2011. MÁRCIUS 7., HÉTFŐ

Átírás

1 MÁRCIUS 7., HÉTFŐ ELNÖKÖL: JERZY BUZEK elnök (Az ülést kor megnyitják.) 1. Az ülésszak folytatása Elnök. Az Európai Parlament február 17-én, csütörtökön elnapolt ülését ezennel újra megnyitom. 2. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet 3. A vízumrendszer viszonosságának visszaállításáról szolidaritás a cseh állampolgárokkal a vízumkötelezettség Kanada általi egyoldalú bevezetése következtében kialakult egyenlőtlen helyzetük miatt (írásbeli nyilatkozat): lásd a jegyzőkönyvet 4. Az elnökség nyilatkozatai Elnök. Először is három ügyről szeretném Önöket tájékoztatni. Szeretném Önöket tájékoztatni arról, hogy a 89/2010. számú írásbeli nyilatkozathoz megszerezték az előírt számú aláírást. Ennek eredményeképpen szeretném bejelenteni, hogy így azt az Európai Parlament elfogadta. A nyilatkozat témája a vízumok cseh polgárok tekintetében történő, Kanada általi egyoldalú újbóli bevezetése. Az Európai Parlament elvárja a Bizottságtól és a Tanácstól, hogy hozzanak azonnali intézkedéseket Kanadának a vízumok Cseh Köztársaság polgárai tekintetében történő visszavonására vonatkozó döntésével kapcsolatban. Nagyobb határozottságot is várunk a Tanácstól és a Bizottságtól fellépéseik során. Teljes szolidaritást érzünk a Cseh Köztársaság polgáraival, akiknek az Európai Unió tagjaként vízum nélkül kellene tudniuk Kanadába utazni. 2. pont: Március 11-én, vagyis négy nap múlva pénteken ünnepeljük hetedik alkalommal a terrorizmus áldozatainak európai napját ben ezen a napon közel 200 ember halt meg Madridban bombatámadás következtében. 16 hónappal később 52-en haltak meg támadások során Londonban. A terrorizmus maga a demokrácia alapjai ellen intézett támadás. A terrorizmusra nincs mentség, és soha semmilyen támadás vagy terrorista nem lesz képes meggyengíteni az európai szolidaritás szellemét és az európai demokrácia szellemét. 3. pont: Aggodalommal tölt el bennünket, hogy hírt kaptunk arról, hogy Tajvanon pénteken öt embert kivégeztek. A halálbüntetés 2010-es újbóli bevezetése a 2006 óta érvényben lévő moratórium de facto megszüntetése. Az Európai Unió, és különösen az Európai Parlament régóta világszerte elítéli a halálbüntetés végrehajtását. Felszólítom a tajvani hatóságokat, hogy vezessenek be moratóriumot ennek az embertelen büntetésnek a végrehajtására, és a jövőben töröljék azt büntető törvénykönyvükből. 5. A 2012-ben tartandó plenáris ülések ütemterve: lásd a jegyzőkönyvet 6. A 2013-ban tartandó plenáris ülések ütemterve: lásd a jegyzőkönyvet

2 A Parlament tagjai: lásd a jegyzőkönyvet 8. A rendes jogalkotási eljárás szerint elfogadott jogszabályok aláírása: lásd a jegyzőkönyvet 9. Megállapodások szövegeinek a Tanács általi továbbítása: lásd a jegyzőkönyvet 10. A Parlament állásfoglalásaival kapcsolatos további intézkedések: lásd a jegyzőkönyvet 11. Szóbeli választ igénylő kérdések és írásbeli nyilatkozatok (benyújtás): lásd a jegyzőkönyvet 12. Tárgytalan írásbeli nyilatkozatok: lásd a jegyzőkönyvet 13. Petíciók: lásd a jegyzőkönyvet 14. Előirányzatok átcsoportosítása: lásd a jegyzőkönyvet 15. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet 16. Ügyrend: lásd a jegyzőkönyvet *** Jean-Pierre Audy (PPE). (FR) Tisztelt elnök úr! Szeretnék szót kérni az Európai Unióról szóló szerződés 16. cikke alapján. Ezen a héten a francia államfő, Nicolas Sarkozy kezdeményezésére, aki tanúbizonyságot tett a közösség iránti elkötelezettségéről, javaslatot tettek az Európai Tanács rendkívüli, most pénteken tartandó ülésére. A Szerződések alapján rendszerint az Általános Ügyek Tanácsa készíti elő az Európai Tanács üléseit. Az e heti napirendben azonban nem láttam, hogy szerepelne az Általános Ügyek Tanácsának ülése, amely az Európai Tanács e rendkívüli ülését készítené elő. Egy olyan időszakban, amikor jelentős demokratikus változások zajlanak, meggyőződésem, hogy államfőik mellett az európai polgárokat is be kell vonni azokba a döntésekbe, amelyeket Európa e fontos kérdésekben meghoz. Elnök. Köszönöm a megjegyzését. Írásbeli választ fogok Önnek küldeni. 17. Innovatív finanszírozás globális és európai szinten (vita) Elnök. A következő napirendi pont a Podimata asszony által a Gazdasági és Monetáris Bizottság nevében a globális és európai szintű innovatív finanszírozásról készített jelentés (2010/2105(INI)) (A7-0036/2011). Anni Podimata, előadó. (EL) Tisztelt elnök úr! Engedje meg, hogy először is köszönetet mondjak az árnyékelőadóknak, a Gazdasági és Monetáris Bizottság titkárságának és a képviselőcsoportok elnökeinek a vitákban való építő jellegű részvételükért és az e nagyon fontos jelentésre vonatkozó megállapodás elérése érdekében tett erőfeszítéseikért. Az Európai Parlament innovatív finanszírozásról szóló saját kezdeményezésű jelentése nem készülhetett volna alkalmasabb időben, mert a válság, amely mint mindannyian

3 tudjuk mindenkit próbára tesz, jelen pillanatban különösen az euróövezetet, a tagállamok többségében az állami szektor forrásainak súlyos csökkenéséhez, széles körű megszorítási programokhoz és költségvetési konszolidációhoz vezetett. Ugyanakkor óriási nyomás alá helyezte az EU költségvetését, mint azt nemrég, az új pénzügyi keretről folytatott vita során láthattuk. E fent leírt helyzet alapján egy alapvető és általánosan elfogadott következtetés vonható le. Európa polgárai azok, akikre a válság súlya a leginkább nehezedik, a fizetések csökkentése, a munkanélküliség, a munkahelyükkel kapcsolatos bizonytalanság és szociális jogaik megnyirbálásának formájában. A második alapvető és általánosan elfogadott következtetés, amely ebből a helyzetből következik, az, hogy Európának és a tagállamoknak sürgősen új forrásokra van szükségük, amelyek segíteni fognak az európai gazdaság gyors fellendülésének és növekedésének véghezvitelében, ezúttal kiegyensúlyozott módon, korlátozva az egyenlőtlenségeket és a különbségeket. Ez az egyetlen módja az EU 2020 stratégia sikeres végrehajtásához szükséges előfeltételek megteremtésének, és az egyetlen módja annak, hogy meg tudjuk vitatni a valódi, megfelelő és erős belső piacot, amely polgárainak előnyére válik. Ezért új forrásokra van szükségünk, és egyetértünk abban, mint a jelentésben is kifejezetten szerepel, és idézem is, hogy: a meglévő adózási eszközök kulcsainak és alkalmazási körének növelése, valamint az állami kiadások további csökkentése nem jelenthet sem elégséges, sem fenntartható megoldást az európai és globális szinten meglévő fő kihívások kezelésére. Az innovatív finanszírozás kulcsszerepet játszhat az e kihívásokkal való megbirkózásban, mert rendkívüli mértékben hozzájárulhat a források előteremtéséhez a nemzeti költségvetések és az uniós költségvetés számára. Ez azonban nem az egyetlen előnye az innovatív finanszírozásnak: az innovatív finanszírozás nem egyszerűen új források keresését jelenti; ugyanilyen fontos számunkra a jelenlegi adózási modell fokozatos átalakításához vezető út kikövezése, amelynek alapján az adózás és általánosan a gazdaság finanszírozásának fő terhét hagyományosan a munkaerő, a vállalkozások és a termelő beruházások viselik. Az innovatív finanszírozás jelentős hozzáadott értéke, mintegy kettős hozadéka, abban áll, hogy amellett, hogy bevételt termel, fontos szabályozási szerepet is betölthet: visszatarthat a káros gyakorlatoktól és magatartástól mind a pénzügyi ágazatban, mind a környezet- és természetvédelmi ágazatban. A jelentés négy alapvető fejezetből áll: ezek a pénzügyi szektor megadóztatása, az eurókötvények és európai projektkötvények, a szénadó és a fejlesztésfinanszírozás. Ami a pénzügyi szektor megadóztatását illeti, ismét egy alapvető és általánosan elfogadott premisszából indultunk ki: eszerint annak ellenére, hogy alapvetően felelős volt a válságért, annak ellenére, hogy túlzott profitot termelt, és a válság ellenére is túlzott profitot termel, a pénzügyi szektor aluladóztatott, mert csaknem minden téren mentesül a hozzáadottérték-adó alól. Egy másik általánosan elfogadott premissza, amely egyszerűen a számokon, az adatokon és azon alapul, hogy az elmúlt évtizedben hogyan futott fel a pénzügyi tranzakciók mennyisége, a pénzügyi szektor rendkívüli és állandóan fokozódó távolodása alapvető szerepétől, amely a reálgazdaság finanszírozása.

4 Ezt a két feltevést széles körben elfogadja a Parlament, és a pénzügyi szektor megadóztatásáról szóló új közleményében az Európai Bizottság is. Így egy ordító igazságtalansággal állunk szemben, amelyet orvosolni kell, határozott üzenetet eljuttatva Európa polgáraihoz, egy üzenetet, amelyet a válságból tanultunk meg, miszerint a terhek igazságosabb elosztására törekszünk, és készek vagyunk bármilyen globális és európai szintű intézkedésre annak érdekében, hogy elérjük a pénzügyi szektor visszatérését alapvető szerepéhez, amely a reálgazdaság finanszírozása. Széles körű az egyetértés abban, hogy e célok elérésére a legalkalmasabb adóztatási mechanizmus egy pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó. Ez az adó a mennyiségen, a gyakoriságon és végül a minőségen alapulna, ami alatt magának a tranzakciónak a hozzáadott értékét értjük, mert mint a 13. bekezdésben valamennyien egyetértettünk, a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó bevezetése hozzájárulhat a pénzügyi piacok fokozódó és rendkívül káros kereskedelmi rendszereinek kezeléséhez, mint amilyen például a rövid távú érdekek előtérbe helyezése és az automatizált nagyfrekvenciájú kereskedelem, valamint a spekuláció visszaszorításához. Nyilvánvalóan mindannyian azt szeretnénk leginkább, ha ezt az adót globális szinten bevezetnék. Ugyanakkor épp ilyen nyilvánvaló, hogy a kezdeti ambiciózus nyilatkozatok ellenére ahelyett, hogy nőne a globális megállapodás valószínűsége, inkább folyamatosan csökken. Ezért felmerül az a kérdés, hogy mit fogunk tenni mi Európában? Elbújunk a globális megállapodás hiánya mögé? Elég ez, és ami még fontosabb, meg fogja győzni a polgárokat, akik a válság terheit cipelik? Még ha nem lesz is könnyű azonnal előrelépni, és európai szinten bevezetni a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adót, mert nehéz lesz elérni a Tanács egyhangú határozatát, az Európai Parlamentnek mint az egyetlen közvetlenül az európai polgárok által megválasztott európai intézménynek akkor is kötelessége, hogy világos, ilyen irányú politikai üzenetet küldjön. A mi kötelességünk, nem pedig az Európai Bizottság kötelessége, hogy határozott politikai üzenetet küldjünk. (Taps) Algirdas Šemeta, a Bizottság tagja. Tisztelt elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani a Gazdasági és Monetáris Bizottságnak és a Fejlesztési Bizottságnak, és különösen Anni Podimatának a globális és európai szintű innovatív finanszírozásról szóló jelentéséért. Már többször alkalmam nyílt vitázni Önökkel arról, hogyan érjük el, hogy a bankok fizessék meg a válság költségeit. Mint tudják, a Bizottság egy mélyreható hatásvizsgálaton dolgozik a pénzügyi szektor megadóztatására szolgáló eszközök tekintetében, amelynek 2011 nyarára kell elkészülnie. Ez lehetővé fogja tenni a Bizottság számára, hogy a politikai intézkedésekre vonatkozó megfelelő javaslatokat tegyen. Ezen túlmenően jelenleg vizsgáljuk az új szabályozás, a banki adók és illetékek pénzügyi intézményekre gyakorolt halmozott hatását is, és az idei év későbbi szakaszában fogjuk előterjeszteni az eredményeket. Arra biztatnám Önöket, hogy várják meg a hatásvizsgálat eredményeit, mielőtt a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó uniós szintű bevezetését illetően határozott álláspontra helyezkednének. Ami a szénadót illeti, egyetértek azzal, hogy a jelenlegi adózási modell nem érvényesíti teljes mértékben a szennyező fizet elvét. Üdvözlöm az EP által a kibocsátáskereskedelmi rendszer megerősítéséhez, valamint az energia adóztatására vonatkozó irányelv átfogó

5 felülvizsgálatához nyújtott támogatást, amelynek célja, hogy a CO 2 -kibocsátást és az energiatartalmat tegyék az energiatermékek adózásának alapvető kritériumává. Az energia adóztatására vonatkozó irányelv felülvizsgálatára irányuló javaslatot 2011 tavaszára tervezik. Tudok a kibocsátásáthelyezés potenciális kockázatával kapcsolatos aggodalmaikról is. A Bizottság a kibocsátási egységek átmeneti ingyenes kiosztását és a nemzetközi jóváírásokhoz való hozzáférést részesíti előnyben a kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá tartozó vállalatok számára. Mindazonáltal folytatjuk a kibocsátásáthelyezés jelenlegi és jövőbeni kockázatának nyomon követését. Meggyőződésem, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszer keretében megvalósuló ingyenes kiosztáshoz hasonló megoldás beépíthető az energia adóztatására vonatkozó irányelv felülvizsgálatába is. Végezetül az eurókötvényeket illetően a Bizottság felismeri, hogy pontos modalitásaiktól függően az eurókötvények közös kibocsátása javára válhatna a kötvénypiac hatékonyságának és integrációjának, és támogathatná az eurót mint nemzetközi valutát. Ez az eszköz azonban megérdemli a további technikai és politikai szintű elemzést és vitát; különösen a tagállamokat érintő, morális kockázattal kapcsolatos következmények igényelnek további vizsgálatot. Marian-Jean Marinescu, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményének előadója. (RO) Tisztelt elnök úr! A fenntartható fejlődésre, az energiaellátás biztonságára és az éghajlatváltozásra vonatkozó európai célkitűzések megvalósítása különösen az innováció és a kutatás szempontjából jelentős pénzügyi kötelezettségvállalást, valamint a meglévő finanszírozást kiegészítő új módszereket igényel. A Bizottságnak e tekintetben mérlegelnie kell a héához hasonló szénadó bevezetésének megvalósíthatóságát, amelyet a belső piacon minden termékre kivetnének. Nagyon fontos azonban kiküszöbölni annak a lehetőségét, hogy ezeket a költségeket a fogyasztókra terheljék, és elemezni az európai ágazatok egységes piaci versenyképességét fenyegető kockázatokat. Javítani kell a strukturális alapok és az Európai Beruházási Bank alapjai felhasználásának hatékonyságát, akárcsak az uniós alapok, nemzeti alapok és egyéb támogatási formák összehangolását, amelyek áttételként működve ösztönözhetik az energiahatékonyságba történő befektetést. Az energiaellátásba és az energiahatékonyságba történő megfelelő befektetések csökkentik a piac ingadozásától való függőséget, és kedvező hatással vannak az EU gazdaságára. A Bizottságnak mielőbb el kell végeznie a pénzügyi tranzakciók uniós és globális szintű megadóztatásának hatásvizsgálatát, hogy megvizsgálja a jelenleg súlyos piaci zavarokat okozó spekulatív pénzügyi tranzakciók mennyiségének visszaszorítása révén általuk előidézett hatásokat és gazdasági hasznokat. A hatásvizsgálatnak elemezni kell, hogy az uniós pénzügyi szektor megadóztatása valóban az Unió saját forrásainak forrása lehet-e, és konkrét javaslatokat kell tartalmaznia az adó bevezetésével kapcsolatos eljárásra vonatkozóan. Jean-Paul Gauzès, a PPE képviselőcsoport nevében. (FR) Tisztelt elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Először is szeretnék két észrevételt tenni a formával kapcsolatban: az előadó az imént mondott köszönetet azoknak, akik közreműködtek a jelentésben. Ez a munka valóban igazi csapatmunka volt, amelyben árnyékelőadóként különösen nagy szerepet játszott Hübner asszony, képviselőcsoportunk tagja. Megtudtam azonban, hogy a szocialista képviselőcsoport egy alternatív állásfoglalást nyújtott be, vagyis egy olyan dokumentumot bocsátanak először szavazásra, amelyről nem folyt konzultáció.

6 Második politikai észrevételem az és nem szokásom, hogy ilyen észrevételeket tegyek, hogy mesterséges ellenzéket hozunk most létre, különösen a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adóval kapcsolatban. Képviselőcsoportom álláspontja világos: támogatjuk az ilyen jellegű, globális szinten megvalósított adót; egyetértünk azzal, hogy próbáljuk ki Európában, ha globális szinten nem lehet kipróbálni. Egyszerűen úgy érezzük, hogy nem hozhatunk meg kapkodva egy ilyen döntést anélkül, hogy alapos hatásvizsgálat készülne az arról való megbizonyosodás érdekében, hogy az adó nem fogja hátrányosan érinteni Európa pénzügyi központjainak versenyképességét. E tekintetben, biztos úr, szeretném világosan kijelenteni, hogy az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportnak nem az a célja, hogy az időre játsszon vagy jegelje az ügyet. Sürgősen és határozottan kérjük, hogy megfelelően és mielőbb végezzék el a hatásvizsgálatot, amelyet többször megbeszéltünk a Parlamentben, hogy segítségével tájékozott döntést hozhassunk az ügyben. Úgy gondolom, hogy az egyik oldalon a reklámfogás áll, amelyet egyes európai újságok véleményrovatai szolgálnak ki, a másik oldalon pedig a tényleges helyzet, amelyben ezt a kérdést komolyan kell kezelnünk, és az előnyök és hátrányos alapos ismeretére támaszkodva a lehető leggyorsabban politikai döntést kell hoznunk. Udo Bullmann, az S&D képviselőcsoport nevében. (DE) Tisztelt elnök úr! Sajnálom, Šemeta úr, de amit Ön előad, nem elegendő. Hónapok teltek el azóta, hogy a Parlament megbízta Önt azzal a feladattal, hogy vizsgálja meg, milyen intézkedést hozhatnánk, többek között a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adót illetően; itt, e Parlamentben adtuk Önnek ezt a feladatot. Ön ezt nem végezte el. Amit álláspontjáról tudunk amelyet a Bizottság több alkalommal írásban ismertetett, eltér ettől. Ön azt akarja, hogy adóztassuk meg a kis pénzügyi szolgáltatókat: azokat, amelyek továbbra is fiókokat tartanak fenn, törődnek az ügyfeleikkel, törődnek a középvállalkozásokkal, amelyek biztosítják, hogy továbbra is rendelkezésre álljon vállalkozói hitel. Akiket Ön nem akar megadóztatni, azok a spekulánsok: azok, akik a nagyfrekvenciájú kereskedelem keretében milliókat és milliárdokat mozgatnak világszerte, biztosítva ezzel, hogy gazdaságunk kiszámíthatatlan legyen kiszámíthatatlan még a jó vállalkozók és a jó befektetők számára is, akik tisztességes munkahelyeket akarnak teremteni a jövő számára. Az Ön álláspontja ezért nem kielégítő, és következésképpen ennek a Parlamentnek meg kell találnia saját hangját. Sajnálom, hogy azt kell mondanom, hogy Gauzès úr akit egyébként nagyon nagyra tartok ezúttal téved. Téved, mert a Parlament által korábban a Berès-jelentésben elfogadott álláspont felvizezésén dolgozik. Aki Gauzès úr javaslata mellett szavaz, gondoskodik arról, hogy a Bizottság megtegye, amit egyébként tenni kíván, vagyis ne javasoljon pénzügyi tranzakciókra kivetendő adót. Ez lesz az eredmény, ha Gauzès urat követjük. Ezért lenne helytelen ezúttal őt követni. Mindenkinek, aki biztosítani akarja a Parlament beleszólását, aki vissza akarja nyerni a bizalmat, aki gondoskodni akar arról, hogy Európa polgárai újra reménnyel és azzal a meggyőződéssel tekintsenek intézményeinkre, hogy teszünk valamit a válság kezelése érdekében, ezúttal a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja által benyújtott alternatív indítvány mellett és a 2. módosítás mellett kell szavaznia, amelyet a Parlament több mint 120, valamennyi főbb képviselőcsoportba tartozó képviselője is megerősített. Köszönöm támogatásukat. Olle Schmidt, az ALDE képviselőcsoport nevében. (SV) Tisztelt elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani Podimata asszonynak építő jellegű együttműködéséért. A jelentős

7 véleménykülönbségek ellenére sikerült kompromisszumot elérnünk. Most annak jött el az ideje, hogy ki kell állnunk a Gazdasági és Monetáris Bizottságban elfogadott kompromisszum mellett. Észrevételeimet különösen Bullmann úrnak szeretném címezni. Az, hogy a jelentés egy tényleges, akadályok nélküli belső piac megteremtésének fontosságát hangsúlyozza, nagyon helyes. Természetesen ez adja Európa növekedésének alapját. Fontos megvitatni az infrastrukturális projektek például európai projektkötvényekkel való finanszírozásának lehetőségét, valamint az európai szénadó lehetséges megoldását, hogy Európában átállhassunk a fenntartható termelésre. Arra is fontos rámutatni, hogy a tagállamoknak azoknak az államoknak, amelyekben Önök is élnek, hölgyeim és uraim teljesíteniük kell a támogatási célokat annak érdekében, hogy lehetőség legyen alapvető projektek finanszírozására. Sajnos jelenleg csak Dánia, Luxemburg, Hollandia és Svédország teljesíti ezeket a célokat. Az is meggyőződésem, hogy a pénzügyi szektort is be kell vonni, és neki kell megfizetnie a válságba került bankok megmentése során az államoknál és az adófizetőknél felmerült költségeket. Nem hiszem azonban, hogy a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó lenne a megoldás. Országom az 1980-as évek során egyoldalúan bevezetett egyfajta pénzügyi tranzakciós adót, és ezzel csak azt sikerült elérni, hogy a pénzügyi szektor fontos részei átköltöztek Londonba. Tisztában vagyok azzal, hogy óvatosnak kell lennünk a Svédország és Európa közötti összehasonlítgatásokkal, de a pénzügyi piac nagyon mobilis, és ezért fontos levonni a tanulságot Svédország példájából. Ezért nagy a kockázata annak, hogy nem jön létre a pénzügyi piac stabilizálódása, amelyet a pénzügyi tranzakcióra kivetendő adó bevezetésétől remélünk, ha az EU függetlenül vezeti be ezt az adót. A Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport véleménye szerint ahhoz, hogy a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó pozitív hatással járhasson, globális jellegűnek kell lennie. Az ALDE képviselőcsoport elutasítja az 1. és 2. módosítást, támogatja viszont Gauzès úr 3. módosítását. Philippe Lamberts, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. (FR) Tisztelt elnök úr! Miért vitatjuk meg az innovatív finanszírozást? Hirtelen adómániásokká váltunk volna? Természetesen nem! Mint tudják, fenntartható alapokon újjá kell építenünk az államháztartásokat. Ez természetesen felelős költekezést, de igazságos, hatékony és fenntartható bevételteremtést is jelent, és mint tudják, az Európában jelenleg fennálló adórendszerek nem felelnek meg ezeknek az ismérveknek. Ezek a rendszerek nem garantálják a forrásokat, amelyekre a kormányoknak közszolgálati feladataik ellátásához szükségük van az oktatás, a kutatás és a társadalmi kohézió területe jut az eszembe. Nem sikerült megfékezniük az Európa-szerte növekvő egyenlőtlenségeket, és továbbra is olyan tevékenységeket ösztönöznek, amelyek mind a környezet, mind a társadalmi kohézió szempontjából károsak. Legyen szó a pénzügyi ágazat megadóztatásáról, a nagyvállalatok igazságos hozzájárulásának eléréséről, egy éghajlati-energetikai adó bevezetéséről vagy az adókijátszás és adókikerülés hatékony kezeléséről, csak mint tudják egy egész Európára kiterjedő megközelítés tehet bennünket képessé hatékony megoldások megvalósítására. Elegünk van abból, hogy csak azt halljuk, hogy ez lehetetlen, és egyhangúságra van szükség. Mit várnak Önök? Ez túlságosan összetett.

8 Ha nem lépünk fel közösen, egyetlen európai uniós tagállam sem lesz képes tíz éven belül a fenntartható államháztartást helyreállítani. Ami a gazdasági kormányzást illeti mert erről is szó van a jelenlegi javaslat mintha azt mondaná a tagállamoknak, hogy úgy nyirbálják meg a kiadási oldalt, hogy közben nem nyúlnak a bevételi oldalhoz. Ezt említik versenyképességi paktumként. Nagyon szeretném látni, hogyan küzdenek úgy, hogy fél kezüket levágják, a másikat pedig hátrakötik. Úgy gondolom, Podimata asszony jelentése olyan utakat nyit meg, amelyek valóban elősegítik, hogy válaszokat találjunk az adózási kérdésekre, és ezért remélem, hogy a Parlament el fogja fogadni a jelentést. Ivo Strejček, az ECR képviselőcsoport nevében. (CS) Tisztelt elnök úr, az ülésterem táblája szerint a mai téma elnevezése innovatív finanszírozás. Úgy gondolom, helyes és helyénvaló elmondani itt, hogy valójában új európai adók bevezetéséről beszélgetünk, és már előre tudjuk, hogy azokat kinek kell majd megfizetnie. A bankok és a pénzügyi intézmények fizetik majd ezeket az új európai adókat. Szerintem nem helyes a bankokat okolni a pénzügyi válság elindításáért vagy azt mondani, hogy a gazdasági válság a bankok hibája. Végső soron már régóta tudjuk, hogy a válság fő oka az egész világra kiterjedő gazdasági egyensúlyhiány, a hosszú távon alacsony kamatlábak, a pénzügyi szektor túlzott szabályozása és sajnos a politikai beavatkozások voltak olyan területeken, amelyeken nem lenne helye a politikusok követeléseinek. A dokumentációban megadott összeg, amelyet az Európai Unió vagy az európai intézmények nyerni fognak, például a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adóból, igencsak vitás. Ennek az az oka, hogy rendkívül valószínű, hogy a pénzügyi szektor minden adóra és bármilyen új adó bevezetésére reagálva javítani fogja hozamát, vagy az európai gazdaság kárára akár az Európai Unión kívülre is helyezi adóilletőségét. Ha azonban a bankok és a pénzügyi intézmények mégis itt maradnak, és továbbra is pénzügyi szolgáltatásokat kínálnak, akkor persze ezeket a költségeket nyilvánvalóan tovább fogják hárítani ügyfeleikre és a fogyasztókra. Jó látni, hogy a tagállamokban rendkívül összetett pénzügyi konszolidáció zajlik, és úgy gondolom, hogy ebben az európai intézményeknek is részt kellene venniük. Sajnos egyáltalán nincs említés arról, hogy az európai intézmények csökkentenék kiadásaikat; ehelyett új adók bevezetéséről beszélnek. Ha az európai intézmények bezárnák néhány európai ügynökségüket, amelyek gyakran szükségtelenek, túlzottak és drágák, akkor biztosan maradna valamennyi forrás több európai projekt támogatására. Szeretnék még egy észrevételt tenni az eurókötvényekkel kapcsolatban. Ha elfogadják az eurókötvényeket, akkor ebből az következik, hogy nincs szükség a takarékoskodásra, nem szükséges pénzt félretenni a jövőre, és nincs szükség reformok végrehajtására, mert mindig lesz majd valaki, aki kifizeti a számlát. Fokozott morális kockázat áll fenn e téren. Az Európai Konzervatívok e javaslat ellen fognak szavazni, mert ellenezzük az új adók bevezetését és az adók emelését. Jürgen Klute, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. (DE) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! A pénzügyi tranzakciókra kivetendő adók szorgalmazása egyáltalán nem új; a globalizáció ellenzői néhány éve szorgalmaznak már egy ilyen adót. Csupán öt évvel ezelőtt azonban még aligha gondolta volna bárki, hogy lehetséges lesz ezt a belátható jövőben megvalósítani. Ezen a héten mégis szerepel az Európai Parlament napirendjén, a CO 2 -adó és az eurókötvények mellett, és véleményem szerint nagyon helyesen.

9 Csak üdvözölni és támogatni tudom a Podimata asszony által a jelentésében javasolt pénzügyi eszközöket, és meggyőződésem, hogy ezeket meg fogják szavazni. Ezekre az eszközökre sürgős szükség van. A nemzeti költségvetések konszolidációja eddig csak a kiadások csökkentésére összpontosult. A közkiadások csökkentése azonban elsősorban a munkavállalókat, a nyugdíjasokat és a szegényeket érinti; vagyis azokat, akik rá vannak utalva a jóléti államra. A közfinanszírozás bevételi oldalát ez idáig teljesen figyelmen kívül hagyták. Ez a második eszköz, amelyet a nemzeti költségvetések konszolidálására felhasználhatunk. A bevételi oldal kezelésbe vétele azt is eredményezné, hogy az államadósság-válság fő okozói viselnék az államadósság megfelelő részét. Ahhoz, hogy konszolidálni tudjuk a nemzeti költségvetéseket, egészen egyszerűen elengedhetetlen, hogy növeljük az adóbevételeket. Az államadósság magas szintje valójában főként a magánadósság államosításának a következménye; vagyis annak, hogy a kormányok magukra vállalták a magánbankok adósságait és finanszírozzák a pénzügyi válság következményeit. Az államok tehát semmiképpen sem egyedül felelősek az adósságválságért. A pénzügyi szektor felkérése arra, hogy a saját zsebébe nyúljon, ezért nem egyszerűen kézenfekvő, hanem politikai kötelességünk is. A pénzügyi tranzakciókra kivetett adó végre azt jelentené, hogy az államadósság-válság egyik fő okozójaként az adósság egy részét ez az ágazat viseli. Ez a jelentés fontos politikai jelzést küldene, amennyiben a benyújtott formában elfogadják. Hasonlóképpen az eurókötvényeket is célszerű és ezért egyben szükséges eszköznek tartjuk. Többet fognak tenni az adósság csökkentése érdekében, mint az összes szankció és akármennyire is jó szándékú tanács együttvéve. Egyes többletet felmutató országoknak az a panasza, miszerint az eurókötvények növelni fogják kamatterheiket, elfogadhatatlan, mivel ezek a többletet felmutató országok egyidejűleg többet keresnek a hiányban lévő országokba irányuló kivitelükön. Egyesek ezt mint transzferuniót bírálhatják. Mindazoknak azonban, akik szociális Európát akarnak akik azt akarják, hogy az EU a jövőben továbbra is összetartson legalább elvben el kell fogadniuk a transzferunió elképzelését. Végül szeretném elmondani a Bizottságnak, bízom benne, hogy végre javaslatot fog előterjeszteni a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adóra; már több mint egy éve kérjük ezt. Nigel Farage, az EFD képviselőcsoport nevében. Tisztelt elnök úr! A Tobin-adó elmélete egy valutákra kivetett globális adó elképzelése évek óta itt van a levegőben, de természetesen soha nem valósult meg. Itt most azt javasolják és ennek természetesen az az oka, hogy az Európai Uniónak annyira elkeseredetten szüksége van pénzre és akkora bajban van, hogy szüksége van saját forrásaira, hogy használjuk ki a lehetőséget a pénzügyi szektor megvesszőzésére, mert pillanatnyilag nagyon népszerűtlen, és vezessünk be egy pénzügyi tranzakciókra kivetendő adót csak az Európai Unióban, mintha ez valahogy nagy bevételhez juttatna bennünket. Sajnálom, de globális gazdaságban élünk. Ha az adók vagy a szabályozás miatt versenyképtelenné válunk, az emberek egyszerűn elköltöznek, és ezt 24 órán belül megtehetik. Ha így tennénk, az kamikaze gazdaságpolitika lenne. A világ legnagyobb devizapiaca a világ legnagyobb pénzügyi szektora Londonban működik. Ha nem lenne több eszem ennél, talán azt gondolnám, összeesküvés van folyamatban, hogy leállítsák az angolszászokat, és ne folytathassák tovább tevékenységeiket.

10 ben az alternatívbefektetésialap-kezelőkről szóló irányelv következtében minden negyedik fedezeti alap távozott a londoni Cityből. Ha ezen az úton haladunk tovább, Nagy-Britannia el fogja veszíteni legnagyobb ágazatát. Úgy gondolom, elérkezett az az idő, amikor a londoni City és Nagy-Britannia pénzügyi piacai fel fognak lázadni az ellen, hogy tagjai legyünk ennek az Európai Uniónak. Ha holnap megszavazzuk ezt, talán olyan rossz világ következik, amely valóban a UKIP és azon nézetünk malmára hajtja a vizet, hogy nem kellene részesévé válnunk ennek a hatalmas szocialista kísérletnek. Martin Ehrenhauser (NI). (DE) Tisztelt elnök úr! Ön téved, Farage úr. Részemről világos, hogy igennel szavazok a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adóra. Véleményem szerint ez egy olyan terület, amelyen az Európai Unió bizonyíthat. Igen, pontosan ilyen ügyek miatt van szükségünk az Európai Unióra. Az Európai Parlament is bizonyíthat. Ha holnap mindannyian a jelentés mellett szavazunk, ez újabb döntő lépést jelenthet a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó felé. A politika ezután megadhatja a helyes választ, amely egyszer és mindenkorra megszabadít bennünket a pénzügyi szektor szolgaságának láncaitól. A pénzügyi tranzakciókra kivetendő adónak azonban nemcsak arra kell ösztönöznie a pénzügyi szektort, hogy hosszú távú befektetéseket végezzen, amelyek hozzáadott értéket jelentenek a reálgazdaság számára; nem, ennek egy szociális komponenssel is rendelkeznie kell, és az adóteher munkavállalókról való egyértelmű áthelyezését is el kell érnie. Ennek meglépéséhez bátorságra lesz szükség, még e Parlamentben is, különösen az adókulcs megállapításakor. A 0,03% vagy 0,05%-os adókulcs nem elégséges. Legalább 0,5%-os célt kellene magunk elé tűzni. Nos igen, kötelezzük el magunkat világosan a pénzügyi tranzakciókra kivetendő, egész Európára kiterjedő adó mellett. Holnap természetesen a 2. módosítás mellett fogok szavazni. Markus Ferber (PPE). (DE) Tisztelt elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Ez a vita tulajdonképpen az innovatív finanszírozásról szól, de arról már hallottunk ezt-azt. Az innováció nem egyszerűen új adók feltalálását vagy régóta létező dolgok, például az államadósság átcímkézését jelenti. Szeretnék röviden arra koncentrálni, hogy valójában miről is szól ez a vita. Nem az eurókötvények bevezetéséről szól és a CDU/CSU pártok természetesen határozottan fel fognak szólalni ez ellen, hanem inkább a pénzügyi piacok válságából eredő tanulságok levonásáról, és ez egyszerűen azt jelenti, hogy a spekulációt is meg kell adóztatni. Azt is jelenti, és ezt egyértelműen ki fogom mondani, hogy ha ez nem érhető el globális szinten a G20-ban, akkor európai uniós szinten kell véghezvinnünk. Nincs alternatíva; ezért nem egyszerűen tapsot várok most, Bullmann úr, hanem világos, határozott szavazatot holnap az Európai Parlament részéről. E téren, biztos úr, a Bizottságnak a tagállamokkal szemben szövetségesünkként kell fellépnie különösen azon tagállam ellen, amelynek képviselőjét az imént hallottuk nagy hangerővel nyilatkozni arról, hogy mit gondol a londoni City. Egyszerűen a következőket mondom Önnek, Farage úr: vessen egy pillantást a munkanélküliségi adatokra, és vessen egy pillantást országának gazdasági hanyatlására, amely a pénzügyi piaci termékekre összpontosított. Ha Önök még mindig autót gyártanának, ahogyan mi Bajorországban és Németországban tesszük, akkor most Önöknek is jobban menne. Ezért kell szorgalmazni a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adót és sürgősséggel bevezetni azt. Ez nekünk mint európaiaknak kötelességünk. Leonardo Domenici (S&D). (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Podimata asszony jelentése sok fontos szempontot tartalmaz, amelyek nem korlátozódnak a pénzügyi

11 tranzakciókra kivetendő adó ügyére. A jelentés bővelkedik az elemzésben és a javaslatokban, és remélem, hogy széles körű támogatottságot élvez e Parlamentben. Egy valódi új európai adópolitika alapja lehet, amelyre szükségünk van. Az adók harmonizálását illetően ez a jelentés is tartalmaz olyan javaslatokat, amelyek az adóharmonizáció irányába mutatnak, amelyek új erővel és szubjektivitással ruházzák fel Európát, jóllehet világos, hogy a vita pillanatnyilag főként a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó körül forog, amelyet első lépésben Európában alkalmaznának. Úgy gondolom, hogy elérkezett a bátor döntések ideje, amelyeket kiegyensúlyozottan kell bevezetni, mégis jelezniük kell az előre vezető utat. Meggyőződésem, hogy Európának feladata, hogy utat mutasson a világnak; meggyőződésem, hogy e Parlamentnek feladata, hogy jelzést és politikai üzenetet küldjön. Hadd mondjak egyetlen szót Schmidt úrnak, akinek intelligenciáját és éleslátását igazán tisztelem: legyen óvatos az érvekkel, amelyeket használunk, mert ha ma azt mondjuk, hogy az adóparadicsomok létezése miatt nem tudunk kivetni adót a pénzügyi tranzakciókra, akkor a fegyvertelenség érzését keltjük az európai polgárokban, éppen akkor, amikor e pénzügyi intézmények közül sok kezd újra nyereségessé válni. Nem csak a szocialisták mondják ezt. Országunkban, Olaszországban sok önálló és független csoport támogatja a javaslatot; támogatja a fejlődés és a kiegyensúlyozott növekedés előmozdításáért küzdő katolikus és demokratikus mozgalom is. Sylvie Goulard (ALDE). (FR) Tisztelt elnök úr! Szeretném kifejezni elismerésemet képviselőtársunk, Podimata asszony munkájával kapcsolatban, amely valójában több rendkívül érzékeny témát érint. Nem szólok hozzá az eurókötvényekhez, amelyekkel a gazdasági kormányzásról szóló jelentésemben magam is foglalkozom. Három kérdést szeretnék felvetni a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adóval kapcsolatban. Először is, valóban szükségünk van új bevételi forrásokra, és jogunk van itt, ebben a Parlamentben ahhoz, hogy időről időre a bevételi oldalról vitázzunk? Válaszom erre: igen. Európában egyes kérdések tabunak számítanak; ugyanakkor meggyőződésem, hogy nem fogjuk tudni átfogóan megvitatni, hogyan vessünk véget a válságnak, ha nem tudjuk ezt a témát tabuk nélkül megbeszélni, ezért üdvözlöm a Šemeta biztos úr által az alternatív adóztatás témájában elvégzett munkát. Másodszor, szükségünk van a pénzügyi tranzakciókra kivetett adóra? Véleményem szerint rendkívül érdekes ennek az útnak a felderítése. Utalnék például a Bizottság által a pénzügyi eszközök piacairól szóló (MiFID) irányelv témájában szervezett konzultáció keretében nemrégiben az Európai Központi Bank által elvégzett munkára, és különösen a nagyfrekvenciájú kereskedésről vagyis a számítógépek által lebonyolított, rendkívül gyors tranzakciókról szóló részre. Világos, hogy bekövetkezett néhány újabb és veszélyes fejlemény, és e tekintetben osztom Ferber úr véleményét, miszerint különbséget kell tennünk a likviditás megszerzését segítő piaci tevékenységek, illetve a spekulatívabb és valószínűleg káros tevékenységek között. Harmadik és egyben utolsó kérdésem így hangzik: globális vagy európai szabályokra van szükségünk? Szeretném tudni, hogy mit értünk globális alatt. Addig fogunk várni, amíg a világ utolsó hátralévő diktátorállama is zöld utat ad, mielőtt döntést hoznánk valamiről az Európai Unióban? Elbújunk a globalizáció mögé, hogy elkerüljük a feladatainkkal való szembenézést? Úgy gondolom, ez teljességgel ésszerűtlen lenne. Egyértelműen mérlegelnünk

12 kell az áthelyezés kockázatát nem vagyunk felelőtlenek, másrészről azonban nem szabadna, hogy ez a Parlament fenyegetettségben hozza meg döntéseit. Sven Giegold (Verts/ALE). (DE) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Mindenekelőtt én is szeretnék köszönetet mondani Podimata asszonynak. Az utóbbi hetekben nem volt könnyű feladata. Biztos vagyok abban, hogy a beérkezett ekből és a még egyes képviselőcsoportokon belül is folyó heves vitából érzékelték, hogy olyan ügyről van szó, amelyet polgáraink közül sokan szorosan figyelemmel kísérnek, akik szeretnék látni, hogy a Parlamentben a politikusok pontosan milyen álláspontra helyezkednek ezzel az üggyel kapcsolatban. A pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó egy polgári kezdeményezés eredménye, amelynek alapján ez a lényegében a Tobin-adón alapuló javaslat megfogalmazódott, és ezért a Parlament ügyre vonatkozó álláspontja döntő lesz. Először is felmerül egy kulcsfontosságú kérdés: mindenképpen globális adónak kell lennie? Globális szinten szinte senki sem ellenzi ezt az adót. A következő kérdés így szól: be kellene vezetnünk az adót európai szinten is? Őszintén szólva, sajnos azt kell mondanom, hogy ellenzői közül sokan az Európával kapcsolatos érv mögé bújnak. Itt és most kategorikusan ki kell zárnunk az ilyen rejtett taktikákat, mert még nemzeti szinten is van példa sikeres tranzakciós adókra, és ezek a tranzakciós adók részpiacokon működnek. Vagyis még ha Šemeta úr jelenleg dolgozik is a hatásvizsgálaton, nincs értelme megvizsgálni, hogy a tranzakciós adó működhet-e vagy sem; csak azt kell megvizsgálnunk, hogy mely részpiacokon vezethető be nemzeti szinten, mely részpiacokon vezethető be Európa-szerte, és mely részpiacokon vezethető be csak globális szinten. Ez azt is jelenti, hogy a módosítás megfogalmazása mellett mindazoknak, akik azt állítják, hogy meg akarják adóztatni a tranzakciókat, semmi okuk sincs arra, hogy holnap a 120 képviselő által közösen javasolt megfogalmazás ellen szavazzanak. Felszólítom Önt, Šemeta úr, hogy tisztességes hatásvizsgálatot készítsen, és vegye figyelembe, mennyire aluladóztatott a pénzügyi szektor. Hölgyeim és uraim! Küldjünk holnap világos jelzést a pénzügyi tranzakciókra kivetendő európai adó mellett. Semmilyen technikai oka nincs annak, hogy ne így tegyünk. Ilda Figueiredo (GUE/NGL). (PT) Tisztelt elnök úr! Régóta szükség van a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó globális szinten és így európai uniós szinten is történő megteremtésére, mint ahogyan arra is, hogy véget vessünk az adóparadicsomoknak és a spekulatív pénzügyi termékeknek. Régóta szükség van a tőkepiac ellenőrzésére és hatékony szabályozására, a termékek nagyon széles körével folytatott spekuláció megakadályozására, ideértve a nyersanyagokat, az ingatlanügyleteket, a nyugdíjakat és a biztosítást, valamint a derivatívák teljes arzenálját, köztük a magán az államadósságon alapuló származtatott termékeket. Az Európai Bizottság sajnos nem lépett előre ezekkel a javaslatokkal, de jól ismert, hogy az adókijátszás és az adócsalás a becslések szerint mintegy évi 250 milliárd euróba kerül Európában, amely elég lenne az államháztartási hiányok lefaragására, anélkül hogy adóemelésre lenne szükség. A jelenlegi előrevetítések szerint a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó még alacsony adókulcs mellett is közel 200 milliárd EUR bevételt hozna az Európai Unió szintjén, globális szinten pedig 650 milliárd dollárt. Mindezek ismeretében kérdezzük, hogyan fogadható el, hogy a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó európai uniós szinten történő létrehozására vonatkozó világos álláspontot

13 egy másik tanulmány, új tanulmányok, további értékelés ürügyével el akarják halasztani? Ideje világos döntéseket hozni a tőke ellenőrzésével és megadóztatásával kapcsolatban. Ideje, hogy véget vessünk annak, hogy elsősorban a munkavállalók, a mikrovállalkozások és a kisvállalkozások fizessenek a gazdasági és szociális válságért. Marta Andreasen (EFD). Tisztelt elnök úr! Az Európai Unió már egy ideje szeretné egy európai adóval finanszírozni önmagát. Úgy tűnik, hogy egy pénzügyi tranzakciókra kivetendő adót részesítene előnyben. A becslések szerint ez évi 200 milliárd eurót hozna be. Határozottan ellenzem az Európai Unió által kivetendő új adót, alapvetően azért, mert ez lehetővé tenné az Európai Bizottság számára, hogy a tagállamok és polgáraik részéről mindenfajta beleszólás nélkül döntsön az EU költségvetésének nagyságáról és összetételéről. Ami még rosszabb, megfosztaná a tagállamokat attól a lehetőségtől, hogy elszámoltassák az EU bürokráciáját. Ha az adót nemzeti szinten vezetik be a pénzügyi szolgáltatások ágazatában felmerülő kockázatok ellenőrzése céljából, a költségeket elkerülhetetlenül továbbhárítják az adófizetőkre. Sokaknak az az érzése ugyan, hogy a pénzügyi szolgáltatási és banki szektornak kell megfizetnie a válság számláját, mégsem szabadna becsapnunk polgárainkat azzal, hogy további adóteherrel sújtjuk őket. Andreas Mölzer (NI). (DE) Tisztelt elnök úr! A helyes megközelítés kétségtelenül a reálgazdaság számára sok esetben semmilyen hasznot nem jelentő spekuláció megadóztatása egy pénzügyi tranzakciókra kivetendő adóval. Ezt az adót azonban nem szabad arra lehetőségként kihasználni, hogy a hátsó ajtón becsempésszünk egyfajta uniós adót, és megalapozzuk az EU adóztatási jogát. Ez a jelentés azonban pontosan ebbe az irányba tart. Véleményem szerint az EU nem egy állam és nem is szabad azzá válnia. Az adóztatási jognak a tagállamok hatáskörében kell maradnia. Ha Brüsszel nem tudja kezelni költségvetését, akkor megszorításokra lesz szükség. Éppen elég máris az olyan hatáskör, amelyet uniós szint helyett inkább nemzeti szinten kellene szabályozni. Ráadásul a támogatások és uniós ügynökségek dzsungele rengeteg megtakarítási lehetőséget rejt. Az eurókötvények bevezetését, amelyet szintén a jelentés ajánl, véleményem szerint határozottan el kell utasítani. Ez ellentmond minden gazdasági logikának, és semmi más, mint további intézkedés, amellyel az EU-t transzferunióvá teszik. Ezt viszont elutasítom. Diogo Feio (PPE). (PT) Tisztelt elnök úr, a globális és európai szintű innovatív finanszírozás kérdése nemcsak fontos, hanem rendkívül aktuális is. Sajnálatosnak tartom, hogy ezt egy új, pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó létére vagy nemlétére szűkítették, de ezzel együtt nem fogom elrontani a vitát. Felmerül egy sor kérdés, amelyet szeretnék itt feltenni. Először is, tud ez a Parlament olyan válságról, amelyet egy új adó léte oldott meg? Ismernek olyan tanulmányt, amely ennek az új adónak az igazgatási költségeivel foglalkozik? Ismernek olyan tanulmányt, amely meghatározza, hogy ez az új adó milyen hatással lesz a gazdaságra? Hogy teljesen őszinte legyek, én nem tudok egyről sem. Ezenkívül ismernek bármilyen olyan szabályozási formát, amelyet új adók létrehozásával valósítanak meg, vagy a szabályozást inkább a piac felügyelete és ellenőrzése révén hajtják végre? Számomra világosnak tűnik, hogy ez a helyzet.

14 Azzal zárom szavaimat, hogy kérem, ezt a vitát és megbeszélést a megfelelő higgadtsággal folytassuk, ne pedig azoknak az ideológiáiból kiindulva, akik aligha törődnek a gazdaság és a vállalkozások növekedésével, valamint a lakosság jólétével. Enrique Guerrero Salom (S&D). (ES) Tisztelt elnök úr! Néhány hónap múlva lesz négy éve, hogy érzékeltük ennek a pusztító gazdasági válságnak, az elmúlt háromnegyed évszázad legsúlyosabb válságának az első tüneteit, az első hatásait. A pénzügyi világ nagy nemzetközi zűrzavaraként indult; majd gazdasági válsággá vált, és átterjedt a reálgazdaságra, érintette a növekedést és a munkahelyeket, és súlyos szociális következményeket hozott magával; emellett arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy világszerte sok százmillió ember számára egyben humanitárius válság is. Azóta számos nemzetközi megbeszélésre került sor, kiváltképp a G20-ak részéről, az Európai Unió tagállamainak erőteljes jelenléte mellett. Ezeken az összejöveteleken sok elszánt nyilatkozatra és hivatalos vállalásra került sor a nemzetközi pénzügyi intézmények megreformálására, az adórendszerek megreformálására, a nemzetközi pénzügyi tranzakciókra kivetett illetékek bevezetésére vonatkozóan. Ezek azonban alig voltak többek formális nyilatkozatoknál. Ami azt illeti, az adóparadicsomok elleni küzdelemhez és a pénzügyi intézmények reformjához szükséges tulajdonképpeni munka még teljes egészében előttünk áll. Szeretném összefüggésbe hozni ezt a jelentést a fejlesztéspolitikák szükségleteivel. A fejlődő országokat jobban sújtják a válság hatásai, mint másokat: náluk kisebb a növekedés, kevesebb a munkahely, nagyobb nehézséget okoz a külső finanszírozás megszerzése, nagyobbak az adósságaik és kisebb a hivatalos fejlesztési támogatás. A pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó hatalmas új forrást biztosítana a fejlesztésfinanszírozás számára. Ezért úgy gondolom, hogy a Podimata-jelentés e szempontjai megérdemlik támogatásunkat, és e ponton szeretném felhívni a Parlamentet, hogy maradjon hű önmagához, és emlékeztetem rá, hogy ez a Parlament 2010 márciusában a válság fejlődő országokra gyakorolt hatásáról szóló jelentésében már jóváhagyta az adó bevezetését. ELNÖKÖL: STAVROS LAMBRINIDIS alelnök Carl Haglund (ALDE). (SV) Tisztelt elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani az előadónak, akinek sikerült olyan jelentést készítenie, amely a vitát is ösztönzi. Úgy gondolom, fontos emlékeztetni magunkat arra, hogy az Európai Bizottság tulajdonképpen megígérte, hogy nyárra számos ambiciózus javaslatot terjeszt elő az általunk rendszerint saját források névvel illetett témakörben. Ezek a konkrét adók, amelyeket az imént vitattunk meg, bizonyosan részét képezik majd ennek. Talán ezért is gondolom azt, hogy a saját kezdeményezésű jelentések, amelyek esetében egy adott kérdéssel kapcsolatban mi magunk ragadjuk meg a kezdeményezést, kissé problémásak lehetnek, mert először rendszerint fontos előkészítő munkát kérünk, ideértve a különféle adók és egyebek hatására vonatkozó vizsgálatokat, csak azért, hogy utána itt a Parlamentben felfüggesszük ezt a fontos előkészítő munkát azzal, hogy elmondjuk, mit akarunk, tekintet nélkül a Bizottság által előkészített információkra.

15 Úgy gondolom, hogy Feio úr e tekintetben megragadta a lényeget, mert gyakran az a helyzet, hogy ezeket az adókat ideológiai szempontból közelítjük meg. Most például egy adónak a pénzügyi szektorra való kivetéséről beszélünk. Az egész helyzet nagyon összetett. Ritkán hallunk érveket a technikai részletekkel kapcsolatban, amelyeket ez maga után von. Ehelyett elvi kérdésről van szó: akarunk egy ilyen adót. Ezzel összefüggésben arról is beszélhetünk, hogy mennyire vagyunk innovatívak. Ideológiai okból 30 éve vagy még régebben már akartuk ezeket az adókat, ezért azok szorgalmazása nem különösebben innovatív. Mindazonáltal meg tudom érteni, hogy egyesek azt gondolják, szükség van rájuk. Jómagam személy szerint úgy vélem, fontos, hogy bevezessünk egy pénzügyi szektorra kivetett adót, és hogy ezt globális szinten tegyük. Valaki azt kérdezte itt, hogy ez mit jelentene. Nem gondolnék arra, hogy meg kell várnunk bolygónk valamely eldugott zugának utolsó diktátorát. Inkább az a kérdés, hogy a G20-ak szintjén el tudunk-e érni valamit. Természetesen erre törekszik Franciaország is, amely idén a G20-ak elnöke. Ezen a ponton mégsincs türelmünk emlékezni arra, hogy nyárra komoly javaslatokat fogunk kapni a Tanácstól. Ezért meggyőződésem, hogy anélkül fogunk előrelépést elérni, hogy megideologizálnánk ezt a kérdést, mert az egyben pragmatikus kérdés is. Arra is emlékeznünk kell, hogy ezeknek az adóknak a gyakorlatban is működniük kell. Keith Taylor (Verts/ALE). Tisztelt elnök úr! A pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó mellett emelkedek szólásra. A pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó alkalmat ad arra, hogy helyreállítsuk az egyensúlyt és helyrehozzuk a megszorító intézkedések által okozott kárt, a hiányt és a visszafizetésére bevezetett intézkedéseket. Fontos azonban olyan adóztatást bevezetni, amely illeszkedik a jelenlegi körülményekhez, mivel az Egyesült Királyságban például a Barclays Bank 2009-ben mindössze 113 millió GBP társasági adót fizetett be, ami jóval az Egyesült Királyság 28%-os rátája alatt van, miközben a Royal Bank of Scotland ugyanabban az évben 25 milliárd eurót fordított adókijátszási programokra, és 500 millió EUR kiesett bevételként jelentkező költséget okozott az Egyesült Királyság és az USA államkincstárának. Az Egyesült Királyságban csoport alakult a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó támogatására. Az elnevezése Robin Hood adócsoport, a legendás figura után, aki a gazdagoktól rabolt és a szegényeknek adott. Támogatom kampányát, és sürgetem, hogy a Parlament is tegyen hasonlóképpen. Niki Tzavela (EFD). Tisztelt elnök úr! Podimata asszony jelentése igen kiegyensúlyozott és rendkívül jól indokolt, és holnap mindannyiunknak üdvözölni kellene a jelentés által bevezetendő négy pénzügyi eszközt. A négy eszköz mindegyike innovatív, és azt mondhatom, nem szabadna a vitát csak a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adóra korlátoznunk. Óvatosan kell kiválasztanunk, mely eszközöket hajtsuk végre; ki kell zárnunk az olyan szektorokra kivetett adót, mint például az energiaágazat, amelyek multiplikátorhatást fejtenek ki a megélhetési költségekre. Ezért az ügy utolsó szakaszában a Bizottságnak értékelést kell végeznie, és egy hatásvizsgálat keretében elemeznie kell ezen eszközök alkalmazásának hatékonyságát és lehetséges eredményeit. Gunnar Hökmark (PPE). Tisztelt elnök úr! Először is szeretnék gratulálni az előadónak, amiért e jelentésben rámutatott néhány érdekes politikai véleménykülönbségre. Hadd tisztázzak még egy kérdést, miután meghallgattam ezt a vitát, ami az, hogy a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adót nem más fogja megfizetni, mint az ügyfelek. Ugyanaz a

16 helyzet, mint az elektromos áram, az autók és más javak és szolgáltatások esetében. A rájuk kivetett adók a vásárló által fizetendő árat emelik. Semmilyen bank nem fog fizetni. A bankoknak mindenesetre emelniük kell majd saját tőkéjüket az elkövetkező évtized folyamán. Az adó tehát az ügyfeleket veszi majd célba. Ez jó is lehet, mert természetesen szükségünk van adókra. De megfelelő-e ez az adó? Mint képviselőtársam, Schmidt úr említette korábban, Svédországban kipróbáltuk, ahol kiskutyaadónak nevezték. Többé-kevésbé ugyanaz az adó volt, amelyről most vitázunk, és sikert hozott a londoni City számára! Ennek az volt az oka, hogy a részvénykereskedés átköltözött Londonba, a kötvénykereskedés pedig többé-kevésbé leépült. Ezért kissé meglep, ami a vita során elhangzott. A véleménykülönbség azok között, akik szeretnék tudni, hogy mik lesznek a következmények, és azok között, akik nem akarnak tudni a következményekről akik hatásvizsgálatot akarnak, és akik nem akarnak hatásvizsgálatot. Gondolkodjunk el azon, nem éppen most tesszük-e nagyon boldoggá Sanghaj polgármesterét. Meggyőződésem, hogy a kérdésben a PPE irányvonalát kell követnünk. Arlene McCarthy (S&D). Tisztelt elnök úr! Szeretném megköszönni előadónknak ezt a jelentést, és szeretnék észrevételeimben a pénzügyi szolgáltatások ágazatának igazságos megadóztatására vonatkozó lakossági igényre adott válaszra összpontosítani. Emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy a polgárok máris 4,5 trillió EUR adófizetői mentőövet dobtak állami támogatás formájában a bankszektornak az EU-ban élő minden férfira, nőre és gyermekre 9500 EUR jut, és persze a lakosság továbbra is fizet munkahelyeinek elvesztésével e rendkívüli pénzügyi válság alatt. Most, hogy ez a szektor ismét nyereségessé vált, és óriási jutalmakat fizet ki (valójában így tudják emelni a saját tőkét, Hökmark úr nem kell aggódniuk az adók miatt; a jutalmaktól kellene megszabadulniuk), az lenne igazságos, hogy ez a szektor is, az összes többihez hasonlóan igazságos hozzájárulást fizessen. A kérdés a következő: miért kellene az EU saját forrásait, ideértve a héaelemet is, a háztartásoknak és az adófizetőknek állniuk, amikor a pénzügyi szolgáltatások ágazata nagyrészt mentesül a héa alól? Miközben Írország 85 milliárd EUR hitelt vesz fel, hogy megoldja gazdasági válságát, a bankoknak nyújtott teljes támogatását 725 milliárd euróra becslik. Polgáraink joggal gondolják, hogy ideje, hogy a pénzügyi szolgáltatási ágazat is igazságos hozzájárulást fizessen. Még Mervyn King, a Bank of England igazgatója is azt mondta a hétvégén, hogy ha nem reformáljuk meg gyökeresen a pénzügyi szolgáltató szektort, újabb banki válság elé nézünk. Ez a jelentés nem mondja meg, hogyan kellene bevezetnünk a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adót, vagy hogy mennyi legyen az összege. Világos, hogy e területen még csak az információk vizsgálatának kezdetén járunk, és egy tanulmány azt mutatja, hogy még egy nagyon alacsony kulcsú, csak a devizakereskedelemre kivetett adó is világszerte 26 milliárd dollárt hozhat. Támogatjuk a további tanulmányokat. Természetesen Önt is támogatjuk, Šemeta úr, abban, hogy gondoskodjon arról, hogy ne a sikertelen svéd modellt kövessük, amely nem jó példa a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adóra. Elmondhatom azonban Önnek, biztos úr, kissé csalódott vagyok amiatt, hogy az Ön konzultációs dokumentuma máris kizárta a pénzügyi tranzakciókra kivetendő uniós adót, még mielőtt láthattuk volna a tanulmányok

17 eredményeit. Önnek igaza van, biztos úr: lássuk a bizonyítékokat, mielőtt elutasítjuk az adót. Csalódott vagyok, hogy máris meghozta ezt a döntést. A holnapi szavazat ezért és ezzel fejezem be hozzászólásomat e jelentés és azon elv mellett szól, hogy a pénzügyi szolgáltatásoknak most meg kell fizetniük saját részüket. Ez egy olyan szavazat, amely támogatja polgárainkat és azt a nézetet, hogy nem hagyhatjuk, hogy folyamatosan ők fizessenek a pénzügyi szolgáltató és bankszektor tévedéseiért. Satu Hassi (Verts/ALE). (FI) Tisztelt elnök úr! Köszönöm az előadónak kiváló munkáját. Szerettem volna, ha a jelentésben nagyobb súlyt fektettek volna a nemzetközi éghajlatvédelmi intézkedések finanszírozására, noha határozottan támogatom a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adót is. Ami az éghajlatvédelmi tevékenységek finanszírozását illeti, az ENSZ főtitkára által létrehozott munkacsoport tavaly egyik opcióként a nemzetközi hajózásból származó kibocsátások tekintetében kivetett szénadót javasolt. Ezt komolyan kell venni az EU-ban. A 2008-as éghajlati csomag idején úgy döntöttünk, hogy hacsak a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet nem hoz létre globális rendszert a hajózásból származó kibocsátások ellenőrzésére az idei év végéig, az EU maga lép fel, ugyanúgy, ahogyan a légi közlekedés esetében tette. Az EU-ba érkező és onnan induló hajózásra kivetett szénadó globális szinten is jelentős intézkedés lenne, mivel az összes nemzetközi hajózás harmadát érintené, és stabil készpénzforrást biztosítana a fejlődő országok számára éghajlatvédelmi intézkedéseikhez. Antonio Cancian (PPE). (IT) Tisztelt elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Úgy gondolom, hogy a mai téma alapvető kérdés, mert nemcsak a pénzügyi adóztatást érinti, hanem egy fontos piaci témát is. Az eurókötvények révén különbséget kell tennünk az eurókötvények és a projektkötvények között elérkezett az idő arra, hogy egy projektkötvénynek nevezett forráson keresztül fejlesszük és hozzuk mozgásba gazdaságunkat, különösen a közlekedési, energetikai és távközlési ágazatok transzeurópai infrastruktúráit, a kutatás és az innováció támogatásával. Élen kell járnunk ezeken a területeken: ez a mai nap alapvető témája, és így az ütemváltás. Amikor az uniós módszerről beszélünk, amely fordulatot gyakran használjuk, alkalmunk van arra, hogy ezt tartalommal töltsük meg. A jelen igazi szociális problémája a munkanélküliség; ez ma a feladatunk. Amikor adókat vetünk ki, akár az egész világban, akár csupán Európában, úgy gondolom, hogy csökkentjük vállalataink versenyképességét. Amikor az emelés mellett döntünk, amellett, hogy ez nehezen alkalmazható mert csak azokat akarjuk sújtani, akik spekulálnak, de nem fogunk sikerrel járni, azért sem járunk sikerrel, mert nehezen alkalmazható, és a G20 szintjén kell megvalósítanunk. Végezetül, ami a szénadót illeti, meggyőződésem, hogy az adókat nem emelni kell, hanem szabályozni. Liem Hoang Ngoc (S&D). (FR) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Az általunk ma megvitatott jelentés valódi haladást jelent. Különösen az eurókötvényekre gondolok, amelyekre az Uniónak az Európa 2020 stratégia finanszírozásához lesz szüksége. Sajnos a Gazdasági és Monetáris Bizottságban a jobboldal elutasította a pénzügyi tranzakciókra kivetett európai szintű adó elvét, annak ellenére, hogy júniusban mellette szavazott. A pénzügyi tranzakciókra kivetendő európai adó mint a globális adó előfutárának elutasítása melletti érvei megegyeznek az adóparadicsomok támogatói által felsorakoztatott érvekkel. Azt mondja nekünk, hogy a csupán európai szinten bevezetett adó katasztrofális hatással lenne pénzügyi szektorunkra. Azt is állítja, hogy elmenekülne a tőke Európából.

18 Válaszom erre a következő: és akkor mi van? A pénzügyi tranzakciók jelenlegi volumene a reálgazdaság szükségleteihez viszonyítva túlzott. Ennek az adónak a kizárólag Európában történő bevezetése segítene a buborék leeresztésében. Továbbá, ha valamelyest csökkentenék a spekulatív tőketranzakciók, mint például a válság kiindulópontját képező származékos hitelügyeletek volumenét, az valóban segítene bankjaink mérlegének konszolidálásában. Sokkal inkább ösztönözve lennének arra, hogy a reálgazdaságot finanszírozzák. Azoknak a figyelmét, akik a hatásvizsgálat hiányával takaróznak, fel szeretném hívni arra, hogy az előtt sem készült hatásvizsgálat, hogy a származtatott termékek elszaporodása zöld lámpát kapott volna. Ideje, hölgyeim és uraim, hogy minden európai parlamenti képviselő szembenézzen felelősségeivel. Az Európai Unió nem kulloghat továbbra is az Egyesült Államok és Kína által uralt G20-ak nyomában. Élen kell járnia pénzügyi rendszerünk megreformálásában. Ezért nem támogathatok egy olyan szöveget, amely nem vesz tudomást a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adóról. Rodi Kratsa-Tsagaropoulou (PPE). (EL) Tisztelt elnök úr! Podimata asszony jelentése érdekes elképzeléseket tartalmaz régi és modern elképzeléseket egyaránt, amelyek e pillanatban különösen időszerűek, tekintettel az euróövezetben és az Európai Unió egészében a stabilitást és a növekedést illetően előttünk álló kihívásokra. Az egyik különösen pozitív elképzelés az eurókötvény. Különösen a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó kérdésével kapcsolatban szerettem volna észrevételeket tenni, amelyet az általam is megerősített módosítás szerinti formában pozitív lépésnek tartok, még európai szinten is, a valamennyi idevágó tanulmányban kiemelt, annak beszedésével és az azzal kapcsolatos nehézség és összetett jelleg ellenére, hogy mennyire lesz hatékony, ha csak európai, nem pedig nemzetközi szinten alkalmazzák. Ezektől a technikai sajátosságoktól eltekintve azonban különösen aggályosnak tartjuk az európai gazdaság versenyképességére gyakorolt lehetséges hatását: a versenyképesség növekedésünk előfeltétele, ami abból is nyilvánvalóan kitűnik, hogy a versenyképességi paktumot kemény és kötelező feltételekkel megkísérlik alkalmazni a gazdasági kormányzás keretében. Ezért aggasztónak találjuk, milyen hatása lehet egy ilyen adónak a gyorsan mozgó pénzügyi szolgáltatások áthelyezése, a likviditás hiánya szempontjából, amelyre piacainknak jelenleg annyira égető szükségük van, és a költségek befektetőkre és adófizetőkre való továbbhárítása szempontjából. Ezek az okai annak, hogy az Európai Bizottság által ígért tanulmányt nélkülözhetetlen előfeltételnek tartjuk. Van viszont még egy kérdés, amely aggaszt bennünket: az, hogy sehol sem rögzítették, hogy ezeket a forrásokat mire fogják fordítani. Nem vagyunk az öncélú adók mellett; nincsen az adókra vonatkozó doktrínánk. Tudnunk kell, hogy mi lesz a végeredmény. Rendkívül nyitott lennék, és továbbra is érvényes lenne a tárgyalásra vonatkozó javaslatom egy olyan adó esetében, amely az EU költségvetését vagy a támogatási mechanizmust erősíti. Elisa Ferreira (S&D). (PT) Tisztelt elnök úr! Nincs értelme megismételni, hogy a jelenlegi helyzet az euró és így Európa túlélésének legkeményebb próbája. A Podimata-jelentés megnyitja az utat a konstruktív megoldások előtt, ezért gratulálok képviselőtársunknak az általa előterjesztett elképzelésekhez.

19 A helyzet komolysága nem annak az eredménye, hogy az euróövezet egésze túlzott hiánnyal vagy külső adóssággal rendelkezik, hanem inkább az euróövezetet alkotó, közös politika hatása alatt álló gazdaságok tartós és komoly eltéréséből adódik. Hiányoznak azok az eszközök, amelyek lehetővé tennék ezeknek a gazdaságoknak az egymáshoz való közeledését, amelyek lehetővé tennék Európa számára, hogy visszanyerje egyensúlyát, amelyek lehetővé tennék Európa számára a növekedést. Fogalmazzunk világosan: az integráció jelenlegi fokán, tekintettel az euróövezetet és az Európai Uniót alkotó gazdaságok sokféleségére, az euróövezet és az Európai Unió nem maradhat fenn az együttes vagyona 1%-ával egyező költségvetéssel. A gyakorlatban a válság után az egyetlen megoldás, amelyet képesek voltunk kidolgozni, a megszorítások előírása volt, és most a dolgozók és a vállalkozások fizetnek a pénzügyi szektor spekulatív válsága által teremtett hiányokért, amelynek megmentésére az Európai Unió vagyonának 26%-át fordította. Igaz, hogy a rendkívül spekulatív magas kockázatú termékeket érintő tranzakciókra, nagyon alacsony kulccsal, például 0,05%-on kivetett pénzügyi tranzakciós adót az ilyen termékek fogyasztói fogják megfizetni. Miért ne fizetnének azonban, amikor a közemberek is fizetnek hozzáadottérték-adót a kenyér, a tej és más alapvető termékek után. Az adóterhet újra el kell osztani, hogy kevesebb dolgozónak és vállalkozásnak ártson, és egyenlőbben osztozzanak rajta a pénzügyi és különösen a spekulatív szektorokkal. Biztos úr, nem hiszem, hogy a Bizottságnak jelenleg el kellene utasítania vagy kerülnie a világos politikai üzenetet, amelyet a Parlament küld felé. A nyilvános konzultáció nem zárhatja ki a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó elemzését: ellenkezőleg, az elemzést a legfontosabb prioritásként kell kezelni. Theodor Dumitru Stolojan (PPE). (RO) Tisztelt elnök úr! Az Európai Unióban máris közel 10 százalékponttal nagyobb az adóteher, mint az Egyesült Államokban, Japánban és más globális gazdasági hatalmak esetében, és ez azt jelenti, hogy az európai vállalkozások versenyhátrányban vannak az amerikai és más, globálisan tevékenykedő vállalkozásokkal szemben. Persze nagy a lelkesedés a pénzügyi tranzakciókra kivetendő új adó bevezetése iránt. Mint azonban mindannyian tudjuk, a pénzügyi szektor hihetetlenül ügyesen képes továbbhárítani a költségeket a polgárokra és a vállalatokra. Ezért azt gondolom, hogy csak akkor beszélhetünk az Európai Unióban egy pénzügyi tranzakciókra kivetendő adóról, ha ebben az ügyben globális egyetértés van. Másodszor szeretném kinyilvánítani, hogy teljes mértékben támogatom az európai infrastrukturális projektek finanszírozását célzó eurókötvények bevezetését, a forrásszerzés eszközeként, illetve a magánszférabeli források megszerzésének eszközeként. Silvia-Adriana Ţicău (S&D). (RO) Tisztelt elnök úr! Szeretnék gratulálni az előadónak, Podimata asszonynak. A gazdasági és pénzügyi válság fényt derített a pénzügyi szektorban létező számos aránytalan ösztönzőre, valamint a pénzügyi rendszer szabályozási és felügyeleti keretében fennálló hiányosságokra. A pénzügyi rendszernek egyenlőbb és fenntarthatóbb módon hozzá kell járulnia a válság költségeinek viseléséhez. Gondoskodnunk kell azonban arról, hogy a hatásvizsgálat alapján bevezetett pénzügyi tranzakciókra kivetendő adót végső soron ne hárítsák tovább a fogyasztókra, vagyis a polgárokra. Ezért szükségesnek tartjuk világos szabályok megállapítását e helyzet megelőzésére.

20 A közbeszerzés az EU GDP-jének 17%-át teszi ki, és fontos piacot jelent, különösen az olyan területeken, mint az egészségügy, a közlekedés és az energia. Az elektronikus közbeszerzési rendszerek létrehozása a tagállamokban az átláthatóság növekedéséhez és jelentős megtakarításokhoz vezetett a nemzeti költségvetések számára. Felszólítom a Bizottságot és a tagállamokat, hogy 2015-re a közbeszerzés legalább 50%-át elektronikus közbeszerzési rendszereken keresztül bonyolítsák, tiszteletben tartva ezáltal a tagállamok által Manchesterben, 2005-ben vállalt kötelezettségeket. Arra is kérem a Bizottságot, hogy valósítsa meg az elektronikus számlázási kezdeményezést, amely fontos eszköz az adókijátszás visszaszorításában. A tagállamoknak jelentősen javítaniuk kell a kutatási és innovációs, közlekedési és energiahatékonysági projektekre szolgáló meglévő strukturális alapokat, segítve a polgároknak a szükséges készségek elsajátításában, javítva a nemzeti rendszerek teljesítményét, továbbá intelligens szakosodási stratégiákat és transznacionális projekteket megvalósítva. Ezzel összefüggésben támogatjuk a közös eurókötvények kibocsátását az infrastrukturális projektek finanszírozására. Szeretném felhívni a figyelmet az innovatív feltöltődő pénzügyi eszközök kihasználatlan lehetőségeire is, amelyek célja az épületek energiahatékonyságának növelése. A tagállamoknak ezen túlmenően kezdeményezniük kell a 2013 utáni strukturális alapok előkészítését, külön hangsúlyt fektetve az innovációra, a közlekedésre, az energiahatékonyságra és az intelligens szakosodásra. Astrid Lulling (PPE). (FR) Tisztelt elnök úr! Egy olyan időpontban, amikor még csak kezdjük megemészteni a pénzügyi válság hatásait, természetesen nem tilos olyan alapvető kérdéseket mérlegelni, mint az innovatív adóztatási mechanizmusok, és olyan új utakat javasolni, mint az eurókötvények. Ahhoz azonban, hogy ez valóban hiteles feladat legyen, a realizmus soha nem engedhet utat az idealizmusnak. Az eurókötvények a jövő eszközei lehetnek, ha az Európai Unió valódi minőségi ugrást akar elérni a gazdasági kormányzás szempontjából. Ez előfeltétel. Ne becsüljük alá az itt jelentkező problémákat. Ha Podimata asszonyt hallgatjuk, valójában egyszerűnek látszik a helyzet. Elvesszük a pénzt onnan, ahol találunk, és ennyi. Ma a bankok könnyen bűnbakká tehetők. Bűnt követtek el, és ezért fizetniük kell. Ezt mondták a franciák a németeknek a versailles-i szerződés után az 1920-as években. Egy különösen jól tájékozott megfigyelő, Trichet úr, az EKB elnöke nagyon világosan figyelmeztetett bennünket a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó egyoldalú európai bevezetésének kockázataira. Még olyat is hallottam, hogy csak az euróövezetben vezetnék be. Ingoványos talajon járunk; képviselőtársunk, Farage úr nagyon örülne! Ezért rendkívül óvatosnak kell lennünk. Ez az oka annak, hogy teljes mértékben egyetértek a képviselőcsoportom által benyújtott módosítással. Nem zárja be az ajtókat, de kéri az általunk hozható döntések következményeinek alapos elemzését. Súlyos hiba lenne ebben az időpontban ideológiákra alapozni. Ami engem illet, nem fogok egy olyan intézkedést támogatni, amelynek egyetlen következménye az lenne, hogy versenytársainkhoz képest megbüntetné az európai pénzügyi szektort. David Casa (PPE). (MT) Tisztelt elnök úr! Szeretném megköszönni az előadónak, hogy emlékeztet bennünket arra, hogy a belső piacnak, ahhoz hogy javulhasson, hatékonyabbá és eredményesebbé kell válnia. Ha mindennek fényében vizsgáljuk az adókérdést, és figyelembe vesszük, hogy csak most kezdtünk kilábalni a válságból, akkor úgy gondolom, hogy az adók hirtelen bevezetése nem a helyes előre vezető út. Azért mondom ezt, mert