NKPÜ THE TOTALISED BOOK SUMMARY

Átírás

1 NKPÜ THE TOTALISED BOOK SUMMARY Megjegyzések: a 4. fejezet jegyzete nagyon elnagyolt, számos jelentősebb rész (pl. Marshall-Lerner feltétel) nincs benne megfelelően. Ajánlott ezt a részt (optimális valutaövezet és a devizapiaci mechanizmus működése) a NKPÜ könyvből (jó kaotikus és érthetetlen), de még inkább egy makró vagy nemzetközi makró könyvből (pl. Mankiw vagy Krugman-Obstfeld) elolvasni, akkor talán jobban érthető. A többi fejezet minősége kielégítő a könyvben leírtakhoz képest 1.1 A nemzetközi valutáris rendszer fogalma 1. fejezet A nemzetközi valutáris rendszer elvi és gyakorlati kérdései oldal. A szerk. - Különböző fogalmi megközelítések: - szűken értelmezve: a valutáris rendszer lényegét a nemzetgazdaságokat összefonó pénzügyi kapcsolatokat meghatározó írott vagy íratlan szabályok (konvenciók) adják - más megközelítésben: az országok között kialakuló, változatos formát ö1tő és rendkívül sokirányú kapcsolatok és viszonyok összességét jelenti - Tény: nk-i pü-i kapcsolatok a világgazdaság rendszerének egy nagyon jelentős és sajátos alrendszerét alkotja. A nk-i valutáris rendszer néhány jellemzője: - a nk-i gazdasági és politikai kapcsolatokat tükrözi - valamint ezek fejlődésének irányát, formáját és lehetőségét alapvetően determinálja - az elmúlt évtizedben önál1ósága rendkívüli mértékben felerősödött - ugyanakkor vita, h ez a nagyon spontán és szervezetlennek tűnő kapcsolatrsz valójában tényleg tekinthető-e egy egységes rendszernek szerző: bár súlyos feszültségekkel terhelt, de mégis fejlett rendszer - Az 1870-es évek derekától beszélhetünk nk-i valutáris rendszerről (szakaszok): - Első periódus aranystandard rendszer: a nk-i pénz- és tőkeforgalom teljes szabadsága jellemezte, a belső értékkel rendelkező aranypénz használata automatikusan biztosította a nk-i fizetések dinamikus egyensúlyát (a bizalmatlanság és az adminisztratív korlátok bevezetésével bomlott fel, közvetlen ok: az I. vh-s gazdasági, politikai szembenállás, közvetett ok a nk-i gazdasági kapcsolatok ugrásszerűen megnövekedett pénzigénye) - A két világháború közötti korszak: pénzügyi téren is a protekcionizmus mind nyíltabb és könyörtelenebb uralma lett jellemző, cél a külföldi termékek kiszorítása, túltermelés megszűntetése (az aranyat felváltották a papír alapú pénzek). A gazdpol. eszköztára: árfolyam-politika: leértékeléssel igyekeztek javítani az országok a kereskedelmi mérlegen, de ez csak rövidtávú eredményt hozott; a nk-i pénz- és tőkeügyletek teljes körű és szigorú adminisztratív ellenőrzésének bevezetése. - Valutáris övezetek létrejötte: korlátozott (regionális) dominanciával rendelkező országok (USA, N-Br, Fr.o.) partnerországaikkal sajátos zárt együttműködési formációkat alkotnak (eszköze: kormányközi klíringek-fizetési megállapodások), eredmény: egymástól hermetikusan elválasztott övezetek, mindenki vesztes - II.vh-ban USA gazdasága vezető szerephez jut: célja a liberalizáció, szövetségeseit igyekszik rávenni, hogy nyissák meg a piacaikat a liberalizált nk-i kapcsolatok elérése érdekében Bretton Woods-i (BW) megállapodás az USA és a szövetségesei között. Jelentősége a valutáris rendszer általános elveinek, játékszabályainak kollektív elfogadásában azok írásos formában történő rögzítésében, illetve az elvek betartását ellenőrző intézmények felállításában rejlik. - Az IMF és a Világbank által fémjelzett BW-i rsz. jellemzői: a hatóságok közötti szervezett együttműködés (dollárdeviza rendszer), a rendszer sajátos munkamegosztást hozott létre: a piacoktól az erőforrások optimális nk-i elosztását várták, ami liberalizált nk-i ker. révén valósult meg. A nemzeti kormányok meghatározó szerepe: aktív makrogazdasági politikával a nemzetgazd.-ok megfelelő teljesítményszintjét kellett biztosítaniuk. A nk-i pénzügyi intézmények, a kormányok árfolyam-stabilizációs erőfeszítéseinek, illetve tőkeforgalmi felügyeletének támogatására voltak hivatottak. (hivatalos pü-i intézmények: IMF, IBRD, IFC, IDA, MIGA, ICSID) A rendszer alapvetően kormányközi, és nem szupranacionális alapon működött. A BW rendszer intézményi keretei igen aszimmetrikusan fejlődtek: a pénzügyivalutáris szférában kezdettől jelen volt az IMF és a Világbank, míg a reálszférában csak 1995-ben jött létre a keresk. megszervezésére hivatott GATT es évek elején a dollár kulcsvaluta státusza meggyengült. Az USA hegemóniáját egy három póluson nyugvó rendszer váltotta fel. 3 világpénz: dollár, euró, japán jen. Jellemzők: piacok jelentőségének fokozódása, napjainkban a kritikus kérdések a nk-i pénzügyi piacokon dőlnek el, és a piacok már közvetve sem állnak a kormányok ellenőrzése alatt. 1.2 A rendszer alapvető minőségi ismérvei - Az országok közötti valutáris-pénzügyi kapcsolatok jellegét leíró kérdések: - Mely eszközök töltik be a világpénz szerepkört?

2 - Milyen a nk-i fizetések, ill. finanszírozás rendje? (pénz- és tőkemozgás hogyan valósul meg) - Biztosított-e (ha igen hogyan) a nk-i fizetések globális egyensúlya? - Mennyiben élhetnek a részvevők külső források bevonásával, ill. nki befektetések lehetőségével? - Milyen mértékben képesek az egyes országok a rendszer működését befolyásolni? - A nemzetközi valutáris rendszer minőségét a vezető szerepet játszó országok gyakorlat a határozza meg. - Számtalan vitás kérdés merül fel a nk-i val. rend. minőségi szakaszolásával kapcsolatban: pl.: - a 2 vh. közötti időszak önálló szakasz-e, -vita az arany funkcióinak megítéléséről (valaki amellett érvel, h de facto nem az arany, hanem a font sterling töltötte be a századfordulón a világpénz szerepét), - lezárult-e az aranydeviza rendszer az 1970-es évek elején, - létezik-e még a rendszer (Triffin szerint az arany demonetarizálásával gyak. megszűnt a nki valutáris rsz.) - A valutáris viszonyok a nemzetgazdaságokat minden korábbinál szorosabb, bonyolultabb és tartósabb kötelékkel fűzik össze jelenleg. - Ha a korábban mondott jellemzők alapján akarunk periodizálni, akkor 4 nagy szakasz: estől az I. vh.-ig ill a 20-as végéig (aranystd és válsága) tól 1944 (valutáris blokkok) es eleje (klasszikus BW) es elejétől napjainkig (jelenlegi rsz) - A folyamatokat dinamikusan szemlélve, a nk-i valutáris rendszernek alapvetően két nagy szakaszáról beszélhetünk: aranystandard (1875-től az I. vh-ig) alappénzként magát az aranyat használták érme formájában. A forgalomban az aranyérméket széles körben helyettesítették az egyes országok által kibocsátott bankjegyek, amik teljes mértékben és feltétel nélkül átválthatók voltak aranyra. a likviditást az aranytartalékok nagysága mutatta abszolút szabadság a pénz- és tőkeforgalomban, a kormányok nem korlátoznak automatikus mechanizmusok hozzák rendbe a fizetési mérleget aranydeviza-rendszer (az 1920-as évek végétől napjainkig) nemzeti- és nk-i pénzügyek szétválnak egymástól. A nemzeti pénzrendszerben kizárólagossá vált a papiros anyagú pénz, amit hitelek fedeznek arany helyett és a JB-ok felfüggesztették a bankjegyek aranykonverzióját. Nemzetközi szinten az arany jelen maradt (tartalékként, világpénzek referenciaeszközeként). Tehát az arany különböző nemzeti pénzeszközökkel együtt látja el a pénzfunkciókat. Nézzük végig az előbbiek szerint röviden az egyes szakaszokat: 1.) Világpénz - Az aranystd nevéből következik, h az alappénz az arany volt (érme formában). Forgalomban helyettesítették a bankjegyeket az aranyat, de ez feltétel nélkül átváltható volt aranyra. - Aranydeviza rszben a papírpénz fedezetét hitelek képezték, a bankok felfüggesztették a bankjegyek aranykonverzióját. Nk szinten viszont tartalék és referencia eszközként (világpénzvaluták ref eszköze) jelen volt az arany. Az arany itt más pénzeszközökkel együtt látott el pénzfunkciókat. - Aranydeviza-rszen belüli alszakaszok: - valutáris blokkok, amikor több nemzeti valuta volt világpénzként használva - $ std, ahol a $ a világpénz, de a végső fizetési eszköz még mindig az arany - jelenlegi rsz, ahol az arany szerepe már passzív, helyét nemz-i és nk-i valuták vették át 2. )Likviditásteremtés - Aranystd idején az aranytartalék befolyásolta, valutablokkok időszakában az adott blokk bázisvalutájából felhalmozott tartalékok befolyásolták, $-std idején a US-el szembeni fizetési aktívum befolyásolta, napjainkban bármely, nk-i forgalomban szabadon használható nemzeti valuta tartalékolása célszerű. Nemzetközi valuták (ECU, SDR) színrelépése 3. ) Pénz és tőkeforgalom szabadsága - Aranystd idején abszolút volt, valutablokkok időszakában a blokkok között totális kontroll, $-std alatt folyó fizetésekre liberó, de tőkeforgalomra marad az ellenőrzés, napjainkban a tőkeforgalom mind korlátlanabb szabadsága 4.) Egyensúly - Aranystd idején auto egyensúlyi mechek működtek, az aranydeviza mindhárom szakaszára a potenciális egyensúlyhiány jellemző. Az aranydeviza három alszakasza abból különbözik, h az egyensúly hiány ellen hogy akarnak védekezni: valutablokkok idején totális admin kontroll és klíringek, $-std alatt az árfolyam-politikát alárendelték a fizmérlegkövetelményeknek, egyensúlyi árfolyamok tartása, ennek kudarca után napjainkban lebegő árfolyamok vannak 5.) Irányítási-szervezési elv - Kezdetben a brit hegemónia mellett a nemzgazdok között spontán létrejövő pénzügyi kapcsok, intézményes keretek csak a MVH után, amikor az USA érdekében állt a valutáris koop. Napjaink oligopol rendszere fokozottan igénylő az intézményes kereteket, de a hatóságok és a piacok együttműködésére van szükség.

3 A modern nk-i politikai gazdaságtan központi kategóriája az ún. strukturális hatalom, amelynek négy összetevője: biztonsági, termelési, pénzügyi (pénz és hitel feletti ellenőrzés) és tudásbéli (humántőke-pozíció) hatalom. A pénzügyi hatalom nagyban kihat a másik 3 hatalomra. (Ahol pénz van, ugye ) 1.3. Fejlődési szakaszok Az aranystandard - A 19. sz. utolsó évtizedeiben az arany ideális monetáris eszköz volt, értékmérőként és csereeszközként és tartalékképzőként is jól funkcionált. Az arany belső értékkel bíró pénz és ezért hosszú távon garantálta az árak stabilitását automatikusan, állami beavatkozás nélkül. A nemzeti pénzek fix aranytartalma biztosította az érmek nk-i átváltásának zavartalanságát. A különböző országok árszintjei között a pénzegységek aranytartalma révén szoros kapcsolat állt fenn, az árszintek jelentésen nem szakadtak el egymástól: az árak elmozdulásakor az aranypiaci arbitrázs révén beindult az egyensúlyi mechanizmus: az arany szabadon oda áramlott, ahol nagyobb volt a vásárlóértéke (ahol kevesebb volt belőle): biztosított volt a fizetési mérleg dinamikus egyensúlya. A rendszer uakkor nem volt mentes az árak inflatorikus emelkedésétől, a hosszú távra kalkulált árindexek kül.-e 10% körül mozgott. - A nemzeti aranyérmék súlyának arányai határozták meg a nemzeti papírpénzek átváltási arányát. Az árfolyam ingadozását az aranypénzzel történő fizetés ktg-ei szigorúan behatárolták. Az aranypénz külföldre szállítása többletköltségekkel járt: ténylegesen a papíros anyagú valuta átváltása mindig kedvezőtlenebb áron történt, mint ami az aranyparitásból következett volna. Az átváltási arány csökkenésének az arannyal való fizetés ktg-ei szabtak határt (alsó és felső aranypont). Ha a hazai valuta árfolyama esett (alacsonyabb szintre került, m. a paritás mínusz az arannyal fizetés költségei), a kereskedők visszatértek az arannyal való fizetéshez, és így megkezdődött az arany exportálása. Ugyanígy volt az árf. emelkedésnek felső határa. Ahol a valuta árfolyama magas volt oda arany, ahol alacsony oda pénz (valuta) áramlott be a kereskedőktől. - Az aranypont-mechanizmus tehát spontán módon mindenféle állami (jegybanki) beavatkozás nélkül biztosította a pénz- és tőkeforgalom liberalizációja mellett az árfolyamok viszonylagos stabilitását. - Az egységes ár törvényének működése: a termékek szabad nk-i kereskedelme, ill az aranyarbitrázs révén az azonos (hasonló típusú, funkciójú, minőségű) áruk árai azonos pénzegységben azonos szintre kerülnek, figyelembe véve természetesen a szállítási ktg-eket, illetve egyéb kereskedelmi akadályokat pl. vámok. - A századfordulón az aranypont rsz. után már a tőkeáramlások képezték a nk-i egyensúly biztosításának fő módszerét. Működési mechanizmusa: hazai pénzkészletek csökkenése a rövid lejáratú kamatlábak emelkedésén keresztül ösztönzi a külf.i tőke beáramlását. A tőkeexportőr országok árszintje esik, így termékeik versenyképesebbé vállnak, ami aktivizálja a ker-i mérlegüket. A tőkekivitel arányos mérvű reálforrás-transzferrel párosulva megakadályozza a globális fizetési forgalom egyensúlyhiányának a kialakulását. - A Bank of England kulcspozíciót foglalt el a rendszer működésében, döntései az egész világ pénzkínálatára (monetáris helyzetére) kihatott. A bank leszámítolási kamatlába hatott az árakra, ezen keresztül pedig az aranyáramlások volumenére és irányára. Minden ország a brit valutát használta (sokak szerint ezért ez a korszak de facto sterlingstandard). - Az aranystandard rendszer kialakulása: - Anglia már a 18. sz.-ban rátért az arany használatára (háttérbe szorította az ezüstöt), de Európa csak 1875-ben tért át a bimetallizmusról az arany-monometallikus rsz-re ben megalakult a Latin Monetáris Unió (Fr.o., Belgium, Svájc, Olaszo., majd Görögo., papíron 1926-ig létezett) ok: Gresham tv. érvényesülése: ha két törvényesen használható fémérme átváltási arányát az állam rögzíti, akkor a piaci viszonyok változása miatt kettős arany-ezüst ár alakulhat ki. Az Unió lényegét az ezüstérmék finomsági fokának egységes szabályozása képezte (fr nyomásra az ezüstkivonásáról nem tudtak megállapodni) ban megalakult a Skandináv Monetáris Unió (Svédo., Dánia, Norvégia, I. vh-ig létezett), rögzítették a valutáris együttműködés szabályait. Cél itt is a váltópénzek forgalmának ellenőrzése volt. A kibocsátott váltópénzeket kívánság esetén teljes értékű érmére kellett cserélni. A jegybankközi számlák segítségével a külföldre került bankjegy mennyiséget időről-időre elszámolták egymással Párizs nemzetközi monetáris konferencia kezdődik (ok: univerzális jellegű pénz iránti igény). A nemzeti pénzérmék közötti átváltási arányok egyszerűsítésével kívánták javítani pénzérmék nemzetközi használatának lehetőségét. Egy 5 frankos aranyérme 1 dollárral egyenértékű. - Európa 1875 körül, az egységes német állam létrejöttét követően tért rá az aranyalapú pénzek kizárólagos használatára. (Sorban a legjelentősebb államok áttértek az aranystandard rsz-re, pl.: 1816: NBr., 1871: Németo., 1873: skandik, 1874: Latin MU tagjai, 1879: USA, 1892: OMM.) Ekkor súlyos gazdasági depresszió, defláció alakult ki (az árak estek, lehetséges magyarázatok: pénzkészletek növekedési ütemének csökkenése vagy a termelési ktségek jelentős csökk.-e.). - Majd az I. vh szétzilálta az aranyalapon nyugvó nk-i valutarendszert. A hadikiadások fedezése felborította az államháztartások egyensúlyát (fedezetlen pénzkibocsátások, államadósságok növelése, infláció) a nk-i valutáris viszonyok rendezésére a Népszövetség konferenciát hív össze, ami sikertelen Genovai konferencia: tervezett téma az aranystandard helyreállítása, az aranyrúdrendszer bevezetése. A tanácskozás valódi témája az arany és a különböző devizák párhuzamos használatára épülő rendszer bevezetési lehetősége lett. Az egyezményben nem a régi aranyparitások visszaállítása volt a cél, hanem stabilan tartható, reális" árfolyamok meghatározását írta elő. A monetáris tartalékokban az arany mellett folyamatosan nőtt a vezető valuták súlya. A konf. javaslatait hiv.an soha nem fogadták el, de befolyásolta az országok politikáját.

4 - Az eredményeket keveslő országok 1925-ben visszatértek az aranyalapra, bejelentették a font sterling aranyra való átválthatóságát. (Az aranyblokk: Fr.o., Belgium, Hollandia, Svájc, Olaszo.) Gazdasági világválság, mely bebizonyította, hogy az "ortodox" monetáris politika nem tartható, a gazdaságok eredményes működéséhez az aranyparitások "védelme már nem elegendő. - Rendszer értékelése nem egységes: monetarista állásp.: az aranyst.-ban a az aranytermelés szabta meg a világ pénzkínálatát és az árakat, a jegybankok passzívak. Másik vél.: ez tképpen fontsterling-standard, amiben a monetáris feltételeket a Bank of England diktálja leszámítolási kamatlábaival as évek folyamán fellángolt a vita, h vissza lehet e térni az aranystd-hoz, a II. vh. után újra sokan vissza akarták állítani ezt a rendszert, az a jelentősen megvált. körülmények között - pl. nem biztosítható fix aranyár, aranytermelési feltételek instabilitása, gazdpol koord nk-i szintű hiánya, nyugtalan nki légkör, állam növekvő szoc. szerepvállalása már nem volt lehetséges Az aranydeviza rendszer Valutáris övezetek Valutaövezeten a törvényes fizetési eszközként azonos pénzt használó térséget értjük. Valutáris övezetről a hazai pénzrendszerüket egyazon külföldi valutára építő országok esetén beszélhetünk. - A valutáris övezet anyaországával" (kinek a valutája legyen az alap) szemben támasztott legfontosabb követelmények: -vezető világhatalmi pozíció -vezető szerep a nk-i pü-i életben -meghatározó világkereskedelmi részarány -stabil, szilárd valuta -monetáris tartalékok megfelelő állománya - A világ legnagyobb valutáris övezete az 1931-ben létrejött sterlingblokk - benne a brit érdekterületek főleg, Föld 1/5-e - (mások: frank övezet, dollár övezet, holland forint övezet). A font aranyra válthatóságát 1931-ben szüntették meg, amit leértékelés követett, ezt a példát vették át az övezethez csatlakozó államok, melyhez spontán módon, írásban nem rögzítetten csatlakoztak az országok. Előnyök: anyaország: szabadon felhasználhatta az övezet tagjainak devizatartalékait, tagországok: a bázisvalutához kötötték valutájuk értékét, árfolyamuk automatikusan követte annak értékváltozását. Devizatartalékaik bázisvalutában képződtek. - Az övezetek a vezető hatalmak és az érdekszférájukba tartozó országok között fennálló politikai, gazdasági aláfölérendeltség pü-i megtestesülései voltak. Az övezetek átmenetet alkottak az aranystandard és az aranydeviza rendszer között. - Másik speciális eset: német Reichsmark körül létrejövő valutáris övezet: a RM árfolyamát nem akarták változtatni relatív felértékelődött német exportőrök nehéz helyzetben importkorlátozások + exporttilalmak. Néo egy klíringrendszert működtetett: deviza felhasználása nélküli árucsere. Különböző árfolyamok termékek szerint. Néo keleti kerpol-ja politikai ambícióinak volt az eszköze. Sokat bírált rsz A dollárdeviza-rendszer az IMF szerepe - Az aranydeviza-rendszernek a valóban egységes, a világ egészét felölelő formája csak a II. vh. Után jött létre. A rendszer lényegét képező intézményes valutáris kooperáció elvét Bretton Woodsban fogadták el 1944 júliusában a szövetséges országok. Az USA-nak kulcsszerepe volt: elfogadható világpénzt tudott felmutatni (dollár), gőzerővel dolgozott az új rendszer kiépítésén (politikai fordulat: II. vh utánra belátták, passzivitásuk nem segíti világhatalmi pozíciójukat, aktív szerepvállalás kell az új rsz. létrehozásában). - A konferencia sikeres volt (IMF létrehozása): a résztvevők felismerték a szervezett, intézményes valutáris kooperáció szükségességét. Írásos kötelezettségvállalásra van szükség és egy kormányközi intézményre, mely felügyeli a játékszabályok betartását. - A konferencián felvetődött két koncepció: 1. Amerika javaslata: központi eleme a stabil árfolyamrendszer biztosítása, az importkorlátozások megszűntetése, diszkriminációmentes kereskedelempolitika (USÁnak létkérdés a piacokra jutás). 2. Egyesült Királyság: központi eleme a foglalkoztatottság megfelelő szintre emelése, rugalmas árfolyamok bevezetése, esetenként a nk-i kereskedelem ellenőrzésének fenntartása. - Az álláspontok végül közeledtek és kialakult a konszenzus, ami ellen más országnak sem volt érdemi ellenvetése. A teljes foglalkoztatottság célját hangsúlyozó egyezmény valamennyi országban megkapta a ratifikációhoz szükséges támogatást. A folyó fizetéseknél feltétlen liberalizáció valósult meg. de a tőkeforgalom állami ellenőrzésének a lehetőségét korlátlanul fenntartották. Alapvetően rögzített árfolyamrendszert vezettek be, de az egyezmény módot adott az árfolyam kiigazítására. - A valuták árfolyamát dollárban (azon keresztül aranyban) határozták meg. A Bretton Woods-i árfolyam-mechanizmus sajátos kompromisszummá gyúrta össze az angol és az amerikai javaslatot. Kereskedelempolitikai kérdésekben azonban az amerikai és a brit álláspont gyökeresen különbözött. A britek nem voltak érdekeltek a kerpol. teljes liberalizációjában, a tradicionális/nemzetközösségi rsz.-t féltették. Ezért a Nk-i Ker-i Szervezet

5 (ITO) alapokmányát nem sikerült elfogadtatni. Az 1947-es Havannai Charta-ban sikerült némi eredményt elérni, de a kereskedelempolitika oldaláról a aszimmetria: intézményesülés csak 1995-ben, a WTO-val. - A Nemzetközi Valutaalap (IMF) átfogja a rendszer egészét. Feladatai: a rendszer minél zavartalanabb működését biztosító elveket kell kidolgoznia (a gyakorlati megvalósításhoz ésszerű konszenzust kell kialakítania a tagországok között), ellenőriznie kell a versenyszabályok betartását. Az IMF tevékenysége: 1. világpénz-politika 2. liberalizációs politika 3. árfolyam-politika 4. hitelpolitika 5. felügyeleti politika Világpénz-politika - A Bretton Woods-i megállapodás értelmében a dollár kulcsvalutaként lett rögzítve. Kettős alapra helyezték a nk-i valutáris rendszert, hiszen az arany változatlanul jelen volt. GBR egy semleges számlapénzt akart (bancor), ez nem jött be, a nemzetközi valutáris rendszer az aranyra támaszkodó dollárra építették. A dollár a gyakorlatban kizárólagos kulcsvalutaként működött. Előbb az arany hiánya miatt (a háború végén az USA birtokában volt a világ monetáris aranykészleteinek 97%-a), majd a Gresham tv működése miatt ($ alulértékeltsége az arannyal szemben) - Az IMF első megpróbáltatásai a dollárínség, a nyomasztó dollárhiány miatt volt. Az amerikai Marshall-segély enyhített a helyzeten, mely 48 és 51 között 11.5 Mrd dolláros támogatást kínált fel az európai országoknak. A segélyből azon országok részesülhettek, akik eleget tettek az amerikaiak elvárásainak: vállalták a fokozatos liberalizációt és a piacgazdaság működőképességének helyreállítását. - Az 1950-es évek derekán a kulcsvaluta kereslete és kínálata rövid ideig egyensúlyban volt. - Az 1960-as évekre a dollár túlkínálata miatt a kulcsvaluta válságba került => megnövekedett az arany iránti kereslet. Az IMF csak közvetetten próbálhatta meg a dollár támogatását: ilyen az amerikai kormánynak folyósított hitelek, az aranypiaci ár stabilizálására tett lépések, az SDR (speciális lehívási jogok) bevezetése. Nagyon az arany iránti kereslet, válaszlépés: nyolc fejlett ipari állam 1961-ben megállapodott az aranypool létrehozásában (71-ben, Fro. kilépésével feloszlott). - Az arany kiáramoltatása azonban nem hozta meg a kívánt sikert, csak némileg fékezte a folyamatot. Az USA megoldása: kettős aranypiacot vezettek be és 71 között az arany nk-i forgalma két hermetikusan elzárt csatornában bonyolódott: a jegybankok kizárólag a hivatalos piacon jelenhettek meg, ahol az amerikai kincstártól a változatlan szintű hivatalos áron vehettek aranyat, míg a magánpiacon az ár szabadon követte a kereslet-kínálat alakulását. - Az IMF megállapodást kötött a legfőbb aranytermelővel, a Dél-afrikai Köztársasággal, melyben árgaranciát biztosított, 35 USD garantált áron átvette az aranyat (h az arany termelése ne kövesse a piaci ár ingadozásait). Rövid ideig elősegítette a szabad piaci aranyár stabilizálódását. Az IMF másik lépése a kulcsvaluta támogatására az SDR bevezetése. (1969) - Az SDR pénzeszköz, de speciális hatókörrel bír, eredendően tartalékeszköz, amelyet a tagországok a monetáris tartalékaik között vehetnek számba, de pótlólagos hitellehetőséget is kínál a tagoknak a nemzetközi fizetési eszköz iránti igényük kielégítésére. (Az USA célja a dollár tehermentesítése volt: olyan kiegészítő eszköz bevezetése, amely nem egy adott nemzetgazdaság igényét /lehetőségeit/, hanem a kollektív nemzetközi érdeket szolgálja, melynek bevezetésével elkerülhetőnek tűnt a kulcsvalutával kapcsolatos bizalomhiány esetén történő arany keresletének felértékelődése). Hatalmas inflációk miatt óvatosság: csak akkor kerülhet sor az SDR kibocsájtására, ha a világpénz iránt öt évig túlkereslet alakul ki és ezt fedezheti. (Kezdetben az SDR 8%-a, most 1,7%-a a monetáris tartalékoknak, igen szerény súlya volt és van.) a dollárdeviza-rendszer összeomlott: az IMF korszakos" döntést hoz az arany demonetizálásáról. Hatása: megszűntek az aranyparitások és megkezdődött a monetáris aranytartalékok csökkentése. Az arany monetáris szerepköre radikálisan leszűkült kizáró1ag tartalékeszközként használható, részarányainak fokozatos csökkentése mellett. A tagok aranykészleteik felszámolására tettek ígéretet, melyhez nem szabtak külön határidőt Liberalizációs politika Az IMF alapszabályának VIII. cikke foglalkozik a feltétlenül vállalandó liberalizáció tartalmával (milyen mértékű szabadságot kell biztosítani a nk-i pénzforgalomban). A tagországoknak vállalniuk kell valutájuk (részleges) konvertibilitását, azaz a hazai valuta - korlátozásmentes, szabad átválthatóságát - bármely valutára - a folyó fizetések terén - a hivatalos deklarált áron. - A XIV. cikk átmeneti haladékot biztosított a tagországoknak, átmeneti korlátozásokat engedélyez (foly. fiz. mérleg) egyensúlyhiány esetén. A VIII cikk rendelkezései szerint a valuta már akkor konvertibilisnek tekintendő, amikor az átváltás (átutalás) szabadsága csak korlátozottan áll fenn, a nk-i fizetések csupán egy részére terjed ki. Az IMF részleges konvertibilitás bevezetését írta elő tagjainak messzemenően elismerve az államok ellenőrző szerepét a tőkeforgalomban. - Pozitívumok: a szervezet kellő óvatossággal, fokozatosan - a tagországok mérlegelésére bízva - kívánta elérni a liberalizációt, szigorú korlátok között, de engedélyezte a liberalizáció ideiglenes felfüggesztését ben bejelentették az erősen túlértékelt GBP szabad átválthatóságát, de ezt 6 héten belül fel kellett függeszteni mert leapadtak a Bank of England devizatartalékai.

6 július 1. Európai Fizetési Unió (European Payments Union EPU) multilaterális klíringunióként működött és a szervezet a tagországai valutáinak konvertibilissé tételét tűzte ki célul. Az USA is támogatta. Az IMF keretében vállalt liberalizációs feladataikat a vezető európai országok jan. 1-jére valósították meg. Az Európai Gazdasági Együttműködés Szervezetének (Organization of European Cooperation OEEC) országai az egymás közötti fizetési forgalmuk sokoldalúvá tételére 1947 végén kötötték meg az első sokoldalú kompenzációs megállapodást. A Marshallsegélyben részesülő országok jegybankjai havonta informálták a Nemzetközi Fizetések Bankját (Bank of International Settlement BIS) egymással szembeni követeléseikről Árfolyam-politika - A Bretton-Woods-i árfolyamrendszer ( ) fennállásának első 10 éve pozitív eredményt mutat, köszönhetően a sajátos világgazdasági körülményeknek. (II. vh újjáépítési tervek, Marshall-segély, tartalékok teljes felélése a vh-k alatt) - A 60-asban egyre több feszültség halmozódott fel a BW-rendszerben - Az 1970es években a vezető valutáinak tulajai feladták a Bretton-Woods elveit, helyette egy más, gyökeresen új rendszerre tértek át. IMF árfolyam-politika, középpontjában a stabil de kiigazítható árfolyam áll. Főbb pontjai: 1. hivatalos $ árfolyamon kell meghatározni a belépő államoknak saját valutájuk értékét 2. egyensúlyi árfolyamelmélet kritériumai alapján történjen ez az árfolyam meghatározás 3. piaci árfolyam +-1%-os sávban térhet el a hivatalos szinttől 4. jegybankok devizapiaci intervenciója feladata a sávon belül tartás 5. folyó fizetési mérleg súlyos hiánya esetén hivatalos árfolyam kiigazítás (10% felett IMF engedéllyel) 6. egységes árfolyamszint egységes árfolyam meghatározása optimális szintre kerül - A tagság előfeltétele a hivatalos $árfolyam bejelentése a konvertibilitást vállaló országoknál ez az árgaranciával (a valuta szabad átválthatóságát a kibocsájtó egy előre meghatározott áron garantálja) - Az IMF tagok vállalták, hogy a külgazdasági egyensúly célja alá rendelik az árolyam-politikájukat, valutaárfolyamukat a valódi értékaránytól olyan mértékben térítik el, ami még nem hátrányos a partnerek számára - Egyensúlyi árfolyam a fizetési mérleg egyensúlyát a gazdaság normális ütemű növekedése, a foglalkoztatottság megfelelő szintje és az árszint stabilitása mellet biztosítja - Viták arról h milyen tényezők alapján lesz az árf optimális: fizmérleg egyensúly nyilván az, de a fizmérleg hiány sem feltétlenül vmilyen árfpol hiba miatt alakul ki. Felmerült, h a monetáris tartalékok szintjével minősítik (10 éves) ha a devizatartalékok csökkennek, a valuta túlértékelt lesz, ha pedig a devizatartalékok nőnek, a valuta alulértékeltté válik - Az árfolyamok meghatározása a hivatalos szervek feladata, az 1%os intervenciós sáv, + a piacok árfolyam-alakító hatása csupán jelzés értékkel bír Jegybank szerepe: - Csak végső esetben folyamodhat árfolyam korrekcióhoz, helyette nem az árfolyamot kell igazítani a devizapiaci keresletkínálathoz, hanem a piaci viszonyokon kell úgy váltóztatni, hogy a devizapiaci kereslet-kínálat igazodjon az árfolyamszinthez a kulcs: a piaci árfolyam sávból való kilépésének megakadályozása - Jegybanki intervenciók hazai valuta eladása akadályozza a túlkeresletet vagy megfordítva ugyanúgy igaz, a hazai valuta felvásárlása túlkeresletet szül - Kamatlábat azonban csak olyan mértékben lehet váltóztatni, hogy az ne veszélyeztetesse a társadalmi jólétet-, fogalmazza meg ezt Keynes. - Az 1960-asban az árfolyamtartás mind terhesebb feladattá vált - A Bretton-Woods-i árfolyamrendszer kettőssége: kulcsvalutájú országok passzív árfolyam-politikát tudtak folytatni mivel az IMF nem írt elő közvetlen árfolyamtartási feladatot az USA-nak, de a $-nak abszolút stabilitással kellett rendelkeznie, mégsem volt lehetséges passzív árfolyam-politikát folyatnia. - A 60-asban kiderült, h az USA devizapol-ját glob hatalmi törekvései irányítják, és ebben az IMF-nek tett ígérete sem befolyásolja. - Az 1960as évek folyó fizetési mérleg hiánya nagy mértékben nőtt, aminek oka a fokozódó magántőke export, a nemzetközi fizetések, és a tőkekivitel erősödése a nemzetközi forgalomban lévő $ önálló külföldi piacának kialakulása - Az 1960as évekig azért volt nyugalom, mert az USA-n kívül mindenhol kötött devizagazdálkodás volt a kormányok adminisztratív eszközökkel biztosíthatták a fizetési mérleg egyensúlyát mivel nem volt konvertibilitás a konvertibilitás bevezetése után között az árfolyamok kényszerű kiigazítására került sor, a $ reálértéke nagyobb mértékben csökkent, mint a piaci az importra kivetett adó + a belső ár- és bérszínvonal befagyasztása a $ leértékelésének kivédésére, de sikertelen ben Nixon elnök bejelentette a $ aranyra válthatóságának felfüggesztését a gyakorlatban itt ért véget a régi rsz. - Közös fellépés kellett Smithsonian Intézet - teljes körű árfolyam-korrekció - az arany hivatalos árát 38$/uncia -intervenciós sáv +-2,25%

7 - importadó (10%) eltörlése - DE! a $ aranykonverziója végképp megszűnt, egyéb váltóztatás csupán mennyiségi GB a font sterling lebegtetése az árfolyam alakítása a piac dolga, a jegybank nem adhat meg árat - A $-deviza végét a lebegőárfolyam-rendszer általánossá válása jelentette. - BW közötti sikeres működésének okai: USA kormány szerepe, relatív zárt gazdaság, az országok kis száma, alapvető belgazdasági követelmények Napjaink valutáris rendszere - Nevenincs rendszer ami 1973-tól alakult ki, és máig működik - A hatóságok és piacok hierarchiájában helycsere következett be - IMF: igazodási kényszer ---> arról adta tanúbizonyságát, h képes rá, rugalmas megújulás, új szerep Világpénz-politika - Spontán piaci folyamatokkal egybevág, az SDR-el kezdődött - $ mellett más nemzeti valuta is feladatot kap értékmérő a $, forgalmi eszköz már valuta is lehetett már - Nemzetköziesedési ráta valuta iránti nemzetközi bizalom, valuta nkpü-i pozíciója (1980s-1990s: $-é csökkent, márkáé változatlan volt, jené nőtt) - Nemzetközi tartalékeszközként: - Elsősorban $ - EMU-val euró is megjelent, de még csak mint devizatartalék (de második legfontosabb tartalékeszköz) - Hivatalos tartalék: a jegybankok kötelesek leépíteni aranytartalékaik egy bizonyos hányadát, de mivel ez nem történt meg kellő mértékben, az 1990es évek folyamán indokolt lehet aranydeviza típusú nemzetközi valutáris rendszerről beszélni. - SDR iránti érdeklődés minimális, Ecu tartalékeszközként való alkalmazása nő (amíg létezik az Ecu) - Likviditás javítására a fizetési mérleg aktívuma nélkül is van mód ---> Devizacsere-ügyletek bizonyos valutamennyiség meghatározott időre történő kicserélése - Swapkeretszerződés átmeneti problémákkal küzdő jegybank rövid időre technikai jellegű devizahitelt kap egy másik jegybanktól kölcsön eszközök devizazálog ellenében történő ingyenes átengedése - Swapügyleteket a jegybankok általában félbehagyják, nem vásárolják vissza a kicserélt devizákat Liberalizációs politika - Az IMF VIII. cikkben rögzítették a konv-t től napjainkig 80 ország vállalta eladósodottság miatt + a külföldi hitelekhez is kellett - Konvertibilitás (IMF): árgarancia, szabad átválthatóság, a kormányoknak biztosítani kell egy meghatározott áron lebegtetésekkel ez megszűnt, azóta szabadon használható a valuta átválthatóság a folyó fizetésekre + a tőkeügyletekre - IMF-egyezmény módosítása: már nem az IMF rendelkezései befolyásolják a nemzetközi tőkeforgalom lehetőségét, hanem a piac. ----> 1997 Hongkong-i nyilatkozat: - Liberalizáció szükségessége - IMF a maga eszközével segíteni akarja a tőkeforgalmi liberalizáció kiterjesztését - De ezzel potenciális veszélye járnak. Akkor célszerű, ha: - következetes makrogazdaság-politika biztosítani tudja a folyó fizetési mérleg tartós egyensúlyát - hatékony árfolyamrendszer - pénzügyi rendszer kellő felügyelete - átlátható makro-mikro folyamatok - verseny a hazai és nk-i pü intézmények között Árfolyam-politika - Arany nem a monetáris szféra értékmérője, köszönhetően az árrobbanásnak 1973-től (1970-es végére az 1973-as ár 20- szorosára nőtt az arany $-ára) : döntés az arany demonetizálásáról ---> SDR aranyparitása megszűnt valutakosár segítségével a valuta ármeghatározása ----> A valuta árát több valuta meghatározott mennyiségének összege képezi. Kezdetben 16 valuta volt,majd 1980tól 5 db (márka, jen, frank, font, $) től,,, és $. Kosár-felülvizsgálat 5 évente. - Az IMF számára az árf továbbra is nagy jelentőségű, de árfpoljában alapvető gazdfilo-i váltás következett be - Neolib irányzat erőteljesen módosította az IMF politikáinak irányát. - IMF árfolyam-politikájának fő elve a liberalizmus az árfolyamrendszert mindenki maga választhatja ki - a nominális árfolyamokról áttevődött a reálárfolyamokra a stabilizációs kötelezettség - a tagországok árfolyam-politikájának szabadsága korlátlan, azt a rendszert kell bevezetni, amely a legjobban garantálja az egyensúlyhoz szükséges árfolyamszintet IMF tagállamainak csoportosítása árfolyamrendszerük alapján:

8 1. hivatalos árfolyam deklarálása, - egy meghatározott valutában ($-ban 20 ország, francia frankban 15) - egyéb valutában 12 ország - valutakosárban, (SDR-ben 4 ország, másban 14 ország) 2. korlátozott rugalmasságú árfolyam - egy valutával szemben-4 ország - több valutával szemben 3. rugalmas(abb) árfolyam - sajátosan irányított lebegtetés IMF legtöbb országa, több féle működik (csúszó, valutakosaras) - önálló lebegtetés 2003-ban az IMF a következő árfolyam-rendszer típusokat különböztette meg: 1. saját törvényes fizetési eszközzel nem rendelkező országok, ahol másik ország valutáját használják kizárólagos törvényes fizetési eszközként dollarizáció valutaunió:emu tagállamok 2. devizatanács által irányított rendszerek, ahol a monetáris politikát törvény kötelezi a hazai valutának egy meghatározott külföldi valutára történő átváltása Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Észtország, Litvánia 3. egyéb szokásos rögzített árfolyamrendszerek- a nemzeti valutát egy más valutához vagy egy valutakosárhoz kötik, a kosárvaluták súlyát az ország külgazdasági kapcsolatainak szerkezete határozza meg 4. rögzített árfolyam horizontális sávval - általában az EMU-n kívül álló EU tagok (ERM-II): hagyományos árfrögzítési gyaktól eltérően a sávszélesség egyedileg határozható meg. Mo. is ide tartozik, bár nem ERM-II tag. 5. csúszó rögzített árfolyam 6. csúszó rögzített árfolyam ingadozó sávval 7. irányított lebegtetés- a piaci árfolyam alakulására a jegybank aktív befolyást gyakorol, irányadó árfolyamdeklaráció nélkül 8. önálló lebegtetés - az árfolyamot kizárólag a devizapiac alakítja ---> pl. USA, UK, DE Szomália, Libéria, Tanzánia... - IMF politikáját nagyfokú rugalmasság jellemzi: 2 fő feladata: tagországok árfolyam-politikájának folyamatos értékelése + legoptimálisabb áttérés a rugalmas árfolyamokra ezzel növelhető a piaci árfolyam-értékelés súlya: az IMF óvatosan, de elvi és gyakorlati oldalról is ezt szorgalmazza - IMF általános lebegtetés szabályai, (1970s közepe) ekkor még csak átmeneti állapotnak tekintve a lebegtetést, melynek célja, hogy a tagállamok a devizapiaci erők segítségével határozza meg saját valutájának reális árfolyamát - piaci árfolyamok átmeneti ingadozásának kiszűrése - nemkívánatos árfolyam trendek kivédése - valuták középtávon fenntartható reális árfolyamszintjének meghatározása új irányelvek a lebegtetés állandósulásával - IMF újrafogalmazott irányelvei, miután kiderült, hogy a lebegtetés nem is olyan átmenetei, hanem tartósan alkalmazható árfolyamrendszer - jegybankok intervenciós joga a fizetési mérleg egyensúlyi követelményéhez kötve - csak abban az esetben, ill. olyan mértékben avatkozhat be egy jegybank, hogy annak eredményeképp a piaci árfolyam, a folyó fizetési mérleg egyensúlyi követelményeihez igazodjon - a piaci árfolyam erősödését akkor állíthatja le a jegybank, ha a fizetési mérleg passzív, míg árfolyam erősítő céllal csak akkor indokolt a jegybank beavatkozása, ha a fizetési mérleg aktívumot mutat - A relatív fix árfolyamoktól a nagyobb rugalmasságot mutató árfolyamrendszerekig több út vezet, az, hogy melyik ország melyik úton jut el hozzá, az függ: - gazdaság szerkezetétől - sokkhatásokkal szembeni érzékenységtől - a sokkok jellegéről - az export és import diverzifikáltságától - a tőkeforgalom ellenőrzött vagy liberalizált voltától - nemzetközi tőkeáramlások nagyságától - A rugalmasabb árfolyamokra való átállást a nemzetközi pénzügyi piacok globalizációja is sürgette. IMF átállási stratégiai alternatívákat dolgoz ki a nemzetállamoknak önszántából történjen átállás kulcsa, hogy a teljes makrogazdasági irányítási rendszert módosítani kell az IMF saját véleménye: a makrogazdasági felkészülésnek a költségvetési politikára kell támaszkodnia 1.4. A nemzetközi valutáris rendszer specifikus ismérvei A jelenlegi valutáris rendszer legfontosabb ismérvei: - a valutáris kooperáció iránti igény fokozódása

9 - a nemzetközi fizetési forgalom valamennyi területére kiterjedő liberalizáció, mely a rendszer szabadságfokát az optimális szint fölé emeli - a piaci erők rohamos erősödése privatizáció révén - a globalizáció, mely a helyi/regionális jellegű pénzügyi-valutáris válságok nemzetközi tovaterjedésének a veszélyét fokozta, valamint a pénzügyi innovációk univerzális jellegét erősítette - IMF az 1970es évektől egyre nehezebben igazodott az új helyzethez, napjainkban az alapot nemzetközi fejlesztési alapként tartják számon, tevékenysége főként az elmaradott országok finanszírozásában összpontosul. - Hamar kiderült, h a piacok működése távolról sem olyan tökéletes, mint ahogyan azt a neo-liberális gazdfilo színrelépésekor gondolták. Hivatalos koordináció, kooperáció pedig nemigen van, kivéve euro zóna. - A pénzügyi piacok működését megszabó feltételeket egyre kevésbé tudják a hivatalos szervek befolyásolni, a piacok által meghatározott árfolyamok és kamatok szabják már meg a nemzetközi pénz-és tőkeáramlások irányát, módját és intenzitását Árfolyam-politika - Az IMF állásfoglalása alapján minden ország önállóan dönthet árfolyamrendszeréről. A fizmérleg egyensúlyi követelmény fennáll ugyan, de az ahhoz vezető strat a valutatulajra van bízva: - az érintett jegybankoknak célszerű egyeztetniük devizapiaci akcióikat, hogy tompíthassák a vezető valuták árfolyam-ingadozását - alapvető követelmény lett a konjunktúrapolitikák koordinálása - Korlátlan nk-i tőkemobilitás mellett eléggé szűkre szabott az árfpol választási lehetősége. Az árf stabilité-je csak addig biztosítható, ameddig a védeni kívánt árf nem válik tartósan egyensúlyhiányos árfolyammá - A lebegtetés vagy más rugalmasabb árf-rendszer bevezetésekor is jelentkezik a konjunkt-pol-k bizonyos fokú összehangolásának szükségessége. - Valutáris koop súlypontja áttevődött a konjunkt, monet, és ktgv-pol-i együttműködésre Nemzetközi kamatlábak és kamatpolitika - Az árfolyam-pozíciók alakulásának döntő tényezője a kamatlábnak a partnervalutákéhoz viszonyított alakulása. a kis és nagy országok spontán módon kényszerülnek egymás kamatpolitikáinak követésére Plaza-megállapodás kamatpolitikát is összehangolják Louvre-megállapodás megerősítette az együttműködést es évekre kifulladt az együttműködés intenzitása (kivéve EMU) - A 90es évekre, köszönhetően a korlátlan nemzetközi pénz-és tőkemozgásoknak, elkerülhetetlen lett a pénzügyi piacok nemzetközi felügyelete, a nemzetközi tevékenységet végző pénzintézetek működési szabályainak egységesítése. - BIS keretében létrejött Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság első jelentése (1988) Nemzetközi tőkeforgalom - Napjainkban a hivatalos szervek együttműködésére azért van szükség, hogy kialakítsák azokat a kereteket, amelyek kordában tartják az irracionális jellegű tőkeáramlásokat. - Nemzetgazdaságok hatékony működéséhez fejlett pénzügyi piacokra van szükség, de a piacoknak szükségük van egy csúcshatóság jelenlétére, mely felügyeli a piacokat, de nem befolyásolják őket. (ilyen belátható időn belül nem lesz) - Hatóságok együttműködésének feladatai: - A nemzetközi pénzügyi piacok biztonságát garantáló szabályok biztosítása - Válságmenedzselés - Illegális jövedelmek nemzetközi piacokra való bekerülésének megakadályozása - A pénzügyi piacok integrálódása érte el a legnagyobb összhangot az országok között a globalizáció tényezői közül, fő ereje az igen likvid eszközök forgalmának robbanásserű növekedése. - A munkaerő piaca a legkevésbé globalizált, az árupiaci integráció szorossága az 50s óta megkétszereződött. - Az elmúlt évek nemzetközi pénzügyi válságai (1982 L-Am, 1994 Mex, 1997 Ázsia) bebizonyították, hogy a pénzügyi globalizáció megsokszorozta a válság veszélyét. Az első válság a reálgazdaságban eredt, a későbbieket a pénzügyi folyamatok váltották ki. - Preventív válságkezelés egyik formája a tőkejövedelmek és a tőkeügyletek adóztatásának nemzetközi összehangolása re az IMF már egyre kevésbé tudta ellátni a rendszer felügyeletét, irányítását Valutáris kooperáció és nemzetközi intézmények az ezredfordulón - Napjainkban a Bretton Woodsban kialakított nemzetközi valutáris rendszer nem tartható fenn. A kezdeti sikerek, az árués pénzforgalom liberalizálása volt később ezek jelentették a második szakasz feszültségeit, a nemzetközileg integrált árupiacok kikényszerítették a liberalizált és összefonódó tőkepiacok létrejöttét napjainkban szimmetrikus világgazdasági rendszer alakult ki, mivel az áru-és tőkeforgalom liberalizálttá vált tőkeügyletek száma ugrásszerűen megemelkedett

10 - Globális piacok globális hatókörű politikákat igényelnének: univerzális hatókörű monetáris politikát, egységesen szabályozott fizetési rendszereket és szolgáltatásokat, valamint a piacok és a pénzintézetek egységes nemzetközi felügyeletét tennék szükségessé. - Az új típusú nemzetközi valutáris rendszernek nem alakult ki intézményi struktúrája - Egyesek szerint a szemléletükben, céljaikban, eszközeikben a jelenlegi kihívásokhoz igazodó, de új intézményekre lenne szükség, mások szerint az IMF ehhez kellő tapasztalatokkal rendelkezik, hogy erre lehessen építeni - Valószínűleg az IMF marad a rendszerszervező, de tevékenységének súlypontja eltolódik, a valutáris kooperáció különböző formái egymás mellett, egymást funkcionálisan kiegészítve, támogatva működhetnek. - A valutáris rendszer hatékony működésének kulcsa, hogy a kooperációs fórumok a feladatokra összpontosítsanak, ne egymással vetélkedjenek - Szociális védőháló kifeszítése, amely felfogná a piaci részvételre még nem érett, leggyengébb országokat. 2. FEJEZET PÉNZÜGYPOLITIKA NEMZETI PÉNZÜGYI RENDSZER oldal - A nk-i rendszert a nemzetgazdaságok közötti pü-i valutáris viszonyok alkotják, amelyek formáját, jellegét, intenzitását, az egyes országok nemz-i pü rendszerei határozzák meg - Végső soron napjainkban sem állhat fenn a nk-i és a nemz-i pü rsz-ek között érdemi, minőségi eltérés - A nemz-i püpol-k, amelyek szerkjükben, eszköztárukban, és célrendszerükben elvileg tökéletesen azonosak, igen különböző típusú pü-i rendszereket hozhatnak létre - A nk pü-k kulcskategóriájának, az árf-nak a mozgását a valutatulaj o által folytatott pol nagyban befolyásolja GAZDASÁG- ÉS PÉNZÜGYPOLIITKA - A pénzügypolitika a gazdaságpolitika legfontosabb összetevője (de nem egyenlő azzal)! - A tevékenységek irányát a gazd.politikai koncepció határozza meg. - Gazd. politika mágikus háromszöge (három fő célkitűzés): 1. g-i növ., jólét emelése 2. belső (=nemzeti piaci) egyensúly 3. külső (=nközi gazd.kapcs.) egyensúly. - Esélytelen egyszerre mind a hármat kielégíteni, csak lavírozni lehet közöttük! - Gazd. politikai céljainak mérőszámai: - A gazdi növekedés. mérőszámai: GDP, GNP. - A számbavétel hibái: pl. szürke, és feketegazdaság > korrekció kell! - A belső egyensúlyt a piacok ker-kín-i viszonyán lehet lemérni, amelyet hűen tükröz az árszint változása. Az árszintváltozás indexei: fogyasztói, nagykereskedelmi, termelői, kiskereskedelmi, GDP-deflátor, stb. A belső egyensúlyhoz tartozik továbbá a munkapiac, a munkanélküliség. - A legegyértelműbb a külső egyensúly mérése: fiz.mérleg (egységes szerkben és metodikával készül) - Pénzügypolitika területei: Monetáris politika Költségvetési politika (=fiskális politika) Devizapolitika - Elméletek: Keynes Friedman - Keynesi elmélet: a pénz nem számít, nem a pénz szabja meg a gazdi folyamatokat. - Szerinte a gazdaság számára a kereslet alakulása bír kritikus jelentőséggel. - A ktgv-i politika a leghatékonyabb konjunktúraszabályozó eszköz a kormányok kezében. - külgazdi egyensúlyhiány oka: reáltényezők Σ: ált. figyelmeztetés: a piacok rendkívül labilisak, tehát a gazd.pol-nak mindig számolnia kell a bizonytalansággal, és az erre épülő spekulációval. - Monetáris ellenforradalom: A friedmani elmélet ismét középpontba állította a pénzt. A gazdi működés zavarait a pénzkínálat nem megfelelő alakulására vezette vissza. - a monetáris politika kulcsszerepét hangsúlyozza - a külgazdi egyensúlyhiányt a monetáris politika engedheti meg (túl sok pénzt enged ki a forg.-ba)! Σ: azt a klasszikus állítást hozza vissza a friedmani elmélet: hosszú távon a pénz semleges, tehát a mon.pol-tól nem várható a gazdaság alapvető szerkezeti problémáinak orvoslása.

11 Kindleberger szerint a két elmélet szintézise ad reális eligazítást. A pénz más tényezőkkel együttesen fejti ki hatását. Money matters along with many other things. - Játékelmélet: piaci aktorok és polosok között strat kölcsönhatás, folyamatosan felkészülnek egymás reakcióira - Neokeynesisták: piacok tökéletlen működése: info aszimmetria, intézményi merevség, stb MONETÁRIS POLITIKA - A monetáris politika legfontosabb ismérvei a következők: - különleges intézményei kerettel rendelkezik: irányítója az ország kp-i bankja, a jegybank. - különleges feladatot lát el: biztosítania kell a nemzeti valuta értékállandóságát, stabilitását. - Jegybankok alapfeladata hosszú ideje a hazai gazdaság megbízható alapokon álló pénzeszközzel való ellátása. - A pénz értékének mérése: - belső értékét a hazai piacon megszerezhető áruk+szolg.ok mennyiségének változása adja (árindex), - külső/relatív értékét a pénzért +szerezhető külföldi valuta mennyiségének alakulása adja (árfolyam), - a pénz jövőbeli várható értéke (kamatláb). - Ma a monetáris politika alapfeladata a pénz belső értékének védelme (ez abból következik, hogy ez a tartós gazdi növekedés legfontosabb előfeltétele), és a pénz relatív érékének stabilitása általában csak másodlagos cél. - Alapfeltételezés: az árstab a tartós g-i növ legfontosabb előfeltétele - Jegybank fő feladata, h kielégítse a gazdaság pénzigényét - Mennyiségi pénzelmélet : MV=PQ (ahol M: pénztömeg, V: forgási sebesség, P: árszint, Q: áru mennyisége) - Gyakorlatban: MV=PY (M: pénztömeg, V: forgási sebesség, P: árszint, Y: reáltermék). - Az elmélet alapfeltételezése: forgási sebesség rövid távon állandó ÉS monet változás nem tud a reál folyamatokra tartós érdemi hatást gyakorolni - A pénzkínálat bővülésére alapvetően csak az árak emelkednek. Ha a monetpol felelősségteljes akkor M*=Y*, ekkor az árszintváltozás nem következik be (P*=1) - A jegybanknak a rövid távú gazdi ingadozások követése helyett a középtávú monetáris paramétereket kell meghatároznia. Friedman passzív szerepre kárhoztatja a jegybankot: 2-3 évre előre bejelentett módon kell változtatnia a pénztömeget. - Napjainkban a jb-kal kapcsolatos elméleti viták középpontjában az intézményi kérdések, a jegybank jogi státusza, a monetáris politika átláthatósága, kiszámíthatósága, hitelessége és információs szolgáltatása. (Eddig a gazdi- hatásmech.(infláció- U kapcsolata) és a monetáris ellenőrzés hatékonysága álltak.) - Ennek oka az új ideológia térhódításán túl a pügyi szférában zajló innovációs folyamat és az információs techn. forradalom átalakulása is jelentősen hozzájárult. - Árstab mellett a monet felfogás számos érvet sorakoztat fel. Ha az infl folyamat beindul > kikényszeríti a kamatlábak emelését > beruházások csökkennek. Az infl. rontja a külker és a folyó fizumérleget is > árfolyamesés - A jegybank feladata az árstabilitás (inflációs ráta alacsonyan tartása) fenntartása. Ez a sikeres gazdálkodás egyik legfontosabb követelménye. A jegybanknak autonómia kell ahhoz, hogy az árstabilitás védelmére vonatkozó feladatát, politika hatásoktól mentesen végezhesse.. E függetlenség feltételei: - a jegybankelnök politikai választási cikluson túlnyúló hivatali ideje, - viszonylagos szabadság a kamatláb meghatározásában, - a ktgvetési deficit közvetlen jegybanki finanszírozásának tilalma, - teljes szabadság a monetáris eszközök, technikák és stratégiák megválasztásában. - A monetáris politika stratégiája, azon közbülső célok kijelölését jelenti, amelyek segítségével a jegybank alapfeladatát, az árstabilitás hosszú távú biztosítását a leghatékonyabban elérheti. - Leggyakoribbak: a) Árfolyam-paraméter használata: A nemzeti valuta árfolyamát egy különleges valutával szemben az optimálisnak tartott szinten rögzítik. Horgonyként olyan valuta jöhet szóba, amely mögött nagy+stabil gazd. áll, nk-ileg hiteles mon.pol-lal. Előnye, h. az árfolyam elmozdulás azonnal jelzi a belső hibákat, a jegybank munkáját minősíti Hátránya, h. nem engedi meg a belgazdasági sokkokhoz való alkalmazkodást, táplálja a devizapiaci spekulációt, s igen aszimmetrikusan érinti az adósi-hitelezői pozíciót. Alkalmazási feltétele, h. az orsz. ne legyen kitéve specifikus sokkhatásoknak. Árfolyam szintjének meghat nem a mon, hanem a devizapol feladata, mon pol csak részt vesz benne Ez a strat nem használható lebegő árfolyam rendszer mellett b) Monetáris aggregátum meghatározása:

12 A jegybank időről-időre bejelenti, h. milyen mértékben kívánja növelni a pénztömeget. Ez a stratégia, akkor optimális, ha a pénzkínálat (M*V) és az infláció közötti kapcsolat szoros + megbízható, azaz a pénz forgási sebessége (v) rövid távon nem változik, ill. a pénz iránti kereslet stabil. (Ez azt jelenti, h pénz keresletének ár- jövedelem- és kamatrugalmassága hosszú távon állandó.) További kritérium, h. az M kategória felett korlátlan legyen a jegybanki ellenőrzés. A pénzkínálat szabályozásán kereszt. csakkor remélhető az árszint stabilitása, ha megfelelő biztonsággal prognosztizálható a kereslet!! Az új pü-i eszközök kifejlődésével a jegybank által ellenőrzött pénztömeg és a kereslet közötti kapcsolat fellazult. Az EU-ban az árfolyam a fontos, az USA-ban pedig már rugalmasabb árfolyam van. c) Közvetlen inflációs cél meghatározása: Ebben az esetben a jegybank az alapcélnak tekintett árstabilitást közbülső rövidtávú inflációs célkitűzések megvalósítása révén kívánja elérni. Előnye, h. ez a legegyértelműbb, mindenki által leginkább érthető, és ellenőrizhető stratégia. Illetve e stratégia kellő rugalmasságot biztosít a jegybanknak a belgazdi követelményekhez való igazodásban. A stratégia veszélye: a jegybank inflációellenőrző képessége igen különböző. Kulcsfontosságú a jegybanki politika hitelessége, a jegybanki politika iránti bizalom! Ennek hiányában a mon. eszközök használata a várakozásokkal ellentétes következménnyel járhat! Az is megnehezíti a strat. alkalmazását, h. a mon. lépések hatása csak fáziskéséssel jelentkezik az árszint alakulásában. Ezért fontos az állandó tájékoztatás a tervezett intézkedésekről > cél a kiszámíthatóság és átláthatóság kell legyen! (Fontos a reális előrejelzés!) A stratégia sikerének záloga, h a jegybank szabadon választhassa meg monetáris eszközeit. Fiskális megfontolások ne korlátozzak a monetáris hatóság mozgásterét, a deficitfinanszírozásra képes legyen a piac. Rögzített árfolyamrendszer esetén e stratégia nem alkalmazható. Egyes országokban sikeres volt az effajta stabilizáció, ám ez nemcsak ennek köszönhető, hanem a világgazdaság csökkenő ártrendjének is. ECB is ezt a stratot használja, + M3 meghatározása középtávra Ez a strat nem használható rögzített árfolyamrendszer esetén A MONETÁRIS POLITIKA ESZKÖZEI: 1. Az alapkamat megállapítása: - hagyományosan a rediszkontláb volt A váltók viszontleszámítolásánál alkalmazott kamatláb betéti kamatláb max.-a, valamint a hitelkamatláb min-a. Ennek emelése drágította a piaci hitelfeltételeket. - napjainkban a repokamatláb tölti be a központi funkciót (= a ~-at a visszavásárlási kötelezettséggel járó értékpapírügyleteknél használják a vételi és a visszavásárlási ár különbözetének meghatározásakor.) - a kamatláb a jegybankok klasszikus piacszabályozó eszköze volt, de aktív használatának lehetőségét a nközi tőkeforgalom liberalizációja jelentősen szűkítette. Ma már jelentősége csekély (nagy deviza és tőkepiaci következménye lehet már kis k módosításnak is) 2. Nyíltpiaci műveletek: - A nyíltpiaci műveletek napjaink a legfontosabb monetáris eszközei. = a jegybank intervenciós műveleteiről van szó, amikor a JB közvetlenül megjelenik a piacon, és céljának megfelelően ad el vagy vásárol pénzügyi aktívákat. - Ezekre a pénz- és a devizapiacon egyaránt sor kerülhet. (pl.: értékpapírok eladása, stb.) A devizapiaci intervenció a pénz relatív érékének védelmét szolgálja. - A jegybanki intervenció mértéke az árf rendszertől függ (rögzített-erősebb, lebegő-gyengébb) Σ: A JB aktívan részt vesz az árfolyam-politika kialakításában, de az árf. pol. irányításának jogával nem rendelkezik. 3. Kötelező tartalékráta szabályozása: - a ~-ok előírásával a JB adminisztratív módon szabályozza a pénzintézmények hiteltevékenységét. - Hatása kettős: 1. szűkíti a bankok által nyújtott hitelek összegét, 2. növeli a hitel árát. - A neoliberális elvekkel nem összeegyeztethető ez a módszer > sok JB már lemondott az alkalmazásáról. Ma már számos JB úgy enyhíti az előírások adminisztratív jellegét, h a tartalékokra kamatot fizet. Így a tartalékolási kötelezettség csak a bankok likviditását csökkenti, de nem érinti jövedelmezőségüket, aminek a kiélezett nközi versenyben igen nagy a jelentősége. - Klasszikusan a JBi kamatpolitika lépései szabták meg a belgazdasági helyzetet: túlfűtött konjunktúrában a JB megemelte a kamatlábat, ami hatott a belső kereskedelem vmennyi elemére! (I, C, hitel.. stb.) - Mára (a nközi gazd. és pénzügyi kapcsolatok felerősödésével) egyre komolyabb figyelmet szentelnek a külgazdaság alakulására! > kamatláb emelése az aktívum irányába mozdítja a kereskedelmi mérleget: a vagyontartás vonzó formájává válik a pénzkészletek növelése. Az árukat a hazai keresletcsökkenés miatt

13 növekvő értékben kell külföldön értékesíteni. > Σ: A kamatlábemelés hatására fokozódhat a nettó export, és beáramlik a külföldi tőke, így a külg-i egyensúly javul. - A gazd. belső állapota, ill. a külg-i helyzet sokszor más kamatlépést kívánna meg. Ilyen dilemmahelyzetek: túlfűtött konjunktúra és a nközi fizetések jelentős aktívuma (előbbi emelést, utóbbi csökkentést indokol) belgazdi recesszió és a folyó fiz. mérleg passzívuma (előbbi a csökkentést, utóbbi emelés kíván) - A JB semmilyen körülmények között nem tekinthet el az intézkedések külgazdi hatásaitól, de sokszor előfordul, hogy a JB-ok nem vállalnak kamatlábemelést a külső egyensúly védelmében, mert az túlzottan veszélyezteti a belgazdaságot > ilyenkor lesz vita a JB-k vezetői között! - A kamatláb emelésétől sokkal jobban tartózkodnak a JBk, mint a csökkentésétől! (= sajátos hozzáállás a monetáris filozófiához: elfogadják az alaptételt, az árstabilitás megőrzését, de nem tudnak eltekinteni a az expanzív vagy restriktív monetáris poliitka konjunktúrát serkentő vagy fékező hatásától!) - Emelés elleni érvük: a munkanélküliség magas szintje és a lanyha konjunktúra. - A monetaristák szerint a kamatláb emelés a pénzmennyiségen keresztül hat az inflációra: ha a kam. emelés hatására a pénzmennyis. csökken, akkor az árszínvonal is csökken, egyébként nem. Önmagában tehát a kamatnak nincs egyértelmű hatása az árszintre. A neokeynesiánusok szerint a kamatlábemelés növeli a ktg-ket, így ha egyéb tényezők változatlanok, az árszint emelkedése elkerülhetetlen. Σ: A kamtemelés sikere még nagyban függ: - a JB-i politikába vetett bizalomtól: ha a bizalom megfelelő, akkor a kamatemelés eredményeként az árdinamika mérséklődésére számítanak a piacok, és valóban csökkeni fog az infláció! - inflációs várakozásoktól! - Az inflációs nyomás fokozódásának legfontosabb tünetei: a nközi és ni inflációs előrejelzések, a pénzkínálat túlzott növekedése és jövőbeni folytatódása, a kapacitások kihasználásának túlságosan gyors javulása, a munkaerő-piaci feltételek (bérkövetelések) érezhető keményedése, az állampapírok hozamgörbéi és a piaci kamatlábak emelkedő trendje, a valutaárfolyam gyengülése ~ a kereskedelmi mérleg erőteljes aktivizálódása, részárfolyamok és ingatlanárak gyors emelkedése - A közgazdi elméletek időről-időre visszatérő vitatémája a Phillips-görbe érvényessége is. (a görba az árszint (bérszint) és a munkanélküliség változása közötti kapcsolatot mutatja be, emlékeztek nem? :) Philips tétele: a munkanélküliség csökkentésének ára az árszint emelkedése. Vagy: az árstab. ára a magas munkanélküliség.(áldozati ráta:) - Az elmúlt évtized némileg igazolta a Phillips-görbe monetarista kritikáját: az infláció és a munkanél-küliség közötti kapcsolat nem is olyan szoros és tartós. A görbe bizonyos időszakonként elcsúszik. - A monetáris politika intézkedései igen bonyolult hatásmechanizmuson keresztül jutnak el a piaci résztvevőkhöz! (könyv 100. oldal, ill a napközin lévő PDF) VALUTA (DEVIZA) TANÁCS TÍPUSÚ MONETÁRIS POLITIKA - Ez a monetáris politika azon különleges típusa, amikor a klasszikus intézm-i keretet az ún. valutatanács (currency board) helyettesíti: - A rendszer lényege, h a tanács a hazai valutát -előre meghatározott árf-n -bármikor hajlandó átváltani meghatározott külföldi valutára. Gyakorlatilag ez rögzített árfolyamrendszert jelent. A konverziót a devizatartalékok garantálják, amelyek megegyeznek a hazai forgalomban lévő pénzmennyiséggel. - A JB alapfeladata, h a nettó deviza-beáramlásnak megfelelő bankjegyet és érmét bocsásson ki, de másfajta JBi tevék-t nem végezhet. Diszkrecionális mon.pol-i lépésekre nincs lehetőség. - A rendszer merev, de meg lehet benne bízni: a pénzmenny. csak akkor nő, ha a fizetési mérleg aktivizálódik (javul). - A pénzkínálat változásának a fenti rendszerben van némi rugalmassága, de korlátozott: a belső pénzkínálat a folyó fizetési mérleg által indokolt szinttől csak átmenetileg szakadhat el, mert különben az inflációs ráták és kamatráták eltérései (külföldi országokhoz képest) szétfeszítik a tartalékvalutájú országokkal való kapcsolatot. - Valutatanácsot a volt brit gyarmatokon alkalmaztak, ahol korábban nem volt JB, azaz nem volt tapasztalat a monetáris politikát illetően. - A nemzeti valutáról való lemondással a seigniorage-ról (a pénzkibocsátás sajátos jövedelméről) is le kellene mondani, ezért nem szüntetik meg a saját nemzeti pénznemet az ilyen tanácsokkal dolgozó országok Költségvetési politika - Alapfeladata: az állami bevételek és kiadások összehangolása.

14 - A keynesi elmélet kiemelt szerepet szánt a kv-i pol-nak, a monetarista és neolib-s felfogást viszont kettőség jellemzi e tekintetben: egyrészt az állami költekezés visszafogását sürgetik, másrészt az állami beavatkozás veszélyeiről beszélnek. - Az állami szféra növekedésének oka többek között a jóléti kiadások emelkedése volt. - A kv-i hiány felduzzadása jelentős probléma a világban. A 70-es évek folyamán kezdtek erősödni az aktív kv-i pol-lal szembeni kételyek. A nagy kv-i deficitek az államadósság növekedéséhez vezettek, s öngerjesztő folyamatot indítottak el. - A hazai piacról történő hitelfinanszírozás a piaci kamatláb túlzott emelkedéséhez vezethet. Itt jön be a kiszorítási hatás, azaz, hogy ezáltal csökkennek a magánberuházások. Nyitott gazd-ban ez nem biztos, mert a magánszféra külföldről megszerezheti a hiteleket. A következmény azonban az ország adósságának növekedése, ezt hívják beszorítási hatásnak. - A deficitet a kormány külf-i hitelfelvétellel is finanszírozhatja. A jelentős mértékű külf-i hitelfelvétel is emelheti azonban a belf-i kamatokat. A kamatláb emelkedésben azonban a kv-i pol. csak közvetett szerepet játszik. - A kv-i hiány és a kamatláb kapcs-át egyes iskolák másképp magyarázzák: - Neoklasszikus elmélet: deficit nő, összes megtakarítás. csökken, piacok likviditása romlik, kamatok biztosan nőnek. - Keynesi elmélet: a fenti érvelést csak akkor fogadják el, ha nincs likviditási csapda. - [Likviditási csapda: ha a kamatláb további csökkenésétől már nem várható a g-i tevékenység bővülése: inaktív pénztömeg keletkezik, amely nem hat a reálszférára.] Ebből az állapotból csak a nettó kv-i kiadások növelésével lehet kilépni Keynes szerint. - Ricardói magyarázat ellenkezőleg következtet: Ricardo ekvivalencia elmélete szerint a kv-i deficitnek nincs igazából makrogazdasági jelentősége: a közületi szektor hiánya automatikusan növeli a magán megtakarításokat. Az adófizetők ugyanis tökéletesen felmérik, hogy a kv-i hiány adóemeléshez vezet, így már előre takarékoskodnak. Így a közület megtakarítása csökken, magán nő, összességében nem változik, ezért a kamatláb se változik, magánberuházás se változik. - Ez az elmélet szinte irreális feltételekre épül. - Empirikus vizsgálatok: a deficit és a kamatláb között oda-visszahatás van: a kamatemelés is növeli a deficitet. A költségvetés szerkezete se mindegy, hogy milyen: ha fogyasztásra és kamattörlesztésre megy el, az nem jó, ha inkább beruházásra, akkor ez hosszabb távon jó lehet. De sajnos nagy része improduktív dolgokra megy, mint nyugdíjak. - Egyesek szerint a kv-i deficitnek relatív hatása van a gazdaságra: a közületi és magánszektor fogyasztási és beruh-i kiadásai közötti kapcsolat szorossága a meghatározó, ill. hogy ezek milyen mértékben rugalmasak a deficitet illetően. A forgalmi-fogyasztási adók csökkenése miatti deficit általában a ker-mérleg passzívizálódásához vezet: ugyanis az adócsökkenés miatt, az árszint csökken, a kereslet nő, így az import is nő. Ezzel szemben, ha a kv-i hiány a jövedelemadók csökkenése miatt nő, akkor a deficit növekedésével a megtak. hajlandóság is nő, azaz az összkereslet nem változik. - A költségvetési politika alapfeladatának összegzése: az államháztartás egyensúlyba hozatala a kiadások drasztikus csökkentésével, és az állami jelenlét csökkenetése a jövedelem-elvonás csökkentésével. A kv-i pol. végső (alap-) célja az állami túlköltekezés megszüntetése, közvetlen célja a deficit következetes lefaragása, az eszköze pedig a rendszeres állami kiadások szigorú felülvizsgálata, ill. az adókulcsok csökkentésével elért adóalap- (és ezáltal adó-) növelés. - Az államadósság elfogadható (fenntartható) szintjének reális meghatározására több elmélet van. - Legelterjedtebb az, h. a nettó adósság reálértékének növekedési üteme nem érheti el a reálkamatláb szintjét. Ekkor remélhető, hogy egyszer visszafizetésre kerül minden adósság. - Szigorúbb egy másik nézet, amely szerint: A * = D (k-y) / (1+k). (D: adósság relatív mértéke, k: reálkamat, y: a reáltermék növekedési üteme). Itt a reálkamat növekedésével arányosan nő az elsődleges aktívum megkívánt min. szintje, így a kv-i politika ellenőrizhető lesz. - Érdekes álláspont az ún. mérlegfelfogás: a kv-egyenleget, a kv. tevékenységet úgy kell értékelni, mint a magánszférát. A kormánynak korrekt mérleget kellene csinálni, a nettó adósság reálértéket szembesíteni a reálaktívákkal. Persze hogy lehet pl. egy infrastruktúrát számszerűsíteni. Úgyhogy ez csak egy idea. - Ma az államháztartási hiány nemzetközileg elfogadott felső határa a GDP 3%-a, az államadósságra ugyanez 60%. A kv-i pol. a makrogazdasági szabályozás nagyon rugalmatlan eszköze. - A kv-i pozíciók merevségét jól mutatja a köv. összefüggés: D* = D(k-y)-A, azaz, h. a kamatfizetések nélküli elsődleges aktívum (A) mennyiben fedezi az adósság kamatterheit. A kamatfizetési terhek a reálkamatlábtól (k), a reálnöv. ütemétől (y), valamint az adósságállomány relatív szintjétől (D) függnek. Csak akkor várható a hiány csökkenése, ha az elsődleges mérleg többlete meghaladja a kamatterhek növekedését. A kamatterhek növekedése azonban szinte törvényszerű, hiszen a reálkamatláb általában meghaladja a reálnövekedés szintjét. A kv. rugalmatlansága mellett figyelembe kell venni a fáziskését is, amellyel a g-i folyamatok a kv. lépéseire reagálnak.

15 2.4. Devizapolitika - A pénzügypolitika harmadik részterülete a devizapol. - A valutáris folyamatok a pénzügypolitika minden területére kihatnak, az országok mon- és/vagy kv-i pol-i lépései ugyanúgy érintik a nk-i rsz-t, mint a devizapol. lépései. - A hagyományos definíció szerint a devizapol. a pü.pol azon része, amely a legszorosabb és legegyértelműbb hatást gyakorolja a külgazd-i folyamatokra. Feladatköre széles: nk-i áru, pénz- és tőkeforgalommal kapcsolatos valamennyi pü-i és valutáris döntés. Egyik főszereplője a jegybank, de az elvi döntések meghozatalába a kormány is teljes körűen bekapcsolódik. - A devizapol-nak is több része van: nk pénzforgalmi politika, árf-politika, fizumérleg-politika, nk tartalékpolitika, nk tőkeforgalmi politika, nk valutáris kooperációs politika A nemzetközi pénzforgalmi politika - Ennek keretében eldöntik, hogy a gazdálkodó alanyok, ill. állampolgárok mennyire szabadon vagy ellenőrzött formában alakíthatnak ki valutáris kapcsolatokat. - A nk-i pénzforg-i pol-nak 3 alapvető típusa van: kötött, vegyes és liberalizált rsz.: a) Kötött rsz.: a külfölddel kizárólag állami engedély alapján lehet bonyolítani pü-i tranzakciókat. Állami devizamonopólium a devizák adás-vételére, átutalására, a nk-i hitelügyletekre, stb. sok adminisztráció. Fenntartásának oka a külg-i egyensúlyhiánytól való félelem (g-i és pü-i rsz. fejletlensége folytán). Nem működik a devizapiac, kötelező a beszolgáltatás. Az ilyen országok száma nagyon lecsökkent. b) Vegyes jellegű rsz.: átmenet a kötött és a lib. között. Megszűnik a totális engedélyezés, egyre több fizetési jogcímet vonnak ki az ellenőrzés alól. Általában mindenütt az áruforgalommal kezdik, majd innen lépnek a szolg-k és a tőkeforg. liberalizálása felé. A vegyes típusú devizagazdálkodási rsz-ek legfőbb jellemzője, h. a folyó fizetéseket már liberalizálták, de a tőkeforgalom még nagyrészt engedélyhez kötött. Az IMF tagságra hosszú ideig (1980-ig) ilyen rsz. volt jellemző. Liberalizációs szempontból az alábbi tőkeügyleteket különítjük el: -tőke- és pénzpiaci ügyletek: pü. részvények, kötvények, -hitelműveletek, -közvetlen beruházások és ingatlanügyletek, -kereskedelmi banki (betét-) ügyletek, -egyéb tőkemozgások, -intézményi befektetők devizaügyletei c) Liberalizált: az állam nem szabályozza a gazdálkodó devizális döntéseit, bíznak a piacok működésében. Az adminisztratív ellenőrzés feladásával azonban a devizahatóság nem ad fel mindent, távolról figyeli az eseményeket, ill. szükség esetén megteszi a szükséges lépéseket. Ekkor azonban a devizahatóság csak piackonform eszközöket alkalmazhat. - A nk-i pénzfor-i pol-i liber. legegyértelműbb bizonyítéka a valuta konvertibilitása. A valutakonvertibilitás fokozatairól alapvetően 3 megközelítésben beszélhetünk: 1. Kik élhetnek a szabad konverzió lehetőségével?» belső és külső konvertibilitás 2. Mely területekre vonatkozik az átváltás szabadsága?» részleges és teljes konvertibilitás 3. Milyen formában teszik lehetővé adott területen a szabad átválthatóságot?» hivatalos bejelentés (de iure) vagy deklaráció nélkül enyhíti az ellenőrzést (de facto) - A konvertibilitás mivel kihat a legfontosabb kül- és belgazd. folyamatokra, csak akkor vállalható, ha az ország el tudja viselni annak következményeit. A nk-i forgalomba ezentúl szabadon belépő valuta felhasználása lehet: más valuta megvásárlása, áru vagy szolg. vásárlása, püi aktívák vásárlása. A sikerhez a döntések arányos eloszlása szükséges, ha bármely kizárólagossá válik, az feszültségeket okozhat a gazdaságban. - A konvertibilitás zavartalan fenntartásának követelményei: - megfelelő reálgazdasági telj. (versenyképes exportkínálat ) - kel1ő szintű deviza tartalék (legfontosabb valutákból a zökkenőmentes átváltás biztosítása) - dinamikusan egyensúlyban lévő fiz.mérleg + fejlett püi piacok, ahol a valutatulajok vonzó befektetési lehetőségeket találhatnak - reális árfolyamok - monetáris pol. kellő szabadságfoka, külgazd. követelményekhez igazodó kamatpol. - felelősségteljes és rugalmas fiskális pol., mely kel1ő teret biztosít a monetáris pol-nak és segíti a reálgazdasági teljesítményeket - megfelelő kereskedelem-politika Árfolyam- és fizetésimérleg-politika - A devizapolitika legfontosabb területei

16 - Az árfolyam-politika azon állami törekvéseket, eszközöket és intézkedéseket összesíti, amellyel a hatóság a hazai valuta árát egy általa kívánatos szintre kívánja vinni, ill. annak közelében akarja tartani. - A fizetésimérleg-politika a nemzetközi fizetések teljes körű számbavételét, az egyenleg folyamatos követését és az egyenlegezésből fakadó feladatok teljesítését, ill. a hosszú távú egyensúly biztosításához szükséges intézkedéseket öleli fel. - Nk-i püi kapcsolatok liberalizációja miatt az árfolyammal, fiz.mérleggel kapcsolatos célok érdekében már másfajta pol. folytatására van lehetősége a hivatalos intézményeknek Nemzetközi tartalékpolitika Feladata, hogy olyan összetételű és mennyiségű tartalékállományról gondoskodjék, amely biztosítja az ország nki fizetőképességét. Követelmények: a) Mekkora devizatartalékot célszerű képezni? Probléma: Ország megítélését javítja, ha a monetáris tartalékok a fiz. kötelezettségek egyre nagyobb hányadát teszik ki, aminek ára azonban, hogy a tartalékot kel1ően likvid formában kell felhalmozni; a rövid lej. befektetések hozama pedig csekélyebb, mint a tartósjellegű kihelyezéssel elérhető.» optimális tartalékszint meghat. fontos feladat - likviditási ráta = tartalék/import; addig jó volt, amíg az import jelentette az országok számára a legfontosabb külföldi fiz. kötelezettséget. - Hatvanas évek után megjelenő mutatók: - kulcsvalutájú országoknál (különleges pozíció miatt a külföld jelentős tömegű valutát birtokol ): tartalék/kfddel szembeni teljes rövid lejáratú kötelezettségállomány - gyenge pozíciójú országoknál (fontos szerepe van a folyamatos külső hitelfelvételeknek): 1. adósságráták: - adósság/gnp» növekvő ráta esetén az ország gazd. telj.képessége nem emelkedett arányosan a kfdi eszközök bevonásával - adósság/gdp» célszerű, ha a kfdi működőtőke-bef. jelentős - adósság/export» hibája, hogy az export-jövedelmek nominális értéke különféle okokból változhat, nem mindig jelenti az ország fizetőképességének erősödését, ezt kívánja kiküszöbölni az adósság/nettó export, mely kiszűri az inf1áció hatását 2. adósságszolgálati ráták: u.a.mint előzőek, csak adósság helyett adósságszolgálat éves értéke 3. beruházás-szolgálati ráta: az országban ber. teljes külföldi tőkeimport utáni szolg./export 4. kamatfizetési ráta: törlesztendő kamatok éves értéke/bázis - Rövid távú fizetőképesség legáltalánosabban elfogadott mutatója az éves adósságszolg/export, melyet folyó adósságszolgálati rátának is neveznek. - Tartalékigényt az is befolyásolja, hogy a kormány milyen erősen kívánja kézben tartja az árfolyamot. Minél - szigorúbb a szabályozás, annál nagyobb tartalék szükséges es évek óta a lebegtetéses rendszer miatt a hivatalos tart. igény elvileg csökkent, mivel nincs folyamatos dev.piaci interveniálási kényszer. - [Bretton Woods-i rsz.» Likviditási csapda (Robert Triffin ): vagy a tartalékeszköz iránti mennyiségi igény elégíthető ki vagy annak minősége bíztató.] - Manapság azonban a mon. tart. képzés ismételt felgyorsulása jellemző Ennek oka: nki valutáris rsz. bizonytalansága; a tőkeforg lib. hatására megjelenő spekulatív tőke erőteljes tartalékolásra ösztönözte a jb-kat. b) Milyen legyen a monetáris tartalékok szerkezete? - Egyfelől olyan eszközök kellenek, melyek garantálják az értékállandóságot, másfelől fontos szerepet játszanak az ország nk-i fizetési forgalmában.» a jb diverzifikálja tartalékait. A tartalékok értékét dollárban fejezik ki. Az árfolyam és várható hozam folyamatos újraértékelésével alakítja a jegybank. a kívánatos tartalék szintet. (elmúlt tíz év adatai szerint a devizatartalékok szerkezetében a dollár megőrizte abszolút vezető szerepét) - A hivatalos tartalékok elhelyezésének a lehetősége korlátozott a nagyfokú likviditási követelménye miatt. Ált. jellemző, hogy a tartalékokat a tulajdonos országban helyezik el. 70-estől jellemző a xenopiacon történő elhelyezése a tartalékoknak. A tart.pol. mozgásterét a monetáris és a ktgvetési pol, valamint a gazdpol aktuális céljai szigorúan befolyásolják Nemzetközi tőkeforgalmi politika Feladata, hogy a tőkeforgalmat a bel- és a külgazdasági egyensúly dinamikus fenntartásának irányába terelje. Kulcskérdései: - Milyen irányú és mértékű nettó tőkeforgalom kívánatos? - Milyen ügyletszerkezet mellett max. a haszon? - Milyen relációs követelmények vannak a tőkeügylettel kapcsolatban? - Milyen eszközökre épüljön a politika?

17 - Liberalizáció miatt egyre kevésbé van mód a közvetlen szabályozásokra. Teljes konvertibilitás mellett a befektetési döntéseket motiváló tényezőkön keresztül lehet szabályozni. Elvileg az adópol közvetlen szabályozó eszköz lehetne, de a gyakban itt is korlátozottak a lehetőségek. - A tőkekiáramlást akadályozó intézkedések gyakran visszafelé sülnek el, és a tőkeexportot is visszafogják, az illegális tőkemenekítés viszont felugrik. A nettó tőkeimport ösztönzésének leghatékonyabb módja a megfelelő beruházási légkör kialakítása, az ár- és költségszint hosszú távú stabilitása és felvevőképes piac biztosítása Valutáris kooperációs politika - Szoros korlátok közé van szorítva, mivel a külföldi intézményekkel kialakítandó együttműködés lehetőségét az ország külpolitikai irányvonala is módosítja. ( pl. Mo. IMF-tagsága) Kis méretű és gyenge világgazdasági pozíciójú országok aligha tehetik meg, hogy távol maradnak a kooperációs intézményektől. - Szinte nincs is előnye a valut koopból való távolmaradásnak, mert az alapvető szabályokat a nem tagok is kötelesek betartani 2.5. Pénzügyi struktúrák - finanszírozási rendszerek - A püi struktúra a gazdaság globális finanszírozási lehetőségeit, ill. az egyes finanszírozási források makrogazdasági jelentőségét mutatja meg. - Két alapvető csoport: bank- ill. piacalapú rendszerek» bankok vagy a püi piacok játszanak-e fontosabb szerepet a makrofolyamatokban? - Modigliani-Miller-elmélet: Tökéletes tőkepiacok mellett a vállalatok finanszírozási döntése nem befolyásolja a növekedést as évektől: püi struktúra kihat a reálfolyamatokra» fontos annak ismerete, hogy milyen rsz. működik - Püi struktúrának meghatározott társadalmi, történelmi és gazd-i gyökerei vannak. Németo., Japán» bankalapú püi struktúra, angolszász országok» piacalapú rsz. - Piacalapú rsz,: külső forrásbevonás fő színtere az értékpapírpiac, közvetlen finanszírozás jellemző, míg Bankalapú rsz.: finanszírozás fő forrását a bankok jelentik; "közvetett tőkeátcsoportosítás"; a pénzint-ek profilja széles - Közvetlen finanszírozás: a tőke a befektetőtől közvetítő nélkül jut el a finanszírozást kereső félhez - Közvetett finanszírozás: a tőketul. helyett a bank gondoskodik arról, hogy a tőke eljusson a rendeltetési helyére - Gerschenkron elmélete: Az ipari fejlődés későbbi szakaszába bekapcsolódó országok miért nem vettek át az élenjárók piacalapú rsz-ét? G. szerint minél később indul meg egy gazd fejlődése, annál nagyobb volumenű tőkét igényelnek a beruházások. Németo.-ban, Japánban akkor indult meg az intenzív fejlődés, amikor a modern technika átvétele nagy tőkét igényelt, a potenciális beruházók ezzel nem rendelkeztek» bankhitel (sőt, oroszoknál, akik még fejletlenebbek voltak, az államnak kellett erőteljesen beszállnia a finansz-ba) - Ellenvélemény: pont fordítva van, a bankalapú pénzrsz-ek tették lehetővé a német ipar példa nélküli fejlődését.» A bankalapú rsz-ek minőségi főlényét hangsúlyozza. - Univerzális bank: A bankorientált rsz-ek főszereplői. Sok vita körülöttük. A legtöbb országban szabályozzák a bank által végezhető tevékenységeket. (McFadden-tv.1926., Glass,Steagall-tv.1933.) Németo. eltérő állásponton van. Ők a diverzifikált bankokban pont a kockázatok mérséklésének lehetőségét látták, minél többféle tevékenységet végezhet egy bank annál stabilabb a jövedelmezősége. EU: a banki irányelv elvileg szabad utat enged az univerzális bankoknak. - Single banking licence: ha egy EU-tagországban megszerezzük a bankengedélyt, utána az összes többiben bankolhatunk, ebből az következik, hogy az univerzális bankokra vonatkozó szabályozások EU-szerte egységesednek - Az univerzális bankok hatékonyságát méretgazdaságosságuk, ill. a folyamatos információszerzés adja. - Információs aszimmetria: a püi befektető mindig kevesebb és kevésbé pontos infoval rendelkezik, mint a tőkét igénylő fél. Ezt az információs hátrányt a bankok átvállalják, Folyamatosan minősítik a hiteleket, ill. az adósokat. (Monitoring) - Az univ bankok hitelkamatlábainak eltérései nem jelzik árnyaltabb és hatékonyabb kockafelmérő képességüket - Tőkeáramlási számlák: Segítségükkel elemezhetők a püi rsz szerkezeti jellemzői. Mátrix formában összesíti egy adott gazdaság különböző szektorai között létrejött püi kapcsolatokat. Funkciója a püi rsz-ben lezajlott tőketranzakciók teljes körű bemutatása. A módszer zárt logikai rsz-t alkot, egy tétel változását követnie kell egy másik tétel azonos mérvű módosulásának. A püi stuktúra hatékonyságáról is reális képet ad, hiszen nyomon követhető, hogy a felkínált aktívák mennyiben igazodnak a hitelezők igényeihez. Lehetővé teszi a püi eszközök szerepének vizsgálatát, püi közvetítők tevékenységének a pontos követését. - Tőkeáramlási számlákból kiszámítható mutatók: - pénzügyi ráta: valamennyi püi aktíva GDP-hez viszonyított értéke, a püi struktúra relatív értékének mérőszáma

18 - pénzügyi közvetítői ráta: bankaktívák értékét visz. az összes püi aktívához, kifejezi, hogy mekkora az intézményes hitelközvetítés súlya - értékpapírosítási ráta: ép-oknak az összes aktívához visz. aránya - nemzetköziesedési ráta: külföldi aktívák és passzívák hányada az össz. püi aktívában - banki értékpapírosítási ráta: a banki ép-ok hányada az össz. ép-típusú tőkeügyletben - A pénzügyi struktúra méretét tekintve az Egyesült Királyság áll az élen. Az átlagosnál kisebb püi struktúrával rendelkező országok többségét a bankalapú püi rsz-ek közé sorolják. A püi struktúra felépítésében megfigyelhető trendek: emelkedik az értékpapírosítási ráta és a nemzetköziesedési ráta. - Nem sikerült egyértelműen bizonyítani, hogy a püi struktúra milyensége egyértelmű kapcsolatban állna az adott nemzetgazdaság teljesítményével. A szerkezeti ráták közül a nemzetköziesedési rátánál mutatható ki a legegyértelműbb hatás a gazdasági növekedésre. - Egyetlen ajánlás: a piacok megnyitása ez a finansz lehetőségek bővüléséhez, a tőkeallok hatékonyabbá válásához vezet 3. fejezet A külgazdasági ügyletek makrogazdasági összefüggései oldal 3.1. Nemzetközi fizetési mérleg tartalmi és technikai kérdések A nemzetközi fizetési mérleg szerepe - A fizetési mérleg egy adott ország és a külvilág között bonyolódó pénzügyi folyamatok (pl. adásvétel, kölcsönök, beruházások, ajándékok) összessége egy meghatározott időszakra vonatkozóan. - Korábban a legnagyobb fontosságot a külker mérlegnek tulajdonítottak (NX=X-M). Ezt a vámstatok alapján állítják össze. - A fizetési mérleg a nemzetgazdaságok jövedelemszámításának szerves részét képezi.a mérleg felöleli a valuta belföldiek (vállalatok, háztartások, kormányzati szervek) és a valuta külföldiek (nemzetközi szervezetek) között létrejött valamennyi tranzakciót. - Ha a kermérleg többlettel zárul, akkor felhalmozás, devizatöbblet keletkezik. Két eset lehetséges: - magánszféra nem akarja a többletet felhasználni: ekkor a jegybank felvásárolja a többletdevizát, ezáltal tartalékai nőnek - magánszféra fel akarja a többletdevizát használni: tőkekiáramlás - Ha a kermérleg hiánnyal zárul, akkor pont az ellenkezője (JB tart csökk, tőkebeáramlás) - A fizetési mérleg legfontosabb funkciója, hogy átfogó képet adjon az ország devizamozgással járó tranzakcióiról. Ennek segítségével lehetséges a valutaárfolyam előrejelzése és az ország nemzetközi fizetőképességének felmérése. - A fizetési mérleg szinte törvényszerűen egyensúlyhiánnyal küzd. Az egyensúlyhiány növekedése előbb-utóbb meghatározott gazdaságpolitikai lépéseket eredményez A fizetési mérleg összeállítása: a kettős könyvelés - A fizetési mérleg összeállítása kettős könyvelés alapján történik. - Kettős könyvelés: a fizetési mérleg összeállításakor a tényleges ügyleteket és az azokat kísérő pénzügyi folyamatokat egyaránt számba veszik. Ha a módszert megfelelően alkalmazzák, az ország külfölddel szembeni követelései és tartozásai összegszerűen megegyeznek. - A fizetési mérlegnek tehát mindig nullszaldóval kell zárulnia. (A könyvelési nullszaldó nem jelent közgazdasági nullszaldót, azaz a nemzetközi fizetések egyensúlyát, azt csak a mérleg tartalmának elemzésével állapíthatjuk meg). - A fizetési mérleggel kapcsolatos félreértéseknek gyakran a flow és a stock adatok nem megfelelő kezelése az oka. - A mérleg sorokból és oszlopokból áll a sorok a nemzetközi fizetések indítékait, a fizetési jogcímeket tüntetik fel, míg a oszlopok a követeléseket és tartozásokat. pozitív előjellel szerepelnek a pénzbeáramlással járó tételek, a negatív tételek pedig az országból kiáramló tételek - (A legtömörebb fizetésimérleg formában három sor szerepel: folyó fizetések, a magánszféra tőketételei és a hivatalos tartalékok sora) - Folyó fizmérleg elemei: áruker (látható ker), szolgker (láthatatlan ker), tényezőjövedelem-transzfer, egyoldalú átutalások

19 - Tőketételek: jellemzőjük, h devizakövetelés keletkezik általuk ---> közvetlen bef (FDI), portfolió bef (PI), egyéb hosszú távú tételek - Tévedések és kihagyások: oka időbeli elcsúszások, árfolyam-problémák - Az idők során jelentősen módosult a fizmérleg szerkezete: most a legismertebb a IMF mérlegsémája, amit kb. 180 ország alkalmaz 3.3. A fizetési mérleg típusai - A fizetési mérleg különböző típusai abban különböznek egymástól, hogy más módon választják szét a szaldót kialakító és a szaldót egyenlegező tételeket. - Kereskedelmi mérleg: A legszűkebb területet fedi le, hiszen a szaldót kizárólag az áruexport és az áruimport alapján számítja ki, minden más tételt egyenlegezőnek tekint. - Folyó fizetési mérleg: A tőkeáramlásokat tekinti egyenlegező tételeknek, de a szaldót az összes egyéb jogcím figyelembevételével határozza meg. (azaz: kermérleg + szolg ker + tényezőjövedelmek + egyoldalú átutalások) - Fizetési alapmérleg: Ha a vonalat a hosszú lejárat (és lejárat nélküli) tőketételek alatt húzzuk meg, azaz a szaldószámításból csak a rövid lejáratú tőkemozgásokat zárjuk ki, a fizetési alapmérleg egyenlegét kapjuk meg. (azaz: folyó fiz + FDI + PI + egyéb hosszú lejáratú tőke) - Likviditás típusú fizetési mérleg: A rövid lejáratú tőkeexport szaldót meghatározó tételnek tekintik, míg az éven belüli tőkebeáramlást egyenlegező tételnek tekintik. (azaz: alapmérleg + kimenő rövid lejáratú tőke) - Hivatalos tartalékügyletek mérlege: A magánszektor teljes tőkeforgalmát szaldókialakító tényezőként veszik számításba, egyenlegezés csak a hivatalos tartalékok állományváltozásaként következhet be. (azaz: likv. mérleg + bejövő rövid lej. tőke) - Általános vagy teljes mérleg: ha valamennyi jogcím a vonal felett helyezkedik el - szaldója mindig nulla A folyó fizetési mérleg - Tartalmazza az összes áru- és szolgáltatáskereskedelmi ügyletet, a nemzetközi jövedelemtranszfert és az egyoldalú átutalásokat - A nemzetgazdaság nemzetközi jövedelemteremtő képességét tükrözi - A mérleg aktívuma azt mutatja, hogy az ország mekkora nettó jövedelemre tud szert tenni - Egy ország fizetési mérlegének alakulásában döntő szerepe van a külkereskedelmi mérleg alakulásának. A külkereskedelmi mérleg adott ország meghatározott időszakban (ált. 1 év) lebonyolított összes exportját és összes importját állítja szembe egymással, függetlenül attól, hogy az áruszállítások ellenértékét kiegyenlítették-e vagy sem. A külkereskedelmi mérleget a vámstatisztikák alapján állítják össze. - A pozitív előjellel elkönyvelt exporttételeket FOB-árakon (=költségmentesen hajóba rakva) veszik figyelembe, vagyis a mérleg nem tartalmazza az exportügylettel kapcsolatos költségeket (szállítás, biztosítás). - Az importtételeket általában járulékos költségekkel növelt értékben könyvelik el, azaz CIF-árakkal (= költség, biztosítás, fuvardíj) kalkulálnak. - A kereskedelmi bankügyleteket legtöbbször pénzátutalás követi az importőr cég megbízza bankját, hogy az exportőr bankjának utalja át a vételárat. Két eset: ha az importőr nem rendelkezik önálló számlával az exportőr országban, úgy a bankok közti nemzetközi pénzátutalás az importőr ország devizatartalékait csökkenti valószínűleg a jegybank adja el külföldi aktíváinak egy részét, ami tőkebeáramlásnak tekinthető ha importőr önálló számlával rendelkezik az exportőr országában, tehát a vételár kiegyenlítése nem jár nemzetközi pénzmozgással, akkor úgy tűnik mintha a fizetési mérleget nem érintené a vételár kiegyenlítése, mégis a látszat ellenére az áruvásárlást ekkor is nemzetközi pénzmozgás követi, hiszen a fizetéshez az importőr külföldi aktívákat ad el, tehát az import értékével azonos mérvű tőkebeáramlásra kerül sor. - A vételár kiegyenlítésének módozataitól függően az import vételára pozitív előjellel vagy a tőkeforgalmi mérlegben, vagy a hivatalos tartalékoknál (azok csökkenése formájában) jelenik meg. - A kereskedelmi mérleg többlet a többletbevételek valamilyen formában történő befektetését igényli. A befektetéseknek két formája képzelhető el: 1. Ha a magánszféra nem vállalja a nemzetközi befektetést, akkor a jegybanknak kell gondoskodni a megtakarított jövedelmek megfelelő formában történő befektetéséről, következésképp a jegybank felvásárolhatja a kereskedelmi mérleg aktívumából fakadó devizabevételeket.

20 Ha a kereskedelmi mérleg többlete túlzottan megnöveli a bankokhoz beérkező devizakínálatot, és az így bekövetkező árfolyammozgást a jegybank veszélyesnek ítéli, sor kerülhet deviza piaci intervencióra. Tehát a jegybank vásárolja fel a többletdevizát, megakadályozva a hazai valuta nem kívánatos árfolyam-erősödését 2. Jegybanki intervenció hiányában a piaci árfolyamok módosulása nyomán szívódik fel a többletdeviza: külföldi devizákat a bankok alacsonyabb áron vásárolnak, ami csökkenti a hazai valutára való konverzió igényét, és növeli a magánszféra külföldi devizák iránti keresletét. Ha a magánszféra szereplői maguk kívánják többlet-devizabevételeiket befektetni, akkor ennek a tőkekiáramlás lesz a következménye. - Deficites külkereskedelmi mérleg: ha az import meghaladja az exportált áruk értékét 1. Ekkor az importőrök egy része nem fizetett reáltermékkel a behozott árukért, illetve mások sem szállítottak többletárut az importált javakért, így az import egy részét hitelben vásárolták vagy készpénzzel fizettek. 2. Az is lehetséges, hogy a külkereskedelmi mérleg passzívuma nem a magánszféra külföldi aktíváinak mértékét csökkenti, hanem a hivatalos tartalékok egy részét használják fel erre a célra (a jegybank a többletimport értékében ad el devizát a piacon). - Bármelyik megoldást alkalmazzák is, a többletimport tőkebeáramlással jár. - Reál- vagy pénzügyi aktívák eladása külföldre tőkeimportot eredményez, értéke a pozitív előjelű oszlopba kerül. - Reál- vagy pénzügyi aktívák vétele tőkekiáramlással jár, mely növeli a fizetési mérleg passzívumát. - A magánszféra tőkeimportjának meg kell egyeznie a kereskedelmi mérleg deficitjével (kivéve ha a jegybank beavatkozik a devizapiaci folyamatokba). - Magántőke beáramlása az országba a következő formákban valósulhat meg: külföldiek hiteleznek az importőrnek külföldiek beruháznak az importőr ország lehívja külföldi aktíváinak egy részét - Általában elmondható, hogy a nettó külföldi tőkebeáramlásnak kell ellentételeznie az importtöbbletet. - Szolgáltatáskereskedelem: A szolgáltatások hagyományos értelemben az áruk rendeltetési helyre való eljuttatásával kapcsolatos tevékenységeket jelentik (pl. szállítás, szállítmányozás, biztosítás, pénzügyi-, fizetéstechnikai szolgáltatások, turizmussal járó fizetések). A szolgáltatás kereskedelemmel kapcsolatos fizetéseket általában elkülönítik a hagyományos áruforgalomtól, esetleg láthatatlan kereskedelemként jelölik. Egyes országok a termelési tényezők nemzetközi áramlásával járó külföldön realizált jövedelmek átutalását is e sorban tüntetik fel. A gyakorlat azonban inkább az, hogy megkülönböztetik a termelési tényezők átadásával, ill. a nem termelési tényezőkkel kapcsolatos szolgáltatásokból fakadó nemzetközi jövedelmeket. - Egyoldalú átutalások: Azokat az összegeket tartalmazza, melyeket a valutabelföldiek ellenszolgáltatás nélkül kapnak. pl. külföldről kapott ajándékok, adományok, segélyek (kötött segély: melyet csak a donor ország termékeinek vásárlására lehet fordítani) ezek az átutalások a pozitív oszlopba kerülnek néhány ország a külföldön dolgozó vendégmunkások által hazautalt összegeket is ide sorolja sajátos egyoldalú átutalási forma a háborús jóvátételi fizetések (bár ennek egyoldalúságát vitatják, mert a pusztításokért felelős ország már elvette a jóvátételi fizetések reálértékét) - A folyó fizetési mérleg hiányának lehetséges okai: a gazdaság nemzetközi versenyképességének gyengülése, mely szűkíti a külső piacra vitt termékek értékesítési lehetőségét, csökken az export külső piac kedvezőtlen keresleti viszonyai A gyengébb exportteljesítmény a versenyképesség romlása nélkül is bekövetkezhet például, ha az importáló országok gazdasági növekedési üteme elmarad az exportőrétől. termelési tényezők nettó jövedelemkiáramlása A fizetési mérleg szerkezete: Jogcímek Tartozások (negatív előjel) A Áruexport B Áruimport -x C Kereskedelmi mérleg (A+B) Követelések (pozitív előjel) +x