Passzív optikai hálózat csillapításának mérése optikai adó-vevővel Összeállította: Békefi Ádám hallgató Mészáros István tanszéki mérnök

Átírás

1 Passzív optikai hálózat csillapításának mérése optikai adó-vevővel Összeállította: Békefi Ádám hallgató Mészáros István tanszéki mérnök

2 Szálparaméterek Az optikai szálak tulajdonságainak három alaptípusa létezik, az átviteli, a geometriai és a mechanikai paraméterek csoportja. Az optikai rendszerek kiépítésekor és fenntartásakor ezek közül a legfontosabbak az átviteli tulajdonságok. Közéjük sorolható a csillapítás, a reflexió, a diszperzió, a numerikus apertúra, a módus-mezőátmérő és a levágási hullámhossz. A fentiek közül leggyakrabban mért jellemző a csillapítás. A csillapítás a szálba betáplált és a szál kimenetén megjelenő optikai teljesítmény viszonya decibelben (db) kifejezve: A csillapítás értéke függ az optikai szál hosszától, a környezeti hőmérséklettől, az üveg tisztaságától és a hullámhossztól. A szálhossztól való függés megszűntethető a fajlagos csillapítás, vagy más néven kilométerenkénti csillapítás fogalmának bevezetésével. Ez a szál csillapításának és hosszának hányadosa, ennek megfelelően mértékegysége db/km. Az eltérő hosszúságú szálak összehasonlíthatósága érdekében a további jelenségektől való függést nem a csillapítás abszolút értékére, hanem a fajlagos csillapításra szokás vonatkoztatni. A hőmérsékletfüggés vizsgálata során kiderül, hogy a kilométerenkénti csillapítás értéke 20 és +70 C között jó közelítéssel állandó, viszont ezen a tartományon kívül a hőmérsékletváltozás hatására bekövetkező csillapítás-növekedés egy meredek görbével írható le. Ezt légkábeles összeköttetések tervezésekor figyelembe kell venni, ugyanis a szálak fajlagos csillapítását a 20 és +70 C közötti tartományra adják meg. Télen tehát nagyobb csillapításra kell számítani, mint a szálak gyárilag megadott paramétereiből számítható érték. Nem írható le ilyen egyértelműen a csillapítás és a szál anyagának szennyezettsége közötti összefüggés. Az egyes szennyező anyagok ugyanis eltérő törésmutatójúak, és eltérő koncentrációban lehetnek jelen az üvegben. Ilyen módon a fény különbözőképpen fog bennük megtörni, és róluk visszaverődni. Általánosságban igaz azonban, hogy minél nagyobb a szennyező anyag koncentrációja, annál nagyobb a fajlagos csillapítás. A szálban leggyakrabban jelenlévő szennyező anyagok a fémionok és a hidroxidionok. A szennyezettség csökkentésén túl a csillapítás minimalizálásához megfelelően kell megválasztani az átviteli hullámhosszt. A fény ugyanis tekinthető elektromágneses hullámnak, amely kölcsönhatásba lép a hullámvezető, vagyis az optikai szál molekuláival azáltal, hogy rezgésbe hozza azokat. Ez a kölcsönhatás gátolja a fény terjedését, értéke pedig az úgynevezett rezonancia-frekvenciákon nagy. A kvarcüvegben két nagy rezonanciahelyet különböztethetünk meg, az egyik az ultraibolya, a másik az infravörös tartományban van.

3 Minél távolabb van az átvitelhez felhasznált fény frekvenciája (hullámhossza) a rezonanciafrekvenciáktól, annál kisebb lesz a csillapítás. Mivel két rezonanciahelyet kell vizsgálni, az eredő csillapításgörbe két függvény, az UV-abszorpció és az IR-abszorpció szuperpozíciójaként áll elő. Az abszorpciók által okozott csillapítás az 500 és 1800 nm közötti hullámhosszakon kisebb, mint 1 db/km. Ezt megnöveli azonban a Rayleigh-szórás, ami az üveg egyenetlenségein való szóródást jelenti. A Rayleigh-szórás által okozott járulékos csillapítás az alkalmazott hullámhossz növelésével arányosan csökken. Az üveg szennyezettsége miatti járulékos csillapítás szintén erősen hullámhosszfüggő. Ha például 1 ppm koncentrációban hidroxidionokat tartalmaz a szál, akkor a csillapításgörbének 1395 nm-en 40 db/km értékű lokális maximumhelye lesz. Kisebb koncentráció esetén a csillapítás is kisebb. Mindezek alapján az átviteli hullámhossz és a csillapítás összefüggése a következőképpen ábrázolható: A görbének három lokális minimumhelye van, 850, 1300 és 1550 nm-en. Ezek az úgynevezett átviteli ablakok. A 850 nm-es ablak az első generációs ablak, amely esetében a fajlagos csillapítás 2.5 és 3 db/km közötti. Ezt ma már nem használják, helyette a 0.36 db/km kilométerenkénti csillapítással rendelkező 1300 nm-es, és a 0.22 db/km fajlagos csillapítású 1550 nm-es ablakot alkalmazzák a távközlésben. A korszerű technológiával készült szálak persze nem csak ezeken a hullámhosszakon alkalmazhatók, ugyanis ezek esetében nincs jelen a hidroxidionok által okozott helyi csillapítási csúcs, ennek megfelelően 1200 és 1700 nm között 0.4 db/km alatti csillapítással használhatók. Ezeket nevezik vízgyök nélküli szálaknak. A reflexió, mint jelenség akkor áll elő, ha a fény különböző törésmutatójú közegek határfelületéhez érkezik. Itt az optikai teljesítmény egy része behatol az új közegbe, a fennmaradó rész pedig visszaverődik onnét. Ez történik a fény üvegszálba való becsatolásakor, illetve az abból való kicsatolásakor. A reflexió számszerűsítésére szolgál a reflexiós csillapítás, ami a szál bemenetére érkező és az onnan visszaverődő optikai teljesítmény hányadosa logaritmikus egységekben kifejezve: A reflexió értéke függ a beesés szögétől, minél kisebb a beesési szög, annál kisebb a reflexiós csillapítás. A reflexiós csillapítás soha nem zérus, még akkor sem, ha a fény merőlegesen érkezik a szál bemenetére. Ebben az esetben körülbelül 4 %-os, tehát 14 db-es reflexiós csillapítással kell számolni. Ezt a szélsőséges esetet Fresnel-reflexiónak nevezik. A reflexió az optikai jelátvitelben gondot okoz, mivel a reflektált fény interferál a hasznos jelet továbbító fénnyel. A probléma megoldható a csatlakozók szálvégeinek 8 -os ferde csiszolásával. Ilyen

4 esetben ugyanis a különböző közegek határfelületéről reflektálódó fény nem képes terjedni az optikai szálban. Az ilyen kialakítású csatlakozókat /APC jelöléssel látják el. Másik lehetőség a reflexió csökkentésére az immerzióillesztő folyadék használata a csatlakozók között. Ennek törésmutatója nagyon hasonló az üvegszáléhoz, így az eltérő törésmutatójú közegek határán előálló jelenségek intenzitása nagymértékben csökkenthető vele. Egy adott összeköttetés maximálisan lehetséges átviteli sebességét befolyásolja a diszperzió. A jelenség a fényvezető szálakban terjedő elemi fénymomentumok futásidőkülönbségéből eredő jeltorzulás, időbeni szóródás, ami a szálban továbbított fényimpulzusok kiszélesedéseként nyilvánul meg. Nagy bitsebesség esetén az impulzusok keskenyek, és egymástól mért távolságuk kicsi. Egyértelmű tehát, hogy kis mértékű diszperzió esetén is az egymást követő bitek összemosódnak, megkülönböztethetetlenné válnak, és ez a bithiba-arány megnövekedését okozza. Ha a bithiba-arány meghaladja az adott rendszerre előírt határértéket, az átviteli sebességet csökkenteni kell. A diszperziónak négy típusa különböztethető meg, a módusdiszperzió, az anyagi diszperzió, a hullámvezető diszperzió és a polarizációs módusdiszperzió. Közülük a módusdiszperziót az okozza, hogy a szálak bizonyos csoportjában, a multimódusú szálakban a fény több különböző útvonalon képes terjedni. A különböző útvonalakhoz eltérő futásidők tartoznak, a legrövidebb futásidőhöz tartozó útvonalat nevezik alapmódusnak. A leghosszabb futásidőnek és az alapmódus futásidejének különbségét a szálhosszal osztva előáll a módusdiszperzió értéke: A különböző száltípusoknál a módusdiszperzió közelítő értéke eltérő képletekkel számolható. Lépcsős törésmutatójú, multimódusú szálakban, ahol a mag törésmutatója nagyobb, mint a héjé és konstans, néhány ezer módus képes kialakulni. A diszperzió értéke ezáltal: A kifejezésben az n mag a mag törésmutatója, a Δ a relatív törésmutató, mely kiszámítható az alábbi formulával: Ha a mag törésmutatója n mag = 1.5, a relatív törésmutató pedig Δ = 0.01, akkor lépcsős törésmutatójú, multimódusú szálak módusdiszperziója D módus = 50 ns/km. Gradiens indexű szálak esetében a mag törésmutatója a mag-héj határfelületen a héjéval azonos, a szál tengelye felé pedig gradiens függvény szerint növekszik. Itt a hosszabb utat befutó fénysugarak átlagos sebessége nagyobb, mint a rövidebb utat befutóké, ugyanis a mag határa felé haladva csökken a hullámvezető törésmutatója, a fény adott közegben mérhető sebessége pedig egyenlő a vákuumban értelmezett fénysebességnek és a közeg törésmutatójának a hányadosával. Mindennek megfelelően a módusdiszperzió kisebb lesz, mint a lépcsős törésmutatójú szálaknál, értéke pedig a következő képlettel számolható:

5 A kifejezésben az n mag a mag törésmutatójának maximális értéke. A fenti példánál alkalmazott értékeket felhasználva a módusdiszperzió gradiens indexű szálakra D módus = 250 ps/km. A módusdiszperzió teljesen eliminálható monomódusú szálak alkalmazásával. Ezek magátmérője annyira kicsi, hogy csak egyetlen útvonalon képes bennük terjedni a fény, így a módusdiszperzió egyáltalán nem jelentkezik. A diszperzió másik típusa az anyagi diszperzió. Ezt az okozza, hogy a kvarcüvegben a különböző hullámhosszú fénymomentumok eltérő sebességgel terjednek. Minél kisebb a továbbítandó jel optikai sávszélessége, annál kisebb mértékben jelentkezik a probléma. A diszperzió harmadik formája a hullámvezető diszperzió. Ennek az az oka, hogy nagyon kis magátmérő esetén a fény nem csak a magban, hanem a héjban is terjedni fog, mégpedig nagyobb sebességgel, mint a magban. Másként megfogalmazva a módusmezőátmérő nagyobb, mint a magátmérő. A módus-mezőátmérő a szál átmérőjének azon két pontja közötti távolság, amely pontokban az optikai teljesítmény a maximális érték 1/e 2 - szerese. Minél nagyobb a magátmérő, annál kisebb mértékben kell számolni ezzel a jelenséggel. A hullámvezető diszperzió és az anyagi diszperzió egyaránt hullámhosszfüggő, ezért szuperpozíciójukat kromatikus diszperziónak nevezik. A kromatikus diszperzió értékét a szálhosszra és az adólézer optikai sávszélességére normalizálva adják meg: A kromatikus diszperziónak az ITU-T G.652 szabványszámú normál szálak esetén 1310 nmen zérushelye van. Ez a hullámhossz a második optikai ablakba esik bele. Célszerűbb azonban a harmadik optikai ablak használata, mivel abban kisebb a fajlagos csillapítás. A probléma megoldására olyan törésmutató eloszlást használnak a magban, amelynek hatására a diszperziós zérus 1550 nm-re tolódik el. Ezt a száltípust eltolt diszperziójú szálnak (DSF Dispersion Shifted Fiber) nevezik. Az 1 jelű görbe a normál monomódusú szál kromatikus diszperziójának hullámhosszfüggését adja meg, míg a 2 és 3 jelű különböző eltolt diszperziójú szálak diszperziós tulajdonságait írja le. Az ábra jobb alsó sarkában az egyes görbékhez tartozó törésmutató-profil látható. A kromatikus diszperzió hatása kiküszöbölhető diszperzió-

6 kompenzáló szálak (DCF Dispersion Compensating Fiber) segítségével is. Ezek nagy negatív diszperzióval rendelkeznek, ezáltal, ha ilyen szálat kapcsolnak egy hosszabb, normál monomódusú szálból kiépített szakasz végére, a diszperzió kiegyenlítődik. Tipikusan 40 km normál szál után helyeznek el 5 km diszperzió-kompenzáló szálat. 40 km normál szál 5 km DCF 40 km normál szál 5 km DCF A diszperzió negyedik formája a polarizációs módusdiszperzió. Ez abból adódik, hogy a különböző polarizációjú fénysugarak eltérő sebességgel terjednek az optikai szálban. A jelenség oka a mag alakjának ideális köralaktól való eltérése. Kiküszöbölésére nincs mód, értéke pedig statisztikus, előre nagyon nehezen számítható. További fontos száljellemző a numerikus apertúra. Ez az érték megmutatja, mekkora az optikai szál végén az a megengedett maximális beesési szög, amely esetén a magba belépő fény még totális reflexiót szenved a mag és a héj határfelületén, és ezáltal képes terjedni a magban. A maximálisan megengedett beesési szöget akceptanciaszögnek nevezik. Az ábrán a δ szög az akceptanciaszög. Értéke (és így a numerikus apertúra értéke is) kizárólag a mag és a héj törésmutatójától függ. A távközlésben kis numerikus apertúrájú szálakat használnak, ezek az úgynevezett gyengén vezető szálak, amelyek akceptanciaszöge nem éri el a 15 -ot. A nagy távolságú optikai jelátvitelben ma már kizárólag monomódusú üvegszálakat használnak. Mint ahogy a módusdiszperzió tárgyalásánál már szó volt róla, a monomódusú átvitelhez arra van szükség, hogy a magátmérő kellően kicsi legyen. Ez a feltétel akkor teljesül, ha a magátmérő kisebb, mint az alkalmazott hullámhossz tízszerese. Így például a Magyarországon tipikusan használt 9 μm magátmérőjű szálak a 850 nm-es optikai ablakban multimódusúként, az 1300 nm-es ablakban monomódusúként viselkednek. Azt a hullámhosszt, amely felett a szál monomódusú működést mutat, levágási hullámhossznak nevezik. A fenti jellemzők közül a csillapítás és a reflexió értékét egy-egy optikai szakaszon a kiépítéskor és az üzemeltetés során is rendszeresen ellenőrizni kell, mivel ezek értéke döntő mértékben befolyásolja az összeköttetés minőségét. A méréseket hibakeresési céllal is el lehet végezni, ha például a vevőkészülékhez nem érkezik meg az adó jele, míg az adóoldalon a reflektált jelszint magas, akkor valószínűleg szakadás történt az optikai szálon. Hasonló

7 módon a megnövekedett csillapításból is lehet a hiba okára következtetni, ugyanis ilyen formában jelentkezik például egy túlságosan kis átmérőjűre feltekert kábel hatása. Elsősorban az összeköttetés kiépítésekor érdemes mérni a diszperzió értékét, ebből ugyanis meghatározható, hogy mekkora sebességű jelátvitel valósítható meg az adott hálózaton. Ehhez az alábbi képlet nyújt segítséget: A kifejezésben a BR az összeköttetés bitsebessége, az L pedig az összeköttetés távolsága. Δλ az adólézer optikai sávszélessége. A numerikus apertúra értékének mérése nem feltétlenül szükséges, de a hálózat kiépítése során elvégezhető a csatlakozók megfelelőségének ellenőrzésére. Ezzel szemben a levágási hullámhossz mérése egyáltalán nem szükséges, ez ugyanis gyári paraméter, amely nem változik. A mérési összeállítás: Mérési feladatok: 1. Határozza meg a mérési összeállításban szereplő szálszakaszok csillapítását! A mérést végezze el előre és vissza irányban is 1310 és 1550 nm-en! 2. Mérje meg az osztó egyes kimenetein mérhető csillapítást két irányban 1310 és 1550 nm-en! 3. Határozza meg az osztó teljesítmény-veszteségét. 4. Mérje meg az összeállított hálózat csillapítását két irányban 1310 és 1550 nm-en! A mérést az osztó mindegyik kimenetére ismételje meg! 5. Készítsen mérési jegyzőkönyvet, értékelje a mérést. A mérés menete: 1. A hamis mérési eredmények elkerülése érdekében alakítson ki módusirtót a fényforráshoz kapcsolandó patchkábelben! A módusirtó legyen egy a mellékelt kartonhengerre feltekert négymenetes tekercs! 2. Tisztítsa meg az alkalmazott optikai szálak végeit, hogy a patchkábelek a lehető legkisebb járulékos csillapítást okozzák! 3. Csatlakoztassa a patchkábelek FC/PC csatlakozóit a fényforráshoz, illetve a teljesítménymérőhöz! 4. A patchkábelek másik végeit kapcsolja egymáshoz egy toldó segítségével! 5. Kapcsolja be a műszereket! Az adót a CW gomb segítségével állítsa auto üzemmódba, ezáltal a rajta beállított hullámhosszal automatikusan meg fog egyezni a mérővevő mérési hullámhossza. Az ekkor mért jelszint lesz a referencia.

8 6. Állítsa át a vevőt jelszint méréséről csillapítás mérésére, a pillanatnyi jelszintet pedig állítsa be referenciának! (Mindez megvalósítható a Ref. Gomb néhány másodperces lenyomva tartásával.) 7. Kapcsolja a patchkábeleket a kívánt szakasz végeire! 8. Mentse el a mérési eredményt a Store gomb néhány másodperces lenyomva tartásával! Az eszköz a csillapításérték mellett tárolni fogja a referencia és a mérési hullámhossz értékeit is. 9. Ismételje meg a 7. és a 8. lépéseket az összes többi szálra és a teljes összeállításra is mindkét irányban 1310 és 1550 nm-en! 10. Csatlakoztassa a számítógéphez a teljesítménymérőt a mini USB kábel segítségével! 11. Töltse le a mérési eredményeket a számítógépre a Handheld Data Transfer nevű program felhasználásával! A letöltött eredmények alapján írja meg a jegyzőkönyvet! A méréshez használt műszerek EXFO FLS-600 stabilizált fényforrás 1., Optikai csatlakozó 2., Hálózati kapcsoló 3., Háttér világítás 4., Főmenü 5., Menüpontok közötti váltás 6., Belépés az adott menüpontba 7., Moduláció kapcsoló 8., Fényforrás bekapcsoló Az eszköz be- és kikapcsolása: A műszer be- és kikapcsolása a gomb néhány másodperces lenyomva tartásával történik. Az eszköz a bekapcsolás után automatikusan telepkímélő üzemmódba kerül, ami azt jelenti, hogy tíz perccel az utolsó gombnyomás után az FLS-600 automatikusan kikapcsol. Ezt az állapotot a kijelzőn az Auto-off felirat jelzi. Normál üzemmódba való átkapcsoláshoz a bekapcsoló gombot kell röviden lenyomni. Ekkor a kijelzőről az Auto-off felirat eltűnik. A kikapcsoláshoz a bekapcsoló gombot néhány másodpercig lenyomva kell tartani. A fényforrás bekapcsolása: A fényforrás bekapcsolása a gomb lenyomásával történik. Ekkor a tárolt hullámhosszak közül a legkisebb hullámhosszal kezd el adni az eszköz. A Source gomb ismételt lenyomásával növelhető a hullámhossz. A legnagyobb tárolt hullámhossz elérése után

9 a billentyű lenyomására kikapcsol a fényforrás. A kijelzőn bekapcsolt fényforrás esetén a fény hullámhosszának értéke, kikapcsolt fényforrás esetén az OFF felirat látható. Moduláció: A moduláció a billentyű megnyomásával kapcsolható be. Az első lenyomás hatására auto üzemmódba kapcsol a műszer, ami azt jelenti, hogy a moduláló jel információt ad a fény hullámhosszáról. Ilyen moduláció használata esetén a műszerrel kompatíbilis teljesítménymérő (pl. EXFO FPM-600) a mérési hullámhosszt automatikusan az adó hullámhosszához igazítja. A gomb további megnyomásai az alábbi modulációs állapotokat eredményezik: Kapcsolt auto üzemmód Megegyezik az auto üzemmóddal, de a műszer periodikusan vált a tárolt hullámhosszak között. 270 Hz-es moduláló jel 1 khz-es moduláló jel 2 khz-es moduláló jel Kikapcsolt moduláció A pillanatnyi modulációs üzemmódról a kijelzőn megjelenő felirat tájékoztat. A tárolt hullámhosszak beállítása: A tárolt hullámhosszak azok a hullámhosszak, amelyek a mérés során használhatók. Hiába képes a műszer más hullámhosszak előállítására is, csak azok állíthatók be a Source gombbal, amelyek a tárolt hullámhosszak listáján fenn vannak. A lista összeállításához a Setup billentyűvel elő kell hívni a főmenüt. (A menüpontok közötti váltás a Next gomb segítségével valósítható meg.) A főmenü SRC menüpontját kell kiválasztani, majd a menübe belépni. (Ez a billentyűvel történik.) Ezen belül az egyes menüpontok azok a hullámhosszak, amelyeket a műszer kezelni képes. A menübe belépés gombjával lehet felvenni a hullámhosszakat a listára, illetve törölni onnan azokat. Azok a hullámhosszak vannak a listán, amelyek mellett egy csillag látható. A menüből a bekapcsoló gomb kétszeri lenyomásával lehet kilépni. EXFO FPM-600 optikai teljesítménymérő

10 1., Hálózati kapcsoló 2., Mérési hullámhossz beállítása 3., Mérési mód választó 4., Főmenü 5., A tárolt hullámhosszak listája 6., Váltás a menüpontok között 7., Kijelzési mód váltás 8., USB csatlakozó 9., Optikai bemenet Az eszköz be- és kikapcsolása: A művelet az EXFO FLS-600 stabilizált fényforrás be- és kikapcsolásával azonos módon történik. A mérési hullámhossz beállítása: A mérési hullámhossz a billentyű lenyomásával növelhető. A legnagyobb hullámhossz elérése után a gomb megnyomásának hatására a legkisebb hullámhossz lesz a mérési hullámhossz. Csak azok a hullámhosszak választhatók ki, amelyek szerepelnek a tárolt hullámhosszak listáján. Amennyiben a mérendő optikai jelet egy az eszközzel kompatíbilis fényforrás (pl. EXFO FLS-600) szolgáltatja, és az auto üzemmódban működik, a mérési hullámhossz kézi beállítására nincs szükség.

11 A tárolt hullámhosszak listájának összeállítása: A főmenün belül a PM menüpontba kell belépni. (A menükezelés megegyezik az EXFO FLS-600-nál leírtakkal.) Ezen belül a FAV menüpontot kell kiválasztani. Ekkor megjelenik egy 40 elemből álló lista első eleme. A listában a Next gomb lenyomásával lehet váltani az egyes hullámhosszak között. A tárolt hullámhosszak listájára a billentyű lenyomásával vehető fel egy elem, és a törlés is ezzel a gombbal történik. Az az elem van fenn a listán, amely mellett csillag látható. A menü 40 elemű listájának az első 20 eleme gyárilag adott, a második 20 elem tetszőlegesen állítható be. A hullámhossz beállításához a gombot kell néhány másodpercig lenyomva tartani. Ezt követően a hullámhossz-érték helyett megjelenő ---- kiírás első helyiértéke villogni kezd. A számjegy értékének növelése a gombbal, a helyiértékek közötti váltás a Next gombbal történik. A beállított érték rögzítése a Next billentyű néhány másodperces nyomva tartásával valósítható meg. Váltás a teljesítménymérési és a csillapításmérési üzemmód között: Az egyes üzemmódok között mindössze a kijelzés formátumában van különbség. Teljesítményméréskor a mért érték dbm-ben, vagy W-ban megadva jelenik meg a kijelzőn, csillapításméréskor egy referenciaszinthez viszonyított érték db-ben kifejezve. A váltás az egyes kijelzési módok között a billentyűvel történik. A referenciaszint megadása ugyenezen gomb néhány másodperces nyomva tartásával adható meg, a beállított érték a pillanatnyilag mért teljesítmény lesz. A nulla szint beállítása: Mivel az EXFO FPM-600 kéziműszer, ezért nulla szintre kalibrálása nem szükséges, ennek ellenére van rá lehetőség. Ilyenkor az eszköz csatlakozójáról le kell szerelni az FC/PC adaptert, amelynek a helyére egy porvédő sapkát kell felhelyezni. Ez biztosítja, hogy a mért jelszint valóban nulla legyen. A kalibrálás ezt követően történhet meg a λ gomb néhány másodperces nyomva tartásával. Ha az eljárás során a vett jelszint nem nulla, a kalibrálás nem történik meg. Ebben az esetben a kijelzőn a LIGH felirat jelenik meg. A mérési eredmények tárolásra és számítógépre mentése: A műszer alkalmas 1000 mérési eredmény tárolására. Minden teljesítményérték mellett tárolásra kerül a kábelazonosító, a szálazonosító, a mérési hullámhossz és a referenciaszint. Egy eredmény rögzíthető a Next gomb néhány másodperces lenyomva tartásával. A tárolási adatok közvetlenül a műszer segítségével szerkeszthetők. Ez a DATA menüben történik. A menüben beállítható a kábelazonosító, amely alapértelmezetten CAB1, beállítható a szálazonosító kezdőértéke, ami a gyári beállítások esetén 001, és beállítható a szálazonosító növekménye, ami az alapbeállítások használatakor 1. Az egyes értékek szerkesztése ugyanúgy történik, mint a tárolt hullámhosszak beállítása. A gomb rövid idejű lenyomásával az a szálazonosító jelenik meg pár másodpercre a kijelzőn, amellyel a műszer tárolni fogja a soron következő mérés eredményét.

12 A gomb néhány másodperces lenyomva tartásával a már rögzített értékek tekinthetők meg. Ebben az üzemmódban a kijelzőn megjelenik a Recall felirat. A mért érték mellett megjelenik a mérési hullámhossz is. Eggyel nagyobb szálazonosítójú tárolt értékre a billentyűvel, míg eggyel kisebb szálazonosítójú a Next billentyűvel lehet váltani. A Recall üzemmódból a bekapcsoló gombbal lehet kilépni. A mért eredmények számítógépre való mentésekor első lépésben egy USB mini USB kábellel kell összekötni a számítógépet és a műszert. Ezt követően kell elindítani a PC-re telepített nevű programot. A Data Transfer fülön belül a Select Unit gombra kattintva választható ki a csatlakoztatott eszköz típusa (jelen esetben FPM-600). Ezt követően a File Type gombra kattintva, megadható a letöltött fájl típusa. A fájltípusok közül a.txt típus szövegszerkesztővel megnyitható, benne az egyes letöltött értékeket (azonosító, jelszint, referenciaszint stb.) egy tabulátornyi szóköz választja el. A.csv típus táblázatkezelővel nyitható meg, míg a.olts formátumot kizárólag a szoftvercsomagban mellékelt program képes kezelni. Ez a program egy eleve formázott jegyzőkönyvet készít, amelyben már csak olyan információkat kell megadni, mint például a mérést végző neve, vagy a mérés helye.

13 A mérés időpontját és a műszer gyári számát valamennyi típusú fájl tartalmazza. Az utolsó lépés maga a letöltés, ami a Download gombra kattintva indítható el. Ekkor egy üzenetablakban a szoftver megkérdezi, hogy törölhetők-e az adatok a műszerről. A Yes, vagy a No gombra kattintva a folyamat lezárul, és a mérési eredmények a kívánt formátumban megjelennek a C:\Dokumentumok\Beérkezett fájlok mappában.