MOLNÁR ESZTER NEKEDTEREM

Átírás

1 MOLNÁR ESZTER NEKEDTEREM Budapest Molnár Eszter a NekedTerem termelői zöldségek és egyéb áruk házhozszállításával foglalkozó cég alapítója. A cég koncepciója, hogy a friss és jó minőségű termelői árukat egyenesen a termelőtől szerzik be, így segítve a minőségi kistermelők piacra jutását. A nekedterem.hu oldalán keresztül megrendelt friss árukat csütörtökön szállítják a termelők és pénteken veszik kézhez a fogyasztók. A cég ügyfélköre dinamikusan nő, a vállalkozás sikerét pedig mi sem jelzi jobban, mint hogy a modellt elkezdték másolni. Miért hoztad létre a céget? Molnár Eszter: Az alaphelyzet viszonylag banális volt: én is kismama voltam és arra gondoltam, hogy a gyerekeimnek milyen jó lenne egyenesen a termelőktől beszerezni a zöldségeket és a gyümölcsöket. Jártam persze piacra, és körülbelül láttam, hogy mi az, amit ők termelnek és mi az, amit nem. Léteztek már hasonló szolgáltatások, de egyik sem kínált házhozszállítást - nekem pedig megoldhatatlannak tűnt, hogy heti egyszer egy megadott időpontban leparkoljak a Pozsonyi úton a két gyerekkel és

2 átvegyem a csomagomat. Elkezdtem beszélgeti a gazdákkal és volt egy ismerősöm, ki éppen állás nélkül volt. Tetszett neki az ötlet, így vele összeállítottunk egy adatbázist, hogy kikkel lehetne együtt dolgozni. Egy akkoriban szintén ráérő informatikus ismerősünk elkészítette a weboldalt - igazából, ha ők nem akarják ennyire, én biztosan nem csináltam volna meg ilyen gyorsan, mert még nagyon kicsi volt a második gyerekem. Igaz, mi is olyan élethelyzetben voltunk éppen, hogy muszáj volt valami plusz jövedelem után nézni, én pedig szeretek dolgozni, úgyhogy ilyen szempontból ez nevezhető akár kényszervállalkozásnak is. Még nincs egy éve, hogy elkezdtük, a babám pedig fél éves volt akkor. Fárasztó évem volt, az biztos. Hogyan készültél rá? Tanultad a mostani munkád valamelyik részét? Molnár Eszter: Az International Business School-t és kulturális antropológiát végeztem, így a marketinghez értek. Sok weboldalt készítettem például életemben, így pontosan tudtam, hogy mit akarok. A mezőgazdasághoz például egyáltalán nem értek, csak mint fogyasztó. Azt most tanulom, és nagyon érdekesnek találom. Mi, akik városban élünk, a dolognak inkább a romantikus részét látjuk, pedig inkább a szerencsejátékhoz hasonlít. Talán csak a termálvízzel fűtött fóliasátrakban lehet kalkulálni azzal, hogy miből mennyi terem majd - igaz, ott is lehet kártevő. Ugyanakkor azt is látom, hogy a mezőgazdaság kistermelői része borzasztóan szervezetlen. Mennyire tervezted meg a kezdeti lépéseket és a céged jövőjét? Molnár Eszter: Előzetes számításokat persze végeztem, de már abból is látszott, hogy magas költségeink lesznek: drága az áru összeszedése, a kiszállítás. Megpróbáltam kiszámolni, hogy hány főtől éri meg, de ez sem úgy van, ahogy az elején láttam. Valójában organikusan nőtt a cég: kíváncsi voltam rá, hogy mit lehet belőle kihozni. Persze sok mindennel nem is tudtam számolni, mert nem ismertem az árakat, pláne az árak ingadozását. Az Élő Tisza Szervezettel dogozom együtt főként, az ő tapasztalatuk nagyon sokat segített. Ők kiépítettek egy termelői közösséget, ahová úgy lehet bekerülni, hogy bizonyos kritériumoknak megfelel az ember: nem kifejezetten bio, de odafigyelősebb növényvédelmet valósítanak meg, nem használnak például hormonokat vagy gázos tartósítási eljárásokat. Egy kistermelőnek nem érdeke, hogy túl sok vegyszert használjon, mert az pénzbe kerül. Inkább olyan klónokat választ, amelyek a magyarországi klímán érzik jól magukat és rezisztensek az itteni kártevőkkel szemben.

3 Hogyan működik most a cég, mi a metódus? Molnár Eszter: Szerda estig lehet leadni a rendeléseket, mi csütörtökön összegyűjtjük az árut, csütörtökön éjjel összeállítjuk a csomagokat és pénteken házhoz szállítjuk őket. Ez így egyszerűen hangzik, de lassan forrta ki magát: az, hogy most, pénteken itt tudunk ülni, az utóbbi néhány hónap fejleménye és még mindig rengeteg munka van vele. Még most is előfordul, hogy valami kimarad a csomagokból: nem szállították le vagy ne-adj-isten nem vettem át, mert nem olyan volt a minősége, amit én kértem - akkor azt igyekszem pótolni, mert az ügyfeleink között sokan korlátozottak a mozgásukban, tehát nem szaladnak le egy uborkáért, ha nincs benne a csomagban. Az eleje abból a szempontból is futkososabb volt, hogy nem tudtunk még nagy mennyiségekkel dolgozni: család nem rendel mondjuk annyi karfiolt, hogy a termelőnek megérje kiszállítani, pláne gyümölcsszezonban - akkor az áruért is mi mentünk. Érezted előnyét vagy hátrányát ezen a területen annak, hogy nő vagy? Molnár Eszter: Több vállalkozást vezettem már életemben, és úgy érzem, hogy korban tartok már ott, hogy ez nem számít. Nyilván, ha tapasztalatlanabb, bizonytalanabb lennék, akkor jobban érezném ennek a hátrányát. Szerintem inkább alkat kérdése, hogy ki mennyire tud embereket irányítani - én például nem szeretek, mert úgy gondolom, hogy mindenki magától is el tudja végezni lelkiismeretesen a munkáját, de ez sajnos nincs mindig így, és amikor már a pénztárcáján érzi ezt az ember, akkor jobban oda kell hatni. Meddig szeretnéd még építeni a vállalkozást? Molnár Eszter: Most éppen a mostani raktározási lehetőségeink határáig. Nagyobb raktárt nem szeretnék, mert az jelentősen megemelné a költségeket. Ez közel van a belvároshoz, nincs lépcső, van fűtés és mellékhelyiség, megfelel az egészségügyi előírásoknak. A termelők közül már vannak, akik maguk jelentkeznek, de ha valami nagyon jót látok, akkor én hívom. Kínálat szempontjából most jutottunk el oda, hogy a tartós árucikkek közül szelektálni kell: nem tartok hatféle lekvárt, hiába jók, mert annyit azért nem rendelnek, és csak magamnak okozok vele plusz munkát, ahogyan kétféle méz is bőven elég nekünk. De müzlit vagy friss fűszereket például én kerestem a kínálatba. Ebben az időszakban sokkal nehezebb megmutatni a minőségi

4 különbséget a zöldségek között: almával vagy káposztával nehéz villantani. Ezért most nem is nagyon népszerűsítem, hanem a folyamatokat szeretném tökéletesre csiszolni. Sok szempontból már most többet tudunk, mint egy piac: nálunk korábban van például medvehagyma vagy spárga, mint a pultokon. Folyamatosan tartunk olyan különlegességeket, mint mondjuk a batáta vagy a lilaburgonya, amiknek egy háziasszony számára évekbe telik felfedezni a lelőhelyét, másrészt nagyon sok időbe telik összeválogatni és összevásárolni az ilyen minőségű árukat, amelyekért különkülön el kell menni több piacra és üzletbe. Mik a céljaid ezzel a tevékenységgel? Molnár Eszter: Egyrészt a minőségellenőrzés, hogy érdekelté tegyem a termelőket is a jó minőségű áru szállításában, másrészt még ismeretlen, de jó termelőket tudok így piachoz juttatni. Nyilván a mai, jövedelemeltitkolásra ösztönző adórendszer miatt is tűnik olyan átláthatatlannak a mezőgazdaság, de meggyőződésem, hogy a gazdák nagyon rosszul szervezik és menedzselik önmagukat. A pályázati rendszer olyan bonyolult, hogy alig férnek hozzá a forrásokhoz, a földalapú támogatások pedig csak rontanak a helyzeten. A támogatásokból ugyanis nem jól, de meg lehet élni, így nem ösztönöznek a fejlődésre. Amikor ebbe belevágtam, csodálkozásomra sokszor találkoztam elutasítással. Nem akarták, hogy elmenjek megnézni a gazdálkodást, nem akarták megmutatni a permetezési naplót, nem akarták elárulni, hogyan dolgoznak - azok, akik a piacok kistermelői részén árulnak, tehát elvileg a leginkább érdekeltek a leggondosabb módon termeszteni a növényeiket. Sok példát tudnék mondani, amivel érdemes lenne foglalkozni, mégsem termelik Magyarországon. Rukkolát, édesköményt, különlegesebb gombát rengeteget el lehetne adni, de nem foglalkoznak vele, mert nincs rá bejáratott piacuk: értékesíteni is kellene, de ahhoz túlságosan megszokták a káposztát és az almát. Nagyon nem szeretem a támogatásokat, mert kényelmessé teszik a parasztság életét és sem minőséget nem garantál, sem azt, hogy a piachoz igazodjanak. Azt is sérelmezem, hogy nekünk, akik eljuttatjuk ezeket az árukat a fogyasztókhoz, nincsenek pályázati vagy támogatási lehetőségeink. Nyilván ez egy profitorientált dolog, de a termelők is azok, és segítjük a mezőgazdaságot, mert plusz mennyiséget

5 tudnak termelni, azon kívül levesszük a vállukról a marketing és értékesítés nyűgét. Nonprofit alapon pedig szerintem nem lehet végezni, mert hónapokig nem lehet szívességből zöldséget pakolni... Az interjút a DEMETRAE (GenDer GuidancE to enhance and support women choices in the AgriculTuRAl field pathways and tools for Education and Vocational systems) azaz Pályaválasztási döntést előkészítő és segítő módszertan nemek szerint specifikus elemeinek kidolgozása a mezőgazdasági oktatás és szakképzés területén című projekt keretében Megyeri Sára készítette február