KÖZLEMÉNY A KÉPVISELŐK RÉSZÉRE

Átírás

1 EURÓPAI PARLAMENT Petíciós Bizottság KÖZLEMÉNY A KÉPVISELŐK RÉSZÉRE Tárgy: Rodica Ionela Bazgan román állampolgár által benyújtott 1240/2013. számú petíció az Európai Unión belüli szabad mozgásról 1. A petíció összefoglalása A petíció benyújtója, aki három éve Cipruson dolgozik, kifejti, hogy két éve férjhez ment egy harmadik országbeli állampolgárhoz, aki akkor Cipruson tartózkodási engedélyt szerzett. Mivel szabadságát Belgiumban szerette volna tölteni házastársával és nem ismerte a 2004/38/EK irányelv rendelkezéseit, felhívta a nicosiai német nagykövetséget, hogy tájékoztatást kérjen arról, hogy házastársának milyen dokumentumokra lesz szüksége. A petíció benyújtója házastársának az eljárás különböző szakaszaiban rengeteg dokumentumot be kellett mutatnia, de végül elutasították vízumkérelmét azzal az indokkal, hogy személye az 562/2006/EK rendelet értelmében egy vagy több tagállamban biztonsági kockázatot jelent. A petíció benyújtója szerint súlyosan megsértették az Európai Unión belüli szabad mozgáshoz való jogukat. 2. Elfogadhatóság Elfogadhatónak nyilvánítva: április 2. Tájékoztatás kérése a Bizottságtól (az eljárási szabályzat 216. cikkének (6) bekezdése szerint) megtörtént. 3. A Bizottságtól kapott válasz: szeptember 29. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 21. cikke kimondja, hogy a Szerződésekben és a végrehajtásuk érdekében hozott intézkedésekben megállapított korlátozásokkal és feltételekkel minden uniós polgárnak joga van a tagállamok területén való szabad mozgáshoz CM\ doc PE v01-00 Egyesülve a sokféleségben

2 és tartózkodáshoz. A vonatkozó korlátozásokat és feltételeket az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK irányelv 1 fogalmazza meg. A 2004/38/EK irányelvet azon uniós polgárokra kell alkalmazni, akik olyan tagállamba költöznek, vagy olyan tagállamban tartózkodnak, amelynek nem állampolgárai, valamint az őket kísérő vagy hozzájuk csatlakozó családtagjaikra (3. cikk (1) bekezdés). Ezen uniós polgárok családtagjainak joguk van a tagállamok területére való beutazáshoz (5. cikk (1) bekezdés) és az ottani tartózkodáshoz (7. cikk (1) bekezdés d) pont), de a tagállamok kérhetik a nem uniós állampolgárságú családtagoktól a beutazóvízumot (5. cikk (2) bekezdés). a) Ha a nem uniós állampolgárságú családtag és az uniós polgár már egy olyan tagállamban tartózkodnak, amelynek az uniós polgár nem állampolgára, és amennyiben a nem uniós állampolgárságú családtag az irányelv 10. cikkének értelmében rendelkezik érvényes tartózkodási kártyával, úgy ennek birtoklása esetén az 5. cikk (2) bekezdése szerint ez a személy mentesül a vízumkötelezettség alól, amikor az uniós polgárt egy másik tagállamba kíséri el vagy ott csatlakozik hozzá. Következésképpen, ha a petíció benyújtójának férje rendelkezett az irányelv 10. cikke szerinti tartózkodási kártyával, akkor helytelenül tájékoztatták arról, hogy belgiumi utazásához vízum szükséges. Ugyanakkor a vízummentesség nem áll fenn, ha a férj nem az irányelv szerinti tartózkodási kártyával rendelkezik, hanem egy más jogalapnak megfelelően kiadott tartózkodási okmánnyal, például a nemzeti jogszabályok alapján kibocsátott tartózkodási engedéllyel (mely kifejezést a petíció benyújtója is használja). b) A Közösségi Vízumkódex létrehozásáról (vízumkódex) szóló 810/2009/EK rendelet 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint a férjnek rendes esetben a vízum iránti kérelmét Cipruson, a kizárólagos vagy fő úti célt képező tagállam konzulátusán kellett volna benyújtania, feltéve, hogy valóban vonatkozott rá a belgiumi utazásához kapcsolódó vízumkötelezettség. Ellenben ha egy tagállam képviseleti megállapodást köt egy másik schengeni állammal, akkor ez utóbbi a tagállam nevében vizsgálhatja a vízumkérelmet és dönthet a vízum kiadásáról. Úgy tűnik, hogy Belgium kötött ilyen megállapodást Németországgal a Cipruson benyújtott vízumkérelmekre vonatkozóan. c) A vízumkérelmet és a vízum kiadását illetően különös szabályok alkalmazandók abban az esetben, ha az uniós polgárt a nem uniós állampolgárságú családtag olyan tagállamba kíséri el vagy olyan tagállamban csatlakozik hozzá, melynek az uniós polgár nem állampolgára. Az Európai Unió Bírósága 2 megerősítette, hogy az irányelv 5. cikke (2) bekezdésének értelmében az ilyen esetekben a nem uniós állampolgárságú családtagoknak nemcsak a tagállam területére történő beutazáshoz, hanem az ehhez szükséges beutazóvízum megszerzéséhez is joguk van. A tagállamoknak minden lehetőséget meg kell adniuk az érintett személyek számára, hogy a szükséges vízumokat megszerezhessék, és ezeket költségmentesen és a lehető leghamarabb, gyorsított eljárás keretében kell számukra kibocsátani. 1 2 Az Európai Parlament és a Tanács április 29-i 2004/38/EK irányelve az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról (HL L 158., , 77. o.). Lásd többek között a Bíróság C-503/03. sz. Bizottság kontra Spanyolország ügyben január 31-én hozott ítéletét (EBHT 2006., I o.). PE v /5 CM\ doc

3 Mivel ez a jog kizárólag az uniós polgár családi kapcsolataihoz kötődik, a nemzeti hatóságok a következő dokumentumok bemutatását követelhetik meg az uniós polgárok családtagjaitól: személyazonosságot igazoló okmány pl. érvényes útlevél, amely lehetővé teszi a nemzeti hatóságok számára, hogy meggyőződjenek a kérelmező személyazonosságáról; családi köteléket igazoló dokumentum pl. érvényes házassági anyakönyvi kivonat, amelynek nyomán a nemzeti hatóságok meggyőződhetnek arról, hogy a kérelmező egy uniós polgár családtagja; valamint arról szóló igazolás, hogy az uniós polgár az Európai Unión belüli szabad mozgáshoz való jogát a fogadó tagállamban jelenleg gyakorolja vagy gyakorolni fogja, amikor a családtagja megérkezik a fogadó tagállamba. Ezáltal a nemzeti hatóságok meggyőződhetnek arról, hogy a kérelmező az uniós polgárral együtt fog tartózkodni a fogadó tagállamban. Nem kérhető egyéb dokumentum, így például sem a szállás, a foglalkoztatás, illetve az elegendő pénzmennyiség igazolása vagy fizetési igazolás, sem meghívólevél vagy visszaútra szóló jegy. Ezért az érvényes házassági anyakönyvi kivonatot kérhetik, de más olyan dokumentumokat, amelyeket a petíció benyújtója szerint be kellett mutatni (mint például a lakásbérleti szerződés másolata, a fizetési igazolás, bankszámlakivonat, illetve villanyszámla), nem. d) A beutazóvízum megszerzéséhez való jog azonban nem feltétel nélküli, mivel az uniós jog lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy megtiltsák az uniós polgárok családtagjainak területükre való belépését, amennyiben a 2004/38/EK irányelv VI. fejezete értelmében közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi szempontból kockázatot jelentenek, illetve csalás vagy visszaélés esetén. A vízumkérelmek feldolgozásáról és a kiadott vízumok módosításáról szóló kézikönyv III. része operatív utasításokat tartalmaz az uniós polgárok nem uniós állampolgárságú családtagjainak vízumkérelmére vonatkozó egyedi szabályok végrehajtására vonatkozóan. A kézikönyv azon az elven alapul, hogy a 2004/38/EK irányelv lex specialis a vízumkódex tekintetében, ami azt jelenti, hogy ez utóbbi csakis azokban az esetekben alkalmazandó, amikor az irányelvben nem szerepelnek egyedi szabályok. A jogilag nem kötelező erejű kézikönyv értelmében az uniós polgár nem uniós állampolgárságú családtagjának vízumkérelme kizárólag az alábbi okokból utasítható el: a vízum kérelmezője a vízumkérelem és a 3.6. pontban felsorolt támogató dokumentumok alapján nem tudja bizonyítani, hogy az irányelv hatálya alá tartozik; a nemzeti hatóságok bizonyítják, hogy a vízum kérelmezője valódi, közvetlen és kellően súlyos veszélyt jelent a közrendre, közbiztonságra vagy közegészségügyre; vagy a nemzeti hatóságok bizonyítják, hogy visszaélés vagy csalás esete forog fenn. Az utóbbi két esetben a bizonyítás terhe a nemzeti hatóságra hárul, mivel nekik kell tudniuk CM\ doc 3/5 PE v01-00

4 bizonyítékokat felsorakoztatni azon állításuk igazolására, hogy a vízum kérelmezője közrendi, közbiztonsági és közegészségügyi okokból, illetve visszaélés vagy csalás miatt nem kaphat beutazóvízumot. A hatóságoknak meggyőzően kell érvelésüket alátámasztani úgy, hogy közben tiszteletben tartják a 2004/38/EK irányelvben előírt biztosítékokat. A vízumkérelem közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okokból történő, illetve visszaélés vagy csalás miatti elutasításáról szóló döntést az arányosság elvének tiszteletben tartásával kell meghozni, kizárólag az érintett egyén személyes magatartására alapozva, amelynek valódi, közvetlen és kellően súlyos veszélyt kell jelentenie a társadalom valamely alapvető érdekére. Az elutasításról szóló döntést írásban, teljes körű indokolással és az elutasító döntés alapjául szolgáló valamennyi konkrét tárgyi és jogi szempont felsorakoztatásával kell közölni, megjelölve azt is, hogy hol és mikor lehet jogorvoslattal élni, hogy az érintett személy a védelme érdekében hatékonyan felléphessen. A petíció benyújtója nem bocsájtott rendelkezésre kellő információt annak értékeléséhez, hogy az irányelvben foglalt összes biztosítékot betartották-e. Ami azonban a vízumkérelem elutasításának okait illeti, a fent leírtaknak megfelelően ellentétes az irányelvvel a vízum kiadásának olyan indokkal történő megtagadása, hogy a tervezett tartózkodás céljával és feltételeivel kapcsolatos információk nem voltak megbízhatóan alátámasztva, és nem lehetett megbizonyosodni arról, hogy a kérelmező a vízum lejárta előtt el szándékozza-e hagyni a tagállam területét, ezek ugyanis nem olyan indokok, amelyek alapján a tagállam érvényesen megtagadhatja a mobilis uniós polgár nem uniós állampolgárságú családtagjától a vízum kiadását. Ellentétes továbbá az irányelvvel a vízumkiadás kizárólag amiatt történő megtagadása is, hogy egy vagy több tagállam a kérelmezőt a Schengeni Információs Rendszerben (SIS) figyelmeztető jelzés hatálya alá helyezte. Annak ellenére, hogy a SIS-be történő felvétel bizonyíték arra, hogy a schengeni térségbe való beutazás indokoltan megtagadható, ezt a bizonyítékot meg kell erősíteniük olyan információknak, amelyek a SIS-t lekérdező tagállam számára a schengeni térségbe való beutazás megtagadása előtt lehetővé teszik annak megállapítását, hogy az adott személy schengeni térségben való jelenléte valódi, közvetlen és kellően súlyos veszélyt jelent, amely sérti a társadalom valamely alapvető érdekét 1. Ebben a vonatkozásban a jóhiszemű együttműködés elve megköveteli, hogy a SIS-t lekérdező tagállam megfelelően vegye figyelembe a figyelmeztető jelzést kiadó tagállam(ok) által rendelkezésre bocsátott adatokat, továbbá hogy a figyelmeztetést kiadó állam a SIS-t lekérdező tagállam rendelkezésére bocsássa azokat a kiegészítő információkat, amelyek lehetővé teszik ez utóbbi számára a figyelmeztető jelzés hatálya alatt álló személy által megtestesített fenyegetés jelentőségének konkrét megítélését 2. Végezetül ugyanezek a megfontolások és elvek alkalmazandók abban az esetben, ha a vízumkérelmet kizárólag arra hivatkozva utasítják el, hogy a kérelmező a Határ-ellenőrzési Kódex 5. cikke (1) bekezdésének e) pontja és a vízumkódex 21. cikkének (1) bekezdése értelmében veszélyt jelent valamely tagállam közrendjére, belső biztonságára, 1 2 C-503/03. sz. Bizottság kontra Spanyolország ügy (EBHT 2006., I o.), 53. pont. C-503/03. sz. Bizottság kontra Spanyolország ügy (EBHT 2006., I o.), 56. pont. PE v /5 CM\ doc

5 közegészségügyére vagy nemzetközi kapcsolataira, különösen ha a kérelmező a tagállamok nemzeti adatbázisaiban nem áll beutazási tilalmat elrendelő figyelmeztető jelzés hatálya alatt ugyanezen okok miatt. e) Végezetül az irányelv biztosítja az érintett személy számára, hogy jogorvoslattal éljen az ellene közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okokból hozott határozattal szemben. Ezért a kérelmező a német eljárási szabályok szerint fellebbezéssel élhet, amennyiben a német konzulátus ismételten elutasítja vízumkérelmét. Következtetés Annak ellenére, hogy a petíció benyújtójának férje által benyújtott vízumkérelem elutasításának indokai látszólag ellentétben állnak a 2004/38/EK irányelvvel, a 2004/38/EK irányelv vonatkozó rendelkezései megfelelően vannak átültetve a német jogba. Mivel a Bizottság szolgálatai nem tudnak más hasonló esetről, úgy tűnik, elszigetelt esetről van szó, amelyben helytelenül alkalmazták az uniós jogot helyesen átültető nemzeti rendelkezéseket. Ezen körülmények között elsődlegesen a nemzeti bíróságoknak kell megvizsgálniuk a beutazóvízum kiadásának elutasítását. CM\ doc 5/5 PE v01-00