Adalékok az önálló térdartrózis foglalkozási betegséggé való nyilvánításához

Átírás

1 MUNKABALESETEK ÉS FOGLALKOZÁSI MEGBETEGEDÉSEK Adalékok az önálló térdartrózis foglalkozási betegséggé való nyilvánításához Tárgyszavak: térdartrózis; térdelés; emelés; cipelés; foglalkozási betegség. Ellentétben a meniszkusz (a térdízületi porc) megbetegedésével, amely már 1952 óta foglalkozási ártalomnak minősül, magának a térdízületnek a degeneratív elváltozása, a gonartrózis máig sem szerepel a foglalkozási betegségek hivatalos listáján. Sőt, a foglalkozási betegségekre vonatkozó német szövetségi rendelethez fűzött hivatalos orvosi kommentár (1998) szerint a térd artrózisa ronthat a károsodott meniszkusz állapotán, de önmagában nem tesz eleget az idézett rendelet követelményeinek, tehát az érintett munkavállaló kártalanításra sem tarthat igényt. Ezt a kirekesztő álláspontot többen bírálták és bírálják, nagy létszámú összehasonlító felmérések alapján kimutatva a térdet erősen terhelő munkát végzők (pl. bányászok) körében a gonartrózis nagyobb relatív kockázatát, ill. a prevalencia arányát. Ez ideig hiányzik azonban a meniszkusz és a térdízület ártalmai közötti összefüggés felderítésére alkalmas vizsgálati anyag. Felmérés Németországban Ezt a hiányt pótlandó végeztek közös felmérést a frankfurti Goethe Egyetem Munkaegészségügyi Intézetének és a város szakszervezeti Baleseti Kórházának szakemberei. Pontosan arra a kérdésre keresték a választ, hogy bizonyos munkaköri tevékenységek az újabb tudományos felismerések alapján megnövelik-e a független (meniszkusz-ártalom nélküli) térdízületi elfajulások kockázatát. A felmérés alapját az említett kórházban 1996 januárja és 1997 júniusa között térdpanaszokkal kezelt, összesen 950 beteg képezte, akik a kezelés ideje alatt (198) vagy utólag (752) töltötték ki az (utóbbi esetben postán küldött) kérdőívet. Ezen a teljes vizsgálati anyagon belül az esetek csoportját az a 195 beteg alkotta, akiknek legalább az egyik térdén röntgenvizsgálattal megállapítható volt a gonartrózis, de meniszkusz-károsodás kizárásával. A kontroll-

2 csoport 325 tagján, bár térdpanaszokkal kerültek kórházi felvételre vagy vettek részt kórházi ambuláns kezelésen, a röntgenvizsgálat egyik elváltozást sem mutatta ki. Mivel a fennálló térdpanaszok némileg korlátozzák e csoportnak a tünetmentes összlakosságot reprezentáló voltát, frankfurti statisztikai adatokból szúrópróbaszerűen kiválasztott, nagyobb számban éves személyeknek is postáztak kitöltendő íveket. Az együttműködők (51%) közül kizárták a közlésük szerint meniszkuszvagy általános térdízületi ártalomban szenvedőket. Így lakossági kontrollcsoportként 108 személy (férfi) maradt. A vizsgálatba bevont személyek végeredményben az alábbi csoportokhoz tartoztak: kórházban kezelt gonartrózisos betegek, meniszkusz-ártalom kizárásával, n = 195,. kórházi betegek térdpanaszokkal, de gonartózis és meniszkopátia nélkül, n = 325, a kórházi gonartrózisos betegek közül csak az általános betegbiztosítás (nem a balesetbiztosítás) alá tartozó férfiak (meniszkopátia itt is kizárva), n = 75, lakossági tünetmentes viszonyítási férficsoport, n = 108. A vizsgálati csoportok átlagos életkora év volt, kivéve a kórházban kezelt kontrollcsoportot 35,3 évvel. A gonartrózis stádiumainak megítélésében az 1963-ban a krónikus reumatizmusra röntgenkép alapján felállított 1-től 4-ig terjedő skálát követték, eszerint az eseteknek csupán kb. 10%-a érte el a 3-as, vagy 4-es fokozatot. A felméréssel kapcsolatos orvosi vizsgálat a két térdre külön állapította meg az artrózis, meniszkusz- és egyéb károsodások fennállását, kiterjedt továbbá a vércukor és húgysavszint meghatározására, valamint reumaszerológiai mérésekre. A résztvevők a kérdőíven megadták különböző foglalkozásokban eltöltött idejüket naptári évek szerint, részletes munkaköri leírással. Az adatokat az ívek feldolgozásakor a hivatalos kulcs szerint osztályozták. Minden foglalkozáshoz meghatározták az alábbi tevékenységekkel: állva, 5 20 kg-os térdelve, kg-os, ülve, továbbá több mint 50 kg-os tárgyak ülő vagy emelése és cipelése hajlott testtartásban végzett munka eltöltött éveket és azok gyakoriságát: 0 = soha, 1 = havonta, 2 = hetente, 3 = naponta. A fenti tevékenységek időtartamát a heti munkaidőre vonatkoztatva súlyozták és osztályozták. Figyelembe vették a résztvevők sportolási gyakorlatát, valamint testsúlyuk és magasságuk viszonyát (testtömegindex) is.

3 Adatfeldolgozás Az elszigetelt gonartrózis és a potenciális befolyásoló tényezők összefüggését logisztikai regresszióelemzéssel vizsgálták, kiszámítva egy-egy csoportra a gonartrózis ún. esélyarányát, vagy relatív kockázatát (OR = odds ratio) és a 95%-os megbízhatósági tartományokat (confidence interval, CI). Ezen értékek alapján szignifikánsnak tekintendő egy esemény akkor, ha a tizedesvessző utáni helyre kerekítve a konfidencia intervallum 1,0-val lezárul (még ha a tévedés valószínűsége, p nagyobb is 0,05-nél), majdnem szignifikáns az esemény, ha 0,05 < p < 0,1. A foglalkozási osztályokat független változóként vették be a regressziós modellbe. Lehetséges befolyásolóként (confounder) a 10 éves szakaszokra osztott életkort, a testtömegindexet, a sportolási adatokat és a nemet vonták be az elemzésbe. Eredmények A kórházi férfibetegek körében összehasonlítva a szolgáltató munkát a magas- és mélyépítő munkában eltöltött 1 10 évvel, a gonartrózis esélyaránya OR = 5,1, azaz szignifikánsan magasabb (CI = 1,3 20,1), 10 évnél hosszabb időre kevés az esetek száma, majdnem szignifikáns a mutató 10 évnél hosszabb idő eltöltése után, a fém- és gépiparban (OR = 2,5) és a villamos iparban (OR = 5,6) 0,8 7,8, ill. 0,8 40,4-es megbízhatósági intervallummal. A női kórházi betegek esetében a gonartrózis fennállása és műszaki foglalkozások (rajzolók, laboratóriumi dolgozók, építészek) között csak az 1 10 éves kategóriában (OR = 9,0, CI = 1,5 55,3) találtak összefüggést, (10 évnél hosszabb munka után nem), a nem szolgáltatói női munka összevont esélyaránya a túlnyomórészt szolgáltatói munkakörökénél szignifikánsan nagyobb: OR = 2,5, a 95%-os megbízhatósági határok: 1, A kórházi férfibetegek csoportját a fizikai munkaterhelés szempontjából elemezve (1. táblázat) szignifikáns összefüggés állapítható meg az izolált gonartrózis diagnózisa és súlyok emelése között: OR = 2,7, 95% CI = 1,0 7,1.

4

5

6 Nőkre több mint 10 éves ülőmunka után ugyanebben a viszonyításban: OR = 0,5, 95%-os CI = 0,3 1,0. A férfiak és nők közös csoportjában a mindennapos ülőmunka, akár 10 év, akár hosszabb idő alatt szignifikánsan csökkent, OR = 0,5 értéket eredményez. Naponta 50 kg-nál nagyobb súlyok emelése és cipelése majdnem szignifikánsan függ össze gonartrózis kialakulásával, OR = 3,7. Végül egy harmadik összehasonlításban a betegbiztosítás körébe tartozó kórházi férfibetegek állapotát a lakossági kontrollcsoportéra vonatkoztatva, 50 kg -nál nagyobb terhek kezelése naponta, több mint 10 éven keresztül eredményezi a legnagyobb, OR = 6,2-es értéket, 1,0 39,2 megbízhatósági intervallummal. Értékelés Gonartrózissal kezelt kórházi betegek gonartrózisban nem szenvedőkkel és lakossági mintával való összehasonlításából a foglalkozás etiológiai (oki) jelentőségére lehet következtetni, amennyiben a férfiak építő-, gép- és villamosipari tevékenysége összekapcsolódott izolált (azaz meniszkusz-ártalommal nem járó) gonartrózissal. A női csoportok közül azokban volt nagyobb esély a megbetegedésre, amelyeknek tagjai nem szolgáltatási munkakörben dolgoztak. A munkavégzésre jellemző terhelést elemezve kétségtelennek bizonyult a kapcsolat férfiaknál a gonartrózis fellépése és nagy súlyok több éven tartó emelése között, valamint a negatív összefüggés a nők és a közösen kiértékelt női-férficsoport gyakori ülőmunkájával. Ezzel szemben nem mutatott ki a felmérés szignifikáns statisztikai összefüggést a gonartrózis és a térdelve, ülő vagy hajlott testtartásban végzett munka közt. Az itt közölt felmérés értéke a gonartrózis-előfordulás megtisztítása a térd más ártalmaiétól, gyenge pontja viszont az éppen a kizárás miatti kis esetszám, különösen, ami a térdelő helyzetben végzett munkát illeti. Ugyancsak az esetek viszonylag csekély száma nem engedte meg a munkaköri terhelések finomabb differenciálását, pl. a mozgatott nehéz tárgyak és a kezelési idők megkülönböztetését. A munkahelyi expozícióknak a résztvevők közlése alapján történő becslésekor figyelembe kell venni a megbetegedett és az egészséges személyek válaszolásai magatartása közötti lehetséges különbségeket. Ezeket a torzulásokat azáltal igyekeztek kiküszöbölni, hogy az egyes terhelő tényezőket (nehéz tárgyak kezelése, álló-, ülőmunka) egy a terheléseket foglalkozásokhoz rendelő, automatizált, 1998-ban ismertetett eljárással ( FINJEM ) is megbecsülték. A saját adatszolgáltatás és a FINJEM szerinti eredmények jó egyezése arra vall, hogy az egyéni megítélés miatti torzulásokat ki lehet zárni. Eredmények a szakirodalomban Az újabb szakirodalom speciálisan a térdelő munkát végzők gonartróziskockázatával is foglalkozik:

7 Padlóburkolók és szobafestők állapotát kérdőív és röntgenvizsgálat alapján felmérve, a munkaidejük 42%-át térdelve töltő padlóburkolók csoportjában 58%-os, a csak 5%-ban térdelő festőkében csak 41%-os volt a térdcsontok megvastagodása, amely a gonartrózis első fokozatának tekinthető. Súlyos artrózis előfordulása tekintetében nincs szignifikáns különbség a csoportok között, ez viszont a résztvevők viszonylag fiatal korával magyarázható, amely gyengíti a munkaköri és egyéb befolyásokat. Egy másik tanulmány hajógyári munkások hegesztők, építők, csőszerelők térdének állapotát, ill. veszélyeztetettségét hasonlítja össze a térdet igénybe nem vevő munkát végző referenciacsoportokéval, a legerősebbnek minősítve a hegesztők, a leggyengébbnek a csőszerelők térdterhelését. Ezt a besorolást tükrözte a gonartrózis hegesztőknél 74, hajóépítőknél 54, csőszerelőknél 52 és a kontrollcsoportban 22%-os előfordulása. Ez a legerősebben érintett hegesztőkre a terheletlen csoporthoz képest 3,4-es relatív kockázatot jelent. Egy ugyancsak a térdet terhelő foglalkozású és egy kontrollcsoport röntgenológiai összehasonlítása alapján a gonartrózis-előfordulás 2,2- es relatív kockázatát mutatták ki. A fentiek és további, részben nagy létszámra kiterjedő tanulmányok alapján a gonartrózis megjelenése határozottabban kötődik a térd konkrét igénybevételéhez, mint a nehéz testi munkához. A szakirodalomban az általános bár erős munkaterhelésre vonatkozóan negatív eredményű felmérések is találhatók, vagyis olyanok, amelyek nem találtak gyakoribb gonartrózis-előfordulást. Figyelmet érdemel viszont egy pozitív eredményű évi közlemény, amely a kumulált fizikai terhelést a térd protézissel való operatív ellátásával veti egybe, amelyet tibiofemorális (a lábszár mindkét csontjának végződését érintő) térdartrózis indokolt. Az érintettek száma (férfi nő vegyesen) 625, a különböző: foglalkozási, háztartási, szabadidős terhelésű lakossági kontrollcsoportoké 548 volt. A foglalkozás szerinti kiértékelés a legnagyobb relatív kockázatot erdészeti és építőipari munkásokra, valamint gazdálkodó férfiakra és nőkre mutatta ki. Statisztikusan szignifikáns volt az összefüggés a protézissel korrigált gonartrózis a nehéz súlyok kezelése (OR = 3,0), az ülő és térdhajlított testtartás (OR = 2,9), az ugrálás (OR = 2,7) és a térdelő munkavégzés (OR = 2,1) között. A legújabb irodalmi közlések alapján a nagy súlyok emelésével járó és a térdelő munka a gonartrózis fokozott kockázatát vonzza. Ennek pontosabb és

8 az ártalom okaként való meghatározásához további nagy létszámú felmérésre van szükség, foglalkozási és egyéb befolyásoló tényezők hatásának differenciált elemzésével. (Dr. Boros Tiborné) Seidler, A.; Hornung, J. stb.: Gonarthrose als Berufskrankheit? = Zentralblatt für Arbeitsmedizin, Arbeitsschutz und Ergonomie, 51. k. 3. sz p