzéki kerekasztalt. Ez szigorúan titkos anyag volt, amely szerint létre hoztak egy bagázst az ügyvédek közül, amelynek tagjai, maguk az ügyvédek, az MSZMP Központi Bizottságának irányítása alá tartoztak, mert abban az idõben (is?) az ügyvédek közössége volt, a titkosszolgálatok által, a legfertõzöttebb. Az MSZMP tehát kiadta Kónya Imrééknek, hogy szervezzék meg a Független Jogászfórumot, hogy politikai kezdeményezésként, a jogállamiságra való áttérés érdekében hozzák létre az ellenzéki kerekasztalt. Ez kifejezetten titkosszolgálati tisztek utasítására történt így. A sajtó, szintén utasításra, részt vesz ebben a folyamatban. A jogászfórum alapítóit, tagjait, mint rendkívüli hõsöket mutatja be, a jogállamiság, a demokrácia élharcosaiként ír róluk, ezáltal azonnal ismertté is teszi õket. A megalakításban, Kónya mellett más ügyvédek is részt vesznek, Mészáros ügyvéd például, a késõbb MDF-es színekben igazságügyi miniszternek kinevezett BalsaiIstván,azMDF,azSZDSZteljesjogászkara. Az irányítás azonban a Kónya-Kutrucz házáspáré volt, hiszen õket könnyû volt felügyelni. Mindenkibõl lett valaki, vagy miniszter, vagy országgyûlési képviselõ, a sajtó azonban úgy beszélt róluk, mint akik a politikától teljesen függetlenek, csak a szakmával foglalkoznak, akik a politikai tisztítótûz irányába lökik a Magyar Szocialista Munkáspártot. Ez történt tehát november ötödikén, célirányosan létre hoznak egy szervezetet,amelyet januárjában társadalmi szervezetté alakítottak át, s amelynek tagjait nem üldözi az akkori hatalom, hanem bemutattatja, ismertté teteti õket. Késõbb persze, a pártlisták felállításakor kiderül, hogy szó sem volt itt független szervezetrõl. Szóljunk azonban továbbra is a sajtóról, amelynek ebben az idõben az volt a feladata, hogy belsõ vitákat gerjesszen, azokat, értékükön felül, nagyítsa fel, mintha itt valami is történne. Mintha az állóvízbe kõsziklákat dobtak volna ezek a hõsök. Pedig a pocsolya megmaradt annak ami, posvány, büdös víz és sártengernek. Persze valami azért történt, de azt a legmagasabb fokú, szintû hazaárulásnak nevezzük. Egy illegitim szervezet, jelesül 10 jó ha figyelünk külföldre is

11 az ellenzéki kerekasztal eldöntötte, hogy Hazánk a következõ évtizedekben merre is haladjon. Az ellenzéki kerekasztal és a sajtó kapcsolatát leginkább úgy lehetne jellemezni, hogy mindent megmutyiztak egymás között, minden a fû alatt történt, miközben nyilvánosságról harsogtak. Az MDF-esek az MDF-hez beosztott újságíróknak mondták meg, hogy mi jelenjen meg, az SZDSZ-esek mindenkit irányítottak, õk Nyugatra is továbbíthatták az álhíreket, az MSZMP-sek a saját hírharangjaikat mozgatták bábuként. A dolog azonban kétirányú, hiszen ekkor nemcsak a politikusokat ismerheti meg a közvélemény, hanem a kiválasztott újságírókat is. Addig nem igen érdekelte az embereket, hogy ki az a Havas Henrik, Forró Tamás, Baló György és a többi. Ám, miközben õk ismertté tették a politikusokat, ismertté válhattak õk is. Egy idõ után az újságírók között is kialakult a kasztrendszer, amelyben a politikai rendõrség által meghatározott mértékig szervezhették a sajtónyilvánosságot. Pár hét alatt ismertséget szereztek a FIDESZ, az MDF, az SZDSZ prominenseit, az MSZMP-bõl MSZP-sé vedlett reformereket, akik közül, a kezdetekhez képest harminc ma is a politikai porondon van, akik ma is uralják a magyarországi közéletet. Nézzük meg, hogy milyen volt például akkor a Fidesz és a sajtó kapcsolata? Azt hiszem, nem túlzok, ha kijelentem, hogy tökéletesnek volt mondható, hiszen a Fidesz volt az SZDSZ kistestvére, hátországa. De az MDF is fiatalított, megalakította az Ifjúsági Demokrata Fórumot, az MSZP meg a Baloldali Ifjúsági Társaságot. Minden egyes párt tehát létrehozta a saját ifjúsági szervezetét. S amikor a Fidesz és az SZDSZ útjai külön váltak, akkor is szükség volt a pártok gyámkodása mellett mûködõ fiatalok pártszerû csoportjára. Így alakult meg a Fidesz fiókintézménye, a Fidelitas, az SZDSZ meg létre hozatta az Új Generációt. De maradjunk még az SZDSZ és a Fidesz szerelmes éveinél. Ebben az idõszakban, 1993-ban, 94 elején, az újságírók hatására, az SZDSZ-hez való kötõdésük miatt, a Fidesz népszerûsége elérte az 58 százalékot, õk voltak a parlamenten belül a forradalmárok, holott nem csináltak semmi érdemlegeset, léha életet élõ, üres fejû gyerekek voltak. Ne legyünk szívtelenek, a Kádár-rezsim sajtópalettáját felvázolva, ki ne hagyjuk a sorból a Kommunista Ifjúsági Szövetség hetilapját, a Magyar Ifjúságot, amelynek a fõszerkesztõje az azóta már milliárdos üzletemberré lett Gubcsi Lajos volt, fõszekesztõ- helyettese pedig Pálfy G. István, itt dolgozott, többek között, Seszták Ágnes is. Ez egy nagyon nagy szerkesztõség volt, nagyságában, mondanivalójában méltó a gazdához, a KISZ-hez. A Magyar Ifjúság a szelep szerepét töltötte be. Ezzel a hetilappal szondáztatta a KISZ és az MSZMP is, hogy mit, mennyit bír még el a magyar közvélemény. A Magyar Ifjúság ellenpólusaként hozták létre, hetilapként, a Reformot, amely Pozsgayék által vezérelt, álleleplezõ újság volt, Tõke Péter fõszerkesztésével. Mai ésszel ma már szinte felfoghatatlan, heti háromszázötvenezer eladott példányszámú volt, mert elterjedt, elterjesztették róla, hogy ott aztán mindent és mindenkit lelepleznek. Ugyanekkor a Magyar Ifjúság eladott példányszáma is százötven-kétszázezer között mozgott. Ami viszont, mai eszünkkel igazán érthetetlen, a Népszabadság eladott példányszáma, naponta, hétszázezer volt. A Népszabadságtól bajos lett volna a nemzeti oldalra átküldeni újságíró figurákat, megtették ezt a Magyar Ifjúságnál dolgozókkal. Ugyanúgy küldték át õket a nemzeti szín irányába, mint ahogy a KISZ akkori prominenseit. Csányi Sándort, Csepi Lajost például, akik országos KISZ vezérek voltak, a nemzeti oldalon szerepeltették. A Magyar Ifjúság munkatársai akkor még ismeretlenek, jellegtelenek voltak, ezért küldözgethették õket. Balót már nem lehetett, õ már igencsak ismert volt nézeteirõl. Belõle nehéz lett volna nemzeti újságírót fabrikálni. Érdekes viszont megfigyelni, hogy aki bandatag lesz például a Fidesznél, a legmegátalkodottabb liberális, a Fidesz váltásával az oda csapódott újságíró is eszmét vált, rögtön nemzeti lesz belõle. Bayer Zsolt például, a liberális Fidesz idején a Népszabadságnál dolgozik (azt mondja, valamibõl élnie kellett), együtt bandázik a Fidesszel, ezért lehet a Népszabadság fõmunkatársa, a váltáskor azonban õ is vált. Úgy, mint más a fehérnemûjét, úgy cserél õ is eszmét, s lesz nemzeti. Torkos Matildot elõször a Magyar Hírlaphoz küldik, az SZDSZ embereként, ám a Fidesz õt is magával viszi a nemzeti oldalra. Bencsik András szintén a Népszabadságnál van, többen bizonyítják, hogy a pártrovatot szerkeszti, aztán lesz belõle Pesti Hírlapos, KDNP-s, MDF-es, Fideszes (most már hazaárulózza Orbán Viktort). Õ a legérdekesebb figura, mert õ majdnem mindenhol megtalálható volt, nagy vargabetûket írt le munkássága során, s kötött ki végül a Fidesznél. A váltások mindig akkor következnek be, amikor a szabadkõmûvesek úgy döntenek, a Fidesznek a nemzeti oldalon a helye. Kerüljön azonban bármelyik oldalra egy párt vagy a vele együtt élõ újságíró, a háttérben még az ellenségnek kikiáltottal is együtt cserél információt, ahogy már írtam, együtt mutyizik. Együtt isznak jelenleg is, mind a mai napig nem ellenfelei egymásnak. Megint csak a példa kedvéért, az Élet és Irodalomból Kovács Zoltán és Bayer Zsolt, a nemzeti oldalról, csak a külvilágnak játsszák a haragszom rádot. Úgy csináltak õk karriert, hogy látszólag vitatkoztak egymással, de a két barát egymás alá adta a lovat. A témákat és itt már megint tágítsuk a kört egymásnak hajigálják föl, a háttérben egyeztetetten. Így kell ezt ér- jó ha figyelünk külföldre is 11

12 teni a politikai pártoknál is, hiszen kijelenthetõ, hogy például a Fidesz és az MSZP között is, a mélyben, baráti a kapcsolat. A többi az üres fecsegés. Szóljunk pár szót még Lovas Istvánról is. Az MDF, a kezdetekkor már idegenkedett tõle, nem szerette õt, mert eléggé rejtélyes az õ külföldre kerülése, az amerikai családi életérõl is különféle hírek szálingóztak. Radikális kisgazdaként, kereszténydemokrataként, MDF-esként mutatkozott meg, miután haza tért a Szabad Európa Rádiótól, ahol öt évet töltött el, névtelenségben, s amely mûhelyt, az amerikai titkosszolgálaton kívül a szabadkõmûvesek is irányították. Mint politikai üldözött érkezett haza, s ennek ellenére-kõrösi Imrére hivatkozom, aki fültanúja volt a most következõknek Antall miniszterelnök azt mondta róla, könnyebb lenne azokat a szervezeteket összeszámolni, amelyeknek õ nem dolgozott. Az ilyen típusú mondatoknak Kulinék is fültanúi voltak, az MDF liberálisai kifejezetten utálták õt. Akik közül viszont most többen kifejezetten barátkoznak vele, a kezdetekkor Bencsik sem igen váltott szót vele, sõt Orbán Viktor és Makovecz Imre sem. Az újságírók, a példák is bizonyítják, szinte prostituáltként viselkednek, hogy minél több gazdasági és egyéb elõnyökhöz juthassanak, az információk felhasználásával vagy éppenséggel elhallgatásával. Sokat gondolkodtam rajta, ismerve az újságírói mentalitást, hogy az ellenzéki kerekasztal tevékenységét végig figyelõ újságírók is bizonyára rendelkeznek saját archív anyagokkal, azokat azonban sehol sem tudná, még ha akarná sem, megjelentetni. Ha pedig mégis megtenné, ugorna a karrier, a gazdagság. De egyébként nincs ma Magyarországon olyan sajtótermék, amely az ellenzéki kerekasztal anyagával merne foglalkozni, egyik oldalon sem. Tudniillik, az az 1989-es tárgyalás a kocsmai osztozkodás szintjét is alig üti meg. Osztozkodás az MSZMP, a mai MSZP, meg az általuk kijelölt hiénák között. Az olyan mérvû nemzetárulás, amit talán majd valamikor, húsz-harminc év múlva lehet csak elõhozni. A szereplõk ugyanis élnek és erejük teljében vannak. Ez ugyanúgy értendõ a politikusokra, mint az újságírókra. Avar János, Hadú János, Kondor Katalin, Sándor István, Havas Henrik, Forró Tamás, Baló György és a többi fel nem soroltak, minden titkok tudói, de megvan kötve kezük és lábuk is, mert bármit is elõ akarnának hozni, megálljt parancsolnának nekik. Nehezen írhatnák le például azt, hogy az ellenzéki kerekasztal résztvevõi, fõleg az elsõ idõkben, bizony elvtársazták egymást. Mindenki mindenkit elvtársnak szólított. Ami persze nem lehetett véletlen, hiszen például az MDF-esek kétharmada MSZMP párttag volt. Ugyanígy volt ez az SZDSZ-nél is, sõt ez utóbbiak inkább maoisták, ultrabalosok voltak. Az egymás között megszólításkor is az elvtárs szó dívott. Ez az ellentét, ami most látszólagosan mutatkozik, visszagondolva az 1989-es esztendõre, látható, hogy az ellenzéki kerekasztal egy olcsó zsibvásár volt. Fõ jellemzõje az adok és a kapok. Az ellenzéki kerekasztal kijelölt vezetõinek kisebbségi érzésük volt a Pozsgay félékkel szemben, hozzájuk képest informálatlanok voltak, senkik sem voltak kenyéradó gazdáikhoz, az MSZMP-sekhez képest. Rosszul is mérték fel az erõviszonyokat, azt hitték, hogy az MSZMP-vel szemben semmi esélyük nem lesz a választásokon. Akkor még nem tudták, hogy már máshol régen eldöntötték, hogy az MSZMP-t fölszámolják, munkásõröstõl, mindenestõl. Ezt a legvégén tudták meg, az ellenzéki kerekasztal résztvevõi is. Aczél Györgyék közölték velük, hogy az MSZMP-t szét kell zavarni, erõszakszervezeteivel együtt. De ezt úgy kell csinálni, olyan hatalmas robajjal, tudatták velük, mintha ott dõlne el az MSZMP sorsa. Közben pedig, szintén Aczélék, megegyeznek a sajtóról, a bíróságokról, megegyeznek mindenrõl. Arról is, hogy ellophatják 56-ot, s arról is, hogy a reformkommunisták kezébe adják át a hatalmat. Persze nem az MSZMP-és reformkommunistákra, hanem az MDF-es, a szakszervezetis, a kisgazda ügynök reformkommunistákra, s a többiekre gondoltak. Tehát az MSZMP mindent lejátszik saját magával, amit legalizál az országgyûlési képviselõ választásokkal, azzal a kikötéssel, hogy nem lesz elszámoltatás, nem lesz börtönbüntetés. Ekkor kezdte el a sajtó sulykolni, hogy nem lesz jó, ha ezek az újak gyõznek, mert nem szakemberek, nem értenek hozzá. Azzal mentik át a párt és tanácsi apparátust, hogy õk a szakértõk. Ez egy óriási csapda, hiszen egy forradalmat, vagy annak látszó folyamatot, úgy vezényelek le, hogy az apparátus egyébként maradjon a helyén. A sajtó, ezt a folyamatot, az ötletgazdák szempontjából, kitûnõen vezényelte le, amiért meg is kapta a jutalmát. A vidéki napilapokat, amelyek együttes értéke, akkori áron számolva, kétmilliárd-háromszázmillió forint volt, húszmillió forintért privatizálta az Axel- Springer, úgy, hogy minden vezetõ maradhatott a helyén. De, egy-egy újság vezérkara, miközben beosztását megtarthatta, részt vehetett az országos napilapok privatizációjában is. Az ellenzéki kerekasztal mindent tudó újságírói, hallgatásukért fejében, a nyolcvanas évek végén, több pénzt kerestek, mint a bankárok. Tízszer annyi volt egy vezetõ újságíró jövedelme, mint egy parlamenti képviselõjé. A parlamentben vitáztak is errõl a képviselõk, a kilencvenes évek elején, hogy mennyire túlfizetett az újságíró hiéna társaság. A nagy mogulok jelenleg is mozgatják a szálakat. Vitray Tamásra, Horváth Ádámra, Horvát Jánosra gondolok. Vitray csapata uralkodik ma a sport újságírásban, a kereskedelmi rádiókban, televíziókban. Gundel Takácstól, Héder Barnán át, Palik Lászlóig, gazdasági erõvé váltak. A bankároknak meg politikai ambíciói vannak, ezért hoz létre a Postabank sajtóbirodalmat, s VIP hitelekkel édesgeti magához a neki kedves hírlapírókat, riportereket. A szenny került a felszínre az újságírásban, mint ahogy a politikában is. Ez a sajtó az egekbe emel egy nem létezõ ellenzéki kerekasztalt, amelynek a tevékenysége egyenlõ a nullával. Az viszont tény, hogy az MDF kormányzása idején, nem volt igazi nemzeti újságírói társadalom, aki meg megpróbálkozott ezzel, azt eltaposták. Csak kijelölt és küldött nemzeti újságírók voltak, s azok is maradtak a mai napig. Hogy mennyire behatároltak voltak a lehetõségek, arra is akad példa. A rendkívül közkedvelt Magyar Fórum akár százhúszezer példányban is elfogyott volna megindulásakor, de csak harmincezer példányban nyomtatták ki. És Csurkáék nem kiabáltak. Elevebevankódolvaafolyamatokba, hogy az elsõ csapat, amely átadja a kommunistáknak a hatalmat, a vagyont, a sajtót, az az MDF. Ezzel az MDF sírját is megássák azzal, hogy azt a csapatot, az idõk folyamán el is kell tüntetni ben különbözõ áldokomentumokat írtak alá. A sajtóval kapcsolatosan azonban az ellenzéki kerekasztalnál sem tudtak, még látszólagosan sem, megegyezni, mert az végig totális cionista irányítás alatt állt. A liberalizmus ugyanis egyenlõ a cionizmus kiszolgálásával. Ez volt az egyik legsúlyosabb következménye az egész magyar rendszerváltozásnak. Az igazi dolgok az ellenzéki kerekasztal léha politikusainál csak látszólag dõltek el nyarára Magyarországot már rég eladták az Aczél György féle szabadkõmûvesek. Nagy hangzavar közepette szerezték meg a hatalmat saját maguknak, s a szabadkõmûves klientúrának. Lakatos Pál 12 jó ha figyelünk külföldre is

13 A Vasárnapi Újság színe és visszája Gyurcsány Ferenc megint arcul csapja 1956 hõseit, a már meghaltak szellemét nevetségessé, forradalmunk és szabadságharcunk dicsõségét gúny tárgyává teszi. Az MSZP miniszterelnöke, a Rákosit és Kádárt vazallusként kiszolgáló Apró Antal unokájának férje, november negyedikén, a szabadságharc vérbefojtásának napján riporterként jeleskedik az egyik kereskedelmi rádióban. S lesznek vendégei is, akik gondolkodás nélkül fogadták el a KISZ egykori vezérének meghívását, beszélgetõtársnak. Feleségének nagyapja és ezért nemzetet megalázó ez a bohóckodás november negyedikén, hajnali négy óra tájban, orosz lánctalpason érkezett az új életet kezdeni akaró Budapestre. S az azt követõ hónapokban, a gyilkos Kádár mellett állva, maga is a forradalmárok gyilkosává lett. Apró Antal november negyedikén, Apró Antal emlékének ajánlva ezt a botcsinálta riporterkedést, nyugodt szívvel, felemelt fejjel ül majd a mikrofon elé. Gondolatban magasra emelvén az általunk gyûlölt vörös zászlót, magában az internacionálét dúdolgatva, sárba tapossa 1956 jelképét a lyukas nemzeti lobogót. S mindezt a Klubrádió és az ötletgazda Orosz József közremûködésével teheti meg. Gyurcsány nyilván úgy járt, mint Apró Antal, gyilkolásban is méltó társa, Marosán György, aki, amikor õszén, a Gödöllõ környéki meszesgödrök egyikében megtalálták az általuk kivégeztetett Rajk László szétmart holttestét, mivel vezetõtársai külföldön voltak, rendelkezett az újra temetés idõpontjáról. Október hatodika még üres volt a naptárában, ezért ezt a napot jelölte meg a végtisztesség megadására. Hogy ez a Vértanúk Napja, az, a saját elmondása szerint, eszébe sem jutott. Nyilván, Gyurcsánynak is november negyedike volt az egyetlen elfogadható nap, hogy ripacskodásával, gúnyt ûzzön belõlünk. Én, a pápai gyerek, a vörös milliárdos, még ezt is megtehetem. Mindenkit szembe köphetek, ha úri-elvtársi kedvem úgy diktálja. S ehhez a cirkuszi mutatványhoz méltó asszisztenciára lelt a magyarországi sajtóban. Abban a sajtóban, amely egyébként is részt vesz, segédkezik a tolvajlásban. Abban, hogy 1956-ot is ellopják tõlünk az egykori gyilkosok és örököseik. A sajtó kollaborálása egyéként nem most kezdõdött. Ennek bizonyítására ugorjunk vissza az idõben a múlt század nyolcvanas éveinek közepére. A nagy Szovjetunióban ekkor már Gorbacsov kezében a gyeplõ, aki tevékenységének elsõ évében már átértékelte a szovjet politikusok tevékenységét, addig ismert életrajzát. Ennek hatására, Magyarországon is döntés született, hogy át kell értékelni a történelmünket. Ennek az elképzelésnek abban az idõben az volt az alapja, hogy a hóhér Kádár János, a sajtó hathatós közremûködésének következtében, szeretett vezérként élt a köztudatban. A Nyugat is a kegyeit kereste, még az ENSZ-ben is, a Vatikánban pedig bárkivel, még a pápával is, bármikor találkozhatott. Mint elismert politikus, még azt is megtehette, hogy a Nyugat, köztük az Amerikai Egyesült Államok kegyeltjét, Ceausescut is levegõnek tekinthette. Nem állt vele szóba, a vele való találkozót is visszautasíthatta, a magyar érdekek megsértése miatt. Ebben az összetett helyzetben kell átértékelni a hazai politikát, a szeretett népvezér akarata ellenére. És itt megkerülhetetlen volt az addig ellenforradalomként kezelt, a sajtóban is így tálalt, elemzett 1956 újra értékelése. Közvetlen környezete többször megpróbálta a vaskalapos Kádárt meggyõzni arról, hogy bizonyos szempontból álljon az újra értékelés élére, de õ erre egyáltalán nem mutatott hajlandóságot. Sõt, hogy erejét mutassa, ekkor, az õ ellenforradalmi szellemét igazolandó, több ilyen tartalmú könyvet is megíratott. Ekkor született meg Berecz János hírhedett mûve is, az Ellenforradalom tollal és fegyverrel, amelyet, az egykori szintén pártvezér, ortodox kommunista -mára természetesen õ is milliárdos (a cionista országáruló, Hazánkat kölcsönök felvételébe kergetõ Fekete János és a sajtó egykori és mai mindenható ura, Lakatos Ernõ hûséges barátja, elvtársa), még ma is büszkén vállal. Berecz János jó ha figyelünk külföldre is 13

14 Ezek az alkotások, hogy Gyurkó László ez irányú tevékenységét ki ne hagyjuk, ekkor még dicsõítik a szocializmust, de a mélyben már megjelenik a gorbacsovi glasznoszty (nyíltság) szelleme, amely elõször egy tudományosnak álcázott történelmi áttekintést indít el. Ekkor még senki nem mondja meg, nem jelenti ki, hogy hová akarnak eljutni ezzel a tevékenységgel, de azt már tudják, hogy valamilyen módon le kell vezetni azt az erõs nemzeti, nacionalista érzést, amely egyre erõsebben jelentkezik. Ez elsõsorban a sporteseményeknél érhetõ igazán tetten, a zászlóerdõs nemzeti trikolorral. A magyar társadalom a nyolcvanas évekre, annak ellenére, hogy a szocializmust építi, Közép- Európa kimagaslóan legerõsebb nemzeti érzésû, összetartó közössége. Ekkor ijedt meg a szabadkõmûvesség és kezdte mozgósítani teljes hadosztályát, Soros Györgytõl kezdve, a Habsburgok aktivizálásán át, Sarlósig, hogy ezt a folyamatot állítsák le, legyenek a szelep, a gõzt vezessék le a rádión és a televízión keresztül. (Az írott sajtó ekkor még háttérbe szorult.) Kijelölik azokat a mûsorokat, azokat a megbízható szerkesztõket, amelyek és akik a pártirányítást elfogadva, folyamatosan elemzõ mûsorokat készítenek, amelyek, a politika által megengedett mélységig, már társadalomkritikával is megjelennek a televízióban. Ide soroljuk az akkor hetente képernyõre kerülõ Reflektor Magazint és az Ablakot. De, talán nem is véletlenül, a legnagyobb hatást egy kifejezetten politikai és kommunista ötlettõl vezérelten elindított rádiós mûsor váltja ki, az 1997-tõl hallható Vasárnapi Újság. Ennek a mûsornak alapító fõszerkesztõje az a Gyõri Béla, aki munkásõr, s a rádió Gyõri Béla egyik pártalapszervezetének titkára volt, de ezt megelõzõen a Krónika címû hírmûsor rovatvezetõjeként még azt is kijelentette, hogy a Krónikában az õ szeretett pártját, a Magyar Szocialista Munkáspártot tilos bíráló szavakkal illetni. Ennek a mûsornak, a pártközpont ötletgazdái és engedélyezõi szintén a szelep szerepét szánták, s nem Gyõrin, meg az állandóan szót kapó Csurkán múlott, hogy késõbb ez a mûsor, igazi tényfeltáró heti folyamattá vált. Csurka ügynöki beszervezése azóta ismertté vált, de Gyõri Béla is szerepel a Political Capital által nyilvánosságra hozott ügynöki listán. A nemzeti gondolkodású Gyõrire jellemzõ, hogy mikor a listát meglátta, s a rajta szereplõ más újságírók neveit is, kijelentette, büszke arra, hogy ilyen díszes társaságban szerepelhet. A nyolcvanas évek végén egyébként, amikor Falurádiósként, az akkor már hivatalosan is mûködõ mezõgazdasági magángazdaságok sokaságát mutattam be, a hivatalos ellenkezések ellenére is, az egyik kolléganõm, aki ma is a Magyar Rádió egyik vezetõjeként ismert, gúnyos nevetések közepette mondta, miért vagy olyan hülye, hogy fejjel mész a falnak. Róla illik még azt is tudni, hogy a Magyar Rádió egyik szakszervezeti vezetõjeként, a rádió legmagasabb politikai csúcsszervezetének, az MSZMP pártbizottságának is tagja volt, s édesapja 1956-os múltjáról 1990-ig hallgatott. Utána azonban már õ is rehabilitálta forradalmár apját. A pártbizottságok egyébként mindenhol, így a rádióban is, a bennfentesség letéteményesei voltak. De térjünk vissza az MSZMP által alapított rádiós mûsorhoz, a Vasárnapi Újsághoz, amely 1956 és közelmúltunk eseményeit boncolgató tevékenységével felgyorsítja a folyamatokat a nyolcvanas évek végén. Annak ellenére, hogy sok esetben túl tesz még a Szabad Európa Rádió harsány liberalizmusán is. Azt is tudni kell persze, hogy a Vasárnapi Újságnál beosztott újságíróként szereplõk is, szinte mindannyian foghatók voltak. Nem véletlenül járhattak a kivételezettek rendszeresen Nyugatra, sõt az óceánon túlra is, ahol részegeskedésükkel (a példa konkrét, a helyszín és a szereplõk ismertek) egyáltalán nem öregbítették a magyarság jó hírét. Azt se gondolja senki, hogy az Amerikai Egyesült Államokban élõ Teller Edét, Zeley László, véletlenül szólíthatta meg a Vasárnapi Újságban. Tulajdonképpen a Vasárnapi Újság egy olyan közeget szólít meg, ahol erõs a nemzeti érzés. Minden egyes olyan múltbéli esemény, amelyrõl korábban csak suttoghattak, vagy vélhették, hogy az nem úgy történt, a párt által szelektálva ugyan, de egyes elemei ebben a mûsorban megjelenhettek. S azt tudni kell, ma már hajlamosak vagyunk elfeledkezni errõl, akkor még úgy vélekedtek az emberek, hogy ha valami a rádióban elhangzott, a televízióban látható volt, az újságok megírták, az csak igaz lehet. Mert a bennünket tájékoztatók csak igazat mondhatnak. Ezzel aztán sokan visszaéltek, politikusok és újságírók egyaránt. A Vasárnapi Újság egyébként az MSZMP Politikai Bizottsága két tagjától, az õket pártutasításra szemmel tartó Pozsgay Imrétõl és Szabó Istvántól merítette az erejét. Szabó István, a nádudvari Vörös Csillag termelõszövetkezet elnöke volt abban az idõben, aki a bábolnai Burgert Róberttel volt örökös versengésben, politikailag és gazdaságilag is, egyben a látszólagos mezõgazdasági érdekvédelmi szervezetnek, a Termelõszövetkezetek Országos Tanácsának is elnöke volt. Nagy ember volt, és most nemcsak legalább 120 kilójára, hanem politikai erejére is gondolok. Az MSZMP Politikai Bizottsága, Kádár meggyöngülése után úgy döntött, hogy befolyásos parasztpolitikusra szükségük van. Rossz az, mondták, hogy a politikai bizottságnak nincs olyan erõs tagja, mint amilyen az ortodox kommunista Fehér Lajos volt korábban, aki miniszterelnök-helyettesként korlátlanul tudta érvényesíteni a magyar mezõgazdaság érdekeit. Döntöttek tehát, hogy a nagy arcok között kell lenni egy vidékrõl jött parasztembernek is. Õ volt Szabó István. Pozsgay Imrét meg kifejezetten erre a célra találták ki, mert nyilvánosság elõtti szereplései kimondottan jelezték, hogy mindenképpen ország elsõ akar lenni. Ezért a sajtó egy részét odaadták neki, emellett megbízták, bábáskodjék az ellenzéki mozgalmak fölött. Ezért is mondhatjuk, hogy a Vasárnapi Újság bátorságát az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Pozsgay Imre és Szabó István garantálták. Ezt a szerepet késõbb az ujjá alakult, nemzetinek mondott pártok vették át, egészen az én színre lépésemig. Amikor a Vasárnapi Újság fõszerkesztõje lettem, minden beavatkozási kísérletet visszautasítottam, egyben magamra zúdítva a liberális és az úgynevezett nemzeti pártok vezetõinek haragját. Innentõl kezdve már csak az volt a kérdés, a politikai és a sajtótámadások össztüzében meddig maradhatok posztomon. De térjünk vissza megint a kezdetekhez. Hogy a nemzeti gondolatokat kordában lehessen tartani, kiváltképpen az induláskor, a Vasárnapi Újság szerkesztõi, mûsorvezetõi közé delegálták a 168 Óra kifejezetten liberális gondolkodású munkatársait. Gyõrffy Miklós, Simkó János, Szénási Sándor és a többi vad liberális, mûsorvezetõje, szerkesztõje lett a Vasárnapi Újságnak is. Ugyanez azonban nem mondható el viszont, a Vasárnapi Újság egy-két kijelöltje, például Gyõri Béla és Rapcsányi László le- 14 jó ha figyelünk külföldre is

15 hetett jelen csupán a 168 Óránál. Ekkor hallgatottságot tekintve a két mûsor azonos szinten volt, az ellentét is csak látszólagos volt a két mûhely tagjai között. A zsivaj, mint a pártoknál, csak a külvilágnak szólt. Ahogy a politikában kezdték sulykolni, hogy vannak liberális-urbánus és nép-nemzeti pártok, ugyanezt a gúnyát próbálták ráhúzni a Vasárnapi Újságra és a 168 Órára is. Miközben mondom, külön díjazás ellenében, egymás mûsorainak állandó közremûködõi voltak. Érdekes adat, ami a politikai állapot tükrözése is volt egyben, hogy a 168 Óra elsõsorban Budapesten volt népszerû, a Vasárnapi Újságot pedig a vidék Magyarországa hallgatta. Az, hogy a két látszólag ellentétes újságírói tábor ilyen mértékben összedolgozik, azért történhetett meg, mert a nyolcvanas évek végén a politikában még semmi sem dõlt el, a rádió vezéregyéniségeit mindkét típusú mûsorban futtatni kellett, tágabb teret biztosítva a liberális szemléletû munkatársaknak. A Vasárnapi Újság mûsorait, pontosan a már említett két mentor közremûködésével, hétfõként, keddenként, az MSZMP Politikai Bizottsága is értékelte. Az értékelés hatása érezhetõ volt a következõ hét mûsorán is, hiszen a politikai bizottságban azt is megmondták, egy-egy téma esetében, hogy innen már nem kellene tovább menni, most már vissza kellene fogni a nemzeti érzések túlzott hangoztatását, ezen meg ezen a területen pedig még lehet srófolni valamennyit. Ami azonban az igazi drámát jelentette, a politikai irányítás hatására, Kádár hatalmának gyöngülésével, vagyis a hatalma elvesztése után egyre nagyobb igény mutatkozott a politika részérõl, hogy 1956-ot, a forradalom és szabadságharc történéseit (ami persze még ellenforradalomként szerepelt a hivatalos szóhasználatban), kezdjék el a mûsorban boncolgatni. Tehát ez a bátorság sem a civil kurázsiból fakadt, hanem a politikai döntéshozók mûve volt. Ez a döntés az akkori magyar politikai életet oly mértékben megkavarta, áttekinthetetlenné tette, hogy ekkor senki nem tudta még felmérni ennek következményét. Egyszer csak, külsõ jelekbõl lehet érezni, eldõlt a két mûsor sorsa. Eldõlt, hogy az egyik, a Vasárnapi Újság megy tovább a nemzeti úton, a 168 Óra meg viszi tovább a liberális eszméket. S ez a látható jel a kívül álló számára apróság volt. Még a kötelezõ nagy összeborulás, és a politika vezényelte szemfényvesztés idején, a két mûsor vezérkara rendszeresen együtt jelent meg mindenhol. Együtt ittak a Múzeum Kávéházban, együtt ebédeltek nap, mint nap, majd a láthatatlan karmester beintésére, hirtelen elhidegültek egymástól. Volt barátság, nincs barátság. Az önállóan mûködõ sajtóban ilyen egyszerû ez. A liberális csapat folytatta útját az anyagi javak megszerzése irányába, az úgynevezett keresztény gárdának azonban ezt nem engedte meg a politika, annyira már nem bízott bennük. Érdemes megemlíteni, hogy bár a Vasárnapi Újság, mûsoridõt tekintve, hosszabb idõtartamú volt, mégis az adáspercekre lebontott költségvetés a 168 Óra fölényét mutatta ki. Kis öngúnnyal mondható az is, hogy az éhenkórászok megmaradtak a Vasárnapi Újságnál, míg a másik csapat kifejezetten kemény anyagi lehetõségekhez is jutott. Ez belsõ féltékenységgé is vált, hiszen az egyik csapatnak két kézzel tömték tele pénzzel a zsebét, a másiknak viszont csak módjával juttattak az apanázsból. Ezen aztán akár össze is lehet veszni. Vegyünk egy konkrét példát, a 168 Óra életébõl. Ez az az idõszak, amikor a liberális szerkesztõgárda, megjelenteti, megjelentetheti a mûsor írásos változatát is hetilap formájában néhány, az adásban el nem hangzott jegyzet, riport és interjú kiegészítéssel, olvasói levelekkel, 168 Óra néven. A rádió szobáiban szerkesztik a mûsort, a riportok többsége a rádió eszközeivel készült, a rádió fizeti a fûtés-, a telefon-, a víz-, a villanyszámlát, a hetilapot a rádiós 168 Órában hirdetik rendszeresen. A rádió fizet szinte minden költséget, miközben a 168 Óra rádiómûsor fõszerkesztõje, egyben a hetilap fõszerkesztõje is, s eközben még a rádiómûsor neve is gazdát cserél. Senki nem védte az évek óta népszerû rádiómûsor nevét, egy idõ után már kizárólag azt csak a magánvállalkozásként megjelenõ hetilap használta, a rádiómûsor meg szó nélkül nevet váltott. Így lett a rádiós 168 Órából Tizenhat Óra (merthogy délután tizenhat órakor jelentkezik). Magyarán mondva, privatizálták, Kft-sítették a Magyar Rádió egyik leghallgatottabb mûsorát, a nevét is elvéve. Ami a 168 Órával megtörtént, az ugyanaz, mint amikor az üzemi gazdasági munkaközösségekbõl kivitték a jövedelmet, a költség pedig az állami tulajdonú cégnél maradt. Tulajdonképpen semmi mást nem tettek az ötlet kiagyalói, kivitelezõi és engedélyezõi, mint egy vállalati gazdasági munkaközösséget, amely konstrukcióban az állam infrastruktúrát ad, a javadalmat meg zsebre vágja az a szerkesztõ gárda, amely felhasználja az állami anyagot (esetünkben a riportokat, interjúkat, sõt még a papírt is, mindent). Tehát az egész hetilap a rádió szellemi termékére épül. Azaz, állami eszközök és állami szellemi termék, állami infrastruktúra igénybe vétele, magánosított jövedelem mellett. Folyamatosan vita zajlott arról, hogy miért nem engedik ezt meg a Vasárnapi Újságnak is. Tudniillik, ha a Vasárnapi Újságból ugyanígy, a rádión belül szerkesztett újság lett volna, akkor szellemi és anyagi értelemben is sokkal nagyobb hatású lett volna, mint a 168 Óra. Az említett rádiómûsor hetilapban való megjelenése, a korábban ismertetett gazdasági feltételek közepette, sok százmillió forint állami pénzt juttatott, akkori áron számolva, magánzsebekbe. A pénz és a svindli után térjünk vissza ismét a Vasárnapi Újsághoz, s azon belül is ahhoz a kérdéshez, hogy a mûsoron belül, hogy lopják el a forradalmat a nemzettõl, a pesti srácoktól. A válasz az álleleplezésekben, áligazságokban van. Abban, hogy kilencven százalékban elmondom az igazat, a többi tíz százalékot meg hozzá hazudom, vagy elhallgatom. A sok igazságban elrejtem a döntõ hazugságokat, és mivel a hallgató az igazságokra figyel automatikusan, azért lelkesedik, de a hazugságot is adagolom közben, ami a fejekben szintén megmarad. Amikor például elmondom, hogy az ellenforradalomból a nyilvánosság elõtt Pozsgay Imre mondatai által lett népfölkelés, de arról már hallgatok, hogy mindezt a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára, Krucskov engedélyezte, aki abban az idõben a KGB vezetõje is volt. Igaz, a példa annyiban sántít, bár a módszer így is érthetõvé válik, hogy ez a bejelentés a 168 Órában hangzott el. S minõ véletlen, ezt az interjút is a bevezetõben Gyurcsánnyal már hírbe hozott Orosz József készítette. S erre a nagyon fontos körülményre nem kérdezett rá. Vagy talán nem is kérdezhetett, mert nem volt rá engedélye. De azért az elgondolkodtató, hogy ennek az interjúnak az elkészítésével, az akkori politikai hatalmasságok miért õt bízták meg. Csak nem azért, amit már többször is leírtunk a Magyar Világban, hogy Orosz Józsefnek is igen erõs szolgálati kötõdései vannak. Pozsgayból persze hõst kreál a Vasárnapi Újság is (a lényeges kérdéseket itt is tabuként kezelik), pedig semmi más nem történt, minthogy a kinyilatkoztatással kifejezetten politikai akaratot hajtottak végre. Ez már persze Kádár gyenge korszakában hangzik el, amihez tegyük még hozzá azt is, ami a legfontosabb, hogy a bejelentéssel kapcsolatban nem a hõsöket szólaltatják meg, hanem a reformkommunistákat. Az elátkozott rendszerváltozáskor egyetlen író, filmrendezõ, forgatókönyv író fiókjából sem bukkant elõ semmiféle alkotás, amely elbújva szunnyadt volna, feltámadására várva az 56-os hõsöket bemutatván. Mészáros Márta is a reformkommunista Nagy Imrérõl készített játékfilmet, ahelyett, hogy a még élõ Pongrátz Gergelytõl adatokat gyûjtvén a Pesti srácok élettörténetét, Hazát mentõ harcát mutatta volna be. Nagy Imréék újratemetésekor a forradalmat, a forradalmárokat a névtelen, üres koporsóban temetik el, és hõst fabrikálnak azokból, akik a forradalom ellen voltak végig, csak kényszerûségbõl tették azt, amit tettek. Nagy Imrét emelik hõssé, aki beszédével tulajdonképpen lefegyverezte az ellenállást, s jó ha figyelünk külföldre is 15

16 akit Kádár szerelemféltésbõl öletett meg. Errõl is írtunk már, arról, hogy amikor Péter Gáborék, Nagy Imre közremûködésével börtönbe csukták Kádárt, Nagy elmélyült kapcsolatot ápolt Kádár feleségével. Ebben az egészben, a forradalmárok és a reformkommunisták megítélésében az a szörnyû, hogy mindezt kimondani, tizenhat év után is sokkal nagyobb eretnekségnek tûnik, mint amit Pozsgay tett 1989-es bejelentésekor. Hiszen mára már kialakították azt a képet, hogy a forradalom hõsei csak és kizárólag a reformkommunisták voltak, s a végére már annyira leegyszerûsítik a történteket, hogy kijelentik, a forradalomban nem is vett részt a nép, csak volt ott néhány hõs. Azt mondják, teljesen érdemtelenül, hogy Bibó a hõs, vagy az a Maléter Pál, aki egyszer sem lövetett az oroszokra, sõt a Corvin-közi pesti srácok ellen fordította az ágyúcsövet. És lövetett rájuk. Egyetlen valóságos ötvenhatos hõst nem szólítanak meg, és egyetlen egyet sem rehabilitálnak, mind a mai napig. Ezt csak a sajtó kifejezett, tevõleges részvételével tehették meg. Nem volt elég politikai akarat a hatalomra került SZDSZ-es, ÁVH-s kompániában erre. Még az akkor a legnagyobb ellenzéki pártnak mondott MDF is statisztaként, rendezõként vett részt csupán az június 16-i újratemetésen, elfogadva a kommunisták mesterkedéseit. Emlékezzünk vissza, milyen módon készítette elõ a liberális sajtó ezt a napot. Egyetlen igazi forradalmár ott, akkor nem szólalt meg, csupán Rácz Sándor, akit azonban az idõ tájt az SZDSZ alapító tagjaként tiszteltünk. Az õ felkérése is kifejezetten mesterkedés volt és nem a múltjának szólt. Arra számítottak, úgy tervezték, hogy Rácz Sándor eladható figura a vidék számára. De még egyszer kérdem, kik beszéltek ott? Csak és kizárólag kommunisták, valamint az a Fidesz, amelyet a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága hozott létre, mint reform-kisz-t. Életkoruk miatt velük mondatták ki, hogy ruszkik haza! Akkor, amikor már réges-rég eldöntötte a világpolitika, hogy haza mennek. És a téren kimondott szavakat is cenzúrázzák elõbb a kommunisták. Látható tehát, hogy milyen mélyen gyökerezik a torzítás, a történelemhamisítás. Hosszú évtizedeknek kell még elmúlni, hogy ezt a fejekben rögzített, tényként kezelt hazugságot, egyszer majd valaki kitörli onnan. Micsoda álságos dolog, hogy az 56-os forradalom ötvenedik évfordulójának megünneplésére az összes párt Bush amerikai elnököt akarja meghívni. Annak az országnak a vezetõjét, amely világhatalom beleegyezésével az ötvenhatos forradalmunkat galád módon leverették a ruszkikkal. Az amerikai fegyveresek titkos kompromisszuma akadályozta meg a magyar szabadságot. A forradalom eltiprójának képviselõjét akarják meghívni Magyarországra? A sajtó ezt készíti elõ. Orbánt, Kondort és társait bízták meg azzal, hogy írjanak levelet Bushnak és hívják meg õt az évfordulóra. A politika rendkívül rossz döntése ez, hiszen az Amerikai Egyesült Államok elnöke ma a világ legelítéltebb vezetõje. Azért, mert diktátor. Ma Nyugat-Európában nincs olyan magára valamit is adó politikus, aki magánbeszélgetésekben el ne ítélné az USA politikáját. Eközben Magyarországon megint fáziskésésben vannak a politikusok. Egyöntetû döntéssel, most hívják meg Busht, amikor a világ már kiátkozza. Mert a mi forradalmunkat nemcsak Hruscsov verte le. Eisenhower volt a társa. Cinkos együttmûködés észlelhetõ az elit és a sajtó között, amely szerint azt sugallják, hogy a rendszerváltozás nem más, mint a kommunizmus megreformálása. Ezt szajkózzák folyamatosan az írástudók. Nagyon eredményesen. Boross Péterek kezébe teszik le az ötvenhatosok sorsát, kasszáját. Annak a Boross Péternek a kezébe, aki egyáltalán nem volt forradalmár. Már írtunk róla, vendéglátósként, az idegenek budapesti mozgását ellenõrizte õkegyelmessége, Péter Gábor kabinetfõnökének, Harangozó Szilveszternek a megbízásából. Tehát Boross Pétert az ötvenhatosok közé besorolni egyszerûen ostobaság. Kõrösi Imrétõl tudom, hogy a Sopronkõhidát megjárt Fülöp Gyulának 1990-ben állami kitüntetést akartak adni. Fülöp akkor azt mondta: Boross Péteréktõl kitüntetést átvenni?! Hiszen ez a csapat kínozta õket. Amikor bement a Parlamentbe, mondta, és meglátta, hogy kik adják át a kitüntetést, rájött, hogy neki ott nincs helye. Hiszen az elismerések átadói között ott voltak a kápók is. Az ötvenhatos szervezeteket egyébként a reformkommunisták õsellenségnek tekintik, mivel nem közéjük tartoznak. Õk csak Nagy Imrééket tudják dicsõíteni, a többit meg, szerintük, el kell taposni. Mint ahogy el kell taposni az igazi szocdemeket is, mert õk sem reformkommunisták. Még az ellenzéki kerekasztal sem foglakozott 1956-tal. Megelégedett azzal, hogy október 23-án kikiáltatják a harmadik köztársaságot, Szûrös Mátyással. Azért vele, mert a reformkommunisták hatalmát ezzel is lehetett demonstrálni, meg azt is, hogy õk az igazi letéteményesei az 56-os forradalomnak. A KGB-s Szûrös Mátyásnak, a guruló dollárok egyik fõszereplõjének jut ez a megtiszteltetés, õ kiálthatja ki a Magyar Köztársaságot, aki most meg, mint õskeresztény, a Fideszt erõsíti. Kik ma 1956 hõsei? Egyetlen egy, harcokban részt vett nincs közöttük. Pongrátz Gergelyt, a Corvin-köz parancsnokát például hõsként tisztelik? Állami temetés nélkül távozott közülünk. Harmad negyedosztályú pofák sündörögtek a sírja körül. De nézzük meg, miért sulykolják Nagy Imre hõsiességét? Mert reformkommunista volt. Mert ez az egész, ma mûködõ rendszer az együtt szocializálódott reformkommunistákra épül, azokra, akik a nemzeti vagyon megszerzésére szövetkeztek. A sajtó az õ nagyszerûségüket készíti elõ. Ez a folyamat ben kezdõdött, amikor is a keresztény köntösbe bújt újságírók látszólagos igazságot szolgáltattak, ugyanakkor a hátsó kapun belopták a konkolyt, a szemetet. A legpiszkosabb dolgot, amit késõbb értékké emeltek föl. Ezzel végérvényesen meggyalázták, s gyalázzák ma is a forradalmat. Mert ami jelenleg nálunk történik az nem más, mint 1956 sárba tiprása. Még Antall József is azt mondta, a forradalmárokkal nem kell sokat foglalkozni. Az õ gyertyájuk nemsokára kialszik. Lakatos Pál Havas Henrik anyósa az alezredes elvtársnõ Friderikusz Sándor, a sztárriporter hatalmasat bukott, nagyobbat, mint ide Lacháza. Nem is olyan régen még a politikusok vetélkedtek kegyeiért. Televíziós elnökjelöltsége idején, Lendvai Ildikótól, az MSZP országgyûlési képviselõ csoportjának vezetõjétõl is kapott telefonos üzenetet, amely arról szólt, nyugodjon meg, Péter is õt támogatja. Azaz, Medgyessy Péter akkori miniszterelnök is Friderikuszt kívánja a közszolgálati televízió elnöki székében látni. A támogatás aztán nem ért semmit, Friderikusz tévé-elnöki elképzelései dugába dõltek. Aztán következett az egekig magasztalt televíziós mûsor, A 16 jó ha figyelünk külföldre is

17 Nyugodjon meg, Péter is önt támogatja szólás szabadsága, ennek élén, mûsorvezetõként, mindenesként, Fridi, aki maga volt a tökély, a politikai pártatlanság iskolapéldája. Már a BBC-nél is azon tanakodtak, pártatlanságot tanulni, Budapestre jönnek. Persze, ha a nagy médiamogul hajlandó fogadni õket. Gyurcsány, Orbán és a többi alattvaló sorban álltak, mikor jelenhetnek meg a mágus engedélyével, mikor fényezhetik magukat A szólás szabadságában. Aztán, egyszer csak a fénylõ állócsillag zuhanni kezdett, már-már darabokra törni látszik november 4-én, a Fõvárosi Ítélõtábla, a perköltséggel és a kamatokkal együtt, félmilliárd forint megfizetésére kötelezte Friderikusz Sándort, az RTL Klubnak okozott kár ellenértékeként. A károkozás pedig nem volt más, mint hogy minden idõk legnagyobb tévé sztárja, egyik mûsorának, a Meglepõ és mulatságosnak egy elkészült darabját nem adta át idõben az említett tévé csatornának. Mindez 1998-ban történt, a végleges bírói verdikt pedig 2005-ben született meg. Friderikuszról azonban egyet és mást illik még tudni. Leginkább is azt, hogy történetünk idõpontjában, 1998-ban, még meleg, baráti kapcsolatok fûzték az RTL akkori programigazgatójához, Kolossi Péterhez. Aztán, Fridi döntése nyomán, ez a meleg-baráti viszony egyszer csak kihûlt. Ezután jött a per. S a történethez hozzá tartozik még mindenképpen, hogy a médiacézár, Fenyõ János meggyilkolása után, annak luxusvilláját megvásárolva, birtokosa lett a kacsalábon forgó csodapalotának. Az ítéletet megismerve, a hozzá értõk egyértelmûsítik, Friderikusz védettsége mára már megszûnt. Többen már azt is találgatják, mikor hallgatják meg õt az illetékesek, tanúként, a Fenyõ gyilkosság ügyében. Egyre többször hangzik el ugyanis, hogy az ügyben nyomozók igen csak közel kerültek a gyilkosság felbujtóihoz, s az a szál elvezethet a gyilkosokhoz is. Még azt is rebesgetik, más tanúkat is meghallgathatnak, s volt már olyan a magyar kriminalisztikában, mondják, hogy a tanúból egyszer csak gyanúsított lesz valaki. Mostanában más állócsillagok körül is forrósodik a levegõ. Még a mindent tudó, a mindenkit ismerõ, a rettenthetetlen Havas Henrik körül is. A médiaiskolája körüli kisebb-nagyobb pénzügyekrõl zörög a haraszt. De, hogy a rendszerváltozás hõs zsurnalisztája bajba kerül-e, azt ma még csak a boszorkánykonyhák fortyogó üstjeit kavargatók tudhatják. Egy hõs ugyanis nehezen kerülhet bajba, meg róla nem is nagyon lehet elképzelni, hogy számon kérhetõ ügyei lennének. Mert valljuk meg, Havas Henrik egy igazi hõs, tollal és mikrofonnal a kezében ben, a Dunagate ügy kirobbanásakor is ott forgolódott a fõszereplõvé vált, egykori III/III-as fõtiszt, az iratmegsemmisítésekrõl dokumentumokat megszerzõ Végvári József õrnagy körül. Sõt, Végvárival közösen, A CÉG Árulója címen, még könyvet is megjelentettek, 1990 elején, amelyben a nyilvánosság elé tárják az õrnagy kivételes bátorságát, hõsiességét. Ennek révén Magyarország megtudhatta, a híres Fekete Doboz és Lovas Zoltán közremûködésével, hogy miképpen szüntetik meg a beszervezésekrõl árulkodó dokumentumokat, a Belügyminisztérium illetékesei õszének, tél elõjének igazi politikai bombája a titkosszolgálatoknál történt iratmegsemmisítés, a III/III-as Csoportfõnökség iratainak bezúzása, gépkocsi számra történt elszállítása volt. Ennek a konstrukciónak a kialakítása a legmagasabb szintû politikai konspirációk közé tartozott, erõs szakmai irányítással, Horváth István akkori belügyminiszter, Horváth József fõcsoportfõnök és Pallagi Ferenc tábornok vezénylete mellett. De mindenek felett ott volt Harangozó Szilveszter, aki a csúcsok csúcsaként szerepelt, ebben az ügyben is. Ebbe az egész iratmegsemmisítésbe már bele keverik az akkori rendszerváltozást is, hiszen 1989-ben megrendítõ beszédet mond a magyar parlamentben az elsõ szabadon választott képviselõ, Roszík Gábor evangélikus lelkész, aki MDF-SZDSZ-Fidesz jelöltként elsöprõ fölénnyel nyerte meg Gödöllõn az idõközi képviselõ választást. Õt úgy mutogatják a nemzetközi sajtóban is, mint a magyar demokrácia szimbólumát, hiszen Tamás Gáspár Miklós és a többiek csak õ utána jönnek. Azt tudni kell, hogy a régi ortodox kommunisták közül többeket visszahívtak a választók, a hírhedett Korom Mihály lemondott a képviselõségrõl, s az így kiírt idõközi választásokat, ötven-ötvenöt százalékos választói részvételi arány mellett, öt-hatszoros többséggel, minden esetben az ellenzékiek nyerték meg. Bár akkor még az MSZMP-ból MSZP-vé alakult társaság van hatalmon, de ezeken a megmérettetéseken labdába sem tudnak rúgni. A konspiráció alapja az volt, hogy a Hõsök terén, a szép beszéd alatt, odamegy Roszíkhoz Végvári József és megsúgja nekik, Németh Géza református- és Roszik Gábor evangélikus lelkésznek, hogy a III/III-as iratokat miképpen szüntetik meg. Ha az õrnagy mindezt egymagában, magányos hõsként kívánta volna megtenni, a Cég azonnal eltaposta volna. De, ha egy parlamenti képviselõvel szövetkezik, a sajtó nyilvánossága közremûködésével, akkor mestermunkát végzett a Cég, hiszen ez által védelmet biztosít Végvári József õrnagynak is. Végvári és Roszik tehát december 24-én, a budapesti Hõsök terén megtartott ökumenikus istentiszteleten találkoznak. A Hõsök terén állt egy pódium, ahol a téren lévõ tömeg, a kivetítõn, éppen a Tõkés László édesapjáról készült filmet nézte. És akkor most már közelítsünk a bevezetõben említett Havas-Végvári könyvhöz, A CÉG Árulójához. Most ebbõl következik idézet, Végvári õrnagy mondatait olvashatják. Egyszer csak, mintha messiás bukkant volna föl, megláttam Roszik tiszteletest. Be kellett cserkésznem.( ) Roszik ott haladt el a tribün elõtt. Én is megkerültem az emelvényt, melyrõl a beszédet mondták, és amikor Roszik a legjobban takarva volt, nem sokan látták, mellé léptem, és halkan odaszóltam neki. Azt mondtam, nagyon fontos ügyben kell beszélnünk, szakítson rám két percet. Nem mutatkoztam be, és õ sem kérdezte a nevemet. Nem is volt meglepve, valahogy vette a lapot.( ) Fedett helyet kerestem, egy sarokra volt szükségem, ahol csak Roszik látja az arcomat. Amikor odébb mentünk, elmondtam neki: Állambiztonsági fõtiszt vagyok. Amirõl önök a parlamentben beszélnek, az nem tud megvalósulni a törvénytelenségek, törvénysértések miatt. Segítsen ezt leleplezni. Csak rövid idõ áll rendelkezésére, ezért keressen egy megfelelõ személyt a Fekete Doboznál, hogy közremûködésükkel bizonyítani is tudjam állításaimat. Akkor elváltunk azzal, hogy az istentisztelet után találkozunk. ( ) Az istentisztelet befejezése után jó félórára láttam, hogy Roszik tiszteletes és egy másik személy egyszer csak elindul a Széchenyi fürdõ irányába. Háromszor sétáltak föl-le, szerintem azt hitték, bepaliztam õket, blöff volt az egész. jó ha figyelünk külföldre is 17

18 Én mindenesetre vártam. A Szépmûvészeti Múzeum sarkától nem messze van egy kis felüljáró, valamikor alatta ment át a földalatti szerelvénye, az alá bújtam, és bár koromsötét volt, mindent szemmel tarthattam. Onnan figyeltem Roszik és a másik ember mozgását, meggyõzõdtem, hogy senki sem követi õket, hagytam, hadd sétáljanak egy picit. ( ) Amikor már teljesen biztos voltam abban, hogy tanúk nélkül beszélhetünk, a hátuk mögé lopóztam, és megszólítottam õket: Uraim, itt vagyok. Meglepõdtek, hiszen olyan váratlanul bukkantam föl a sötétbõl. Roszik úr valami olyasmit mondott: Na, ez az a személy, aki az elõbb megszólított. Ezután bemutatkoztunk egymásnak Lovas Zoltánnal, pontosabban õ megmondta a nevét, én csak annyit árultam el, hogy állambiztonsági fõtiszt vagyok. Roszik úr ezután, hogy úgy mondjam, angolosan távozott, és mi ketten maradtunk Lovassal. Végvári ekkor még azt is elmondja Rosziknak, ha õ lesz az ügyeletes, akkor majd beviszi õket a III/III-as Csoportfõnökség fészkébe. Na most, magyarázzuk meg, hogy mi is áll a könyvben olvasottak mögött. Egy valamit rögtön tisztázzunk, Roszik Gábor evangélikus lelkész, országgyûlési képviselõ úgynevezett szoros megfigyelés alatt állt ekkor. Ez azt jelentette, hogy a cég részérõl valaki állandóan árnyékként követte, s óránként jelentést kellett leadnia a megfigyelõnek Roszik tiszteletes tevékenységérõl, mozgásáról. Ez olyannyira így volt, hogy amikor nyár végén egy tizenkét tagú MDF-es képviselõjelölt csoport utazott Bécsbe, az osztrák Néppárthoz, amelynek, többek között tagja volt Roszik Gábor, Medgyasszay László, Debreczeni József, Balázsi Tibor, Kõrösi Imre is, Roszik tevékenységérõl, mozgásáról, az általa elmondottakról összefoglaló jelentés készült. Tehát, ebben a kiválasztott, tizenkét fõs MDF-es csoportban is volt a cégnek embere (MDF-es képviselõjelölt volt, aki aztán a párt színeiben, 1990-ben országgyûlési képviselõ is lett) és hivatásszerûen, szigorúan titkos tisztként, tette a dolgát. Azaz, jelentett Roszik Gáborról. Ha ez így történt, márpedig igen, akkor elképzelhetõ-e, hogy a III/III-as fõtiszt, Végvári õrnagy, csak úgy odasettenkedik a szoros megfigyelés alatt lévõ Roszik Gábor evangélikus tiszteleteshez, országgyûlési képviselõhöz, a budapesti Hõsök terén és találkozik a Fekete Doboz felelõs szerkesztõjével, Lovas Zoltánnal, akinek apósa nem volt más, mint az akkori kémelhárítás fõnöke, Dankó László. Ebbõl látható, hogy a cég a rokoni kapcsolatokra épít, a fõnökök rokonait helyezi el a nyilvánosság csúcsán, a televízióban, rádióban és a napi sajtóban. A könyvben olvasott történet, s a késõbb a Fekete Dobozban is tálalt volt csak az igazi blöff. E szerint a feltevés szerint tehát Roszik, Végvári és Lovas Zoltán, a cég tudtával, a cég engedélyével és szervezésében találkozott egymással. S minderrõl tudott a kémelhárítás fõnöke, Lovas Zoltán apósa, Dankó László is. De akkor joggal tehetõ fel az a kérdés is, hogy mindebbe be volt-e avatva az egészet, a külvilág számára tálaltan szervezõ, az ügy kipattanása után Végvári õrnagyot bújtató, a kilopott anyagokat kézbe vevõ SZDSZ-es Kis János, Kõszeg Ferenc, Rajk László, dr. Tölgyesi Péter, Hack Péter, a késõbb SZDSZ-es országgyûlési képviselõként, és az országgyûlés egyik alelnökeként ismertté váló, Végvári védelmét elvállaló Dornbach Alajos ügyvéd. De kérdezzünk tovább, tudhatott-e errõl a cég által szervezett konspirációról a Fideszes, Dornbach ügyvédi irodájában ügyvéd-bojtároskodó, Lévai Anikó, Orbán Viktor felesége, maga Orbán Viktor, mert õk is a beavatottak közé tartoztak. Mint ahogy elmondhatjuk ugyanezt a Fidesz akkori, más prominenseirõl, Fodor Gáborról, Szájer Józsefrõl, Kövér Lászlóról, és az ügyet, az SZDSZ-tõl kapott anyagok alapján kipattantó, Deutsch Tamásról. Mindebbõl még egy következtetés is levonható. Ha Roszik és Végvári találkozója spontán jött volna végre, ám a feladattal megbízott titkos szolga lefülelte volna õket, vajon lehetett volna-e Végvári továbbra is ügyeletes tiszt? Esetleg a Cég dolgozója maradhatott volna? Mindkét kérdésre egyértelmû nem a válaszom. Akkor pedig az egész akciót a Cég szervezte. Az persze lehet, hogy a két Horváth tábornok József és István nem tudott róla, de a balhét nekik kellett elvinni. És még mindég nincs vége a kérdéseknek. Mit tudott a valódi helyzetrõl, a konspiráció egészérõl, a könyvet megíró, akkor már sztárújságírónak számító, rendkívül befolyásos Havas Henrik, akinek az anyósa, Dobos alezredes elvtársnõ, s aki a Kádár-rezsimben, a Budapesti Rendõr-fõkapitányság Vizsgálati Osztályán, alosztályvezetõként dolgozott. Kezdik már érteni a rendszerváltozás és a nyilvánosság kapcsolatát. Konspirációs úton megszervezett találkozó, tévés felelõs szerkesztõ, kémelhárítós fõnök apóssal, az ügyet feldolgozó, a nyilvánosság elõtt megkérdõjelezhetetlen újságíró, rendõrségi alezredesi rendfokozattal rendelkezõ, alosztályvezetõ anyóssal. S mindenhez tegyük még azt is hozzá, történetünk idõpontjában egy ezredes, tábornok ritka volt, mint a fehér holló, egy alezredesi rendfokozat tehát igen magas sarzsinak számított. De térjünk vissza megint a hõs Végvárihoz, és a nem kevésbé bátor Fekete Dobozos stábhoz, s annak vezetõjéhez, Lovas Zoltánhoz. Végvári, elmondása szerint, kihasználta, hogy akkor éppen õ az ügyeletes, leviszi a felvételeket titokban készítõket az irattárba. Ez az egész eleve ostobaság. Így, ebben a formában, ez egyszerûen nem történhetett meg. Egyedül, nemhogy egy ügyeletes tiszt, hanem a III/III-as Csoportfõnökséget irányító Horváth József tábornok sem mehetett le az irattárba. Ezt az egészet úgy konsturálja meg a cég, hogy a Fekete Dobozos felvételek elkészítéséhez egy csomó, filmezésre elõkészített anyagot kivisznek máshová, egy úgynevezett álépületbe, mintha a cégen belül lennének, és ezeket az anyagokat egy ilyen helyszínen rögzítik, miközben félelmet imitálva, suttogva, félhomályban mesélik el, hogy milyen szörnyûséges dolgok is történhetnek nálunk. Így szervezték meg tehát az egész leleplezést, a titkosszolgálatok irányításával, vezetésével. S hogy az egész akció mögött mi húzódhat? A kérdésre, ma már nagyon egyszerû a válasz, ebben az idõben a belügyminiszter túlságosan is erõs kezd lenni, mind gyakoribbak a találkozói Pozsgay Imrével. Még pontosabban, minden nap találkoznak, s elsõsorban a saját, rendszerváltozás utáni életüket szervezgetik. Mindez feltételezi persze azt is, hogy az ellenzék túlságosan gyorsan futhat fel, az õ segítségükkel. Ezt a folyamatot, Horváth István gyengítésével, le kell lassítani. Erre szolgált ez az egész, szemkápráztató Dunagate ügy. Vissza kell fogni a történelem gyorsan száguldani akaró kerekét, mint ahogy tették ezt Gorbacsovval, az akkori Szovjetunióban, meg az õ glasznosztyával. Térjünk azonban megint vissza a kezdetekhez. Roszik Gábort, képviselõvé választásakor, de már az idõközi választások elõtt is, az egekbe emeli a sajtó. Minden formában, rádióban, televízióban, újságokban még arról is beszámolnak, amikor az evangélikus tiszteletes, mint egy népi hõs, gödöllõi választói kíséretében érkezik meg elsõ parlamenti munkanapjára. Erre csak a régi mondást lehet alkalmazni, kenyeret és cirkuszt a népnek. Hiába, a demokráciát is meg kell tervezni. Roszik Gábor egyébként a Nyugat kérésére kerül ilyen emelkedett helyzetbe, rajta keresztül akarják példázni, hogy az átalakuló Magyarországon még az egyház emberei is elindulhatnak a politikai pályán. Azok az egyházfiak, akik bizony a Kádár-rezsim megfélemlítettjei, kiszolgáltatottjai voltak. Az egyház elnyomása itt már megszûnt, sugallják ezek az események. Megmutatják a világnak, hogy a demokráciában teljes szabadsága van még az egyháznak is. Ekkor még egyébként nem dõlt el az a kérdés, hogy a katolikus papok indulhatnak e a képviselõ választásokon, vagy sem. Azt tudnunk kell, hogy a Kádár-rezsimben Barta püspök, vagy Lékai bíboros a parlament tagjai voltak. Az akkori bábparlamentben, rajtuk kívül, más katolikus papok is politizáltak. A Vatikán végül úgy dönt, hogy kimarad ebbõl a magyarországi játékból, ezért nem lehetnek a katolikus papok országgyûlési képviselõk. Végvári õrnagy hogy ismét térjünk vissza hozzá egy rendkívül jól megkonstruált politikai játékot folytat. Hogy mennyire avatták be õt ebbe az egész hazugság-folyamatba, azt lehet válaszolni, hogy talán semennyire sem. De az ajtókat nyitogatták elõtte, az egészet megszervezték neki. Késõbb meg elhitették vele, hogy mennyire fe- 18 jó ha figyelünk külföldre is

19 nyegetett helyzetbe került, mint a cég árulója. De az megint biztos, ha a titkosszolgálat valakit igazán fenyegetett, azt az illetõt úgy eltette láb alól, mint ahogy megtörtént ez sok száz emberrel a rendszerváltozás után, nemhogy még egy ilyen-viszonylag ideggyenge emberrel, mint amilyen az õrnagy úr. Tulajdonképpen elkészítették a forgatókönyvet, végrehajtatták a színészeikkel a feladatot, s ezzel nyomást gyakoroltak Horváth István belügyminiszterre, aki a politikusok közül egyetlenként, a magyar átalakulás során elõször és utoljára, politikai felelõsséget vállalt a történtekért, lemond a belügyminiszterségrõl, ezzel el is tûnik a politika színterérõl. De ez az eltûnés sem valóságos, hiszen a veje, Stumpf István, pátyolgatja az MSZMP által megalakított reform-kisz-t, a Fideszt. Olyannyira, hogy Orbánék 1998-as hatalomra kerülésükkor kancellária miniszter lesz belõle. Megint csak vissza kell térnünk az alapokhoz, az egész rendszerváltozást a titkosszolgálatok vezényelték le, a politikai akaratnak megfelelõen. Ebben az idõben is a titkosszolgálatok irányítják a sajtót is, a beépített ügynökeiken keresztül. A kapcsolattartó tisztek teljes mértékben dirigálnak a teljes politika színtéren. Ki lehet tehát jelenteni, történetünk alapján, hogy Roszik Gábor, bár látszólag parlamenti képviselõ, de valójában csak egy báb, akinek a sajtószerepléseit is megszervezik. Már majdnem nevesebb, híresebb lesz, mint Király Zoltán, akit a négyek bandájának MSZMP-bõl történt kizárása (köztük volt Király is) tett igazán ismertté, aki viszont, Roszik Gáborhoz hasonlóan, azóta szintén eltûnt a süllyesztõben. Az egész rendszerváltozás, rendkívül jól szervezett operatív akció közepette, a sajtó tevõleges részvételével, marionett-figuraként történõ mozgatásával, a hatalmas nyilvánosság érzetét keltik az emberekben, ami megadja a leendõ választóknak a látszólagos szabadságot. Hangzatosak a sajtó cselekedetei, ami után szinte ujjong a nép, hogy lám, leleplezik a volt rendszer politikai rendõrségét. Mindez pedig azért történik, mert folyamatosan, a Dunagate elõtt már, a Szabad Európa vezérletével, nevelik ki azt a gyülevész politikusi csapatot, amely együttest aztán majd ellenzéki kerekasztalnak nevezünk. A Végvári üggyel pedig azt az érzetet akarják erõsíteni, hogy lám, még a mindenható titkosszolgálat is sérülhet. Amíg viszont az emberek ezekrõl beszélnek, addig sem lengetik a nemzeti színû zászlót. A Dunagate tehát felhasználható a nemzeti érzelmek tompítására is. Az értelmiség rendkívüli módon értékeli, hogy a titkosszolgálatokkal szembe mer menetelni egy bátor riporter, egy még bátrabb országgyûlési képviselõ, mellette egy III/III-as õrnaggyal, egy bátor református lelkész, akit Németh Gézának hívnak, s aki nem más, mint a Fideszes Németh Zsolt édesapja. Minden történés megkonsturált, de a nép ezt akkor sem, ma sem tudja, s késõbb sem vesz róla tudomást. Vagy ha tud is róla, inkább a homokba dugja a fejét. Ezek a megszervezett akciók egyébként, pár évtized alatt elfelejtõdnek, de az akkori hangzavar nagyon is jól szolgálta a politika és a végrehajtó titkosszolgálatok érdekeit. Az ügyekrõl könyvek születnek, szerzõik között található Forró Tamás, Havas Henrik, Gazsó L. Ferenc, Zelei Miklós, akiknek ekkor ez a dolguk. Nevezetesen az, hogy irkálják a könyveket, a demokrácia legnagyobb dicsõségére, miközben csupán azokat a belsõ információkat gyûjtik csokorba, amelyeket jórészt a cégtõl kapnak. A feladat végrehajtására megkapják az engedélyt. Ehhez jön még a rádió, a televízió, jönnek az újságok. A hírek révén beetetik az embereket, a televíziós A Hét és a Híradó nézettsége soha nem látott magasságokba szárnyal, gyakran eléri a három-négy milliót is. Ekkor mûködik csak igazán a jól megágyazott teória, hogy megírta a Népszabadság, tehát igaz. Bemondta a rádió, megmutatta a televízió, tehát nem lehet hazugság. Nem kételkednek az emberek, akik ekkor még azt hiszik, hogy abban a forradalmi helyzetben csupa forradalmár újságíró tájékoztatja õket, még azt is hiszik, hogy a sajtónak nem szabad hazudni. Amit bemondanak, az az igaz, az a hivatalos, mert különben nem mondhatnák be. Pedig mindezt, a kapcsolattartó tiszteken keresztül megbízást kapott újságíróktól, riporterektõl hallják, irányítottan, akiket igazi véleményhordozóknak és véleményformálónak tartanak. Végvári történetébõl nemzetközi ügyet kreálnak, bizonyítván, hogy az ellenzékkel hogy elbánnak Magyarországon, a kommunisták még meg is figyelték. Az igazi ellenzékkel így bántak, igen, de nem azzal, amelyikbõl politikus lett, õket senki nem figyelte meg, õket a titkosszolgálat végig használta és együtt mûködött velük A politikussá vedlettekbõl hõsöket csináltak. Ez a Dunagate azonban arra nagyon jó, hogy miközben egy bizonyos csoportra terelõdik a figyelem, a közben a politikusnak kiszemeltek és a késõbbi közszereplõk aktáit eltüntetik. Azonban hiába tûnnek el az iratok, a kartonok, hiába szûntek meg a rendszerek, a tartótisztek élnek, akik bármelyik pillanatban, akár alkotmánybíró, akár parlamenti képviselõ is a volt együttmûködõ, meg tudja zsarolni õt. A tartótisztek ma is fel tudnák állítani a teljes III/III-as állománytáblát. Meg tudnák mondani, hogy kik azok a szigorúan titkos tisztek, akiknek õk voltak a tartó tisztjeik. S ezek az emberek, mind a mai napig mozgatják például az egykor beszervezett újságírókat. Amíg ezek az emberek élnek, bármikor odaszólhatnak, és oda is szólnak, hogy ez meg ez jelenjen meg az újságban, hangozzék el a rádióban, a televízió mutassa be. Utasítást adnak és adhatnak, hogy egy-egy riport, interjú milyen szellemben készüljön el. Kit emeljenek a magasba, és kit járassanak le az újságírók. A becsapásunk tehát, jelenleg legalábbis így tûnik, örökéletû. Lakatos Pál Göncz Árpád és nyalonc tollforgatói Mai írásomban nem is egy emberrõl, a címben szereplõ Göncz Árpád volt köztársasági elnökrõl, hanem a vele összekapcsolható jelenségrõl kívánok, többek között, szólni. Arról, hogy bábként tévelyegve a politika színpadán, miként lehet valakibõl papíron az ország legnépszerûbb politikusa. Mindenki Árpi bácsija. A közvélemény kutatások mindegyike állandóan az élen szerepeltette õt, mint a legnépszerûbb hazai politikust. Most, igaz csak nagyon kicsit, fellebbentjük a fátylat, s elénk tárul a valóság egy szelete. Ugyanakkor példát kapunk arra is, hogy a kétes múltja miatt kézben tartott magyarországi tollnokok, utasításra, bárkit eltaposhatnak, ugyanakkor természetesen bárkit az egekig is magasztalhatnak. Így lehet valakibõl országelsõ. Akár rászolgált, akár nem. De, szokásunkhoz híven, megint kezdjük, a sajtóval foglalkozó történeteinket, napjainkhoz képest, valamelyest távolabbról. A sajtó szabadossága, a nyolcvanas évek végén megmutatta, ha szabályozatlanul hagyják ezt a területet, akkor Magyarországon anarchia keletkezik. Nem csak a közéletben, ami sajnos mind a mai napig tapasztalható, hanem eszmei, szellemi zûrzavar keletkezik, ami gyakorlatilag a sajtó által gerjesztetten történik. Minden normálisan mûködõ demokrácia bizonyos szabadságot ad a sajtónak, de a politika soha nem engedi teljes egészében begyûrni magát a sajtó, az írott és elektronikus újságírás alá. Ezt azért fontos rögzítenünk, mert 1989-ben már megmutatkozott, hogy minden párt és minden civil kezdeményezés fölött elsõsorban a cionista gyökerû SZDSZ-es csapat kívánt uralkodni, amely kizárólag csak az általuk felügyelt és irányított magyar- jó ha figyelünk külföldre is 19

20 országi sajtó jelenlétét volt hajlandó megtûrni. Az általuk kiválasztott, velük hasonszõrû és hasonló szellemiségû újságírók szerepeltetésével áljobb és álbaloldalon egyaránt meghatározó szerepre törtek, nemcsak a sajtóban, hanem a politikai, gazdasági, kulturális életben is. S tették mindezt az úgynevezett judeo-kultúrát, eszmét és akaratot hirdetve és hirdettettve, amely egyébként a sajtóban a kozmopolita nézetek népszerûsítése jegyében, a teljes szabadság, szabadosság, a liberalizmus képében jelent meg. Ennek legkézenfekvõbb bizonyítéka, mármint hogy ennek így kellett történnie, hogy az 1989-es ellenzéki kerekasztal mellé összesöpört ügynökök egy kérdésben nem tudtak megegyezni, ez pedig a sajtó területe. Már a sajtóalbizottság jelezte amelynek az MDF részérõl Szigeti István volt a tagja, az SZDSZ részérõl nagyobb ágyúkat vetettek be, Haraszti Miklóst, akit a háttérbõl Bánó Andrásék, Baló Györgyék, és a Szabad Európások láttak el munícióval-, hogy ez a kérdés hosszú ideig megoldatlan lesz. Tehát az alapvetõ kérdést, hogy milyen módon és kik birtokolják a sajtót, elsõsorban a rádiót és a televíziót, azt nem tudta az ellenzéki kerekasztal eldönteni. Már ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem egyszerûen a sajtó, annál inkább az egész politikai hatalom kérdése. Ma már érdekesnek tûnik, hogy a szocialista csapat, látszólag, teljes egészében visszaszorul a sajtóból, holott velük tulajdonképpen végestelen végig egyeztetett az akkor önmagát vad antikommunistának feltüntetõ SZDSZ-es gárda, már csak a valóságos egygyökerûségük miatt is. Erre is van bizonyíték az akkori idõbõl, már az úgynevezett szabadon választott országgyûlés megalakulása után megbukott az elsõ parlamenti vizsgálóbizottság. Nevezetesen a sajtóalbizottság, amely a vidéki lapok áron aluli eladását lett volna hivatott vizsgálni, azt, hogy a német Axel Springer miképpen kaparinthatta meg a vidéki lapok mindegyikét. Hornék ekkor, hogy a bizottság célt ne érhessen, a politikai zsarolás fegyveréhez nyúltak, megfenyegetvén az albizottság tagjait, hogy nyilvánosságra hozzák ügynöki múltjukat, ha nem paríroznak Magyarán, ha továbbra is kutakodnak az igazság után. A következmény, néma csend és egy befejezetlen, semmit fel nem táró vizsgálat. A hadrendbe állított, a kiadott feladatot ellenvetés nélkül végrehajtó újságíró gárda vezérkara, jól fialó alamizsnaként, résztulajdonosa lehetett a Kádár-rezsimben, állami pénzbõl mûködtetett, a rendszerváltozás után pedig privatizált napilapoknak. Teljes szabadságot adott ez a liberális gárda, azoknak, akik azt a szellemiséget vitték tovább, azt rögzítették az agyakban, hogy Magyarországnak nincs szüksége a hazai érdekvédelemre, nincs szüksége állami tulajdonra. A lefizetett vazallusok közremûködésével, a fogott újságírók hatalmas seregével azt hirdetik, hogy a legrosszabb tulajdonosnak, az államnak Bánó András Baló györgy minél gyorsabban meg kell szabadulnia javaitól, a nemzeti vagyontól. Ez az akkor jól lakatott sajtó a mai napig nem hozta szóba, hogy a Hazánknak a reprivatizációra, vagyis a vagyon volt tulajdonosához való visszajuttatására, mint alapvetõ igazságra, szüksége van. Sem a szaksajtóban, sem a rádióban és a televízióban, sem pedig a bulvárlapokban nem volt egyetlen olyan hang, amely ezt a kérdést fölmerte volna vetni, ugyanis ez az egész rendszerváltozást, annak jogszerûségét kérdõjelezte volna meg. Ha meg elvétve akadt is egy ilyen önmagában tiltakozó, Hazáját, nemzetét féltõ kiabáló, azt kíméletlenül eltaposták õszén már szemmel látható, hogy az új kormánynak semmilyen sajtó befolyása nincs, de különösképpen így van ez a nemzeti értékek megõrzésénél, még azokon a területeken is, ahol saját maga nevezi ki az elsõ számú vezetõt, legyen az a Magyar Televízió, Hankiss Elemérrel, vagy a Magyar Rádió, Gombár Csabával az élen. Hogy ezt megértsük, fel kell idéznünk a legnagyobb kormányzó párt, az MDF országgyûlési képviselõcsoportjának összetételét, és a képviselõcsoportban hatalomra került nézeteket. Az MDF 163 fõbõl álló frakciójában nem volt összesen tíz olyan személy, akit kifejezetten liberálisnak lehetett volna nevezni. A névteleneket nem említve, a liberális gondolkodású politikusok közé volt sorolható Kulin Ferenc, Balázsi Tibor, Beke Kata, Debreczeni József és Mile Lajos. Antall József sehová sem volt sorolható, neki nem voltak nézetei, õ az integrátori feladatot vállalta magára. Ennek ellenére a nagy többségû, úgynevezett nemzeti szárny rögtön az elején vereséget szenvedett, amikor az országgyûlés kulturális és sajtó bizottságának élére nem tudta delegálni Csengey Dénest. Még összetételében is, ilyen számszerû fölény ellenére is, a frakció és a pártelnökséget, nem számszerûségében, hanem hatásfokát tekintve, a liberálisok túlsúlya jellemzi. Az õ uralmuk a meghatározó. A szóban forgó bizottság elnöke egyébként, természetesen a liberális Kulin Ferenc lesz, mint a legtöbbet foglalkoztatott politikus, aki bár nyíltan soha nem csap össze a nemzetiekhez sorolt Csurka Istvánnal, de olyan távol állnak egymástól, hogy még az egyszerû gondolatcserére is képtelenek egymással, annak ellenére, hogy a frakcióelnökségnek mind a kettõ tagja. Kónya Imre meg, gyakorlatilag egy eszme nélküli ember, ha kellett liberális, ha kellett népi-nemzeti, ha kellett ez, ha kellett az. És õ volt a frakcióvezetõ. Nagyon érdekes, ha már szóba került Kónya neve, s amirõl manapság sokan elfeledkeznek, hogy áprilisában õ írja meg az Ugyanazt másként címû dolgozatot, amely hemzseg a radikális gondolatoktól. Erre száll rá a sajtó, amikor, hogy Kónyát ismertté tegyék, részvételével televíziós vitafórumokat rendeznek a televízióban. Kónya ekkor hatalmasakat vitázik elvbarátjával, az SZDSZ prominensével, Petõ Ivánnal. Ezekbõl a vitákból Kónya, mint képzett ügyvéd, rendszeresen gyõztesen kerül ki. Azt azonban tudni kell, hogy ez a vita önmagáért való volt, de ezzel tulajdonképpen a radikálisok élére állította, ideig-óráig, Antall József Kónya Imrét, lefejezve ezzel átmenetileg Csurka Istvánt, Zacsek Gyulát, mindenkit, akik tulajdonképpen az elnökségben is többségben voltak, de a liberális gondolkodás, a cionista sajtóval való feltétlen barátkozás hívei gyõztek ezzel az antalli politikai trükkel. Ekkor már, a kulturális bizottságban megkezdõdött a vita a sajtótörvényrõl. A vita kapcsán kiderült, hogy az úgynevezett nép-nemzetieknek nem is volt koncepciójuk. Állandóan megmaradtak annál a teóriánál, hogy legyen egy mondatos a sajtótörvény, ne hazudj. Állandóan a BBC normáit emlegették, de ezeket a normákat gyakorlatilag nem ismerte senki, aki viszont ismerte, Jurányi Benedeknek hívták, õ volt Kulin személyi titkára, és velejéig liberális nézeteket valló MDF-es volt. Tehát, ilyen körülmények között, ebben az idõben még esély sem volt a sajtótörvény megalkotására. A szocialistáknak meg sem kellett szólalniuk, hogy mindent elodázzanak, elintézte azt nekik az MDF. Pedig Hornéknak, a filmrendezõ Kósa Ferenc személyében a legtekintélyesebb sajtópolitikusuk volt, aki a Horn Gyuláéktól kapott információk alapján ismerte a vele szem- 20 jó ha figyelünk külföldre is