KÖZLEMÉNY A KÉPVISELŐK RÉSZÉRE

Átírás

1 EURÓPAI PARLAMENT Jogi Bizottság KÖZLEMÉNY A KÉPVISELŐK RÉSZÉRE (50/2011) Tárgy: Az Olasz Köztársaság szenátusának indokolással ellátott véleménye a bejegyzett élettársi közösségek vagyonjogi hatásaival kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2011)0127 C7-0094/ /0060(CNS)) A szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv 6. cikkének megfelelően a nemzeti parlamentek a jogalkotási aktus tervezetének továbbításától számított nyolc héten belül indokolással ellátott véleményt küldhetnek az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság elnökeinek, amelyben ismertetik azokat az okokat, amelyek alapján az adott tervezetet nem tartják összeegyeztethetőnek a szubszidiaritás elvével. Az Európai Parlament eljárási szabályzata alapján a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása tekintetében a Jogi Bizottság az illetékes bizottság. Tájékoztatásképpen közöljük az Olasz Köztársaság szenátusának a fentebb megjelölt javaslatról szóló, indoklással ellátott véleményét. CM\ doc PE v01-00 Egyesülve a sokféleségben

2 MELLÉKLET AZ UNIÓS JOGI AKTUS (COM(2011) 127 végleges) VONATKOZÁSÁBAN JÓVÁHAGYOTT BÍRÓSÁGI ÁLLÁSFOGLALÁS (XVIII/97. számú dokumentum) Az Igazságügyi Bizottság miután megvizsgálta a bejegyzett élettársi közösségek vagyonjogi hatásaival kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló uniós jogi aktust (COM(2011) 127 végleges), és megkapta az Európai Uniós Politikák Bizottsága által megfogalmazott, mellékelt észrevételeket kifejezi ellentétes véleményét. /aláírás/ PE v /6 CM\ doc

3 A 14. ÁLLANDÓ BIZOTTSÁG (Európai Uniós Politikák Bizottsága) a szabályzat 144. cikkének (1) bekezdése szerinti ÉSZREVÉTELEI ÉS JAVASLATAI (Előadó: Salvatore FLERES) A közösségi jogi aktussal kapcsolatos észrevételek: Róma, május 25. A bejegyzett élettársi közösségek vagyonjogi hatásaival kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslat (COM (2011) 127 végleges) A 14. állandó bizottság, a (COM (2011) 127 végleges) jogi aktus megvizsgálását követően, mivel az Európai Unió egyik célkitűzése a bírósági határozatok kölcsönös elismerésének elvén alapuló igazságügyi térség létrehozása; tekintettel arra, hogy a határozatok szabad mozgása meghatározott társadalmi igényt elégít ki, mivel egyre többen költöznek másik tagállamba és alapítanak olyan családot, amelyben a felek nemzetisége eltérő vagy lakóhelyük különböző országban van; mivel 14 tagállam amelyek között nem szerepel Olaszország bevezette jogrendjébe a bejegyzett élettársi közösségek intézményét; figyelembe véve azokat a nehézségeket, amelyekkel a nemzetközi párok szembesülnek az eltérő nemzeti jogrend miatt, különösen az élettársi közösségnek a pár különválásából vagy az élettárs halálából fakadó felbomlásakor; tekintettel arra, hogy az Európai Unió ezen akadályok leküzdése érdekében nemrégiben elfogadta a házasság felbontására és különválásra alkalmazandó jogról szóló rendeletet, valamint hogy jelenleg folyik a tárgyalás egy öröklési tárgyú rendeletről, amelynek révén objektív kritériumokat állapítanak meg a nemzetközi párok esetében a házasság felbontása, különválás vagy hagyatéki eljárás lefolytatása esetén alkalmazandó jog, valamint az ezekben az ügyekben joghatósággal rendelkező bíróság vonatkozásában; mivel a szóban forgó jogi aktus célja az említett jogszabályi keret létrehozása a nemzetközi párok egymás közötti vagyonjogi viszonyaival kapcsolatos kérdések szabályozása révén, különösen: a) a joghatósággal rendelkező bíróság; b) az alkalmazandó jog; c) a határozatok szabad mozgása tekintetében; mivel az Európai Bizottság a javaslatát a családjogra vezeti vissza, amelynek vonatkozásában az uniós jogrend nem ad egyértelmű jogi meghatározást, noha az Unió polgárainak és családtagjainak a tagállamok területén történő szabad mozgásához és tartózkodásához való jogáról szóló 2004/38/EK irányelv 2. cikke ezen irányelv vonatkozásában családtagnak minősíti többek között:... b) az uniós polgár élettársát, akivel valamely tagállam jogszabályai alapján létrejött, regisztrált élettársi kapcsolatban él, ha a fogadó tagállam jogszabályai a regisztrált élettársi kapcsolatot a házassággal egyenértékűnek CM\ doc 3/6 PE v01-00

4 tekintik, és a fogadó tagállam vonatkozó jogszabályaiban megállapított feltételekkel összhangban; tekintettel arra, hogy biztosítani kell az alapvető jogok védelmét és a megkülönböztetés valamennyi formájának tilalmát; végül emlékeztetve, hogy a Bíróság a C-147/08. sz. Römer-ügyben hozott, május 10-i ítéletében kinyilvánította, hogy az uniós jog jelenlegi állapotában a személyek családi állapotára vonatkozó jogszabályok a tagállamok hatáskörébe tartoznak. E vizsgálat lefolytatása során a Bíróság kinyilvánította, hogy ha az érintett tagállamban (jelen esetben Németországban) a házasság különböző nemű személyek számára fenntartott intézmény, és emellett a bejegyzett élettársi közösség is létezik, amely azonos nemű személyek számára van fenntartva, a szexuális irányultságon alapuló, közvetlen hátrányos megkülönböztetés áll fenn (a 2000/78/EK irányelv értelmében) amiatt, hogy a nemzeti jogban a regisztrált élettársi kapcsolatban élő élettárs a házas személyhez hasonló jogi és ténybeli helyzetben van, és ennek ellenére az élettársi kapcsolatban élő ellátásra jogosult alacsonyabb összegű kiegészítő nyugellátást kap; hatásköréből adódóan a következő ellentétes értelmű észrevételeket teszi: az Európai Bizottság által választott jogalap az Európai Unió működéséről szóló szerződés 81. cikkének (3) bekezdése, amelynek értelmében a több tagállamra kiterjedő családjogi vonatkozású kérdésekre vonatkozó intézkedéseket különleges jogalkotási eljárás keretében a Tanács állapítja meg, amely az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően, egyhangúlag határoz. A bejegyzett élettársi közösségek családjogra való visszavezetését illetően kifejezett fenntartással él, és szükségesnek tartja, hogy megfelelő indokolással támasszák alá a jogalap megválasztását; a fentiek alapján megállapítja, hogy a javaslat aggodalomra ad okot a szubszidiaritás elvének vonatkozásában. Igaz az, hogy a személyek Európai Unión belüli szabad mozgásának elősegítésére, a vagyonjogi viszonyok nemzetközi párok által történő rendezésének biztosítására és a jogbiztonság növelésére vonatkozó célkitűzést csak uniós szintű közös szabályok révén lehet megszervezni. Azonban a jogalappal kapcsolatban felmerült problémák miatt tovább kell vizsgálni azt, hogy a javaslat megfelel-e a szubszidiaritás elvének; a fent megállapítottak kivételével a javaslat összhangban áll a szubszidiaritás elvével, mivel nem lépi túl a szóban forgó rendelkezések eléréséhez szükséges mértéket, valamint az Európai Bizottság hatásvizsgálatában szereplő becslések szerint a (COM(2011) 126 végleges) javaslathoz hasonlóan 0,4 milliárd euró mértékű költségcsökkentést tartalmaz a jelenlegi helyzethez képest; a kérdés érdemi részét tekintve a rendeletnek az olasz jogrendben történő alkalmazása aggodalomra ad okot. Az ugyanis köztudottan nem ismeri a bejegyzett élettársi közösségek intézményét, azonban ismer olyan polgári jogi intézményeket, amelyek az ítélkezési gyakorlat útján vagy jogszabályi szinten alkalmazhatóak az élettársi kapcsolatban élőkre is, mint például a bérleti szerződések esetén az élettársi kapcsolatban élők öröklését szabályozó, évi 392. számú törvény 6. cikkében előírtak esetében. Itt azonban egyedi esetről van szó. Továbbá a Bíróság főtanácsnokának július 15-i, a Römer-ügyben tett indítványa értelmében a családi állapot területén a tagállamoknak engedett hatáskör azt jelenti, hogy a házasság, illetve az akár azonos nemű, akár ellentétes nemű személyek között fennálló, PE v /6 CM\ doc

5 jogilag elismert közösség bármely egyéb formájának szabályozása, továbbá a gyermekek és a tág értelemben vett egyéb családtagok jogi státuszára vonatkozó szabályok megállapítása a tagállamok számára van fenntartva. Egyedül ez utóbbiak dönthetnek abban a kérdésben, hogy jogrendszerük megengedi-e a homoszexuális párok számára elérhető jogi kötelék bármilyen formáját, vagy sem, illetve hogy a házasság intézményét kizárólag az ellentétes nemű párok számára tartja-e fenn. (75. és 76. pont). Ilyen jellegű belső szabályozás hiányában az alapvető nehézséget a jogszabály alapján fennálló jogok és kötelezettségek meghatározása jelenti olyan személyek esetében, akik számára az olasz jogrend nem biztosítja a házasságkötés lehetőségét. Hasonlóan a COM(2011) 126, végleges javaslathoz amely különbséget tesz a házasság tagállami szabályozása és házassági vagyonjogi viszonyok uniós jogrend által történő szabályozása között, a fent említett javaslatot jogszerűen vissza lehetne vezetni az olasz jogrend esetében is, amennyiben kizárjuk annak lehetőségét, hogy joghatása legyen a bejegyzett élettársi közösségek elismerésére. Ugyanis semmi sem akadályoz meg két nem házas és nem bejegyzett élettársi kapcsolatban élő személyt abban, hogy tisztán magánjogi alapon és kizárólag a felek közötti eljárásban rendezze vagyonjogi viszonyait az élettársi kapcsolat vagy együttélés megszűnésének esetére. A házaspárokhoz és a bejegyzett élettársi közösségben élőkhöz képest harmadik kategóriát képező, házasságot nem kötött párok önrendelkezési szabadságát ugyanis hatékonyabban biztosítja a felek közötti vagyonjogi viszonyok hagyományos szabályozása, mint a számukra előírt jogszabályi úton történő szabályozás. Ebben az esetben e vagyonjogi viszonyok hagyományos szabályozásának uniós mozgása sem jelentené a bejegyzett élettársi közösségek közvetett elismerését, hanem igazodna a két személy közötti (tényleges) kötelék megszűnéséből fakadó problémák megfelelőbb meghatározását befolyásoló körülményekhez. A 81. cikk (3) bekezdésében szereplő, családjogi jogalap elvesztené jelentőségét kiiktatva ezzel az ebben az észrevételben szereplő kritikus pontokat is és a szabályozás visszakerülhetne az Európai Unió működéséről szóló szerződés 81. cikkének (1) és (2) bekezdése által megfogalmazott, általános polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés keretébe. Így Olaszországnak lehetősége lenne arra, hogy a jövőben olyan konkrét jogalkotási intézkedést hozzon, amely a törvényes család fogalma mellett bevezeti az együttélés szabályozott formáit. Ugyanis ahogy azt az alkotmánybíróság is kiemelte április 15-i 138. számú ítéletében kizárólag a Parlament hatáskörébe tartozik ezen élettársi közösségek elismerésének és biztosítékainak a meghatározása (a kérdéses ügyben a homoszexuális kapcsolatokról volt szó). Ez nem befolyásolja az alkotmánybíróság azon hatáskörét, hogy a megalapozottság vizsgálatán keresztül beavatkozhasson a különleges helyzetek védelme érdekében azokban az esetekben, amikor szükség van a házaspárok és a homoszexuális párok számára való egységes feltételek biztosítására. Mindamellett a fentiek kiegészítéseképpen nagy odafigyeléssel kell megvizsgálni a rendeletre irányuló javaslat 24. cikkében szereplő rendelkezést, amely kizárja egy, a bejegyzett élettársi közösség vagyonjogi vonatkozásait érintő határozat elismerésének és végrehajtásának a megtagadását azzal az indokkal, hogy a megkeresett tagállam joga (Olaszországhoz hasonlóan) nem ismeri a bejegyzett élettársi közösség jogintézményét, vagy ahhoz nem társít ugyanolyan vagyonjogi hatásokat. CM\ doc 5/6 PE v01-00

6 Többek között a bejegyzett élettársi közösség intézményét el nem ismerő nemzeti bíróságok azon a javaslat 5. cikkében megfogalmazott lehetősége, hogy elálljanak a bejegyzett élettársi közösségek vagyonjogi hatásaival kapcsolatosan rájuk ruházott ügyben való eljárástól, ellentétes a 24. cikkben szereplő rendelkezéssel, amelyet tehát módosítani kell. Végezetül a COM(2011) 126, végleges javaslat helyett inkább ebbe a jogi aktusba kellene beleilleszteni az azonos nemű házaspárok vagyonjogi viszonyainak a szabályozását. Salvatore Fleres /aláírás/ PE v /6 CM\ doc