A társas kapcsolatok szerepe a roma közösségek életében

Átírás

1 A társas kapcsolatok szerepe a roma közösségek életében Human Contact 2001 Bt

2 Tartalom Bevezető... 4 Elméleti háttér... 5 Társadalmi tőke és kapcsolati háló... 5 Az úttörők... 5 Társadalmi tőke, mint erőforrás... 6 Coleman tőkeelmélete... 7 Az aktív tőke... 8 Társadalmi tőke és bizalom... 9 A bizalomhiány ára A társadalmi tőke, mint fejlesztéspolitikai eszköz Társadalmi tőke definíciói Világbank, OECD Well being kutatás Európai Bizottság, A társadalmi tőke haszna/kára A társadalmi tőke típusai Összetartó társadalmi tőke Összekötő (bridging) társadalmi tőke Összekapcsoló (linking) társadalmi tőke A társadalmi tőke forrása A társadalmi tőke mérése Tárki Európai Társadalmi Jelentés, Bizalom Kapcsolati tőke Társadalmi normák... 17

3 Civil társadalmi aktivitás Az etnikai csoport, mint a társadalmi tőke forrása Releváns kutatások...20 A kapcsolati tőke dimenziói etnikai metszetben Társadalmi tőke erőforrásai Családi kapcsolatok Társadalmi tőke dimenziói Kapcsolati tőke Roma társadalom Társadalmi tőke erőforrásai Családi kapcsolatok Iskolázottság Vallás Negatív erőforrás: a szegregáció Társadalmi tőke dimenziói Bizalom Kapcsolati tőke Társadalmi normák Civil társadalmi aktivitás Összegzés Bibliográfia... 32

4 Bevezető A társadalmi élet, társas kapcsolatok elemzésében nem csak azok tartalma, hanem a kapcsolódások módjainak elemzése is a kutatás sajátos tárgyát képezheti. Tanulmányunkban a hálózatelemzés és társadalmi tőke szemléletmódját használva az egyén és közösség kapcsolatára fókuszálunk, arra keressük a választ, a roma közösségek életében hogyan működnek a társas kapcsolatok, milyen társadalmi tőkéket birtokolnak/birtokolhatnak az egyes egyének, ezek milyen jellegű erőforráskánt jelennek meg életükben azaz hogyan jellemezhető a roma közösségeken belül az egyéneket körülvevő társadalmi háló. A roma közösségek kutatása ritkán érinti az egyes személyek közötti kapcsolatháló elemzését. Az egyéni és csoportszintű, közösséget kollektív egységként tekintő vizsgálatok nem fektetnek kellő hangsúlyt az etnikai szolidaritásban, egyéneket összekapcsoló társadalmi tőkében rejlő erőforrásra amely kétélű fegyver: egyaránt lehet forrása a sikeres integrációnak éppúgy, mint az önkéntes kirekesztődésnek, a romák felé irányuló szegregációnak. A tanulmány a társadalmi tőke elméletekből kiindulva két nagymintás, reprezentatív kutatás adatainak másodlagos elemzésével leíró jelleggel mutatja be a roma etnikus kapcsolati háló és társadalmi tőke főbb jellegzetességeit. Hitünk szerint a roma közösségek integrációja az ebben rejlő erőforrások megfelelő felhasználásával nagymértékben elősegíthető (hiszen a tőke birtoklása nem statikus jellemző, hanem aktiválható lehetőség) ennek részletes kidolgozása és bemutatása azonban egy célzott kutatás feladata kell, hogy legyen.

5 Elméleti háttér Társadalmi tőke és kapcsolati háló A társadalmi tőke olyan kollektív jellemző, melyet kulturális mechanizmusok hoznak létre bizalmon és együttműködésen, átláthatóságon alapul. Képesség, amely a társadalomban, vagy annak egyes részeiben élő bizalomból származik, az egyéneket együttműködésre és közös célok elérésére sarkalja (Lengyel Szántó, 2006:17). Fukuyama szerint ahol a társadalmi tőke és bizalomszint magas, ott versenyképes termelékenység valósul meg (Fukuyama, 2007:149), Ebben az értelemben tehát közjószág is, amely a társadalom hatékonysági szintjét, a gazdasági termelékenységet egyaránt növeli (Lengyel Szántó, 2006:17). Hiánya növeli a tranzakciós költségeket, adókat generál, amelyeket hiánya következtében előálló társadalmi jelenségek költségei jelentenek, túlzott jelenléte viszont verseny és megújulási képességet korlátozó tényező A társadalmi háló az egyének véges számú készletéből és a köztük fennálló kapcsolatokból áll (Wasserman Faust, 1994). A kötések (tie) a cselekvők között létesítenek összeköttetést. Ezt az összeköttetést láthatjuk csöveknek ebben az esetben erőforrások; különböző tőkefajták áramolhatnak keresztül rajtuk, vagy vélhetjük őket tartógerendáknak ebben az értelemben a kötések struktúrákat, rendszereket építenek fel, amelyek kijelölik az egyén pozícióit (Csizmadia 2008). A társadalmi kapcsolatokat érintő kutatási modellek között/fölött nem kristályosodott ki metaelmélet, egy általánosan érvényes vonatkoztatási rendszer, mindenki által elfogadott elméleti paradigma. Angelusz Róbert és Tardos Róbert megfogalmazása szerint a hálózatelemzés átmetszi a hagyományos teoretikus módszereket abban egymásra épülő, egymással kapcsolatban álló részelméletek dominálnak. A tőke és hálózatelméletek korai irodalmaiban erősen individualista megközelítésekkel találkozhattunk, amelyekben a kutatások ez egyének, vagy a különböző társadalmi csoportok kapcsolatrendszerének terjedelmét kívánták méri: sűrűségét, a kötések erejét, erőforrásértékét egohálózati modellt alkotva. Az utóbbi években elmozdulás figyelhető meg a terjedelem helyett a mélység és komplexitás feltárása felé. Coleman, Fukuyama, Granovetter, Putnam munkái a vizsgált aktorok közötti kapcsolatok, relációk, függőségi viszonyok struktúráját, tartalmát, irányát, dinamikáját vizsgálják a szereplők közötti komplex hálózati kapcsolatrendszereket.

6 Az úttörők Az elmélettörténet már az 1900 as évek elején fellelte a társadalmi tőkével kapcsolatos első kutatásokat. Hanifan a vidéki iskolaközösségi központok elemzése során használta először ezt az elméletet/módszert, a mindennapi élethez kapcsolódó interkaciók, barátságok, kötődések leírására. A társadalmi tőkét az emberek számára fontos mindennapi dolgokkal azonosította: jóakarattal, barátsággal, kölcsönösséggel és kölcsönös odafigyeléssel. Az egymáshozközeliség, a szomszédsági viszonyok kutatásában bukkan fel újra a társadalmi tőkével kapcsolatos vizsgálati keret az 1900 as évek közepén Jacobs (1961) kutatásaiban; az évszázad harmadik harmadában már erőforrásként tekintenek rá. Loury (1987) szerint a társadalmi tőke az erőforrásoknak a családi kapcsolatokban és közösségi/társadalmi szervezetben rejlő készlete i, amely a szocializáció szempontjából is meghatározó. Társadalmi tőke, mint erőforrás Bourdieu(1983) a társadalmi tőke egyes speciális típusait azonosította (a gazdaságin túl kulturális, társadalmi és szimbolikus tőkét határozott meg), és felismerte, hogy az egyes tőkefajták egymásba konvertálhatók. A társadalmi tőke azon jelenlegi és lehetséges erőforrások együttese, amelyek a kapcsolatok olyan tartós hálójához kötődnek, amelyek kölcsönös ismertségen, elismerésen alapulnak, és többé kevésbé intézményesítve vannak. Az intézményesítettség alapját a közös tulajdonságok, tartós és hasznos kötések jelentik. A társadalmi tőke Bourdieu művében olyan erőforrás, amely csoporthoz való tartozáson alapul, amelyen keresztül tőke birtoklására válik képessé, és ezek összessége hitelképességet kölcsönöz a birtoklójának. Az egyén által birtokolt társadalmi tőke nagysága egyrészt az egyén közvetlen kapcsolathálójának kiterjedésétől függ, amelyet közvetlenül mozgósítani tud; másrészt a vele kapcsolatban állók által birtokolt tőkefajták nagyságától (Bourdieu, 2006:140). Bourdieu nél a társadalmi tőke főképp egyéni jellemző, amely képessé teszi az embereket kölcsönösségen és viszonosságon alapuló társadalmi összeköttetések hatékony kiaknázására (Lengyel Szántó 17). Értelmezésében az egyének saját céljaik elérése érdekében halmozzák fel és mozgósítják ezért inkább magánjószágnak, mint közjószágnak tekinthető. A birtoklás és mozgósíthatóság feltétele a csoporthoz tartozás. A csoport képes a társadalmi tőke koncentrálására, az ebből eredő multiplikatív hatás kiaknázására, mindebből anyag és szimbolikus profitok származtatására. A társadalmi tőke intézményesülési aktusok révén társadalmiasulhat. Az

7 intézményesülés folyamatában kvázi valóságos létezést nyer, létezése továbbra is az állandó csereaktusokban rejlő folytonos kapcsolattartás függvénye, amely során a kölcsönös elismerés megerősítésével termelődik újra és újra. A bourdieu i kifejezéssel élve intézményesítési rítusok felelősek a csoporthatárok kijelöléséért és azok őrzéséért, amelyek meghatározzák a csoporton belüli kötelezettségek rendszerét, a csoporthoz tartozás és csatlakozás kritériumait, legitim csoportképviselet rendjét is. Az egyén társadalmi tőkéjének nagysága egyaránt függ a kapcsolatai kiterjedtségétől, valamint azon személyek tőkéjétől, akikkel az egyén kapcsolatot tart. Coleman tőkeelmélete Coleman (1988) szerint társadalmi tőke akkor jön létre, amikor az emberek közötti viszonyok úgy változnak meg, hogy elősegítik a cselekvést. Azon csoportok, amelyek megbízhatónak mutatkoznak és megbíznak egymásban nagyobb teljesítmények elérésére képesek, többre képesek, mint egy hasonló de társadalmi tőkével, bizalommal kevésbé ellátott csoport. Coleman megalapozta a társadalmi tőke, mint erőforrás vizsgálatát, és felrajzolta a társadalmi tőke formáit, amelyekben megjeleni/létezik: a kötelezettségeket és elvárásokat, normákat és szankciókat, valamint információs csatornákat értve ez alatt. A kötelezettségek és elvárások két tényezőtől függnek: egyrészt a társadalmi környezet megbízhatóságának szintjétől, másrészt a fennálló kötelezettségek tényleges mértékétől. Léteznek olyan társadalmi struktúrák, amelyek elősegítik az egyéni érvényesülést, segítik az egyént életének könnyebbé válásában. Dél kelet Ázsiában a baráti és szomszédsági csoportok hiteltársulásokat hoznak létre ezek a hitelszövetkezetek olyan társadalmi csoportoknak jelenthetnek gazdasági erőforrást, amelyek a piacon egyébként nem jutnának hitelhez, pénzhez, támogatáshoz (migrált etnikai közösségek esetében is gyakori) egymást segítve a befizető tagok elősegíthetik vállalkozás indítását, a későbbi életvitel munka megalapozását. Feltétele, hogy a csoport minden tagja bízzon egymásban, és kötelezettségét akkor is teljesítse, ha a rotáció alapján az egyén már megkapta a neki járó anyagi támogatást és a többiek bízhatnak abban, hogy kötelezettségét folyamatosan teljesíteni is fogja. Coleman szerint a különböző társadalmi rendszerekben az egyének nagyszámú, bármikor beváltatlan váltó felhalmozására képesek. Példaként a hierarchikusan strukturált nagycsaládi környezetet, erősen rétegzett hagyományos falusi környezetet hozza fel. Ezekben a váltó tulajdonosa (patriarcha,

8 keresztapa, vagyonosabb falusi családok) bármikor kötelezettség teljesítésére kérheti a korábban szívességet kapó egyéneket. A társadalmi tőke fontos formái a normák, különösen az előíró normák a közösség életében. Ezek elősegítik a kívánt viselkedésnormák rögzülését, szankcionálják az általánosan elfogadott normák megsértését védve és biztosítva a közösség elvárt céljait, mintegy rákényszerítve az egyént arra, hogy önérdekét háttérbe tolva a közösség érdekében cselekedjen. A társadalmi struktúrák bizonyos típusai jobban előmozdítják, elősegítik a társadalmi tőke megerősödését. A zárt kapcsolatrendszerrel jellemezhető közösségek például ilyenek; mégpedig azért, mert a szűk, sűrű és erős kapcsolatokkal jellemezhető közösségekben hatékonyabban fenntarthatók a kívánt előíró normák, erősíti a megbízhatóságot megsokszorozva ezzel a kötelezettségek és elvárások mértékét. Hasonlóképpen a társadalmi tőke megőrzését teszik lehetővé a kisajátítható társadalmi szervezetek, hatalmi viszonyok, ideológiák. Ezek működési mechanizmusát Gluckman elemzését felhasználva mutatja be Coleman: a multiplex (többszörös) viszonyok esetén az egyének több kontextusban is kapcsolatban állnak egymással (egyszerre szomszéd, munkatárs, szülőtárs, stb), így lehetővé válik, hogy az egyik viszonyban létrejött erőforrás más viszonyokban is felhasználható legyen. A társadalmi tőke fontos jellemzőjeként kiemeli Coleman, hogy hatást gyakorol a következő nemzedék emberi tőkéjének termelésére. A ma már szocializációnak hívott folyamat fontos szereplői a család, a családon kívül kialakuló társadalmi tőke forrása és hordozói lehetnek az iskola, az informális szülőket tartalmazó közösségek, a szülők közötti társadalmi kapcsolatok, a szülők és közösségi intézmények viszonya. Az aktív tőke A társadalmi tőkével kapcsolatos fogalom és kutatási irányváltás Putnam munkásságában teljesedik ki. Putnam könyvei széles körben ismertté és használttá teszik a társadalmi tőke koncepciót, értelmezése túllép a szociológiai/módszertani kereteken és egyfajta társadalompolitikai vezérfonallá válik annak ellenére is, hogy ő maga sohasem definiálta egzakt módon az általa használt társadalmi tőke fogalmát. Elmélete középpontjában az általános reciprocitás és kölcsönös bizalom szerepel. A bizalom, normák, hálózatok a hatékony cselekvés lehetőségét hordozzák magukban, a társadalom tagjainak sajátos összekapcsolódását eredményezve. Az amerikai 1992 es etnikai megmozdulásokat Putnam a társadalmi tőke eróziójának jeleként értékeli; ezt követően megszaporodnak azok az

9 értelmezések, amelyek a társadalmi tőkében a szegénység, kirekesztettség felszámolásának egyik lehetséges alternatíváját látják. Putnam első elemzése az olasz társadalmi tőkét érinti (1993), ezt követően több tanulmányban, cikkben értekezik az amerikai társadalmi tőkéről (1995, 2000). Éles határt húz az emberhez köthető emberi tőke (amely az egyedi sajátosságokra utal) és a társadalmi tőke közé: ez utóbbit közjószágnak tekinti, kollektív ismérvként aposztrofálja: egyének közötti kapcsolatokat, társadalmi kapcsolathálókat, civil szervezeteket, valamint a kölcsönösség, szolidaritás és bizalom normáit jelenti. A társadalmi tőke kulturális jelenség is: jelentheti a kollektív cselekvésre való készséget, a közintézményekbe vetett bizalmat, az egyén beágyazottságát mindezekbe. Putnam szerint tehát nem csak az egyén, hanem a közösség számára is erőforrást jelenthet a társadalmi tőke amely lehet negatív erőforrás is: hátrányai között említi a korrupciót, társadalmi kirekesztést is. Hasonló szerkezetben vizsgálja Fukuyama is a társadalmi tőkét. Fukuyama Coleman adaptációjában a társadalmi tőke legfőbb jellemzője a spontán társulási készség, az a képesség, hogy csoportokban és szervezetekben együtt tudunk dolgozni embertársainkkal közös célok elérése érdekében. A társulás képessége attól függ, hogy mennyire azonosak a közösségi értékek és normák, és hogy az egyén az egyéni érdekeit menyire képesek a csoportérdek alá rendelni. Fukuyamánál a hangsúly tehát az együttműködésen van, lényege, hogy a reciprocitáson, bizalmon, valláserkölcsön (mozgósított informális és társadalmi normák együttesén) alapulva elősegíti a kooperációt. Putnamnál és Fukuyamánál is a társadalmi tőke mozgósító, aktív szerepét láthatjuk viszont, eszközt, amely közösségi haszonnal járó cselekvést eredményez. Társadalmi tőke és bizalom Fukuyama közösség orientált társadalmi tőke értelmezése már messze jár a Bourdieiu i önérdekkövető tőkefelhasználásától. A társadalmi tőkét és bizalmat szinonimaként használva Fukuyamánál olyan képességet jelent, amely a társadalomban, vagy annak egyes részeiben élő bizalomból származik. A társadalmi tőkét kulturális mechanizmusok hozzák létre, a társadalmi tőke a moralitáson, kölcsönösségen alapuló közösségek létrehozásának feltétele (Fukuyama, 2007:47). A társadalmi tőke koncentrált jelenléte gazdasági felvirágzásához és általános jóléthez vezet (Fukuyama, 2007:151), hiánya kimutathatóan növel bizonyos társadalmi összköltségeket. A társadalmi tőke jelenlétének jótékony hatását annak hiányával igazolja: ha nincsen bizalom a

10 társadalom tagjai között, akkor költségesebb és hosszabb a bürokratikus eljárás, hiszen minden apró részlet szabályozására ki kellene térni a dokumentumokban. Nem fordulhatna elő, hogy többet teszünk partnerünkért, mint ami a szerződésben szabályozott félve a kihasználástól; nem fogadnánk el konstruktív javaslatokat működésünkre vonatkozóan, mert trükknek tartanánk azokat (Fukuyama, 2007:218). A társadalmi tőke megrendülésének jelét látja az Egyesült Államok jelenkori jelenségei mögött: a bizalomhiány árának, adójának tartja azt a tényt, hogy az USA többet költ rendőrségre mint az ipari országok, és hogy teljes lakosságának több mint 1% át rács mögött tartja (Fukuyama, 2007:25). A magas társadalmi tőkével rendelkező társadalmak innovatívak, mert rugalmas szervezeti formák létrehozására képesek, gazdaságilag stabilabbak, mert az elérhető alternatívák között a közösségi szempontok motiválják döntéseiket, nem pusztán a gazdasági racionalitás (erre példaként a Daimler Benz és Mazda megmentését említi. A két gyár csődközeli helyzetbe került az 1970 e olajválság következtében. Segítséget a vállalatok azoktól a cégektől kaptak, amelyekkel rendszeres üzleti kapcsolatban álltak a közvetlen üzleti haszonszerzés helyett a régi partner megmentését tartották fontosnak). A partnerség és bizalom volt a fő oka a cégek megmentésének a példákkal azt a tételt kívánja bizonyítani, hogy a bizalom (társadalmi tőke) szintje olyan kulturális tényező, amely meghatározza egy nemzet jólétét és versenyképességét. Ahol a bizalom és szolidaritás szintje magas, ott gazdaságilag hatékony csoportokat találhatunk. Ha azonban a lojalitás a gazdasági racionalitás felé kerekedik, akkor egyszerűen a kommunitárius szolidaritás nepotizmushoz vagy haverpártoláshoz vezet (Fukuyama, 2007:224). A fenti kirívó esetektől eltekintve a bizalom és a társadalmi tőke az, amely eredményessé teszi a közös munkát. Az iparosodás folyamatát, a tömegtermelés elterjedését a szabályok, szabályozott munkaadói és munkavállalói kapcsolatok rendszere jellemzi, és Fukuyama feltette a kérdést, hogy vajon miért nem tűnt el az informalitás hatalma, a személyek közötti bizalmi viszonyok rendszere ebben a bürokratizált és szabályokkal jól körülhatárolt világban? Válasza szerint a szabályozások lehetővé, a bizalom eredményessé teszi a közös munkavégzést. Ford és Taylor kötött rendszerű, túlszabályozott munkaszervezési alapelveinek áttekintése után megállapítja, hogy a mainstream ipari termelési modellek mellett fennmaradtak a bizalmon alapuló termelési modellek, így a karcsúsított gyártás Japánból importált termelési modellje könnyedén teret nyert az amerikai gyártástechnológiában sőt, a fordista taylorista korszakot Fukuyama nem is az amerikai termelés mélyen gyökerező jellegzetességének tekinti, hanem történelmi kisiklásnak. Összegzése szerint a társadalmi tőke lehetővé teszi, hogy az emberek bízzanak egymásban és szervezeteket hozzanak létre. Széleskörű bizalom és spontán társulási készség hiányában a szervezeti

11 innováció motorja vagy az állam a maga közvetlen beavatkozásával, vagy a közvetlen külföldi beruházás önállóan vagy vegyesvállalatok létesítésével (Fukuyama, 2007:470). A társadalmi tőke / spontán társulási készség egyike a GDP t meghatározó tényezőknek, hatása az ipari struktúra kialakulásában ragadható meg (milyen méretű cégstruktúra jön létre, a vállalkozások egymással hogyan kooperálnak, milyen szervezeti hálózatokat alkotnak). Az ipari struktúra jellege viszont meghatározó abban, hogy az adott ország a globális gazdaság melyik szektorába tagolódik be (Fukuyama, 2007:473). A bizalomhiány ára A társadalmi tőke hiányára/rossz felhasználására Putnamhoz hasonlóan Fukuyama is több helyen felhívja figyelmet. Az anyagi tőkével éppúgy lehet építeni házakat, mint nukleáris fegyvereket; a tudós szellemi tőkéjét egyaránt állíthatja az orvostudomány és a biológiai fegyverek gyártására is. A társadalmi tőke ebből következően eszköze lehet a társadalmi fejlődésnek de akár a társadalmi kirekesztésnek is. etnikai konfliktusokat, törzsi háborúkat, korrupciót, bűnözést idézhet elő 1. A rossz felhasználás egyik példája az olasz maffia kialakulásában figyelhető meg. Diego Gambetta (1988) olasz maffiáról írott tanulmányában világosan nyomon követhető a torzulás folyamata és következménye. Megállapítása szerint az olasz társadalomban különböző történelmi okok miatt (pl. az udvar tudatos bizalom megosztó, olasz egységet ellehetetlenítő politikája) olyan akaratlan és spontán mechanizmusok gyökeresedtek meg, amelyek tartósan bebetonozzák az emberek közé a bizalomhiányt egymás felé és ezt kihasználva a maffia kihasználja és újra megerősítve a bizalomhiányt több, mint száz éve képes fennmaradni és működni (a rövid erősen centralizált, fasiszta rezsimet leszámítva). Az olasz nemességet már az as írások is kettős jellemként mutatják be (Paolo Mattia Doria, Antonio Genovesi). Az olasz nemesség különös alkalmazkodási folyamat során Nápoly és Szicília inkább alkalmazkodott az elnyomó hatalomhoz, mintsem fellázadt volna ellene, a magánügyek mindig megelőzték a közügyeket az udvar körül egyedül hírnévre és jóllétre váró olasz nemesek körében, egymás elleni játszmákban a bűn és gyilkolás természetes eszközzé vált a győzelem elérése érdekében. A nemkívánatos olasz egység kialakulását mind a Bourbon, mind a Habsburg udvar a bizalom folyamatos megosztásával érte el. Ez jó alapot adott a maffiának, amely a 19. században teljesedett ki Franchetti okfejtése alapján két összefüggő okcsoport együttes 1 Orbán Annamária Szántó Zoltán: Társadalmi tőke. 4_tanulmany_1_4.pdf

12 jelenléte alapján. Egyrészt hiányzott az elfogultatlan és következetes igazságszolgáltatás; másrészt lezáródtak a társadalomban a gazdasági mobilitási csatornák. Az első miatt folyamatos védekezésre volt szükség, a második ok azt eredményezte, hogy előre jutni csak az egyívásúak legyőzésével lehetett nem a versenytársak felülmúlásának kultúrája gyökeresedett meg, hanem azok becsapásának módozatai terjedtek el. Gambetta szerint azokban a társadalmakban/azon társadalmi csoportokban, ahol erős patriarcha vezető jelen volt a közösség életében, ahol teljesen lefolyódott a társadalmi és gazdasági mobilitás. A bizalomhiány és korlátozott társadalmi mobilitás ott nem eredményezett maffia jellegű rendszerek kialakulását, ahol vagy erős központi vezetés volt, vagy önellátó gazdálkodás. Ezeken a helyeken széttöredezett társadalmi világot teremt és a nyomorúságos viszonyok folyamatos újratermelését eredményezi. Ahol megnyílt a lehetősége a társadalmi mobilitásnak, de egyébként társadalmi tőkehiányos/bizalomhiányos társadalmi formáció alakul ki, ahol a kedvezmények nyújtása és ennek rendszere felülírja a törvényt ott az emberek csoportokba verődnek és ott keresnek oltalmat, akik a közösségen belül tiszteletet vívtak ki maguknak. A maffiózók a szicíliai társadalomban nem bűnözőknek látják magukat, hanem olyan egyéneknek, akik képes egyénileg érvényesíteni azt az igazságszolgáltatást, amely feladatát a központi szervek nem képesek ellátni. A maffia az odatartozást, befogadást, az üzletek feletti garanciavállalást jelenti ott, ahol nincsen bizalom a társadalom tagjai között beiktatnak egy harmadik személyt az üzletbe. A harmadik fél (a vezető) mindkét érintett szereplőért garanciát vállal, garanciát vállal az üzlet betartására, a fizetésre különben a maffia szigora minden érdekeltre lesújt. Legitim tekintélyt jelent, amely védelmet ad a bizalomhiányos környezetben egyébként korlátlanul kiszolgáltatott és védtelen egyénnek. Gambetta szerint a maffia sikeresen alkalmazza a Williamson által azonosított négy együttműködési motivációt: a kapcsolatok fenntartásának oka a félelem a szankciótól, kölcsönös gazdasági érdekek előmozdítása, együttműködés pozitív jellegének érzete, rokoni vagy baráti kapcsolatok jelenléte az üzletfelek között. Ennek a rendszernek a fenntartása (a bizalomhiány ára) itt is magas költségekkel jár: nő az erőszak, megnő az egyes üzletekre vetített tranzakciós költségeket, a maffiózónak megéri fenntartani a rendszert, mert a biztosítás az ő közvetlen hasznát jelenti. Ahogy Gambetta fogalmaz, az egyéni racionalitások összegződéséből előálló rendszer fenntartása kollektív katasztrófa mert magas a gyilkosságok száma, drágább az üzletkötés, gyenge az ösztönzés az innovációra, humán tőke legjava elvándorol, magas a csalások aránya, száma, gyenge az áruk és szolgáltatások minősége mindez szándékolatlan következménye a társadalmi tőke hiányának.

13 A társadalmi tőke, mint fejlesztéspolitikai eszköz Mindezek után láthatóan nem véletlen, hogy a társadalmi tőke leíró jellegű megközelítését egyre inkább felváltották az aktív, beavatkozási eszközként rátekintő értelmezések. A közpolitika felismerte, felfedezte és újrakeretezte a fogalmat: központba azt a kérdést helyezve, hogyan segítheti elő a fejlesztéspolitika a társadalmi tőke erősítésével a közös célok (fejlődés, együttműködés elősegítése, szegénység, kirekesztődés felszámolása) elérését? Hogyan lehet eszköze a társadalmi tőke a fejlődésnek? A társadalmi tőke szegény országban a fejlődés záloga, gazdag országban a gazdagodás negatív hatásainak ellenszere, jóléti gazdaságban az állam egy lehetséges helyettesítője, piaci gazdaságban a tranzakciók hatékonyságát fokozó intézmény, az USA ban a terrorizmus és a természeti katasztrófák okozta társadalmi sokkok elleni védelem eszköze, poszt szocializmusban az újraépítendő civil társadalom alapköve mondja egy, a társadalmi tőke fejlesztési lehetőségeit megvizsgáló tanulmány 2. A fentiek felismerése után dinamikusan nőtt a társadalmi tőkével foglalkozó kutatók, kutatások száma ismét újradefiniálva a társadalmi tőke fogalmát. Továbbra is jellemző az egységes definíció hiánya, egymás mellett élő párhuzamos meghatározások, dimenziók azonosítása figyelhető meg a klasszifikációkban. 2 h/kutjel/pdf/a768.pdf

14 Társadalmi tőke definíciói Világbank, 1999 A Világbank definíciója szerint a a társadalmi tőke azokra az intézményekre, kapcsolatokra és normákra utal, amelyek adott társadalom társas interakcióinak mennyiségét es minőséget alakítják 3. Tágabb értelemben a csoportokon belüli és közötti kapcsolatokat is jelenti, ezen túl magában foglalhatja a társadalmi, politikai környezetet a kapcsolatokon túl tartalmazva a bizalmat, hagyományokat, szokásokat is. OECD Well being kutatás Az OECD well being kutatási projektjében foglalkozik a társadalmi tőke mérésével. Az OECD a társadalmi tőke közjószág értelmezése mellett foglal állást (elkülönítve az emberi és anyagi tőkéktől), nem egyénekhez, hanem az egyének közötti kapcsolatokhoz kötve azt 4. A társadalmi tőke fogalom jelentés és értelmezésváltozásának jó összegzését adja Narayan definíciója: a társadalmi tőke a társadalmi viszonyokba/struktúrákba és a társadalom intézményrendszerébe ágyazódva lehetővé teszik a társadalom tagjai számára egyéni és közösségi céljaik elérését (idézi Hobbs 2000:1) 5. Európai Bizottság, 2005 Az Európai Bizottság Foglalkoztatási, Szociális és Esélyegyenlőségi Bizottsága meghatározásában a társadalmi tőke egy közösség vagy társadalom kooperációs es kollektív cselekvési képessége (Europaeische Komission 2005, idézi Orbán Szántó) Orbán Annamária Szántó Zoltán: Társadalmi tőke. 4_tanulmany_1_4.pdf

15 A társadalmi tőke haszna/kára A Tárki kutatásában a társadalmi tőke fejlesztéspolitikai előnyeit/hátrányait vizsgálata, és adott katalógust az azonosítható előnyeiről/hátrányairól. A főbb megállapításokat táblázatos formában összegezzük: Előny Hátrány Általános gazdasági növekedés Zárt gazdasági közösségek, torz információáramlás alakul ki (pl. kartellek) Alacsonyabb bűnözés Túl erős kontroll a személyen, korlátozott individualizmus Fokozódó iskolai teljesítmény Iskolai innováció beszűkülése Jobb lelki, egészségi állapot Hatékonyabb közigazgatás bezáródó, öncélú vagyonszerző közösségek kialakulása Magasabb színvonalú közszolgáltatások Korlátozott hozzáférés a magasabb szintű szolgáltatásokhoz Demokratikusabb politikai kultúra Ha csalódnak az emberek az alapintézményekben, könnyen visszafordulhat az irány, és erős antidemokratikus attitűdök alakulhatnak ki (Weimar) A társadalmi tőke típusai A társadalmi tőke lehet összetartó, összekötő és összekapcsoló társadalmi tőke. Összetartó társadalmi tőke Az összetartó (bonding) társadalmi tőkét erős kötések jellemzik (családon, rokonságon belüli kapcsolatokra, nemzetiségeken etnikai csoportokon belüli kapcsolatrendszerre jellemző leginkább).

16 A csoporton belül a kölcsönös segítséget, szolidaritást jelent emiatt forrása lehet a kirekesztő, másokat kizáró homogén csoport és közösségi tudat kialakulásának is, az általános másikkal szembeni ellenséges magatartásnak is (Tóth, 2009) 6. Összekötő (bridging) társadalmi tőke A különböző társadalmi csoportok közötti együttműködési képességet, kapcsolatteremtést kifejező tőketípus. A kapcsolatok kevésbé erősek és sűrűk, mint az összetartó társadalmi tőke esetében ezért alkalmasabb a társadalmi csoportok, rétegek közötti kapcsolatteremtésre, integrációra. Összekapcsoló (linking) társadalmi tőke A társadalmi tőke aktív megjelenésének terepe a társadalom különböző vertikumai közötti kapcsolatok kiépítésére és fenntartására alkalmas tőkefajta. Tipikusan a kormányzat és civil társadalom közötti hierarchikus egységek összekapcsolására alkalmas, ezek együttműködését elősegítő áttételt jelent. A társadalmi tőke forrása A Világbank már idézett kutatásában a társadalmi tőke nyolc forrását különbözteti meg, ezek: Család Közösség Etnikai csoport Civil társadalom Vállalkozások 6 phd.lib.uni corvinus.hu/367/1/toth_aniko.pdf

17 Közszféra Nemi szerepek Oktatás Tanulmányunk szempontjából legfontosabb forrásterületek a család és az etnikai csoport. A család a társadalmi szocializáció színtere. A gyermek ebben a tanulja meg, hogy mennyire bízhat a családon kívüli kapcsolatokban, a társadalomban általában. Az etnikai csoport rendkívül hasznos erőforrás lehet például a rokoni kapcsolatok szorosabbra fűzésével, gazdasági erőforrás biztosításával. Elemzésünk szempontjából az etnikai csoport, mint a társadalmi tőke egyik forrása, ezért ezzel külön, részletesen foglalkozunk. A társadalmi tőke mérése A társadalmi tőkét többféleképpen mérhetjük. Legelterjedtebb dimenziói a következők: Általánosított bizalom Politikai intézményekbe, civil társadalomba vetett bizalom Személyes kapcsolatok kiterjedtsége, mélysége, Kapcsolati tőke szerkezete, benne áramló minőségek azonosítása és mérése (pl. segítségkérés) Társadalmi normák Tárki Európai Társadalmi Jelentés, 2009 A társadalmi tőke mérésének legfrissebb adatait a Tárki 2009 es kutatási eredményei alapján ismertetjük 7. A kutatás adatsorai az Európai Unió tagállamainak átlagához viszonyított értékeket mutatnak be, illetve elkülönített almintán vizsgálták az újonnan csatlakozott/volt Szovjetunió tagállamaira jellemző adatokat. 7

18 Bizalom általánosított bizalom mértéke a skandináv országokban a legnagyobb, a kelet közép európai és a dél európai országokban pedig a legkisebb a (politikai) intézmények iránti bizalom kisebb eltérésekkel, de többé kevésbé azonos mintázatot mutat mind a nyugat mind a kelet közép európai országok esetében, Magyarországon a keleti tömbtől eltérő módon a politikai intézményekbe vetett bizalom szintje az átlagosnál (az EU15 átlagánál is) magasabb. A partikuláris bizalom (amely a családban, szomszédokban, ismerősökben való bizalom szintjét méri) mértéke Finnországban és Svédországban a legmagasabb, Hollandiában, Szlovéniában és Lengyelországban a legalacsonyabb Magyarország az inkább bizalomhiányos országok között, az utolsó harmadban helyezkedik el mindhárom bizalomtípust illetően. Az általánosított bizalom szintje az EU25 országainak átlaga (30%) alatt, de az újonnan csatlakozott országok átlaga (15%) felett van (25%). Ha a bizalom szintje alapján három csoportba soroljuk az európai országokat (3 ábra), akkor Magyarország az alacsony bizalomszintű (Lengyelországtól Magyarországig terjedő) csoport tetején található áll a következtetések között. A Európai Unióhoz csatlakozott új tagállamok megkérdezettjeinek több mint kétharmada (68%) szerint a korrupció széleskörű. A magyarországi közvélemény ennél valamivel kisebbnek látja a korrupció elterjedtségét (64%). Kapcsolati tőke A Tárki a kapcsolati tőke mérésekor a barátokkal és szomszédokkal való találkozás gyakoriságát méri. A barátokkal való találkozás gyakorisága egész Európában magas A szomszédokkal való kapcsolattartás Hollandiában a legmagasabb, és a mediterrán, valamint közép európai országokban alacsony. Ennek okát a kutatók azzal magyarázták, hogy a szomszédokkal való kapcsolattartást megelőzi a család. Magyarország a barátokkal való kapcsolattartásban 24 helyen szerepel a 27 országból, a szomszédokkal való kapcsolattartás és a segítőkészség feleakkora hajlandóságot mutat, mint

19 a legkevésbé szomszédsági kapcsolatokat igénylő és legkevésbé segítőkész országok értékei alapján. A barátokkal gyakran találkozók aránya átlagos, de a barátokkal ritkán vagy sosem találkozók aránya magas. A munkatársakkal való munkahelyen kívüli barátság elterjedtsége és a szomszédokkal való társasági kapcsolatok szintje nagyon alacsony. A bizalmas társalgás nem jellemző a kapcsolatokban. A vizsgált tizenhárom ország megkérdezettjeinek valamivel több mint ötöde véli úgy, lenne olyan barátja vagy rokona, akitől kb. egy havi jövedelemnek megfelelő összeget tudna kölcsönkapni. Magyarországon ez az érték jóval magasabb (31%), s ebben csak Szlovénia (34%) előzi meg. A többség (71%) bízik személyes ismerőseikben, s ebben Magyarország sem tér el az átlagostól (74%). Az összes megkérdezett közel harmada (30%) általában nem bízik az emberekben (az adott ország lakosaiban). Magyarország esetében a bizalmatlanok aránya sokkal alacsonyabb (19%). Társadalmi normák A társadalmi normák között a segítőkészséget, mint az altruista magatartás kifejeződését kutatták le az összehasonlító európai vizsgálatban. A segítőkészsége mértéke eltérő, de jellege hasonló az európai országokban: családon belül magas az értéke, családon kívül leginkább a betegek és fogyatékkal élők felé irányul. Az előzőeknél valamivel kevesebben segítenék az időseket (63%), a szomszédjuknak még kevesebben nyújtanának segítséget (53%) a bevándorlókat pedig csak igen kis hányad támogatná (26%). A segítségnyújtás mértéke is alacsony, a kapott segítség az EU átlagnál közel 30% al alacsonyabb, a nyújtott segítség az átlag kevesebb, mint fele!

20 Civil társadalmi aktivitás A negyedik vizsgált dimenzió a civil társadalmi aktivitás, amelyben a civil szervezete aktív tagságának számát vetették össze a megfigyelt EU tagállamokban. A civil társadalmi aktivitás a skandináv országokban a legmagasabb, Bulgáriában és Magyarországon a legalacsonyabb. A civil társadalom terjedelme igen alacsony. Amíg a huszonhét vizsgált európai országban átlagosan a megkérdezettek 55% a nem tagja semmilyen civil szervezetnek, addig Magyarországon ez az érték 79%! A tanulmány összegző megállapítása a társadalmi tőke vonatkozásában: Összességében a magyarországi társadalmi tőke az Európai Unió országaival való összehasonlításban olykor alacsonynak tűnik (általánosított bizalom, civil társadalmi aktivitás, barátság (különösen annak intimebb, illetve segítségnyújtásban megnyilvánuló formái)), olykor átlagos vagy annál valamivel magasabb (politikai intézményekbe vetett bizalom, munkatársi barátság).