Evolúciós alapozó. Az evolúció gondolata

Átírás

1 Evolúciós alapozó Az evolúció gondolata Közös ős, fajok egymásba alakulása: Kr. e. VI. század: Anaximandrosz, Al-Jahiz, Csuang-Ce XVIII. század: Jean-Babtiste Lamarck, Carl von Linné XIX. Század: Charles Darwin és Alfred Russel Wallace közös előadása a Linné Társaságnál 1859: Charles Darwin: A fajok eredete Lamarcki vonal: az életben szerzett tapasztalatok öröklődnek Darwini vonal: gradualizmus, vagyis a változás léptéke nagyon lassú, emberi szemmel szinte észrevehetetlen 1865: Gregor Mendel az öröklődő tulajdonságok mintázatának mátrixa. Kevés tudományos bizonyíték A darwini és a mendeli modell összeegyeztethetősége 1940-ben válik lehetővé a DNS molekula leírásával (Oswald Avery) A viszonylag szűk területek után az evolúció elmélete a XXI. századra sok területet meghódított a biológián kívül: ökológia, genetika, fiziológia, orvostudomány, pszichológia, számítástechnika (ez utóbbiak alkalmazott területek!) A természtes kiválasztódás evolúciós elméletének alapjai Darwin alaptételei és következtetések: a) a tulajdonságok öröklődnek b) a szaporodási lehetőségek a fajon belül elvileg korlátlanok c) az erőforrások korlátozottak az egyedek között verseny alakul ki az erőforrásokért a több erőforrást birtokló egyedek tulajdonságai jutnak tovább a következő nemzedékbe Az evolúció komplex elmélete és félremagyarázásai Összességében: az evolúció lényege a környezethez való optimális alkalmazkodás, az oda-vissza ható evolúciós kör természetes szelekció Szociáldarwinizmus: az evolúció elvszintű redukálása, önkényes részlet az elméletből, az az erősebb kutya baszik elve (mesterséges szelekció) Nietzsche, Hitler, fajelmélet. A természetes szelekció és a szexuális szelekció Az evolúció-biológusok és az evolúciós pszichológusok nagy része az evolúció hajtóerejének a természetes szelekciót tekinti. Egyes kutatók legújabban (pl. Geoffry Miller) felhívják a figyelmet a szexuális szelekció fontosságára (ld. pl. emberi elme sokszínűsége pávafarok)

2 Az öröklődés Az öröklődésért a gének felelősek. A gén a sejtmagban található DNS molekula bizonyos szekvenciája. Az egyed teljes génkészlete a genotípus. Az adott genotípus és a környezet határozza meg az egyed fenotípusát, az élőlény megfigyelhető jellegzetességeit. (ld. pl. napbarnítottság.) A változatosság Az evolúció során a változó környezeti hatások szükségszerűen generálják a fenotípus változásának igényét is. Ennek kulcsa a mutáció. Mutáció végbemehet sejtosztódás, ivaros szaporodás során. Egy gén vagy annak allélja a másolás során megváltozik, így hatva a fenotípusra is. Ez vagy beválik vagy nem. A mutációk nagyrésze káros és előidézhetik vegyszerek, élelmiszerek, vírusok, sugárzás stb. Erre a szervezet DNS-javító mechanizmussal reagál, amely egyensúlyba igyekszik hozni a káros (pl. rákot okozó) és az előnyös mutációk arányát. (sarlósejtes vérszegénység előnye / hátránya) Másik lehetőség az allél-frekvencia változása A természetes szelekcióról még egyszer Egy populációban a környezethez viszonyítva előnyös tulajdonságokkal rendelkező egyedek nagyobb valószínűséggel találnak maguknak párt, így tulajdonságaik nagyobb valószínűséggel jelennek meg a következő nemzedékben. Ez az ún. fitnesz. Fontos a szelekciós nyomás, ennek három fajtája: stabilizáló, szétválasztó, irányító szelekció A természetes szelekció mellett, illtve részeként működik a nemi v. szexuális szelekció Fontos kérdés, hogy mi a szelekció egysége? Gén? Egyed? Faj? Egyik sem zárja ki a másikat ld. allél-versengés (genetikai sodródás és génáramlás) vagy csoportszelekció (kooperatív és altruista viselkedés) Az adaptáció Az adaptáció tehát egy faj alkalmazkodása a környezeti feltételekhez, illetve a környezeti változásokra való reagálás az allélok gyakoriságának megváltoztatásával vagy mutációval. Pl. antibiotikum-rezisztencia vagy a zsiráf-eset. Az adaptáció a szelekciós nyomására kialakíthat divergens evolúciót (eredetileg azonos funkcióval bíró testrészek funkciójának szétválása ld. szárny, uszony, kéz, pata. Illetve kialakíthat konvergens evolúciót: az eredetileg más funkciót ellátó testrészek hasonló funkcióra tesznek szert egymással nem rokon fajoknál: a különböző repülő élőlények szárnya Egyes testrészek viszont az idő során funkció nélkülivé válnak és elcsökevényesednek (farok, bölcsességfog, férfiak mellbimbója

3 A koevolúció Egyes fajok (pl. szimbiózisban vagy éppen egymással versengésben élők) evolúciója adaptív hatással van a másikra. Ha pl. egy gyíkfaj mérget fejleszt ki a kígyó ragadozó ellen, annak egy idő után erre rezisztenciája fog kialakulni. Az evolúció tehát a fajokon belül és a fajok között is KÖLCSÖNÖS hatás eredménye is. (Hiszen környezetnek felel meg az élővilág is) Versengés, élősködés, kooperáció A versenés elsősrban fajon belül, az egyedek között érvényes, hiszen egyféle erőforrásra van szükségük Fajok közötti versengés elsősorban a táplálék és területszerzés kapcsán alakulhat ki, illetve ragadozó és zsákmányállata között. Élősködés, ha az az egyik félnek jó, a másiknak kifejezetten káros (bélférgek/?/, kakukk /?/) Kooperáció: ha mindkét félnek hasznos (gomba-fenyő gyökér) Az etológia A biológiának az állatok viselkedésével foglalkozó ága. A viselkedés két fő csoportja: öröklött vagy tanult. Fontos ezeknek az aránya is. Fontos a természetes körülmények közötti megfigyelés, amit korábban az állattan (ld. Pavlov) elutasított. Megalapítója Konrad Lorenz ( ). Elméleti kerete az evolúció. Fontos szerepe volt a tanulás modern értelmezésének kialakításában (öröklött alapok, de rugalmas tanulás) Humán etológia Az emberi viselkedés biológiai alapjaival foglalkozik, illetve annak öröklött és tanult komponenseivel. Az etológiából eredően alapvetően evolúcionista szemléletű Számos alapvető emberi viselkedést kezdett vizsgálni evolúciós szempontból Kognitív pszichológia Az emberi elme vizsgálatával foglalkozik. Az idegrendszert számítógéphez hasonló struktúraként képzeli, amelyben bizonyos mentális funkciók bizonyos agyi modulok köré épülnek. Ez az emberi elme moduláris modellje (ld. pl. hallókéreg, mozgató kéreg, látókéreg stb.) A moduláris modell kiválóan magyarázható az evolúciós elmélet keretében Az evolúciós pszichológia A humán etológia és a kognitív pszichológia szintézise. Alapgondolatai mindkét irányzatnál tovább mennek: az emberi törzsfejlődés idejének 99%-át vadászó-halászó életmódban töltöttük. Az emberi viselkedés, természet, mentális felépítés evolúciós örökségünk. Ennek része a rugalmas tanulás képessége is.

4 Az EP sokáig (80-as, 90-es évek) elvont elméleti tudomány volt, amely még saját tudományos kereteit is nehezen határozta meg. Az ezredforduló után az EP egyre nagyobb teret hódít, a tudomány vizsgálati területei egyre bővülnek, s így válnak mindennapi jelenségek magyarázatává, alkalmazott tudománnyá (ld. pl. orvoslás, pszichoterápia). Az EP alapgondolata tehát: az emberi viselkedésrendszer és mentális struktúra az evolúció, így tehát vadászó-halászó életmódunk és környezetünkhöz való alkalmazkodás eredménye. Mentális képességeinket és viselkedési stratégiáinkat a természetes és a szexuális szelekció formálta ilyenné, ebből adódóan személyiségünk és szokásaink jobban megérthetők, ha evolúciós múltunkból indulunk ki. Az evolúciós pszichológia vizsgálati területei Csoportok, rokoni és baráti kapcsolatok. Személyközi vonzalom. Párválasztás, párkapcsolat, szexualitás. Agresszív viselkedés, bántalmazás Stresszorok és szorongó viselkedés Civilizációs betegségek, és azok orvoslási lehetőségei (cukorbetegség, elhízás, szívinfarktus stb.) Mentális zavarok (depresszió, pánik, fóbiák, hiperaktivitás

5 Nyugati táplálkozás és evolúció Az előemberek kb. 8 millió évvel ezelőtt jelentek meg és 2 millió évvel ezelőttig vannak leleteink. Ők még nem a homo- nembe tartoztak, de már hominidák voltak (emberszerűek) Az első homo-k kb. 2 millió évvel ezelőtt jelentek meg (homo habilis). A mezőgazdaság legmerészebb becslések szerint is kb. 10 ezer évvel ezelőtt alakult ki. Az emberiség tehát kb. 10 ezer évvel ezelőttig úgynevezett paleolit életmódot folytatott vadászott, halászott, gyűjtögetett, többnyire nem volt állandó élőhelye az emberi csoportoknak, hanem vándoroltak. Érdekes, hogy ha százalékosan megnézzük, ez a letelepedett, termeléssel egybekötött életmód mindössze 0,125%-a a hominidák megjelenéséhez viszonyítva. Ez képletesen azt jelenti, hogy egy teljes nap 24 órájához viszonyítva 1,8 perce élünk letelepedett, termesztéssel és tenyésztéssel foglalkozó életmódot Ez két dolog miatt érdekes: 1. Az evolúció rendkívül lassú folyamat. A valaha adaptívként szelektálódott tulajdonságaink nehezen tűnnek el a génállományból, ehhez százezer, akár millió évek kellenek. 2. A földművelő és állattenyésztő életmód gyökeresen változtatta meg az emberiség táplálkozási szokásait (erről bővebben majd később) Mindebből az következik, hogy az emberiség eddigi történetének kb. 99.8%-ban paleolit életmódhoz és táplálkozáshoz adaptálódott. Ez a 10 ezer év, és ehhez képest is az a párszáz év, amely még gyökeresebben változtatta meg életmódunkat, rendkívül rövid idő az alkalmazkodáshoz. Végső következtetés: az emberi szervezet és psziché genetikailag még most is a paleolit életmódra a legalkalmasabb. A paleolit életmód Mit is jelent tehát a paleolit életmód? Elsősorban a táplálkozásban mutatkoznak különbséget. Az ősi idők embere egyáltalán nem fogyasztott termesztett, feldolgozott élelmiszereket. A vadászó-halászó életmódból következik, hogy friss, a természetben található zöldségekkelgyümölcsökkel táplálkozott, illetve a levadászott állatok húsát és zsírját fogyasztották. Ez a tápanyagok szintjén azt jelentette, hogy mérsékelten fogyasztott szénhidrátokból, amely természetes, lassan felszívódó szénhidrát volt, viszonylag magas volt viszont a fehérje és a zsír mennyisége. A zöldség-gyümölcs fogyasztás miatt ásványi anyagokban gazdag, rostos tápanyag került az ember szervezetébe. +A paleolit ember rendkívül sokat mozgott. A civilizált ember Ehhez képest a mezőgazdaság és állattenyésztés megjelenésével az ember egyre többször és nagyobb mennyiségben fogyasztott termesztett, feldolgozott élelmiszert és tenyésztett állatok húsát Napjainkban, a 20. század óta az étkezési változások még drámaibbak. Az élelmiszerek feldolgozásával gyakorlatilag korlátlan mennyiségben jelent meg a cukor, a gyorsan felszívódó szénhidrát, a transzzsírok, illetve a feldolgozás és tartósítás során felhasznált mesterséges vegyszerek.

6 Ezekre belátható módon nem volt felkészülve az emberi szervezet és emésztőrendszer A században drámaian csökken az ember mozgással eltöltött óráinak száma. Ezek új rendellenességek és betegségek megjelenéséhez vezettek. Megszaladási jelenségek A megszaladás biológiai, evolúciós jelenség, akkor fordul elő, ha valamilyen szelekciós hatás egy tulajdonságot optimális paraméterein túl, minden korlát nélkül változtat, növel. Ilyen az állatvilágban a pávafarok a tojók ízlése futtatta meg az irracionálisan színes és hatalmas pávafarkat, ami a hímek életét is veszélyezteti. Az embernél ilyen az édes íz kedvelése nyomán kialakult megszaladás. Az édes íz kedvelése nyilvánvalóan hasznos evolúciós tulajdonság, hiszen a szénhidrát a szervezet legfontosabb gyors energiaforrása. Ugyanakkor a természetes közegben az ember ehhez nehezen jutott hozzá nagyobb mennyiségben. Manapság viszont évi több tíz kg cukorral elégítjük ki édesség iránti igényünket, amire szervezetünk egyáltalán nincs felkészülve, számos betegség forrása. Egyéb megszaladási jelenségek: - tudatmódosítás (drogok, alkohol) - prostitúció - autó és egyéb státusszimbólumok - hatalom és politika (az egészséges hierarchián túl) - maga a pénz és az azzal szerzett dominancia Mindezeknek a másik oka az emberi tömegkultúra kialakulása, a kis, zárt csoportok biztonságának megszűnése, ezáltal a bizonytalanság és az átláthatatlanság kudarca. Obesitas Összetett zavar, amelynek leglátványosabb eleme a magas testzsírtartalommal párosult magas testtömegindex (TTI = testtömeg - kg/ testmagasság négyzete m2) Egyéb jellemzői: lassult anyagcsere, hormonváltozások, ízületi elváltozások, gerincproblémák. Szövődménybetegségek: - Anyagcsere-zavarok, II. típusú cukorbetegség, köszvény - Szív- és érrendszeri megbetegedések, magas vérnyomás - Magasabb rizikófaktor a bizonyos fajta daganatos megbetegedésekre - Mozgásszervi problémák A nyugati étrend anomáliái 1. A tej Az ember, akárcsak a többi emlős, csak szopási időben rendelkezik a tejcukrot lebontani képes laktázenzimekkel. Felnőttkorra ez inaktiválódik (az emberiség legnagyobb részénél, mert azért már megindult némi adaptáció) De itt nemcsak a tejcukorral, hanem a tej egyéb összetevőivel gond van 1. A nyers vagy rosszul feldolgozott tej rengeteg baktériumot hordoz 2. Bizonyos típusú tehén tejétől fokozódik az I. típusú cukorbetegség kialakulásának kockázata

7 3. A tehéntej inzulinszerű Növekedési Hormint (IGF) tartalmaz, amely érthető, hiszen a borjúk gyors növekedésének elérése a cél. Felnőtt emberekben viszont ez az IGF a bélfalon áthatolva erőteljesen növeli az inzulinválaszt és a hasnyálmirigy működését, ezáltal magas kockázatúvá válik a cukorbetegésg, bizonyos fajta rákbetegségek, autoimmun betegségek 2. A kenyér Kényes téma, hiszen a kenyeret ősi tápláléknak tekintjük, még a keresztény vallással is összefonódott ( mindennapi kenyerünket / kenyérkereső stb.) A termesztett gabonák többsége és bizonyos zöldségek (búza, kukorica, krumpli) ún. gyorsan felszívódó szénhidrátot tartalmaz drámai mennyiségben. A paleolit étrendünkben nyoma sem volt a gabonaféléknek, főleg nem ilyen mennyiségben és termesztve. A földművelés kényszermegoldás volt az ember számára, amikor létszáma megnőtt és nagy verseny alakult ki a vadászterületekért és az élőhelyekért. Ennek bizonyítéka a földművelés iszonyú lassú terjedése. Bizonyítékokat találtak arra, hogy a földművelés friss elterjedésekor az azt bevezető népeknél jelentős egészségügyi válság alakult ki: járványok, autoimmun betegségek, a testméret hirtelen csökkenése az utódoknál. Amikor a földművelésre áttértünk, szervezetünk hirtelen olyan tápanyagokkal találkozott, amelyek tökéletes feldolgozására, a bennünk lévő biológiailag aktív anyagok semlegesítésére nem volt felkészülve, és erre még ma is csak nagyon kis részben képes Az egyik főszereplő itt az inzulin, egy hasnyálmirigy által termelt hormon, ami segít a cukornak bejutni a sejtekbe (azaz nem marad a cukor a vérben). Ha túl sok a cukor, akkor a sejtek csökkentik az inzulinra való érzékenységüket, így megállítják a cukor bejutását a sejtbe, tehát az a vérben marad. Mivel a cukor fogyasztása alapvetően inzulintermelést indít be, hosszú távon a sejtek inzulinrezisztenssé válhatnak, azaz vakok lesznek a cukorbevitelre. Ez a cukorbetegség előszobája. Hosszú távon az inzulinháztartás annyira felborulhat, hogy a hasnyálmirigy leáll a termeléssel, ez pedig azt jelenti, hogy az elfogyasztott cukor nem jut be a sejtekbe, azok éheznek, miközben a vércukorszint magasan marad, ami pedig károsítja a veséket és tönkreteszi a folyadékháztartást, hosszú távon komolyabb betegségekhez is vezethet. Nagyon fontos mutatója az élelmiszereknek tehát az, hogy mennyire vált ki erős inzulinválaszt, mennyire emeli meg hirtelen (GI), illetve mennyire tartósan a vércukorszintet (GL).

8 Az ábrán jól látható, hogy a közvetlen édességeken kívül a gabonából, krumpliból, rizsből készült ételek glikémiás indexe a legmagasabb, és ráadásul gyorsan felszívódó szénhidrátok. A hagyományos zöldségek kis inzulinemelkedést és lassú ütemű inzulintermelést váltanak ki. Ezek a lassan felszívódó szénhidrátok. Belátható, hogy a gyors és magas inzulinválasz káros a szervezetre nézve, elsősorban a cukorbetegség kialakulásához vezet, de ez az ún. metabolikus szindróma más betegségekkel is összefüggésbe hozható: - bizonyos rákfajták pl. bél- / vastagbélrák, mellrák, - gluténérzékenység, cöliákia - egyéb autoimmun betegségek - bélgyulladás, krónikus hasmenés / székrekedés 3. A koleszterinmítosz A 20. században a táplálkozással kapcsolatos tévhitek sora jelent meg, amikről mostanára egyre inkább kiderül, hogy nagyobb kárt okoztak, mint amennyi hasznuk volt. A koleszterin egy szteránvázas vegyület, amely minden emberi és állati sejtben megtalálható. Különösen nagy mennyiségben fordul elő egyes szervekben, pl. a mellékvesében, idegrendszerben és az epében. Koleszterint a szervezet minden sejtje előállít; a legnagyobb mennyiséget a máj. A sejthártyák felépítésében van fontos szerepe, továbbá sokféle hormon szintézisének kiindulási anyaga. Ha a koleszterin egyensúlya felborul, egy bizonyos koleszterinfajta hajlamos lerakódni az érfalakra, ezáltal szív- és érrendszeri betegségek előidézője lehet. DE - > A koleszterinszint emelkedése önmagában nem jelenti, hogy le fog rakódni az érfalakra. Ezt már a legújabb kutatások is bizonyítják. A koleszterinszint a korral természetes módon emelkedik. Magasabb életkorban a magasabb koleszterinszint védőfaktornak bizonyult számos elsősorban szív- és érrendszeri - betegségekkel szemben.

9 Önmagában a táplálkozással csökkentett koleszterin kb. 5%-ban képes módosítani az összkoleszterinszintet. Azaz sokkal károsabb elhagyni pl. a tojást az étrendünkből, mint amennyi haszna annak van. A koleszterinszint nem jósolja be a szívbetegséget és a szívhalált. A koleszterinszint csökkentésére kifejlesztett gyógyszerek (a sztatinok) erőteljesen károsítanak bizonyos agyi tevékenységeket (memóriaromlás, demencia), ingerlékenységet, agressziót idézhetnek elő. A magas cukortartalmú ételek sokkal hamarabb vezetnek bármiféle egészségügyi zavarhoz, mint a koleszterin. Elhízás, cukorbetegség, rákfajták, autoimmun betegségek stb. 4. A sómítosz A koleszterinhez hasonlóan a só is régi mumusnak van kikiáltva, mert emeli a vérnyomást. Ha sok sót fogyasztunk (a modern ember grammjával számoljunk, hiszen a só szinte minden feldolgozott élelmiszerünkben benne van), a vese kiválasztja és üríti a felesleget. Elősorban tehát az már eleve egy lényeges pont, hogy önmagától a sófogyasztástól nem törvényszerűen nő a vérnyomás, ha a vese jól működik. Bizonyos kutatások azt bizonyították, hogy a nagyon kevés só hosszútávú bevitele jóval nagyobb halálozási kockázattal jár, mint a sok sóé. Ld. vízimajom-elmélet azt evolúcióban az emberi szervezet tehát nagyon is bőkezűen bánik a só kiválasztásával. Ez azt feltételezi, hogy utánpótlásnak bármikor rendelkezésre kellett állnia. Ehhez adaptálódtunk. 5. Omega3 és D-vitamin Ez egy esszenciális zsírsav, azaz elengedhetetlen zsiradék az emberi élethez. Legfontosabb szerepe a gyermekkori növekedésben és az idegrendszer működésében van. Más emlősökhöz képest az embernek különösen nagy éhsége van az Omega3 zsírsavakra, ami csak még inkább megerősíti az ún. vízimajom-elméletet, hiszen az Omega3 zsírsavak legnagyobb természetes előfordulása a tengeri élőlényekben van. A növények többsége igen szegény ebben a fajta zsírsavban, de azért viszonylag sok található meg belőle a chia-magban, kiviben, lenben, vörösáfonyában, illetve a tojásban is elég sok van, főként akkor, ha a tyúkot zöld takarmánnyal vagy rovarokkal táplálják, nem pedig kukoricával, búzadarával vagy szójával. Az Omega3 zsírsav néhány elengedhetetlenül fontos szerepe: - A csecsemők egészséges növekedése - Jótékony hatás a szívre (csökkenti a ritmuszavar, a vérrögképződés kockázatát, lazítja az érfalat, ami csökkenti a vérnyomást, csökkenti az érgyulladások előfordulását. - Bár a rákkal való összefüggésben még gyerekcipőben járnak a kutatások, de az Omega3 zsírsavak (elsősorban az állati eredetűek) képesek csökkenteni a rák terjedését, illetve megelőzni kialakulását.

10 A természetben előforduló D-vitaminok többsége a D3-vitamin, amely az állati eredetű 7-dehidro-koleszterin elővitaminból alakul ki napfény vagy mesterséges besugárzás hatására. Az emberi bőr felszínét érő napsugárzás következtében szintén ebből az elővitaminból képződik a D3-vitamin. A szervezetünk számára szükséges mennyiséghez képest az élelmiszereinkben elenyésző a D-vitamin-tartalom, tehát pusztán étkezéssel nem tudjuk fedezni a D- vitamin-szükségletünket. A D-vitamin megtalálható zsíros halakban, halak májában, a tojássárgájában, valamint a dúsított élelmiszerekben (pl. gabonakészítmények, tejtermékek, margarinok), de ezekből nagy mennyiséget kellene naponta elfogyasztani, hogy elegendő vitaminhoz juthasson szervezetünk. A kielégítő vitaminellátottság feltétele a szabadlevegőn, napfényen való tartózkodás naponta minimum percig. A D-vitamin egészen a közelmúltig nagyon alul értékelt vitamin volt, sőt az utóbbi időben egy egész iparág épült a napfénytől való óvakodásra, naptejekre, napvédő szerekre, amelyek érdekes módon egyáltalán nem csökkentették, sőt növelték a bőrrák előfordulását. Összegzés Az emberiség törzsfejlődése során kb. 2 millió évet töltött el természeti közegben. Ez mind a napfénnyel, mind a tengerrel, mind a természetes táplálkozással való szoros kapcsolatát jelzi, az ezekhez való adaptálódását. Genotípusunk tehát ilyen körülményekre optimalizálta szervezetünket. Az utóbbi pár ezer, sőt jelentős mértékben csak az utolsó pár száz év olyan hirtelen és gyors változásokat hozott, amelyhez szervezetünk, evolúciós beállítódásunk még nem tudott jól alkalmazkodni és nagyon sokáig nem is fog. Ha táplálkozásunkat ez irányba változtatjuk vissza és feladjuk mozgásszegény életmódunkat, feltehetőleg egészségünk is jelentősen javulni fog. Konkrétan: nyers vagy enyhén sült-főtt zöldségek, sok gyümölcs, lehetőleg hormonés tápszermentesen nevelt állatok húsai, magvak, csonthéjasok, egészséges zsiradék ajánlottak. Nem ajánlottak: gyorsan felszívódó szénhidrátok (gabonafélék), sok cukor, feldolgozott élelmiszerek, transzzsírok.

11 Mentális zavarok és evolúció A testi betegségek olyan elváltozások, amikor a szervezet egyensúlyi állapota felborul és rendellenes folyamatok indulnak be. Ez a mai orvostudomány vívmányaival viszonylag jól diagnosztizálható és gyógyítható is (többségében). A mentális zavar a lélek / a psziché / az idegrendszer egyensúlyi rendszerének felborulása. Számos típusáról beszélhetünk Az evolúciós során a lelki egyensúly felborulásának számos funkciója volt és az egyensúly helyreállítására is megvoltak a szervezet, a lélek sajátos válaszai. Depresszió A depresszió alapérzése a gyász. A gyász természetes érzés, ami az egyén számára fontos személy / tárgy / szokás elvesztése utáni reakció. A gyász evolúciós funkciója megkérdőjelezhetetlen: segíti a személyt átvészelni az elvesztésből származó elviselhetetlen érzéseket, lassan elfogadni egy új életet, amelyben az elvesztett dolog már nincs benne. Azaz a gyász-reakciónak fontos adaptív funkciója van, azaz reproduktív előnyökkel jár(hat). A gyász fázisai 1. tagadás (ez nem történhetett meg) 2. harag (valaki hibás és azt meg kell büntetni) 3. alkudozás (hátha még van esély visszacsinálni valahogy) 4. depresszió (befordulás, inaktivitás, alvászavar, motiválatlanság, emlékfelidézés, a stressztől való megszabadulás) 5. elfogadás (az elvesztés tényének elfogadása, készen levés az új életre, továbbélés) A gyász és a depresszió lehetséges evolúciós előnyei - A depressziós fázisban lévő személy rengeteg energiát takarít meg, hiszen keveset mozog, inaktív, túlzott alvásigény jellemzi. Ez ráadásul gyakran összecseng olyan időszakokkal (tél), amikor az erőforrások korlátozottak. - A hierarchiában való veszteséget segít átvészelni és elfogadni az új pozíciót, hiszen csökkenti a versengés iránti motivációt. A csökkent étvágy és libidó segít elkerülni a versenyhelyzeteket, megóvja az egyedet a sebesülésektől. azaz: a vesztes visszavonul és megóvja magát a további sérülések lehetőségétől - A környezetből segítséget, gondoskodást vált ki, amely segíti az egyén túlélését és későbbi rátermettségét. - Az állapot gátolja a magas kockázattal járó explorációs folyamatok iránti vágyat is. - Erősítheti a kötődéseket, amelyek megmaradtak. - A csoport kirekesztésének elkerülését is elősegíti, így megelőzve az erőforrásoktól való teljes elesést.

12 A depresszió mint kórkép A gyász és depresszió tehát többnyire evolúciósan adaptív reakciók a veszteségre, a stresszre. Hogyan válik mégis ebből krónikus mentális zavar? Úgy, hogy jelen világunk, a nyugati típusú civilizáció már nem az a közeg, amelyben a fenti reakciók valóban adaptívak voltak. 1. Folyamatos stressz: A paleolit világban nem nagyon elképzelhető olyan állapot, amikor az egyed folyamatosan stressznek van kitéve. Nyugati életmódunk viszont olyan közeg, ami olyan sok információval, eseménnyel, tennivalóval bombázza a személyt, amelyben folyamatosan stressznek van kitéve. Logikus tehát, hogy a depresszió mint distressz reakció, mint védekező mechanizmus megjelenik, akár tartóssá válik. 2. Kiszakadás a csoportból: Törzsfejlődése során az ember többnyire zárt csoportokban élt. Kapcsolatrendszere nagyfokú biztonságot adott neki. A mai atomizált társadalomban az ember egyedül van és gyakran tanácstalan, melyre válaszreakciója a depresszió. Depresszió és táplálkozás Egyes fehérvérsejtek által kibocsátott anyagok gyulladást okoznak, amelyek hajlamosítanak a depresszióra. Az Omega-3 zsírsavak csökkentik a fehérvérsejtek ilyen tevékenységét, az Omega-6 zsírsavak serkentik. Bizonyos vizsgálat összefüggést fedezett fel a kirívóan alacsony koleszterinszint és az öngyilkosság között. Mindebből az következik, hogy a depresszió ellen táplálkozásunk megváltoztatásával is felvehetjük a versenyt. Pánikbetegség, pánikroham Pánikroham esetén intenzív félelem-érzet jelentkezik, amely perceken belül eléri csúcspontját. Ennek hatására zsibbadást, bénulást, légszomjat, erős szívverést, hőhullámokat érzünk. Légjárataink beszűkülnek. Erős rángások kísérhetik. Ha a pánikrohamok visszatérnek, az az emberben folyamatos alapszorongást generál, ebből les a pánikbetegség. Fontos figyelembe véve néhány evolúciós szempontot. Először is: a pánikroham tünetei kísértetiesen hasonlítanak arra, mint amikor az ember fuldoklik a vízben (szapora szívverés, légszomj, hiperventilláció, merev, görcsös izmok, kapkodás, kapálózás, esetleg ájulás. vízimajom elmélet. A pánik tehát a megsemmisüléstől, a haláltól való rettegés testi megnyilvánulása. Nyilvánvaló, hogy nem betegségként kellene rá tekinteni (ahogy a pszichiátria teszi), hanem meg kellene ismerni az embert és rájönni arra, hogy számára mi az az élethelyzet / személy / kapcsolat, ami halálfélelemmel tölti el. Ha megszüntetjük a stressz okát, megszűnik a pánik.

13 A pszichopátia Pszichopata az, aki bűntudat nélkül hágja át a közösség szabályait, gátlástalanul használ ki másokat, csak a saját érdekeit nézi, rendkívül intelligens, ezért jól manipulál. A társadalom kb. 1%-nál fordul elő ez a mentális zavar. Sokan tanult viselkedésnek tartják, de legújabban egyre gyakrabban bizonyosodik be örökölhetősége. Evolúciós értelemben a pszichopátia a csalás stratégiájának alkalmazása a viszonzás helyett. 1-2%-nál gyakrabban nem is fordulhatna elő egy közösségben, hiszen, ha a csaló lelepleződik, rosszul jár. Mit is jelent ez? a pp. évezi a csoport által nyújtott segítséget és szociális hálót, de ő maga nem nyújt cserébe semmit, sőt, kisemmiz másokat Ha ügyes, nem jönnek rá, és akkor a stratégiája adaptív. Ezért maradhatott fent. Ha elbukik, akkor a közösség rendszerint kiközösíti vagy megbünteti. Az elsődleges pszichopátián túl (öröklődő) előfordulhat másodlagos pszichopátia is, amelyet az egyén környezetéből, nevelése során tanul el. Ez az utóbbi főként alacsony státuszú, bántalmazott gyerekeknél fordul elő Egyéb zavarok és evolúció Számos kórképre nincs meggyőző magyarázata az evolúció híveinek. Az alább felsorolt elméletek még inkább csak spekulációk, bizonyíték nincs rájuk. 1. Skizofrénia: növeli az egyén kreativitását, a művészi létben nem a nem pszichotikus skizofrénia előnyt jelenthet. 2. Homoszexualitás: magyarázata lehet, hogy csökkenti az azonos neműek közötti természetes versengést, az agressziót. Versengéscsökkentő szerepe lehet (csak recesszíven tud öröklődni) 3. Autizmus: az autizmusban szenvedő személyek kiemelkedőek olyan fontos készségekben, mint a térbeli intelligencia, koncentráció és emlékezőtehetség. 4. Hiperaktivitás: az iskolákban gyakran így hívják az izgága, hosszú távon figyelni nem képes gyerekeket előnye az aktivitás volt, a legjobb őrök / harcosok / vadászok kerültek ki közülük. 5. Kényszeresség: a rituálékra való szélsőséges hajlam, ismétlődő, monoton cselekvések, amik egy törzs rituáléit tükrözik. (a rituálék iránti erős fogékonyságunkat egy csomó viselkedési stratégiánk mutatja mondjunk példákat!) 6. Fóbiák: az ősi fóbiák konkrét életveszélyekhez kötődtek: kígyó-, pók-, magasságfóbia.