BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK. Nappali tagozat. Külgazdasági vállalkozás szakirány

Átírás

1 BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK Nappali tagozat Külgazdasági vállalkozás szakirány A SZOCIÁLIS PIACGAZDASÁG KIÉPÍTÉSE 1948-TÓL 1957-IG NYUGAT-NÉMETORSZÁGBAN - A NÉMET GAZDASÁGI CSODA Készítette: Berey Tibor Budapest, 2011

2 Tartalomjegyzék 1. Bevezetés Témaválasztás indokolása, aktualitása Németország a II. világháború után Megszállási övezetek, megszállási politika Infrastrukturális és társadalmi helyzet Politikai helyzet Az NSZK megszületése Az alaptörvény A választások A Düsseldorfi irányelvek Szociális piacgazdaság Annyi piac, amennyi lehetséges, annyi állam, amennyi szükséges Az alapok A freiburgi iskola A szociális piacgazdaság gyakorlati megvalósítása Az Erhard-éra Erhard kettős csínye és a valutareform A Marshall-segély és az OEEC Az első szakasz, kezdeti problémák A kartelltörvény A kartell fogalma, előzmények Freiburgiak a kartellről Az 1957-es kartelltörvény Az állam szerepe, demokratikus alapjogok A termelés helyzete Bérpolitika és az ártükör A második szakasz A harmadik szakasz A koreai háború hatásai A negyedik szakasz Az ötödik szakasz, a csúcskonjunktúra Közel a teljes foglalkoztatottság , a megtakarítások éve

3 A csúcskonjunktúra további jellemzői Az 1957-es nyugdíjreform és a választások Külpolitikai kitekintés Befejezés, összegzés Irodalomjegyzék Táblázatok jegyzéke

4 1. Bevezetés 1.1 Témaválasztás indokolása, aktualitása Szakdolgozatom témájául Nyugat-Németország gazdaságának II. világháború utáni újjáépítését, a szociális piacgazdaság rendszerének kiépítését, a német gazdasági csoda 1 megvalósítását választottam. A témával Dr. Szemlér Tamás Tanár Úr Gazdasági növekedés trendek és töréspontok című előadásán bővebben is foglalkoztunk. Ez a téma már az előadáson olyannyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy a házi dolgozatomat is a német gazdasági csodáról írtam. A dolgozat megírása közben fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy alaposabb kutatással, több szakirodalom áttanulmányozásával a későbbiekben a szakdolgozatomat is szívesen írnám erről a témáról. Szakdolgozatom középpontjában az ig tartó időszak áll, ezen évek alatt kísérelte meg Konrad Adenauer, aki ig töltötte be a kancellári pozíciót, és Ludwig Erhard, aki Adenauer kancellárságának idején a gazdasági miniszter volt, majd pedig Adenauer utódja lett a kancellári székben, a Német Szövetségi Köztársaság gazdaságának újjáépítését, illetve egy teljesen új gazdasági berendezkedés: a szociális piacgazdaság bevezetését. Természetesen a folyamat nem zárult le 1957-ben, én viszont úgy gondolom, hogy az első 9-10 év volt a legmeghatározóbb, ezért döntöttem úgy, hogy ezt az időszakot választom ki. Tekintve hogy a német gazdasági csoda folyamata a fent említett időszakban, körülbelül évvel ezelőtt zajlott le, a téma szó szerinti aktualitásáról kevésbé beszélhetünk, arról, azonban, hogy ez a folyamat mennyire jelentős volt Nyugat-Németország, majd a későbbiekben, az újraegyesítéskor létrejövő egységes Német Szövetségi Köztársaság életében, már érdemes beszélni. A téma jelentősége számomra különösen abban rejlik, hogy a II. világháború után, egy teljesen lerombolt, szétbombázott országból, Adenauer és Erhard irányításával, kettejük kancellárságának idejét alapul véve, a körülményekhez képest igen gyorsan, összesen 1 A kifejezés több szerző művében is szerepelt. Forrás: Otto Schlecht: Jólét egész Európának a piacgazdaság előretörésével, Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, Budapest, 1998, 101.oldal. A kifejezést a szakdolgozatom megírása során többször használom idézőjelek nélkül. 5

5 kevesebb, mint 20 év alatt, a szociális piacgazdaság megvalósításával egy gazdaságilag fejlett ország jött létre. A korszak jelentőségét igazolja az a tény is, hogy az a gazdasági rendszer, amelyet Adenauer kancellári és Erhard gazdasági miniszteri tevékenysége, illetve később Erhard kancellári megbízatása során, a II. világháború utáni helyreállítás időszakában kiépítettek, jelentős változásokat hozott az ország gazdasági életében. Ez a rendszer a mai napig fennáll, bár az évek alatt több ponton is átalakult. A szakdolgozat célja egy gazdaságtörténeti áttekintést nyújtani a szociális piacgazdaság rendszerének Nyugat-Németországban történő kiépülésének leírásával és a megvalósulás folyamatának elemzésével. Elemezni kívánom azokat a gazdasági döntéseket, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy a Német Szövetségi Köztársaság a korábbi állami irányítású gazdasági rendszerről áttérhessen a versenyen alapuló szabad piacgazdaságra. Célom továbbá a folyamat során megtapasztalható pozitívumok és negatívumok, a tanulságok, és a problémák összefoglalása. 1.2 Németország a II. világháború után Megszállási övezetek, megszállási politika A jaltai konferencián februárban a 3 nagyhatalom, az Egyesült Államok, Nagy- Britannia és Szovjetunió képviseletében Roosevelt, Churchill és Sztálin vettek részt. A résztvevők egyetértettek abban, hogy Németországot ki kell kapcsolni a nagyhatalmak sorából 2 mert veszélyeztetheti a békét. Ez pedig úgy valósítható meg, ha Németországot megszállási övezetekre osztják fel. Jaltában állapodtak meg arról, hogy Németországot 4 megszállási övezetre fogják felosztani. Négyre, mert időközben, bár a jaltai konferencián nem vett részt, Franciaország is bejelentette igényét egy megszállási övezetre. Jaltában Németország felosztása mellett további három pontban is megállapodtak: az Ellenőrző Tanács felállításának szükségességéről, a jóvátételről, amelynek megfizetésére Németországot kötelezték, illetve Németország demilitarizálásáról. 2 Németh István: Németország története, Aula Kiadó, Budapest, 2002, 317. oldal 6

6 Időközben Nagy-Britannia Németország-politikájában változás következett be, a britek visszatértek egyensúlyi politikájukhoz, amivel a Szovjetunió túlzott térnyerését kívánták megakadályozni Európában. Churchill véleménye szerint: Amennyiben Oroszország ellenségessé válna velünk szemben, Németország az egyetlen ország, melyet földrajzi helyzete, népessége és erőforrásai képessé tesznek arra, hogy olyan segítséget bocsásson rendelkezésünkre, mely mérvadó lenne pozíciónk megtartása szempontjából 3 Ebből a szempontból azonban különösen nagy szerep hárulna egy erős gazdasággal rendelkező, és politikailag stabil Németországra. Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok külügyminiszterei szükségesnek látták, hogy egy kettős övezet létrehozásával felgyorsítsák azon intézkedéseket, amelyek segíthetik egy kiegyensúlyozott gazdasági-, illetve közigazgatási rendszer kiépítését. A kettős övezet létrehozásával azokat a korlátokat kívánták lerombolni, amelyek a fejlődés útjában álltak január 1-től létrejött Bizónia, hivatalos nevén az Egyesült Gazdasági Terület. Egy évvel később pedig, amikor a megállapodáshoz a francia megszállási övezet is csatlakozott, a terület neve Trizóniára változott Infrastrukturális és társadalmi helyzet A II. világháború után az egyik legnagyobb problémát a háború során lezajlott légitámadásokban részlegesen, vagy teljesen megsemmisülő házak jelentették. Rengetegen maradtak emiatt lakás nélkül, a lakosság elhelyezését úgy oldották meg, hogy pincékben és ideiglenesen felállított táborokban szállásolták el őket, illetve beszállásolták az embereket olyan emberek lakásaiba, akiknek a lakásaik átvészelték a bombázást. Ez a megoldás mindennapossá vált. A lakosságnak részt kellett vennie a romok eltakarításában. Hozzájuk hasonlóan a német hadifoglyokat is kötelezték a szövetségesek arra, hogy részt vegyenek az újjáépítésben. Az ellátási gondokat tovább növelte, hogy tömegesen érkeztek vissza közép-, és kelet-európai országokból elűzött és menekült németek, akiknek elszállásolására is csak táborokban, pincékben kerülhetett sor. Az energiaellátás óriási nehézségekbe ütközött, hiszen az elektromos-, és gázvezetékek nagy része tönkrement. A háború idején bevezetett jegyrendszer változatlanul fennmaradt, valamelyest enyhítve ezzel az ellátási problémákat. A II. világháború után a közlekedési infrastruktúra is teljesen összeomlott. 4 3 Manfred Görtemaker: A Német Szövetségi Köztársaság története, Korona Kiadó, Budapest, 2003, 19. oldal 4 Manfred Görtemaker: A Német Szövetségi Köztársaság története, Korona Kiadó, Budapest, 2003, 25. oldal 7

7 Az ellátásban tapasztalható problémák mellett olyan súlyos gazdasági problémák merültek fel, mint a szénhiány, hiszen a szén az egyik legfontosabb nyersanyaga volt a német iparnak. Szén nélkül a közlekedési és szállítási rendszer működése sem volt biztosítható. A fent említett problémák a termelésben is gondokat okoztak. A mezőgazdaságban megtermelt javak nagy része el sem jutott a városokba, a szükséges élelmiszereket cserekereskedelemmel kellett megszerezni. Az úgynevezett rejtegetés a túlélés egyik eszközévé vált. A feketepiac virágzott Politikai helyzet A politikai-, és közigazgatási apparátust is teljesen újjá kellett szervezni. A politikai és közigazgatási kérdésekben az USA, Nagy-Britannia, és Franciaország képviselői nehezen állapodtak meg. Főként a franciák nem akartak hozzájárulni a 3 megszállási övezetből létrehozandó nyugatnémet állam megalapításához. Az egyeztetéseken az USA-t képviselő Marshall külügyminiszter azt is kilátásba helyezte, hogy csökkentik, illetve ha szükséges, akkor le is állítják a Franciaországnak folyósítandó Marshall segélyt. A szövetségesek 1948-as hathatalmi konferenciáján (a Benelux államokkal kiegészülve) azonban már körvonalazódni látszott egy demokratikus Nyugat-Németország létrejövetele, ezzel is meggátolandó a szovjetek terjeszkedési törekvéseit. A hathatalmi konferencia ajánlásait a szövetségesek Frankfurtban adták át a tartományi miniszterelnököknek, illetve ekkor bízták meg őket azzal a feladattal is, hogy dolgozzák ki az alkotmányt. Az alkotmány célja tulajdonképpen egy olyan szövetségi államforma megteremtése, amely alkalmas arra, hogy megfelelő módon védje a mindenkori államok jogait, gondoskodjon a megfelelő központi hatalomról és biztosítsa az egyes tagállamok jogait és szabadságát 6 A frankfurti dokumentumok 7 tartalmazták az alkotmány létrehozására irányuló ajánlások mellett azokat a javaslatokat is, amelyek a nyugati megszállási övezeteket alkotó tartományok határproblémáinak megvitatását tűzték ki célul, illetve egy megszállási szabályzat elveit is, amely elvek segítségével a létrejövő német kormány és a szövetségesek kapcsolata szabályozható lesz, hiszen az államalapítás egyik leglényegesebb kérdése az volt, hogyan, milyen eszközökkel tudják majd szabályozni ezt a viszonyt. A 5 Uwe Taenzer: Soziale Marktwirtschaft: Grundlagen und Aufgaben, Ernst Klett Verlag für Wissen und Bildung, Stuttgart, oldal 6 Manfred Görtemaker: A Német Szövetségi Köztársaság története, Korona Kiadó, Budapest, 2003, 43. oldal 7 Németh István: Németország története, Aula Kiadó, Budapest, 2002, 348. oldal 8

8 kérdés egyébként úgy is megfogalmazható: Mennyire marad a döntés a németek kezében, mennyire dönthetnek majd szabadon? Az ajánlások a fentebb említett pontok mellett tartalmaztak további két célt is. Az egyik, hogy Nyugat-Németország az 1948-ban létrejövő Európai Gazdasági Együttműködés Szervezetének (OEEC) tagja legyen, ami azt is jelenti, hogy később részesülhet a Marshall segélyből, a másik pedig, hogy létre kell hozni egy nemzetközi hatóságot, amelynek feladata a Ruhr vidék ellenőrzése. Ez persze nem egyenlő azzal, hogy a szövetségesek a Ruhr-vidék leválasztását tervezték a megalakuló Nyugat-Németországról. 8 A megszállási szabályzat mellé csatolt kísérőjegyzék tartalmazta a döntési szabadsággal kapcsolatban felmerülő kérdésekre adott válaszokat. Ebben a szövetségesek kijelentették, hogy alapvetően a német hatóságok igazgatási feladataikat szabadon végezhetik, szabadon gyakorolhatják továbbá végrehajtó és törvényhozó hatalmukat, leszámítva azt a néhány területet, ahol fenntartják maguknak azt a jogot, hogy közvetlenül intézkedhessenek, ezek pedig a következők: demilitarizálás, a Ruhr-vidék ellenőrzése, a külügyek, az alaptörvény és a tartományi alkotmányok figyelemmel kísérése, a külkereskedelem és a devizaforgalom ellenőrzése Az NSZK megszületése Az alaptörvény szeptemberében összeült a Parlamenti Tanács, amelynek elnöki tisztségét az a Konrad Adenauer töltötte be, aki később az újonnan megalakuló NSZK első kancellárja lett. A Parlamenti Tanács a tartományok küldötteiből állt, és fő feladata az volt, hogy a szövetségesek által készített ajánlásokat véleményezze, azok alapján részt vegyen az alaptörvény létrehozásában, illetve a nyugatnémet állam megalapításában. A Német Szövetségi Köztársaság alaptörvényét május 8-án fogadta el a Parlamenti Tanács. Ezt nem sokkal később a tartományi gyűlések Bajorország kivételével-is 8 Manfred Görtemaker: A Német Szövetségi Köztársaság története, Korona Kiadó, Budapest, 2003, 43. oldal 9 Németh István: Németország története, Aula Kiadó, Budapest, 2002, 349. oldal 9

9 megszavazták, majd a három nyugati nagyhatalom is jóváhagyta. Végül május 23-án ünnepélyes keretek között fogadták el. 10 Fontos leszögezni, hogy a szavaknak mekkora jelentősége van. Az ugyanis, hogy bár az alaptörvény és az alkotmány szavak egymás szinonimáinak tekinthetőek, nem véletlen, hogy az NSZK megszületésekor előbbit használták, ezzel akarták a Parlamenti Tanács képviselői a döntések, illetve a szabályok ideiglenes, provizórikus voltára a figyelmet felhívni. Azért tekintették a létrejövő államalakulatot ideiglenesnek, mert végső célnak az egységes Németországot tekintették, ám amíg a 4 megszálló nagyhatalom nem tudott véglegesen megegyezni Németország sorsáról, addig ennek lehetősége nagyon távoli célnak tűnhetett, de attól még cél maradt, éppen ezért az időközben létrejövő állam csakis átmeneti lehetett. 11 Carlo Schmid, Württemberg-Hohenzollern akkori államelnökének a következő volt a véleménye: mindössze egy szervezeti szabályzatról van szó, amely a három zónát magában foglaló nyugatnémet közigazgatási területre érvényes. 12 Ahogyan azt később látni fogjuk, Ludwig Erhardnak Szövetségi Gazdasági Miniszterként, illetve munkatársainak, akik szintén tevékeny részt vállaltak a II. világháború után a Német Szövetségi Köztársaságban a szociális piacgazdaság rendszerének kiépítésében, számos nehézséggel kellett megküzdeniük munkájuk során. Elég csak arra az általános sztrájkra gondolnunk, amelyet a hirtelen áremelkedések okozta elégedetlenség miatt tartottak meg, vagy éppen a koreai válságra. De ezekről az eseményekről később még lesz szó. Erhardék azonban a felmerülő nehézségek ellenére kitartottak azon elképzelésük mellett, hogy az egyetlen megoldás az új gazdasági rendszer, a szociális piacgazdaság bevezetése. Az 1949-ben elfogadott alaptörvény a gazdasági rendszert, vagyis a szociális piacgazdaságot nem nevezte meg, annak szabályrendszerét és feltételeit nem tartalmazta ugyan, ennek ellenére valamelyest megkönnyítette Erhardék munkáját, illetve segítette a szociális piacgazdasági rendszer bevezetését, hiszen az alaptörvény rögzített bizonyos feltételeket és intézkedéseket, amelyek később biztosították az új gazdasági rendszer alkotmányos kereteit. Ezek a következők voltak: a legfontosabb gazdasági jogok biztosítása 10 Németh István: Németország története, Aula Kiadó, Budapest, 2002, 349. oldal 11 Manfred Görtemaker: A Német Szövetségi Köztársaság története, Korona Kiadó, Budapest, 2003, 46. oldal 12 Manfred Görtemaker: A Német Szövetségi Köztársaság története, Korona Kiadó, Budapest, 2003, 46. oldal 10

10 szabad munka a gazdaságban törvény előtti egyenlőség általános szerződéskötési-, és egyesülési szabadság az iparűzés szabadsága magántulajdon engedélyezése társadalmi elkötelezettséggel A választások Az alaptörvény elfogadását követően meg kellett tartani az első választásokat az újonnan létrejövő nyugatnémet államban. A választási törvényt, amely minden választásokkal kapcsolatos szabályozást magában foglalt, az alaptörvény elfogadása után 1 évvel, 1949 júniusában hirdették ki. A választás napját pedig augusztus 14-ére tűzték ki. Mindez azt jelentette, hogy igen rövid idő állt a pártok rendelkezésére, hogy bemutatkozhassanak a választóknak, hogy harcoljanak a szavazatokért. Csak a CDU/CSU, az SPD, az FPD, és a KPD képviselői indultak az összes tartományban. Ezeken a nagy pártokon kívül több kisebb párt is indult a választásokon, azonban az ő figyelmük leginkább csak 1-1 régióra korlátozódott. 14 A kampány időszakában főként Adenauer, a CDU/CSU illetve az SPD elnöke, Kurt Schumacher voltak a legaktívabbak, kettejük küzdelme határozta meg leginkább a választás napjáig eltelő 2 hónapot. A választásokon aztán a CDU/CSU frakció bizonyult a legjobbnak. Ők a szavazatok 31%- át kapták meg. A második SPD-re a szavazók 29,2 % - a voksolt. 15 A CDU választási győzelmében nagy szerepet játszott, hogy a párt körülbelül egy hónappal a választás napja előtt közzétette a Düsseldorfi irányelveket, és meghirdette a szociális piacgazdaság programját. Azt a programot, amit Ludwig Erhard, a korábbi Bizónia gazdasági igazgatója is hirdetett. Erhard nem volt ugyan a CDU tagja, de ennek ellenére a CDU választási küzdelmének egyik főszereplőjévé lépett elő. Abban az első választási harcban a szociális 13 Otto Schlecht: Jólét egész Európának a piacgazdaság előretörésével, Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, Budapest, 1998, 104.oldal 14 Manfred Görtemaker: A Német Szövetségi Köztársaság története, Korona Kiadó, Budapest, 2003, 69. oldal 15 Választási adatok: Németh István: Németország története, Aula Kiadó, Budapest, 2002, 350. oldal 11

11 piacgazdaság és a CDU azonossá vált 16, vélekedett Erhard egy későbbi visszaemlékezése alkalmával. Az NSZK első kancellárjának pedig megválasztották azt a Konrad Adenauert, akinek kancellársága idején megkezdődött Nyugat-Németország gazdaságának helyreállítása A Düsseldorfi irányelvek Az 1949-es választások végkimenetelét a Düsseldorfi irányelvek kihirdetése nagymértékben befolyásolta. Ezek kulcsszavaként meghirdetésre került a szociális piacgazdaság politikája. Az ezt követően bevezetésre kerülő gazdasági alkotmány gerincét is ezek az irányelvek alkották. Az irányelvek amellett, hogy meghatározták a gazdaságpolitika irányát, olyan célokat tűztek ki, mint: a magántulajdon támogatása, a teljesítmények tisztességes és szabad versenye, a piacnak megfelelő árak, a tervgazdaság elutasítása, a monopóliumok független ellenőrzése, a pénzügy központi felügyelete a valuta, az iparűzés és a telephely megválasztása szabadságának védelme érdekében. 17 További célként pedig az imént említettek mellett előjött még az is, hogy a túlságosan magas jövedelmeket, illetve adókulcsokat csökkenteni kell. A bérmegállapodás elvét is be kívánták vezetni, melynek lényege, hogy a dolgozó és a munkáltató megállapodhatnak abban, hogy a dolgozó az elvégzett munkáért mekkora bért kap. 2. Szociális piacgazdaság Annyi piac, amennyi lehetséges, annyi állam, amennyi szükséges Az alapok A szociális piacgazdaság kifejezést írásban, első ízben Alfred Müller-Armack említette meg, aki 1952-től a Szövetségi Gazdasági Minisztérium gazdaságpolitikai részlegének 16 Manfred Görtemaker: A Német Szövetségi Köztársaság története, Korona Kiadó, Budapest, 2003, 72. oldal 17 Letöltés ideje: Az idézet Alfred Müller-Armack-tól származik. Forrás: Letöltés ideje:

12 vezetője volt, 6 évvel később, 1958-tól pedig az Európa politikáért felelős államtitkári tisztséget töltötte be. 19 A német gazdaságpolitika a II. világháború elvesztését követő újjáépítési időszak elejétől, tehát nagyjából a 20. század közepe óta a szociális piacgazdaság elvére épül. Az elv bevezetése Ludwig Erhard nevéhez köthető, aki 1949-től 1963-ig (Adenauer kancellárságának idején) az újonnan megalakuló Német Szövetségi Köztársaság első gazdasági minisztere volt, később pedig ő lett Adenauer utódja a kancellári pozícióban 1966-ig. Ez a gazdasági rendszer arra a központi gondolatra épül, hogy minden piaci szereplő szabadságát meg kell védeni, legyen szó akár gyártókról és szolgáltatókról, akik a kínálati oldalt, vagy éppen a vevőkről, akik pedig a keresleti oldalt képviselik. Ezzel egyidejűleg pedig gondoskodni kell a szociális egyensúlyról is. A piac az ármechanizmus segítségével gondoskodik, illetve legalábbis igyekszik gondoskodni a keresleti és kínálati oldal egyensúlyáról. Hogyha azonban azokra a javakra, amelyekre a fogyasztók részéről különösen nagy a kereslet, szűkösség jellemző, vagyis a gazdasági javak a szükségletekhez képest korlátozott mennyiségűek 20, tehát nem áll rendelkezésre ezekből a kívánt mennyiség, akkor szükségszerű, hogy ezen termékek illetve javak árai emelkedni fognak. Ez az áremelkedés pedig a kereslet visszaesését eredményezi, ami azonban egyúttal a többi eladónak újabb lehetőségeket kínál, hogy nyereséget realizálhassanak azáltal, hogy a gyártási költségeket megpróbálják olyan alacsonyra alakítani, amilyen alacsonyra csak lehet. Ennek eredményeképp a termelőeszközfelhasználás hatékonnyá válik, ez pedig a fogyasztók számára azért előnyös, mert kedvezőbb áron juthatnak a termékekhez. Ezért fontos, hogy a piacon verseny uralkodjon. 21 A piac mechanizmusa ezután növeli a fogyasztási lehetőségeket, azáltal, hogy a fogyasztóknak többféle termékből van lehetősége választani, a kínálati oldal szereplőit pedig arra ösztönzi, hogy új, innovatív eszközöket alkalmazzon, ami biztosítja a technikai 19 Letöltés ideje: Letöltés ideje: Letöltés ideje:

13 előrelépést, ezen kívül pedig a megkeresett jövedelmet és a megszerezett nyereséget egyéni teljesítmények alapján osztja el. Az állam egyik legfontosabb feladata a működő verseny kereteinek megteremtése. Ezzel egyidejűleg pedig az állampolgárok nagyobb önállóságát kell támogatnia, valamint ösztönöznie kell őket, hogy készségeiknek és képességeiknek megfelelően cselekedjenek. A szociális piacgazdaság második alapelve a szabad piac mellett a szociális egyenlőség. Ennek azonban úgy kell megvalósulnia, hogy a piac szabadságát lehetőleg ne korlátozza, mindazonáltal egy szociális biztosítékot bocsásson rendelkezésre mindazok számára, akik idős koruk, vagy valamilyen betegség hatására, vagy éppen munkanélküliségük okán nem képesek jövedelmet elérni. Ezért van szükség az egyensúlyra. Az állam szociális és egyéb intézkedéseit, juttatásait az állam bevételeiből kell fedezni, ami pedig nagyrészt adókból és járulékokból folyik be. Ezek az adók viszont azokat terhelik, akik jövedelmükkel hozzájárultak ahhoz, hogy a jólét létrejöhessen és növekedhessen. A cél tehát az, hogy ez az imént már említett szociális biztosíték tartós és megbízható legyen, illetve, hogy ez a lehető legnagyobb jóléttel párosuljon. Ludwig Erhard is tisztában volt vele, hogy minél sikeresebb a gazdaságpolitika, annál kevesebb szociálpolitikai intézkedést kell meghozni az emberek megsegítésére. 22 Annak ellenére, hogy a Német Szövetségi Köztársaság létrejöttétől kezdve gyakorlatilag a mai napig a gazdasági rendszer a szociális piacgazdaság elveire épül, a szociális piacgazdaságot név szerint sosem rögzítették Németország (illetve korábban az NSZK) alaptörvényében gazdasági rendszerként. Ennek az oka, hogy az alaptörvény nem tartalmaz gazdasággal kapcsolatos szakaszt. Mindazonáltal a jogszabályok központi elemei, többek között az alapjogok, a szerződéses-, és koalíciós szabadság, vagy például a szabad munkahelyválasztás joga lefektetik a szociális piacgazdaság alapjait, és kizárják az olyan szélsőséges lehetőségeket, mint a korlátlan piacgazdaság vagy a központilag irányított, állami gazdaság Letöltés ideje:

14 2.1.1 A freiburgi iskola Az újonnan létrejövő gazdasági rendszer, a szociális piacgazdaság alaptézisei a Freiburgi Egyetem professzoraitól származtak. Az egyetem akkoriban egyfajta szellemi központnak minősült. Itt alakult ki az 1940-es évek elején a fejezet alcímében már említett freiburgi iskola. A freiburgi iskolát a korszak jelentős tudósai, közgazdászai és jogászai alkották, mint Walter Eucken, Franz Böhm, Wilhelm Röpke, Alexander Rüstow, vagy éppen Alfred Müller-Armack. Ők kötelességüknek érezték, hogy hozzájáruljanak Németország politikai és gazdasági megújításához. 23 Az as nagy gazdasági világválság hatásai, illetve a diktatúrák megjelenésének negatív tapasztalatai nagymértékben befolyásolták a szociális piacgazdaság elveit kidolgozók gondolkodásmódját. Röpke, és a többi gazdasági szakember egy olyan gazdasági rendszert álmodott meg, ahol azok a feladatok, amelyeket az államnak el kell végeznie, pontosan rögzítve vannak, csakúgy, mint a verseny és a szociális biztonság közötti viszony, illetve ahol a fogyasztók és a vállalkozások szabadsága is érvényesül. A freiburgiak, vagy ordoliberálisok, hiszen egy általuk írt és kiadott mű címe alapján önmagukat így nevezték, egy olyan gazdasági rendszert kívántak létrehozni, amely rendszer tulajdonképpen az emberen alapul. Azon az emberen, aki képes önállóan, és ami szintén nagyon fontos, önmagával szemben felelősségteljesen cselekedni. Ez az ember pedig később abban a gazdasági rendszerben, amit az állam létrehoz, kamatoztathatja képességeit. A 30-as, 40-es évek negatív tapasztalatai ebben a tekintetben is megmutatkoztak, hiszen a nemzetiszocialisták és a kommunisták által gyakorolt gazdaságirányítási módszerek mellett az egyének szabadsága, és itt beszélhetünk akár döntési-, akár cselekvési szabadságról rendkívül korlátozott volt. 24 Az ordoliberálisok azt vallották, hogy a gazdasági élet középpontjában a verseny áll, elvetették ugyanakkor annak a lehetőségét, hogy a piac korlátlanul érvényesüljön. A szükséges jogi keretek létrehozását, illetve a korlátozott állami beavatkozást, aminek a célja tulajdonképpen - a szociális célok mellett - annyi, hogy a megalkotott szabályokat a 23 Letöltés ideje: Letöltés ideje:

15 piac védelmének érdekében, vagyis, hogy a piacon erőfölény ne alakulhasson ki, be is tartassa, már sokkal fontosabbnak tartották. 25 Az így megszülető koncepcióban a társadalmi elkötelezettségnek, az egyének szabadságának, illetve a gazdasági hatékonyságra törekvésnek egy sajátos kölcsönhatása volt megfigyelhető. Az ordoliberális koncepció lényegében tehát három pilléren alapszik. Az első pillér a dinamikus gazdaság, melynek középpontjában a verseny áll, amelyet a törvények nyújtotta keretek tesznek működőképessé. A második pillér a pénzügyi rend, ami tulajdonképpen a pénz értékállóságától függ, harmadik pillérnek pedig a szociális rendszer tekinthető. A szociális rend képezi tehát a harmadik pillért, erre hárul a freiburgi gazdasági szakemberek elképzelése szerint a szociális egyenlőség és a szociális igazságosság megteremtésének a feladata. Az, hogy a rendszer az olyan állampolgárok sorsáról is gondoskodjon, azon embereknek is nyújtson segítséget ahhoz, hogy rendezett körülmények között élhessék le az életüket, akik valamilyen oknál fogva, például betegség, vagy munkanélküliség miatt úgymond nem a piac szereplői, és jövedelemszerzésre nem képesek. 26 Az ordoliberális közgazdászok célja tehát egy olyan gazdasági alkotmány megszületése volt, amelynek középpontjában egyrészt az emberek szabadsága, másrészt a dinamikus gazdasági fejlődés áll. Véleményük szerint az általuk kitűzött célok megvalósulása, úgy, mint a modernizáció, az állampolgárok életkörülményeinek javítása, csak attól függ, mekkora mértékben sikerül a polgárok alkotó erejét felszabadítani. Márpedig egy olyan országban, illetve kissé leszűkítve: egy olyan gazdasági rendszerben, ahol az állampolgárok szociális helyzete biztosított, jobbak az életkörülményei, van munkája, akkor többet fogyaszt. Ez pedig a forgalomban lévő pénzmennyiség növelése által gazdasági növekedéshez vezethet. Az ordoliberálisok az alkotó erő felszabadítása mellett az együttműködés fontosságára is felhívták a figyelmet, továbbá azt is hangsúlyozták, hogy az információk megosztása és a tapasztalatok megvitatása folyamatosan szükséges. Ezek a szakemberek úgy gondolták, hogy egyetlen állam egyetlen intézménye sem lehet képes arra, hogy a tudományos és műszaki innováció, illetve a világpiac alakulásnak irányát és következményeit előre felismerje. Emiatt nem tartották megfelelőnek a 25 Otto Schlecht: Jólét egész Európának a piacgazdaság előretörésével, Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, Budapest, 1998, 107.oldal 26 Uwe Taenzer: Soziale Marktwirtschaft: Grundlagen und Aufgaben, Ernst Klett Verlag für Wissen und Bildung, Stuttgart, 1992, 95.oldal 16

16 centralizált állam-, és gazdaságirányítást. A nem központosított struktúrák előnye véleményük szerint ezzel szemben a spontaneitásukban, rugalmasságukban rejlik, abban, hogy nyitottabban és hatékonyabban képesek lereagálni a piac változásait, ezen kívül pedig a szabadságnak is teret engednek. A freiburgi iskola egyik legjelentősebb közgazdásza: Wilhelm Röpke a következőképpen foglalta össze az ordoliberálisok nézeteit: E keretekhez nem kevésbé hozzátartozik a jog, az állam, az erkölcs, a szilárd normák és az értékmeggyőződés, mint az a gazdaság-, szociál-, és pénzügypolitika, amely a piacon kívül egyezteti az érdekeket, védi a gyengéket, a gátlástalanokat kordában tartja, lenyesi a kinövéseket, korlátozza a hatalmat, meghatározza a játékszabályokat és betartásukat ellenőrzi. [ ] A piacgazdaság szükséges, de nem elégséges feltétele a szabad, boldog, igazságos és rendezett társadalomnak. [ ] A piacgazdaság sorsa végső soron [ ] a keresleten és kínálaton túl dől el. 27 Sok esetben addig, amíg a tudósok és szakemberek által kidolgozott állami és gazdasági berendezkedésekkel kapcsolatos alapelvei a gyakorlatban is megvalósulhatnak, évtizedekre is szükség lehet. Ez alól kivételt jelentett a II. világháború után újonnan létrejövő Német Szövetségi Köztársaság. Itt ugyanis a háború utáni nyílt helyzet, az, hogy a szövetségesek által megszállt területek összekapcsolása folytán egy új ország jött létre, gyorsabban lehetővé tette ezeknek a nézeteknek az elterjedését, illetve azt, hogy a gyakorlatban könnyebben megvalósulhassanak. Ebből a szempontból a II. világháborút követően, az 1940-es évek második felében a megszállt nyugati területeken, majd később az NSZK területén kialakuló körülményeket ideálisnak lehet mondani. Ezeket a nézeteket azonban nem volt elég egyszerűen csak alkalmazni, hanem gyorsan és sikeresen kellett mindezt megtenni, hiszen az országnak szüksége volt arra, hogy a háború utáni sokkból minél előbb megkezdődjön a politikai és gazdasági helyreállítás. Ahhoz pedig, hogy ezek az elvek a gyakorlatban sikeresen alkalmazhatóak legyenek, elengedhetetlen feltétel, hogy alkalmazásukat egy olyan személy kísérelje meg, vagy ha úgy tetszik, ültesse át a politikába, aki elegendő meggyőzőerővel rendelkezik, és ha szükséges, akkor akaratának érvényt is tud szerezni. 28 Ez a személy pedig, akinek nevéhez köthető az ordoliberálisok által kidolgozott szociális piacgazdaság rendszerének kiépítése, nem más, mint Ludwig Erhard volt. Erhard lett a 27 Az idézet Wilhelm Röpkétől származik. Forrás: Letöltés ideje Letöltés ideje:

17 létrejövő NSZK gazdasági minisztere, ám tevékenysége a gazdasági helyreállításban nem ekkor kezdődött, ugyanis gazdasági tanácsadóként, később pedig a britek és az amerikaiak által megszállt területek összevonásával keletkező Bizónia gazdasági igazgatója is volt. Gazdasági miniszteri kinevezésére csak a CDU 1949-es választási győzelme után került sor. Őt tartják a II. világháborút követő német gazdasági csoda és a szociális piacgazdaság atyjának. 3. A szociális piacgazdaság gyakorlati megvalósítása 3.1 Az Erhard-éra Erhard kettős csínye és a valutareform A szövetségesek 1947 őszén felállították a Rendkívüli Pénz- és Hitelügyi Hivatalt, melynek vezetője Erhard lett. Ezt a hivatalt abból a célból hozták létre, hogy előkészítse a valutareformot, amelyet a szövetségesek bevezetni kívántak. A hivatal felállítása jelentette az NSZK piacgazdaságra való áttérésének, valamint annak előfeltételét, hogy a németek a Marshall segélyből részesülhessenek. A hivatal hatáskörét azonban a nyugati hatalmak meglehetősen korlátozták, hiszen csak az előkészületi munkálatok, illetve csak technikai jellegű kérdések kapcsán egyeztettek a német szakértőkkel, a döntések és intézkedések érdemi részét maguk kívánták meghozni. 29 Erhard már első beszédével meglepetést okozott hallgatói körében, bár kétségkívül meggyőző volt. Erhard határozottan kiállt elvei mellett: szabad piacgazdaságot akart bevezetni, mégpedig úgy, hogy az állam átmeneti gazdasági beavatkozását elutasította. Ezzel pedig igen nagymértékben mondott ellent a szövetségesek addigi elképzeléseinek, illetve az addig megkötött egyezményeknek. 29 Manfred Görtemaker: A Német Szövetségi Köztársaság története, Korona Kiadó, Budapest, 2003, 145. oldal 18

18 Ebből 2 lehetőség következik. Az egyik, hogy felszólalásaikor a tények ismerete nélkül egy politikai bolond 30 beszélt, vagy éppen ellenkezőleg, nagyon jól tudta mit mond, ez viszont azt jelentette, hogy Erhard megkérdőjelezte a szövetségesek által gyakorolni kívánt közös gazdaságpolitika alapjait. Ekkor úgy tűnt, hogy az imént említett 2 lehetőség közül utóbbi látszik bebizonyosodni, ugyanis Erhard oldalán Leonhard Mikschsel és Alfred Müller-Armackkal, a munkálatokba időnként Erhard helyettesét, Edmund Kaufmannt is bevonva, terveinek ellenzőit pedig abszolút kizárva megkezdte azon lépések kidolgozását, amelyek lehetővé teszik a kényszergazdálkodás piaci viszonyokra történő tervezett radikális átalakítását 31 Erhard segítőivel közösen létrehozta az úgynevezett irányelv törvényt. Ez a törvény papíron 2 személyt ruházott fel óriási hatáskörrel: a gazdasági és élelmezésügyi igazgatót, illetve a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási ügyekért felelős igazgatót, de csak papíron, ténylegesen csupán Erhardot. Az irányelvek segítségével Erhard egymaga dönthette el, hogy mely áruk és szolgáltatások ármegkötését helyezi hatályon kívül. Ezzel egyidejűleg a Gazdasági Tanács hatáskörét a főbb nyers-, és alapanyagokra, mint például a szén, a gáz, a villamos energia, a vas és az acél korlátozta. Erhard döntéseit a Gazdasági Tanács nem bírálhatta felül, nem helyezhette hatályon kívül, ezzel pedig bebiztosította pozícióját. Az irányelv törvény azonban csak az első csíny volt Erhard részéről. A másik csínyét a szövetségesek által június közepén bejelentett valutareform után időzítette. Június 18-án a megszálló hatalmak azt jelentették be, hogy két nappal később új pénznem, a német márka fog életbe lépni hivatalos fizetőeszközként a hiperinfláció miatt időközben teljesen elértéktelenedő birodalmi márka helyett. 32 A végrehajtott pénzreform minden állampolgárnak, aki a nyugati megszállási övezetekben lakott, jogosulttá vált 60 német márkára. A bankbetétek ezzel egyidejűleg viszont korábbi értékük 6,5 % - ára, a kötelezvények pedig eredeti értékük 10 % - ára csökkentek Manfred Görtemaker: A Német Szövetségi Köztársaság története, Korona Kiadó, Budapest, 2003, 145. oldal 31 Manfred Görtemaker: A Német Szövetségi Köztársaság története, Korona Kiadó, Budapest, 2003, 145. oldal 32 Uwe Taenzer: Soziale Marktwirtschaft: Grundlagen und Aufgaben, Ernst Klett Verlag für Wissen und Bildung, Stuttgart, 1992, 88. oldal 33 A százalékos adatok forrása: Manfred Görtemaker: A Német Szövetségi Köztársaság története, Korona Kiadó, Budapest, 2003, 147. oldal 19

19 Ekkor került sor Erhard második csínyére. Alapos előkészületek után ugyanis egy vasárnapi napon a szövetségesekkel vagy a Gazdasági Tanáccsal történő egyeztetés nélkül nyilatkozatott tett, amelyben bejelentette, hogy megszűnik az ármegkötés, illetve a kötött gazdálkodás. Arra számított, hogy a pénzreform bevezetése és az állami beavatkozás megszüntetése beindítja azon áruk piacra kerülését, amelyet korábban felhalmoztak, az új pénz hatására pedig a termelés folytatódni és növekedni fog. Emiatt lehet azt mondani, hogy a valutareform a Német Szövetségi Köztársaságban a gazdaság talpra állításának kiindulópontjaként szolgált. 34 A beszéd vasárnapra időzítése teljes mértékig tudatos volt, hiszen tudta, hogy a szövetségesek irodái ekkor zárva tartottak. A törvény pedig már másnap, hétfőn életbe lépett. Ezzel a lépésével Erhard a megszálló hatalmak azon jogát játszotta ki, amelyik lehetővé teszi, hogy az összes végrehajtási utasítást ellenjegyezzék, illetve engedélyt adjanak rájuk. Emiatt Clay, az amerikai megszállási övezet tábornoka felelősségre is vonta Erhardot, hogy miért avatkozott be a szövetségesek hatáskörébe tartozó kérdésekbe, illetve miért változtatta meg a gazdasági előírásokat Erhard ennyit válaszolt: Én azokat nem megváltoztattam, hanem megszüntettem! 35 Clay erre megjegyezte, hogy tanácsadói egytől-egyig ellenzik az efféle lépéseket, mire Erhard annyit mondott, hogy nincsenek egyedül, az én tanácsadóim is ellene vannak. 36 Erhard határozottsága aztán meghozta gyümölcsét, az árukínálat azonnal növekedésnek indult, és a lakosság körében rögtön érezhető volt a pozitív hangulatváltozás. Ennek hatására a szövetségesek végül nem büntették meg Erhardot, sőt, jóvá is hagyták az irányelv-törvényt, egyedül az alapvető élelmiszerekre, illetve egyes agrártermékekre maradt érvényben az árstop. Az irányelv törvény, vagy másképp elnevezve: törvény a pénzreform utáni gazdálkodás és árpolitika irányelveiről 37 ahogyan elnevezése is mutatja, azokat a szükséges intézkedéseket tartalmazta, amelyeket a valutareform bevezetését követően az árpolitika területén Erhardék bevezetni kívántak. Ilyen módon a 48-as valutareform és az azt 34 Gilbert Badia: Németország tegnap és ma, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1965, 453. oldal 35 Manfred Görtemaker: A Német Szövetségi Köztársaság története, Korona Kiadó, Budapest, 2003, 147. oldal 36 Manfred Görtemaker: A Német Szövetségi Köztársaság története, Korona Kiadó, Budapest, 2003, 147. oldal 37 Manfred Görtemaker: A Német Szövetségi Köztársaság története, Korona Kiadó, Budapest, 2003, 145. oldal 20

20 követően Erhard csínye által bevezetett, és később a szövetségesek által is jóváhagyott irányelv törvény között igen szoros összefüggés mutatkozik. A két reform összefüggése kapcsán fontos hangsúlyozni, hogy önmagában az a tény, hogy a pénzreform által Nyugat-Németországban új fizetőeszköz került bevezetésre, még nem oldotta volna meg a problémákat, a valutareform egyedül képtelen lett volna arra, hogy a kívánt célokat, a kínálat növekedését, a termelés újraindulását eredményezze. Az árliberalizáció nélkül, értve ez alatt az árelőírások eltörlését (egy-két kivételtől eltekintve), illetve azt, hogy kivonták a szövetségesek ellenőrzése alól a fogyasztási javak és a legfontosabb élelmiszerek árképzését, a pénzreform nem hozott volna ilyen látványos eredményt A Marshall-segély és az OEEC A Marshall-terv annak a nemzetközi gazdasági segélyprogramnak a neve, amelyet a II. világháború után hirdettek meg. A Marshall-segélyt George C. Marshallról, az Amerikai Egyesült Államok akkori külügyminiszteréről nevezték el, és az Európai Helyreállítási Terv (ERP) keretein belül folyósították minden olyan európai országnak, amely együttműködött az USA-val a háború utáni újjáépítésben. "Az Egyesült Államoknak minden tőle telhetőt meg kell tennie, hogy hozzájáruljon normális gazdasági viszonyok helyreállításához a világban, enélkül nem létezhet politikai stabilitás és biztos béke. Politikánk nem irányul valamely ország vagy tan ellen, csak az éhség, a szegénység, az elkeseredés és a zűrzavar ellen. Célja a működő gazdaság helyreállítása a világban, hogy lehetővé váljanak olyan társadalmi és politikai viszonyok, amelyek közepette a szabad intézmények fennmaradnak" 38 hangzott el Marshall ben, a Harvard Egyetemen megtartott beszédében. A segélyprogram szükségességét az is mutatta, hogy a II. világháború lezárása után Európa gazdasága romokban hevert. A Marshall-terv célja az volt, hogy ezt az állapotot felszámolja. A feladat sürgősnek bizonyult. A program 4 éven át, között nyújtott gazdasági segítséget a résztvevő országoknak. A segítség részben termékekben érkezett, az USA több milliárd dollár értékben küldött gépeket, élelmiszert, gyógyszereket és üzemanyagot. A segély nagy részét a résztvevők vissza nem térítendő támogatásként 38 Letöltés ideje: