Varga Bálint Neves agytrösztök legújabb kutatásai

Átírás

1 Varga Bálint Neves agytrösztök legújabb kutatásai A brit oktatás átalakításáról és modernizálásáról A kormányzó Munkáspárthoz közel álló befolyásos brit agytröszt, az Institute for Public Policy Research kutatója, Sonia Sodha oktatásszakértő Kanadában és Finnországban járt tapasztalatokat gyűjteni (Route to the top of the class, elérhető: A brit közoktatási rendszer ugyanis egyre rosszabbul teljesít: a tízéves korosztály szövegértése a nemzetközi mezőnyben a harmadik helyről a tizenkilencedikre esett vissza, valamint a tizenöt évesek matematikai és olvasási készségei is hasonló mértékben romlottak. Sodha szerint mindennek az az oka, hogy a brit közoktatás még mindig a tizenkilencedik századi módszerek szerint működik. Az oktatási rendszer hatékonyságának komoly gazdasági vonzatai is vannak, ezért központi jelentőségű, miként oktatják a gyerekek túlnyomó többségét. Nagy-Britannia gazdaságának versenyben maradásához tehát oktatási reformra van szükség, a mintát ehhez két sikeres ország: Kanada és Finnország szolgáltatja. Mindkét vizsgált állam sokkal gyerekközpontúbb rendszert működtet, mint Nagy-Britannia. Ha szükséges, a gyerekekkel szociális munkások, pszichológusok, nővérek foglalkoznak; a cél az, hogy a gyermek jól érezze magát az iskolában, mert a rosszkedvű gyerekek rosszabbul tanulnak, mint jókedvű társaik. A második tanulság, hogy a brit oktatási rendszer nem veszi figyelembe a gyerekek fejlődését. A brit iskolák alsó és felső tagozata között óriási különbség van a tanulás jellegét illetően. A cikk szerzője szerint a két fokozatú iskolát négy fokozatúra kellene cserélni, mert az sokkal jobban megfelel annak a változásnak, ami a gyerekek tanulási képességeiben fokozatosan megy végbe. A kanadai és finn gyermekek később kezdenek el iskolákba járni, ezért a szakértő szerint öt és hét éves kor között Nagy-Britanniában is iskola-előkészítő oktatást kellene bevezetni

2 Végül a nyári szünetekről is szó esik. Köztudomású, hogy a nyári szünetek alatt a gyerekek tanulási képességei visszafejlődnek. A hosszú nyári szünet ráadásul növeli az esélyek különbözőségét, mivel a szegény szülők nem tudnak gyermekeik számára olyan szünidei elfoglaltságot biztosítani, ami további fejlődésüket, vagy tudásszintjük karbantartását elősegítené. Sonia Sodha ezért a tanév átszervezését javasolja, bár ennek konkrét részleteit nem árulja el. A túlzott multikulturalizmus hátrányairól a felsőoktatásban Az amerikai jobboldalhoz köthető Manhattan Institute for Policy Research kutatói, Jay P. Greene és Catherine Shock az intézet lapjában, a City Journal-ban publikálták írásukat a sokszínűség túlzott oktatásának hátrányairól (Adding Up To Failure, elérhető: Egy jó oktatási rendszer az egyensúlyra épül kezdik cikküket a Manhattan Intézet kutatói. A tanárképző egyetemek hallgatóinak szükségük van más kultúrák megismerésére, de ugyanígy elengedhetetlen, hogy rendelkezzenek konkrét ismeretekkel is, mint pl. a matematika. A cikk szerzői szerint tehát a politikai-társadalmi ismeretek és a matematika oktatásának egyensúlyban kellene lennie, de az Egyesült Államok vezető egyetemeit megvizsgálva ez koránt sincs így. Megmérték a matematikai, ill. a multikulturalizmussal, társadalmi diverzitással foglalkozó kurzusuk arányát, és meglepő következtetésekre jutottak. Összesen ötven egyetem hetvenegy tanárképző oktatási programját megvizsgálva az derült ki, hogy a társadalomtudományi és matematikai kurzusok aránya 1,82 az előbbi javára szemben a cikk szerzői szerint ideálisnak tartott eggyel, ami a teljes paritást jelentené. Egyes egyetemeken ezen arány sokkal kiugróbb: a neves Kaliforniai Állami Egyetem (UCLA) vizsgált szakjai például összesen három matematikai tárgyat kínáltak, míg multikulturalizmussal negyvenhét óra foglalkozott. Persze találunk példát ennek ellenkezőjére is: a Penn State Egyetemen a vizsgált arány 0,39, tehát ott matematikai tárgyak dominálnak. A hetvenegy vizsgált programból csak huszonnégy esetében van több matematika óra, mint multikulturalizmussal foglalkozó

3 De miért kell feltétlenül bajnak tekinteni mindezt? Az Egyesült Államok végtére is egy sokszínű, multikulturális társadalom, a leendő tanároknak tehát biztosan szükségük lesz erre vonatkozó tudásukra. Csakhogy az amerikai diákok egyre rosszabbul teljesítenek a természettudományok terén. Egy friss nemzetközi felmérés értelmében harminc vizsgált ország diákjai közül az amerikai iskolások csupán a huszonnegyedik helyet tudták megszerezni matematikai ismereteik alapján, és mint tudjuk, ez nem csupán tét nélküli versengés: ha a versenytársak sokkal jobb képességű munkaerőt tudnak képezni, akkor ennek előbb-utóbb gazdasági téren is komoly következményei lesznek az Egyesül Államok kárára. A társadalomtudományi tárgyak dominanciáját ennek ellenére nehezen lehet megtörni. Az azokat oktató egyetemi tanárok ugyanis nagyon erős szakmai klikket képeznek: többek között ők tanítják és nevelik a következő generáció egyetemi oktatóit, ők döntenek arról, kit vesznek fel a tanszékekre. A végleges szerződéssel rendelkező oktatók ráadásul gyakorlatilag senkinek sem kötelesek elszámolni. A hallgatók oldaláról is komoly érdek fűződik ahhoz, hogy inkább a társadalmi diverzitásról tanuljanak, mint egzakt természettudományokról; a matematikai kurzusok nehezebbek, mint a társadalomtudományiak. Sőt, a leendő tanárok tudják, hogy leendő munkáltatóik, az állami iskolák kifejezetten jó néven veszik, ha egyetemi éveik alatt a sokszínű társadalommal is foglalkoztak. Bizonyos államokban a tanárképzésnek a multikulturalizmus kötelező részét képezi, és ha egy iskola nem teljesíti a többszínűség oktatásának elvét, azzal saját akkreditációját kockáztatja. A szerzők szerint tehát a multikulturalizmus túlzott oktatása idővel akár az ország versenyképességét is veszélyeztetheti. A gazdaság felpörgetésének konzervatív módja: adócsökkentés A Republikánus Párthoz közel álló Heritage Foundation szakértője, Brian M. Riedl az adócsökkentés gazdasági hatásait vizsgálja (Why Tax Rate Reductions Are More Stimulative Than Rebates: Lessons from 2001 and 2003, elérhető: Rövid elemzését elméleti - 3 -

4 alapozással kezdi: a neoklasszikus közgazdaságtan elvei alapján az alacsony adók és a minimális állami újraelosztás mellett érvel. Elméleti megközelítését az első Bush-kormányzat adópolitikájának vizsgálatával támasztja alá. Riedl először a 2001 első felében hozott döntéseket elemzi. Az amerikai kormány nagy összegű hitelt vett fel a nemzetközi pénzpiacokon, amit aztán szétosztott az amerikai polgárok között. Az év végére a fogyasztás hét százalékkal nőtt, csakhogy a beruházások jelentősen csökkentek. A gazdaság pedig mindössze 1,6 százalékkal nőtt. Csakhogy rövid időn belül az osztogatás pozitív hatásai is elillantak: a fogyasztás egy negyedévvel később már csak 1,6 százalékkal növekedett, 2002-ben pedig az amerikai gazdaság stagnált ban viszont a Bush-kormány komoly adócsökkentést hajtott végre, jelentős eredményeket elérve. Az adócsökkentés előtti és utáni másfél évet összehasonlítva azt láthatjuk, hogy míg az amerikai GDP csupán 1,7 százalékkal nőtt a csökkentést megelőzően, a növekedés ezt követően elérte a 4,1%-ot. Hasonló arányokat láthatunk a befektetések és a munkahelyek esetében is. Az adócsökkentést ellenzők szerint a növekedés magától is megindult volna. Riedl azonban úgy gondolja, hogy ilyen drasztikus méretű áttörés nem megy végbe magától, hanem egyértelműen az adócsökkentés hatásának tudja azt be. Riedl az amerikai gazdaság jelenlegi válságát is alapvetően hasonló, már korábban bevált, módszerrel gyógyítaná. Keynes-i megoldás a gazdasági növekedés serkentésére a demokratáktól Nem túl meglepő módon a demokratákhoz közel álló agytröszt, az Economic Policy Institute (EPI) szakértői, Lawrence Mishel, Ross Eisenbrey és John Irons szintén az amerikai gazdaság növekedési ütemének felpörgetésével foglalkoznak tanulmányukban, (Strategy for economic rebound. Smart stimulus to counteract the economic slowdown, elérhető: azonban egy gyökeresen eltérő modellt ajánlanak a döntéshozók figyelmébe. Az EPI szakértői egy száznegyven milliárd dolláros (az amerikai GDP egy százalékát kitevő) állami csomag bevezetését ajánlják. Az EPI szerint egy ekkora csomag annyival növelné a belső keresletet, ami hozzávetőlegesen másfél millió új állást teremtene az USA-ban. A Bush

5 kormányzat adócsökkentő programja az EPI olvasatában nem vezet új állások teremtéséhez, márpedig a jelenlegi gazdasági visszaesés legfájdalmasabb pontja éppen az álláshelyek számának csökkenése: 2007 decemberében már öt százalék volt a munkanélküliség, szemben az év második negyedévében mért négy és fél százalékkal. Az EPI javasolt csomagját négy nagy területre kívánja kiterjeszteni: 1. Infrastrukturális beruházások. A szövetségi kormány utak, iskolák, hidak egyébként is szükséges felújításával, környezetvédelmi beruházásokkal és hanyatló vidékek támogatásával komoly keresletnövelést tudna elérni. Csak felújítandó hídból hatezer van országszerte, és kizárólag New Yorkban nyolcszáz olyan iskolaépület van, melyekben kisebb-nagyobb javításokat kéne végrehajtani. Prioritást élveznek azon beruházások, melyek azonnal elkezdhetőek, és gyorsan lezárhatók, tehát pozitív hatásuk már rövidtávon is érvényesülni képes. A kereslet növelése mellett a program (legalábbis készítőinek számításai szerint) az építőiparban megszűnt álláshelyeket is kompenzálni tudná. 2. A munkanélküli segély emelése. A munkanélküli segély növelése nem csak szociális szempontok miatt hasznos, mivel a munkanélküliek általában azonnal elköltik a segélyt, ezáltal az arra kiadott kormányzati források azonnal visszaáramlanak a gazdaságba. Egy dollár munkanélküli segély akceleráló hatását pedig 1,73 és 2,15 dollár közé becsülik. 3. Az államok megsegítése a szövetségi kasszából. Az Egyesült Államok ötven tagállamából huszonnégynek lesznek előreláthatólag költségvetési gondjai 2008 folyamán. 4. Adó-visszatérítések. Míg a Heritage szakértői egyértelműen az adószint csökkentését javasolják, az adó-visszatérítések helyett, az EPI számításai azt mutatják, hogy az adócsökkentés gyakorlatának nincsenek olyan igazolhatóan pozitív hatásai, mint a már beszedett adók újraelosztásának. Ezért az EPI további jövedelem-újraelosztást javasol. Az EPI tehát a keynesi gazdásági modellből kiindulva a belső kereslet növelésével akarja az Egyesült Államok gazdaságát visszaállítani a korábbi növekedés pályájára