MÓGAJÁNOS. Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanárképző Főiskolai Kar Földrajz Tanszék, H Budapest, Markó u Bevezetés

Átírás

1 KARSZTFEJLÓDÉS III. SzomlnzJMly, pp V ANNAK-E POLJÉK A GÖMÖR-TORNAI-KARSZTON? MÓGAJÁNOS Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanárképző Főiskolai Kar Földrajz Tanszék, H Budapest, Markó u Abstract: In my study wi th the brief evaluation of the polje literatute I tried to jnd an answer to th4 question whether there ore poljes on the Gömör-Tomai-kars t, and if there ore, to which type do they belon g. In th4 earlit/t research 3 poljes were menöoned on the Gömör-Tornai-karst, 2 of which (Ho.sszun!J borá.rpolje and th4 Sludickapolje) even today fit the criteria ofth4 polje. Dwing my morphological research conducted on th4 Silice-p/alllau I proved of a surface form earlier re forred to as a group of ponars to be a polje, in fact a structural polje, whirll I namedas Borzuvai-polje. Bevezetés A poljék a karsztfennsíkok legnagyobb méretű felszínformái, amelyeket a Dinári-hegység karsztvidékein kutató geográfusok írtak le először (CVIJIC, J. 1883, GRUND, A. 1914, CHOLNOKY J. 1939, LEHMANN, H. 1954), de az elmúlt évtizedekben ismertté váltak e formák a Föld szinte minden táján. Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy vannak-e poljék a Kárpátmedence mészkőterületein is? A polje a délszláv nyelveken mezőt, termőfóldet jelent. Ezzel a névvel jelöltek eredetileg a Dinári-hegységben minden nagy kiterjedésű, zárt, lapos fenekű rnélyedést, amelyekben a környékükhöz képest kedvezőbb feltételek alakultak ki a mezőgazdasági művelés számára, függetlenül attól, hogy karsztosodó vagy nem karsztosodó kőzetfelszinen alakultak ki. A karsztvidékeken a poljék a termőterületek, bennük ülnek a falvak, a települések. Ilyen nagy termékeny medence a Balkán-félszigeten a történelemből jól ismert Koszovo-polje is. A karsztmorfológiában a nagy területű, sík aljzatú-esetleg teraszos - zárt, karsztos vagy karsztperemi medencére használatos fogalom, amelynek allúviális, fluviolakusztris síkját éles megtöréssel meredek lejtőjű oldalak határolják, és amelynek karsztos vízelvezetése van (GAMS, l. 1973). A Föld karsztos területein megismert poljék azonban olyan nagy alaktani, genetikai, hidrológiai változatosságot mutatnak, hogy ma már egyes kutatók megk:érdőjelezik azt is, hogy lehet-e egyáltalán egységes formáról beszélni. Ennek ellenére tovább folyik a vita arról, hogy mi is a polje és mik a fö kri- 125

2 tériumai (GÉZE, B. 1973, SWEETING, M 1973, GAMS,l. 1977, FORD, D. C.-WILUAMS, P. 1989, SILVESTRU, E. 1995). A poljék jellemz5it CVIJié, J (1960) foglalta össze módszeresen először: - a polje hosszirányban megnyúlt, sik fenekű karsztos mélyedés, - a vakvölgynél nagyobb felszínforma, amelynek hosszanti tengelye mindig a szerkezeti irányokban megnyúlt, - a hosszirányban megnyúlt, lapos fenekű uvaláktól az l km-es átmérő különbözteti meg, - a poljék alján gyakori, de nem szü.kségszerű a felszíni vizfolyások megjelenése. A kés6bbi polje tanulmányokban többnyire ezek a fa kritériumok fogalmazódnak meg ismét, lcieg6szülve egyéb morfológiai, vagy genetikai megállapitásokkal. SWEETJNG M (1973) felszini mcgcsapolású nyilt poljékat és karsztos megcsapolású zárt poljékat különböztet meg. GAMS, l. (1977) öt alap poljetfpust különít el (batár-polje, periférikus-polje, túlfolyópolje, begylábi-polje és karsztvízszintben kialakult polje1 ezek részbeni öszszevonásával FORD, D. C.-WIUIAMS, P. (1989) három alaptípust különböztet meg (határ-polje, szerkezeti polje és bázisszint-polje). l. A bázisszint polje a karsztok kifolyási oldalán kialakuló mélyedés, amely mindig a karsztvfzszint és a felszín találkozásánál jön létre. 2. A szerkezeti polje kialakításában a szerkezeti-földtani adottságoka meghatározók. Törésvonalakhoz kapcsolódó, meredek, oldásformákban gazdag lejtők határolják. Belsejében nem karsztosadó közetek is megjelennek, amelyen vízfolyások alakulnak ki. A szerkezeti irányokban megnyúlt medencék alján a fluviális felszínalakulás a meghatározó. 3. A határ-polje karsztosadó és nem karsztosadó kőzetek érintkezésénél kialakult mélyedés, ahol a nemkarsztos (fedettkarsztos) térszin a nyíltkarszt felé lejt. Az allogén vízfolyások meredek lejtő aljában nyíló víznyelőben végz6dnek. A nemkarsztos felszínekről érkező vizfolyások laterális eróziója felülmúlja a völgybevágódást. Magyarországon CHOLNOKY J. (1923, 1928, 1939) foglalkozott el<sször a poljék alaktanával. A Dinári-hegységben lévő poljék morfológiai tanulmányozásával a poljék négy ffi típusát különitette el (tektonikus polje, karsztos besüllyedés, kopott polje, perem-polje). CHOLNOKY J. a Kárpátmedence karsztvidékein végzett karsztmorfológiai tanulmányai során megtalálni vélte e formákat hazánkban is. Több tanulmányában ismertette, hogy a Gömör-Tomai-karszt É-i határán húzódó Rozsnyói-medence perem-polje, amelyet az Ös-Sajó a felszín alatt csapolt meg (CHOLNOKY J 1923~ 1928, 1939). LÁNG S. (1949) Gömörben végzett geomorfológiai és hidrológiai vizsgálataival kétségbe vonta a Rozsnyói-medence perem-polje voltát. Szá- 126

3 mos érvet sorakoztat fel a polje elmélet ellenében, és teraszmorfológiai, üledékfoldtaní vizsgálataival bebizonyította, hogy a Sajó-völgy felszfni eróziós eredetű, és nem barlangmennyezet felszakadásával keletkezett. A fenti cáfolattal LÁNG S. tehát kétségbe vonta a Gömör-Tornai-katszton - a CHOLNOK.Y J. által cmlftett - egyetlen polje létezését is. Ezzel látszólag választ kaptunk a címben feltett kérdésre. i.á.ng S szerint tehát nincs polje a Gömör-Tomai-karszton. Az idézett tanulmányban LÁNG S. említést tesz az Ozörényimedencér6e is, amelyrisi igy fr: ".A.z Ozörény-Lice közötti, agyaggalkitöltött medence lecsapolása azonhan nagyobb oldalvölgy hiányában, a Konyárt mészlrőplatója védelmében nem sikerült,... Az Ozörényi-medence felszínének egy részén kis dolinák vannak. (fedett karszt), ezek a vékony vörösagyagtakaró alatti mészkőfelszínbe rogytak bele. Vueit részben a Jolsvába, részben karsztos víznyelőbe adja le." Az idézett szövegrészben ugyan nincs emlltés arról, hogy az Özörényi-medence percm-polje voln~ de a leúás egyértelmüen arra utal. KEMÉNY A. (1961) és az ls nyomán JAKÁL, J. is, munkáiban (1975, 1984) az Özörényi-medencét perem-poljének tekinti és Skalica polje néven nevezték el arról a kis id6szakos vizfolyásról (Skalica-patak), amelyik az Özörényi-hegy (Köves-domb) alatti mély viznyelőben végződik. A Skalicavfznyelő vize Gömörhorkánát a Gyártelepi-forrásnál jelenik meg (scuka GY. rozsnyói hidrológus szóbeli köztése ). A Skalica po lj éhoz hasonló perem-polje alakult ki a Szilicei-fennsfk (Ny-i részét Kecsői-fennsfknak nevezik) peremén is, amelyet Hosszúszói perempolje néven említ a szakirodalom. A Hosszúszói perempolje A Kecsői-fennsfk m tszf-i közti magasságba emelt tctlii Ny felé lépcsőzetesen ereszkednek le abba a lefolyástalan medencébe, amely Hosszúsz6 4 (Dhlá Ves) és Pels5cardó (Ardovo) között mintegy 4,5 km hosz.. szan húzódik. A vizzáró üledékekkel fedett karsztperemi medence szerk:ezeti-morfológiai határon alakult ki, az ún. Csetneki-törésvonal mentén. A törésvonaltól NY -DNY-ra esés területen a középideí képződmények lesüllyedtek és rájuk a pliocénben (pontuszi korszak) nagy vastagságban kavics rakódott (Poltári Kavics Formáció). Ez a kaviccsal fedett dombsági táj a Putnokidombság (szlovákiai részét Bodvianska pahorkatina néven ismerik). A 127

4 1 mmz IIIITIIll3 ~4 l~ ls ~6 ~7 1 1Dis ~9 [@10~11012CS]13ilhJ14~1SI " l o 1n1~11al A.I19@J20~21B2~2~24 ldzs026[i]27g]2@129~3~31e]zl32 ~33~4l?S13SI o 136 l. ábra A llosszúszói perempolje Jelmagyarázat: Gömör-Szepesi-Érchegység -l. völgyközi hát, 2. völgyközi hát tetője, Gömör-Tornai-karszt - 3, a karsztfennsíkok pannon elegyengetett felszfne, ill. karsztosadó közeten kialakult völgyközi hát, 4. karsztfennsík magasabb lefője, ill. karsztosadó kőzetcn kialakult völgyközi hát te tője, 5. völgyközi hát pihenője (karszlosodó köze ten), 6. nem karsztosadó kőzeten kialalcult völgyközi hát, 7. völgylcözi hát tetője (nem karsztosadó kőzeten), 8. völgyközi hát pihenője (nem karsztosadó k/jzeten), 9. karntfennsíjc zárt!mdencéje, lo.pannon-pontuszi üledékek, ll. hordalékkúp, 12. allrívium, 13./ejtö, U. meredeklejtó,fennsílcperem, 15. sziklás hegyoldal, 16. nyereg, 17. töbör, 18. iker töbör, uvala, 19. barlang, 20. zsomboly, 11. víznyelő, 22. karrmező, 23. település, 24. lcöfejtó, 25. állandó vízfolyá.f, 26. időszakos vízfolyás, 17. lcid, ginuuhít, 28. karsztforrás, 29. eróziós völgy, 30. deráziós völgy, 31. eróziós-deráziós völgy, 31. aazóvölgy, 33. zsombékos völgytalp, 34. tó, 35. levágottfo/yókanyanjatok (morotválc), 36. édesvízi mé.nkő, Figure l. The Hosszúszó borderpolje Legend: Gömőr-Szepes Ore mowttain -L interval/ey back, 2. summit of th interval/ey back, Gömör-Tomakarst- 3. carstic p lateou or interval/ey boclc developed on carsli c roclrs, 4. thtllúghllr back ofthtl carstic plateau or the summi! of the interval/ey back (on carstic roclrs), 5. thtl restingpoint ofthtl intbvalley back (on carstic rocks), 6. interval/ey back developed on non-earstic rocks, 7. thtl svmmit ofthtl intbvalley back developed in non-earstic environment, 8. the resting point of thtl interval/ey back on non-earstic rocks, 9. en elosed basin of the karst p/ateau, l O. pannonion-pontion sedimen ts, ll. alluvial fen, 12. alluvium, 13. slope, 14. the edge of the plateau, heavy slope, 15. rocky mountain side, 16. s~. 17. dolina, l 8. IM-in doünas, uvala, 19. cave, 20. shaft, 11. ponor, :rwalluw ho/e, 11. huif.eld, 23. vii/age, 24. quany, 15. permanent waterjlow, 16. peri.odical waterjlow, 27. wel/, 28. karstspring, 19. erosion valky, 30. elerosion valley, 31, erosion and tierosion val/ey, 32. dry valley, 33. swampy valleybottom, 34. lake, 35. oxebowl /ake, 36. travutino, karsztvidékkel határos része tipikus fedett karszt, amely hidrogeológiai kapcsolatban áll a szomszédos nyíltkarszttal 128

5 Ennek a karsztperemnek morfológiailag és hidrológiailag legérdekesebb szakasza a Hosszúszó és Pelsőcardó közti medence, amely lényegében perem-polje (JAKÁL, J. 1984). A polje Ny-i határa az eróziós-deráziós völgyekkel szabdalt, kaviccsal fedett dombság vizválasztó tetőin húzódik, K-i határa egybeesik a mészkő, ill dolomit felszínre bukk:anásával, de a vizgyűjtője egész a karsztfennsík pereméig teljed a hozzá kapcsolódó 2-3 kilométer hosszú aszóvölgyek révén (J. ábra). A karsztperemi medence kis vízfolyása Hosszúszónál kezdődik, öszszegyűjti a dombság kaviccsal fedett hátairól, ill. a szomszédos aszóvölgyekből időszakosan lefolyó vizeket, és az ardói Nagy-hegy lábánál nyíló víznyelőkhöz vezeti. A Nagy-hegy előtt kiszélesedő polje alján négy víznyelő nyilik, kettő közvetlenül a hegy lábánál, kettő kissé távolabb (1. ábra). A polje alján végigfolyó patak vize kis vízállásnál a távolabbi víznyelőkben tűnik el. ORVAN, J. (1979) vízfestési kísérlete óta tudjuk, hogy az itt elnyelődő víz a fedett karszt járatrendszerén át a Sajó-völgy felé áramlik, és a Lekenye határában fakadó Buzgó-forrásban lát napvilágot A hóolvadások, tartós esőzések idején összetorlódó víz elönti a polje Nagy-hegy előtti laposát. Ilyenkor minden víznyelő működésbe lép. A Nagyhegy lábánál nyíló két víznyelő az Ardói-barlang járatrendszerébe vezeti a vizet, amely azután a hegy túlsó - Ardó felőli - oldalán nyíló időszakos forrásban (Ardói-forrás) tör fel. Az Ardói-forrás vize egyesül a Pelsőcardó felől érkező kis patakkal, és a fedett karszton át a Sajó-völgy felé tart széles, lapos fenekű völgyében, mint normális felszíni vízfolyás. Vize azonban nem éri el a Sajó völgyét, mivel elszivárog. Az elszivárgó víz bejut a fedett karszt hasadékrendszerébe, és ugyancsak a lekenyei Buzgó-forrásban jelenik meg. A hosszúszói perem-polje megcsapolója tehát mindenképpen a Buzgó-forrás, de más utat tesz meg a víz kis vízállásnál, mint áradáskor. Az ardói Nagyhegy barlangrendszere sajátos fóld alatti bifurkációnak tekinthető. Könnyen elképzelhető az is, hogy az Ardó környéki víznyelők nem kiindulási pontjai, hanem csak rányelői egy nagyobb felszín alatti áramlási rendszernek, amelynek kezdete jóval távolabb, K felé lehet. A Pisik-, Roskó-, Lyukostya-völgyben és környékén, valamint a Kecsői-fennsík nagy dolomitfol~a mentén nyíló víznyelőkben elnyelődő víz a Ménes-völgyi antiklinálisban és a Borzovai-medencében felszínre bukkanó vízzáró közetek miatt csak Ny felé mozoghat a felszín alatt. Csupán a mélyre vágódott Sajóvölgyben vannak olyan bővizű források (legközelebbi a korábban már említett Buzgó), amelyben egyáltalán megjelenhet a fenti területeken elszivárgó, vagy a karsztba befolyó víz. 129

6 EJt mffil21iiiijlb3 ~4 [p Js ~6 m1 ooe 11fi?39(: :.::::.11o~11C]12~B!ffif4~1SI.a..cl16 J2~~24!B2512:J26[]]27GJ2~29~3~3,rn32 ~3~4~36 2. tibra Á Borzavai-poljtJ.hltttagyarÍizDI: Gömör-Supa-Én:J..gpJg- J. viilgylrö:li hiu, 2. viilgykö%i It/ú t11t8je, Götrtör-Tomai..Jcana - 3. a ~flujk ptriioft.j.~gwdtltt fol.uilw, til. ~odó u.,." küjúiwl völgylröjj ltlú. 4. ~ik rrtagtuahh,.,.,, i/1. ~u.. ~ völgyüzi lt4t *'16je, J.~ hát Jlll + (brnto.rodó lr4rmmj, 1. - hlnzto.rotló k6--. ~ völgyiini It/ú. r. völg)uzi ~aót *'16J-r ~ojd k4--.). 8.~ MtpiMtWje (- ~odó k4zúlx), 9. ~Ik~".."."., 10.~ iilmíiw; 11./r~, 12. allíivi-.13. t.jt4, u._... J..it4.~. lj. ni1úb lwgyoltw, 16.11)Wwg, 17. fibör, ll.-töbör. wala, 19. b.trimg, 20. Z3Diflbo/y, 21. VÍZIIJCM, 22. kllrnrwz6, 23.,.,._, U. lrljljt4, 1J. ólltlluld vhfolyás, 26. ~ vhfolyb, 17. at, ~ 28. ~. 29. tii'ózüj.r vi/gy, 30..,.lrr.iól vi/gy, 31.~ vi/gy, 32. tl.fzóvölgy, 33. uoml»hu ~.34. ID, 35. J.v4plt~ ('llfqroivllk), 36. ~izi rmn:h. Ji'iplw 2. 7N.llomwa pog. 1AtJwtd: Gii#ttiir-sz.p. Ore,.._.,.. -l. w-aa.y Nek. 2. _"ut o/tm illltlrva/ky back, GÖitlör-Tom4 hint - 3. etintic JIÚIINt' "' ~ bgct ~Mwlop«J cm txintic rocb, 4. tm hig/tili' ba& of tjw t:~~ntic p/ainu M' dw.-.it of dw ~ bgct ( Cllnlic rocla), J. dm rutüsg point of dm inltjrvaj/q bac1 (o11 Ctlnfic rocb), 6. w.wji"y Nal-~ M --un/ic roch, 7. tm.ndoiiiiít of tm illltjrvajj.y IMck dtw.lop«j ill,_,-ct~ntic.,.,, -'. 8. IM rutbcg poütt of dw w.rva.lley back on <:0ntic roc/r;r, 9...cl.»ed,_." ofllw bntjfl4itl-, lti.jhwii«'üüii-ptniiúiii..._",ll. alljnialftm, 11. fiihmiilfi, n.riop., U. IM.a,. ofdt. ~.,._".lop., 15. rocly IIWII6Illlin lide, 16..1addle, 17. doima, 18. twill tioliluu, WWÚII, }9. CCN, 20.luljt. JJ. ~.,_JJow IJM, JJ. ~ 23. vii/a,., 24. fjuat1)', JJ. ~~. N. ~,...,."._., 17. -a, 21. bntrpring, 29. ~on Wllky, 30. drwúm 'NIIIty, 31..",._ Má..._ wúl6y, 32. Jry vaj/q, JJ. ~ wúlttyöottollf, 34. W., JJ. o:ubowl W., 36. ".._.",

7 A HoSSZliszói perempolje eróziós úton. való kimélyülésével, a korábban vázolt felszíni, ill. felszin alatti megcsapolással és főleg a vizsgált terület lassú emelkedésével hozható összefüggésbe a fedett karszt egyes részeinek kihantolódása ( exhumálódása), amelynek nyomaival többfelé találkozhatunk. A karsztvidék egyik legszebb- feltehetisen a rodáni emelkedési fázis idején keletkezett - karrmez6je a kavicstakaró lehordása után vált láthatóvá az Ardó környéki völgyvállakon (JAKÁL, J. 1975). A kihantolódás el6rehaladott állapotát látha~uk a Sajó-völgy peremén a Haragistya- (nem téveaztend6 össze a magyarországi Haragistya-fennsfk:kal!) és Kis-erd6-tet6ben, ahol a fedett karszt steinaimi mészk6 és gutensteini dolomit kőzetanyaga nagy területen kiemelkedik a pontuszi kavicstakaró alól. Egy-két kisebb töbör, és karrosodott tet6k, lejtak jelzik a felszínen a karsztosodás folyamatának beindulását. Az exhumálódással és kiemelkedéssei magyarázható a Haragistyatet6 és K.is-erd6 közti epigenetikus völgyáttörés kialakulása. A pelsőcardói Falu k.ú~a és az Ardói-forrás vizét a Sajó-völgy felé vezetés kis ér a kaviccsal fedett dombság felszinébe kezdte mélyfteni völgyét, széles középső völgyszakaaza ma is ebbe mélyül. A felszíni vízfolyás eró- ziója és filleg a terület kiemelkedését kisérés lehordás a fent emlitett tetőket feci6 kavicstakaró elvékonyodásához vezetett. Az igy kihantolódott felszinbe azután fokozatosan bevágódott a Sajó-völgyi erózióbázishoz igazodó kis vizfolyás völgye. Az Ardói-patak völgye a kavicstakaróról átöröklődött a mészk<sre. Napjainkban a völgy vfztelenedésének, aszósedásának lehetünk szemtanúi. A korábban már ismertetett módon a fedett karszt felé elszivárog a völgybal a víz, és ezzel a mélybe-feje:wdéssel a völgyfejlődés új szakasza bontakozik ki. A Borzovai-polje A Ménes-völgyi antiklinális Szilicei-fennsíkon keresztülhúzódó vizzáró k<szetsávjához kapcsolódó vfznyel6ket régóta emliti a szakirodalom (STR0MPL G. 1928, MA.ZUR. E. 1973, JA.KÁi,, J. 1975, stb.) A viznyelak poljéban való elhelyezkedését, és ezzel a Gömör-Tomai-karszt harmadik polje medencéjét azonban csak az elmúlt években a Szilicei-fennsfk felszinalaktani térk6pezése során ismertem fel, A Szilicei-fennsfk középs6 mészk5vonulatának D-i határát kijelölés Ménes-völgyi antiklinális vizzáró készetei kissé mélyebben helyezkednek el, mint a szomszédos mészk:5fennsfkok. Így az nem annyira vl,-.yálasztó, mint inkább vizgyűjtő jellegű. A vízgyűjtő idomok létrejöttét nagymértékben el~ segítette a pala- és homokkősávval szomszédos terület felépítése, szerkezete. A Bikk és a Lednice-bérc fennsíkjától D-re átlagosan 2-2,5 lan széles sávban hirtelen megn6 a közettani változatosság. Különböző oldékonyságú középső- 131

8 és felsőtriász mészkövek és dalomitok (reiflingi mészkő, steinaimi mészkő, gutensteiní mészkő és dolomit, tiszolci mészkő, halstatti mészkő) kapcsolódnak a vízzáró közetekhez ebben a tektonikailag is mozgalmas övben. Ráadásul kisebb foltokban még agyagos, vályogos, kavicsos rétegek is betakarják a karbanátos kőzeteket, amelyek elősegítették az időszakos és állandó vizű Ktcsői/tllnsil. Bikk [ill]]1 E32 ~3 [XJ4 ~5 IIIlliiilll6 3. ábra, A Borzovai-polje tömbsze/vénye Jelmagyarázat: J. wetiersteini mbzk/j,1.reijlingi miszkö, 3.steinalmi mészkő, 4. alsótríászpalák, S. gu16nfteini méswi. 6. felsőtriász miszkövek Figun 3. 11re Bloclcdiagram of the Borzova polje Legend: J. weilerstein lim&tone, 1. reifling limestone, 3. steinalm limestone, 4. lower tríassic shales, 5. gutenstein limestone, 6. upper tríassic limestones felszíni vízfolyások kialakulását. A Ménes-völgy völgyfője és a hosszúszói perem-polje közti K-Ny-i irányba húzódó völgyek (Király-kút-völgy, Nyírsár, Ezsdán-, Pisik-, Lyukostya-vöJgy) jejzik a völgyképződés számára kedvező feltételeket nyújtó sáv irányát, központi kiszélesedő részét pedig karsztos medence foglalja el. A medencét egy K-Ny-i irányú, mészkőből és agyagpalából álló, alacsony vízválasztó hát - morfológiailag és hidrageológiai értelemben is elkülönülő - két részmedencére osztja. Az ellcülönülés azonban nem tökéletes. A me- 132

9 dence K-i részén csak laza üledékeken kialakult alacsony hátak választják el egymástól a két részmedencét, amelyeket minden korábbi szerző (MAZUR, E. 1973, JAKÁL, J. 1975) vakvölgyként írt le. Morfológiai vizsgálataim szerint a szomszédos magasabb mészkőfennsfkok (Bikk, Lednice-bérc, Kecsőifennsík, Haragistya-fennsík) közé beágyazódó közel 5 km 2 kiterjedésű karsztos megcsapolású szerkezeti medence tipikus polje, amelyet Borzovaipoljénak neveztem el 5 (2. ábra). A Borzovai-polje a CHOLNOKY J. (1939) általleírt kopott poljékhoz hasonlít legjobban. Az újabb morfológiai munkákban (GAMS, I. 1978, FORD, D.C.- WILLIAMS, P. 1989, SILVESTRU, E. 1995) a szerkezeti polje megnevezést használják a fenti karsztos medencékre. A Borzovai-poljét szerkezeti poljének tekintem, amelynek két, kissé elkülönülő részmedencéje van, de mindkét részmedencéjében kialakult a poljékra jellemző alluviális sík, valamint a felszín alatti karsztos vízelvezetés. A Szilicei-fennsík D-i részén a szerkezeti poljék egy sajátos változatával találkozhatunk, ahol a polje alluviális síkjából mészkő és agyagpala anyagú kis bércsor (Ordon-, Ortovány-, Ösztön-hegy) emelkedik ki, amely gátszerű vonulatot alkot, és a polje kettős lefolyását eredményezi (3. ábra). A kettős lefolyású po.lje ÉK-i részében egy időszakos karsztforrás (Paskó-tói-forrás), és több kisebb rétegforrás által táplált ér folyik, amely a Vöröskő sziklafala előtti rét nagy víznyelőjében tűnik el. A Vöröskőivíznyelő felé tartó felszíni vízfolyás völgyét az elmúlt évtizedekben csővezetékek lefektetésével feldúlták, alaposan megváltoztatták a tennészetes állapotokat. Megfigyeltem, hogy amikor a Paskó-tói-karsztforrás működik, a forrásból előtörő víz tóvá duzzad a polje ÉK-i szegletében, mert útját állja a Barátság kőolajvezeték dózerral összetolt gátja. A víz valahol a kőolajvezeték mentén találja meg a lefolyást a szomszédos karsztfennsík felé. E vezeték a Vöröskői-víznyelő közelében halad el, számos kis vízmosást keresztezve, amelyek éppen a fenti ponornál érnek véget, súlyosan veszélyeztetve a felszín alatti vizeket és a barlangokat (CSÜLLÖG G.- MÓGA J. 1997, MÓGA J. 1998). Nem lehet tudni, hogy miért éppen a karsztvidék e tájára esett a tervezők választása a vezeték nyomvonalának kijelölésekor, azt viszont könnyű elképzelni, hogy milyen súlyos következménye lenne itt egy csőtörésnek, vagy szivárgásnak:! A polje ÉNy-i részében, az ún. Vas-völgyben felszínre bukkan a mészkő, itt a környező karsztfennsíkokra emlékeztető töbrös felszín figyelhető meg a polje alján is. A töbrök között zsombolyok és viznyelők (Vasvölgyi-zsomboly, Zomboly-lyuk) nyílnak. A Vöröskői-víznyelőben és a Vas-völgyi-nyelőkben eltűnő vizek- a vízfestések tanúságaszerint-a gombaszögi Fekete-forrásban látnak napvilágot (ORVAN, J. 1995). 'A polje D-i részmedencéjébtm fbievő kij magyar faluról, Borzoviiról nevezidn el. 133

10 A polje két részmedencéjét elválasztó bércvonulat K-i tömbjében, az Ösztön-hegy É-i oldalán nyílik a vizsgált terület egyik legidősebb barlangja, az Ortovány-barlang. A barlang reiflingi mészkőben alakult ki, tágas oldásos folyosója (kb. 25 m hosszú) a szigetszerűen kiemelkedő hegy teteje alatt húzódik, és szinte átvezet a hegy túloldalára (a mennyezet résein keresztül beszűr6dik a kinti fény). A polje Vöröskői-víznyelőjénél kialakult mélypontjánál a barlang magasra kiemeit folyosója mintegy 60 méterrel magasabban húzódik, egy régi vizvezető járat to.rzóban maradt része, amely üledékkel nagyrészt feltöltődött. Az elhagyott - vfzgyűjtőjérőlleválasztott, és tetőhelyzetbe emelt- forrésbarlang a vizsgált terület legid6sebb üregei (Jstállók6i-, Sólyom-kai-, barlang) közé tartozik, kialakulása nagy valószinűséggel a pliocén-pleisztocén határára tehet6. Régészeti feltárása és üledékeinek amatigráfiai vizsgálata a karsztfejllsdés szempontjából rendkivül hasznos lenne! A Borzovai-polje D-i katlanában szántófóldek gyűrűjében bújik meg a névadó kis magyar falu. A polje D felé lejtősödik, a D-i szegélyénél összefutó vizek laterális eróziója, korróziós és ak:kumulációs tevékenysége alakftotta ki a polje mélypontját jelent6 völgysikot, ahol számos aktív és már inaktiv viznyelő sorakozik. A polje DNy-i részéből a borzovai k6fejtő alól induló időszakos vizfolyás szedi össze a vizeket. Völgye szépen bevágódott a medence üledékekkel vékonyan fedett tiszolci mészkőbe. A néhány méter magas mészkőperem hosszan kiséri a völgyet, amely a fennsik pereme előtt kissé kiszélesedik, és homlokfalban végződik. Itt e vakvölgy alján nyílik a Kecs6i-barlangrendszerhez tartozó Matilda-barlang vfznyel5je. A vízfolyás mélységi lefejezés előtt használt, elhagyott régi völgye töbörsorként húzódik a Kecső-forrás felé. A polje DK-i szegletében nyílnak a legfejlettebb víznyelők. Ide fut le az országút melletti gémeskúttól induló patak (a falu patakja}, ide zúdul le esőzések idején az Ösztön-hegy lejtőir61 az áradat, és ide szállitja vizét a poljén kivül eredő, állandó vizű Király-kút patakja is. A Király-kút kanyargós völgye K-en szarossal kapcsolódik a poljéhoz. A kis patakot rétegvizforrások táplálják, de csapadékosabb időszakban rákapcsolódik a Korotnokforrás is, amely a Haragistya-fennsfk É-i peremének egyetlen karsztforrása. A fenti irányokból összefutó vizek a Borz.ovától D-re szétterülő laposon találkoznak. Kisvf.zkor a futballpálya melletti viznyelő működik csak. Az áradások nagy viztömege azonban továbbhömpölyö~ és a polje határát képez6 sziklás hegyoldal alatti Büdös-tói nyelőben tűnik el. Szomszédságában további viznyel6k nyílnak, amelyekhez régi elhagyott árkok, völgytorzók vezetnek, de napjainkban ezek már nem működnek. A Büdös-tói-nyelőtal Ny-ra néhány tiz méterre nyílik az egyik elhagyott nyelőben a Milada.-barlang szája, amelynek fóld alatti búvópatakja gyűjti 134

11 össze a fenti nyelőkben eltűnő vizeket, és vezeti a Matilda-barlang felé. A karsztos medence szegélyén elfolyó víz D felé áramlik, útközben megjelenik a búvópatak a Feneketlen-Lednice szakadékának alján, végül a Kecsőforrásban lát napvilágot A Borzovai-polje D-i végében nyiló viznyelőben eltűn6 patak vizét már többször megfestették, a megjelölt viz minden alkalommal a Kecsóforrásban jelent meg (MÁNDY T. 1960, MA.UCHA L. 1976), egyszer azonban kimutatták a jelzőanyagot (sózá.si ldsérlet után a kloridion megnövekedését) a Tohonya-forrás vizében is (SÁRVÁRY L 1964). A víznyelő Tobonya-foiTással való összefüggését a későbbi vizjelzések nem er6sítették meg, de valószínűleg létezik ez a hidrogeológiai kapcsolat. A szerkezeti, kőzettani, morfológiai viszonyok azt valószfnüsitik, hogy a Borzovai-polje és a Haragistya-fennsfk mélyén nagyon komplikált vizvezet6 rendszer alakult ki, melynek legfejlettebb víznyelői a szlovákiai Borzovától D-re nyilnak (Milada-barlang viznyelője, Büdös-tó-vfznyel6, Matilda-barlang viznyel6je), mfg a rendszer fis megcsapolója a Szlovákiában fakadó Kecs6-forrás, de a karsztviz kivételesen magas vizállása idején megcsapolhatja a jósva.töi Tohonya-forrás is. MAUCHA L. (1976) ezt,,időszalcos bifurkációs kapcsolai' naknevezi. A Bor.rovai-poljc és a Kecső-forrás között egy sok töbörből álló völgyi töbörsor húzódik. A Borzovai-polje és a Kecs6-völgy közti töbörsor nagyméretű töbrei egy mélyre vágódott völgy talpán sorako~ amelyet meredek lejtők választanak el a szomszédos tet6kt6l. Az egyes töbröket elválasztó nyergek D felé, az egykori esés irányába 446 m-ről 427 m-re alacsonyodnak. E töbörsor helyén valaha egy vfzvezet6 völgy húzódott, amely a Borzovai-katlan vizeit vezette D felé, amig a mészkő és dolomit fedőrétegei elég vastagok voltak ahhoz, hogy rajta felszíni vizfolyások alakuljanak ki. A fedőrétegek elvékonyodásával megindult a vizek mélybe szivárgása, amit mélybe-fejeződés (batükaptúra) követett. A mai felszin három szakaszban lejátszódó völgylefejeződés eredményeként alakult ki, amire a Matildabarlang vfznyel6je és a völgytorzó bejárataközt nyiló két vfznyelős töbor utal. A vizfolyás mélybe-fejeződésével szárazzá vált a völgy, és megszűnt további mélyülése. Ett61 kezdve a fenti viznyelőkben eltűnés vizek búvópatakként áriunlanak a Kecső-forrás felé. Időközben az elhagyott szárazvölgy alján korróziós töbrök fejlődtek. A kialakult völgyi töbörsor fiiggővölggyé vált, talpa - amely leginkább a töbrök közti nyergekben őrződött meg - magasabban van, mint az aktiv vizvezető völgyszakaszok a Borzovai-polje alján (416 m) a viznyeils közelében és akecs6-forrásközelében (342m). A fenti búvópatak vizvezető járatrendszeréből még csak kisebb szakaszokat ismerünk. A vimyel6k felőli oldalon a legnagyobb bosszúságban a Milada-barlangot ismerték meg, mintegy 800 m hosszan követhető a patak a 135

12 földalatti folyosókon és termeken át, ahol szifontóban ér véget. A búvópatakkal a Matilda-barlangban is lehet találkozni, ám itt is szifon záija el az utat. Nemsokára újból megjelenik a Haragistya-fennsik legmélyebb szakadékában, az ún. Feneketlen-Lednice alján. A Feneketlen-Lednice tág, sziklás szádájú szakarléka a Borzovai-polje és a Kecső közt húzódó völgyi töbörsor közelében egy nyeregben nyílik. A helybeliek által feneketlennek hitt szakadék teremszerűen kiszélesedő alján, 68 m-es mélységben láthatóvá válik a búvópatak, de azután egy újabb szifonnál végképp eltűnik a szemünk elől, és csak a forrás közelében, a Kecső-forrásbarlangban találkozhatunk vele ismét. IRODALOM CHOLNOKY J. (1923): Általános Földrajz 2. A Danubia kiadása Pécs Budapest, 25 l p. CHOLNOKY J. (1928): A foldfelszín formáinak ismerete (Morfológia). - Budapest, 296 p. CHOLNOKY J. (1936): Magyarország foldrajza, - A Föld és élete 6. Budapest, 529 p. CSÜLLÖG G.- MÓGA J. (1997): Geomorphology and drainage ofthe 8- Gömör-Torna karst region in view of an environmental hazard. - Zeitschrift Geomorph. Suppl. Bd pp ERDÓS M(1990): A Szlovák: karszt barlangjai. -Kézirat, CHKO Brzotin. 68 p. FORD, D. C.& WILLIAMS, P. W. (1992): Karst Geomorphology and Hydrology.- Chapman & Hall, London, 601 p. GAMS, I. (1977): Towards the Terminotogy of the Polje. - Proceedings of the 7th International Speleological Congress, Sheffield, pp GRILL J. (1989): Az Aggtelek-Rudabányai-hegység szerkezetfejlődése. - MÁFI évi jel ről, pp GRILL J. et al. (1984): Az Aggtelek-Rudabányai-hegység foldtaní felépítése és fejlődéstörténete. - Földt. Kut pp HEVESI A. (1986): Hidegvizek létrehozta karsztok osztályozása. - Földr. Ért pp HUNFALVY J. ( ): A magyar birodalom természeti viszonyainak leírása 1-3. Pest. JAKÁL, J. (1975): Kras Silickej Planiny.- Vyd. Osveta 145 p. JAKÁL, J. (1984): Piispevok k poznaniu poljf v Zapadnych Karpatoch. - Geogr. Cas pp

13 JAKÁL, J. (1989): Entwicldungsetappen des Karstreliefs der Westkarpaten. Carpatho-Balcan Geomorphological Cornission Proceedings, Debrecen, pp JAKUCS L. (1971): Akarsztok morfogenetikája.- Akadémiai kiadó, Buda ~ 3 lop. JASKÓ S. (1933): Morfológiai megfigyelések és problémák a Gömör Tornai-karsztvidék Délkeleti részében.-földr. Közl pp KEMÉNY A. (1961): Geomorfologické pomery planíny Koniar. - Geograficlcy Wopis, 2. LÁNG S. (1949): Geomorfológiai és hidrológiai tanulmányok Gömörben. - ffidr. Közl. 29. évf. l-2. pp , 3-4. pp , 5. pp LESS GY. (1998): Földtani felépítés. In: Az Aggteleki N. P. Mez6gazda, Budapest, pp. 2~6. MÁNDY T. (1960): A szádvárborsai Milada-barlangban. -Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, pp MAUCHA. L. (1976): Jelentés a Papp Ferenc Barlangkutató Csoport évi tevékenységéről. MKBT Beszámoló pp MAZUR, E. (1973): Siovensky Kras. Regionalna fyzikogeografická analyza. -Spec. Iss. of the VI. Int. Spel. Congr. in CSSr, 117. p. MELLO, J. (1997): Vysvetlivky ku geologickej mape Slovenského krasu l : Vyd. Dion}'za Stúra, Bratislava, 255 p. MÓGA J. (1998): Természetföldrajzi tényezó'k hatása a településszerkezetre a Gömör-Tomai-karszt területén. - A Felvidék történeti fóldrajza, Nyíregyháza, pp MÓGA J. (1998): Felszinalaktani megfigyelések a Gömör-Tornai-karszton. - Doktori (PhD) disszertáció, EL TE TTK, Budapest, 141 p. ORVAN, J. (1979): Hydrogeologické pomery krasovej vyvieraeky Buzgó v Bohúiíové,- Slovenskej kras. pp ROZLOiNIK. M. - KARASOVÁ, E. (1994): SiovenskY kras. - Osveta, Banská Bystrica, 477 p. SÁRVÁRY l. (1964): Sikere.c; kisérlet a Vass Imre-barlangnáL - Karszt és Barlang 2. p. 64. SILVESTRU. E. (1995): Can one define poljes? - Acta Carsologia 24. Ljubljana, pp STIBRÁNYI G.- GAÁL L. (1984): Ponomá Priepasf v Slovensk.om K.rase. Siovensky kras 22. pp STR0MPL G. (1928): A Gömör-Tomai-karszt hidrológiája. - ffidr. Közl. 3. pp ZÁMBÓ L. (1998): Felszfnalaldani jellemzés. In: Az Aggteleki N. P. Mezőgazda, Budapest, pp

14 ZÁMBÓ L. (1993): A karsztosodó közetek alaktana (karsztgeomorfológia). In: Általános Természetfoldrajz (szerk.borsy Z.) Nemzeti Tankönyvlciadó, Budapest, pp