Az iratanyag ismertetése

Átírás

1 Spekner Enikő A SZABADKŐMŰVES SZERVEZETEK - COMENIUS PÁHOLY Szalay Károly, a páholy későbbi titkára, a szabadkőműves eszmék egyik teoretikusa, 1909-ben készített egy Tájékoztatót a szabadkőművesség céljairól és eszközeiről". Az ő megfogalmazásában összefoglalóan megtalálhatók mind a páholy tevékenységét, mind az egész hazai szabadkőművességet meghatározó célok: A szabadkőművesség célja a közerkölcsiség, művelődés és felebaráti szeretet terjesztése és a jótékonyság gyakorlása, kizár köréből minden politikai és vallási kérdést, de a hazaszeretet és a közügyek ápolását fontos feladatának tekinti. Filozofikus, filantropikus és progresszív intézmény, lépést igyekszik tartani az egyes korszakok tudományos, szociális és előrehaladást célzó törekvéseivel, érvényt igyekszik szerezni az általános felvilágosodás békés terjesztésével a tudományos kutatás és a gyakorlati élet lelkiismeretes megfigyelése útján leszűrt igazságoknak. A pártos szellem káros befolyása ne érje a tagokat a politikai küzdelmek által, de nem zárkózik el, hogy tagjainak politikai belátását a lehető legmagasabbra emelje, s hogy a felmerülő politikai eszmék állami és társadalmi szempontból való fontosságának tudományos elbírálására minél képesebbé tegye tagjait. A politikai iskolázottság és helyes ítéletalkotás az állam és társadalmi élet békés fejlődésének tesz hasznos szolgálatot. Az iratanyag ismertetése A szabadkőműves szervezeteket 1920-ban belügyminiszteri rendelettel feloszlatták, iratanyagunk az Országos Levéltárba került, amit 1945-ben a szervezet megújításakor visszakapott. A szervezeteket 1950-ben végleg feloszlatták, az iratanyag ismét visszakerült az Országos Levéltárba, de már a sok átadástól jócskán megfogyatkozva. A 84 iratfolyóméternyi anyag rendezését a II. osztály kezdte el, majd a gyűjtőköri illetékességből átvevő III. osztály fejezte be, elhelyezve a P szekció, vagyis a Családok, Testületek és Intézmények Levéltárai közé. Az anyag eredeti irattári rendjét nem lehetett helyreállítani, hiányoztak vagy a segédkönyvek, vagy az iratokról a jelzetek, s maga az iratanyag is igen hiányos volt. A rendezésnél meghagyták a három nagypáholy fondját, ami nagyjából épen maradt. A többi anyag ömlesztett volt, a nyomtatványokat, körözvényeket, évi jelentéseket, meghívókat, egyszóval a páholyok működését tükröző iratokat, az azokat kibocsátó páholy szerint rendezték fondokba. A fondszintre bontás után az egyes páholyok anyagát először tárgyilag, majd azon belül időrendezték. 391

2 A Comenius páholy anyaga 1,07 iratfolyóméter, 6 iratcsomó és 12 kötet. A csomókon belül a tárgyi felosztásnak megfelelően tételeket alakítottak ki, összesen 13 tételt. Az 1 2. tétel tartalmazza a páholy történetére, működésére vonatkozó iratokat (páholyszabály, segély és egyéb alapok szabályai, évi jelentések, jegyzőkönyvek), a 3 5. tételek az ügyvi teli iratokat foglalják össze (levelek, fogalmazványok, nyomtatványok), a tagságra vonat kozó iratokat a 6 9. tételek tartalmazzák, a páholyba jelentkezők anyagát a tételen belül ábécé-rendbe rendezték, a 11* tétel a páholy tevékenységére vonatkozik, a 12. tételbe a számadásokat, a 13. tételbe a pénztárkönyvet helyezték el. A Comenius Páholy alakulásának és megszűnésének adatai A páholy 1872-ben Grossmuth néven alakult, eredetileg skótritusú páholy volt (filo zofikus vagy magas fokokban is dolgozik), majd a Szimbolikus Nagypáholy megalakulása után, annak felügyelete alá tartozott, nevét 1893-ban változtatta Comeniusra. A század forduló előtt német nyelven folyt a páholy munkája, tagjai is többnyire a német polgár ság köréből kerültek ki, az iratok is német nyelvűek. A magyar 1909 után lett a páholy hivatalos nyelve, de már előbb is használták. A páholy működése 1920-ban belügyminisz teri rendelet alapján szűnt meg. Megalakulásakor a páholynak 41 tagja volt, megszűnése kor 139. A páholy alapító tagjai: Bihari Mór ügyvéd, Glück Soma orvos, Limbek Béla üzletvezető, Pollák Jakab ügyvéd stb. A megalakulásról és a megszűnésről az iratok egyéb körülményt nem tartalmaznak. A páholy vezetői, vezetó'szervei, felépítése, működése A szabadkőműves szervezetek a páholyok. Tökéletes és törvényes páholy az, amit legalább hét, mester-levéllel rendelkező szabadkőműves alakított meg. A páholyok főható sága a nagypáholy, amit az egyes országok területén működő tökéletes és törvényes" pá holyok összessége alkotott. A nagypáholy csak akkor működhetett, ha azt egy már sza bályosan és törvényesen működő nagypáholy elismerte és felavatta. Sokáig csak az 1717ben elsőként alapított Angol Nagypáholy adott ki ilyen elismerést. A nagypáholy ellen őrző és törvényhozó hatalmát a nagygyűlés vagy a közgyűlés, végrehajtó hatalmát a szö vetségtanács, a fegyelmi ügykört az ítélőszék gyakorolta. A nagypáholy létrejötte után újonnan alakuló páholyok csak a nagypáholy engedélyével működhetettek, mivel a nagy páholy a főhatóságuk. Az új páholy ideiglenes munkaengedélyét a szövetségi tanács, vég leges engedélyét a nagygyűlés adta meg. Működését csak akkor kezdhette meg, ha a nagy páholy az előírt szertartások szerint a páholyt felavatta és az alapító oklevelet kiadta. A már megalakult páholyok alapszabályait szintén csak a nagypáholy jóváhagyásával lehe tett módosítani. A Comenius páholy szimbolikus szertartásrendű páholy, három fokozatot ismert, az inas, a legény és a mester fokozatot. A páholy élén tisztikar állt. A páholy vezetője a főmester, akinek kalapácsa alatt zajlottak az egyes munkák, vagyis az ülések ben 392

3 az első főmester Rosenberg Lajos volt, helyettese Hozmata Ferenc. Az utolsó főmesterek egyike Pfeiffer Ignác műegyetemi tanár, aki jelentős szerepet játszott izzólámpa gyártá sunk világszínvonalra emelésében. Végig meghatározó tagja volt a páholy irányításának Bihari Mór ügyvéd, aki kilencszer volt a páholy főmestere, alapos tudása és szilárd jelleme általában kritikus időkben helyezte a páholy élére. A tisztikar többi tagjai az első és má sodik felügyelő, a titkár, a szónok, a kincstáros, az alamizsnás, a szertartásmester, az elő készítő mester és a templomőr. A tisztikar megválasztása évenként szótöbbségi szavazás sal történt. A választás előtt öttagú jelölő bizottságot küldtek ki, a bizottság minden tiszt ségre javasolt jelölteket, akikre szavaztak. Két éven túl a tisztviselők nem választhatók újra, kivéve a titkárt és a kincstárost. A választás eredményét jóváhagyás végett megküld ték a Szimbolikus Nagypáholynak ben a főmesteri választást nem fogadta el a nagy páholy, mert a szavazás nem érte el az abszolút szótöbbséget, amit az alkotmány meg követelt. A tisztújító munkán a páholy ügyeinek vitelére négy állandó bizottságot válasz tott. A bizottságok tagjait egy évre választották. A bizottságok elnökei munkájukról évente kétszer jelentést tettek. Minden bizottságnak hivatalból tagja volt a főmester és helyettese, illetve a bizottság munkájában illetékes tisztségviselő. Az Irodalmi Bizottság javasolta a páholy munkarendjét, feladata volt, hogy felolvasások rendezésével fokozza a páholy szellemi életét. Hivatalból tagja volt a titkár is, az illetékes tisztségviselő pedig a szónok és helyettese. Szorosan kötődött a páholy tevékenységéhez a Jótékonysági Bizott ság, amely egyrészt a segítésre szánt egyének személyi és anyagi viszonyait vizsgálta ki, majd a segélyekre javaslatot tett, másrészt a havi kiadásairól könyvet vezetett, s azt bemutatta a Kincstári Bizottságnak. A Jótékonysági Bizottságnak hivatalból tagja volt a kincstáros és az alamizsnás. Az előbb említett Kincstári Bizottság feladata volt a kincs táros és alamizsnás számadásait megvizsgálni, az évi mérleget és költségvetést felülvizs gálni. A páholy szabadkőműves alapját külön Pénzügyi Bizottság kezelte. A páholy tagságának száma a századforduló előtt 40 és 70 között mozgott, az 1910-es években között. A tagság társadalmi rétegeződése megfelelt a szabadkőműve seknél megszokott polgáriburzsoá, liberális értelmiségi körnek. Legtöbb az ügyvéd, az orvos, az utána következő kategória pedig a nagykereskedő kereskedő. A páholy lét számát és vagyoni helyzetét tekintve nem tartozott a legtehetősebb páholyok közé. A ta gok felvétele nagyon szigorú szabályok szerint igen nagy körültekintéssel történt. A ke resőt" alapvetően három szempontból vizsgálták: értelmi képessége, műveltsége, te hát, hogy mennyire képes a szabadkőművesi eszmék és rituálék elsajátítására és tovább adására, erkölcsileg, és vagyoni helyzete szerint. Bizonyos anyagi egzisztenciára szükség volt ahhoz, hogy valaki szabadkőműves páholyhoz tartozhasson, elég magas díjszabások terhelték a páholy tagokat. A keresőt" (az új tagfelvételt kérőt úgy nevezték: a szabad kőművesi világosságot kereső egyén) a páholyból három testvér ajánlotta. A felvételt kérő adatait a főmesterrel előzőleg írásban közölték, a főmester a jelentkezést a páholy általános értekezletén bejelentette, utána a bejelentést a tisztikar elé terjesztették, a páholy nak a tisztikar véleményezte a kérelmet, majd a páholy egész tagsága titkos szavazással, úgynevezett golyózással döntött a felvételről. A felvételi díj 230 korona volt, amit a kereső kezese előre és egy összegben kellett, hogy befizessen a kincstárnak, a felvétel csak a befi zetéssel volt érvényes. A századforduló után már előre gyártott, nyomtatott szövegű belé- 393

4 pési nyilatkozatot és egy kérdőívet kellett kitölteni, ami három kérdéskört ölelt fel: Mit vár ön a szabadkőműves szövetségtől; Mit várhat öntől a szabadkőműves szövetség; Mi vel tartozik ön a hazának?". Ezekhez kapcsolódtak még az ajánlások és egy önéletrajz, s a tisztikar által a kereső személyének megvizsgálására kijelölt testvérek jelentései. A fel vett vagy elutasított keresőről így komoly személyi anyag gyűlt össze. Az új tag a páholy ban az első fokozatot nyerte el, vagyis inas lett. A második, legény-fokozatba lépés csak húsz munka látogatása után volt lehetséges, a mesterfokozatba pedig csak azok a legények léphettek, akik további tíz munkán vettek részt. A béremelések, ahogy a szabadkőmű vesek a fokozatok váltását nevezték csak akkor váltak érvényessé, ha a kirótt díjakat befizették. Egyébként a páholytagoknak havonta 5, 1910 után 10 korona tagsági díjat kellett fizetniük. Azt, aki a munkákat nem látogatta, vagy nem fizette az esedékes díjakat, kizárták a páholyból. A munka" hetente egyszer volt, a hét egyik meghatározott napján. Különleges, ün nepi alkalmakkor díszmunkát tartottak, például mikor a páholy névváltoztatását ünne pelték. Valamelyik testvér halálakor gyászmunkán emlékeztek meg érdemeiről, a tiszti kar megválasztását tisztújító munkán eszközölték, a többi munkát rendes munkának ne vezték. Megkülönböztették még a fokozatoknak megfelelő első-, másod- és harmadfokú munkát, amelyen vagy a terjes tagság, vagy csak a legények és mesterek, vagy csak a mes terek vehettek részt. Harmad-, tehát mester-fokú munkát egy évben csak egy-kettőt rendeztek. A rendes munkákon a tanácskozás tárgyához minden jelenlevő csak egyszer szólhatott hozzá, kivéve az előadót és az indítványozót, akiket a vita lezárása után a zár szó is megilletett. A páholy elhalt páholy tagok özvegyei és árvái, illetve megszorult testvérek megsegí tésére segélyalapokat hozott létre egyrészt adományokból, másrészt a befizetett díjak egy részéből. Külön szabadkó'művesi alapot hoztak létre 1902-ben kulturális szellemet terjesztő alkotások anyagi támogatására". Az alapot héttagú bizottság kezelte, melynek tagjai a főmester, a felügyelők, a Jótékonysági Bizottság elnöke, és a páholy évenként választandó három mestere. Az alap egyrészt a befizetett díjak egy részéből, kamatokból, alapítványokból, másrészt tagonként évi 6 korona járulékból adódott össze. A páholy tevékenysége A századforduló előtt a páholy tevékenységében a jótékonykodás dominált. Megala pította 1896-ban az Amphesis felnőtt szegényeket felruházó egyletet". Az egyesület nek rendes, pártoló és alapító tagjai voltak, díszelnöke, Rakovszky István a páholy tagja volt. Az alapító tagok között volt a már említett Bihari Mór is. Az egylet vezetését 2 el nök, 4 alelnök (két férfi és 2 nő), egy titkár, egy ügyész, és egy pénztáros végezte. Az egy let alaptőkét gyűjtött be a tagoktól, s ennek kamataiból kívánta a szegények támogatását megvalósítani. A munkásházépítő szövetkezet létrehozásának tervezetével egyrészt az égető lakásgondokon kívánt segíteni, másrészt a munkanélkülieknek adott volna munka alkalmat, munkájukat önköltségi áron megfizetve. Az iratok nem árulják el, hogy a ter vezetet milyen mértékben sikerült megvalósítani. A páholy 1900-ban egy gyermekvédő 394

5 bizottság létrehozását javasolta, mégpedig a budapesti páholyok közös erőfeszítésével. A bizottságba minden páholy delegálna 1 küldöttet, valamelyik nagymester elnökleté vel működne állandó szervezettel, meghatározott működési körrel. Létrehozna egy gyer mekvédő alapot a süketnéma, vak gyermekek támogatására, munkája belefolyna más hasonló célú szervezetek munkájába, s azokkal kapcsolatot teremtve végezné tevékeny ségét. A századforduló után egyre erősödött a páholyban az igény a jótékonykodásnál hatá rozottabb társadalom formáló tevékenységre:... alapos reményünk lehet arra, hogy szövetségünk mihamarabb szakít eddigi palliatív orvoslási módszerével s mind jobban erős bödő progresszív tevékenysége útján valóban a társadalom újjáalakításának válik hajtó erőjévé..." A társadalmat szabadkőművesi értelemben akarták átalakítani, mégpedig ennek hathatós eszközét abban látták, hogy a politikai, a társadalmi vagy a tudományos életben ismert szabadkőművesek az egyes klubokban, egyletekben szabadkőművesi szel lemben felolvasásokat, előadásokat tartanának egyes aktuális társadalmi kérdésekről: alkohol ellenes mozgalomról, munkásszervezetekről, a népoktatás helyzetéről, az ipar fejlesztésről stb. A társadalmi átalakulás céljaként egy igazságos munkamegosztáson ala puló társadalmi rend létrehozását jelölték meg, mely minden néposztály számára egyfor mán biztosítja a munkát és a megélhetést: A szabadkőművesség mint az emberi haladás legbuzgóbb munkása, de egyúttal a harcnak és rombolásnak legelszántabb ellensége, a legégetőbb társadalmi bajok orvoslásával igyekszik biztosítani a megrázkódtatások nélkül való átmenetet az új igazgságosabb társadalmi és gazdasági berendezkedésre". A társadal mi problémák sorából kiemelten kezelték a munkanélküliség kérdését. A probléma megoldási kísérletként, illetve a munkanélküliség enyhítésére létrehozták 1906-ban a Munkanélküli iparossegédek egyletét. Az egylet célja, hogy a munkanélküli iparossegé deket segélyezze és munkához juttassa. Alapszabályát a kormány jóváhagyta. Az egyletet alapító, pártoló dísz- és rendes tagok alkották. A páholy felszólította a többi páholy tagjait is, hogy belépésükkel támogassák az egylet működését. Az egylet vezetősége a központi elnökség (1 ügyvivő elnök, 1 társelnök, 4 alelnök, 2 jegyző, 1 pénztáros, 2 ellen őr, 1 ügyész), a központi választmány, a képviselő tagokból álló közgyűlés és a számvizs gáló bizottság. Tagja lehetett minden Magyarországon dolgozó iparossegéd, ki a 60. évet nem töltötte be, s legalább 6 hónapi munkaviszonnyal rendelkezett. Beiratkozási díj 50 fillér, tagkönyv 20 fillér, s hetenként 30 fillér járulék képezték a rendes tagok hozzá járulását. Minden rendes tag, ha munkanélkülivé lett, évenként 5 héten át 10 korona se gélyt kapott. A társadalmi átalakulás ügyét fontos személyiségeknek a szabadkőművesség számára való megnyerésével is igyekeztek szolgálni, s ezzel a társadalmi, politikai életre sokkal nagyobb befolyást gyakoroltak, mint az létszámukból, szervezetük nagyságából következne. A Comenius-páholy tagjai között is volt országgyűlési képviselő, politikus. Rakovszky István között a képviselőház alelnöke volt. Az aktív politizálás nem mindegyik páholyra jellemző, de a Comenius-páholy a politikailag aktívabb páholyok közé tartozott. Ez az aktivitás tette lehetővé a polgári radikálisok belépését a szabad kőművesek közé, s ez visszahatott a páholyok politikai aktivitására is. A Comeniuspáholy propagálta az általános, egyenlő és titkos választójogot. Foglalkozott a felekezet nélküli népoktatás problémájával. Aktív szerepet vállalt az antiklerikális küzdelemben 395

6 mely része volt a demokratikus Magyarország megteremtéséért indított küzdelemnek. Az antiklerikális harc kapcsán vállalt védnökséget a közismert Galilei-kör felett is. A pá holy már régen foglalkozott egy antiklerikális ifjúsági egyesület szervezésével, s ezért vál lalta egy olyan egyetemi kör támogatását, melyen keresztül a profán világba terjeszti ezen eszméit. A támogatás egyre nehezebben ment, a kör későbbi tevékenysége nem nyerte el a szabadkőművesek egyértelmű helyeslését. Nagy viták voltak a kör támogatását illetően, a páholy már egyre nehezebben tudta a többi páholyt bevonni a támogatásba. Jászi ban részvétlenséggel vádolta a páholyokat, mivel elapadt az anyagi segítség. Az első világháború kezdetben felszította a szabadkőműveseknél is a nacionalista ér zelmeket. A Comenius-páholy tagjai is az antant államok szabadkőműveseit a szabadkőművesi eszmék árulóinak tartották. A fronton harcoló hős katonák ellátására 1914-ben jótékony női foglalkoztató műhelyt szervezett a páholy. A háború meghozta a budapesti páholyok összefogását, közös főmesteri értekezletet tartottak, elhatározták a páholyok progresszív megadóztatását, s a közös pénzalapból egy kórház létrehozását. A magyar szabadkőművesség egésze mozdult meg a Szimbolikus Nagypáholy égisze alatt, s emelte az egész szövetség értékét a közvélemény előtt. A háború előrehaladtával az új társadalmi rend megvalósítása, a békés építés, a háború utáni helyzet foglalkoztatta a szabadkőműve seket, s egyre aktívabban szólaltak fel a háború ellen. A háború alatti helytállás jelentősen növelte a szabadkőművesség szerepét, a politikai hatalom is elismerte befolyásukat. A háború utáni helyzet megkönnyítését akarta szolgálni a Lakók szövetségének létre hozása is 1916-ban. A háborúból visszatérőknek kívánt egészséges lakásviszonyokat teremteni. Harcolt a lakásreformért, s szorgalmazta egy lakásügyi hivatal felállítását. A szövetség ügyeit az egyes problémaköröknek megfelelő 5 bizottság intézte (hadbavo nultak ügyeivel foglalkozó bizottság, lakásreform bizottság stb.). Az intenzív tevékenység mellett egy másik tendencia is érvényesült a páholy életében. Egyre többen vonták ki magukat a munkák látogatása alól, s általában probléma volt a páholy látogatottsága. Részben a háborús elfoglaltságok miatt maradoztak el a testvérek, részben a háborútól sokan meghasonlottak. Mindezen nehézségek ellenére a páholy igye kezett lépést tartani a kor problémáival, s követni azt a progresszív irányt, ami az 1900-as évektől jellemezte. Az 1918-as munkaév főprogramjának a gazdasági kérdések tanul mányozását hirdették meg. A háború után megoldandó nagy gazdasági problémákról indítottak előadássorozatot, vitákat. 396